A KÖZÉPKORI SZERZETESRENDEK

A remeteség kezdetei

(1.) Az első szerzetesi mozgalmak Egyiptomban jöttek létre a 4. században. Lazult, majd megszűnt a római állam nyomása az őskeresztény
közösségekre, a keresztény egyház is - amely egyre több hívőt vonzott magához - egyre inkább a római állam támogatójává vált. Ennek egyik
velejárója volt, hogy enyhült az ősegyházra jellemző erkölcsi szigor. Ekkor jelentek meg azok a csoportok, amelyek ezt a folyamatot élesen bírálták,
mert a közösséget, az eredeti elveket fenyegető veszélyként értelmezték. Az igazi keresztény - mondták - aszkéta is, aki elvonul a világtól, tudatosan
vállalja a remeteséget, szemét egyedül Istenre szegezi és a halálról, a túlvilágról és az utolsó ítéletről elmélkedik. Az ilyen ember már nem az
evilágnak, hanem az örökkévalóságnak él. Ilyen közösség gyűlt Remete Szent Antal köré valamikor a 4. század legelején.

A szerzetesi élet változatos formái a középkorban

(2.) Hamar kialakult a szerzetesek világképe. Eszerint az általánosan, társadalmilag is elfogadott istentisztelet mellett a rendek tagjai szigorúbb
életvitelt fogadtak. A nyugalomban töltött évek az egyén tökéletesedését szolgálták. A keresztény rendek sokat fejlődtek a későbbi századok
folyamán. Többek között a rendek széles körében elfogadottá vált a három fogadalom betartása: tisztaság, engedelmesség és szegénység. (Erre
csuhájuk kötelén még ma is három csomó emlékezteti a szerzeteseket.) Ezeken felül a kolostorok saját szabályzatot alkottak, amelyek előírásait
szintén be kellett tartaniuk a tagoknak.

(3.) 529-ben alapította meg Nursiai Szent Benedek [nursziai] Monte Cassinón [monte kásszínó] a kolostort, melynek regulája az elkövetkező
évszázadokban szinte kötelező érvényű szerzetesi szabályzattá vált. Benedek követői a munkát aszketikus üdveszköznek tekintették: „A henyélés a
lélek ellensége. Ezért a testvérek idejük egy részében végezzenek kétkezi munkát, más részét pedig töltsék olvasással... csak akkor lehetnek igazán
szerzetesek, ha kezük munkájából élnek, mint atyáink, az apostolok.", így fogalmazódott meg az „Ora et labora!" („Imádkozzál és dolgozzál!")
alapszabálya.

(4.) Ez a felfogás sem volt azonban mindenki számára eléggé aszketikus, voltak, akik a bencés templomokat túlzottan fényűzőnek, az evangéliumi
szegénységgel való szembefordulásnak tartották. Az egyszerűség és szegénység elvét hirdette Kölni Szent Brúnó reimsi kanonok, amikor a 11.
században megalapította a csaknem állandó hallgatást fogadó karthauzi szerzetesek közösségét.

(5.) A ciszterciták az ősi, eredeti, szigorúbb bencés regulához akartak visszatérni úgy, hogy közben folyamatosan bírálták az ettől már elhajló,
„elpuhult" bencéseket. Az ezredforduló gazdasági virágzása következtében ugyanis a bencés kolostorok jelentősen meggazdagodtak, s egyre
világiasabb értékek felé kezdtek vonzódni a kolostorok lakói. Ezzel a folyamattal kívánt szembehelyezkedni a clunyi [klüni] reform, melynek célja az
egyház „megtisztítása" és az eredeti szerzetesi értékrend felelevenítése volt. Ugyanakkor nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy a hívek előtt az egyház
a legnagyobb hatalmában tűnjön fel. E közösség igazi felvirágzása Szent Bernát korára tehető, akinek vezetésével a közösség új kolostorokat
alapított, maga Bernát Clairvaux-nak [klervó] lett az apátja. A cisztereknek jelentős szerepe volt a korszerű mezőgazdasági módszerek, az ipari
találmányok elterjesztésében. (A rend elnevezése a kiindulópont, Citaux [szito] város latin nevéből, Cistertiumból [cisztercium] ered.)

