Professional Documents
Culture Documents
Giber-Sólyom - Fizika Mérnököknek I-II (1999, 1301 Oldal)
Giber-Sólyom - Fizika Mérnököknek I-II (1999, 1301 Oldal)
hu
Forrás: http://www.doksi.hu
!"#$%&'()&*)+%",'+-.&
$.$%$'%%
'&,/&$.$%$'
0$)#1*'&$.$%$'
+!,1*-$23&,
%&)*&
+,+-+*.-/"0/,%
*1&!"
Forrás: http://www.doksi.hu
!"#$%&'()&*)+%",'+-.&
$.$%$'%%
'&,/&$.$%$'
0$)#1*'&$.$%$'
+!,1*-$23&,
+,+-+*.-/"0/,%
Forrás: http://www.doksi.hu
+&!2!'
&'! 3*+-' 4!
'5
!
"# !$
.3/ 678967
*&5
&
!
%$&'( %%$
&$'$-4
000000000000000000000000000
:4#@4A+B.C+/,-+*+$+*+/-+
*D4#))&4&
E!?%@%&@?6 86
E)! F=
-#) #)G H34(
4?4)AD
#)DI& I&&
)&4&
C
Forrás: http://www.doksi.hu
A kötet, amelyet az Olvasó kezében tart az okleveles mérnökképzés nem-
zetközi normáknak megfelelő háromszemeszteres fizika alapkurzusa első két
szemeszterének anyagát tartalmazza a világ egyetemein nem fizika főszakos
hallgatóknak "University Physics" címen tartott előadások színvonalán. A kötet —
a szerzők szándéka szerint — önálló tanulásra is alkalmas.
Az anyag tárgyalása során a fizikai gondolkodás alapvető menetét követjük és
arra törekedtünk, hogy az egyes diszciplinák tárgyalásakor kitekintsünk az adott
diszciplinának a többi fizikai tudományágban való alkalmazásaira is. Ez a
tárgyalásmód megköveteli, hogy az első fejezetben, ha elemi módon is, de meg-
ismerkedjünk a műszaki fizika általános, több diszciplinában is használt alap-
fogalmaival, alaptörvényeivel.
II
oldó készség fejlesztését, hanem az elmélet jobb megértését szolgálják. Igyekez-
tünk reális feladatokat kidolgozni; azt kívántuk szolgálni, hogy a számszerűség
kapcsán bizonyos nagyságrendi és műszaki érzék is kialakuljon.
Györgynek (az angol nyelvű képpzés előadójának) a 6. és 7. fejezettel kapcsolatos
tanácsaikért, valamint dr. Pavlyák Ferencnek és Vargáné dr. Josepovits Katalinnak
a könyvben megjelent példák kidolgozásáért és Perczelné Vajasdi Irmának a
kézirat gondos átnézéséért. Szerzők hálásak a könyv lektorainak és
fejezetlektorainak gondos és fáradtságos munkájukért; a könyv lektorai hatalmas
munkát végeztek, — segítségük nélkül a könyv tartalmilag is szegényebb lenne.
III
Budapest, 1993/94 telén
Forrás: http://www.doksi.hu
IV
A Fizika Mérnököknek I-II. tankönyv első kiadásának példányai rövid idő alatt
elfogytak; tények igazolják, hogy a könyvet (amely az első hazai magyar nyelven
megjelent műszaki felsőfokú oktatást szolgáló tankönyv) a BME hallgatóin,
oktatóin kívül jelentős számban vásárolták és használták a Miskolci Egyetem, a
Veszprémi Egyetem, a Gábor Dénes Főiskola és más intézmények hallgatói és
oktatói. Igen sok példány kelt el a K+F területen praktizálók körében is.
intézmény is csatlakozik.
Irma tudományos munkatárs munkája.
Dr. Giber János
egyetemi tanár
a Budapesti Műszaki Egyetem
Atomfizika Tanszékén
Forrás: http://www.doksi.hu
VI
ÚTMUTATÓ
A KÖNYVET TANKÖNYVKÉNT HASZNÁLÓK
SZÁMÁRA
utóbbiakhoz rövidesen az Ország összes műszaki felsőoktatási intézménye is
csatlakozik.
Az egyes karok tantervi struktúrája és igényei szerint azonban más és más lehet
az ismeretek súlyozása. A könyv a tapasztalatok szerint a BME Villamosmérnöki
és Informatikai Kar által elvárt ismereteket teljes egészében tartalmazza. A
Vegyészmérnöki Karokon az 5. fejezet (termodinamika) a szokások szerint a
fizikai kémiában kerül ismertetésre. A Gépészmérnöki Karokon a 2. fejezet egyes
részeit a Mechanika c. tárgyban oktatják. Valószínűleg elhagyhatóak e karon az
általános hullámtan egyes fejezetei (pl. a 7.3.3. és a 7.3.4. pont), — helyette
célszerű bizonyos geometriai optikai és akusztikai ismereteket beiktatni.
VII
A szerzők remélik, hogy az Olvasónak, Hallgatóinknak a könyv tanulmányozá-
sa sok szellemi örömöt is jelent majd. Sikert kívánnak
a Szerzők
Forrás: http://www.doksi.hu
VIII
I.N. Bronstejn — K.A. Szemegyajev: Matematikai Zsebkönyv, Műszaki
Könyvkiadó, 1974. (idézve: Bronstejn)
Budó Ágoston: Kísérleti Fizika I., Tankönyvkiadó, 1981. (idézve: Budó I.)
Budó Ágoston: Kísérleti Fizika II., Tankönyvkiadó, 1971. (idézve: Budó II.)
Fodor György: Mértékegység–lexikon. Műszaki Könyvkiadó, 1990.
Deák P., Giber J., Kocsányi L.: Műszaki Fizika III/1. és III/2. (Az
anyagtudomány alapjai) két kötetben. Műegyetemi Kiadó, 1993. (sz. 05001 és
05002). E könyvben számos adattáblázat és hivatkozás található. (Idézve:
Szilárdtestfizika.)
IX
LSI Oktatóközpont, a mikroelektronika alkalmazásának kultúrájáért alapítvány,
Budapest, 1994.
R. Resnick, D. Halliday, K.S. Krane: Physics I-II. John Wiley & Sons, Inc.N.Y.,
Toronto etc. 4. kiadás, 1992.
Forrás: http://www.doksi.hu
TARTALOMJEGYZÉK
ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ ..............................................................................................................I
TARTALOMJEGYZÉK ...........................................................................................................................IX
1.2.3. Kvantummechanikai rendszerek, mikrorészecskék .................................................................. 21
1.2.4. Lineáris rendszerek. Szuperpozició. ........................................................................................ 26
1.3. MEGMARADÁSI TÖRVÉNYEK ÉS SZIMMETRIÁK................................................................. 28
1.3.1. Impulzusmegmaradás .............................................................................................................. 29
1.3.2. Impulzusmomentum megmaradás............................................................................................ 33
1.3.3. Az energiamegmaradás törvénye............................................................................................ 33
1.3.4. A mérlegegyenletek.................................................................................................................. 35
1.4. A FIZIKA ÉS A KÉMIA NÉHÁNY ELVÉRŐL............................................................................. 37
2. A TÖMEGPONT ÉS A PONTRENDSZER MECHANIKÁJA.......................................................... 65
2.1. A TÖMEGPONT KINEMATIKÁJA............................................................................................... 66
2.1.1. A sebesség................................................................................................................................ 66
2.1.2. A gyorsulás .............................................................................................................................. 70
2.1.3. A szögsebesség és a szöggyorsulás .......................................................................................... 71
2.1.4. Sebesség és gyorsulás általános kifejezése inercia-rendszerben. Néhány speciális eset ......... 75
2.1.4.1. Az általános kifejezések................................................................................................................... 75
2.1.4.2. Speciális eset: az egyenletes körmozgás .......................................................................................... 76
2.1.4.3. Az általános kör- ill. térgörbe menti mozgás esete........................................................................... 79
2.1.4.4. Speciális eset: csillapítatlan lineáris harmonikus rezgőmozgás ....................................................... 80
2.1.5. Néhány kinematikai feladat ..................................................................................................... 82
2.2. VONATKOZTATÁSI RENDSZEREK........................................................................................... 86
2.2.1. Vonatkoztatási és koordinátarendszerek.................................................................................. 86
2.2.2. Inerciarendszerek .................................................................................................................... 87
2.2.3. A Galilei–féle relativitási elv ................................................................................................... 88
2.2.4. Az Einstein–féle relativitási elv............................................................................................... 94
2.2.4.1. Az egyidejűség relativitása.............................................................................................................. 95
Forrás: http://www.doksi.hu
XI
2.2.4.2. A Lorentz–transzformáció ............................................................................................................... 97
2.2.4.3. Az Einstein–féle sebességösszeadási törvény .................................................................................. 98
2.2.4.4. Négyesvektorok. Az intervallum. Az intervallum invarianciája. Sajátidő és sajáttávolság ............ 100
2.2.4.5. Idődilatáció .................................................................................................................................... 103
2.2.4.6. Az ikerparadoxon........................................................................................................................... 106
2.2.4.7. A mozgásirányba eső méretek hosszkontrakciója (rövidülése) ........................................................ 85
2.3. DINAMIKA ..................................................................................................................................... 89
2.3.1. A tömegpont dinamikája. A Newton–axiómák ........................................................................ 90
2.3.1.1. A (nem relativisztikus) impulzus és az impulzusmegmaradás törvénye........................................... 90
2.3.1.2. A relativisztikus impulzus és megmaradása ..................................................................................... 92
2.3.1.3. Az erő, mint a mechanikai kölcsönhatás mértéke. Newton II. axiómája .......................................... 94
2.3.1.4. Newton III. axiómája. A hatás–ellenhatás ("akció-reakció") törvénye............................................. 98
2.3.1.5. Newton IV. axiómája. Az egyidejűleg fellépő erők összegzési törvénye......................................... 99
2.3.2. A Newton–féle általános gravitációs törvény ........................................................................ 101
2.3.3. A tömegpont dinamikája gyorsuló vonatkoztatási rendszerekben. Tehetetlenségi erők. Súly és
súlytalanság. Gravitáló és tehetetlen tömeg. ................................................................................... 106
2.3.3.1. Súly és súlytalanság. A szabadon eső vonatkoztatási rendszer inerciarendszer ............................. 114
2.3.3.2. A Föld forgásának hatása a nehézségi gyorsulásra (g!). A gravitáló (“súlyos”) és a tehetetlen tömeg
egyenlősége................................................................................................................................................. 116
2.3.4. Erőtörvények.......................................................................................................................... 120
2.3.5. Az erőterekről általában. Térerősség .................................................................................... 124
2.3.6. Munka és teljesítmény........................................................................................................... 131
2.3.7. Pontrendszerek dinamikája.................................................................................................... 139
2.3.7.1. Az impulzustétel tömegpontrendszerre. A tömegközéppont tétele ................................................ 140
2.3.7.2. A pontrendszer impulzusmegmaradásának törvénye ..................................................................... 143
2.3.7.3. Az impulzusmomentum, az erőmomentum, az impulzusmomentum tétel és az impulzusmomentum–
megmaradás tétele tömegpontrendszerre és tömegpontra ........................................................................... 143
2.3.7.4. Az erő-, a forgatónyomaték- az impulzus- és az impulzusmomentum vektorok összegzése
pontrendszerekre......................................................................................................................................... 147
Az erőpár és forgatónyomatéka................................................................................................................... 149
2.4. MEREV TESTEK KINEMATIKAI ÉS DINAMIKAI LEÍRÁSÁNAK ALAPJAI....................... 150
2.4.1. A merev testek kinematikai leírása ........................................................................................ 150
2.4.2. A merev testek mozgásának dinamikai leírása ...................................................................... 153
2.4.3. Merev testek egyensúlya ........................................................................................................ 156
2.4.4. A tehetetlenségi nyomaték. Merev testek tehetetlenségi nyomatéka. Molekulák egyszerű
modellje és tehetetlenségi nyomatékának számítása........................................................................ 157
2.4.5. A merev test haladó ill. forgó mozgására vonatkozó megfelelő mennyiségek összefoglalása167
2.5. AZ ENERGIA ................................................................................................................................ 167
2.5.1. A kinetikus (mozgási) energia és a munkatétel. Forgó testek kinetikus energiája................. 169
2.5.2. A konzervatív erőtér fogalma és jellemzői. A potenciális (helyzeti) energia. A potenciál. .... 172
2.5.2.1. A konzervatív erőtér fogalma. A potenciális energia. Konzervatív erőterek jellemzői .................. 173
2.5.2.2. A potenciál..................................................................................................................................... 184
2.5.3. A mechanikai energia megmaradásának tétele. "Potenciáldiagramok" ............................... 187
2.5.4. Nem konzervatív erőterek ...................................................................................................... 194
2.5.5. A belső energia. Kötési energia, kötött állapot..................................................................... 195
2.6. A MUNKA, A KINETIKUS ENERGIA ÉS AZ ENERGIA-MEGMARADÁS A
RELATIVITÁSELMÉLETBEN. TÖMEG–ENERGIA EKVIVALENCIA, TÖMEGDEFEKTUS .... 199
2.6.1. A munka relativisztikus kifejezése ......................................................................................... 199
2.6.2. A kinetikus és teljes energia relativisztikus kifejezése........................................................... 201
2.7. ÜTKÖZÉSEK..................................................................................................................................... 208
2.7.1. Alapfogalmak. Az ütközések osztályozása.............................................................................. 208
2.7.2. Tökéletesen rugalmas nem relativisztikus ütközések.............................................................. 210
2.7.2.1. Egyenes ütközések. ........................................................................................................................ 210
2.7.2.2. Ferde ütközések. ............................................................................................................................ 213
2.7.3. Tökéletesen rugalmatlan nem relativisztikus ütközések ......................................................... 217
2.7.4. Nem relativisztikus, nem tökéletesen rugalmatlan (valódi) ütközések .................................. 217
2.7.5. A relativisztikus impulzus és megmaradása........................................................................... 219
Forrás: http://www.doksi.hu
XII
2.7.6. Rugalmas relativisztikus ütközések ........................................................................................ 224
2.7.7. Tökéletesen rugalmatlan relativisztikus ütközések................................................................. 227
2.8. NÉHÁNY FONTOS MECHANIKAI TÖRVÉNY ÖSSZEFOGLALÁSA .......................................................... 230
3. KINETIKUS GÁZELMÉLET............................................................................................................. 234
3.1. ÁTLAGÉRTÉK KISZÁMÍTÁSA.................................................................................................. 235
3.2. ALAPFOGALMAK ....................................................................................................................... 236
3.3. A KINETIKUS GÁZELMÉLET ALAPFELTEVÉSEI. A NYOMÁS ÉS AZ ABSZOLÚT
HŐMÉRSÉKLET MIKROFIZIKAI ÉRTELMEZÉSE. ....................................................................... 241
3.3.1. A P nyomás és mikrofizikai értelmezése ................................................................................ 242
3.3.2. A T abszolút hőmérséklet mikrofizikai értelmezése............................................................... 244
3.4 BAROMETRIKUS FORMULA, — BOLTZMANN FAKTOR..................................................... 248
3.5. MOLEKULÁRIS ÜTKÖZÉSEK KLASSZIKUS KÖZELÍTÉSBEN............................................ 250
3.6.2. A diffúzió................................................................................................................................ 260
3.6.3. Az Einstein-féle bolyongási probléma és az abból leszármaztatott Fick II. egyenlet ............ 264
3.6.4. Hővezetés gázokban............................................................................................................... 267
(Energia transzport ütközések útján). .............................................................................................. 267
3.6.5. Belső súrlódás. Gázok viszkozitása........................................................................................ 270
(Impulzustranszport ütközések révén.)............................................................................................. 270
4.5.1. Gázok energianívórendszere.................................................................................................. 310
4.5.2. Szilárdtestek rezgési energianívói.......................................................................................... 311
4.5.3. Az energianívók gerjesztettsége gázok esetén........................................................................ 311
4.6. A MAXWELL–BOLTZMANN SEBESSÉG-ELOSZLÁS, A SEBESSÉGELOSZLÁSTÓL
FÜGGŐ ÁTLAGÉRTÉKEK................................................................................................................. 314
4.6.1 A sebesség irányát is figyelembevevő Maxwell–Boltzmann sebességeloszlás, f(v), ideális
gázokban.......................................................................................................................................... 314
4.6.2. Egyes, a sebesség irányától is függő fizikai mennyiségek átlagértéke................................... 318
4.6.3. Átlagképzés a sebesség abszolút értékétől függő Maxwell-Boltzmann sebesség eloszlás
esetében. .......................................................................................................................................... 322
4.6.4. Az ekvipartíció tétele.............................................................................................................. 325
4.6.5. Gázok és szilárd testek fajlagos és moláris hőkapacitásának számítása belsőenergiájukból,
ill. entalpiájukból............................................................................................................................. 327
4.7.1. A szilárdtestek konfigurációs entrópiája ............................................................................... 334
4.7.2. Elegyedési entrópia ............................................................................................................... 336
4.7.2.1. Ideális elegykristályok elegyedési entrópiája ................................................................................. 336
4.7.2.2. Ideális egyatomos gázok elegyedési entrópiája.............................................................................. 338
4.8. KVANTUMSTATISZTIKÁK ÉS ELOSZLÁSI FÜGGVÉNYEK .............................................. 340
4.8.1. A Bose—Einstein eloszlás...................................................................................................... 343
4.8.2. A Bose—Einstein statisztika alkalmazása ideális gázra ........................................................ 347
4.8.3. A Fermi–Dirac eloszlás ideális Fermi elektrongázban ......................................................... 351
4.8.4. Az eloszlási függvények összehasonlítása .............................................................................. 353
XIII
5.1. A TERMODINAMIKAI RENDSZEREK ÁLLAPOTÁNAK, ÁLLAPOTVÁLTOZÁSÁNAK
JELLEMZÉSE ..................................................................................................................................... 360
5.1.1. Extenzív állapotjelzők. Az egyszerű termodinamikai rendszer definíciója. Fajlagos
mennyiségek. Homogén, illetve heterogén rendszerek, fázisok........................................................ 362
5.1.2. Intenzív állapotjelzők. A termodinamika 0. főtétele............................................................... 364
5.1.3. Az ideális, illetve reális gáz állapotegyenletei ....................................................................... 367
5.1.4. Állapotváltozások, mint folyamatok. Állapot-függvények ("X) megváltozásának számítása
kváziegyensúlyi folyamatokkal......................................................................................................... 370
5.1.5. Az állapotfüggvények ill. útfüggvények általános tulajdonságai, matematikai jellemzése .... 357
5.2. A TERMODINAMIKA I. FŐTÉTELE.......................................................................................... 362
5.2.1. A termodinamika I. főtételének különböző alakjai. Az egyensúlyi Gibbs–egyenlet .............. 362
5.2.2. Az intenzív és extenzív állapotjelzők kapcsolata. A T, P és µi (i=1,2,...,K) termodinamikai
definíciója. Integrális függvénykapcsolatok .................................................................................... 368
5.2.3. A Gibbs-Duhem reláció ......................................................................................................... 372
5.2.4. Ideális gáz kváziegyensúlyi állapotváltozásai. A kváziegyensúlyi állapotváltozások térfogati
munkája és hőcseréje....................................................................................................................... 373
5.2.4.1. Ideális gáz kváziegyensúlyi izoterm állapotváltozása. Az izotermák egyenlete ............................. 373
5.2.4.2. Az adiabaták egyenlete. Az ideális gáz adiabatikus DQ=0 munkája.............................................. 374
5.3. A TERMODINAMIKA II. FŐTÉTELE (A).................................................................................. 359
(A REÁLIS FOLYAMATOK EGYIRÁNYÚSÁGA. A ZÁRT RENDSZEREK
ENTRÓPIAVÁLTOZÁSÁNAK SZÁMÍTÁSA.) ................................................................................. 359
5.3.1. Ideális gáz izoterm térfogati munkája és hőcseréje. Reális és kváziegyensúlyi folyamatok
összehasonlítása .............................................................................................................................. 360
5.3.2. Az elszigetelt (magára hagyott) rendszerben lefolyó (reális, valódi spontán) folyamatok
egyirányúsága. A II. főtétel kvantitatív alakja ................................................................................. 364
5.4. A TERMODINAMIKA II. FŐTÉTELE (B) (A HŐCSERÉVEL JÁRÓ MUNKATERMELŐ
KÖRFOLYAMATOK HATÁSFOKA. A II. FŐTÉTEL MŰSZAKI MEGFOGALMAZÁSA.) ......... 372
5.4.1. A kváziegyensúlyi direkt Carnot–körfolyamat* ..................................................................... 372
5.4.2. A redukált hőmennyiségek és az entrópia függvény. ............................................................. 423
Bármely kváziegyensúlyi körfolyamat végtelen számú infinitezimális Carnot-körfolyamatra bontható423
5.4.3. A hűtőgépet modellező fordított Carnot-körfolyamat és hatásfoka. Hőszivattyú................... 425
5.4.4. A Carnot—Clausius–tétel ...................................................................................................... 427
5.4.5. A Carnot–ciklus # hatásfokfüggvénye alkalmas egy abszolút termodinamikai
hőmérsékletskála definiálására ....................................................................................................... 433
5.4.6. A termodinamika II. főtételének különböző, tapasztalatokon nyugvó megfogalmazásai....... 434
5.5. NYÍLT TERMODINAMIKAI RENDSZEREK LEÍRÁSA........................................................... 436
5.5.1. Az egyensúly feltétele, illetve a spontán folyamatok iránya nyilt rendszerekre ..................... 436
5.5.2. Az egykomponensű rendszer két fázisának egyen-súlyát megfogalmazó Clausius-Clapeyron
egyenlet............................................................................................................................................ 444
5.5.3. Kémiai reakciók egyensúlya. Fémek oxidációjának egyensúlya............................................ 451
6. ELEKTROMÁGNESSÉGTAN .......................................................................................................... 459
6.1. ELEKTROSZTATIKA .................................................................................................................. 459
6.1.1. Az elektromos töltés ............................................................................................................... 459
6.1.2. A Coulomb–törvény ............................................................................................................... 467
6.1.3. Az elektrosztatikus erőtér....................................................................................................... 470
6.1.3.1. Az E elektromos térerősség. Szuperpozíció ................................................................................... 470
6.1.3.2. A töltés elhelyezkedése, a térerősség vezetőkön. Vezetők............................................................. 477
elektromos térben........................................................................................................................................ 477
6.1.4. Az elektromos erőtér munkája az elektrosztatikában. Az elektromos feszültség. Az
elektrosztatikus erőtér konzervatív (az elektrosztatika II. törvénye). Az elektromos potenciál........ 490
6.1.5. Az elektromos dipólus ............................................................................................................ 507
6.1.6. Elektromos tér szigetelő anyagokban (elektromos polarizáció) ........................................... 513
6.1.6.1. Alapfogalmak (kondenzátor kapacitás, relatív permittivitás)......................................................... 513
Forrás: http://www.doksi.hu
XIV
6.1.6.2. A dielektrikum fogalma. A polarizáció– és a elektromos eltolás vektora. A Gauss–tétel (az
elektrosztatika I. törvénye ill. a IV. Maxwell törvény)................................................................................ 521
6.1.6.3. Az elektromos polarizáció mikrofizikai megközelítése. A Clausius—Mosotti—Debye egyenlet.. 528
6.1.7. A kondenzátorban tárolt energia. Az elektrosztatikus tér energiája..................................... 535
6.1.8. Az elektromos térjellemzőkre vonatkozó határfeltételek és ezek néhány jellegzetes
alkalmazása ..................................................................................................................................... 538
6.2. STACIONÁRIUS (EGYEN–) ÁRAMOK, EZEK MÁGNESES TERE. A MÁGNESES TÉR
ERŐHATÁSA VEZETŐKRE .............................................................................................................. 545
6.2.1. Stacionárius (egyen-) áramok áramkörökben ...................................................................... 545
6.2.2. Mágneses alapjelenségek és alapkísérletek, az áram mágneses tere.................................... 561
6.2.3. A Lorentz–féle erőtörvény. A mágneses tér erőhatása árammal átjárt vezetőkre. ............... 567
6.2.3.1. A Lorentz féle erőtörvény. ............................................................................................................. 567
6.2.3.2. Mágneses tér erőhatása árammal átjárt vezetőre. ........................................................................... 570
6.2.3.3. Áramkeretre (áramvezető hurokra, köráramra) ható forgatónyomaték B mágneses térben. Az
elektromágneses momentum definiciója. .................................................................................................... 572
6.2.4. Áramok mágneses tere. A gerjesztési (vagy Ampčre-) törvény (Maxwell I. törvényének
speciális esete). A gerjesztési törvény általános alakja: a Biot-Savart törvény............................... 576
6.2.5. Mágneses dipólusok............................................................................................................... 592
A mágneses tér leírása mágneses tulajdonságú közegben. A mikrofizikai leírás alapjai. ............... 592
6.2.5.1. Mágneses dipólusok; alapfogalmak. .............................................................................................. 592
6.2.5.2. A mágneses tér leírása mágneses (tulajdonságú) közegben. .......................................................... 594
6.2.5.3. A mágneses anyagok csoportosítása. Mikrofizikai alapok............................................................. 601
6.2.6. Inhomogén mágneses közeg. Határfeltételek......................................................................... 614
6.2.6.1. A mágneses térjellemzőkre vonatkozó határfeltételek és törési törvényük a mágneses anyagok
határfelületein. ............................................................................................................................................ 616
6.2.6.2. A gerjesztési törvény inhomogén permeabilitású közeg esetén. .................................................... 619
6.2.7. A Hall–effektus....................................................................................................................... 623
6.3. AZ ELEKTROMÁGNESES INDUKCIÓ.................................................................................... 627
IDŐBEN VÁLTOZÓ ELEKTROMÁGNESES TEREK...................................................................... 627
6.3.1. A Faraday–féle indukciós törvény (Maxwell II.) ................................................................... 627
6.3.2. Kölcsönös– és önindukció. Induktivitás................................................................................ 639
6.3.3. Az RL áramkörök. Az induktivitás, mint áramköri elem. Energia tárolás mágneses térben.. 647
6.3.4. LC, LCR áramkörök. Néhány átvezető gondolat a rezgéstanba: elektromos-mechanikai
analógiák. ........................................................................................................................................ 653
6.3.5. Az elektromágneses indukció és az elektromágnesség néhány alkalmazásának fizikai alapjai.655
6.4. AZ ELTOLÁSI ÁRAMMAL KIEGÉSZÍTETT GERJESZTÉSI TÖRVÉNY (MAXWELL I. TÖRVÉNYE).............. 666
A Maxwell egyenletek rendszere...................................................................................................... 666
6.5. HARMONIKUSAN VÁLTAKOZÓ ÁRAMOK. (ALAPFOGALMAK.) .......................................................... 672
6.6. A MAXWELL–EGYENLETEK TELJES RENDSZERE ............................................................. 681
7. ÁLTALÁNOS REZGÉS– ÉS HULLÁMTAN .................................................................................... 685
7.1. REZGÉSEK ................................................................................................................................. 685
7.1.1. Csillapítatlan, egyszerű harmonikus rezgések ....................................................................... 686
7.1.1.1. Az egyszerű harmonikus rezgőmozgás kinematikája és kapcsolata az egyenletes körmozgással... 686
7.1.1.2. Az egyszerű harmonikus rezgőmozgás dinamikája........................................................................ 690
7.1.1.3. A harmonikus rezgőmozgást leíró differenciálegyenlet és megoldásai .......................................... 691
7.1.1.4. Az egyszerű, csillapítatlan harmonikus rezgőmozgásban tárolt összenergia.................................. 697
7.1.1.5. Az egyszerű, csillapítatlan, harmonikus rezgőmozgással analóg mozgások, fizikai folyamatok.... 699
7.1.2. Összetett rezgések .................................................................................................................. 704
7.1.2.1. Azonos irányú, egyforma frekvenciával rendelkező rezgések összetevése. Komplex számítási
módszer forgó komplex vektorokkal........................................................................................................... 704
7.1.2.2. A spektrum fogalma. Lebegés, amplitúdómoduláció ..................................................................... 710
7.1.2.3. Periodikus jelalakok, mint összetett harmonikus rezgések............................................................. 717
7.1.2.4. Egymásra merőleges harmonikus komponensekből összetett rezgések ......................................... 721
7.1.3. Csillapított harmonikus rezgőmozgás.................................................................................... 725
7.1.4. Kényszerrezgések. Rezonancia. ............................................................................................. 729
7.2. A HULLÁMMOZGÁS LEÍRÁSÁNAK ALAPFOGALMAI......................................................... 734
Forrás: http://www.doksi.hu
XV
7.2.1. A deformációmentes haladás ................................................................................................. 735
7.2.2. A harmonikus síkhullám leírása ............................................................................................ 737
7.2.3. A harmonikus gömbhullám. A síkhullám, mint közelítés ....................................................... 741
7.2.4. Harmonikus hullámok komplex írásmódja ............................................................................ 742
7.3. A HULLÁMEGYENLET .............................................................................................................. 743
7.3.1. A hullámegyenlet általános levezetése................................................................................... 744
7.3.2. Példák rugalmas hullám kialakulására ................................................................................. 746
7.3.2.1. Végén rögzített, feszített húron terjedő hullám.............................................................................. 746
7.3.2.2. Nyomáshullámok (hanghullámok) gázoszlopban .......................................................................... 748
7.3.3. Az elektromágneses hullámok egyenlete és terjedése homogén, izotróp és szabad töltéseket
nem tartalmazó térben. .................................................................................................................... 754
7.3.3.1. A távíróegyenlet............................................................................................................................. 755
7.3.3.2. Elektromágneses hullámterjedés szigetelőkben (dielektrikumokban). Maxwell-reláció................ 757
7.3.3.3. Transzverzalitás ............................................................................................................................. 760
7.3.4. A fény polarizációja............................................................................................................... 762
7.3.5. A komplex anyagjellemzők (komplex törésmutató, komplex permittivitás és komplex
hullámszám). Az ún. "homogén hullámegyenlet"............................................................................. 767
7.3.6. A dielektromos veszteség ....................................................................................................... 771
7.4. ENERGIATERJEDÉS SÍKHULLÁMOKBAN ........................................................................... 774
7.4.1. Általános megfontolások. Az intenzitás fogalma ................................................................... 774
7.4.2. Elektromágneses energia terjedése tökéletes szigetelőkben .................................................. 775
7.4.3. Fényabszorpció. Lambert—Beer–törvény ............................................................................. 777
7.5. HULLÁMOK SZUPERPOZICIÓJA. HULLÁMCSOPORT ÉS CSOPORTSEBESSÉG ..... 777
7.5.1. Két azonos irányba terjedő különböző frekvenciájú síkhullám összetevése........................... 778
7.5.2. Hullámcsoport létrehozása harmonikus síkhullámok szuperpozíciójával ............................. 780
7.5.3. A hullámcsoport tulajdonságai. A csoportsebesség............................................................... 781
7.5.4. A hullámcsoport alakja és az abból levonható következtetések ............................................. 793
7.5.5. A csoport– és fázissebesség kapcsolata diszperziós közegben. A Rayleigh–összefüggés ...... 795
7.5.6. Hullámcsomag és mikrorészecske formális összerendelése.................................................. 797
7.6. INTERFERENCIA, ÁLLÓHULLÁMOK ..................................................................................... 800
7.6.1. Hullámok interferenciája....................................................................................................... 801
7.6.2. A fény interferenciaképességét (koherenciáját) korlátozó okok............................................. 803
7.6.2.1. A koherencia fogalma és mérőszáma ............................................................................................. 803
7.6.2.2. Vonalkiszélesedés.......................................................................................................................... 805
7.6.3. Koherens fényhullámok interferenciája................................................................................. 807
7.6.3.1. Koherens hullámok létrehozása ..................................................................................................... 807
7.6.3.2. Két koherens hullám interferenciája .............................................................................................. 808
7.6.3.3. Hogyan működik a Michelson interferométer? .............................................................................. 810
7.6.4. Állóhullámok.......................................................................................................................... 812
7.7. A HULLÁMOK ELHAJLÁSA, A FÉNYDIFFRAKCIÓ ALAPESETEI..................................... 816
7.7.1. Huygens-Fresnel-elv.............................................................................................................. 817
7.7.2. Fényelhajlás egyetlen résen................................................................................................... 818
7.7.2. Optikai rácson való fényelhajlás ........................................................................................... 823
7.7.4. A Young—féle kétréses kísérlet.............................................................................................. 827
7.7.5. Röntgensugarak és elektronok elhajlása kristályrácsok felületi– és tömbi atomjain ............ 830
7.8. DOPPLER-EFFEKTUS .............................................................................................................. 831
8. A KVANTUMMECHANIKA ALAPJAI............................................................................................ 841
BEVEZETÉS ........................................................................................................................................ 841
8.1. A FIZIKAI MENNYISÉGEK KVANTÁLT JELLEGE ................................................................ 842
8.1.1. A hőmérsékleti sugárzás ........................................................................................................ 843
8.1.2. Külső fényelektromos effektus. Einstein értelmezése (fotonok).............................................. 854
8.1.3. Szilárdtestek kvantált rezgései. Szilárdtestek moláris hőkapacitása...................................... 859
8.1.4. Az atomi nívók és az elektron impulzusmomentumának kvantáltsága (a hidrogén atom vonalas
színképe) .......................................................................................................................................... 862
Forrás: http://www.doksi.hu
XVI
8.2. AZ ELEKTROMÁGNESES HULLÁMOK KORPUSZKULÁRIS ILLETVE A
MIKRORÉSZECSKÉK HULLÁMSAJÁTSÁGAI............................................................................... 870
8.2.1. A Compton–effektus és leírása a fény korpuszkuláris modelljével ........................................ 870
8.2.2. Az anyag hullámsajátságai .................................................................................................... 875
8.2.2.1. A fény kvantumjai, a fotonok......................................................................................................... 875
8.2.2.2. A részecskékből álló anyag hullámsajátságai................................................................................. 876
8.2.2.3. Az elektronokra (mikrorészecskékre) felírható diszperziós reláció................................................ 881
8.2.3. A hullámfüggvény (állapotfüggvény) a mikrorészecske teljes leírását adja .......................... 882
8.3. A KVANTUMMECHANIKAI ÁLLAPOTLEÍRÁS ..................................................................... 887
8.3.1. Az időfüggő Schrödinger–egyenlet (A kvantummechanikai állapotegyenlet)....................... 887
8.3.2. Az időfüggetlen (stacionárius) Schrödinger–egyenlet .......................................................... 891
8.3.3. A kvantummechanikai kontinuitási egyenlet. A $%állapotfüggvény valószínűségi értelmezése.
Az állapotfüggvény normálása. ....................................................................................................... 893
8.3.4. A Schrödinger–egyenlet megoldásainak tulajdonságai. A kötött állapot sajátértékegyenletének
megoldása. Reguláris függvények.................................................................................................... 898
8.3.5.# Az Ehrenfest–tétel (kvalitatív magyarázat) .......................................................................... 904
8.4. A KVANTÁLT FIZIKAI MENNYISÉGEK LEIRÁSA OPERÁTOROKKAL ............................ 906
8.4.1. A fizikai mennyiségek leírására használható operátorok tulajdonságai .............................. 910
8.4.2. Hogyan kell a fizikai mennyiségek operátorát meghatároznunk? Az impulzus, a hely, az
impulzusmomentum és az energia operátora................................................................................... 915
Az energia operátora ................................................................................................................................... 915
Az impulzusmomentum operátora .............................................................................................................. 917
8.4.3. A fizikai mennyiségek mérése................................................................................................. 917
8.4.4. A Heisenberg-féle felcserélési és határozatlansági relációk ................................................. 921
8.4.5 Az impulzusmomentum és az elektronspin .............................................................................. 926
Az impulzusmomentum (pályamomentum) sajátértékei ............................................................................. 926
Az elektronspin ........................................................................................................................................... 928
8.5. NÉHÁNY KVANTUMMECHANIKAI FELADAT STACIONÁRIUS SCHRÖDINGER–
EGYENLETÉNEK MEGOLDÁSA...................................................................................................... 929
8.5.1 Szabad részecske..................................................................................................................... 929
8.5.2. A fémek Sommerfeld–modellje: potenciálkádba zárt szabad elektronok diszkrét energia értékei
......................................................................................................................................................... 930
8.5.3. A lineáris harmonikus oszcillátor energiája (közelítő megoldás).......................................... 939
8.5.4.# A hidrogénatom Schrödinger–egyenletének megoldása. Az atombeli elektron teljes
impulzusmomentuma........................................................................................................................ 941
8.5.5. Többelektronos rendszerek. A Pauli–elv................................................................................ 948
8.5.6. Az alagúteffektus.................................................................................................................... 951
8.6. A SCHRÖDINGER–EGYENLET ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE ...................................... 956
Forrás: http://www.doksi.hu
Az első fejezet célja, hogy az egyes fizikai diszciplinák tárgyalása előtt megismer-
tessen a modern műszaki fizika gondolkodásmódjával, általánosnak tekinthető
alapjaival, a több diszciplinában is használatos alapfogalmakkal.
tömegű tömegpont mozgása; ugyanakkor eltekintünk pl. a szabadon eső test színétől,
alakjától és első közelítésben a levegő ellenállásától is. Kísérletünk során igyekszünk
az idealizációnak megfelelő körülményeket minél jobban megközelíteni. A fenti
példát véve: a szabadesést kisméretű és relatíve nagy tömegű gömb alakú test
levegőben (vagy ha lehetséges, légüres térben) való leejtésével vizsgáljuk.
alkotunk.
néhány esetben kitüntet bizonyos nullpontválasztást (ld. pl. az abszolút hőmérséklet
nullapontját).
első nemzetközi alapmennyiségekben a francia forradalom idején állapodtak meg;
ezek összessége és az egységüket (etalonjukat) definiáló ún. mértékrendszer azóta
sokat változott. A ma érvényes és államközi egyezmények, nemzeti jogszabályok
alapján kötelező mértékrendszer az ún. "Nemzetközi mértékegység rendszer" (SI –
Système International d' Unités). Az alapmennyiségek mértékegységéből a többi
fizikai mennyiség mértékegysége leszármaztatható.
Itt jegyezzük meg, hogy elvi különbség van egy fizikai mennyiség "mértékegysége"
és "dimenziója" között. A sebesség dimenziója pl. az út és idő dimenzió hányadosa; a
dimenzió független a választott mértékrendszertől. A mértékegység viszont
m
egységrendszer függő, a sebességre pl. az SI-ben s . Mivel mi a továbbiakban csak az
SI rendszert használjuk, az egyszerűség kedvéért (nem elfelejtve a fentebb
mondottakat) mi általában csak a mértékegységet adjuk meg.
hosszúság l, , s méter, m 1983.
periodikus mozgást végző test, amelynek T periódusideje (ill. f = T frekvenciája)
időben állandó érték. (Az egymás után bekövetkező időtartamok összehasonlítása
ugyanis csak állandó periódusidejű periodikus mozgások révén lehetséges.) Az
időaxióma ellenőrzése (mint minden axiómáé) csak kísérletesen lehetséges és ezt —
ismereteink szerint — minden emberi kultúra az idők kezdete óta igyekezett el is
végezni. A legutóbbi időkig (1899-ig) ilyen mozgásnak tekintették a Föld
tengelykörüli forgását: az idő egységének a Nap két egymás utáni delelése között eltelt
időtartamok évi középértékét vették
1 középnap = 24 h = 1440 min = 86 400 s
(A definícióban szereplő átmenet a 133Cs izotóp 2S˝ alapállapotának az F=4, MF=0 és az F=3,
MF=0 megjelölésű – külső tér által nem perturbált – hiperfinom szintjei közötti átmenet.)
Forrás: http://www.doksi.hu
c = 2,99792458·108 m/s
1 m az a távolság, amit a fény vákuumban 3,33564095198152·10-9 s
(" 1/2,99792458·108s) alatt tesz meg.
franciaországi Sèvres-ben őrzött) etalonnal való összehasonlító mérlegeléssel a
tömeget és annak egységét, az 1 kg-ot definiáljuk.
NA = 6,0221367·1023 darab
* Newton a tömeget m=V·$ képlettel definiálta, ahol V a térfogat és $ a sűrűség; mivel a sűrűséget is
ezzel az egyenlettel definiálta, ez a definíció circulus vitiosushoz vezet. Ma általában úgy járnak el,
hogy a tömeget az anyagmennyiséggel veszik arányosnak: azonos szerkezetű testek esetében kétszer
akkora anyagmennyiség kétszer akkora tömeget is jelent.
Forrás: http://www.doksi.hu
ugyanannyi részecske található; ugyanakkor 1 g anyagban a részecskék száma az
anyagi minőségtől függ.
Az elektromos áramerősség
része. (A víz hármaspontja, ld. 5.2.5. pont, P=611 Pa, és T=273,16 K.); jele T. A
termodinamikai hőmérséklet skálája, megegyezik a Celsius empirikus skálával: 1oC
hőmérsékletkülönbség egyenlő 1 K hőmérsékletkülönbséggel. A skála nullpontja
természetes nullpont: 0K = –273,15 oC. Mivel a termodinamikai hőmérséklet és a
hőmérsékleti skála megegyezik az ideális-gáz skálával a termodinamikai hőmérséklet
primér (hitelesítő) eszköze az ideális-gáz hőmérő.
A síkszög (pl. &'( )). Geometriából átvett fogalom. A síkszög a síkon egymást
metsző két egyenes által bezárt síkrész. Nagyságát az SI-ben ívmértékben (egysége: a
radián, jele: rad) fejezzük ki. A radiánban mért szög, a szög csúcsa köré írt tetszés
szerinti r sugarú körből a szögszárakkal kimetszett *s ív és a kör sugarának hányadosa
*s
) [radián] = r (1.1)
Forrás: http://www.doksi.hu
A kör mérete közömbös: minden kör hasonló egy másik körhöz. A 360°-os teljes
2+r
szögnek r = 2+ radián felel meg. A radián puszta szám és a szögmérés módszerére
utal, így sin (1,5 rad) és sin 1,5 ugyanazt jelenti.
Elfogadott a szög fokban (jele o) való kifejezése. Egysége a teljes szög 360-ad
része.
*A
, [szteradián] = r2 (1.2)
4r2+
(ld. 1.1. ábra). A szteradián jele: sr. A teljes gömbfelülethez r2 sr = 4+ sr tartozik.
Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy az , pontos megadásához meg kell adni a
kimetszett felület alakját is. (Gondoljunk arra, hogy ugyanakkora felülete nemcsak az
ábrán rajzolt gömbkör alakú, hanem pl. egy délkör mentén elhelyezkedő keskeny
hurka alakú alakzatnak is lehet.)
r
O
1.1. ábra. A térszög definíciójához
Így pl. az erő az SI-ben nem alapmennyiség. Az erő mértékegysége (a newton, jele N)
a tömeg és a gyorsulás egységéből származtatható:
[F] = [m]·[a]
Forrás: http://www.doksi.hu
m
1 N= 1 kg s2
A tájékozódó kísérletek, meggondolások után első feladatunk, hogy definiáljuk a
fizikai megfigyelés tárgyát.
R
(a)
K
K
R RI RII
(b) (c)
-
1.2. ábra. Rendszer, környezet, határolófelület különböző esetekben ( jellel a
.
kölcsönhatást jelöltük); a) zárt R; b) nyitott R, definiált kölcsönhatásra nyitott
határfelülettel és K környezettel; c) zárt R, egymás között definiált kölcsönhatásban
lévő R , R alrendszerrel. (A ___
I II | | | vonal adott szigetelésű határoló felületet jelent.)
Forrás: http://www.doksi.hu
A vizsgált rendszert belső határoló felületekkel ún. alrendszerekre (RI, RII, ...) is
felbonthatjuk. A rendszerek, alrendszerek lehatárolása önkényes és azt a vizsgálat
célszerűségi szempontjai határozzák meg. Például egy mozgó dugattyúval elhatárolt
gáz kiterjedésének vizsgálatakor célszerű határolófelületként a mozgó dugattyút
választani: a határoló felület ilyenkor pl. nem határol állandó térfogatot.
A rendszer és környezete ill. az egyes alrendszerek egymásra hatását kölcsön-
hatásnak nevezzük.
A környezet hatását rendszerint megpróbáljuk a rendszer jellemzőivel kifejezni. A
környezetet sokszor célszerű olyan nagynak választani, hogy jellemző paramétereinek
(pl. hőmérsékletének) a rendszerrel való kölcsönhatás (pl. hőcsere esetén) során
bekövetkező változása elhanyagolható legyen; utóbbi tulajdonságokkal rendelkeznek
pl. az ún. hőtartályok (ld. 5. fejezet).
10
kizárólag termodinamikai rendszereknél használjuk.
pontossággal leíró törvényszerűségek megállapítása. A valóságos, sokszor igen
bonyolult jelenségek esetén a lényeges sajátságokra koncentrálunk, — azaz
absztrahálunk, modellt alkotunk.
Ideális gáz. Olyan (a valóságban csak néhány gázra, pl. H2, He stb. mérsékelten kis
nyomáson érvényes) gázmodell, melyre érvényes a PV = NkBT állapotegyenlet, és
melyet mikrofizikailag tömegpontokból álló, egymással csak ütközésekben
kölcsönható rendszernek tekintünk.
11
tatja meg.
12
A fizikai törvények érvényességi határai, a korreszpondencia elve. A valóság
megismerése hosszú és fáradságos folyamat. Mérőeszközeink fogyatékosságai követ-
keztében ismereteink sohasem terjedhetnek ki a fizikai valóság minden részletére. Ez
azt is jelenti, hogy legpontosabb elméleteink is csak a valóság egy megközelítését
képesek biztosítani. Mindig voltak és valószínűleg mindig lesznek olyan jelenségek,
amelyeket vagy még nem ismerünk, vagy ha ismerjük is őket, akkor sem vagyunk még
képesek azokat teljesen leírni.
Egy új elmélet kidolgozása során mindig szem előtt kell tartanunk meglevő, ér-
vényes elméleteink eredményeit. Abban az esetben, amikor az új elmélet kidolgo-
zására azért van szükségünk, mert a régi elmélet nem ír le helyesen egyes jelenségeket
(de a régi elmélet sok jelenséget elegendő pontossággal leír), olyan elmélet
kidolgozására van szükség, amely megfelelő feltételek teljesülése esetén visszaadja a
régebbi elméletünkben érvényes és a tapasztalattal megegyező törvényszerűségeket.
Ez az ún. korrespondencia elve.
* Egyes esetekben azonban előfordulhat, hogy a régebbi elmélet érvénytelennek bizonyul. Például
gondoljunk az ún. "hőanyag elmélet" esetére.
Forrás: http://www.doksi.hu
13
1.2. NÉHÁNY FIZIKAI RENDSZER JELLEMZÉSE
A kölcsönhatásokat erőkkel írjuk le. Az egyetlen tömegpontra csak külső erők
hatnak. A tömegpont rendszerre ható erőket külső erőkre és a rendszer pontjai között
ható belső erőkre osztjuk.
2 Fij
d2 r i (t) (K)
mi ai = mi = Fi + (1.3)
dt2
j=1
j3i
14
A (1.3) egyenlet egy lineáris, másodrendű differenciálegyenlet.
fM = 3N (1.4a)
fM = 3N – k (1.4b)
ahol k a kényszerfeltételek száma. Például ha egy tömegpont mozgását egy kör menti
mozgásra korlátozzuk, akkor a kényszer geometriai és a megfelelő kényszert leíró
egyenlet a kör x2 + y2 = r2 egyenlete és a z = áll. egyenlet, így
fM = 3–2 = 1. Hasonló geometriai kényszer, pl. ha a tömegpont(ok) mozgását egyetlen
síkra korlátozzuk. A merev testet felfoghatjuk belső kényszerfeltételekkel korlátozott
tömegpontrendszernek: a kényszerfeltételek itt előírják, hogy az ilyen testben bármely
két, tetszőlegesen kiválasztott pont egymástól mért távolsága állandó.
15
A mechanikai rendszer teljes jellemzése az össztömeg (m=!mi), a
tömegközéppont, az impulzusmomentum és a rendszer mechanikai energiájának
megadásával történik (ld. az előző lábjegyzetet).
Ilyen, számunkra igen fontos rendszerek az anyagi (gáz-, szilárd- stb. halmazálla-
potú) makroszkópikus testek belső szerkezetét alkotó atom-, molekula-, ion-,
elektron-sokrészecske rendszerek.
Rögzítsünk egy makroszkopikus testhez egy vele együtt mozgó (és forgó) koordi-
nátarendszert, amelynek origója a test tömegközéppontjában van! Válasszuk a
potenciális energia nullpontját úgy, hogy a vizsgált test potenciális energiája nulla
legyen! Így egy makroszkópikus test energiája szétválasztható a makroszkópikus
test tömegközéppontjának (mozgási és potenciális) energiájára azaz a test EM
mechanikai energiájára és a test ún. belső energiájára (U):
Etest = EM + U (1.5)
A termikus energiának (és ezzel természetesen a belső energiának) elvileg része (járuléka) még a
részecskék elektronrendszerének gerjesztési energiája; az elektronok gerjesztéséhez szükséges energiák
azonban olyan nagyok, hogy azokat termikus energiával (pl. a rendszereken belüli molekuláris
ütközésekkel) nem lehet gerjeszteni — így ez a járulék jó közelítéssel állandónak tekinthető; a
gerjesztéshez fotonok, nagyenergiájú részecskékkel való ütköztetés vagy a mérnöki gyakorlaton kívül
eső igen magas hőmérséklet szükséges. Mivel a sokrészecskerendszerek leírásában csak az "U belső
Forrás: http://www.doksi.hu
16
energia változások játszanak szerepet, és ez az állandónak tekinthető járulék a különbségképzéskor
kiesik, — a mérnöki gyakorlatban nem kell vele számolnunk.).
A belső energia része az u.n. zéruspontenergia (azaz a sokrészecskerendszer energiája T=0K-en) is;
ezt alapállapoti energiának is nevezik. Ide soroljuk először is a magenergiát (a magbeli kötési energiát,
valamint a magbeli kinetikus és potenciális energiát); a magenergia sok nagyságrenddel nagyobb, mint a
többi energiajárulék, ezért szintén állandónak tekinthető, és így a "U különbség képzésekor szintén
kiesik. Ide tartozik másodszor a kémiai kötési energia és harmadszor a kvantummechanikai okokra
visszavezethető rezgési zéruspontenergia. Ezen utóbbiak jelentik a különbséget két különböző kémiai
anyagfajta zérusnívója (alapállapota) között. Ezek csak kémiai átalakulásokban változnak.
P
5 -5
10 Pa 10 Pa
t
1.3. ábra. A nyomás makroszkópikus időbeli állandósága (a ábra) mögött
mikroszkópikus ingadozások, egyensúlyi fluktuációk állnak (b ábra)
17
centrációja) a rendszer makroszkópikusan közvetlenül mérhető paramétere. Az ilyen
paramétereket makroparamétereknek nevezzük. Az egyensúlyi rendszerek
(közvetlenül mérhető) makroparamétereit állapotjelzőknek nevezik, mert azok együt-
tese egyértelműen meghatározza a rendszer egyensúlyi állapotát.
olyan kicsiny, hogy a rendszerre a statisztikus törvények nem, vagy csak nagy hibával
érvényesek, — akkor a makroparaméterek (pl. a rendszer P nyomása) időben ingadozó
értéket mutatnak: a makroparaméter értéke egy adott érték körül időben ingadozik (ld.
1.3b. ábrát); a jelenségben a mikrofizikai paraméterek értékének fent jelzett állandó
változása tükröződik.
Ugyancsak fentiek ismeretében megadható két igen fontos fizikai fogalom definí-
ciója is:
Forrás: http://www.doksi.hu
18
nevezzük.
állapotok sorozatán átmenő folyamatokkal (az u.n. kváziegyensúlyi folyamatokkal)
foglalkozik.
19
rendszer nyomása, hőmérséklete nem egyenlő az alrendszerek nyomásának,
hőmérsékletének összegével.
foglalkozunk.)
fTD = K – F + 2 (1.6)
Ha a rendszert az állapottér egy adott (1) pontjából egy másik (2) pontjába visszük,
akkor megváltoztatjuk a rendszer állapotát: állapotváltozásról beszélünk.
20
A termodinamika megadja a (kényszerekkel nem akadályozott) nem egyensúlyi
rendszerekben (külső beavatkozás nélkül) mindig meginduló spontán folyamatok
irányát is. Nem–egyensúlyi rendszerekben az intenzív paraméterek értékei a
rendszerben helyről helyre eltérőek. Tapasztalati tény, hogy ha pl. két alrendszer
között hőmérséklet különbség áll fenn, és az alrendszerek nem hőszigeteltek, akkor a
rendszerben olyan folyamatok indulnak meg, amelyek a hőmérséklet kiegyenlítésére
törekednek. Hasonló a helyzet nyomáskülönbség esetén is: amennyiben a
nyomáskiegyenlítődést semmi sem akadályozza, akkor az alrendszerek nyomása
egyenlítődik ki. Az önkéntes folyamatok akkor állnak le, ha a hőmérsékletek,
nyomások kiegyenlítődnek, azaz, ha beáll az egyensúlyi állapot.
(ha a potenciál–különbséget mesterségesen, kívülről fent nem tartjuk) az elektromos
potenciál kiegyenlítődik. Hasonló a helyzet, ha a rendszerben adott komponensre
koncentrációkülönbség áll fent. Például egy tömény vizes cukoroldatot és tiszta vizet
érintkezésbe hozva, a cukor koncentráció kiegyenlítődik. Látni fogjuk, hogy egzakt
tárgyalásban a megfelelő kiegyenlítődő intenzív paraméter — az elektromos potenciál
analógiájára — az ún. kémiai potenciál. A rendszerben fennálló kémiai potenciál–
különbség részecske (anyagmennyiség) áramot indít meg.
21
Például egyatomos gázra, amelyben csak transzlációs mozgás van, csak transzlációs
kinetikus energia lép fel; a transzlációs kinetikus energia egy részecskére jutó
átlagértéke
1 2 2 2
<ekin,tr> = m <vx + vy + vz > (1.7)*
2
úgyhogy a fentiek szerint a molekuláris szabadsági fok fSF = 3.
