Jókai: Az arany ember

Magyarországon a romantika az 1800-as években jelent meg. Legkedveltebb műfaja a regény. A

magyar epika a XIX. század közepére erősödött meg igazán. 1849 után az illúzióvesztés, a kétség és a
remény váltakozása fejeződik ki irodalmunkban. Jókai regényei az önkényuralom éveiben lelki
támaszt nyújtottak a nemzetnek. Műveinek óriási sikerét az 1860-70-es években a társadalom széles
rétegeit is foglalkoztató múltba tekintés, a nemesi közelmúlt nosztalgikus megidézése okozta.

Jókai romantikus író:

 műveivel tanítani akar

 különleges történelmi eseményeket választ témául,

 műveinek cselekménye több szálon fut, ritkán szakítják meg hosszú leíró részek

 történetei fordulatokban gazdagok

 kedveli a kalandokat, különleges helyszíneket

 a történet során a jellemek nem változnak, legfeljebb jellemtörés következik be

 hangnemek sokfélesége, szeret anekdotázni

 nyelve gazdag, sokrétű, idegen szavakat használ

Irodalmi munkásságának csúcspontja, legharmonikusabb műve:

Az arany ember

Jókai regénye a romantika és a realizmus egymásba fonódását mutatja: cselekménye kalandos,

fordulatos, váratlan eseményekben bővelkedő, miközben jellemrajza és bizonyos mértékig
társadalomábrázolása is a realizmus felé mutat.

Az egyéni boldogság lehetőségeit vizsgálja a kapitalizálódó társadalom valóságában.

A cím Tímár Mihályt jellemzi: amihez hozzányúl, arannyá válik.

Két antik mítoszra utal:

- Midas királyt Dionüszosz azzal jutalmazta, hogy minden változzék arannyá a kezében.

- Polükratész története, aki nagy értékű gyűrűjét tengerbe dobta, de az visszakerült hozzá.

A műben valóságos események, Jókai saját élményei is fellelhetőek:

 saját gyerekkori komáromi élményei

 szerelme gyámleánya, Lukács Ottília iránt

 a magyar liszt nagyon kelendő volt a világpiacon ebben az időben

 a Bach-korszak legnagyobb korrupciós botránya (kenyérsütés ázott gabonából)

1
  kiábrándult a magyar kapitalizmusból

A történet 1828-ban indul, főhőse Tímár Mihály, aki hajóbiztosból – tehetsége és korrupció révén
– dúsgazdag vállalkozó lesz, majd mégis a vagyontalanságot választja.

Tímár boldogságkeresése alkotja a regény fő vonalát.

Tudatosan szerkesztett mű: már a történet elején megismerünk minden szereplőt és utalásokat
kapunk későbbi szerepükre. A szerző saját világképét az események rajzán, a főhős lelki életének
jellemzésén és kisebb szereplők nyilatkozatain keresztül közvetíti. A történetből általános érvényű
megállapításokat von le. Megjelenik Rousseau elmélete is: “akinek pénze van, azt mind lopta”.

A drámai küzdelem színtere Tímár Mihály lelke:

a szerelem-hűség,

a vagyon – igazi boldogság,

Komárom – Senki szigete között őrlődik.

A műben szimbólumok vannak:

Duna: kapcsolatot jelent Komárom és a Senki szigete között

Vörös félhold: a bűnre csábítás és a lelkiismeret-furdalás szimbóluma.

Szereplők: állandó jelzőket használ, mint az eposzban

Tímár Mihály: vívódó, meghasonlásra kényszerülő ember, kivételes képességekkel rendelkezik.

Nagyon bonyolult jellem, alapvetően tisztességes, de erkölcsileg többször is meginog. Vagyonát
tisztességtelen úton szerezte. Boldogtalan, állandóan vádolja magát. A siker minden kellékét
megszerzi magának, valódi boldogságát azonban csak a társadalomból kivonulva, a természet
menedékében élő valódi családi közösségben találja meg.

Tímea: hűséges, hálás, boldogtalan, hideg

Noémi: a nőiesség megtestesítője, életteli, harmónia-teremtő, a természet formálja becsületes, tiszta

szívű, őszinte teremtéssé.

Athalie: szélsőségesen szenvedélyes, féktelen gyűlölet motiválja.

Krisztyán Tódor: züllött kalandor, kém, zsaroló. Nem ilyennek született, csak a körülmények tették
ilyenné. Athalie-val a francia regények jellegzetes alakjaihoz hasonlítnak.