(6.) A 11-13. században jelentős szerepet játszott az Ágoston-rend is. Ennek egyik csoportja, a premontrei, olyan világi papokból állt, akik a
szerzetesek közül elsőként tartották fontos feladatnak a prédikálást és a lelkipásztorkodást. Másik csoportjukat ágostonos remetéknek hívják, ide
tartozik az egyetlen magyar alapítású rend, a pálosoké.

A szerzetesrendek szociális szerepvállalása

(7.) A korszakban igen elterjedtek voltak a szociális feladatokat ellátó, a betegeket ápoló rendek (például a Lázár-rend tagjai a leprásokat gondozták),
majd a keresztes hadjáratok során létrejöttek az egyházi lovagrendek, amelyek a szerzetesi és a lovagi eszményt egyaránt tükröző fogadalmat tettek.
(Legismertebbek a templomosok, a johanniták vagy máltaiak és a teuton, azaz német lovagrend.)

(8.) Az érett és kései középkor legmarkánsabb újdonsága a kolduló rendek megjelenése volt. A városi szegénység elterjedése olyan új szociális
problémákat vetett fel, amelyek megoldása mind a világi hatóságoknak (pl. felkelések leverése), mind az egyházi vezetésnek (pl. az
eretnekmozgalmak radikalizmusa felé sodródás, az egyház világi hatalmának bírálata) komoly nehézséget jelentett. Ezeknek a rétegeknek a
megszólítása lett a kolduló rendek feladata, és ezt a küldetést jól teljesítették. A kolduló rendek már nem távol a világ zajától, hanem a településeken
belül vagy azok közelében építették kolostoraikat.

(9.) A ferencesek közösségét Assisi Szent Ferenc [asszízi] alapította a 13. század folyamán, híveinek száma pedig rohamosan nőtt. (Az alapító
halálakor a rend tagjainak száma megközelítette a tízezret.) Épp ez a siker lett a rend több részre szakadásának az oka: a különböző csoportok eltérő
módon értelmezték a szegénység fogalmát. A ferencesek jelentős szerepet kaptak az oktatási intézmények, az egyetemek irányításában,
munkájában is, betagozódtak a világi egyházi hierarchiába (pápa is került ki közülük). Ezek a változások is azt eredményezték, hogy a különböző
irányzatok önálló rendekre váltak szét: a szegénységet Szent Ferenc értelmezése szerint vallók lettek az obszervánsok, a fennálló rendszerhez
leginkább alkalmazkodó konventuálisokból a minoriták, majd harmadik csoportként létrejött a szintén Szent Ferenchez való visszatérést valló
kapucinusok közössége is.

(10.) A másik kolduló rend - bár vannak, akik prédikáló testvéreknek hívják őket inkább - a domonkosoké. A közösséget Guzman Domonkos, egy
kasztíliai pap alapította a 13. században. Sikerük a ferencesekéhez mérhető, bár a rend megalakulása nem annyira az ősegyházi eszmékhez, mint
inkább az eretnekmozgalmakkal való szembeszállásnak tudható be. A domonkosok rendjének alapja a szisztematikusan felépített hatalmas tudás,
aminek a fontosságát, létjogosultságát az eretnekekkel való vitákban bizonyították. A 13. században alakuló egyetemeken az irányítást végző tanárok
javarésze közülük került ki (közéjük tartozott a skolasztikus filozófia összegzője, Aquinói Szent Tamás is). Az eretnekek elleni harc újabb
állomásaként, tapasztalatuk, rátermettségük elismeréseként az inkvizíció megalakulása után ők látták el ennek az intézménynek az irányítását is.
Önértelmezésük szerint ők voltak a „Domini canes" [kanesz], vagyis „az Úr kutyái" - a latin kifejezés a dominikánus, azaz Domonkos-rendi szóval
cseng össze. Szintén a 13. században alakult még két kevésbé jelentős kolduló rend: a karmelitáké és a szervitáké.
(11.) A korszakban a szerzetesrendek olyan tömegben hozták létre új közösségeiket (különösen a női rendekre igaz ez), hogy az 1274-es lyoni [lion]
zsinaton már kimondták, hogy csak a pápa jóváhagyásával működhetnek ezek a közösségek.
Szövegértési feladatok