$ Maxwell már 1859-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a két- vagy többatomos
gázok kísérleti és elméletileg számított moláris hőkapacitása közötti jelentős eltérés**
a klasszikus fizika talaján nem értelmezhető; 1871-ben ismételten rámutatott ennek
elvi jelentőségére és felhívott a probléma újszerű tanulmányozására. A klasszikus
fizika a molekulák mozgási, forgási és belső rezgési energiáját folytonosnak tekintette,
a molekulák pl. a hőmozgás energiájából tetszés szerinti kis energiaadagokat
felvehettek. A fent jelzett különbség (mint a kvantumelmélet kialakulása után
világossá vált) abból ered, hogy a molekulák energianívói nem folytonosak, hanem
diszkrétek, egymástól véges "E energiaközökkel elválasztottak; ezek az energiaközök
a rezgési nívóknál olyan nagyok, hogy normál hőmérsékleten a rezgések nem tudnak
energiát felvenni: a rezgési energiákból eredő fajhő tehát kísérletileg nem jelentkezik.
Planck (1900) kimutatta, hogy a testek ún. hőmérsékleti sugárzása során kisugár-
zott energia frekvenciafüggése csak azon feltevéssel értelmezhető, hogy elvetjük a
testek által kisugárzott, illetve elnyelt elektromágneses hullámokban terjedő energia a
* Az energia más formái is négyzetes járulékokból állnak. Például a forgási kinetikus energia kifejezése
1
&'2 stb. (Ld. a 2.5.1. pontot.) A transzlációs kinetikus energiára felírt kifejezés a
2
2 2 2
v 2 = vx + v y + v z (1.8)
összefüggésen alapszik. Mivel gyakran elő fog fordulni, a kezdő olvasó figyelmét felhívjuk, hogy ez a
v2 = (ivx + jvy + kvz)2
kifejezéssel azonos, ahol i, j, k a derékszögű koordinátarendszer egységvektorai. A négyzetre emelés
során az egységvektorok vegyes skaláris szorzatait tartalmazó tagok nullát adnak, mert pl. i ( j-re stb.
** Például egy kétatomos ideális gáz kísérletileg mért moláris hőkapacitása állandó térfogatot
feltételezve Cm,V # 20,47 Jmol–1 K–1, a klasszikus fizika alapján számított elméleti érték viszont 29,10
Jmol–1 K–1.
Forrás: http://www.doksi.hu
22
küszöbfrekvencia alatt a fémből nem lépnek ki elektronok, a felett viszont a kilépő
elektronok kinetikus energiája a fénynek nem az intenzitásával, hanem frekvenciájával
arányos. Folytonos energiakészlettel nem értelmezhető az atomok ill. molekulák
vonalas szinképe és további jelenségek egész sora.
) = h* (1.9)
bizonyos
En – Em = h*nm (1.11)
23
A kvantumfizika érvényességi köre szélesebb, mint a klasszikus (newtoni ill.
maxwelli) fizikáé; előbbi az utóbbit, mintegy határesetként magában foglalja. A kor-
reszpondencia elvnek megfelelően bizonyos feltételek esetén* a kvantummechanika
törvényei helyett a klasszikus newtoni fizika törvényei használhatóak.
axiómaként kimondta, hogy egy p = mv impulzusú (mikro-) részecskéhez egy
h h
,Br = p = mv (1.12)**
* Például ha a vizsgált test, illetve rendszer tömege elég nagy, részletesebben ld. a 8.2.3. pontot.
24
helyett protonokkal, neutronokkal, atomokkal (pl. He), illetve kistömegű molekulákkal (pl. H2)
ismételték meg a kísérletet.
$ Lőjjünk egy elektronágyúból elektronokat két résen át egy detektorernyőre (ld. 1.4. ábrát). A
detektorernyő lehet például egy fényképezőlemez, amely az elektronok becsapódása következtében
megfeketedik. A feketedés mértéke a becsapódó elektronok számával arányos, azért a feketedés
mérésével (amely az előhívott fényképezőlemezen átbocsátott fény intenzitáscsökkenéséből
számolható) a becsapódó elektronok száma meghatározható.
A klasszikus fizika állítása szerint a lemezen a két nyílásnak megfelelő helyen két elmosódott szélű
fekete foltot kellene találnunk. Azok az elektronok — érvel a klasszikus mechanika — amelyek az egyik
résen mentek át, a rés mögötti ernyődarabra csapódnak be, vagyis egy fekete folt lesz a réssel szemben.
(Mivel egyes elektronok a rés széléről elpattanhatnak, a folt széle nem lesz éles.) A másik résnél
ugyanez történik, tehát két foltot kapunk a fotolemezen.
Intenzitás Intenzitás
elektronágyú
rések
detektor
elektronágyú
rések
detektor
(a) (b)
1.4. ábra. A kétréses interferenciakísérlet elektronokkal
a) klasszikus kép: a detektorernyőn két elmosódott foltnak megfelelő intenzitáseloszlás
alakul ki; b) a kísérleti tény: az ernyőn diffrakciós interferenciakép alakul ki
* A kísérletet a valóságban úgy hajtják végre, hogy az elektronokat kristályos szilárd testre irányítják. A
kristályos test kristályrácsa megfelelő energiájú elektronok esetében ugyanúgy viselkedik, mint egy pl.
résekből álló optikai rács a fényelhajlási kísérletek során.
Forrás: http://www.doksi.hu
25
hullámsajátságokat, hol pedig klasszikus részecskesajátságokat mutat és ennek meg-
felelően jellemzése ill. mozgásának leírása eltérő leírásmódot követel meg.
Egyetlen (,Br) hullámhosszhoz azonban csak egy térben, pl. az x–irányban végtelen kiterjedésű
síkhullám rendelhető. Egydimenziós esetben egy adott "x térrészre korlátozott elektron olyan
hullámcsoporttal (hullámcsomaggal, ld. pl. 7.18. ábrát) írható le, amely több, pl. ",Br hullámhossz
intervallumba eső síkhullámok szuperpozíciójából állítható elő. Ez a hullámcsoport az elektron helyét
csak "x helyhatározatlansággal és impulzusát csak egy "px impulzushatározatlansággal adja meg: a
mikrorészecske klasszikus paraméterekkel nem jellemezhető egyértelműen.
és a Schrödinger egyenlettel leírhatóak. Az elektron tehát egy klasszikus
jellemzőkkel (mint pl. pontos helyvektor, impulzusvektor) nem jellemezhető
mikrorészecske, és mozgása a klasszikus mechanikával nem írható le.
26
Ha az R fizikai rendszer környezetével kölcsönhatásba lép, azt mondhatjuk, hogy
egy G "gerjesztéssel" hatunk rá (ld. 1.5. ábra). A rendszer a G gerjesztésre egy V
"válasszal" reagál.
G V
R
Általános esetben a G-re adott V függhet a rendszer előéletétől, vagyis korábbi G
gerjesztésektől, vagy más, párhuzamosan fellépő kölcsönhatástól is.
V = f(G) (1.14)
Vizsgáljunk egy olyan fizikai rendszert, amelyre két — azonos fajtájú — különbö-
ző G1 és G2 gerjesztés hat.
V2 = f(G2) (1.15b)
válaszokat adja a rendszer.
A rendszer (test vagy közeg) lineáris ha együttesen ható G1, G2 gerjesztések esetén
bármely c1, c2 számra a G = c1G1 + c2G2 gerjesztésre adott V1+2 válasz
27
(azaz, ha a két hatást függetlenül összegezhetjük). Azt, hogy két vagy több hatást füg-
getlenül összegezhetünk szuperpozíciónak nevezzük.
A lineáris rendszereket lineáris egyenletek, differenciálegyenletek írják le. Lineáris
egy egyenlet, ha mind az ismeretlen függvény, mind pedig minden, az egyenletben
szereplő minden rendű differenciálhányadosa első hatványon szerepel. A lineáris
egyenletek tulajdonsága, hogy megoldásaik lineárkombinációja is megoldás: ha x1 és
x2 megoldások, akkor c1x1, c2x2 és c1x1 + c2x2 is az. Pl. a csillapítatlan harmonikus
rezgőmozgás
d2x(t)
dt2 = – ' x(t)
2
I I I
Im
U Um U U
(a) (b) (c)
28
sekre általában nem adnak lineáris választ. Pl. egy izzólámpa ohmos ellenállása függ a
rajta átfolyó áramtól, I-V karakterisztikája nem lineáris. Nem lineáris egy alagútdióda,
vagy egy egyenirányító félvezető dióda I-U karakterisztikája sem (1.6b és c ábra). De
pl. a dielektrikumok polarizációja is nagy térerősségeknél már nem lineárisan függ a
térerősségtől (ld. 6.1.6.2. pontot).
1.3. MEGMARADÁSI TÖRVÉNYEK ÉS SZIMMETRIÁK
29
Amikor pl. a /-bomlás* vizsgálata során az energia egy ellenőrizhető része "eltűnt",
Pauli az energiamegmaradási elv megőrzése érdekében felvetette, hogy a hiányzó
energiát talán egy ismeretlen és addig kimutathatatlan részecske viszi el. Ez 1927-ben
történt, de az ismeretlen részecskét, a neutrinót csak 1956-ban mutatta ki Reines és
Cowan.
E gondolatmenetnek megfelelően pl. az impulzusmegmaradást mi az igen nagy-
számú ütközési kísérletek tapasztalataiból származtatjuk, bár az egyetlen tömegpontra
vonatkozó impulzusmegmaradást a Newton I. axióma tartalmazza; a tömegpontrend-
szerekre vonatkozó impulzusmegmaradási tétel a Newton–axiómákból szintén leve-
zethető.
Az alábbiakban ismertetett megmaradási tételeken kívül más, a műszaki fizikában is fontos, álta-
lánosan érvényes megmaradási tételek ismeretesek, mint pl. az elektromos töltés megmaradása és a
barionok megmaradásának** törvénye. Az alkalmazásban ritkábban előforduló megmaradási tételek
még többek között a leptonok megmaradása, az izotóp spin–megmaradás, a ritkaság megmaradása, az
antirészecske szimmetria, a paritás megmaradása stb.
1.3.1. Impulzusmegmaradás
* A /-bomlás az atommag egy olyan bomlása, amelyben egy elektron (vagy pozitron) kibocsátásával
jut alacsonyabb energiájú állapotba. A /0bomlás során a mag tömegszáma nem változik, rendszáma
eggyel növekszik (pozitron kibocsátás esetén csökken).
30
lálja, hogy egy kölcsönhatásmentes test impulzusa időben állandó. Az impulzus-
megmaradást kimondó törvényt tehát egy test esetén a következőképpen fogalmaz-
hatjuk meg:
Ha az egy testre ható erők eredője nulla, akkor a test impulzusa állandó.
Ha egy fizikai rendszerre ható külső erők eredője nulla, akkor az illető
fizikai rendszer eredő impulzusa állandó:
p + p = p~ + p~
1 2 1 2 (1.18a)
m1v1 + m2v2 = m1v~1 + m2v~2 (1.18b)
* Relativisztikus esetben (1.17b) továbbra is fennáll, de a p 1 mv, hanem az ún. relativisztikus impulzus
(ld. 2.3.1.2. pontot).
Forrás: http://www.doksi.hu
31
2.) Vannak olyan elemi részecske ütközések, ahol a korpuszkuláris tömeg su-
gárzássá alakul, — de az impulzus akkor is megmarad. Példa erre az
e+ + e– % 22
pozitron és e– az elektron jele.) Ekkor
p + + p – = p2
e e
ahol (ld. az (1.12) lábjegyzetét)
p2 = c2
E
dp
F = dt
32
vA
A’ vAt
B
vAn
vA
A” vAt
B’
vB’
(a) (b)
pA
pB pA
(c) (d)
1.7. ábra. a) Két egyenlő tömegű billiárdgolyó centrális ferde ütközése. Az egyszeres, kétszeres
vesszők a golyók különböző időpontokbeli állapotát jelölik. b) A B golyó átveszi az A-tól az ütközési
normális irányú vAn sebességet, míg az A sebessége ütközés után vAt lesz. (Az n ill. t alsó index a nor-
mális ill. tangenciális irányú komponenseket jelzi.) Tökéletesen súrlódásmentes és rugalmas ütközés
esetén az ütközés utáni impulzusok (sebességek) nem relativisztikus esetben mindig 90°-os szöget zár-
nak be egymással. A valóságban a súrlódás miatt ez a szög ennél kisebb (ld. a) ábra). Az A proton üt-
közése a cseppfolyós hidrogénben eredetileg nyugalomban levő B protonnal. d) A két proton ütközésé-
nek sematikus rajza. (Az A proton második ütközése előtti pályáját kissé eltúlozva ábrázoltuk.) Az
ütközés utáni impulzusok láthatóan merőlegesek egymásra.
33
Az impulzusmomentum* (jele: L) a helyvektor és az impulzusvektor vektoriális
szorzata:
L = r 34p (1.19)
dL (K)
M M
dt = F = (1.20)
ennek megfelelően:
1.3.3. Az energiamegmaradás törvénye
* A magyar szabvány szerinti neve: perdület. A magyar nyelvű fizikai szakirodalomban azonban
meghonosodott az "impulzusmomentum" kifejezés, ezért mi a továbbiakban ezt használjuk.
Forrás: http://www.doksi.hu
34
alakba írható, ahol
1 p2
Ekin = 2 mv2 = 2m (1.22)
A relativisztikus mechanika (ld. 2.6.2. pont) szerint egy test teljes energiája és
tömege között az
mc2
E= (1.23)
v2
1 – c2
kapcsolat áll fenn, ahol E a test energiája, m a test ("nyugalmi") tömege, c a fény
vákuumbeli sebessége és v a test sebessége adott koordinátarendszerben.
E = mc2
(1.24)
35
i
Szavakban: egy nagy szabadsági fokú rendszer belső energiája csak kétféle módon
változhat: hőközléssel (DQ) ill. a munkavégzés különböző típusai (DWtérf, azaz tér-
fogati munka és más típusú, pl. elektromos munka, felület nagyságot változtató
munka, mágneses stb. munkavégzés, ! DWi ) útján.
i
munka irányított mozgás eredménye, a hőcsere "rendezetlen" energia átadása.
1.3.4. A mérlegegyenletek
dx
dt = Q + I (1.26)*
* A hasonlat kissé sántit, mert az autók száma nem változhat folytonosan, csak egységenként.
Forrás: http://www.doksi.hu
36
teknek nevezzük.
dx
dt = I (1.27)
I=– 7
6
o JdA (1.29)
A
d
7 8dV + 6
dt 6 7
o JdA = 0
V
dq(t)
i(t) + =0
dt
illetve
98
div J + =0 (1.30)
9t
Forrás: http://www.doksi.hu
37
Az (1.30) egyenlet az elektromos töltés megmaradását fejezi ki.
mérlegegyenlet felírásával kezdik.
egyensúly megbontását előidéző külső hatásokra a rendszerben olyan
változások indulnak meg, amelyek e külső hatások következményeit
csökkenteni igyekeznek, ezek hatására az egyensúly úgy tolódik el (olyan
új egyensúly áll be), hogy a külső befolyás hatása legyengül*: “a
rendszer ellenáll egyensúlya megváltoztatásának”
38
$ A hőmérséklet emelése a kémiai reakciók, állapotváltozások egyensúlyát az
endoterm (hő elnyelésével járó) folyamat irányába tolja el, — ugyanakkor a
hőmérséklet csökkentése az exoterm folyamat-iránynak kedvez. Pl. az
NO + O2 :
% 2 NO2 "H = – 57 kJ/mol
kémiai reakció esetében a Le Chatelier elv szerint a hőmérséklet külső hatással történő
emelése a : irányának (az endoterm iránynak, az egyensúly NO felé való
eltolódásának) kedvez: a hőelnyelés a külső hőmérséklet növelés (hőkezelés) hatását
csökkenteni igyekszik. Az “igyekszik” azt jelenti, hogy pl. a hőmérséklet növelése
külső hatásra ugyan rákényszeríthető a rendszerre, de az ennek hatására (endoterm
irányba) bekövetkező egyensúly eltolódás olyan irányú, hogy az új egyensúlyban (a
mikroszkópikusan két irányban egyidejüleg folyó folyamatban) kevesebb hő
termelődik, több hő nyelődik el. Ha a Le-Chatelier elv nem érvényesülne a bruttó
folyamat öngerjesztő lenne és megfutna.
nyomása hatására (ha nincs nagyon hideg) megolvad és csúszik.
*AA + *BB :
% *CC + *DD
reakció egyensúlyának eltolódásának irányát abban az esetben is, ha valamelyik
résztvevő anyag koncentrációját tudatosan (a stöchiometriai viszonyokhoz képest)
megnöveljük vagy csökkentjük. Ha pl. a C anyagból felesleget alkalmazunk, az a
reakció egyensúlyát balra tolja el.
$ A Le Chatelier elv — hangsúlyozzuk — az egyensúlyi rendszer “védekező”
egyensúlyeltolódásának csak az irányát (a változás előjelét) adja meg (méghozzá
részletes számítások nélkül), — de az új egyensúly paramétereit nem; azokat az
egyensúlyt megszabó törvények határozzák meg.
39
a mechanika legáltalánosabb egyensúlyi elve, mely a
Newton-féle axiómákból nem következik és így új posztulátumnak tekinthető. “Egy
mechanikai rendszer akkor és csak akkor van egyensúlyban, ha a rendszer bármely
virtuális elmozdulásánál a szabaderők összes munkája zérus (vagy negatív).”
(Bernoulli, 1717.) A rendszer ;r virtuális elmozdulásai olyanok, amelyeket a
kényszerfeltételek (alátámasztás, felfüggesztés, stb.) megengednek; a
kényszerfeltételeket d’Alembert nyomán kényszererőkkel (Fk) írhatjuk le: a virtuális
elmozdulások mindig merőlegesek a kényszererőkre, így utóbbiak munkája Fk;r = 0.
A virtuális elmozdulások munkája ezért a jól ismert szabaderőkre korlátozódik; ez
adja a virtuális munka elve jelentőségét: alkalmazásánál az általában nem ismert vagy
csak nehézkesen meghatározható kényszererőket nem kell figyelembevenni.
ható eredő erő és eredő forgatónyomaték már nem zérus; ha utóbbiak hatására a test
spontán visszatér eredeti egyensúlyi helyzetébe, — stabilis egyensúlyról beszélünk.
40
2. A TÖMEGPONT ÉS A PONTRENDSZER
MECHANIKÁJA
A mechanika feladata a természetben létező legegyszerűbb mozgásfajta, a testek
elmozdulásában, forgásában, alakváltozásaiban megnyilvánuló ún. mechanikai
mozgás, valamint a makroszkópikus testek egyensúlyi állapotára vonatkozó
törvényszerűségek vizsgálata.
A kinematikát és a dinamikát tovább is osztályozhatjuk: a makroszkópikus testek,
részecskék esetére a fény vákuumbeli sebességénél sokkal kisebb sebességek esetén a
klasszikus mechanikát, a fénysebességhez közeli sebességek esetén a (klasszikus)
relativisztikus mechanikát, míg a mikrorészecskék mozgásának leírására a (klasszikus,
ill. relativisztikus) kvantummechanikát használjuk.
41
kvantummechanikai tulajdonságokkal is felruházzuk. Végül a merev testeket is
felfoghatjuk kötött tömegpont rendszereknek.
2.1. A TÖMEGPONT KINEMATIKÁJA
r = r(t)
42
vektor–skalár függvény írja le, amely általános esetben tetszés szerinti térgörbe.
A pálya jellemző adata a görbe íve mentén mért ívhossz. Egyirányú mozgás esetén
az ívhossz azonos a megtett úttal*
2.1.1. A sebesség
A tömegpont mozgásának gyorsaságát, – vagyis azt, hogy mennyi idő alatt jut el a
pálya egyik pontjából a pálya másik pontjába – a fizikában a sebesség fogalmával
írjuk le.
A pálya mentén !t idő alatt megtett távolságot, utat !s-sel jelölve, a tömegpont
átlagsebességét a
!s
v= (2.1)
!t
hányadossal definiálhatjuk. Nevét annak köszönheti, hogy csak a mozgás átlagos (in-
tegrális) leírását adja meg: a tömegpont ugyanazt az utat ugyanannyi idő alatt is
különböző módokon teheti meg; pályája egyes szakaszain gyorsabban, vagy lassabban
mozoghat, sőt egy-egy időre meg is állhat, csak az a lényeg, hogy az adott !s utat
összességében !t idő alatt tegye meg. A mozgás pontosabb leírását kapjuk, ha a
megteendő !s utat !s1, !s2, ..., !s4, ... részekre bontjuk föl, és a pont mozgását az
egyes !si távolságokra számolt vi=(!si/!ti) átlagsebességekkel írjuk le. Az így
kiválasztott !si szakaszon is haladhat azonban változó sebességgel a tömegpont, ezért
a leírás további pontosítása érdekében a !si utat is részekre kell felbontanunk, vagyis
az eredeti !s utat a !s -knél kisebb !s' szakaszokra kell osztanunk. Mivel akármilyen
i j
kis !si szakaszokat is választunk, a mozgás leírása mindig valamekkora (egyre
csökkenő mértékű) pontatlanságot tartalmaz, a fenti eljárást vég nélkül folytathatjuk.
Határesetben, ha a megtett szakaszok hossza (és ezzel együtt a megtételükhöz
szükséges idő is) a nullához tart, a !s/!t hányados véges marad. Mivel a mozgó test
két egymásutáni helyzetének a mozgáspályája mentén mért távolsága a két
megfigyelési pillanat függvénye (s = s(t)), célszerű a !si távolságok helyett a !ti
intervallumokat csökkenteni.
43
-vel, illetve s· -al jelöljük. Így a sebességet a
ds
vi = dt (2.2a)
illetve
vi = s· (2.2b)
ds
alakban írjuk fel. A (2.2) kifejezésekben dt , ill. s· az út idő szerinti első
differenciálhányadosa, és megadja a sebesség pillanatnyi nagyságát.
2.1. ábra. Síkgörbén mozgó tömegpont
A 2.1. ábrán egy síkbeli pályán (síkgörbén) mozgó tömegpont két egymás utáni
helyzetét tüntettük fel. A tömegpont !t' idő alatt az r=r(t) pontból az r'=r(t+!t')
pontba jut el. Az ezalatt megtett !s, (ív) hossza az út, ami skalármennyiség, míg a
!r'=r'-r =r'+(-r) a test elmozdulásvektora. Az elmozdulásvektor iránya a pályagörbe
r' és r közötti szelőjének egyenesébe esik. Az elmozdulás és az út láthatóan nem esik
egybe, nagyságuk különböző. Az ábrán feltüntettünk néhány, különböző nagyságú !t
időkülönbséghez tartozó helyzetet (s', s", s'''), helyvektort (r', r'', r''') és elmozdulást
Forrás: http://www.doksi.hu
44
dr
v = dt = lim (2.3)
!t$0 !t
r = r(s(t))
dr dr ds
v = dt = ds dt = é(t)v (2.4)
dr
ahol az é(t) + ds a pálya r(t) pontjához húzott érintő egységvektor; egységvektor —
|dr|
hiszen a !t $ 0 határérték esetén |dr| = ds és így ds = 1. A sebesség nagysága,
ds
számértéke pedig a dt -vel, azaz láthatóan (ld. 2.2. ábrát) az út–idő függvény
érintőjének iránytangensével egyezik meg.** (A differenciahányados viszont a szelő
tg - ' iránytangense.)
* Az érintő definiciója: (ld. 2.1. ábrát): ha bármely szelősorozatnak (!r', !r'', !r'''),— miközben az r',
r'', r''' … pontok minden határon túl megközelítik a P pontot — ugyanaz a P ponton átmenő egyenes a
határhelyzete, akkor ezt az egyenest az r(t) görbe P pontbeli érintőjének nevezzük.
(3+h)2 – 32 32 + 6h + h2 –32 6h + h2
f ' (x = 3) = lim lim = lim = lim (6 + h) = 6
h$0 h h$0 h h$0 h h$0
Forrás: http://www.doksi.hu
45
2.2. ábra A sebesség az út – idő függvény érintőjének iránytangense*
m
A (2.2) és (2.3) definíciók alapján a sebesség SI egysége: s . A gyakorlati életben
használatos még a km/h (kilométer per óra) is.
dr
A matematikában a dt szimbólum az idő szerinti differenciálási művelet szimbó-
luma.
ill. t mennyiség esetében a dr ill. dt változás) hányadosát is jelentheti. Ebben az
értelemben a dr ill. dt mennyiségeket az r ill. t mennyiség differenciáljainak
nevezzük. (A differenciál fogalmát a matematika egzaktan értelmezi; ennek rész-
leteibe nem mehetünk bele.) Ez a felfogás lehetővé teszi, hogy bizonyos pontosan
meghatározott matematikai feltételek mellett (melyek az itt tárgyalt elemi fizikai
jelenségekre általában teljesülnek) a differenciálokkal, mint önálló mennyiségekkel
bizonyos formális matematikai műveleteket végezzünk, pl. átszorozzunk, osszunk stb.
2.1.2. A gyorsulás
!v
a= ; (2.5)
!t
v(t+!t) – v(t) dv
a = lim = dt (2.6)
!t$0 !t
Forrás: http://www.doksi.hu
46
m
A gyorsulás SI egysége: s2 . Tekintettel arra, hogy a sebesség maga is egy differenciál-
hányados, (2.6) így is írható:
dv d2r !
a = dt = dt2 = r̈ (2.6a)
ahol a felül két pont az idő szerinti második differenciálhányados szokásos rövidített
írásmódja.
Tehát a gyorsulás a sebesség idő szerinti első- és a helyvektor idő szerinti második
differenciálhányadosa. A gyorsulás iránya és nagysága határozza meg a sebesség
megváltozásának irányát és nagyságát.
2. 3. ábra A sebesség és a gyorsulás iránya a) általános síkbeli mozgás, b) a
matematikai inga esetén
47
d/
. = dt (2.7)
d.
0 = dt (2.8)
ds !s
R= = lim
d- !t$0 !-
Az ábráról (2.4b. ábra) az is látható, hogy körpálya esetén a görbületi sugár a kör sugarával
egyezik meg.
2.4 ábra a) a görbületi sugár definíciója, b) kör esetén a görbületi sugár megegyezik a
kör sugarával
48
Mint tudjuk, egy fizikai mennyiség vektor voltához három alapvető dolog szüksé-
ges: nagysága és iránya legyen, és a vektorösszeadás szabályai szerint összegződjön.
A szögsebesség az első két feltételnek eleget tesz. A harmadik feltétel teljesülésének
bizonyítására használjuk fel azt a matematikai tételt, hogy ha egy mennyiség egy
vektormennyiségből számmal való osztással, szorzással illetve határértékképzéssel
vezethető le, akkor az a mennyiség vektormennyiség. Ha tehát az infinitezimális !/
/
d/
szögelfordulás vektor, akkor (2.7)-ből kiindulva definiálható az . = dt szögsebesség
vektor. Látszólag ez nem sokat segít rajtunk, a / szög ugyanis nem vektormennyiség,
sőt a véges (nem infinitezimális) !/ szögelfordulás sem vektor!
Ennek szemléltetésére végezzünk el egy kísérletet! Képzeljünk el egy, a 2.5a. ábra szerint az xy
síkon fekvő gyufásdobozt. A 2.5b. ábrán először az y, majd az x tengely körül 902-kal elforgatott doboz
rajza, míg a 2.5c. ábrán az először az x és utána az y tengely körül 902-kal elforgatott doboz rajza
látható. A két egymás utáni 902-os forgatás eredője függ a forgatások sorrendjétől. Ha a véges
szögelfordulás vektormennyiség lenne, akkor ez nem fordulhatna elő.
2.5. ábra. A nem infinitezimális szögelfordulás nem vektor!
/ szögelfordulás
Az alábbiakban megmutatjuk, hogy az infinitezimálisan kicsiny d/
megfelelő definicióval viszont vektor!
r
Forgassuk az r helyvektor irányába eső er + r egységvektort a 2.6. ábrán látható
módon !/ nagyságú szöggel! Látható az ábrából, hogy a !/,radiánban közel egyenlő a
|!er| -el és így elég kis szögek esetén
d/,= |der|
49
2.6. ábra. Az elemi szögelfordulásvektor
/ = er 3 !er
!/ (2.9)
/
d/ !/
/ e 3 !er !e .
. = dt + lim = lim r = lim er 3 r = er 3 er (2.10a)
!t$0 !t !t$0 !t !t$0 !t
Tehát
/
d/
. = dt = er 3 e·r (2.10b)
rad
A szögsebesség SI egysége: s . A szögsebesség vektor iránya (2.10a) szerint az
( e 3 e· ) síkra merőleges.
r r
(2.10b)-t felhasználva
. . .. ..
0 = er 3 er + er 3, er = er 3, er (2.11b)
rad
A szöggyorsulás SI egysége: s2 .
50
A tömegpontnak azonban nem kell okvetlenül keringő (pl. kör– stb.) mozgást
végeznie ahhoz, hogy valamely rajta kívül eső pontra* vonatkoztatott szögsebessége,
szöggyorsulása legyen: minden általános görbevonalú pályán mozgó test mozgása
leírható a pálya mentén esetleg folyamatosan változó .-val ill. 0-val, hiszen — mint
mondottuk — a pálya minden végtelenül kicsi görbült szakaszához rendelhető egy
simulókör. Pl. az egyenesvonalú mozgást végző tömegpont . szögsebessége nem
feltétlen nulla! Ha az origót az egyenesvonalú pályán kívül választjuk, akkor .40,
mivel er iránya változik (ld. 2.7. ábra).
1
Az r(t) vektort az
r(t) = r(t)er = r5er (2.12a)
d . .
v(t) = dt (rer) = rer + rer (2.12b)
dv(t) d . . . .
a(t) = dt = (rer + rer) = r̈er + 2 r er + rër (2.12c)
dt
51
tételt* felhasználva:
,,,. 3 er = e·r
,,,. (2.13)
Ebből
d
ër = . 3 er) = .· 3 er + . 3 e·r
dt(.
= 0 3 er + .,3 (.,
.,3 er) (2.14)
r = rer (2.15a)
v = r· er + . 3 rer = r· er + . 3 r (2.15b)
a = r̈er + 2r· (.
. 3 er) + 0 3 r + . 3,(.
. 3 r) =
. 3 r· er) + 0 3 r + . 3 (.
= r̈er + 2(. . 3 r) (2.15c)
. 3 v) + . 3 (.
a = r̈er + 2(. . 3 r) + 0 3 r (2.15d)
52
— Egyenletesen gyorsuló a = r̈ = a0 = áll.
— Egyenletes a = 0, v = r· = v0 = áll.
A körmozgás definíciószerűen síkmozgás. Válasszuk a koordinátarendszer origóját
a kör középpontjába! A mozgás pályája egy kör, és . szögsebesség merőleges a kör
síkjára. (Ugyanis e és e· egyaránt a kör síkjában fekszik, a 2.8. ábra szerint viszont
r r
. = er 3 e·r merőleges erre a síkra.) Mivel a pont szöggyorsulása a d.
.-val párhuzamos,
körmozgás esetén 0 iránya is állandó.
53
v = .,3 r (2.16a)
.,3 r) (.
(. .,3 r) = .2r2 = .2r2
a = .,3 (.
.,3 r) (2.17a)
a = .,3 (.
.,3 r) = .(r · .) – r(.,
.,·
., .) (2.17b)
acp + a = –r.
.2 (2.17c)
ahol az acp jelöléssel azt jeleztük, hogy az egyenletes körmozgás gyorsulása a kör
középpontja felé mutat, "centripetális".
v2
A (2.16b) szerint .2 = r2 , ezt felhasználva az egyenletes körmozgás gyorsulása
v2 v2 r
acp = –r..2 = –r r2 = – r (2.18a)
|r|
nagysága pedig (Huygens, 1690):
v2
acp = r = .2r (2.18b)
54
/ = .t + /o
A teljes 29 szögelforduláshoz szükséges időt keringési időnek nevezzük és T-vel
jelöljük. A keringési idő reciproka
1
:=T (2.19a)
Figyeljünk fel arra, hogy bár az egyenletes körmozgásnál .=áll. és így |v|=áll., — de v
iránya állandóan változó.
55
2.10. ábra. Körpályán mozgó tömegpont, ha az origó nem a körpálya
síkjában és középpontjában van
v = .,3 r'
v = .r' sin /
ahol a / az (.
.,r') szög. Mivel r = r' sin /
v = .r
ahol r a kör sugara. A |v| tehát természetesen azonos azzal a v értékkel (ld. (2.16b)),
amelyet akkor kapunk, ha az origót a körpálya középpontjában választjuk.
ahol azonban ne felejtsük el, hogy r' ebben az esetben a 2.10. ábrán látható helyvektor.
a = . · .P – r'.2
Forrás: http://www.doksi.hu
56
Ha most figyelembe vesszük, hogy (ld. 2.10. ábrát), hogy . és P kolineáris vektorok
(egy egyenesen egyirányba mutatnak), így .·.P = .2P (az egységvektort áthelyeztük),
továbbá, hogy r' = P+r
Igazoltuk tehát, hogy a 2.9. ábrán látható origóválasztással az acp értéke azonos a
(2.18) alatti eredménnyel.
A normális irányú
v2 r
.2r = –
an = –. (2.20)
r |r|
A tangenciális komponens
dv v
at = dt (2.21)
|v|
alakú.
2 2
a= at + an (2.22)
iránya pedig a t érintő egységvektor irányával olyan (a,t) szöget zár be, amelyre nézve
a
cos(a,t) = t (Huygens).
a
Általános térgörbe mentén való mozgás esetén a 2.1.2. pont végén és a 2.1.3.
pontban leírt eljárást alkalmazhatjuk: a térgörbe kis szakaszaihoz simulósíkot húzunk
és e síkban a térgörbe kis szakaszaihoz simulókört illesztünk. A fenti képletek ilyen-
kor is érvényesek, csak a kör r sugara helyére az R görbületi sugár irandó.
Forrás: http://www.doksi.hu
57
Az olyan egyenesvonalú mozgást, ahol a test egy adott ponttól való távolsága
(kitérése) az idő színuszos (koszinuszos) függvényével arányos lineáris harmonikus
rezgőmozgásnak nevezzük. (Ez a definiciója!) Az ilyen mozgásokra jellemző, hogy a
mozgás gyorsulásának nagysága mindig arányos, iránya pedig ellentett a kitéréssel.
A mozgás vx sebessége
vx = x· = –A. sin(.t + /o) (2.24)
A mozgás ax gyorsulása
ax = v· x = ẍ = –A.2 cos(.t + /o) = –.2x (2.25)
Már régen felismerték, hogy az egyenletes körmozgást végző test vetülete harmo-
nikus rezgőmozgást végez. A 2.11. ábrán A sugarú, . szögsebességű, /o = 0 kezdő-
helyzetű egyenletes körmozgást és annak y tengelyre vett vetületét ábrázoltuk az idő
függvényében:
58
következő pontokban fogunk foglalkozni:
2.1. Táblázat
A tömegpont
egyenesvonalú mozgása körmozgása
elmozdulás (dr) /)
szögelfordulás (d/
' dr* ' /*
d/
sebesség &v = dt ) szögsebesség &. = dt )
% ( % (
59
1,Egyenesvonalú mozgások
1 Ha ismerjük a tömegpont r(t) pályáját és a pont sebességét, illetve gyorsulását
keressük. Az ilyen típusú feladat differenciálással oldható meg:
dr
v(r,t) = dt
dv d2r
a(r,t) = dt = dt2
A gyorsulásvektora:
8x
z=2– 3
dr
dt = v(r,t) (itt v(r,t) ismert) (I)
60
r(0) = r0
u.n. kezdeti feltétel megadásával oldható meg egyértelműen. Ha a v(r,t) függvény csak
az idő függvénye, akkor az (I) egyenlet egyszerűen integrálással oldható meg:
#
r(t) = ; v(t’)dt’ + r0
"
0
dv
a = dt
Segédábra a 2. példához.
A gyorsulást meghatározhatjuk a sebesség idő szerinti deriváltjával, azaz
grafikusan a sebesség-idő függvény meredekségével. Az A időpillanatban a
5,5 ms–1
görbéhez húzott egyenes meredeksége: – 1,2 s . Tehát t=0,4s időpillanatban
a test gyorsulása – 4,6 ms–2 . A negatív előjel jelzi, hogy a test lassul.
m
Hasonlóan a D pontban 4,4 s időpillanatban a gyorsulás 1,6 s2 (a test gyorsul).
61
m m m m m
1,5 s · 0,4 s + 1,2 0,4s + 1 0,4s + 1 0,4s+ 1,2 0,4 s +
s s s s
m
+ 1,5 s 0,4s = 2,9 m
d2r
= a(r,v,t) (II)
dt2
dv
dt = a(r,v,t)
dr
dt = v(r,t)
Mivel utóbbi differenciálegyenletek mindegyikének megoldásában fellép egy
tetszőlegesen megválasztható állandó, ezért a (II) egyenlet megoldásában két
tetszőleges állandó (két kezdeti érték) szerepel:
r(0) = r0
v(0) = v0
m
3. Példa. Egy test álló helyzetből indulva állandó 4 s2 gyorsulással 5
másodpercen keresztül mozog. Határozzuk meg az útját és a végsebességét!
t
#
v(t) = ; a(t’) dt’ + v0 = at + v0
"
0
Forrás: http://www.doksi.hu
62
t t
# # a
x(t) = ; v(t’)dt’ + x0 = ; (at’ + v0 ) dt’ + x0 = t2 + v0t + x0
" " 2
0 0
a
x(t) = 2 t2 = 50 m
a=g
d2 r
dt2 = g = áll.
dv dr
=g és
dt dt = v(r,t)
Az elsőt integrálva:
t
#
v(t) = ; g t dt = g t + v0
"
0
63
akkor (III)-ból
x(t) = v0 cos/ . t
y(t) = 0
g
z(t) = – 2 t2 + v0 sin/,· t
s s1 + s2 v1 t1 + v2 t2
<v>=t= t +t = t +t = 10,3 ms–1
1 2 1 2
1 A körmozgás
Azok a mozgások a körmozgások, amelyek során a pont helyvektorának a nagysága
nem, iránya pedig úgy változik, hogy a szögsebesség vektor iránya nem változik. A
körmozgás síkmozgás.
r(t) = r · er(t)
v(t) = . 3 r
a(t) = . 3 (.
. 3 r) + 0 3 r
Forrás: http://www.doksi.hu
64
. 3 r) és az .-ra. Iránya a
A gyorsulás első tagja merőleges a sebességre (.
kör középpontja felé mutat. Második tagja 0-ra és r-re merőleges, tehát ± v
irányú 0 irányától (tehát d.
. irányától) függően. A mozgást síkbeli Descartes-
féle koordinátarendszerben leírva:
vx(t) = – r . sin .t vy(t) = r . cos .t
2 2
|v| = vx + vy = r.
Forrás: http://www.doksi.hu
65
A fizikai testek és jelenségek térbeli helyzetét mindig más fizikai testekhez képest
határozzuk meg. A helymeghatározásunk tehát objektív de relatív. Azt a fizikai
rendszert, amelyhez képest a vizsgált rendszerünk helyzetét megadjuk, vonatkoztatási
rendszernek nevezzük (pl. az állócsillagokhoz rögzített vonatkoztatási rendszer, a
laboratóriumhoz rögzített vonatkoztatási rendszer, a forgó Földhöz rögzített
vonatkoztatási rendszer stb.). A vonatkoztatási rendszer megválasztását gyakorlati
szempontok motiválják. Leggyakrabban a laboratóriumunkhoz, illetve a Földhöz
rögzített vonatkoztatási rendszert használjuk.
helyett a "koordinátarendszer" kifejezést. Nem szabad azonban megfeledkeznünk
arról, hogy ezt mintegy gyorsírásnak kell tekintenünk és mindig egy vonatkoztatási
rendszerhez rögzített koordinátarendszerre és órák rendszerére kell gondolnunk.
2.2.2. Inerciarendszerek
A jelenségek leírása szempontjából alapkérdés volt léteznek-e kitüntetett (abszolút)
vonatkoztatási rendszerek. Kezdetben a Földhöz rögzített vonatkoztatási rendszert
ilyennek gondolták. Galilei mondta ki elsőnek, hogy az álló (Földhöz rögzített) és az
egyenes vonalú egyenletes mozgást végző vonatkoztatási rendszerek a természet
leírása szempontjából ekvivalensek.
66
eltekinthetünk) jó közelítéssel a Földhöz viszonyított vonatkoztatási rendszer is
tekinthető inerciarendszernek. Egy megfelelő inerciarendszer kiválasztása mindig
alapos megfontolást igényel.
Az inerciarendszerekre egy (Galilei — ld. 2.2.3. pont — majd Einstein — ld. 2.2.4.
pont — munkássága nyomán megfogalmazott) fontos tétel vonatkozik: ha egy K
vonatkoztatási rendszer inerciarendszer, akkor minden hozzá képest
egyenesvonalú egyenletes mozgást végző vonatkoztatási rendszer szintén inercia-
rendszer. Ez a tétel az inerciarendszer fenti definíciójából következik.
tokra) először Galilei posztulálta.
r = ro + r' (2.26)
ahol ro = vot + ro(0) a K' koordinátarendszer O' origójának K-beli koordinátája. Ha a P
pont v' sebességgel mozog K'-ben, ahol
* Ezen rövid meghatározásból már következik az axióma közismertebb alakja: inerciarendszerben a test
megtartja relatív nyugalmi vagy egyenesvonalú egyenletes mozgási állapotát.
Forrás: http://www.doksi.hu
67
2.12. ábra. A Galilei–transzformáció
dr'
v' = dt' (2.27)
ahol dt' a dr' elmozduláshoz tartozó, K'-ben mért idő, akkor a P pont K –beli v sebes-
ségét a
dr dr dr'
v = dt = dto + dt (2.28)*
képlet adja meg. Itt dt a K-ban a dr távolság megtételéhez tartozó idő. Természetesnek
tűnik (és ezt Galilei posztulátumként el is fogadta), hogy
dt = dt' (2.29a)
Amennyiben a két rendszer óráit összehangoljuk, ebből
t = t' (2.29b)
68
mozgásegyenletben szereplő mennyiségek és a közöttük lévő összefüggések mindkét
vonatkoztatási rendszerben ugyanazok.
dr dr'
v = dto + dt = vo + v' (2.30)
alakja. Szavakban
Ha egy test K'-höz képest v' sebességgel mozog, akkor K-hoz képest
v=v'+vo sebességgel kell mozognia, ahol vo K' sebessége K-hoz képest.
1. Példa Vizsgáljuk meg egy hajó mozgását állóvízben (pl. egy tavon),
illetve egy folyón! Legyen a hajó sebessége állóvízben vh = 6 km/h, és legyen a
folyó sebessége vf = 3 km/h. Vizsgáljuk a hajó mozgását tavon és folyón
(utóbbin hosszában és keresztben) két, egymástól "s = 30 km-re fekvő város
(A és B) között (ld. a 2.13. ábrát)!
* A fenti levezetésből látható, hogy ez nem "összeadás", hanem transzformáció: azt adja meg, miként
lehet az egyik vonatkoztatási rendszerbeli leírásról a másikra áttérni.
Forrás: http://www.doksi.hu
69
2"s
"ttó = $%&31)
vh = 10 óra
2.13. ábra A Galilei-féle sebességösszeadási törvény szemléltetése. a) hajó
mozgása állóvízben, b) hajó mozgása folyón hosszában, c) hajó mozgása
folyón keresztben
# Ha a két város a folyó egyazon partján helyezkedik el, akkor a folyó
hosszában kell a hajónak mozognia (2.13b. ábra), a (2.30) képlet szerint lefelé
a hajó és a folyó sebessége összeadódik, felfelé a hajó sebességéből kivonódik
a folyó sebessége. Így az oda–vissza úthoz tartozó összes idő:
"s "s
"tfolyó hosszában = "tle + "tfel = v + v + v – v = 13,3 óra
h f h f
'("tfolyó hosszában fenti képletét átalakítva (alábbiakban a 3. egyenlőségjel után a
2
nevezőben vh-t kiemelve és felhasználva a (2.31) egyenletet)
eredményt kapjuk.
Forrás: http://www.doksi.hu
70
# Ha pedig a két város a folyó két, éppen szemben levő partján helyez-
kedik el, akkor a hajónak a folyón keresztben kell mozognia (2.13c. ábra).
Ekkor a hajónak ahhoz, hogy az eredő sebesség a folyó partjára merőleges
legyen, a víz folyásához képest felfelé kell mozognia. A hajó sebességének a
folyó partjával párhuzamos komponense eszerint a folyó sebességével egyenlő
nagyságú kell hogy legyen, vagyis (ld. 2.13c. ábra).
vh sin )(*(vf
"s
"tfolyó keresztben = 2 "t = 2
vR = 11,5 óra
2
2 2 vf
vR = vh – vf = vh 1– 2
vh
2"s 2"s "ttó
"tfolyó keresztben = v = 2
= 2
= 11,5 óra (2.33)
R vf vf
vh · 1– 2 1– 2
vh vh
Láthatóan ha nem tudnánk, hogy a hajó álló vagy mozgó közegben haladt-
e, a megmért eltérő "t utazási időkből erre következtetni tudnánk.
71
Analógia az 1. példával :
m/s.
3. Példa. Az alábbi kísérletet a tényleges kivitelhez képest egyszerűsítve
ismertetjük. Rögzítsünk egy lézert, egy tükröt és egy detektort a Nap körül vF =
28800 m/s átlagos sebességgel haladó mozgást végző Földhöz. Bocsássunk ki
fényt egy a Föld haladási irányába ill. arra merőlegesen elhelyezett tükörre és
mérjük meg a fénykibocsátás és a visszavert fénysugár beérkezése közötti időt!
Tételezzük fel, hogy a fény (a hanghoz hasonlóan) valamely közegben terjedő
hullám!
Analógia a 2. példával:
hang + fény levegő + feltételezett terjedési közeg
72
negatív eredményt adott! A fény megmért futási ideje, ill. az ebből számolt
fénysebesség függetlennek adódott a feltételezett terjedési közeghez viszonyított
mozgástól.
abszolút vonatkoztatási rendszernek szántak) létének igazolására irányultak. Mivel ilyen közeg léte
(hiszen a fény sebességét nem befolyásolta) nem nyert igazolást, Einstein az éter létezését (és vele egy
abszolút vonatkoztatási rendszer létének fikcióját) elvetette; Einstein a XX. század tudósainak
módszerét alkalmazta: amit elvileg nem lehet kimérni, az a fizika számára nincs. Éter tehát nincs, a fény
vákuumban korpuszkuláris közeg nélkül, (az önfenntartó elektromágneses erőtér révén (ld. 7.3.2.
pont)), terjed.
A fent ismertetett kísérletek ill. számos modern variációjuk, pl. az egymás körül
keringő ún. kettős csillagokból érkező fény sebességének mérési eredményei alapján
mondta ki Einstein a speciális relativitáselmélet alapvető axiómáját (1905):
Lorentz munkássága (H.A. Lorentz, 1904) nyomán ekkor már ismert volt az a tény,
hogy a Maxwell-egyenletek (az elektromágnességtan alaptörvényei) koordináta-
transzformációja nem a Galilei-transzformáció, hanem a Lorent-transzformáció. A
fénysebesség az elektromágnességtan alapegyenleteiben megjelenő (ld. 7.3.2. pont)
természeti állandó.
73
(i) Minden fizikai törvény alakja minden inerciarendszerben azonos.
2.2.4.1. Az egyidejűség relativitása
74
2.14. ábra: Az Einstein–féle vonatkísérlet
megtörténnie mielőtt a fényük elért volna engem, azaz akkor, amikor a vonat
(A) eleje még közelebb volt hozzám, mint a vonat (B) vége, ezért a vonat
elejéről érkező fénynek kisebb utat kellett megtennie, mint a vonat végéről
érkező fénynek. Vagyis (mivel a felvillanásokat egyidejűleg észleltem) a vonat
végén a villámnak előbb kellett becsapnia, mint a vonat elején. A két
villámcsapás tehát nem volt egyidejű.
Az "egyidejűség" tehát nem egy magától értetődő fogalom, ha a két esemény nem
ugyanazon a helyen történik. Az egyidejűség definíciója:
* Ha a fénysebesség nem lenne invariáns, akkor a vonat végéről induló fény M–hez viszonyított
sebessége nagyobb, a vonat elejéről indulóé kisebb lenne és a két esemény (a becsapódás) mindkét
rendszerben egyidejű lenne.
Forrás: http://www.doksi.hu
75
Ha pl. egy K' koordinátarendszerben két esemény egyidejű ("t' =0) akkor K-ban
nem egyidejű (ld. (2.37)).
2.2.4.2. A Lorentz–transzformáció
x' + vot'
x= 2
(2.34a)
vo
1 – c2
vo
c2 x' + t'
t= 2
, (2.34b)
vo
1 – c2
76
"x = 2
"t = 2
(2.36a,b)
vo vo
1 – c2 1 – c2
2
vo vo
c2 .(0
1 – c2 = 1 ill.
2 2
vo vo
1 – c2 1 – c2
azaz
v0
"t = c2 "x / 0 (2.37)
A Galilei-transzformáció szerint
v = vo + v' (2.38)
Forrás: http://www.doksi.hu
77
"x'
+ vo
"x "x' + vo "t' "t' v + v'
v= =v = = o v'v (2.39)*
"t vo "x'
c2 "x' + "t' c2 "t' + 1 1 + c2
o o
Vagyis a K-ban mérhető v sebesség nem a K'-ben mérhető v' sebesség és a K' rendszer
K-hoz viszonyított vo sebességének összege, mint a Galilei-transzformáció esetében
volt.
vo + c vo + c
v= v c = c + vo · c = c
1 + co2
vel:
c + c 2c
v= c2 = 2 = c
1 + c2
illetve
c + v' c + v'
v= cv' = c + v' c = c
1 + c2
"x'
# Hasonló módon levezethető a sebességösszeadási törvény v' = -re is (ld. 4.
("t'
példát).
* Ha fennáll, hogy v << c és v' << c, tehát kis sebességek esetére a (2.39) sebesség–transzformáció
o
átmegy a (2.30) Galilei–féle sebesség-transzformációba.
Forrás: http://www.doksi.hu
78
a.) egy irányban
Megoldás:
u – vo
u' =
uv
1 – c2o
Az adatokat behelyettesítve:
600 – 300 –1
a.) u' = 1,8·105 = 300,0000000006 ms
1–
9·1016
600 + 300 –1
b.) u' = 1,8·105 = 899,9999999982 ms
1 + 9·1016
79
számításokban általában valamilyen koordinátarendszert használunk. Ez azért van
így, mert nem relativisztikusan bármely térbeli vektor iránya és nagysága független a
választott koordinátarendszertől.
r2 = r'2 (2.40a)
r = r2 – r1 ,
és ekkor az
r2 = "x2 + "y2 + "z2 (2.42)
1 = 11 – 12
80
tartalmazó inerciarendszer! K' mozogjon az x || x' tengely mentén!
Ekkor (ld. 2.2.4.2. pontot) "y' = "y és "z' = "z
"x' + vo "t'
"x = 2
(ld. (2.36))
vo
1 – c2
vo
c2 "x' + "t'
"t = 2
(ld. (2.37))
vo
1 – c2
5 2 "x'+"t'8
vo 2
= ("y'2 + "z'2) + 5
"x'+v "t'
8 – c2 4 7
2
o c
4 1 – vo7 2
4 1 – vo 7
2
3 c 6
2 3 c2 6
1 5 2 – c2 5
vo 828
"s2 = ("y'2 + "z'2) + 4("x'+v "t') 4 "x' + "t'7 7=
vo 3 3c2 66
2 o
1– 2
c
1 ; 5v2o 2vo 8>
= ("y'2 + "z'2) + : 2 2
2 "x' +2vo"x'"t' + vo"t' – c
2 2 4 "x'2 + "x' "t' + "t'27=
vo 9 3c 6<
4 c2
1 – c2
"s2 = ("y'2 + "z'2) + ("x'2 – c2"t'2) = "x'2 + "y'2 + "z'2 – c2"t'2 (2.43b)
Látható, hogy valóban (2.43a)-val azonos alakú kifejezést kaptunk, vagyis a "s2
valóban invariáns, tehát ugyanazon két négyesvektor közötti intervallum minden
koordinátarendszerben ill. koordinátarendszerből "nézve" ugyanakkora.
Forrás: http://www.doksi.hu
81
"s2 = "r2 – c2"t2 > 0 (2.44)
Ha "r2 = c2"t2, akkor az intervallum nulla (fényszerű), ha pedig "r2 < c2"t2, akkor
az intervallum időszerű. Az időszerű intervallumot nem a "s2-el, hanem a
2.2.4.5. Idődilatáció
Vajon egyformán jár-e két azonos szerkezetű óra K-ban és K'-ben, ha K' a K-hoz
képest vo = konst. sebességgel mozog? E probléma megválaszolásához a két rendszer
időskáláját (az óraütések közötti időtartamot) kell összehasonlítanunk. Hasonlítsuk
össze a K-ban nyugvó óra ütésközeit a K'-ben nyugvó azonos szerkezetű óra
ütésközeivel. (Az órák szerkezete egyébként közömbös; azért választottunk mégis
azonos szerkezetű órákat, hogy e kérdéssel ne kelljen foglalkozni.)
vo
c2 "x' "t'
+
"t = 2
(ld. 2.37)
vo
1 – c2
Forrás: http://www.doksi.hu
82
"t'
"t = 2
(2.46)
vo
1 – c2
Az (2.46) képletből is látható ("t > "t'), hogy az óra járása abban a vonatkoztatási
rendszerben a leggyorsabb (az időtartam ott a legkisebb), amelyben az óra nyuga-
lomban van. Esetünkben ez a K' rendszer. A nyugvó óra az adott vonatkoztatási
rendszer "? sajátidejét méri, tehát a (2.46)-beli "t' azonos "?-al. Az idődilatáció
értéke független a vo irányától.
