THOMAS HAMA

IZOMKONTROLL

SZOMATIKA
Második - javított - kiadás

HOGYAN ÉBRESSZÜK RÁ AGYUNKAT ÚJRA A

MOZGÁS, A HAJLÉKONYSÁG ÉS AZ
EGÉSZSÉG FÖLÖTTI IRÁNYÍTÁSRA?
 Az eredeti mű címe:

SOMATICS
Rewakening the MincTs Control of Movement, Flexibility,
and Health
Addison-Wesley Publishing Company, Inc. Copyright© 1988 by Thomas Hanna

Fordította:
Dómján Ferenc

A fordítást lektorálta: dr. Dómján László

Borító terv:
Dómján Jenő

Fotó és képfeldolgozás:
EUROGRAFIK KFT.

Magyarországi kiadásra jogosult és a könyvkiadója: dr. Dómján László

AGYKONTROLL
Pf. 115, Budapest, 1389 (Tel.: 394-4812)
ISBN 963 7959 18 1
Második - javított - kiadás © dr. Dómján László, 1994. Hungárián translation
Minden jog fenntartva!

Készült az IMI Print Kft. nyomdájában. Nyíregyháza, 1998.

Felelős vezető:
Nagy Imréné
ELEANOR CRISWELL-nek ajánlva
azaz a szenzoros-motoros amnéziának - egyes j ellegzetes esetei 13

TARTALOMJEGYZEK
ELSŐ FEJETET A MAGYAR
Bamey KIADÓ ELŐSZAVA ........................... 6
(42 éves)
Bevezetés és a Pisa-i ferde
Az öregedés ősöregtorony esete
regéje ................................... 157
..........................................
Magyarázat MOZGATÁS ÉS ÉRZEKELÉS,
MINT UGYANAZON ÉREM
ELSŐ RÉSZ KÉT
Az ELLENTÉTES
érző-mozgató OLDALA ................................... 17
rendszer
emlékezetvesztésének
MÁSODIK FEJEZET James (32 éves) és a „rémálomfiát”....................... ...... 21
Magyarázat KRÓNIKUS (TARTÓS) IZOMFESZÜLÉS ...............26
HARMADIK FEJEZET Louise (56 éves), a „befagyott vállú” .............................29
Magyarázat TULAJDONKÉPPEN MIT IS JELENT
AZ, HOGY „SZOMATIKUS”?'. ................................. 32

NEGYEDIK FEJEZET Harley (60 éves)

és a „behúzott futómű” .................................................. 35
Magyarázat AZ AGY TUDATTALAN
TUDATSZINTJEI ......................................................... 38

ÖTÖDIK FEJEZET Alexander (81 éves) és a Los Viejitos .............................43

Összefoglaló MI FONTOSAT MONDHAT SZÁMUNKRA
EZ AZ ÖT ESETTANULMÁNY? .............................. 46

MÁSODIK RÉSZ Miként jön létre az érző-mozgató

rendszer emlékezetvesztése, a szenzomotoros amnézia?
.............................................................................. 53

HA TOD1K FEJEZET Atrófia, a fokozatos meghátrálás .55

sorvasztó szerepe
HETEDIK FEJEZET A stressz izomreflexei, a válsághelyzetre
adott önkéntelen mwszkuláris
válaszok változatai 61

NYOLCADIK FEJEZET A „vörös fény reflex” ..................................................... 65

KILENCEDIK FEJEZET A „zöld fény reflex” ........................................................................ 77
TIZEDIK FEJEZET A neuromuszkuláris (idegi-izomzati) stressz
végeredménye: a szenilis póz, az öreges testtartás,
továbbá a „Sötét Satu” ................................................... 85
Magyarázat AZ ÍJÁSZ ÍJA ÉS A „ZSIGERI
FESZESSÉG” VESZÉLYE........................................... 94

TIZENEGYEDIK FEJEZET A trauma, a sérülés szerepe ...................................................... 99

Magyarázat HOGYAN MARADJUNK VONZÓK
ÉS OKOSAK?............................................................... 103

TIZENKETTEDIK FEJEZET Az elvárás: a hozzáállás szerepe........................................... 107

Magyarázat TANULJUNK MEG INNI A KÚTBÓL! ................ 110

HARMADIK RÉSZ A szomatikus testtudatnevelő gyakorlatprogram - röviden szómatoma

...................................................................................... 117

TIZENHARMADIK FEJEZET Hogyan teheted a szomatikus

testtudatnevelő gyakorlatokat a
lehető leghasznosabbá?................................................. 119
Magyarázat A „MINDENNAPI MACSKANYÚJTÓZÁS” . . 1 2 2

TIZENNEGYEDIK FEJEZET Szomatikus testtudatnevelő gyakorlatok ...........................125

ELSŐ LECKE A hát nyújtóizmainak irányítása ................................. 125
MÁSODIK LECKE A has hajlítóizmainak irányítása ............................................ 131
HARMADIK LECKE A csípőtáj izmainak irányítása ............................................ 138
NEGYEDIK LECKE A törzskörzésben szerepet játszó
izmok irányítása ............................................................ 143
ÖTÖDIK LECKE A csípőízület és az alsó végtag
izmainak irányítása....................................................... 151
HATODIK LECKE A nyak és a váll izmainak irányítása ...................................... 158
HETEDIK LECKE Légzésfejlesztés .......................................................................... 168
NYOLCADIK LECKE Járásjavítás.......................................................................... 176

Bibliográfia A hivatkozol angol nyelvű I

szakirodalomjegyzéke ................................................... 187
 A MAGYAR KIADÓ ELŐSZAVA

Van új a Nap alatt! Az amerikai Thomas Hanna korszakalkotó felfedezést tett: rájött,
hogy számtalan elkerülhetetlennek hitt, vagy tévesen az öregedésnek tulajdonított betegség és
állapot valójában hibás beidegződés következménye. Továbbfejlesztette Selye János
stresszelméletét, pontosabban szólva föltárta annak meglepő mozgásszervrendszeri
vonatkozásait. Kiderült, hogy megannyi nyavalyánk - és nem csupán mozgásszervi betegségekről
van szó! - valójában az agy-test kibernetikus kapcsolat „programhibája”. A rendellenesség
azonban szerencsénkre meglepően egyszerűen és gyorsan korrigálható. Az eredmény: évtizedes,
krónikus fájdalmak szűnnek meg viharos sebességgel, „ezzel meg kell tanulni együtt élni”
állapotok merülnek meglepően gyorsan örök feledésbe. Hogy hihetetlen? Természetes, de ne
feledjük, az igazán jelentős felfedezések mindig meghökkentőek.
- Azóta szeretem a munkámat, amióta megismertem és alkalmazom a Szomatikát! -
mondta kedves ismerősöm, Habermann Hajnalka, Ausztriában élő, magyar származású
gyógytornász és fizioterápiás szakember. (Hajnalka kiscsoportos kurzusokon tanítja ezt a
módszert magyar szakembereknek, bár öngyógyítás céljából
- alapszinten - az ebből a könyvből is elsajátítható.)
Az agy és elme önkontrolljára megtanító „Agykontroll” és az egészséges, ter mészetes
táplálkozás titkait föltáró „Testkontroll” után örömmel adom ki méltó társukat, az izmok helyes
irányításának megtanulása révén a jobb testi-lelki egészséghez utat mutató „Izomkontroll” című
könyvet.
Köszönetét mondok az Egyesült Államokban élő László Júliának, hogy fölhívta
figyelmemet erre a felfedezésre. Bízom benne, hogy ez a forradalmi újdonságot jelentő mű is
segíteni fog abban, ami egyébként vesszőparipám, hogy jobbá tegyük magunk és egymás életét.

dr. Dómján László

6
BEVEZETÉS

Az öregedés ősöreg regéje

A legrégibb és legnevezetesebb rejtvények egyike a Szfinx találós kérdése:

- Melyik az az élőlény, amelyiknek hangja ugyan egy, de lábainak száma először négy,
majd kettő, aztán három, s annál gyöngébb, mennél több a lába?
Az ógörög mitológia hitregéjében Odipusz adta meg e kérdésre a helyesnek ítélt
feleletet:
- Az emberi lény az, aki négykézláb mászik csecsemőkorában, két lábon jár felnőttként,
és megöregedve „három lábon”, botjára dőlve botorkál.
Ez - úgy tűnik - megadja a választ a Szfinx nevű szörny rejtvényére. De víyon megfelel-
e arra a másik talányra is, amelyik az előzőben lappang? Arra, hogy az ember, aki megtanult
fölemelkedve járni, később vajon mitől veszíti el ezt a képességét, miért jár sokszor végül úgy,
hogy további támaszra szorulva botra jut? A közkeletű fel- tételezés egyértelműen az, hogy a
megöregedés egyben a megrokkanást is jelenti. Ez az elképzelés eszerint elfogadott volt már a
Krisztus előtti ötödik században, amikor Szofoldész a Szfinxről írt, és - elég furcsa módon - még
a huszadik század végén is az.
- Nyilvánvaló! - mondjuk valamennyien, most, ma is. - Maga a kor okozza, hogy
elmerevedünk és fájdalmaink támadnak. A Krisztus előtti ötödik század óta mind a mai napig,
azaz a huszadik század végéig úgy volt és van, hogy az emberek, ahogy megöregszenek, bizony
elbizonytalanodnak és előbb-utóbb megrokkannak, ha megérik. De hát hogyan is lehetne ez
másképp? - hangzik az általános vélemény.
De bizony, hogy lehet! Létezik a jelenségre más magyarázat is! Noha nem lehet és nem
is kell eltagadni azt a tapasztalati tényt, hogy a kor előrehaladtával rendszerint merevebbé válunk,
de ez még nem magyarázza meg, hogy miért kell létrejönnie ennek a degeneratív (elfajulásos)
folyamatnak. A kérdés továbbra is nyitva áll: vajon mi történik a korosodás során, aminek a
számlájára föl lehetne róni ezt a hanyatlást? Hogyan lehetséges, hogy a hivatalos orvostudomány,
amelyik meg tud védeni minket a fertőzések és a szervi bajok jó részétől, amelyik a várható
élettartamot lassan a nyolcvanadik életévig terjeszti ki, ugyanakkor képtelen megvédeni minket
olyan egyszerűnek tűnő elváltozásoktól, mint a test elmerevedése, vagy a különféle testi fáj-
dalmak és kínok? Miért feltételezzük, hogy egy bizonyos - mondjuk 30 éves - kor elérése után
testünk menthetetlenül hanyatlani kezd? Hiszen akkor jószerivel még kö zépkorúnak sem
mondható az ember!
Az évszázadok és évezredek folyamán végig fönnmaradt a nevezetes rejtvényen belül
meglapuló valódi rejtély, s a mi számunkra is csaknem ugyanannyira kifürkészhetetlenül, mint az
ókori görögök számára. A huszadik század alkonyán még mindig kisért a miti kus hit, hogy az
öregedés leépülést, degenerálódást is jelent egyben. Lehet, hogy manapság őseinknél hosszabb
ideig élünk, de jobban - ezek sze

7
rint - nem. Ennyi idő alatt pedig csak lehetett volna valami fejlődés! Mindaz amit tudunk, a
rengeteg felgyülemlett ismeret között igazán fölbukkanhatna valami, egy újfajta meglátás, ami
megértetné, hogy miért indul testünk látszólag hanyatlásnak, amikor még jóformán életünk
derekához sem értünk! Amennyiben megtudhatnánk e tönkremenetel kialakulásának okát, akkor
lehet, hogy létrejöttének megelőzésére is ki tudnánk módolni valamit!
Századunk tudománya lépésről lépésre puhatolózva halad előre az emberi test
hanyatlásának jobb megértése irányába is. Hans Selye (Selye János) fölismerte, hogy az élettani
betegségek olyan lélektani okok miatt is létrejöhetnek, mint amilyen a stressz.
íme egy „szomatikus” állítás: életünk minden tapasztalata egyben testi tapasztalat is.
Moshe Feldenkrais és az ő testi újratanító módszere helyezte előtérbe ezt a szemléletet. Örömmel
mondhatom el, hogy kezelési módszerem, ami egyaránt alapszik Selye, valamint Feldenkrais
munkásságán, drámai, meggyőző eredményeket tudott elérni az úgynevezett öregedési folyamat
visszaszorítása terén. Az embernek, aki egyedfejlődése során eljutott a négykézláb mászástól a
két lábon történő járásig, többé már nem kell feltétlenül visszafejlődnie boton bicegő tartásba,
amikor megöregszik. Más szóval az öregedés legendája alapján föltételezett testi leépülés nem
törvényszerű, nem elkerülhetetlen, sőt, túlnyomó részt megelőzhető, illetve visszafordítható.
Onnan tudom, hogy ez így igaz, mert saját szememmel láttam, méghozzá esetek
ezreiben. Azok a betegek, akik életem legutóbbi 12 esztendejében hozzám fordultak, olyan
változásokról tettek tanúbizonyságot, amik valósak voltak, és tartósnak mutatkoztak. Evekkel
később is boldogan erősítették meg e tényeket. Be kell vallanom, hogy akár csak 20 évvel ezelőtt
is egyszerűen hihetetlennek tartottam volna azt, ami manapság nap mint nap a szemem láttára
megvalósul a rendelőmben. Noha klienseim - legtöbbjük a harmincéves és afölötti korosztályból
- már hallottak korábban mindenféle jót a munkámmal kapcsolatosan, legelőször mégis
ugyanazzal a fajta érzelmekkel, a remény és a hitetlenkedő szkepticizmus keverékéből adódó
vegyes elvárásokkal jelennek meg nálam, mint amik azelőtt bennem is kavarogtak. Közös
munkánk végére jutva azonban jellemzően ilyesmiket mondnak:
- Tudja, nem hittem volna, hogy ez valaha is megvalósulhat, de ennek ellenére valahogy
mégis mindig arra gondoltam, hogy igenis lehetségesnek kell lennie.
Hasonló gondolatoknak adott hangot egy ausztrál orvosokból, csontková csokból,
chiropraktorokból és fizioterápiával foglakozó szakemberekből álló csoport, akiknek az itt is
ismertetett eljárások némelyikét megtanítottam:
- Maga végre megmutatta nekünk azt, amit eredeti kiképzésünk során reméltünk
elsajátítani, de ami idáig csak váratott magára. Most viszont itt áll előttünk. Ez az egészségügyi
ellátás hiányzó láncszeme. - A tanfolyamomon résztvevő orvosok egyike neves szívgyógyász
volt Sydney-ből. Később cikket jelentetett meg a tanfolyammal kapcsolatos benyomásairól és
reakcióiról, amiben többek között egyenesen azt úja, hogy rájött: „...olyan potenciális
lehetőségeket rejt ez magában a test és tudat közötti összefüggés megértése tekintetében, mint
hajdan Einstein relativitáselmélete a fizika területén.”{1}
12 éve már, hogy efféle megerősítő kijelentéseket áll módomban hallani, s meg vagyok
győződve, hogy bárki el tudja kerülni azt a testi működésekben bekövet
kező veszteséget, ami az öregedés átka. Mindenki ismer - valószínűleg kissé irigykedve - egy-két
olyan embert, akikről kései éveikben is úgy tűnik, hogy nem fogott rajtuk az idő, hogy elkerülték
a „megvénülés” folyamatát. Semmi okunk szenvedni hát akkor, amikor életünk nagyobbik része
még mindig előttünk áll.
Minden nemzedékben akadnak jó páran, akik egészen halálukig tevékenyen működnek
közre saját életük vitelében. Olyan feltűnő jelenség ez, amit végül még a gerontológusok, az
öregedéstan tudósai is elismernek. „Successful aging”{2}, „sikeres korosodás” megnevezéssel
illetik. Valamennyien tudnánk ilyen példákkal előhozakodni. Minden jelentős korszak
legnagyobb emberei közül akadt olyan, aki rendkívüli kort ért meg, olyanok, akik kései éveikben
is tovább gondolkodtak, munkálkodtak és alkottak, egészen éltük legeslegvégéig. Még maga
Szofoklész, aki ránk hagyta a Szfinx legendáját, ő is 90 éves korában írta utolsó színdarabját.
Az a helyzet, hogy egész életünk során a szenzoros és motoros (érző és mozgató, röviden
szenzomotoros) rendszerünk specifikus muszkuláris reflexekkel (jellemzően sajátos és
önkéntelen izomműködésekkel) ad folyamatosan választ a mindennapok állandóan adódó
stresszeire és traumáira, azaz a feszültségterhelésre és a testi-lelki sérülésekre. Ezek az
ismétlődően kiváltott reflexválaszok szokássá alakuló muszkuláris kontrakciókat, megrögzötten
tartós és önkéntelen izom-összehúzódásokat hoznak létre, amiket - akaratlagosan - már nem
tudunk magunktól egyszerűen föloldani. Ezek az izom-összehúzódások annyira mélyen
gyökereznek és oly tudattalanok, hogy végül már egyáltalán nem emlékszünk arra, miként is
lehet tulajdonképpen szabadon mozogni. Mindennek merevség, fájdalmak és
mozgáskorlátozottság a következménye. A felejtésnek ezt a habitussá, szokássá rögzült fokozatát
hívják úgy, hogy szenzomotoros amnézia (az érző-mozgató rendszer emlékezetvesztése), rövidítve:
SMA. Ez azon emlékezet kimaradását jelenti, amivel föl lehetne idézni, hogy bizonyos
izomcsoportok milyennek érződnek, miféle belső érzeteket támasztanak, és hogy miként
irányíthatók, mily módon vezérlendők. Mivel ez a jelenség a központi idegrendszeren belül
játszódik le, ezért mi magunk legtöbbször nem is vagyunk tisztában vele, jóllehet nagyon is mély
hatást gyakorol ránk. Az önmagunkról alkotott kép, hogy tulajdonképpen kik -mik és milyenek
vagyunk, hogy mit vagyunk képesek megtapasztalni és megtenni, mindez mélységesen
megromlik a szenzomotoros amnézia fölléptével, azaz az érző-mozgató rendszer
emlékezetvesztése esetén. Márpedig éppen ez az az esemény, illetve ennek az eseménynek a
másodlagos mellékhatásai elsősorban azok, amiket mi - helytelenül - az „öregedés” jeleinek
vélünk.
Pedig hát az SMA-nak, a szenzomotoros amnéziának, más szóval az érző-mozgató
rendszer emlékezetkihagyásának semmilyen néven nevezhető köze sincsen pusztán magához az
életkorhoz. Annál több köze van viszont az idők során minket érő behatásokhoz, illetve az ezekre
adott reakcióinkhoz. Kezdve már a gyermekkortól az SMA tulajdonképpen bármilyen életkorban
előfordulhat, és elő is fordul. Zavaros családi körülmények közt felnövő, vagy másféle
félelmektől terhes környezetben - például hamar kényszerű munkára fogott, vagy háborús
körülmények között - élő „koravén” gyerekek szintén mutatják a szenzomotoros amnézia olyan
tüneteit,

9
mint mondjuk a besüppedt mellkas, a tartósan fölhúzott váll, az erősen görbült nyak, és így
tovább. Súlyos sérüléssel járó traumatikus események vagy nehéz műté-tek egészen fiatal
embereken is létrehozhatják azokat az idültté váló izom-összehúzó-dáso- kat, amiket idősebb
emberek esetén - tévesen - általában csupán azok életkorának tulajdonítanak. Ilyen lehet a törzs
szkoliotikus (gerincferdüléses) görbülete, bizonyos enyhébb sántaság, járáshiba, továbbá
valamilyen krónikus és diagnosztizálhatat- lan (meg nem határozható eredetű) fájdalom, ami
aztán el sem múlik az illető élete végéig.
A szenzomotoros amnézia okozta reflexek, azaz az érző-mozgató rendszer
emlékezetvesztése által kiváltott önkéntelen izomösszehúzódások nagyon specifikusak, roppant
jellegzetesek és sajátságosak. Három fajtájuk létezik, s az alábbi nevekkel illettem őket: „vörös
fény reflex”, „zöld fény reflex”, valamint a sérülés hatására föllépő „traumareflex”. Lényeges
részét képezik az SMA jelenségének, és jól kiegészítik Selye János és Moshe Feldenkrais
felmérhetetlen fontosságú fölfedezéseit. A háromféle izomreflex megtárgyalása előtt fontos
rámutatnom még egyszer a következő tényekre:
(1) A szenzomotoros amnézia hatásai bármilyen életkorban elkezdődhetnek, noha a
legtöbb esetben rendszerint harmincas és negyvenes éveink táján szoktak elő ször nyilvánvaló
módon föltűnni.
(2) Az SMA az idegrendszer egyfajta alkalmazkodási válaszreakciója.
(3) Mivel az SMA tanult alkalmazkodási válaszreakció, ezért ki is küszöbölhető.
Ez tehát az én jó hírem: az SMA, a szenzomotoros amnézia, azaz az érző-mozgató
rendszer emlékezetkihagyása elkerülhető, illetve visszafordítható. Két olyan képesség közvetlen
és gyakorlati alkalmazásával menekülhetünk meg tőle, amelyek egyedül az emberi érző-mozgató
rendszerre jellemző sajátos tulajdonságok: az egyik a megtanultak elfelejtési képessége, a másik
pedig az elfelejtettekre történő visszaemlékezés lehetősége.
A könyv HARMADIK RÉSZ-ében találhatók majd meg a SZOMATIKUS
TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK. Ezek nyújtanak közvetlen és hatásos módszert az
érző-mozgató rendszer átprogramozására. Ezek a „szómatorna” gyakorlatok már önmagukban is
roppant fontos felfedezésnek tekinthetők. Mindenekelőtt kitörlik azokat az elsődleges hatásokat,
amiket mindeddig - hamisan - pusztán az öregedésnek szoktak tulajdonítani. Ráadásul rendkívül
jelentősek egy bizonyos - pontosabban szólva a harmincas éveiben járó - korosztály számára,
akik épp kezdik megtapasztalni a „vörös fény reflex”, a „zöld fény reflex”, vagy éppen a
„traumareflex” fölhalmozódott hatásait. A gyakorlatok az idősebbekben pedig ténylegesen
visszafordítják ezeket a folyamatokat, amelyek oly sokakban szülnek fájdalmakat és keltik az el-
merevedés érzését.
A SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK legvégső és legnagyobb
haszna azonban valószínűleg a fiatal emberek testi-fizikai nevelése során történő alkalmazásban
található meg. Meg vagyok győződve arról, hogy az érzékelési tudatosságot és motoros
irányítottságot megfelelően fejlesztő, személyre szóló és széles körben bevezetett programnak az
idejében történő begyakorlása már egy emberöltő távlatán belül vissza tudná szorítani a
közegészség hanyatlását okozó problémák je

10
lentős részét, olyanokat, mint a kardiovaszkuláris (szív- és érrendszeri) bántalmak, a rák, továbbá
a különféle idegrendszeri betegségek és más mentális bajok. Ezek ugyancsak új távlatokat
mutató, nagyra törő, túlzásnak tűnő és merész kijelentések, de valójában semmivel sem nehezebb
hinni bennük, mint azokban a hamis nézetekben, amelyek az öregedésre vonatkoznak, s amelyek
évezredeken keresztül fönntartották magukat. A SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ
GYAKORLATOK alkalmasak arra, hogy elsajátításukkal és rendszeres gyakorlásukkal képesek
legyünk életünk megváltoztatására, ráébredjünk tudatunk és testünk egymásra gyakorolt köl -
csönhatására. Rádöbbenhetünk, hogy saját kezünkben tartjuk önnön életünk irányí tását, s hogy
mennyire felelősek vagyunk életünk teljességéért, minden vonatkozásban. Ezek a fölfedezések
tulajdonképpen azon elképzeléseinkre vonatkoznak, hogy az ember milyen, illetve milyen
lehetne. Mindennek széles körben vett bölcseletfilozófiai vonatkozásai is vannak, létünk
természetének fölfogását és megértését illetően.
Azt is állítom, hogy a szenzomotoros amnézia, azaz az érző-mozgató rendszer
emlékezetvesztése az egészségügyi problémák körének egy olyan kategóriáját, olyan csoportját
határozza meg, amelyet mindezideig föl sem ismertek. Ennek ellenére valószínűleg ennek a
csoportnak a számlájára írható valamennyi emberi betegségnek több mint a fele. Az SMA
patológiás kór, olyan, ami se nem orvosi, se nem sebészeti természetű, így sem diagnosztizálni,
sem meghatározni, sem pedig hatásosan kezelni nem lehet eme hagyományos módszerek keretei
között. Az SMA szomatikus patológia, testtudáti kór, ami nem kezelést igényel, hanem
átnevelést. E könyvnek a benne megtalálható esettörténetekkel és kutatási anyagok lényeivel
egyetemben az a célja, hogy gyakorlatias bevezetőként szolgáljon a szomatika, a testtudattan
újszerűnek számító területére, amelyik azt tartja, hogy az egyes szám első személyű
megtapasztalást ugyanolyan tudományosnak és orvosi szempontból is ugyanolyan fontosnak kell
tekinteni, mint az egyes szám harmadik személyű megfigyelést.
A Szomatika egyfajta életviteli móddal lát el minket, aminek segítségével a városi-ipari
környezet stresszteli követelményei között is lehet úgy élni, hogy egészségesek maradjunk,
testileg is és tudatilag is, vagyis fizikai és mentális értelemben egyaránt. Segítséget nyújt a testi-
lelki jó közérzetet fölélő és lepusztító irányzatok felismeréséhez, mind az általános értelembe vett
életet, mind pedig a fejlett technológiával rendelkező társadalmak konkrét sajátosságait illetően.
Nem szükséges beadni a derekunkat és föladni a küzdelmet az öregedés elkerülhetetlen
velejáróinak tulajdonított jelenségek ellen. Figyeljünk inkább tágra nyitott szemmel, szálljunk
velük szembe, és győzedelmeskedjünk felettük.
E könyv fontos üzenete egyrészt az, hogy - többi végzetes balfogásához hasonlóan -
Ödipusz válasza a Szfinx találós kérdésére is egyszerűen téves, csupán mese, mítosz, legenda.
(Nem csoda, hogy hallatán maga az emberpusztító Szfinx is eldobta magát, ezúttal önpusztító
módon, bele a szakadékba, állítólag afeletti szégyenében, hogy akadt halandó, aki megfejtette az
addig jól bevált, s a konyhájára is sokakat hozó találós kérdést. Vagy talán a szörny is épp
nemtetszésének adta tanújelét ezzel a tettel?...) (A ford.) De van számunkra egy még fontosabb
üzenete is, ami majd akkor válik valóban nyilvánvalóvá, amikor már megtanultuk a
szenzomotoros amnéziának, azaz az érző-mozgató rendszer emlékezetvesztésének a mibenlétét,
valamint kiváltó

11
okait is. Ez a másik, ez a fontosabb üzenet így hangzik: ahogy előrehaladunk az élet korban,
testünknek - és életünknek - szakadatlanul tovább kell fejlődnie, egészen a legeslegutolsó
pillanatig. Szilárdan hiszem, szívünk legmélyén mindannyian érezzük, hogy igazából így kellene
végigélni földi életünket.

12
ELSŐ RÉSZ

Az érző-mozgató rendszer emlékezet-

vesztésének - azaz a szenzoros-motoros
amnéziának - egyes jellegzetes esetei

Ebben az első részben öt olyan - az érző-mozgató rendszer emlékezetkihagyásával

kapcsolatos, vagyis szenzomotoros amnéziával összefüggő - nagyon jellegzetes és előrehaladott
esetet mutatunk be, amelyekben a testen megmutatkozó károsodás hosszú évek alatt alakult ki.
Ezeknek a kortörténeteknek különféle változataival nap mint nap találkozom a rendelőmben. Aki
erre is figyel és nyitva tartja a szemét, az jár- tában-keltében maga is lépten-nyomon belebotolhat
hasonló esetekbe, szinte minden utcasarkon, az Amerikai Egyesült Államok bármelyik városáról
is legyen szó. (Ehhez persze nem kell feltétlenül Amerikába utazni...) (A ford.) Becslésem szerint
a felnőtt amerikai állampolgároknak legalábbis a jó háromnegyede szenved szenzomotoros
amnézia - tehát az érző-mozgató rendszer valamilyen emlékezetkiesése - miatt, legtöbbjüknek
tudomásuk sincs róla, arról nem is szólva, hogy szinte semelyikük sem tudná, hogy mihez
kezdjen vele, még ha tudatában is lenne ennek a ténynek.

13
ELSŐ FEJEZET

Baraey (42 éves) és a ■Pisa-

i- ferde torony esete

Nevezzük őt egyszerűen Barninak. A negyvenes éveiben járt, és már jó pár esztendeje

visszatérő, krónikus, jobboldali derékfájdalom kínozta. Ráadásul gyakran elveszítette
egyensúlyát, járás közben meg-megbotlott. A panaszok ismeretében haziorvosnője
röntgenfelvételeket készíttetett róla, de azok nem mutattak jelentős csontrendszeri elváltozást. A
doktornő végül is arra a következtetésre jutott, hogy a 42 évnyi használat során az erőteljes
igénybevétel ízületi kopást hozott létre a csípőízületben. Közölte - az amúgy meglehetősen
magasra nőtt, szép szál - Barnival, hogy ez a jelenség az öregedési folyamat jellegzetes
velejárója, s legjobb lesz, ha megbékél vele, belenyugszik, megtanulja elviselni, mint életének
elkerülhetetlen részét. Ezen kívül csak aszpirint és ágynyugalmat rendelt azokra a napokra,
amikor a fájdalom nagyon kínozná.
Barnit nem tette túl boldoggá ez a gyógymód, elment hát egy chiroprak - torhoz is. Ez a
csontkovács viszont azt mondta, hogy hátgerince alsó fertályán a csigolyák kimozdultak, tehát
helyre kell őket rakni. Helyre is zökkentette, de a csípőfájdalmon ez mit sem változtatott. Barni
tehát tovább folytatta a keresést; egy akupunktúrát alkalmazó gyógyászhoz fordult, aki az érintett
meridiánok behatárolása után tűket szúrt a megfelelő pontokba. Ez végre enyhítette kínjait, de
csak ideig- óráig; a túlságosan is ismerős fájások negyednapra rendre visszatértek.
Barni ezzel a - nagyon is jellegzetesnek nevezhető - történettel keresett föl, mert
hallotta, hogy valami szokatlan, „szomatikus átnevelésnek” nevezett dolgot művelek a
betegeimmel, aminek mibenlétével ugyan egyik ismerőse sem volt teljesen tisztában, de azt
állították róla, hogy nagyon hatásos.
Történetét meghallgatva mindenekelőtt azt akartam kideríteni, hogy pontosan hol is érzi
a fájdalmat. Ujjával egy pontra mutatott jobb csípője hátsó oldalán, úgy félúton a csípőízület és a
keresztcsont között. Magam is kitapogattam ezt az érzékeny területet. A fájdalom a musculus
gluteus medius vonulatával esett egybe, azzal a farizommal, amelyik keresztirányban húzódik a
comb felső részétől a medence közepe felé. Ez az az izom, amelyik fél lábon állás közben
szokott megfeszülni, rögzítve medencénket, hogy akkor is meg tudjuk őrizni egyensúlyunkat,
amikor testünk terhét az egyik oldalra helyezzük át. Maga a csípőízület nem mutatkozott
érzékenynek, sem nyomás, sem mozgatás hatására. Ez a farizom, tehát a musculus gluteus
medius bizonyult érzékenynek.
Közöltem is Barnival, hogy nincs ízületi bántalma, viszont egyik izmát tartósan
kontrahált - tehát összehúzott - állapotban tartva túlerőlteti, ami aztán fájdalommal tiltakozik az
állandósult feszültség ellen.

15
 - De hát akkor miért mondta az orvosom, hogy az ízületemmel van baj? -
kérdezte Barni. Csak azt válaszolhattam, hogy ezt magam sem tudom, de az biztos,
hogy a röntgenfölvételek nem mutatják az izmokat, akár fájnak azok éppen, akár
nem. Az orvosok bizony gyakran mondják betegeiknek, hogy bajuk krónikus, idült,
hogy fájdalmaik oka nemigen gyógyítható, például ízületi kopásban szenvednek,
amivel nem sokat lehet kezdeni. Az öregedés ősöreg regéje a korszerű orvostudo-
mányban, a modern medicinában is mélyen gyökerezik.
Most, hogy Barni fájó pontjának pontos helyét megismertem, fölkértem, pró-
báljon egyenesen megállni velem szemben, de csukott szemmel. Ebbeni igyekezeté-
ben Barni egész törzse jobbra dőlt, csaknem 15 foknyit. Mivel ilyen helyzetben testsú -
lyának nagy része mindig a jobb oldalára nehezedett, ezért az említett musculus
gluteus medius izomnak is szinte folyton feszült állapotban kellett lennie.
Ahogy bedőlve ott állt, ujjammal kitapintottam baloldali musculus gluteus
medius izmát, ami ekkor lágy, laza és feszültségmentes volt. Ezután rátapintottam
ugyanazon izom ellenkező, azaz jobboldali megfelelőjére. Az viszont kemény volt a
feszüléstől. Hátizmait kitapogatva is hasonlót tapasztalhattam; baloldali izmai viszony-
lag puhák és lazák voltak, míg a jobboldali hátizmok erősen megfeszültek, s közülük
is különösen a gerincoszlop közelében találhatók.
Jobboldali izmai ezek szerint tartós, krónikus feszültség alatt álltak, ami ge-
rincferdüléses ívbe hajlította testét, így tehát törzsének egy oldalra összpontosuló ter-
he okozta musculus gluteus medius izmának állandó feszülését, amivel együtt járt az
illető izom tartós, krónikus fájdalma és kifáradása.
Barni magától képtelen volt jobboldali hátizmainak
akaratlagos ellazítására, mert azok egyszerűen nem engedel-
meskedtek neki. Megkértem, hogy álljon nyitott szemmel a
teljes testmagasságú tükör elé, hogy saját maga is láthassa
törzse majd 15 foknyi elhajlását. Addig ugyanis fogalma sem
volt önnön ferdeségéről. Arra viszont emlékezett, hogy orvo-
sa egyszer mintha említette volna, hogy jobb lába rövidebb,
mint a bal. Megmértük hát alsó végtagjait, s kiderült, hogy
azok egyforma hosszúak. Megkértem, hogy tükörképére is fi-
gyelve álljon meg egyenesen, függőleges testhelyzetben,
majd csukja be a szemét.
- Hogy érzi magát? Egyensúlyban van? - kérdeztem.
- Nem! Úgy érzem, balra dőlök - felelte Barni.
Amint ellazította magát, törzse rögtön visszadőlt szo-
kásos jobboldali elhajlásába. Ekkor - anélkül, hogy hogy ki-
nyitotta volna szemét - erősen balra döntöttem a törzsét,
mgyd elengedtem, s kértem, hogy csukott szemmel hozza
testét olyan helyzetbe, amit függőlegesnek érez. Erre föl ha-
bozás nélkül megint beállt 15 fokos jobbradőlésébe, s kije-
lentette, hogy most függőleges, noha éppenséggel úgy né- 1- ábra
zett ki, mint maga a húsból-vérből megtestesült Pisa-i ferde Barni tartása
torony.
Nem csupán arról volt tehát szó, hogy Barni hibásan érzékelte jobboldali izmait, hanem
arról is, hogy testének a térben elfoglalt helyzetéről is téves tudatképe
16
volt, azaz egyensúlyérzéke is eltorzult. Igaz, volt életének olyan korábbi időszaka, amikor izmait
rendesen érzékelte és mozgatta testének mindkét oldalán, vagyis amikor még normálisan
működött érző-mozgató rendszerének irányítása. Érzékelői akkor még figyelemmel kísérték és
megfelelően jelezték, hogy izmai miként működnek a térbeli helyzetváltozásoknál. Ám azóta
elveszítette mind a mozgásirányítást (a motoros kontrollt), mind pedig a valósághű tudati
érzékelést (a szenzoros tudatosságot). Többé már nem volt képes végrehajtani olyasmit, amit
pedig korábban igenis meg tudott tenni. S amit azelőtt helyesen érzett, annak érzékelésére is egy
ideje képtelenné vált. Ezek bizony a szenzomotoros amnézia tipikus effektusai, azaz mindeb ben
az érző-mozgató rendszer emlékezetvesztésének jellegzetes hatásai nyilvánulnak meg.
Ekkor megkérdeztem Barnit, volt-e valaha is valamilyen súlyosabb természetű sérülése.
Igenlő választ adott, kiderült, hogy közlekedési balesetben öt évvel korábban eltörte bal
combcsontját. Innentől fogva már tudtam, hogy miért is kezdett el jobbra hajlani. Egyik oldali
lábtörés után ugyanis nagyon gyakori, hogy az illető testét az ellenkező oldal irányába dönti, s
ezzel helyezi át súlyát a sérülésmentes oldali ép lábára. A gyógyulás hosszú hetei alatt Barni
jobbrahajlása megrögzött szokásává vált, még ha teljesen öntudatlanul is. Ebben az esetben tehát
baleset okozta a szenzomotoros amnéziát, az érző-mozgató rendszer emlékezetkiesését.
Háromféle hatása lett annak, hogy Barni megint megtanulta, miként érzékelheti
izommozgásait ugyanúgy, ahogy annak előtte, és újratanulta izmai irányításának módozatait is:
(1) elmúlt a medencetáji fájdalom, ízületeinek állítólagos „időskori kopása” ellenére;
(2) testtartása kiegyenesedett, s így testsúlya egyenletesen megoszolva terhelte
mindkét lábát, miközben törzse jobb- és baloldali izmainak feszültségszintje is kiegyenlítődött;
(3) egyensúlyérzéke helyreállt, tehát újra tudta, hogy mikor függőleges és mikor ferde a
testhelyzete. Elmúlt az az ingatag járása is, amitől gyakran meg-megbot- lott.
Röviden szólva Barni esetében megszűnt a szenzomotoros amnézia. Ráadásul, boldog
volt, hogy megtanulta mindazt, aminek segítségével megelőzheti, hogy ezek a tünetek valaha is
még egyszer jelentkezzenek. Vagyis önkarbantartóvá vált, többé se énrám, se semmiféle más
egészségügyi szakember segítségére nem szorult efféle gondjainak megoldásához.

Magyarázat
MOZGATÁS ÉS ÉRZÉKELÉS, MINT UGYANAZON ÉRME KÉT ELLENTÉTES
OLDALA

Első találkozásunkkor Barni képtelen volt csípője és törzse izmainak megfelelő

irányítására (ami mozgatórendszeri, tehát motoros hiányosság), továbbá nem tud ta valósághűen
érzékelni, hogy mit művelnek testének izmai (ami viszont érzékelési, vagyis szenzoros hiba).
Mindkét probléma a központi idegrendszerrel kapcsolatos, azaz az aggyal és a gerincvelővel,
amelyek a test - mindenre kiterjedő - irányítási rendszerét képezik.

17
 A központi idegrendszer legalapvetőbb jellemzője, hogy strukturálisan és funkcionálisan
is - tehát szerkezeti fölépítését és működését tekintve egyaránt - két részre oszlik; a szenzoros
(érzékelő-), illetve a motoros (mozgató-, működtető-) szakaszra. Az agyból a gerincen végig -
egészen a farkcsontig - az érzőidegek a gerinc hátoldalán lépnek ki, míg a mozgatóidegek a
gerinc ellenkező, elülső oldalán. (2. áb-
HÁTSÓ GY'tíl'

2. ábra
A szenzoros és motoros pálya a gerincvelőben
Minden - a testen kívülről eredő és a testen belül támadt - érzet egyaránt a szenzoros
(érző-) idegek útján jut el agyunkba. Valamennyi evilági tettünk, minden megtett mozdulatunk
agyunkból indul ki, s az ingerület a motoros (mozgató-) idegpályákon áramlik végig
gerincvelőnkben. Az érzőidegek irányítják a külvilággal és önmagunkkal kapcsolatos
észleléseinket, míg a mozgatóidegek a testen belüli és a külvilágban megtett mozgásainkat
vezérlik, azokon a csatlakozásokon keresztül, amelyekben az idegek a harántcsíkolt
vázizmokhoz, illetve a zsigerek simaizmaihoz kapcsolódnak. JELEKET
KÍMENO INDÍTÓ
KÖZPONTOK

3. ábra
A szenzomotoros (érző-mozgató) rendszer elhelyezkedése az agykéregben A
gerincvelőnek ez az alapvető kéfelé tagolódása tovább folytatódik fölfelé, yis magában az
agyban is. Az érzékelő idegsejtek a középagy kéregállományának

18
hátsó részéhez kapcsolódnak, míg a mozgatóidegek pedig annak elülső részéhez. (3. ábra)
Ez a szerkezeti tagolódás funkcionálisan azonban egyetlen idegi rendszeren belül
integrálódik, működésében egységesül, vagyis az érző (szenzoros) és a mozga tó (motoros)
működések ilyen értelemben ugyanannak az érmének két ellentétes oldalát alkotják . A
gerincvelőben elkülönülésük, míg az agyban összekapcsolódá-suk, integrálódásuk figyelhető
meg.
Ingerületeik útján az érzőidegek szállítják az agyba az értesüléseket arról, hogy mi
minden történik a külvilágban, illetve testünkön belül. Ezen ismeretekkel ellátva az agy ki tudja
következtetni, hogy mit és miként tegyen; vagyis az agy integrálja a beérkező szenzoros
információt a motoros rendszerhez küldött kimenő utasításokkal. Az érző-mozgató rendszernek
ez az összetett működése annyira alapvető és annyira ismerős, hogy szakadatlan és megfelelő
működése esetén ügyet sem vetünk rá, ebben élünk, mint vízben a hal.
E két egymáshoz rendelt működési funkció ritkán tudatosul bennünk, ha mondjuk olyan
egyszerű dolgot művelünk, mint e könyv olvasása közben a lapozás. A lap végére érve jobb
kezünk fölemelkedik, elindul jobbra, a könyv jobb sarkánál megtalálja a következő lapot, s
szélénél fogva balra hajtja azt. De a következő lap szélének megtalálása a jobb kéz számára
pontos szenzoros ismeretek egész sorát, követeli meg arra vonatkozóan, hogy hol helyezkedik el
a könyv és hol a kéz. Fölemelkedve helyéről a jobb kéznek „tudnia kell”, hogy merre induljon,
különben csak lehullana oldalunk mellé, esetleg orron vágnánk vele magunkat, netán
megveregetnénk vele saját bal vállunkat. Szerencsére semmi ilyesmi nem szokott történni.
Tisztában vagyunk azzal, hogy hol helyezkedik el a könyv és hol a kezünk, mert a kéz
mozgatásának minden pillanatáról folyamatosan érkezik be az információ a kéz elhelyezkedé sét,
határvonalait, pályagörbéjének trajektóriáit és mozgássebességét illetően, s agyunk összeveti
azokat a könyv jobb sarkán található következő lap széléről történt észlelésekkel.
Az idegélettan, a korszerű neurofiziológia tudományában úgy nevezik az ér zékelési
infirmációknak és a motoros utasításoknak ezt a folyamatosan zajló kölcsönhatását, hogy
„hurkokban” működő „visszacsatolásos rendszer”. Az érzőidegek „visszacsatolják” az
információkat a motoros működtető idegekbe, amelyek válaszreakciója „visszahurkol” a motoros
idegpályákon küldött mozgatási utasításokba. Amíg a mozdulat lejátszódik, aközben a motoros
idegek a kéz helyzetét illetően újabb információkat „csatolnak vissza” az érzékelő idegeknek. Ez
a visszacsatolási hurok addig foytatja az információcserét, amíg a kéz el nem éri a lap szélét, és
át nem hajtja azt.
Ha kicsit jobban belegondolunk, akkor számunkra is nyilvánvalóvá válik, hogy
feltétlenül szükségünk van a külvilágból származó ismereteknek erre a folyama tos, kívülről
befelé irányuló áramlására a belülről kifelé irányított izommozgása-ink állandó kontrollálásához.
Az érző-mozgató rendszer eme folyamatos működése nélkül képtelenek lennénk a világon
bármilyen célirányos tevékenységre.
Annak fölismerése, hogy mennyire nyilvánvalóan alapjaiban határozza meg életünket az
érző-mozgató rendszer, egy másik alapvető fontosságú tényre is felhívja a figyelmet. Ha ugyanis
valamilyen hiba fordul elő ebben a szenzomotoros működésben, attól kezdve életvitelünk
azonnal és alapvetően megromlik. Amennyiben bármi

19
elgyengítené érzékelésünket, nem tudnánk hatékonyan vezérelni testünket és cselekedeteinket.
Ha pedig motoros (mozgató) irányításunkat rongálná meg valamilyen esemény, akkor az nem
csupán cselekedeteink megtételében és azok hatékonyságában korlátozna minket, de a
visszajelzések is pontatlanná és zavarossá válnának. Mennél nagyobb mértékben integrálódott az
egyetlen rendszerben egyesült szenzoros és motoros működés, annál nagyobb mértékben
károsodik automatikusan az egész ér- ző-mozgató rendszer többi része is, még ha annak csak
egyik részében támad is valamilyen hiba. Az ilyen hiba szükségszerűen azt is befolyásolja, hogy
miként érzékeljük világunkat, hogy hogyan érezzük magunkat, valamint azt is, hogy mi módon
cselekszünk, s hogy mennyire épek testi működéseink.
A szenzomotoros rendszer bármilyen hibás működése komoly következményekkel jár,
hisz alapjaiban rendíti meg életünket. Évezredeken keresztül az efféle bkokat az öregedéssel járó
rendellenességek közé sorolták, ezért azt gondolták, hogy a változások elkerülhetetlenek és
visszafordíthatatlanok. De - ahogy majd látni fogjuk - igenis meg lehet őket előzni és vissza lehet
őket fordítani.

20
MÁSODIK FEJEZET

James (32 éves) és a

„rémálomhát”

Az idült, krónikus hátfájás legalább annyira jellemző az amerikaiakra, mint az „apple

pie”, a kerek almás pite, más néven almatorta. Oly közkeletű és annyira várha tó, hogy már meg
sem lepődünk, amikor jelentkezik. De amit az orvosok „derékfájás szindróma” néven
emlegetnek, az egyben ugyanúgy brit is, mint a marhasült, vagy francia, mint a Brie sajt, vagy
német, mint a sör, vagy japán, mint a szaké, vagy ausztrál, mint a Vegemite. (Utóbbi egy
jellegzetes ausztrál étel.) (A ford.) A krónikus deréktáji hátfájás oly mértékben elterjedt az
iparosodott nemzetek között, hogy az ezen országokban folytatott felmérések jelzései szerint a 45
év feletti népességnek csaknem háromnegyed része szenved tőle. Wilfred Barlow brit orvos
becslése szerint Anglia felnőtt lakosságának legalább felét gyötri derékfájás és isiász.{1}
Közvetlen összefüggés van a krónikus hátfájás és a feszültségtől terhes, stresszteli,
kihívást jelentő, illetve annak megélt élethelyzetek között, olyannyira, hogy ez már a „modern
folklórnak” is szerves részévé vált. A menedzser, az ügynök, mindenki, aki mennyiségi
előírásoknak, határidőknek, adott időpontokra kitűzött céloknak kell hogy megfeleljen (márpedig
ezek közül valamennyi alapvető velejárója a modern üzleti élet gyakorlatának), az eleve
„várhatja” az idült hátfájás kialakulását. Még akkor is létrejöhet tehát testünk fizikai károsodása,
ha egyáltalán nem is végzünk fizikai munkát.
így történt ez James barátunkkal is. (Az egyszerűség kedvéért illessük őt e névnek
magyarosabb Jákob változatával, „rémálmát” pedig nevezzük ,Jákob rémálmának”.) (A ford.)
Jákob tehát egy tévéstúdió technikai-műszaki munkatársaként tevékenykedett. Mesterségét már
több, mint tíz éve űzte. Húszas éveinek derekán észlelt először rövid ideig tartó, nyilalló
derékfájást, de az aztán idővel mindig el is múlt. Huszonéves korának végére érve viszont -
fájdalom - egyre gyakoribbá vált ez a fájdalom. Reggelenként folyton ugyanazzal a hasogató
érzéssel ébredt, ami egészen addig társául szegődött, amíg a délelőtt folyamán bele nem fogott
valamilyen komolyabb, elmélyültebb tevékenységet igénylő feladatba.
Harmincas éveinek elejét megérve Jákob jól ismert reggeli kínjai idültté váltak, olyan
hasogató hátfájássá, amelyik dühödten mardosta, mire egy-egy napjának végére ért. A
fájdalomérzet már nem csupán dereka táján jelentkezett, hanem gyakran tovább is teijedt, lejjebb,
egészen a farkcsigolyákig. Megerőltetővé vált számára a hosszabb gyaloglás. Lépése
megrövidült, és sokkal hamarabb kifáradt, mint azelőtt. A tévéstúdióban is egyre inkább neh ezére
esett előrehajolni ahhoz, hogy elérje a vezérlőtábla kezelőgombjait és kapcsolóit, korlátozottá és
ugyanakkor lassúbbá is vált nála ez a mozdulat. Ha pedig valamelyik szombayát kiskertjében
dolgozva töltötte el, akkor majdnem biztosra vehette, hogy másnapra, vagyis vasárnap reggelre
szinte
 egészen lebénul. Két alkalommal is - egyszer a fűnyíró beindítása közben, egyszer
meg ásáskor - háta hirtelen teljesen „kiakadt”, mozdulatlanná dermedt. Mindkét
estetben oly heves fájdalom tört rá, hogy utána egy hétig nyomhatta az ágyat.
Ez vált Jákob rémálmává, számára mindez maga volt a sorscsapás. Egyébként
ugyanis tökéletes egészségnek örvendhetett volna, s meglehetősen tevékeny életvitel-
lel jó karban tartotta atletikus alkatú testét. Régebben rendszeresen kocogott. Har-
minckét éves korára is fiatalosan nézett ki, annak is érezte magát, leszámítva, hogy a
teste egyre gyakrabban cserben hagyta. Úgy tűnt, rajta már semmi sem segít. A fájda -
lomcsillapítóktól és pihenéstől is csupán rövid időre szűnt meg a gyötrődés, mert pár
napra rá ugyanúgy visszatért. A legjobb gyógymódnak még az bizonyult, hogy heten -
te eljárt egy chiropraktorhoz, egy csontkovácshoz, akinek a kezelése azonnal
elmulasztotta a fájdalmat, de ennek ellenére - pár nap után - ugyanúgy, makacsul
visszatért a kín.
Röntgenfelvételeinek alapos tanulmányozása
után orvosa kijelentette, hogy a csigolyaközi porcko-
rongok elgyengültek, és hátrafelé kezdenek kitürem-
kedni. „Porckorongbántalom”, jelentette ki az orvos.
Maga Jákob is megtekinthette a gerincéről készült
röntgenképeket. A felvételek jól láthatóan mutatták,
hogy az ágyéki csigolyák hátrahajló ívbe feszülve vissza-
felé dőlnek, s úgy tűnik, mintha minden ágyéki csigo-
lya hátsó alsó sarka belemélyedne az alatta lévő porc-
korong anyagába, ami ennek következtében itt-ott kis-
sé ki-kitüremkedik. Az orvos szerint ha ezek a csigolya-
közi korongok kicsit is tovább gyengülnek, akkor an-
nak a következménye a porckorongok sérve lesz, eset-
leg csigolyatörés, amikre viszont már egyedül a műtéti
beavatkozás az egyetlen lehetséges gyógymód. Csak így m
távolítható el ugyanis a kitürem-kedett porcko-
ronganyag, illetve szükség esetén e módon mere-
víthető el az alsó gerincszakasz. Az orvos erre az esetre
nem is tudott száz százalékos gyógyulást ígérni, csupán
annyit, hogy a sebészeti beavatkozással megelőzhető a
bénulás.
Első találkozásunkkor Jákob teljesen kétségbe
volt esve, amikor - ilyen előzmények után - fölkere-
sett. Ám rövid két héttel rá már megszűntek fájdalmai,
s csupán némi derék- és háttáj éki merevség maradt
vissza, ami szintén gyorsan csökkent. Hamarosan elju-
tottunk ötről a hatra: hat héten belül ugyanis Jákob új-
rakezdhette kocogásait, kacagva, öt év kényszerű kiha-
gyás után.
Mi volt hát a baj Jákob hátával? Tényleg lehet- 4. ábra
séges, hogy a feszültségtől terhes, stresszteli munkák Jákob
tartása

22
miatt a porckorong föl akarjon szívódni, a csont meg össze akarjon törni? Nem, hát persze, hogy
nem! A hosszú időn keresztül ható stressz viszont létrehozhat tartós izomfeszülést, fokozott
összehúzódást a paravertebrális (gerinc melletti) izmokban, azokban, amelyek függőlegesen
futnak le a gerinc két oldalán, és a keresztcsont felső részén tapadva érnek véget. Ez az eredete a
krónikus hát- és derékfájásnak, illetve merevségnek.
Két egyszerű dolgot tettem csupán, miután Jákob elmondta, mi a baja: testét
megtapogattam, illetve megfigyeltem. A palpáció — a páciens testének tapintással történő
vizsgálata - mára már csaknem teljesen kihalt a gyógyítás világából, szinte tökéletesen eltűnt a
medicina eszköztárából. Mert ugye minek tapogassuk azt a beteget, ha egyszer bele is láthatunk a
belsejébe a röntgenfelvételek segítségével? Nos, azért, mert a röntgenkép nem mutatj a meg a test
olyan lágyabb szöveteit, mint amilyenek például az izmok. Jákob gerincmenti izmait megérintve
érezhettem, hogy azok egyáltalán nem lágyak, hanem keményen összehúzódva mereven
feszülnek, csaknem olyan érzést keltve, mintha drótkötelek futnának a mélyben. Oldalról
rátekintve pedig láthattam, hogy dereka feszes ívbe homorodik.
Az ív általam látott mértéke pontosan ugyanaz volt, mint amit az orvos a rönt genképen
látott, vagyis a gerinc alsó része szélsőségesen lordotilcus (homorú) volt, olyan, min t a íjász
felajzott íja. De, mivel a röntgen nem mutatta ki az izmok összehúzódását, ezért azokat az
istrángszalagokat sem jelezte az orvosnak, ami ezt az íjat ívbe feszítve húzta, hajlította. Ezek a
„korbácsszíjak” Jákob hátának krónikusan kontrahált (tartósan összehúzott állapotú)
paravertebrális (gerincmenti) izmai voltak, amelyek mintegy 50%-os mértékben éjjel-nappal
feszültek. (Mondhatni: saját hátából hasított szíjat...) (A ford.) Az extrém, szélsőséges izom -
összehúzódással kapcsolatos kutatások ugyanis azt mutatták ki, hogy ezek az izomfeszültségek
még alvás közben sem szünetelnek. {2} így nem is csoda, hogy Jákob és a hozzá hasonlók
reggelente hátfájásra ébrednek.
Ezeknek a hiperkontrahált (túlhúzott) hátsó gerincmenti izmoknak az iszonyú feszülése
fokozatosan görbítette meg Jákob gerincét, olyannyira, hogy csigolyáinak hátsó része
belepréselődött a porckorongokba, ami a porc anyagának enyhe kitüremkedését eredményezte. A
röntgenképek azt a képzetet keltették, mintha a gerinc csigolyái támaszték hiányában
téglahalomként esnének össze és közelednének egymáshoz a gerinc hátsó oldalán. (5a. ábra) Ha
viszont felidézzük, hogy a gerinc szerkezete távol áll a téglarakás szerkezetétől, és sokkal inkább
olyan építmény, olyan
- csontok és izmok kölcsönhatásából létrejövő - muszkulo-szkeletális rendszer, amelyet a -
gyakran ugyancsak stresszteli környezetben - működő agy irányít, akkor valami egészen mást
láthatunk meg ugyanarra a röntgenképre tekintve; a gerinccsigolyák olyan szakaszát, amely ívbe
hajlik a krónikusan tevékeny izmok tartós húzásának feszülésétől. (5b. ábra) Jákob hátfájásának
gyökere tehát az érző-mozgató rendszer emlékezetvesztése, vagyis a szenzomotoros amnézia,
ami az agyban követhető nyomon.

23
 5a. ábra A „dőlő téglarakás” 5b. ábra Izomfeszültség hatására
tévképzete ívbe feszített csigolyák

Amint fölismerjük, hogy Jákob nem csak egy hátgerinc, hanem egy értelmes, emberi
lény, aki rendelkezik agyvelővel is, aminek működésébe mindazonáltal némi hiba csúszott,
abban a pillanatban tudhatjuk és meghatározhatjuk, hogy milyen funkcionális működési
változtatásokat szükséges végrehajtania. De ha Jákobot továbbra is csupán egy agyatlan,
mechanikus felhúzós bábunak tekintjük, akinek gerincoszlopa összeomlott, akkor kétségbeejt ő
gyógyászati helyzetbe kerülünk, olyanba, ami megköveteli a „bábú” gerincének áttervezését és
átépítését, vagyis azt a sebészeti operációt, aminek kimeneteléért Jákob orvosa sem tudott teljes
felelősséget vállalni.
Én úgy foglalkoztam Jákobbal, mint teljes emberrel, aki képes újratanulni háta túlfeszűlt
deréktáji izmainak érzékelését és vezérlését. Kipárnázott vizsgálóasztalra fektettem föl, hogy
agyát megszabadítsam a szokásos válaszreakció adásának kényszerétől, vagyis, hogy állandóan
ellen kell tartania a súlyerőnek. Segítettem, hogy helyesen és a valóságnak megfelelően tudja
érzékelni csípője és dereka különféle mozgásait, mozdulatait. Amikor már elkezdte érezni a
mozgást, azt mondta, évek óta ez az első alkalom, hogy tudatos kezd lenni hátának eme tájékával
kapcsolatosan.
- Kezdem már érezni, mi is van arrafelé! - jelentette ki. - Azelőtt semmi más érzet nem
jelentkezett arról a fertályról, mint a fájdalom.
Miután az agy felé irányuló érzékelési visszacsatolása tisztábbá vált számára,
megkértem háta egyes részeinek finom mozdítgatására, azoknak az izmoknak a működtetésére,
amiket épp most kezdett el érzékelni. Fokozatosan, lépésről lépésre haladtunk előre a gerinc
teljes hossza mentén, hogy Jákob érezze, és gyengéden, de

24
akaratlagosan húzza össze azon izmait, amelyek eddig önműködően feszítették keményre
magukat. A paravertebrális (gerincmenti) izmok lassan elkezdtek fölenged ni, puhább
tapintásúakká váltak, és az erősen lordotikus, homorú ágyéki gerincív is egyenesebbé vál t.
Hagytam, hogy hátranyúlva saját maga is kitapinthassa hátizmait, ekként kezének tapintásérzete
agyában hozzáadódhatott ahhoz, ahogy tudatában belsőleg érzékelte izmainak fölpuhulását.
Az érző-mozgató képesség sikeres helyreállítása után már betaníthattam Jákobnak egy
olyan egyszerű szomatikus testtudatnevelő gyakorlatot, amit maga is el tud végezni minden este,
lefekvés előtt és minden reggel, ébredés után. Azért ezekben az időpontokban, mert ilyenkor az
alacsonyabb frekvenciájú agyhullámok dominálnak, ami azzal jár, hogy az agy nyitottabb új
ismeretek befogadására és megtanu- lására.{3}
Egy hétig végezte Jákob ezt a rövid gyakorlatot. Mikor a hét leteltével második
alkalommal már mosolyogva jelent meg a rendelésemen, tudtam, hogy szenzomotoros amnéziája
valóban múlóban van. A heveny fájdalom időszaka számára véget ért, könnyebben és nagyobb
önbizalommal tudta irányítani mozdulatait. A vizsgálóasztalra fektettem, és további kutatásokat
végeztünk gerinc- és törzsizmainak mozgatására vonatkozóan, valamint megtanult egy újabb,
igényesebb szomatikus testtudatnevelő gyakorlatot is. A következő héten maga gyakorolhatta
tovább a szenzomotoros vezérlés újratanulását.
Legközelebbi találkozásunkkor Jákob - panaszkodás helyett - már arról számolt be, hogy
még a korábban érzett, maradék sajgás is eltűnt. Most már azt szerette volna, ha törzse még ennél
is hajlékonyabbá válik. Sikeresen átkelt hát a túlpartra, a tükör másik oldalára, mint Alice
Csodaországban. Már nem arra összpontosított, hogy miként szabadulhatna meg a fájdalomtól,
hanem hogy hogyan szerezhetne még nagyobb hajlékonyságot és ruganyosságot, ami a
szenzomotoros kontroll, az ér- ző-mozgató irányítottság visszatérésének egyértelmű jele.
Számomra tehát nyilvánvalóvá vált, hogy hamarosan elveszítem Jákobot, mint pácienst, s ebből
az alkalomból szívből gratuláltam is neki. A harmadik foglalkozás alkalmával tovább kutattuk,
miként lehet még jobban irányítása alá vennie törzse középső izmait, ami nagyobb moz-
gásszabadságot nyújt majd váll- és csipőízületeinek. Megtanítottam egy összetett gya-
korlatsorozatra, ami felöleli a törzs, a kar és a láb jól koordinált, rendezett, megfele lően
összehangolt mozgatását is. Utána pedig búcsút vettem tőle mint betegemtől.
Evekkel később alkalmam nyílt újra találkozni Jákobbal, s érdeklődtem hogy- léte felől.
Örömmel számolt be arról, hogy semmi ilyen jellegű problémája sincsen. Reggelenként azóta is
végigveszi a tőlem tanult szomatikus testtudaüievelő gyakorlatokat. Addig nem is érzi jól magát,
amíg nem emlékezteti testét, hogy milyen kellemes is a kinyújtott, laza izomzat. Ébredéskor
hatalmasat nyújtózik, „mint a macska”, majd munkába indul. Hetente néhányszor reggeli
kocogásra ruccan ki. A tévéműsorok készítése továbbra is ugyanolyan feszített, stresszteli
tevékenység maradt, mint azelőtt, de Jákob már megváltozott. Hajlékonnyá vált a stresszre adott
válaszreakcióiban is, és élvezte munkáját. „Igaza volt!”, mondta. „Miénk maradhat az a pite úgy
is, hogy megesszük.”