1. Mit jelentenek az alábbi fogalmak? Magyarázd meg a jelentésüket saját szavaiddal! (6 pont)

a) spontán (1. bekezdés) hirtelen, akaratlanul, saját elhatározásból

b) regula (3. bekezdés) szabályzat

c) szociális (7. bekezdés) társadalmi

d) legmarkánsabb (8. bekezdés) leghatározottabb

e) radikalizmus (8. bekezdés) követett, jellemző felfogás

f) szisztematikusan (10. bekezdés) rendezetten

2. Állítsd párba (a szöveg alapján) az alábbi szerzetesrendeket, és magyarázd meg röviden a párosítás alapját is!
(Mindegyiknek csak egy párja lehet.) (6 pont) ferences, bencés, cisztercita, obszerváns, kapucinus, dominikánus
bencés – cisztercita (mindkét rend Szent Benedek regulájára épül)
ferences – dominikánus (Mindkét rend hasonló sikereket ért el.)
kapucnis – obszerváns (Mindkét rend a ferences rendből származik. Mindkét rend nagy hangsúlyt fektet a szegénység
életformájának követésére.)
3. Igaz (I) vagy hamis (H)? (4 pont)

a) Az első szerzetesi közösséget Remete Szent Antal c) A ferencesek az eretnekek megfékezését tekintették
alapította Egyiptomban. Hamis céljuknak. Hamis
b) Nursiai Benedek szerzetesi szabályzata lett a későbbi d) A kolduló rendek nem vonultak ki a városokból.Igaz
regulák alapja. Igaz
4. 2-3 mondatban magyarázd meg, hogy miért hívhatták magukat a Domonkos-rendiek „az Úr kutyái"-nak! (4 pont)

A Domonkos-rendiek "az Úr kutyái"-nak nevezték magukat azért, mert az alapítójuk, Guzman Domonkos, ezzel a
kifejezéssel utalt a rend küldetésére és hivatására. A "Domini canes" jelző azt sugallja, hogy a rend tagjai az Úr
szolgálatában állnak, és olyan állhatatossággal és hűséggel követik az isteni parancsokat, mint a kutyák gazdájukat.
Emellett a kifejezés hangsúlyozza a rend szolgálati szándékát és elkötelezettségét az isteni akarat és a katolikus egyház
tanításainak terjesztése és védelme iránt.

5. A szöveg 7-11. bekezdése a szerzetesrendekkel szemben megváltozott igényekről szól. Hozz a bekezdésekből
legalább 3 példát arra, hogy milyen új igényeket elégítettek ki a szerzetesrendek! (3 pont)
betegeket ápoltak (például a Lázár-rend tagjai a leprásokat gondozták), városi szegénységben élő emberek megszólítása,
az intézménynek az irányítását (domonkosoknál)

6. Pótold a szöveg pontsorral jelölt hiányzó alcímeit! (6 pont)

___________________________________________________________________________________________________
_______________________________________________________________________________________________

7. Milyen tartalmi-logikai összefüggés van a 8. és a 9-10. bekezdés között? (2 pont)

Mind a 8., mind pedig a 9-10. bekezdés a koldulórendek szociális szerepvállalásáról szól, de a 8. az általánosabb
kontextust adja a kolduló rendek megjelenésével, míg a 9-10. bekezdések konkrét példákat és részleteket mutatnak be a
ferencesek és a domonkosok tevékenységéről.

8. „A henyélés a lélek ellensége" - mondja Szent Benedek regulája. Hozz 3 érvet az állítás mellett vagy ellen! (6 pont)
E: A henyélés során gyakran születnek új ötletek és megoldások, hiszen az agy ekkor tud igazán szabadon működni.
E: A pihenés elengedhetetlen a mentális és fizikai egészség megőrzéséhez.
M: Aktív életvitel, kitartó munka eredményeként gyakran tapasztalható nagyobb lelki kiegyensúlyozottság és elégedettség.