Az (2.46) képlettel leírt jelenséget, miszerint K-ból nézve a K'-ben (K'-ből nézve a
K-ban) nyugvó órák lassabban járnak, idődilatációnak nevezik.
A K'-vel együtt mozgó, abban nyugvó B óra nem azért jár lassabban, mert a
mozgás során "deformálódik" és így nem a pontos időt méri, hanem azért, mert az óra
saját vonatkoztatási rendszerének (esetünkben K') időskálája különbözik a K
vonatkoztatási rendszer időskálájától. Érdekes látszólagos paradoxon, hogy átülve a
K' vonatkoztatási rendszerbe onnan nézve a K-beli "A" óra jár lassabban! A relativi-
tási elvnek megfelelően a helyzet tehát szimmetrikus: minden vonatkoztatási
rendszerben az ott nyugvó megfigyelő a többi (hozzá képest állandó relatív
sebességgel mozgó) vonatkoztatási rendszerbeli ott nyugvó órák járását lassabbnak
találja, mint a saját vonatkoztatási rendszerében található (a saját rendszerben nyug-
vó) órákét. Ez azt jelenti, hogy minden vonatkoztatási rendszernek saját időskálája
van, ami nem egyezik meg feltétlen más vonatkoztatási rendszerek időskálájával.
Nem létezik abszolút időskála!
Ha valaki azt a kérdést teszi fel, hogy az órák valóban lassabban járnak a K'-ben
mint K-ban, akkor azt kell válaszoljuk, hogy egy K-beli megfigyelő számára a K'-beli
órák valóban lassabban járnak. Hogy ez nem szubjektív, tehát a megfigyelőtől függő,
hanem objektív (csak a vonatkoztatási rendszertől függő) dolog, azt az is mutatja,
hogy bármely K" vonatkoztatási rendszerben nyugvó megfigyelő ki tudja számítani,
hogy a hozzá képest konstans sebességgel mozgó K' rendszerbeli órák két ütése között
milyen időközt mér a K-beli megfigyelő.
83
nem relativisztikus számítások szerint annak ellenére sem érhetnék el a Föld
felszínét, hogy közel fénysebességgel haladnak.
2.2.4.6. Az ikerparadoxon
A relativitáselmélet megértését sok, a hétköznapi gondolkodás (az ún. "józan ész")
számára érthetetlennek tűnő látszólagos paradoxon nehezíti. Ezek közül az egyik leg-
ismertebb az ún. ikerparadoxon.
Képzeljük el, hogy János és Péter két iker. János egy gyors, a Földhöz viszonyítva
állandó sebességű űrhajóval elutazik egy tőlünk 4 fényévnyire lévő csillaghoz, majd
hazatér. Eközben testvére Péter a Földön marad.
2
vo
"? (János) = "t · 1 – c2 = 0,81 év
Forrás: http://www.doksi.hu
84
adódik,* ahol "t a Földön mért (4,08 év) időtartam. János az illető csillag kutatásával
egy évig foglalkozik, majd ugyancsak vo=0,98 c sebességgel visszatér a Földre. A
visszaúton is 0,81 évet öregszik, tehát összesen
évet öregszik.** Ezalatt Földön maradt testvére
2
vo
"? (Péter) = 0,81 1 – c2 = 0,16 év
telik el.
Ugyanennyi idő telik el János rendszeréből nézve a Földön a visszaút alatt. Ezért
János azt várja, hogy Péter csak
0,16 + 1 + 0,16 = 1,32 évvel
lesz öregebb.Tehát Péter szerint János visszaérkezése után János lesz fiatalabb
9,16–1,32=7,83 évvel, míg János szerint Péter lesz a fiatalabb 2,62–1,32=1,30 évvel!
Mindkettő nem lehet igaz!
** A Föld és a csillagbeli idő ugyanakkora, mivel jó közelítéssel a Föld és az illető csillag relatív
sebessége vo=0!
*** Hasonló kísérletet két rendkívül pontos, összehangolt atomóra segítségével valóban elvégeztek. Az
egyik órát egy repülőgépen néhány óra hosszat utaztatták. Visszaérkezés után a mozgatott óra valóban
késett az álló órához képest. Az időeltérés azonban ilyen sebességek esetén olyan kicsi, hogy ezt csak
atomórákkal lehetett kimutatni.
Forrás: http://www.doksi.hu
85
másik inerciarendszerbe, visszatérésekor egy Föld felé haladó harmadik
inerciarendszerbe, majd végül a Föld rendszerébe. Mindezen "átszállások" során
elfelejti átállítani az óráját az illető inerciarendszerek "időszabványának" megfelelő
időpontra, így számításai során elveszít (nem vesz figyelembe) 7,83–1,30=6,53 évet.
Péter ezalatt ugyanazon inerciarendszerben maradt. Tehát a két testvér helyzete nem
szimmetrikus, nem paradoxon tehát, hogy nem egyidősek találkozásuk után.
Helyezzük most el az így megmért rudak közül az egyiket a K és a másikat egy K'
(a K-hoz képest vo állandó sebességgel mozgó) koordinátarendszerben úgy, hogy
mindegyik rúd a saját koordinátarendszerében nyugodjon! A két koordinátarendszer x
tengelye essen egybe és a K' vo relatív sebessége legyen +x irányú!
Az értéket mértük K-ban a K-ban nyugvó rúdon. Tehát a mozgó rúd K-ból mért '
hossza rövidebb, mint ugyanazon rúdé, ha nyugalomban van. Ezt a jelenséget
Lorentz– kontrakciónak (rövidülésnek) nevezzük.
86
mentén. Mozogjon a K' rendszer a K rendszerhez képest x irányban vo sebességgel.
A K-beli mérés során a rúd hossza legyen "x. A mérés pillanatában a rúd két vége
egyidejűleg van a 0 illetve "x pontokban ("t=0). Ezt a "x-et a K'-beli adatokkal a
Lorentz-transzformáció kapcsolja össze:
+ vo"t'
"x = 2
(2.48)
vo
1 – c2
mivel "x' = l a rúd hossza K'-ben. Mivel a fentiek szerint "t=0 a Lorentz-
transzformáció második
vo
c2 + "t'
"t = 0 = 2
(2.49)
vo
1 – c2
* v-
2
)1 – 2o, 2
( c + vo
"x = 2
= 1 – c2 (2.50)
vo
1 – c2
2
vo
"x' = 1 – c2 = ' (2.51)
87
közel állandó sebességének irányába mért) távolság a hosszkontrakció miatt
lerövidül és így müon (a saját vonatkoztatási rendszerében mért kis élettartama
– sajátidő – alatt) mégis elérheti a Föld felszínét. Ellenőrizzük ezt számítással!
utat tesznek meg. Nem relativisztikus számítással tehát azt találtuk, hogy a
müon nem érheti el a Földet.
élettartammal, hiszen a müon a Földről nézve vo = 0,99944·c [ms–1] sebesség-
gel mozog és így a Földhöz rögzített rendszerben mérhető élettartama az
idődilatáció miatt
"t' "/
"t = 2
= 2
= 7,8 · 10–5 sec
vo vo
1 – c2 1 – c2
88
2
v0
'= 1 – c2 = 769,6 m
'
t = 0,99944 · c = 2,59·10–6 s
Vizsgáljuk most e tárgyak x menti hosszát egy olyan K koordinátarend-
szerből, ahonnan nézve a rúd mozog és a doboz áll (2.15a. ábra)!
Ekkor a mozgó rúd hosszát a rövidülés miatt 1 m-nek (0,999 m), az itt
nyugvó doboz hosszát 1 m-nek mérjük. A rúd ebben a K
koordinátarendszerben belefér a dobozba, azaz van olyan időpont, amikor a
rúd mindkét vége egyidejűleg a dobozon belül van.
89
2.15. ábra. Látszólagos paradoxon a hosszkontrakció során;
a.) a rúd mozog és a doboz áll; b.) a rúd áll és a doboz vele szemben
állandó sebességgel mozog. Az egyidejűségeket azonos jelekkel bejelöltük.
2.3. DINAMIKA
90
2.3.1. A tömegpont dinamikája. A Newton–axiómák
p = mv (2.52)
alaptörvény:
** Mint a 2.3.7. pontban látni fogjuk 1 p kifejezhető a tömegközéppont sebességével is (ld. (2.136))
i
1 pi = mvc (2.53a)
alakban is, ahol m = 0 mi és vc a tömegközéppont sebessége.
i
Forrás: http://www.doksi.hu
91
dani.
d(mv) dp
F= dt = dt
egyenlettel (ld. 2.3.1.3. pontot).
azaz
d(0 mi vi )
=0 (2.55)
dt
* Az ún. többtestprobléma speciális esete pl. az N számú, csak egymás gravitációs hatása alatt álló
tömegpont mozgásának problémája. E probléma zárt alakban csak N=2 esetre oldható meg. A híres
háromtestproblémánál, amelynél (mivel 3·3 koordináta és 3·3 sebességkomponens miatt szükséges 18
integrál közül csak 10-et tudunk meghatározni) már közelítő módszereket kell alkalmazni.
** Az ütközések során fellépő erők ilyen rendszernél ún. belső erők (ld. 2.3.7. pontot), melyek a
tömegpont rendszer impulzustételében és az impulzusmegmaradás tételben kiesnek.
Forrás: http://www.doksi.hu
92
esetén nem a "sebességek maradnak meg", hanem az impulzusok; ez nemcsak az
ütközésekre, hanem minden kölcsönhatásra is fennáll. Csak ha a tömegek egyenlőek,
akkor áll fenn, hogy
~ ~
v1 + v2 = v1 + v2 (2.57)
dp
A kölcsönhatás során (tehát amikor a rendszer nem zárt) dt 2 0 és a 2.3.1.3.
dp
pontban látni fogjuk, hogy a kölcsönhatás mértékéül éppen a dt impulzusváltozási
sebességet célszerű választani.
Ez egyszerűen belátható, ha pl. olyan ütközést vizsgálunk, amely során két test a K
vonatkoztatási rendszerben az x-tengely mentén mozog egymással szemben 0
nagyságú összimpulzussal:
pR = m1v1 – m2v2 = 0
93
pR' = (m1 – m2)vo
-lal (Galilei transzformáció). Ezzel szemben a két test K'-beli sebességét a (2.39)
"sebességösszeadási törvény" alapján kiszámítva az eredő impulzus ettől különbözik:
vo + v1' vo – v'2
'
pR = m1 + m2
v'1vo v'2vo
1+ 2 1+ 2
c c
mv
p (relativisztikus) = (2.58)
v2
1 – c2
A képletben az adott test v sebessége szerepel abban a koordináta rendszerben, ahol
a test mozgását vizsgáljuk.
dr
p (relativisztikus) = m (2.59)*
d/
94
A régebbi tankönyvekben (egyes szerzőknél napjainkban is) a (2.58) egyenletet úgy interpretálták,
hogy a sebesség növelésével a mozgó test tömege megnő. E szerint a felfogás szerint az impulzus
klasszikus p = mv képlete relativisztikusan is érvényes, csak m helyett az
m
mRel = (2.60)
u2
1–
c2
kifejezést kell használni, ahol mRel az ún. "relativisztikus tömeg".
A (2.60) összefüggést azért szokták használni, mert vele egyes esetekben a klasszikus fizikai
képletekhez hasonló összefüggéseket (pl. p = mRelv) lehet felírni, illetve időnként egyszerűbb alakú
kifejezésekre (pl. E = mRel ·c2, ld. 2.6.2. pontot) vezet. Ez azonban csak látszólagos egyszerűsítés,
mivel más relativisztikus egyenletek nem írhatóak fel a klasszikus egyenletekhez hasonló alakban.
Például relativisztikusan az F erő nem egyenlő mRel·a-val és a relativisztikus kinetikus energia sem
1
m v2. További félreértésekre vezethet az az állítás, hogy a "tömeg nő a sebességgel", hiszen egy
2 Rel
együttmozgó vonatkoztatási rendszerben ilyen "tömegnövekedés" nem tapasztalható. (Jelen könyv
szerzői is találkoztak pl. olyan téves "elméletekkel", amelyekben a "tömegnövekedést" a testre
részecskék formájában "ráragadó" energia okozza.) A (2.58) nevezőjében megjelenő négyzetgyök a
sebesség meghatározásában jelenik meg, vagyis a tér- és időkoordináták transzformációjának
következménye, nem pedig a tömeg transzformációja!
Az ún. elemi részecskék (pl. elektron, proton, foton stb.) egyik legfontosabb jellemzője nyugalmi
tömegük, ezért sem célszerű úgy tekinteni (2.58)-at mint a tömeg transzformációját. Mi ebben a
könyvben — a relativitáselmélettel mélyebben foglalkozó irodalommal egyezően — tömegen mindig a
(2.58)-ban megjelenő m-et értjük.
2.3.1.3. Az erő, mint a mechanikai kölcsönhatás mértéke. Newton II. axiómája
95
zérus lesz, majd a deformáció megszűnésével a két test impulzust cserél és egyenletes
sebességgel eltávolodik egymástól. Nagysebességű fényképezéssel pl. egy teniszlabda
esetében láthatóvá is tehető ez a folyamat, mely időben játszódik le; a kölcsönhatási
folyamat az impulzusváltozás sebességével jellemezhető.
mindig értelmezett.
96
.
A (–pk) kifejezést a környezet (speciális esetben egy "2"-es test) által
az "1"-es rendszerre (testre) kifejtett erőnek nevezzük és F1k-val
jelöljük*
.
F1k # –pk (2.65a)
és a környezet (speciális esetben egy "2"-es test) és az "1"-es rendszer
kölcsönhatását jellemző fizikai mennyiségnek tekintjük.
általános alakja.
d *dv-
(mv) = m) dt , = F (2.67)
dt ( +
** A gyorsuló rakéták tömege pl. folyamatosan változik, mert a rakéta tömegének egy részét (az
üzemanyagot) hátrafelé kilöveli.
Forrás: http://www.doksi.hu
97
1N = 1 kg m s–2.
dp
F = dt (2.69)
egyenlet áll fenn, melyben azonban (ld. (2.59a)) t az abban az inerciarendszerben mért
idő, melyben a test impulzusváltozását vizsgáljuk, a p impulzus pedig a (2.58) egyen-
lettel rögzített relativisztikus impulzus. Kiírva: egy m tömegű tömegpont mozgás-
egyenlete egy K inerciarendszerben:
d* mv -
F = dt ) (2.70)**
v2,
) 1 – c2 ,
( +
A relativisztikus mozgásegyenlet (2.70) alakját az Einstein–féle relativitási elv értelmében minden
inerciarendszerben érvényesnek tekintjük. Egy K' inerciarendszerben ugyanezen tömegpont
mozgásegyenlete tehát a következő alakot ölti:
F' = dt' *) -
d mv'
v'2,
(2.70a)
) 1 – 2,
( c +
A K és a K' rendszereket a (2.34) ill. (2.36) és (2.37) Lorentz–transzformáció köti össze: ezek
segítségével a (2.70) mozgásegyenlet komponensekre felírt alakját ki tudjuk fejezni a K'-ben érvényes
vesszős mennyiségekkel (tehát a t', v' , v' , v' mennyiségekkel). Ha az így kapott egyenleteket
x y z
összevetjük a (2.70a) komponensekre felírt egyenletével, összefüggést kapunk az F és az F'
98
komponensei között;* ezek az összefüggések az erő transzformációs képletei. (Részletesebben lásd pl.
Gombás–Kisdi: Bevezetés az elméleti fizikába. 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971, 324. oldal.)
F = ma, mivel utóbbi csak a klasszikus mechanikára érvényes kifejezés. Newton
eredeti munkáiban az erőt a (2.69) egyenlettel definiálta.
! A (2.68) –beli II. Newton–axióma ill. annak több egyidejűleg ható erő esetére
felírt (2.77) alakja a klasszikus fizika ún. mozgásegyenlete. Fel kell hívnunk a
figyelmet arra, hogy a mozgásegyenlet nem azonosság, hanem egyenlőség: konkrét
alkalmazásánál az F helyére mindig az adott kölcsönhatás erőtörvényét (ld. 2.3.4.
pontot) kell beírni; a mozgásegyenlet ekkor mindig a konkrét kölcsönhatási típusra
jellemző konkrét formát ölt.
rendszert tekintjük a "2"-es rendszer környezetének. Ekkor az "1"-es rendszernek,
mint környezetnek a "2"-esre való hatását az
"
F2k = –p·1 (2.71)
egyenleteket kapjuk. Az erő első indexe arra a rendszerre vonatkozik, amelyre az erő
hat, a második pedig arra, amelyik az erőt kifejti: például az F12 a "2"-es rendszer által
az "1"-es rendszerre kifejtett erő.
* Például
v
F' v' + F'zvz' )
c2 ( y y
'
Fx = Fx +
v
1 + 2 vx'
c
Forrás: http://www.doksi.hu
99
egyenletet kapjuk. Ez Newton III. axiómája két rendszer esetére felírva. Általáno-
sítva, szavakkal kifejezve:
a.) A kölcsönhatáskor a testek között fellépő erők (az "erő" ill. "ellenerő") mindig
párosával lépnek fel, de a pár tagjai mindig különböző testekre (F12 az 1-esre, F21
a 2-esre) hatnak.
Newton I. és II. axiómáját mi két test kölcsönhatásával vezettük be. Kérdés: több
rendszer kölcsönhatása esetén miként kell az egyidejűleg fellépő kölcsönhatásokat
számbavenni. A kísérleti tapasztalatok azt mutatják, hogy egy olyan test (jelöljük "1"-
gyel) impulzusváltozása, amely egyidejűleg ütközik két másik (mondjuk "2"-es és "3"-
as) testtel, úgy számítható ki, hogy a "2"-es és "3"-as testektől egyidejűleg származó
impulzusváltozásokat vektoriálisan összegezzük:
összefüggést kapjuk.
100
például azért, mert a "3"-as test megjelenése módosíthatná az "1"-es és "2"-es testek
között fellépő kölcsönhatást; a kísérletek azonban (2.76)-ot támasztják alá.
A Newton I. és II. törvénye akkor teljesül, ha egy testre nézve az összes erőhatást
figyelembe vesszük, tehát pl. a (2.68) II. Newton törvényt több erő együttes és
egyidejű hatása esetére a
0 Fi = ma (2.77)
i
1. Példa Egy 10 kg tömegű test csúszik egy 30o-os lejtőn. Mozgás közben
20 N súrlódási erő fékezi. Mennyi lesz a gyorsulása? Inerciarendszerből
nézve a testre az ábrán látható erők hatnak. A lejtővel párhuzamos
erőkomponensekre felírva a mozgásegyenletet:
mg sin 5$– Fs = ma
ebből a gyorsulás:
mg sin 5 – Fs
a= = 3 ms–2
m
101
komponensekre és felírjuk a mozgásegyeneletet:
F · cos 5 – Fs = ma
Fny + F sin 5 – mg = 0
F cos 5 + . F sin$5 – . mg
a= m = 1,22 ms–2
3. Példa. Egy hosszúságú m tömegű matematikai inga kitérése egy adott
pillanatban 5, a sebessége v. Határozzuk meg ebben a pillanatban az m
tömegpont érintő irányú gyorsulását és a fonalat feszítő erőt!
mg sin 5 = maé
K – mg cos 5$= macp
aé = g sin 5
v2
A második egyenletből (felhasználva az acp = T összefüggést)
megkapjuk a fonalat feszítő erőt:
v2
K = mg cos 5 + m
r
Forrás: http://www.doksi.hu
102
bontjuk:
Fny = ma
Fs – mg = 0
A tömegek között ható ún. gravitációs kölcsönhatás erőtörvényét Newton fedezte
fel 1665-ben. Eredeti gondolatmenete a következő (az alábbiakban a két kölcsönható
testet az "1" és "2" indexekkel jelöljük):
! A fáról leeső alma mindig a Földre, sőt mindig a Föld középpontja felé esik.
Következtetés: a Föld centrális erőhatással vonzza az almát.
Fg = f(m1,m2,r,...)
erő (pl. az alma és a Föld, ill. a Föld és a Hold) két test kölcsönhatása esetén függjön a
két test m1 ill. m2 tömegétől, a köztük lévő r távolságtól és esetleg még más
mennyiségektől. Legyen ez az erő centrális erő: a két tömegpont között ható erő a két
pontot összekötő egyenes irányba esik. Tételezzük fel továbbá, hogy az erők
(függetlenül) szuperponálódnak, tehát, hogy egy harmadik, m3 tömeg jelenléte nem
befolyásolja a másik két tömeg közötti erőhatást.
Forrás: http://www.doksi.hu
103
! Nemcsak az alma, hanem minden más anyagi minőségű test egyenlő gyorsulással
végzi a Föld felszínén (tehát azonos – földsugárnyi – távolságra a Föld közép-
pontjától) a szabadesést. Az erő tehát arányos m2 –vel és független az anyagi
minőségtől:
Fg 8 m2 (2.78a)
! De akkor az F12 = –F21-ből következik, hogy az erő arányos kell hogy legyen m1-
gyel is. Tehát az erő arányos m1 –gyel is:
Fg 8 m1·m2 (2.78b)
! Newton előtt is ismert volt (Huygens, 1690), hogy egy test körpályán való tar-
tásához Fcp = macp centripetális erő szükséges, azaz (2.18a) a testnek
v2 r
acp = –92r = – r
|r|
centripetális gyorsulása kell, hogy legyen. A test akkor mozog körpályán, ha a rá ható
erők eredője ezt az acp gyorsulást biztosítja.
Vizsgáljuk pl. a Hold keringését a Föld körül. A fellépő egyetlen erő a gravitációs
erő. A Hold szögsebessége:
2:
9H = T
H
ahol TH a Hold keringési ideje.
2 4p2
acp = 9H·rHF = 2 rHF 3 2,73·10 m s
–3 –2
TH
104
nagyságát megadó képlet az
m1 m2
Fg = ; 2 (2.79)
r12
alakba írható. A ; első pontos meghatározása Cavendish kísérletével (két tömeg
közvetlen erőhatásának mérésével** ) történt 1798-ban. Mai legpontosabb értéke az
SI rendszerben
; = 6,6725985·10–11 N m2 kg–2 (vagy m3 kg–1 s–2 )
! A gravitációs törvény vektoriális alakja
m1m2 r12
F21 = –; 2 (2.80)***
r12 |r12|
ahol F21 az 1-es tömegpont által a 2-es tömegpontra gyakorolt erő és r12 = r2–r1, azaz
az 1 pontból a 2-be mutató vektor. Mivel az F21 erő a tömegek között mindig
vonzóerő, a vektoriális alakú egyenletben szükséges a minusz előjel kitétele. Lásd
még a 2.3.4. pontot.
Newton maga a következőképpen járt el: térfogat és sűrűség adatok alapján meg-
becsülte a Föld tömegét és ennek ismeretében a Föld felszínén (r=rF) szabadoneső
testekre felírt
mFm
Fg = ; 2 < mg (2.81a)
rF
egyenletből a mért g gyorsulás segítségével meghatározta a
2
rF
;= gm (2.81b)
F
gravitációs állandót.
A Newton-féle eljárás adott pontosságig elfogadható, de elvben csak közelítés. Az
északi sark kivételével a mért g a = szélességi fok függvénye; más tényezőktől is függ,
ld. a 2.3.3.2. pontot.
* A szabvány (az általunk használt ; helyett) G jelölést ír elő; ugyanakkor G-vel más fontos
mennyiséget is jelölnek.
** A kísérleti elrendezés igen hasonló a Coulomb által 1785-ben használt elrendezéshez (ld. a 6.1.2.
pontot). A ; Cavandish által mért értéke 6,75·10–11 N m2 kg–2.
105
át, hogy
1. Példa.
a) Két 45 kg-os, egymástól 20 cm-re lévő ólomtömb között
* 45 -2
Fg = 6,67·10–11 )0.2, = 3,38·10–6 N
( +
gravitációs erő hat. A Föld vonzóereje egy 45 kg-os ólomtömbre
45·5,976·1024
Fg = 6,67·10–11 (6,378·106)2 N = 441 N
FC k·e2 9·109(1,6·10–19)2 42
Fg g·m2 6,67·10–11(9,1·10–31)2 = 4,16·10
= =
2. Példa. Határozzuk meg a Föld mF tömegét a Föld felszinén mérhető g
nehézségi gyorsulás ismeretében!
m mF
Fg = mg ill. Fg = ; 2
rF
Ezek kombinálásával
106
A 2.2.3. ill. a 2.2.4.2. pontokban megismerkedtünk a nem relativisztikus Galilei–
féle és a relativisztikus Lorentz–transzformációval. Az alábbiakban a nemrelati-
visztikus esetre korlátozva megvizsgáljuk, hogyan kell módosítani a fizikai leírást,
ha nem inerciarendszerben kell leírnunk a mozgásokat és erőhatásokat.
2.16. ábra. A P pontbeli tömegpont mozgásának leírása a K
inerciarendszerben és egy ehhez képest gyorsuló és forgó K' nem
inerciarendszerben.
(E pontban feltesszük, hogy mind K, mind K' derékszögű koordinátarend-
szer, de a K és K' tengelyei lehetnek nem párhuzamosak is. A K' tenge-
lyeinek iránya K-hoz képest folyamatosan változhat.)
Ekkor egy K'-beli P pont K rendszerbeli helyvektorát az
r = ro + r' (2.82)
alakban írhatjuk fel, ahol ro K' origójának helyvektora, r' pedig a P pont K'-beli
helyvektora:
r' = x'i' + y'j' + z'k' (2.82a)
107
A (2.83a) jobboldalának első (zárójeles) kifejezése a K'-beli egységvektorok
megváltozási sebessége K-ból nézve, további tagja pedig K'-ben mért sebességet
adják meg; jelöljük utóbbit
dr' d'r'
dt = dt = v' (2.84)*
dr' d'r'
) * r')
dt = dt + () (2.85)
A K-beli teljes sebesség értéke tehát:
dr dr d'r'
) * r')
v = dt = dto + dt + () (2.86)
,
Alkalmazzuk ezt az összefüggést most A = )-ra
) d')
d) ) )
d')
dt = + ) *)= (2.87b)
dt dt
* Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a 2.2.3. pontbeli Galilei–transzformációnál kizártuk a K' forgását, így
dr' d'r'
ott = -vel!
dt dt
Forrás: http://www.doksi.hu
108
d2r d2r d $d'r' '
a = dt2 = dt2o + dt # dt + ) * r'& =
" %
dv' d'v'
= dt + ) * v' = a' + )+* v'
dt
dr'
A 4. tagot átalakítva (a dt helyére (2.85)-öt beírva):
dr' d'r'
)+*
dt = )+* dt' + )+*+.)
)+* r') = )+* v' + )+* ()
)+* r)
Az átalakításokat a (2.88)-ba beírva a K-beli gyorsulás
,
d2ro , d'r' , d))
ahol bevezettük az ao = 2 , az a' = dt és a - = dt jelöléseket, ezek rendre: ao'
dt
origójának gyorsulása K-hoz képest, a' a pont gyorsulása K'-ben, - pedig K' koordi-
nátarendszer szöggyorsulása. Összevonva:
) * v') + - * r' + ) * ()
a = ao + a' + 2() ) * r') (2.89)
) * v') – m-
ma' = F – mao – 2m() - * r' – m)
) * ()
) * r') (2.90)
Forrás: http://www.doksi.hu
109
) * v')
FCo = –2m() (Coriolis–erõ) (2.90b)
) * ()
Fcf = –m() ) * r')) (centrifugális erő) (2.90c)
- * r'
FEu = –m- (Euler–erő) (2.90d)
erők. Mivel ezek nem valamely más testtel való kölcsönhatás, hanem K' gyorsulá-
sának következtében lépnek fel, szigorú értelemben nem is nevezhetjük őket erőnek.
Ezek az ún. tehetetlenségi erők Fteh., tehát nem valódi, hanem fiktív erők. Ez a
megkülönböztetés azonban a gyorsuló vonatkoztatási rendszerben levő megfigyelő
számára lényegtelen, számára a tehetetlenségi erők épp olyan valóságosak, mint a
valódi erők. Gondoljunk pl. arra az erőre, amelyet érzünk, amikor egy kanyarodó
buszon utazunk!
alakban írhatjuk fel, ahol az F a más testekkel való kölcsönhatásokból adódó "valódi"
erő.
Az inerciarendszert ebből a szempontból éppen az választja ki, hogy benne nin-
csenek tehetetlenségi erők.
Gyakorlati tanács: Ha egy tetszés szerinti gyorsuló koordináta rendszerben fel kell
írnunk a (2.90) ill. (2.91) mozgásegyenletet, akkor a jobboldalra először írjuk fel az
inerciarendszerben ható, valódi kölcsönhatást jelentő erőket (F ill. / Fi) és ehhez (a
i
megfelelő előjellel) adjuk hozzá az adott gyorsuló vonatkoztatási rendszerben ható
tehetetlenségi erőket.
! A tehetetlenségi erők (ld. a (2.90) egyenleteket) mind a testek tömegével
(térfogatával) arányosak, azaz hatásukra minden test ugyanakkora gyorsulással
mozog. Azt szokás mondani, hogy a tehetetlenségi erők térfogati erők. Hasonlóan
térfogati erő pl. a gravitációs erő is. Ennek következtében egy homogén gravitációs
térben (g gyorsulással) szabadon eső vonatkoztatási rendszerre alkalmazva a (2.90)
kifejezést, a fellépő Fteh=–mao=–mg tehetetlenségi erő (2.90)-ben éppen semlegesíti a
,
F = Fg = mg gravitációs erőt. Vagyis egy szabadon eső vonatkoztatási rendszerben
magára hagyott testre ható erők eredője nulla, tehát a test megtartja mozgásállapotát.
110
egyenes vonalú egyenletesen gyorsuló K' koordinátarendszerben
elhelyezkedő megfigyelő szempontjából (ld. ábrát).
a) eset. A K-beli megfigyelő: A golyó a K-beli koordinátarendszerbven B
pontban nyugalomban van és marad, tehát rá ható erők eredője zérus. A kocsi
A' pontja közeledik a golyó felé.
111
F – ma0 = ma' = 0
vagy
F + Fteh = ma' = 0
alakba írhatunk.
Segédábra a 2. Példához.
F · sin 0 – mg = 0
a
Ebből tg 0 = g . Amiból adódik, hogy a fonál a függőlegessel 21,8o-ot zár be.
112
Megoldás:
Fo = –mao + 1mg
Fo vo
A láda gyorsulása a járműhöz képest a=
m = –ao + mg. Mivel ao = t ,
így t idő alatt a láda elcsúszása a rakfelülethez képest:
at2 v t 1gt2
s1 = 2 = – 2o + 2
1 $ vo '
2
s = s1 + s2 = – 2 # – vot& = –1,5 m
"1g %
(Tehát a láda "hátrafelé csúszik".)
* Ezt pongyolán úgy szokás megfogalmazni, hogy "az erők eredője biztosítja a körpályán tartáshoz
szükséges centripetális erőt". A valóságban centripetális erő nem létezik: pl. egy kötélen függesztett és
körbe forgatott tömegre csak a kötél– és a gravitációs erő hat. A centripetális kifejezés a konkrét erők
eredőjének, illetve az eredő erő egyik komponensének irányát és nagyságát jelöli! (Ugyanakkor: a
centrifugális erő (ld. 2.90c) a tehetetlenségi erők egy konkrét fajtája!)
Forrás: http://www.doksi.hu
113
mv2
mg tg 0 = r
v2
tg 0 = rg
v2
) * ()
Fcf = m · |) ) * r)| = mr)2 = m r
Segédábra a 4. Példához
v2
Fny sin 0 – m
r =0
Forrás: http://www.doksi.hu
114
a) a koronghoz rögzített (együtt forgó) koordinátarendszerhez (ld. a
példához tartozó ábrát);
Megoldás:
Segédábra a 5. Példához
E két erő eredője a befelé mutató FR = –2mr)2 + mr)2 = –mr)2 nagyságú
eredő erő. Ez az erő szolgáltatja a test körpályán tartásához szükséges
"centripetális" erőt. A testre a fonál révén már nem kell erőt kifejteni.
b.) A külső (szilárd talajon álló) megfigyelő azt látja, hogy a test hozzá és
a talajhoz képest is nyugalomban van: a testre ható erők egyensúlyt tartanak, a
testre a fonál révén nem kell erőt kifejteni.
*F
Co = –2m ( )+* v' )
Forrás: http://www.doksi.hu
115
súlya* . Ahhoz, hogy egy testet a Földfelszín fölött adott magasságban tartsunk, a
testet valamire fel kell függesztenünk, illetve valamivel alá kell támasztanunk.
Fogadjuk el a testek súlyára a következő definíciót:
Ennek megfelelően, ha egy test nincs sem alátámasztva, sem pedig felfüggesztve,
hanem szabadon esik, akkor súlya sincs: a test súlytalan. Ennek az állításnak kísérleti
szemléltetése például az, hogy két nehéz könyv közé egy papírlapot rakunk és azt
megpróbáljuk kihúzni. Amíg a könyvek az asztalon nyugszanak, ez egy nehéz feladat.
Ha azonban a könyveket szabadon ejtjük, a papírlap könnyedén kihúzható, mivel nem
nyomja a felette levő könyv, hiszen az súlytalan.
FR = Fg + Fk
ahol a k index a kényszererőre utal.
* A "súly" szóval a köznyelv nem az általunk használt fogalmat, hanem a mérlegelésnél használt
tömegeket ("súlyokat ") jelöli.
Forrás: http://www.doksi.hu
116
Ha a = g–vel a test súlytalan. Ehhez hasonló eset áll fenn egy rakétában, ha a
hajtómű kikapcsol; ekkor a rakéta szabadon esik (pl. kering a Föld körül).
6. Példa. A Föld körüli körpályán mozgáshoz szükséges sebesség
egyszerűen kiszámítható: Az űrhajóra egyedül a Föld vonzóereje hat, ez tartja
körpályán, tehát az általa létrehozott gyorsulás megegyezik az |acp| = v2/r cent-
ripetális gyorsulással:
Fg
m = |acp|
117
Megoldás:
2
m m $25'
3 rF2 = m)2 r = mr # T &
" %
Ebből
452 3 4·9,869
mF = · r 4 6,67 ·10–11 ·(5534)2 (6,6 · 106)3 4 5,55 · 1024 kg
3T2
! Nyugodjon egy m tömegű test a Föld felszinén a 6-edik szélességi körön. Írjuk
le a test viselkedését a Földdel együtt forgó vonatkoztatási rendszerből nézve, amely-
ben mi is tartózkodunk és amelyben a test nyugalomban van.
A Föld felszínén a 6-dik szélességi körön (ld. 2.18. ábra) nyugvó testre hat egy Fcf
centrifugális erő, amely a Föld forgástengelyére merőlegesen kifelé mutat. Hat rá
továbbá a Föld Fg gravitációs vonzóereje és a talaj FN nyomóereje, amely az előző
pontbeli definíció alapján a test G súlyának minusz egyszerese. A három erő eredője
nulla, mivel a test ebben a rendszerben nem gyorsul, tehát:
G = Fcf + Fg (2.94a)
illetve
118
2.18. ábra. A forgó Föld felszinén levő m tömegre ható erők. (A 7
szöget eltúlzottan nagyra rajzoltuk, ld. szöveg).
egyenletből m-el történő végigosztással:
* Az egyenlítőn mindkét erő, tehát g6 is a Föld középpontja felé mutat, de értéke itt sem egyenlő
g90o -al.
** A Föld lapultsága miatt a mért értéke a 45. szélességi fokon 9,80629, az egyenlítőn pedig (ahol
6=0o): 9,78049. Budapesten a mért érték 9,80852 ms–2.
Forrás: http://www.doksi.hu
119
mF m
Fg = 3 2 4 mg = Fg (2.96)
rF
vel, ahol a g értékeként vagy a gn normálértéket vagy egy közelítő g = 9,81 ms–2
értéket használunk és közelítőleg egyszerűen nehézségi erőről beszélünk Fg jelöléssel.
! Függ a g lokális tényezőktől is; ilyenek pl. a talajrétegek sűrűség változásai. Ezek
rendszerint kis változások; mérési módszerükre rövid utalást talál az olvasó a
következő oldalakon, az Eötvös–ingával kapcsolatban.
m1 g = m2 g
egyenletben szereplő tömegek viszont nem gyorsulnak, ilyenkor nem egy erővel
szembeni tehetetlenséget mérünk. Nevezzük az ily módon meghatározott tömeget
gravitáló (“súlyos”) tömegnek és jelöljük mg-vel.
120
3
mt rF ) cos6 mt rF ) cos6
2 2
Fcf sin7
= = =
Fg sin (6 + 7) mg 3 mF mg g90o
Összpontosítsuk figyelmünket a 2. és 4. egyenlőségre. Utóbbiban az mt/mg utáni
tényező adott+6 szélességi fokon állandó, tehát
mt sin7
· konst =
mg sin (6 + 7)
ahol a jobboldalon a 7+a test súlyának, a nehézségi erőnek az irányára jellemző szög
(ld. 2.18. ábrát), mely egy konstans tényezőtől eltekintve csak az mt/mg hányadostól
függ.
mt(i) –9
mg(i) = 1 ± 2,5 · 10 (2.97)
Szavakban:
Einstein erre az állításra építette fel az 1910-es években általános relativitás, illetve
a gravitáció ennek megfelelő elméletét. Mivel ezáltal (2.97) eredmény jelentősége
alapvetővé vált, Eötvös mérését azóta (egyre jobb készülékekkel) folytonosan
pontosítják. Így pl. Renner János Budapesten 1935-ben, majd Dicke 1961-ben
1 ± 3 · 10–11-et,1972-ben Braginsky 1 ± 10–11 – 1 ± 10–12-t mértek.
2
mg mF 1 rF 1
* Fg = 3 = mg g90o ill. = =
2 Fg 3 mg mF mg g90o
rF
** Eötvös Loránd ingájával a hazai alkalmazott fizikának is egyik úttörúje volt. Mivel a nehézségi erő
iránya lokális perturbációkra (föld alatti üreg, olaj, vasérc) is érzékeny Eötvös ingáját széles körben
geológiai, olaj-kutatásokra is használják. 1896-ban ingájáért a Párizsi Világkiállításon aranyérmet
kapott.
Forrás: http://www.doksi.hu
121
2.3.4. Erőtörvények.
F = F(r,r·,t)
vektorfüggvény explicit alakját.
gravitációs erőtörvényt már ismerjük. A képletben az F21 az m1 tömegpont által az
m2-re kifejtett gravitáció (Fg) erőt jelenti; az r12 az "1" pontból a "2" pontba mutató
vektor, r12 = r2–r1 (ld. a 2.19. ábrát).
A (2.98a)-ban szereplő negatív előjel fizikailag azt fejezi ki, hogy a két test közötti
gravitációs erő mindig vonzóerő.
1 q1q2 r12
F21 = · (2.99a)
95:o r212 r12
alakú, ahol az :o+a vákuum permittivitása. Az F21 a q1 töltés által a q2-re kifejtett erőt
jelöli és r12 = r2–r1 (ld. a 2.20. ábrát). A (2.99a)-ban a pozitív előjel biztosítja, hogy
azonos előjelű elektromos töltésekre az F21 taszító erő (ld. a 2.20a. ábrát), különböző
előjelű töltésekre viszont vonzó erő legyen (ld. a 2.20b. ábrát).
Mind a gravitációs, mind pedig a Coulomb-erő ún. centrális erők: az erő mindig a
két pontszerű testet képzeletben összekötő tengely irányában hat. A "centrális"
elnevezés arra utal, hogy ha egy kiszemelt pontszerű töltéstől (tömegtől) a kör-
Forrás: http://www.doksi.hu
122
nyezetében lévő többi töltésre (tömegre) ható erőket felrajzoljuk, azok mindegyike a
kiszemelt töltést a többi töltéssel összekötő vektorok hatásvonalába esik.
2.19. ábra. A gravitációs erő vektor 2.20. ábra. Az elektrosztatikus Coulomb erő vektor
ábrája O origó választással ábrája O origó választással a) azonos, b)
különböző előjelű töltések esetén
2.21 ábra. A gravitációs erő az m1 2.22. ábra. Az elektrosztatikus Coulomb–erő
tömegpont origónak választva (az "1" töltést origónak választva) a) azonos
ill. b) különböző előjelű töltések esetén
Forrás: http://www.doksi.hu
123
2.23. ábra. A rugalmas erő
Két test között fellépő centrális erő esetén megállapodás szerint az origót önké-
nyesen az "1"-es tömegpont ill. ponttöltés helyén vesszük fel; ilyenkor az erőhatások
sugárirányúak (radiálisak). A gravitációs ill. elektrosztatikus Coulomb–erők ilymódon
szokásos vektorábráját a 2.21. ill. a 2.22a,b. ábrák mutatják. Ekkor a (2.98b) ill.
(2.99b) egyenletek (r1 = 0 és r2 = r és r2–r1 = r átírás miatt)
m1 m2 r
F = –3 (2.98b)
r2 |r|
illetve
1 q1q2 r
F= (2.99b)
45:o r2 |r|
alakot öltenek, ahol r az "1"-ből "2"-be irányuló vektor és F az "1" test által a "2"
testre kifejtett erő.
124
érvényes, ha a rugó mindkét vége (pl. rugóval összekötött mozgó testek esetében)
mozog.
Írjuk fel egy, csak a rugalmas erő hatása alatt álló m tömegű tömegpontra a
mozgásegyenletet; vagyis hanyagoljuk el a rugó tömegét és vizsgáljuk a mozgást
gravitációmentes térben, vagy helyezzük a rendszert súrlódásmentesen egy sík lapra:
mẍ = – Dx (2.100b)
D
)( (2.100c)
m
Ha a Hooke–törvényt nem egy rugó, hanem egy homogén izotróp egyenes rúd
alakú rugalmas test rugalmas megváltozására alkalmazzuk, akkor a Hooke–törvény
,x
szerint egy ilyen test nyújtásakor (a rugalmas deformáció határán belül) az : = x
o
relatív megnyúlás arányos a megnyúlás irányába eső, az irányra merőleges síkon
F
keletkező ; ( A rugalmas feszültséggel. Egy rúd alakú minta esetén
F ,x
= E
A y xo ,
azaz
; = Ey :+ +++++(2.101)
A nyújtás során a nyújtás irányára merőlegesen mindig fellép az ún. harántöszszehúzódás is. Ennek
jellemzésére vezették be az ún. Poisson–féle számot; részletekre vonatkozóan az ajánlott irodalomra
utalunk.
A testeknek azonban az egyszerű nyújtástól különböző, egyéb alakváltozásai is vannak (pl. hajlítás,
csavarás, nyírás), így a feszültség és deformáció kapcsolatának jellemzésére egyéb anyagi állandókat is
be kell vezetnünk. A kristályos szilárdtestek rugalmas viselkedését általános esetben 21 rugalmassági
állandó írja le. Ezekkel a bonyolult esetekkel könyvünkben nem foglalkozunk, és szintén az ajánlott
irodalomra utalunk.
125
F <+–v
Az arányossági tényező értéke függ a test alakjától. Például egy gömb alakú testre a
Stokes–törvény
F = –65=rv (2.102)
alakú, ahol = a közeg viszkozitása, és r a gömb sugara. A Stokes–törvénynek meg-
felelő erő a súrlódási erők osztályába tartozik és láthatóan a test sebességével arányos.
Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy hasonló összefüggés áll fent az E elektromos
térerősség és az elektromos áramban mozgó töltéshordozók sebessége között pl.
fémekben (ld. 3.9.1. pont):
E ( >J = >(e·n·vdrift) (2.103)
ahol J az elektromos áramsűrűség, > a fajlagos ellenállás, e az elemi töltés, n a ré-
szecskesűrűség és vdrift az ún. driftsebesség (ld. a 3.9.1. pontot).
A súrlódási erők egyéb típusai nem a sebességgel arányosak, nem lineárisak.
! A csúszási súrlódási erő pl.
v
Fsúrl = –1 Fny (2.104a)
|v|
alakú, ahol v a vizsgált test relatív sebessége a vele súrlódó másik testhez képest, 1 a
csúszási súrlódási együttható és Fny a két felületet összenyomó erő. A súrlódási erő te-
hát láthatóan nem függ a sebesség nagyságától, csak annak irányától.
! A tapadási súrlódási erő. Ha két érintkező, egymáshoz képest nyugalomban
lévő felületet el akarunk mozdítani egymáshoz képest, le kell győznünk a közöttük
ható súrlódási erőt. Ez az erő az
Fsúrl ? 1tFny (2.104b)
alakban írható fel. Az itt fellépő 1t együttható a tapadási súrlódási együttható. Értéke
általában nagyobb, mint a csúszási súrlódási együtthatóé. Ez az erő csak akkor lép fel,
ha a két felületet el akarjuk csúsztatni egymáson egy felület mentén ható külső erő
alkalmazásával. Amíg ez a külső erő kisebb, mint 1tFny, addig a fellépő súrlódási erő
egyenlő a külső erővel.
! A levegőben, folyadékokban nagy sebességgel mozgó, repülő testekre közelí-
tőleg az ún. négyzetes ellenállási (közegellenállási) törvény érvényes, mely
1
F = konst. qA 2 >v2 (2.105)
126
A 2.3.1.3. pont végén említettük, hogy két test, rendszer kölcsönhatását akkor is
értelmezhetjük, hogyha azok nem kerülnek egymással közvetlen érintkezésbe (kon-
taktusba), de köztük erő hat. Ilyenkor pl. elektrosztatikus, gravitációs vagy
elektromágneses kölcsönhatásról beszélünk és azt mondjuk, hogy
1 q1q2 r
F21 = (2.106)
45:o r2 r
ahol F21 az 1-es töltés erőhatása 2-es töltésre és ahol r a q1-ből q2-be húzott vektor és r
= |r|.
q1 r
F21(r) = q (2.106a)
45:or2 r 2
töltésre ható erő vektorát. Az egyenlet jobboldalán, a q2 előtt álló
q1 r
E(r) ( (2.107)
45:or2 r
N A·s 1 V
1 C = 1 m A·s = 1 m (2.108a)
Forrás: http://www.doksi.hu
127
F (r) m r
Eg(r) ( gm = –3 r21 r (2.109)
azaz a gravitációs térerősség definíciószerűen az r pontban m próbatömegre ható erő
és az m tömeg hányadosával egyenlő. A (2.109) az m1 tömeg által meghatározott
gravitációs (erő-)teret határozza meg. A gravitációs térerősség iránya az adott r
pontban a próbatömegre ható gravitációs erő irányával egyezik meg, számértéke
N
pedig egyenlő az egységnyi tömegre ható gravitációs erő értékével. SI egysége: 1 kg ,
dimenziója pedig
[erő]
[Eg] = [tömeg] , (2.109a)
Eg = g (2.110)
tömegeket tartalmazó problémákban a gravitációs erőt (erőteret), illetve a nehézségi
erőt (erőteret) első közelítésben nem különböztetjük meg és az Fg 4 Fg 4 mg
kifejezést használjuk, ahol g-nek vagy a normálértékével vagy egy közelítő
g = 9,81 ms–2 értékkel számolunk és nehézségi erőtérről beszélünk.
* A nehézségi erőtér gravitációs erőtérrel való (2.81a) kapcsolata, — mint ott jeleztük, csak közelítő
érvényű.
Forrás: http://www.doksi.hu
128
sebességgel terjed. (Ezt tételezte fel Newton is a gravitáció elméletében.)
Az erőtér bevezetése tehát nem öncélú játék. Az erőterek létező (anyagi) testek. A
tovaterjedő tereknek pl. impulzusa is van.
! Általánosítva:
Ha a tér minden r pontjához egy F(r) erővektor rendelhető, akkor erő-
térről beszélünk. Az ismert erőterek: a gravitációs-, az elektromos- és
a mágneses erőtér. Ezek az erőterek az E(r) térerősséggel
jellemezhetőek.
129
2.24. ábra. a.) Egy M tömegű gömb gravitációs erőtere (a Föld gravitációs terének
modellje); b.) a Föld felület egy kis részén, a földfelület közelében a gravitációs
erőteret homogénnek tekinthetjük; c.) egy q > 0 töltésű és d.) egy q < 0 töltésű
ponttöltés (inhomogén) erőtere; e.) egy pozitív és egy negatív töltés együttes erőtere;
f.) homogén és g.) egy speciális inhomogén elektromos tér erővonalai.
Forrás: http://www.doksi.hu
130
irányát és (általában ugyancsak változó) sűrűségét: az erővonalak bevezetése úgyis
csak a leírás szemléletessé tételét szolgálja.
Jellegzetes, ettől eltérő jellegű pl. egy áramvezető mágneses tere. Ez a tér nem
forrásos, mert önálló mágneses töltések nincsenek (ld. 6.2.2. pontot). Mivel
erővonalai önmagukban záródnak a tér örvényes. Örvénytér az elektromágneses
indukció által keltett tér is.
131
Amikor egy testet felemelünk, vagy gyorsítunk, a köznapi szóhasználat szerint
"munkát végzünk". Ennek a köznapi elnevezésnek a fizikai megfelelője a munka
fizikai fogalma. Az ember az egyszerű gépek sorát hozta létre abból a célból, hogy
inkább hosszabb úton, de kisebb erővel végezhessen el egy ''munkát".
W = F·"s (2.111)
nagyságú és irányú erő hat. Ekkor az F erő munkája definíció szerint
! Változó nagyságú és irányú F(r) erő, illetve görbevonalú mozgást végző test
esetén úgy járhatunk el, hogy az erőhatás alatt álló test pályáját olyan kis szakaszokra
osztjuk, amelyeken az erő nagysága és iránya jó közelítéssel állandó és a pálya adott
nagyságú szakasza jól közelíthető egy egyenes szakasszal. A teljes mozgás során
végzett munkát az egyes kis szakaszokon végzett munkák összegével közelíthetjük.
Ha a pályagörbét pl. N darab "s1, "s2, ..., "si, ..., "sN szakaszra osztjuk, az F erő
munkáját a
N
W = lim % F(r)i "ri (2.113a)
"r$0 i=1
képlet adja meg, ahol F(r)i az i-dik görbeszakaszon ható átlagos erő(ld.2.25.ábrát). Ezt
az összegzést a "r $ 0 esetre az erő út szerinti
Forrás: http://www.doksi.hu
132
r2
W= '
& F(r)dr (2.113b)
r1
(g)
ún. határozott (vonalmenti-) integráljának nevezzük. A (g) jelzés arra utal, hogy
általános esetben a (2.113b) integrált a mozgás konkrét pályájára, tehát egy adott
görbe mentén kell kiszámítani.
2.25. ábra 2.26. ábra
Az utolsó eset, amikor ( " = (F,dr) = 90°, tipikus az ún. geometriai kényszerek
miatt fellépő kényszererőkre. Ezért az ilyen kényszererők (pl. egy alátámasztási erő)
munkája mindig nulla értékű.
Forrás: http://www.doksi.hu
133
alakban is írhatjuk, ahol Fs az s ívhosszon ható erő pillanatnyi előjeles (!) vetületét
jelöli. Ez utóbbi (2.113c) határozott integrál — mint az egy egyszerűsített esetben a
2.26. ábrából szemléletesen is látható — az Fs(s) görbe alatti területet adja meg. Ennek
alapján a munkának szemléletes jelentést adhatunk: ha az Fs-t előjelhelyesen
ábrázoljuk a pályán megtett út függvényében, akkor a munka az Fs(s) görbe alatti
területtel egyenlő.
r2 2
W= '
& F(r)dr = '
& (Fxdx + Fydy + Fzdz) =
r1 1
(g) (g)
x2 y2 z2
= '
& Fx(x,y,z)·dx + '
& Fy(x,y,z)·dy + '
& Fz(x,y,z)·dz (2.114)
x1 y1 z1
(g) (g) (g)
és így a végzett munka az Fx–x, Fy–y, Fz–z görbe alatti területek összegeként adódik.
x = x(t)
y = y(t)
z = z(t)
134
0,2 0,2
2
' ,kx /
W = ) kxdx = + 2 . = 0,3 J
& * -
0,1 0,1
2. Példa. Egy, az xy síkban mozgó tömegpontra F = x2y2 i + xy2 j erő hat.
(ha az x és y értéket méterben helyettesítjük be, az erő mértékegysége N.)
Határozzuk meg ezen erő által végzett munkát, miközben a tömegpont
egyenes úton a (0,1) koordinátájú A pontból a (1,1) koordinátájú B pontban
jut!
A A 1 1
' '2 52 5 ' 6 3
,x / 1
W = ) F dr = ) 1 x2y2i + xy2 j4 1 dxi + dyj4 = ) x2y2dx 6 = +3. =3 J
& &0 30 3 & 6 y=1 * -
B B 0 0
Segédábra a 3. példához.
B r 7/2 7/2
' ' ' dy '
W = ) F(r) dr = – ) mg·dy = ) mg dy = ) mg r cos( d( = mg·r
& & & d( &
A 0 0 0
Forrás: http://www.doksi.hu
135
W = mgz ( 8 0 )
pozitív munkát végez.
W = – mgz ( 9 0 )
Itt említjük meg, hogy abban a hétköznapi esetben, amikor pl. kezünkben
egy m tömegű testet a Föld felszinéhz képest állandó magasságban tartva
viszünk, akkor fizikai értelemben nem történik munkavégzés sem az erőtér,
sem izomerőnk szempontjából. (Ilyenkor szervezetünk az izomtónus
fenntartásához igényel energiát, ettől fáradhatunk el.)
Ha a testre több erő hat, akkor egy pontszerű testre ható erők eredőjének munkája
egyenlő az egyes erők munkájának összegével.
Mint említettük, a munkát általános esetben megadó integrált adott (g) pályagör-
bére kell kiszámítani: az erő munkája általában különböző pályákon különböző, tehát
útfüggvény. Megjegyzés: A munka kifejezés integrandusza az infinitezimális (tetszés szerinti kicsiny)
elmozdulás során végzett infinitezimális munka. Ezt
DW = F(r)dr
–el jelöljük.A DW azt jelzi, hogy a munka általában útfüggvény és általában DW : W2–W1.
Vannak azonban erőtípusok, amelyek munkája csak a kezdő és végállapottól
függ.