25
 Magyarázat KRÓNIKUS (TARTÓS) IZOMFESZÜLÉS

Jákob szerencsésnek mondhatja magát, hogy kórosan tartós izomfeszültségét idejekorán

sikerült fölismerni és helyrehozni. így csupán pár évet töltött le a fájdalom kényszerű
társaságában. Baján ugyan akkor is lehetett volna segíteni, ha életének későbbi szakaszában
keres csak föl, de akkorra már akár húsz-harminc évet kellett volna így végigkínlódnia. Számos
olyan páciensem is akadt ugyanis, akik akár negyven, vagy még több évet éltek le úgy, hogy
valamelyik testrészüket többé-kevésbé tartósan gyötörte a kín. A fájdalmas területen minden
esetben állandósult izomfeszülést is lehetett észlelni. Az idült fájdalom és a krónikus
izomfeszültség együtt jár, de mindkettő elkerülhető, ahogy az is, hogy kiújuljanak.
Valamennyi izom csupán egyféle tevékenységre teremtődött: arra, hogy összehúzódjon,
kontraháljon, más szóval megrövidüljön. Az összehúzódás akkor jön létre, amikor ennek
megtételére az izom elektrokémiai jelet kap a központi idegrendszertől. Amikor a jel megszűnik,
akkor az összehúzódás is abbamarad, s az izom ellazulva visszanyeri eredeti hosszát. Az izom
relaxálása, ellazulása és eredeti hosszának vissza- állása nem használ föl energiát, csupán az
összehúzódás, a megrövidülés folyamata energiaigényes. Ha akaratlagosan megfeszítünk egy
izmot, majd ellazítjuk, akkor az izomnak csaknem tökéletesen puhává kell válnia. A relaxált
izmon belül semmilyen elekü'omos tevékenység sincs. Egy izom akaratlagos kontrollja azt a
képességet jelenti, hogy egyaránt össze tudjuk húzni teljes hosszában azt az izmot, illetve -
szintén teljes hossza mentén - el tudjuk azt lazítani.
Mégis sokan akadnak, akik egy mozdulat megtételéhez megfeleően összehúzzák hátuk,
csípőjük, vagy válluk egy-egy izmát, de amikor a mozdulat lezajlott, akkor akaratlagosan nem
lazítják el az izmot egész hosszában és teljesen. Ahelyett, hogy az izom feszültsége és
energiafölhasználása nullára zuhanna vissza, az illető izom - mondjuk - 10%-nyi feszültségben
marad, vagy éppen 20, esetleg akár 40%-nyiban. Ezek az emberek, bárhogy is erőlködnek,
képtelenek teljesen ellazítani izmaikat. (Már csak azért is, mert képtelenség erőlködve ellazulni.)
(A ford.) Izomzatúk ekkor is folytatja a munkavégzést és az energiafölhasználást. Minden
izomnak van egy alapállapota, kiinduló feszültsége, tónusa. Ez egy természetes rugalmasság,
illetve képesség arra, hogy kinyúljon, vagy stimulusra (ingerre) adott válaszként összehúzódjon.
Pihenő állapotban a tónus értéke nulla. Ezért ha az izom vezérlése fölött teljes kontrollal
rendelkezünk, akkor képesek vagyunk elérni a nulla izomtónusértéket, vagyis a teljes
relaxáltságot. Ha viszont elveszítjük az izom irányításában a teljes körű akaraüagos irányítást,
akkor annak tonicitása felnövekedhet 10, 20, vagy akár 40%-ra is. Ezt nevezik tartós
izomfeszültségnek, krónikus muszkuláris tenziónak.
10%-nyi alaptónus esetén az izmot állandóan fáradtnak és merevnek érezzük. Ha az
alaptónus 20% körüli, akkor az izom érzete fáradt, nagyon merev és sajgó. Amennyiben az
alaptónus 40%-nyi, akkor az izom már erősen fáradt, kőkemény, és igencsak fájdalmas érzetet
jelez. Krónikusan, tartósan és kórosan magas izomtónussal rendelkező emberek gyakran úgy
érzik, hogy izomzatúk „gyenge”, mert képtelenek szabadon mozogni. Sokszor az orvosuk azt
mondja, hogy izmaik elgyengültek. Pedig

26
épp ellenkezőleg, izmaik aránylag erősek, csupán fáradtak és agyondolgoztatottak at tól, hogy
valamennyire mindig összehúzott állapotban vannak, hogy folyton feszültség alatt állnak. Ha
vennénk a fáradságot és odafigyelnénk egy-egy izomra, akkor érezhetnénk a keménységét, ami
biztos jele a tartós összehúzóttságnak. A folytonos feszültségben álló, krónikusan kontrahált
izom olyasmi, mint az a motor, amit soha nem lehet kikapcsolni: egyfolytában jár és égeti az
üzemanyagot.
Ezért aztán a magas alaptónusú izmok mindig sajognak. Folytonosan ég az izomban
tárolt glikogén, az az anyag, ami az izmok összehúzódásához szolgáltává az energiát. A glikogén
elégése létrehozza az összehúzódást, miközben a glikogén maga tejsavvá alakul. Mennél több a
jelenlévő tejsav, az izomban található érzékelő sejtek közül annál több ingerlődik. 10% -nyira
beállt folytonos aktivitás elég tevékenységet jelent ahhoz, hogy az izom fáradtságot jelezzen.
40%-nyi értékre tartósan fölhalmozódott feszültség olyan szintű égető savasságot hoz létre az
érzékelő sejtek közveüen környezetében, amit a véráram már képtelen kiöblíteni, ezért az az
izom állandóan fájni fog.
A huszonéves kor végétől kezdve elég gyakori, hogy valakinek sajognak és fájnak egyes
izmai. Ez akár éveken keresztül is tarthat, olyan időszakok váltakozásával, amikor néha alig
érezhető, máskor meg alig elviselhető a kín, attól függően, hogy az illetőnek mennyi stressz
feszültségét kell kiállnia. Egyre több - számunkra - stresszteli, traumatikus élményt élünk meg,
ahogy korosodunk. Későbbi éveinkre ezért általában magasabb alapizomtónustól kell
szenvednünk, és így testmozgásunk is merevebbé válik, ahogy tartásunk is egyre inkább eltorzul.
A tejsav folyamatos to- vábbtermelődése miatt pedig ezek a kemény, merev izmok tartósan,
krónikusan sajognak és fájnak.
Az izmok effajta merevségét, a mozgás ilyen korlátozottságát, a fáradtságot, a tartás
torzulását és a tartós fájdalmat általában félreértelmezik, mindet az „öregedés” jelének tekintik,
egy olyan kitalált, fiktív betegség tüneteinek, ami - állítólag - élettani leépüléshez, fiziológiai
degenerálódáshoz, állandó fáradtságérzethez, gyengeséghez vezet, és ami „visszafordíthatatlan”.
Az igazság viszont az, hogy a kornak vajmi kevés köze van mindehhez. Ezek a jelenségek mind a
stresszként megélt helyzetekre és a traumatikus, mélyre ható testi-lelki sérüléssel járó
eseményekre adott élettani válaszreakciók fölhalmozódásának az izomműködésben
megmutatkozó jelei, „eredményei”. Rendszerint jó pár évbe beletelik annyi stresszt és traumát
összegyűjteni, amíg valaki eléri az izomtónusnak ezt a roppant egészségtelen szintjét. De ugyanez
a kórosan magas izomtónus előfordulhat viszonylag fiatal személyeknél is, amennyiben náluk a
gyermek- és az ifjúkor telt el szokaüanul sok stressz és traumatikus sérülés kíséretében. Sokakkal
találkoztam már, akik a húszas-harmincas éveikben jártak, testük mégis ugyanolyan volt, épp
olyan magas mértékű tonicitást mutatott, ugyanazokkal a panaszokkal álltak elő, mint a hetvenes
éveiket taposok. Minden egyes ilyen esetben kiderült, hogy Idskorában valamilyen komoly
gyermekbetegségben szenvedett az illető, vagy operáció, vagy fájdalmas családszéthullás, vag y
fenyegető társadalmi-politikai helyzet (például háború) volt az, amit át kellett élnie. A növekvő
izomtónus általában a későbbi életévekben fordul elő, ehhez nem fér kétség. A kései években, de
nem a titokzatos „kortényező” okán, hanem a stresszteli élet és a traumatikus események ha-
tásainak rejtélymentes fölhalmozódása miatt. Mennél tovább él valaki, annál na-
gyofab az esélye, hogy ilyen események megtörténjenek vele, illetve így fölhalmozód janak
benne. Akad olyan ember, akinek az jut osztályrészéül, hogy élete korai szakaszában és fokozott
mértékben játszódik le benne ez a felhalmozódás, így a tünetek is hamar jelentkeznek. Másoknak
több szerencséjük nyílik elkerülni a stressz és a trauma ilyen hatásait, s ők ugyanolyan életteliek,
ruganyosak és hajlékonyak maradnak 70 éves korukra is, mint 25 évesen voltak. Bízom abban,
hogy az érző-mozgató rendszer emlékezetvesztése, a szenzomotoros amnézia jobb és szélesebb
körű megismerése hatására ezen utóbbi csoport létszáma fog hamarosan rohamos növekedésnek
indulni.
Ha figyelembe vesszük, hogy az emberi test csaknem 800 izmot számlál, s azt is, hogy
valamennyi izom alaposan el van látva érzékelő sejtekkel, akkor megérthetjük, hogy megfelelő
közérzetünk miért függ oly szorosan az izmokból az agy irányába küldött jelzésektől, azaz a
visszatáplált információktól.
Az erős izomtónussal rendelkező emberek általában nem érzik jól magukat. Gyakran
reményt sem látaak a javulásra. „Olyan szörnyen öregnek érzem magamat!” panaszkodtak -
kezdetben - százszámra a pácienseim, azt sugallva, hogy erősen megnövekedett izomtónusuk
szerintük visszafordíthatatlan.
Pedig felül lehet kerekedni az izmoknak a stresszre adott válaszreakcióin. Igenis
lehetséges, hogy alapvetően „fiatalnak” érezze magát valaki, akárhány éves is. Gyakorlatilag ez
annyit tesz, hogy olyan izomtónusnak örvendhet, ami ellazuláskor roppant alacsony szinten áll
összehúzódás és energiafölhasználás tekintetében, ugyanakkor nagyon kellemes testérzést és az
irányítottság érzetét nyújtja. Szomatikus (testi) szempontból életünk alapvető feladata, hogy
egyre jobban tudjuk kontrollálni önmagunkat, hogy megtanuljunk együtt folyni azzal az árral,
amit az élet stresszveszé- lyes helyzetei és traumái jelentenek, úgy, ahogy a dugó is mindig a
hullámok tetején táncol.

28
HARMADIK FEJEZET

Louise (56 éves) , a

„befagyott vállú”

Lujzinak úgynevezett „befagyott válla” volt, amikor először találkoztunk. (Ta lán
nyugodtan magyaríthatjuk őt is Louise-ről Lujzira, mivel - noha maga az eset valódi - a kötelező
orvosi titoktartás okán szereplőjének neve amúgy is csak kitalált álnév, az ő esetében és a
többiben is.) (A ford.) Két évvel korábban elesett és vállánál eltörött a felkarcsontja, ott, ahol a
kar a vállba'ízesül. A sebész fémbetétet alkalmazott az összeillesztéshez, amit aztán később
eltávolított. A csont idővel meggyógyult, de a kar működése nem állt teljesen helyre.
Fizioterápiás kezeléssel részben oldották ugyan a sebészeti beavatkozás utáni merevséget, de
javulás alig mutaücozott. Lujzi képtelen volt jobbját a vízszintesnél magasabbra emelni, és a háta
mögé sem tudott nyúlni vele. Előrelendíteni ugyan tudta a kaiját, de még ez is nehézségekkel
járt, mert vállízületének elülső oldalán állandóan heves fájdalmat érzett. Ötvenes éveinek
derekán Lujzi így látta helyzetét:
- Úgy tűnik, átértem a hegy túlsó oldalára. Nekem már csak lefelé megy ezután...
Megismerve Lujzit és történetét, arra kértem, hogy álljon föl, mert meg akartam figyelni
tartását, és ki akartam tapintani izmainak állapotát, ugyanúgy, ahogy Barnival és Jákobbal is ezt
tettem. Szemből ránézve láthattam, hogy jobb vállát alacsonyabban tartja, mint a balt, mintha
csakugyan csak úgy „húznák” lefelé, s jobb keze is majd két centiméternyivel lejjebb ér, mint a
bal. Úgy fogalmazott: „Olyan, mintha jobb karom súlya legalább harminc kiló lenne.” Ott állt
velem szemben, „szárnyaszegve”, csüggedten.
Izmaira rátapintva azonnal megtudhattam, hogy miért érzi oly nehéznek jobbját. Igaza
volt, valami húzta lefelé. A széles hátizom (musculus latissimus dorsi) erősen kontrahált volt,
vagyis nagy mértékben összehúzódott állapotban találtam jobboldali széles hátizmát, azt az
izmot, amelyik a felkarcsont felső részéhez, illetve a lapocka pereméhez kapcsolódik, s onnan
legyezőként kinyílva terjed tovább, keresztbe a háton, egészen a gerinc alsó részéig és a
medencéig. Ez a tartós összehúzódás húzta a karját lefelé, és akadályozta meg őt abban, hogy a
vízszintesnél magasabbra nyúlhasson. A legegyszerűbb, a leghétköznapibb előremutató irányú
karmozgatások megtételéhez is - mint amilyenek gyakran adódnak például az étkezés, vagy
mondjuk a gépkocsivezetés közben - kénytelen volt iszonyú feszültséget kifejteni válla felső ré-
szének izmaiban. Ezeket az izmokat is heves és tartós fájdalom gyötört e az állandó
tálerőltetéstől. Ez a „befagyott” hátizom kikerült gazdája kontrollja, irányítása alól.
Lujzi erőteljes mellizma - a musculus pectoralis - szintén szokatlan módon és
szándékolatlanul összehúzott, illetve merev alapállapotú volt. A széles hátizom mel

29
lett ez a mellizom is a felkarcsont (humerus) felső szakaszának felületén tapad. A
mellizom rostjai aztán legyezőként terülnek szét a mellkas elülső oldalán, és másik
végükkel a kulcscsonton, a szegycsonton, illetve a bordákon tapadnak. A mellizom
néhány izomkötege az ötödik, sőt esetenként a hatodik bordáig is lenyúlik. Magát a
mellkast pedig - mindezzel összefüggően - lejjebb húzta a krónikusan feszes has-
izom, amelyik a mellkas alsó felét a szeméremcsonttal köti össze. A mell- és a hasizom
merevsége tartotta kissé előre, illetve lefelé húzott állapotban a vállat a széles háti -
zom (latissimus dorsi) hátra és lefelé mutató irányú - és hasonló módon lankadatlan
- húzóerejével szemben. így „fagyott” hát be Lujzi válla. Úgy festett, mint egy szegett -
szárnyú madár.
Lévén ötvenes éveinek közepe táján, Lujzi úgy gondolta, hogy karja a kora
miatt nem akar gyógyulni. Orvosa úgy tájékoztatta, hogy jobbja a törés tájékán kiala -
kult letapadások miatt vált „fagyottá”, mivel a csont sérülése az ízület közelében tör-
tént. Azzal bíztatta, hogy ezek a lenövések sebészetileg eltávolíthatók. De így - a két
műtét után, amikor is először ugye behelyezték, majd másodszorra kiemelték a fém-
rögzítést - újabb sebészeti beavatkozásnak tették volna ki. Meglepő módon Lujzi úgy
gondolta, hogy ez a beavatkozás már aligha szolgálná
a javát.
Megérzése helyes volt. A műtét nem segített
volna befagyott vállán, mert nem volt ott semmiféle
olyan „dolog”, semmi olyan szerkezeti gátlás, mint pél-
dául valamilyen „lenövés”, ami korlátozta volna a moz-
gatást. Sokkal inkább arról volt szó, hogy Lujzi agyá-
nak egy - a tudatos irányításon kívül eső - része folyto-
nosan összehúzódásra utasító jeleket küldött izmai-
nak.
A szomatika, avagy izomkontroll szemszögéből
nézve alapvetően fontos különbséget tenni egy „do-
log” (azaz struktúra, szerkezet) és egy működés (azaz
funkció) között. Amennyiben valamiféle „dolog” az
ok, akkor valamilyen struktúrát, valamilyen szerkezetet
kell sebészileg átalakítani, illetve vegyi anyagokkal
megváltoztatni. Ha viszont az akarat-lagosság képessé-
gének a hiánya az ok, akkor a működést kell helyreál-
lítani.
Konkrét esetünket véve, Lujzinak újra kellett
volna tanulnia izmai hatékony használatát, és ez jelen-
tette a problémát. Gyakorlatomból én tudhattam
ugyan, hogy mi okozza válla lefagyását, de mindaz,
amit Lujzi érzett, nem volt egyéb, mint súlyos jobbja,
illetve a kínzó fájdalom válla elülső oldalán. Nem volt
tudatában izmai összehúzódásának. Nemhogy képte-
len volt ellazításukra, de egyáltalán nem is érezte őket. 6. ábra
Orvosa tájékoztatásának megfelelően úgy hitte, hogy Lujzi
valamilyen, az ő irányítási képességén kívüli szerkezeti tartása
struktúra akadályozza mozgását.
30
 Lujzi akaratlagos irányítóképességének visszaállításához (a „befagyott” izmokat
illetően) segítenem kellett neki, hogy idegrendszerén belül tudatosuljon számára az izmok
összehúzódása. Egyik kezemet háta aljára, a széles hátizom szélére, tehát dereka tájára
helyeztem, miközben ő feje alatt egy párnával - jobbjával fölfelé - bal oldalán feküdt a
vizsgálóasztalon, másik kezemet pedig jobb vállán nyugtattam. Ezután két kezemet egymáshoz
közelítettem, hogy érzékelhesse a két tájék összetartozását.
Fokról fokra tudatára ébredt, hogy derekának mozgása közvetlen összefüg gésben van
vállának mozdulataival. Ehhez a ponthoz érve elég furcsa dologra kértem föl: arra, hogy húzza
össze széles hátizmát, ami már amúgy is merev, amennyire csak tudja, végig le, a medencéig, s
így tegye vállát még feszesebbé és még „fagyóttabbá”. Ezt megtéve előreemeltem jobb karját és
keményen meghúztam az ellenkező irányba, hogy még tovább fokozzam az illető izom
feszülését. Hogy miért tettem mindezt? Azért, hogy a szenzoros érzékelés visszajelzése még
inkább tudatosítsa benne, hogy o maga húzza saját vállát abba a „befagyott” helyzetbe.
Lujzi elkezdte gyakorolni, hogy vállát - akaratlagosan - még feszesebbé tegye, úgy,
hogy fölváltva hol összehúzta, hol pedig ellazította azt a „befagyott” izmát, ami karját görcsösen
tartotta. Egyre ügyesebben gyakorolta a mozdulatot, mert elkezdett emlékezni, h ogy miként is
csinálta ezt ő annak előtte. S mennél inkább felidéződtek benne az emlékek, annál jobban ment a
gyakorlat. Ennek a nemrég még görcsös izomnak a fölengedése igencsak sikeres volt, mert
hamarosan annyira puhává és lazává vált, hogy két esztendő kényszerszünet után újból szabadon
mozgathatta vállát.
Lujzi legalább ugyanannyira örvendezett, mint amennyire el is volt képedve. Az
átalakulás varázslatos csodája még meg is ríkatta, örömkönnyeket csalt a szemébe, s ez az öröm
kiegészült azzal az egyre jobban kiteljesedő fölismeréssel, hogy képes volt újra átvenni az
irányítást önnön teste fölött. A varázslatot nem én műveltem; a változást Lujzi önmagán belül
teremtette meg. Azt a hatalmas belső élményt élte át, hogy újra fölfedezhette saját maga önmaga
általi irányíthatóságának szabadságát.
Hasonló eljárást alkalmaztunk Lujzi többi - vállízülete körüli - izmával is, amíg kellően
tisztázódott számára egyrészt annak érzékelése, hogy tulajdonképpen mit is művel, másrészt
pedig a motoros irányítás mibenléte. Ezután megtanítottam őt egy olyan szomatikus
testtudatnevelő gyakorlatra, amivel esténként, lefekvés előtt és minden reggel, közvetlenül az
ébredés után fölfrissítheti szenzomotoros rendszerének újonnan visszaszerzett érző-mozgató
képességét. Két hétre rá - azaz harmadik találkozásunk alkalmával - jobb karját egészen a
függőlegesig tudta már fölemelni.
Ettől kezdve Lujzi jó közérzete, hajlékonysága, mozgékonysága változatlan maradt, és
vállproblémája soha többé nem tért vissza, ahogy az a rosszkedv és csügge- teg érzés sem, ami
korábban pedig egyszer már mellészegődött: „Úgy tűnik, átértem a hegy túlsó oldalára. Nekem
már csak lefelé megy ezután...” Sőt, szinte elfelejtkezett arról, hogy már ötvenes éveit tapossa, s
újra az ő koránál jóval fiatalabb nőkre jellemző tevékenységekbe fogott. A fölfedezés, miszerint
saját magában rejlik annak a forrása, hogy súlyos testi problémáján úrrá lehessen, újra lüktetve
vibráló életerővel és önbizalommal töltötte el.

31
 Magyarázat
TULAJDONKÉPPEN MIT IS JELENT AZ, HOGY „SZOMATIKUS”?

Az embereket kétféle módon szemlélhetjük: kívülről, illetve belülről. Kívülről úgy,

ahogy az élettannal foglalkozók, illetve az orvosok látyák. így bizony egész mást mutat az
ember, mint aminek akkor látszik, ha belülről kifelé nézzük.
Szemügyre véve valaki mást, egy „testet” látunk, meghatározott külső alakkal és
mérettel, mintha csak egy szoborra vagy viaszbábura vetettük volna pillantásunkat, amik szintén
rendelkeznek „testszerű” alkattal és mérettel. De amikor az ember belülről tekinti önmagát,
akkor érzéseknek, érzelmeknek, szándékoknak, mozdulatoknak kerül tudatába, olyanfajta
létezésnek, ami meglehetősen különbözik a másikféle szemlélettől. Kívülről megtekintve egy
testet egyes szám harmadik személyű képet kapunk. Emígy „valakit” vagy „valamit” látunk. De
ha az ember belülről néz önmagába, akkor az a bepillantás egyes szám első személyű látványt
nyújt, „önmagam” kizárólagos képét, ami azt jelenti, hogy tudatában vagyok az „énnek”, azaz
saját lényemnek.
Externalizáít, kívülállóként külsődleges, „harmadik személyű” nézőpontjukból az
élettannal foglalkozó fiziológusok mindig „testet” látnak. Amit az egyén saját internalizált,
bensőséges, „első személyű” szempontjából tekint, az viszont mindig a „szóma”. A soma görög
szó, jelentése - Heziódusz óta - „élő test”. Ez az eleven, önmagát, önnön létezését érzékelő
fölfogása az egyénnek alapvetően és radikálisan különbözik attól az externalizáít,
külsődlegesített tekintetbevételtől, amit úgy nevezünk, hogy „test”, mert ez ugyanúgy lehet
emberi test, mint szobor vág}' báb, vagy akár holttest is. Tárgyilagosan nézve ezek mindegyike
valamiféleképpen „test”.
Az emberi test minden olyan megközelítése félrevezető, ami nem foglalja magába
egyszerre mindkettőt, s szem elől tévesztve elhagyja akár az első személyű, azaz a szomatikus,
akár a harmadik személyű, azaz a fiziológiai figyelembevételt. Az embert csakis harmadik
személynek, kizárólag harmadik személy szemszögéből, csupán kívülről nézni és csak testnek
látai olyan, mintha bábunak, bábnak tekintenénk, amit a megfelelő külsődleges módszerekkel,
gyógy- és vegyszerekkel, vagy sebészeti beavatkozásokkal bármilyenre átalakíthatunk. Ez
bizony príma facie, az ember lényének látszat szerinti, felszínes, hamis fölfogása, vagyis
egyoldalú, nem teljes, tökéletlen.
A „tudományos medicina” amilyen fokban kizárólagosan és egyoldalúan az objeldv,
külsődleges, harmadik személyű szemléletmód alapjaira építette föl (és ki) önmagát, az egyben
ugyanolyan mértékben félrevezető és tökéletlen megközelítése az emberi egészségnek is. Az
orvostudomány ezzel nem csupán az emberi lénynek egyik alapvető létigazságát tagadja meg, de
saját magát is arra kárhoztatja, hogy következetesen hatástalan maradjon mint olyan módszer,
amelyik az emberi fejlődést lenne hivatott segíteni. Mivel szemléletmódja nem kielégítő, ezért az
ilyen gyógyászati felfogás az emberek számára nyújtandó segítségadás képessége tekintetében
sem lehet elég hatékony.
Az ember egyedisége abban áll, hogy lény, hogy létezik, s hogy egyszerre alany és tárgy.
Az ember öntudattal rendelkező, önnön létét és önmagát érzékelni és mozgatni képes alany,
ugyanakkor a megfigyelés, illetve a befolyásolás, a manipulálás tárgya is.

32
 Önmaga számára mindenki szóma. A többiek számára mindenki test. Saját magadat csak
te tudod szómaként érzékelni, senki más nem képes erre. Téged testként tekinteni viszont bárki
más tud, sót, még te magad is, ha egy pillantást vetsz a tükörbe. A tükörben ugyanis egy
külsődleges, harmadik személyű „őt” látsz, ott ugyanúgy nézed magadat, ahogy bárki másra is
néznél, de az már a te kizárólagos előjogod, hogy az „én”-t belülről is szemügyre vehessed.
Az emberrel foglalkozó humán tudományokban ott lapul a nagy kalamajka, a ®
szerencsétlen ellentmondás, hogy általuk - mintegy összeesküvést szőve - összeszűrjük a levet
önmagunk, azaz az „én” ellenében. Hiszen csupán egyetlen egy személy képes saját magát első
személyű, szomatikus lénynek tekinteni, de a mások millióiból álló többség csak úgy láthatja őt ,
mint testi lényt. Következésképpen ezek a milliók összeszövetkezhetnek, és vizsgálhatják,
megfigyelhetik, mérhetik, kimutathatják az emberi lények testét. Ez a könnyű és magától
értetődő út az, amin a tudományjár.
De ami könnyű és magától értetődő, az nem feltétlenül helyes és igaz, illetve nem
okvetlenül hatásos is egyben. Mert végül is valóban rendjén való dolog, hogy milliók
tanulmányozzák objektív, tárgyi testünket, hiszen számtalan alapvető és lényegi tény található
azzal kapcsolatosan, hogy az emberi testek - mint tárgyak - miként, milyen válaszreakciók
mutatásával viseltetnek ugyanazon külső, fizikai és kémiai erők hatására (az atomi részecske
nagyságúaktól kezdve a csillagászati méretűekig), amikről valóban meg kell bizonyosodni. De
amennyiben ezek a milliók végig és kizárólag úgy vizsgálják az emberi testet, mintha az ember
csupán egy harmadik személyű tárgyi testből állna, s nem veszik figyelembe a benne egyidejűleg
létező első személyt is, akkor viszont vakká és veszélyessé válnak. Vakká, mert arra nevelik
magukat, hogy a teljes embernek csupán egyik oldalát tekintsék, s ezáltal megtagadják szomatikus
oldalunkat. Ugyanakkor veszélyessé is, mert megfigyeléseik, előrejelzéseik - és emiatt gyakorlati
módszereik is - az emberi test hamis, torz és tökéletlen szemléletén alapszanak.
Annak, hogy az orvostudomány, s ezen belül az élettan képtelen észrevenni az öregedés
mögött rejtező tévhitek legendáit és mítoszait, az az oka, hogy nem veszik figyelembe azt az
alapvető tényt, miszerint minden emberi lény öntudattal rendelkezik és képes önmaga
érzékelésére, illetve önmaga mozgatására és működtetésére; azaz, hogy mindenki egy önmagáért
felelős szóma. A szomatikus szemlélet nem csupán az emberi lények testi létezését ismeri el, de azt
is, hogy egyszersmind és ugyanúgy szomatikus lények is vagyunk, akik tehát áldozataivá
válhatunk fizikai és szervi, organikus behatásoknak. Ugyanakkor és egyenlőképpen olyan
szomatikus lényként is létezünk, akik képesek vagyunk önmaguk megváltoztatására. Az ember
ugyanis valóban képes megtanulni belső működéseinek érzékelését, továbbá képes fejleszteni is
saját működése irányítását önnön szomatikus funkciói fölött.
Végül is éppen ez lenne ennek a könyvnek az alapvető lényege, ez az, amit alá akar
húzni és amit hangsúlyozni akar; vagyis, hogy a szomatikus szemléletet hozzá kell adni a
tárgyilagos testi szempontokhoz, ha pontosan és helyesen akaijuk megérteni, hogy
tulajdonképpen mi is zajlik le a kérlelhetetlenül múló idő folyamán az állandóan idősödő emberi
testben. Hozzáadva a szomatikus szemléletet az emberrel foglalkozó tudományokhoz nem csupán
arra válunk képessé, hogy egyedi esetekben
- igencsak tévesen az öregedésnek tulajdonított - alapvető egészségügyi bajokon se-

33
gítsünk, hanem arra is, hogy fölülkerekedhessünk számos olyan egészségügyi problémán is, ami
az egész emberiséget sújtja.
Persze nem azt mondom ezzel, hogy az élettani tudományok mi.ndenestül érvénytelenek
lennének. Épp ellenkezőleg, ezen tudományok óriási mértékben járultak hozzá az emberi lények
tárgyilagos, objektív működéseinek megértéséhez. Amit mondok, az csupán annyi, hogy ez a
hozzájárulás - úgy, ahogy van - nem teljes és nem elegendő, ami tisztán észrevehető az orvosi
betegségfe 1 isrnerés, a diagnosztika örökös tökéletlenségében és a szokásos orvosi kezelés
alacsony szintű hatékonyságában, legalábbis ami az általam tárgyalt területeket illeti.
A szomatikus szemlélet kiegészíti és teljessé teszi az emberi lényekre vonatkozó
tudományokat, lehetővé téve így egy autentikus, hiteles és elhivatott tudomány létrejöttét,
olyanét, amelyik elismeri a teljes embert; az öntudattal rendelkező és önmagáért felelős lényét
ugyanúgy, mint a külső szemlélő által megfigyel hető „testi” oldalát. Ez a kétféle szemlélet csak
közösen, így együtt nyújtja az autentikus, a hivatott és hiteles tudományos embertan
kialakulásának lehetőségét. Ha a magunkévá tesszük ezt a szemléletmódot, azáltal az emberi
fejlődésnek új, kontinensnyi földrészét fedezhetjük fel.

34
NEGYEDIK FEJEZET

Harley (60 éves) és a „behúzott futómű”

Az egyenletes, sima járás az egyik legelemibb emberi működés. Bipedális, két lábon
járó teremtmények vagyunk, olyan járásmóddal, ami alapvetően különbözik minden más kétlábú
élőlény járásától. Rendes járás közben mindkét kar szabadon leng az ellenoldali láb mozgásának
kiegyensúlyozására. Lépés közben középtájon elcsavarodik a gerinc. E forgó mozgás központja a
hetedik és a nyolcadik háti csigolya között van, ahonnan a test felső része az egyik, az alsó része
pedig az ellenkező irányba fordul.{1}
Legalábbis ez a helyzet a (7a. és a 7b. ábrák szerinti) normális bipedális, azaz a rendes
két lábon való mozgás esetén, amely megköveteli a függőleges, egyenes tartást, hogy ez a fölső
és alsó rész közötti elfordulás simán és egyenletesen játszódhasson le. Amennyiben a testtartás
görnyedt vagy oldalra hajlik, akkor a finom egyensúly végképp megbomlik, s az illető kénytelen
lassú, meg-megálló, egyenetlen tántorgás- sal vánszorogni. Ilyen esetben a gyaloglás
hatékonysága lezuhan, a járás fárasztóvá, és gyakran fájdalmassá is válik.

7a. ábra 7b. ábra

A két lábon történő, rendes, A két lábon történő, rendes,
„bipedális” járás oldalról „bipedális” járás szemből

35
 Huba (erre magyarítottam Harley-t) (A ford.), amikor először jött a rende-
lőmbe, kifejezetten sántított. Teste balra billegett és lépés közben bal alsó végtagját
kifelé fordítva, ívben lendítette előre. Ettől eltekintve keménykötésű, életteli férfinek
látszott, aki korban úgy a hatvanas éveit tapossa. Pont úgy nézett ki, mint egy kalifor -
niai marhatenyésztő, aki idejének túlnyomó részét a szabadban tölti. Vagy egy évvel
korábban esett meg vele, hogy kizuhant egy „pickup” kisteherautóból, és bal térdével
fogott talajt, amitől ez a térde jócskán földagadt, meg alaposan el is színeződött, és
hosszú hetekig bizony bicegett e balesete után. A röntgenvizsgálat szerint a térdízület
szerencsére nem károsodott. A porcogó ugyan alaposan megütődött, és az inak is jó-
kora rántást álltak ki, de nem sérültek meg. Ennek ellenére a duzzanat és a fájdalom
múltával Huba azt tapasztalta, hogy járás közben bal térdhajlata mereven, behajlítva
marad, és testsúlyát is csak nehezen tudja bal lábára helyezni. Sok baja akadt emiatt
mindennapi jártában-keltében is, de legjobban mégis azt hiányolta, hogy így bizony
nem rophatja el feleségével alkalomadtán a hetenként szokásos kopogós-négyest.
Térdét megvizsgálva úgy találtam, hogy azt aránylag szabadon tudja mozgat-
ni, s lábát hajlítgatva az is kiderült, hogy képes annak teljes kinyújtására. Nem látszott
semmi belső akadály, nem is recsegett, se nem lötyögött az ízület, amikor oldalirányú
nyomással terheltem. Tökéletesnek tűnt a térd, kivéve, hogy járás, illetve állás közben
nem tudta teljesen kiegyenesíteni. Rájöttem ebből, hogy Huba problémája nem
strukturális, hanem funkcionális, vagyis nem a szerkezetben, hanem a működésben
kell keresnem a gond okát.
Állás közben Huba törzse erősen balra dőlt,
aminek ellensúlyozására fejét az ellenkező irányba,
jobbra biccentve tartotta. Meg is kérdeztem, hogy
jobboldali nyakizmai nem fájnak-e, amire igennel vá-
laszolt. Törzsének valamennyi baloldali izmát mere-
ven feszesnek találtam, különösen deréktájban. Ez
mellkasát annyira balra húzta, hogy így az érintkezett
ott a csípőlapáttal. Olybá tűnt, mintha ezen izmai még
mindig a térdrezuhanásra adandó válaszreakciónál
tartanának. S tulajdonképpen pontosan ez volt a hely-
zet; az esés fájdalmas traumája agyában izom-összehú-
zódási reflexválaszt váltott ki a bal oldalán, ami azóta
is megmaradt benne. Bal oldalának sokkos megráz-
kódtatása - agyának ellenkező, jobboldali
agyféltekéjében, úgy ahogy volt - mintegy belefagyott
az időbe.
Huba balján a derék és a medence izmai
annyira spasztikussá, görcsössé váltak, hogy bal térdét
sem kiegyenesíteni, sem normálisan mozgatni nem
tudta. Bal térde és csípője ijedt hajlatú helyzetbe me-
revedve „lefagyott”, mint egy repülőgép félig behúzott
futóműve. Mivel a gyógyítási gyakorlat bevett techno- ^bra^
lógiái az orvosok számára rendszerint csak a szűkebb Huba tartása

36
területekre történő összpontosítást engedik meg, áttekintés helyett tehát csak a kis képet láthatják,
ezért térdére tekintve, és abban a szerkezeti károsodás jeleit keresve az ő orvosai is szem elől
tévesztették a nagyobb képet, azt, hogy tulajdonképpen mi is történt Huba teljes bal oldalával.
Elkezdtem újra megismertetni Hubát teste bal oldalának erőteljes izmaival, azokkal,
amiknek érzékelésére eddig képtelen volt. E szenzomotoros amnézia, vagyis az érző -mozgató
rendszer eme emlékezetvesztése teste bal oldalát érintette, a mellkast és a medencét összekötő
izmok tájékát. Vizsgálóasztalomon oldalt fektetve kezemmel megmozgattam csípőjét, ugyanúgy,
ahogy azt neki kellett volna akaratlagosan mozgatnia. Amint érezni kezdte a mozgást derekának
ezen táján, megkértem, hogy próbálja meg ugyanazt folytatni, de saját magától, vagyis, hogy
akaratlagosan még egy kissé jobban húzza össze a már amúgy is feszes izmokat.
Funkcionális, azaz működési szempontból figyelembe véve az esetet, Huba derekának
bal oldalán az izmok - agyának akaratlan részéből - állandó jelzést kaptak az összehúzódásra,
teljes kontrahálási képességüknek talán úgy 50%-nyi mértékére. Most viszont megkértem, hogy
vagy 80%-nyira húzza össze őket, esetleg még jobban, azáltal, hogy az agy akaratlagos részéből
egy még erősebb jelzést küld ugyanoda. Az agykéreg (cortex cerebri) akaratlagos részéből érkező
elektrokémiai jel így erősebb volt, mint agyának az akaratlan, az öntudatlan részeiből érkező
jelzés. Elektrokémiai megfogalmazásban ez annyit jelent, hogy így „túllépte”, „meghaladta” az
akaratlan tudat jelét, és ezzel újra átvette az akaratlagos irányítást derekának izmai fölött. Cso -
dálatos esemény történt, ahogy Huba rájött derékizmai irányításának lehetőségére és újra
megtanulta azt: másfél év óta először ismét elkezdtek lazulni és megnyúlni az érintett izmai.
Addig gyakoroltunk együtt tovább, amíg Huba elég ügyessé nem vált ebben.
Ügyesedésével nem csupán izmainak akaratlagos összehúzási és ellazulás! képessége javult,
hanem azzal együtt és ugyanolyan mértékben ezen testtájának érzékelése is fej lődött. Ahogy
csípője ellazulva visszatért eredeti, normális helyzetébe, azzal egyidejűleg képessé vált térdének
teljes kiegyenesítésére, járás közben is.
- Úgy érzem, mintha újra fölébredt volna a bal oldalam! - mondta Huba. S volt is ebben
a kijelentésben valami, mert valóban ekkor ébredt föl agyának egy része; vagyis az agykéreg,
ahol a tudatosság székel, ahol az akaratlagos akciók fészkelnek, újra kezdte átvenni az irányítást
Huba teste fölött. Csodálatra méltó az a neurofiziológiai (idegélettani) tény, hogy a fokozódó
testi tudatosság egyben ajavuló idegrendszeri érzékelést is jelenti az agyban, s ez a növekvő
érzékelési tudatosság kéz a kézben együtt jár az izmok akaratlagos irányításával, a motoros
kontrollal. Mindez a szenzomotoros szisztéma, az érző-mozgató rendszer „visszacsatoló
hurkának” köszönhető. Más szóval: ha képtelen vagy érzékelni, akkor mozgatni sem tudod,
viszont mennél jobban tudod mozgatni, annál inkább érzed. A szenzomotoros rendszernek ez a
törvénye a szomatikus átnevelésnek az idegélettani alapja, ez a szabály a szomatika - avagy
izomkontroll - szilárd neurofiziológiai fundamentuma.
Szó sincs arról, hogy egy-egy betegemmel mindig mindössze három foglalkozásra lenne
szükség, de valóban úgy alakult, hogy első találkozásunk után Hubának is csupán kétszer kellett
még visszatérnie a rendelőmbe. Az első alkalommal megtaní

37
tottam derékizmainak irányítására, a második alkalommal medencetáji izmaira össz-
pontosítottunk, harmadszorra pedig arra, hogy miként hozza összhangba bokája és térde
koordinált mozgatását csípő- és derékizmaival. A harmadik rendelés végére Huba nem csupán
átmenetileg, hanem egyszer és mindenkorra mentessé vált a sántaságtól. Járása sima, egyenletes
lépésekből tevődött össze, törzse egyenes, függőleges helyzetben maradt, felkarja szabadon
lengett teste alsó részeinek, illetve lába mozdulatainak ellensúlyozására. Képessé vált térde
teljes szabadságfokú kiegyenesítésére, és hamarosan folytathatta a mártogatós-kopogós
négyestánc hetenkénti ellejtését is.

Magyarázat AZ AGY TUDATTALAN TUDATSZINTJEI

A szenzomotoros amnéziának, az érző-mozgató rendszer emlékezetvesztésének egyik

legmegdöbbentőbb jellemzője, hogy nem vagyunk tudatában egy-egy izmunk tartós
összehűzottságának, noha az folyamatosan fönnáll. Fölfedezése furcsa érzést kelt, mert riasztó
élmény rájönni olyasmire, hogy olyat teszünk, amiről nincs is tudomásunk.
Én naponta segítem betegeimet, hogy ráébredjenek az SMA (Szenzoros-Motoros
Amnézia) ilyetén vonatkozásaira is. Ha például egy tartósan sajgó vállú betegem fekszik oldalán
a kipárnázott vizsgálóasztalon, akkor fölemelem a kaiját, s megkérem, lazítsa el. Ha ezek után
elengedem a kezét, s az a levegőben marad, akkor fölhívom erre a figyelmét:
- Nézze csak a karját! Nem lát rajta valami furcsát? - kérdem. Odatekint, de nem vesz
észre semmi szokatlant.
- De hát a levegőben tartja! — mondom. Erre hirtelen leengedi a kezét, mondván:
-Jé, észre sem vettem, hogy mit is csinálok.
Vagy, egy-egy makacs nyakfájással küszködő beteg esetében, amikor megpróbálom
megemelni a fejét, miközben Ő hanyatt fekszik a vizsgálóasztalon. De csak próbálom, mert nem
tudom, mivel nyaka hátsó izmai elmerevedtek. Szólok neki, hogy lazítsa el nyaka hátsó részén az
izmokat, mert szeretném megemelni a fejét. Ekkor akaratlagosan ellazít, s így már föl tudom
emelni a fejét, majd megint visszaengedem. Várok egy-két másodpercet, s újra megkísérlem
fölemelni. De nem megy, a hátsó izmok már megint merevek, noha a páciens nincs ennek
tudatában. Figyelmeztetés nélkül sohasem veszi észre. Minden nap és a nap minden órájában
szorosan összehúzva tartja nyakának hátulsó izmait, nyakasan, de tökéletesen öntudatlanul, majd
hozzám fordulva csodálkozva kérdi, hogy ugyan mitől fájhat a nyaka. Attól, hogy az izmok
kifáradtak, és sajognak attól a folytonos erőfeszítő munkától, amiről ő egyálta lán nem is tud.
Betegeim többségének korábbi vizsgálatoknál azt mondták, hogy fájdalmaik oka vagy
egy becsípődött ideg, vagy csontkinövés, vagy nyáktömlőgyulladás (bursitis), vagy ízületi
gyulladás (arthritis), esetleg íngyulladás (tendinitis). A modern medicinában ez hangzik jól,
ilyeneknek van „értelme”, ezért aztán ennek megfelelően olyan beavatkozások tűnnek
ésszerűnek, mint a becsípődött idegnek (illetve környezetének) a műtété, vagy a csontfelszín
lesimítása, vagy különféle gyógyszerek befecsken

38
dezése a fájdalmas terület tájékára. Amennyiben ezek a gyógymódok mégsem szün tetnék meg a
tartós fájdalmat, akkor közük, hogy kóros állapotának kiváltó körülményei sajnos állandósultak,
úgyhogy meg kell tanulnia együttélni velük.
Hosszan tartó izomösszehúzódás sajgást és fájdalmat eredményez. Tudja ezt minden
sportoló, az összes atléta, ahogy valamennyi katona is tisztába jön e ténnyel hamar, amint átesik
az első negyvenmérföldes (kb. 70 km-es) menetgyakorlaton. Akár akaratlagos, akár akaratlan, a
tartós izomfeszültség mindenképpen fájdalmat teremt. Amennyiben az izomrendszerben SMA
(Szenzoros-Motoros Amnézia) üti föl fejét, akkor az akaratlan összehúzódás hosszasan fönnáll,
nem csupán napokig, mint az atléta vagy a baka esetében, hanem állandóan, nap mint nap.
Észrevétlenül és változatlanul eltarthat hetekig, hónapokig, de évekig is, sőt, az egész életre
kiterjedően. Gyakran előfordul, hogy SMA (Szenzoros-Motoros Amnézia) típusú izomfeszültség
alakul ki már huszonéves korban a hát deréktáji, alsó szakaszán, s változó intenzitású erősséggel,
de lényegében változatlanul továbbra is fönnáll, egészen az illető élete végéig-
Mondhatnám ezt is a betegeimnek:
-Jóember, nézze már, nem látja mit művel magával? Hagyja abba az izmai összehúzását,
és elmúlik a fájdalom!
Igen, mondhatnám ezt is. Mondhatnám ezt egy éven át, vagy akár tíz éven keresztül, de
azzal a legkisebb változást sem hoznám létre, azon kívül persze, hogy a kétségbeesésbe
hajszolnám őket. Rajtam és a fülhallásán keresztül ugyanis senki sem képes izomfeszülést érezni,
azt mindenkinek saját testében kell érzékelnie.
Elmagyaráztam már, hogy az izmok érzékelése és mozgatása miként alkot
visszacsatolási hurkot, amely az izomból kiindulva a gerincen keresztüljut az agyba és onnan újra
vissza az izomba. Az idegrendszeren belül azonban lehet ennek a huroknak rövidebb útja is, az
izomból kiindulva a gerincbe és onnan rögtön vissza az izomba, anélkül, hogy igénybe venné és
bevonná az agyba vezető idegpályákat is. Ezt a szenzomotoros átjárót használja a vizsgálóorvos
is, amikor reflexkalapácsával közvetlenül a térdkalács alatti ponton üti meg páciense lazán lógó
lábszárát, kiváltva így a feltétlen patellareflexet. A koppintás érzékelési ingerlöketének
impulzusa a gerinc egy meghatározott szegmensébe jut be, s onnan közvetlenül folytatódik egy
önműködő és önkéntelen, automatikus izom-összehúzódásban.
SMA (Szenzoros-Motoros Amnézia) esetében az érző-mozgató hurok, a szenzomotoros
áramkör letérni az agy akaratlagos mezein átívelő szokásos útvonaláról, és belegabalyodik az agy
akaratlan reflexválaszainak útvesztőibe. Az érző-mozgató hurok ugyanaz az izom-agy-izom
útvonal, de ahogy az ideg ingerimpulzusa a gerincen végighalad, közben rövidre záródik, vagyis
a szenzomotoros visszacsatolási hurok impulzusjelváltása az agy akaraüagos működési
tudatszintje alatt játszódik le.
Mindezt nem nehéz megérteni, ha szemügyre vesszük az agy fejlődéstörténeti
rétegződését. Az emberi faj egyedeiről elmondható, hogy tulajdonképpen nem is egy aggyal
rendelkeznek, sokkal inkább hárommal, amely három agy egymással jól koordináltan, szorosan
együttműködik. Mindegyik szint az őt megelőző korábbi szintből fejlődött ki, és működésében
valamennyi újabb szint további olyan működésbeli, funkciós finomításokat hozott magával, ami
a korábbi, az alacsonyabb szintek műko-

39
déséből még hiányzik. Ezen koordinált együttműködés megromlása az, ami az SMA (Szenzoros-
Motoros Amnézia) eseteit jellemzi.
Paul MacLean „triune brain”{2}, „egyesült agyháromság” gyanánt határozza meg ezt a
háromrétegű szervezetet. A legkorábbi réteg az alsórendű, primitív tengeri puhatestűekb en és a
halakban fejlődött ki. Ez irányítja az alapvető élettani folyamatokat, olyan esszenciális
funkciókat, mint a szívműködés szabályozása, a vérkeringés, a légzés, a mozgás, vagy a
szaporodás. Egy gépkocsival történő összehasonlítás metaforáját használva MacLean úgy
nevezte ezt a szintet, hogy „neurológiai karosszéria”. A következő réteg - MacLean
analógiájának összevetése szerint - tette hozzá a kerekeket ehhez az „idegi kocsiszekrényhez”.
Ez a második, a középső szint kifinomította az első alapvető működéseit, magasabb rendű
mozgáskoordinációvá rendezte őket össze, jobban szervezett odafigyelést tett lehetővé a
védekező és támadó tevékenységekre, továbbá nagyobb figyelmet fordított a territoriális és
szociális hierarchiára, a területi és az egyedek közti rangsorra, az úgynevezett „csipegetési
sorrendre”. A minden vonatkozásában kiteljesedő középső szint bizonyos érzelmekkel,
emóciókkal is rendelkezik, mint például a félelem, amely az állatot visszavonulásra készteti,
vagy a harag, ami támadáshoz mozgósítja a szervezetet, vagy a nemi gerjedelem, ami páro-
sodásra indítja az illető állatot. Ezen érzelmi működések a korábbinál nagyobb érzékenységet
mutatnak a környezet körülményeire és azok föltételeinek változásaira, s arra is, hogy
válaszreakcióként miféle tevékenységek és cselekedetek a helyénvalók. Az agyműködéseknek ez
a szintje erőteljesen jelen van az emberi agyban is, ez a központi forrása az önkéntelen, a nem
akaraüagos (tehát tudattalan) tevékenységeknek.
A legmagasabb rendű szint a neocortex, az agykéreg megjelenésével érkezett el, ami
MacLean hasonlatában a „neurológiai karosszéria kormánykerekénél helyet foglaló sofőréként
szerepel. A szürke idegsejteknek ez az (először az emlősöknél megtalálható) halmaza fejlődött
tovább a főemlősökben, s legösszetettebb, legfejlettebb alakját az emberi faj egyedeiben érte el.
A neocortex, az idegsejteknek ezen irdatlan gyűjteménye az, ahol a szándékos tanulás, és az agy
többi része feletti irányítás is székel. A tudatos tevékenységek és cselekedetek for rásaként ez az
akaratlagos irányító központ az alkalmazkodás és tanulás remekbeszabott, kolosszális szerve.
Születéskor képességeinek még csupán alacsony szintjeivel rendelkezik, de érésünk folyamata
során lassan de biztosan, fokról fokra folytatja mindazon összetett, komplex képességek és
mozdulatok megtanulását és elsajátítását, amiket általában a felnövés fogalmával szoktunk
társítani.
Az érés az egyre magasabb szintű agykérgi tanulást jelenti. Ez a fejlődési fo lyamat vég
nélkül zajlik, egyre fejlesztve és finomítva az emberi tevékenységeket, hacsak negatív
körülmények vészhelyzetei nem kényszerítik az agyat riadóra és rendkívüli intézkedések
megtételére a legfontosabb feladat, a túlélés érdekében. Tartós stresszhelyzet és traumatikus
esemény lehet tehát az a negatív körülmény, ami az akaratlagos agykérget mellékvágányra téríti,
kizökkentve a szenzomotoros rendszer normális vezérlését. Amikor ilyen helyzet áll elő, akkor a
második és az első szint ala csonyabb rendű és primitívebb tájai veszik át az irányítást. Ez
visszalépés az akaratlanul adott válaszreakciók felé. Ez történik a szenzomotoros amnézia, az
érző-mozgató rendszer emlékezetvesztésének eseteiben is.

40
 Mennyivel jobb lenne, ha a stressz perceinek múltával mindig vissza tudnánk t£rni
izmainknak az agykéreg általi akaratlagos irányítására! Akkor az élet folyamatát nem törné meg
az SMA (Szenzoros-Motoros Amnézia) megjelenéséhez társuló fájdalom és korlátozottság.
Érésünk - egyre magasabb szinteket elérve - teljes életünk folyamán folytatódhatna, ahelyett,
hogy energiáinkat olyasmikre fecsérelnénk, mint a harc, az akaratlan készültségi állapot
fönntartása, vagy az önkéntelen és szükségtelen izomfeszültség. Közelebb kerülnénk a bennünk
rejlő lehetőségek teljesebb megvalósításához. Ebben reménykedik, és ezt a reményt nyújtja a
SZOMATIKA avagy IZOM- K.ONTROLL.

41
ÖTÖDIK FEJEZET

Alexander (81 éves) és a Los Viejitos

Délnyugat-Mexikó Tarascon nevű területe híres a hagyományos Danza de los

Viejitos népszokásról, a „kisöregek táncáról”. A kisöregek hosszú, fehér szakállal,
fejükön lapos karimás kalapban, előre görnyedve támaszkodnak botjukra, a
Patzcuaro városa környéki vidék parasztjainak szokásos viseletében, laza, bőszájú, fe-
hér színű ingben és nadrágban.
A fehér szőrzet és ruházat jelmeze alatt valójá-
ban roppant gyorslábú fiatal fiúk rejtőznek. A zene
kezdetekor a „kisöregek” mozdulatlanok, látszólag
még arra is képtelenek, hogy rendesen kiegyenesedje-
nek. Aztán szép lassan, a zene ütemére fokozatosan
himbálni kezdik a törzsüket, emelgetik a térdüket, s
lábukkal csoszognak hozzá. Hamarosan már egy kis
quickstep tánclépéseit kopogják, amiben a mozdula-
tok egyre növekvő sebessége idővel szinte lélegzetelál-
lítóvá válik. Aztán, amikor már úgy gondolnánk, hogy
teljesítőképességük határára értek, akkor a muzsika
tempója egyik pillanatról a másikra megkettőződik,
úgyszólván hihetetlen ütemet véve föl, s a kisöregek
fergeteges, vad őrületben ropják tovább, lábuk elmo-
sódik, ahogy őrjítő sebességgel csapkodják vele a föl-
det a csűrdöngölő észvesztő ritmusában. Mindeköz-
ben sétabotjukra támaszkodva végig előre dőlnek, so-
ha egy pillanatra sem egyenesednek ki.
Tarascon lakói tehát ismerik az öregedéssel
kapcsolatos legendát, s azt az elképzelést is, hogy a vén
ember „három lábon” jár. Elbűvölően kedves, ahogy
előadásukkal ráébresztenek a megfigyelésre, miszerint
a viejitos, a „kisöregek” tulajdonképpen fiúcskák, akik 9. ábra
a muzsika hangjára várnak csak, hogy hatására újra Sándor tartása
örömteli táncra perdülhessenek. Milyen csodálatos átalakulása is ez az elaggott testnek, amelyik
látszólag képtelen akár egyetlenegy fiatalos mozdulatra is, ahogy egyszerre csak ekkora
gyorsaságról, ruganyosságról és hajlékonyságról tesz tanúbizonyságot! (Lásd még az „Amikor
polkát jár a nagyapó” című régi slágert...) (A ford.)
Alexander (talán egyszerűbb lesz mostantól Sándor néven emlegetni őt...) (A ford.) 81
éves korára pontosan úgy nézett ki, mint egy ilyen viejito. Bottal járt, s a függőlegeshez képest
csaknem 50 fokban előregörnyedt. Sándor bácsit a fia hozta el

43
hozzám, egyrészt hogy ő is találkozzon velem, másrészt hogy előre tájékoztathasson édesapja
állandósult mell- és gyomortáji fájdalmairól. Oly mértékben rögzült már nála ez az ötvenfoknyi
görbület, hogy lefekvéskor is három hatalmas párnát kellett a feje alá tenni, ha a hátán akart
aludni. Szélsőséges tartása pontosan azt az öregekről alkotott képzetet keltette, amilyen a
rejtélyes Szfinx-feladványban szerepel.
Sándor bácsi fia még azt is megemlítette, hogy - tekintettel édesapja magas, „hajlott”
korára - ő igazán nem váija, hogy bármi is meg tudná változtatni annak görnyedt alkatát, csupán
abban reménykedik, hogy legalább csökkenteni tudom a teste elülső részében állandósult
fájdalmakat. Sajátos tartásán kívül Sándor egyébként életteli, élénk érdeklődésű személynek
bizonyult, aki gyakori gyomor- és derékfájásán kívül másra nem nagyon panaszkodott. Testi
állapota kielégítő volt, jó étvággyal evett, sok minden foglalkoztatta, 81 éves korához képest
tehát meglehetősen egészségesnek tűnt.
Fia elmondása szerint deréktáji görbesége hatvanas éveinek dereka táján kezdődött,
amikor nyugdíjba vonult, s hajlottsága a rákövetkező 15 esztendő során egyre fokozódott.
Otthagyva az üzleti életet attól kezdve korábbi befektetéseiből, illetve a társadalombiztosítás
juttatásaiból élt. Láthatólag nyomasztotta az érzés, hogy anyagi sorsának irányítása kicsúszott
saját kezéből. Folyton a pénz elértéktelenedésén rágódott, és a tőzsdei árfolyamok
bizonytalanságán emésztette magát. Úgy tűnt, hogy mennél inkább aggódott - nyugdíjasként -
saját sebezhető gazdasági helyzete miatt, annál inkább meggörnyedt.
Ahogy összes többi betegemmel is teszem, ugyanúgy Sándort is először alaposan
szemügyre vettem, több irányból, míg ő egy helyben állt, majd járkált. Úgy éreztem, hogy
tartáshibájának döntő oka a törzsizmok állapota. Hasizmát keménynek, cserzett bőrhöz
hasonlónak találtam. Az egyenes hasizom (musculus rectus abdominis) a szeméremcsontról ered,
és fölnyúlik egészen a mell közepéig, félig betakarva így a mellkas elülső oldalát. Összehúzódása
esetén a mellkast a szeméremcsont irányába .vonja. Ha már annyira feszes, hogy egészen kemény
és bőrszerű, akkor a teljes törzset a jellegzetes viejito ívbe hajlítja előre. Sándor törzsén a kis
bordaközi izmok is rendkívül merevek voltak, ami állandó feszülés alatt tartotta mellkasá nak
falát, s ez fejét is előrehúzta, úgy, hogy közben nyakának alakját merev, keselyű- nyakszerű
görbületbe kényszerítette.
Mindenki tudja, aki valaha sportolt, hogy a túl erősen igénybe vett izmok másnapra
fájnak, „izomlázat” érzünk bennük. Sándor esetében hasának, mellkasának és nyakának izmai
folyton működtek, s ezért állandóan fáradtak voltak és fájtak. De ugyanígy hátának izmai is,
amelyek azon küszködtek, hogy megóvják törzsét a teljes összeomlástól. Mivel Sándor
akaratlagosan képtelen volt ezen - folyton egymás ellen dolgozó - izmok ellazítására, kénytelen
volt az állandó fájdalom és kimerültség érzése kíséretében tengetni életét. Reggelre kelve
energiával telve kezdte napjait, de pár órára rá már kutyául kivolt, holtfáradtnak érezte magát.
Ráadásul hasi és mellkasi izmainak tartósan összehúzott állapota Sándor légzését is erősen
korlátozta, csupán egészen sekély, felszínes lélegzetvételeket téve lehetővé. Oxigénfelvétele így
nem volt elegendő a fölvett táplálék átalakításához, ami csak tovább növelte állandó fáradtság -
érzetét.
 Háziorvosa úgy magyarázta, hogy az elülső testtájékán érzett gyengeség és ki merültség
igazi oka ottani izmainak atrófiája, sorvadása, vagyis, hogy ezek az izmok degenerálódnak,
visszafejlődnek. Valójában viszont ennek éppen az ellenkezője történt: Sándor hasizmai a
legkevésbé sem gyengültek el, sőt - szinte hihetetlen mértékben - nagyon is erőteljesek voltak.
Nem is lehetett másként, hiszen folyamatos igény- bevétel alatt álltak, állandóan dolgoztak.
Miután megállapítottam, hogy Sándor baja nem a degeneráció, gondja nem teste
szerkezeti elfajulásából, hanem annak működési hibájából - azaz diszfunkciójá- ból - ered,
elkezdhettem rávezetni őt arra, hogy hogyan juthatna túl alapvető problémáján, vagyis az érintett
izmok szenzomotoros amnéziáján. Hozzákezdtem hát a tanításához, hogy érző-mozgató
rendszerének elvesztett emlékezetét visszaszerezhesse. Mivel épp nem állt rendelkezésemre
három túltömött párna, ami lehetővé tette volna számára a hanyattfekvést, ezért inkább oldalára
fektettem a vizsgálóasztalomon. Ebben az oldalt fekvő helyzetében sem törzse kiegyenesítését
kíséreltem meg, hanem annak épp az ellenkezőjét tettem; még jobban meghajlítottam, úgy 90
foknyira, hogy kényelmesebbé tegyem számára ezt a testhelyzetet, ami így kedvére is volt.
Elkezdtem annak gyakorlati bemutatását, hogy mit is tesznek törzsizmai, ami által testét
meggörnyesztik. Eleinte nem értette világosan, hogy, mit is csinálok, de aztán fokozatosan
tudatára ébredt a különböző tájékoknak teste elülső oldalán.
Megkértem, hogy hasizmát - tudatosan - még jobban húzza össze, mint amennyire az -
akaratlanul - már amúgy is megfeszült. Először panaszkodott, hogy túl gyenge hozzá, de fokról
fokra haladva hamarosan elért egy tűrhető szintet az akaratlagos összehúzásban. Eközben
megjegyezte:
- Már nem érzem azt a fájdalmat a gyomromban!
így folytattuk a gyakorlást egy ideig, majd - az addig elért előrehaladás fölmérése
céljából - megkértem, forduljon a hátára. Tiltakozott, mondván hogy nincs alkalmas alátámasztás
fejének és törzse felső részének. Elővettem és a vizsgálóasztalra helyeztem egy jókora párnát,
ami így vagy 30 foknyit lejtett az asztal felszínéhez képest. Kevésnek találta, de azért kértem,
hogy próbálja csak ki. Hanyatt fordult, s meglepődve tapasztalta, hogy képes rajta feküdni. Nem
egészen egy órán belül 20 foknyit egyenesedett!
Ezek után betanítottam Sándornak egy szomatikus testtudatnevelő gyakorlatot, hogy
naponta kétszer, lefekvéskor és ébredéskor elvégezze, majd útjára bocsátottam. Hetek múltak el
anélkül, hogy láttam volna, de fiától időközben jelzések érkeztek, miszerint Sándor súlyos hasi
fájdalmai megszűntek, hogy sokkal jobban tud aludni, s hogy szembetűnően magasabb lett az
energiaszintje, többé már nem jelentkezett nála a koradélelőtti kimerültség. °
Hat hétre rájöttünk össze másodszorra Sándorral. Ezen a foglalkozáson to vább tudtuk
lazítani hasizmait, s ugyanígy nyakizmaival is elkezdtünk foglalkozni. Mikor a rendelés végén
hanyatt feküdt, feje úgy 10 fokos szögben állt a vízszinteshez képest. Ettől fogva három helyett
már csak egy párna kellett neki az alváshoz. Hatalmas mértékben megnövekedett és javult az
energiaszintje, illetve az érdeklődési és tevékenységi területe. A benne lakó viejito megint elkezdte
meghallani belső muzsikája hangjait, és újra táncra perdült.

