A tékozló fiú

Jézus Krisztus egyik legismertebb tanítása a tékozló fiú története. Az elbeszélés Lukács
evangéliumában található. Műfaja példabeszéd.

A történetnek három szereplője az apa és annak két fia. Az események két helyszínen játszódnak,
egyrészt az apai házban, másrészt egy távoli országban, ahová a fiatalabb fiú elmegy. A kisebbik fiú
elkéri az apjától a vagyon rá eső részét és elmegy egy távoli vidékre, ahol elmulatja a pénzét. Mikor
már nem maradt semmije, elszegődött disznópásztornak. Miután még a disznóknak is jobb dolguk
volt mint neki, elgondolkozott az eddigi életén és rájött, hogy nagy hibát követett el. Visszatért hát az
apjához és azt mondta neki „Atyám, vétkeztem ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy
a fiadnak nevezzenek.” Az édesapja nagy szeretettel fogadta és nagy lakomát rendezett a tiszteletére.
„Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” Az
idősebb testvér - aki mindvégig az édesapja mellett maradt és keményen dolgozott, míg az öccse
elherdálta a pénzt és mulatozott – mikor megtudta mi történik a házban, nagyon felháborodott.
Számon kérte az apjukon, hogy vele miért nem volt soha ilyen bőkezű, annak ellenére, hogy ő
mindvégig szófogadó volt. Az apja azonban azt mondta neki „Fiam, te mindig velem vagy, és
mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott,
elveszett és megtaláltatott.”

A példabeszéd szereplői az ember és Isten közötti kapcsolatot is szimbolizálják. Az apa, akárcsak az

Isten szerető és megbocsátó a bűnbánó emberrel, akit a kisebb fia szemléltet. Az idősebb fiú jobbnak
tartja magát az öccsénél, de nem szívből tartja be a törvényeket, hanem csak kötelességből, akárcsak
a farizeusok.

A tékozló fiú története tanulságos lehet mindnyájunknak. Megmutatja, hogy még ha bűnt követünk is
el, de szívből megbánjuk azt, akkor megbocsátanak nekünk. Könnyen ítélkezhetünk a bűnös emberek
felett, de mi is könnyen kerülhetünk hasonló helyzetbe. A megbocsájtás jó érzéssel tölti el az embert
és ha őszinte a megbánás, akkor biztosan számíthatunk rá.