136
dW
P = dt (2.115a)
dW dr
P = dt = F(r) dt = F(r)v (2115b)
ellenében általunk végzett munkát a
r2
' F dr
W(–F) = – & (2.117)
r1
kifejezés adja meg.
* A W, watt, a teljesítmény-egység jele. Nem keverendő a munka, mint fizikai mennyiség W jelével.
Ha a formailag azonos jelölés félreértésre ad okot, tegyük a W, watt, jelét szögletes zárójelbe! A
technikában még előforduló (ma már nem törvényes) teljesítményegység a lóerő, jele LE, angolul HP. 1
LE = 736 W = 0,736 kW.
137
r2 r2 r
2 m1m2 r5 2 m ·m
' F(r)dr = – '
W(–F) = – & ' ; 1 2 2 dr =
& 10–; r2 r 43 dr = & r
r1 r1
r1
r
, m ·m / ,1 1/ ,1 1/
2
= –+; 1 2. = –;m1m2 + – . = ;m1m2 + – . (2.118)*
* r -r * 2 1-
r r *r1 r2-
1
Az előjel azt fejezi ki, hogy pl. a testek egymástól való eltávolításához (r2 > r1) az
erőtér ellenében nekünk kell a testeken munkát végeznünk (a munka előjele ilyenkor
pozitív).
2 r 2 r 2 r
q1q2 r q1q2
W(–F) = – '
& F(r)dr = – '
& k 2
r r dr = – '
& k r2 dr =
r1 r1 r1
r
,q q / 2 ,1 1/ ,1 1/
= k+ 1r 2. = kq1q2 +r – r . = –kq1q2 +r – r . (2.119)
* - r1 * 2 1- * 1 2-
A képletben az előjel azt fejezi ki, hogy pl. azonos előjelű elektromos töltések esetén
(e töltések taszítják egymást) az erőtér ellenében a rendszeren (általunk) végzett
munka akkor pozitív, ha a töltéseket közelítettük (r2 < r1!).
! A rugalmas erő ellenében végzett munka: Ahhoz, hogy egy testet rugalmas erő
ellenében egyensúlyi helyzetétől x távolságra kitérítsünk (a (2.96) rugalmas erő
ellenében)
x x x
,x'2/ 1 2
W(–F) = – &' (–Dx')dx' = '
& Dx'dx' = D+ 2 . = 2 Dx (2.120)
* -0
0 0
munkát kell végeznünk.
Megjegyzés: A fent tárgyalt gravitációs-, Coulomb- és rugalmas erő konzervatívak (ld. részle-
tesebben a 2.5.2. pontot). Az ilyen erőkre (erőterekre) érvényes hogy az erőtérbeli helyzet megvál-
toztatására fordított munkavégzés független a munkavégzés során befutott pályától, úttól és csak a
* Mint a 2.5.2. pontban látni fogjuk a munka kizárólag az r és r távolságoktól függ és független az r
1 2 1
és r2 irányától, tehát nem egyirányú r1 és r2 esetén is számolhatnánk úgy, mintha az elmozdulás
sugárirányú lenne.
A második egyenlőség után felhasználtuk, hogy sugárirányú elmozdulás esetén r || dr-rel, azaz
rdr = rdr
Forrás: http://www.doksi.hu
138
kezdő és végállapot függvénye. Ezekben az esetekben az r1 a kezdő állapot, r2 a végállapot hely-
vektorát jelöli, és a határozott integrál (g)-től független érték. Ilyen esetekben az integrálási utat tetszés
szerint választhatjuk meg.
Konzervatív erők esetében az erő ellenében végzett munkának különleges jelentősége van: ilyenkor
a (2.116), (2.117) ill. (2.118) kifejezések az adott erő ellenében a helyzet (állapot) megváltoztatására
fordított munkát írják le és ez ilyenkor az erő ellenében 1 $ 2 között végzett munka egyenlő a
végállapot és kezdeti állapot közötti potenciális energia változással ("Epot = E2–E1). Részletesebben ld.
a 2.5.2.1. pontot.
2.27. ábra. A térfogati munka levezetéséhez. Az A felületű dugattyú x1
kezdeti helyzetből az x2 véghelyzetbe mozdul el, miközben a Pext külső
nyomás a PR rendszer nyomás ellenében a rendszeren munkát végez
Ha egy egyik végén dugattyúval ellátott edényben lévő P nyomású gáz térfo-
gata V2–V1 = "V-vel megnő, akkor a gáz (a dugattyú révén) munkát végez. Ennek
értéke:
* A nyomás szabvány szerinti jele a p. Mi elhelyett most és a továbbiakban a magyar nyelvű fizikai-
kémiai szakirodalomban megszokott P jelölést használjuk.
Forrás: http://www.doksi.hu
139
"V
!"#
W = P · A · "x = P"V (2.122a)
egyenlősége esetén a külső (Pext) nyomás munkáját (vagy ha úgy jobban tetszik, a gáz
nyomása ellenében végzett munkát, ld. 2.27. ábra) térfogati munkának nevezzük (ld.
még az 5.1.4. és 5.2. pontokat).
V2
Wtérf = – '
& Pext dV (2.122c)
V1
mivel az s elmozdulás és a v sebesség egyirányúak, vagyis
v·s = vs
2 v5
Wsúrl. = – (Fsúrl. · s) = –1–<Fny · v4 · s = <Fny·s (2.123)
0 3
Ha a súrlódási erő nagysága nem állandó a mozgás során, a test pályája felbontható
olyan kis elmozdulások egymásutánjára, amelyek során a súrlódási erő állandónak
tekinthető. Hasonlóképpen járhatunk el nem egyenesvonalú (akár zárt görbén való)
mozgatás során is.
Zárt rendszerben a súrlódási munka a test belső energiáját növeli (ld. 2.5.4. ill.
2.5.5. pontot).
Forrás: http://www.doksi.hu
140
erőkre és a környezet által az i-dik pontra ható külső erők eredőjére (ld. 2.28. ábra).
(K)
(Az i–dik pontra ható külső erők eredőjét a továbbiakban Fi –val jelöljük.) Külön
feltevéssel bármely két tömegpont között ható erőt centrálisnak tekintünk (ld. 2.3.4.
pontot).
A teljes tömegpontrendszerre ható teljes erő (a belső és külső erők eredője):
N N N
% % Fij +
(K)
F= % Fi (2.124)
j=1 i=1
i=1
j:i
ahol az első tag a belső erők eredője (a belső összeg ebből az i-dik pontra ható belső
erők eredője), a második tag pedig a külső erők eredője. Az első tag belső összegzése
alatt álló j:i feltétel realizálja, hogy a pont saját magára nem gyakorol erőt: Fii = 0,
azaz j=i indexű tagok nem szerepelnek az összegzésben.
* Klasszikus, nem relativisztikus tárgyalás. Végig feltételezzük, hogy az itt tárgyalt tömegpont-
rendszerek m = =# mi tömege állandó érték. A 2.3.7. pontban, ha azt külön nem jelezzük, ún. szabad
pontrendszerekkel foglalkozunk (ld. köv. oldal).
Forrás: http://www.doksi.hu
141
N
% Fij + Fi
(K)
miai = (2.124a)
j=1
j:i
alakban írhatjuk fel.
Megkülönböztethetünk szabad és kötött pontrendszereket. A kötött
pontrendszerek pontjainak helykoordinátái között valamilyen geometriai, vagy
erőhatáson alapuló kapcsolat van, azaz belső (geometriai–, ill. dinamikai)
kényszerfeltételek, kényszerek (ld. 1.2.1. pontot és a 2.4. fejezet bevezetőjét) állnak
fent. Kötött pontrendszerként kezelhetőek a merev testek is (ld. 2.4. pont).
N tömegpontot tartalmazó rendszer esetén, Newton III. axiómájából
következően
Fij = –Fji (2.126)
N N
% % Fij = 0 (2.127)*
i=1 j=1
j:i
míg a rendszerre ható külső erők eredője
N
% Fi = FR
(K) (K)
(2.128)
i=1
Ezzel:
142
d N N
dt % pi % Fi
(K)
= + 0 (2.129)
i=1 i=1
a rendszer teljes impulzusának a rendszerre ható
a rendszerre ható
változási sebessége külső erők eredője belső erők eredője
d N (K)
dt % m i v i = FR (2.129a)
i=1
vagy
d2 N (K)
dt2 % miri = FR (2.129b)
i=1
1 d2 N N (K) (K)
m m dt2 % miri = % Fi = FR (2.130)
i=1 i=1
d2r (K)
m dt2c = FR (2.132)
143
tehát formailag Newton II. axiómáját kaptuk vissza. A (2.132) egyenlet a pontrend-
szer tömegközéppont tétele.
rendszer teljes tömege ott összpontosulna, és erre a pontra a külső
erők eredője hatna.
ri = rc + ri' (2.133a)
vi = vc + vi' (2.133b)
! Vezessük be a
. ..
vc = rc , ac = rc (2.134a,b)
illetve
.
mvc = pc = mrc (2.135)
jelöléseket.
% % m r. = % p
N
. 1 .
pc = mvc = mrc = m m miri = i i i (2.136)
i=1 i=1 i=1
kifejezés adódik.
. (K)
pc = FR (2.137)
alakban is felírható.
Forrás: http://www.doksi.hu
144
. .
pc = % p i = 0 (2.138a)
ill. (2.134a) ill. (2.135) jelöléseket használva
Szavakban:
2.3.7.3. Az impulzusmomentum, az erőmomentum, az impulzusmomentum tétel
és az impulzusmomentum–megmaradás tétele* tömegpontrendszerre és
tömegpontra
145
N
ri > p· i = ri > miai = ri > % Fij + ri > Fi
(K)
(2.139)
j=1
j:i
d N (K)
(ri > pi) = % (ri > Fij) + (ri > Fi ) (2.141)
dt
j=1
j:i
Li = ri > pi = ri > mvi (2.142)
* Egy vektoriális szorzatot úgy deriválunk, mint a skaláris szorzatot csak a szorzójelek helyett mindig a
vektoriális szorzás jele írandó.
146
A kapott egyenlet az i-k tömegpont impulzusmomentum tétele. Szavakkal kifejezve:
=0
egyenletet kapjuk. A jobboldal első tagja az erők centrális volta miatt (mint említet-
tük) nulla. Vagyis
d 2N 5 N (K)
dt 1 % L i4 = % MF,i (2.145b)
0i=1 3 i=1
147
! Pontrendszer impulzusmomentum-megmaradási tétele.
Mechanikailag zárt rendszerre, vagyis ha a rendszerre nem hat külső erő, illetve ha
a külső erők forgatónyomatékának eredője nulla, azaz ha
2 N (K)5
M = 0, azaz 1 % ri > Fi 4 = 0 (2.149)
1 4
0 i=1 3
akkor (2.148) szerint, (2.146) figyelembevételével.
2 N 5
1 % r > p 4 = állandó, vagyis L = állandó (2.150)
1 i i
4
0 i=1 3
Másszóval: a rendszerek teljes impulzusmomentuma kizárólag belső erők hatására
nem változhat meg.
Centrális erőknél (azaz r párhuzamos F–fel, tehát r > F = 0), a tömegpontra automa-
tikusan teljesül az impulzusmomentum megmaradási tétel. Az r > v nem más, mint
148
2.29. ábra. A területi sebesség meghatározásához. A kétszeresen vonalkázott terület
"r $ 0 esetén azonos az r(t) pályavektor által súrolt területtel
"t$0
149
! Egyetlen anyagi pont esetén, ha a testre több erő hat, akkor a testre ható erők
eredőjének kiszámítása nem jelent gondot, hiszen az erők egyetlen pontban támadnak,
az erőket az összegzéshez nem kell eltolni.
! Több vektor (pl. több erő) esetén az összegzés általános esetben úgy végezhető
el, hogy először két vektor eredőjét számoljuk ki, majd ennek egy harmadik erővel
alkotott eredőjét határozzuk meg stb. Könnyű belátni, hogy a fenti összegzés bármely
tömegpontrendszer (több erő- ill. impulzusvektor) esetére mind az egy síkba eső, mind
a különböző térbeli helyzetű erő ill. impulzusvektorokra elvégezhető.
Más a helyzet a nyomatékok vektori összegzésével. Minden nyomatékvektor
értéke függ attól a vonatkoztatási ponttól, amelyre vonatkoztatjuk. Vonatkoztatási
pontként egy inerciarendszer bármely, az inerciarendszerben nyugvó pontját
választhatjuk. Ha vonatkoztatási pontként a tömegpontrendszer tömegközéppontját
választjuk, akkor ez a vonatkoztatási pont (akárhogyan) mozoghat is*.
* Természetesen adott időpontban elvileg bármely (akár álló, akár nyugvó stb.) pontot választhatjuk
vonatkoztatási pontnak, de csak a fentiekben ismertetett választások mellett lehet mozgásegyenletet
vagy megmaradási tételt felírni.
** Az erő- ill. impulzusvektor nyomatékvektorai csak az erő, impulzus karjától függenek. Ezen vekto-
rok hatásvonalukban való eltolása adott vonatkoztatási pont esetén ezt ill. természetesen a vektorszorzat
értékét és irányát sem változtatják meg. A hatásvonallal párhuzamos eltolás tilos, hiszen ekkor
megváltozna a vektorszorzat.
Forrás: http://www.doksi.hu
150
! Az egy adott pontra vonatkoztatott nyomatékok általános esetben időben vál-
tozhatnak, még időben nem változó külső erők esetén is, mert a vonatkoztatási pont
pontrendszerhez viszonyított helyzete időben változhat.
! Az erőpár és forgatónyomatéka
Az erőpár két, pl. P1 ill. P2 pontban ható egyenlő nagyságú és különböző, de pár-
huzamos hatásvonalú, és ellentétes irányú F(P1) ill. –F(P2) erőből áll (ld. 2.30. ábra).
Az erőpár tetszőleges pontra vonatkozó forgatónyomatéka a két erő adott pontra
vonatkozó nyomatékainak vektori összege
2.30. ábra. Erőpár és forgatónyomatéka
a) a vonatkoztatási pont az erők hatásvonalára merőleges egyenesen van;
b) a vonatkoztatási pont nem esik rá erre az egyenesre
151
A merev testek kötött pontrendszerek,* amelyek tetszés szerinti két pontjának tá-
volsága állandó. Tekintsük a pontrendszer két, i-edik és j-edik pontját. Ezekre tehát
fennáll a
2
(xi – xj)2 + (yi – yj)2 + (zi – zj)2 = dij = áll. (2.154)
A merev test helyzetét 3 nem egy egyenesbe eső pontja, azaz 9 skaláradat egyér-
telműen meghatározza. Mivel a 3 pontra három (2.154) típusú belső kényszerfeltétel
áll fent, a merev test helyzetét 9 – 3 = 6 független paraméter már egyértelműen
meghatározza: a szabadon mozgó merev test mechanikai szabadsági foka tehát 6.
Ennek megfelelően a merev test külső kényszerektől mentes szabad mozgását tehát
6 skalárfüggvény határozza meg. A merev test bármilyen kényszermozgásánál a
szabadsági fokok száma fM < 6 (ld.2.4.1.) pontot.
2.4.1. A merev testek kinematikai leírása
* Míg a 2.3.7. pontban, ha külön nem említettük szabad pontrendszerekkel, addig a 2.4. pontban
kizárólag kötött pontrendszerekkel foglalkozunk. Itt is fenntartjuk a 2.3.7. pont klasszikus fizikai
tárgyalását és azt, hogy az itt tárgyalt tömegpontrendszer m = % mi tömege állandó. A 2.3.7.4. pontban
i
tárgyalt erő-, impulzus vektorok, nyomatékvektorok összegzési szabályai a merev testekre is
érvényesek.
* Itt jegyezzük meg, hogy egy merev test tömegközéppontja eshet a testen kívülre is.
Forrás: http://www.doksi.hu
152
A forgó mozgás (rotáció) során minden időpillanatban található egy olyan térbeli
egyenes, az ún. pillanatnyi forgástengely, amely körül a test pontjai (a forgástengelyre
merőleges síkokban) körmozgást végeznek. A forgástengelynek nem kell a merev
testen átmennie. Speciális, de igen gyakori eset, amikor a forgástengely rögzített,
pontjai helyzetüket változatlanul megtartják, — a merev test többi pontjának pályái
pedig a forgástengelyre merőleges síkokban fekvő körívek. Általános mozgás esetében
a forgástengely iránya az idővel folyamatosan változik: az elemi rotációk sorozata
ilyenkor az időben változó ún. pillanatnyi forgástengely mentén történik.
Ennél kisebb szabadsági fokú kényszermozgás a gördülés, amikor pl. egy golyó,
kerék, vagy henger megadott felületen mozog; ekkor fM=5, mert a 6 szabadsági fok
közül most a felületre merőleges irányú transzláció nem megengedett. A gördülés
speciális határesete a csúszás; a közbenső eseteket gördüléses szúszásnak nevezzük.
Fontos lesz számunkra (ld. e fejezet 7. példáját) a két egymással mereven összekö-
tött tömegpontból álló rendszer, mely a kétatomos molekula ún. súlyzómodellje, mely
csak a két tömegpontot összekötő tengelyre merőleges két tengely körül foroghat és
három irányba transzlálhat. Erre fM = 6 – 1 = 5.
Ha egy merev test egy meghatározott O pontját rögzítjük és a test összes többi
pontja a nyugvó O pont, mint forgáscentrum köré írt gömbfelületeken mozoghat a test
pont körüli forgó-, vagy pörgettyű mozgásáról beszélünk. Az ilyen mozgásnál az
fM=3.
Egyetlen szabadsági foka (fM=1) van az olyan merev testnek, amely csak
egyenesvonalú transzlációt végezhet, vagy amelynek két pontja van rögzítve. Egy
szabadsági foka van a csavaranyában mozgó csavarnak is.
153
! " r)
v = v0 + (!
Egy bármilyen módon mozgó merev testre az eredő külső erő a tömegközéppont
transzlációs mozgását határozza meg. A megfelelő mozgásegyenlet:
N
(K)
$ Fi = mr̈c
(2.155)
i=1
K
$ Mi = &%% (2.156)
i=1
ahol & a forgási tehetetlenség mértéke, az ún. tehetetlenségi nyomaték (ld. 2.4.4.
pontot).
154
Segédábra az 1. Példához.
erőt, mely egyben az eredeti F1 és F2 erő eredője is. Megjegyezzük, hogy
hasonlóan járunk el két párhuzamos, ellentétes irányú (de nem egyenlő
nagyságú) erő eredőjének meghatározásakor.
Segédábra az 2. Példához.
Forrás: http://www.doksi.hu
155
forgatónyomatéka:
|M| = |F| · d
T cos 45o – F2 = 0.
Ugyanez érvényes az Y irányú összetevőkre:
Segédábra a 4. példához.
156
12 F2 – 8 (sin 60o) · 600 · 9,8 = 0.
az állapotot tartósan megtartja. Az egyensúly egyik feltétele, hogy a testre ható erők
eredője nulla legyen, ekkor ugyanis egy eredetileg nyugvó test tömegközéppontja nem
fog gyorsulni. Ez azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétel. Ha ugyanis a
testre ható erők hatásvonala nem megy át a test tömegközéppontján, akkor ezek az
erők forgatónyomatékot fejtenek ki a testre. Amennyiben ezen forgatónyomatékok
eredője nem nulla a (2.156) egyenlet szerint a test szöggyorsulása sem lesz nulla, tehát
a test elfordul, vagyis nincs egyensúlyban. Ezek szerint a merev test egyensúlyának
feltételei
$ F(K)
i =0 (2.157)
i=1
K
$ Mi = 0 (2.158)
i=1
A merev test egyensúlya lehet stabil (például egy gravitációs térben talpára állított
kúp esetében), vagy instabil (például ugyanez a kúp a csúcsára állítva). Az egyensúlyi
Forrás: http://www.doksi.hu
157
helyzet akkor stabil, ha a testet onnan kissé kimozdítva majd magára hagyva olyan
erőhatások lépnek fel, amelyek az egyensúlyi helyzet visszaállítását okozzák.*
Instabil az egyensúlyi helyzet, ha a testet belőle kitérítve a fellépő erőhatások az
egyensúlyi helyzettől távolítják a testet. Az egyensúly közömbös, ha a test a kimoz-
dítás után is egyensúlyi helyzetbe kerül.
A gravitációs térben nyugvó testek egyensúlyának stabilitását kvantitatíve az
állásszilárdság fogalmával írhatjuk le. Az állásszilárdságnak többféle mértéke van:
geometriailag azzal a szöggel jellemezhető, amellyel a testet egyensúlyi helyzetéből ki
kell mozdítani ahhoz, hogy már ne térjen vissza egyensúlyi helyzetébe; energetikai
szempontból pedig az ugyanilyen kimozdításhoz szükséges külső energiabe-
fektetéssel. A stabil egyensúly mindig legalábbis lokális energiaminimumnak felel
meg.
d
dt (r " mv) = MF (2.159)
Bevezetve a
158
d
!) = MF
dt (&)!
azaz amennyiben &'időfüggetlen, a
&)%
% = MF, (2.163)
N 2
& = $ miri (2.164a)
i=1
ahol ri az i–edik tömegpont távolsága az adott rögzített vagy ún. szabad (ld. alább)
forgástengelytől.
2 2
& = $ dmiri = $ r(ri)dViri
i i
Forrás: http://www.doksi.hu
159
Az egyes dmi tömegekhez tartozó dVi térfogatot minden határon túl csökkentve
határesetben a
&=+
* r(r) · r2dV (2.164b)
képletet kapjuk. A ,(r) a test sűrűsége.
# Fontos speciális eset pl egy kétatomos molekula adott tengely körüli forgásának
esete, — ha a molekulát a két atomból, mint tömegpontból felépített merev súlyzó-
modell (ld. 2.34. ábrát) modellezünk. Az ilyen alakzat tehetetlenségi nyomatékát
(2.164a) képlet alapján
2 2
& = m1 · r1 + m2 · r2 (2.164c)
Ha az összetett rendszer pl. két kiterjedt testből (pl. két különálló, közös tengely
körül forgó golyóból) áll, akkor a (2.164d)-be pl. a 2.2. Táblázatból vett
tömegközéppontjukon átmenő szimmetriatengelyük körüli forgáshoz tartozó &-kat a
Steiner tétellel (ld.(2.169)) a közös forgástengelyre át kell számolni. (Ez a Steiner
tétellel akkor használható, ha a két test szimmetriatengelye a közös forgástenellyel
párhuzamos.)
5. Példa. Tömör, egyenletes sűrűségű, m tömegű, R sugarú és hosszú-
ságú, a tömegközéppontján átmenő, fedő és alaplapjára merőleges tengelyre
erősített henger tehetetlenségi nyomatékának meghatározása.
160
A teljes henger tehetetlenségi nyomatéka a csövek tehetetlenségi nyoma-
tékának összege:
R
&(R) . $ /&(r,dr)
r=o
Határátmenetben
R
&(R) = +
* 2-r ,(r)dr ·
3
o
R
-
&(R) = 2-, +
* r dr = 2 ,'R
3 4
o
1
& = 2 mR2
Néhány egyéb test &-ját ld. a 2.2. Táblázatban.
Forrás: http://www.doksi.hu
161
2.2. Táblázat
Test Tengely &
Körhenger Szimmetriatengely 1 2
2 mR
(sugár R, magasság h) Erre merőleges
tengely 1 2 1 2
mR +
4 12 mh
súlyponttengely 3 mR
# Egy merev test forgása történhet egy tetszés szerint választott rögzített ("csap-
ágyazott") tengely körül. Ennek igen fontos speciális esete, ha a rögzített tengely a
merev test tömegközéppontján halad át.
162
Egyes testek (pl. homogén gömb vagy kocka) minden, tömegközépponton átmenő
tengelyre vett tehetetlenségi nyomatéka egyenlő. Ilyen testekre az első fő tehetetlen-
ségi tengelyt rögzítve, a másik kettő erre és egymásra merőleges.
Határozzuk meg néhány egyszerű esetre, hogy milyen feltételek esetén lesz a merev
test egy adott forgástengelye szabad tengely!
&0%1'2'&1 cos2 0'3'&2 cos2 %'3'&2 cos2 1 (2.165)
163
2.32. ábra. A Steiner–tétel levezetéséhez
* r2(dm) = +
&=+ * [(x–s)2 + y2](dm)
&s = +
* (x2 + y2)(dm) + s2 +
* (dm) – 2s +
* x (dm) (2.167)
1 N
x c = m $ mi x i
i=1
ami folytonos tömegeloszlás esetén
1
xc = m +
* x dm (2.168)
Ez pedig jelen esetben zérus, mivel választásunk szerint S a z tengelyen van. Tehát
(2.167)–ból (2.168) figyelembevételével következik a (2.169) Steiner–tétel:
164
molekula forgását e tengely körül!
Fm = m xm !2
FM = M xM !2
m xm !2 = M(d–xm)!2
egyenletekből:
M
xm = m+M d
Forrás: http://www.doksi.hu
165
7. Példa. Forogjon egy azonos atomokból álló kétatomos molekula a két
atomot összekötő szakasz felező merőlegese, mint tengely körül. Számítsuk ki
a rendszer tömegközéppontra vonatkoztatott eredő tehetetlenségi nyomatékát,
ha a pontszerűnek tekintett két atom tömege m, és a köztük lévő távolság x.
Megoldás:
:x=2 :x=2 x2 x2 1
&R = &1 + &2 = m 92< + m 92< = m 4 + m 4 = 2 mx2
8 ; 8 ;
&O2 . 1,90·10–46 kg m2
166
henger a hasábon még éppen ne csússzék meg.
d2x
m dt2 = Fs
d2y
m dt2 = Fny – mg = 0
d2@
?' 2 = Fs · r
dt
d2 x d2x
m dt2 = Fs = >mg A dt2 = >g
1
Mivel ? = 2 mr24'az Fs -t kifejezve:
1 2 d2@ d2 @
mr 2 = >mg A r
2 dt dt2 = 2>g
Forrás: http://www.doksi.hu
167
d2 x d2@ m
a= 2 +r 2 = >g + 2'>g = 3'>g = 0,3 g = 3,943 2
dt dt s
9. Példa. Merőleges falszögletbe támasztott rúd elcsúszását a rúd alsó
végéhez és a falhoz kötött, a talajon fekvő vízszintes fonál akadályozza meg.
A rúd a függőleges fallal 31o-os szöget zár be. A fal és a talaj tökéletesen síma
(ld. az a) ábrát). A rúd súlya 200 N. Mekkora erő feszíti a fonalat, és mekkora
erővel nyomja a rúd a talajt, illetve a falat? (g=10 m/s2/
Segédábra a 6. példához.
Megoldás: A ható erők (ld. a b) ábrát): F1 = a rúdra a talaj által kifejtett erő;
F2 = a fal által a rúdra kifejtett erő; F3 = Ff = a fonál által a rúdra kifejtett erő;
F4 = G = a rúdra ható nehézségi erő.
Az egyensúly feltételei
4 4 4
$ Fix = 0; $ FiY = 0; $ Mi = 0;
i=1 i=1 i=1
d
$ M = M2 + M4 = F2d cos 0 – G sin 0 = 0
2
Forrás: http://www.doksi.hu
168
G
F1 = G és F2 = Ff = 2 tg 0
Így
2
?s = 5 mR2
2
?' = 5 mR2 + mr2
:4 =
? = 2?' = 95 R2 + 2r2 < m
8 ;
Forrás: http://www.doksi.hu
169
Haladó (transzlációs) mozgás Forgó mozgás rögzített tengely körül
elmozdulás (dr) @)
szögelfordulás (d@
: dr= : @=
d@
sebesség 9v = dt < szögsebesség 9! = dt <
8 ; 8 ;
: dv d2r= : !=
d!
gyorsulás 9a = dt = dt2 < szöggyorsulás 9% = dt <
8 ; 8 ;
mozgásegyenlet: mozgásegyenlet:*
$
(K)
Fi = mr̈c $ Mi = &%%
1 1
Ek = 2 mv2 Ek = 2 &!
!2
impulzustétel impulzusmomentum–tétel*
170
2.5. AZ ENERGIA
# Ha egy tömegponton vagy merev testen egy erő munkát végez, két határeset
lehetséges: a) a munkavégzés kizárólag a test sebességének megváltoztatására
fordítódik; b) a munkavégzés kizárólag a test erőtérbeli helyzetének megváltoztatására
fordítódik.
Kimutatható (ld. 2.5.1. pontot), hogy ha egy erő munkája kizárólag a test sebessé-
gét (nevezzük: sebességállapotát) változtatja meg, akkor — függetlenül a két
sebességállapot közötti mozgás gyorsulásától (pl. attól, hogy a két sebességállapot
közötti átmenet állandó vagy változó gyorsulással, állandó vagy változó erő hatására
megy végbe) és a megtett úttól — a befektetett munka egy, a sebességállapotra
jellemző fizikai mennyiség (a kinetikus energia) megváltoztatására fordítódik.
Tapasztalati tény, hogy vannak olyan erőterek, amelyekben az erő által végzett —
az erőtérbeli helyzet megváltoztatására fordított — munka független a munkavégzés
során befutott pályától, úttól és kizárólag a kezdeti és véghelyzet függvénye. Az ilyen
erőtereket konzervatív erőtérnek* nevezzük. Az erőtér ellenében az erőtérbeli helyzet
megváltoztatására végzett munka a konzervatív erőterekben az erőtérbeli helyzetre
jellemző fizikai mennyiség (a potenciális energia) megváltozására fordítódik (ld.
2.5.2. pontot).
Utóbbi esetben igaz tehát, hogy az adott munkavégzés nagysága megegyezik egy-
egy, a test vég- és kezdeti helyzetére (állapotára) (a sebesség- ill. erőtérbeli helyzetre
(állapotra)) jellemző mennyiség különbségével. Ezen jellemzők csak a test sebes-
ségállapotától ill. pillanatnyi helyzetétől függenek, tehát útfüggetlen állapotjelzők.
Beláthatjuk (ld. alább), hogy mindkét utóbbi mennyiség az energia egy-egy válfaja.
** A definíció bizonyos mértékig pontatlan: 1.) az energiaváltozás adja meg a munkavégzést; 2.) a
fizikai rendszerek belső energiája (ld. 1.2.2. pontot és a 2.5.5. pontot) (mint azt a termodinamika
II.főtétele kimondja) nem alakítható át teljes egészében munkává (ld. 5. fejezetet, az ott tárgyalt
pontosításokkal).
Forrás: http://www.doksi.hu
171
Konzervatív erőtérben (ha a testre csak konzervatív erők hatnak) az egész test (ld.
2.5.3. pont) kinetikus és potenciális energiájának összege (melyet az egész test
mechanikai energiájának nevezünk) állandó, azaz a mechanikai energia megmarad.
Ez a kísérleti tény a konzervatív erőtér jellemzőivel a mechanika egyenleteiből le is
vezethető (2.5.3. pont).
..
m·r = F
.
Skalárisan beszorozva r-al:
.. . .
mrr = F·r (2.170a)
:1 . =
Vegyük észre, hogy a (2.170a) baloldala az 92 mr2< mennyiség idő szerinti
8 ;
differenciálhányadosával egyenlő (összetett függvény differenciálhányadosa!):
d :1 . 2= 1
d .2 1 . ..
dt982 mr <; = 2 m · dt(r ) = 2 m·2r·r (2.170b)
t t
: d :1 . == .
* 98dt982 mr2<;<;dt = +
+ * Frdt (2.171a)
o o
172
t r(t)
.
* F·r·dt = +
+ * Fdr = W (2.171b)
o ro
A (2.171) baloldalán az integrálás elvégzése után kapott
1 . 1 . 1 1
/Ekin C 2 mr2(t) – 2 mr2(0) = 2 mv2(t) – 2 mv2(0) (2.171c)
/ .
Definiálhatjuk a v = r sebességgel mozgó tömegpont kinetikus energiáját is:
1 .2 1
Ekin C 2
2 mr = 2 mv (2.172)
(Ez a tömegpontra vonatkozó munkatétel.)
N . N N . N (K) .
$ mirir̈i = $ $ Fijri + $ Fi ri (2.174)
i=1 i=1 jD1 i=1
1 N 2 1 N 2
/Ekin C
2 $ m iv i (t) – 2 $ m iv i (0) (2.175)
i=1 i=1
Forrás: http://www.doksi.hu
173
A (2.174) jobboldalának első tagja a belső erők munkáinak összege,* míg a második
tag a külső erők összmunkája, tehát (2.174) az alábbi alakot ölti:
A pontrendszer mozgási energiájának megváltozása egyenlő a külső és
belső erők munkájának összegével.
1 N 2
Ekin C 2 $ mivi (2.177)
i=1
mely két tag összegére bontható (ld. (2.178)): az i-edik tömegpont helyvektorát felír-
hatjuk a tömegközéppont rc helyvektora és a tömegközépponthoz képest elfoglalt
helyzetét megadó ri' vektorok összegeként:
ri = rc + ri' (2.178a)
2 2
2Ekin = $ mivi = $ mi(vc+v'i)2 = $ mivc + $ mi(v'i)2 + $ mi 2vcv'i
i=1 i=1 i=1 i=1 i=1
A legutolsó összeg:
N :N =
$ mi2vcv'i = 9 $ miv'i< 2vc = 0
i=1 8i=1 ;
N d N
mivel $ miv'i = dt $ mi r·i' , ez pedig nem más, mint a tömegközéppont hely-
i=1 i=1
vektorának sebessége a tömegközéppontba helyezett origójú vonatkoztatási rend-
szerben, ami nulla. Tehát
1 2 1 N 2
Ekin = 2 mvc + 2 $ miv'i (2.177a)
i=1
N
ahol m = $ mi.
i=1
174
Tegyük fel, hogy egy pontrendszer minden pontja egy adott tengely körül !
szögsebességgel forog. A rendszer mozgási energiája:
1 N 2
Ekin = 2 $ mivi
i=1
2 2
ahol mindegyik vi = vi -es tag a (2.16b) összefüggés alapján (ri !)2 –tel helyet-
tesíthető:
1 N 2 1:N 2=
Ekin = $ miri !2 = 9 $ miri < !2
2 2
i=1 8i=1 ;
1
Ekin = &!
2 !
2 (2.179)
alakba írható, ahol & a rendszernek adott tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyo-
matéka.
1. Példa. Írjuk fel egy kétatomos molekula Erot forgási kinetikus
energiáját általános esetre!
1
Erot,kin = ?R (!
!1 + ! 2)2
2
175
2 2 2 2
!1 + ! 2)2 = !1 + !2 + 2!
(! !1 !2 = !1 + !2
következik, hogy
1 2 2
Erot,kin = 2 ?R ( !1 + !2)
(2.179a)
# Megjegyzések:
2.5.2. A konzervatív erőtér fogalma és jellemzői. A
potenciális (helyzeti) energia. A potenciál.
A mozgatás során végzett munka nemcsak az általunk kifejtett erő, hanem az erőtér
által a testre gyakorolt F erő segítségével is kifejezhető. Ha ugyanis a testet egyenletes
sebességgel mozgatjuk, akkor a reá ható eredő erő a Newton–axiómák miatt nulla, így
mozgás során az általunk kifejtett erő és az erőtértől származó erő mindig egyenlő
Forrás: http://www.doksi.hu
176
Epot(r) = W(–F) = – +
* F dr (2.180)
ro
amikor is
Epot(ro) = 0 (2.180a)
tömegpontot tartalmazó pontpárok ugyanarra az ro vonatkoztatási pontra vett
potenciális energiáinak összege adja meg. Az i-dik tömegpontot kiválasztva a többi
tömegpontot tekintjük a pontrendszer elemei között fellépő erőtér forrásának. Ehhez
adódik hozzá egy esetleges külső erőtértől származó erő. A (2.180)-ben szereplő erő
N N
(K)
ekkor F = $ Fij + $ Fi és így az i-dik tömegpont ro-ra vonatkoztatott
j=1 i=1
iDj
potenciális energiája:
r
Epot,i(r) = – + : $ Fij + Fi = dr
N
(K)
(2.181a)
G 9j=1 <
* 8 iDj ;
ro
ami átírható az
(b) (K)
Epot,i(r) = –(Wi + Wi ) (2.181b)
alakba, ahol a b ill. K felső index a belső ill. külső erők munkáját jelenti az ro pont és
az r pont között.
Forrás: http://www.doksi.hu
177
akkor is, amikor a 2. pontét). Ennek megfelelően eljárva egy teljes tömegpontrendszer
ro-ra vonatkoztatott Epot,tpr(r) potenciális energiája:
Epot,tpr(r) = – + J2 $ $ Fij + $ Fi M dr
1 N N N (K)
(2.182a)
GI i=1 j=1 i=1 L
*H iDj K
ro
ami nem más, mint
:1 =
Epot,tpr C – 92 W(b) + W(K)<
8 ;
1 N (b) (K)
Epot,i(r) = – 2 $ Wi + WI (2.182b)
i=1
A potenciális energia esetében akkor maradunk azzal a
termodinamikában bevezetett konvencióval összhangban — amely
szerint egy rendszeren általunk végzett munka pozitív, ha az a
rendszer energiáját növeli — ha a rendszer potenciális energiáját az
erőtér által kifejtett erő ellenében végzett munkával definiáljuk.
Az erőtér által kifejtett erő munkája viszont akkor pozitív, ha a test az erő irányába
mozdul el (ilyenkor potenciális energiája csökken) és negatív, ha a test az általunk
kifejtett erő hatása alatt az erőtér által kifejtett erő irányával ellentétesen mozdul el
(ekkor viszont a rendszer potenciális energiája nő).
178
potenciális energiája a Föld gravitációs terében, ha vonatkoztatási pontnak a
Hold potenciálját a végtelenben vesszük nullának. Ekkor egyszerűen
alkalmazzuk a (2.185b) képletet:
24 22
mF mH –11 5,98·10 ·7,36·10
Epot (Hold) = – ! = – 6,67·10 8 = – 7,68·1028 J
r 3,82·10
1$ m m m m ' m m
Epot (F–H) = – 2 # ! Fr H + ! Fr H& = – ! Fr H
" %
Egy próbatöltést (próbatömeget) az erővonalak mentén mozgatva a testen
munkát végzünk, illetve a térrel munkát végeztetünk attól függően, hogy a töltést
(tömeget) milyen irányban mozgatjuk.
179
lönböző utat veszünk fel, az egyik irányának megfordításával egy zárt görbét kapunk,
melyen a végzett munka nulla. A munkavégzés nagysága viszont független az út
irányítottságától (ld. előző lábjegyzetet). Vagyis az első úton odafelé ugyanakkora
munkát végeztünk tér ellenében, mint amennyit a tér végez a második úton visszafelé
haladva.
2.35. ábra. Konzervatív erőtérben bármely zárt görbén (a bejelölt utakon
a nyíl az út irányát jelenti) végzett munka nulla. Legyen E az elektromos
térerősség és a bejelölt (1)–(2)–(3)–(4)–(1) úton vigyünk körbe egy pozitív
töltést. Az ábra belsejébe egy másik utat is bejelöltünk és megmutattuk,
hogy pl. egy ellipszis alakú út hogyan bontható F-re merőleges és
párhuzamos szakaszokra.
A fentieket matematikailag úgy fogalmazhatjuk meg, hogy egy ponttöltés terében
egy tetszőleges* zárt g görbére
*
)
o E(r) dr = 0 (2.183)
g
ahol az integráljelre írt kör a g görbe zártságára utal és E az erőtér térerősségének vek-
tora.
Azon erőtereket, amelyekben bármely zárt görbére nézve *
)
o E dr = 0
g
konzervatív erőtereknek nevezzük.
* Azaz: ha csak egy olyan (g) görbe is húzható az erőtérben, amelyikre (2.183) feltétel nem teljesül, az
erőtér nem konzervatív!
Forrás: http://www.doksi.hu
180
nem nulla, hiszen F és dr relatív iránya a mozgás során nem változik (ld. 2.36a. ábrát).
mentén a test az erő irányával megegyező, vagy azzal ellentétes irányban
mozog. b.) Nem konzervatívak a párhuzamos erővonalakkal jellemezhető
inhomogén erőterek sem.
Az ilyen tulajdonságú erőtér nem konzervatív. Ahhoz azonban, hogy egy erőtér
ne legyen konzervatív, nem szükséges, hogy erővonalai önmagukba záródjanak (ld.
2.36b. ábrát).
A nem konzervatív erőterekről és erőkről a 2.5.4. pontban szólunk.
181
fennáll,* hogy
r2 r2 - r1 0
Epot,2 – Epot,1 = – * * ,– * /
) F dr = – ) F dr –
, ) F dr
/
(2.184)
r1 r(vonatk.) + r(vonatk.) .
Ha tehát két pontra ismerjük azok vonatkoztatási pontra vonatkozó Epot,1, ill Epot,2
potenciális energiáját, ezen adatokból mindig kiszámítható a két pont közötti
1Epot = Epot,2 – Epot,1 potenciális energiakülönbség is.
r
* - Mm r0
Epot(r) = – 2 ,–! r2 r / dr (1.185a)
) + .
r(vonatk.)=3
az erő konzervatív jellege miatt (ld. 2.3.4. pontot) felvehetünk egy olyan utat, amelyen
r || dr-el, azaz r dr = r dr, és így:
r r
* Mm - Mm0 Mm
Epot(r) = 2 ! r2 dr = – ,! r / = – ! r (2.185b)
) + .
r(vonatk.)=3 3
alakúnak adódik.
r2 r(vonatk.) r2 r1 r2
*
) F dr = *
) F dr + *
) F dr = – *
) F dr + *
) F dr
r r 1 r(vonatk.) r(vonatk.) r(vonatk.)
1
r
** Ekkor pl. (2.185) – -! Mm0 = –! Mm + ! Mm , azaz végtelen értékű lenne.
+ r .o r r
r=o
*** "Gyakran", mert pl. egy töltött végtelen huzal, vagy egy kondenzátor potenciáljának
kiszámításánál ez nem lenne megvalósítható, vagy nem lenne célszerű (ld. 6.1.4. pontot).
Forrás: http://www.doksi.hu
182
r
* - 1 Qq 0 1 Qq
Epot(r) = – 2 , / dr = (2.186)
) +445o r2
. 445o r
r(vonatk.)=3
3. Példa. Határozzuk meg egy test gravitációs térből származó potenciális
energiáját a Föld felszínének közelében! A vonatkoztatási pont legyen a
végtelenben!
1Epot 6 drpot 77 ·h
dE
R
dEpot Mm
= ! R2
dr
R
Így
$!Mm'
1Epot 8 # R2 &·h (2.187)
" %
183
dE
F(x) = – dxpot (2.189b)
azaz konzervatív erőtér esetében az adott pontban ható erő egyenlő a potenciális
energia adott helyen vett differenciálhányadosának (–1)-szeresével. (Ilyen esetet tár-
gyalunk a 2.40. ábrával kapcsolatos szövegben.)
9 9 9
(A , , jellel azt jelöltük, hogy miközben x, y, z szerint külön-külön derivá-
9x 9y 9z
lunk, a másik két koordináta konstans.)
- 9E 9E 9E 0
F(r) = – ,i pot + j pot + k pot/ (2.190b)
+ 9x 9y 9z .
alakban is felírhatjuk (ld. Függelék). A szögletes zárójelen belüli kifejezésnek külön
jelölése is van: grad Epot és a potenciális energia gradiensének nevezzük. Vagyis:
r
Epot = – *
) F(r)dr
ro
r
$ 1 1 2' 1
* k r dr = #– k r2 + k ro& = – k r2 + C
Epot = –)
" 2 2 % 2
ro
Forrás: http://www.doksi.hu
184
5. Példa. Számítsuk ki, hogy mennyi egy q1 = 10–5 C töltéstől 0,5 m-re
lévő q2 = 10–4 C töltésű testnek a helyzeti energiája a q1 töltés elektromos
terében!
Megoldás:
0,5
Epot = – *
1 q1q2
2 445 x2 dx = 9·109·10–9 ·2 = 18 J.
) 0
3
a.) a végtelenhez,
b.) a Föld felszínéhez képest?
Megoldás:
A Föld sugara R 8 6370 km, tömege M 8 5,97·1024 kg és jelöljük a
műhold tömegét m-mel !
a.)
R+h
- Mm0 Mm 5,97·1024·103
Epot = ,– ! r / = –! R+h 6 –6,67·10–11 (6370+10000)·103 6 –2,43·1010 J
+ .
3
R+h
- Mm0 Mm Mm Mm h
b.) Epot = ,– ! r / = – ! R+h + ! R = !:R(R+h) 8
+ .R
5,97·1024·103
8 6,67·10–11 · 6370·103(6370+10000)·103 6 +3,81·103 J
185
2.5.2.2. A potenciál
q ezekben az egyenletekben szorzótényezőként szerepel.
r
;:= – *
) E dr (2.193)
+3
r r r
1 Q 1 -Q0 1 Q
;=– *
) E dr = – 445 * ) r2 dr = 445 ,+ r /. = 445 r
+3
o
+3
o 3 o
* Itt is érvényes (ld. 2.5.2.1. pont), hogy célszerűségből, pl. a (2.194a,b) esetében legyen
r(vonatk.) = 3. De pl. egy egyenletesen töltött végtelen lemeznél nem a végtelenbe helyezzük a
vonatkoztatási pontot (ld. 6.1.4. pontot).
Forrás: http://www.doksi.hu
186
d;
Ex = – dx (2.196)
9; 9; 9;
Ex = – , Ey = – , Ez = – (2.197a)
9x 9y 9z
- 9; 9; 9;0
E(r) = – ,i +j +k / (2.197b)
+ 9x 9y 9z .
esetében válasszunk olyan tartományt, amelyik tartalmazza az alapállapotbeli
pályasugarat (ao 6 5,29·10–11 m, ld. Függeléket).
Forrás: http://www.doksi.hu
187
;[J/kg]
-5 107 MF
; <r = > ? ! @
r
-2 108
-3 108
-4 108
10000 50000 r(km)
;[J/C]
250
200
1 q
150 ; <r = > @
4450 r
100
50
1 1021
1 10-11 9 10-11
r(m)
5 10-11
2.37. ábra. Potenciál a Föld gravitációs terében (a), illetve egy hidrogén
atomban (b)
188
és így
MFöld
;(r) = –! 3 · r2, ha r < RFöld (2.199)
RFöld
2.5.3. A mechanikai energia megmaradásának tétele.
"Potenciáldiagramok"
t
2 d $1 r(t )
· 2'& dt = * F dr
2
* #
) dt "2 mr ) (ld. (2.171a,b))
%
t1 r(t1)
1
(2.171a,b) baloldalán az 2 mr·2 kinetikus energia (2.171c) megváltozása áll, míg
(2.171a,b) jobboldala az erőtér (!)
r1 = r(t1) és r2 = r(t2)
zés a potenciális energia segítségével is felírható; mivel a potenciális energia az
erőtér ellenében végzett munkával (ld. (2.180)) egyenlő, a (2.171a,b) jobboldalán
viszont az erőtér munkája áll, az előjel figyelembevételével:
(2.171a,b) pedig az
1 1
2(t ) – mv2(t ) = –E
mv 2 1 pot(r2) + Epot(r1)
2 2
alakba írható, ahonnan v1=v(t1), v2=v(t2) jelöléssel, átrendezéssel a
1 2 1 2
mv 1 + Epot (r1 ) = mv 2 + Epot(r2) (2.201)
2 2
189
nem hatnak, ezért a rendszer energiája állandó. Mivel a nehézségi erőtér kon-
zervatív, a test esése során potenciális energiája kinetikus energiává alakul át,
miközben összenergiája állandó. A testnek h magasságban csak potenciális
energiája van; ennek értéke (ha a vonatkoztatási pontot a Föld felszínén
választjuk):
E = Epot(h) = mgh
A földreérkezéskor csak kinetikus energiája van
v = 2gh
1
Ekin = mv2 = mgh
2
ahol
Forrás: http://www.doksi.hu
190
(b) (K)
Epot = Epot + Epot = – ( W(b) + W(K)) (2.202b)*
A pontrendszerek esetében tehát mind a belső (b), mind a külső (K) erők W(b) ill.
W(K) munkája is ad energiajárulékot.
A pontrendszerek mechanikai energiamegmaradási tétele természetesen felírható
(b) (K)
Ekin + Epot + Epot = állandó (2.203)
alakban is.
(b) (K)
Ekin + Epot = – W = állandó (2.204)
Vizsgáljunk meg pl. egy rugóra erősített m tömegű testet gravitációmentes térben
(ld. 2.38. ábra) és hanyagoljuk el a rugó tömegét. Ha a testet xo egyensúlyi helyzetéből
x = A-val kitérítjük, harmonikus rezgésbe kezd. A rezgés során kinetikus és
potenciális energiájának összege állandó. A 2.5.2. pont 3. példájában levezettük, de a
középiskolából is tudjuk, hogy egy x=0 pont körül harmonikusan rezgő test poten-
ciális energiája (ld. (2.192)):
1
Epot = 2 Dx2
* W(b) = 1 B W(b)
2 i
i
Forrás: http://www.doksi.hu
191
2.38. ábra. Rugóra erősített rezgő tömegpont
2.39. ábra. A harmonikus rezgőmozgást végző tömegpont (harmonikus oszcillátor)
potenciáldiagramja. Az Eössz összenergia, valamint Ep potenciális és Ek kinetikus
energiák értéke x=0, x=A ill. x=x1 helyen
x=0 x=A x = x1
Ep = 0 Ep = Eössz Ep C 0
Ekin = Eössz Ekin = 0 Ekin C 0
F=0
9Epot F=–
9Epot
F= – = –DA 9x x=x
9x x=A 1
Forrás: http://www.doksi.hu
192
A 2.39. ábra értelmezése: A test (pl. tömegpont ill. egy kiterjedt test tömeg-
középpontja) az x tengelyen mozog, x tengely irányú erő hatása alatt. A potenciális
energiát az x tengelytől a potenciális energiafüggvény görbéjéig húzott nyíllal
ábrázolhatjuk. A nyíl iránya adja meg az energia előjelét, ami az ábrán mindenütt
pozitív (illetve az origóban nulla). A rendszer teljes energiáját az Eössz magasságában
az x tengellyel párhuzamos egyenes jelöli ki. Mivel a rezgés során a potenciális és
kinetikus energiák összege állandó, a kinetikus energiát úgy ábrázolhatjuk, hogy a
potenciális energia függvénytől a teljes energiáig is rajzolunk egy nyilat. Az x1
pontban ez a nyíl is pozitív irányú, azaz a kinetikus energia is pozitív. Az
amplitúdónak megfelelő x=A pontban a potenciális energiafüggvény metszi az
összenergia egyenesét. A metszéspontban a teljes energia potenciális energia, vagyis a
kinetikus energia nulla. A test nem juthat egyensúlyi helyzetétől távolabbi pontba,
mert ott kinetikus energiája negatív lenne, ez pedig lehetetlen.
A tömegpont Eössz energia esetén a 2.39. ábrán körökkel jelzett bal- ill. jobboldali
fordulópont között rezeg.
potenciális energia függvény minimumának megfelelő x értéknél, illetve inflexiós
pontjaiban nulla.* Ezek szerint, ha valamely tömegpont a fent felsorolt helyeken
tartózkodik, akkor rá nem hat erő, vagyis ha az illető helyen a tömegpont
nyugalomban volt, akkor (külső hatások nélkül) nyugalomban is marad, azaz
egyensúlyban van. Ha az egyensúlyi helyzetéből kissé kimozdítjuk, akkor
193
A kinetikus és potenciális energia összege:
1 1 1 1
Eössz = 2 Dx2 + 2 mv2 = 2 DA2 sin2 (Dt + Eo) + 2 m A2D2 cos2 (Dt + Eo)
(2.205a)
Mivel (2.100b)
D
D=
m
1 1 D
Eössz = 2 DA2 sin2(Dt + Eo) + 2 mA2 m cos2(Dt + Eo) =
1 1
= 2 DA2 [sin2(Dt + Eo) + cos2(Dt + Eo)] = DA2
2
A potenciális–energia diagram (általánosan elfogadott — de nem egzakt —
elnevezéssel potenciáldiagram; a továbbiakban mi is átvesszük ez utóbbi elnevezést)
a fizikában a kölcsönható rendszerek energiaviszonyainak szemléltetésére igen
elterjedt, — ezért “olvasásának” egyszerű “szabályaira” e helyen mi is kitérünk.
Ebből
194
2.40. ábra. Egy kétatomos molekula rezgésének potenciális energia (“potenciál”)
diagramja. Az Epot potenciális-, Ekin kinetikus- és Eössz az összenergia értékei három
különböző (a, b, c) energianullpont választásnál. Jelölés: a pozitív értékű
mennyiségeket felfelé, a negatív értéküeket lefelé irányuló nyilakkal jelöltük.
A kinetikus energia értéke a diagram bármely xi pontjában könnyen leolvasható,
mint az Eössz és az Epot (xi) távolsága; az Ekin (xi)-t tehát az E0 választástól
függetlenül megkapjuk, ha az Epot (xi)-től kiindulva az Eössz = adott konst. vonalig
húzott távolságot megmérjük. Ennek értéke és pozitív előjele a (II) egyenlet szerint és
a 2.40 a,b,c ábrán jól láthatóan független a E0 = 0 energianullpont megválasztásától.
A (kétatomos) molekula atomjai közötti kötés nem merev, inkább egy rugóhoz
hasonlít: mikor a molekulák ütköznek, vagy más módon gerjesztődnek, — az atomok
egymáshoz képest egy r0 = x0 (ld. 2.40. ábrát) egyensúlyi helyzet körül rezgésbe
jönnek, mivel az atomok közötti távolság csökkenésekor taszitóerők, növekedésekor
Forrás: http://www.doksi.hu
195
alakú) és a rezgések amplitudója (a potenciálvölgy fordulópontjai között) növekvő
Eössz energiával egyre nő.
a potenciálvölgyön kívül formálisan negatív Ekin értéket kapnánk.)
196
2.41. ábra. Szabad (a) és kötött (b) elektronállapot a H atommag terében
(Jelölés: a pozitív értékeket felfelé, a negatív értékeket lefelé irányuló
nyilak jelölik.)