45
 Ám ennél még jelentősebb változás is bekövetkezett, csökkent Sándor aggo-
dalmaskodásra való hajlama. Hosszú évek óta félelmek gyötörték, s folyton csak há -
zsártoskodott. Most viszont - bizonyára attól, hogy nem kínozták állandó fájdalmai - már nem
zavarták mindazok a dolgok, amik korábban nagyon is megviselték. Ennek következtében
gondolkodása és döntéshozatali képessége is tisztábbá vált. Felesége meg is jegyezte:
- Megint sokkal könnyebb vele az élet, olyan lett, mint amilyen nyugdíjba vonulása
előtt volt.
Sándor régebben ipari irányító munkakörben dolgozott, s helyzetének meg felelő
hatalommal és befolyással rendelkezett. Nyugdíjba vonulva viszont már nem érezte tovább azt a
biztonságot és sérthetetlenséget, amit munkában töltött évei alatt végig élvezhetett. Egész
életmódját, teljes életstílusát megváltoztatta, hogy kénytelen volt módosítani életvitele anyagi
alapjait. A világ dolgaiban mutatott aktív tevékenység helyett passzívvá, tétlenné vált. Korábbi
önállósága helyett úgy érezte, hogy külső erőktől függ. A nyugállományba vonulás Sándor
számára óriási sresszt jelentett, s a folyamatos stressz szomatikus jelei hasának tartós izom -
összehúzódásában mutatkoztak meg. Ez az izomfeszültség röviddé és felszínessé tette a légzését,
előre görbítette törzsét, és az állandó fájdalom kínjának érzését még a folytonos aggódással is
tetézte.
Nem az öregkor sújtotta hát le Sándort, hanem az a lassan kifejlődő szenzomotoros
amnézia, az a fokozatosan elhatalmasodó érzékelő-mozgató rendszeri emlékezetvesztés, ami
esetében az alapvetően radikális sorsfordulatra adott testi válaszreakció volt. A Szfinx rejtélyes
feladványának teremtményét sem közvetlenül a korosodás károsítása kényszerítette két lábról
háromra, hanem ugyanolyan események, amik a Barnikkal, a Jákobokkal, a Lujzikkal, a
Hubákkal és Sándorokkal is megesnek, vagyis a feszültségteli helyzetekből adódó stressz,
valamint a traumatikus események negatív hatásai. Amikor a szenzomotoros amnézia, az ér ző-
mozgató rendszer emlékezetkihagyása kiküszöbölődik, és a stresszre, illetve traumára adott
izomválaszt helyreigazítjuk, akkor azonnal eltűnik az „aggkor”. Tarascon „kisöregjeiből”
előbukkan a rejtőzködő ifjúság, és meglepő módokon kezd újra pezsegni.

Összefoglaló
MI FONTOSAT MONDHAT SZÁMUNKRA EZ AZ ÖT ESETTANULMÁNY?
1. Az efféle problémák működési (funkcionális) gondok, nem pedig szerkezetiek (struktu-
rálisak).
Mind az öt történetben, ahol felszínesen tekintve gyógyíthatatlan testi elváltozásnak tűnt
a probléma, ott valójában hibás idegrendszeri működés okozta a gondot. Kívülről nézve öt
különbözőképpen degenerálódó, más és másféle módon károsodott testnek látszanak, de belülről
szemügyre véve az öt eset öt olyan agy, amelyek mindegyike elveszítette a testi működések
fölötti tudatos irányítóképességét.
Saját kifejezésemmel élve mindezek szomatikus problémák, nem pedig testiek.
Funkcionális, nem pedig strukturális hibák. Az ilyen problémákat csakis maga a panaszos képes
orvosolni, nem a doktor. Az effajta zavarok okai az emberi szervezeten belüli irányítás
elvesztéséből származnak, és nem a testrészek szervezeten kívül eredő sorvadásából és
elfajulásából.

46
 2. A működési problémák a szenzomotoros amnéziának, az érző-mozgató rendszer emlé-
kezetvesztésének a következményei.
Az említett öt ember egyike sem orvosi jellegű bajtól szenvedett. Kívül estek az orvosi
segítségnyújtás által elérhető területen, mert az orvosilag adható szolgáltatások lehetőségeit már
kimerítették. Sem fertőző betegség, sem testi-fizikai sérülés, sem pedig a biokémiai egyensúly
megbomlása nem volt b^yaik oka. Valami viszont kihullott az emlékezetükből, vagyis
memóriazavarban, emlékezetkihagyásban szenvedtek: annak emlékét veszítették el, hogy milyen
érzés testük bizonyos izmainak mozgása, s hogy miként is kell ugyanezen izmokat irányítani.
Memóriavesztésük neve SMA, azaz szenzomotoros amnézia. Egyszerűen azért lehetek
biztos állításomban, mert esetükben annak megismerése, hogy az egyes izomcsoportok mozgása
milyen érzést kelt bennük, s hogy miként kell azokat összehúzódásra bírni, megszüntette
problémáikat. Visszanyerték normális működésüket, rendes testi jólétüket, megfelelő
közérzetüket, méghozzá anélkül, hogy szükségük lett volna bármilyen antibiotikumra vagy
sérülés miatti műtétre, vagy akármilyen gyógyszerre valamiféle biokémiai egyensúlyvesztés
helyreállításához.

3. Mindezeknek az SMA problémáknak az oka nem az élet időtartamában, hanem annak

minőségében rejlett; nem a megéli évek száma számított, hanem az, hogy mi minden történt ezen
esztendők folyamán.
A kor önmagában még semleges, legalábbis az egészség szempontjából. A kor maga még
sohasem ártott meg senkinek, az öregség egyedül egyetlen emberi lényt sem ölt még meg. Az
öregedési folyamat során bekövetkező történések azok, amik károsak és halálhozók az emberi
lények számára.
Életünk folyamán minden velünk megesett dolog szükségszerűen valamilyen
válaszreakciót váltott ki központi idegrendszerünkben. Agyunk az, ami válaszol és al -
kalmazkodik a kialakult körülményekre, illetve körülményekhez. Ha korlátok közé szorított,
szűkre szabott életet élünk, akkor agyunk ahhoz alkalmazkodik. Sokéves ag godalmaskodásban,
félelemben, kétségbeesésben, szorongattatásban agyunk ezekhez alkalmazkodik. Amennyiben
életünk során sok sokkon esünk át, baleseti sérüléseken, súlyos betegségeken, bonyolult
műtéteken, akkor agyunk meg ahhoz fog alkalmazkodni. Az effajta események váltanak ki
szenzomotoros amnéziát, az érző-mozga- tó rendszer emlékezetvesztését, amitől aztán az a
hitünk támad, hogy egészségi állapotunk menthetetlenül vészes romlásnak indult. Ha viszont
elégedett, önbizalomban és reményben eltöltött esztendők állnak mögöttünk, akkor agyunk is
aszerint alkalmazkodik. Na és persze az ilyen fajta múlt egészen másféle testi hatásokkal is jár.
Az agy roppant alkalmazkodóképes szerv. Minden szükséges módon megadja a választ a
velünk előforduló eseményekre ahhoz, hogy túl- és tovább élhessünk. De mivel - közvetve vagy
közvetlenül - az agy irányítja minden testi működésünket, ezért egész testünkön tükröződik
mindaz, ami életünk során megesett velünk.
Mind az öt fölsorolt esetben a hibás testi működés egyértelműen és világosan valamilyen
szomatikus adaptációra utal, vagyis egyféle belső alkalmazkodásra valamilyen adott - az illető
élete során lezajlott, - konkrét eseménnyel kapcsolatosan. Az SMA tehát szerencsétlen
mellékterméke a központi idegrendszer sajátos alkalmazkodásának mindahhoz, ami életünk során
megesik velünk. E könyvben a MÁSODIK

47
RÉSZ pontosan ezeket a konkrét és specifikus adaptációkat, ezeket a sajátos alkalmazkodási
módokat tárgyalja.

4. Az SMA minden esetben a szomatikus rendszer egészére kihat, s mindig valahol az emberi
test középpontja tájékán gyökerezik.
Az érző-mozgató rendszer bármilyen egyensúlyvesztése a test teljes egészében is
előidézi az egyensúly megbomlását. Ha egy végtag izmai görcsössé, ügyetlenné vagy épp
petyhüdtté válnak, akkor a működésük fölötti irányításnak és a mozgáskoordiná - ciónak a
csökkenése automatikusan valamilyen ellensúlyozó hatást vált ki az izmokból és csontokból
összetevődő (muszko-szkeletális) vázrendszerben. Az agy váltja ki ezt a kompenzáló hatású
reakciót, automatikusan, önkéntelenül és öntudatlanul, arra törekedve, hogy helyreállítsa a
szervezetnek - mint egésznek - az egyensúlyát.
Nyilvánvaló, hogy ez a feltétlen kiegyenlítésre törekvő ellensúlyozás torzulásokat okoz,
belsőleg a szomatikus funkciók működésében, külsőleg pedig a test szerkezetében. A teljes
szomatikus rendszer működése hibásodik meg és válik torzzá. Lévén, hogy az örökletes
genetikai programban benne foglaltatik a szomatikus rendszer fenntartása és megőrzése is, ezért
az agy minden áron ellensúlyozni igyekszik a megbomlott egyensúlyt, viszont ettől az egész
szervezet hatékonysága csorbát szenved, veszít ügyességéből, hajlékonyságából, lassul a
válaszadási képessége, megrögzötten „önstresszelővé” válik és jelentősen alacsonyabb
energiaszint mellett folytatja tovább működését. Pontosan ezek a tünetei annak, amit „öregkor”
megnevezéssel szoktunk félreértelmezni.
Az SMA nem csupán a teljes szomatikus rendszerre hat valamennyi esetben, de
gyökerei is mindig a test középső részeibe hatolnak. Ezek nevezetesen: a csípő, a derék és a has,
vagyis ahol nagytömegű, erőteljes izmok kötik össze a gerincet és a mellkast, illetve a medencét.
Ez a terület az emberi test súlypontjának tájéka, és éppen itt szoktak az úgynevezett „öregkor”
tünetei először jelentkezni.
Mivel minden szenzomotoros zavar nem csupán az érző-mozgató rendszer egészére hat
ki, hanem főleg az emberi test súlypont környéki tájékára is, ezért két egyidejű, és egymással
összefüggő probléma merül föl. Mindenek előtt hibás működésjelentkezik a súlypontnál található
izmokban, amelyek a következő testtájak nem megfelelő mozgásában mutatkoznak meg, belülről
kifelé haladva:
(1) gerinc- és medencetájék,
(2) váll- és csípőízület,
(3) könyök és térd,
(4) a csukló, a kéz, illetve a boka és a lábfej* középponttól távol eső, disztális területei.

Lektori lábjegyzet:
Az orvosi nyelvben nem használjuk a „lábfej” szót, ott azt a „láb” szóval jelöljük. A hétköznapi nyelvben
pedig a lábként említett testrészt az orvosi szövegekben alsó végtagként illik nevezni. Elnézést kérek kollégáimtól, de
mivel a könyv egyszerre szól laikusokhoz és szakemberekhez is, ezért a fordításban általában a hétköznapi megjelölés
szerepel.

48
 Ezzel szemben és ellenkező irányban haladva a problémakettős másik összetevője az,
hogy a kéz, illetve a boka és a lábfej középponttól távol eső, disztális területei, továbbá a könyök
és a térd, a váll- és a csípőízület, valamint a gerinc sérülései és működési zavarai mozgáshibákat
okoznak a gerinc- és medencetájék súlypont környéki izmaiban.
Ez a jelenség egyértelműen megmutatkozott mind az öt eset ismertetésben. Az öt történet
mindegyikében a test központi tájékának izmait is alapvetően érintette az elváltozás, bármi is volt
a konkrét kiváltó ok a test távolabbi, periférikus területein.

Barni csípőproblémájánál a konkrét ok háta jobb oldalán az izmok önkénte len

összehúzódása volt; az egész jobb mellkasfél a medence széléhez húzódott le, ami szkoliotikus,
gerincferdüléses dőlést és téves testhelyzet-érzékelést váltott ki. (10. ábra)
Jákob hátával az volt az alapvető gond, hogy a gerinc alsó részét és mellkasát a
medencével összekötő erőteljes gerincmenti izmok állandó, akaratlan összehúzódásban álltak;
ettől - íjként megfeszülve - egész mellkasa lefelé húzódott a medence hátsó részének irányába,
egyaránt gátolva ezáltal a járást, illetve az előrenyúló mozdulatokat. (11. ábra)
Lujzi vállának sajátos baja a vállöv azon izmainak öntudatlan összehúzódása volt,
amelyek törzse jobb oldalán vonulnak végig; ez az egész vállízületet lefelé húzta, a medence
irányába, elöl-hátul egyaránt, létrehozva annak „fagyott” helyzetét. (12. ábra)
Huba hibás járásának és hajlott térdének konkrét oka bal oldali derékizomza- ta volt,
amely szándékolatlanul visszahúzódott a gerinci, illetve mellkasi eredési és ta
 padási helyek irányába; ezáltal az egész csípő és láb a magasba emelkedett, mint egy félig
behúzott repülőgép-futómű. (13. ábra)
Sándor hajlott tartásának konkrét oka szintén a szándékolatlan izom -összehúzódás volt,
azon hasizmok tartós kontrakciója, amelyek a mellkast a szeméremcsonthoz és a medence alsó
részéhez fűzik; így egész törzse előre és lefelé húzódott az időseknek tulajdonított klasszikus
szenilis póz, a jellegzetes aggkori görnyedtség formáját fölvéve. (14. ábra)
Mindazonáltal mégis mind az öt esetben az alapvető probléma valójában ugyanaz volt;
az izmok akaratlan összehúzódása a test súlyponti területén, kihatással a külső, a periférikus
részekre, illetve fordítva; az izmok összehúzódása a test központtól távolabb eső perifériáin, ami
kompenzáló hatású összehúzódásokat váltott ki a súlypontközeli testtájékokon. Az öt eset
mindegyikében a gerincet, a mellkast, illetve a medencét összekapcsoló erőteljes, nagytömegű
izmokban gyökerezett valameny- nyiük - egyébként egyedi - problémája.
Barni csípeje, Jákob háta, Lujzi válla, Huba bicegése, Sándor görnyedtsége ugyanannak
a jelenségnek különféle megnyilvánulásai voltak, nevezetesen a test súly- pontja táján kialakult
krónikus izomkontrakciónak, amit ők maguk nem tudtak sem érzékelni, sem pedig kontrollálni, s
ami közvetlen összefüggésben állt a test perifériás, középponttól távolabbi területein
tapasztalható, szintén idült izom-összehúzódásokkal.
Végül azt is meg kell említeni, hogy végső soron mind az öt esettörténetben a
testközéppont tájékának tudatossá váló érzékelése és akaratlagossá alakuló mozgatá sa segített,
hogy az illetők meg tudják szüntetni az SMA okozta tudattalan, automatikus reflexek általi
önkéntelen összehúzódásokat.

5. Belülről és funkcionális szempontból tekintve az SMA egységes jelenség. Kívülről és

strukturális szempontból nézve viszont az SMA esetei sokféle, egymástól különböző, rejtélyes orvosi
problémák halmazainak tűnnek.
Ahogy arra már korábban és többször is rámutattam, a kor önmagában még semminek
nem oka, sem egészségnek, sem betegségnek. A „kor” ugyanúgy semleges szakkifejezés ebből a
szempontból, mint az „élet”. Élni annyit tesz, mint korosodni. Az orvosi szakmában és
kutatásban a „kor” szóhoz mindazonáltal misztikus, titokzatos jelentés is tapadt. Noha az
életkornak egyáltalán nincs patológiai jelentősége, az orvosi szóhasználatban a kor mégis
erőteljesen kórtani jelentésű. Az „öregedés” a rejtélyes, ismeretlen oka minden olyan
idősebbeknél előforduló tünetnek, titokzatos és misztikus szimptómának, amit képtelenek
hatásosan és megfelelően kezelni, illetve pontosan behatárolni, szabatosan diagnosztizálni.
— Doktor űr, miért nem lehet rajtam segíteni?
- Nos, ön sem kivétel, az idő múlásával maga sem fiatalodik. Egy idő után bizony
minden elkezd tönkremenni. Ez már csak a korral jár.
Ez persze nonszensz, értelmetlen képtelenség. Magának a kornak semmi köze a rákent
egészségügyi problémák százaihoz. A „kort” okolni és hibáztatni kripto- patológia, kórtani
ködösítés. A rejtély függönye mögött tudatlanság lapul, ami az esetek többségében jórészt a
szenzomotoros amnézia szomatikus összefüggéseinek nemismeréséből ered.

50
 Az ismertetett öt eset csupán néhány kiragadott jellegzetes példa. Bolygón kon millió és
millió számra találhatunk hasonló eseteket. Tizenkét éven át összeírtam számos olyan panaszt,
amit betegeim első látogatásuk alkalmával adtak elő. Valamilyen módon valamennyi egyértelmű
összefüggésben állt a test súlypont környéki izmaival, és valamennyi probléma meg is oldódott,
miután ezek az izmok már nem feszítették tovább a hatásuk alatt álló egyéb testtájékokat. Minden
egyes összetett, rejtélyes tünetegyüttes esetében a gyökereknél az SMA bizonyult az egyetlen
szomatikus problémának.
Sajgó lábon, lábfejen, lábujjon, tomporon, mellen, karon, kézen, háton, nyakon és
állkapcson kívül betegeim panaszkodtak olyan tünetekre is, mint isiászos fájdalom, térd-
duzzanat, visszértágulat, bokagyöngeség, túl könnyen kiforduló, vagy túl merev, vagy éppen
hajlíthatatlan boka, továbbá lábgörcs, zsibbadás, „ezer apró tű szurkálása” a kézben, makacs
fejfájás, fülcsengés, szemfájás, kapkodó, felszínes légzés, székrekedés, gyakori vizelés,
húgycsőgörcs, gyulladásos ízület, merev nyak. Valamennyi ilyen panasz idült, krónikus volt, és
abban is hasonlítottak egymásra, hogy egyik sem akart javulni a szokásos orvosi kezelésre, de
ugyanakkor mindegyik megoldódott, miután elmúlt az SMA, a szenzomotoros amnézia, azaz az
érző-motoros rendszer emlékezetvesztése.
Kérem, vegyük észre, sohasem állítok olyasmit, hogy „kikezeltem” volna őket! A
kezelés ugyanis orvosi eljárás, aminek nincs jelentősége az SMA vonatkozásában. A gyógyítás és
a kezelés mind olyan dolog, amit passzív pácienssel tesznek, ami mások általi és kívülről befe lé
irányuló beavatkozás. A szenzomotoros emlékezet helyreállítása ezzel szemben egy tanítási
eljárás, nevelés, amit egy aktív, tevékenyen közreműködő személlyel végzünk, aki számára ez
egy belső, szomatikus fegyvertény végrehajtása, amely az agyból kifelé, az izomzat felé irányul.
Az előbbiekben fölsorolt panaszok azok voltak, amit a pácienseim éreztek, il letve
elmondtak, s nem az, aminek aztán bajukat orvosaik és egyéb hivatásos egészségügyi hozzáértők
meghatározták. Ok ugyanis úgy diagnosztizálták azokat, mint ne- uralgia (idegfájdalom,
idegzsába), scoliosis (gerincferdülés), kyphosis, hyper-lordosis (a gerinc fokozott nyílirányú
görbülete), arthritis (ízületi gyulladás), bur-sitis (nyáktömlőgyulladás), arthrosis (ízületi kopás),
osteoporosis (csontritkulás), stenosis spinalis (gerinccsatorna-szűkület), csontsarkantyú,
csontkinövés, kéztőala-gút szindróma, porckorongbántalom, porckorong-kitüremkedés,
porckorong-elcsúszás, porckorongsérv, porcleválás, hypochondria (képzelt betegség), allergiás
reakció, s végül mint „ diagnosztizálhatadan fájdalom”.
Szigorúan orvosi szemszögből tekintve ez a tény - miszerint az így diagnosztizált
elváltozások az alkalmazott orvosi kezelés dacára továbbra is megmaradtak - annyit jelent, hogy
ezek az esetek „gyógyíthataüanok”, tehát ilyenkor az öregkor hibáztatható csupán. Szomatikus
szemszögből azonban ez az érmének csak az egyik oldalát mutatja. Figyelmen kívül hagyja annak
másik oldalát, a szenzomotoros amnéziát, kiváltképp a testsúlypont-tájéki izmok vonatkozásában,
ami pedig ezen működési problémák leggyakoribb kiváltó oka. Az ilyen funkcionális bajok nem
„gyógyíthatók” valamiféle ;,kezeléssel”; ellenben újratanulás útján megszüntethetők. Szerencsém
volt tapasztalni ezt többezer embernél, akik az előbb felsorolt panaszokkal és diagnózisokkal
felkerestek.

51
MÁSODIK RÉSZ

Miként jön létre az érző-mozgató rendszer

emlékezetvesztése9 a szenzomotoros amnézia?
HATODIK FEJEZET

Atrófia, a fokozatos meghátrálás

sorvasztó szerepe

Nincs álnokabb jó tanács, mint az efféle:

- Kicsit lassíthatnál! Most, hogy már megöregedtél, vissza kéne venned a tempót!
Ez olyan ösvényre juttat, ami egyenesen vezet az elvénhedés felé. Az ilyen javaslat nem
csupán elerőtlenít, de kifejezetten halálos hatású is lehet.
Az is része az öregedésről szőtt hagyományos legendának, hogy a kor növekedésével
csökken a testi erőnlét, a fizikai aktivitás. Am népi bölcsesség is lehet alapvetően hibás. Jelen
esetben éppen annak a kellemes közérzetnek az elvesztéséhez járul hozzá, amit meg szeretne
őrizni.
Az igazság egészen más. Aki jelmondatban akarná falra tűzni, ezt a mottót írja ki: „A
funkció tartja karban a struktúrát”. Érthetőbben: „Működése tartja fönn a testet.” Népszerűbben:
„Használd, mert másképp odavész!” Ez az igazi jó tanács, mert anatómiai, élettani és idegtani
szempontból is egyaránt megállja a helyét. Ha például nem használjuk rendszeresen csontjainkat
jelentős súlyok és tartós terhelések elviselésére, azok bizony fölpuhulnak. Amennyiben izmainkat
nem vesszük rendszeresen igénybe erőt és ügyességet kívánó tevékenységek végrehajtására,
akkor azok szintén elgyengülnek, s csökken reakcióképességük. Ha agysejtjeink nem vesznek
részt rendszeresen sokféle akaratlagos mozgástevékenység megvalósításában, akkor azok is el-
satnyulnak.
Erőforrásainknak ez a csökkenése belülről kiindulva és fokról fokra zajlik, de nem az
öregedés okán, hanem amiatt, amit nem teszünk meg, miközben korosodunk.
önmagukat csalják, akik úgy hiszik, hogy a kor előrehaladtával egyre lejjebb kell tenni a
mércét, mert ez által olyanokká válnak, mint akik lépésről lépésre föladják életműködéseiket. A
legtöbb ember számára a felnövés, az érés, a felnőtt életbe való illeszkedés egy egyfolytában
hanyatló szerepet jelent. A cselekvéseknek ez a folyamata szándékos, előre megfontolt és
rendszerint jól ki is számított, melynek során fokozatosan föladjuk a növekedés közben szerzett
képességeinket.
Az érés tulajdonképpen hosszú tanulási folyamat, ami alatt a különféle működések
széles körű összessége épül ki, s végül ezek teszik számunkra lehetővé az élet teljes megélését.
De rendszerint nem ez történik. Hasznos működések megszerzésére általában csak addig
törekszünk, amíg abba nem hagyjuk azok használatát, ami végső soron az előre megfontolt,
betervezett önsorvasztásnak felel meg. Nem nevetségesen ironikus-e, hogy míg az emberek a
kocsijuk, vagy a hűtőgépük idő előtti tönkremenetele miatt panaszkodva lamentálnak, s
hibáztatják a gyártókat, akik a tönkremenetelt is szándékosan beleépítik a gyártmányaikba/áddig
testük gyakran folyamatosan káro

55
sodik azoktól az akarattal véghezvitt rongálásoktól, amit saját életmódjukba beleillesztenek?
S valóban, a Nagy Amerikai Alom szerves részét alkotja a „megcsináltatás” elve, amit
egyértelműen úgy értelmeznek, hogy az a személy, aki „csináltat”, elérte azt a szintet, amikor ő
maga már semmit sem csinál, vagyis elveszti aktivitását, passzívvá válik. A medenceparti
nyugágyon mozdulatlanul heverő fürdőruhás test testesíti meg az amerikai elképzelést a tökéletes
„beérkezettség” mikéntjéről. Figyelemre méltó, hogy ez a kép ugyanakkor a halott testet is
fölidézi.
Felnőtté válni sokak számára annyit tesz, hogy nem kell többé megcselekedni
olyasmiket, amiket gyermekként még meg szoktunk tenni. A gyerek rohangál, de mi, felnőttek,
járunk. A gyerek mindenhova fölmászik, viszont mi, felnőttek, a felvonót vesszük igénybe. A
gyerek átvág a bozóton, mi megkerüljük. A gyerek a feje tetejére áll, mi meg ülünk az
ülepünkön. A gyerek a földön hentereg, mi legföljebb a matracon forgolódunk. A gyerek ugrál
föl és alá, míg mi maximum a vállunkat rángatjuk föl és alá. A gyerek nevetése örömteli hahota,
mi csupán tartózkodóan mosolygunk. A gyerekből kirobban az életerő, mi bizony óvatosan
bánunk ezzel is. A gyerek jól akar szórakozni, jól akarja érezni magát, mi viszont biztonságra
törekszünk.
Röviden szólva úgy válhatunk sikeres felnőtté, ha abbahagyjuk a gyermekként elkövetett
viselkedéseket. A felnőttség feltűnő jele, hogy többé már nem úgy működünk, mint a fiatalok. A
felnőttségnek ilyetén elképzelése azonban kikerülhetetlen következménnyel is jár: azonnal el is
felejtjük ezeket a funkciókat, amint nem gyakoroljuk őket. S azért felejtjük el, mert agyunk,
amely válaszadási képességében roppant módon alkalmazkodóképes, rögtön igazodik e
tevékenységek hiányához is. Ha egyes cselekedetek kimaradnak szokásos viselkedési mintáink
közül, agyunk hamarosan ki is húzza és leíija ezeket leltárából, egyszóval elfelejti. Ezen
cselekedetek gyakorlata és érzete fokozatosan elhalványul, majd a tudás egyszerűen eltűnik.
Ennek eredménye aztán az SMA.

Az öregedés és a testi tevékenység kapcsolatára vonatkozó élettani és anatómiai kutatások

Ma már tudjuk, hogy a kor előrehaladtával a fizikai tevékenység nemhogy egyre

kevésbé, épp ellenkezőleg, egyre nagyobb mértékben válik szükségessé az ember számára. A
Palmore jelentés szerint - 268 hatvan év fölötti emberen lefolytatott 10 évig tartó vizsgálat
alapján - a megbetegedés gyakoriságának foka sokkal közvetlenebb összefüggésben áll a
mozgáshiánnyal, mint az olyan igen közismertté tett káros kockázati tényezőkkel, mint például a
dohányzás vagy az elhízásul} A vizsgált személyek közül a testileg tétlen, inaktív személyekre
két és félszer nagyobb valószínűséggel várt az a sors, hogy évente legkevesebb 14 napot ágyhoz
kötött betegségben töltenek, mint azokra, akik fizikailag tevékenyek voltak.
Ugyanezen tízéves tanulmányi időszak során Palmore még valami mást is fölfedezett,
ami az előzőhöz hasonlóan fontos: a testileg inaktívak négyszerte hajlamosabbak voltak gyönge
egészségi állapotra, mint a fizikailag tevékenyek. Ráadásul ezen tétlen idősebb emberek számára
kétszerte valószínűbb volt, hogy a következő rend

56
szeres orvosi vizsgálaton megjelenve egészségromlást mutassanak, mint azok, akik fizikai
tevékenységet folytattak. Még rosszabb, hogy ugyanezen tétlen személyek 50 %-
a, tehát a fele halt meg hamarabb a vártnál, összehasonlítva azzal az egyharmad-egy- negyed
közötti értékkel, ami a gyakoribb hely- és helyzetváltoztató mozgásokat végzőkre volt jellemző.
Vagyis mennél jobban beszűkítjük fizikai mozgásterületeink szféráját, annál jobban
lecsökkentjük esélyünket az egészségre és a hosszú életre.
Más kutatások még egyértelműbben jelzik a rendszeres fizikai tevékenység pozitív
hatásait. A De Vries (Los Angeles, U.S.A., Andrus Gerontology Center - „Andrus”
Oregedéstudományi Központ-) féle jelentés szerint egy megfelelően kialakított testierőnlét-
program a kardiovaszkuláris funkciók (szív- és érrendszeri működések) javulásához vezet.(2}
Hatásosabban dolgozik a szív, csökken az idegfeszültség, normalizálódik a vérnyomás és lejjebb
száll a zsírok százalékaránya, mindez csökkenti a szívroham statisztikai valószínűségét.
A Journal of Gerontology (öregedéstannal foglalkozó orvosi szaklap) (A ford.) egy
egyhónapos állóképességi program élettani hatásairól számol be, amelyet 70 éves átlagéletkorú
csoporttal végeztettek el.{3} Az eredmény: a stressz keringésre gyakorolt káros hatása csökken,
ami egyértelműen megnyilvánul a szívverés lassulásában, a testgyakorlás utáni szisztolés
(szívösszehúzódáskori) vérnyomás és a vér laktát- (tejsav-) koncentrációjának mérséklődésében.
Barry, Steinmetz, Page, Rodahl és munkatársaik a következtetések összegzéseko r úgy találták,
hogy a terhelhetőségi határérték 76 %-kal magasabbá vált eme 70 éves állampolgároknál, mint
csupán csak egy hónappal korábban, azaz a kísérlet kezdetekor volt! A kísérleti program alanyai -
nál ráadásul megnövekedett oxigénfelvételt és oxigénhasznosítást mértek, hatékonyabb
tüdőgázcserét mutattak ki, ugyanúgy, ahogy a testgyakorlás utáni szisztolés vérnyomásuk és
vérük laktátszintje szintén javult. Hasonló megállapításokat közöl rengeteg más kutatási jelentés
is, amelyek a Journal of Gerontology vagy a Journal of the American Geriatrics Society, illetve más
öregségtannal foglalkozó szaklapokban jelentek meg.
A brit kutató, E. J. Bassey egyszerűen kijelenti: „Világos, hogy a testgyakorlás képes
fejleszteni az idősebbek fizikai kondícióját, javítja testi erőnlétüket és növeli teljesítőképességük
kapacitásának felső határát...”, majd magára a testmozgási programra térve úgy folytatja, hogy az
„...tartósan nem hajt hasznot, hacsak nem vált ki katalizátorként egy tevékenyebb életvitelt,
olyat, ami majd megfelelő mennyiségű, magától értetődő módon elvégzett, önkéntelen, spontán
testgyakorlást is tartalmaz.’^} Ez természetesen jóval tevékenyebb életstílust jelent, mint
amilyent általában az idősek saját választásuk alapján életük derekán kialakítanak maguknak,
különös tekintettel a nyugállományba vonulást közvetlenül követő, döntő fontosságú, kri tikus
időszakra.
Az amerikai és a brit vizsgálati eredmények mellett jelentős mennyiségű szovjet kutatási
adat is rendelkezésre áll a testmozgásnak az idősebbekre gyakorolt hatásait illetően. Szovjet
tudósok úgy találták, hogy az emberi szervezet képes egészen addig megtartani magas szintű
működő- és alkalmazkodóképességét, amíg elegendő mennyiségű megválaszolandó kihívással
kerül szembe.{5} Ilyen esetben pozitív hatás mutatkozik a mellékvesékben, a vér vegyi
összetételében, továbbá a légző- és ideg- rendszerben.

57
 Smith és Reddan kutatóknak egy női gondozóintézetben végzett vizsgálat eredményei
{6} azt mutatták, hogy a rendszeres fizikai testgyakorlás lelassította a csonttömeg csökkenését és
elősegítette a csontépítést. Ez ugyancsak nagyjelentőségű megfigyelés, hiszen a csonttöréstől,
különösen a combnyaktöréstől való félelem általában óvatosságra és mozgáskerülésre készteti az
idősödő nőket. Pedig éppen ennek ellentéte lenne számukra a legjobb védelem!
Hasonló céllal végzett vizsgálatokat az ízületi hajlékonyság és a fizikai tevékenységi
szint közötti összefüggésre vonatkozóan egy másik kutató, Ericson. O úgy ta lálta, hogy a
kötőszöveti kollagénhálózat fehérjerostjai megrövidülnek, ha nem teszi!, ki őket rendszeres
nyújtó hatásnak.{7} Ismét az derült hát ki, hogy a változatos fizikai tevékenység megelőzi az
ízületek elmerevedését és az ebből származó mozgáskorlátozottságot. Összegezve: az SMA
jelenségétől teljesen függetlenül is az emberi testnek mind a szerkezete, mind pedig funkciói
hanyatlásnak indulnak, ha nem mozgunk eleget.

Az öregedés és az agy kapcsolatára vonatkozó kutatások

Ahogy azt a Szfinx rejtvénye is egyértelművé teszi, a testmozgások irányítottságának

csökkenése sugalmazta az öregedési mítosz ősöreg regéjének létrejöttét. Életünk dereka táján
rendszerint észlelni szoktuk a mozgások rosszabbodó végrehajtásának kezdetét, ami együtt jár a
mozdulatok lassulásával, azok csökkenő erejével és szögletesebbé válásával, az. izomműködés
finom összerendezettségének elvesztésével. j
Csaknem egy évszázadon keresztül tudományosan ezt idegtani jelenségként j magyarázták.
Hodge, a neves neurológus az 1890-es években végezte idegsejt- számlálási kutatásait ifjak, illetve
idősebb emberek agyát vizsgálva. Az alábbi következtetésre jutott: „Elvégezve életre szóló
munkájukat a sejtek egymás után elhasználód- [ nak, s elérkezik az idő, amikor csupán annyi sejt
marad, amennyi épphogy el tudja j látni az élet fönntartásához feltétlenül szükséges folyamatok
irányítását...”
Hihető a kijelentés, mégsem igaz. Mindazonáltal - igen sajnálatos módon - a későbbi
kutatás nem helyesbítette ezt a széles körben elterjedt hibás nézetet. Még manapság is találni arra
a jelenségre utaló megállapításokat, egyetemi jegyzetekben és ismeretterjesztő kiadványokban
egyaránt, miszerint nem sokkal a csecsemőkor befejezte után az agy elkezdi elveszíteni véges
számú idegsejtből álló ellátmányát, és ez a csökkenési folyamat megállíthatatlanul folytatódik,
egészen az élet végéig. Az efféle ismeret csak tovább erősíti az öregedési legenda mítoszát, s
arra a lehangoló meggyő- ?■ ződésre juttat, hogy éltünk során nap mint nap agysejtek ezrei
távoznak fejünkből, aminek következtében feltartóztathatatlanul fogy mentális és fizikai
kompetenciánk, tehát folyamatosan csökkennek elmebeli és testi képességeink. |
Időközben rájöttek, hogy az agy körülbelül százmilliárdnyinak becsült ideg- L sejtjeit
megszámlálni olyan föladat, ami sokkalta magasabb szintű tudományos felké- j szültséget és
eszköztárat követel meg, mint ami az 1890-es években Hodge számár ! rendelkezésre állt. A munka
oly bonyolult, annyira összetett, hogy korunk igen fejle i mikroszkópos és számítógépes
technológiái sem tudták még maradéktalanul elvégezni.

58
 A The Aging Motor System, az „Öregedő mozgatórendszer” olyan átfogó mű, aminek
anyaga összegzi a korosodással, illetve az aggyal foglalkozó kutatások minden ágát. Ebben a
jelentésben az idegsejtszám-csökkenésre vonatkozó kutatásokkal kapcsolatban ez áll: „Az e
témával foglalkozó közleményekből leszűrhető, hogy jelenleg nem vonható le semmilyen
általános érvényű következtetés az időskori idegsejtveszteséget illetően.”{8}
Curcio, Buell és Coleman részletesebben így fogalmaz:

„A tárgyilagosnak tekinthető mennyiségi adatok egyre gyorsuló halmozódásával az válik világossá, hogy az
életkor előrehaladásához társított hanyatlások nem teljesérvé-nyűek és nem elkerülhetetlenek. Bizonyos
vonatkozású teljesítmények nem hanyatla-nak; a korral járó idegsejtveszteség nem lelhető fel az idegrendszer
minden területén; nem minden neuron atrófiás, nem indul valamennyi idegsejt sorvadásnak; nem hanyatlik az
összes in- gerületátviteli rendszer; nem minden neurológiai paraméter mutat csökkenést; a neuronok
bizonyos fokú rugalmassága az erősen elaggott szervezet idegrendszerében is megmarad.”

Ezek a megállapítások tovább hitelesítik saját meggyőződésemet.

Ugyanebben a kötetben Lars Larsson áttekinti az „Emlősök vázizomzatának öregedése”
kérdéskört. Három szintet ad meg, amit vizsgálni kell az idősödésnek az izomműködésekre
gyakorolt hatásával kapcsolatosan. Az első az agy, a második a mozgatóidegek, amelyek az
ingerimpulzusokat elvezetik az agyból az izmokba, s végül a harmadik maga az izom. A
mozdulatok motoros gyengülése és zavara jelenségével kapcsolatosan számításba vehető okok
kérdésében - ami oly sok idős személyt sújt
- ő arra a következtetésre jut, hogy ebben a vonatkozásban: „...jelentősebb tényezőnek tűnik
például a csökkenő ingerimpulzus-tevékenység, ami összefüggésben áll a használat egyre
nagyobb mértékű mellőzésével, s mindez együtt jelentkezik a működés hanyatlásával, valamint
az ebből következő mozgatóideg-veszteséggel.”{10} Azt mondja tehát, hogy az agyból érkező
csökkenő ingerimpulzus-löketek az izmok növekvő használathiánya mellett az izmok működési
képességének hanyatlását eredményezik, továbbá az ebbe közvetlenül bevont mozgatóidegekét is.
A gond eredete eszerint az agy képtelensége idegi ingerimpulzusok küldésére. Vagyis Larsson
arra hivatkozik általánosságban, amit én konkrétan és specifikusan a szenzomotoros amnézia, az
érző-mozgató rendszer emlékezetvesztése sajátos feltételének nevezek.
Az SMA szerencsére helyrehozható. A The Aging Motor System, az „Öregedő
mozgatórendszer” című könyv három szerzője három kivezető utat mutat az effajta működési
rendellenesség megelőzésére és kezelésére: egyrészt gyógyszerek segítségével, másrészt a
beidegződés újratanításával, végül a fizikai fittség, a testi erőnlét megőrzésével. A gyógyszeres
kezelésben is látnak némi lehetőséget, amit még föl kellene deríteni. A beidegződések
módosítására vonatkozó technikákra, az ilyen módszerekre is úgy tekintenek, mint a
mozgatórendszer újraprogramozásának lehetséges módozataira. Végső következtetésük szerint
„végezetül a testi erőnlét, a fizikai fittség fönntartása valamilyen mindennapi testgyakorlásból
álló életviteli stílusmód által biztonságos és kevés költséget jelentő lehetőséget nyújt a
mozgásszerv-rendszeri, illetve a szellemi teljesítmény hanyatlásának megelőzésére.”{11}
Végülis tehát legjobb tudományos ismereteink szintén arra utalnak, amit eb ben a
könyvben jómagam is javallok és fölvetek, nevezetesen, hogy nagyon sok - az

59
idős kornak tulajdonított - testi baj oka nem maga az öregedés, hanem a mozgáshiányból vagy
egyoldalú használatból származó funkcionális hiányosság. Ezt neveztem el szenzomotoros
amnéziának, azaz az érzŐTmozgató rendszer emlékezetvesztésének, aminek hatása megelőzhető,
illetve javítható olyan idegélettani alapokon álló gyakor- latrendszer-programmal, mint amilyen
az általam nyújtott, s a könyv HARMADIK RÉSZ-ének fejezeteiben tárgyalt SZOMATIKUS
TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK című összeállítás.

60
HETEDIK FEJEZET

A stressz izomreflexei9 a válsághelyzetre adott

önkéntelen muszkiiláris válasz változatai

Selye János századunk orvosi kutatásainak egyik legkiemelkedőbb alakja. Selyének az

endokrinológia (a belső elválasztású mirigyek élet- és kórtanával foglalkozó orvosi tudományág)
területén végzett több évtizednyi munkássága volt az, ami elvezetett az ő nevével fémjelzett
stresszelmélet létrejöttéhez, és azon tény föl- és elismeréséhez, miszerint léteznek az
alkalmazkodás okozta „adaptációs betegségek”.
A Selye-féle általános alkalmazkodási tünetegyüttes (angolul: generál adaptation
syndrome, röviden GAS) fogalmának megalkotása nagy valószínűséggel az orvostudomány
legnagyobb jelentőségű előrelépése a betegségeket kiváltó kórokozó mikrobák fölfedezése és a
baktériumölő gyógyszerek kifejlesztése óta. Selye kutatásának egészen rendkívüli jelentősége
abban áll, hogy - új távlatot nyitva a medicinában - bevezette az orvostudományba az általunk
„szomatikusnak” nevezett dimenziót; nevezetesen azt a szemléletet, miszerint az emberi
egészség, illetve betegség létrehozásában a lelki események ugyanolyan fontosságúak, mint az
élettani történések. A szomatikus szemlélet felöleli, hogy mi magunk miként látjuk egyénként
saját magunkat, belülről kifelé tekintve, és azt, hogy ebből a szemszögből nézve miként tű nik el a
test és tudat közötti megkülönböztetés. Önmagunkból kifelé pillantva nem vagyunk tudatában
magának a „testnek”, külön, hanem sokkal inkább a „testen” belüli érzéseknek, valamint a
„testben” lezajló folyamatoknak.
Selye János szomatikus szemlélete új dimenziókkal tágította az orvosi kutatás lehetséges
irányait, mert rámutatott azoknak a dolgoknak az egészségügyi fontosságára, amiket — belülről
kifelé mutató irányban - mi magunk tehetünk meg a stressz ránk gyakorolt hatásának csökkentése
érdekében. Hozzáállásunk és életvezetésünk ugyanis alapvetően meghatározza a stresszhez való
viszonyunkat.{1} Az önmagunkkal szembeni felelősségnek ez a fajta nyomatékosítása a
szomatikus szemlélet fémjele.
A hagyományos gyógyászat a külsődleges szemléletre fekteti a súlyt, arra, hogy mit lehet
tenni az egyén testével ahhoz, hogy javítsuk annak egészségét. Selye - ezen hangsúly teljes körű
elfogadása mellett - azáltal tágította ki az orvoslás lehetséges irányait, hogy közéjük sorolta az
egyén belső képességét is önmaga irányítására. (Éppen erre tanít meg a Silva -féle Agykontroll.
Információ: 176-48-12 telefonszámon, illetve P. f. 115, Budapest 1389 levélcímen.) (Lektori
megjegyzés.) A szomatikus szemlélet úgy egészíti ki az orvostudományt a valamennyi adaptációs
betegségnél szerepet játszó tudat és test közötti kölcsönhatással, hogy közben semmit sem vesz el
a medicinából. Selye maga ezt így önti szavakba:

„Az élet javarészt alkalmazkodás azokhoz a körülményekhez, amik közt létezünk. Örökkön tartó adok-
kapokjátszódik le az élő anyag és élettelen környezete, illetve az egyik élő lény és a másik között, a
történelem előtti ősóceánban megjelenő élet hajnala óta. Itt,

61
 ezen a földgolyón az egészség és a boldogság ütka az örökké változó körülményekhez tör ténő sikeres
alkalmazkodásban rejlik; eme hatalmas adaptációs folyamaton belül a hibá- zás büntetése betegség és
boldogtalanság.”{2}

Ám az életnek ehhez az általános fejlődéstani, evolúciús szemléletéhez azt is hozzáteszi, hogy:

„...létezik egy másfajta fejlődés, egy másik típusú evolúció is, ami minden egyes egyedben - annak saját élete
alatt - folyamatosan zajlik, születésétől haláláig. Ez pedig a mindennapi lét stresszeihez való adaptáció, a
hétköznapok feszültségeihez történő alkalmazkodás.
Tudati és testi válaszreakciói közt játszódó állandó kölcsönhatáson keresztül az embernek hatalmában áll
hatást gyakorolnia ennek a második fajta alkalmazkodásnak a befolyásolására, méghozzá figyelemreméltó
mértékben, különösen akkor, ha valaki megérti e mechanizmus működésének mikéntjét, és ha rendelkezik
elegendő akaraterővel ahhoz, hogy az emberi értelem sugallata szerint cselekedjék.”(3}

Selye álláspontja csodálatosan kifejezi az én nézetemet is. A stressz általa történt

meghatározása, sajátos stresszdefiníciója tulajdonképpen nélkülözhetetlen e könyv anyagának
megértéséhez: „Orvosi értelmében véve a stressz lényegileg a test elhasználódásának mértéke.”
„A stressz, így, önmagában, se nem jó, se nem rossz; az csupán a test bármilyen elvárásra adott
nem-specifikus, tehát különbségtétel nélküli, általános válasza.”{4} Az élet testünkkel szemben
folyamatosan különféle követelményeket támaszt, s ebből kifolyólag életünk akképpen alakul,
hogy mi milyen válaszreakciókat mutatunk és miként alkalmazkodunk ezekhez az állandóan
föllépő kívánalmakhoz. Ez fogja alapvetően meghatározni, hogy az élet elvárásaival szemben
testünk milyen jól állja meg a helyét.
De, ahogy majd rájövünk, stresszről beszélni egyszerűen annyi, mint az élet
természetéről szólni, arról, hogy milyen jól tudunk megfelelni azoknak a föladatok nak, amik
napról napra elénk tornyosulnak. Ez azt jelenti, hogy a stressz az öregedés természetének ré sze;
hogy mennyire jól felelünk meg mindennek, az fogja meghatározni öregedésünket. Selye
ugyanazt az általános alapkérdést célozza meg, amit mi is folyton feszegetünk. Valóban, mert
átfogalmazva az eddigieket elmondhatjuk: „Orvosi értelmében véve mindaz, amit
hagyományosan az öregedés hatásának tartottunk, az lényegileg a test elhasználtságának
mértéke.” Az úgynevezett „öregedési betegségek” jórészt az alkalmazkodás során létrejövő
„adaptációs betegségek”. Ráadásul hatalmunkban áll befolyásolni az elhasználódás mértékének a
fokát, ha valaki „rendelkezik elegendő akaraterővel ahhoz, hogy az emberi értelem sugallata
szerint cselekedjék.”
Selye János kutatása azzal nyitott új távlatokat az orvostudomány előtt, hogy bemutatta
a stressznek az endokrin (belső elválasztású mirigy-) rendszerre gyakorolt lehetséges hatásait,
amikor az az egész szervezetre nehezedő stresszhez alkalmazkodva válaszol. Általános
alkalmazkodási tünetegyüttesében Selye úgy íija le ezt a válaszadást, mint aminek három egymás
utáni fokozata van: első a vészreakció vagy riadó reakció, máj cl az ellenállási fokozat, végül a
kimerültség szakasza következik.
Riadóreakciót szinte akármilyen esemény kiválthat, bármi, hosszabb futástól kezdve a
kialvatlanságig, vagy valamilyen vad vita, esetleg egy olyan vizuális alkalmaz

62
kodás kényszere, mint amit a homályos moziteremből a külvilág szabad terének verőfényes
napsütésébe való kilépés jelent. A szervezettel szembeni követelmény védeke ző intézkedést idéz
elő, például a mellékvese mirigyének ingereltségét. Ez erre adrenalin és noradrenalin hormont
választ ki, ami mozgósítja a biológiai tartalékforrásokat, hogy a stressz okának ellen lehessen
állni. A stresszre adott válaszreakció rendszerint itt véget is ér. De amennyiben a test erőforrásait
fokozottan kihasználva az ellenállás időszaka túl hosszúra elhúzódik, akkor eljutunk egészen
addig a pontig, amikor ezek az energiaforrások teljesen lemerülnek. Ez esetben komoly hanyatlás
állhat elő.
A GAS, az általános alkalmazkodási tünetegyüttes kikerülhetetlen és teljesen
természetes, normális folyamat, amit Selye vagy harminc könyvében dokumentálva tett közzé.
Selye kutatásaiban elsődlegesen a mirigyrendszerre összpontosított, és a stressznek a
neuromuszkuláris (ideg- és izom-)rendszerre gyakorolt hatásait csupán általánosságban érintette.
Ráébredt, hogyha stressz hatása alá kerülünk, akkor a megnövekedett izomfeszültség
elkerülhetetlen, és ennek csökkentésére különféle viselkedési módokat, valamint lazító hatású
relaxációs gyakorlatokat javasolt, de ezen kutatásai nem részletezték, hogy pontosan milyen
neuromuszkuláris események is járnak együtt a stresszel.
Tizenkét évi szomatikaoktatói gyakorlatom elegendő alkalmat nyújtott, hogy
megfigyeljem a stressznek a neuromuszkuláris rendszerre gyakorolt sajátos hatásait. A most
következő két fejezetben ismertetett megállapításaim segítséget nyújtanak majd Selye eredeti
fölfedezésének teljesebbé tételéhez. Ha alaposabban szemügyre vesszük a stresszválaszt, akkor
fölfedezhetjük annak szenzomotoros (érző-mozgató) részét is, ami a Selye által kutatott és föltárt
biokémiai oldalhoz hasonló fontossággal bír.
Úgy találtam, hogy a neuromuszkuláris rendszer két alapvető fajta választ ad a stresszre,
s mindkettőjük a test központi tájékán összpontosul, a súlypont közelében. Ez a két alapvető
válasz különbözik egymástól, mégpedig azért, mert ezek a stressznek kétféle, egymástól merőben
különböző formáival kapcsolatosak. Selye maga úgy különböztetné meg egyiket a másiktól, mint
„distressz”, illetve „eustressz”, azaz mint „jó”, illetve „rossz” stressz.
A tartósan elhúzódó negatív stressz („distressz”) hatására mutatott neuromuszkuláris
(ideg- és izomrendszeri) adaptív alkalmazkodás az úgynevezett visszavonulási válasz, ami
elsősorban a test elülső oldalán játszódik le. A tartósan elhúzódó pozitív stressz („eustressz”)
hatására mutatott neuromuszkuláris adaptív alkalmazkodás ellenben elsősorban a test háti
oldalán zajlik. Talán könnyebb „vörös fény reflex” (röviden: „stop reflex”) gyan ánt gondolni a
visszavonulási válaszra és így megjegyezni. Az akciós, a tevékeny testi választ viszont - az
előzőhöz hasonló meggondolásból - „zöld fény reflex” (röviden: „start reflex”) elnevezéssel
láthatjuk el. A „vörös fény reflex” tárgyalására a most következő 8. fejezetben kerítek sort. A
„zöld fény reflex” a 9. fejezet témája. A sérülésekre adott önkéntelen testi válasz, a
„traumareflex” pedig - ami bizonyos értelemben eltér ezektől — a 11. fejezetben kerül
megtárgyalásra.

63
A visszavonulási válaszreflex hatása váltotta ki ezt is a
hosszú évek során.
[

NYOLCADIK FEJEZET

A „vörös
- Tudja,fény reflex”
még hatvan sem vagyok, és mégis, máris előregörnyedek. Az egyik nap is mi
történt! Egy hajlott férfire figyeltem föl a kirakatüvegben, akin látszott, hogy nagyon elkelne már
neki valami bot, amire támaszkodhatna. Csak jó idő elteltével jöttem rá, hogy saját tükörképemet
bámulom!
A hasizmok-ésAmit tulajdonképpen látott, az a „vörös fény reflex” tükröződése volt.
ez az emberválasz
a visszavonulási
- Az a beyom, hogy mostanában már alig kapok levegőt. Azelőtt úgy másztam meg a
bejárati ajtómhoz
Egészen elképesztő,
vezető lépcsőket,
hogy ezhogy
az önkéntelen
észre sem testi
vettem.
válasz,
Mostazmeg
alacsonyabb
kénytelenagyi tevékenység
vagyok közben
hogy lélegzethez
eme egyetlen reflexe
meg-megállni, jussak.
mennyi rengeteg Mi bajnak
olyan történiklehet
velem? Kezd
az oka, a tüdőm
melyeket zsugorodni?
mind az öregedéssel
- Ez
szoktakugyanannak
megint összefüggésbea reflexválasznak a jele,megvilágosodást
hozni. Ugyanakkor ami oly gyakraniskiváltódik és továbbsegít
nyújt, mert annyira ismerős, hogy
minket az
öregedés ősöreg
öntudatlan regéjében
szokássá mind a mítosz
válik. Csupán hatásaitmegértésében,
vesszük észre.mind pedig az azon történő túllépésben.
- Aktív
Na és!ésHa tevékeny
egy magamfajta
voltam egészcsaládanya
életemben,nevel
bárkit
három
le tudtam
gyereket,
hagyni,
ahogy
ha gya
én is,
loglásról
aztán
gondot
volt szó.viselek
De valahogy
a házra,elromlott
a háztartásra,
a lábam,
megvalami
a házastársra,
beleállt akkor
a combomba,
igazán nem
foly csoda, ha a szem körül
sorakozni kezdenek a szarkalábak! - így a feleség.
- Aki meg akarja tudni, hogy mit is jelent fenntartani egy házat, eltartani egy feleséget
és három gyereket, az tekintse csak meg szemöldököm fölött a ráncokat! Ezt műveli az emberrel
a gond - mondja a félj.
S ugyanakkor mindkettejük, a férj és a feleség is, ugyanarról a régi reflexről tesz
tanúbizonyságot a továbbiakban:
- Nyakam hátoldalán egy kiemelkedés kezdett kialakulni, olyasmi, mint amilyen a
nagynénémnek már van. Vajon ez lesz az, amit úgy hívnak, hogy „özvegypúp”? Na és a fejem!
Folyton előrecsüng. Szörnyen néz ki, tisztára olyan, mint az öregeknek. Tudna segíteni rajta? -
Ez is ugyanannak az „alsóagyi” reflexnek egy másik megnyilvánulása.
- Rettenetesen szeretném, ha tudna csinálni valamit a vállammal. A feleségem azt
mondja, hogy lógatom, hogy csapott. Azelőtt elég méretes mellkassal rendelkeztem, mostanra
meg már szinte semmi sem maradt belőle, alig látni, úgy lelapult.