Teréza mama: a pénz nélküli társadalom megvalósítója. Jókai természetfilozófiájának képviselője:

nem követ tételes vallásokat, de hisz Istenben, minden öröme a családja és a kertje, tud élni és
meghalni, mindenkin segít, mindenkit vigasztal, és senkitől nem kér semmit.

Kacsuka: korrupt

Brazovics: rossz üzletember

A regény romantikus vonásai:

2
  befejezése: a jó elnyeri jutalmát

 kalandok, helyszínek, cselekményvezetés

 titkos ajtó

 fekete-fehér mellékalakok (Krisztyán – Teréza mama)

 színpadias jelenetek (esküvő)

 kiélezett helyzetek (Tímea cselédsorban Athaliéknál, majd a regény második felében fordított
lesz a szereposztás)

 egzotikus tájleírások (Vaskapu)

 szentimentális jellemrajz (Noémivel)

 Athalie és Kacsuka jellemfordulata

 a tragikum óvatos elkerülése

 bűnügyi történetbe illő összecsapások (Tímea és Krisztyán összecsapása)

A romantikus vonások ellenére a regény hűen tükrözi a kor gazdasági fellendülését: Tímár Mihály
meggazdagodása ugyan egy romantikus véletlennek köszönhető, ám hasonló gyors felemelkedések
tucatszám fordultak elő abban az időben. Realistának mondhatjuk Tímár Mihály jellemrajzát is:
kezdetben mesés hősnek tűnik, de fokozatosan összebonyolódnak lelki vonásai. Kívülről sikeresnek
látszik, élete pedig harmonikusnak, mégis sokatmondó, hogy akarva-akaratlanul mindenkit
tönkretesz, akivel kapcsolatba kerül. Nem jellemtelen ember, sőt igyekszik nagyon is erényesen élni
és segíteni sokakon, ám egyszer félrelépett és ebből kifolyólag mindvégig a bűntudat
kényszerpályáján mozog. Jókainak a kapitalizmusból való kiábrándultságát jelzi, hogy hőse épp abban
az életben boldog, ahol az oly vágyott gazdagságból ki tud lépni.

A gazdag komáromiaknak az író azt akarta bebizonyítani, hogy a pénz minden tönkretesz – a
kapitalizmus visszásságát akarta bemutatni.

3
Az aranygyűrű legendája

Az aranygyűrűnek sok helyen bűvös erőt tulajdonítottak: a népmesék, legendák visszatérő

motívumává vált a varázsgyűrű. Az ókori görögök és rómaiak, ha tehették, bal kezük gyűrűsujjára
húztak egy aranykarikát. Azt tartották ugyanis, hogy a bal kéznek titokzatos idegi kapcsolata van a
szívvel, s a szív az arany hatására jósággal, bátorsággal, hűséggel telítődik. A rómaiak körében egy
időben az a babonás nézet terjedt el, hogy az aranygyűrű védelmet nyújt a szemmel verés ellen is.

Egy méreggyűrű Jókai "Mire megvénülünk" című regényében is jelentékeny szerepet játszik. Az antik
világban számos politikus, államférfi őrzött gyűrűjében gyorsan ölő mérget. A makedón Antipater
bosszúja elől a kalaurai Posszeidón-templomba menekülő híres görög népszónok, a demokratikus
intézmények védelmezője, Demoszthenész – a hagyomány szerint – úgy lett öngyilkos, hogy a
templomban kiszívta a gyűrűjébe rejtett, gyorsan ölő mérget. Az egykori leírások szerint a nagy
karthágói hadvezér, Hannibál is gyűrűjében őrzött méreggel vetett véget életének, amikor megtudta,
hogy Prusziász bithüniai király ki akarja őt adni a rómaiaknak.

A szerencsét hozó gyűrű történtét Schiller dolgozta fel "Polükratész gyűrűje" című költeményében. A
történet hősének, Polükratész szamoszi királynak minden tettét szerencse kísérte. Vendége, az
egyiptomi király figyelmeztette,: nem végzi jól, akinek mindig minden sikerül. Szavai hatására
Polükratész legnagyobb kincsét, aranyból öntött szerencsegyűrűjét a tengerbe dobta, hogy "az irigy
ég haragját" ne vonja magára. De még most is szerencsével járt: a gyűrűt lenyelte egy hal, a halat
kifogták, és az ékszer visszakerült a királyhoz. A vendég megrémült ettől a szerencsesorozattól: "...a
végzet romlásod akarja" - mondta s elutazott Szamoszról, barátságát is megszakította a
"sorsüldözött" Polükratésszel.

/Máté György: A Nap verejtéke; Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1982, 60-61. p./