2.5.4. Nem konzervatív erőterek*
( Egy erőtér akkor nem konzervatív, ha van legalább egy olyan zárt (g)
görbe, amelyre (2.183) nem teljesül, azaz
*
o E(r) dr C 0
) (2.206)
(g)
Az olyan erőtereket, amelyekben van olyan zárt görbe, amelyen egy testet "kör-
bevíve" a végzett munka nem nulla, örvényes erőtereknek nevezzük. Az örvényes
erőterekben is lehetnek ugyan zárt görbék, amelyeken egy "töltést" körbevíve a végzett
munka nulla, de vannak olyan zárt görbék is, amelyekre ez nem teljesül.
* A konzervatív erőtér által kifejtett erőt rövidítve szokás konzervatív erőnek is nevezni. Ugyanakkor
pl. a súrlódó erő stb. esetében nem beszélhetünk erőtérről; ilyenkor a helyes szóhasználat: "nem
konzervatív erő".
Forrás: http://www.doksi.hu
197
nem nulla. A második esetben pedig egy nem állandó sebességgel, egy zárt görbén
körbevitt testen végzett munka nagysága a test v(t) sebesség–függvényétől is függ;
utóbbira jó példa a mozgó vezetővel létrehozott indukált elektromos térerősség (ld.
6.3.2. pont). Más szavakkal: ezekben az esetekben a rendszer munkája nemcsak a test
kezdeti és véghelyzetétől függ.
( Ha egy zárt görbe menti munka nem nulla, akkor a testet ilyen görbe mentén
tetszőlegesen sokszor körbemozgatva korlátlanul lehetne munkát termelni anélkül,
hogy e munkavégzés energiafedezetét valahonnan biztosítanánk; azaz nem teljesülne
az energiamegmaradás elve. Hogy utóbbi teljesüljön, ezt a termelt (előjeles) munkát
valamilyen más munkafajtának, energiaforrásnak kell fedeznie ill. (ha a rendszer végzi
a munkát) a munkának más típusú munkává vagy a rendszer belső energiájává kell
átalakulnia.
E = EM + U (2.207)
198
energiáját. A belső energia ezen járulékait szokták termikus energiának is nevezni.
Ezek a belső energiajárulékok az alábbiakban ismertetett okok miatt csak T > 0 K
hőmérsékleten lépnek fel. Ha csak külön nem jelezzük, belső energián a termikus
energiát értjük.*
energia megváltozását eredményező energiaátadási folyamat (ld. 1.2.2. pontot és
alább) egy válfaja; a hő mindig hőátadáshoz (hőközléshez) kapcsolódik. A belső
energia nem bontható fel hő- és munka járulékra.]
A belső energia része az u.n. zéruspontenergia (azaz a sokrészecskerendszer energiája T=0K-en) is; ezt
alapállapoti energiának is nevezik. Ide soroljuk először is a magenergiát (a magbeli kötési energiát, valamint a
magbeli kinetikus és potenciális energiát); a magenergia sok nagyságrenddel nagyobb, mint a többi energiajárulék,
ezért szintén állandónak tekinthető, és így a !U különbség képzésekor szintén kiesik. Ide tartozik másodszor a
kémiai kötési energia és harmadszor a kvantummechanikai okokra visszavezethető rezgési zéruspontenergia.
Ezek az utóbbiak jelentik a különbséget két különböző kémiai anyagfajta zérusnívója (alapállapota) között. Ezek
csak kémiai átalakulásokban változnak.
Forrás: http://www.doksi.hu
199
(állapottérbeli) útjától függenek: nem állapot-, hanem útfüggvények. Ezért a DQ ill.
DW értékét sohasem lehet az állapotváltozás vég- és kezdeti állapota különbségéből
kiszámítani; a számítást a konkrét (állapottérbeli) útra kell elvégezni! Ezt jelezzük
azzal, hogy dQ és dW helyett DQ –t és DW –t írunk, míg pl. az állapottérbeli úttól
független infinitezimális belsőenergia változást dU –val jelöljük.
" Fentebb említettük, hogy a belső energia magában foglalja a kötési energiákat
is. Korlátozzuk magunkat most a kémiai kötési energiára. Vizsgáljuk a problémát egy
egyszerű eseten a
H + H # H2
A felszabadult kötési energia az Einstein–féle E = mc2 tömeg–energia ekvivalencia
szerint (ld. 2.6. pontot) tömegdefektusként is megjelenik: a kötött rendszer tömege
mindig kisebb, mint a szabad részecskék tömegének összege. Erre a következő
pontban konkrét példa kapcsán is visszatérünk.
200
RELATIVITÁSELMÉLETBEN. TÖMEG–ENERGIA
EKVIVALENCIA, TÖMEGDEFEKTUS
W= %
$ F dx (2.208b)
x1
dx
dx = dt dt = v dt (2.209)
Ezt a (2.208b)-be helyettesítve:
t2
W= %
$ F v dt (2.210)
t1
t
2 dp
W= %
$ dt v dt (2.211)
t1
mv
A p relativisztikus impulzus kifejezését (ld. (2.58)) felhasználva
1–v2/c2
t
2 d ( mv +
W= %
$ v · dt ' 1–v2/c2* dt (2.212)
t
& )
1
Forrás: http://www.doksi.hu
201
d ( mv +
dt '& 1–v2/c2*)
Beláthatjuk, hogy a (2.212)-ben az integráljel alatt szereplő v
kifejezés tulajdonképpen az
mc2
(2.212a)
v2
1 – c2
differenciálhányadosa.
( d(mv)
+
= v' *=
d mv dt d 1
v dt + mv
v2 ' v2 dt v2*
1 – c2
& 1 – c2 1 – c2
)
( ( (–2v·v+
' 2 * v· ++
=v·' '– 1 ** =
mv· & c )
+ mv
' v2
1 – c2 ' 2 ( v2+ **
'1 – c2 *
3/2
( mc2'1 – c2 * + mv2+
( v + 2
= v( + = v·v· ' &
· ·
mv
+
2
mv v ) *=
' 1– 2 2( v + *
v 2 2 3/2
' c2 ('1 – v +* *
2 3/2
c '1 – c2 *
& c & ) ) & & c2 ) )
.
. mc2 mvv
= v·v 3/2 = 3/2 (2.212c)
( v2+ ( v2+
c2 '1 – c2 * '1 – c2 *
& ) & )
202
t
2 d ( mc2 +
W=%
$ dt ' v2*
dt (2.213)
t1 ' 1 – c2 *
& )
a (2.213) egyenlettel.
2.6.2. A kinetikus és teljes energia relativisztikus
kifejezése
" A klasszikus mechanika szerint egy testre ható erő a testen munkát végezve
egyik lehetőségként (ld. 2.5. bevezetőjét) a test kinetikus energiáját változtatja meg. A
korrespondencia elve (ld. az 1.1.4. pontot) szerint ennek így kell lennie a relativitásel-
méletben is. Tehát (2.213)-nak egyenlőnek kell lennie a relativisztikus kinetikus
energia megváltozásával (munkatétel, ld. (2.173)). Legyen t1=0 és t2=t! Az integrálás
elvégzése után:
( 1 1 +
!Ekin = W = mc2 ' – * (2.214)
& 1–v (t)/c
2 2 1–v (0)/c )
2 2
( 1 +
Ekin = mc2 ' – 1* (2.215)
& 1–v (t)/c
2 2 )
A (2.215) a kinetikus energia relativisztikus kifejezése. Kis sebességekre ez valóban
visszaadja a klasszikus fizikai képletet. Ha v << c, akkor*
( v2+– ½ 1 v2
'1 – c2 * , 1 + 2 c2
& )
ezért v << c-re:
(( 1 v2+ + 1
Ekin , mc2 · ''1 + 2 c2 * – 1* = 2 mv2
&& ) )
1. Példa. A test kinetikus energiáját ismerve a (2.214) ill. (2.215) képlet
alapján kiszámíthatjuk a test sebességét.
2
* Legyen x - v2 -el. Ezzel 1 1
, 1 + x (ld. Bronstejn, id. mű).
c 1–x 2
Forrás: http://www.doksi.hu
203
U [kV] v vkl vkl–v
ill. v
Ekin [keV]* [108 m/s] [108 m/s] [%]
"
A kinetikus energia (2.215) képletében megjelenik egy sebességfüggetlen, mc2
nagyságú tag. Ez a nyugvó testnek megfelelő energiatag az ún. nyugalmi energia:
mc2
Ekin = – Enyug (2.216)
1–v2/c2
A nyugalmi energia tehát
Enyug = mc2 (2.217)
A (2.216) ill. (2.217) képlet szerint tehát egy m tömegű nyugvó testnek
pusztán tömegéből származóan is van mc2 nagyságú energiája. Ez a
tömeg-energia ekvivalencia elve.
* 1 keV = 1,6·10–16 J
Forrás: http://www.doksi.hu
204
növeli. Ha egy rendszert felmelegítünk, akkor nő belső energiája és így (nyugalmi)
tömege is.
azaz (2.216)-ból
mc2
E= (2.219)
1–v2/c2
m2c4
E2 = 1–v2/c2 (2.220)
m2v2c2
p2c2 = 1–v2/c2 (2.221)
és az így kapott (2.221) képletet vonjuk ki (2.220)-ból!
" Egyes részecskék nyugalmi tömege azonban nulla. Ilyen részecske például az
elektromágneses tér energiakvantuma, az ún. foton. Mint azt a (2.219)-ből láthatjuk,
az m=0 és E.0 összefüggés csak akkor állhat fenn, ha v=c, ekkor ugyanis a (2.219)
0/0 alakú határozatlan kifejezéssé válik, amelynek értéke tetszőleges lehet. Vagyis
nulla tömegű részecskék csak fénysebességgel mozogva létezhetnek. Ilyenkor az
impulzust a (2.222) képlet alapján kaphatjuk meg:
* E tárgyalás során a test, mint rendszer nincs (külső) erőtérben, — így a rendszer, mint egész Epot
potenciális energiájával itt nem számolunk.
Forrás: http://www.doksi.hu
205
E = pc (2.223)
E h/ h
p= c = c = (2.224)
0
" Mint (a 2.3.1.2. pont végén) mondtuk, egy rendszer tömege nem függ a
rendszer sebességétől. Ha ugyanannak a rendszernek különböző vonatkoztatási
rendszerekben meghatározzuk az energiáját és impulzusát, akkor (2.222) szerint
vonatkoztatási rendszertől függetlenül ugyanazt a tömeget kapjuk, azaz a rendszer
tömege invariáns.* Ha egy összetett rendszert vizsgálunk, akkor meghatározhatjuk a
rendszert alkotó egyes alrendszerek (testek, részecskék,...) energiáját, impulzusát, il-
letve tömegét is. Ebben az esetben az alrendszerek tömege is invariánsnak adódik.
kinetikus energia dominál. Ha pl. a vizsgált rendszer egy tartályba zárt gáz, akkor a
gázt alkotó részecskék kinetikus és a köztük levő kölcsönhatásnak megfelelő
potenciális energia is hozzájárul a belső energiájához, a rendszer tömegét ezáltal
megváltoztatja. Végsőkig egyszerűsítve a helyzetet: ha van egy darab, egy tartályban
pattogó részecskénk, akkor, bár a részecskék tömege minden vonatkoztatási
rendszerben ugyanaz — vagyis független a részecske sebességétől —, a tartályból és a
részecskéből álló rendszer tömege már függeni fog a részecske tartályhoz viszonyított
sebességétől!
"
Ha a vizsgált rendszer összimpulzusa nulla, tehát a test nyugalomban van, ak-
kor (2.222)-ből visszakapjuk a tömeg–energia ekvivalencia (2.217) képletét.
2
* A (p,E) négyesvektor komponensei (p ,p ,p , E+ és hossza E2 – p2 = m2c2 (ld. 2.222). Az energia
& x y z c) c
tehát a (p,E) négyesvektor egyik komponense, az mc2 viszont egyenlő ezen négyesvektor hosszával,
ami invariáns.
Forrás: http://www.doksi.hu
206
= 8,187240858·10–14 · 6,2418·1018 [eV] =
= 0,511 [MeV].
= 2,01474 u
a különbség 0,00238 u
(a tömegdefektus):
1
H2(gáz) + 2 O2(gáz) = H2O (gáz)
207
!E 2,42·108
!m = c2 , 9·1016 = 2,7·10–9 kg
tömegdefektus felel meg. Ez közelítőleg 10–10-szerese a keletkező 10 kg víz-
nek. Ezt a változást még a legjobb analitikai mérlegekkel sem lehet kimutatni.
6. Példa. 1 kg 0 °C-os O2 gázt 1000 °C-ra melegítünk. Mennyi a me-
legítés hatására bekövetkező tömeg változás? (1000 g O2 = 31,25 mol O2)
f m 5 1000
!U = SF R!T , 5
2 M 2 · 32 8,31·1000 = 6,5·10 J
Ez az energia növekedés megfelel:
!U 6,5·105
!m = c2 , 9·1016 = 7,2·10–12 kg = 7,2·10–9 g
tömegnövekedésnek.
208
2.7. ÜTKÖZÉSEK
A dinamika tanulmányozását az ütközések során megszerzett ismeretek felhaszná-
lásával kezdtük. Az ütközések vizsgálatával jöttünk rá, hogy az impulzus, és nem a
sebesség az, aminek megváltozása jellemző a testek kölcsönhatásának a jellemzésére.
Az impulzussal vezettük be az erő fogalmát. Nem foglalkoztunk ott azonban
részletesen az ütközések leírásával. Ennek két oka volt. Egyfelől az ütközések
részletes leírásához szükségünk van a mechanikai energia képleteire, illetve
megmaradásának elvére, másfelől nem csak a newtoni fizika szerinti, hanem a
relativisztikus ütközésekkel is szeretnénk foglalkozni.
beszélünk.
* A valóságban (mikrofizikailag nézve) közvetlen (kontakt) érintkezés nincs is: ilyenkor is a testet
alkotó atomok hatnak kölcsön erőterük közvetítésével.
Forrás: http://www.doksi.hu
209
"
'
mv # mvo = $p = & Fdt (2.226)
%
o
A (2.226) jobboldalán a középiskolából ismert erőlökés szerepel*.
() Kinematikai szempontból
210
() Dinamikai szempontból
ütközés előtt és után megegyezik. Tökéletesen rugalmas ütközés a valóságban nem
létezik, így valódi ütközések leírására ez az idealizált határeset akkor alkalmas, ha
az ütközés során fellépő energiaveszteségektől eltekinthetünk;
— a valóságos ütközések során a fenti két feltétel általában nem teljesül: sem az
összes kinetikus energia nem marad meg, sem a részecskék ütközés utáni, az
ütközési normális irányába eső sebességkomponensei nem egyenlőek.
ütközések
, ,
p1 + p2 = p1 + p2 (2.227a)
* Ez a bonyolultnak tűnő megfogalmazás arra utal, hogy az ütközéskor a testek nem szükségszerű-
en “ragadnak össze”, — azaz az ütközési normálisra merőleges irányokban egymáshoz képest
elmozdulhatnak.
Forrás: http://www.doksi.hu
211
1 2 1 2 1 ,2 1 ,2
2 1 1 2 2 2 2 1 1 + 2 m2 v 2
m v + m v = m v (2.227b)
2.43. ábra. Két, tökéletesen síma, vízszintes felületen mozgó, tökéletesen rugalmas
gömb alakú test egyenes ütközése: a) ütközés előtt, b) ütközés után
, ,
m1 v1 + m2 v2 = m1 v1 + m2 v2 (2.228a)
1 2 1 2 1 ,2 1 ,2
m v + m v = 2 1 1 + 2 m2 v 2
1 m v (2.228b)
2 1 2 2 2
Az egyenletrendszert megoldva, erre a speciális esetre az ütközés utáni sebességek
az ütközés előttiekkel kifejezhetőek:
, m 1 - m2 2m2
v1 = v1 + v2 (2. 229a)
m 1 + m2 m 1 + m2
, 2m1 m 2 - m1
v2 = v1 + v1 (2. 229b)
m 1 + m2 m 1 + m2
Alábbiakban lássunk néhány példát két golyó egyenes ütközésére.
212
, ,
m1 (vo - v1) = m2 v2
illetve
2 ,2 ,2
m1 (vo - v1 ) = m2 v2 (I)
,
egyenleteket kapjuk. A (2.230a) átalakított alakját mindkét oldalon v2 -vel
szorozva
, , ,2
m1 (vo - v1) v2 = m2 v2 (II)
majd (II)-ből (I)-t kivonva
, , 2 ,2
m1 (vo - v1) v2 - m1 (vo - v1 ) = 0
, , , ,
(vo - v1) v2 - (vo – v1 ) (vo + v1 ) = 0
, , ,
(vo - v1 ) (v2 - vo - v1 ) = 0
,
A (vo - v1) nem lehet nulla (u.i. ekkor (1)-es és (2)-es golyó nem ütközne),
tehát fenn kell állnia, hogy
, ,
v2 - vo - v1 = 0 (III)
azaz
, ,
v2 = vo + v1
Ha a tömegek azonosak:
,
m1 = m2 * v1 = 0
213
,
v2 = vo
2. Példa. Azonos tömegű, egymással szemben mozgó (v1 + 0 és v2 , 0)
tökéletesen rugalmas golyók ütközésekor a (2.229) egyenletekből:
,
v1 = v2
,
v2 = v1
, 2m
v2 = m + M v1 (2.231b)
4. Példa. Ütközés fallal. Ez az ütközés a fenti (2.231a) eredmény alapján az
M * - határesetel írható le: ekkor az m tömegű részecske ugyanakkora
sebességgel pattan vissza a falról, mint amekkorával beleütközött:
,
v1 = - v1 (ld.(2.231a))
2.7.2.2. Ferde ütközések.
, m 1 - m2 2 m1
v1n = m + m v1n + m + m v2n (2.232a)
1 2 1 2
Forrás: http://www.doksi.hu
214
, 2 m1 m2 – m1
v2n = v1n + v (2.232b)
m 1 + m2 m1 + m1 2n
, ,
v1t = v1t ; v2t = v2t (2.232c)
Így a (2.231) összefüggések a 4 ismeretlen (v1n, v2n, v1t, v2t)
meghatározására éppen 4 egyenletet adnak.
inerciarendszerben, ahol az egyik test nyugalomban van.
, ,
mv1x = mv1x + mv2x (2.233a)
, ,
0 = mv1y + mv2y (2.233b)
1 2 1 / ,2 ,2 1 1 / ,2 ,2 1
2 mv1x = 2 m .v1x + v1y 0 + 2 m .v2x + v2y 0 (2.234)
2 ,2 ,2 , ,
v1x = v1x + v2x + 2 v1x v2x
,2 ,2 , ,
0 = v1y + v2y + 2 v1y v2y
215
/1 1
Osszuk végig (2.234) -et 22 m3 -el
. 0
v1x = /.v1x + v1y 10 + /. v2x + v2y 10
2 ,2 ,2 ,2 ,2
, , , ,
p1 = p1 + p2 * v1 = v1 + v2 (2.235a)
2 ,2 ,2
v1 = v1 + v2 (2.235b)
216
v'1n
1
v'1t1
v'1
5
5
v1
v1t1
v1n
1
energiájává.
217
A tökéletesen rugalmatlan ütközéseknél az ütköző testek kinetikus energiája nem
marad meg. Ekkor tehát csak az impulzus megmaradását kifejező
, ,
m1 v1 + m2 v2 = m1 · v1 + m2 · v2 (2.236)
, ,
v1n = v2n (2.237a)
, ,
v1t = v1t v2t = v2t (2.237b)
sebesség ekkor (mivel tehát v1 = v1n stb.), (2.236)-ból:
, , m1 m2
v1 = v2 = m + m v1 + m + m v2
1 2 1 2
218
v1n – v2n relatív sebesség nagysága kisebb, mint a v2n – v1n volt. Ezért a valódi
ütközések jellemzésére célszerűen az ütközés utáni és előtti relatív sebességek
arányát, az
, ,
v1n – v2n
6=v – v2n (2. 238)
1n
, m1 – 6m2 (1 + 6) m2
v1 = v1 + v (2.239a)
m 1 + m2 m 1 + m1 2
, (1 + 6) m1 m2 – 6m1
v2 = v1 + v (2.239b)
m 1 + m2 m 1 + m1 2
8. Példa. Egy m1 tömegű részecske nem tökéletesen rugalmas egyenes
(merőleges) ütközése sík fallal. Ekkor az m2 $ $ ,
= mfal = - és v2 = vfal = vfal = 0.
,
Látható, hogy (2.239a)-ból következően: v1 = – 6 v1. Tehát például egy az acél-
lapra rálőtt acélgolyó kb. fele akkora sebességgel pattan vissza. Ilyen módon
keménységpróbák végezhetőek. (Tökéletesen rugalmas ütközésnél viszont
,
6 = 1, így esetünkben is v1 = – v1 ld. (2.231a) egyenletet).
Forrás: http://www.doksi.hu
219
alapuló alaptörvény, érvényessége a relativisztikus esetre is fenn kell álljon,
egyébként szembe kerülnénk a korreszpondencia elvével.
majd az ütközés után visszapattanó saját labdájukat az eldobók kapják is el.* Legyen
az elhajítás v sebességének nagysága a saját koordinátarendszerben mérve mindkét
labda esetén ugyanakkora..
(
A 2. 47b,c. ábrából láthatóan az eldobástól az elkapásig az A labda K-ban
2$yA = 2 utat tesz meg v (K-ban mért) sebességgel; a B labda K'-ben (ld. 2.47c
ábrát), 2 $y , = 2 utat tesz meg v' (K'-ben mért) sebességgel: mivel az y ill y' tenge-
B
lyek merőlegesek a vonatkoztatási rendszerek relatív mozgásirányára az y koordináták
egyenlőek:
* Az egyidejűség kérdése itt nem jelent problémát: mindkét megfigyelőnek úgy kell a labdát
eldobni, hogy a két egymással szemben mozgó koordinátarendszer relatív mozgását figyelembe véve
találkozzanak. Mivel a másik rendszerben eldobott labda által megteendő távolság nem egyenlő, a saját
rendszerben eldobott labda által megteendő távolsággal (ld. 2.47b,c. ábrákat), az eldobás pillanata nem
lesz egyidejű.
Forrás: http://www.doksi.hu
220
2.47. ábra. A relativisztikus impulzus levezetéséhez
a) a koordinátarendszerek felvétele; b) elmozdulások és sebességek a K
rendszerben; c) elmozdulások és sebességek a K' rendszerben
(Az ábra x-y síkja a papír síkja; a z tengely arra merőleges lenne; tehát
az ábra felülnézet)
Forrás: http://www.doksi.hu
221
K-ból nézve az A labda eldobása és elkapása ugyanazon az x helyen történik; az
eldobás és elkapás között K-ban mért idő tehát az M megfigyelő által mért
sajátidő:
2
$TA = (2.241a)**
u
2
$TB = u (2.241b)
( Nézzük most mindkét labdát az azt eldobó megfigyelőhöz képest relative mozgó
másik koordinátarendszerből!
$TB
$tB = 2
(2.242a)
vo
1 – c2
$TA
$t'A = (2.242b)
v2
1 – c2
* A M megfigyelő a K-beli x helyen áll, onnan dobja el és ott kapja el a labdát. A M' megfigyelő
pedig a K'-beli x' helyen áll.
** A megfigyelő sajátidejét most T-vel ill. T'-vel jelöljük Az erre a célra eddig használt " jelölést
alább a labdákkal együttmozgó koordinátarendszerbeli sajátidő jelölésére használjuk fel.
Forrás: http://www.doksi.hu
222
vAy, ~
vAy, vBy és ~
vBy
sebességeket is K-ból nézve. Ezek (az u-t most nem előjeles mennyiségként tekintve),
(ld. 2.47b. ábrát):
2$yA 2
vAy = = =u (2.243a)
$TA $TA
~
vAy = –u (2.243b)
2 2 2
2$yB 2$yB vo 2 vo vo
vBy = – =– 1 – c2 = – u · 1 – c2 = –u 1 – c2 (2.243c)
$tB $TB 2
2
~ vo
vBy = +u 1 – c2 (2.243d)
A negatív előjel azért lép fel, mert a B labda –y' irányban mozog.
A két A ill. B azonos m tömegű labda impulzusváltozásának (az ütközés utáni
impulzusból levonva az ütközés előtti impulzust) y komponensei (csak ezek
változnak!)
Ezért
$pAy + $pBy 7 0 (2.244c)
223
Fenti levezetésből láthatjuk, hogy fenti "kudarcunk" oka az, hogy a vBy ill. ~
vBy
2
vo
sebesség (és így $pBy is) tartalmazza a 1 – c2 szorzót, míg a vAy ill. ~
vAy vo-tól
független. (K'-ből nézve ez éppen fordítva lenne.)
2
vo
1 – c2
tényezőt a sebességből. A
2$yB
vBy =
$tB
2$yB, 2$yB, 1 u
, =
VBy = · = (2.245a)
$"B $t , u² u²
B 1– c 1 – c²
, =V = u
VBy By (2.245b)
u²
1 – c²
* Talán nem kell figyelmeztetni az olvasót, hogy a relativisztikus impulzust most nem levezetjük,
hanem heurisztikusan származtatjuk. Meg kell azonban mondani, hogy ez a fizikai lényegen nem
változtat: a relativisztikus impulzust úgy definiáljuk, hogy a megmaradási törvény teljesüljön. Az
eljárást ezen pont bevezetőjében indokoltuk!
Forrás: http://www.doksi.hu
224
2$y'A 1 u ,
VAy = = = VAy (2.245c)
$tA 2
vo u²
1 – c² 1 – c²
( Az impulzus y komponensét a
mu
py = mVy = (2.246)
u²
1 – c²
2 mu 2 mu
$pAy + $pBy = – + =0 (2.247a)
u² u²
1 – c² 1 – c²
Hasonlóképpen K'-ben
$pAy' + $pBy' = 0 (2.247b)
Általános irányú v sebességű mozgásokra a (2.246) egyenlet a
mv
prelativisztikus = (2.248)
v²
1 – c²
alakba, ahol d" a testtel együttmozgó vonatkoztatási rendszerbeli idő, azaz a sajátidő,
míg t az idő abban a rendszerben, ahol (ahonnan nézve) a test mozgását vizsgáljuk.
Forrás: http://www.doksi.hu
225
transzformációjának következménye, nem pedig a tömeg
transzformációja!
, ,
p1 + p2 = p1 + p2 (2.250a)*
, ,
E1 + E2 = E1 + E2 (2.250b)*
egy, az x tengely mentén relativisztikusan mozgó (2) részecske egy vele azonos
tömegű álló (1) részecskével ütközik, és az ütközés után mindkét részecske impulzusa
ugyanakkora szöget zár be az x tengellyel (ld. 2.48. ábra)!
226
, ,
Ez szimmetrikus ütközés azonos tömegű részecskék között, azaz p1 = p2 -vel!
részecske ütközés előtti impulzusával:
,
p1 = 2p1 cos 5 (2.251a)
,
p2 = 2p2 cos 5 (2.251b)
Innen
Ekin = 2E'kin (2.253)
A kezdeti p impulzus (2.222) alapján a teljes energiával is kifejezhető:
1
p = c ( E2 – m2 c4) (2.254)
1
p = c2 E'kin + 2E'kin 8 mc2 (2.255)
A p' impulzus is kifejezhető a részecskék ütközés utáni kinetikus energiái és
nyugalmi energiáik összegeként. Az impulzusmegmaradást esetünkben kifejező
(2.297) egyenlet szerint (2.254)-et felhasználva:
** E'
kin,1 = E'kin,2
Forrás: http://www.doksi.hu
227
2
1 /Ekin1 Ekin
p=2 2
E'kin + 2 mc E'kin = 2 2 2 3 + 28 mc2 2 · cos 5 (2.256)
. 0
Ekin + 2 mc2
cos 5 = (2.257)
Ekin + 4 mc2
1
Ekin 9 2 mv2 ,, mc2 (2.258)
Ekkor tehát
1
cos 5 = 2 (2. 259)
vagyis 5 = 45o, tehát a két részecske impulzusai (illetve sebességei) közötti 25 szög
éppen 90o. Ez pedig az ütközések newton mechanika szerinti leírásából már ismert
eredmény! Láthatjuk, hogy nem relativisztikus határesetben most is visszakaptuk a
newtoni mechanika eredményét.
rugalmas ütközés során a két részecske pályájának ütközés után egymással bezárt
szögét megvizsgálnunk (pl. egy ködkamrával, ld. 1.7. ábrát) ahhoz, hogy eldönthessük
relatisztikus, vagy nem relativisztikus ütközéssel állunk e szemben. Extrém
relativisztikus határesetben a szög tetszőlegesen kicsi lehet.
Forrás: http://www.doksi.hu
228
A relativitáselméletet az is megkülönbözteti a newtoni mechanikától, hogy benne
az energiamegmaradás egyaránt teljesül mind a rugalmas, mind pedig a rugalmatlan
ütközésekben. A rugalmatlan ütközések során belső energiává átalakuló energia
ugyanis az ütközésben résztvevő testek tömegét növeli meg. Ezt a tömegnövekedést
figyelembe véve a rugalmatlan ütközések leírása során is felhasználhatjuk mind az
impulzus, mind az energia megmaradását. A rugalmatlan ütközésre érvényes
összefüggések tehát (2.251)-nak megfelelően:
, ,
p1 + p2 = p1 + p2
, ,
(Ekin,1 + m1c2) + (Ekin,2 + m2 c2 ) = (E'kin,1 + m1c2) + (E'kin,2 + m2 c2 )
(2.260)
a testek összetapadnak. Miután az ütközés az ütköző két testből egy új test keletkezik
(2.261) jobb oldalán csak egy tag jelenik meg, amelyikban az új tömeg szerepel. Ez a
tömeg a klasszikus fizika szerint a részecskét tömegeinek összege, a relativitáselmélet
szerint viszont nagyobb annál. Az ütközés utáni mennyiségeket ezért index nélkül
csak egy felső vesszővel jelölve ekkor a (2.261) egyenletekből a
,
p1 = p 1 (2.261a)
összefüggést használjuk. (Miután a ”2” jelű test az ütközés előtt állt, teljes energiája
egyenlő a nyugalmi energiával.) Az m'c2 szorzatot (2.222) szerint az E'
összenergiával és a p' impulzussal kifejezve, majd E' és p'-t az ütközés előtti
mennyiségekkel kifejezve egyszerű átrendezés után:
Forrás: http://www.doksi.hu
229
2 2 2 2 2 2
m'2c4 = E'2– p'2c2 = (E + m2c4) 2 – p1 = E2 – p1 + m2c4 + 2E2 m2c4 (2.263)
A (2.264) utolsó egyenlőségjele után levő kifejezés első tagja (2.222) szerint éppen
m1 c2 .
Ha a harmadik tagban megjelenő E1 energiát most felbontjuk a kinetikus és
nyugalmi energiák összegére, akkor
2 2 2 2 2
m'2c4 = m1c4 + m2c4 + 2(Ekin,1m2c4 + 2m1 m2c4) (2.264)
ahonnan
m'2c4 = (m1 + m2)2c4 + 2Ekin,1 m2c2) (2.265)
m' = m1 + m2 (2.266b)
Például a 967me tömegű K mezon nevű elemi részecske 10–8 s alatt egy 237me tömegű
pozitív töltésű és egy 264me tömegű semleges pionra bomlik el:
K+ * :+ + :o
* ld. O. Chamberlain, E. Segrč, C. Wiegand, T.Ypsilantis, Physical Review 100, 947 (1955)
Forrás: http://www.doksi.hu
230
e–(gyors) + e–(nyugvó) * e+ + 3 e–
reakció, ahol e+ egy pozitron. Legalább mekkora energiával kell, hogy
rendelkezzen a gyors elektron, hogy a fenti reakció lejátszódhasson?
Forrás: http://www.doksi.hu
231
Tömegpontra Pontrendszerre Megjegyzés
Impulzustétel
Impulzusmegmaradás tétele
(K)
Ha ! F = 0, p· = 0 Ha ! Fi =0 r̈c = 0
p = konst.
dpc
dt = 0
vc = konst., pc = konst.
Impulzusmomentum tétele
N (K) (K)
d(r =)mr· ) d
= r =) ma = dt ! ( ri = pi) =! ri =p· i= MF,i = ri = Fi
dt i=1 i
= r =)p· = =! MF,i = ri = ! Fij = 0
(K) (K)
=! ri = Fi
i j
= r = F = MF (K)
= MF
dL (K) $ dL d N L=r=p
dt = MF = MF dt = dt ! Li =
i=1 Li = ri = pi,
N (K) (K)
= ! MF,i = MF N N
i=1 L= ! Li = ! ri = pi
i=1 i=1
Forrás: http://www.doksi.hu
232
Ha K (K) (K)
Ha ! MF,i = 0 MF,i = ri = Fi
r = mr̈ = r = F = MF = 0 i
akkor: akkor:
· ·
·
L = 0 azaz L = áll. L = ! Li = 0
i
mr = r̈ = 0 * r = v = áll.
azaz
N N
L= ! Li = ! ri = pi =áll.
i=1 i=1
r2
1 2 1 2
2 mv2 – 2 mv1= '
% F dr =
r $Ekin = W(K) + W(b) (!) Ekin,(pontrendszer) =
1
= W1,2
N 1 2
= ! mivi
$Ekin = W 2
i=1
d /1 1 Az erők munkája:
mr·· r· = dt 22 mr·23 = F·r·
. 0
r2
N N
W(b) ='
% ! ! Fijdri
dr = r·dt
r1 i=1 j=1
i7j
t
' d /1 mr·21dt =
& dt 22 3 r2
N
% . 0 W(K) = '
(K)
o % ! Fi dri
r1 i=1
r(t)
= '
% Fdr
ro
Forrás: http://www.doksi.hu
233
A mechanikai energia megmaradási tétele*
1 Ekin,2 + Epot(r2) = N 1 2
EM = 2 mv2 + Epot = áll. Ekin (pontr.) = ! 2 mivi
Ekin,1+ Epot(r1) i=1
1 2 Epot (tömegpontr.) = r
mv 2 + Epot(r2) =
2 '
b (K) Epot = – % F dr
1 2 = Epot + Epot =
r(vonatk)
= 2 mv1 + Epot(r1)
= –(Wb + W(K))
(b)
Ekin + Epot = W(K) (ld. (2.204))
Forrás: http://www.doksi.hu
234
3. KINETIKUS GÁZELMÉLET
A kinetikus gázelmélet bizonyos feltételeket (ld. 3.3. pont) kielégítő
sokrészecskerendszerek egyszerű statisztikus leírásával foglalkozik. Az elméletet
Maxwell és Boltzmann alapozták meg a XIX. század második harmadában. Az
kinetikus gázelmélet gyakorlati jelentőségét növeli, hogy az nemcsak a mérsékelten
kisnyomású ideális gázokra, hanem (a tapasztalat szerint) a vezetési elektronok
rendszere bizonyos tulajdonságainak leírására is alkalmazhatóak!
kiátlagolódás tényét igazolja, hogy léteznek egyensúlyi rendszerek és ezekben pl.
időben és térben állandó P nyomás, ill. T hőmérséklet mérhető.*
235
mérhető 1N mikrofizikai
makrofizikai P = 3 mr ! v2 " (részecske) jellemző
V
P mennyiség < v2 > átlagértéke
ahol N a részecskeszám a V térfogatban, < v2 > a részecske sebessége
négyzetének átlagértéke és mr egy részecske tömege.
1
! #kin, tr " = 2 mr ! v2 "
2N
P = 3 ! #kin,tr "
V
2
PV = 3 N ! #kin,tr "
V 2N 2
P n = 3 n ! #kin,tr " = PVm = 3 NA ! #kin,tr " = RT
és NA az Avogadro állandó és R az egyetemes gázállandó.
2 R
! #kin,tr " = N T = kBT
3 A
21
m ! v2 " = kBT
32 r
A P és a T mérhetősége igazolja, hogy létezik ! v2 " !
***
236
' Diszkrét értékkészletű fizikai mennyiségekre Legyen X egy ilyen fizikai
mennyíség (Pl. egy elektron energiája szilárdtestben)! Ha az Ntot összrészecskeszámú
rendszerben Ni részecske rendelkezik az X fizikai mennyiség i-dik lehetséges Xi
értékével:
X1, X2 . . . Xi
)
( Ni = Ntot = N
N1, N2 . . . Ni,
akkor
( Ni Xi ( Ni Xi
i i
!X"= = (3.1)
( Ni N
i
2 2
( vi Ni ( vi ) Ni
i ) i
! v2 " = N = N (3.2)
ahol
( ) Ni = N (3.2a)
i
2 2 2
v2 = (ivx + jvy + kvz)2 = vx + vy + vz (3.4)
Forrás: http://www.doksi.hu
237
3.2. ALAPFOGALMAK
annak a rendszernek az anyagmennyisége, amely annyi elemi egységet (részecskét)
tartalmaz, mint ahány atom van 0,012 kg (tehát 12 g) 12C-ben.
n mol-ban tehát n·NA darab részecske van (szokásos még az 1000 mol = 1 kmol egy-
ség).
Mivel egy mol kémiailag homogén anyag tömege egyenlő grammmokban(!)
kifejezett Ar (ld. alább) relatív atom- (molekula-) tömegével (ezt régebben: gramm
atomsúlynak nevezték)
kg kg g
M = Ar ·10–3 = Ar = Ar (3.7)
mol kmol mol
m m 0 mol 3
n = M = A , / g · g = mol2 ( 3.6a)
r . 1
képlettel számítható ki. Pl. 2 g H2 % 1 mol molekuláris hidrogén.
' Atomi tömegállandó (mu). A 12C izotóp 1 atomja nyugalmi tömegének az 1/12-
ed része.
238
(m12C) –27
12 = 1,6605402 · 10 kg
mu = (3.8)
'
Relatív atomtömeg, (Ar,i ), (régebbi elnevezés: atomsúly). Azt adja meg, hogy
az i molekula, illetve atom, ill. izotóp mi tömege hányszorosa a 12C izotóp tömege
1/12-ed részének (dimenzió nélküli szám):
mi
Ar,i = 1/12 m(12C) (3.9)
' Moláris térfogat (móltérfogat) (Vm) az egy mol anyag, vagyis NA db részecske
által elfoglalt térfogat, ahol m index a "mól"-ra utal. Ideális gázok esetében
normálállapotban [0 oC hőmérsékleten és 105 Pa (pontos érték) nyomáson*] értéke az
anyagi minőségtől függetlenül 22,711· 10–3 m³/mol.*
3 3
V 0cm 3 0m 3
Vm = n = 22711 /mol2 = 0,022711 /mol2 (3.10)
. 1 . 1
kifejezése.
' Móltört (xi). Azt adja meg, hogy az i-edik típusú részecskék anyagmennyisége
(ni) hogyan aránylik a rendszer teljes anyagmennyiségéhez (nössz).
ni ni
xi = = n (3.11)
( n i össz
i
Láthatóan ( xi = 1. Az xi·100 mólszázalékot ad meg.
i
' Anyagmennyiség-koncentráció (ci). Megadja, hogy 1 dm3 térfogatú térrészben
hány mól i-edik típusú anyag van. SI egysége a mol/m3; a kémiában elterjedtebb a
ni 0mol 3
V /.dm321
ci = (3.12)
* A IUPAC döntése értelmében nem 101325 Pa-on (ld. Függelék), hanem kereken 105 Pa-on.
Ennek megfelelően a 101325 Pa–nak megfelelő 22413 cm3 /mol helyett a Vm standard érték
22711 cm3 /mol, azaz 0,022711 m3/mol.
Forrás: http://www.doksi.hu
239
különböző hőmérsékletű testet termikus kölcsön hatásba hozunk, azok közös
hőmérsékletet vesznek fel: a melegebb test lehül, a hidegebb felmelegszik, a folyamat
során termikus egyensúlyi állapot áll be, mely tovább nem változik, közös egyensúlyi
hőmérséklet áll be.
Ha egy elegendően nagy (nagy hőkapacitású, ld. alább) testet egy kis (kis
hőkapacitású) testtel hozunk kapcsolatba, úgy a nagy hőkapacitású test
hőmérsékletváltozását elhanyagolhatjuk és a kis hőkapacitású test hőmérséklete jó
közelítéssel a nagy hőkapacitású test hőmérsékletére áll be. A kis hőkapacitású testet
így hőmérőnek, használhatjuk, ha valamelyik fizikai jellemzője (térfogata, kiterjedése,
elektromos ellenállása, stb) jól mérhetően, reprodukálhatóan és egyértelműen változik
a termikus kölcsönhatás során.
ismeretlen hőmérsékletű testet a hőmérővel és határozzuk meg X értékéből T-t.
X oC = 0,8x oR = (1,8 x + 32 ) oF
Forrás: http://www.doksi.hu
240
(önkényesen, de célszerűen rögzített) termodinamikai hőmérsékletének 1/273,16-od
része. (A víz hármaspontja, ld. 5.2.5. pont, P=611 Pa, és T=273,16 K.); jele T. A
termodinamikai hőmérséklet skálája, megegyezik a Celsius empirikus skálával: 1oC
hőmérsékletkülönbség egyenlő 1 K hőmérsékletkülönbséggel. A skála nullpontja
természetes nullpont: 0K=–273,15 oC.
(PVm)id = RT (3.14)
' Alapvető jelentőségű, hogy az (ideális) gázskála (és így a SI standard
termodinamikai hőmérséklet) nullapontja természetes nullpont. Gay-Lussac (1802)
kimérte, hogy az ideális gázok '5' hőtágulási- és '6' feszülési együtthatója azonos érték
1
5 = 6 = 273,15 . (Ezt az értéket a SI rendszer egyszerűen posztulálta, — így ez a SI-
ben az egyre nagyobb pontosságú mérésektől független definiált értéknek tekintendő.)
Gay-Lussac méréseiből következik, hogy
0 K = – 273,15 oC
(3.15)
o
0 C = 273,15
241
törvényből (PV = konst (m,T)):
[ PV = P0 Vx]t
PV = P0 V0 (1 + 5t) (3.18)
alakot ölt.
1 273,15 + t T
1 + 5 t = 1 + 273,15 · t = 273,15 7 T (3.19)
0
Legyen kiinduló állapotunk a normál állapot (P0 = 105 Pa, T0 = 273,15 K). A (3.18)
egyenletet ilyen esetre 1 mol gázra felírva
T PVm P0 Vm,0
PVm= P0 Vm,0 T ill. (3.20a,b)*
0 T = T0
az egyesített gáztörvény 1 mol ideális gázra felírt alakjához jutunk, ahol Vm,0 a
normál álapotú ideális gáz móltérfogata.
A P0, T0 az SI-ben a normál állapotra rögzített érték, a Vm,0 (ld. “Alapfogalmak”)
pedig
m3
Vm,0 = 0,022711 8 0,0000085 mol
ill. PVm = RT
PV
= konst
mT
Forrás: http://www.doksi.hu
242
(Az R értéke a 4. tizedes értéktől kezdve (a Vm,0 mért értéke miatt) a különböző
táblázatokban fentiektől eltérő is lehet).
hőmérsékletnél természetes nullpontja van !
V P
V0 P0
-273,15 t(°C) -273,15 t(°C)
(a) (b)
PVm
ideális (tökéletes) gáz
RT
“1” reá
lis gáz
“2”
reál
is g
T=const. áz
P=0 P
(c)
3.1. ábra. A Gay-Lussac törvény (a,b). A (PVm)T ábrázolása ideális és
reális gázokra (c)
A 3.1c ábrából látható, hogy az “ideális gáz” helyett P 9 0–ra való extrapolációval
reális gázokat is alkalmazhatunk “hőmérő anyagnak”; a reális gázokra (PV) = f(P),
243
A kinetikus gázelmélet alapfeltevései az alábbiak:
2 2 2 2 2 2 2
<v > = < vx > + < vy > + < vz > = < vx + vy + vz > (3.21b)
2 1 2
< vx > = 3 < v > (3.21c)
illetve pl. az x irányú sebességkomponens esetén a részecskék felének sebessége
vx > 0, felének pedig vx ! 0. E plauzibilis feltevést használjuk fel az egyensúlyi
nyomás (ld. 3.3.1. pont), illetve a gázokban lefolyó diffúzió (ld. 3.6.2. pont), illetve
hővezetés (ld. 3.6.4. pont) tárgyalásakor.
* A “mérsékelten” kis nyomást azért kell kikötnünk, mert igen kis nyomású gázokban a részecskék
egymás közti ütközései már elhanyagolhatóak a “fallal” történő ütközések mellett. (pl. 10–5mbar
nyomáson a közepes szabad úthossz már 1 m körüli érték, ld. 3.5 pontot.)
Forrás: http://www.doksi.hu
244
impulzust adnak át. E helyen a nyomást a kinetikus gázelmélet alapfeltevéseiből
vezetjük le és megadjuk a nyomás mikrofizikai kifejezését. Ennek során elhanyagoljuk
a gravitációs tér hatását.
N
' Legyen a gázrendszer részecskesűrűsége n = V , ahol N a V térfogatban lévő
részecskék száma.
)pr=p’-
r pr
A
p’r pr
x pr x
vx)t fal
(a) (b)
3.2. ábra. A nyomás mikrofizikai értelmezéséhez. Az (b) ábra egy részecske fallal
való ütközésének impulzusdiagramját ábrázolja.
' Az egy részecske által a nagytömegű falnak átadott impulzus (ld. 3.2b. ábrát)
)pr = mrvx – (–mrvx) = 2 mrvx
* Mint már említettük a nyomás szabványos jele p; könyvünkben ettől a fizikai-kémiai aspektusok
miatt eltérünk és a nyomást P-vel jelöljük.
Forrás: http://www.doksi.hu
245
' A falnak )t idő alatt azok a részecskék adnak át impulzust, amelyek )t idő alatt
elérik a falat. A falat egy adott )t idő alatt azon részecskék érik el, amelyek az A
felülettől nincsenek messzebbre, mint vx )t és amelyekre vx " 0. E részecskék száma
N = 2 (vx )t · A) n
N
n=V (3,23a,b)
!"#
V
(Az 1/2 abból adódik, hogy vx " 0 sebességű részecskék száma a vx sebességüek
fele, ld. a 3.3. pont bevezetőjében.)
2 2
A statisztikus módszert alkalmazva vx helyett ! vx" -el számolva, a P nyomás
)ptot
< >
)t 2 N 1 2
P= A = n mr ! v x " = V m r 3 ! v " (3.25)
kifejezését kapjuk.
Definiáljuk az egy részecskére jutó átlagos kinetikus energiát
1
< #kin,tr " = mr ! v2 " (3.26)
2
A (3.26) egyenletet a (3.25) kifejezéssel összevetve a P nyomást az átlagos < #kin,tr "
kinetikus energiával is kifejezhetjük:
2 N
P = 3 V < #kin,tr " (3.27a)
ill.
2
PV = 3 N < #kin,tr " (3.27b)
246
kapcsolatba hozható és így (fentiek szerint) termikus egyensúlyban átlagértéke az
egész rendszerre azonos, állandó értéket vesz fel.
Lássuk be, hogy ezen feltételeket az egy részecskére eső átlagos transzlációs
energia (< #kin,tr ") kielégíti. Ehhez fel kell írnunk az < #kin,tr "egyértelmű kapcsolatát
a T hőmérséklettel. Az ideális gázra ezt könnyen megtehetjük!
illetve
2 R
3 < #kin,tr " = NA T = kBT (3.28b)
Kifejtve
2 1
· m ! v2 " = kBT (3.29a)
3 2 r
illetve
1 3
m ! v2 " = 2 kBT (3.29b)
2 r
247
három transzlációs energiajárulékra, melyek az (3.21a) egyenlet szerint egymással
egyenlőek; következőleg (3.30) alapján kimondható, hogy az
1
! #kin,tr " minden járulékára 2 kBT energia esik.
általában minden molekuláris szabadsági fokra 2 kBT
energiajárulék esik.
1 < 2 2 2 ? 3
! #kin,tr " = 2 mr ;! vx " + ! vy " + ! vz " > = 2 kBT (ld. (3.30))
: =
1 2 2
! #rot " = 2 @ (< A1 > + < A2 >) fSF = 2 (3.31)*
míg a két atomot összekötő tengely irányába eső rezgések (potenciális és kinetikus
energiája harmonikus rezgés esetén (ld. 2.205):
* A két atomos molekula egy kis “súlyzóhoz” hasonlít; a két atomot összekötő tengely körüli @-ja,
— ezért az ahhoz tartozó forgási kinetikus energia is elhanyagolható.
Forrás: http://www.doksi.hu
248
1 1
! #vibr " = D ! l2 " + m ! v2 " fSF = 2 (3.32)
2 2
belső energia hőfokfüggő részét (mely T=0 K-en zérus) termikus energiának nevezik
(ld. 2.5.5. pont).
Az N2 molekula tömege (mivel a N2 moláris tömege (ld. (3.6)) 28·10–3 kg/mol
28·10–3
NA % 4,6·10 kg
m= –26
vT % 520 m/s
2. Példa. Mekkora nagyságrendileg egy atomreaktorból származó ún.
"termikus (energiájú) neutronnyaláb" energiája?
249
Vizsgáljuk meg, hogy egy homogén nehézségi erőtérben nyugvó, azonos részecs-
kékből álló gázban hogyan változik a gáz nyomása illetve sűrűsége valamilyen
alapnívótól (pl. a Föld felszínétől) számított h magassággal, ha a gáz hőmérsékletét és
a g nehézségi gyorsulást állandónak vesszük (ld. 3.3. ábra). A keresett összefüggés az
ún. barometrikus formula.
P(h+dh)·A
dh mg
h
P(h)·A
A
h=0
dP
P(h) – P(h+dh) = – dh dh (3.35)
Forrás: http://www.doksi.hu
250
<dP?
g·4(h)·A·dh = – ; > dh·A (3.36)
:dh =
amiből
dP dP
g·4(h) = – dh B9 dh = – g·4(h) (3.37a,b)
P(h) Po 4o
= B9 4(h) = P P(h) (3.38a,b)
4(h) 4o o
dP 4o
= – g · 4 (h) = – g P P (3.39)
dh o
dP
d ln P = P ! (3.40)
az átrendezett (3.39)-et integrálva
4 g
, d ln P = – o , dh (3.41)
* Po *
4og
ln P = – P h + konst. (3.42)
o
* A Boyle-Mariotte törvény alapján dh·A térfogatú, adott kémiai összetételű gázra esetünkben
(mivel a T-t a magasság függvényében állandónak vettük):
P(h)V(h) PoVo
= m(h=o)·konst.·T
m(h)·konst.·T
azaz:
P(h) Po
=
4(h) 4o
Forrás: http://www.doksi.hu
251
4og
– P h
P(h) = ekonst e o (3.43)
Ha h = 0, ekonst = Po
4og
– h
P(h) = Poe Po (3.44)
(3.39)-t alkalmazva
4og
– h
4(h) = 4o e Po (3.45)
NA 4ChD
P(h) = V (h) kBT = n(h)·kBT = m kBT (3.47)
m r
illetve
4o 4o mr
Po = no kBT = m kBT , Po = kBT (3.48a,b)
r
–# /k T
n(h) = noe pot B (3.50)
Forrás: http://www.doksi.hu
252
megfelelő (azonos térfogatban mért) részecskeszámok hányadosai:
3.5. Molekuláris ütközések klasszikus közelítésben
* A 4.2.1. pontban látni fogjuk, hogy a (3.52) kifejezés két (pl. i-re illetve j-re felírt)
Nössz –#i/kBT
Ni = e (3.53)
F
** !Gv " a sebesség abszolút értékének átlaga. Pontos értelmezését ld. a 4.6.3. pontban. Szemben a
sebesség !Gv "Gátlagával ennek értéke nem nulla.
Forrás: http://www.doksi.hu
253
Z= (3.55)
E
H = J(2r)2 = 4r2J GGGGGGGG(3.56)
254
2 2
H=(2r) J=4r J
n
r r r <v> A
$̄=)t·<v>
“1”
(a) (b)
1
l̄ = (3.58)
nH
1
l̄ = (3.59)
2·n·H
A (3.59)-et felhasználva E-t ill. Z-t kifejezhetjük H-val. A E átlagos ütközési idő
kifejezése:
l̄ 1
E=<v>= (3.60)
2 n< v >H
a Z ütközési szám kifejezése pedig:
1 <v>
Z= = = 2 n< v >H (3.61)
E l̄
lesz.
255
F10 Függeléket!)
Megoldás:
a.) A részecskesűrűség:
N P1 105 1
n1 = V = k T = 1,38 ·10–23·293 = 2,473·1025 mł
B
1 1
Így H= = = 1,58·10–19 m2
2·n2 Ż
l1 2·2,473·1025·1,81·10–7
b.) A részecskesűrűség:
N P2 1,33·10–7 1
n2 = V = k T = 1,38·10–23·293 = 3,29·1013 m3
B
1 1
Így H= = = 1,58·10–19 m2
2·n2 Ż
l2 13
2·3,28·10 ·1,36·10 5
Vessük össze eredményünket a fentiekben (ld. 3.4. ábrát) az egyszerű
golyómodellből klasszikusan adódó H = (2r)2 J = 4r2 J értékkel, amely
(figyelembe véve, hogy a He kovalens atomsugara táblázatok alapján
0,93·10–10 m) 1,1·10–19 m2 -nek adódik.
Z = HML (3.62)
256
A szóródás után adott irányba eső dF térszögbe az időegység alatt szórt részecskék
dZ(F,dF) száma:
< dH ?
dZ(F,dF) = ; >·L·dF (3.63)
:dF=
A dH/dF arányossági tényező a differenciális hatáskeresztmetszet.
<dH?
dZ(E,dE) = ;dE>·L·dE (3.64)
: =
< dH ?
H=,
* ;:dF>=dF (3.65)
F
257
Hasonlóan ha egy vezetőben az elektromos potenciál változik helyről helyre, akkor
elektromos áram indul meg. Ha a részecskesűrűség* (a koncentráció) változik helyről
helyre, akkor részecskeáram, diffúzió lép fel.
Ha a részecskékre nem hat külső elektromos tér, akkor azok a köztük lezajló
ütközések során rendezetlen mozgást végeznek. Ennek következtében a részecskék
elmozdulásának (megfelelően hosszú időre vett) átlaga nulla.