65
tón fáj. És a térdem is. Már akkor sajog, amikor reggel fölkelek. - Ezek a tünetek [ szintén a
visszavonulási válasz hatását mutatják. |
A neurobiológusokat (idegélettanászokat) évtizedeken keresztül tartotta j megigézve ez az
emberi reflex, mivel nem csak az emberre jellemző, de föllelhető az í. egész állatvilágban. Néha
„riadalomválasz” gyanánt hivatkoznak rá, máskor „menekü- \ lési reflex” néven emlegetik, mert
segítségére van az állatnak a rátámadó veszedelem elkerülésében, illetve az az előli menekülésben.
Egyszerű, primitív túlélési reflexről van tehát szó. A központi idegrendszerből érkező „óriás”
idegrostok vesznek benne részt, amelyek keresztmetszete elég nagy ahhoz, hogy az
ingerületimpulzusok löketei rajtuk villámgyorsan végighaladjanak. Egyfajta gyors mozgásreakció ez,
amelyik a még egészen egyszerű, kezdetleges élőlényekben is föllelhető. A veszélytől való hirtelen
visszavonulás révén segíti a túlélést.
Ha megérintjük a tengeri rózsát, annak parányi tapogatócsápokból álló gyű rűje
rándulásszerű gyorsasággal reagál, visszahúzódik a fenyegető inger elől. A közönséges
földigiliszta is azonnali visszavonulási reflexválaszt mutat, ha testét megérintjük. A bosszantóan
pimasz, de okos légy addig vár, amíg már majdnem eléri az ember, mielőtt robbanásszerű
gyorsasággal végül is visszavonul, elszáll, hogy elkerülje a légycsapót. A veszéllyel szembeni
ingerküszöbe igen magas. A hal válaszreakciója a villámgyors elúszás, a rák hirtelen és heves
farkcsapásokkal felelve reagál.

15a. ábra 15b. ábra

A visszavonulási válaszreakció oldalról A visszavonulási válaszreakció szemből |

66
 Minden eddig tanulmányozott emlősnél megfigyelhető a visszavonulási válaszreflex.
(15a. és 15b. ábra) Ezekben az összetett fölépítésű élőlényekben is gyorsan és hatásosan zajlik le
ez a válaszreflex. A legbonyolultabb emlősben, az emberben szintén elképesztő sebességgel
játszódik le a vészhelyzetre adott visszavonulási reakció. Ha egy nő az utcán sétálva meghallja
egy autó kipufogójának hangos utórobbanását, akkor a következők történnek: 14
ezredmásodpercen belül állkapcsának izmai elkezdenek összerándulni, amit mintegy 20
ezredmásodperc múlva szemének és szemöldökének összehúzódása követ. De még mielőtt pillái
össze tudnának préselőd- ni, vállizmait és nyakizmát (a trapézizmot) már a 25.
ezredmásodpercben eléri az összehúzódásra utasítást adó idegimpulzus, amitől emelkedni kezd
az illető hölgy válla, és a feje előremozdul. A 60. ezredmásodpercnél könyöke behajlik, majd
keze elkezd tenyérrel lefelé fordulni. Tovább folytatódik az ingerületlöketek áramlása,
összehúzódik a hasizom, amitől törzse előredől, s egyidejűleg mellkasa is lefelé húzódik, elakad
a lélegzete. Aztán térdei is meghajlanak, előre és egymás felé mutatva, miközben sarka is kifelé
fordul, s egymással szembe fordítja két lábfejét. Megfeszülnek lába tövén az izmok, és lábujjai
fölemelkednek. Ebből áll a „vörös fény reflex”, vagyis a test visszavonulása a veszély elől. A test
meghajlik, és ugrásra készen összehúzódik, mintha összeesni és magzattartásba kuporodni
készülne.{1}
Az idegimpulzusoknak ez a zuhataga az arcot éri el először, rnsyd a nyakat, utána a kart
és a törzset, végül a lábat és a lábujjat. Miért a fejtől lefelé halad a sorrend? Azért, mert az
ingerületlöketek eredete az alsóbb szinten funkcionáló agytörzs, így az impulzusok a fejen
található területeket érik el először, s időbe kerül, amíg az idegpályák útjain eljutnak a test alsóbb
tájaira.
Ez a visszavonulási válasz a menekülési reflex, ami közös az emberben és az állatvilág
többi tagjában, a hátsóagy primitív területeiről indul ki, pontosabban fogalmazva a híd ventrális
részéből és a medulláris formáció retikuláriszból eredő, úgynevezett retikulospinális
pályából.{2} így tehát ennek a reflexnek a működtető mechanizmusa mélyen az előagy azon
irányítási szintje alatt fekszik, ahonnan a tudatos és akaratlagos cselekedetek erednek. A
menekülési reflex nem csupán ősibb és primitívebb akaratlagos mozdulatainknál, de sokkal
sebesebb is azoknál. Már le is zajlott, mire egyáltalán képesek lennénk tudatosan meggátolni,
vagy akár csak észlelni. Egyszerű, primitív védelmezőnk jelszava:
- Előbb menekülj meg, aztán majd mélázhatsz rajta! - A túlélés azonnali választ
követel. Nincs idő a vonakodó válaszadás fényűzésének luxusára, hogy latolgassuk: vajon
valójában mekkora is az a hirtelen támadt veszedelem?
A „vörös fény reflex”, ahogy az a fejtől a láb felé végigvonul a testen, hajszálpontosan
ugyanazokat a területeket érinti, mint amiket már említettem ennek a fejezetnek a kezdetén,
nevezetesen: a szem körüli szarkalábak, az összevont szemöldök, az „özvegypúp” a nyakon és az
előrenyújtott fej, a csapott váll és a lelappadt, beesett mellkas, a görnyedt törzs, a légzési
nehézség, és a sajgó térd. Lévén, hogy az összes itt fölsorolt testi elváltozást az öregedéssel
hozzák kapcsolatba, ezért aztán meglepő lehet, hogy mindezt mégis egy és ugyanaz az egyszerű,
primitív alsóagyi reflex okozza.

67
mindig azt a kitalált, fiktív „betegséget” hibáztatják,
aminek állítólag „öregedés” a neve.

A visszavonulási válasz okoztaválasz

A visszavonulási működési hibák kikutatott és jól ismert folyamatának végig-
alaposan
gondolásával két további területen is jelentős felismerésekhez juthatunk:
A „vörös fény reflex” a „rossz” stresszre, a „distresszre” adott válaszreakció. Ez védő,
(1) A stresszes körülményekre adott azon specifikus, konkrét és sajátos válaszok,
óvó válasz a minket fenyegető negatív eseményekre, a meghatározhatatlan eredetű
amelyeket neuromuszkuláris (idegi-izomzati) rendszerünk visz végbe.
aggodalmaskodástól kezdve a gyötrő aggályig és a nyilvánvaló veszedelmekig. A visszavonulási
(2) Azon testi változások valódi okai, amelyekért hagyományosan - és hibásan
válasz a stresszre adott alapvető neuromuszkuláris (idegi-izomzati) felelet, ugyanúgy, ahogy a
Selye-féle általános alkalmazkodási tünetegyüttes egy alapvető glanduláris (mirigyrendszeri)
válasz. Valójában tehát ez is a negatív stresszre adott védekező válaszreakció.
Ha például aggódás váltja ki ezt a választ, akkor a szemkörnyék és a fej elülső részének
izmai összehúzódnak, amitől a bőr ezen a területen ráncba szedődik. Ha elég hosszasan
aggodalmaskodunk, akkor a bőrünkön vetett ráncok is tartóssá válnak. Amikor a gondok
megnyújtják a nyakat, akkor az arc térben elfoglalt helyzete előbbre kerül, ami tekintélyes
mértékű feszülést vált ki a nyak tövének izmaiban (a hetedik csigolya körül), hogy ellentartson
ennek az előrehúzó hatásnak. Mennél gyakrabban történik ez meg, annál erősebbé és vastagabbá
válnak a hetedik nyakcsigolya környéki izmok, és felszaporodik a zsírszövet, létrehozva ezáltal
az úgynevezett özvegypúpot.
Ugyanez a helyzet a vállal, amelyiknek hátsó felülete ugyanazon trapézizmok által
kötődik a nyakhoz. Amikor „distresszes” események aggodalmat váltanak ki bennünk, akkor az a
lapocka fölemelésének és előrefordításának önkéntelen reflexét váltja ki. Képtelenség a váll
összehúzása nélkül rendesen aggódni! Lehetetlen úgy kimondani: „Jaj nekem!”, hogy eközben ne
emelkedne meg a váll. Ez az oka, hogy a tartósan aggodalmaskodó embereknek rendszerint a
válluk és a nyakuk is krónikusan sajog. Akit élte elég korai szakaszában sújtanak komoly
gondok, annál korán kialakul a görbe váll. A gyermekkorban kiállt aggódások mérésének egyik
módja éppen az, hogy megnézzük, mennyire lóg a válla, illetve milyen mértékben görnyedt az
illető nyaka. Közismert, hogy a „distresszben” bővelkedő tizenéves korban is mennyire gyakori
ez a tartás.
Tehát nem az „idős kor” hozza létre ezeket a testi elváltozásokat, hanem a negatív
feszültség, a „distressz”. Mennél több akad belőle, és mennél tovább eltart, an nál több „vörös
fény reflex” okozta tartós hatás mutatkozik a testen. Nem az „aggkor” okozza tehát a görnyedt
tartást és a felszínes légzést: mindez a negatív stresszre adott válaszok fölgyülemlett jele.
Eltartani a családot, gondot viselni a gyerekekre, helytállni a munkában, fizetni a számlákat,
megoldani a mindennapi élet számtalan gond
ját-baját, nos, ez mind okozhat öreges kinézést és görnyedtséget, s oda vezethet, hogy az illető
képtelenné válik fölmenni a lépcsőn anélkül, hogy ne fogyna ki a szuszból, s ne lenne kénytelen
ilyenkor egyre szaporábbnak és egyre hangosabbnak hallania saját szívverését.
A görnyedt tartás és a felszínes légzés kéz a kézben jár. Mindkettőt a hasizom
összehúzódása okozza. A „musculus rectus abdominis”, az egyenes hasizom egy hosszú
izomköteg, amelyik a szeméremcsonti és lágyéki alsó tapadásától nyúlik fölfelé a mellkas elején,
egészen a mellbimbó magasságának vonaláig. Összehúzódása esetén a mellkas felső része előre
és lefelé, míg a szeméremcsont előre és fölfelé mozdul el, ami miatt a törzs a magzattartásra
jellemző hajlott helyzetbe húzódik.
A hasizom összehúzódása nem csupán a mellkast préseli össze, de hat a hasüreg egész
tartalmára, nyomást gyakorol a zsigerekre. Ez azt is jelenti, hogy amikor az altest és a mellkas
közötti rekeszizom a belégzés közben összehúzódva elkezdene lejjebb süllyedni, a hasüreg
irányába, akkor a lélegzetvétel egyszer csak hirtelen félbemarad. A rekeszizom szivattyúszerű
lefelé mozgására azért van szükség, hogy légnyomáscsökkenést állítson elő a mellüregben, amitől
abba beáramlik a levegő. Ha viszont az összenyomódott zsigerek megakadályozzák lefelé
irányuló mozgásában, akkor nem alakul ki kellő térfogatnövekedés - emiatt légritkulás sem - a
mellkasban, s így elégtelen légzés lép föl.
Ahogy fokról fokra megértjük, miként okoznak hibás testi működéseket a „vörös fény
reflex” kiváltotta izom-összehúzódások, úgy kezdhetünk egészen másféle szemmel tekinteni
egyes közismert, az „öregkornak” tulajdonított betegségekre. Ez a hasi izom -összehúzódás nem
csupán sekélyes légzést okoz, de megannyi egyéb problémát is. A hasi szervekre nehezedő
nyomás működésükre is kihat. Ha például megnövekszik a folyadéknyomás a húgyhólyagban,
attól a húgycső záróizma is ingerlődik, önműködően megfeszül, és sürgős vizelési ingerünk
támad. A feszes hasizom összesajtolja a hólyagot, így megnöveli annak belső nyomását, s ez a
külső eredetű nyomás- növekedés a telt hólyag hamis érzetét kelti. Idősebb emberek sokszor
panaszkodnak „gyakori vizelés” miatt. Ez a tünet legtöbbször a szokássá rögzült „vörös fény
reflex” kimenetele. Ugyanez a hasüregi nyomásfokozódás hat a gyomorbél-rendszerre is. A
székrekedés és a krónikusan összehúzódó hasizom legtöbbször együtt jár.
Ezek a visszavonulási válaszreakció másodlagos hatásai. Amennyiben valaki nem érti
meg, hogy miként képes ez a reflex alapjaiban hibás működést létrehozni a légző- és
emésztőrendszeren belül, akkor az könnyen hiheti, hogy az efféle tünetek a belső szervek
leromlását és elfajulásátjelző „orvosi problémák”. Nem feltétlenül. Épp ezért lehetsé ges, hogy
megszűnhetnek e működési hiányosságok, ha az illető megtanulja az ezeket megteremtő
neuromuszkuláris reflexek fölötti ellenőrzést és irányítást.
Idősebb személyeknél jellegzetes panasz a térd- és lábfájás. Alaposabban megfigyelve
észrevehetjük, hogy ezek az öregek enyhén behajlított térddel kezdenek járni, s így az egyenes
térd teherhordó szerepe elvész. Ha járás közben a comb izmainak állandóan részt kell venniük a
teherhordásban, attól tartós fáradtság és krónikus fájdalomérzet támad bennük. Ráadásul a
térdkalács alatti és a térdhajlat mögötti területek - ahol a comb inai a térdhajlatot átívelve a láb
alsó részéhez kapcsolódnak - szin-

69
tén érzékennyé válnak, sőt, néha gyulladná is. Nem valószínű, hogy az ízület operációja lenne a
helyes megoldás. Az igazi megoldás sokkal inkább az, hogy túljutunk a „vörös fény reflex”
tartósodott tünetein, hogy újra képesek legyünk a lépés közben kinyújtott lábbal alátámasztani
testünk súlyát.
Az említetteken kívül számtalan más működési hiba is felléphet, ha a test tartósan
összehúzódik a szokássá vált visszavonulási válasz adásában. A fölsorolt működési hibák nem
különféle orvosi betegségekre jellemzőek, hanem valami egészen másra. Arra, amit Selye János
így határozott meg: „adaptációs betegség”.{3} Teljes mértékben egyet értek Selyével. Ilyen
betegségek elő sem fordulnának, ha mindenki képes lenne alkalmazkodni ezekhez a stresszekhez,
példának okáért a szomatikus testtudatnevelő gyakorlatokkal. Hatásukra ugyanis izmaink
megszabadulnak az alsóagy önkéntelen reflexes irányításától, és visszatérnek akaratlagos
vezérlésünk alá.

Miként rögzül testünkben szokássá a visszavonulási válaszreakció ?

í
A szokássá válás a tanulás legegyszerűbb formája. Ugyanazon válaszreakció ál- j landó
ismétlésével történik. Amikor újra és újra ugyanaz a testi válasz jön létre, akkor ( annak mintája
fokozatosan a tudattalan szintjén is „megtanulódik”. A megszokás olyan lassú, kérlelhetetlen
alkalmazkodási tevékenység, amelyik beleivódik a központi idegrendszer működési mintáiba.

)
A visszavonulási válaszreflexnek tartósan kitett emberen jellegzetes testtartástorzulást
figyelhetünk meg. Ez a rendellenes póz hozzászokás révén rögzül a neuromuszkuláris
rendszerben. Az öregesen görnyedten álló ember úgy tesz szert rossz „szokására”, hogy
gyakorolja azt. Az illető nem „robbant le”, nem degenerálódtak testének szövetei, hanem
egyszerűen helytelenül alkalmazkodott. Neuromuszkuláris „szokásainak” következményeit
nyögi. Alapvető fontosságú ennek világos megértése, mert ha az illető testének valamely
szerkezeti része ment volna valóban végletesen és véglegesen tönkre, akkor már tényleg aligha
nyújthatunk neki hathatósabb segítséget, minthogy botot nyomunk a kezébe, vág)' valamilyen
más támasztékot adunk neki. Ha azonban a görnyedt tartás - és az ezzel gyakran együttjáró
rengeteg funkcionális elváltozás - csupán sokszori ismétlés útján eltanult rossz szokás, akkor az
helyreigazítható. Az olyan akaratlagos izommozgás, amire egyszer már képesek voltunk, de
idővel elfelejtettük, az - szerencsére - újratanulható!
Figyelemreméltó mennyiségű kutatást végeztek már az emlősök visszavonulási
válaszának megszokásával és szoktatásával kapcsolatban. Mivel valamennyi emlős - beleértve
ebbe az embert is - központi idegrendszere nagy mértékben hasonlít egymásra, ezért ezen
kutatások roppant tanulságosak. Az eredmények megmutatják, hogy a „vörös fény reflex” miként
bélyegzi bele lenyomatát az emberi testtartásba.
Az emlősök - mint csoport - riadóreflexük működésének módjában erősen S különböznek a
többi állattól. Alacsonyabb rendű állatoknál ez a reflex minden vagy | semmi alapú, vagyis
nincsenek fokozatai. Viszont az emberben és az emlősökben a ri- ; adalomreflex a válaszadás
szintjének függvényében változik, egészen alacsonytól egészen a nagyon magasig. A válasz
amplitúdójának ez a lépcsőzetes nagyságú kitérése (

70
jól tanulmányozható, és pontosan mérhető azon izom-összehúzódások mértékével, amelyek a
riadalom alatt támadnak. Számos tényező befolyásolja a reakciót, amelyek mindegyike jellemző
az emberi lényre. A válaszreakció mértéke mindenekelőtt az agynak azon rétegeitől függ, amik az
agytörzs fölött helyezkednek el, s amelyek módosítani képesek a kezdeti választ. A riadóreflex
mértékét alapvetően befolyásolja, hogy mennyire várt vagy váratlan az inger. (Az elvárás annyira
fontos tényező, hogy egy külön fejezetet szentelek számára a későbbiekben.) Az elvárás
csillapíthatja, de élénkítheti is a visszavonulási válaszreakciót. Ha például kísérleti állatokat
megtanítanak attól félni, hogy bármikor valami kedvezőtlen dolog történhet velük, akkor annak
bekövetkeztekor vészreakciójuk sokkal intenzívebb lesz, mintha nem élne bennük ez a félelem.
Ez a jelenség emberek között is általánosan ismert. Ha ijesztő mesét mond nak a
gyerekeknek, és fölépül bennük egy feszültség, majd valaki mögéjük keiL rájuk kiált, akkor
akkorát ugorhatnak, hogy majd kiesnek a ruhájukból. Minden szín házi és filmrendező jól tudja,
hogy feszültséggel terhes várakozás légkörét teremve a közönség miként riad meg a lehető
legjobban. Megfelelő előkészítés után hirtelen következik a kiváltó inger, s a nézők izmai
összerándulnak. Egyszerre mindenkié, mert a menekülési reflex összeszorítja a hasukat, s levegőt
présel ki tüdejükből, amikor együtt törnek ki egy kiáltásban:
- Óh!
Az ilyen intenzív válaszreakció szélsőséges ellenpéldájaként az ember arra is képes,
hogy reagálását csak elektródokhoz kapcsolt érzékeny műszerrel, az izomösszehúzódást jelző
elektromiográffal (EMG-vel)lehet csupán kimutatni. Néhány egészen döbbenetes kanadai
vizsgálat szerint az EMG feszültség akkor növekedett, amikor az illető személyt olyan kihívást
jelentő feladattal foglalták el, ami a kudarctól való félelmet is magában hordozta. A feladat
végeztével viszont az EMG feszültség visszaesett a szokásos, normál értékekre.{4} Az egyik
kísérletben a homlok izmainak EMG feszültségváltozásait követték figyelemmel, amely izmok
roppant érzékenyek a „vörös fény reflex”-re. Eközben a kísérleti személyek egy idegtépőén
izgalmas detektívtörtén etet hallgattak. Ahogy a hallott események haladtak előre szép sorjában,
úgy folytatódott a izomfeszültség növekedése is, nyilvánvalóvá téve a kutatók számára, hogy a
feszültség érzéséhez közvetlenül kapcsolódik az izomfeszülés érzete. Amikor a tö rténet a
tetőpontjához ért, és a veszélyes helyzet megoldódott, akkor a lassan föl- gyülemlő
izomfeszültség is hirtelen eloszlott, és visszatért eredeti szintjére.
Ám akadt néhány fontos kivétel. Ha a történetet a kellős közepén megszakí tották, akkor
az addig fölhalmozódott izomfeszültség szintje még órákkal később is fönnmaradt. Kanadai
kutatók szerint ez a jelenség általános emberi jellegzetesség. Vagyis: a kudarctól való félelmet is
magába foglaló feladat végzése közben fölépülő feszültség nem fog csökk enni, amennyiben
közben félbeszakítják a feladat végrehajtását, hacsak ez nem jár együtt a befejezettség érzetével
is. Ha remek teljesítményükért a feladat végén a kísérlet alanyait megdicséri a kísérletvezető,
akkor izmaik feszültsége visszaesik. Ha viszont bírálja őket, a feszültség fönnmarad. Ezt nevezik
„reziduális” (visszamaradt) feszültségnek.

71
 A kanadai kutatási eredmények alapján egyértelmű, hogy az emberi neuro- muszkuláris
rendszer alkalmazkodni tud az ezen izmokban kialakuló olyan magasabb feszültségszinthez, amit
a visszavonulási válaszreakció vált ki. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a feszültség és félelem
már előzetesen fönnáll, akkor a riadalomválasz könnyebben kiváltható. Az egyik kanadai
kísérletben erősen aggódó betegek váratlan erős zajra adott válaszreakcióját hasonlították össze
normális, egészséges személyekével. Már a tényleges kísérlet megkezdése előtt is az erősen
aggódó betegek izmai feszültebbnek bizonyultak, mint azoké, akik a - nyugodtabb -
kontrollcsoporthoz tartoztak. Amikor a riasztó hang megszólalt, a két csoport azonnali
válaszreakciójának szintje között nem mutatkozott jelentős különbség. Az igazi különbség csak
utána vált nyilvánvalóvá. A kontrollcsoport tagjaiban az izomfeszültség az ijesztő h ang je-
lentkezése után már fél másodpercen belül visszatért eredeti szintjére. Az aggódó, ideges
személyek izomfeszültsége viszont nemcsak hogy magas szinten maradt, de a kísérlet során még
tovább is növekedett!{6}
Sajnálatos módon a „fejlett társadalomban” zajló élet olyan közösségi létet jelent,
amiben mindennapos a „distressz”. Társadalmunkban az aggódás a legminden napibb jelenség.
Mindannyian olyan feszültségteli események hálójában létezünk, melyek soha nem akarnak
befejeződni. Mindenki olyan félelmek közt él, amelyek ellen csak újabb félelmekkel lehet
küzdeni, s amiken megint csak további félelmekkel lehetünk úrrá. Mindenki aggódik: aggódik az
életéért, a családjáért, az anyagi biztonságáért, a közösségben elfoglalt helyzetéért, háza
biztonságáért, az utca biztonságáért, hazája biztonságáért, az emberi faj biztonságáért. És a
munkánk, a fogyasztók, a bankok, a hitelnyújtó szervezetek, az adóhivatal, a rádió és a televízió
hírműsorai mind csak tovább táplálják ezeket az aggodalmakat, amik egyre csak gyülemlenek az
életünkben, rétegről rétegre, s egy állandóan növekvő szintű, szokássá rögzült izom feszültséget
halmoznak föl állkapcsunkban, szemünknél, szemöldökünk körül, nyakunkban, vállunkban,
karunkban, mellünkben, gyomrunkban, hasunkban és lábunkban.
Ugyanez a hasi, illetve altesti izom-összehúzódás két további gyakori problémát is okoz,
olyat, amelyek félúton fekszenek a hagyományos értelemben vett lélektan és élettan területei
között. Az egyik az impotencia (a nemi aktusra való képtelenség ), a másik pedig a végbéli
visszércsomó, az „aranyér”. Az az állandósult izomfeszültség, ami a mellkast az ágyék és a
szeméremcsont felé húzza le, nem áll meg itt, hanem ráterjed a medenceizmokra is. Szorosra húz
minden izmot, ami csak a szeméremcsont és a farkcsont között fekszik, tehát azt az izmos
hevedert is, amit úgy neveznek, hogy „gát”. Ez a törzs alján, az ember lábainak szétválási helyén
található. A „vörös fény reflex” egy szervek közötti szinergikus együttműködés révén összehúzó -
dást okoz ezen gátizmokban is. A hasüreg megnövekedett nyomása miatt a gáttájékon szintén nő
a feszültség, ami a húgycső és a végbélnyílás záróizmait is reflexes összehúzódásra készteti. A
hímvesszőhöz és csiklóhoz vezető erek körüli izmoknak ez a tartós feszülése akadál yozza a vér
teljes keresztmetszeten történő áramlását, továbbá a megfelelő idegműködést is, s így elejét veszi
a merevedésnek, az erekciónak.
Az impotencia nagyon gyakori azok között, akiknek a hasi és gáttájéki izmaik tartósan
összehúzódottak. És - előre megjósolhatóan - ugyanezek az emberek lesz-

72
nelc azok, akiknek légzése felszínes, továbbá hajlamosak aggódásra. Az ilyen gond ha gyományos
pszichológiai problémának tűnhetne, mégsem az. Sokkal gyakrabban olyan reflexes
izomprobléma, amelyikben nyoma veszett az akaratlagos irányításnak. Mindennapi dolog, hogy
szenzomotoros amnézia, azaz az érző-mozgató rendszer emlékezetvesztése lapul az olyan
krónikus impotencia hátterében, ami általában idősebb korban fordul elő. De ez is csupán szokás,
nem „aggkori” visszafejlődés. És a szokásokat szerencsére meg lehet változtatni.
Mivel az idült hasi-gáti izom-összehúzódottság a végbélnyílás záróizmában is tartós
feszültséget okoz, ezért annak nem lesz alkalma kipihenni magát az ürítések között i időszakban.
Ez a záróizom feszülési fokának alig kibírható fokozatos növekedését okozza, ami durván érinti
az ottani véredényeket, és aranyeres csomó megjelenéséhez vezet. Az ilyenkor szokásos orvosi jó
tanács, miszerint „ne erőlködjön, székeljen lazán” tulajdonképpen érvényes, csak nem különösen
sokat segít, mondhatni hasznavehetetlen, ugyanis gyakorlatilag lehetetlen üríteni az altestre
gyakorolt nagyobb belső nyomás kifejtése nélkül. A megoldás világos: a végbélnyílás körüli,
feszülő gáti terület ellazítása, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a „vörös fény reflex” hatását
ki kell oltani. A reflexet nem lehet csupán részlegesen fölszabadítani, az egészet muszáj oldani,
úgy, ahogy van. A végbélnyílás műtété, nyújtása, vagy vegy- és gyógyszerekkel történő kezelése
nem oldja meg a gondot, mert a probléma működésbeli, nem pedig szerkezeti. Nem a
végbélnyílás görcsös összehúzódása az aranyér egyetlen és kizárólagos konkrét oka. E jelenség
sokkal inkább nevezhető a „vörös fény reflex” egyik sajátos megnyilvánulási formájának. A
„vörös fény reflex” irányítása alóli megszabadulás nem csupán a végbélnyílás tájékának
enyhülését eredményezi, de egyben növeli a nemi képességet, a szexuális potenciát, elmélyíti a
légzést, megemeli a mellkast, javítja a szívműködést, és még sok más egyéb jó hatással is jár.

A visszavonulási válasz hatása a légzésre és a szívműködésre

Amint arról már korábban is említést tettem, a stressz különböző hatásaira óriási
figyelmet fordítottak, de valahogy elmulasztották gyújtópontba állítani azt a szerepet, amit ezzel
kapcsolatban a neuromuszkuláris rendszer játszik. A visszavonulási válasz a negatív stresszre
adott fő izomzaü válaszreakció, és ennek egyik alapvető jellegzetessége a légzés elnyomása. A
kardiovaszkuláris (szív- és érrendszeri) betegségek elsődleges fontosságú egészségügyi gondot
jelentenek korunk társadalmában. Ezért rendkívül különös, hogy a stresszel és a szívműködéssel
kapcsolatos kutatásokban szinte semmi figyelmet sem fordítanak a légzésre.{7} A légcserét vagy
egyszerűen lényegtelen tényezőnek, vagy csupán csekély hatású változónak tekintik ezekben a
munkákban. Ez elszomorító, hiszen bizonyos értelemben a szív és a tüdő akár egyet len, közös
szervnek is tekinthető.
A szívjobb pitvarjába belépő használt vénás vér közvetlenül a tüdő szűrő hatású és éltető
oxigénnel telítő szövetein szüremlik keresztül, mielőtt átjutna a bal szívfélbe. A szív jobb és bal
oldala a tüdőereken keresztül kapcsolódik egymáshoz. A légzés szívműködésre gyakorolt hatása
nyilvánvaló. Még csak köhinteni, sóhajtani, zi

73
hálni, vagy akár a lélegzetet visszatartani sem lennénk képesek anélkül, hogy ne okoznánk
azonnali változásokat a szív koszorúérrendszerének tevékenységében. De hát ezeknek a
hatásoknak a vizsgálatát ezidáig figyelmen kívül hagyta a tudományos kutatás. Amennyiben
ennek az okát kezdenénk kutatni, akkor először arra a mellőzöttségre kellene egy pillantást vetni,
ami tudományos kutatók között a stressz és a neuromuszkuláris (idegi -izomzati) válaszok közti
összefüggést illeti. Ha Selye és más, későbbi kutatók tudtak volna erről az összefüggésről, akkor
az utánuk jövők bizonyára nagyobb figyelmet szentelnek neki, már csak emiatt is.
Akik nem állnak a „vörös fény reflex” hatása alatt, azoknak viszonylag gátlásmentesen
működnek hasi izmaik. Ok képesek a rekeszizmos légzésre, aminél belég- zés közben a has előre
és oldalra terjed ki. Az effajta mély légzés a következő hatásokat fejti ki a szívműködésre:

1. lassabb ütemű szívverés, alacsonyabb pulzusszám,

2. kisebb szívteljesítmény-szükséglet, csökkent szívpercvolumen,

3. alacsonyabb perifériás szisztolés (szív összehúzódásakor mért) vér

nyomás,
4. a kardiovaszkuláris rendszernek a vegetatív idegrendszer
paraszimpatikus működése általi szabályozása,

5. a szívverés ütemének a légzés által történő szabályozása.{8}

Az ötös számmal jelölt jelenség, a légzési aritmia a legismertebb hatás, ami a légzés és
szívműködés kapcsolatát illeti. A belégzési fázisban gyorsul a szívverés, míg a kilégzési fázisban
lassul. Ez a váltakozás annak a jele, hogy az akaratlan (vegetatív) idegrendszer paraszimpatikus
(pihentető) ága mennyiben uralja a stresszelt szimpatikus (serkentő) ágat, azt, amelyik a stresszre
adott „üss vagy fuss” válaszreakciót irányítja. Ehhez a ritmikusan gyorsuló és lassuló szíwerési
ütemhez a percenkénti mintegy tizenhat lélegzetvétel tartozik.
A fölsorolt öt hatás a stresszmentes szív- és érrendszeri működést jellemzi, ami általában
a szabad rekeszizmos légzéskor figyelhető meg. A szinuszos légzési aritmia (a ki- és belégzés
hatására harmonikusan ingadozó pulzusszám) az általa keltett hol emelkedő, hol süllyedő
vérnyomással, valamint az így folyton változó vérárammennyiséggel masszírozó, gyúró és puhító
hatást fejt ki az érfalakra, amelyek simára mosódnak a véráram nyomásának ilyen lüktető
pulzálása nyomán. A véredények így jobban megőrzik ruganyosságukat és hajlékonyságukat.
A légzési aritmia megléte a szív koszorúereinek egészséges voltát jelzi. Hiánya
ugyanakkor a koszorúér-betegség gyanúját veti föl. Közismert, hogy a szívkoszo-rúér-
betegségben szenvedőknél nem észlelhető ez a légzési aritmia. Talán azon sem lepődünk meg,
hogy ez az egészséges kapocs a légzés és a szívműködés között rendszerint eltűnik az életkor
előrehaladtával.

74
 Mi jön helyette? Egy egyenletesebb, változatlanabb ütemű szívverés. S mi más
járul még mellé? A légzés üteme szaporábbá válik. S vajon miféle pszichofiziológiai
(lélek- és élettani) állapot tartozik ehhez az egészségtelen változáshoz? A stressz és a
felszínes légzés. Utóbbi akkor jelentkezik, amikor a visszavonulási válaszreakció hatá-
sára a hasizom megfeszül. Mivel a múló évek során ez a reflexválasz egyre növekvő
számban fordul elő, s mivel szokássá váló hatása a szervezetben fölhalmozódik, ezért
a kor előrehaladtával a légzés felszínesebbé és szaporábbá válik. Ezt a kapkodó lég-
zést nevezik hiperventillációnak.
153 szívrohamon átesett beteg bevonásával végeztek vizsgálatot a Minnea-
polis-i Szent Pál Kórházban.{9} A betegeket abból a szempontból vizsgálták, hogy va-
jon hasi, rekeszizmos, vagy inkább mellkasi légzéssel lélegeznek-e. Utóbbi esetben a
feszes hasizmok arra kényszerítik az illetőt, hogy a sekély légzésűek munkaigénye-
sebb, mellemelő jellegű légvételi módját alkalmazzák. A vizsgálat eredményei léleg -
zetelállítóan egyértelműek lettek. A 153 megvizsgált beteg közül mind a 153 mellkasi lég-
zésű volt.
A hiperventilláció, a szapora légzés olyan respirációs tevékenység, amit a fo-
kozott légzésreakció jellemez. Olyan állapot, amely kart karba öltve jár a mellkasi fáj-
dalom gyakoribb előfordulásával, a palpitációval (szívdobogás érzéssel), továbbá a ve-
rőérszűkület okozta helyi vérhiánnyal (isémia). Ez is beletartozik az „A típusú” sze -
mélyek viselkedési jellemzőibe. Az ilyen „A típusú” emberek esélye lényegesen maga-
sabb szívkoszorúér-betegségre.{10} Úgy tűnik, hogy mindez szintén közveüen kapcso-
latban áll az úgynevezett „esszenciális” hipertóniával, ami csupán finomabb fogalma -
zása az ismereden eredetű magas vérnyomásnak. Klinikailag hipertóniásnak diag-
nosztizált (magas vérnyomásúnak talált) betegek 80 - 95%-ánál nem mutatható ki
olyan ok, mint például elégtelen veseműködés, ami magas vérnyomásukat indokol-
ná.{ll}
Márpedig oknak kell lennie. Föltételezhetjük, hogy az ilyen hiperventilláció
valódi, rejtett oka az, amit különösebben nem szoktak sem figyelembe venni, sem pe-
dig kutatni: nevezetesen a „vörös fény reflex”, ami népbetegségszerű az iparosodott
társadalmakban, s aminek szokássá rögzülése okozza a sekély mellkasi légzést. A
hiperventilláció, a felszínes felső légzés a következő közismert hatásokat gyakorolja a
szívre:

1.
szaporább ütemű szívverés, megemelkedett pulzusszám,
2.
nagyobb szívteljesítmény-szükséglet, megnövekedett
szívpercvolumen,

a légzési aritmia elnyomása, változatlan pulzus,

3.
a szívműködés fölötti paraszimpatikus irányítás elvész,
4. helyette a szimpatikus (serkentő) hatás érvényesül,

csökken az artériás vér széndioxid-nyomása és megváltozik a vér pH

5. (savasság-lúgosság) értéke, aminek következtében az agy és a bőr erei
összehúzódnak.

75
 Defares és Grossman a neve annak a két kutatóorvosnak, akik a lehető leggondosabb és
legalaposabb munkával módszeresen föltárták ezeket a jelenségeket. Ezt az alapvető fontosságú
témát érintő tudományos közleményük összefoglalójában a következő megállapításra jutottak:

„Vizsgálatunk fölvetett néhány érdekes lehetőséget az „A” típusú viselkedést mutató egyé nek kockázatának
csökkentésére. Könnyen lehet, hogy a légzésterápia - amelyik arra irányulna, hogy lelassítsa a szokásos
légzést és növelje a belégzés mélységét - hatásos kezelési eszköz lenne... lehetségesnek tűnik a légzésmód
viszonylag stabil, maradandó módon történő megváltoztatása. Az effajta gyógymódok egyszerre csökkentik a
lélektani problémák és a szívkoszorúér-betegség esélyét.”{12)

Nos, a SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK-at úgy alakítottuk ki, hogy a

„vörös fény reflex” következményei ellen hassanak, ugyanúgy, ahogy az idézett „effajta
gyógymódok” is. Lehetőséget nyújtanak arra, hogy föl tudjuk idézni, milyen érzés is az, amikor
nem aggódunk, és arra is, hogy újra úgy vegyük a levegőt, ahogy azt egy egészséges embenek
vennie kell.

76
KILENCEDIK FEJEZET

A „zöld fény reflex”

A hátizmok és a cselekvő válasz

Az emberek mindig egészen elképednek, amikor rájönnek, hogy olyan dolgokat

művelnek, aminek nincsenek is tudatában. Ez azért fordulhat elő, mert a felnőtt általában
büszkén tartja magát ahhoz az illuzórikus önámításhoz, miszerint tetteit ő aztán mindig tuda tosan
hajtja végre. Megütközést vált ki bennünk annak fölfedezése, hogy cselekedeteinkben nem
vagyunk folyton tudatosak, mert ezt az inkompetencia, az alkalmatlanság, az illetéktelenség, a
tehetetlenség, sőt, egyenesen a felelőtlenség jelének vesszük. Ráadásul rendszerint épp ezek a
nem tudatos tettek azok, amik életünkre nézve roppant fontos következményekkel járnak. Egyik
ezek közül — ahogy azt már tudjuk - a visszavonulási válasz, vagyis amikor hasunk, vállunk és
nyakunk meg- görnyed az aggálytól, azaz a „vörös fény reflex”. Létezik azonban egy másik fajta
válaszreakció is, ami szintén folyton fönnállhat, de akkor, amikor valamilyen kihívás ha tására
nem visszavonulásra, hanem aktív cselekvésre kényszerülünk. Ez a „zöld fény reflex”.
A „zöld fény reflex” a jelek szerint minden iparosodott társadalom számára
elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy egyáltalán létre tudjon jönni a termelő gazdaság. Ezt a
tettekre késztető válaszreflexet tehát érdemes mennél gyakrabban kiváltani az egész népesség
lehetőleg minden egyes tagjában. Ugyanúgy részévé vált ez is a huszadik századnak, mint
mondjuk az ébresztőóra, a naptár, a határidőnapló, a kávé, a mennyiséget és minőséget előíró
kvóták, az ügynöki jutalék, vagy a kitűzött határidők, amelyek mindegyike sarkantyúként serkent
ennek a mélyre beépült válaszreflexnek az adására.
Mai társadalmunkban a felnőtt lakosság 80%-a szenved hátpanaszoktól. Egészen úgy
tűnhet, hogy az egyre gyorsuló ütemű, progresszív műszaki-technológiai fejlődés kifejezetten a
hátak szintén egyre gyorsuló ütemű, progresszív hanyatlásán alapszik. Ez aztán ugyancsak
ironikus ellentmondás, hiszen korszerű műszaki-technológiai megoldásoktól átszőtt
társadalmunkban a „gerincpróbáló” kétkezi munkától való megszabadulás jutalma épp az kellene
legyen, hogy szabaddá válunk az ilyenféle testi fájdalmaktól is. Ráadásul tovább fokozza az
irónia keserű fintorát, hogy a huszadik század orvostudománya látványosan megnövelte az
élettartamot, egyre jobban megközelítve azt a határt, amit örökletes génjeink még
megengedhetővé tesznek. Ugyanakkor azonban - szintén látványos módon - sikertelen azon - az
egész felnőtt népességet sújtó, szinte járványszerűen terjedő — betegség elleni küzdelemben, de
még annak egyszerű megértésében és magyarázatában is, amit a fej, a nyak, a váll, a hát, illetve a
far krónikus, idült fájdalma jelent. Ahogy azt René Caillet, az orvosi rehabilitáció egyik jól
ismert szaktekintélye megjegyezte: „A derékfájás megmaradt a

77
modern társadalom talányának, és a medicina megoldatlan kérdésének, nagy dilem- májának.fl}”
„Ez a leggyakoribb rendellenesség, ami ellen az emberek orvosi segítséget keresnek és várnak.
Ráadásul egyben ez a munkahelyi hiányzások leggyakoribb oka is a fejlett társadalmakban.{2}”
Ez az általános egészségügyi rendellenesség az, amire a legtöbb pénzt költik a betegbiztosítási, a
gyógyszerészeti és az orvosi szolgáltatásokat nyújtó szervezetek, méghozzá milliárdokat.
Ugyan hogyan lehetséges, hogy valami, ami ennyire fájdalmas, ennyire járványszerű, a
társadalomra nézve ennyire hátrányos és költséges, ugyanakkor ilyen meghatározó jellegű, az
mégis oly kevéssé megértett, és az ellene való küzdelemben ily szegényes eredményeket lehet
csak fölmutatni? Miként képesek azok a kutató és gyakorló orvosok, akik tanulmányozzák és
kezelik a hátfájásokat, oly szerencsétlenek lenni, hogy nekik maguknak is ugyanaz a fájás gyötri
a hátukat? Mint orvosi talány ez az ügy bizony általános zavarodottságot támaszt, széles körben.
Az e kérdésekre adott válasz olyan témát érint, amit az imént már szóba hoztunk: folyton
olyan dolgokat művelünk, amik súlyos kihatással vannak életünkre, ugyanakkor egyáltalán nem
vagyunk tisztában a ténnyel, hogy ezeket megtesszük. Mindezt azért, mert nyilvánvaló, hogy
nem lehetünk tudatában azoknak a testi folyamatoknak, amelyek tudatunktól függetlenül
játszódnak le. Ráadásul mi lennénk a legjobban meglepve és elképedve, mi, vezető
üzletemberek, mi, a társadalmi fejlődés útmutatói és tervezői, s mi, tudós orvoskutatók, ha
megtudnánk, hogy tudattalanul tulajdonképpen mi magunk okozzuk magunknak fájdalmainkat.
Ez ugyancsak az inkompetencia jele, de a probléma még ennél is jóval mélyebben gyökeredzik.
Nem oldottuk meg ezt a gondot, mert - eleddig még - meg sem értettük. És azért nem
értettük meg, mert a válasz elrejtőzött előlünk, méghozzá saját tudatosságunk eldugott zugaiba.
Szabatosabban szólva az akaratlagos mozgások kiinduló pontjának, az agykéregnek a tudatos
irányítás alatti szintjeire. Az agy alsóbb régióiban la- i pul, rejtve, egy olyan reflexbe zárva, ami
annyira ismerős, annyira öntudatlan és annyira emberi, hogy számunkra ettől már láthatatlanná
válik, noha mindenhol ie- : len van, akár a levegő. Olyan reflex ez, ami működésében rendkívül
jellegzetes: akcióra ösztönöz, cselekvésre késztet.
És mivel olyan világban élünk, ahol megbízhatóan programozott és precízen időhöz
kötött tettek adják a gazdaság kerekei számára a szükséges olajat, ezért ezt a reflexet folytonosan
kiváltják belőlünk, egészen addig, amíg az teljesen szokásunkká nem válik és nem rögzül
bennünk úgy, mint testi működésünk lényegi összetevője.
Ha nem értjük meg ennek a népbetegségszerű hátfájásnak a reflexes termé szetét, akkor
ez a járvány továbbra is tudományos talány marad. Caillet szerint:

„Rejtélyt jelez az a tény is, hogy a derékfájás kérdésében nincs egységesség, hiányzik a standardizálás.
Napjaink szaknyelvi terminológiájában benne kell maradnia a szindróma (tünetcsoport) szónak, hacsak nem
tisztázzuk és nem értelmezzük általánosan a jelensé- |
get. így viszont a derékfájás bizonytalan eredetű, homályosan körülírt tünetegyüttes ma- I
rád. A szakirodalomban számos kifejezés lelhető föl és él tovább a nemspecifikus (sajátsá- i
gokat nélkülöző) működési mechanizmus, és ezen okból nemspecifikus kezelési mód 1

mellett. Olyan kifejezések, mint lumboszakrális húzódás, instabil hát, discopathia (porckorong-elfajulás) ,
spondylosis, pyriformis szindróma, iliolumbaris ínszalagfeszülés, quadratus szindróma, myofascitis,
gerinccsatorna-szűkület, latissimus dorsi (széles háti

78
 zom) tünetegyüttes, rendellenes transzforaminális szalagok, triangulum multifidus szindróma, de ezeken
kívül több más elnevezés is élvezi a bevett divat szerinti fölkapottságot.
Valamennyi említett esetet különféle módon értékelik, és változó sikerrel kezelik. A kezelés lehet
epidurális szteroid injekció, manuálterápia, rizotómia, elektromos kiégetés, kémiai terápia és kisízületi
injekció, az olyan időigényes rendszabályok mellé, mint amilyen a pihentetés, a testtartási gyakorlatok, a
gerinc húzatása, a gyógyszerelés és a rendszeres gyógytorna. ”{3}

Egyszerűbben szólva: tökéletes orvosi zűrzavar. Lövöldözés össze-vissza, minden lehetséges

irányba, mert ismeretlen, hogy mire kéne célozni.
Amennyiben az egészségügyi hatóságok egy ilyen - a népesség túlnyomó részét érintő -
egészségügyi gond kérdésében ekkora zavarodottságot mutatnak, akkor az csak tovább növeli a
tanácstalanságot, ha megkísérlik mellébeszéléssel félremagya- rázni a kérdést. Mégis, az orvosi
világ hosszú ideje támoga^a azt a mitikus mondát, miszerint a hátproblémák a természettől valók
és kikerülhetetlenek.
Ezt az értelmetlen, abszurd, tudománytalan, s mégis széles körben elterjesztett
véleményt León Root doktor tömören emígy összegzi: „Azt vita nélkül elmondhatjuk, hogy az
ember négylábúból kétlábúvá vált, és háta szerkezetének az ehhez tartozó változásai az
elsődleges - hacsak nem kizárólagos - okai az emberek közt el- terjedten jelentkező deréktájéki
fájdalmaknak.”{4} Dr. Root a vita mellőzésétől való legkisebb félelem nélkül ekkora
képtelenséget egyszerűen csak úgy kijelent. Ezt azért teheti meg, mert ebben a
bizonytalanságban végül is valahogyan meg kell nevezni a probléma okát, mindazok dacára, amit
már jól tudunk például a törzsfejlődés, a mutáció és a természetes kiválasztódás, valamint az
emberre jellemző függőleges testtartás evolúciós előnyeit illetően. Noha nem igazán bölcs dolog
a Jóistent hibáztatni, vagy éppen az evolúciót, a törzsfejlődést, hiszen egyik sem arról nevezetes,
hogy tervezés közben hibákat szokott volna elkövetni. Az emberi gerincoszlop is csodálatos al-
kotás a maga nemében. Olyannak készült, hogy súlypontja a lehető legmagasabban helyezkedjen
el, azért, hogy a lehető legkisebb energiaráfordítás mellett a lehető legnagyobb mértékű
mozgékonyságot engedje meg. Ráadásul a gerincoszlop teszi lehetővé az emberi járás
képességét, egy olyan sajátos jellegzetességet, ami az evolúció folyamán megteremtette az
alkalmat az élővilágon belül egyedülálló remekművek, az emberi kéz és az emberi agy
létrehozására.
Könnyen átlátható, hogy a hátproblémákra vonatkozó mitikus regéket ugyan azon hamis
vonulatba tartozó indoklások követik, mint az öregedésről szóló legenda mondáját. Valahogy
mindig előkerül a „kikerülhetetlen” szerkezeti meghibásodás gondolata. Mindkettő hamis. A
háttájék rendellenességeinek gyakorisága nem a hát hibás szerkezetében, hanem annak hibás
használatában rejlik. Ez roppant lényeges pont. Egy tönkrement szerkezet többé nem hozható
helyre, de egy rendellenes működés annál inkább. Sőt, még fejleszthető is.

A Landau-reakció és a felelősségteljes — tehát megfelelni tudó — felnőtt

Első életévében mindenkivel nagy kaland esik meg. Ez pedig a hát izmainak fölfedezése. Ennek
a kalandnak a legizgalmasabb része éppen a „zöld fény reflex”

19
megtalálása. Az aprócska emberi lényt határtalan izgalom tölti el, amikor a „zöld fény reflex”
életében először működésbe lép, vagyis amikor képes lesz önmaga mozgatására a térben. Ez az
érzet és az utána következő izgalom tovább folytatódik, az egész életen át.
Világra jöttekor az újszülött csupán egy segítségre szoruló testecske, csak ölel - getésre
alkalmas, csak hasoldali hajlító mozgásokra képes, ami legfeljebb arra teszi alkalmassá őt, hogy
anyja testén megkapaszkodjon. Fejét még képtelen fölemelni, hátát nem búja megfeszíteni, ahogy
törzsét sem tudja megtámasztani ülő testhelyzethez. Hátizmai egyelőre egyáltalán nem
működnek. Ekképpen az embergyermek éltének első heteiben egészen egyoldalú: teste mellső
oldalán izmai igencsak tevékenyek, míg hátának izmai jószerivel alig működnek. Szunnyadnak
még, úgy ahogy vannak.
De nem sokáig. Hamarosan, a harmadik hónapban a kisbaba valami egészen meglepő
dologra szánja el magát. Kicsinyke teste elkezdi emelgetni viszonylag hatalmas fejét, úgy,
mintha ez lenne a világ legfontosabb dolga. Az is. A hasán fekvő baba úgy emelgeti fejecskéjét,
hogy arca függőleges, szája pedig vízszintes helyzetű legyen. Ez két csodás dolog megismerését
teszi számára lehetővé: fején belül az egyensúly érzetének megtapasztalását, s szemén keresztül a
horizont, a látóhatár észrevételének érzetét. Ezek roppant fontos dolgok, olyan okok miatt,
amelyek mélységesen emberiek. Ahogy a kis fej fölemelkedik és megtanulja magát a földhöz
képest magasabb szintre juttatni, azáltal a kisgyermek elkezdi tanítani magának az állás és a járás
működési funkcióinak első elemeit. Ezek a működések génjeibe örökletesen beprogra - mozottak,
s a baba attól fogva fokozott lelkesedéssel egyre tovább űzi ezt a kibontakoztató foglalatosságot.
Fölfedezve a fej fölemelésének és kiegyensúlyozásának mikéntjét, tovább növekszik
vágya újabb kalandok megismerésére. Ettől kezdve a nyaka mögötti izmok összehúzására már
képes, de a teste hátsó oldalán, mélyebben, hátrább elhelyezkedő izmokat még nem tudja
használni. A génekben öröklött különféle képességek türelmetlen „bontogatásával” öt hónapos
kora körül eljut a kisbaba egy győzedelmes vívmány eléréséhez: elkezdi háta ívbe hajlítását. S ez
még nem is minden, mert ezzel egyidőben a baba elkezdi kezét, lábát is emelgetni és
kiegyenesítgetni.
Eljutva erre a szintre, életének ötödik és hatodik hónapja táján egy új gravitá ciós - a
földi nehézségi erő hatására adott - ösztönös reflexválasz kel benne életre: az úgynevezett
Landau-reakció. (16a. ábra) Amikor a kisbabát mellkasánál valamivel lejjebb megfogva
fölemeljük, akkor már nem csupán fejét szegi föl, de - életében először - hátát is ívbe feszíti, és
lábát is kinyújtja. Vagyis életre keltek az álláshoz és járáshoz szükséges izmai. Ez hát a Landau-
reakció. Az i^ú emberi lény számára roppant fontos fejlődési szint. Ha a hatodik hónap elértével
is hiányozna még (16b. ábra), az annak lehet a jele, hogy valami nagyon komoly baj történt,
például Little-kórral állunk szemben. Rendes fejlődés esetén azonban a hatodik hónaptól kezdve
az embergyermek hasán fekve már „úszómozdulatokat” végez; kezét-lábát mozgatja, miközben
fejét fölemeli. Ezt azért tudja megtenni, mert képessé vált arra, hogy ívbe húzza derekának
erőteljes izmait.

80
 16a. ábra A 16b. ábra
„Landau-reflex” A „Landau-reflex” hiánya

A Landau-reakció megléte továbbá azt jelenti, hogy a baba alkalmassá vált olyan
valaminek a véghezvitelére, ami még az „úszásnál” is izgalmasabb. Amikor hátát ívbe feszítve
behajlított térdét kiegyenesíti, akkor a talaj ellen nyomva előre tudja lendíteni a fejét. Más szóval
- eddigi kizárólag helyzetváltoztató mozdulatain túl - ettől fogva képessé válik a térbeli
helyváltoztató mozgásra! Ezzel teljesedik ki számára a „zöld fény reflex” fölfedezése. Eddig a
pontig a csecsemő inkább növényre emlékeztető, helyhez kötött, egy ponton gyökerező
emberpalánta volt. De most már szárnyait bontogatva nem csupán törekedni képes valamilyen cél
felé, hanem meg is tudja választani magának a célt, szorgalmasan aktivizálva hátának izmait, és
buzgón nyújtogatva lábait a frissen fölfedezett helyváltoztató mozgás izgalmában.
A derék izmainak összehúzódása az, ami életbe lépteti a Landau-reakciót. Amikor a
medence hátoldalát a gerinccel összekötő izmok megfeszülnek, akkor a babában két különböző,
de egyidejíí érzet ébred: elindul előre és fölfelé. Csodálatos érzés. De a lumbáris kontrakció, az
ágyéki izom-összehúzódás nem jár egyedül, azt - együttműködve vele - a nyak, a váll, a far és a
comb izmainak szinergikus megfeszülé- se kíséri, ami szintén része a Landau-reakciónak, és
lényeges a test vázának fölemeléséhez állás, illetve járás céljára.
A „zöld fény reflex” a „vörös fény reflex” ellenpárja. Mindkettő izommozgás és
mindkettő alkalmazkodási működés, azaz adaptációs funkció. A „vörös fény reflex” összehúzza
az elülső hajlítóizmokat, ami előregörnyeszti a testet; a „zöld fény reflex” a hátoldali
hajlítóizmokat húzza össze, ami az ellenkező irányba íveli és emeli föl a hátat. A „vörös fény
reflex” adaptációs funkciója védekező alkalmazkodási célú; ez a külvilágtól való visszahúzódás.
A „zöld fény reflex” viszont előretörő, asszertórikus, célja és funkciója a cselekvés, az akció, és
ez is adaptív, alkalmazkodási jellegű. Az egyik megállít, a másik továbbhaladásra késztet, így
egyensúlyt teremtenek, kiegészítik egymást, és mindkettő elengedhetetlenül szükséges a tovább-
és túlélésünkhöz, ugyanúgy, ahogy jó közérzetünkhöz is.
Mindkét reflex kiváltásához energiára van szükség. Visszaemlékezve Selye kijelentésére
a stressz egyaránt lehet válasz jó dolgokra, mint ahogy rosszakra is, vagyis nyugodtan
mondhatjuk, hogy mindkét fajta reflexválasz stresszterhes. Amennyiben a „vörös fény reflex” a
negatív, a „distressz”, akkor a „zöld fény reflex” a pozitív, amit

81
Selye „eustressz”-nek nevez. így tehát a cselekvő válaszreakció az energiakifejtés pozitív
formája.
Hathónapos kortól kezdve az ösztönös Landau-reakció egyre erősebbé válik.
A kisgyerek ezután már nagyon gyorsan megtanulja, hogy miként kell hátáról a hasára és hasáról
a hátára fordulni. Egy kislány már akár nyolchónapos korában is képes egyensúlyban megtartani
magát ülő testhelyzetben, és már ekkor kezd kapaszkodni meg húzódzkodni, hogy álló helyzetbe
hozza magát. Kilenchónapos korára térdére és tenyerére támaszkodva már négykézláb mászik.
Hamarosan kezét és lábfejét használja a mozgáshoz. Tízhónaposan képes teste kiforgatására és
elcsavarására, s a bútorokba kapaszkodva már tipegni is tud. Nemsokára már kapaszkodás nélkül
is. Ahogy ezt eléri, azonnal szaladni szeretne! Föltárult számára a nagyvilág, s a helyváltoztató
mozgás kezdeti izgalma az egyre újabb fölfedezések állandó elragadtatásába csap át.
A csecsemőkortól kezdve a gyermekévek alatt, majd a serdülő- és ifjúkorban az ember
rendkívül aktív, fantasztikusan tevékeny. A cselekvő válaszreakció állandóan újra és újra
kiváltódik bennük, ahogy belehajtják magukat a körülöttük lévő világba. A deréktájon
összpontosuló „zöld fény reflex” öntudatlanul elő- és fölkészít minden pozitív cselekvésre. A
gyermekeket belső késztetés hajtja a fölfedezésre. Aktivitásuk, cselevéseik spontánok, maguktól
támadnak, és általában örömtelik. De a növekvés során elkezdenek megtanulni egy másik
tettekre serkentő okot is, a felelősséget. Megtanulják, hogy vannak dolgok, melyeket „meg kell
csinálni”. El kell végezni a házi feladatot, s a mindennapi házi munkát, az otthoni feladatokat.
Muszáj mosdani, meg iskolába járni. Egyre több olyan dolgot kell megtenniük, aminek
végrehajtását már nem a spontán, önkéntelen belső késztetés motivációja váltja ki. Tanulják,
hogy mit tesz felelősségteljes felnőtté válni.
A felnőtteknek meg kell élni valamiből, gondot kell tudniuk viselni magukra, akár
akaiják, akár nem. A „zöld fény reflex” továbbra is rendre kiváltódik, de a hozzá kapcsolódó
kellemes izgalom gyorsan tovaszáll. A hát - most már teljes mértékben uralt - izmai egyre inkább
-az élettel szembeni felelősséget szem előtt tartva cselekszenek. Mennél felelősségteljesebb
valaki, annál gyakrabban idéződik elő j hátizmainak megmerevítése.
Észre kell vennünk, hogy az öregkor stresszel összefüggő panaszai általában az élet
korai szakaszában kezdődnek el, rendszerint serdüléskor. A különféle kultúrkörökben lehet más
és más a felnőtt szerepe; egyikben kevésbé stresszterhes, a másikban sokkal inkább az. A
huszadik század iparosodott társadalmaiban a felnőttség magas stresszterheléssel jár. Órák,
naptárak, előírások, kötelezettségek, jutalékrendszer és a számtalan csésze kávé, ezek mind a
felnőttszerep integráns, szerves összetevőivé váltak. Általános hatásuk az, hogy rengeteg stresszt
termelnek. Sajátos, egyedi, kőnk- Í rét hatásuk pedig a hátizmok habituális kontrakciója,
szokássá rögzült összehúzódása.
A mi társadalmunkban a legtöbben hamar kezdik meg az „öregedést”. A mű- szaki-
technológiai fejlődés lehetővé teszi a hosszabb életet, de egyben arra is kárhoztat, hogy ezeket a
többletéveket törődötten, fáradtan, magunkat kellemetlenül érezve éljük le. Az iparosodott
társadalom hajtóanyaga tulajdonképpen a „zöld fény reflexire fordított energia, ami szüntelenül
újra meg újra előidéződik. Ez a fáradhatat

82
lan ismétlés gondoskodik arról, hogy a reflex izom-összehúzódási válasza állandósuljon és
szokássá váljon. A cselekvéssel reagálás reflexe annyira tartós, hogy tulajdonképpen már észre
sem vesszük. Önműködő automatizmussá válik, amelyik idővel feledésbe merülve eltűnik
tudatunkból. Ez a feledés pedig már az érző-mozgató rendszer emlékezetvesztése, azaz a
szenzomotoros amnézia, s ebben a fázisban már nem tudjuk tovább kézben tartani, a „zöld fény
reflex” kikerül irányításunk alól. Csupán a fáradtságot érezzük, a kínt, a fájdalmat, tarkótájon,
vállunkban, hátunkban, derekunkban vagy éppen farunk táján.