Ha a rendszerre egy E külső elektromos erőtér hat, akkor a külső tér hatása miatt az
E-vel párhuzamos irányú elmozdulások valószínübbek lesznek, — ezért az
elmozdulások átlaga már nem lesz nulla: a rendezetlen hőmozgásra (melynek
elegendően hosszú időre vett átlaga most is nulla) egy E-vel párhuzamos rendezett
mozgás szuperponálódik (melynek irányát qE iránya határozza meg) és elegendően
hosszú idő alatt** egy " #s $ = vdrift · t átlagos irányított elmozduláshoz vezet. A
kifejezésben fellépő v driftsebesség *** definiciószerűen a q töltésű részecskék
drift
rendezett mozgásának átlagsebessége.
* Pontosabban: "a komponensek kémiai potenciálja változik helyről helyre", ld. 5.1.2. pontot.
** t << % kis időtartamot választva ez nem feltétlenül teljesül. A részecskék többségének eredő
elmozdulása viszont mindaddig egyirányú lesz, amíg a t időtartamot a % átlagos ütközési idő
nagyságrendjébe nem csökkentjük, azaz amíg az elmozdulásukat az E térerősség iránya határozza meg.
258
U=RI (3.66)
'V(=')(·'A(
,A/ , C /
Ha az E térerősség 'V/m( és a J áramsűrűség vektor +m2. = +sm2. homogén, akkor
* - * -
az Ohm törvényt hosszúságú és A keresztmetszetű vezetőre átírva és felhasználva az
R = 0 A , U = E · és I = J · A összefüggéseket, ahol 0 a fajlagos ellenállás, ! pedig
a fajlagos vezetés (utóbbi régebbi elnevezése fajlagos vezetőképesség.):
E·l=0A ·J·A
E
J= =!E (3.67)
0
J = n q vdrift (3.68a)
,A/ , C / , 1 / ,m/ , A /
+m2. = +m2 s. = +m3. · [ C ] · + s . = +m2. (3.68b)
* - * - * - * - * -
& Határozzuk most meg a vdrift mikrofizikai kifejezését a 3.5. pont (“Molekuláris
ütközések”) fogalmaival!
a) Legegyszerűbb közelítésként tételezzük fel, hogy minden részecske pontosan
egy adott, % átlagos ütközési idő eltelte után ütközik egy másikkal; az ütközések között
(tehát % időtartamon át) a részecske a külső E tér hatására
qE
a= m (3.69)
q%
v=a%= m E (3.70)
Forrás: http://www.doksi.hu
259
1 2
a%
s 2 1 q%
v = vdrift = = =2 m E (3.71)
% %
q%r
vdrift = m E (3.72)
q%r
Az E előtt álló m tényezőt mozgékonyságnak nevezzük és 1-vel jelöljük, azaz
q %r
1= m (3.73)
1 2
vot + at
2 1
v= = vo + at
t 2
** A pontos számításnál azt is figyelembe kell venni, hogy egy ütközés után minden részecske más v
o
kezdősebességgel indul és más és más t ideig gyorsul. A (3.71) átlagsebesség helyett a valóságos
átlagsebesség a tényleges sebességek átlagolásával kapható meg. A feladat az ún. Boltzmann–
transzportegyenlettel oldható meg, ahol figyelembe veszik a szóródó részecskék f(v,r,t)
sebességeloszlásának valószínűségi-sűrűség függvényét is. A Boltzmann-féle transzportegyenletben is
használhatjuk az ún. relaxációs idő közelítést. (Az f(v) függvényre nézve ld. a 4.6.1. pontot.)
Forrás: http://www.doksi.hu
260
vdrift = 1 E (3.74)
A mozgékonyság SI egysége
2
,m V m /
[ 1 ] = + s : m = V·s. (3.74a)
* -
A továbbiakban ezekkel a képletekkel számolunk, de némi pontatlansággal %r
helyett a % (3.60)-beli kifejezését használjuk; ennek "kényelmi" okok mellett mélyebb
oka is van: a %r kiszámítása a kvantummechanika feladata és a számítások numeri-
kusan a mai napig is csak nagyságrendi értékeket szolgáltatnak. A továbbiakban %r
helyére ezért mindig ismét %-t írunk.
nq2 %
J = nq1 E = E (3.75)
m
n q2
!=qn1= m % (3.76)
Természetesen % értékét kifejezhetjük a 3.5 pontban található kifejezésekkel is.
Ismételten jelezzük, hogy q itt előjeles mennyiségként kezelendő, tehát pl.
elektronokra q " 0. Mivel ! kifejezésben q2 szerepel, a ! természetesen pozitív meny-
nyiségként adódik.
& Félvezetők esetében (ld. még a 6.2.1. pontot), ahol kétféle töltéshordozó
(elektronok és lyukak) van jelen a fajlagos vezetés az elektronok és lyukak járulékai-
nak összege:
261
Megoldás:
Elektronokra q = –e, így a (3.76) összefüggésből
! – 6,17·107 m2
1 = en = 1,6·10–19·5,8·1028 = – 6,65·10 V·s
– –3 (3.78)
Megoldás:
3.6.2. A diffúzió
& A diffúzió általános leírása. Mint az 1.2.2. pontban vázlatosan jeleztük (és az
5.1.2. pontban majd pontosabban is megmutatjuk) egy többkomponensű rendszer
nincs egyensúlyban, ha bármelyik i=1,2,...,K komponensének részecskesűrűsége,
illetve koncentrációja a rendszer egyes részeiben eltér, különbözik. Egy elszigetelt és
magárahagyott rendszerben ilyenkor spontán anyag- (azaz részecske-) áram indul
meg, amely az egyensúly beállását, az i=1,2,...,K komponensek koncentrációjának
kiegyenlítődését eredményezi;
262
dn
egydimenziós) a koncentráció változás mértéke adott x helyen a dx differenciálhánya-
dn
dos. Ha feltesszük, hogy a koncentráció +x irányban csökken, akkor dx < 0.
sége (koncentrációja) csak x irányban változzik és +x irányban csökken, azaz
n = n(x)
dn
és dx negatív. A diffúziós folyamatot általános esetben leíró empirikus egyenletek a
Fick I. és II. egyenletek (1855). A Fick I. egyenlet ideális oldatokra érvényes
egydimenziós alakja
dn
Jn = – D (3.79)
dx
' 21i
Ji = – Li grad 1i = – Li grad ci (3.79a)*
2ci
ahol i = 1,2,...,K, és a grad 1i a 1i ún. gradiense (ld. F.1. Függelék). Ha csak egy
komponens kémiai potenciálja változik, akkor (3.86a) csak egy egyenletet jelent.
263
n(x
) részecskeáram
x3!¯ x x+¯! x
dn dn
n4 x 5 3 !, n4x 5, n4 x 5 6 !
dx dx
irányába az ottani koncentrációnak megfelelő részecskék 1/6-a mozog.** Így az x
helyen levő felületen +x irányba áthaladó részecskeáram sűrűsége:
1
J+ = 6 · n(x – ¯) · < v > (3.80)***
* Az átlagos érték egy konkrét érték; az átlagos értékek használata biztosítja, hogy (3.80) képlet minden
olyan, az x ponttól balra levő részecske +x arányú áramát leírja, amely <v> átlagos részecske sebesség
esetén % idő alatt az x ponton átfektetett síkon áthalad. Ugyanez vonatkozik értelemszerűen a (3.81)
egyenletre is.
*** Figyelem! Az n(x ± l̄) kifejezés nem szorzat, a zárójelben levő kifejezés azt jelenti, hogy n értéke
pl. az (x + l̄) helyen!
Forrás: http://www.doksi.hu
264
Hasonlóan a jobbról balra mozgó, az adott (az x ponttól jobbra ¯ átlagos távolság-
ban lévő) felületen áthaladó részecskék áramsűrűsége
1
J– = 6 · n(x + ¯) · < v > (3.81)
A diffúziós részecskeáramsűrűség (esetünkben a balról jobbra haladó eredő
részecskeáramsűrűség)
1
Jn = < v > (n(x – ¯) – n(x + ¯)) (3.82)
6
:dn=
n(x ± ¯) 7 n(x) ± 9dx< · ¯ (3.83)
8 ;
Ezért
1 ,: dn = : dn =/
Jn = 6 < v > +9n(x) – dx ¯< – 9n(x) + dx ¯<.
*8 ; 8 ;-
1 dn
Jn = – 3 < v > dx ¯ (3.84)
< v >¯
D= (3.85a)**
3
dn
Jn = –D dx (3.86)
alakban írhatjuk fel, melyben a Fick I. egyenletre ismerhetünk. Mivel esetünkben
dn
dx < 0, a Jn láthatóan +x irányú.
** Pontosabb, statisztikus fizikai számításokkal ettől kissé eltérő kifejezés adódik, mely szerint
>
D= < v > l̄ (3.85b)
8
Forrás: http://www.doksi.hu
265
D kBT
= (3.87)
1 q
kB T 1,38·10–23·300
D= 1 = –3 2
q 1,6·10–19 0,15 = 3,9·10 m /s
gékonyságát!
Dq 3·10–17·1,6·10–19 m2
1 = k T = 1,38·10–23·1373 = 2,5·10–16 V·s
B
266
el: azaz a részecske minden elmozduláskor csak diszkrét l nagyságú elmozdulást
végezhet.
<s>=0 (3.88)
hatására az x(t) helyről elegendően hosszú idő alatt pl. egy s = kl (ahol k = 0,1,2,3,...)
távolságban lévő helyre kerül, — nincs ellentmondásban. Az egyensúlyi helyzettől
való eltávolodás ! = <s2> szórása* ugyanis azt az < s > átlagérték körüli
távolságintervallumot adja meg, amelyben a részecske nagy valószínűsggel
megtalálható. Ha ez elég nagy, akkor a részecske nagy valószínűséggel elég messzire
kerülhet kiindulási pontjától.
* A ! szórás lényegében azt adja meg, hogy az észlelt értékek az átlagtól mennyire térnek el. Képlettel:
267
számú részecske jut el. A (3.89) egyenlet mindkét oldalát #V-vel átosztva, azaz
áttérve az n(x,t) egydimenziós részecskesűrűségekre (3.89)-ből:
& Az x pont környezetében lévő részecskék száma #t idő alatt megváltozik. Egy-
felől az x pont környezetében lévő részecskék onnan elmozdulnak, másfelől az x
ponttól eltérő helykoordinátájú pontokból részecskék juthatnak az x pontba.
darab részecske éri el, ugyanakkor az x ponttól pontosan s távolságra levők közül
darab lép be az x pont adott környezetébe.
268
2n
#n(x,t + #t) = n(x,t + #t) – n(x,t) = #t (3.94)
2t
alakba írható. Másfelől, ha l elegendően kicsi, akkor nem követünk el nagy hibát, ha
x-et folytonosnak tekintjük. Ha x folytonos és s elég kicsi, akkor*
2n 2Bn s2
n(x–s,t) = n(x,t) – s+ 2· 2 (3.95)
2x 2x
2n FD , 2n 2Bn s2/ ID
2t
#t = A E
DC
+n(x,t) – s + 2 2 . W(s,#t) – n(x,t) W(s,#t)H
* 2x 2x - DG
minden s-re
(3.96)
Bontsuk fel a zárójeleket! Ekkor mindegyik tag egy külön szumma lesz, és az első
és utolsó tag kiejti egymást. Az s-től nem függő szorzótényezők kiemelése után
2n 2n 2Bn 1
2t
#t = –
2x A s W(s,#t) + 2 2
2x A s2 W(s,#t)
minden s-re minden s-re
(3.97)
(3.98)
* A (3.94) jobboldalán levő n(x–s,t) függvényt s=0 körül x szerint Taylor-sorba fejtve. (ld. Bronstejn
idézett mű).
Forrás: http://www.doksi.hu
269
2n < s2 > 2Bn
= (3.100)
2t 2#t 2x2
Ha a képlet jobboldalán a derivált együtthatóját D-vel jelöljük:
< s2 >
D= (3.101)
2#t
a (3.100) egyenlet azonos az empirikus
2n 2Bn
=D 2 (3.102)
2t dx
Fick II. egyenlettel, ahol a D a diffúziós koefficiens. A (3.101)-ből adódó
< s2 > = 2D#t (3.103)
egyenlet nagyon fontos a mérnöki gyakorlatban. A (3.103) egyenletben D a diffúziós
koefficiens és < s2 > az az átlagos távolság, ahová a részecskék a szilárdtestben a
diffúzió során eljutnak (ld. 5. példát).
diffundál be az oxigén a szilíciumba?
Megoldás: (3.103) összefüggés alapján:
* W(s,#t) ugyanis annak a valószínűsége, hogy egy részecske #t idő alatt s távolságra, vagyis az x
? s koordinátájú pontok valamelyikébe juthasson el, és feltételeztük, hogy a részecskék ?x irányú
mozgása egyformán valószínű.
Ha a rendszerben nem csak részecskesűrűség gradiens van, hanem a részecskékre külső erőtér is hat,
akkor
W(s,#t) J W(–s,#t)
és így a (3.98) által kifejezett <s> sem egyenlő nullával; ez egy további tagot jelent a (3.100)
egyenletben.
Forrás: http://www.doksi.hu
270
A hővezetésnél (tehát amikor a makroszkópikus anyagáramlást, a molekulák
rendezett mozgását kizárjuk) az energia a melegebb helyről a hidegebb helyre úgy
terjed, hogy a molakulák rendezetlen hőmozgásuk energiájának egy részét ütközések
útján a szomszédos részecskéknek adják át.
Ju = –K grad T (3.104)
, J / , J / ,K/ , W /
+m2·s. = +m·s·K. · +m. = +m·K.
* - * - * - * -
makroszkópikusan a hőmérsékletcsökkenés irányába folyik le.
271
f
lévő molekulák átlagos kinetikus energiája: 2 kBT (x–¯).,míg az x pontról jobbra ¯
f
távolságban lévő molekulák átlagos kinetikus energiája 2 kT (x+¯). A molekulák
1
sűrűsége állandó, minden x pontban n. Mivel a molekulák 6 része mozog +x irányban,
az x pontban elhelyezkedő és az x tengelyre merőleges felületen +x irányban a
részecskék által szállított átlagos kinetikus energia áramsűrűsége
1 f
Ju+ = 6 n<v> 2 kBT (x–¯) (3.105)
1 f
Ju– = n <v> kBT (x+¯) (3.106)
6 2
1 f
Ju = Ju+ – Ju– = 6 n<v> 2 kB[T(x–¯) – T(x+¯)]
: dT =
A differenciálszámítás szabályait felhasználva 9T(x ? ) ¯ 7 T(x) ?
8 dx ¯<;
1 f ,: dT = : dT =/
Ju = 6 n<v> 2 kB+9T(x) – dx ¯< – 9T(x) + dx ¯<.
*8 ; 8 ;-
1 dT
Ju = – 6 n<v>f kB ¯ dx (3.107)
1
K = 6 n<v>f kB ¯ (3.108)
272
néhány anyag hővezetési tényezője: vörösréz 394, szénacél 50, saválló acél 25 (tehát
relatíve rossz hővezető), vízkő 0,4…2,4, olajhártya 0,1; folyadékok 0,l-0,7; levegő,
vízgőz 0,02-0,055; gázok 0,06-0,16 W/m·K.
levegővel, vagy hűtőfolyatékkal hűtjük. Általában egy faltól eltávozó vagy egy falhoz
áramló hőátadás hőáramát az u.n. Newton-féle lehülési törvény fejezi ki:
, J W/
ahol JQ a hűtőközeg és a fal közötti hőáramsűrűség +m2s = m2. , az L pedig egy
* -
, W /
vezetés jellegű hőátadási tényező +m2·K. (angol nevén: heat transfer coefficient). A
* -
hőátadás esetében az u.n. határréteg modell szerint a falról a hő egy, a falnál kialakuló
hidrodinamikai határrétegen (egy a falhoz képest nem áramló filmen) keresztül
hővezetéssel jut a hűtőközegbe; másszóval a határréteg az összes “hőátadási
ellenállást” magában foglalja, itt alakul ki a hőátadást meghatározó hőáramsebesség.
Az elmélet szerint
K'
L= (3.109a)
M
Ha egy d vastagságú, K hővezetési tényezőjű szilárd fal által elválasztott két közeg
között hőátvitel megy végbe, akkor a hőnek a falon és a fal két oldalán elhelyezkedő
határrétegen kell áthatolnia. E folyamat tehát kétoldali hőátadásból és a falon történő
hővezetésből áll, amit együtt hőátbocsátásnak nevezünk. A ‘k’-val jelölt tényező
értékét
1 1 d 1
k = L1 + K + L2 (3.110)
fejezi ki; mivel a (3.110)-ben levő összes mennyiség vezetés jellegű, a két határréteg
és a d vastagságú fal tehát sorbakapcsolt hőellenállásként foghatók fel.
A hőátadási tényező értéke sok paramétertől függ. Tipikus értéke levegő és acél
között L = 5–50 [Wm–2 K–1], víz és acél között L = 500–5000 [Wm–2 K–1]!
* A félreértések elkerülésére, ez egészen más témakör, mint a fentebb említett az áramlásos, konvektív
hővezetés.
Forrás: http://www.doksi.hu
273
Ha gázok (vagy folyadékok) réteges (lamináris) áramlásánál az áramlás sebessége
az áramlásra merőleges irányban változik (azaz ebben az irányban az áramló közeg
rétegei egymáshoz képest különböző sebességgel mozognak (egymáshoz képest
elmozdulnak), akkor a rétegek között (gázok/folyadékok belsejében) a tapasztalat
szerint súrlódás jellegű erők hatnak, melyek legyőzésére, egy stacionárius áramlás
fenttartására a rendszeren folyamatosan munkát kell végezni. E jelenséget (fenti
okokból) belső súrlódásnak nevezzük.
& Stacionárius ( +x) irányú áramlás esetén a belső súrlódási (nyíró-)erőt a Newton-
féle súrlódási törvény szerint a
dux (y)
F=–OA (3.111)
dy
kifejezés írja le, ahol az arányossági tényező az O belső súrlódási együttható vagy
viszkozitás. A (+x) irányú áramlási sebességet ux-el jelöltük; az ux az áramlásra
merőleges y irányban változik, tehát ux = ux (y); ‘A’ pedig az elmozduló rétegek egy
adott felülete. Az F/A feszültség tehát arányos az ux áramlási sebesség áramlási
irányra merőleges gradiensével. A negatív előjel arra utal, hogy réteges áramlásnál,
két kiszemelt, szomszédos, különböző áramlási sebességű rétegre a nyíróerő
dux
egymással ellentétes irányú és azok relatív sebességét csökkenti. Ha dy -t pozitívnak
vesszük (az y irányba eső réteg a nagyobb sebességű), akkor a nyíróerő utóbbit fékezi
(– előjel!), a kisebb sebességűt pedig gyorsítja.
& A (3.111) által leírt, réteges áramlásnál fellépő belső súrlódás pl. létrejöhet egy
nem túl nagy átmérőjű csőben történő áramlásnál, ahol az áramlási sebesség egy adott
kritikus értéket (amely felett az áramlás rétegessége megszűnik, az áramlás
“turbulenssé” válik) nem lép túl; létrejöhet ilyen feltételek esetén akkor is, ha álló
gázban (vagy folyadékban) két, egymással párhuzamosan elhelyezett szilárd felületet
egymáshoz képest elmozdítunk (ekkor (3.111) az elmozdításhoz szükséges erőt adja
meg); és létrejöhet pl. akkor is, ha egy csőben álló gázban (vagy folyadékban) pl. egy,
a cső átmérőjéhez képest kis átmérőjű fémfolyót mozgatunk. Az említett esetekben a
közeg a szilárd (pl. fém) felületen adherál (a közegnek a fémnek felületével érintkező
rétege nem mozdul el), míg a következő rétegek áramlási sebessége a belső súrlódás
miatt y irányban folyamatosan változik.
A belső súrlódás azonban fellép más, kevésbé definiált körülmények között (pl.
turbulens áramlásnál, egy oldószerből álló hidratált (szolvatált) burokkal rendelkező
Forrás: http://www.doksi.hu
274
ion elektrolitban való pl. diffúziós mozgásánál, vagy anyag- (részecske-) transzport
esetén is, — csak akkor a jelenség bonyolultabb annál, mint amit a (3.111) leír.
A belső súrlódás (vagy ahhoz hasonló jelenség) szilárd testek alakváltozása esetén
is fellép.
& A viszkozitás mérésére a (3.111) elvi lehetőséget ad, melynek során az erő és az
áramlási sebességgradiens lennének a mérendő mennyiségek. A gyakorlatban e célra
olyan összefüggéseket használnak, melyek (3.111)-ből levezethetőek, de a
sebességgradiens helyett pontosabban mérhető mennyiségek (pl. folyadék esetén a
kapillárisban történő átfolyási idő, gázok esetében. az u.n. rotációs
viszkoziméterekben egy forgatott henger által egy másik (nem forgatott) hengernek
átadott forgatónyomaték) meghatározásán alapulnak. A mérési módszerek leírása
túllép tárgykörünkön.
Az O viszkozitás* SI mértékegysége
, Nm / , –2 / , /
+m2 m s–1. = +Nm s . + kg m–1 s–1 .
* - * - * -
használt gázkinetikai modellt használva –, meg kívánjuk világítani a belső surlódás
mechanizmusát. Előre kell bocsájtanunk, hogy ilyen megközelítésben csak
mérsékelten kis nyomású gázok belső súrlódásának mechanizmusával foglalkoz-
hatunk. (A folyadékok és szilárd testek belső surlódása egész más mechanizmusú,
aktiválást igénylő folyamat, mely az üres rácshelyek mozgásával kapcsolatos, ld. a
Szilárdtestfizikában.)
O
P=
0
kinematikai vizskozitás (ahol 0 a sűrűség). A kinematikai SI mértékegysége [m2 s–1 ] ; utóbbi régebben
használt egysége a stokes (St) volt. 1 stokes = 10–4 m2 s–1.
Forrás: http://www.doksi.hu
275
pozitivnak (3.6. ábra).
A du x
y,
dy
du x
ux 6 !
dy
n
ux
! du x
ux 3 !
! dy
és impulzusukat átadják a másik rétegnek. Az impulzusáramsűrűség
nyirófeszültségként jelentkezik, mely az érintkező felületek mentén hat.
F dux(y)
< JP (teljes) > = A = – O dy (3.111a)
–2
,kg m 1 / ,kg m s /
+ s m 2 s. = + m 2 .
* - * -
1 : dux (y)=
" JP (fel) $ = 6 n " v $ mr 9 u – ¯ dy <
8 ;
1 : dux (y)=
" JP (le) $ = – 6 n " v $ mr 9 u + ¯ dy <
8 ;
Forrás: http://www.doksi.hu
276
azaz
n ·" v $ · mr dux (y)
" JP (teljes) $ = – 2 ¯ (3.112)
6 dy
1
O = 3 · n ·" v $ · mr ¯ (3.113)
2 m kBT
O = 3 3/2 2 (3.114)
> d
Figyeljünk fel arra, hogy a (3.114) kifejezés nem tartalmazza a gáz
részecseksűrűségét (ill. n mr = 0 sűrűségét), — azaz O független a nyomástól; viszont
a hőmérséklettel T-szerint nő. (A folyadékok viszkozitása csökken a
hőmérséklettel!)
277
Mérjük meg egy makroszkópikus rendszer valamely makroszkópikusan közvetle-
nül mérhető ún. makroparaméterét,* pl. P nyomását (T hőmérsékletét, koncentrá-
cióját stb.) az idő függvényében.
P P
5
10 Pa
-5
10 Pa
t t
(a) (b)
4.1. ábra. a.) Az egyensúlyban lévő gázrendszer nyomása időben állandó; b.)
a makroszkópikus időbeli állandóság mögött mikrofizikai, az egyensúly
körüli ingadozások, fluktuációk állnak, melyek kis nyomások (ábránk
esetében 10–5 Pa) esetén megfigyelhetőek és a pillanatnyi nyomás (amely
nem egyensúlyi makroparaméter) egyensúlyi érték körüli ingadozásában
#'P&
jelentkeznek. A relatív ingadozás " P % értéke 105 Pa-nál 2·10–10, 10–5 Pa
! $
mellett 2·10–5 nagyságrendű
* Ezen és néhány továbbiakban használt, itt újra nem értelmezett fogalmat az 1.2.2. pontban már
definiáltuk, és az 5.1. pont bevezetőjében mégegyszer összefoglaljuk.
** Az átlagértékek kiszámításának elemeivel a 3.1. pontban már megismerkedtünk. A statisztikus
fizikai átlagképzés néhány fontos esetével a 4.6.2. és a 4.6.3. pont foglalkozik.
Forrás: http://www.doksi.hu
278
vT = <v2> termikus sebessége (ld. 4.6.3. pontban) határozza meg egy mr tömegű
részecskékből álló (ideális) gázrendszer nyomását ill. hőmérsékletét (ld. 3.3.1. ill.
3.3.2. pontot). Az időtől független átlag kialakulása éppen azt igazolja, hogy
vannak egyensúlyi rendszerek és ezekre definiálhatók állapotjelzők.
Mi a statisztikus fizika egyszerűsített eszközeivel elsősorban a gyakorlatilag
alkalmazható eredményekhez vezető porblémákat tárgyaljuk. A statisztikus fizika
egzakt részletes tárgyalását pl. a Landau-Lifsitz: Elméleti Fizika sorozat
(Tankönyvkiadó 1974-1975) V. és IX. kötetében találhatjuk meg.
279
4.1. N darab megkülönböztethető részecske
legvalószínűbb térbeli eloszlása
b.) és legyen az egyenlő térfogatú C1, C2, ..., Ci, ..., CK-val jelölt térfogat-
cellák száma K.
( A térbeli eloszlásnál egy adott rendszer egy adott makroállapotát úgy
definiáljuk, hogy megadjuk az egyes C1, C2, ..., Ci, ..., CK cellákban tartózkodó
részecskék N1, N2, ..., Ni, ..., NK számát, másszóval megadjuk a
C1 C2 C3 ... Ci ... CK
N1 N2 N3 ... Ni ... NK
táblázatot, ahol az Ni-k az egyes cellák betöltési számai. Az N1, N2, ..., Ni, ..., NK
K
számsorozatot szokás {Ni}i=1 jellel jelölni és az adott rendszer makroeloszlásának
nevezni. Természetesen ) Ni = N.
280
látni fogjuk erre nincs is szükségünk.
A B illetve a B A
AB BA
C1 C2
N1 = 2 N2 = 2
Forrás: http://www.doksi.hu
281
4.1. Táblázat
C1 : AB AC AD BC BD CD
C2 : CD BD BC AD AC AB
N!
w = N !N !N !...N ! (4.1)*
1 2 3 K
Az 1. példánál maradva
4! 4.3.2.1
w = 2!2! = 2.1.2.1 = 6
adódik.
282
4.2. Táblázat
Részecske C1 cella C2 cella Megjegyzés
Elhelyezzük az 1. A kétféleképpen
részecskét (A-t) helyezhetjük el
A
A 2. részecskét (B-t) az A B
A hoz párosítjuk
AB
B A négyféleképpen
helyezhetjük el
AB
A 3. (C) részecskét kétféleképpen párosíthatjuk a fenti eloszlás bármelyikével, ez
összesen 8-féle párosítást jelent.
A 4. (D) részecskét ugyancsak – mind a 8 utóbbi esettel – kétféleképpen, tehát
16-féleképpen párosíthatjuk.
++++)w = KN (4.4)
Példánk esetén )w = 24 = 16.
Figyeljünk fel arra, hogy egy adott rendszerre, melyet adott számú cellával és
adott N összrészecskeszámmal jellemzünk, az összes lehetséges mikroállapotok
száma ()w) a rendszerre jellemző érték (hiszen mind K, mind N az R rendszer
jellemzői).
C1 C2
N1 = 4 N2 = 0
4!
w = 4! = 1
Forrás: http://www.doksi.hu
283
=1 =6 = 15 = 20 = 15 =6 =1
6!0! 5!1! 4!2! 3!3! 2!4! 1!5! 0!6!
1
P = 6 16
a továbbiakban az adott makroállapot valószínűségét az őt megvalósító
mikroállapotok w számával, az adott makroállapot termodinamikai
valószínűségével jellemezzük.
3·1027
)w = KN = 2
Forrás: http://www.doksi.hu
284
1 1 –9,1026
P=w = 1 3·1027 - 10 (*)
)w 2
gáztartály ugyanazon felében helyezkedik el:
4.3. Táblázat.
N w P(N,0)
1 1 0,5
2 1 0,25
–4
10 1 0,00098 = 9,8,10
–301
103 1 .10
1 –3,105
106 .10
27 –9,1026
1
3·10 .10
(3,10 )! 26 –14
P= 27 27 , 10–9,10 = 3.65,10
(1.5,10 )!(1.5,10 )!
# 1&
ln N! . "N + 2% ln N – N (4.6)
! $
285
A 4.4. Táblázat a w ill. P értékeit mutatja, N = 1000 és N = 3,10 részecske esetén
kétcellás eloszlásra. Jelöljük a két cellában lévő részecskék számát N1 ill. N2-vel.
Vezessük be az N1 = /N ill. N–N1 = N2 = (1–/)N jelöléseket. A 4.4. táblázatból
látható, hogy az / = 0,5–nek megfelelő egyenletes eloszlás a legvalószínűbb.**
4.4. Táblázat
/=N1/N ln w lg w ln P lg P
N=1000 0,1 323 140 -370 -160
)w=21000= 0,2 498 216 -195 - 84,8
=10301,0 0,3 608 264 - 84 - 36,9
0,4 670 291 - 23 - 9,98
0,5 690 300 - 2,7 - 1,20
0,6 670 291 - 23 - 9,98
N=3,1027 0,1 9,75,1026 4,24,1026 -1,1,1027 -4,80,1026
)w=23,1027
0,2 1,50,1027 6,52,1026 -5,78,1026 -2,51,1026
=109,03,1026
0,3 1,83,1027 7,96,1026 -2,47,1026 -1,07,1026
0,4 2,02,1027 8,77,1026 -6,04,1025 -2,62,1025
2,08,,1027 9,03,,1026
0,5* -30,94 -13,44
27
0,6 2,02,10 8,77,1026 -6,04,1025 -2,62,1025
Az 5. példa és a 4.4. Táblázat adatait (4.3), (4.5) ill. (4.4) alapján a következő
formulákkal számíthatjuk ki:
N!
ln w = ln (4.8)
(N1!)(N–N1)!
ill.
w w
ln P = ln = ln N = ln w – N,ln 2 (4.9)
)w 2
(4.8)-at a (4.6) Stirling–formulával kifejtve
ln w = ln N! – ln N1! – ln(N–N1)! =
1& 1
= 1#N + ln N – N3 – 1#N1 + & ln N1 + N13 –
0! 2$ 2 0! 2$ 2
286
1&
– 1#N–N1 + ln (N–N1) + (N–N1)3 =
0! 2$ 2
= N ln N – N1 ln N1 – N ln(N–N1) + N1 ln(N–N1) +
1 1 1
+ ln N – ln N1 – ln(N–N1) =
2 2 2
N N1 1 N
= N ln – N1 ln + ln
N–N1 N–N1 2 N1(N–N1)
1 / 1 1
ln w = N ln – /N ln + ln (4.10)
1–/ 1–/ 2 /(1–/)N
1 1 1 1
ln w = N ln 2 – 0,5N ln 1 + ln = N ln 2 + ln 4 – ln N =
2 0,25N 2 2
1
= (N + 1) ln 2 – ln N (4.10a)
2
azaz
1
ln w = 3·1027 · 0,693 + ln 3·1027 = 2,08·1027 + 0,693 – 31,63
2
1 1
ln P = ln w – N ln 2 = (N+1) ln 2 – ln N – N ln 2 = ln 2 – ln N
2 2
amiből
2
P=
N
azaz P = 3,65·10–14
Így számítottuk ki az 5. példa eredményét. A fenti levezetés kis számokra (pl. az 1.,
2., 3. példák esetére) nem érvényes.
6. Példa. A 4.4. Táblázatból következő kép finomítása céljából vizsgál-
junk meg egy, az egyenletestől kissé eltérő térbeli eloszlást és számítsuk ki,
milyen arányban áll utóbbi termodinamikai valószínűsége az egyenletes
eloszláséhoz képest?
287
1,5·1027 – 'N
/= = 0,5 – 4
3·1027
0,5–4
= = 1 – 44, ln(1 – 44) . –44
1–/ 0,5+4
N
ln[/(1–/)N] = ln 0,25 – 445+ ln N = ln 5
4 – 44
1 N
ln w4 = N ln 2 – 2N4 + 2N4 – 4N45 – 2 ln 4 + 242
1 N
ln W = N ln 2 – 2 ln 4
# 1 2&
ln w4 – ln W = 2(1–2N)45 = 2"N2 – N% 'N2
! $
w4 1 # 1 2& 3
W = exp 602"!N² – N%$ ('N)²72 = 0,875
Látható, hogy a közel egyenletes eloszlások mikroállapotainak száma alig
kevesebb, mint a pontosan egyenletes eloszlást megvalósító mikroállapotoké.
ln (1 + x) . x, ha x << 1
ln (1 – x) . –x, ha x << 1
(
Mivel az egyenleteshez közeli térbeli eloszlások valószínűsége sok nagy-
ságrenddel nagyobb, mint a többi eloszlásé, — ha a rendszert magára hagyjuk,
makroszkópikusan és az idő függvényében gyakorlatilag csak ezek az eloszlások
valósulnak meg: az egyenletes térbeli eloszlás és az ahhoz közeli eloszlások a
rendszer egyensúlyi állapotát valósítják meg.
288
Rendezzük át (4.10) egyenletet
1
ln w = 1–N ln(1–/) – /N ln / + /N ln (1–/) – ln /(1–/)N3
0 2 2
és differenciáljuk / szerint
d ln w d[ ] N /N / 1 N–2/N
= = – – N ln –N– =
d/ d/ 1–/ 1–/ 1–/ 2 N/(1–/)
/ 1 1–2/
= N – N ln –N– =
1–/ 2 /(1–/)
/ 1 1–2/
= –N ln –
1–/ 2 /(1–/)
/ 1 1–2/
–N ln – =0 (4.11)
1–/ 2 /(1–/)
A (4.11) tetszésszerinti N mellett csak akkor teljesül, ha a baloldal mindkét tagja zérus. A (4.11) első
tagja nulla, ha
N1
=1
N-N1
azaz
N1 1
= (4.12)
N 2
Ezt behelyettesítve a (4.11)–be, belátható, hogy ekkor (4.11) második tagja is nulla. Tehát az N1=N/2
helyen az ln w-nek, vagyis a w-nek szélsőérték helye van. Belátható, hogy (4.11)-nek csak ez az egy
megoldása van.* A második derivált ekkor kisebb, mint nulla, vagyis (4.8) ill. (4.11)-nek és w-nek az
N1=N/2 helyen maximuma van. Mivel pedig (4.9) valószínűség nevezője egy puszta szám, számlálója
pedig w, ezért a P valószínűségnek is maximuma van az N1=N/2 helyen.
* Ha pl. N > N/2, akkor (4.11) mindkét tagja azonos előjelű. Ugyanez igaz, ha N < N/2. Tehát az
1 1
egyedüli lehetőség arra, hogy (4.11) nullát adjon, ha mindkét tagja nulla.
Forrás: http://www.doksi.hu
289
átrendeződése magára hagyott, elszigetelt
rendszerekben.
4.5. pontot). A gázok sűrű (transzlációs- és rotációs-) energianívói esetében a helyzet
fordított (ld. 4.5. pontot).
290
Implicite feltételezzük, hogy a rendszer adott V térfogatban helyezkedik el és a
részecskesűrűség akkora, hogy a rendszer minden vizsgált alrendszerére alkalmazható
a matematikai statisztika.
Feltételezzük, hogy a rendszer elszigetelt;* esetünkben ez azt jelenti, hogy mind az
összrészecskeszám, mind pedig az összenergia állandó: N = áll. és E = állandó (és
mindkettő konkrét érték). Ezek az energiaeloszlás mellékfeltételei.
291
'
Nössz = N = * Ni = konst ; N – * Ni = 0 (4.13a,b)
i i
'
Eössz = E = * Ni Ei = konst ; E – * Ni Ei = 0 (4.14a,b)
i i
ahol Ni az Ei állapot betöltési száma. (A betöltési számok N1, N2 … Ni sorozatát
szokás egyetlen {Ni} szimbólummal is jelölni.)
E1, E2 … Ei …
N1, N2 … Ni … (4.15)
táblázat konkrét kitöltésével adjuk meg (definiáljuk). Az egyes Ni-k közül számos
lehet nulla értékű, hiszen az energiaszintek számát nem, de az összenergiát
maximáltuk. Itt is érvényes, hogy egy adott rendszernek számos, az adott rendszert
jellemző mellékfeltételekkel összeférő makroállapota lehet.
meg. Az egy adott makroállapotot megvalósító mikroállapotok
N! ' N!
w=N = (4.16)*
1 !N2 !...Ni !... :
<Ni !
i=1
292
E0 E1 E2 E3 E4 E5 E6 E7 ... E20 w
N0 N1 N2 N3 N4 N5 N6 N7 ... N20
10 6 1 1 1 1 0 0 0 9,31,108
15 0 1 1 1 1 1 0 0 1,86,106
10 0 10 0 0 0 0 0 0 1,85,105
19 0 0 0 0 0 0 0 1 20
0 20 0 0 0 0 0 0 0 1
10 4 3 2 1 0 0 0 59==·>?9
9 6 2 2 1 0 0 0 2,33·109
)w . *+.+1010
4.2. ábra. Mikrorészecskék elosztása egyenlõközû, diszkrét energia szinteken. A w értéke láthatóan
jobban nõ Nössz , mint Eössz növekedésével
Forrás: http://www.doksi.hu
294
határozzuk meg ezen rendszer azon makroállapotát, amely a legtöbb mikroállapottal
valósítható meg, — azaz amelynek termodinamikai valószínűsége maximális. Jelöljük
ezt a wmax termodinamikai valószínűséget W-vel!
Feladatunk tehát azon N1, N2, ..., Ni , ... betöltési számok meghatározása, amelyek
a (4.16) képletbeli
N!
w = N !N !...N !... (ld. (4.16)
1 2 i
maximum, ha a függvény második deriváltja negatív.
295
Az első problémát úgy kerüljük ki, hogy az N-eket (és így w-t is) folytonosan
változó mennyiségeknek tekintjük, és w maximuma helyett természetes alapú logarit-
musának a maximumát keressük: mivel a logaritmus függvény monoton, ln w
maximumhelye egybeesik w maximumhelyével. A folytonos N értékekre való áttérés
azért nem okoz problémát, mert a maximum közelében a betöltési számok nagyok, így
törtrészük elhanyagolható. Írjuk fel a vizsgálandó (4.16) függvény természetes alapú
logaritmusát a (4.7) Stirling formula alkalmazásával.
ln w = ln N! – A ln N1! + ln N2 ! . . .B
:
ln w = (N ln N–N) – * ( Ni ln Ni – Ni) (4.17)
i=1
Képezzük az így kapott
# : & # : &
f(N1,...,Ni,...) = ln w + /"N – * Ni% + C"U – * NiEi% (4.18)
" % " %
! i=1 $ ! i=1 $
@f @ 16 # : & # : &3
= ln w + C"U – * NiEi% + /"N – * Ni%7 =
@Nj @Nj 6 " % " %7
0 ! i=1 $ ! i=1 $2
296
A deriválás során felhasználtuk, hogy N, U, illetve Ni (ha iDj ) nem függenek Nj től,
ezért pl.
@(N ln N – N )
= 0,
@Nj
illetve
:
@ *ENi ln Ni – Ni)
i=1 @ENj ln Nj – Nj) 1
– = – = –1· ln Nj – Nj N + 1 = – ln Nj – 1 + 1
@Nj @Nj j
Felhasználva, hogy az adott mellékfeltételek mellett
@f @ ln w
= ,
@Nj @ ln Nj
a deriválás elvégzése után a j-edik energiaszinten levő részecskék számára a
@+ln w
= –ln Nj – 1 + 1 – CEj – / = 0
@Nj
egyenletet kapjuk. Átrendezve
ln Nj = –CEj – /
Mindkét oldal exponenciálisát képezve
Nj = e–/ , e–CEj (4.20a)
Hasonló kifejezést kapunk bármely Ni szerinti parciális deriváltra, tehát
Ni = eF/ · eFCEi i = 1,2,...,: (4.20b)
amiből
N ' N
e–/ = : = ( 4.21a)
G
* e–CEi
i=1
ahol az
: –CEi
GH * e (4.21)
i=1
kifejezést állapotösszegnek nevezzük.
Forrás: http://www.doksi.hu
297
1
C=k (4.22)
BT
–Ei
N
Ni = e kBT i = 1,2,...,: +++++(4.23)
G
Vegyük észre, hogy bár a (4.23) levezetése során a statisztikus fizika axiómáinak
megfelelően minden mikroállapotot ugyanakkora valószínűségűnek tekintettünk
(akárcsak a térbeli eloszlás vizsgálata során), az energiaeloszlásnál nem a térbeli
eloszlás vizsgálatánál megtalált egyenletes részecskeeloszlás adódott a
legvalószínűbbnek (erre már utaltunk a 4.3. pont végén). A rendszer maximális
termodinamikai valószínűséggel megvalósuló makroállapotának betöltési számai
exponenciálisan csökkennek az állapot energiájával.
'Eij
Ni –k T
Ei – Ej I 0
Nj = e B (4.24)
298
:
ln W = (N ln N–N) – * (Ni ln Ni – Ni) =
i=1
: : :
= (N ln N–N) – * Ni ln Ni + * Ni = N ln N – * Ni ln Ni
i=1 i=1 i=1
# –E i &
" N k Ti #N k T&%
:
–E
ln W = N ln N – * " G e B ln "G e B %% =
i=0 ! ! $$
: # – Ei &
" N kBT # N Ei &%
= N ln N – * "Ge "ln – k T%% =
i=0 ! ! G B $$
A jobboldal második tagjában megjelenő összeg éppen G9+azzal tehát egyszerűsít-
hetünk, továbbá a kBT tényező független Ej -től ezért :
# –Ei &
N N : " %
ln W= N ln N – N ln + * "
G G+kBT i=0 !
Ei e % =
k BT
$
# –Ei &
N : " %
= N ln N – N lnN + N lnG + * "Ei e %
k BT
G+kBT i=0 ! $
1
Az utolsó tagban az k T Eössz kifejezésre ismerünk (helyettesítsük be (4.14a)-ban
B
az Ni helyére (4.23)-at!); vegyük figyelembe, hogy az Eössz a rendszer teljes U belső
energiáját jelenti, így
U
ln W = N ln G + k T (4.25)
B
299
# G & U
ln W = N "ln N + 1% + k T (4.26)
! $ B
w
W=wmax
egyensúlyi Boltzmann
eloszlás
Fr Jr
lehetséges makróállapotok
a Boltzmann eloszláshoz
közel eső w-jü
ill.
nem egyensúlyi nem egyensúlyi
makróállapotok
300
w = We –Kr (4.27)
egyenlettel írható le, mely tulajdonképpen egy Gauss-féle normális hibaeloszlási görbe
(ld. Bronstejn id.mű) egyenlete, mely a két oldala felé szimetrikus és a maximumnál
dw=0: a Gauss-görbe maximuma éppen a W=wmax termodinamikai valószínűségű
Boltzmann-eloszlásnak felel meg.
+:
N 2 O
W M e–Kr = W (4.28)
L K
–:
vannak más makroeloszlások is.
301
átrendeződése is már lényegesen megváltoztathatja az eloszlás képét. A Gauss–görbe
kis részecskeszám mellett kevésbé meredek és így a Boltzmann–eloszlástól eltérő
eloszlások relatíve nagyobb valószínűséggel fordulnak elő és az ún. egyensúlyi
ingadozási jelenségekben megfigyelhetőkké is válnak.)
++++dw = 0 (4.29b)
a legvalószínűbb, W = wmax valószínűségű Bolzmann–eloszlással
jellemezhető makroállapota makroszkópikusan megfelel a rendszer
(adott mellékfeltételek mellett beálló) egyensúlyi állapotának.
302
A legvalószínűbb állapottól eltérő makroállapotban levő elszigetelt, magukra
hagyott rendszerek az energianívók közötti elemi átrendeződési folyamatokkal
(az ún. elemi transzpozíciók sorozatával) a legvalószínűbb (egyensúlyi) állapot
felé rendeződnek át.
1000!
w = 0!0!...1000!0!... = 1
1.2. Véletlenszerű mozgások következtében kerüljön most 1 részecske pl.
az Ei+1 = Ei + ! energianívóra. Ekkor (mivel Eössz = áll.) természetesen egy
másik részecskének az Ei–1 = Ei – ! energiaszintre kell kerülnie (4.4b. ábra).
1000! 1000·999·998·997·996!
w = 2! 996! 2! = # 2,5·1011
2! 996! 2!
1000!
w = 3!994!3! # 2,7·1016
Forrás: http://www.doksi.hu
303
Ei$!
Ei
Ei%!
(a)
Ei$!
Ei
Ei%!
(b)
Ei$!
Ei
Ei%!
(c)
Ei$!
Ei
Ei%!
(d)
számnál a termodinamikai valószínűség:
2.1 w=1
1019!
2.2 w = 1!(1019-2)!1! = 1019!(1019-1)! # 1038
1019! 1019(1019-1)(1019-2)(1019-3)
2.3 w = 2!(1019-4)!2! = = 2,5·1075
2!2!
* A konkrét számérték gázrendszerre tipikus (a pontosabb érték: normál körülmények között 2,7·1019);
szilárdtest esetében ez néhányszor 1022 atom/cm3.
Forrás: http://www.doksi.hu
304
részecskék ugyanarra az energiaszintre mennek át; ez a folyamat a termodinamikai
valószínűség csökkenésével jár együtt, de — a maximális valószínűségű állapottól
távol eső rendszerekben — nagyságrendekkel kisebb valószínűségű: a 2. példa 2.2
pontjában pl. azt láttuk, hogy az első két részecske átkerülése egy energiaszinttel
magasabbra, illetve alacsonyabbra #106 féleképpen mehet végbe; ezzel szemben a
fordított folyamat csak egyféleképpen*, vagyis az egyensúlyi állapot kialakulására
vezető folyamat (a példarendszer esetében) egymilliószor nagyobb valószínűségű,
mint az ellenkező irányú! A példákban megmutatott módon egy elszigetelt,
magárahagyott rendszer pusztán a véletlen folyamatok (a részecskék közötti
ütközések ill. energiacserék statisztikus játéka) következtében folytonosan növekvő
termodinamikai valószínűségű makroállapotokba megy át mindaddig, amíg a rendszer
olyan állapotba jut, amely a Boltzmann–eloszláshoz legalábbis rendkívül közelálló.
Azt mondhatjuk tehát, hogy:
azaz ilyen rendszerekben a termodinamikai valószínűség csak nőhet.
A &w > 0 sokkal–sokkal valószínűbb, mint a &w < 0.
* A 4.4. elvi ábrából 1000 részecske esetén az a.) állapotból a b.) állapotba menve az első áthelyezendő
részecskét 1000-féleképpen, a másodikat 999-féleképpen (tehát a kettőt #106 féleképpen) választhatom
ki. A b.) állapotból az a.) állapotba menve az Ei+! nívón lévő részecskét (az Ei-be való átmenet
céljából) csak egyféleképpen választhatom ki; hasonló a helyzet az Ei–! nívón lévő részecskével is.
** A &w jelölés használata dw helyett arra utal, hogy ez a megváltozás nem differenciál.
Forrás: http://www.doksi.hu
305
4.) Önként végbemenő kémiai reakciók adott körülmények között mindig csak egy
meghatározott irányba folynak le.
5.) A diffúziós folyamatokban a komponensek kémiai potenciáljai kiegyenlítődnek.
) ,DQ/ (4.31a)
=+ T . (egyensúly)
* -e
dS (
,DQ/
' >+ T .
* -r
(folyamat)
(4.31b)
S w
Forrás: http://www.doksi.hu
306
magára hagyott rendszerben) olyan dS > 0 &w > 0
(spontán) folyamatok zajlanak le, amelyek (4.31d) (4.30)
Kapcsolat egy két alrendszerből álló S = S 1 + S2 W=W W * 1 2
egyensúlyi rendszer alrendszerei és a teljes
rendszerre vonatkozó értékek között
ln W = ln W1 + ln W2
Minthogy azonban ln W-nek nincs mértékegysége (puszta szám), S-nek pedig van,
az S és W közötti kapcsolatot egy mértékegységgel rendelkező arányossági tényező
bevezetésével adhatjuk csak meg. Így az S entrópia és a W termodinamikai
valószínűség kapcsolatát az
S 0 kB ln W (4.32)**
díszíti Boltzmann sírkövét.) Történetileg itt jelent meg először a
–23 J
kB = 1,38065812110 (4.33)
K
az ún. Boltzmann–állandó.
dS 2 kB d ln W (4.32a)
307
4.4. A TERMODINAMIKA III. FŐTÉTELE
3S = 0
T40
Planck 1912-ben a III. főtételt egykomponensű kondenzált anyagokra fogalmazta
meg:
308
szigorúan véve izotópok elegyére sem (elegyeknél egy pozitív keveredési entrópia lép
fel, ld. 4.7.2. pontot). Nem érvényes kristályhibákat, orientációs hibákat tartalmazó
kristályokra sem (ezeknél egy pozitív konfigurációs entrópia lép fel, ld. 4.7.1. pontot).
Következőleg:
A Planck posztulátum (a III. főtétel) csak egykomponensű, tiszta,
hibátlan és azonosan orientált részecskéket tartalmazó (tehát
egykristályos) kristályokra érvényes; ezek entrópiája T=0 K-en
zérus.
T4 0 T4 0
309
határfeltételek is*.
adódik:
DQ
Mivel C = dT = 0, ha T 4 0 (tehát nemcsak T=0-nál) hőelvétellel a T=0 közelében
nem lehet a hőmérsékletet csökkenteni. (Ez nem jelenti azt, hogy az abszolút nulla
hőmérsékletet ne lehetne tetszőlegesen megközelíteni!)
formájában (ld. pl. Deák, Giber, Kocsányi: Műszaki Fizika III. id.mű és Kubasevszkíj
- Alcock, id.mű). Az I. és II. főtételben csak 3S, az entrópia megváltozása szerepel és
ugyanez vonatkozik minden más állapotfüggvényre: így a termodinamikában az
entrópián kívül minden állapotfüggvénynek csak a megváltozása adott; abszolút
értékük nem határozható meg!
azaz, hogy T 4 0 közelítésben a G(T) illetve H(T) függvények iránytangense zérus: a függvények
közös, vizszintes érintővel futnak be a T=0 pontba. Ez a posztulatumból levezethető. Mivel G0H–TS,
310
4.5. A SOKRÉSZECSKERENDSZEREK
TIPIKUS ENERGIANÍVÓI ÉS EZEK
GERJESZTETTSÉGE
A gázok belső energiája (ld. 2.5.5. pont) transzlációs, rotációs (forgási), rezgési
(vibrációs) és elektrongerjesztési járulékokból áll. Az elektronok gerjesztési energiájá-
nak (az elektronenergia–nívók közeinek) nagyságrendje 10–18 J # 6 eV, — a gerjesztés
tehát csak magas hőmérsékleten következik be; e járulékkal itt nem foglalkozunk.
K(T )
2
* A III. főtétel nélkül csak a K egyensúlyi állandók ln aránya lenne meghatározható, — és így
K(T1)
pl. K(T2) meghatározásához K(T1)-t kísérleti mérésekből ismernünk kell (ld. 5.5.3. pontot).
Forrás: http://www.doksi.hu
311
h2 ,n2 k2 l2 /
!tr !kin 8m +a2 + b2 + c2.
= = (4.37)*
* -
ahol h a Planck–állandó, n, k és l = 0, 1, 2... egész, egymással kombinálandó ún.
kvantumszámok, m egy gázrészecske tömege és a·b·c = V a gázrészecskék részére
rendelkezésre álló térfogat. Ekkor az (n = 1, k = l= 0) kvantumszámokkal jellemzett
h2 1
nívó energiája !tr,1 = 8m a2 . Ha a = 10–3 m, akkor a legalacsonyabb transzlációs
energianívó pl. hélium gázra (mHe # 0,67·10–26 kg) !tr,1 # 8·10–36 J # 5·10–17 eV, ami
300 K hőmérsékleten #1015 nagyságrenddel kisebb a kBT termikus energiánál.
Ugyanez az érték O2 molekulára (m # 5,3·10–26 kg) 1·10–36 J # 0,6·10–17 eV.
O2
h2
!rot = 2 J (J+1) (4.38)
89 :;
molekulára ismertetett 3. számú példa) és J a megfelelő rotációs kvantumszám, mely
J = 0,1,2,... értékeket vehet fel. Az energiaközök itt sem egyenlők, hanem a magasabb
energiák felé közel négyzetesen nőnek.
, 1/
!vibr = h< +n + 2. , n = 0,1,2,... (4.39)
* -
312
4.5.2. Szilárdtestek rezgési energianívói
Egyetlen gerjesztett nívón
N –!i/kBT
Ni (gerj) = e
=
N, –!i/kBT –!o/kBT/ N
+ > e . = (= – 1)
> Ni = –e
gerjesztett nívók = *összes nívó - =
N –!o/kBT N
No (alapáll.) = e =
= =
Forrás: http://www.doksi.hu
313
Következőleg:
1 ?
No > Ni (gerjesztett) = = – 1 (4.40)
i=1
típusokra. A feladatot az alábbiakban részleteiben csak a rotációs nívókra oldjuk meg,
a transzlációs nívók esetében becslésre szorítkozunk, a rezgési nívókra pedig csak
táblázatot közlünk.