83
 TIZEDIK FEJEZET

A neurosniiszkuláris (idegi-izomzati) stressz

végeredményei a szenilis póz9 az öreges testtartás,
továbbá a „Sötét Satu”

A stressz hatására létrejövő izomzati válaszreflexminták vizsgálata a következő lényeges

dolog észrevételét tette lehetővé: kétféle fő stresszkiváltotta izomreflexválasz létezik. A kettő
közösen eredményezi azoknak a funkcionális élettani hibáknak a túlnyomó részét, amik sajátosan
és tipikusan az ember korára tűnnek jellemzőnek.
A „vörös fény reflex” és a „zöld fény reflex” (17. ábra és 18. ábra), mint alapvető,
alkalmazkodási célú, önkéntelen, adaptív reflexválaszok, mélyen bevésődtek központi
idegrendszerünkbe. E két fő reflexminta sajátos szerepének megfelelő módon történő
figyelembevétele hozzájárul az elsőnek Selye János által kialakított stresszreakció-elmélet még
teljesebb értelmezéséhez. Ez annak megértését is lehetővé teszi, hogy egészségünk és
boldogságunk szempontjából miért annyival fontosabb az éveink során velünk megtörtént
események minősége, semmint azok mennyisége, vagyis, hogy szám szerint hány évet is éltünk.
E két alkalmazkodási reflex nagyon lényeges tovább- és túlélésünkhöz, úgy is mint
fajnak, s úgy is, mint egyedeknek. A kettő együtt arra szolgál, hogy megóvjon a világ
veszélyeitől, illetve, hogy elindítson minket az élet kínálta lehetőségek felé. Ugyanolyan
mértékben létszükségletei az életnek, mint a belélegzett levegő, vagy az elfogyasztott táplálék.
Az ember korának előrehaladtával előforduló jellegzetes gondok a visszavonulási és a
cselekvési válaszreakció együttes, egyidejű hatására alakulnak ki. E két izomzati válasz (17. ábra
és 18. ábra) összehasonlításából láthatóvá válik, hogy egymással szembe, ellenkező irányba hatva
húznak, ahogy a védekezés, illetve a mobilitás, a mozgékonyság szintén ellentétes jellegű céljait
szolgálják. Mindkettő totális, teljes körű szomatikus válasz; nemcsak hogy érintik a te^es
izomzatot, a fej búbtól a lábujjak hegyéig, de az egész központi idegrendszert is bevonják az
éppen megfelelő, sajátos irányítottságba, azaz vagy a negatív visszavonulás, vagy pedig a pozitív
cselekvés irányába. Tárgyilagosan, kívülről tekintve, csupán az izomrendszer által elvégzett
mozdulatokat láthatjuk, de szubjektíve, az alany szempontjából ennél több is történik: egy sajátos
érzés és az ezen izommozgásokhoz hozzátartozó érzetek jellemző halmaza jelentkezik.
| Akármelyik reflex lép föl a két ellenkező közül, az a test teljes izomrendszeré-
j re hatást gyakorol. Csaknem minden izomnak megvan az ellenpárja, amelyik ellensúly lyozza annak
hatását. Minden agonistának ott a maga antagonistája, úgy, ahogyan

85
— például - ha karunk behajlításához összehúzzuk a kétfejű karizmunkat, a bicepszet, akkor
annak antagonista ellenpárja, a háromfejű nyújtóizom - a tricepsz - automatikusan relaxál,
önműködően ellazul. Ugyanig)' a „vörös fény reflex” hatása alatt a test első felének izomzata
összehúzódik, míg ellenoldali antagonistája, a test hátsó oldalának izomzata ellazul és
megnyúlik. Ez azt jelenti, hogy a test valamennyi - agonista és antagonista - izma egyidejűleg
kerül valamilyen hatás alá.
Az izomfeszülések és ellazulások között azonban a kor előrehaladtával sajnos nem ez az
eszményi egyensúly szokott kialakulni. Az ifjú emberben, ahogy érlelődik, különféle fenyegető,
illetve hívogató helyzet számtalanszor kiváltja benne a „vörös fény reflex” -et és a „zöld fény
reflex”-et. Ezen ismétlések számának szaporodásával fokról fokra mindegyik reflexminta
szokássá válik. Először csak kis mértékben, ám ha az intenzitás és a gyakoriság nő, akkor ezek az
izom-összehúzódások igencsak mélyen rögzülnek. A „vörös fény reflex” és a „zöld fény reflex”
fokozatosan egymásra is hatni kezd, méghozzá zavarólag, vagyis keverednek, interferálnak.
Amíg ugyanis az egyik fajta összehúzódás részlegesen fönnáll, addig a másik nem tud teljes
mértékben érvényesülni.

17. ábra
A „vörös fény reflex”
Fölülről lefelé, a fejtől a lábujjak irányába haladva a
„vörös fény reflex” az alábbi mozdulatokból tevődik össze: a
két szem behúnyása, az állkapocs és az arc megfeszítése, a
nyak előrehúzása, a váll fölrándítása, a könyök behajlítá-
sa, a kéz ökölbe szorítása, a mellkas lelapítása, a hasizom
megfeszítése, a rekeszizom megfeszítése és ezzel a légzés leállí-
tása, a gáttájék (beleértve ebbe a végbélnyílás és a húgycső
záróizmait is) összerándítása, a gluteus minimus (kis far-
izom) összehúzása a két comb egymás felé fordítása
érdekében (a lábfejek ettől befelé fordulnak), a két comb
egymáshoz közelítése, a térd behajlításához a térdín megfe-
szítése, a lábfej meghajlítása és elfordítása (amitől mindkét
lábfej fölemelkedve hanyint, azaz befelé fordul és fölboltozó-
dik). Mindezen mozgások és mozdulatok szenzoros (érzéke-
lési) visszajelzése hozzájánd a ,,vörös fény reflex’’ szubjek-
tív, belső érzésének kialakulásához, ami: riadalom.

86
 18. ábra
A „zöld fény reflex”
Fölülről lefelé, a fejtől a lábujjak irányába halad-
va a ,,zöld fény reflex” az alábbi mozdulatokból
tevődik össze: a két szem tágra nyitása, az állka-
pocs és az arc nyitása, illetve szélesedése, a nyak
hátrahúzása, a váll leeresztése, a könyök kinyúj-
tása, a marok kinyitása, a mellkas megemelése, a
hasizom kinyújtása, a rekeszizom ellazítása és ez-
zel a légzés fölszabadítása, a gáttájékon a végbél-
nyílás és a húgycső záróizmainak elengedése, a
musculus gluteus maximus (nagy farizom) össze-
húzása a csípők kinyújtása érdekében, a
musculus gluteus medius (középső farizom) meg-
feszítése a combok kifelé fordulásához (amihez
„kacsázó” lábfejállás tartozik), a két comb távolí-
tása egymástól, a térd kiegyenesítéséhez a térd-
nyújtó képletek szélsőséges megfeszítése (hyperex-
tenziója), a lábfej kinyújtása és borintása. Mind-
ezen mozgások és mozdulatok szenzoros (érzékelé-
si) visszajelzése hozzájárul a „zöld fény reflex”
szubjektív, belső érzésének kialakulásához, ami:
törekvés.

Ez lesz végül a neuromuszkuláris stressz, a különféle kihívásokra adott önkén telen

idegi-izomzati válaszok összegződésének végeredménye: egy muszkuláris inmobilitási állapot,
az izomrendszer mozgási és mozgatási képességének olyan korlátozott szinte, amit a huzamosan
egymás ellen ható izom-összehúzódások fokozatos fölépülése okoz.
A 19c. ábra szenilis pózán látható öreges testtartás összegzi a két ellentétes reflexválasz
(19a. és 19b. ábra) együttes hatását. Nagyon is ismerős testhelyzet, elaggott testek millióin
figyelhető meg, s egyértelműen megmutatja, hogy ez a két ellentétes reflexválasz hogyan
habituálódik egy tenziós kompromisszummá, miként rögzül a kétféle minta egyetlen -
megalkuvásban feszülő — szokássá. A „zöld fény reflex” válaszához tartozóan a háü izmok
erőteljes összehúzódása tovább folytatódik lefelé, a derékrészen, illetve fölfelé, a nyak irányába,
görbületbe feszítve e testrészeket. De a „vörös fény reflex” válaszához tartozó, hasonlóan erős
altesti és vállövi összehúzódásaiból eredő húzóerő ugyanakkor az egész törzset előrebillenti,
meggörbíti a hátat és a vállat, s előreveti a fejet.
Az itt közölt ábrák minden említett testhelyzetet annak egészen szélsőséges állapotában
mutatnak be, hogy egyértelműen föl tudjuk őket ismerni. De mivel az emberi test oly jól
alakítható, ezért a valóságban ezeknek a testtartásoknak számos

87
változata fordul elő. Néha a „vörös fény reflex” dominál, és tólsúlyba jutva az öreges testtartásnak
egy sokkal görnyedtebb változatát hozza létre. Ám a „zöld fény reflex” is túlsúlyba juthat, ami a
derék, a mellkas és a nyak szélsőséges görbületét túlozza el. De bármilyen is legyen a kombináció
összeállítási aránya, a kétféle reflexválasz közötti verseny fokozatosan mindenképp a szenilis póz,
az öreges testtartás irányába torzítja a testet. Annak ellenére, hogy mindez az emberi test
öregedésének tipikusan jellegzetes jegyeként fordul elő, végeredményben mégis mindig a
neuromuszkuláris rendszer stresszre adott szokásos válaszainak összegződése az, ami a most
fölsorolásra kerülő kórtani esetek igazi okozója.

1. Merev és korlátozott mozdulatok.

Ahogy a „vörös fény reflex” és a „zöld fény reflex” egymásra épülve bezárul, az emberi
csontváz saját mozgató izomzatának börtönébe jut. Már korábban is szó esett róla, hogy a test
súlyponttájéki izmai azok, amik mindkét típusú reflexválasz központi végrehajtói. Mivel egyszerre
vonják a medencét és a csípőt a törzshöz fölfelé, s a törzset és a vállövet pedig lefelé, a medence
irányába, így minden mozgás korlátozódik. A medence és a törzs közötti szabad elcsavarodó
mozgás is beszűkül. Ez automatikusan hátráltatja a járást. A medence nem hintázik, így a karok is
beszüntetik és elvesztik a medence váltakozó forgómozgásának lengéseit kiegyensúlyozó szokásos
ellenlengéseiket. A jobb kar, ahelyett, hogy a bal lábbal együtt lendülne előre (21a. ábra), inkább a
jobb lábbal együtt kerül előre. A törzs elmerevedik, mintha egyetlen tömbbé vált volna. (21b.
ábra)

19a. ábra A „vörös fény 19b. ábra 19c. ábra

reflex” A „zöld fény reflex” Szenilis póz, öreges testtar-
tás (aggályos „agg-állás”...)
88
 20a. ábra A szenilis póz egyik változata, 20b.ábra A szenilis póz egy másik
olyan öreges testtartás, amin a „vörös változata, olyan öreges testtartás, amin a
fény reflex” hatása uralkodik „zöld fény reflex” hatása uralkodik

A törzs tetején a karok, illetve a medence alján az alsó végtagok egyaránt kárát látják
mindennek, akárcsak a fej is. Ahogy létrejön az öreges testtartás, annak előrehaladtával egyre
kevésbé lehetséges a fej teljes mértékű forgatása, például a gépkocsi beparkolásához szükséges
hátratekintésnél. A vállöv lejjebb húzódik, ami megakadályozza a kar kinyújtását és forgatását. A
hölgyeknek nehézségeik támadnak, ha föl akarják ékszerezni magukat, a golfjátékosok nem tudják
végiglendíteni ütéseik teljes ívét. A térd szabad ki- és befordítása is nehezebbé válik. A tánc
túlságosan megerőltető lesz. Alig tudják megtartani egyensúlyukat, s kifejlődik az eleséstől való
félelem, amitől az ember mozgása csak még óvatosabb, s ezért még merevebb lesz.

2. Krónikus, idült fájdalom.

A test mozgatóizom-rendszerének az időben elhúzódó, merev összehúzódása tartós fájdalmat okoz
ugyanezen izmokban. Sajgóvá válnak, néha kifejezetten fájdalmassá. Mivel a már korán
jelentkező Landau-válaszreakciót a „zöld fény reflex” állandóan kiváltja, azért a derék és a
medence tájékának kényelmetlen érzete a bizonytalan, sejtelmes sajgástól a kínzó fájdalom
mértékéig változhat, méghozzá a stresszteli tevékenységek fokának függvényében. Ráadásul a
váll- és csípőízületi mozgáskorlátozottság is különböző mértékű kényelmetlenséget okoz, azoktól
a szokássá vált tevékenységek fajtájától függően, amelyekben ezek az ízületek is részt vesznek.
Például az írógépen dolgozóknak a válla és a nyaka szokott kellemetlenkedni. A postásokat csí- pő-
és farfájás fogja kínozni. Amikor a szenilis póz, az öreges testtartás már alaposan előrehaladt
állapotba jut, és a test középső tája egészen elmerevedett, akkor a kín kezd szinte tűrhetetlenné
válni. Ez az a fájdalom, (például a könyökben, a kézben, a
térdben vagy a lábban), amit az orvosok gyakran összetévesztenek más eredetű tünetekkel, és
sokszor tévesen ízületi gyulladást, idegbecsípődést, kéztőalagút-szindró- mát, vagy valami
hasonlót diagnosztizálnak.

21a. ábra 21b. ábra

Járás ellenirányú lendítéssel Járás merev törzzsel
(kontralaterális j árás)

3. Krónikus fáradtságérzet.
Amennyiben a kétféle reflexválasz egymásra telepedő összehúzódásai egyidejűleg
mozgósítják a test izomrendszerét, annak hatalmas mértékű energiafogyasztás az eredménye.
Idősebb emberek egyik leggyakoribb panasza, hogy folyton fáradtnak érzik magukat.
- Tudna valamit, amitől több lenne az energiám? - Ezt a kérést már többszáz- szor
halhattam. Pedig akik ezt kérték, azoknál nem energiahiány állt a panasz hátterében. Nem ez a
bajuk. Problémájuk az, hogy akaratlanul és öntudatlanul folyton hatalmas energiamennyiségeket
élnek föl. Ezek az idült izom-összehúzódások akkor is szakadatlanul tovább folytatódnak, amikor
ők már lepihennek. Még alvásuk ideje alatt is. Reggelre kelve meg csüggedten veszik tudomásul,
hogy nem csupán izmaik hasogatnak, de fáradtak, törődöttek is. Akadnak, akik annyira
kimerülnek, hogy ébredés után egy-két órával kénytelenek újra ágyba feküdni.
Szubjektíve néha nem is fáradtságnak, hanem gyengeségnek élik meg ezt. Gyakran
olvashatok olyan orvosi véleményeket, miszerint az idős betegek izmai „elgyengülnek”. Ez
általában így nem igaz. Ha az orvosok vennék maguknak a fáradságot, és megtapintanák az érintett
izmokat, akkor fölfedeznék, hogy azok merevek, tónusosak, feszültek, szándékolatlanul
öszehúzódottak. Tulajdonképpen egyáltalán

90
nem gyengék, hanem nagyon is erősek a tartós feszítettségtől. Gyakran egészen meg -
nagyobbodnak, és kifejezetten megerősödnek a folytonos igénybevételtől.

1. Állandósult felszínes légzés.

A visszavonulási és a cselekvési válasz keveredése miatt a szenilis póz, az öre ges
testtartás lefelé húzza az egész mellkast, elöl-hátul egyaránt, és ezzel mintegy mozdíthatatlanná
merevíti a törzs felső részét. Már láthattuk a korábbiakban, hogy ez miként váltja ki a kapkodó
légzés, a hiperventilláció sekély, felszínes, gyors pihegését, és elemeztük ennek szerencsétlen
szív- és érrendszeri hatását is. Amennyiben az oxigénbevitel túlságosan lecsökken, annak
gyakran további következménye a búskomorság, a depresszió, továbbá érdektelenség, a figyelem
eltompulása, a szellemi frissesség elvesztése.

2. Negatív énkép.
Az egyes emberek, ha életük során olyan szintre jutnak, amikor:
(1) már nem képesek megtenni olyasmit, amit korábban pedig tudtak,
(2) állandóan fájdalmak kínozzák őket, és
(3) oxigénellátásuk elégtelen,
akkor rendszerint negatív énképet alakítanak ki önmagukról. Ugyanez attól is létrejöhet,
hogy minden erőfeszítésük ellenére képtelenek visszaszerezni ifjúkori képességeiket, valamint ha
folyton azt mondják, illetve hallják, hogy: „Ez bizony az öregség elkerülhetetlen velejárója.”
Ennek végzetes következményei lehetnek, mert- a szomatika szabálya szerint - rendszerint az
lesz osztályrészed, amitől tartasz. (További szó esik majd erről még a 12. fejezetben is.)

3. Állandó magas vérnyomás és a „Sötét Satu”

Az élet kései szakaszában előforduló betegség okozta halál valószínűleg leggyakoribb
oka az érelmeszesedés (arterioszklerózis), amit úgy is hívnak, hogy „az ütőerek
megkeményedése”. Ez az a körülmény, ami ott lapul mind a szívkoszorúér-megbetegedések,
mind pedig más olyan kardiovaszkuláris bajok gyökerénél, mint például az agyvérzés vagy a
fölszakadó verőértágulat (aneurizma). A gerontológia (öregedéstan) kutatóinak tudományos
álláspontja szerint ezek oka a magas vérnyomással együtt jelentkező érfalkeményedés, ami
zavarja a vér áramlását, továbbá azt is állítják, hogy ezek a tünetek egy biológiailag örökletes, a
génekbe beprogramozott folyamat eredményei.{1} Más szóval az orvostudomány álláspontja
szerint a „magas vérnyomással járó érelmeszesedés az elaggás elkerülhetetlen velejárója.”
Nagyon is lehetséges, hogy egyáltalán nem az. Két jó okom is van ezt állítani. Az
egyiket már említettem, amikor a „vörös fény reflex” megtárgyalása volt soron: ahogy a „vörös
fény reflex” akadályozza a rendes légzést, s ezzel kiváltja a hiperventilláció kapkodó, felszínes
lélegzetvételeit, azzal elnyomja a légzési aritmiát, a légzéssel összefüggő szívritmusváltozást (és
az ezzel járó vérnyomáshullámzást) is. Ez két dolgot jelent:
(1) a szimpatikus idegrendszernek a kardiovaszkuláris funkciók feletti domi nanciáját,
ami az érfalak simaizmainak összehúzódását eredményezi, továbbá;

91
 (2) a vérnyomás föl-le mozgó rendes váltakozása megszűnik, s ettől az érfalak
ruganyossága csökken, vagyis elvesztik a vérnyomásváltozáshoz való alkalmazkodóké-
pességüket.
Másik érvem - a „magas vérnyomással járó arterioszklerózis” elkerülhetősége mellett - a
statikus - elmozdulással nem járó - izom-összehúzódások élettani hatásával van kapcsolatban,
azzal a fajtával, amit másként izometrikus izomkontrakció néven is szoktak emlegetni.
Az izomműködésnek két alapvető fajtáját lehet megkülönböztetni: a statikus (helyben
maradó) és a dinamikus (elmozdulást kiváltó) izommunkát. Amikor gyümölcslé kifacsarásához
ujjainkat egy narancs köré kerítjük és összezáijuk őket, akkor az ujjaknak ez az erőkifejtése
elmozdulással jár, tehát ebben az esetben dinamikus kontrakcióról van szó. Ha viszont egy
hasonló méretű, de kőkemény tömörségű biliárdgolyót szorít meg valaki, akkor aközben az ujjak
nem mozdulnak el; vagyis ez statikus kontrakció lesz.
Alapvetően statikus izom-összehúzódások játszódnak le az izometrikus erőfejlesztő
testgyakorlatok során is, amiket egy időben oly roppant népszerűvé tett Charles Atlas testépítő
programja. Ez olyan erőkifejtést jelent, ami során bizonyos izomcsoportokat más izomcsoportok
ellen dolgoztatunk, például a tenyereket kell szorosan egymáshoz feszíteni, ami a mellizom
megfeszülésével jár; a kéz nem mozdul, de az izmok dolgoznak.
Van viszont egy komoly gond az effajta gyakorlatok végzésével: meredek vér - nyomás-
emelkedést váltanak ki.

„Az izometrikus gyakorlatok rendkívül nagy stresszt rónak az egészséges szívre is. A d inamikus,
elmozdulásokkal járó gyakorlatoktól eltérően (mikor is a szívteljesítmény a vér nyomás középeitekének
változása nélkül szökik föl drámai módon) az izometrikus gyakorlatok alatt a szív teljesítménye épphogy csak
növekszik, viszont a vérnyomás középértéke meghökkentő magasságokba szökken. Ez a szív terhelésének hirtelen
növekedését eredményezi... Az izometrikus gyakorlatokkal kapcsolatos keringési megterhelésről kimutatták,
hogy sietteti a szívelégtelenség több tünetének létrejöttét sok olyan egyénen, akik valamilyen szívizombetegség-
ben szenvednek.”{2}

Közismert, hogy izometrikus izomkontrakció hatására a vérnyomás akár 50% - kal is

megnövekedhet.{3} Az ilyen statikus izom-összehúzódások okozta veszély nem korlátozódik a
szívre: agyvérzést, vagy ütőértágulat-fölszakadást (aneurizma ruptúrát) is kiválthat. J.S.
Petrofsky, aki egy teljes kötetet szentelt az ezen területen végzett kutatások áttekintésére, az
alábbi figyelmeztető következtetésre jutott az izometrikus izomgyakorlatokat illetően: „...ú gy
tűnik, hogy elsősorban idősebb és magasvérnyomásos betegek számára ez a fajta testgyakorlás
kifejezetten veszélyes.”{4}
Ha most szemügyre vesszük a „vörös fény reflex” és a „zöld fény reflex” egymással
szembeni küzdelmét és a statikusan ellenirányú kontrakcióikat a szenilis póz, az öreges testtartás
kapcsán, akkor hirtelen rádöbbenhetünk a szenilis póz potenciálisan végzetes kimenetelű
veszélyének fenyegető lehetőségére. E testtartásban a test két fő izomcsoportja az akarattól
függetlenül egymás ellen szegül egy statikus, izometrikus kontrakció feszülésében. Olyan „Sötét
Satu” ez, ami krónikusan magas szintű vérnyomáshoz vezet. Ahogy arról már esett szó, a magas
vérnyomásos érelme

92
szesedés lapul szinte minden keringési betegség gyökerénél, amelyek a kései életkorban
bekövetkező halál legfőbb okozóinak számítanak. Ráadásul a magas vérnyomás rendkívül
elterjedt idősebb emberek között. E két tényezőt összetéve eljutunk a hipertóniás
arterioszklerózis egyik alapvető okához, az öreges testtartáshoz, a szenilis pózhoz, ami az
egyszerre föllépő „vörös fény reflex” és „zöld fény reflex” szokássá alakulása miatt jön létre.
Amennyiben ezek az öntudatlan és nem szándékos reflexválaszok elég gyakran és elég erősen
lépnek föl, akkor szokássá válnak, és az akaratlagos tudatosság helyét a szenzomotoros amnézia,
az érző-mozgató rendszer emlékezetvesztése veszi át. Ezzel működésbe lépett a „Sötét Satu”.

* * *

Minden ember életében az említett hat patológiai folyamat a neuromusz- kuláris stressz
következménye. Olyan reflexválaszok hatására jönnek létre, amelyek végső soron rendesnek és
normálisnak tekinthetők, és egyáltalán nem károsítanak minket, hacsak nem mulasztjuk el
jelentkezésük tudomásulvételét, és nem hagyjuk annyira ismerőssé válni őket, hogy elkerüljék az
észrevételt, és lassan szokássá rögzüljenek. Akkor ez a hat kórfolyamat elkerülhető, kiderül, hogy
nem „kikerülhe- tetlenek”, ami egyben azt is jelenti, hogy az öregedés legfőbb tünetei
megelőzhetők, illetve gyógyíthatók.
Úgy vélem, szörnyűséges hiba lenne az idős kort betegségnek tekinteni. Ugyanilyen
elrettentő annak föltételezése, hogy a hosszú élet már önmagában is betegségi folyamat, ami
elkerülhetetlen tünetekkel jár. Az idős korral összefüggésbe hozott, eddig felsorolt hat
kórfolyamat nem valamiféle konkrét, tényleges betegség. Csupán tünetcsokor, s így legtalálóbban
„öregségi szindrómának” lehetne nevezni. Valójában tehát egy olyan egészségtelen folyamat
kísérőjelenségei, amire figyelnünk kellene, és amit vissza lehet fordítani.
Van kiút. El tudjuk kerülni, illetve száműzhetjük a stresszre adott ösztönös
neuromuszkuláris válaszreakciók torzító hatását. Magukat a reflexeket ugyan nem olthatjuk ki,
mert ezek örökletesen beleépültek génjeinkbe, létezésüket viszont tudatosíthatjuk magunkban.
Nem védhető ki minden helyzet, ami ilyen reflexre kényszeríti szervezetünket, ám a
válaszreakciónkat már kontrollálhatjuk. Az állatokban a visszavonulási, illetve a cselekvési
viselkedési minták betanítható, feltételes reflexek: gondoljunk csak Pavlov kutyájára, amelyik
végül már csak a csengő hallatán is nyá- ladzani kezdett. Mibennünk is feltételessé válhataak
ezek az önkéntelen válaszreakciók, de csak akkor, ha tudomásul vesszük, hogy bizonyos
szempontból ugyanúgy viselkedünk, mint Pavlov kutyája.
Pavlov, s vele sok más fiziológus „tudományos szemszögből” úgy tekintette az embert,
mintha csupán a sok állatfaj egyike lenne. A szomatikus szemlélet viszont alapvetően különbözik
ettől. A szomatika szerint az ember nem csupán egy további állatfaj, nem csak valamiféle
bonyolultabb fölépítésű kísérleti patkány. Az ember öntudattal rendelkező lény, aki ráadásul
egyre nagyobb tudatosság és önirányítottság megtanulására is képes. Fia felismerjük az öntudat
hatalmát, rájövünk, hogy megvédhetjük magunkat a stressz ellenében. Ha szem elől tévesztjük és
semmibe („kutyába se”) vesszük az emberi tudatosság meglétét, akkor önmagunk lényegét adjuk
fel, és megérdemeljük, hogy kutyamód éljünk és haljunk meg.

93
 Nem számít, hogy a tudomány, illetve az orvostudomány fölismeri-e az emberi öntudat
tényleges hatalmát. Az embert állatfajként kezelve a tudomány eleve kizárja e fölismerés
lehetőségét. Azt viszont nagyon is gondolom, hogy az egyén számára - vagyis neked és nekem —
rendkívül fontos ennek föl- és elismerése, valamint kihasználása. így nem csupán a hosszú élet
során estleg előforduló (de el is kerülhető) tünetek jelentkezését védhetjük ki, hanem egyben
ráébredhetünk az embernek az önmagával szembeni felelősségének és autonómiájának, azaz
önrendelkezésének erejére is. Ez olyan hatalmas erő, aminek jelentősége aligha becsülhető túl.

Magyarázat
AZ ÍJÁSZ ÍJA ÉS A „ZSIGERI FESZESSÉG” VESZÉLYE

Mindenki másféle gyógymóddal rukkol elő, ha társa képtelen abbahagyni a csuklást:

- Húzz zacskót a fejedre, hogy a kifújt levegőt lélegezd vissza!
- Igyál vizet, de fejtetőre állva!
- Tartsd vissza a levegőt, amíg csak bírod!
-Várj csak, majd rád ijesztek!
Ezek a módszerek néha beválnak, de sokszor nem.
Ugyanez a helyzet hátfájással is. A barátok és ismerősök - hasonlóan az egészségügy
szakembereihez - az ajánlható módszerek egész tárházával állnak elő. Ezek a módszerek is néha
beválnak, de többnyire nem.
- Túl gyenge a hátad, meg kell erősítened!
- Túl kötött a hátad, ki kell nyújtanod! Hajolj előre, érintsd meg a lábujjad!
- Porckorongsérv. Műteni kell!
- Kidudorodnak a porckorongok. Fűzőt kell hordani!
- Csak annyit kell tenned, hogy ülés közben hátadat hátrafeszítve homorítasz, jól
kihúzod magad.
- Csak annyit kell tenned, hogy egyenes háttal ülsz, és kész.
- Roppant egyszerű eset. A túl feszes hát azt jelzi, hogy gyomrod táján a hasizmok
elgyengültek és petyhüdtté váltak. Feszítsd meg a zsigereidet, húzd be a hasad, és megoldódik a
gondod.
Csaknem mindenki küszködik háttáji problémákkal, de képtelenek magukon segíteni,
mert nem tudják, nem értik, hogy mi romlott el bennük. Ezért adódik aztán, hogy
„megoldásaink” rendszerint nem járnak sikerrel. Kifejezetten komikus, szinte nevetséges is
lehetne a helyzet, ha nem járna annyi fájdalommal és szenvedéssel.
A derékfájások 99%-ában a fájdalom azokban az izmokban jelentkezik, amelyek a
gerincet és a mellkast a medencéhez rögzítik. A fájdalomérzet a deréknál vagy a medencénél,
eseüeg mindkét helyen mutatkozik. Néha mindkét oldalon, máskor csak az egyiken. Az izmok
valójában egyetlen ok miatt fájnak: a túlzott kontrakció, a tartós összehúzódottság miatt, amit a
„zöld fény reflex” váltott ki.
Még a jól funkcionáló gerincű ember dereka is megfájdul, ha egy nap 8 -10 órát
krumplikapálással vagy gyapotszedéssel tölt a földeken. A nyújtóizmok kimerül

94
nek a törzs folytonos, egymás utáni emelgetésétől. Am azt is hasonló fájdalmak fogják gyötörni,
aki széken ülve az asztala vagy írógépe fölé hajolva dolgozik egész nap, mert ekkor is ugyanazok
a feszítőizmok (extenzorizmok) feszülnek hosszasan egy szokássá rögzült, habituális „zöld fény
reflex” hatása alatt. Az ágyéki gerincszakasz izmai megmerevednek és feszes ívbe húzzák a
deréktájat. A fájdalommal járó fokozott derékhajlat - amely oly sok felnőttre jellemző mai
társadalmunkban - az íjász fegyveréhez hasonlítható. A gerinc mögötti izmok jelentik az íj
idegét. Felajzatlan húrral a gerinc csupán enyhe hajlatot mutat (22a. ábra), de ha meghúzzák a
húrt, akkor az íj is meggörbül. (22b. ábra)

22a/l-2. ábra Relaxált, 22b/1-2. ábra Ajzott íjként feszülő

laza hátgerinc hátgerinc

A hát nyújtóizmainak krónikus összehúzódása esetén a gerinc ágyéki szakasza egy olyan
feszülő íj alakját veszi föl, ami a has irányába céloz, és ami rövidíti a törzset. A gerincoszlop
függőleges magassága azért csökken, mert a görbe vonal két végpontja egyszerűen rövidebb
távolságra van egymástól, mintha az a vonal egyenesebb lenne. Ez az ív a csigolyák hátsó részét
belesajtolja a szivacsos porckorongok poszteriális, hátulsó területébe, amelyek - lévén
képlékenyen rugalmasak, mint a golflabda - összenyomódnak, és hátrafelé, a gerinccsatornába
türemkednek. (22b. ábra) Mivel a röntgenfelvétel nem mutatja az izomszövetet (a feszesre
fölajzott „húrt”), csupán a gerincet és a vastag porckorongokat (azaz csak az íjat), ezért a röntg en
orvosok könnyen és gyakran összetévesztik a porckorongok ilyetén kitü-remkedését a tönkre-
menetellel, a porckorong sérvével, illetve szakadásával. Emiatt tévesen azt hiszik, hogy a
vertebrális struktúra, a gerinc szerkezete „robbant le”.
Ez a fajta sérült gerinc gondolata tér vissza újra meg újra, amikor erről a gyakori
problémáról beszélnek. A „leszakad a derekam!” kiszólás, vagy a „gerinctörő munka” kifejezés
ugyanazt a félreértést jelzi, mint a szintén gyakran hallható panasz, miszerint „lerobbant a háta”
az illetőnek. Törések és súlyos balesetek kivételével az

95
ember háta ritkán „törik” vagy „szakad”, vagy „robban le”. Viszont gyakran hajlik a íjász íjának
fájdalmas ívébe, azzal a kellemetlen gyötrelemtől kísérve, ami rendszerint a hát folyton feszülő,
elfáradt izmaiban fészkel, nem pedig a porckorongban, vagy éppen az idegekben, mint ahogy azt
széltében-hosszában hiszik. Amennyiben tényleg becsípődik az ágyéki gerinc negyedik és ötödik
csigolyája alatti érzőideg a rendkívüli mértékű összehúzódás miatt, akkor a fájdalmat nem a
hátban, hanem a medencében és a becsípődés oldali alsó végtagban érezzük. Ez kifejezetten
fartáji, isiászos fájdalom, ami egyébként egy súlyosabb kimenetele ugyanannak az íjszerű alakba
történő összehúzódás miatti - átmeneti - porckorong-összenyomódásnak.
Mivel az íjász íja előrefelé görbíti a gerinc alsó szakaszát, ezért a has önkéntelenül kifelé
domborodik.
- Akármennyit is fogyókúrázók, képtelen vagyok megszabadulni ettől az
előretüremkedő, nyomorult pocaktól! - Olyan megjegyzés ez, amit nap mint nap rengeteg
középkorú kliensemtől hallhatok. Noha ez a fajta pocak a hátizmok állandósult összehúzódásának
elkerülhetetlen következménye, néhány egészségügyi szakember között mégis fönntartja magát
az az ásatag meggyőződés, miszerint a has a hasizom elgyöngülése miatt dülled előre. A „feszes
has” nagyon sok férfinak szinte mániájává válik, akik nem egyszer még hosszas felülési és
lábemelgetési gyakorlatsorozatok rendszeres végzésére is hajlandók, csakhogy javítsanak a
helyzeten. Am semmi nem változik, ugyanis ilyenkor sohasem a hasizmok gyengültek el. A derék
izmai viszont annál inkább feszesek, folyton összehúzódott, kontrahált állapotban vannak, vagyis
azok a „túl erősek”.
A testközéptájék eme jellegzetes görbülete tehát se nem a „gyenge hát”, sem pedig nem
a „gyönge has” miatt alakul ki, de nem is olyan strukturális elváltozás miatt, amit helyre kéne
tenni, meg kéne javítani, ki kéne merevíteni, vagy éppen meg kéne támasztani. Ez ugyanúgy a
folytonosan bekapcsolódó „zöld fény reflex” kiváltotta önkéntelen és tartós hátizom-
összehúzódás eredménye. A probléma igazi helye tehát az agy, ahol ez a szokássá rögzült reflex
fészkel. Amennyiben ezt a reflexet megtanuljuk uralni, akkor minden említett gond megoldódik,
a görbe hát, az előre kiboltosodó has, az összesajtolódó porckorongok, valamennyi eltűnik, és a
fájdalom is szertefoszlik.
A szenzomotoros amnézia, az érző-mozgató rendszer emlékezetkihagyása ráadásul
elfelejteti velünk azt is, hogy milyen érzés laza, formájából ki nem vetkőzött gerinccel élni.
Miután valaki hosszú éveken át kínlódott görbe és megrövidült gerincével, nem csoda, ha már
nem is emlékszik, milyen érzés egyenesen tartani magát. A hosszú idő alatt az „egyenesség”
érzése is torzulást szenved.
Az elmúlt tíz esztendő során - számos hátragörbített gerincű, fájós hátú betegem közül -
még egyetlenegy olyanhoz sem volt szerencsém, aki - miután megtanulta érintett izmai ellazítását
- meg ne jegyezte volna: „De hát ez nem olyan érzés, mintha egyenes volnék! Tisztára, mintha
előregörnyednék! Ha egyenesen ülök, akkor így kell tartanom a hátam,...” s erre föl aztán megint
összehúzzák és hátrahajló. homorú ívbe feszítik derekukat, abba a régi yalakba, amit már
megszoktak, hasukat előredüllesztve, s ezáltal fejüket a test súlypontja mögé húzva.

96
 23a/l-2. ábra Eltorzult belső testkép: a 23b/l-2. ábra.
hátrahomorított hát egyenesnek tűnik Eltorzult belső testkép: az egyenes hát
„görnyedmek” tűnik

A 23a. és a 23b. ábra ezt az eltorzult tudatbeli testképet mutatja be. A 23. áb rán a tartós
„zöld fény reflex” hatása alatt álló személy jellegzetesen eltorzult testképe látható: az ilyen
ember számára a törzs hátrahajló íve érződik „egyenesnek” (23a. ábra), úgyhogy amikor az illető
megtanulja hátizmai ellazításával gerince ki egyen csí- tését, akkor az neki „görnyedtnek” tűnik.
(23b. ábra) Beletelik pár hétbe, amíg megszokja az egyenes, hosszú, torzulásmentes hát kellemes
érzetét. Nagyon lényeges lesz mindennek a szem előtt tartása akkor, amikor majd elkezdjük az
első két SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLAT keretén belül a hátizmok
ellazítását.

97
TIZENEGYEDIK FEJEZET

A trauma, a sérülés szerepe

Amikor megdől a test

Egy kérdést mindig fölteszek a nálam jelentkező betegeknek: volt-e korábban

csonttörésük, súlyosabb természetű balesetük, műtétjük, vagy bármilyen egyéb ok miatt állottak-e
valaha kórházi kezelés alatt? Mindig szemügyre veszem a páciens koponyájának helyzetét is,
megnézem, „hol áll a feje”, amiből kiderül, nem dől-e az illető valamelyik oldala irányába. Néha
megkérem pár lépés megtételére is, hogy láthassam, mutatkozik-e sántítás, bicegés. Mindkét
tájékozódás ugyanazt a célt szolgálja: kideríteni, hogy történt-e súlyos sérülés az illetővel eddigi
élete során.
A szokássá rögzült „vörös fény reflex” és „zöld fény reflex” fokozatosan kialakuló testi
hatásai legjobban oldalról nézve tűnnek szembe. Ezek például az „íjász íja” tartásnak megfelelő
hátragörbült derék és kidüllesztett has, vagy a „viejito-tartás”, a görnyedt felsőtest. A trauma
hirtelen kialakuló hatásai viszont szemből vagy hátulról nézve látszanak a legjobban. Ilyen
például a törzs oldalirányú dőlése. A hosszú időn át elhúzódó stresszhatás egyaránt érinti a test
mindkét oldalát, tehát nem szokott oldalirányú dőlést is okozni. A trauma viszont rendszerint a
testnek csak arra az oldalára hat, amelyiken a súlyos sérülés történt, s az izmok féloldali
összerándulását és a test oldalirányú meggörbülését okozza.
A „traumareflex” az érző-mozgató rendszer válaszreakciója, melynek célja, hogy
megóvjon minket a fájdalomtól. Egészen közönséges, mindennapi védekező reflexről van szó.
Ugyanolyan közeli ismerős, mint a „vörös fény reflex” lélegzetelállító görnyedése, vagy a „zöld
fény reflex” okozta felajzott íj alakú fájdalmas háttartás. Ha méh döfi fullánkját bőrünkbe, vagy
injekciós tűvel szúrnak belénk, önkéntelenül összerándulunk. Ez a „traumareflex”. Ha a
cigarettaparazsat vagy az öngyújtó lángját túl közel tartja hozzánk valaki, akkor a fenyegetett
testrészt hátrébb húzva a veszély- forrástól megrezzenünk: ez is „traumareflex”. Amikor sérülés
éri testünket, akkor az izomzat összerándulásának az az értelme, hogy a sérülés helyének
környezetében feszes, védekező, pgyzsszerű területet hozzon létre: ez szintén a „traumareflex”.
Az efféle „traumareflex” a test bármely részén fölléphet, fönt vagy lent, elöl vagy hátul,
baloldalt vagy jobboldalt. A test elülső oldalán hozzáadódhat a „vörös fény reflex” összehúzó
görnyedéséhez, ami néha például szívműtét után figyelhető meg. A test hátsó oldalán
hozzáadódhat a „zöld fény reflex” feszes hátragörbülésé- hez, ami időnként gerincműtétet
követően látható. De - hacsak nem teste középtáján érte a sérülés az illetőt, - a „traumareflex”
összekuporodásra késztető izom-össze- húzódása egyértelműen az egyik testfélen fog
meglátszani, rendszerint károsan érintve a járás egyenletességét és az egyensúlyérzéket.

99
 Amennyiben szkoliózis, azaz gerincferdülés áll fönn, az annyit jelent, hogy trauma
történt. Ortopéd orvosok gyakran figyelmen kívül hagyják a sérülést, mint a gyermekkori
gerincferdülés létrejöttében is szerepet játszó jelentős tényezőt, s néha furcsa módon azt
hangoztatják, hogy az okok ilyenkor genetikusak, vagyis, hogy az egyik oldal örökletesen
gyorsabban növekszik, mint a másik. Az esetek egészen elenyésző hányadában ez valóban igaz
lehet, de a genetikus eredetű deformációk rendszerint más, szintén örökletes eredetű növekedési
torzulásra mutató jegyekkel együtt, halmozottan szoktak előfordulni, ami viszont meglehetősen
ritka a gerincferdülés esetében.
A szkoliózis lehet egyszerű oldalirányú gerinchajlat, mint egy elnyújtott „C” betű, de
lehet kettős hajlat is, mint az „S”. (24a. és 24b. ábra) Utóbbi esetben a gerinc alsó része az egyik
irányba görbül, míg a felső, mellkasi szakasza az ellenkezőbe. Kialakulásának menete általában az
alábbi: a test egyik oldalát sérülés éri, ami a medence és az ágyéki gerincszakasz egyik oldali
izmait szorosabb összehúzódásra készteti. Ám egyensúlyérzékünk helyesbítőreflexe is
bekapcsolódik, és önműködően elhúzza a fejet és a törzset az ellenkező irányba, hogy
ellensúlyozza az alsó testtájék hajlá- sát. A 24a. és a 24b. ábrákon a reflexes izom-
összehúzódásnak olyan hatása látható, amelynek irányítása fölött az illető elvesztette az uralmát;
azaz előállt az SMA, a szenzomotoros amnézia, az érző-mozgató rendszer emlékezetvesztése.
Lehet az oldalirányt! hajlat egyszerű vagy „S” alakú, az ok rendszerint ugyanaz: trauma a test
egyik oldalán, ami reflexes izom-összehúzódást okozott.

24a. ábra 24b. ábra

Szkoliózis (oldalirányú gerincferdülés) Szkoliózis (oldalirányú gerincferdülés)
egyszerű, ,,C” alakú hajlattal kettős, „S” alakú hajlattal

100
 A „traumareflex” kiváltása bármilyen súlyosabb testi sérülés hatására megtörténhet. Az
ELSŐ RÉSZ esettörténeteiben Barni, aki erősen jobbra dőlt, három évvel korábban bal combját
törte el gépkocsibalesetben; Lujzi „befagyott” jobb válla és jobbra dőlése azután alakult ki, hogy
elesett és eltörte jobb felkarját, Huba kizuhant teherkocsijából, megsérült a bal térde, s attól
kezdve balra dőlve bicegett.
A „traumareflex” sebészeti beavatkozás következményeként is kiváltódhat: szpasztikus ,
görcsös összehúzódás válaszreakciója áll elő a műtött terület tájékán. Nagyobb mellműtéten
(mastectomia) átesett nőknél könnyen előfordulhat, hogy mellkasuk felső részén és vállukban
tartós merevség és krónikus fájdalom jelentkezik. Szívműtétet túlélt férfiak mellkasában sokáig
sajgó feszültség maradhat. Veseműtét és húgycső-katéterezés után egyeseknél irányíthataüan
altesti izomgörcsök jelentkezhetnek a has alsó részén, illetve a comb tövénél, amerre a katétercső
vezetett. Az efféle példákat vég nélkül lehetne sorolni.
Ugyanígy gyakori a „traumareflex” a test valamelyik oldalán egy súlyosabb csípőreesés
után, vagy lábtörés, esetleg bokaficam nyomán. Ha nem tudjuk a sérült lábat terhelni, az a test
terhének a túlsó oldalra történő önkéntelen átvitelére vezet. Ez nem szándékos cselekedet, hanem
akaratlan reflex, hogy elkerüljük a fájdalmat. Ilyenkor egyszerűen nem tehetünk mást, minthogy a
másik lábat részesítjük „előnyben”, s „kíméljük” a sérültet. Szabók és csontkovácsok egyaránt
gyakran mondják kuncsaftjaiknak, hogy egyik lábuk rövidebb, mint a másik. Száz ilyen eset
közül, amikor úgy tájékoztatták a beteget, hogy nem egyforma hosszú a jobb és a bal alsó vég-
tagja, én magam egyetlen eggyel sem találkoztam, akinek valóban rövidebb lett volna az egyik
lába; minden egyes esetben a test központi izmai álltak tartós feszültség alatt, ami fölhúzta a
medence valamelyik oldalát, (mint Huba „félig behúzott futóműve”), amitől az azonos oldali alsó
végtag - de csupán a felületes szemlélő számára - rövi- debbnek tűnik. A „traumareflex”
megnyilvánulási változatainak száma legalább ugyanannyi, mint ahányféle módon
megsérülhetünk, az apróbb kellemetlenségektől kezdve az egészen durva behatásokig, az
„ostorcsapásos” rándulás okozta nyakpanaszoktól kezdve egészen a bénulásos betegségekig.
A bal és a jobb testfél közötti egyenlőtlenség annyira gyakori, hogy sokszor hi ába látjuk,
mégsem vesszük észre. Az oldalirányú gerincgörbület olyannyira hétköznapi, „normális”, hogy
még az orvosok közül is nagyon kevesen képesek fölismerni a baleset miatt egyik oldalára dőlő
személynél, ha az illetőnek ráadásul még a dereka is fokozottan íveltté vált a „zöld fény reflex”
hatására, hogy milyen nagy az egyik vagy esetleg mindkét oldali ülőideg -becsípődésének a
veszélye.
Az isiász (más néven ülőidegzsába) oka a porckorongnak az ülőideg gyökeire kifejtett
nyomása. A kétoldali ülőideg ágai a negyedik és ötödik ágyékcsigolya, illetve az ötödik
ágyékcsigolya és a keresztcsont között erednek. Ezek érzőidegek, amelyek a medencén keresztül
futnak le a combhoz és a lábikrához (vádlihoz), s a lábfejben végződnek. A magasabban eredő
ülőidegrész a láb oldalán megy végig és a nagylábujjban (öregujjban) végződik. A lejjebb eredő
ülőidegrész viszont az alsó végtag hátoldalán vezet le, a sarokhoz, és a kislábujjban ér véget. A
fájdalomérzet helye attól függ, hogy mely ideggyökök kerültek nyomás alá. Ha a becsípődés
kismértékű, a fájdalomérzet a medencére és a csípőre korlátozódik. Ha azonban súlyos nyomás
nehe

101
zedik az idegre, akkor a fájdalom forró, tüzes huzalként éget, az ideg teljes hosszá ban, le
egészen a lábfejig. Ez idegfájdalom, amelynek jellege különbözik az izomfájdalom érzetétől, és
szélsőséges esetben pokolian kínzó lehet.
Csigolya-összeroppanás okozta becsípődés és nyomás, illetve más súlyos sérülések
nyilvánvaló eseteit leszámítva az isiász egy meglehetősen elteljedt adaptív, vagyis
alkalmazkodási betegség. Mint minden adaptív baj, ez is közvetlen összefüggésben áll az illető
élete során megélt stressz és elszenvedett sérülés mennyiségével. Mennél tovább élünk, annál
több a lehetőségünk stresszre és sérülésre. Nem csoda hát, hogy az ülőidegzsábát is gyakran
összefüggésbe hozzák az öregkori nyavalyákkal. Pedig ez is bármilyen életkorban előfordulhat. S
lévén alkalmazkodási betegség, az isiász szintén ugyanúgy elkerülhető, illetve gyógyítható, mint
a többi öregedésnek tulajdonított baj. A szomatika oktatójaként munkám egyik legérdekesebb
része, amikor megtanítom az embereket, miként kerüljék el, illetve hogyan szabaduljanak meg az
isiász, avagy ülőidegzsába kiváltó okaitól. Gyakran keresnek föl olyan emberek, akiket súlyos
derék- és lábfájás gyötör, de a műtét elkerülése érdekében szinte bármire hajlandóak.
Egy alkalommal például egy, a negyvenes éveinek elején járó pék vánszorgott be
hozzám, pokoli - isiász okozta - kínoktól gyötörve, ami végighúzódott a bal lábán, le az
öregujjig. A fájdalom egészen rémületbe ejtette, de még jobban félt attól a gerincműtéttől, amit
orvosai elengedhetetlenül szükségesnek véltek. Néhány szomatikus kezelés hatására visszanyerte
törzse baloldali, valamint ágyéki izmai érzékelésének és mozgatásának irányítását. Fájdalma
elmúlt, először a lábából, majd a derekából is. Tönkrementnek hitt porckorongjáról kiderült,
hogy az csupán kissé kitüremkedett a derék izmainak akaratlan összehúzódásából származó
nyomóerő hatására. Tökéletes gyógyulását azóta is folyamatosan úgy ünnepli meg, hogy minden
nap nagy felhajtással bemutatót tart, amint maga emelgeti föl a padlatról a félmázsás
liszteszsákokat. így tölti föl a dagasztógépét, nap-nap után, immáron három esztendeje.
Egy másik esetben meg egy cowboy-jal foglalkoztam, aki krónikus ülőidegzsá- bája
miatt kénytelen volt távolmaradni a rodeóversenyek állatmegülő vetélkedéseitől. Alig tíz nap pal
harmadik (s egyben utolsó) foglalkozásunk után már San Francisco városának Cow Palace
(Marhapalota) nevű küzdőterén a vadlóbetörés és bikameg- nyargalás mesterségét űzte a Nemzeti
Bajnokság versenyén.
Az emberi tudatosságnak és a központi idegrendszer tanulási és alkalmazkodási
képességének erről a szinte csodával határos teljesítményéről szól ez az egész könyv. Sokkal
többre vagyunk képesek, mint hittük! Amint fokról fokra egyre többet tudunk meg az agy
működéséről, hogy miként irányítja, javítja és óvja testünket, annak arányában fogjuk egyre
inkább értékelni elképesztő képességét, aminek ráadásul mi magunk vagyunk a birtokosai.
Sokkal kevésbé szorulunk mások segítségére, sokkal kevésbé függünk másoktól, mint ahogy azt
eddig magunkról tartottuk. Más szóval sokkal inkább felelősek és önirányítóak vagyunk
életünket illetően, mint ahogy azt gondolnánk.

102
 Magyarázat
HOGYAN MARADJUNK VONZÓK ÉS OKOSAK?

Az öregedés legendájának elterjedt hite szerint az ifjúság első virágzása múltán

folyamatosan egyre csak veszítünk nemi és szellemi képességünkből. Vaskos tévedés!
A nemi alkalmasság hanyatlásában, a potencia csökkenésében van azért néminemű
igazság, már ami a férfikéj csúcspontelérésének, az orgazmusnak a gyako riságágát illeti, a
serdülés utáni első négy évéhez viszonyítva. A nemiségnek ez a kezdeti kirobbanó formája a
tizenéves kor végére visszaesik egy viszonylag állandó szintre, s a férfiak 98%-a ötvenes évei
után is nemileg aktív marad.
A nemiségről szóló ismereteink Alfréd C. Kinsey úttörő jelentőségű, s vagy három
évtizeddel ezelőtt kelt jelentéseiből erednek. De Kinsey kutatásai legföljebb 65 éves életkorig
bezárólag foglalkoztak az emberek szexuális kérdéseivel, s már az 50 év fölötti korosztályhoz
tartozó vizsgálati alanyok száma is elenyészően alacsony volt. Ezt a hiányzó ismerethalmazt
bőségesen kiegészíti viszont a Consumers Union (Fogyasztók Szövetsége) 1984 -ben kiadott
jelentése, amit Lőve, Sex andAging{ 1} (Szerelem, nemiség és öregedés) címen tettek közzé, s ami
az 50 és 80 év közötti korosztályt ölelte föl. Az ebben a jelentésben szereplő 4246 válaszadó a
legnagyobb létszámú időskori (geriátriai) mintát jelenti, amit a szexualitás tanulmányozása
céljából valaha összeállítottak.
A jelentésből az derül ki, hogy a kései években a nemi képesség csupán elha-
nyagolhatóan csekély mértékben csökken. Ami a gyakoriságot illeti; jóllehet, nem ugyanolyan,
mint a tizenéves kor vége táján, de, ha a jelentés személyes megjegyzéseit is áttanulmányozzuk,
kiderül, hogy az élvezet viszont kétségtelenül nagyobb. Úgy tűnik tehát, hogy az idősebbeknek
kevesebb ismétlésre van szükségük ahhoz, hogy jól csinálják.
A nők nemi reakcióképességének kiteljesedése a féfiúinál jelentősen későbbi korra
tehető, vagyis húszas éveik végére, illetve a harmincas esztendeik elejére. Szexuális
tevékenységük átlagos gyakorisága e kor után aránylag állandó marad, egészen a 60 éves korig.
Ajelentésben szereplő ötvenes éveikben járó nők 93%-a volt még nemileg aktív ebben a korban.
Összevetve ezt az adatot a mintául vett 50 év feletti férfiak 98%-os nemi aktivitási mutatójával
olyan képet nyerünk a félszáz esztendő küszöbén túli emberek nemi életét illetően, ami
egyáltalán nem erősíti meg az öregedésről szóló legenda mítoszát.
Ismerve azokat az izomrendszeri kényelmetlenségeket és korlátozottságokat, amik az
élet során a stressz és a véietien balesetek okozta trauma folytán az átlagpol gárt sújtják, ezek a
számadatok bizony elég meglepőek. Ugyanígy elképesztő az is, hogy a hatvanas éveiket taposó
férfiak 91%-a nemileg továbbra is tevékeny, mint ahogy a hasonló korú nők 81%-a szintén. (Azt
se felejtsük el, hogy ez a némileg csökkenő számérték az elözvegyülésből adódó változásokat is
tartalmazza...) Sokan hiszik, hogy mire valakinek sikerül élve megérni hetvenes éveit, az a nemi
tevékenységet illetően már végképp kimerült. Szó sincs róla! Az e korosztályhoz tartozó összes
vizsgált férfi 79%-a, míg a hasonló korú nők 65%-a továbbra is szexuálisan aktív marad.{2}

103
 Életkorunk előrehaladtával tehát mutatkozik ugyan némi csökkenés a nemi élet
gyakoriságában, de az csekély mértékű. S ha megtanuljuk, hogy miként védjük meg magunkat az
idegrendszerünket érő stressz és traumák halmozódó hatásától, könnyen lehet, hogy egyáltalán
semmiféle csökkenés sem mutatkozna ebben a tekintetben.
Mély benyomást tett rám a hivatkozott jelentésnek a nyolcvanas éveiket élő emberekről
szóló része is. Kiderült, hogy az ilyen korú férfiak és nők mintegy fele marad meg nemileg
tevékenynek, és többségük a nemi élményük szintjére vonatkozóan továbbra is a „nagyon
élvezetes” fokozatot jelölte meg. A feltett kérdésre felelve, hogy mit tudna a szerelmet és a nemi
kapcsolatokat illetően a fiatalabb nemzedékek számára mondani, egy San Diego (USA) városából
való 83 éves asszony így felelt: - Azt, hogy a nemi életnek a kor nem szab határt.
Egy 68 éves özvegy még ezzel a megjegyzéssel egészítette ezt ki: - Hogy tömören
összegezzem: ritkábban engedem meg magamnak, de annál jobban élvezem, és annál nagyobb
gyönyörűségemet lelem benne...{3}
A korosodással kapcsolatos közismert legenda másik része az öregedés okozta szellemi
hanyaüás. Amikor az értelmi szint fölmérésére a Binet féle intelligenciavizsgálatokat először
alkalmazni kezdték az Egyesült Államokban, úgy vélték, hogy az értelmi szint - a nemi
képességek fejlődésével párhuzamban - 16 éves korban éri el a csúcsát. Az 1920-as évek táján
egyes kutatók egyenesen úgy gondolták, hogy a lehetséges csúcs még ennél is korábbi, talán a
13. életév körüli. Ezen tetőpont után értelmi fejlődést már nem feltételeztek. (Talán ez is gyökere
volt a közismert tévhit kialakulásának.) Az 1930-as évek Wechsler féle tesztvizsgálatai hamar
kiderítették, hogy a Binet-féle teszt ezen megállapításai nem állják meg a helyüket. További
vizsgálatok alapján egyenesen úgy tűnt, hogy sok felnőtt egyre okosabbá válik, ahogy öregszik.
A Wechsler-tesztek további érdekességeket is fölvetettek: a különféle természetű szellemi
tevékenységek különböző időpontokban és különböző mértékben csúcsosodt ak, illetve
hanyaüottak, sőt, néhány felnőtt egyáltalán semmiféle mérhető csökkenést sem mutatott az idő
múlásával.
Valamennyiünk számára ismerős, ahogy az idősebbek sóhajtozva mondogatni szokták: -
Bizony már nem vág úgy az eszem, mint annak idején. - Arról is hallhatunk, hogy sok idős
embert az Alzheimer kór okozta emlékezetzavar sújt. A huszadik század felgyorsult tempója
miatt sokak számára az ifjabb, feltörekvő nemzedékek okosabbnak tűnnek, mint az őket
megelőzők. De vajon ennek a korkülönbség-e az oka, vagy valami ettől teljesen független dolog,
például a kulturális és a neveltetésbeli eltérés?
Nem lehetett ezt a kérdést egyértelműen megválaszolni mindaddig, amíg el nem
végeztek egy bonyolult tudományos feladatot. A „longitudinális” tanulmányban folya matosan
mérik egy megfelelően kiválasztott embercsoport tagjainak értelmi képességeit, a felnőttkor
végéig. Nyomon követni egy kellően nagy létszámú csoport tagjait, és folyton vizsgálni meg
újratesztelni őket, 20-30 esztendőn keresztül, bizony hatalmas feladat. Ennek megfelelően eddig
csupán egy-két efféle vizsgálatot sikerült befejezni. Nyolc ilyen tanulmány eredményeit tették
közzé egy egészen rendkívüli kutatási jelentésben, Longitudinal Studies of Aduit Psychologiccil
Development (A felnőtt

104
kori lélektani fejlődés longitudinális vizsgálata) címen.{4} Kiadója az a K. Warner Schaie, akinek
saját, 21 évig tartó vizsgálata képezte e könyv gerincét.
Schaie 1656 alannyal vágott bele vizsgálataiba, akik 25 és 67 év között jártak. Tesztelte
őket 1956-ban, 1963-ban, 1970-ben és 1977-ben. A csoportban végzett és újra és újra lefolytatott
vizsgálati tesztek célja a különféle jellegű értelmi képességek növekedésének, illetve
hanyatlásának megállapítása volt. Egyértelműen nyilvánvalóvá vált, hogy az értelmi képességek
fejlődése nem 16 éves korban ér a csúcsra. Különböző értelmi képességek más és más
időtartamot igényeltek beérésükhöz. A számokban történő gondolkodás például nem éri el
tetőpontját a 32-ik életév előtt; az indoklási és érvelési képesség a 39-ik évben csúcsosodik ki; a
beszédkészség és a szavak folyamatos fűzésének képessége nem jut föl legmagasabb szintjére 46
éves kor előtt. A szóbelijelentés értelmezése az 53. életév után éri el csúcspontját.{5} Az idő
múlása tehát felnőttek esetében sem feltétlenül a hanyatlás időszaka, hanem a fejlődésé és az elő-
relépésé is. Ez aztán a döbbenetes fölfedezés!
Vajon miért nem mutatta valamennyi tesztelt személy ugyanazt a folyamatos fejlődést?
Miért lehetett, hogy egyesek hanyatlásnak indultak, mások ugyanakkor tovább folytatták
képességeik növelését? Átvizsgálva a különféle lehetőségeket Schaie arra a következtetésre
jutott, hogy „flexibilis perszonalitási stílusú” (hajlékony személyiségjegyekkel rendelkező)
egyéneknél a valószínűbb, hogy életüket továbbra is magas szellemi képességű szinten folytatják.
Az értelmi képesség ezen a módon tükrözi vissza, hogy miként éltük életünket, vagy, ahogy
Schaie mondja: „...jellegzetesen csak a 8Tik életév tipikusan az, amire elmondható, hogy az
átlagos idős ember a fiatal felnőttek közepes teljesítményszintje alá esik.”{6}
A „flexibilis perszonalitási stílusjegyek” mellett Schaie még két másik olyan feltételt is
hangsúlyoz, amelyek elősegítik a magas szintű mentális képességek megmaradását: elsősorban a
kellemes, stresszel kevéssé terhelt életvitelt, másodsorban pedig a mozgásszervi bántalmak, és a
szív- és érrendszeri betegségek hiányát. Schaie végül kereken megerősíti azt a tézist, ami ennek a
könyvnek is alapvető tantétele: „Arra a következtetésre jutottam, hogy a .használd vagy
elveszted’ elv nem csupán a mozgásszervrendszeri hajlékonyság fönntartására alkalmazható,
hanem az életmód rugalmasságára, továbbá az azzal összefüggő magas szintű értelmi
teljesítmények megtartására is.”{7}