89A:;kBT
=rot = sh2 (4.41)
nyomatéka. Az 's' értékét úgy határozhatjuk meg, hogy megszámoljuk, hogy hány
különféle elfordítással hozható a molekula önmagával fedésbe. (Például HCl, HCN,
N2O: s=1; CO2, H2O, SO2, O2 : s=2; NH3, AsH3: s=3; BF3 : s=6; CH4, C6H6 : s=12)
HCl O2 CO2
s= 1 2 2
Q= 2.59·10–47 1,94·10–46 7,01·10–46
Nrot (gerj) 18,3 71,1 260
Nalap =
azaz pl. 300 K–en O2 esetében 71,1–szer több molekula van gerjesztve, mint
alapállapotban stb., — tehát szobahőmérsékleten — a molekula anyagi minőségétől
függően — a molekulák túlnyomó többsége gerjesztett állapotban van (esetünkben
1
csak 1,4 % nincs gerjesztve, hiszen 71 · 100 # 1,4 ).
Forrás: http://www.doksi.hu
314
A gázok rezgési nívóinak gerjesztettségére csak a végeredményt közöljük:
HCl O2 CO2 CO2 CO2
(deformációs (szimm. (antiszimm.
rezgés) nyújtási nyújtási
rezgés) rezgés)
Nvibr(gerj)
Nvibr(alap)
= 3·10–9 1,2·10–5 0,078 1,4·10–3 9,6·10–6
így minden nívót igen sok gerjesztett atom népesít be. Többek között ezért lehet ezen
rendszerre a Maxwell—Boltzmann eloszlást alkalmazni.)
315
vz 3
d v!dxdydz
v
vy
vx
dN(v, d3v)
(4.42)
N
esik.
2
mvj
–
N 2kBT
Nj = e (4.43)
#
amelyből Nj/N azon részecskék összrészecskeszámhoz viszonyított hányada, amelyek
pontosan vj sebességgel mozognak. E diszkrét esetre
1 2
– mvi /kBT 2 2 2
#=$ e 2 , v2 = vx + vy + vz (4.44)
i
316
1
N – 2 mv2 /kBT 3
3
dN (v,d v) = e dv (4.45)
#
+( +( +(
1 2 2 2
' ' ' – m (vx + vy + vz ) / kBT
#! & & & e 2 dvx dvy dvz =
% % %
–( –( –(
+( +( +(
1 2 1 2 1 2
' – m vx /kBT ' – m vy /kBT ' – m v /kBT
= & e 2 dvx · & e 2 dvy · & e 2 z dvz
% % %
–( –( –(
(4.46)
3
3
+ 2/kBT . +2/kBT .2
#= * - = * - (4.47)*
) m , ) m ,
mv2
3
–
+ m . 2 2kBT 3
dN(v,d3v) = N* - 0e d v (4.49)
)2/kBT,
A benne szereplő
* A fenti integrál tipus határozott integrálja ismert (ld. Bronstejn id.mû)! A következõképpen
integrálunk páros függvényekre:
+( (
' (…) dx = 2 · ' (…) dx (4.48a)
% %
–( 0
és
(
2 2
/
2' e
–a x
dx = 2 , ha a 1 0 (4.48b)
% 2a
0
m
Esetünkben a = és így
2 kBT
+( 1 2
' e– 2 m vx /kBT dvx = 2 /2kBT
(4.48c)
% m
–(
Forrás: http://www.doksi.hu
317
mv2
3/2 –
+ m . 2kBT
f(v) 3 * - 0e (4.50)
)2/kBT,
valószínűségi sűrűség—függvényének (röviden: irányfüggő Maxwell—Boltzmann
sebességeloszlási függvénynek) nevezzük, mely függvény valószínűségi változója az
iránytól függő sebesség.
" Az f(v)·d3v szorzat annak a valószínűségét adja meg, hogy egy adott részecske
sebessége a v körüli d3v nagyságú "sebességtérfogatba" esik. Ezért a (4.50)
kifejezésbeli f(v) ennek a valószínűségnek a sűrűsége, egy ún. valószínűségi sűrűség
függvény*. Végül: a dN(v, d3v) = N f(v)·d3v kifejezés azt adja meg, hogy N
részecskéből hány részecske sebessége esik a d3v "sebességtérfogatba". A (4.49)-
nek megfelelő
amely megadja, hogy N részecskéből hány részecske sebessége esik a d3v "sebesség
térfogatba".
m 2
+ m .1/2 – 2kBT vx
f(vx) = * - e (4.52)
)2/kBT,
318
f(vx) 510-3[s/m]
1,6
1,4 298K
Valószínűségi sűrűség
1,2
1,0
0,8
0,6 500K
0,4
0,2
0,0
41500 41000 4500 0 500 1000 1500 vx[m/s]
1/2
+ m . 1
Az f(vx) görbe maximumának értéke * - , vagyis a maximum értéke -vel
)2/kBT, T
kBT
arányos. Az f(vx) görbe szórása (ld. Bronstejn, id.mű) esetünkben 6 = . Mivel
m
6 a görbe félérték-szélességére jellemző, a görbe félérték-szélessége tehát a T -vel
egyenesen, az m -el pedig fordítva arányos. Ez azt jelenti, hogy azonos tömegű
gázok esetében a 4.6. ábrán ábrázolt görbe magasabb hőmérsékletnél egyre laposabb,
alacsony hőmérsékleteknél pedig élesebb maximumot mutat. Ugyanakkor azonos
hőmérséklet esetén a görbe a nagyobb tömegű részecskék esetén mutat élesebb
maximumot. Minél magasabb a hőmérséklet, annál több viszonylag nagysebességű
részecskét tartalmaz a rendszer.
* A görbe területe az ' f(v ) dv integrál, tehát a v sebesség valószínűségi változóra vonatkoztatott
% x x x
valószínűség; a teljes sebességintervallumot figyelembe véve ennek 1-et kell adnia. Valóban: a görbe
alatti terület értéke 1; ezért az ilyen görbék normáltságáról szokás beszélni.
Forrás: http://www.doksi.hu
319
Ismétlésként, folytonos értékkészletű fizikai mennyiségek átlagértéke, a (3.2), ill.
(3.3) általánosításaként:
kifejezést! Ezzel:
:( :( :( :( :( :(
<X (v) > = ' ' ' v ' ' '
3
(4.55)
% % % X(v)f(v)d = % % % X(v) f(v) dvxdvydvz
4( 4( 4( 4( 4( 4(
ahol
3/2 m 2
+ m . – v
f(v) 3 * - 0e 2kBT (ld. (4.50))
)2/kBT,
1.Példa: Igazoljuk, hogy
2 2 2 1 2
7 vx 1 = 7 vy 1 = 7 vz 1 = 3 7 v 1 (4.56)
Megoldás:
:( :( :( m v2
–
< v2 > = C ' ' ' v2 e 2kBT
% % % dvxdvydvz
4( 4( 4(
Forrás: http://www.doksi.hu
320
3/2
+ m .
ahol C=* -
)2/kBT,
2 2 2 2
Mivel v = vx + vy = vz
:( :( :( m
– +v2 + v2 + v2.
2kBT ) x y z,
< v > = C' ' ' + 2
2 2 2.
% % % )vx + vy + vz , e dvx dvy dvz =
4( 4( 4(
2 2 2
m vx m vy m vz
:( :( :(
– – –
2 ' ' ' + 2 2 2.
< v > = C % % % )vx + vy + vz , e
2 kBT
·e
2 kBT
·e
2 kBT
·dvx dvy dvz =
4( 4( 4(
2 2 2
m vx m vy m vz
:( :( :(
– – –
= C' ' ' v2 e 2 kBT·e 2 kBT· e 2 kBT·dv dv dv +
% % % x x y z
4( 4( 4(
2 2 2
m vx m vy m vz
:( :( :(
– – –
' ' ' 2
+ C % % % vy e
2 kBT
·e
2 kBT
·e
2 kBT
·dvx dvy dvz +
4( 4( 4(
2 2 2
m vx m vy m vz
:( :( :(
– – –
+ C' ' ' v2 e 2 kBT·e 2 kBT· e 2 kBT·dv dv dv
% % % z x y z
4( 4( 4(
Szabály :
' ' f(x) g(y) dx dy = ' f(x) dx ' g(y) dy
%% % %
2 2 2
m vx m vy m vz
:( :( :(
– – –
' 2
C % vx e
2 kBT '
dvx · % e
2 kBT '
dvy · % e
2 kBT
dvz
4( 4( 4(
Forrás: http://www.doksi.hu
321
taggal, ahol:
2 2
m vy m vz
:( :(
– –
' e 2 kBT dv = 2/ kBT
és ' e 2 kBT dv = 2/ kBT
% y m % z m
4( 4(
és ennek szorzata kiemelhető. Mivel
2/kBT m
C· m = 2/kBT
= 2 –2k T @
2 2 2
m vx m vy m vz
:( :( :(
– –
< '% vx e dvx + ' ' v2 e 2 kBTdv
?
2 m B 2 2 kBT
<v > = v
% y e dv +
y % z z
2/ kBT
;4( 4( 4(
>
2 2 2 2
< v > = < vx > + < vy > + < vz >
Az utóbbi két összefüggésből következően tehát:
2 2 2
2
<v > 2
<v > 2
<v >
< vx >= , < vy >= , < vz >=
3 3 3
Egzakt igazolás
2 2 2 2
v = vx i + vy j + vz k v = vx + vy + vz
Forrás: http://www.doksi.hu
322
2 2 2
m vx m vy m vz
:( :( :(
– – –2k T
' ' ' + .
<v>=C % % % )vx i + vy j + vz k, e
2 kBT
·e
2 kBT
·e
B
·dvx dvy dvz =
4( 4( 4(
2 2 2
m vx m vy m vz
:( :( :(
– – –
i ' ' '
= C % % % vx e
2 kBT
·e
2 kBT
·e
2 kBT
dvx dvy dvz +
4( 4( 4(
2 2 2
m vx m vy m vz
:( :( :(
– – –
' ' '
+ j C % % % vy e
2 kBT
·e
2 kBT
·e
2 kBT
dvx dvy dvz +
4( 4( 4(
2 2 2
m vx m vy m vz
:( :( :(
– – –
k ' ' '
+ C % % % vz e
2 kBT
·e
2 kBT
·e
2 kBT
dvx dvy dvz +
4( 4( 4(
" Mivel az integrálok értéke azonos, elég a < vx > -ről kimutatnunk, hogy
értéke nulla. A < vy > és a < vz > ugyanilyen, csak vx helyére vy illetve vz
kerül.
2 2 2
m vx m vy m vz
:( :( :(
– – –
< vx > = C ' ' ' v e 2 kBT ·e 2 kBT· e 2 kBT dv dv dv
% % % x x y z
4( 4( 4(
Szabály:
2 2 2
m vx m vy m vz
:( :( :(
– – –
'
< v x > = C % vx e
2 kBT '
dvx · % e
2 kBT
dvy · ' e
2 kBT
dvz
%
4( 4( 4(
Ahol
Forrás: http://www.doksi.hu
323
2 2
m vy m vz
:( :(
– –
' e 2 kBT dv = 2/ kBT
és ' e 2 kBT dv = 2/ kBT
% y m % z m
4( 4(
és így
2
m vx
:( –
2/ kBT ' 2 kBT
7 vx 1 = C · % v x e dvx
m
4(
3/2
+ m .
Mivel C = * - , így
)2/kBT,
2
m vx
:( –
m ' 2 kBT
7 vx 1 = v e dvx
2/kBT % x
4(
f(vx)
:
vx
* 7v2 1=< iv +jvy + kvz >; mivel az összegek átlaga egyenlő az átlagok összegével a <v1!B-ból
x
következikC hogy < vx21=0, < vy21= 0 és <vz21=0.
Forrás: http://www.doksi.hu
324
Ilyenkor az átlagképzés az
:(
<X> 3 '
% X(v) f(v)dv
(4.58)
0
A 4.8a. ábrán a sebesség abszolút értékétől függő f(v) függvényt mutatjuk be. A
hőmérséklet növekedésével f(v) maximumának értéke csökken és a görbe maximuma
a nagyobb sebességek irányába tolódik el.
2,5
2,0 298K
1,5
1,0
500K
0,5
v [m/s] v [m/s]
0,0 2
0 500 1000 1500 2000 vmax <v >
<v>
(a) (b)
325
Példák:
( 3/2
+ m . 1 +2kBT.2 8kBT
<v>='
% v0f(v)dv = 4/*)2/kBT-,
* -
2 ) m , ! (4.60)
/m
o
(
2
3 –ax 1
Felhasználtuk hogy ' x e dx =
% 2a² (Bronstejn id. mű).
0
(
<v > = '
2 2
% v f(v) dv (4.62a)
0
(4.59) felhasználásával:
(
+ m .3/2 ' 4 – mv²/2kBT
<v2> = 4/ * - v e dv (4.62b)
)2/kBT, %
B
+ m .
integrált (ld. Bronstejn id. mű)! Ezzel, mivel a = *2k T-
) B ,
(
2
' v4 e–mv /2kBT dv = 1·3 /
% + m .5/2
o 23 *2k T-
) B ,
Forrás: http://www.doksi.hu
326
így
3/2
+ m . 1·3· / 3·2 kBT 3kBT
7v 1=4/*
2
- · = 2 m = m (4.62c)
)2/kBT, + m .5/2
23 * -
)kBT,
" A legvalószínűbb sebesség
2kBT
vmax = (4.63)
m
df (v)
dv = 0, ha v = vmax. (4.64a)
–mv2/2kBT
Mivel 2e A 0 semmilyen v-re, azzal az egyenletetet egyszerűsíthetjük. Így
a (v=vmax) esetére következik, hogy
3
vmax – (m/2kBT) vmax = 0
( ( 2
'2 v2·4/ +* m .- · v2e–mv /2kBT dv
3/2
<Dkin,tr> = '
1
D
% kin (v)f(v)dv = m · % (4.65)
2 )2/kBT,
B B
Forrás: http://www.doksi.hu
327
1 1 3kBT 3
<Dkin,tr> = 2 m 7v21= 2 m · m = 2 kBT (4.66)
1 1 2 2 2 3
<Dkin,tr> = 2 m<v2> = 2 m<vx + vy + vz > = 2 k T (4.67)
B
2 2 2 1
<vx> = <vy> = <vz > = 3 <v2> (ld. (4.56))
" Mivel az egyatomos ideális gáz belső energiájának csak transzlációs kinetikus
energiája van, a (4.67) ennek teljes energiáját is megadja.
1 2 2 2
<Dkin> = 2 m<vx + vy + vz >; fSF=3 (4.68a)
3
<Dkin,tr> = kBT (4.68b)
2
* A 4.6.5. pontban majd felhívjuk a figyelmet arra, hogy az itt tárgyalt gondolatmenet a klasszikus
fizikán alapul, ahol az energia folytonos (nem kvantált) értékkészletű. Az energia nívók azonban
kvantáltak (ld. 4.5. pontot) és így számolni kell ezek aktuális gerjesztettségével (4.5.3. pont) is:
szobahőmérsékleten a rezgési nívók gerjesztettsége elhanyagolható.
Forrás: http://www.doksi.hu
328
1 2 1
<Dvibr> = 2 D< > + 2 m<v2>; fSF=2 (4.70a)
<Dvibr> = kBT (4.70b)
ahol a jobboldal első tagja a rezgés potenciális-, második tagja a kinetikus energia–
járulékának kifejezése; az a két atom közötti távolság eltérése az egyensúlyi értéktől.
Ha a két atom az egyensúlyi távolságra van egymástól ( =0), akkor a rezgés potenciális
energiája (ld. 2.5.3. pontot) nulla.
1
2 kBT termikus energia jut.
329
" Az állandó nyomáson, illetve állandó térfogaton mért fajlagos hőkapacitást
(fajhőt) középiskolai tanulmányainkból ismerjük. Ezeket a
illetve a
1 +GQ. 1 +GQ.
cV = m* - ill. cP = m* - (4.73a,b)*
) GT , V=áll. ) GT , P=áll.
A fajhő mértékegysége:
=1 J @ =
<kg K ? = ; J kg K @>
–1 –1
(4.73c)
; >
A fajlagos hőkapacitás (fajhők) helyett sokszor célszerűbb a moláris hőkapacitás-
sal (mólhővel), vagyis az 1 mol anyag fajlagos hőkapacitásával számolni (jele: Cm):
M +GQ.
Cm,V = M cV = m * - ill. Cm,P = M cP (4.74a,b)
) GT , V=áll.
= kg 1 J @ = –1 –1@
<mól kg K ? = < J mol K ? (4.74c)
; > ; >
Az állandó térfogaton mért fajlagos ill. moláris hőkapacitás (fajhő ill. mólhő) a
belső energiával is kifejezhető a termodinamika I. főtételéből (ld. 1.3.3. ill. 5.2. pont):
8 +GQ.
* A +GQ. = (és értelemszerűen a következő hasonló) kifejezések ún. parciális deriváltak.
) GT ,V=áll ) GT ,V
Azt fejezik ki, hogy a többváltozós, pl. Q=Q(T,V) függvény megváltozását pl. V=állandó feltétel
mellett vizsgáljuk. Lásd. 5.1.5. pontot.
Forrás: http://www.doksi.hu
330
Ezért
1 +GU. +GUm.
cV = m* - ill. Cm,V = * - (4.77a.b)
) GT , V ) GT , V
U
ahol M a moláris tömeg és Um a belső energia moláris értéke: n , ahol n az
anyagmennyiség mólokban.
1 +GH. +GHm .
cP = m * - ill. Cm,P = * - (4.78a,b)
) GT , P ) GT , P
" Az ideális gáz belső energiája. Az egyatomos gáz atomjainak szabadsági foka
f=3, tehát az atomok átlagos termikus energiája 3/2 kBT, vagyis az egyatomos, N
atomot tartalmazó ideális gáz belső energiája
3
U = 2 NkBT (egyatomos) (4.79)
5
U = 2 NkBT (kétatomos) (4.80)
7
U = 2 NkBT (kétatomos gáz rezgési járulékkal) (4.81)
(A kétatomos ideális gáz esetében azért választottuk ketté a rezgési járulékot nem
tartalmazó, illetve azt is tartalmazó esetet, mert az alábbiakban a kisérletekkel
összevetve (ld. 4.6. táblázat) vizsgálat tárgyává tesszük az ekvipartíció tételének
érvényességi körét.)
* Az egyenletek felírásakor feltételeztük, hogy csak térfogati munka (Wtérf. )van. Az viszont
V = állandó esetén nulla.
Forrás: http://www.doksi.hu
331
alapján számítható:
3 3
Cm,V (1 atom) = 2 NAkB = 2 R (4.82)
5 5
Cm,V (2 atom, merev rúd) = 2 NAkB = 2 R (4.83)
7 7
Cm,V (2 atom, rezgés) = NAkB = R (4.84)
2 2
4.6. táblázat
szobahőmérsékleten
332
állandójú klasszikus harmonikus oszcillátorok (ld. 2.1.1.4. és 7.1. pont) rendszerével.
Minden egyes atom három irányban végezhet rezgéseket, így molekuláris szabadsági
foka száma: 3·2 = 6 (minden rezgési irányra kettő esik, ld. a (4.70) képleteket). Egy
1
atomra így 6 · 2 kBT = 3 kBT átlagos termikus energia jut. Egy mólnyi anyagra tehát
Um = 3 NA kBT, vagyis a modellből a szilárdtestek moláris hőkapacitására
+GUm.
Cm,V = * - = 3NA·kB = 3R = 24,942 [J/(mol·K)] (4.85)
) GT ,
4.7. táblázat
Fajlagos Moláris
Elem hőkapacitás hőkapacitás %-os eltérés az
[J/(kg·K)] (Cm,P ) ekvipartícióból adódó értéktől
[J/(mol·K)]
Al 900,205 24,289 -2,62
Au 129,797 25,566 +2,5
Ag 234,474 25,292 +1,40
Fe 464,757 25,955 +4,06
K 741,099 28,978 +16,18
Li 3307,73 22,952 -7,98
Ni 439,635 25,811 +3,48
Pt 133,984 26,139 +4,80
Si 678,294 19,051 -23,61
Zn 383,111 25,044 +0,41
333
szilárdtestek moláris hőkapacitása nem függ hőmérséklettől, a valóságban nem igaz.
Ennek illusztrálására a 4.9. ábrán feltüntettük a szilícium moláris hőkapacitásának
hőmérsékletfüggését.
–2
2 = T0 @
+T0. –T0/T < – T ? hI
Cm,V = 3R* T - e · <1–e ? , ahol T0 = k (4.86)
) , ; > B
Cm,P [J/mol·K]
25
20
10
100 200 300 T (K)
334
A 4.5.1. pontban megmutattuk, hogyan értelmezzük az egyensúlyi hőcserével
kapcsolatos entrópiaváltozásokat. Entrópia (ill. entrópiaváltozás) rendelhető azonban
olyan állapotokhoz (ill. állapotváltozásokhoz) is, amelyeknek megváltozása nem jár
szükségszerűen hőátadással: ilyen entrópiajárulék pl. az ún. konfigurációs entrópia,
de ilyen, az ideális elegyképződéssel járó entrópiaváltozás, az ún. elegyedési entrópia
is.
jelenség látszólag ellene szól annak a jól ismert elvnek, hogy a (zárt) rendszerek
egyensúlyban az energiaminimumra (pontosabban szabadenergia minimumra, ld. 5.5.
pontot) törekednek. Az ellentmondás azonban csak látszólagos: az alábbiakban
megmutatjuk, hogy a szilárdtestek entrópiája, tehát w termodinamikai valószínűsége
nagyobb, ha a vakanciák jelen vannak. Az 5.5. pontban megmutatjuk, hogy a
rendszerek egyensúlyát állandó nyomáson és hőmérsékleten a G = H – TS
szabadentalpia függvény dGP,T = 0 minimuma ill. állandó térfogaton és hőmérsékleten
az A = U – TS szabadenergia függvény dAV,T = 0 minimuma határozza meg. Ha a
vakanciák megjelenése pozitív entrópia többletet okoz, akkor az láthatóan mind G,
mind A értékét csökkenti, tehát a vakanciák megjelenése nincs ellentétben a termo-
dinamikai egyensúlyi kritériumokkal, – csak az adott feltételek között az
egyensúlynak nem az energia minimum, hanem a szabadentalpia vagy a szabadenergia
minimuma a korrekt feltétele.
335
(N+m)!
wkf = N!m! (4.87)
féleképpen foglalhatják el, mert a részecskék (pontosabban a rácspontok) egymás
közötti és a vakanciák (pontosabban az üres rácspontok) egymás közötti felcserélése
nem jelent új elrendeződést (ezek egymás között megkülönböztethetetlenek).
A (4.87) képlet tetszőleges N és m-re igaz, vagyis nem egyensúlyi esetben is.
A Stirling–formulát alkalmazva:
# N m &
= –kB"N ln N+m + m ln N+m% (4.88b)
! $
Mivel az a logaritmusok után álló hányadosok valódi törtek, a logaritmusok
negatívak, az Skf pedig mindig pozitív.
336
Boltzmann faktor (ld. (4.24) adja meg, ahol Ev az atom felületre vitelének, azaz a
vakancia létrehozásának az energiája. Amennyiben m << N, akkor
m –Ev / kBT
= e (4.90)
N
Az olvadáspont környékén (pl. T ' 1000 K-en) a kBT értéke 0,0861 eV. Tipikus
E v ' 1 eV-tal számolva (m/(N+m)'9,04(10-6. Szobahőmérsékleten (T=300K) az
m/(N+m) ' 1,59(10-17.
elegyedés nem jár belső energia (entalpia) változással, azaz az elegy ideális. Ilyenkor
az entrópiaváltozás csak az elegyedés következménye. Ilyen határeset pl. a kristályos
szilárdtestben két izotóp elegyedése, de ilyen két (a és b) atomfajtából álló ideális gáz
elegyedése is.
337
kifejezés definiálja.
Megfelelő átalakításokkal, a (4.7) Stirling–formulát alkalmazva
, Na Nb /
= kB+– Na ln N +N – Nb ln N +N .=
* a b a b-
K
)Smixt = –kB 0 Ni ln xi (4.94)
i=1
N
Bevezetve az ni = N i anyagmennyiségeket (mólszámokat), az elegyedési entrópia
A
K K
)Smixt = –kB NA 0 ni ln xi = –R 0 ni ln xi (4.95)
i=1
i=1
338
elegyedés után. Jelöljük a teljes rendszer entrópiáját elegyedés előtt S1-gyel,
(S1 = Sa + Sb),elegyedés után S2-vel, ekkor az elegyedési entrópia
)Smixt = S2 – S1 (4.97)
Írjuk fel először S1-et, majd S2-t. Használjuk fel ehhez az S (4.32) kifejezését,
melybe ln W (4.26) ill. (4.116b) kifejezését helyettesítjük:
a b a,b
Va Vb Va3Va4V
T T T
Sa Sb Sa3Sb3)S(mixt)
(a) (b)
# 5 & U
S = kBN "ln N + 1% + T ,
! $
3/2
#26mkBT&
5 = " h² % V = konst. V (ld. (4.117))
! $
Figyelembe vesszük továbbá, hogy mivel ideális gáz elegyedéséről van szó,
elegyedéskor a T hőmérséklet nem változik. Ezzel
5 U 5 U
S1 = kBNa · ln Na + Ta + kBNb · ln Nb + Tb + kB (Na + Nb)
a b
339
AV U BV U
S1 = kBNa · ln N a + Ta + kBNb · ln T b + Tb + kB (Na + Nb) (4.97a)
a
Az elegyedés esetünkben azt jelenti, hogy a részecskéknek az egész térfogat
rendelkezésre áll, azaz 5a = A(Va+Vb) ill. 5b = B(Va+Vb). Ideális elegyről lévén szó,
a részecskék között elegyedés után sem lép fel kölcsönhatás, a belső energiák nem
változnak meg. Tehát:
A(Va+Vb) Ua B(Va+Vb) Ub
S2 = kBNa · ln + + kB Nb · ln + T + kB (Na + Nb)
Na T Nb
(4.98)
)Smixt = –kB+Na ln Na + Nb ln Nb. =
* -
N N
Bevezetve az anyagmennyiségeket, azaz az na = a és nb = b értékeket, az
NA NA
elegyedési entrópia gázokra érvényes kifejezései két komponens esetén
= –Rna ln xa – Rnb ln xb
és K komponensre általánosítva
K
)Smixt = –R 0 ni ln xi (4.101a)
i=1
alakot öltenek. (4.101a)-t az összanyagmennyiséggel osztva a moláris elegyedési
entrópia
Forrás: http://www.doksi.hu
340
K
)Sm,mixt = –R 0 xi ln xi (4.102)
i=1
8 Összefoglalva a 4.7.1. és 4.7.2. pontokat:
A 4.1–4.8. pontokban — ha csak külön megjegyzést nem tettünk — a mikroré-
szecskéket legalábbis elvileg megkülönböztethetőeknek vettük. Ez az elvi megkü-
lönböztethetőség nem feltétlenül jelentette azt, hogy az egyes részecskéket valójában
is megkülönböztettük. Például az egy cellába került, vagy az egy adott energianívón
lévő részecskéket már nem különböztettük meg. (Emiatt jelentek meg az Ni! -ok a w
nevezőjében.)
A 4.11a. ábrán ábrázolt esetben legyen a két részecske cseréje két cella ill. két
energianívó között megkülönböztethető, — azaz legyenek a részecskék "megkülön-
böztethetőek": jelöljük ezért a két részecskét A ill. B-vel. A 4.11a. ábra ezen rendszer
lehetséges mikroállapotait mutatja. A rendszernek 3 lehetséges makroállapota van: a
második és a harmadik mikroállapot azonos makroállapotot reprezentál.
Forrás: http://www.doksi.hu
341
8 A 4.11b. ábrán azt az esetet ábrázoltuk, amikor a két részecske elvileg meg-
különböztethetetlen. A rendszernek ekkor is 3 makroállapota van, de minden
makroállapot egyenként csak egy mikroállapottal valósítható meg. Természetesen ez
egy igen egyszerű példa.
“1” “2” “1” “2”
2!
AB w4 41 w41
2!
A B
2!
w4 42 w41
1!1!
B A
AB w41 w41
1w44 1w43
(a) (b)
eszközökkel tudunk–e különbséget tenni, hanem arról, hogy létezik–e objektíve ilyen
különbség. Ha igen, akkor megkülönböztethető részecskékkel van dolgunk,
függetlenül attól, hogy meg kívánjuk–e őket különböztetni, vagy sem. A
mikrorészecskék (ld. 1.2.3. pontot és a 8. fejezetet) mindig megkülönböztethetetlenek.
4.8. Táblázat.
Forrás: http://www.doksi.hu
342
9: 92 9; ..... 9p
Energianívó
Elfajult állapotok száma g1 g2 g3 ..... gp
az adott energianívóra)
A részecskék száma az N1 N2 N3 ..... Np
adott energianívón))
) Ez a "cellák" száma.
))2 A Fermi—Dirac statisztikában ez azonos a betöltött állapotok számával
A nem megkülönböztethető részecskéket két fő csoportba sorolják:
8 – a bozonok és
8 – a fermionok
csoportjára.
343
A bozonok energia szerinti eloszlását megadó statisztikát Bose—Einstein
statisztikának nevezzük.
Didaktikai okokból induljunk ki a Maxwell—Boltzmann eloszlásnál (ld. 4.2. pont)
követett gondolatmenetből, de vegyük figyelembe a bozonok, mint mikrorészecskék
fentebb ismertetett speciális sajátságait** :
* ld. 8.5.5. pontot. Az egyszerűség kedvéért itt nem foglalkozunk most a spin következtében fellépő
degeneráltsággal, amelynek eredményeképpen egy adott állapotban pl. két ellentétes spinű elektron
tartózkodhat; ha ezt figyelembe vennénk, akkor a Pauli–elvet úgy kell fogalmazni, hogy cellánként
maximum 2 elektron tartózkodhat és ilyenkor az elektronok száma a betöltött cellák számának
kétszerese.
** Megjegyezzük, hogy a 4.2. pontban a Maxwell—Boltzmann eloszlás levezetésénél feltételeztük,
hogy minden 9i energiához akárhány állapot tartozhat. Ha ehelyett az egy energához tartozó állapotok
számát korlátozzuk, akkor (4.23) helyett
NP N –9P /kBT –9P/kBT
= e (= e–< e ) (4.103)
gP 5
illetve a megfelelő állapotösszeg
–9P/kBT
5 = 0 gP e
(A fenti kifejezésekben a gi-t szokták az adott energiájú állapotok statisztikus súlyának is nevezni.)
Forrás: http://www.doksi.hu
344
e könyvben ezek közül csak a fotonokkal találkozunk.
1 2 3 4 5 ............ gp
1 2 3 4 5............válaszfal
4.12. ábra. A cellák és válaszfalak adott 9p energianívón (pl. 5 cella, 4
válaszfal, — általában gp cella, gp–1 válaszfal)
Mivel a cellák egymás között megkülönböztethetetlenek, tekintsük a válaszfalakat
is egymás között megkülönböztethetetleneknek. (Ezt, mint fentebb jeleztük,
figyelembe kell vennünk az alábbiakban elvégzendő permutációk során.)
345
? (N +g -1)!
w = w1(w2(w3(@@@(wp = A N p!(g p-1)! (4.105)*
p=0 p p
Ha ezekután, felhasználva az
Nössz – 0 Np = 0 (4.106)
p
Eössz – 0 Np 9p = 0 (4.107)
p
N 1
fBE = p = <3B29 (4.108)
gp p
e –1
érvényes Bose—Einstein eloszlási függvényhez jutunk, ahol (a levezetést, amely
gondolatmenetében hasonló a (4.21a)–hoz vezető levezetéshez, mellőzve):
C
<=–k T (4.109)
B
* A nagy D jel azt jelenti, hogy az utána való kifejezés p=1,2...? indexű tényezők szorzata.
346
<=0 (4110)
Np 1
fBE =
gp = 9p/kBT (4.111)
e –1
* Ehhez be kell vezetnünk a Z(9) állapotsűrűséget (ez kerül g helyére, ld. 8.1.1. pontot); ezzel
p
g242Z(9Fd9 (4.112a)
N 42Z(9Ff(9)d9 (4.112b)
347
A 4.6. pontban az ideális gáz Maxwell—Boltzmann sebességeloszlásának,
valamint az ekvipartíció tételének levezetésekor a Maxwell—Boltzmann–eloszlásból
indultunk ki. Ezen eljárás (mint már a 4.2. pont bevezetőjében jeleztük) nem
magától értetődő, hiszen az ideális gáz–rendszer nem teljesíti ezen eloszlás
levezetéséhez szükséges alapfeltevéseket:
Ebből következik, hogy
* E pontban Schay Géza gondolatmenetét követjük (Erdey-Grúz Tibor—Schay Géza: Elméleti Fizikai
Kémia I. kötet, Tankönyvkiadó, 1962.)
Forrás: http://www.doksi.hu
348
Einstein vezette le.
Np 1
gp = < B9p (ld. (4.108))
e e –1
8 Avégből, hogy ezen problémát feloldjuk, foglaljunk össze sok, egymáshoz igen
közelálló energianívót egy-egy ún. energiasávba. Az energiasávok H9p szélességei
legyenek tetszőlegesek, de az egész gerjesztési energiaszélességhez viszonyítva mégis
elég kicsinyek ahhoz, hogy az egész energiasáv gyakorlatilag egyetlen 9p értékhez
tartozónak legyen tekinthető és sok egyéni nívót tartalmazzon; a számadatok szerint
ez a két, látszólag ellentétes követelmény megfér egymással. A sávba tartozó
állapotok száma legyen gp. Ha a sávba tartozó gp-k száma elég nagy, akkor azoknak
a gázmolekuláknak Np száma, amelyeknek az energiája a sávba esik (annak ellenére,
hogy az egyes egyéni nívók benépesítése igen gyér), elég nagy az eljárás
alkalmazására, bár még ekkor is fennáll, hogy Np (sáv) << gp (sáv). Ekkor (4.108)
analógiájára
Np(az energiasávban) 1
gp (az energiasávban) = < B9p (4.114a)
e e –1
Ha a gáz nyomása kicsiny (ideális gázról lévén szó, nem is engedhetünk meg nagy
nyomásokat), azaz a molekulák száma nem túl nagy, és a hőmérséklet nem túl
alacsony (vagyis a molekulák nem zsúfolódnak túlnyomó többségükben a legalsó
energiasávba), akkor a mondottak szerint Np(sáv)/gp(sáv) kis szám, vagyis (4.114a)
Forrás: http://www.doksi.hu
349
kifejezést írjuk. Másfelől tekintettel a sáv keskeny voltára, a sávot alkotó nívók
mindegyikét átlagban egyformán benépesítettnek vehetjük, ami azt jelenti, hogy egy-
egy különálló nívóra Np-nek gp–ed része (amit az egyes különálló nívókra jellemző
átlagmolekula-számnak tekintünk) jut.
N –B9p
Np = e
5
N
1
ahol (mint tudjuk) 5 = 0 e–B9p és B = k T .
i=1 B
* Ha ugyanis N /g kis szám, akkor a jobboldal is az, tehát a nevezőben lévő szám nagy kell, hogy
p p
legyen, ami mellett az 1 elhanyagolható!
** Szem előtt kell tartanunk, hogy a statisztikus betöltési számok mindig igen sok megfigyelés
átlagértékeit jelentik, míg egyetlen megfigyelés számára minden mikroállapot egyformán valószínű.
Forrás: http://www.doksi.hu
350
ln W = 0 (Np + gp) ln (Np + gp) – 0 Np ln Np – 0 gp ln gp
Átrendezve:
Kiemelve és átlakítva.
# g & # N &
= 0 Np ln "1 + p % + 0 gp ln "1 + p% (4.116a)
! N p$ ! gp $
N
Mivel g p kis szám, a második tagban alkalmazhatjuk a ln (1+x)'x, ha x JJ 1
p
közelítést; ezzel a második tag 0Np = N alakra egyszerűsödik.
A (4.108) egyenletet átrendezve
g
e<2+ B9i = Np + 1
p
ln W = 0 Np (< + B 9p) + N
alakot nyeri. Behelyettesítve az < esetünkben változatlan (4.21) kifejezését és beírva
1
B = k T értékét a
B
# 5 & U
ln W = N " ln N + 1% + (4.116b)
! $ kBT
351
nézve ismerjük annak kvantumszámokra felírt alakját, a (4.37)-es kifejezést:
h2 #n2 k2 2 &
9tr = 8m "a2 + b2 + c2% (ld.(4.37))
r! $
Az
? –BEi
5= 0 e (ld. (4.21))
i=1
, h2 #n2 k2 2& /
5 = 5 tr = 0 0 0 exp +* – 8m kBT "!a2 + b2 + c2%$ .-
n k h r
kifejezéshez jutunk.
? 1/2
L exp #"– h2 & #26mkT&
K n2% dn = " h2 % ·a
! 8m k
r B T a2 $ ! $
0
3/2
#26mkBT& )
5 tr = " h2 % V = konst. · V (4.117)
! $
Láthatóan az 5 tr ~ V-vel, tehát a gázrészecskék rendelkezésére álló térfogattal.
352
kerül.* Az 9p energianívóhoz tartozó wp termodinamikai valószínűséget tehát úgy
számíthatjuk ki, hogy meghatározzuk hányféleképpen osztható fel a gp számú állapot
az Np betöltött és a (gp–Np) üres állapot (cella) között:
g !
wp = N !(g p–N )! (4.118)
p p p
A nevező azt fejezi ki, hogy az Np számú betöltött állapot egymás közötti ill. a
(gp–Np) üres állapot egymásközti cseréje nem jelent új mikroeloszlást. Az összes
p=0,1,2,...,? energianívóra a termodinamikai valószínűséget a (4.116) kifejezés
p-szerinti szorzata (az 9p nívón megvalósuló minden eloszlással minden más nívó
eloszlásait kombinálva)
gp!
w = w1(w2(@@@(wp = A (4.119)**
p
Np!(gp–Np)!
adja meg.
A termodinamikai valószínűség W maximumát adott Eössz=áll. és Nössz=áll. mel-
lékfeltételek mellett a Lagrange–multiplikátoros módszerrel megkeresve, diszkrét
energiaértékekre ehhez
N 1
fFD = g p = e<2eB9p + 1 (4.120)
p
eloszlási függvény tartozik. Az < és B multiplikátorokat meghatározva
C
<=–k T (4.120a)
B
ahol C az egy részecskére (!) jutó kémiai potenciál, amit az 5.5.1. pont végén, az
(5.128) egyenletben C'-vel jelöltünk. Mint későbbiekben belátjuk (ld. az 5.5.1.
pontban), fermionokra
2C2429 F (4.120b)***
1
B=k
(4.120c)
BT
353
alakba írhatjuk.
8 Diszkutáljuk először a (4.121) Fermi–Dirac
1
fFD(9) = (9I9 ) / k T (ld. (4.121))
e F B +1
eloszlási függvényt. Az 9F Fermi-energia értéke különböző fémekre 2–6 eV (szoba-
hőmérséklet körül közelítően hőfokfüggetlen; ld. Szilárdtestfizika) energiaértékek
közé esik.
8 Látható, hogy T=0 esetében a fFD(9) értéke attól függ, hogy 92milyen nagyságú
9F-hez képest. 9<9F esetén T N 0 esetében a nevezőben lévő exponenciális tag
kitevője MI2?F-hez tart, maga az exponenciális tag pedig eI?2 = 0-hoz, így a nevező 1–
hez tart. Ha 92> 9F , T N 0 esetében a nevezőben lévő exponenciális tag kitevője és az
exponenciális tag M32?F-hez, az fFD(9) értéke pedig 0-hoz tart. Így
* Az előző oldali lábjegyzetet kissé pontosíthatjuk. Az ún. intrinsic félvezetőkben a Z(9) függvény
értéke a Fermi-energia környékén nulla, ezért ilyen anyagokban T=0 K-en nincsenek elektronok a
Fermi energia környékén.
Forrás: http://www.doksi.hu
354
RP 1, ha 9 < 9F
fFD(9) = Q ha T N 0 (4.122)
OP 0, ha 92> 9F
8 Ha T > 0, akkor mivel egyfelől a hőmozgásból származó gerjesztési energia
kBT, másfelől fermiont csak üres állapotba lehet gerjeszteni (hiszen egy állapotban
csak egy fermion lehet*), nagy valószínűséggel csak az 9F Fermi–energia kBT
környezetében levő állapotok gerjesztődnek, és a belőlük kikerülő részecskék a
Fermi–energia fölötti üres állapotokba kerülnek, azaz az 9F–re szimmetrikus eloszlást
nyerünk.
Np Bose-Einstein (T4áll.)
f =
gp
Maxwell-Boltzman (T4áll.)
T1
1 T40K
Fermi-Dirac
T2ST1
9f 9, energia
4.13. ábra. A Fermi—Dirac, a Bose—Einstein és Maxwell—Boltzmann eloszlási
függvények kvalitatív menete az 9 energia függvényében T = 0 K és T > 0 K esetén
8 Fentiek jól láthatók a 4.13. kvalitatív ábrán is.A 4.13. ábrán együtt ábrázoltuk
a
Maxwell—Boltzmann:
N
fMB = g p = e–< e–B9p (ld. (4.103))
p
Bose—Einstein:
N 1
fBE = p = (ld. (4.111))
gp B9
e p–1
és a Fermi-Dirac:
N 1
fFD = g p = (ld. (4.118))
p e< eB9p + 1
eloszlási függvényeket — mindegyiket az állapotok degeneráltságának figyelembevé-
telével.
* A spin degeneráltsággal itt nem számolunk! (Lásd a 4.8.1. pont bevezetőjéhez tartozó lábjegyzetet!)
Forrás: http://www.doksi.hu
355
akkor nagy, ha az energiaszintek sűrűn követik egymást, erősen degeneráltak, a
hőmérséklet pedig nagy.
Forrás: http://www.doksi.hu
356
A termodinamika sokrészecskerendszerek fenomenológikus (nem mikrofizikai)
leírásával foglalkozik. Tárgyalásunk során mi csak az ún. klasszikus termo-
dinamikával (továbbiakban röviden: termodinamikával) foglalkozunk.*
és elégséges állapotjelzők számát (fázisszabály) és képes anyagszerkezettől és anyagi
minőségtől független összefüggések felállítására az állapotjelzők, illetve
állapotfüggvények és azok megváltozása között.
357
nyomás, ill. a koncentráció sem a hely-, sem az idõ függvényében* nem változik.
A termodinamika képes meghatározni a folyamatok hajtóerőit (az ún.
termodinamikai erőket), a folyamat végbemenetelének lehetőségét, és a spontán
folyamatok irányát, (de e folyamatok sebességét már nem: a hajtóerőkkel szemben
fellépő ellenállásokat, azok nagyságát (az ún. kinetikai gátokat) nem képes leírni).
Tehát kiszámíthatjuk, hogy egy folyamat az adott körülmények között elvileg
végbemehet-e, vagy a körülmények milyen megváltozásával kényszeríthető ki. E célra
a II. főtétel alapján olyan állapotfüggvényeket definiálunk, melyek megváltozásából a
spontán reakciók irányára, illetve egyensúlyára lehet következtetni. Ilyen elszigetelt
rendszerben az entrópia. (ahol a spontán reakció irányát az entrópia növekedése, az
egyensúlyt maximuma adja: "S % 0) és ilyen nyilt rendszerekben a szabadentalpia
(ahol a spontán folyamatok irányát G csökkenése, az egyensúlyt minimuma adja:
"G & 0). Amennyiben valamely konkrét esetben egy feltételezett folyamat "S, illetve
"G előjele alapján nem lehetséges, úgy az adott körülmények között annak
megvalósítására minden kísérlet eleve sikertelenségre van ítélve. Kiszámíthatjuk a
358
közvetlenül vagy közvetve mért makroszkópikus állapotfüggvényekkel jellemzi. Nem
foglalkozik az állapotváltozások, folyamatok sebességével és mechanizmusával sem;
csak a spontán folyamatok irányát, termodinamikai lehetőségét vizsgálja.
Onsager (1931) kezdeményezésére Onsager, Prigogine, de Groot, Meixner,
Gyarmati István, Oláh Károly és mások tudományos eredményei alapján az utóbbi
évtizedekben létrejött a valódi folyamatok széles körére (így a termikus-, elektromos-,
mágneses-, transzport folyamatokra és kémiai reakciókra egyaránt) érvényes ún.
irreverzibilis termodinamika. E munkájukért Onsager (1968-ban) és Prigogine (1977-
ben) Nobel–díjban részesültek.
* A termodinamikai erők fogalma nem azonos a Newton-féle erővel; ezért ezeket szokták általánosított
erőknek is nevezni.
Forrás: http://www.doksi.hu
359
! Miután megismertük a termodinamika tárgyát, — összefoglalhatjuk a
termodinamika alapvető feladatait. A termodinamika feladata, hogy
egyensúlyban a "G szabadentalpiaváltozás nulla ("G = 0). E feltétellel
konkrét esetre megadható az egyensúlyi nyomás és hőmérséklet.)
360
néhány kísérleti adat, az állapotegyenletek és pl. a hőkapacitások
hőmérsékletfüggésének felhasználásával minden összefüggése levezethető.
nyomás melletti folyamatok egyensúlyának — egyenlőség — és a spontán folyamatok,
reakciók irányának — csökkenés — meghatározására.
!
A termodinamikát jól kiegészíti, a termodinamika megértését elősegíti a
statisztikus fizika (4. fejezet), hiszen e diszciplina éppen azokat a feladatokat tudja
megoldani, amelyekre a termodinamika nem vállalkozott: mikrofizikai adatokból meg
tudja határozni az állapotfüggvények értékeit, a statisztikai törvények alapján
értelmezni és származtatni tudja a II. főtételt, azaz a spontán valódi folyamatok
egyirányúságát.
361
5.1. A TERMODINAMIKAI RENDSZEREK
ÁLLAPOTÁNAK, ÁLLAPOTVÁLTOZÁSÁNAK
JELLEMZÉSE
állapotjelzők. Állapotjelzőként általában közvetlenül mérhető, egyensúlyi
makroparamétert választunk; ilyenek a T hőmérséklet, a P nyomás, a koncentráció
(tipikusan az ni anyagmennyiséggel vagy az xi móltörttel jellemezve). Elméleti célra
sokszor célszerű a rendszerek állapotjelzőiül (sokszor közvetlenül meg nem
határozható) extenzív mennyiségeket is választani; ilyen pl. a V, ni (i = 1…K), U
illetve a V, ni (i = 1…K), S állapotjelző csoport, ahol a i=1 … K a komponensek
számát jelzi.
362
tekintett állapotfüggvények olyan halmazát, amely az adott rendszert egyértelműen
jellemzi. Egy adott rendszer egyensúlyi állapotának egyértelmű jellemzéséhez szüksé-
ges és elégséges paramétereinek számát a Gibbs-féle fázistörvény (ld. 5.2.5. pontot)
határozza meg.
363
Az egyszerűség kedvéért tekintsünk egy olyan elszigetelt sokrészecskerendszert,
amely két, önmagában is igen sok részecskét tartalmazó alrendszerből áll!
N1 = N11 + N12
N2 = N21 + N22
.
.
.
NK = NK1 + NK2
ahol az első index a komponenst, a második az alrendszert jelzi. A részecskeszámok
helyett a rendszer komponenseinek anyagmennyiségével (mólszámával), ni
(i=1,2,...,K) is jellemezhető. A továbbiakban mi általában az ni–vel való leírást
alkalmazzuk. Ugyancsak használható a komponensek móltörtje is (ld. 3.2. pont).
V,N1,N2,...,NK, és U (5.1a)
* A komponensek száma nem mindig egyezik meg a rendszerben lévő összes anyagfajta számával. Egy
vizes NaCl oldat kétkomponensű annak ellenére, hogy benne Na+, Cl- és H2O fordul elő. A Na+ és Cl-
ionok száma ugyanis a NaCl = Na+ + Cl- reakcióegyenlet miatt nem független!
Forrás: http://www.doksi.hu
364
illetve a*
V,N1,N2,...,NK és S (5.1b)
Azokat a fizikai rendszereket, amelyek egyértelműen jellemezhetőek a
V1, N1, N2 ,...,NK és U (vagy S) extenzív állapotjelzőkkel, egyszerű
termodinamikai rendszereknek (rövidítve ETR–nek) nevezzük.**
A moláris mennyiségek 1 mol anyagra vonatkoznak; jelük Xm, ahol a kis m alsó
index utal a mennyiség moláris jellegére. Moláris mennyiségek pl. az
V
Vm = n [m3 /mol]), Um [J/mol], Gm [J/mol], Sm [J/K.mol] stb. (szögletes zárójelbe a
mennyiségek mértékegységeit tettük). Az X extenzív mennyiségekkel való kapcsolatot
X U
az Xm = n , pl. Um = n stb. típusú kifejezések adják meg.
365
A legegyszerűbb példa erre pl. az egyensúlyban lévő jég és víz fázis, ahol a
határfelületen a sűrűség változik ugrásszerűen. Külön fázist képeznek általában a
különböző anyagmódosulatok (pl. 12(32(4 Fe stb.) is.
fázisátalakulás másodfajú.
! Ha egy két alrendszerből álló zárt rendszer alrendszerei között egy energia-
áramlást lehetővé tevő fal van és a rendszer egyensúlyban van, a két alrendszer
hőmérséklete megegyezik: T1 = T2, sőt ezek megegyeznek az általuk alkotott teljes
rendszer Te egyensúlyi hőmérsékletével is (T1 = T2 = Te). Ez axiómaként tekinthető,
hiszen éppen ezt használtuk fel a hőmérséklet definiálása során (ld. a 3.2. pontot). Az
állítás származtatható a termodinamika II. főtételéből is: a dS = 0 egyensúlyi
feltételből és az egyensúlyi hőmérséklet termodinamikai definíciójából (ld. (5.31)
egyensúlyban lévő rendszerekre az állítás következik.
Forrás: http://www.doksi.hu
366
is, tehát P1 = P2 = Pe.
5
#K1 = # K2 = # K3 ...
dU = ) #idni i = 1,2...K
(5.2a)
i
alapján a
8<U;
#i = 7 : i = 1,2...K (5.2b)
6<ni9V,S,n
j=i
egyenlet adja, ahol V a teljes rendszer térfogata.
367
A kémiai potenciál SI egysége: J/mol, tehát a kémiai potenciált a továbbiakban moláris
mennyiségként* definiáljuk. Ha ettől eltérünk, akkor arra mindig utalunk.
A fenti definícióban két nagyon fontos kitétel van. Ezek közül az első az, hogy a
rendszer egyensúlyban van. Amennyiben a vizsgált rendszer nemegyensúlyi állapot-
ban van, akkor az intenzív állapotjelzők értéke helyről helyre különbözhet, sőt az is
előfordulhat, hogy ezek egyáltalán nincsenek értelmezve! Amennyiben a rendszer
alrendszerei elég nagyok (elég sok részecskét tartalmaznak) ahhoz, hogy a statisztikus
ingadozások elhanyagolhatóak legyenek, és ezek az alrendszerek lokálisan az
egyensúlyhoz közeli állapotban vannak, úgy az intenzív állapotjelzők minden
alrendszerben értelmezhetőek, de az egész nemegyensúlyi rendszerre nem adhatóak
meg egy értékkel, csak eloszlásukkal. Ez az eset pl. egy fűtött szobában, ahol a
hőmérséklet a hely függvényében változik: a fűtőtest közelében magasabb, az
ablakoknál alacsonyabb. Ha pedig ezen feltételek valamelyike nem teljesül, vagyis az
alrendszerek vagy túl kicsik, vagy pedig távol vannak az egyensúlyi állapottól, akkor
az intenzív állapotjelzők nem értelmezhetőek. Például egy darab molekulának a
"hőmérsékletéről" nem beszélhetünk, és hasonlóképpen nem beszélhetünk
hőmérsékletről egy azonos nagyságú és irányú sebességgel mozgó részecskékből álló
részecskesugár esetén sem.
* Ld. az 1.2.2. pontot, részletesebben pedig az 5.2.2. pontot, és az (5.102) definíciót is. A kémiai
potenciálokat minden egyes rendszerben (alrendszerben, fázisban), minden komponensre egy
** Ha pl. az egyik szoba hőmérséklete T és a másiké T > T , akkor a két szobát összenyitva az
1 2 1
egybenyitott helyiség hőmérséklete nem T1 + T2.
Forrás: http://www.doksi.hu
368
végbe, ha a szigetelés a belső energia áramlását lehetővé teszi, hasonlóképpen a
nyomás kiegyenlítődése csak a mechanikai kölcsönhatásokat lehetővé tevő szigetelés
(pl. egy elmozdulásra képes dugattyú, membrán stb.), a komponens-koncentrációk
kiegyenlítődése pedig csak a megfelelő komponenst(-eket) (esetleg szelektíven)
átengedő fal, membrán esetében mehet végbe.
az intenzív állapotjelzők bevezetésére szigorúan elméleti szempontból nincs szükség.
(Az összes intenzív állapotjelző kifejezhető ugyanis az extenzív állapotjelzők parciális
deriváltjaival, ld. 5.2.2. pont.) A termodinamika tanulmányozása során azonban a
gyakorlatban sok mindent sokkal egyszerűbben érthetünk meg, illetve számíthatunk ki
az intenzív állapotjelzők segítségével, mint ha csupán az extenzív mennyiségeket
használnánk.
*
állapotjelző jele T P #i
megfelelő fizikai U p n anyagmennyiség
mennyiség (belső energia) (impulzus)
Megjegyzés: Egy adott fizikai mennyiség transzportjának áramsűrűségét a 3.9. pontban definiáltuk.
Forrás: http://www.doksi.hu
369
T1 = T2 = T3 = ... (5.3a)
P1 = P2 = P3 = ... (5.3b)
#i1 = #i2 = #i3 = ... (5.3c)
.
.
.
(i = 1,2...K)
három intenzív állapotjelző függvénykapcsolatát írja le konkrét rendszer egyensúlyi
állapotára.
N
PV = NkBT = N NA kBT = n RT (5.4a)
A
ill. 1 mol gázra a
PVm = NAkBT = RT (5.4b)
egyenlet, mely egyúttal az ideális gázt definiáló egyenlet (ld. még a 3.2. pontot) is. Az
(5.4) függvénykapcsolat egy P, V, T független változó hármassal kifeszített koor-
dinátarendszerben (állapottérben) egyensúlyi állapotfelületekkel ábrázolható (5.1.