105
TIZENKETTEDIK FEJEZET %Jf

Az elváráss a hozzáállás szerepe

Az „elvárás” nyelvünk talán legfontosabb szava. Az emberi lét azon összetevőjéhez van
ugyanis a legtöbb köze, ami elől a legkevésbé tudunk kitérni. Ez pedig az idő.
Az időben élünk, vagyis állandó változásban. A jelen perc helyet ad a rákövetkezőnek. A
mai nap a holnapnak, az idei év a jövő esztendőnek. Élni és öregedni ugyanazt az eseményt
jelenti, mert az ember az időben él, életünk a jelen idejéből a jövő idejébe áttűnve változik.
Ennek a folytonos változásnak a középpontjában helyezkedik el az elvárás.
Az elvárás az, ami elvisz minket ajelenből a jövőbe. Olyan, mint hajó orrtőkéjén a
vágósarkantyú, aminek éle kihasítja az előrevezető utat. Amerre a vágóéi mutat, az határozza meg
a hajótest haladásának irányát. Orra után megy a hajó, mozgását az vezeti. Életünk folyamata
ugyanúgy követi elvárásainkat, ahogy a hajótest megy a saját orra mutatta irányba.
Az „önmagát beteljesítő prófécia” kifejezés olyan jövendölést jelent, ami elősegíti önnön
megvalósulását. Azt jelenti, hogy amit önmagunkkal kapcsolatban elvárunk, az rendszerint
egybeesik azzal, ami végül is megtörténik velünk. Az elvárás nem csupán a jövő előrejelzése,
ahhoz is hozzájárul, hogy az események aszerint következzenek be. A tevőleges szerep, amit az
elvárás játszik, jó közérzetünk és egészségünk szempontjából döntő fontosságú. Gondoljunk csak
a gyógyszert utánzó, de hatóanyagot nem tartalmazó készítmények gyógyító hatására, az
úgynevezett „placébóeffek- tusra”. A placébó latin eredetű kifejezés, s jelentése „Kérni fogom”.
A katolikus keresztény egyház egyik liturgikus szertartásából vették át, amiben a pap így szól:
„Kérni fogom az Urat..."
Később már általános körben is mindenféle olyan próbálkozásra alkalmazták ezt a
kifejezést, amiben valakit valamire kérünk, vagy kecsegtetünk valamivel, vagy hí - zelgünk neki.
A tizenkilencedik században az orvosok minden olyasmire - például kivonatokra - hivatkozva
használták ezt a szót, ami nem rendelkezett hatóanyaggal, de „gyógyszer” gyanánt adták, noha
nem azért hogy meggyógyítsák a beteget, hanem csupán hogy kedvébe járjanak. Ám ugyanezek
az orvosok hamarosan mégis valami egészen furcsa dologra lettek figyelmesek. Ezek a
készítmények ugyanis - amelyektől nem vártak semmiféle hatást - néha ténylegesen sikerre
vezettek, amennyiben az orvos rávette a beteget, hogy higgyen a szer hatásosságában, abban,
hogy az majd valóban segíteni fog. Ha a beteg elvárta a cukorpirulától, hogy segítsen rajta, akkor
az meg is tette azt. Ez tehát a „placébóeffektus”.
A hivatásos gyógyászatban dolgozók hajlamosak azt gondolni, hogy az ő tech nikai
felszerelésük tartalmazza mindazt, amire csak szüksége lehet egy betegnek. De a placébóeffektus
ennek ellenentmond. F.J. Evans vezetett végig egy alaposan ellen

107
őrzött kísérletsorozatot a fájdalomcsillapításra vonatkozóan, aminek során a morfi um, illetve az
„értéktelen” placébótabletta hatását hasonlította össze. A placébó a morfiumadag hatásosságának
56%-át érte el!{l} Vajon mi lehetett az, ami ennyire erőteljes fájdalomcsillapító hatást váltott ki?
Csakis egyvalami: az elvárás.
Majdnem ugyanezek az eredmények adódtak, amikor a „placébóeffektust” az Aszpirin
(54%), illetve a Kodein (56%), valamint a Darvon (45%) nevű készítmények hatásával vetették
össze. Egészen rendkívüli volt arra rájönni, hogy a placébó effektus állandónak bizonyul. Bármi
is volt az analgetikus hatóanyag, a placébó hatásosságának részaránya szinte pontosan
ugyanakkora maradt.
A hír terjedésével az orvosok hamarosan rájöttek egyéb dolgokra is, például arra, hogy a
placébóeffektus • egyáltalán nem korlátozódik a fájdalomcsillapításra. Placébóhatásra bukkantak
olyan kutatásokban is, amik például mellékvesehormon (adrenalin), angina pectoris (szívtáji
szorító fájdalom, heveny koszorúér-elégtelenségben), asztma (légszomjroham), vérkép,
vérnyomás, rák, közönséges meghűlés, köhögési reflex, cukorbaj, hányás, láz, emésztőnedv -
elválasztás, mozgásképesség, fejfájás, álmatlanság, szklerózis multiplex (idegrendszeri
betegség), fogamzásgátló tabletták, Parkinson-kór, pupillatágulás és összehúzódás, légzés,
sokízületi gyulladás, tengeribetegség, fekély, védőoltások, vazomotoros (érbeideg ződési)
funkciók, továbbá szemölcsök tanulmányozásával foglalkoztak.{2} A lista, azt hiszem jelentős
mértékben alátámasztja a szomatika szemléletét, miszerint a tudatosság szerves összetevő részét
alkotja az emberi test önszabályozó tevékenységének.
Az elvárásnak az emberekre gyakorolt ilyen befolyása annyira következetesen
észlelhető, egyetemes reakció, hogy új készítmények kipróbálásakor a gyógyszeripar is
automatikusan figyelembe veszi. Vizsgálólaboratóriumaikban mindig „kettős -vak” kísérletet
végeznek, vagyis a próba alatt sem a kísérlet vezetői, sem annak alanyai nem tudhatyák, melyik a
„placébó”, és melyik az „igazi” pirula. Evans így következtet: „A placébót úgy kell figyelembe
venni, mint egy öntörvényű terápiás gyógybeavat- kozási lehetőséget, egy hatóanyagot, aminek
hasznos, illetve káros, pozitív, avagy negatív hatásait más hatásoktól függetlenítve ki lehet
értékelni, s amelynek hatásmódja olyan, hogy az maga is megér egy önálló kutatást.”{3}
A placébóeffektus nem csupán a farmakológia, a gyógyszertan területén mutatkozik, de
még a sebészetben is megfigyelhető. H. Beecher már klasszikusnak számító orvosi tanulmánya, a
„Surgery as a Placebo” (A műtét mint placébó) beszámol arról, hogy miféle placébóhatáson
alapuló operációt alkalmaztak az angina pectoris („szívgörcs”) fájdalmának enyhítésére. A
szokásos sebészeti beavatkozás során a feltárás után elkötik az emlőverőeret (artéria mammaria).
A sebészek egy része azonban kételkedett e beavatkozás hasznában, s ezért két csoportra
oszlottak. Az egyik elvégezte a bemetszést és az emlőverőér lekötését, a másik viszont csak
bevágta a bőrt, majd a sebet bevarrta, s a verőérhez hozzá sem nyúlt. Az eredmények mindenkit
lenyűgöztek. Az a csoport, amelyik csupán bemetszést alkalmazott, s utána semmi mást, 100%-os
sikerről számolhatott be, „műtétjük” után valamennyi betegük többet tudott mozogni szívtáji
panaszok jelentkezése nélkül, és mindegyiküknél csökkent a gyakran használt szívgyógyszer, a
nitroglicerin iránti igény. A betegek ugyanezen csoportja hat héttel, majd még később, hat
hónappal a beavatkozás után is mutatta
ezeket a figyelemreméltó javulási jeleket. A másik csoportnál a javulás aránya ugyan akkor
mindössze 76%-os volt.
A placébóeffektus egyértelműen megmutatkozik a biofeedback (élettani visszacsatolás)
segítségével történő kezelés, illetve a pszichoterápia során is. Szorongás, ödéma (vizenyő),
tachikardia (szapora szívverés), érszűkület, különféle fóbiák (félelmek) és depresszió
(búskomorság), ezek mindegyike olyan kór, amit már sikeresen gyógyítottak placébóhatás útján.
Az elvárás tehát kulcsfontosságú tényező minden emberi betegség esetén.
Mivel a gyógyászat gyakorlatában a placébóhatás ennyire általános, ezért ma már külön
tudományág, a pszichoneuro-immunológia tanulmányozza. Ez az ígéretes kutatási terület olyan
valaminek a meglétét tételezi eleve föl, amit nemrég még tökéletes lehetetlenségnek tartottak:
azt, hogy a szervezet védekező (immun-) rendszere szoros funkcionális kapcsolatban áll a
központi idegrendszerrel. Kiderült továbbá, hogy a különféle tudatállapotok, egyes érzelmek és
bizonyos hozzáállások olyan neurotranszmitterek (ingerületátvivő anyagok) termelését váltják ki,
amik befolyásolják az immunrendszer működését. Ezért lett e fiatal tudományág neve
pszichoneuro- immunológia.
A pszichoneuro-immunológia munkahipotézise (előföltételezése) az, hogy valamilyen
tudatállapot (például az elvárás) egyaránt képes változások létrehozására a központi
idegrendszerben és az immunrendszerben is. Lényegében ez egybevág a szomatika szemléletével:
vagyis a testünkkel, az egészségünkkel kapcsolatos hozzáállásunk és hitünk alapvetően
befolyásolják testi állapotunkat és egészségünket. Amennyiben elvárjuk testünktől, hogy
lendületes, életteli és egészséges legyen, akkor hajlandóságot mutat, hogy az is maradjon.
Másrészt viszont az elvárás az öregedés regéjének mítoszába is beépülhet, vagyis az öregkorral
együttjáró szerkezeti és funkcionális leépülés elkerülhetetlenségébe vetett hitbe. Utóbbi esetben a
leépülés ténylegesen is jelentkezik. A prófécia önbeteljesítővé válik: az történik meg, amit
elvárunk.
Ha elérünk egy bizonyos kort, amikor kényelmetlen érzések jelentkeznek tes- tünben,
annak különböző részem, akkor döntő jelentőségű lesz, hogy miként értelmezzük azokat. Ha
súlyos betegség és a leépülés jeleiként gondolunk rájuk, ami már várható ebben az életkorban,
akkor elfogadjuk a változtathatatlannak tartott sorsunkat, és megadjuk magunkat a feltételezett
végzet hatalmának. A betegség elvárása a szervezet szempontjából egyenértékű annak
óhajtásával, ami aztán az agyban és az immunrendszerben veszedelmes válaszreakciókat indít be.
Azért veszedelmeseket, mert úgy tűnik, hogy egy betegséggel szembeni küzdelem „föladásának”
puszta érzete is leállítja öngyógyító képességeink mozgósítását.
Ha testi tünetek jelentkezésekor szokásszerűen összegörnyedünk, várva a lehető
legrosszabbat, azzal tartósan megerősítjük azt a tünetet, állandósítjuk, ami a későbbiekben
megakadályozza a javulást. lan Wickramasekera professzor, orvoskutató egyetemi tanár, a
placébóeffektus jelenségét feltételes reflexként elemző vizsgálatában az alábbiakat állítja a
negatív elvárás eme vonatkozásáról.

„Ez a kutatás különösen vonatkozik a krónikus betegségekre és olyan funkcionális rendel lenességekre, mint a
derékfájás, a cukorbetegség, a kardiovaszkuláris (szív- és érrendszeri) elváltozások, a muszkuloszkeletális
(váz- és izomrendszeri) rendellenességek, továbbá

109
 a rák, amelyeknél a feltétlen betegségi folyamat, sérülés vagy diszfunkció tartósan megmegújuló
megerősítése ■megnöveli a feltételes, kondicionált reakciók létrejöttének valószínűségét, amik fönntartják az
adott rendellenességet. Ilyen esetekben a betegség feltétlen fíziokémiai okok révén történő tartós, intcrmittáló
aktiválása egyre erősebb averzíve anticipált (félve várt) válaszreakciókhoz vezethet, amelyek akkor is gátolják a
motoros (mozgató) rendszert, amikor a nem kondicionált (feltétlen.) inger inaktív. Az is jól megalapozott tény,
hogy a feltétlen belső inger által előidézett időnkénti megerősítés olyan rosszirányú alkalmazkodási választ
gerjeszt, ami a lehelő legnagyobb mértékben ellenáll a javulásnak.”{5}

Ezek a kijelentések világossá teszik, hogy az öregedés regéjének mítosza nem csupán a
„korral járó” kórságokba vetett puszta hit, hanem önmaga is tényleges előidézőjévé válhat
ezeknek a betegségeknek. Ezért tehát a testi panaszokra adott intelligens válasszal és pozitív
ellenintézkedések megtételével közvetlenül elébe vághatunk az eseményeknek, és megóvhatjuk
magunkat mindenféle „betegségi folyamat, illetve sérülés vagy diszfunkció (működésbeli hiba)”
állandósulásától.
Röviden szólva: ha okosan figyeljük testünket, és ha a testi önszabályozás ha-
tékonyságának javítására olyan pozitív ellenintézkedéseket alkalmazunk, mint amilyen például a
SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK rendszere, akkor az öregedés
„elkerülhetetlennek” feltételezett tünetei szinte egyáltalán nem fognak jelentkezni.

Magyarázat TANULJUNK MEG INNI A KÚTBÓL!

Az „age” (kor) szó egyszerűen a létezés egy szakaszát jelenti. Ez is roppant izgalmas
szava az angol nyelvnek, mert sokkal összetettebb, mint ahogy hangzik. Már az eredete is igen
érdekfeszítő. Latin gyökerű töve az aetus. Annak aticus alakját „hozzá tartozik”, „megfelel neki”
jelentéssel elteijedten használták sok szó végződéseként, például a silvaticus „erdőbeli” (silva),
vagy a viaticus „útbeli” (via) esetében. Az aticus később átalakult franciában az „-age”
végződéssé, s azon keresztül a silvaticus - némi jelentésmódosulással - úgy ment át az angol
nyelvbe, mint „savage” (barbár, vad), a viaticus pedig mint „voyage” (utazás). Az „age”, amit
most önmagában „kor” jelentéssel használnak, rengeteg angol szó végződésévé is vált: language
(nyelv, beszéd), viliágé (falu), marriage (házasság), és így tovább.
Noha az „age” (kor) egyszerűen csak annyit jelent, mint a „létezés egy szakasza”, mégis
ennél szélesebb értelemben is használatos, „korszak” jelentésében arra is vonatkozik, ami
jellemez egy adott létezési időszakot. Különösen érdekes, amikor ez a szó - a „to age” (korosodni)
- igévé válik, mert akkor annyit tesz, hogy „to grow old” (öreggé növekedni). Az „old” (öreg)
latin gyöke aló, aminek régi germán alakja, az alt - elég meglepő módon - a „táplálni”,
„felnövelni” jelentést hordozta magában. Általánosabb értelemben véve az aló növelést,
gyarapítást, fejlődést, előrehaladást is jelent, továbbá azt is, hogy magasabbá, illetve mélyebbé
válni. Gyökerében tehát a „to age” (korosodás), az „öreggé válás”, illetve a „felnövés” egy és
ugyanaz. így az „old” szó etimológiáját tekintve végül egészen elképesztő módon arra az érdekes
észrevételre tehetünk szert, miszerint az „old” eredeti értelmének pontosan az ellenkezőjévé

110
vált, vagyis annak, amit az „old” (öreg) most jelent: megviselt, romló, hanyatló, leépülő,
roskatag, pusztuló, tönkremenő, haszontalanná váló.
Tehát az egyszerű, de furcsa „age” (kor) szó értelmét így hüvelyezgetve elju tottunk
végül egy alapvető kettősséghez: a „to age” (korosodni) egyrészt növést, növekedést jelent,
magasabbá s egyben mélyebbé válást, ugyanakkor csökkenést, romlást, hanyatlást,
elhasználódást, kivénülést, rozogává, hulladékká és használhatatlanná válást is.
Provokatív módon kihívó, hogy egy — az emberi lét szempontjából oly meghatározó
jelentőségű - szó, mint az „aging” (korosodás), két ennyire ellentétes lehetőséget rejt magában, a
növekedést, és az elkorcsosulást, degenerálódást is. Azt sugallja, hogy az emberi élet folyamata
se nem beprogramozott, sem pedig előre meg nem jósolható. Arra enged következtetni, hogy az
ember életének iránya nem rögzített, hanem nyitott.
Eme alapvető kettősség a korosodás kétarcúságát illetően egy maradandó emberi
szemléletmódot tükröz: az ember élete kiteljesedhet a növekedés és a növekvő er ő irányába, de
ugyanúgy a bomlás és az egyre növekvő mértékű szétesés felé is.
Nyelvünk mély rétegeiből kibontakozik az a megdöbbentő fölismerés, hogy a korral
inkább a növekedés járhatna együtt, semmint a hanyatlás. A nyelvészeti következtetés szorosan
összefűződik az „aging” (korosodás) szó eredettani gyökereivel, csaknem úgy, ahogy a fajunk
közös, „kollektív tudattalanja” kifejezés, mintegy bepillantás az emberi élet autentikus, igazi
lehetőségeibe.
Most már eleget tudunk az elvárásról, s arról, hogy miként mozgósítja testünket annak
megvalósítására, ami lényeges, amikor a korosodást folyamatként tekintjük, hogy különbséget
tegyen a „to age” (öregebbé válás) két merőben ellentétes jelentése - azaz a növekedés és a
bomlás - között. Amennyiben úgy gondolunk életünk eljövendő éveire, mint az erősödés és
fejlődés állandó folyamatára, akkor az a valószínűbb, hogy a valóságban is pont olyanoknak
fogjuk megélni és megtapasztalni azokat. És ugyanannyira valószínű, hogy az elhasználódás és
selejtté válás napról napra ismétlődő elvárása szintén ugyanúgy önbeteljesítő jóslattá válik.
Az elvárás a hitrendszer vágóéle, s rendelkezik azzal a furcsa sajátossággal is, hogy,
önmeghatározó, önigazoló. Vágóéiként előre eldönti jövőnket. Beprogramozza a bekövetkező
eseményeket, úgy, hogy 60 év elmúltán az ember elmosolyodva ekként erősítheti meg magában
élete addigi alakulását: - Éppen így gondoltam.
- Éppen így gondoltam - mondhatja ugyanazt, de másként, szomorú fintorral a másik
önmeghatározó, a magapusztító.
Életünk az időt folyamatosan fogyasztja, nem várhatunk hát hatvan esztendeig
határozatlanul habozva, hogy mit is várjunk el. Hatvan év múlva már túl késő lesz.
Az igazság döbbenetes: az, hogy gyarapodunk vagy hanyatlunk életünk során, nem előre
eldöntött tényeken múlik, hanem alapvetően elvárásunkon. Az idő, mint az élet váltópénze,
mindig jövő idejű; az még nincs elköltve, ami előttünk áll. Hogy milyen módon várjuk el annak
elköltését, az fogja előre meghatározni eltékozlásának tervét. Ha egyszer rájövünk, hogy a z
életünkbe ölt beruházások ugyanolyanok, mint bármilyen más beruházás, akkor talán egészen
másféle hozzáállást sikerül elsajátítanunk hátralévő éveinkre vonatkozóan.

111
 Nem hinném, hogy helytelen azt állítani, miszerint a nyereséget az határozza meg, hogy
mit fektetünk be életűnkbe. Az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e életünket legalább olyan
értékesnek és fontosnak tekinteni, mint mondjuk ingatlanokba vagy értékpapírokba történt
befektetéseinket. Úgy figyeltem meg, hogy rengeteg ember messze nem értékeli annyira saját
testi jövőjét, mint anyagi javainak jövőjét és jövedelmeit. Kétségtelenül azt fogják megkapni,
„amit vártak”. Hogy egy közismert magyarázatot kissé kiegészítve erre alkalmazzunk: - Mi
hasznára van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke - és teste - kárát vallja?
Az életnek nem kell feltétlenül ide jutnia. Eleget tudunk már az elvárásról - és annak
hatásáról - ahhoz, hogy készségesen azt a várakozást válasszuk, amelyik a „növekedés” és a
„gyarapodás” elvárásával „táplálja” és „növelje”, „mélyebbé és magasabbá” tegye egyesült
testünket és lelkűnket - azaz „szómánkat”.
Aki tisztában van vele, hogy léte egyre gyarapszik, az olyan ember, aki rend szerint elég
erős is és kitartó is, uralkodni tud a vereségek, a sérülések és a stresszhatások fölött, amik
valamennyiünk életében előfordulnak. Az ilyen ember tisztában van vele, hogy a testben támadó
elkerülhetetlen fájdalmak és működési hibák nem „a degeneráció, a kikerülhetetlen hanyatlás
jelei”, hanem olyan jellegzetes alkalmazkodási lépések tünetei, amiken minden ember teste
átesik, ahogy szabályozza magát és alkalmazkodik a várható jövendőhöz.
Aki tisztában van azzal, hogy a korosodás folyamatos gyarapodás, annak állan dóan
rendelkezésére áll az az erő, ami segíti őt a betegségek és a rajta is olykor elhatalmasodó
gyengeségek átvészelésében, s hozzájárul ahhoz, hogy győzedelmesen kerüljön ki a legnehezebb
küzdelmekből is. Nem megadni magunkat a vereségnek, nem beletörődni a veszteségbe, nem
föladni a küzdelmet annyit jelent, mint az életet leggazdagabban tápláló kútból merítve inni; azt a
bölcsességet, hogy önmaga legmélyén az élet örökké megújul, visszajuttat és jóvátesz, újra és
újra megvállja önmagát.

Az életkor feletti jogos büszkeség

Az öregedésről elterjedt mitikus rege legendájának egyik hatása, hogy az aggkorra

megvetéssel, míg az ifjúkorra tömjénezéssel gondolunk. A fiatalság bálványozá sa együtt jár az
öregkor utálatával. Sajnálatos, hogy ez a fajta viszonyulás láthatóan egyre népszerű bbé válik,
holott az idősebb korú népesség létszáma és részaránya éppen manapság nőtt meg jelentősen.
Vajon ez nem annak a jele-e, hogy egyre többen tekintik múló éveiket baljós
sorscsapásnak, katasztrófának? Nem azért áll-e így a helyzet, mert oly sokan - bár reménytelenül,
de - vágynak vissza a fiatalság állapotába, abba, amit már soha el nem érhetnek? Annyira
kétségbeesett ez a vágyakozás, hogy bármit képesek elkövetni, csakhogy legalább a látszata
megmaradjon ennek a hőn óhajtott ifjúságnak. Legalább a kor külső jegyeit álcázandó minden
áron megkísérlik elhazudni a bőr és a haj elkerülhetetlen öregedésének jeleit.
Hadd mondjam el erről a véleményemet: az idősebbé válás tényének megvetése nem
csupán magának az életnek a semmibevételét jelenti, hanem az élet alapvető természetének
sajnálatos figyelmen kívül hagyásáról is árulkodik.

112
 A fiatalság nem olyan állapot, amit minden áron meg kéne őrizni, hanem meg kell
haladni, felül kell múlni, át kell lényegíteni azt. Az ifjúságnak megvan a maga ereje, de hiányzik
belőle a jártasság, ami hosszú távon a legtöbb erőt jelenti. A fiatalság lendületes, sebes, de nem
rendelkezik a hatékonysággal, ami pedig hosszú távon az egyeüen hatásos mód céljaink elérésére.
A fiatalság gyors, de nem megfontolt, noha a megfontoltság a kizárólagos módja a megfelelő
döntések hozatalának. Az ifjúság rendelkezik energiával és értelmes intelligenciával, de nincs
meg benne az ítélőképesség, hogy a lehető legjobban hasznosítani tudja ezt az energikusságot és
intelligenciát. Végső soron a jól kimért ítélőképesség az értelmes viselkedés egyetlen biztosítéka.
A fiatalság az örökletes szépség letéteményese, de nem rendelkezik az igazi vívmányok
szépségével. A fiatalságé az ígéret csillogása, de nincs meg benne a befejezettség sugárzása. Az
ifjúság az ültetés és a művelés időszaka, de nem a gyümölcshozásé és nem az aratásé. A fiatalság
az ártatlan tudatlanság állapota, de nem a tudásé és a bölcsességé. Az ifjúság az ürességnek a
csordultig telésre váró ideje, a lehetőségek áhítozó állapota a megvalósulásra, a kezdés óhaja a
túllépésre.
Röviden: a fiatalság az, amit magunk mögött kell hagyni annak érdekében, hogy
fejlődésünk kiteljesedjen és egyre tökéletesebbé váljon. Amíg nem értjük meg, hogy az élet a
korosodás és a növekedés szakadatlan folyamata, addig soha nem leszünk képesek fölfogni az
élet mindenek fölött álló alapelveit, de azt sem, hogy mi is az ifjúság valójában; egy kitörő erejű
törekvés, amelynek célja, hogy magasabbá, mélyebbé és kiteljesedettebbé váljon, s hogy önmagát
átlényegítse. Ennek a törekvésnek a feledésbe merülése és elvesztése az, amitől az élet elsődleges
alapelveit is elfelejtjük, s elkezdjük bálványozni az ifjúságnak valamiféle hamis és felszínes
álomképét.
Az ember - zseniális agyának korlátlan tanulási és alkalmazkodási képességével
megáldva - olyan faj, amelyik örökletesen a gyarapodással járó korosodásra teremtődött. E
növekedést nem várni egyet jelent annak teljes félreértésével, hogy tulajdonképpen mit is tesz
embernek lenni. E fölismerés elmulasztása annak az istenadta lehetőségnek az eltékozlását
jelenti, hogy teljes emberi életet élhessünk. Ellentétét elvárni valójában bűn, életünk, s annak
biológiailag adott ígéretes lehetőségei ellen.
Ahogy nemsokára a népességnek már egynegyede 65 évnél idősebb lesz, el-
engedhetetlen, hogy emlékeztessük és újratanítsuk saját magunkat az összes lehetőségre, amit a
teljes emberi élettartam magába foglalva tartalmaz. A fiatalság bálványozása és az eszeveszett
erőlködés közben, hogy leplezzük valós korunkat, tulajdonképpen vak módjára nem veszünk
észre egy sor olyan fölfedezést, amelyek az életet és a korosodást a gyarapodás, a növekedés, a
vívmányok elérése, az elégedettség és az öröm, az élvezet, a gyönyörűség állandóan előrehaladó
folyamatává tehetnék. Elsődleges célom, hogy közismertté tegyem azokat a tudományosan
megalapozott gyakorlati ismereteket és fölfedezéseket, amelyek megszabadíthatnak bennünket az
öregedéstől való félelemtől. Az öregedéstől való félelem az ismeretek hiányának következménye,
de ez a tudatlanság semmi más, mint magának az öregedésnek a regéje. A korábbiak során
áttekintett laboratóriumi kutatások és klinikai tapasztalatok, továbbá
a HARMADIK RÉSZ hamarosan sorra kerülő SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ
GYAKORLATAI azok az eszközök, amikkel megkezdhetjük az öregedésre vonatkozó

113
téveszméink fölülvizs gála tát. Ez a fölülvizsgálat nem újabb orvosi vagy gondozóintézeti és
kórházi kezelésekkel jár, hanem növekvő számú öntudatos és önszabályozó egyént eredményez,
olyanokat, akik kiképezték magukat saját életük folyamatának irányítására.
A népesség ugrásszerű növekedésének jelenlegi korszakában már nem a mennél több
„hard” (kemény) technológia (magas anyagi és műszaki igényű eljárás) az, amire szükség van.
Egyre inkább az olyan új „soft” (puha) technológiák (emberközpontú eljárások) szükségeltetnek,
mint amilyenekről itt is említés esett már. Ilyen „puha” technológiák azok a szomatikus eljárások
is, amik megtanítják saját életünk belső irányítását, élettani és lélektani értelemben egyaránt. A
SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLAT OK is - amiket egyébként nem csupán a
„fejünkkel” kell tanulni, hanem testünket és fejünket egyaránt használva lehet csak elsa játítani -
ilyen „soft” (puha) technológiák, ilyen emberközpontú eljárások.
Korunkat úgy is jellemezhetnénk, mint a „software” („puha áruk”, tudási javak)
korszakát, ahol a „programok” jóval jelentősebbek, mint maguk a gépek. Saját programjaik
nélkül a számítógépek is tökéletesen hasznavehetetlenek lennének. A megfelelő
számítógépnyeiven megírt megfelelő program a megfelelő számítógépbe betáplálva teszi
lehetővé a kibernetikus adatföldolgozás csodáját. Ehhez teljesen hasonló módon a szomatikus
testtudatnevelő gyakorlat megfelelő módszere és annak megfelelő értelmezése együttesen képezi
azt a kulcsot, amivel nyitni lehet az ember központi idegrendszerében rejlő varázslatot. Egyúttal
azt a lehetőséget is nyújtja, hogy ez a varázslat egész életünk alatt rendelkezésünkre álljon.
Nem csupán ahhoz segít hozzá, hogy túljussunk a szenzomotoros amnézián, azaz az
érző-mozgató rendszer emlékezetvesztésein, hanem olyan test birtoklását és olyan életet is
lehetővé tesz, amely az alkotóképesség, az elégedettség és a jogos büszkeség kimeríthetetlen
forrásává válik. Hiszem, hogy minden másnál nagyobb szükségünk van az életkor feletti jogos
büszkeség helyreállítására, ennek becsületét kell életünkbe visszahozni, hogy örömmel éljük meg
múló éveinket, hogy megízlelhessük időnk ígéreteit és élvezettel töltsön el mi nket korunk
előrehaladásának kibontakozása. Minden embernek tanácsos úgy alakítania hozzáállását, hogy
várakozással tudjon előretekinteni a korosodás, mint beteljesítendő lehetőségeket nyújtó ígéret
felé. Ha akad bármi, amit az ifjúságtól meg lehet tanulni, akkor az a várakozás, ahogy a kor
előrehaladására úgy veti előre a tekintetét, mint a boldogság és a beteljesülés irányfényként
hívogató ígéretére.
Ezt az attitűdöt kell fönntartani a születés pillanatától kezdve a felnőtté érésig, a
koporsóig bezárólag, mert ez a hozzáállás pozitív elvárást jelent. Életünkkel kapcsolatosan a
lehető legjobb bekövetkeztének várása és az alapvető szomatikus fogások ismerete közösen
szavatolja és biztosítja, hogy elvárásaink valóra váljanak. Az ilyen hozzáállás és ez a t udás
egészen másféle időskorú népességet képes létrehozni. Szilárd meggyőződésem, hogy a
legnagyobb horderejű gerontológiai esemény nem a népesség életkorának ugrásszerű kitolódása
lesz, hanem az idősek hozzáállásában bekövetkező változás, ami együtt fog járniz életük
kiteljesedésének ugrásszerű változásával.
Olyan újfajta idősebb nemzedék fölemelkedését tartom gyakorlatilag is teljességgel
lehetségesnek, amelyik rendelkezik a megfelelő fogások ismeretével, a haté

114
konysággal, az eltökéltséggel, az energia értelmes felhasználásának képességével, a józan
ítélőképességgel, a hiteles megítélés mércéjével, a vívmányok és beteljesülések valós elérésének
képességével, s mindezek által a népesség legnagyobb jelentőségű részét fogja alkotni. Ha csak
egy kicsit is belegondolunk, beláthatjuk, hogy ez így nyilvánvaló, vagyis hogy népességünk
legtapasztaltabb, legügyesebb, legtanultabb részének kell az igazán megbízható irányítás és a
leghatásosabb képességek forrásává válnia. Határozottan állítom, hogy az érző-mozgató rendszer
rendszeres emlékezetvesztésének, azaz a szenzomotoros amnézia korszakok óta sújtó
járványának kiküszöbölésével és azzal a pozitív elvárással, ami a kor felett érzett jogos
büszkeséget is létrehozza, ez az esemény nagyon valószínű, hogy hamarosan be is következik.
Az emberi agy óriási teljesítőképessége az, ami szinte bizonyosan szavatolja, hogy az érett
emberi lét átesik ezen a minőségi változáson, miután az emberek uralni fogják életük belső fo -
lyamatainak irányítását és alkalmazkodási képességüket.
Azt állítani, hogy az öregedés izgalmas kaland, tulajdonképpen azonos az ismert szólás
lényegével: „kaland az élet”. Valóban minden egyes egyéni élet maga a legnagyobb kaland.
Együttesen részeit képezik egy még nagyobb kalandnak, az élet- közösség fejlődésének, az
evolúciónak, egy kék és zöld színekben pompázó bolygón, ahogy ez az égitest forogva száguld a
mérhetetlen világegyetemen át. Az emberi faj változik. Jelen pillanatban ez a változás
gyorsulóban van, ami a veszély és az ígéret izgalmával tölti föl. Ilyen az érzés, amikor a jövő
áramlatai friss lendületet nyerve fejel előre belelódítanak minket a jövőnkbe.
Át kell hatolnunk a változások eme nagy horderejű időszakán, azzal az elvá rással, hogy
jót fog hozni, s azzal a szándékkal, hogy jó legyen. Olyanná kell kovácsolni jövőnket,
amilyennek mi akarjuk. Erre való az ember szabad akarata. És ennek során rájöhetünk, hogy az
öregedés ősöreg regéjének legendás mítosza fölcserélhető egy másikkal, egy fényesebbel. Ha
igaz, hogy a szívünk legmélyén valamennyien mítoszok alapján élünk, akkor rádöbbenhetünk,
hogy a régi öregedési rege hamvaiból új korlegenda támad; az, hogy az élet a növekedés, a
gyarapodás, a kiteljesedés állandó folyamata.

115
HARMADIK RÉSZ

A szomatikus testtudatnevelő gyakorlatprogram

- röviden szómatoma

Úgy alakítottam ki a SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK

programját, hogy az csökkentse a szenzomotoros amnézia, az érző-mozgató rendszer
emlékezetvesztésének hatásait, amik amúgy általában az életnek (s egyben az illetőknek is)
rendszerint a dereka táján jelentkeznek. Alapként Dr. Moshe Feldenkrais, egy izraeli tudós
orvosprofesszor eredeti elgondolását és munkásságát használtam föl. 1975 -ben én támogattam és
vezettem az első „Feldenkrais”-tanfolyamot az Amerikai Egyesült Államokban. Azóta a test
újjánevelésének ezt a forradalmi módszerét már világszerte oktatják.
A program nem egyszerűen fizikai testgyakorlás, hanem SZOMATIKUS
TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK összessége. Sajátos eljárásokat nyújt ahhoz, hogy
változásokat tudjunk létrehozni az agy érzékelő- és mozgatómezőiben abból a célból, hogy belső
irányításunk alá vonhassuk izomrendszerünket. Mivel az agy és a test együtt gyakorlatozik, ezért
roppant fontos, hogy gyakorlat közben valamennyi mozgásmintát a lehető legnagyobb tudatos
figyelemmel végezzük.*
A program lépcsőzetesen fölépítve fejlődik és fejleszt, azokra az alapvető test tájakra
összpontosítva, ahol az SMA (szenzomotoros amnézia) elsősorban jelentkezik. Az első négy
SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLAT a súlypont körüli középső testtájék
izmai iránti érzékenységre és azok irányítására vezet rá. A következő kettő a test távolabbi,
perifériás területeivel foglalkozik, nevezetesen az alsó végtaggal, a karral és a nyakkal. A két
utolsó gyakorlat a test két fontos működésére tér ki, a légzésre és a járásra, mivel az
SMAjellegzetes módon mindkettőt korlátozni szokta.

*E harmadik részben, mivel itt olyan gyakorlatokról esik elsősorban szó, amiket mindenkinek saját magána k kell
elvégeznie, a magyar fordításban talán célszerűbb lesz a továbbiakban a tegező meg szólítás használata. Az angolban lényegében
nincs különbség magázás és tegezés között. (A ford.)

117
TIZENHARMADIK FEJEZET

Hogyan teheted a szomatikus testtudatnevelő

gyakorlatokat a lehető leghasznosabbá?
A legfontosabb, amire mindig emlékezned kell, hogy a SZOMATIKUS
TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK azáltal hoznak létre változásokat izomrend szeredben,
hogy megváltoztatják központi idegrendszered működését.
Akkor húzhatod a SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLAT-
PROGRAMOT képező nyolc szömatorna útján elérhető legnagyobb hasznot, ha a következőkre is
feltétlenül figyelmet fordítasz.

1. Ismerd meg alaposan a szenzomotoros amnézia természetét, tehát az érző-mozgató

rendszer emlékezetvesztésének ismérveit, hogy miként jön létre az agyban, s hogy a test mely részeiben
fordul elő. Ehhez tanulmányozd át a MÁSODIK RÉSZ fejezeteit.
Ahhoz, hogy a SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK haszna
tartósnak bizonyuljon, fontos megérteni az agy- és a testműködések kapcsolatát, s hogy az átélt
stressz és traumák miként hatnak arra. A legtöbb ember e testgyakorlatok kezdeti hatásait eleinte
csodásnak „érzi”, valóságos varázslatnak éli meg, ahogy teste megnyugszik, ellazul, és
visszanyeri hajlékonyságát és rugalmasságát. De az „igazi” csoda azáltal valósul meg, hogy
megtanuljuk az így nyert ruganyosság fenntartásának mikéntjét is, sőt azt is, hogy hogyan
fejlesszük azt még tovább.
A belső érzékelés és kontroll fokozódásával érdemes időnként újra visszalapozni a
szomatika részterületeiről szóló oldalakhoz. Észre fogod majd venni, hogy egyes bekezdések és
fejezetek furcsa módon egyre nagyobb jelentőséget nyernek, egyre beszédesebbekké válnak
számodra, ahogy előrehaladsz tested egyre jobb gyakorlati megértésében. Mennél jobban
megérted testedet, annál többet fedezhetsz föl önmagadról e gyakorlatok révén.

2. A SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK végzése közben elsődleges

feladatod, hogy összpontosítsd figyelmedet a mozgás belülről történő érzékelésére.
Ezek a mozgásformák mintegy fénycsóvát vetnek azon testtájékokra, amelyek leginkább
ki vannak téve az érző-mozgató rendszer tudatvesztése hatásának. A gyakorlatok végzése során e
testterületek mozgására figyelve összpontosíts az érzékelési tudatosság kifejlesztésére, és az
izmok fölötti uralom megszerzésére.
Ennek érdekében közvetlenül minden mozdulat elvégzésének leírása után következik az
annak érzékelésére vonatkozó ismertetés. így tudhatod majd meg, hogy mire figyelj, h ogy milyen
érzést is keress. így segíted elő a szükséges érzékelési visszacsatolások létrejöttét.

119
 3. A gyakorlatokat szőnyegen vagy matracon fekve érdemes végezni, laza ruházatban,
lehetőleg távol minden zavaró körülménytől.
A szőnyeg, illetve a padlóra fektetett tornamatrac megfelelő kényelmet ad, egyúttal
szilárd támaszt is nyújt a testnek. Ez lehetővé teszi számodra, hogy még precízebben hajthasd
végre a mozdulatokat, és még pontosabban érzékeld azokat. Akinek esetleg túlságosan
korlátozott lenne a mozgása, vagy rossz az erőnléte, az ágyban fekve is végezheti szómatornáját.
De mennél keményebb az aljzat, annál hatásosabbá válik a szomatikus gyakorlat, ezért ilyen
esetben is érdemes a lehető leghamarabb áttérni szőnyeg, illetve padlóra fektetett matrac
használatára.
A szómatorna célja, hogy megszabadítsa a testet a feszesre összehúzott, tartósan
kontrahált izmoktól, tehát semmi értelme a gyakorlatokhoz feszes, szoros ruhaneműt viselni.
Ezen kívül egyáltalán nem váijuk el tőled azt sem, hogy leizzadj a SZOMATIKUS
TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK alatt.
Végül a szómatorna végzéséhez kerüld el otthonodnak azon részeit, ahol mások
megzavarhatnak. Figyelmed összpontosítására lesz szükséged, ezért olyan helyi ség, ahol közben
megy a tévé vagy akár zene szól, már zavarólag hat a tanulásra. Azt hihetnénk, hogy egy tükör
esetleg segítséget nyújthatna a testhelyzet korrigálásában, de valójában könnyen félre is vezethet.
Sokkal nagyobb szükség lesz az érző-mozgató rendszerünkön, mintsem a szemünkön keresztül
történő érzékelésre.
Az összpontosítás fönntartásának egyik remek módja, ha a gyakorlatok végzése közben
hangosan hallod a szükséges utasításokat, hogy ne kelljen közben meg- megállnod és
beleolvasnod a szövegbe. Ha akad egy magnó a háznál, akkor a legjobb megoldás, ha a
megfelelő tempó tartása mellett hangszalagra olvassuk a leckéket magunknak, hogy aztán mindig
kéznél legyenek, amikor szükség van rájuk.

4. A gyakorlatok közben mindig lassan mozogj!

Lassan mozogva lehetőséget adsz agyadnak, hogy észre tudja venni testednek a
mozdulat alatti eseményeit. A lassított fölvételek lényegesek az élsportolók edzésében is, mert
lehetővé teszik számukra, hogy tanulmányozzák a mozgás vagy a játék részleteit. Ugyanez
érvényes a saját mozdulataid keltette belső érzetekre történő figyelés közben: lassan jáij, tovább
érsz, és többet érzékelsz.
Noha szinte a legelső gyakorlat kezdetétől érezheted már a kedvező testi változásokat,
mégse lépj tovább a következő gyakorlatra addig, amíg tudatodban teljesen le nem tisztult, hogy
mit is csinálsz, s amíg nem tudod kényelmesen és könnyedén meg is tenni azt. Legjobb minden
leckét legalább egyszer megismételni, mielőtt rátérnél a következőre. A SZOMATIKUS
TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK lépcsőzetesen egymásra épült, progresszív szintek
szerinti sorrendbe állítva készültek, egy-egy újabb mozgásminta sikeres elsajátítása tehát attól is
függ, hogy mennyire váltunk mesterévé a korábbi szintek mozdulatainak. így szilárdul meg a
mozdulataid feletti uralmad, és ily módon azok valóban szerves részévé válnak mozgásodnak.

5. Mindig kíméletesen mozogj, a lehető legkisebb erőfeszítés kifejtése mellett!

Erre megint azért van szükség, hogy agyad pontos és zavartalan szenzoros ér zékelési
visszajelzésekhez jusson a gyakorlatok végzése során. Ha nagymértékű erőfe

120
szítést tapasztalsz testedben a mozgások végzése közben, akkor agyad megzavarodik attól a
visszajelzéstől, ami nem arra vonatkozik, amit éppen újra akarnál tanulni. Jobb ezért azzal az
érzéssel dolgozni, hogy „túl kevés”, amit csinálsz, semmint kockáztatni a túl sokat, s ezzel aláásni
a szomatikus testtudatnevelő program sikerét.

6. Semmilyen mozdulatot se erőltess!

A SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK segítségedre vannak az
érzékelés és az irányítás elsajátításában, de amíg agyad meg nem tanulja, hogy miként mozgassa
izmaidat, addig nincs az az energiabedobás és erőfeszítés, ami oldani tudná az akaratlan izom-
összehúzódásokat testeden belül. Az izmok munkája ellenébe nyomni, az bizony a régi fajta, a
hagyományos testedzési módszer része, ami viszont sajnos sohasem fogja oldania az érző-
mozgató rendszer emlékezetvesztéséből eredő görcsösséget. Amennyiben megkísérelnéd
akaratlagosan erőltetni az önkéntelen összehúzódás állapotában álló izmot, azzal csak egy
ugyanakkora, de ellenkező irányú ellenállást tudsz kiváltani belőle, amitől az csak még
szorosabbra feszül, akár egészen a merevgörcsig.
Idézzük csak föl: ha csomót akarsz kikötözni, akkor először gondosan szem- ügyre kell
venned a gubancot, majd erőltetés nélkül kell megoldoznod azt a bogot. A madzag rángatása csak
még szorosabbra húzza a csomót.

7. A SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK nem okozhatnak fájdalmat!

A szómatorna-gyakorlatok mozdulatainak jellege különbözik a vázizomrendszer
szokásos, normális mozdulatainak jellegétől. Amennyiben lassan, szelíden és óvatosan végzed
őket, akkor tökéletesen veszélytelenek. Teljesen fölösleges kínozni magadat gyakorlás közben,
ráadásul veszélyes is, és persze egyáltalán nem szórakoztató.
Kötött, merev, sajgó izmú emberek sokszor csak tovább fokozzák bajukat azzal, hogy
védekezésként még jobban megfeszítik ezen izmaikat, amíg egészen meg nem akadályozzák,
hogy egyáltalán mozogni tudjanak. Ne feledjük, az élet maga mozgás, amit sen ki élő nem tud
elkerülni. A légzés például önműködően állandóan váltakozó nyomást gyakorol gerincedre. Mivel
a mozgás elkerülhetetlen, ezért biztosnak kell lennünk abban, hogy olyan irányokban végezzük
mozdulatainkat, amik élet- tanilag és idegtanilag a legkevésbé károsak. A SZOMATIKUS
TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK épp ilyenek.
A szenzomotoros amnéziában szenvedők - főleg akik derekuk erős izom- összehúzódása
miatt kínlódnak - időnként fájdalmat érezhetnek, amikor ezek az izmok végre kezdenek ellazulni
és megnyúlni. Ez várható is, de a jelenség csupán átmeneti, ha már teljesen ellazultak,
megnyúltak azok az izmok, akkor a sajgás is elmúlik. Akár csak három napnyi szómatorna
hatására is, még a kifejezetten erősen fájó deréktáji izmok is kellemes érzést nyúj tanak, amikor
már természetes hosszukra lazultak és a vérkeringés akadály nélkül át tudja járni az izomrostokat.
Ha tehát némi fájdalomérzettel járna a gyakorlatvégzés, akkor mozogj lassan, óvatosan,
kíméletesen! Sohase erőltesd mozdulataidat, és mindig emlékezz arra, hogy épp a természetes,
normális mozgást tanulod újra a gyakorlatok segítségével!

121
 Bármikor előfordulhat olyan rendkívüli helyzet, amikor valamilyen akadály miatt a
kívánt mozdulatokat egyszerűen képtelenség végrehajtani. Ilyenkor kérj tanácsot szakorvostól! A
legtöbb orvos egyetért abban, hogy a SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK
anatómiailag semmiképpen sem károsak, amennyiben helyesen hajtják őket végre.

8. Légy kitartó, türelmes és pozitívan igenlő beállítottságú!

A SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK agyad tanítása útján
változtatják meg testedet. Tudásod folyamatosan növekszik, és egyre inkább megszilárdul. A
mozgások gyakorlásában kitartónak és eltökéltnek kell lenned. Türelemre is szükséged van, mert
nem „villámgyors öngyógyítás” a célod, hanem az, hogy mélyre ható és tartós változást hozz
létre testhelyzetedben, mozgásaid mértékében, közérzetedben, egész testműködésedben.
Rendkívül fontos, hogy pozitív elvárással állj az ügyhöz! Képzeld el és célozd meg azt a javulást,
amiről tudod, hogy szomatikus rendszered igenis képes elérni.

Magyarázat A „MINDENNAPI MACSKANYÚJTÓZÁS”

Amint elérted az uralmat tested irányítása fölött, vagyis eljutottál egy új szint re a
SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK végzésében, akkor ettől fogva már
az érző-mozgató rendszer vezérlésének karbantartása a feladatod, tehát a szenzomotoros irányítás
szintentartása. Érdemes megőrizned az elsajátított tudást, mint testi szokásaid normális, rendes és
tartós velejáróját, anélkül, hogy hagynád kopásnak indulni és lassan elveszni azt a mindennapi
stresszhatások szorításában, amelyeknek azért a továbbiakban is ki lehetsz téve.
Míg a tanulói időszak megköveteli a türelmes figyelmet, addig a karbantartó szint
csupán rövid, de mindennapi időráfordítást követel tőled mindannak megerősítésére, amit
megtanultál. Csak annyi a kívánalom, hogy alapvető mozgásmintáidat nap mint nap tömören
átismételjed, s ezzel emlékeztessed agyad érző-mozgató mezőit, hogy miként is végezzék
feladatukat. A „mindennapi macskanyúj tózás” gyakorlata összegyűjtve foglalja magába a
szómatoma, a SZOMATIKUS TESTTUDAT-NEVELŐ GYAKORLATOK legfontosabb elemeit.
Gyakran megkérdeznek: - És meddig kell folytatnom ezt a karbantartó gyakorlatozást?
Én is egy kérdéssel szoktam válaszolni: - Milyen gyakran szokott a macska
nyújtózkodni? - A macskára és az emberre vonatkozó válasz ebben az esetben egy és ugyanaz:
naponta legalább egyszer, lehetőleg közvetlenül ébredés után.
Mivel a macska izmai és kötőszövetei alvás közben összehúzódnak, ezért ébredés után
kihúzza őket eredeti hosszukra. A legtöbb állat szintén kinyújtózik ébredésekor, hogy teljes
mértékben helyreállítsa uralmát izmai fölött. Ebből a szempontból a mi agyunk és izomzatúnk
sem különbözik a többi állatfajétól. Ezért aztán nem is úgy kell gondolni erre a karbantartó
mozgásra, mint valami „testgyakorlásra”, hanem úgy, ahogy a macska teszi: a test
előkészítésének természetes módjaként, hogy aztán egész nap jól funkcionálhasson.

122
 Már napi öt percnyi ébredés utáni „macskanyújtózás” elegendő, hogy megerősítsed a
megtanul takat, hogy a jövőben sohase kelljen szenzomotoros amnézia, az érző-mozgató rendszer
emlékezetkiesése miatt szenvedned. Sokan este, elalvás előtt is elvégzik ugyanezt a
gyakorlatsort. Ezáltal úgy alszanak el, hogy a mozgásminták frissen újravésődtek agyukba, ami
elősegíti a mélyebb, pihentetőbb alvást. Egy stresszter- hes nap végeztével, amitől az izmok
feszessé és fáradttá nyúzódtak, bizonyára te is azt érzed majd, hogy az esti „mindennapi
macskanyújtózás” önműködően megszabadít a felgyülemlett feszültségtől.
Ha testi vagy lelki trauma érne, mint például baleset, műtét, vagy valamilyen lesújtó
élmény, az esetben tanácsos visszatérni a SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ
GYAKORLATOK alapvető programjához. Vegyél végig újra gondosan és alaposan megint
minden egyes leckét, az elejétől kezdve, sorban, egymás után, hogy biztos lehess abban, hogy
bármilyen akaratlan izom-összehúzódást váltott is ki benned az adott trauma, sikerült túljutnod
rajta. Utána újra visszatérhetsz az egyszerűbb „mindennapi macskanyújtózás” karbantartó
gyakorlataihoz.

A „MINDENNAPI MACSKANYÚJTÓZÁS” GYAKORLATA

Az összes többi szomatikus gyakorlathoz hasonlóan ezek a karbantartó mozdulatok is lassan,

kíméletesen végzendők, a lehető legmagasabb szintű tudatosság fenntartása mellett. Végezd őket
könnyedén, „macskásan ”, hogy ne csak izmot, de örömet is nyújtsanak!

1. Hátadon fekve homorítsd, majd simítsd a talajhoz derekadat, belélegzést végezve a

homorí tás, és kilégzést a lesimítás közben! Ismételd meg ezt ötször egymás után, úgy, hogy
legalább harminc másodpercig tartson! Első lecke: l.B.

2. Hátadon fekve és két kezedet tarkódon összefűzve emeld föl fejedet a levegő kifújása és
hátad talajhoz simítása közben! Utána belégzés alatt engedd le a fejedet, és homorítsd hátadat!
Ismételd meg ötször egymás után, úgy, hogy legalább harminc másodpercig tartson! Első lecke:
5.A.

3. Hasadra fordulva nyújtsd ki bal bal karodat a tested törzsed mellé, fektesd bal orcádat
jobb kézhátadra, majd emeld föl fejedet, s vele jobb kezedet és könyöködet, s ezzel egy időben
bal lábadat is, majd térj vissza a kiinduló helyzetbe! Végezd el ezt kétszer egymás után, majd
ismételd meg ugyanezt, szintén kétszer, de az ellenkező oldalon! Fölemelés közben lassan szívd
befelé a levegőt, majd visszaengedve végtagjaidat a talajra lassan fújd ki! Ez mintegy harminc
másodpercig tart. Első lecke: 2.E. és 3.E..

4. Hátadon fekve - miközben bal kezeddel bal térdedet tartod - emeld föl és közelítsd
fejedet és jobb könyöködet a bal térdedhez, miközben kilégzést végzel és hátadat a talajhoz
simítod! Szívd be a levegőt, ahogy fejed újra visszaengeded, s hátadat is homorítsd! Ismételd
meg háromszor, majd megint háromszor, de ekkor tested ellenkező oldalán, a jobb és a ba l oldal
megcserélésével! Ez nagyjából egy percig tart. Második lecke: 3.A. és 4.A.

123
5. Hátadon fekve, lazán fölemelt térdekkel hengergesd a padlón oldalt kinyújtott karjaidat,
a két kart egymással ellenkező forgásirányban! Eközben mindkét térdedet ejtsd kifelé arra az
oldalra, amelyiken épp lábad felé gördül a karod! Fejedet ugyanakkor mindig a térdeiddel
ellenkező oldalra fordítsd, s így gerinced teljes hosszában megcsavarodik. Mozogj lustán, lassan,
hogy kiélvezhesd a nyújtózkodás nyújtotta gyönyörűséget! Ismételd meg hatszor egymás után,
úgy, hogy kb. harminc másodpercig tartson! Negyedik lecke: 8.A.

6. Hátadon fekve csavard jobb lábfejedet, s vele egész jobb alsó végtagodat, és így
csípődet is, ki-, majd befelé, ötször egymás után, miközben homorítod hátad azonos oldalát, ám
anélkül, hogy vállad elemelkedne a padlótól! Végezd el ugyanezt a bal oldali végtagoddal is.
Ezután két lábad egyidejű, de ellentétes csavargatásával végy föl váltakozva „O”, illetve „X”
lábtartást, ötször egymás után! Ezt követően végezz hasonló mozdulatot, szintén ötször egymás
után, de most egyirányú kettős lábcsavarással, a símozgást utánozva! Mindez mintegy egy
percnyi időt vesz igénybe. Ötödik lecke: 3.A., 6.A., 7.A. és 7.B.

7. Ülő helyzetben, kezedet bal válladon tartva, továbbá mindkét térdedet balra döntve és
fejeddel bal oldalra fordulva csavard törzsedet háromszor egymás után balra! A harmadik balra
fordulás szélső helyzetében tartsd meg törzsedet mozdulatlanul, és fordítsd jobbra a fejed, de
csak a fejedet, jobbra és balra, háromszor egymás után. Utána fejet és törzset együtt forgatva,
felváltva jobbra és balra végezz teljes ge- rinccsavart, háromszor egymás után! Törzsedet még
mindig balra csavarva emeld föl arcodat a mennyezet felé, tekintetedet a padlóra sütve, illetve
fordítva, vice versa, ezt is háromszor! Ismételd meg az egészet, de tested ellenkező oldalán, a bal
és jobb oldalt fölcserélve! Ez is nagyjából egy percig tartson! Hatodik lecke: LA. és l.B. mindkét ol-
dalra; 3.A. mindkét oldalra; és 4.A. és 4.B. mindkét oldalra.

124
TIZENNEGYEDIK FEJEZET

Szomatikus testtudatnevelő gyakorlatok

ELSŐ LECKE
A hát nyújtóizmainak irányítása

Ez a legelső mozgásminta a hát izmaival foglalkozik, amelyeket a „zöld fény

reflex” aktivizál, annak hatására kerülnek ugyanis feszültség alá. Amennyiben ez a
reflex szokássá rögzül, akkor az a mai kor emberének egyik legelterjedtebb panaszá -
hoz, a derékfájáshoz vezet.
Mivel ezt a gyakori sajgás és fájdalom forrását jelentő területet éppen csak
most kezded fölfedezni, bevezetésül apró, óvatos mozdulatokkal indíts, lassan és fi-
gyelmesen! Végére érve ismételd el ezt a leckét még egyszer, hogy biztos lehess a
mozgásminták megfelelő megértésében, s hogy arról is meggyőződhess, hogy képes
vagy valamennyi mozdulatot kényelmesen és tudatosan végrehajtani!

ELSŐ LECKE: 1. HELYZET

Feküdj a hátadra, térdeidet tartsd enyhén
behajlítva, ezáltal lábfejed közelebb kerül
ülepedhez!

ELSŐ LECKE: 1.HELYZET;

A. MOZDULAT
Feszítsd medencédet párszor a padlóra,
majd kezd el a farkcsontot erősebben leszo-
rítani, mint a medence többi részét! Ettől a
hát alsó része fölfelé ívesebbé válik az övvo-
nal magasságában.

ÉRZÉKELÉS
Csúsztasd egyik kezedet kissé derekad alá,
hogy érezhesd, miként húzódnak össze ge-
rinced mindkét oldalán az izmok, miköz-
ben homorí tasz!

ELSŐ LECKE: 1.HELYZET;

B. MOZDULAT
Végezz belégzést, ahogy derekadat homorí-
tod, és kilégzést, amikor leengeded, vissza a
padlóra! Fokozatosan növeld a mozdulat

125
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
~~ Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

kiterjedését úgy, hogy egyre erősebben szorítod le

a farkcsontot, ami magasabbra emeli derekadat,
majd derekadat is erősebben nyomd a padlóhoz,
amitől kissé megemelkedik a farkcsont! (Végezd
el ezt a váltakozó mozgást, lassan és gyengéden,
vagy hússzor egymás után.)

ELSŐ LECKE: 2. HELYZET Fordulj hasadra,

bal arcodat fektesd jobb kézhátadra, míg bal
karodat tested mentén nyugtatod!

ELSŐ LECKE: 2.HELYZET;

A. MOZDULAT
Emeld lassan föl jobb könyöködet, háromszor
egymás után!
ÉRZEKELÉS
Próbáld meg érezni, hogy válladban mely izmok
húzódnak össze!

ELSŐ LECKE: 2.HELYZET;

B. MOZDULAT
Emeld meg lassan csak a fejedet, annyira, hogy
elnézhess jobb vállad fölött, mindezt háromszor
egymás után!
ÉRZÉKELÉS
Figyeld meg izmaid összehúzódását, a válltól
kezdve végig a gerincoszlop jobb oldalán, le
egészen a medencéig!

ELSŐ LECKE: 2.HELYZET;

C. MOZDULAT
Egyszerre emeld meg könyöködet, kezedet és
fejedet, annyira, hogy elnézhess jobb vállad
fölött, mindezt háromszor egymás után!
ÉRZÉKELÉS
Figyeld meg, hogy az összehúzódás miként teljed
most tovább a vállövön és a gerincoszlopon
keresztül a baloldali tomporodba, amelyik szintén
megfeszül, mintha föl akarná emelni bal lábadat!

126
~~ Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozog], a mozdulat erőltetése nélkül! —
'— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső éílékelésére kell összpontosítanod! —

ELSŐ LECKE: 2.HELYZET;

D. MOZDULAT
Fordítsunk a dolgon, most bal alsó végtagodat
emeld föl nyújtott térddel pár centire a padlótól, s
ismételd meg a gyakorlatot háromszor egymás
után!

ÉRZÉKELÉS
Figyeld meg, ahogy agyad önműködően
egyensúlyozza fölemelt bal lábad súlyát gerinced
jobb oldali izmainak és jobb vállad izmainak
összehúzásával!

ELSŐ LECKE: 2.HELYZET;

E. MOZDULAT
Végezd most mindkét mozgást egyszerre: lassan
szívd be a levegőt a bal láb, valamint a jobb váll,
könyök és fej együttes felemelése közben, majd
visszaengedéskor fújd ki! Ismételd meg ezt
háromszor egymás után!

ELSŐ LECKE: 3. HELYZET

Továbbra is hason fekve fordítsd fejedet most
balra, s fektesd jobb orcádat bal kézhátadra, míg
jobb karodat tested mentén nyugtatod!

ELSŐ LECKE: 3.HELYZET MOZDULAT-ai

amúgy ugyanazok, mint az előző helyzetben,
azaz:

ELSŐ LECKE: 3.HELYZET;

A. MOZDULAT
Emeld föl bal könyöködet, háromszor egymás
után!

ELSŐ LECKE: 3.HELYZET;

B. MOZDULAT
Emeld meg a fejed, hogy elnézhess bal vállad
fölött, mindezt háromszor egymás után!

127
~~ Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

ELSŐ LECKE: 3.HELYZET;

C. MOZDULAT
Egyszerre emeld meg könyöködet, kezedet és
fejedet, annyira, hogy elnézhess bal vállad fölött,
mindezt háromszor egymás után!

ELSŐ LECKE: 3.HELYZET;

D. MOZDULAT
Emeld el jobb lábad pár centire a padlótól,
háromszor egymás után!

ELSŐ LECKE: 3.HELYZET;

E. MOZDULAT
Végezd mindkét mozgást egyszerre: lassan szívd
be a levegőt, a jobb láb, valamint a bal váll és
könyök, továbbá a fej együttes felemelése közben,
majd visszaengedéskor fújd ki azt, s ismételd meg
ezt háromszor egymás után!

ELSŐ LECKE: 4. HELYZET

Hason fekve helyezd két kezed egymásra, bal
tenyeredet jobb kezed hátára téve, s nyugtasd
homlokod közepét fölül lévő bal kézfejeden!

ELSŐ LECKE: 4.HELYZET;

A. MOZDULAT
Végezz lassú belégzést, miközben fölemeled a
fejed, és tekintetedet a mennyezet irányába
fordítod, mindezt háromszor egymás után!

ÉRZÉKELÉS
Erezd, hogyan feszülnek meg izmaid gerinced
mindkét oldalán, fölülről lefelé, végig, egészen
tomporodig! A homorítás klasszikus alaphelyzetét
érzékeled, amikor magadat így „kihúzva” hasad
előrenyomódik, miközben fejed hátrahúzódik. Ez
az a testhelyzet, amit a legtöbb felnőtt tévesen
„egyenes” tartásnak vél. Ez a „zöld fény ref

128
Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozog, a mozdulat erőltetése nélkül! —
- Figyelmedet állandóan a 'mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

lex” hatására létrejött torzulás, ez okozza, hogy

sok-sok felnőtt korú embert tartós derék- és
hátfájás gyötör.

A most következő öt mozdulat közben figyeld

meg nyakadban, válladban, hátadban, farodban és
combodban a megfeszülő izomrészeket!

ELSŐ LECKE: 4.HELYZET;

B. MOZDULAT
Belégzés közben emeld föl jobb lábadat a padlóról
pár centiméternyire, majd kilégzés közben engedd
vissza, s ismételd meg mindezt háromszor egymás
után!

ELSŐ LECKE: 4.HELYZET;

C. MOZDULAT
Belégzés közben emeld föl bal lábadat a padlóról
pár centiméternyire, majd kilégzés közben engedd
vissza, s ismételd meg mindezt háromszor egymás
után!

ELSŐ LECKE: 4.HELYZET;

D. MOZDULAT
Belégzés közben egyszerre emeld föl fejedet és
jobb lábadat, majd kilégzés közben engedd vissza,
s ismételd meg mindezt háromszor egymás után!

ELSŐ LECKE: 4.HELYZET;

E. MOZDULAT
Belégzés közben egyszerre emeld föl fejedet és
bal lábadat, majd kilégzés közben engedd vissza, s
ismételd meg mindezt háromszor egymás után!

ELSŐ LECKE: 4.HELYZET;

F. MOZDULAT
Belégzés közben egyszerre emeld föl fejedet és
mindkét lábadat, de csupán egészen kicsit, majd
kilégzés közben engedd vissza!

129
 -Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
- Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

Ezt a gyakorlatot elegendő egyszer megcsinálni!

ELSŐ LECKE: 5. HELYZET

Feküdj újra a hátadra, behajlított térddel, s
lábfejedet közelhúzva ülepedhez. Összefű-
zött ujjakkal tedd kezedet a tarkódra, a fe-
jed alá!

ELSŐ LECKE: 5.HELYZET;

A. MOZDULAT
Végezz belégzést, miközben derekaddal
homorítasz (emlékezz, ilyenkor farkcson-
tod lefelé nyomódik, miközben az öwonal
fölemelkedik); utána fújd ki a levegőt, s
közben engedd derekadat a padlóra
simulni, fejed és tarkódon tartott kezed
egyidejű fölemelése mellett! Ismételd meg
elölről, hatszor egymás után!

ELSŐ LECKE: 5.HELYZET;

B. MOZDULAT
Lazítsd el most magadat hanyattfekve a
padlón, karod és lábad kinyújtásával!

ÉRZÉKELÉS
Kíséreld meg érzékelni, hogy milyen érze-
tet is nyújt ez a laza, relaxált helyzetű ha-
nyattfekvés! Erezd ezt a testeden belülről,
majd csúsztasd tenyeredet derekad alá,
hogy így is érzékelhesd, rásimul-e gerinced-
nek ez a része a padlóra!

A „MINDENNAPI MACSKANYÚJTÓ7ÁS” GYAKORLATA Négyet máris

elsajátítottál a „mindennapi macskanyúj tózás” elemeiből. Ez a gyakorlat napi szintfenntartó
rutinteendőként épül be majd életedbe. Észrevehetted, hogy az l./l.B., valamint az 1./5.A.
mozdulatok megegyeznek a „mindennapi macskanyúj tózás” első két részével. Ezeket követi ott
az 1./2.E. és a 1./3.E. mozdulat.

130
 — Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! •—
~~ Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

MÁSODIK LECKE
A has hajlítóiamainak Irányítása

Ez a lecke a „vörös fény reflex” irányítás alá vételének elemeit tanítja meg. Ez
a reflex a test elülső oldalát hajlítja be. A hasizmok vezérlésének elsajátítása együtt jár
a nekik megfelelő, de ellentétes hatású izomcsoportok, a hát nyújtóizmainak kontrol-
lálásával.
A „flexor” hajlítóizmok épp ellentétes irányba hatnak, mint az „extenzor”
nyújtóizmok. Az egyik izomcsoport az „agonista”, a törekvő, míg a másik csoport az
„antagonista”, az ellenkező. Ha egymás ellen szegülve egyszerre feszülnek, azaz a „Sö-
tét Satuval” összesajtolják az egész törzset, ahogy azt korábban neveztük, s egyidejű
húzásukkal olyan állapotot hoznak létre, ami közvetlenül összefügg a sekélyes, felszí-
nes légzéssel, továbbá a szívverés és a vérnyomás periodikus váltakozásának megszű -
nésével.
A fej jobb térdhez történő emelésekor (a jobb kéz használata segítségével) ér-
demes megfigyelni, hogyan feszül neki a jobb lapocka, illetve a medence jobb oldala
a tornamatracnak. Az egész lecke során mindvégig fontos, hogy tudatosítsad
magadban a szenzoros, érzékelési visszacsatoló jeleket. Ennek megtanulása ugyan-
olyanjelentős, mint magának az izomnak az irányítása. Az érzékelés tanulása ugyanis
szorosan együtt jár az izommozgatás tanulásával.
E lecke végén elengedhetetlen, hogy elvégezd a testképgyakorlatot. Ennek segít-
ségével érted majd meg igazán, hogy a szenzomotoros amnézia miként hoz létre torz
testképet. Például, hiába hiszed, hogy te aztán tudsz „egyenesen” ülni, ha ülés köz-
ben éppenséggel homorítasz. Ha már a hátizmok eléggé ellazultak ahhoz, hogy meg-
engedjék neked az igazi egyenesen ülő testhelyzetet, akkor eleinte olyannak érzed
majd azt, mintha előre görnyednél! Ennél a pontnál, a MÁSODIK LECKE eme részé-
nél ráébredsz, hogy tested tulajdonképpen átrendezi saját tartását.

MÁSODIK LECKE: 1. HELYZET

Feküdj hátadra, térdedet enyhén behajtva!
Lábad ülepedhez közel, talpad a talajon.
Tedd bal kezedet szeméremcsontodra, a
jobbat pedig a mellkas közepére! (Nóta
bene: megjegyzendő, hogy a musculus
rectus abdominis - a hasizom - a szemé-
remcsontról eredve a mellkas közepéig ter-
jed.)

131
•— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozog, a mozdulat erőltetése nélkül!
~~ Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! ~~

MÁSODIK LECKE: 1.HELYZET;

A. MOZDULAT
Végy egy mély lélegzetet, s közben derekaddal
lassan homoríts!. Eközben medencéd elöregördül
a farkcsontig. Utána derekad visszaengedése
mellett fújd ki a levegőt! Ismételd meg az egészet
hatszor egymás után!

ÉRZÉKELÉS
Kezed tapintásával is kövesd, hogy miként
húzódik össze a hasizmod, amikor a talajhoz
simítod derekadat! A félelem, az aggódás, a
balsejtelem és a rettegés is a hasizom
összehúzódását okozzák, ez maga a „vörös fény
reflex”.

MÁSODIK LECKE: 1.HELYZET;

B. MOZDULAT
Helyezd jobb kezedet a fejed alá, majd végezz
belégzést, és homorítsd hátadat, ahogy az előbb is
tetted! Utána - a levegőt kifújva - hasizmod
összehúzásával simítsd a földhöz a derekadat,
miközben jobb kezeddel megemeled a fejedet!
Ismételd meg a gyakorlatot hatszor egymás után!

ÉRZÉKELÉS
Használd bal kezedet, hogy érezhesd, miként
húzódik össze még erősebben hasizmod, ahogy a
fejedet is fölemeled!

MÁSODIK LECKE: 1.HELYZET;

C. MOZDULAT
Emeld most föl a jobb térdedet, és elölről átfogva
tartsd meg bal kezeddel, majd ismételd meg az
előző mozdulatsort, de a kilégzés, a hát lesimítása
és a fej megemelése közben most a jobb térdet is
húzzad a jobb könyök felé, mialatt jobb
könyököddel szintén a jobb térdedre mutatsz!
Ismételd meg az egészet hatszor egymás után!

132
~~ Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a; mozdulat erőltetése nélkül! —
~~ Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! ■—

ÉRZÉKELÉS
Figyeld meg, hogy mennél jobban leengeded
hátadat a padlóra, annál könnyebbé válik a térd
könyökközeibe hozása, vagyis így még jobban
kiengeded hátizmaidat! Nyújtsd ki végtagjaidat, s
tudatosítsd magadban, hogy milyen érzet ébred
ekkor törzsedben, végig a jobb váll és a jobb csípő
között!

MÁSODIK LECKE: 2. HELYZET

Háton fekve, hajlított térddel, láb az ülep- nél, talp
a padlón.

MÁSODIK LECKE: 2.HELYZET;

A. MOZDULAT
Kezdd újra a lassú belégzés alatti derékho-
morítást, amit a kilégzés közbeni deréklesi- mítás
követ.

MÁSODIK LECKE: 2.HELYZET;

B. MOZDULAT
Helyezd bal kezedet a fejed alá, s bal térdedet
elölről átfogva tartsd meg azt a levegőben a jobb
kezeddel! Most - azzal egy időben, ahogy hátadat
a levegő kiengedése közben lesüllyeszted - emeld
meg fejedet és könyöködet a bal térd irányába,
miközben bal térdedet jobb kezeddel bal könyö-
köd felé húzod! Ismételd meg a mozdulatsort
hatszor egymás után!

ÉRZÉKELÉS
Figyeld meg, hogy mennél jobban leengeded
gerinced alsó részét a földre, arcod annál közelebb
kerül térdedhez! Hátizmaid tovább engednek.

Szakítsd félbe a gyakorlást, nyújtsd ki vég-

tagjaidat, és pihenj!

133
~~ Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozog, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

MÁSODIK LECKE: 3. HELYZET Háton fekve

és hajlított térddel helyezd jobb kezedet a fejed
mögé! Emeld meg ekkor bal lábadat és bal
kezeddel bal térdedre fogva tartsd meg testedet
ebben a helyzetben!

MÁSODIK LECKE: 3.HELYZET;

A. MOZDULAT
Belégzés közben lassan homorítsd derekadat,
majd kilégzés alatt, ahogy lesimítod hátadat,
emeld meg fejedet a jobb kezeddel, úgy hogy a
jobb könyök a bal térd irányába mutasson! Ezzel
egy időben húzd bal kezeddel a bal térdedet a
jobb könyök, illetve az arc irányába! Végezd el
hatszor egymás után!

Figyelj arra, hogy miként kell a fejnek és a

könyöknek enyhén balra mutatnia! Azt is
érzékeld, hogy mennél jobban kipúposítod
hátadat a padló irányába, annál közelebb tud
kerülni a könyök a térdhez! Hátizmaid tovább
lazulnak és rugalmasabbá, nyúléko- nyabbá
válnak, ezáltal pedig újra kezdesz emlékezni arra,
hogy miként lehet visszanyerni a hát izomzata
fölötti akaratlagos irányítást.

MÁSODIK LECKE: 4. HELYZET Háton fekve

és hajlított térddel helyezd bal kezedet fejed
mögé! Emeld meg ekkor jobb lábadat, és jobb
kezeddel jobb térdedre fogva tartsd meg azt
ebben a helyzetben!

MÁSODIK LECKE: 4.HELYZET;

A. MOZDULAT
Belégzés közben lassan homorítsd dereka-. dat, majd
kilégzés alatt, ahogy a földhöz simítod hátadat,
emeld meg fejedet a bal ke

134
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozog, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! ~~

zeddel úgy, hogy a bal könyök a jobb térd

irányába mutasson! Ezzel egy időben húzd jobb
kezeddel a jobb térdedet a bal könyök, illetve az
arc irányába! Végezd el hatszor egymás után!

MÁSODIK LECKE: 5. HELYZET Háton fekve

és hajlított térddel helyezd kezeidet - összefont
ujjakkal - fejed mögé!

MÁSODIK LECKE: 5.HELYZET;

A. MOZDULAT
Belégzés közben lassan homorítsd derekadat,
majd kilégzés alatt, ahogy a földhöz simítod
hátadat, kezeiddel emeld meg fejedet! Végezd el
ezt háromszor egymás, után!

MÁSODIK LECKE: 6. HELYZET Háton fekve

és hajlított térddel helyezd kezeidet - összefont
ujjakkal - fejed mögé, két talpadat emeld el a
talajról úgy, hogy térdeidet gyomrod fölött
egyensúlyozva tartod!

MÁSODIK LECKE: 6.HELYZET;

A. MOZDULAT
Belégzés közben lassan homorítsd derekadat,
majd kilégzés alatt, ahogy lesimítod hátadat,
emeld meg fejedet és két könyöködet, hogy
térdeid irányába mutassanak! Próbáld meg
térdeidet egész közel juttatni könyökeidhez!

Nyújtsd ki lábadat, karodat is engedd le a törzsed

mellé, és pihenj!

ÉRZÉKELÉS
Figyelj arra, hogy milyen belső testi érzés támad
benned a mellkas közepétől a szeméremcsontig
teijedő területen és a lábak közötti részen! A
nyugodt belégzés közben hagyd, hogy hasad alsó
része teljesen ellazulva szabadon emelkedhessen
fölfelé, ettől a lélegzetvétel méllyé és teljessé
válik.
135
 — Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
•— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

Testtudatkép-gyakorlat

A MÁSODIK LECKE elismétlése után már sokkal jobban el tudod lazítani és ki tudod
egyenesíteni gerinced alsó szakaszát, mint eddig. Gyakorold most ezt a mozgatást ülés közben
is! Ha korábban hosszú éveken keresztül kínzott a derékfájás, akkor hátad már hátracsapottá
vált, mert az ágyéki gerincmenti izmok mindkét oldalon húrszerűen feszülnek.
Ha a te esetedben is ez a krónikussá vált helyzet alakult ki, akkor a testtudatkép-
gyakorlat révén rájöhetsz, hogy miként is okozta nálad a szenzomotoros amnézia mindannak
elfelejtését, hogy mit jelent a derék ellazítása, a gerinc alsó szakaszának egyenesen és
függőlegesen tartása, s hogy miként kell a törzs súlyát az izmok helyett a gerincre terhelni.
Mivel az SMA, az érző-mozgató rendszer emlékezetvesztése az énképet is el : torzítja,
ezért laza és lapos ágyéki gerincszakasz esetén, amikor fejed pontosan tested súlypontja fölött
helyezkedik el, túlságosan „elöl” érzed magadat, mintha előre görnyednél. Mivel oly sokáig
tartottad hátadat természetellenes (és egyben roppant kényelmetlen!) helyzetben, ezért ez a tartás
vált számodra a „helyes”, a „normális” érzetévé, még akkor is, ha ilyen hátracsapott gerinc
esetén derekad izomzatát folyton visszatérő, hasogató fájdalom szaggatta.

25a/1-2. ábra 25b/1-2. ábra

Eltorzult belső testkép: a hátrahomorított Eltorzult belső testkép: az egyenes hát hát egyenesnek
tűnik ,,görnyedtnek” tűnik

136
 — Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! _____
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —
Ezért aztán - noha tested a relaxálást tanulva most már kezd ellazulni, illetve törzsed
felső fele előremozdul természetes, feszültségmentes helyzetébe - először úgy érzed majd, mintha
„abnormális”, „természetellenes” lenne ez az „új” tartás. Ám mindez csupán átmeneti jelenség,
egy-két hét alatt elmúlik, és hamarosan a laza testhelyzet kezdi jelenteni majd a te számodra is a
„helyes”, a „normális” testtartás érzetét.
Nagyon lényeges, hogy közvetlenül is foglalkozzál az SMA okozta énképtorzu lással.
Másként ugyanis a tartósan feszítve tartott ágyéki izmok ellazításának megtanu lása önmagától
még nem fog elvezetni a kényelemérzet, a testmagasság és a szokásos ülésmód maradandó
megváltozásához is.
Meg szoktam kérni a nálam jelentkezőket, hogy gyakorolják ülés közben is derekuk
ellazítását és kiegyenesítését, miközben csukva tartják szemüket, méghozzá olyan széken, ami
mellé állótükröt fordítok. Amikor belsőleg úgy érzik, hogy már kellően ellazították a hátukat,
ugyanakkor - ebben az ülő testhelyzetben, lehúnyt szemmel - „abnormálisán előregörnyedt”
helyzetben vélik magukat.
Mikor aztán megkérem, hogy nyissák ki szemüket, és vessenek pillantást a tükörbe,
akkor döbbenten fedezik föl, hogy egyáltalán nem görnyedtek, hanem hátuk függőleges és magas,
és hasuk is egyenes.
Kérem, alkalmazza mindenki ezt a „tükörtrükk technikát”! Egészen egyszerű, mégis
elképesztően hatásos példáját adja a biofeedback, azaz a biológiai visszacsatolásjelenségének.
Amikor gerinced helyzetének belső érzete, illetve annak látványbeli érzete végül
egybeesik, akkor ülőtartásod már tartósan megváltozott. Attól kezdve te is képes leszel órákon át
ülve maradni, anélkül, hogy fájdalmaid támadnának, vagy fáradtság gyötörne, mert gerinced
gerincoszloppá, törzsed függőleges támpillérévé válik, pontosan úgy, ahogy azt a tükör is
mutatja. Az egész csak annyiból áll, hogy hozzászoksz egy újfajta külső és belső test -képhez.
Ráadásul megnősz, magasabbá is válsz. Mitől? Egyszerűen azért, mert az egyenes vonal
magasabbra ér, mint a görbe!

A „MINDENNAPIMACSKANYÚJTÓZÁS” GYAKORLATA Vedd légy szíves észre,

hogy a MÁSODIK LECKÉBEN a „mindennapi macskanyújtózás” gyakorlatsorozatának két
további lépését is elsajátítottad! Ezek pedig a 2./3.A és a 2./4.A.

137
 — Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
~~ Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

HARMADIK LECKE A csípőtáj izmainak irányítása

Ha rövid lenne derekad, akkor ezek a gyakorlatok segítségedre lesznek, hogy szemmel
láthatóan hosszabb derekúvá válj. S hogyha törzsed oldalra dől, akkor ez a HARMADIK LECKE
azt is közelebb hozza majd a függőlegeshez.
Amikor végére értél a jobb testfélre vonatkozó gyakorlatoknak is, igyekezz rá érezni
annak a hosszúságnak az érzetére, amely tested bal és jobb oldalában kialakul. Esetleg azt is
megtapasztalod majd, hogy belégzés közben jobban mozog a de-rekad. Egyre nagyobb fokú
szomatikus testtudatosságra teszel szert, és ez a növekvő érzékelőképesség finomabb
megfigyelésekre is képessé tesz. Jobban fogod tudni, hogy tulajdonképpen mi is játszódik le
testeden belül.

HARMADIK LECKE: 1. HELYZET

Feküdj bal oldaladra úgy, hogy törzsedhez
képest derékszögben fölhúzott és behajlí-
tott térdeid egymáson legyenek! Bal karo-
dat törzsed irányának folytatásában nyújtsd
ki a padlón, s használd párnaként, hogy bal
füledet ráfektetve fejedet rajta tudd pihen-
tetni! Jobb karoddal nyúlj át a fejeden, s
jobb tenyeredet is szorítsd bal fülkagylód
alá!

HARMADIK LECKE: 1.HELYZET;

A. MOZDULAT
Végy egy mély lélegzetet, s közben jobb ke-
zed segítségével emeld nagyon lassan a le-
vegőbe fejedet! Utána fújd ki a levegőt, s
hagyd, hogy fejed szép lassan visszaeresz-
kedjen kiinduló helyzetébe! ismételd meg
az egészet háromszor egymás után!

HARMADIK LECKE: 1.HELYZET;

B. MOZDULAT
Lassú belégzés közben emeld föl jobb láb-
fejedet és lábszáradat, miközben a jobb
comb csak elgördül a másik combon, de
föl nem emelkedik! Kilégzéskor engedd
lábadat lassan vissza a talajra. Lábemelés

138
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozog, a mozdulat erőltetése nélkül! —
~~ Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

közben képzeld azt, mintha jobb csípőddel szinte

meg akarnád érinteni jobb hónaljadat! Ismételd
meg az egészet háromszor egymás után!

HARMADIK LECKE: 1.HELYZET;

C. MOZDULAT
Belégzés közben rendkívül lassan egyszerre emeld
a fejedet és a jobb lábszáradat a levegőbe! Ezután
engedd ki a levegőt, s ugyanúgy egyszerre ereszd
vissza őket! Fölemelés közben gondold azt, hogy
jobb hónaljadat egészen a jobb csípő fölé emeled!
Ismételd meg az egészet háromszor egymás után!

Fordulj a hátadra, s kissé szétvetett lábbal, karjaidat

tested mellett kinyújtva pihenj meg egy percre!

ÉRZÉKELÉS
Pihenés közben figyeld meg, hogy milyen érzés
támadt tested középső szakaszán! Erzel-e
különbséget derekad jobb és bal oldala közt?

HARMADIK LECKE: 2. HELYZET Fordulj át

jobb oldaladra, úgy, hogy törzsedhez képest
derékszögben fölhúzott és behajlított térdeid
egymáson legyenek! Jobb karodat törzsed
irányának folytatásában nyújtsd ki a padlón, és
fektesd rá jobb füledet, hogy párnaként szolgálva
fejedet rajta pihentesd! Bal karoddal nyúlj át a fe-
jeden, s jobb tenyeredet is szorítsd jobb fül-
kagylód alá!

HARMADIK LECKE: 2.HELYZET;

A. MOZDULAT
Végy egy mély lélegzetet, s közben bal kezed
segítségével nagyon lassan emeld a levegőbe
fejedet, olyan magasra, ami még

139
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! ~~

kényelmes! Utána fújd ki a levegőt, s hagyd,

hogy fejed szép lassan visszaereszkedjen
kiinduló helyzetébe. Ismételd meg az egészet
háromszor egymás után! Könnyebben vagy
nehezebben megy-e, mint az ellenkező oldaladon
ment?

HARMADIK LECKE: 2.HELYZET;

A. MOZDULAT
Lassú belégzés közben emeld föl jobb lábfejedet
és lábszáradat olyan magasra, ami még
kényelmes! Hagyd bal combodat elgördülni az
alatta lévő jobb combodon, de úgy, hogy ne
emelkedjen föl! Bal csípőtáji izmaid
összehúzódnak és csípőd bal vállad felé
közeledik. Utána kilégzés közben a lábadat
engedd lassan a kiinduló helyzetbe. Ismételd meg
háromszor egymás után!

HARMADIK LECKE: 2.HELYZET;

B. MOZDULAT
Belégzés közben, rendkívül lassan, egyszerre
emeld mind a fejedet, mind pedig jobb
lábszáradat a levegőbe olyan magasra, ami még
kényelmes! Ezután engedd ki a levegőt, s
ugyanúgy egyszerre ereszd őket visz- sza!
Fölemelés közben gondold azt, hogy bal csípődet
annyira közel húzod felsőtestedhez, hogy szinte
beleilleszkedik bal hónaljadba! Ismételd meg ezt
háromszor egymás után!

Fordulj a hátadra, s kissé szétvetett lábbal, karja-

idat tested mellett kinyújtva pihenj meg!

HARMADIK LECKE: 3. HELYZET

Hátadon fekve tárd szét lábaidat, kissé szé-
lesebbre mint a csípőízületek távolsága
egymástól! Nyújtsd ki mindkét karodat is,
egyenesen, a fejed fölé, a talajra fektetve,
úgy, hogy a vállszélességnél valamivel na-
gyobb távolságra legyenek egymástól! Ezál-

140
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

tál tested - fölülről nézve - egy nagy „X” betű

alakját veszi föl, vagyis jobb karod egy
egyenesbe esik a bal lábaddal, s bal karod szintén
egy - másik - egyenesbe a bal lábaddal.

HARMADIK LECKE: 3.HELYZET;

A. MOZDULAT
Nyújtóztasd ki jobb lábadat úgy, hogy sarkadat a
földön távolabb csúsztatod törzsedtől!

HARMADIK LECKE: 3.HELYZET;

B. MOZDULAT
Lazítsd el a jobb lábadat és lassan nyújtsd ki bal
karodat, a fejed fölé, a szőnyegen testedtől
távolabbra csúsztatva kezedet! Ismételd meg ezt
a (3./3.A. és 3./3.B láb-, illetve karnyújtó)
mozdulatpárt tízszer egymás után!

ÉRZÉKELÉS
Figyelj, hogy mellkasod és csípőd mindkét
oldalon miként mozdul, fölváltva, ahogy
váltakozva megnyújtod a jobb lábadat, illetve a
bal karodat! Érezd át, hogy karod kinyújtási
képességét mennyire meghatározza csípőd és
mellkasod mozgási szabadsága! Láthatod, hogy a
csípő kötöttsége automatikusan hátráltatja a láb
járás közbeni mozgását és a kar kinyúlási
képességét.

Pihenj meg és lazíts, hogy össze tudd hasonlítani a

bal- és a jobboldali lábban, továbbá a baloldali
karban és mellkasrészben, illetve az ellenoldali
megfelelőjében ébredő érzéseket!

HARMADIK LECKE: 3.HELYZET;

C. MOZDULAT
Nyújtsd ki most bal lábadat úgy, hogy sarkadat a
földön távolabb csúsztatod törzsedtől!

141
~~ Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! ~~
~~ Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! ~~

HARMADIK LECKE: 3.HELYZET;

D. MOZDULAT
Lazítsd el a bal lábat és lassan nyújtózkodj ki
jobb karoddal, a fejed fölött a szőnyegen,
testedtől távolabbra csúsztatva kezedet! Ismételd
meg ezt a (3./3.A. és 3./3.B láb-, illetve
karnyújtó) mozdulatpárt tízszer egymás után!

Lazíts és figyeld meg mennyivel jobban hasonlít

már egymásra a két testfeledben uralkodó érzés!

HARMADIK LECKE: 3.HELYZET;

E. MOZDULAT
Most pedig fűzd össze az előző négy moz-
dulatirányt egyetlen körbemenő mozgássá,
vagyis: nyújtsd a bal karod fölfelé, majd lazíts!
Nyújtsd a jobb lábad lefelé, majd lazíts! Nyújtsd
a bal lábat lefelé, majd lazíts! Nyújtsd a jobb kart
fölfelé, majd lazíts! Elölről: nyújtsd a bal karodat
fölfelé, majd lazíts! Utána jobb láb, majd bal láb,
majd jobb kar, és így tovább. Ismételd meg ezt a
négyütemű körfolyamatot tízszer egymás után!

Pihenj meg, és lazíts! Mostanra tested oldalának

izmai fölött is már nagyobb mértékű kontrollt és
tudatosságot nyertél, azon túl, amit a
korábbiakban sajátítottál el a test ellülső, illetve
hátsó oldalával kapcsolatban. Ezek a gyakorlatok
készítettek elő a most következő leckére, amiben
valamennyi említett izmodat mozgásba hozod
majd tested körzése révén.

142
 — Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

NEGYEDIK LECKE
A törzskörzésben szerepet játszó izmok irányítása

A most következő szomatikus testtudatnevelő gyakorlat kihasználja az összes abból

származó lehetőséget, amire szert tettél az eddig megszerzett és fokozatosan gyarapodó
érzékenységeddel, illetve irányítási készségeddel tested mindhárom középső tájékéra vonatkozóan,
amelyek: a hát feszítőizmai, a has hajlítóizmai, továbbá a törzs oldalsó hajlítóizmai.
Az e leckében elvégzendő „csigacsavar” közben szenzomotoros rendszered egyidejűleg
tapasztalhatja meg mindhárom említett izomcsoport megnyúlását. Nem csupán a medence kezdhet
majd szabadabb mozgásba, hanem az egész gerinc és a teljes mellkas is. Ha például mellkasod
megszabadul a „vörös fény reflex” nyomasztó hatása alól, attól fölemelkedik és kitágul.
Neuromuszkuláris tréningednek, ideg- és izomrendszered megedzésének ezen a szintjén
majd kezded észrevenni, hogy mennyire hasonlítanak az ismertetett mozgások azokhoz a
mozdulatokhoz, amiket a nyújtózkodó macska művel. Azt a sajátságos örömérzést is
megízlelheted, ami a törzs szabadabb nyújtózásából származik.
E leckénk egy könnyen elvégezhető összegzőgyakorlattal zárul, amelyik magába foglalja
a kar és láb ellentétes irányú forgatását. Később ezt is beleötvözheted a „mindennapi macskanyúj
tózás” rendszeres rutin gyakorlatába. Ez a mozgás teljes ge- rinci elcsavarodással jár, s lehetővé
teszi a törzs számára, hogy teljes hosszára kinyúljon. Figyeld meg, hogy a két térdet azonos
oldalra leejtve és a fejet az ellenkező oldalra fordítva hossztengelye mentén az egész test
csavarodik, pontosan úgy, ahogy a felmosórongy is, amikor egyik végét az óramutató járásának
megfelelően, a másikat pedig azzal ellenkezőleg forgatva kicsavarjuk belőle a vizet. Ahogyan azt
a NYOLCADIK LECKE során is majd megtanulhatjuk, az ilyen testcsavarodás fölötti kontroll
alapvetően szükséges a járás közbeni lépkedés megkönnyítésére.

NEGYEDIK LECKE: 1. HELYZET

Feküdj a hátadra, térdedet enyhén behajt-
va, talpad a talajon!

NEGYEDIK LECKE: 1.HELYZET;

A. MOZDULAT
Tedd keresztbe bal lábadat a jobbon,
amennyire csak tudod! Szívd be a levegőt,
majd ahogy kifújod, aközben két keresztbe-
vetett lábadat döntsd le lassan oldalra,
olyan messze, amennyire maguktól esnek!
Utána belégzés közben lassan emeld vissza

143
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! ~~
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —
két lábadat függőleges helyzetbe! Majd megint
kilégzés jön, mialatt hagyod, hogy lábaid újra
balra dőljenek. Ismételd meg ezt a mozdulatsort
tízszer egymás után! Figyelj, hogy jobb vállad
eközben a padlón maradjon és ne emelkedjen föl
akkor sem, amikor a két láb lehajlik balra!
Nyújtsd ki végtagjaidat, és pihenj kicsit a hátadon
fekve!

ÉRZÉKELÉS
Hasonlítsd össze a jobb lábban és csípőben
jelentkező érzéseket a baloldaliakkal! Figyeld
meg, hogy mellkasod jobb oldala szabadabbnak
érződik-e már, mint a bal!

NEGYEDI
K LECKE: 2. HELYZET
Még mindig behajlított térdekkel, a háta-
don fekve, emeld föl mindkét karod a le-
vegőbe, nyújtott könyökkel és két tenyere-
det erősen egymáshoz szorítva! Két karod
így haranglábat formáz. Az ezután követke-
ző mozdulatsor végzése közben vigyázz,
hogy egyik könyököd se hajoljon be, és két
tenyered se csússzon el egymáson! Térdeid
is maradjanak függőlegesen!

NEGYEDIK LECKE: 2.HELYZET;

A. MOZDULAT
Szívd be a levegőt, majd kilégzés közben
döntsd le lassan a két karodat jobbra, olyan
mértékben, ameddig még kényelmes, feje-
det is és tekintetedet is irányítsd jobbra, a
kezed után fordítva! Azután végezz belég-
zést, és lassan emeld vissza két karodat füg-
gőleges helyzetükbe; majd a levegőt
megint kifújva újra engedd le karjaidat
jobbra, ötször egymás után megismételve ezt
a mozdulatsort!

Nyújtsd ki végtagjaidat, és pihenj kicsit a hátadon

fekve!
144
' Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen }nozogj, a mozdulat erőltetése nélkül!
- Figyelmedet állandóan a mozdulat b$ső érzékelésére kell összpontosítanod! ■

NEGYEDIK LECKE: 2.HELYZET;

B. MOZDULAT
Ismét vesd át bal térdedet a jobbon (a két kar lent
marad a törzsed mellett), és fújd ki a levegőt,
megengedve közben lábaidnak, hogy balra
eldőljenek! Ezalatt fordítsd fejedet jobbra, és
nyújtsd föl jobb karodat a szőnyegen, a fejed fölé!
Azután végy egy mély lélegzetet, közben emeld
lábaidat függőleges helyzetbe, majd lélegezz ki, s
közben lábaidat „ejtsd” le balra! A gyakorlat
közben fejed jobbra fordítva, karod kinyújtva
tartod. Ismételd meg ötször egymás után a
gyakorlatot.

ÉRZÉKELÉS
Könnyebb már másodjára leengedni a két lábat,
igaz-e? Netán úgy tűnik, hogy most messzebbre is
érnek? Gondolj arra, hogy felsőtested miként
csavarodott el jobbra, míg tested alsó fele bal
oldalra! Tested a csigavonal spirális alakját vette
föl, miközben hosszában is megnövekedett.

NEGYEDIK LECKE: 3. HELYZET Feküdj a

hátadra, két karod törzsed mentén pihen, de most
jobb lábadat tedd át a balon!

NEGYEDIK LECKE: 3.HELYZET;

A. MOZDULAT
Szívd be a levegőt, majd ahogy kifújod, azalatt
döntsd le lassan két keresztbevetett lábadat
jobbra! Utána belégzés közben lassan emeld
vissza lábaidat függőleges helyzetbe! Aztán
megint kilégzés jön, mialatt hagyod, hogy lábaid
újra jobbra dőljenek. Ismételd meg ezt pzszer
egymás után! Figyelj arra, hogy bal vállad közben
a padlón maradjon és ne emelkedjen föl akkor
sem, amikor a két láb lehajlikjobbra!

145
~~ Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! ■—
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

ÉRZÉKELÉS
Fejedet elfordítva nyakcsigolyáid is balra
csavarodnak, megkönnyítve ezzel a törzsed
közepén található csigolyák és bordák megfelelő
elhelyezkedését a csigacsavarban.

NEGYEDIK LECKE: 4. HELYZET Hátadon

fekve emeld föl a levegőbe mindkét karod,
nyújtott könyökkel és a két tenyeredet erősen
egymáshoz szorítva. Két karod így haranglábat
formáz. Lábaidat felhúzott állapotban tartod, tehát
térded be- hajlik.

NEGYEDIK LECKE: 4.HELYZET;

A. MOZDULAT
Kilégzés közben döntsd le lassan a két karodat
balra, olyan mértékben, ameddig még kényelmes,
fejedet is és tekintetedet is vidd balra, a kezed
után fordítva! Azután végezz belégzést, és közben
lassan emeld vissza két karodat függőleges
helyzetükbe! Fordíts gondot rá, hogy két
könyököd mindvégig nyújtva maradjon, és a
kezek is megmaradjanak eredeti helyzetükben!
Egymás után ötször ismételd ezt meg!

NEGYEDIK LECKE: 5. HELYZET Hátadon

fekve ismét tedd keresztbe jobb lábadat a bal
fölött!

NEGYEDIK LECKE: 5.HELYZET;

A. MOZDULAT
Ahogy kifújod a levegőt, közben döntsd le lassan
két keresztbevetett lábadat jobbra, miközben
fejedet balra fordítod el, és bal karodat is
kinyújtod fölfelé a szőnyegen! Ö(szőr egymás
után!

146
~~ Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! ~~

ÉRZÉKELÉS
Vedd észre e mozdulat macskaszerű kecsességét!
Tedd oly kellemessé, amennyire csak lehetséges!
Segít ebben, ha fölidézed az élvezetet, amit még
gyermekkorodban érez- tél nyújtózkodás közben.

NEGYEDIK LECKE: 6. HELYZET Hagyd jobb

lábadat a bal fölött keresztbe vetve, miközben
kezeidet a harangláb hely-

zetben fölemelve tartod!

NEGYEDIK LECKE: 6.HELYZET;

A. MOZDULAT
Végezz kilégzést, eközben fejedet és karjaidat
hagyod félig balra dőlni, még mielőtt engednéd
két lábadat jobbra dőlni! (Azért kezded karral a
mozgást, mert a felsőtest jóval könnyebb, mint az
alsó testfél.) Utána belégzés közben lassan emeld
vissza karjaidat és lábaidat függőleges helyzetbe!
Ismételd meg ezt ötször egymás után!

ÉRZÉKELÉS
Figyelj a csigacsavarra, aminek alakját egész
tested fölveszi! Mintha egy óriás két hatalmas
mancsa közül az egyik tested alsó részét az egyik
irányba, másik pedig tested másik részét a másik
irányba forgatná, akárcsak ha felmosórongyot
csavarna ki.

NEGYEDIK LECKE: 7. HELYZET

Tedd keresztbe bal lábadat a jobb fölött, Icaijaidat
pedig emeld haranglábtartásba!

NEGYEDIK LECKE: 7.HELYZET;

A. MOZDULAT
Végezz kilégzést, miközben fejedet és karjaidat
hagyod félig jobbra dőlni, még mielőtt engednéd
két lábadat balra dőlni! Utána belégzés közben
lassan emeld vissza karjai

147
~~ Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

dat és lábaidat függőleges helyzetbe, min' dezt

ötször egymás után!

„Bogozd ki” lábaidat egymásból, és pihenj meg

egy percre!

Ezek után az egészet összehozhatod egyetlen

kellemes mozdulatsorozattá.

NEGYEDIK LECKE: 8. HELYZET Hátadon

fekve hagyd lábaidat térdben be- hajlítva és
talppal a talajon, s két karodat nyújtsd ki oldalra!

NEGYEDIK LECKE: 8.HELYZET;

A. MOZDULAT
Bal karodat hengerítsd fölfelé a padlón
(gördítsed, s ne csúsztasd!), amíg a váll neki nem
kezd feszülni a padlónak, s ezzel egy időben jobb
karodat - az ellenkező irányba csavarva -
hengergesd lefelé, lábad felé (megint gördítsed, s
ne csúsztassad!), amíg a váll azon az oldalon el
nem kezd fölemelkedni a talajról!

Ezután végezd el ugyanezt a mozdulatot az

ellenkező irányba, vagyis a bal kart gördíted
lefelé és a jobbat fölfelé! Lassan és kíméletesen
hajtsd végre, többször egymás után, amíg rá nem
érzel a mozdulatra!

Most pedig, miközben a két kart egymással

ellenkező irányba csavarod, tehát a jobbat lefelé,
a bal kart pedig fölfelé hengergeted a szőnyegen,
ejtsd le két behajlított térdű lábadat is a jobb
oldalra! Utána tedd a fordítottját: a jobb kar
fölfelé gurul, a bal kar lefelé, a két láb pedig -
ezzel egy időben - balra dől el.

148
 — Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! ~~
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! ~~

Folytasd ezt, lassan, föl és alá, s hagyd, hogy

fejed is részt vegyen a mozgásban, úgy,
hogy balra fordul, amikor a lábak jobbra
dőlnek, és jobbra gördül, amikor a két lá-
badat balra hajtod lel Tízszer-hússzor ismé-
teld ezt végig!

ÉRZÉKELÉS
Figyeld meg, miként jön létre tested teljes
megcsavarodása, hosszában és keresztben,
hogyan nyúlik és hosszabbodik egyszerre!
Tedd oly kellemessé ezt a mozgást,
amennyire csak lehetséges, hogy élvezni
tudd, mint a lustán nyújtózó kisbaba, vagy
mint a kiscica!

Testtudatkép-gyakorlat

Sérülések hatására sok embernél alakul ki oldalirányú gerincferdülés, szkoliózis. Mivel az

efféle hajlat oka legtöbbször a törzs azonos oldali izmainak krónikus kontrakciója, azaz tartós
összehúzódottsága, ezért ha megtanuljuk, illetve visszaszerezzük az ezen izmok fölötti kontrollt,
korrigálhatjuk az ilyen görbületeket.
Úgy tudhatod meg, hogy ferdén tartod-e gerincedet, hogy egész alakos tükör elé állsz,
azzal szembefordulva, majd behúnyod a szemedet, kissé eldőlsz valamelyik oldalra, majd - még
mindig csukott szemmel - olyan helyzetbe egyenesedsz vissza, aminek érzete így („vakon”)
függőlegesnek tűnik. Szemedet csak ekkor nyisd ki, és nézd meg a tükörben, hogy az eléd táruló
látvány egybevág-e azzal, ami „függőlegesnek tűnik”. Egyenesen, függőlegesen áll-e a fejed?
Vízszintes-e a vállad? Egy szinten látható-e a két kéz?
Amennyiben úgy találod, hogy valamelyik irányba ferde a tested, az egyértelműen azt
jelzi, hogy testképed eltorzult, cgyensúlyérzéked fölborult.
A torzult testkép helyrehozatalához az alábbiakat kell cselekedned: csukott szemmel dőlj
jobbra, majd - továbbra is csukott szemmel - térj vissza abba a helyzetbe, ami „függőlegesnek
tűnik”. Nyisd ki ekkor a szemedet, és ha tükörképed nem lenne egyenes, akkor újból azonnal
hunyd le a szemedet, és próbáld meg helyrebillenteni az egyensúlyodat „a sötétben”, pusztán a
belső érzés alapján! Amikor úgy érzed, hogy helyreállítottad az egyensúlyt, akkor újfent nyisd ki
szemedet, de közben meg se moccanj! Nézd meg, sikeres lett-e ezúttal a csukott szemmel történt
kiegyensúlyozás? Ha még most sem, akkor ismét húnyd be a szemedet, s javíts a tartásodon, amíg
újra úgy nem érzed, hogy függőlegesen állsz! Ha ekkor a tükörbe pillantva még mindig

149
 — Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —
kiegyensúlyozatlannak találnád magad, csukd csak be megint a szemedet, és addig folytasd
egyenes testhelyzeted „vakon” történő helyreállítását, amíg valóban visszanyered az
egyensúlyodat!
Fontos! Semmilyen körülmények között se próbáld eközben nyitott szemmel helyrehozni az
egyensúlyodat, mert abból a szenzomotoros (érző-mozgató) rendszered az égvilágon semmit sem tanul,
ezért így testtartásod sem fog javulni!
Amikor már sikerült csukott szemmel a megfelelő egyensúly elérése, akkor elölről kezdve
ismételd végig az egész eljárást, azzal az egy különbséggel, hogy balra dőléssel kezded el! Utána
megint vedd végig, de ezúttal jobbra kezdve! Végül negyedszer is vedd végig, balra kezdve!
Ennyi aztán elég is lesz egynapi edzésadagnak.
Másnap menj végig újra az egész procedúrán, és észreveheted, hogy roppant gyorsan
javul testérzékelésed. Nagyjából egy hét múlva úgy találod majd, hogy „a sötétben” is tökéletesen
tudod már, hogy „hol áll a fejed” és tested térbeli elhelyezkedésével is tisztába kerülsz. Ez az a
pont, amikor a gerincferdülés korrekciója befejezettnek tekinthető, föltéve, hogy a SZOMATIKUS
TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK közül az első négynek az izomlazító fogásait már
teljesen elsajátítottad.
A testtudatkép-gyakorlat végére érve testképed élesre állítódik, és izmaid vezérlése is
helyreáll. Belső testképed és külső tükörképed egybevág. Klasszikus esete ez a biofeedback -
öntréningnek, az élettani működésen keresztül visszacsatolt önfejlesztésnek, vagyis egy - a
testműködések irányításának megtanulását célzó - szilárd tudományos alapokra helyezett és
elismert eljárásnak.

A „MINDENNAPI MACSKANYÚJTÓZÁS” GYAKORLATA A NEGYEDIK

LECKE által a 4./8.A. mozgásminta is hozzáadódott a „mindennapi macskanyúj tó zás”
gyakorlatsorozatához.

150
 — Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

ÖTÖDIK LECKE A csípőízület és az alsó végtagok izmainak irányítása

Ez a lecke azt teszi lehetővé, hogy megértsd, miért kell a SZOMATIKUS

TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK megtanulását sietség nélkül és sorban egymás után
venni ahhoz, hogy valóban sikerre vezessenek. Saját testedben fogod fölfedezni, hogy először a
súlyponttáji izmaidat kell fölszabadítani ahhoz, hogy aztán csípőd és egész alsó végtagod is
szabadon mozoghasson.
Az is nyilvánvalóvá válik majd számodra, hogy mi módon okoz általános merevséget a
mozgásszervrendszerben a szenzomotoros amnézia azáltal, hogy a törzs és a medence közti
izmokat tartós összehúzódásra bírja, olyan jellegzetes mozgáshibákat hozva így létre, amikről
tévesen úgy gondolják, hogy azok az öregkor elkerülhetetlen velejárói.
Most elkezded majd további izmaid ellazítását, s mindezt nem csupán a járás, hanem
mindenféle lábmozgás fejlesztéséhez is. Sokan akadtak, akik már évek óta nem túráztak, vagy nem
táncoltak, ám újra fölfedezték, hogy képesek ők még erre. ismét ráleltek az ezekből fakadó örömre
és élvezetre, s azok újfent testi képességeik részévé váltak.

ÖTÖDIK LECKE: 1. HELYZET

Feküdj a hátadra párhuzamosra kinyújtott
lábakkal, majd jobb térdedet enyhén be-
hajlítva, jobb lábadat döntsd kifelél

ÖTÖDIK LECKE: 1.HELYZET;

A. MOZDULAT
Talpad befelé döntésével jobb lábfejedet
fordítsd kifelé, addig folytatva ezt a mozdu-
latot, amíg lábszárad kissé elemelkedik a
padlótól! Ahogy lábfejedet egyre följebb és
kicsit balra viszed, jobb térded jobbra ki-
dől. Térded és lábfejed kerüljön nagy-jából
egy szintbe, miközben a lábfej „pi-pál”.
Vidd vissza jobb lábadat a kiinduló helyzet-
be, s ismételd meg a mozgást elölről, tízszer
egymás után!

Figyeld meg, hogy a jobb lábfej bedöntése

és fölemelése nem csak a térdedet indítja
lefelé, hanem hatására a hát bal oldala is
151
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! ~~
~~ Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

megnyúlik, s annak következtében a medence bal

fele megemelkedik! Rájössz, hogy mennél jobban
megnyújtod bal oldaladat és emeled medencéd bal
felét, annál magasabbra tudod fölemelni jobb
lábfejed, miközben jobb térded kifelé dől.

ÖTÖDIK LECKE: 2. HELYZET

Hátadon fekve húzd fel kissé a jobb térdedet, s
most jobb lábfejedet csúsztasd jobbra a padlón, s
közben hagyd, hogy a jobb térd befelé, a bal térd
felé hajoljon!

ÖTÖDIK LECKE: 2.HELYZET;

A. MOZDULAT
Jobb lábfejedet fordítsd ki, talppal kifelé, és
emeld is meg, fölfelé és kissé jobbra, hagyva,
hogy a jobb térd még lejjebb s beljebb essen!
Térded és lábfejed most is kerüljön nagyjából egy
szintbe, miközben a lábfej „pipál”. Utána helyezd
vissza lábfejed a talajra, a kiinduló helyzetbe!
Ismételd meg a mozgást elölről, tízszer egymás
után.

ÉRZÉKELÉS
Figyelj arra, hogy mit művel a jobb csípőd, s
hogy miként nyúlik meg hátad jobb oldala ahhoz,
hogy megemelje medencéd jobb oldalát! Ahogy a
jobb láb kiforgatásának ezt a fölemelő mozdulatát
ismételgeted, amitől térded be- és lefelé indul és
medencéd jobb oldala megemelkedik, vedd észre,
hogy mozdulataid miként terjednek végig
mellkasodon, egészen a nyakadig! Menj még
messzebbre e mozgással azáltal, hogy kifordított
jobb lábfejed emelése közben fejedet kissé jobbra
fordítod, s nézd meg, könnyebbé teszi-e ez a
mozdulatot! Igazából ilyenkor szinte kecsesnek
kell tűnnie.

Fíagyd abba, nyújtsd ki a lábad, és pihenj, de

közben figyeld meg a jobb és a bal lábad-

152
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

bán jelentkező érzetek közötti különbséget!

Most következzék az előző két helyzet

összeolvasztása, egyetlen mozgássá történő
ötvözése

ÖTÖDIK LECKE: 3. HELYZET

A kiinduló helyzet háton fekvés. Mindkét
lábadat tartsd nyújtva!

ÖTÖDIK LECKE: 3.HELYZET;

A. MOZDULAT
Hajlítsd be jobb térdedet. Először a jobb
lábfej föl- és befelé emelésével fordítsd be-
felé a lábfejedet, miközben a jobb térd ki-
felé dől, s a hát bal oldala kissé megemel-
kedik! Ezt követően nyújtsd ki a lábad,
majd fordítsd kifelé, jobb lábfejedet ki- és
fölfelé emelve, miközben a jobb térd be- és
lefelé mozdul, és a hát jobb oldala emelke-
dik! Utána megint nyújtsd Id a lábadat! Is-
mételd meg rendkívül lassan a teljes moz-
dulatsort, tízszer egymás után!

ÉRZÉKELÉS
Arra figyelj, ahogy a teljes test, egészen a
nyakig követi ezt a bokamozgást! Tested
hajlékonnyá válik, és ruganyosabban, egyet-
len egységként kezd mozogni. Ez a
szinergikus együttműködés érzése.

Hagyd abba kicsit, nyújtsd ki a lábadat és pi-

henj!

ÉRZÉKELÉS
Figyeld meg, mennyivel „élőbbnek” érzed
jobb
lábadat,
mint a balt!

ÖTÖDIK LECKE: 4. HELYZET Hátadon fekve

ez alkalommal balra csúsztasd a bal lábfejet a
padlón, s hagyd, hogy
153
• Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
- Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

az enyhén behajlított bal térd kifelé, balra dőljön!

ÖTÖDIK LECKE: 4.HELYZET;

A. MOZDULAT
Fordítsd be bal lábfejedet, talppal befelé, addig
folytatva a mozdulatot, amíg hatására a bal
lábszár kissé elemelkedik a talajtól! Ahogy
lábfejedet egyre följebb és kicsit jobbra viszed,
bal térded balra kidől. Vidd vissza bal lábadat a
kiinduló helyzetbe, s ismételd meg a mozgást
elölről, tízszer egymás után!

ÉRZÉKELÉS
Vedd észre, hogy a láb forgatás közbeni
emelgetése nem csupán a térd lejjeb kerülését
idézi elő, hanem a test jobb oldalának
hossznövekedését, továbbá a medence jobb
oldalának fölemelkedését is! Fölfedezheted, hogy
mennél jobban megnyújtod a hátadat és mennél
jobban megemeled medencéd jobb oldalát, annál
inkább képessé válsz a lábfej megemelésére és a
térd leengedésére.

ÖTÖDIK LECKE: 5. HELYZET Hátadon fekve

most fordítsd és csúsztasd ki balra a bal
lábfejedet, miközben hagyod a bal térdedet jobbra
és befelé esni!

ÖTÖDIK LECKE: 5.HELYZET;

A. MOZDULAT
Fordítsd ki bal lábfejedet, talppal kifelé, és emeld
is meg, fölfelé és kissé balra, hagyva, hogy a bal
térd még lejjebb és beljebb essen! Utána helyezd
vissza lábfejed a talajra, a kiinduló helyzetbe!
Ismételd meg a mozgást elölről, tízszeregymás
után!

ÉRZÉKELÉS
Figyelj arra, hogy mit művel a bal csípőd, és
hogyan nyúlik meg hátad bal oldala ah- 154
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! ~~
hoz, hogy megemelje medencéd bal felét! Ahogy
a bal láb kiforgatásának ezt a fölemelő mozdulatát
ismételgeted, amitől térded be- és lefelé indul és
medencéd bal oldala megemelkedik, vedd észre,
hogy mozdulataid miként terjednek végig
mellkasodon, egészen a nyakadig! Menj még
mesz- szebbre e mozgással azáltal, hogy kifordí-
tott bal lábfejed emelése közben fejedet kissé
balra fordítod, s nézd meg, könnyebbé és
kecsesebbé teszi-e ez a mozdulatot!

Hagyd abba, nyújtsd ki lábadat, és pihenj, de

közben figyeld meg, megváltozott-e az érzés bal
lábadban!

Most következzék az előző két helyzet

összeolvasztása, egyetlen mozgássá történő
ötvözése

ÖTÖDIK LECKE: 6. HELYZET

A kezdeti helyzet háton fekvés legyen, és
nyújtsd ki mindkét lábad.

ÖTÖDIK LECKE: 6.HELYZET;

A. MOZDULAT
Először fordítsd befelé bal lábfejedet, s így
emeld azt fölfelé és befelé, miközben a bal
térd kifelé dől, és a hát jobb oldala kissé
megemelkedik! Ezt követően nyújtsd ki a
lábad, majd bal lábfejedet fordítsd kifelé,
miközben fölfelé és kifelé emeled azt, s így
a bal térd befelé dől, és a hát bal oldala
emelkedik föl! Utána megint nyújtsd ki a
lábadat. Ismételd meg rendkívül lassan a
teljes mozdulatsort, tízszer egymás után!

ÉRZÉKELÉS
Figyeld meg ismét, ahogy teljes tested, egé-
szen a nyakig követi ezt a bokamozgást! La-
zítsd el nyakadat és mellizmaidat, amitől fe-
jed önkéntelenül jobbra, illetve balra for-
dul, ahogy be-, illetve kifordítod a lábadat!
155
-Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! ~~
- Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! ~~

Hagyd abba kicsit, nyújtsd ki a lábadat, és pihenj!

ÉRZÉKELÉS
Figyeld meg, hogy a bal lábad is ugyanolyan
„élő” lett, mintajobb!

Most pedig következzék mindkét láb egyidejű

használatbavétele:

ÖTÖDIK LECKE: 7. HELYZET Továbbra is

maradj a hátadon, és nyújtsd ki mindkét lábat!

ÖTÖDIK LECKE: 7.HELYZET;

A. MOZDULAT
Fordítsd befelé mindkét lábfejedet, egyszerre, és
enyhén behajlított térdeidet engedd le oldalra, „O
láb” helyzetbe! Utána egyenesítsd ki lábaid, majd
két térdedet megint lazán behajlítva most kifelé
fordítsd a lábfejeidet, s ettől térdeid befelé,
középre esnek, „X láb” helyzetet fölvéve!
Ismételd meg, oda-vissza tízszer egymás után!

ÉRZÉKELÉS
Figyeld meg, hogy „O láb” helyzetben derekad
homorodik, „X láb” helyzetben pedig a talajhoz
simul!

Hagyd abba kicsit, nyújtsd ki a lábadat, és pihenj!

ÖTÖDIK LECKE: 7.HELYZET;

B. MOZDULAT
Hátadon fekve és enyhén behajlított térddel zárd
össze szorosan a lábaidat, jobb lábfejedet fordítsd
befelé, míg a balt kifelé! (A két térd ettől jobbra
dől.) Nyújtsd ki a lábaidat, majd kezd el elölről,
de most a bal lábfejedet fordítsd befelé, a jobbat
pedig kifelé! (Tartsd a térdeket egymáson, miköz-

156
 ■ Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
- Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

ben azok együtt dőlnek le, ezúttal balra!) Ismételd

meg, oda-vissza, tízszer egymás után!

ERZEKELES
Ez az úgynevezett síelő mozgás: a talpak
párhuzamosak maradnak, míg a csípő és a
hát fölváltva lendül jobbra és balra. Figyeld
meg tested hajlékonyságát, ahogy oda-
vissza végzed a mozdulatot!

Hagyd abba kicsit, nyújtsd ki a lábadat, és pi-

henj!

ÉRZÉKELÉS
Figyeld meg, micsoda életerőérzet költö-
zött lábaidba! Érző-mozgató rendszered
szempontjából tested mindkét oldalán
most „több” lábbal rendelkezel, mint ko-
rábban. Figyeld meg azt is, ahogy ez az élet-
erő fölfelé tovateijed egész testedben, ami
ettől pihentebbé és lazábbá válik, mint va-
laha!

A „MINDENNAPIMACSKANYÚJTÓZÁS” GYAKORLATA Az ÖTÖDIK LECKE

az alábbi mozdulatmintákkal egészítette ki a „mindennapi macskanyúj tózás”
gyakorlatsorozatodat: 5./3.A. és 5./6.A.; majd az 5./7.A. („O láb” és „X láb” helyzet), továbbá az
5./7.B. („síelő” mozgás).

157
 — Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

HATODIK LECKE A nyak és a váll izmainak irányítása

Tanárom és mesterem, Dr. Moshe Feldenkrais találmánya, a lenyűgöző SZOMATIKUS

TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATSOROZAT lehetővé teszi számodra is, hogy fölfedezd: a
különböző testrészeid mozgására történő tudatos odafigyelés fölszabadítja az adott testtáj
mozdulatait és sokkal könnyebbé teszi mozgatásukat.
A most következő lecke folyamán arra jöhetsz rá, hogy amíg a hagyományos testnevelő
gyakorlatok az izmok erősítését szolgálják, addig a SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ
GYAKORLATOK az agyat teszik élesebbé és intelligensebbé ezen izmok mozgásának érzékelése,
illetve irányítása tekintetében. Az agy belső működésének olyan megváltoztatásáról van szó, ami
lehetővé teszi az izomműködés megváltozását.
A most következő, csavaró jellegű mozgás megtanulásának bal oldalra történő elvégzése
után ismételd meg majd ugyanazt a jobb oldalra is, hogy ebben a vonatkozásban így agyad
mindkét féltekéje átprogramozódjon!

HATODIK LECKE: 1. HELYZET

Ülj a padlóra, hajlítsd be térdeidet, s
döntsd mindkettőt balra, a talajra! Bal tal-
padat tedd a jobb combodra, a térd fölötti
részre! Kinyújtott bal karoddal támaszkodj
le kissé magad mellé a földre! Törzsedet
azért tartsd egyenesen, tehát testsúlyodat
ne engedd egészen hátra! Végül helyezd
jobb tenyeredet a bal válladra!

HATODIK LECKE: 1.HELYZET;

A. MOZDULAT
Roppant lassan fordítsd el törzsedet balra,
miközben tekintetedet, fejedet, válladat,
könyöködet is balra irányítod, egészen ad-
dig a pontig, amíg erőltetés nélkül megy!
Amikor elérted a csavarodásban azt a pon-
tot, ami számodra a határt jelenti, akkor
változtasd meg a mozgásirányt, és térj vissza
a kiinduló helyzetbe! Ismételd meg ezt öt-
ször egymás után, majd tedd le a kezed,
hogy egy percre megpihenj!

158
Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! ~~
Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! ~~

HATODIK LECKE: 1.HELYZET;

B. MOZDULAT
Újra fordítsd el - vállra helyezett jobb tenyérrel -
törzsedet, de ezúttal állj meg, amint elérted a
szélső helyzetet! Ebben a helyzetben maradva
jegyezd meg pontosan azt az irányt, ahová orrod
hegye mutat, úgy, hogy előre nézve megjegyzed
az előtted lévő pontot a falon! (Ne felejtsd el a ki-
szemelt pontot, mert később ahhoz viszonyítva
ellenőrződ majd fejlődésed mértékét!)

A törzset ebben a kicsavart helyzetében megtartva

fordítsd fejedet az ellenkező irányba, jobbra, majd
megint balra, oda-vissza, ötször egymás után!

Az ötödik ismétlés végén fordulj vissza középre,

engedd le jobb karodat az öledbe, s így üldögélve
pihenj kicsit, de közben ne terhelj rá túlságosan a
földre támasztott bal kezedre!

HATODIK LECKE: 1.HELYZET;

C. MOZDULAT
Megint helyezd jobb tenyeredet a bal vál- ladra,
fordítsd el fejedet és törzsedet balra, amennyire
csak tudod, amíg el nem érsz saját határodig!
Maradj is ott! Ezúttal csak tekintetedet vidd vissza
jobbra, majd megint vidd balra, s végezd el
mindezt ötször egymás után!

Térj vissza a kiinduló helyzetbe, engedd le a

kezed, és pihenj!

ÉRZÉKELÉS
Miközben csupán tekintetedet hordoztad jobbra és
balra, vajon észrevetted-e nyakizmaid finom
remegését, mintha azok is meg akartak volna
mozdulni? Ez abból a tanult szokásból ered, hogy
rendszerint
159
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

együtt mozdítjuk fejünket és szemünket. Sokak

számára eleinte kifejezetten nehézséget jelent,
hogy megakadályozzák a nyaknak ezeket az apró
mozdulatait, ám azok később, a gyakorlás folytán
megszűnnek.

HATODIK LECKE: 1 .HELYZET;

D. MOZDULAT
Most ellenőrizd magad úgy, hogy szemedet
behunyod, jobb kezedet bal válladra teszed, és
megint balra fordítod a szemedet, a fejedet, a
válladat és a törzsedet, ötször egymás után,
minden alkalommal a szélső helyzetig! Az ötödik
fordulat után maradj ebben a határhelyzetben,
nyisd ki a szemed., és nézd meg, orrod hegye vajon
távolabbi pontra mutat-e, mint amit ellenőrzésként
korábban kinéztél magadnak a falon! Ha így van,
akkor tudd, hogy ez a fejlődés nem azért jött létre,
mert jobban erőltetted izmaidat, hanem azért, mert
belsőleg tudatosabbá tetted mozgásodat.

HATODIK LECKE: 1 .HELYZET;

E. MOZDULAT
Helyezd megint jobb kezedet a bal vállad-
ra, lassan végezd el az oda-vissza fordulato-
kat, megint nyitott szemmel, és most már
az újonnan elért szélső határhelyzetedig,
t/ízszer egymás után!

ÉRZÉKELÉS
A gyakorlat végzése közben figyeld meg,
mit is művel a jobb csípőd: megpróbál föl-
emelkedni, valahányszor csak elfordulsz bal-
ra, majd leereszkedik, amikor visszatérsz
középre. LIagyd, hogy tudatosságod segít-
ségére legyen jobb csípődnek abban, amit
az tenni akar! Engedd, hogy olyan magasra
emelkedjen, amilyen magasra csak akar, s
hamar rá fogsz ébredni, hogy ez segíti a
mozdulatot!

160
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozog, a, mozdulat erőltetése nélkül! —
'— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

Az utolsó fordulat végzésekor állj meg a szélső

helyzetben, és ellenőrizd, hogy a falon kiszemelt
ponthoz képest nem fordul- tál-e esetleg még a
korábbinál is messzebb!

Állj meg az utolsó menet után középső helyzetben,

nyújtsd ki hátadat, és pihenj egy teljes percet!
Közben óvatosan csavargathatod a fejedet, oda-
vissza, hogy lásd, vajon könnyebben fordul-e
balra, mint jobbra!

Ahogy csupán a szemedet jobbra, illetve balra

fordítottad el, észrevetted-e közben nyakizmaid
finom remegését, mintha azok is meg akartak
volna mozdulni? Ez abból a tanult szokásból ered,
hogy fejünket és szemünket rendszerint együtt
mozdítjuk. Sokak számára eleinte kifejezetten
nehézséget jelent, hogy megakadályozzák a nyak-
nak ezeket az apró mozdulatait, ami később, a
gyakorlás folytán majd meg fog szűnni.

HATODIK LECKE: 2. HELYZET Vedd fel

ugyanazt a kiinduló helyzetet, mint az előző volt;
ülj a padlóra, hajlítsd be térdeidet, s döntsd
mindkettőt balra, a talajra! Bal talpadat tedd jobb
combodra, a térd fölötti részre! Kinyújtott bal
karoddal támaszkodj le kissé magad mellé a
földre! Törzsedet azért tartsd egyenesen, tehát
testsúlyodat ne engedd egészen hátra!

Helyezd most jobb tenyeredet a fejed tetejére,

ráfogva kissé koponyádra! Lazítsd el teljesen a
nyakadat, hogy a most következő fejmozdulatokat
csupán a jobb kezed hozza létre!

161
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdidat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

HATODIK LECKE: 2.HELYZET;

A. MOZDULAT
Lassan és óvatosan húzd fejedet kezeddel a jobb
vállad felé, majd told el az ellenkező irányba, a
bal vállad felé! Folytasd ezt a mozgatást, egymás
után tízszer megismételve!

ÉRZÉKELÉS
Fejed jobbra döntésekor figyeld meg, hogy
mellkasod jobb oldalán a bordák közelednek
egymáshoz, míg a bal oldalon eltávolodnak
egymástól! Fejed balra döntésekor viszont
baloldali bordáid „sűrűsödnek” össze és a jobb
oldaliak „ritkulnak” szét. Mellkasod pontosan úgy
működik, mint egy tangóharmonika. Hagyd, hogy
ez a váltakozó bordamozgás szabadon játszódjon
le, amitől fejed még jobban el tud majd billenni
oldalra, de nem a nagyobb erőbedobástól, hanem
a fokozott tudatosságtól!

Azt is érzékeld, hogy derekad jobb oldalt

megrövidül, ahogy fejed jobbramozdulása
nagyobb terhet ró medencéd jobb oldalára!
Ugyanez történik a bal oldaladon, amikor balra
biccented a koponyádat. Megint- csak hagyd,
hogy ez a mozgás is egész szabadon
játszódhasson le, amitől aztán a fej még közelebb
kerülhet a vállhoz!

Pihenj meg egy pillanatra, két kezedet lábadon

nyugtatva!

HATODIK LECKE: 2.HELYZET;

B. MOZDULAT
Végezz megint vizsgálatot csukott szemmel
önmagadon, úgy, hogy jobb kezedet bal válladra
téve teljesen elfordulsz balra, s ezúttal tudatosan
követed bordáid, derekad és jobb csípőd
mozgását! Az ötödik fordulatnál állj meg a szélső
helyzetben, nyisd ki a szemedet, és ellenőrizd a
változást a falon
162
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozog, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

eredetileg kiszemelt ponthoz képest! Még

messzebbre jutottál? Most már láthatod, hogy a
szenzo-motoros tudatosság megtanulása új
mozgási lehetőségek elsajátítását segíti elő.
Állj meg az utolsó forduló után, hátadra fekve
nyújtózz ki, és pihenj egy teljes percet!

HATODIK LECKE: 3. HELYZET

Fölülve vedd föl ugyanazt a kiinduló hely-
zetet, mint az előbb, de most a jobb keze-
det is odaviszed a balhoz, s leteszed a bal
mellé a talajra!

HATODIK LECKE: 3.HELYZET;

A. MOZDULAT
Fordítsd lassan szemedet, fejedet és felső-
testedet balra, érezve közben, hogy milyen
mértékben mozdulnak bordáid, derekad és
csípőd! Ismételd meg ezt ötször egymás
után!

Az ötödik fordulatot hagyd félbe, amikor

éppen legjobban balra fordítottad magad,
s onnan először csak a fejedet hozd vissza
jobb felé középre, úgyhogy állad csaknem
érintse jobb válladat, s maradj így egy röp-
ke pillanatra! Ez lesz az új kiinduló helyze-
ted.

Most egyszerre fordítsd fejedet balra és hozd

vissza törzsedet a „jobbközép” helyzetbe,
hogy bal arcod csaknem érintse bal válla-
dat, miközben tekinteteddel elnézel bal
vállad fölött!

Ezután megint egy szerre végezd el, de vissza-

felé ugyanezt a mozdulatpárosítást, törzse-
det baloldali szélső helyzetébe visszahozva,
illetve fejedet megint a jobbközép irányába
fordítva! Eleinte roppant lassan hajtsd vég-
re mindezt, egészen addig, amíg a mozgás-
163
■ Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! ~~
- Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

koordinációd összehangoltsága egyenletesen

zökkenőmentessé nem simul! Ismételd meg
tízszer egymás után!

Ezután térj vissza középre, s pihenj meg egy rövid

pillanatra!

HATODIK LECKE: 3.HELYZET;

B. MOZDULAT
Végezz újfent vizsgálatot önmagadon, úgy, hogy
behunyod szemed, jobb kezedet bal vál- ladra
teszed, és lassan teljesen elfordulsz balra, aztán
vissza középre, ötször egymás után! Az ötödik
fordulatnál állj meg a szélső helyzetben, nyisd ki
szemed, s ellenőrizd helyzetedet a falon
eredetileg kiszemelt ponthoz képest, hogy
megtudd, vajon még messzebbre jutottál-e!

Pihenj meg egy kis időre, miközben kezedet

lábadon nyugtatod!

HATODIK LECKE: 3.HELYZET;

G. MOZDULAT
Jobb tenyereddel is támaszkodj le a bal oldalra
letett bal kezed mellé, és így fordulj újra balra,
egészen a szélső helyzetig, s maradj is ott! Most
csak a szemedet fordítsd visszafelé, jobbra, a fejed
meg se mozduljon! Állj meg itt egy gondolatnyit,
ez ugyanis újabb kiindulóhelyzet!

Most egyszerre fordítsd fejedet balra és hozd

vissza fejed, vállad és törzsed a jobbközépre,
miközben pillantásodat lassan visszafordítod az
ellenkező irányba, tehát balra! Végezd ezt a
mozdulatot többször egymás után, oda-vissza és
roppant lassan, egészen addig, amíg annak
kezdeti rángatózó jellege meg nem szűnik, s a
mozgás egyenletessé nem simul! Ekkor ismételd
végig, tízszer egymás után!

164
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
—' Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

ÉRZÉKELÉS
Eleinte feltűnően nehezedre eshet ily módon
összehangolni mozdulataidat: tekinteted ugrál, és
fejed minden áron szemmozgásodat szeretné
követni. Ez attól a szokástól rögzült beléd, hogy a
fej és a tekintet rendszerint mindig ugyanabba az
irányba mozdul. Ha viszont zökkenőmentesen
egyenletessé simult már ellentétes irányú
mozgatásuk, akkor az annak a jele, hogy
nyakizmaid többé nem állnak szemed öntudatlan
kényuralma alatt.

Állj meg az utolsó forduló után, hátadra fekve

nyújtózz ki, és pihenj egy teljes percet!

HATODIK LECKE: 4. HELYZET Vedd föl újra

korábbi ülő testhelyzetedet, balra ledöntött
behajtott térdekkel, s jobb kezeddel támaszkodj le
a baloldalt kinyújtott bal kezed mellé!

HATODIK LECKE: 4.HELYZET;

A. MOZDULAT
Fordulj teljesen balra, ötször egymás után, s az
ötödik fordulatnál maradj meg a szélső
helyzetben.

Ekkor emeld föl arcodat a mennyezet irányába,

majd vissza, a padlóra, ötször egymás után
megismételve!

HATODIK LECKE: 4.HELYZET;

B. MOZDULAT
Állj meg lefelé hajtott fej tartásban, és így fordítsd
fölfelé, de csak a szemedet, föl, a mennyezet
irányába! Ezután emeld föl fejedet is, de azzal
egyidejűleg irányítsd tekintetedet lefelé, a padlóra,
majd engedd le a fejedet, miközben tekintetedet
ismét fölemeled! Ismételd el ezt ötször egymás
után!

165
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, M, mozdulat erőltetése nélkül! —
~~ Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! ~~

ÉRZÉKELÉS
Megint tapasztalsz majd önkéntelen kezdeti
szemrángást, illetve habozó meg-megállá- sokat a
fej mozdítása közben. Mivel éppen új programot
teremtesz az agy érző-mozga- tó mezőiben, ezért
igen lassan és figyelmesen haladj! Nagyon
valószínű azonban, hogy a gyakorlat végére érve
már öröm tölt el, és büszke leszel önmagadra.
Joggal.

Állj meg itt, és pihenj meg egy pillanatra!

HATODIK LECKE: 4.HELYZET;

C. MOZDULAT
Most következik a végső vizsgálat. Ülj úgy, ahogy
az elején, behajlított térdeidet balra ledöntve, bal
tenyér a padlón, jobb kéz a bal vállon, és lehunyt
szemmel ötször egymás után fordulj el balra,
miközben átérzel mindent, amit megtanultál
érzékelni, s használatba veszed teljes testedet,
annak minden ízét és porcikáját, hogy elérhesd a
legnagyobb kitérést, a maximális mozgás-
terjedelmet, ám végig csukott szemmel!

Az ötödik fordulatnál állj meg szélső hely-

zetedben, szemedet ekkor nyisd csak ki, s el-
lenőrizd, hogy orrod hegye még távolabbra mutat-
e a falon, mint a legutóbb!

Állj meg, s hátadra fekve nyújtózz és pihenj!

Miután legalább pár percet pihentél (esetleg

megvártad vele a következő nap eljövetelét is),
vedd végig, és ismételd meg ugyanezeket a
mozdulatokat, de most az ellenkező irányba,
jobbra kezdve! Vagyis a behajlított térdeket
jobbra kell a padlóra leengedni, jobb kézzel
támaszkodni magad mellett a padlón és a jobb
vállra helyezni a bal kezet, ahogy azt az ábra is
muta^a.

166
 ~~ Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozog, a mozdulat erőltetése nélkül! ~~
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

A „MINDENNAPI MACSKANYÚJTÓZÁS” GYAKORLATA Ez a HATODIK

LECKE tartalmazza a „mindennapi macskanyújtó zás” gyakorlatsorozatod utolsó mozdulatait.
Végezd el az 6./1.A. és a 6./1.B. gyakorlatot balra, amit a 6./3.A. kövessen, (esetleg helyette inkább
a 6./3.C., amennyiben a fejmozgással ellentétes szemmozgatás már könnyebbé vált), s befejezésül a
6./4.A. és a 6./4.B mozgást! Utána vedd föl az ellenoldali testhelyzetet, és végezd el ugyanabban a
sorrendben e mozgásokat, de ezúttal jobbra!

167
 — Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

HETEDIK LECKE
Légzésfejlesztés

Most, hogy már nagyobb fokú tudatosságot és kontrollt szereztél a test súlypontközeli
izmait illetően a törzs felső részében is, lehetővé vált a mélyebb légzés művészetének elsajátítása,
nevezetesen a „rekeszizmos” légzés megtanulása.
Ez a SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLAT élettani szempontból
kiemelkedően fontos. Hogy elsajátítása feltétlenül szükséges, az a „vörös fény reflex” légzést és
szívműködést egyaránt befolyásoló kórtani hatásait elmagyarázó MÁSODIK RÉSZ elolvasása
után bizonyára egyértelmű.
Noha a most következő gyakorlatsor túlságosan hosszú lenne ahhoz, hogy beiktassuk a
„mindennapi macskanyújtózás” rutinjába, azért időnként érdemes mégis végigvenned ezt is.
Ugyanis életmentő gyakorlatról van szó. Valahányszor átismétled, mindig megérzed majd, hogy
légzésed javul. Ez egyben azt is jelenti, hogy egyre több éltető levegőhöz jutsz egyre kevesebb
erőkifejtés árán.
A leckében szereplő valamennyi testhelyzetnek - hátadon, oldaladon, hasadon fekszel
majd - megvan a saját, speciális visszacsatoló szenzoros érzetjelzése, továbbá minden alkalommal
kissé másfajta motoros irányítás válik szükségessé, méghozzá azért, mert valamennyi eltérő
testhelyzetben testünk másként viszonyul a nehézségi erőhöz, a gravitációhoz.

HETEDIK LECKE: 1. HELYZET

Behajlított térddel feküdj a hátadra, az üle-
ped közelébe fölhúzott lábakkal! Két lábad
közt tarts némi távolságot, kaijaidat fektesd
egyenesen a törzsed mellé!

HETEDIK LECKE: 1 .HELYZET;

A. MOZDULAT
Orron keresztül véve a levegőt végezz mély
belégzést, miközben az övvonaladat magas-
ba emeled, amitől a farkcsont kissé lefelé
billen! (Emlékezz, ezt tetted az ELSŐ LEC-
KE során is!)

Ezután az övvonal leszorítása közben en-

gedd ki a levegőt, és érintsed a padlót
egész hátaddal! Lassan és kíméletesen vé-
gezd el ezt a gyakorlatot, tizenötször egymás
után!

168
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
~~ Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

ÉRZÉKELÉS
Váljon benned tudatossá a rekeszizom váltakozó
föl- és lemenő mozgása! A rekeszizom a mellkast
alulról lezáró kupola alakú izomlemez. A teljes
testkereszmetszetet átéri, s így tökéletesen
elválasztja a mellüreget a hasüregtől.

Kilégzés közben ez a különleges izom ellazulva

fölfelé beboltosul a mellüregbe, esernyőformában,
miáltal kisajtolja az elhasznált levegőt a tüdőkből.
Belégzésed alatt a rekeszizom összehúzódik, ami
ernyőalakját lefelé lapítja. Ez a szivattyúszerű,
lefelé irányuló pumpáló mozgás részleges vákuu-
mot, légritka teret hoz létre, ami friss levegőt szív
be a tüdőbe. De légy tudatában, hogy amikor a
rekeszizom belégzés közben összehúzódva lefelé
mozdul, akkor kénytelen nyomnia a hasüreg
zsigereit, lefelé és oldalra, ami a has alsó részének
léggömbszerű,, kismértékű körkörös kitágulását
eredményezi! Az alhasnak ezt a természetes
kitágulását semmivel se akadályozd meg! Mennél
inkább ellazítod hasfalad izmait, és hagyod ezáltal
hasad kidagadását, annál nagyobb mennyiségű
levegőt tudsz tüdeidbe beszippantani. A laza, mély
légzés közben nem mellkasod felső része emelke-
dik, hanem csupán a has.

Ha bármi miatt feszesen tartod légzés közben a

hasizmodat, azzal akadályozod a has ezen
természetes, kifelé irányuló mozgását, s ezzel a
rekeszizom szivattyúszerű leereszkedését, ami
végeredményben aztán seké- lyes, felszínes légzést
eredményez.

Belégzés közben tehát lazítsd el hasadat, s hagyd,

hogy körös-körül kitüremkedhes- sen! Saját
rugalmasságánál fogva úgyis visszatér a helyére,
ezáltal nem fogod hasadat növelni. A behúzott has,
tehát a „feszesen tartott zsiger” pusztító hatású:
felszínes 169 ’
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozog, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —
légzést okoz, növeli a szívverés szaporasá- gát,
valamint a vérnyomást is. A gyakorlat tizenöt
lélegzetvétele közben engedd hát hasad
léggömbjét akadálytalanul feldagadni, minden
levegővételnél valamivel magasabbra, mint az
előző volt, s hagyd leapadni is, hogy egyre
laposabb és horpadtabb legyen minden
kilégzésnél!

A SZIVATTYÚ

HETEDIK LECKE: 1 .HELYZET;

A. MOZDULAT
Hátadon fekve most szívd be a levegőt, miközben
hasad megtelik és léggömbként kikerekedik, állj
meg itt, lélegzetedet visszatartva és a levegőt
magadba zárva! Ekkor hirtelen lapítsd le hasad és
hátad, arra kényszerítve a benned lévő „léggömb”
levegőjét, hogy a tüdőd felső részébe áramoljon
át, amitől most a mellkas dagad ki! (Vigyázz!
Még ne hagyd, hogy a levegő orrodon vág)'
szájadon át eltávozhasson!) Utána lapítsad le
mellkasodat, amivel a „léggömböt” megint
visszanyomod a hasadhoz, miközben hátadat
ismét homorítod!

Addig folytasd ezt a föl-alá folyó szivattyúszerű

mozgatást, amíg megint nem kell friss levegőt
venned! Ezt a mozgást élénken és határozottan
végezd, mintha egy dugattyújárna benned oda-
vissza, föl és alá!

Állj meg itt, és pihenj egy pillanatot!

ÉRZÉKELÉS
Pihenés közben, ahogy rendesen lélegzel, nem
érzel-e több helyet hasadban és mellkasodban a
levegővételhez? Nem találod-e törzsedet kevésbé
feszesnek? Nem megy-e légzés közben most már
minden sokkal könnyedebben és simábban?

170
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! ■—
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! ~~
HETEDIK LECKE: 1.HELYZET;
C. MOZDULAT
Ismételd meg ezt a belső „szivattyúzást” még
kétszer, s legyen gondod arra is, hogy egészen
biztosan nem engeded megszökni a levegőt sem a
hát lelapítása közben, amikor fölfelé kényszeríted
magadban a levegőt, sem pedig a mellkas
összepréselése közben, amikor a levegőt újra
visszakény- szeríted a kikerekített, domború
hashoz!

HETEDIK LECKE: 1.HELYZET;

D. MOZDULAT
Most fordítsd meg a sorrendet, először a mellkasba
szívd be a levegőt (miközben a hát és a has lapos
marad); majd taszítsd le a „léggömböt”
mellkasodból a hasadhoz és homorított hátadhoz,
majd lövelld megint föl, aztán le, és így tovább,
amíg megint szükségessé nem válik friss levegő
vétele! Ismételd meg ezt kétszer egymás után!

Állj meg, és pihenj egy pillanatot!

HETEDIK LECKE: 2. HELYZET

Fordulj meg, s hasalva fordítsd fejedet
jobbra, bal orcádat jobb kézhátadra fektet-
ve! Bal karodat nyújtsd ki törzsed mellett!

HETEDIK LECKE: 2.HELYZET;

A. MOZDULAT
Laza törzstartás mellet végezz mély belég-
zést, a levegőt hasadba szívva, hogy az neki-
feszüljön a padlónak! Tartsd vissza lélegze-
tedet, s ezalatt lövellj ed föl a „léggömb” le-
vegőjét a mellkasodba, utána hajtsd megint
vissza a hasadba, és így tovább, amíg
megint friss levegőt nem kell venned! Is-
mételd meg az egészet mégegyszer, de ezúttal
először a mellkasba szívd be a levegőt!

171
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! ~~

HETEDIK LECKE: 3. HELYZET

Váltsál, azaz hason fekve fejedet fordítsd most
balra, jobb orcádat bal kézhátadra fektetve! Jobb
karodat nyújtsd ki törzsed mellett!

HETEDIK LECKE: 3.HELYZET;

A. MOZDULAT
Ismételd meg az előző (7./2A.) mozdulatot,
egyszer hasi belégzéssel, utána pedig mellkasi
belégzéssel elkezdve!

Érzed-e, hogy hátadnál és derekadnál miként

tágul a tér és hogy nyílnak a bordák?

HETEDIK LECKE: 4. HELYZET

Fordulj át bal oldaladra, jobb karodat a csípődön
nyugtatva, bal karodat pedig fölfelé kinyújtva a
talajra fektetve, hogy fejednek párnaként
szolgálva ráfektethesd bal füledet! Behajlított
térdeidet tedd egymásra!

HETEDIK LECKE: 4.HELYZET;

A. MOZDULAT
Szívd be a levegőt mélyen a „hasba”, miközben
hátaddal homorítasz, és kidülleszted a pocakodat;
ezután lövelld föl a „léggömb” levegőjét
mellkasodba, a hát lelapítása mellett!

Ezt követően hajtsd le a belső „léggömböt”

megint a hasba! Próbáld precízen, „du-
gattyúszerűen” végrehajtani ezeket a műveleteket!
Ismételd meg mégegyszer, ezúttal először a
mellkasba beszíwa a friss levegőt!

ÉRZÉKELÉS
A mozdulat kétszeri végrehajtása utáni szünetben
figyeld meg, nagyobb légzőteret érzékelsz-e
derekad és mellkasod jobb oldalán, mint a balon!
Szabadabban mozosr-e a
172
■ Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
- Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! ~~

jobb oldalad? (Ne feledd, e gyakorlat közben

baloldali bordáid a padlónak nyomódnak, ettől a
levegő nyomása fölfelé, a mellkas jobb oldalába
tolódikl)

HETEDIK LECKE: 5. HELYZET Fordulj át a

balról a jobb oldaladra, lábadat és karodat az előző
(7./4.) helyzethez hasonlóan elrendezve, de persze
az oldaljelöléseket értelemszerűen cseréld föl!

HETEDIK LECKE: 5.HELYZET;

A. MOZDULAT
Ismételd meg ugyanazt a két szivattyúszerű
mozgást, mint az előző (7./4.A.) mozdulat során!

ÉRZÉKELÉS
Nagyobb teret érzel-e a bal oldaladon, és
tapasztalod-e, hogy könnyebbé vált volna a légzés
közbeni mozgás?

Hagyd abba, fordulj vissza a hátadra, és pihenj

meg!

HETEDIK LECKE: 6. HELYZET ■ Behajlított és

fölhúzott térdekkel feküdj a hátadra az ülepedhez
húzott lábakkal.

AZ ÁTLÓS SZIVATTYÚ

HETEDIK LECKE: 6.HELYZET;

A. MOZDULAT
Feszítsd meg mellkasod bal oldalát, úgy, hogy a
jobb oldala szélesre táruljon! Utána végezz mély
légzést, de csak a jobb mellkasfélbe, a bal
mellkasfelet laposan tartva!

Miután jobb mellkasfeled megtelt, lövelld a benne

lévő „léggömb” levegőjét lefelé, hasad bal felébe!
Képes vagy rá te is, ahogy mindenki más! Bízzál
benne! Ahogy kidül- leszted hasad bal felét,
aközben a hát ho-
173
Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen- mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! -
- Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! -

homorítva ívbe hajlik, s a medence bal oldala

kissé lefelé dől.

Utána taszítsd a „léggömb” levegőjét tovább, föl,

vissza a jobb mellkasfélbe, a hát lelapítása és a
mellkas bal oldalának megfeszítése mellett, majd
hajtsd a levegőt újra lefelé! Törzsedet eme
szokatlan mozgások végzése közben tartsd meg
rendkívül lazának és hajlékonynak, ami
megkönnyíti a dolgodat!

Tarts szünetet, és pihenj, mielőtt megismételnéd

még egyszer ezt a mozdulatot! Másodjára kíséreld
meg simábban végrehajtani!

HETEDIK LECKE: 7, HELYZET

Még mindig a hátadon fekve, végezd el az
ellenkező irányú átlós légzést! Erre jobb
mellkasfeled megfeszítésével, valamint derekad
földhöz simításával készülhetsz föl, amitől bal
mellkasfeled szélesre tágul.

HETEDIK LECKE: 7.HELYZET;

A. MOZDULAT
Vég)' mély lélegzetet a bal mellkasfeledbe,
amivel bal tüdődet feltöltöd levegővel mint egy
léggömböt; utána - lélegzeted visszatartása
közben - lövelld a „léggömb” levegőjét lefelé és
átlósan, a has jobb oldalának irányába! A hát
eközben hámorit, s a medence jobb oldala
valamivel lejjebb kerül. Folytasd tovább ezt a
dugattyúszerű oda-vissza mozgatást, amíg megint
friss levegőt nem kell venned! Pihenj egy percet,
mielőtt mégegyszer megismételnéd ezt a gya-
korlatot!

174
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! ~~

HETEDIK LECKE: 8. HELYZET Hátadon fekve

lazítsd el mellkasod mindkét oldalát!

HETEDIK LECKE: 8.HELYZET;

A. MOZDULAT
Fejezzük be ezt a leckét azzal, hogy lassan és
mélyen beszívod a levegőt a mellkas mindkét
felébe, majd a levegő visszatartása közben a
„léggömb” levegőjét lelövelled a has mindkét
oldala irányába, utána újra föl, majd megint lefelé
és így tovább, amíg megint lélegzetet nem kell
venned!

Állj meg egy kicsit pihenni!

ERZEKELES
Pihenés közben, ahogy természetes módon
lélegzel, vedd észre, mennyivel köny-nye-
debbnek, lazábbnak és teltebbnek érzed egész
törzsedet és hasadat! Érzékeld a hasizom lefelé
irányuló mozgását, ahogy a levegő leszáll a has
alsó részébe, lágyan kiemelve és földuzzasztva
azt! Figyeld meg a nyugalom és lazaság új érzését
is, ami mostantól kezdve testedbe költözött!

175
 ■— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozog, a mozdulat erőltetése nélkül! ~
Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

NYOLCADIK LECKE
Járásjavítás

Amennyiben a testközéptáji izmok fokozatosan elmerevednek, akkor a járás képessége is

fokozatosan leromlik. Előrelépéskor a medence már nem tud vízszintesen elfordulni. Ringó föl-le
mozgása is abbamarad, ami a láb terhelésének, illetve tehermentesítésének váltakozását követné.
A törzs sem csavarodik kellően, hogy a bal láb és csípő előremozdulásával az ellenoldali, a jobb
kar és váll lendülhessen előre, illetve fordítva, az úgynevezett kontralaterális mozgásnak
megfelelően.
A testközép merevségének növekedésével, továbbá azzal, hogy az illető kezd hozzászokni
ehhez a csökkent mértékű járás közbeni medence- és törzsmozgásokhoz, elfelejti a gyaloglás
művészetét. Szenzomotoros amnézia, az érző-mozgató rendszer emlékezetvesztése jön létre, és az
illető menthetetlenül „öregesen” jár.
A SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK az ember létezése
szempontjából különösen fontos dologra tanítanak meg: az ember ugyanis az egyetlen lény ezen a
földön, amelyik úgy megy a két lábán, hogy az egyensúly biztosítása érdekében karjai közben
szabadon lengenek az ellenoldali láb lépésével szinkronban. Emiatt annyira örömteli, amikor végre
megtapasztalod az egyenletes, könnyed járás közben létrejövő, csodálatos, hosszú, körkörös
csípőmozgást.
Az előző hét lecke alatt fokozott mértékű tudatosságot és kontrollt sajátítottál el az egész
test izomrendszerét illetően, ami most már lehetővé teszi, hogy megtanuld a „jól olajozott”,
hatékony járást is. Ennek a hatékony mozgásformának az elérése lesz az a kitüntető „oklevél”,
amit önmagadnak átnyújthatsz a SZOMATIKUS TESTTUDATNEVELŐ GYAKORLATOK
sikeres elvégzése jutalmaként.

NYOLCADIK LECKE: 1. HELYZET

Feküdj a hátadra, karjaidat tedd a törzsed
mellé, és lábaidat is fektesd kinyújtva a ta-
lajra, kis terpeszben, úgy, hogy a lábfejek
körülbelül a két csípőízület közti távval
megegyező távolságba kerüljenek egymás-
tól!

A JÁRÁS FÜGGŐLEGES DIMENZIÓJA

NYOLCADIK LECKE: 1.HELYZET;

A. MOZDULAT
Sarkadat lefelé, törzsedtől távolabb csúsz-
tatva a padlón lassan nyújtóztasd ki jobb lá-
badat! (Figyeld meg, hogy bal csípőd eköz-
ben fölfelé mozdul!)
176
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! ~~

Ezután a bal lábadat nyújtóztasd ki lassan a bal

sarok távolabbra csúsztatásával! (Ezúttal a jobb
csípő indul el fölfelé.) Utána megint a jobb láb
kinyújtóztatása következik, majd a balé, és így
tovább. Ismételd meg ezt a váltakozó lábnyújtást
hússzor egymás után!

ÉRZÉKELÉS
Ennek a fölváltva az egyik, majd a másik oldali
mozgatásnak a végzése közben képzeld magadban
azt, mintha lassított fölvételen szaladnál! Ahogy
az egyik láb az új lépésre kinyúlik, azzal egy
időben a másik földet ér, és átveszi a test súlyát!
Figyeld meg, ahogy a gerinc alsó szakasza jobbra-
balra hajlik, válaszul a láb képzeletbeli talajfogá-
sára! A gerinc íve baloldalt válik homorúvá,
amikor a medence bal oldala emelkedik föl; majd
a medence jobb oldalának emel- kedtével a gerinc
is jobbra lesz homorú.
f

Érezd, hogy a megfelelő oldali talp talajhoz

útődésekor a derékrész nagy izmai és csigolyái
beállnak a lábból érkező felfelé irányúló erőhatás
átvételére. Ez a föl-le mozgás a két lábon történő
helyváltoztatás „Észak-Dél iránya”. Ez a futás és
járás függőleges dimenziója.

Hagyd abba, s pihenj meg egy pillanatra!

NYOLCADIK LECKE: 2. HELYZET Háton
fekve és behajlított térddel tárd szét lábaidat olyan
szélesre, ami még kényelmes! Két karodat nyújtott
könyökkel és enyhén rézsútosan tartva pihentesd a
törzsed mellett! Győződj meg arról, hogy csípőd,
derekad, hátad és mellkasod laza és ruganyos!

177
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! ■—
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

A JÁRÁS VÍZSZINTES DIMENZIÓJA

NYOLCADIK LECKE: 2.HELYZET;

A. MOZDULAT
Ejtsd le behajlított jobb térdedet balra, közép felé,
a szétterpesztett két láb közé! Utána hozd vissza
függőlegesbe, majd ismételten ejtsd le középre,
miközben gondoskodsz arról is, hogy hátad jobb
oldala kissé megemelkedjék, ami által lehetővé
válik a jobb csípő fölemelkedése is! Ily módon a
jobb térd jobban meg tudja közelíteni a padlót.
Ismételd el a mozdulatot ötször egymás után!

NYOLCADIK LECKE: 2.HELYZET;

B. MOZDULAT
Most pedig a bal térdet ejtsd be középre, a talaj
felé! Hagyd fölemelkedni és megnyúlni tested bal
oldalát, hogy a bal csípő is fölemelkedhessen!
Ismételd el ezt ötször egymás után!

NYOLCADIK LECKE: 2.HELYZET;

C. MOZDULAT
Most váltakozva együtt végezd az előző két
mozdulatot, fölváltva a bal és a jobb lábbal,
egymás után ötször megismételve!

ÉRZÉKELÉS
A váltakozó mozgás végzése közben figyelj arra,
hogy medencéd miként gördül a padlón hol balra,
hol meg jobbra, mint egy hordó, miközben a hát is
megnyúlik és megemelkedik hol az egyik, hol a
másik oldalon, a megfelelő oldali medencerésszel
együtt!

Vesd be egész törzsedet, hogy a medence mindkét

fele a lehető legmagasabbra emelkedjen! Nagy,
széles mozdulatokkal hen- gergesd medencédet
jobbra és balra! A
178
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

törzs tehát hengeredik, de közben mindkét váll lent

marad a földön.

Emlékezz erre a - törzs teljes fél oldalát érintő -

fontos emelő és nyújtó mozgásra, miközben a
most következő mozgásmintát gyakorlod!

NYOLCADIK LECKE: 3. HELYZET Maradj

ugyanúgy, behajlított térdekkel a hátadon, de
ezúttal lábaidat zárd párhuzamosan egymás mellé!

NYOLCADIK LECKE: 3.HELYZET;

A. MOZDULAT
Emeld föl medencéd jobb oldalát azzal, hogy
megnyújtod hátad, derekad és mellkasod jobb
felét! Ezután a lábfej mozdítása nélkül nyomd
egyenesen előre jobb combodat! Ez a menésnek a
részmozdulata: a medence előrebillen, miközben a
bal láb előre lendül, hogy lépést hajtson végre.
Ajobb medence megemelésével nyomd előre jobb
combodat és térdedet, ötször egymás után!

NYOLCADIK LECKE: 3.HELYZET;

B. MOZDULAT
Állj meg egy kicsit, majd végezd el ugyanezt, tehát
az előző műveletet, ötször egymás után a bal
térdeddel!

NYOLCADIK LECKE: 3.HELYZET;

C. MOZDULAT
Most váltakozva végezd együtt az előző két
mozdulatot, bal és a jobb lábbal felváltva, egymás
után tízszer!

ÉRZÉKELÉS
Vedd észre, hogy ez ugyanaz a csípő- és
törzsmozgás, mint amit előbb végeztél! Annyi a
különbség, hogy a térd egyenesen előre lendül,
ahelyett, hogy befelé és lefelé dőlne.
179
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! ~~
~~ Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

Rá fogsz jönni, hogy mennél jobban megemeled

és meghosszabbítod a hátadat, annál előrébb tud
mozdulni a térded. Álló helyzetben ez által
hintázó csípőlendületet vennél, amivel jó nagy
lépést tehetnél előre. Ez a járás és a futás
vízszintes dimenziója-

NYOLCADIK LECKE: 4. HELYZET A korábbi

helyzetekhez hasonlóan feküdj behajlított térddel
a hátadon, de bal térdedet kiegyenesítve nyújtsd
ki bal lábadat a padlón!

A CSÍPŐ VÍZSZINTES ÉS FÜGGŐLEGES

MOZGÁSÁNAK ÖSSZERENDEZÉSE

NYOLCADIK LECKE: 4.HELYZET;

A. MOZDULAT
Nyomd a jobb combot egyenesen előre, miközben
- ezzel egyidejűleg - a derék baloldali izmainak
összehúzásával és a bal láb „rövidítésével” húzd
föl a bal csípődet! Lazítsd el magadat, majd
ismételgesd ezt a mozdulatot mindaddig, amíg
nem megy könnyedén, mert ettől válsz alkalmassá
a teljes mozgás elvégzéséhez, a következők
szerint:
A bal láb „rövidítésével”, amit bal csípőd
fölhúzásával érsz el, nyomd előre a jobb
combodat! Utána lassan egyenesítsed ki a jobb
lábadat, míg le nem simul a talajra, majd most a bal
térdedet hajlítod be, és a bal combodat nyomod
előre! Ezzel egyidejűleg a derék jobb felének
összehúzása és a jobb láb fólhúzása révén rövidítsd
meg a jobb lábadat!

ÉRZÉKELÉS
Állj meg egy pillanatra, s tisztázd magadban,
hogy mit is csinálsz! Amit most teszel, az
tulajdonképpen maga a járómozgás, kissé
eltúlozva! Különösen azt figyeld meg, ahogy a
jobb csípő lassú kört ír le azáltal,
180
Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

hogy fölemelkedik, előremegy, lesüllyed, majd

visszacsúszik! Ezután a bal csípő járja be ugyanezt
az utat!

NYOLCADIK LECKE: 4.HELYZET;

A. MOZDULAT
Folytasd nagyon lassan a csípőnek és a lábnak ezt
a gyaloglásszerű mozgatását húszszor egymás
után! Az egyik láb behajlik és előrenyomódik, míg
a másik ezzel egyidejűleg kiegyenesedik és hátra
fölhúzódik. Tedd e mozgást simává és
egyenletessé!

ÉRZÉKELÉS
Képzeld azt, hogy az egyenes láb - az, ami
fölhúzódik - földet érint, s a testsúlyod ellenébe
így támadó fölfelé mutató irányú erőhatástól a
csípő megemelkedik azon ; s:-- oldaladon! Utána
képzeld el ugyanezt akkor is, amikor az ellenkező
oldali láb húzódik fölfelé!

Hagyjál elegendő időt mindennek a végre-

hajtására, s közben gondolj arra, hogy egy rém
lassú mozgású óriás vagy, aki épp egy lassított
fölvétel tempójában gyalogol!

Összerendezted így tehát a csípő függőleges és

vízszintes irányú mozgásait, a kettőt egyetlen
körkörös mozgásba egyesítve. Ne feledd, hogy
csípőízületed forgója tökéletes gömbfelszínt
formáz! Arra teremtődött, hogy tökéletes köröket
írjon le, ha már hátad és törzsed kellő
hajlékonyságúvá válik ahhoz, hogy lehetővé tegye
csípőd számára ennek a forgó mozgásnak a
megtételét.

181
— Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! ~~
— Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! ~~

NYOLCADIK LECKE: 5. HELYZET Állj most

talpra, kis terpeszbe, úgy, hogy mindkét lábfejed
pontosan a fölötte lévő csípőízülettel legyen egy
függőleges vonal- _ba!

NYOLCADIK LECKE: 5.HELYZET;

A. MOZDULAT
Tartsd egyenesen a jobb térdedet, miközben
hagyod behajlani a balt, aminek eredményeképpen
bal csípőd lejjebb süllyed, és a jobb kissé oldalra
tolódik! így teljes testsúlyod jobb lábadra
nehezedik.

NYOLCADIK LECKE: 5.HELYZET;

B. MOZDULAT
Most végezd el az előző mozdulat ellenkezőjét:
egyenesítsed ki a bal térdedet, ellazítva a jobbat,
amitől az meghajlik! Ennek eredményeképpen
jobb csípőd lejjebb süly- lyed, és a bal kissé
oldalra tolódik. Teljes testsúlyod most
áthelyeződött a bal lábad-

NYOLCADIK LECKE: 5.HELYZET;

C. MOZDULAT
Most megint a jobb térdedet egyenesíted ki, és
közben hagyod a bal térdet ellazulni és behajlani;
majd a bal térdedet nyújtod ki egyenesre, és a
jobbat hagyod ellazulva meghajlani. Végezd
tovább ezt a váltakozó testsúlyáthelyező
mozdulatot, simán és egyenletesen, hússzor
egymás után!

ÉRZÉKELÉS
A hatékony járás teljes mozdulatsorának
gyakorlása közben figyeld meg a csípők körzését!
A testsúlyt tartó, mindig egyenes láb természetes
módon kissé kijjebb és följebb kerül, meggörbítve
a gerinc alsó részét ugyanazon az oldalon. Hagyd
gerincedet hajlékonyait, hogy könnyen és simán
182
Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozog, a mozdulat erőltetése nélkül! —
■ Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

tudjon részt venni ebben az összetett mozgásban!

Ne szégyelld csípőd szabadon történő mozgatását,

„riszálását”! Elsőre ez a mozdulat kínosan
szabadosnak érződhet, de ha végzése közben
tükörbe nézve figyelemmel kíséred magadat,
akkor észreveheted, hogy egyáltalán nem túlzott a
mozgásod, sőt, lépésed így kifejezetten kecses.
Amennyiben ez a szabad és hatékony mozgás
kezdetben mégis feszélyezően túlzónak tűnne,
annak az az igazi oka, hogy már rég elfelejtetted,
milyen érzés is jól járni. Hamarosan azonban újra
hozzászoksz, és a hétköznapi jövésmenésben is
nemsokára pontosan annyi természetes mozgást
adsz bele, amennyi vázrendszerednek éppen
megfelel.

NYOLCADIK LECKE: 5.HELYZET;

D. MOZDULAT
Állj meg a mozgásban akkor, amikor testsúlyod
épp a bal lábadra nehezedik, és hozd előre a jobb
térdedet! Ekkor - a jobb lábfejet a padlón
előrecsúsztatva - tégy meg egy apró lépést! Ennek
végzése közben hagyd testsúlyodat kiegyenesített
jobb térdedre áthelyeződni, lehetővé téve jobb
csípőd ellazulását és kibillenését a jobb oldal
irányába! Most viszont a bal térd hajlik meg.
Hozd azt előre a bal lábfej padlón történő
előrecsúsztatásával, s így egy újabb kis lépést
tettél előre! A bal térd kiegyenesedik, ahogy
átveszi a testsúlyt, és ezúttal a bal csípő billen ki
kissé a neki megfelelő (bal) oldalra.

ÉRZÉKELÉS
Amennyiben egyenes a térd, akkor a teljes testsúly
lazán ráhelyezhető arra a lábra. Ennek
megtételekor a csípő azonnal kissé kicsúszik arra
az oldalra. Engedd ezt megtennie addig a pontig,
amíg magától meg nem áll! Eb-
183
Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! —

ben az esetben csípőd izmai és szalagjai úgy

tartják meg tested súlyát, hogy ahhoz nem kell
semmiféle aktív erőbefektetés. Súlyoddal
hagyatkozz nyugodtan erre a biztos támaszra!

Ahogy elkezded használni a csípő- és térdízület

eme önműködő zárrendszerét, figyeld meg,
mennyivel kisebb erőkifejtést igényel így a járás!
Könnyebbé válik a gyaloglás, mert az öntudatlanul
összehúzódó izmok helyett elsősorban a csontokat
és a szalagokat használod testsúlyod menet köz-
beni megtartására.

Gyakorold csak ezt a mozdulatot, amíg oly simává

nem válik, mint az oroszlán lépte! A csípők és a
medence szabadon mozognak, miközben a testsúly
váltakozva egyik oldalról a másikra helyeződik át,
de a fej és a felsőtest ezalatt nyugodtan és állandó
egyensúlyban marad.

NYOLCADIK LECKE: 5. HELYZET;

E. MOZDULAT
Következzen végül a csípők hangsúlyozott
vízszintes hintáztatása! Állj meg ehhez, helyezd
testsúlyodat kiegyenesített bal lábadra, s hozd
előre a medence jobb oldalát a hát megnyújtásával
és elforgatásával, éppen úgy, ahogy azt korábban a
padlón hanyattfekve gyakoroltad!

Most - a jobbra előrehozott medencével - engedd,

hogy jobb térded és lábfejed is egyenesen előre
lendüljön, testsúlyodat engedd rá erre a
kiegyenesedett lábra és a teher hatására ezalatt a
megfelelő oldalra kimozduló csípőre!

Következő tennivaló a bal csípő előrehozása,

ahogy a bal térddel és lábfejjel együtt a következő
lépés megtételéhez előre len-
184
Emlékezz: mindig lassan, kíméletesen mozogj, a mozdulat erőltetése nélkül! —
Figyelmedet állandóan a mozdulat belső érzékelésére kell összpontosítanod! -—

dűlsz, majd a bal térd kiegyenesítése következik a

testsúly átvételéhez, és így tovább.

ÉRZÉKELÉS
Győződj meg arról, hogy miközben jobb csípőd és
jobb lábad előrelendül, azalatt jobb válladat
nehogy - öntudatlanul - szintén előre vessed! Épp
ellenkezőleg, inkább kissé hátrafelé húzzad a jobb
válladat, amikor előre mozdulva a jobb láb előre
lép! Amikor a bal csípő indul előre, akkor a bal
válladat húzd hátra! Ily módon hajlékony,
váltakozva csavarodó mozgást érzékelsz majd
törzsed közepe táján. Ez maga a kontralaterális
(ellenoldali kiegyensúlyozással végzett) járás, a
fiatalos, szabad menés érzete!

Azt is észreveheted, hogy a csípőnek ez a szabad

mozgása kiküszöböli a talaj és a lábfej
érintkezésétől támadó rázkódást. Nincs többé szó
sem a lábfej, sem a boka, sem a térd, sem a csípő
vagy a medence részéről a gravitáció, a nehézségi
erő elleni nehézkes küzdelemről, most már
valamennyi képes elfogadni a ráháruló terhelést,
mert az eltompul és elnyelődik a derék nagy
izmainak és csigolyáinak rugószerű jobbra-balra
történő forgómozgásában.

185
BIBLIOGRÁFIA

A hivatkozott angol nyelvű szakirodalom

BEVEZETÉS
1. Laké, Bemard. "Functional Integráción: A Literaí Position Statement.” Somalics 4(2), Spring-Summer 1983, p.
IS.
2. Researchers in gerontology have fmally begun to recognize that humans age in very different ways: ”Usual”
aging moves toward decrepitude, bút somé people "successfully” age and maintain their functions undiminished. See John W.
Rowe and Róbert L. Kahn. "Humán Aging: Usual and successful." Science 237 (July 10, 1987), pp. 143-149.'

MÁSODIK FEJEZET
1. Barlow, Wilfred. The Alexander Technique. New York: Knopf, 1973, p. 110.
2. Basmajian, J. V. Muscles Alive: Their Functions Revealed, by Electromyography. Baltimore: Williams & Wilkins,
1979, p. 81.

3. Budzynski, Thomas h. "Brain lateralization and rescripting.” Somalics 3(2) (Spring, 1981) pp. 4 ff. NEGYEDIK

FEJEZET
1. Kapandji. I. A. The Physiology of the Joints, Vol. III, The Trunk and Vertebral Column. New York: Churchill
Livingstone, 1974, pp. 118-119.
2. MacLean, Paul. "Studies in the limbic system (visceral brain) and their bearing on psychological problems.” In
Wittkover and Cleghom (Eds.), Research Developments in Psychaswnaiic Medicine. Philadelphia: Lippincott, 1954, pp. 101-125.

HATODIK FEJEZET
1. Palmore, E. (Ed.). Normál Aging, Vol. II, Reports from the Duke Longitudinal Studies. Durham, N.C.: Duke
University Press, 1974.
2. DeVries, H. A. "Physiological effects of an excersise training régimén upon mén aged 52-88.” foumal of
Gerontology 24(1970), pp. 325-336; and DeVries, H. A., and Adams, G. N. "Effect of the type of exercise upon the work of the
heart in older mén.” foumal of Sports Medicine 17(1977), pp. 41-46.
3. Barry, A. J., Daly, J. W., Pruett, E. D., Steinmetz, J. R., Page, H. F., Birkhead, N. C., and Rodahl, K. ”The
effects of physical conditioning on older individuals. I. Work capacity, circulatory-respiratory function, and work
electrocardiogram.”/oMrnaZ of Gerontology 21(1966), pp. 182-191.
4. Bassey,E. J. "Age, inactivity and somé physiological responses to exercises.” Gerontology, 24(1978), pp. 66-
77.
5. Gore, I, Y. "Psychical activity and aging - A survey of Soviet literature.” Gerontologica Clinia 14(1972), pp.
65-85.
6. Smith, E. L., and Reddan, W. "Proceedings - Physical activity - A modality fór boné accretion in the aged.”
American Journal of Roentgenology, 126(1976), p. 1297.
7. Erickson, D. J. "Exercise fór the older aduit.” ThePhysician and Sports Medicine (October 1978), pp. 65-
85.
8. Mortimer, James A., Pirozzolo, FrancaisJ., and Matetta, GabeJ. The Aging Motor System. New York: Praeger,
1982, p. 9.
9. Ibid., pp. 8-9.
10. Ibid., p. 84.
11. Ibid., p. 6.

HETEDIK FEJEZET
1. Selye, Hans. TheStress oJLife. New York: McGraw-Hill, 1978; and Stress Without Distress. Phildelphia:
Lippincott, 1974.
2. Selye, The Siress of Life, pp. XV-XIII.
3. Ibid., p. XVI.
4. Ibid., p. 1.
NYOLCADIK FEJEZET
1. Eaton, Róbert C. (Ed.) Neural Mechanisms of Slarlle Behavior. New York: Plenum, 1984, p. 291.
2. Ibid., pp. 295-296.
3. Selye, The Stress oflife, op. cit. p. 83
4. Malmö, Róbert B. On Emolions, Needs, and Our Archaic Brain. New York: Holt, Reinhart & Winston, 1975,
pp. 22 ff.
5. Ibid., p. 58.
6. Ibid., pp. 10-11.
7. Grossman, P., and Defares, P. B. "Breathing to the heart of the matter: Effects of respiratory influences upon
carcliovascular phenomena.” In Peter B. Defares (Ed.), Stress and Anxieüy, Vol. 9. Washington, D. C.: Hemisphere Publishing
Corporation, 1985, pp. 150-151.
8. Ibid., pp. 151-152.
9. Hymes, A,, and Neurenberger, P. "Breathing patterns found in heart attack patiens.” Research Bulletin of the
Himalayan InternationalInstilule2(2) (1980), pp. 10-12.
10. Grossman and Defares, op. cit., p. 159.
11. Ibid., pp. 154-155.
12. Ibid., p. 159.

KILENCEDIK FEJEZET
1. Calliet, René. Low Back Pain Syndrome. Philadelphia: Davis, 1962, p.v.
2. Spano, John. Mind over Back Pain. New York: Morrow, 19S4, p. 9.
3. Calliet, op. cit., pp. v-vi.
4. Root, León. Oh, My AchmgBack. New York: New American Library, 1975, p. 5.

TIZEDIK FEJEZET
1. Blumenthal, Hermán T. (Ed.). Handbook oJDiseases of Aging. New York: Van Nostrand Reinhold, 1983,
pp. xi ff.
2. Petrofsky, Jerrold Scott. IsomelricExercise andlts Clinical Implications. Springfield, III.: Thomas, 1982, p. 125.
(Italics my own.)
3. Ibid., p. 128.
4. Ibid., p. 129.

TIZENEGYEDIK FEJEZET
1. Beacher, Edward M. (Ed.). Lőve, Sex and Aging: Consumers Union Report. Boston: Little, Brown, 1984,
2. Ibid., p. 313.
3. Ibid., p. 346.
4. Schaie, K. Warner (Ed.). Longitudinal Studies qf Aduit Psychological Development. New York: Guilford Press,
1983.
5. Ibid., p. 97.
6. Ibid., p. 127.
7. Ibid., pp. 128-129.

TIZENKETTEDIK FEJEZET
1. Evans, F. J. "The power of the sugár pill,” Psychology Today 7(1947), pp. 55-59.
2. Evans, F. J. "Unravelling placebo effects: Expectations and the placebo response." Advances 1 (3) (Summer 1984),
p. 16.
3. Ibid., p. 11.
4. Beecher, H. "Surgery as a placebo. "Journal of the American Medical Association 176(1961), pp. 1102-
11107.
5. Wickramesakera, lan. "The placebo as a conditioned response.” Advances 1 (3) (Summer 1984), p. 25. (Italics my
own.)

TIZENNEGYEDIK FEJEZET
1. An audio casette version of these same eightsomatic exercises, The Myth of Aging, narrated by Thomas Hanna, is
available through Somatic Educational Resources, 1516 Grant Avenue, Suite 220, Novato, CaLifomia 94945. Somatics:
MagazineJoumal of the Bodily Árts and Sciences can alsó be ordered from diis address.
 Az Izomkon troli könyvhöz hangkazetta-sorozat is kapható:
1. kazetta: Mindennapi macskanyúj tózás ................................................................... 350 Ft
2. kazetta: A hátizmok kontrollálása / A hasizmok kontrollálása ................................. 350 Ft
3. kazetta: A csípőtáj izmainak kontrollálása / A törzskörző izmok
kontrollálása .................. 350 Ft
4. kazetta: A csípőízület és az alsó végtag izmainak kontrollálása / A
nyak és a váll izmainak kontrollálása ................... 350 Ft
5. kazetta: Légzésfejlesztés / Járásjavítás .................................................................... 350 Ft

Az említett kazetták, továbbá a következőkben felsorolt kazetták és könyvek postán is

megrendelhetők. Ehhez rózsaszín postautalványon kérjük elküldeni a kazetta - illetve könyv -
árának és postaköltségének összegét a következő címre: AGYKONTROLL, Pf. 115. Budapest
1389 Feltétlenül tüntessék föl a kívánt cikk(ek) megnevezését is a postautalvány hátoldalán, a
„Közlemény” rovatban! Termékeink meg is vásárolhatók, Budapesten, az V. kerület, Váci u. -
Párisi u. sarkán található „Terra Center” nevű alagsori üzletközpont egyik boltjában, hétköznap 10
és 18, szombaton 10 és 13 óra között.

Könyvek:
AGYKONTROLL ...................................................................................................... 198 Ft
ÉSZKAPCSOLÓ AGYTORNA .................................................................................. 106 Ft
ÉSZKERÉKKAPCSOLÓ ....................................... ................................................... 106 Ft
GYÓGYÍTHATSZ ...................................................................................................... 249 Ft
JÓSÉ SILVA, AZ AGYKONTROLL MEGTEREMTŐJE ........................................... 119 Ft
TELJESEBB ÉLET - AGYKONTROLLAL ............................................................... 299 Ft
TESTKONTROLL 2 .................................................................................................. 258 Ft
VALLÁS ÉS AGYKONTROLL ................................................................................. 69 Ft
VILLÁMOLVASÁS .................................................................................................. 699 Ft

Kazetták:
EGY MÁSIK VILÁG (meditációs zeneszámok) ......................................................... 350 Ft
IDŐTLEN MOZGÁS (tanfolyamzáró meditáció zenéje) ............... ............................. 450 Ft
A SZIGET (zenés meditáció) ...................................................................................... 350 Ft
ZENÉS LAZÍTÓ GYAKORLATOK 6-9 ÉVESEKNEK ............................................. 290 Ft

Kazetták csak Agykontrolltanfolyamot végzettek számára:

ALAP GYAKORLAT ....................... ....................................................................... 350 Ft
ALFAHANG ÉS AGYKONTROLLHANG ................................................................ 350 Ft
ÖNKORLÁTOZÓ HIEDELMEINK MEGVÁLTOZTATÁSA .................................... 350 Ft
REGGELI ÉS ESTI MEDITÁCIÓ .............................................................................. 350 Ft
TÜKÖRKÉPEM - SZERETETFA .............................................................................. 350 Ft
ZENÉS LAZÍTÓ GYAKORLATOK 9 - 1 3 ÉVESEKNEK ......................................... 350 Ft

AGYKONTROLLIRODA Tel.: 394-4812 (délelőtt 9 és 12 óra közt hívható)

Postacím: Pf. 115. Budapest, 1389
Az 1996. évi CXXVl. törvény lehetővé tette, hogy a magánszemélyek
jövedelemadójuk 1 %-át a törvényben meghatározott, közcélú felhasz-
nálásra fordíthassák. Ha úgy érzi, hogy segíteni akar, hogy minél több,
nehéz anyagi helyzetben élő is megtanulhasson hatékonyan segíteni
önmagán, támogassa az Agykontroll-alapítványt! Adószáma: 18002605-
1 -41. A támogatást minden érintett nevében előre is köszönjük.