ábra).
Forrás: http://www.doksi.hu
370
5.1. ábra. Ideális gáz f(P,V,T) állapotterek adott tartományának (PV)T
izoterm, (PT)V izoszter és (TV)P izobár állapotfelületei.
Az (5.4) egyenlet szerint az ideális gáz leírására két független változó szükséges, a
harmadik ezektől függ. Az 5.1. ábrán ábrázolt térbeli állapotfelületnek, a koor-
dinátasíkokkal párhuzamos metszetei külön nevet kaptak. Így a (P,V)T metszeteket
izotermáknak, a (T,V)P metszeteket izobároknak, végül a (P,T)V-t izosztéráknak,
vagy izochor metszeteknek nevezzük. A P,V,T azon függvénykapcsolatait, amelyek
hőszigetelt (DQ=0) gázrendszerre érvényesek, adiabatáknak nevezzük. A zárójelek
mellett feltüntetett alsó indexek az állandóan tartott (izo-) paramétert jelölik. Az
izoterm, izobár stb. állapotváltozásokról ld. az 5.2.4. pontot.
tének függvénye, azaz
A (5.5b) egyenleteket az
1 1 N 1
U = fSF 2 N kBT = fSF 2 N NA kBT = fSF 2 n RT (ld.(4.79))
A
alapján egyszerűen beláthatjuk.
371
8 a;
7P + 2 :( Vm–b) = RT (5.6)*
6 Vm9
RT a
P = (V –b) 2
m Vm
azaz
a
(P + 2 ) (Vm–b) = RT
Vm
Az 5.1. táblázat néhány reális gáz a,b állandóit tartalmazza. A van der Waals
egyenlet pontatlansága ellenére tájékozódási célra igen hasznos, mert az egyensúly
körül folyadékállapotra is alkalmazható.
* n mol gáz esetén az (5.6) helyett az állapotegyenlet alakja:
2
8P + n a2 ; (V – nb) = n RT (5.6a)
6 V9
** Az ütközési hatáskereszmetszetnél figyelembe veendő sugár 2r (ld. a 3.5.pontot).
*** Ha a gázrészecskék között kölcsönhatás van (ettől a 3.3.1. pontban eltekintettünk), akkor a fal
közvetlen közelében a fal felé mozgó részecskékre ható kölcsönhatából fakadó erő egyoldalú, csökkenti
e részecskék sebességét, ezáltal impulzusát és így a falra ható nyomást. Az egy részecskére ható
N 1
kölcsönhatás egyenesen arányos az részecskesűrűséggel (tehát A ). Mivel a fal felé tartó részecskék
V V
1 1
száma is A (ld.3.3.1.pontot), a kölcsönhatásból származó nyomáscsökkenés A 2 .
V V
Forrás: http://www.doksi.hu
372
5.1. táblázat. Különböző anyagok van der Waals állandói (ld. (5.6) képlet)
a b
Név Képlet Pa· m6 m3
·103 mol2 ·10–6 mol
Ammónia NH3 422 37,1
Argon Ar 135,5 32,0
Széndioxid CO2 366 42,86
Széndiszulfid CS2 1125 72,6
Szénmonoxid CO 147 39,5
Széntetraklorid CCl4 2000 128,1
Klór Cl2 634 54,2
Helium He 3,46 23,8
Hidrogén H2 24,5 26,5
Neon Ne 21 16,7
Nitrogénmonoxid NO 146 28,9
Nitrogén N2 137 38,7
Oxigén O2 138 31,86
Kéndioxid SO2 686 56,8
Víz H2O 554 30,5
függvények ("
kváziegyensúlyi folyamatokkal.
373
állapot valamilyen különbségével; emiatt a DW elemi munka és a DQ elemi hőcsere
felírásában a D jel (a ‘d’ helyett) azt jelzi, hogy e függvények elemi megváltozása nem
teljes differenciál (ld. 5.1.5. pontot) .
! Kváziegyensúlyi állapotváltozás (folyamat). Ha azonban "T, "P, "#i nem
nulla, hanem tetszőlegesen kicsiny, akkor a folyamatok (ha lassan is) lezajlanak.
Mivel a kicsinél mindig van még nullától eltérő még kisebb, — a folyamat jellemzője,
hogy
"
"T $ 0, Text $ Te = T = TR (5.7a)
"
"P $(0, Pext $ Pe = P = PR (5.7b)
374
1. Példa. A kváziegyensúlyi térfogati munka (5.8).
D Pext dV
Wtérf = – C (5.8b)
375
D PdV
Wtérf = – C (5.8d)
g
(DQ)e = cP mdT (5.9a)
T1
(Q)e = mcP D
C dT = mcP (T2 – T1) (5.9b)
T2
376
kellenek. A problémát az 5.3. ábrán érzékeltettük. c) Sokszor (ld. pl. 5.3.2. vagy az
5.5. pontokat) azt is szükséges tudnunk, hogy mekkora egy állapotfüggvény
megváltozása egy reális folyamatban.
görbét közelíti.
(Reális folyamatot szabatosan nem lehet grafikusan ábrázolni, hiszen pl.
az állapottérben nem lehet Pext értékeit bejelölni. Az ábra kizárólag
didaktikai célokat szolgál.)
mert
377
$DQ'
dS ! # T & (5.10a)
" %e
( (
definíciószerűen a kváziegyensúlyi hőcsere és a hőcseréhez tartozó Te = TR = T
egyensúlyi hőmérséklet függvénye, ahol TR a rendszer egyensúlyi hőmérsék-
letére utal. Számítsuk ki (S értékét egy hőközlési folyamatra először
kváziegyensúlyi folyamatban. Használjuk fel a 2. Példa gondolatmenetét!
Mivel (DQ)e = TdSe és (DQ)e számítását (5.9) -ben elvégeztük
(DQ)e dT
TdSe = T = cPm T (5.10b)
T2
T2
(S = cPm *
) dlnT = cPm ln T1 (5.10c)
T1
átvihető.
Nyitott folyamatok azok, amelyek nem körfolyamatok (ilyen pl. egy izoterm
expanzió).
378
E pontban egzakt matematikai leírást adunk az eddig főleg fizikai szempontból
megismert állapot- és útfüggvények általános tulajdonságairól.
Fenti definíció a matematika nyelvén azonos azzal az alábbi (I), (II), (III)
egymással ekvivalens állítással, miszerint
görbe mentén vett körintegrálja zérus.
+ Mint tudjuk, (ld. 2.1.1. pontot) egy egyváltozós z(t) függvény differenciális
megváltozása, differenciálja
dz
dz = dt dt ,
379
kifejezésé úgy, hogy annak jobboldalához adjuk hozzá és vonjuk is le az X(T,P+(P)
kifejezést; ekkor
Szorozzuk és osszuk a jobboldal első két tagját (T-vel, második két tagját pedig (P-
vel. Ismerjük fel, hogy az így átalakított kifejezés jobb oldalának első két tagja X-nek
(állandó P mellett vett) T-szerinti, második két tagja X-nek (állandó T mellett vett) P-
szerinti megváltozását adja a (T,P+(P) ill. (a második tagban) (T,P) állapottérbeli
pontban; ezt jelöljük a függőleges vonal után. Tehát közelítőleg fennáll, hogy:
$,X' / $,X' /
(X(T,P) . # & / (T + # & / (P
" ,T %P/ " ,P %T/
/T,P+(P /T,P
$,X' / $,X' /
dX(T,P) = # & / dT + # & / dP
,T
" %P/ " ,P %T/
/T,P+dP /T,P
alakot ölti. Ha dP infinitezimálisan kicsiny, akkor az, hogy egy függvényt a (T,P) vagy
(T,P+dP) helyen differenciálunk, elhanyagolható, mivel az eltérés másodrendűen
kicsi. Ekkor azt mondhatjuk, hogy X függvény teljes infinitezimális megváltozását a
P,T állapotbeli ponton vizsgálva (ezt ki se írjuk már)
$,X' $,X'
dX = # & dT + # & dP (5.11)
" ,T %P " ,P %T
,X
kifejezés adja. A $ ,T ' kifejezést az X, T-szerinti (állandó P mellett vett) parciális
" %P
$,X'
differenciálhányadosának* nevezzük. Értelemszerű a # & elnevezése is.
" ,P %T
380
$ ,f ' $ ,f '
df = # & dx + # & dy
,x
" % ",y%
,f ,f
M= és N = (5.12b)
,x ,y
,M ,2f ,N ,2f
= és = (5.12c)
,y ,ydx ,x ,x,y
* dz =
,z
,x
dx +
,z
,y
dy
y x
Ha z = konst.:
,z ' $,z'
0=$
" ,x%y (,x)z + ",y%x (,y)z
,z ' $ ,x ' $ ,z '
0=$
vagy
" ,x%y " ,y%z + " ,y%x
,y '
Mindkét oldalt megszorozva $
" ,z%x -el , a
** ,f ,f
Pl.: f = 3x2y2 + x ; = 6xy2 + 1 ; = 6 x2y + 1
,x ,y
Forrás: http://www.doksi.hu
381
,2f ,2f
= (5.13a)
,y,x ,x,y
ezért, ha az (5.12a) teljes differenciál (most tudjuk, hogy az), akkor
,M ,N
= (5.13b)
,y ,x
,M ,N ,M ,L ,N ,L
= és = és = (5.14)
,y ,x ,z ,x ,z ,y
2 P2TdT + 2T2PdP
Mivel
,M ,N
= 4 PT ill. = 4 PT
,P ,T
PTdT + TPdP
382
,(PT) ,(TP)
2
,P ,T
3. Példa. A vizsgálat tárgya legyen az
x sin y dx – (x2 + y2 ) dy
x cosy 2 – 2x
Állítás:
Ha egy egyértékű többváltozós függvénynek van teljes differenciálja, akkor a teljes
differenciál (g) görmenti vonalintegrálja független a (g) görbe alakjától és csak a
kezdeti és végállapot függvénye. (Az ilyen függvény fizikai értelemben állapotfügg-
vény.)
dQ = Mdx + Ndy
,M ,N
=
,y ,x
383
ábrát).
Vizsgáljunk meg egy P–T koordináta rendszerben egy tetszés szerinti egyértékű
görbét A és B végpontokkal. Határozzuk meg a vonalmenti integrál értékét a görbe
paraméteres egyenletére*, tehát határozzuk meg a
tB
* 6 dT dP9
3 5 f (t) dt + g(t) dt 8 dt
) 4 7
tA
tB tB
* 6 dT dP 9 * dX
3 5 f (t) dt + g(t) dt 8 dt = 3 dt dt
) 4 7 )
tA tA
384
tB
*
3 dX = X(tB) – X (tA) = X(B) – X(A) (
= (XAB (5.16)
)
tA
megválasztásától függ, tehát X(T,P) állapotfüggvény.
Ekkor egy tetszőleges (g1) és (g2) görbével megadott (ld. 5.4b ábrát)
6$,X' $,X' 9
(XA0B0A = *
) *
o 5# & dT + # & dP8 = )o dX = 0 (5.17)
,T
" %P ,P
" %T 7
(g) 4 (g)
A *
)
o dX = 0 azonosság egyúttal az állapotfüggvény definíciójaként is felfogható.
(g)
+ Az útfüggvények. Ha a (X függ a g görbe megválasztásától, akkor X(T,P)
AB
nem lesz állapotfüggvény, illetve X(T,P) körintegrálja nem lesz nulla. Ez érvényes pl.
a hőcserére, illetve a munkavégzésre: a DQ (ill. DW) nem tekinthető egy Q (ill. W)
függvény teljes differenciáljának, — ezért jelöljük az elemi hőcserét ill. munkát dQ
ill. dW helyett DQ ill. DW-vel.
Forrás: http://www.doksi.hu
385
5.2.1. A termodinamika I. főtételének különböző
alakjai. Az egyensúlyi Gibbs–egyenlet
(U = Q + : Wi (5.18a)
i
dU = DQ + : DWi (5.18b)
i
ahol a DQ, illetve DW, mint említettük, az előjeles elemi hőközlés, illetve
munkavégzés, mint útfüggvények jelölése.
Az első főtétel tehát azt mondja ki, hogy a rendszer belső energiáját vagy
hőközléssel, vagy munkavégzéssel (mindenképpen csak folyamat útján)
változtathatjuk meg. Az (5.18) képletből láthatóan, bár a jobboldalon útfüggvények
állnak, — az útfüggvények összege egy állapotfüggvény, (az U) megváltozását
eredményezi: ha egyszer egy rendszerrel bármilyen megkülönböztetett folyamatban
energiát közöltünk, az eredmény egységesen (és a rendszeren belül már felbont-
hatatlanul, megkülönböztethetetlenül) a termikus energia megváltozásában jelent-
kezik; "utólag" lehetetlen azonosítanunk, hogy egy dU járulék milyen transzportból
származott.
Másszóval ahhoz, hogy egy rendszert adott kezdeti állapotból adott végállapotba
vigyünk, ugyanakkora energiaközlést kell végeznünk, függetlenül attól, hogy az
energiát hő, vagy munka formájában közöltük, és attól is, hogy a rendszert az álla-
386
potváltozás során milyen úton (milyen közbülső állapotokon át) vezettük (Joule,
1843). Az eredmény számos kísérlet összegzésének eredménye, amelyet a tudomány-
történet a "munka hőegyenértéke" témakörként emleget; ilyen kísérletek voltak még
Rumford híres ágyúfúrási kísérlete (1798), és J.R. Mayer (1842) fajhőmérési kísér-
letei.
Az első főtétel tapasztalati törvény, mely lényegében az energiamegmaradás
törvényét fejezi ki termodinamikai rendszerekre; ugyanakkor ennél sokkal többet
mond. A főtétel (5.18), ill. (5.19) alakjai mindig, nemegyensúlyi esetben is,
érvényesek.
mely olyan esetekben, amikor a hőcsere mellett csak térfogati munkavégzés van a
dU = DWtérf + DQ (5.18d)
alakra egyszerűsödik.
alakot ölt.
Mivel U állapotfüggvény, azaz *
o dU = 0, bármely körfolyamatra
)
387
dU = –PdV + TdSe + : ;idni (5.20)
i
rendszer felülete. A 4. tag az (előjeles) elektromos munka, az 5. tag az (előjeles)
felületi munka stb. A kifejezés 3., 4., 5. stb munkát kifejező tagjait — a térfogati
munkától való megkülönböztetésül “egyéb munkának” nevezzük és az (5.18c)
dU = – PdV (5.20c)
388
kompenzációk nélkül) irányítást kapjon, rendezetté váljon (ami egy munkavégzésre
képes irányított erő megjelenését okozná), csekély.
H ! U + PV (5.21)**
összefüggést nyerjük. Az egyenlet egyensúlyi feltételekre érvényes és igen előnyös
akkor, ha a hőátadáson kívül csak a térfogati munka jön tekintetbe.
Az (5.22) egyenlet, miként a (5.20) egyenlet is, az I. főtétel egyensúlyi esetre felírt
alakja. Az (5.20) akkor kedvezőbb, amikor V és T a független változók, míg az (5.22)
egyenlet akkor, amikor P és T a független változók.
* Tudniillik speciális esetben, pl. az ideális gáz kváziegyensúlyi expanziójával ennek nyitott
folyamatban nincs akadálya.
389
((H)P = QP (5.23c)
végbe. Mivel az entalpia változás a térfogati munkát magába foglalja (ld. (5.23a)), az
állandó nyomások mellett lefolyó folyamatok látens hője (pl. olvadáshője,
párolgáshője, stb.) ill. a kémia reakciók reakcióhője egyenlő a ((H)P entalpia-
változással.
$,H' $,H'
dH = # & dP + # & dT
" ,P %T " ,T % P
$,H '
dHm = # m& dT = Cm,P dT (5.24a)
" ,T %P
Hm2 = Hm1 + *
) Cm,P (T) dT, (egy anyagra, fázisváltozás nélkül) (5.24b)
T1
változását a hőmérséklettel (állandó nyomáson).
390
18,016
= 103 [ 2,201·106 – 1,9854·105(0,8914–1,0603·10–3)] =
= 3,647·104 J/mol = 36,47 kJ/mol
T2
(H (T2) = (H(T1) + *
) (CP (T) dT (5.25)
T1
egyenletéből a dU (5.20) szerinti értékét helyettesítjük a
K
dH = TdSe + VdP + : ;i dni (5.26)
i=1
alakot nyerjük.
391
általánosan szintén TdSb-vel jelöljük.
Nézzük meg, hogy milyen matematikai kapcsolat van a tapasztalati úton felállított
(5.20) képlet és azon 5.1.1. pontbeli állításunk között, hogy egy egyszerű termo-
dinamikai rendszer viselkedését az U=U(S,V,n) függvény teljesen meghatározza!
392
5.5. ábra. Állapotváltozások az S–V diagramon
Az "A" pontból vigyük rendszerünket a "B" pontba a "I"-essel jelölt úton. Mivel a
belső energia állapotfüggvény, megváltozását csak a kezdő és végállapot határozza
meg; az, hogy az állapottérben milyen úton jutottunk el a kezdő állapotból a
végállapotba, nem játszik semmilyen szerepet. Tehát U változása az "I"-es úton
megegyezik U megváltozásával a "II" ill. a "III" úton. A "III"-as út első szakaszán a
rendszernek csak a térfogata, a második szakaszán csak az entrópiája változik meg; az
anyagmennyiséget (n) vegyük (mint megállapodtunk) egyelőre állandónak.
(U = (UC–UA) + (UB–UC) =
UB = UA + dU
S2 = S1 + dS
V2 = V1 + dV
dU = [U(S1,V1+dV,n)–U(S1,V1,n)] + [U(S1+dS,V1+dV,n)–U(S1,V1+dV,n)]
$,U' $,U'
dU = # & dV + # & dS (5.27a)
,V
" %S,n " ,S %V,n
Forrás: http://www.doksi.hu
393
megváltozását is), akkor (5.27a) helyett a belső energia kváziegyensúlyi folyamatra
történő teljes megváltozását matematikailag a
körintegrállal írhatjuk le.
* Az (5.27) egyenletek gyakorlati számításokban nagyon fontosak. Lehetővé teszi, hogy ha egy
állapotfüggvény egy rendszer "A" és "B" állapotai közötti átmenethez tartozó megváltozását akarjuk
kiszámítani, akkor a valódi állapotváltozási görbe helyett az 5.5. ábrán feltüntetett "III" úthoz hasonlóan
egyidejűleg csak egy-egy paramétert változtatva "egyenes szakaszokon" haladva juthassunk el "A"-ból
"B"-be.
** Az 5.4.5. pontban igazoljuk, hogy az így bevezetett T azonos az SI-beli termodinamikai abszolút
hőmérséklettel (ld. 3.2. pontot).
Forrás: http://www.doksi.hu
394
$,U'
–P ! # & (5.30)
",V%S,n
K
$,U'
: #",n &% dni
i S,V,n
i=1 j2i
$,U'
;i ! # & i = 1, 2, ... K (5.31)*
",ni%S,V,n
j2i
+ Sokszor használjuk a termodinamikai állapotfüggvényének integrális alakját.
Ilyen pl. a belső energia
K
U= TS – PV + : ;i ni (5.32)
i=1
U= U (S, V, ni )
* A kémiai potenciál ezen definícióját az (5.2b) egyenletben már ismertettük. Az (5.31) definíció
helyett használatosabb az (5.102) definíció.
Forrás: http://www.doksi.hu
395
függvényekre érvényes Euler tétele (ld. alább két vékony vonal között, — 3 változóra
felírva); az Euler tételt a fenti háromváltozós függvényre alkalmazva a következőket
kapjuk:
$,U' $,U' K
$ ,U '
U (S, V, ni ) = # & S + # & V + :
# & ni (5.33)
" ,S %V,n ",V%S,n i=1
", ni%S,V,n
j2i
Definició: ha egy háromváltozós f(x1, x2, x3) függvény olyan különleges tulajdonságú, hogy ha minden
változóját egy tetszőleges ? valós számmal megszorozzuk, akkor a függvény értéke ?n-szeresre nő, azaz
ha
f(?x1, ?x2, ?x3) = ?n f(x1, x2, x3) (x)
akkor ez az f(x1, x2, x3) függvény u.n. n-ed fokú homogén függvény.
Euler tétele n-ed fokú 3 változós függvényekre (a tételt Euler tetszőlegesen sok változós esetre
vezette le):
,f
nf (x1, x2, x3) = : $ ' ·xi
",xi%
i
Differenciáljuk (x) mindkét oldalát ? szerint! Akkor a baloldal (a közvetett függvények
differenciálási szabályát alkalmazva és a változók indexét általánosan j-vel jelölve)
,? , ?xj ,?
j=1
3 , f (?x , ?x , ?x )
:
1 2 3
= xj
, ?xj
j=1
A (x) egyenlet jobboldalának ?-szerinti differenciálhányadosa
n ?n–1 f (x1, x2, x3 )
Miután a két oldal egyenlő
3 , f (?x , ?x , ?x )
:
1
n ?n–1 · f (x1, x2, x3 ) =
2 3
xj
, ?xj
j=1
Mivel ? tetszőleges (az (x) egyenlet minden valós ? számra igaz), — válasszuk ?-t 1-nek,
3 , f (x , x , x ) 3 ,f
: : ,x xj
1 2 3
n f (x1, x2, x3 ) = xj =
, xj j
j=1 j=1
Ezzel Euler tételét erre az esetre igazoltuk.
Mivel az U belső energia egy elsőfokú homogén függvény (tehát esetében n=1), a végeredmény valóban
azonos (5.32) egyenlettel.
Forrás: http://www.doksi.hu
396
Értelemszerűen származtathatjuk pl. a H (ld. (5.21)) ill. G (ld. (5.92)) stb.
integrális kifejezését is és azokat azonos szabályok szerint írhatjuk differenciális
alakba.
(5.20) képlet írja le a fizikai valóságot, a két összefüggés jobboldala csak akkor lehet
egyenlő, ha az (5.34)-ben megjelenő, de az (5.20)-ban nem szereplő extra tagok
összege nulla:
K
SdT – VdP + : ni d;i = 0 (5.35)
i=1
397
5.2.4. Ideális gáz kváziegyensúlyi állapotváltozásai.
A kváziegyensúlyi állapotváltozások térfogati
munkája és hőcseréje
V2 V2 V2 V2
nRT dV
Wtérf = – *
) PdV = – *
) · dV = –nRT *
) V = –nRT *
) d ln V =
V
V1 V1 V1 V1
V P
= –nRT ln V2 = nRT ln P2 (5.38)*
1 1
V P
(A levezetésben felhasználtuk, hogy állandó hőmérsékleten V2 = P1 és azt, hogy
1 2
nRT
egyensúlyban a térfogati munka Pext külső nyomása egyenlő a gáz P = V
nyomásával)
* d ln V 1 , dV
= tehát d ln V =
dV V V
Forrás: http://www.doksi.hu
398
5.6. ábra. Izotermikus (a), izochor (b), izobár (c) és adiabatikus (d)
állapotváltozások (vastag vonalak). Az ezek során végzett munkát srafozott
területekkel tüntettük fel P–V állapotfelületen.
Ez a kifejezés általános érvényű, ha V2-n a végállapot és V1-en a kezdeti állapot
térfogatát értjük. Ha V2 > V1, akkor Wtérf < 0, azaz a rendszer végez munkát (tágulás,
expanzió), V2 < V1 esetén Wtérf > 0, azaz a rendszeren végzünk munkát
(összenyomódás, kompresszió).
Mivel (ld. 5.1.3. pontot) az ideális gázra (UT = 0, az ideális gáz kváziegyensúlyi
izoterm állapotváltozására fennáll, hogy
Vvég
Wtérf = –nRT ln
Vkezdet = – Q (5.40)
+ A DQ=0 feltétel mellett (ha a térfogati munkán kívül nincs egyéb munka) az I.
főtétel szerint 1 mól ideális gázra
Forrás: http://www.doksi.hu
399
RT
Mivel kváziegyensúlyi folyamatban 1 mól ideális gázra P = V és (4.77) szerint
m
dUm = Cm,VdT (a V m indexét csak a levezetés végén írjuk újra ki!), a (4.77) és az
(5.42) összevetéséből
RT
Cm,V dT = – V dV (5.43)
dT dV
Cm,V T = – R
V
Cm,Vd ln T = – Rd ln V (5.44)
Integrálva Tkezd és Tvég ill. Vkezd és Vvég között (mivel Cm,V nem függ V-től* )
Tvég R Vkezd
ln = ln (5.45)
Tkezd Cm,V Vvég
* A (4.77) szerint C $,Um' és mivel az ideális gáz energiája csak a hőmérséklettől függ, (5.5c)
m,V = " ,T %V
,U
szerint $ ' ! 0, — a vegyes parciális deriváltak egyenlősége miatt (5.1.5. pont)
",V%T
400
Vezessük be a
C
@ ! C m,P (5.47)
m,V
egyenlettel a @ hőkapacitásviszonyt*.
Az (5.46) ill. (5.47) egyenleteket figyelembevéve
R
@–1=C (5.49)
m,V
@–1
T V Tvég $Vkezd'
ln T vég = (@–1) ln Vkezd , Tkezd = #" Vvég &% (5.50a)
kezd vég
$Vkezd'@ Pvég
#V & = P (5.51)
" vég % kezd
* A @ az f
SF (alábbiakban egyszerűen f) molekuláris szabadsági fokkal is felírható
f +2
@ = SF
fSF
5
pl. egyatomos ideális gázra @ =
. Az ideális gáz moláris belső energiája ugyanis (ld. 4.6.5. pontot)
3
,U
Um = RT, amiből (ld. (4.77) egyenletet) Cm,V = $ m' = R. De (5.46) szerint Cm,P = R + Cm,V
f f
2 " ,T % 2 V
f Cm,P f+2
és így Cm,P = R + R , így =@A .
2 Cm,V f
@–1 @
T2 P2V2 $V1'
= $ 1'- · 2
** V V
= =
T1 P1V1 "V2% "V2%- V1
@
P2 ( Pvég $Vkezd'
= =
P1 Pkezd " Vvég %
az (5.51)-t kapjuk.
Forrás: http://www.doksi.hu
401
illetve a
PV@ = konst = K (5.51a)
+ Az adiabatikus (előjeles) kváziegyensúlyi térfogati munka kifejezését 1 mól
ideális gázra vezetjük le. Induljunk ki e célból az (5.42) illetve (5.43) egyenletekből:
Vvég Vvég
* *
Wtérf (DQ=0) = – 3 PdV = 3 Cm,V dT (5.52)
) )
Vkezd Vkezd
Ha Cm,V-t első közelítésben hőfokfüggetlennek vesszük vagy az átlagértékkel
számolunk, akkor az integrálást elvégezve
változik!)
* Ez az egyenlőség azonos kompressziós, illetve expanziós arányok esetén már nem áll fent. Ennek
igazolását az (5.52) és (5.51) alapján az olvasóra bízzuk.
Forrás: http://www.doksi.hu
402
hogy a többfázisú, többkomponensű rendszert leíró összes intenzív állapotjelző
számából levonjuk a független intenzív paraméterek számát csökkentő feltételi
egyenletek számát.
T(1),T(2),...,T(F); P(1),P(2),...,P(F);
(1) (1) (1) (2) (2) (2) (F) (F) (F)
;1 , ;2 , .... ;K ; ;1 , ;2 , ..., ;K ; ....; ;1 , ;2 , ...., ;K (5.54)
Tehát minden fázisban — a P,T paraméterek mellett — meg kell adni minden kom-
(j)
ponenshez egy ;i kémiai potenciált. Ez összesen
F(K+2) (5.55)
intenzív paramétert jelent.
+ Az (5.35) Gibbs-Duhem relációnak megfelelően, állandó térfogaton és
hőmérsékleten egy adott j fázisban:
(j)
vagyis a K darab ;i közül csak K–1 független lehet, hiszen a K-adik (5.35) ill.
(5.56)-ból adódik. Az (5.56) egyenlet tehát az összes fázisra vonatkozóan
F (5.57)
403
2(F – 1) (5.58)
feltételt jelent, mivel az F fázis között F – 1 fázishatár van (ld. 5.7. ábra).
fTD = F (K + 2) – F – 2(F – 1) – K (F – 1) =
= FK + 2F – F – 2F + 2 – FK + K
azaz
fTD = K – F + 2 (5.60)
Szavakkal:
Egy F fázist és K komponenst tartalmazó heterogén egyszerű
termodinamikai rendszer (ETR) termodinamikai szabadsági foka
fTD = K–F+2. Ez a Gibbs–féle fázisszabály.
! A Gibbs-féle fázisszabály (fázistörvény) — mint a fenti levezetésből látható —
egyensúlyi esetre érvényes: fizikai (termodinamikai) rendszer csak akkor lehet
egyensúlyban, ha fTD # 0, azaz ha K # F–2.
404
1. Példa. Egy egykomponensű ideális gázra K=1, F=1; a szabadsági fok
tehát fTD = 1–1+2 = 2, vagyis az ideális gáz két független paraméterrel (pl. P–
V, P–T, V–S stb.) leírható rendszer.
(II) (II) (III) (III)
"2 (T,P,x1 ) = "2 (T,P,x1 )
A fenti négy egyenlet tehát nem oldható meg bármely T és P esetén. Így a fenti
rendszerben két fázis tetszőleges T és P mellett létezhet, de három fázis csak
akkor, ha T vagy P értékét adottnak tekintjük: például a hőmérséklet megadása
esetén a nyomás már adott, vagyis a szabadsági fok 1-re csökkent; az
eredmény természetesen megfelel a fázistörvénynek: fTD = 2–3+2 = 1.
405
maximum 6 ismeretlen szerepel: a fázistörvény szerint fTD = 2–5+2 = –1.
5.8. ábra. A víz (a) és a CO2 (b) fázisdiagramjai. Az ábrákon a
hármaspontot ! ! -val , a szilárd fázist s-sel, a folyadékfázist l-lel, a gáz
(gőz) fázist g-vel jelöltük.
A vízre közölt fázisdiagram láthatóan kis nyomásra vonatkozik. 2 kbar
felett a negatív iránytangensű olvadási görbe egy másik hármasponttól
kezdve pozitív iránytangensűvé válik.
406
5.3.1. Ideális gáz izoterm térfogati munkája és hőcseréje.
Reális és kváziegyensúlyi folyamatok összehasonlítása
Legyen a vizsgált rendszer egy dugattyúval lezárt hengerben lévő gáz a henger és a
dugattyú együttese, — a környezet pedig az állandó hőmérséklet fenntartásához a
rendszerrel Q hőcserét biztosító hőtartály. (ld. 5.1.4. pont, 1. példa előtt) Az izoterm
feltétel betartásához (a lehülés megakadályozásához) ugyanis táguláskor a rendszerrel
hőt kell közölni (ez megállapodás szerint pozitív, Q > 0), összenyomáskor viszont a
rendszerből hőt kell elvonni (Q < 0).
Alábbiakban a munka és a hőközlés előjelére vigyáznunk kell (ld. az 5.1.4.
pontot); konvenció szerint a rendszeren (pl. kompresszió során) végzett munka, illetve
a rendszerrel közölt hő pozitív, a rendszer által (pl. expanzió során) végzett munka,
illetve a rendszer által leadott hő negatív.
407
5.9. ábra Reális izoterm expanzió (lépcsős a–görbe), kompresszió (lépcsős
b–görbe); ugyanez fiktív kváziegyensúlyi folyamatban (c–görbék). Az (a)
ill. (b) görbén a lépcsők a reális folyamathoz szükséges véges nyomás-
változásokhoz tartoznak, — természetesen tetszés szerinti finomításuk a (c)
görbét közelíti. (Reális folyamatot szabatosan nem lehet grafikusan
ábrázolni, hiszen pl. az állapottérben nem lehet Pext értékeit bejelölni. Az
ábra kizárólag didaktikai célokat szolgál.)
Jól érzékelhető ez az 5.9. ábrán. Abból a célból, hogy a reálisan mindig
veszteséges expanziót ill. kompressziót reális folyamatban végrehajtsuk, a Pext külső
nyomás és a rendszer P nyomása között $P véges különbségnek kell lennie. Reális
expanziónál Pext < P, kompressziókor viszont Pext > P -nek kell fennállnia. Kvázi-
egyensúlyi folyamatokban természetesen (ld. 5.1.4. pont) Pext = PR(rendszer) = Pe. A
munkát a megfelelő görbe alatti terület adja. A munkavégzés, a Wtérf mennyiséget
előjeles mennyiségnek tekintve
(Wtérf) > (Wtérf) (5.61)*
r e
* Mivel W előjeles skaláris mennyiség, pl. expanziónál, ahol W < 0, negatív számértékű, az
térf térf
(5.61) azt jelenti, hogy (Wtérf) kisebb abszolút értékű negatív szám, mint (Wtérf) , azaz
r e
408
Ugyanez érvényes DWtérf-ra is! (Az (5.61)-ben nem abszolút értékek szerepelnek!)
5.10. ábra. Izoterm expanzió hőcseréje. Az izoterm feltétel fenntartására: a)
esetben kisebb a fölvett hő, mert súrlódásból és a dugattyú fékeződéséből is
fejlődik termikus energia; b) esetben a dugattyú kevésbé súrlódik: több hőre van
szükség; c) a kváziegyensúlyi esetben már a dugattyú fékeződésekor sem fejlődik
termikus energia: az energiát csak a hőtartállyal történő hőcserével lehet
pótolni . (Az ábra baloldala a dugattyú súrlódási–, jobboldala a dugattyú
fékezési folyamatait ábrázolja.) (Forrás: az ábrát Liszi—Ruff—Schiller—
Varsányi: Bevezetés a fizikai kémiába, Műszaki Könyvkiadó, 1983. alapján a
MK engedélyével közöljük.)
A rendszer hőcseréjét vizsgálva azt mondhatjuk, hogy a reális folyamatokban a
hőcsere mindig kisebb, mint a fiktív kváziegyensúlyi folyamatokban, hiszen a reális
folyamatokban a súrlódásból stb. képződő termikus energia a rendszeren belül
marad és így az állandó hőmérséklet fenntartásához a környezettel (hőtartállyal, ld.
5.1.4. pontot) szükséges hőcsere mindig kisebb (ld. pl. expanzióra az 5.10. ábrát).
Qr < Qe (5.62)*
* Expanziónál, ahol Q > 0, azaz pozitív szám, az (5.62) azt jelenti, hogy a Q kisebb pozitív szám, mint
r
Qe, azaz
|Qr| < |Qe| (expanzió) (5.62a)
Forrás: http://www.doksi.hu
409
tének nagyobbnak kell lennie, mint a rendszer T egyensúlyi hőmérséklete
teljes analógiában a térfogati munka esetéhez, (de ott expanziónál Pext,r < Pe, komp-
ressziónál Pext,r > Pe volt szükséges).
hőmérsékletét kell írni.
Kompressziónál, ahol Q < 0, azaz negatív szám, az (5.62) azt jelenti, hogy Qr nagyobb abszolút
értékű negatív szám, mint Qe, azaz
|Qr| > |Qe| (kompresszió) (5.62b)
** Az itt elmondottakat felhasználjuk az (5.64a) egyenlettel kapcsolatban az 5.3.7. pontban a II. főtétel
értelmezéséhez.
Forrás: http://www.doksi.hu
410
és expanziókor, amikor Q > 0, azaz mindig pozitív és a rendszer vesz fel hőt, tehát
(Text) > (TR) , (5.61a) és (5.62a) figyelembevételével:
r e
+' Q * + +' Q * + +' DQ * + +'DQ* +
+&%Text)( + < +&%TR.)( + ill. +&%Text)( + < +&% TR. )( + (5.66)
+ r+ + e+ + r+ + e+
Reális folyamat Munkavégzés Hőközlés Hőmérséklet
Nyomás
Előjeles W r > We Qr < Qe
mennyiségekkel DWr > DWe DQr < DQe
Összenyomás | Wr | > | We | |Qr| > |Qe| |DQr| (Text) < (TR) ,
r e
(kompresszió) |DWr | > |DWe | > |DQe| (Pext) > (PR)
Q<0 r e
Tágulás (expanzió) |Wr| < |We| |Qr| < |Qe | (Text) > (TR)
r e
Q>0 |DWr| < |DWe | |DQr| < |DQe| (Pext) < (PR)
r e
Fel kívánjuk végül hívni a figyelmet arra, hogy fenti egyenlőtlenségek reális folya-
matokra is teljesítik (az energiamegmaradás miatt teljesíteniük kell!) az I. főtételt. A
dU = DWtérf + DQ egyenletben az előjeles(!) munkára érvényes Wr ,We relációt
pontosan kompenzálja az előjeles(!) Qr < Qe reláció.
411
5.3.2. Az elszigetelt (magára hagyott) rendszerben lefolyó
(reális, valódi spontán) folyamatok egyirányúsága. A II.
főtétel kvantitatív alakja
alapon Clausius posztulálta (Clausius axióma, 1850): "A hő önként (spontán
folyamatban) nem megy át hidegebb testről melegebbre", — azaz nem lehetséges
olyan folyamat, amelynek során külső munkavégzés (munkakompenzáció) nélkül hő
megy át hidegebb testről melegebbre.* Másszóval a valódi (reális) hőcsere egyirányú,
nem megfordítható: a nemzetközi irodalom szóhasználata szerint irreverzibilis.
* Ezen állítás teljesen általánosan csak körfolyamatokra igaz; ld. az 5.4.6. pont végén ismertetett példát
és az ahhoz fűzött megjegyzést.
Forrás: http://www.doksi.hu
412
Clausius 1865-ben az S entrópia függvényt javasolta erre a célra. Kövessük gon-
dolatmenetét.
' DQ * 'DQ*
&T ) < & T ) (ld. (5.64))
% ext( % R (
r e
'DQ*
dS 0 & T ) (5.67)
% (
e
(5.68a)
dS 2
'DQ*
1 % (r
>& T ) (reális, spontán folyamatra) (5.68b)
413
Látható, hogy a Clausius által javasolt választás kielégíti fentebb leírt követel-
ményeinket: valódi folyamatokra S változása egyirányú (nő), és egyensúlyban értéke
(az adott feltételek mellett) maximális.
Szóban megfogalmazva:
Elszigetelt rendszerben végbemenő spontán, reális folyamatokban a
rendszer entrópiája csak nőhet, vagyis a reális spontán folyamatok
egyirányúak, irreverzibilisek.
Vannak olyan reális folyamatok, amelyek nem járnak hőcserével. Ilyen pl. ideális
(kölcsönhatás nélküli részecskékből álló) elegyek keveredése állandó nyomáson [ld.
4.7.2. pont], vagy az ideális gázok kiterjedése vákuumban (ld. 5.4.6. pontot). E folya-
matok ugyanakkor — mint pl. a 4.7.2. pontban megmutattuk — mégis járnak entrópia
változással. Az entrópia fogalom ilyen általánosításával** a II. főtétel ezekre is
érvényes!
A tévedések elkerülése végett hívjuk csak fel a figyelmet arra, hogy nem elszigetelt
rendszer esetén a $S az adott folyamatnak megfelelően nőhet és csökkenhet is. (Lásd
alábbi 1. és 2. Példát.)
Fentieket olvasva, az olvasónak talán úgy tűnhet, hogy konkrét számításokra a II.
főtétel ilyen megfogalmazása nem produktív, hiszen az (irreverzibilis) folyamatokra
pl. az (5.68b) egy egyenlőtlenség, amely számításokra nem ad egyértelmű értéket
(belőle $S nem számítható ki). Az S entrópia állapotfüggvény jellege azonban feloldja
ezt a látszólagos ellentmondást: mivel azonos kezdeti és végállapot esetén a $S
változás valódi és kváziegyensúlyi folyamatra ugyanaz, — elegendő a $S kiszámítását
olyan (pl. elképzelt) kváziegyensúlyi folyamatra (vagy ilyen folyamatok sorozatára)
elvégezni, amelyek a rendszert a reális folyamattal azonos kezdeti állapotból azonos
végállapotba viszik; ezekre nézve viszont egyenlőség áll fent, tehát a $S kiszámítás
elvégezhető (ld. a pont végén lévő példákat).
414
egyenlete alapján ez az igazolás átvihető az entrópia függvényre.
1. Példa. Számítsuk ki állandó nyomáson 1 kg tömegű, T=300 K hőmér-
sékletű víz entrópiaváltozását, ha hőmérsékletét kváziegyensúlyi hőközléssel
320 K-re emeljük! A hőközlésre (melegítésre) hőtartályok sorozatát
használhatjuk. A rendszer (víz) minden pillanatban egyensúlyban van
valamelyik hőtartállyal
Tudjuk hogy
(DQ)e = TdSe
* Ha a vizet merev, zárt kaloriméterbombába zárjuk, akkor c ill. C -vel kell számolnunk!
v m,V
Forrás: http://www.doksi.hu
415
320
$S (T=300K 6 T=320K) = 4186,8 ln 300 = 270,2 J/K
cP (víz)mvíz (T3–T1) = cP (fém)mfém (T2–T3) (5.70)
kalorimetrikus egyenlet határoz meg. T3 értéke innen 316 K-nek adódik, tehát
T1 < T3 < T2 !
cP = A + BT + CT2
kifejezést kell (tagonként) integrálnunk. A cv ill Cm,V értékeket a Cm,P értékekből kell kiszámítani, pl.
ideális gázra az (5.48) egyenlet alapján. Szilárd testek esetén a Cm,V és a Cm,P közötti különbség
elhanyagolható! Első közelítésben igaz ez a folyadékokra is.
Forrás: http://www.doksi.hu
416
T3 T3
316 316
$S = 4186,8 ln 300 + 780 ln 400 = 33,6 J·K–1 (5.72)
5. Példa. Van két azonos anyagú fémdarabunk. Bizonyítsuk be, hogy azok
hőmérsékleteinek kiegyenlítődési folyamata irreverzibilis.
DQA DQB
dS =
TA + TB (5.73)
elemi lépés összege nullával lenne egyenlő (mivel reverzibilisen minden elemi
folyamatban TA=TB-nek kellene lennie és DQA = – DQB). De reálisan pl.
TA,TB, valamint DQA < 0, így dS,0; tehát összegezve az egész folyamatra
$S,0. Tehát a folyamat irreverzibilis.
6. Példa. Vizsgáljuk meg a 3. példában kiszámított $S entrópiaváltozás-
ból, mi a hőmérsékletek kiegyenlítődésének valószínűsége? Vizsgáljuk meg a
fordított folyamat valószínűségét, tehát annak a valószínűségét, hogy a víz
spontán lehül és a fém spontán felmelegszik? Jelöljük a teljes rendszer
egyensúlyi hőmérsékletű állapotának termodinamikai valószínűségét W3-mal ,
az eltérő hőmérsékletű teljes rendszerét pedig W-vel.*
417
Mivel
S/k
W=e B
W3 '$S*
= exp & ) (5.74)
W % kB (
W3 33,6 [J·K–1]
W 1,38·10–23 [J·K–1] 7 2,43·10
ln = 24
W3 2,43·1024 1,06·1024
= e = 10
W
7. Példa. Irreverzibilis (reális) adiabatikus folyamatban bár a hőcsere defi-
níciószerűen DQ = 0, a rendszer entrópiája nő. Irreverzibilis folyamatban
ugyanis pl. a súrlódási folyamatok növelik a rendszer termikus energiáját,
$
melyet a belső energia mérlegben TdSb = TdSirrev entrópianövekedéssel
veszünk figyelembe (ld. az 5.2.1. pontban az I. főtételhez fűzött megjegyzést
ill. az 5.5. pontot). A rendszer hőcsere nélküli entrópia növekedése statisztikus
fizikailag is értelmezhető: a súrlódásból keletkező termikus energiatöbblet a
részecskék egy részét magasabb energianívóra viszi és ezzel nő az entrópia.
Adott irreverzibilis (reális) adiabatikus folyamat végállapota nem egyezik
meg az azonos adott kezdeti állapotú kváziegyensúlyi folyamat végállapotával.
Például adiabatikus kiterjedéskor végzett térfogati munkára ugyanis (5.61a)
|(Wtérf) | < |(Wtérf) | , azaz ilyenkor a belső energia reális folyamatban kevésbé
r e
csökken (mint a kváziegyensúlyi folyamatban), és így a reális folyamat
lefolyása után a rendszer végső hőmérséklete is magasabb lesz, mint
kváziegyensúlyi esetben. Ennek megfelelően a reális folyamat végén pl.
azonos térfogatnövekedés esetén a rendszer nyomása is nagyobb lesz, mint
kváziegyensúlyi folyamat esetén.
** ex = 10x/ln 10
Forrás: http://www.doksi.hu
418
273,15 298,15
5 L0lv 5
S , 298,15 K = Skf, 0K + 8 C m,V dlnT + 273,15 + 8 C m,V dlnT
4 4
0 273,15
6006
S , 298,15 K = 3,43 + 37,97 + 273,15 + 6,62 = 70 JK–1mol–1
Szilárdtestfizika) kell számítani. A képletben Cm,V hőmérséklet függését
táblázatból vesszük és pl. grafikusan integrálunk; mind a jégre, mind a nem túl
magas hőmérsékletű vízre Cm,V 7 Cm,P.
419
Körfolyamatról akkor beszélünk, ha a folyamat végén a rendszer ugyanabba az
állapotba kerül vissza, amelyikben a körfolyamat megkezdése előtt volt. Egy ilyen
körfolyamatot egy ciklusnak nevezünk. Természetesen amikor a körfolyamatokat pl.
folyamatos munkavégzésre használjuk fel, nem csak egy ilyen ciklust végeztetünk el a
rendszerrel: a rendszert (munkaközeget) rendszeresen vissza kell vinnünk kezdő
állapotába, hogy vele újabb ciklust kezdhessünk.*
hőcsere kváziegyensúlyi leírásához izoterm folyamatban egy ún. hőtartályt kell
feltételeznünk (ld. 5.1.4. pontot). Ha kváziegyensúlyi hőcsere során a rendszer hőmér-
séklete változik, akkor az ilyen hőcserét annyi különböző hőmérsékletű hőtartállyal
kell leírnunk, hogy a hőcsere közben folyamatosan biztosítsuk a környezet (a
hőtartály) és a rendszer közötti hőmérséklet (közel) azonosságát:
Hőerőgépek (és az azt modellező direkt Carnot–ciklus, ld. alább) esetén (a mecha-
nikai hatásfok fogalmával egyezően) a körfolyamat (termikus) hatásfokát a rendszer
által végzett munka és a rendszer által felvett hő hányadosával definiáljuk.
* Gondoljuk meg: ha egy dugattyúval elzárt rendszert expandáltatunk és azt nem visszük vissza eredeti
állapotába, akkor egy újabb ciklusban (új anyag injektálásával) a dugattyú tovább expandálna, —
végtelen hosszú dugattyúrendszerre lenne szükség. Ez persze elvben lehetséges, és így elvben (nem
körfolyamatokra) nincs kizárva az egy hőtartállyal kapcsolt rendszer munkavégzése sem.
Forrás: http://www.doksi.hu
420
5.4.1. A kváziegyensúlyi direkt Carnot–körfolyamat*
Vizsgáljuk meg az egy mól ideális gázzal végzett kváziegyensúlyi, ún. direkt
Carnot–körfolyamat (Carnot 1824) egyetlen ciklusának munkavégzését (ld. 5.11.
ábrát)!
5.11. ábra. A Carnot-ciklusnak nevezett kváziegyensúlyi munkatermelő körfolyamat.
a) P-V ill. b) T-S diagramban (Kváziegyensúlyi adiabatára DQ=0, azaz dS=0)
! elõször T2, (T2 > T1) hőmérsékleten izoterm módon kitágul. Ennek során a
rendszer egy T2 hőmérsékletű hőtartályból (kváziegyensúlyi folyamatban) Q2
hőt vesz fel és térfogati munkát végez (1 6 2);
421
! negyedik lépésben a rendszert adiabatikusan komprimálva visszavisszük a
kiindulási állapotba (4 " 1). Ennek során a rendszeren ismét munkát
végzünk.
Mivel az ideális gáz belső energiája csak a hőmérséklet függvénye (ld. (5.5c), egy
mól ideális gáz belső energiájának megváltozása (a Cm,V -t hőfokfüggetlennek, vagy
átlagos értéknek tekintve)
(5.76)
W4"1 = Cm,V(T2–T1) > 0
Azaz
V
W = –RT ln V vég = – Q (ld. (5.40))
kezdet
422
V1 V4
(5.78)*
V2 = V3 .
#
közlünk hőt, ezért W = W1"2 < 0, V2 > V1 és Q = Q2 > 0, tehát
V
W1"2 = –RT2 ln V2 = –Q2 , Q2 % 0 (5.79)
1
V V2
W3"4 = –RT1 ln V4 = RT1 ln V – Q1 , Q1 ' 0 (5.80)
3 1
|Q2 | % |Q1|
hasznos térfogati munka:
V2 V2
Whasznos = W1"2 + W3"4 = – RT2 ln + RT ln
V1 1 V1 = –(Q2 + Q1 )
* Az (az adiabatákra érvényes) (5.50a) alapján, figyelembevéve, hogy (ld. 5.11. ábrát) a (2)"(3)
adiabata kezdőpontjai T2, V2, – végpontjai T1, V3 és ugyanezek a (4)"(1) adiabatára T1, V4, ill. T2 ,
V1
azaz
)V2+ = )V1+
(V3* (V4*
illetve
423
V2
Whasznos = R (T1–T2) ln
V1 < 0 (5.81)
közölt Q2 > 0) hőmennyiség (5.79) abszolút értékének hányadosa.
V V
–R (T1–T2) ln V2 R(T2–T1) ln V2
|Whasznos|
-=
1 1
|Q2| = = (5.82)
V V
RT2 ln V2 RT2 ln V2
1 1
T –T T
-&.& 2T 1 = 1 – T1 < 1 és > 0 (5.83a)
2 2
Q2+Q1 Q1
-= Q2 = 1 + Q2 < 1 és > 0 (5.83b)
|Wr|<|We| (ld.(5.61a.)) minden valóságos munkatermelő körfolyamat hatásfoka ennél
kisebb. Az 5.4.4. pontban igazoljuk, hogy az ideális Carnot–körfolyamat hatásfoka
független a körfolyamat részfolyamatainak jellegétől, a munkaközeg anyagi
minőségétől és (ld.(5.83a)) kizárólag a körfolyamat szélső hőmérsékleteinek,
másszóval a T2–T1 hőmérsékletkülönbség függvénye. Kimondhatjuk tehát, hogy a
kváziegyensúlyi Carnot–körfolyamat hatásfoka a hőerőgépekre elérhető
maximális (ideális) hatásfok; a körfolyamat ideális hatásfoka annál nagyobb,
minél nagyobb ez a hőmérséklet különbség. Modern gőzgépeknél e hőmérséklet
különbséget azáltal növelik, hogy a kazánt nyomás alá helyezik (a vízgőzt túlhevítik)
és hűtött kondenzátorral dolgoznak.
1.Példa. Legyen egy gőzgépnél a túlhevített gőz hőmérséklete T2=823 K,
a kondenzátoré pedig T1=283 K. Az ideális termikus hatásfok:
T2 T1 823 283
-=
T2 = 823 = 0,66
424
! A 5.4.1. pontban leírt kváziegyensúlyi Carnot-körfolyamattal könnyen bebizo-
nyítható, hogy egy teljes kváziegyensúlyi körfolyamatra a Q/T redukált
hőmennyiségek összege nulla. Képlettel:
Qi
$ Ti = 0 (5.84a)
körfolyamatra
Q1 Q2
T1 + T2 = 0 (5.84b)
Q T Q1 T1
1 + Q1 = 1 – T1
ill. = –
2 2 Q2 T2
így
Q1 Q2
= – (5.84c)
T1 T2
Q1 Q2
T1 + T2 = 0
! Az állítást ezzel egyelőre csak egyetlen Carnot–ciklusra igazoltuk, de az aláb-
bi gondolatmenettel minden kváziegyensúlyi körfolyamatra általánosítható. Érvényes
ugyanis a következő állítás:
425
5.12. ábra. Az ábrán látható egy “tetszés szerinti alakú” körfolyamatot
elvben végtelen számú infinitezimális Carnot-ciklusra bontottuk, melynek az
ábrán k számú T2i ill. T1i szélső hőmérsékleten dolgozó Carnot–körfolyamat
felel meg. (Ebből pl. az i=3-nak megfelelőt bevonalkáztuk.)
Bizonyítás:
Ezen állítás helyességét az 5.12. ábra alapján azonnal beláthatjuk. Az 5.12. ábra
egy tetszésszerinti makroszkópikus kváziegyensúlyi körfolyamatot ábrázol, melyet
elvben végtelen számú infinitezimális Carnot–ciklussal helyettesítettünk. Szemlélete-
sen látható, hogy a végtelen sok infinitezimális Carnot–ciklus eredője tetszésszerinti
pontossággal megközelíti az önkényesen választott kváziegyensúlyi körfolyamatot.
Minthogy bármely két szomszédos (az ábrán két egymás alatti, közös izotermával
)DQ+
rendelkező) elemi Carnot–ciklus közös izoterma szakaszán a / T 0 mennyiségek
( *e
ellenkező előjellel egyenlőek, az egész makroszkópikus körfolyamatra összegezve
tehát csak a szélső hőmérsékleteknek megfelelő értékek nem esnek ki.
k(=1)
$i=1
)DQ2i+ )DQ1i+
/ T 0 +/ T 0 =0
( 2i *e ( 1i *e
(5.85a)
426
)DQ+
3
o
2 / T 0 =0 (5.85b)
( *e
Az 5.1.5. pont gondolatmenete, illetve az (5.17) képlet alapján (Clausius
)DQ+
gondolatmenetét követve) (5.85b)-ből arra a következtetésre juthatunk, hogy a / T 0
( *e
redukált hőmennyiség egy állapotfüggvény. Clausius ezt a függvényt (mint azt a 4.3.
pontban és az (5.67) képlettel kapcsolatban előrebocsájtottuk) nevezte entrópiának;
következőleg (5.85b)
3
2o dS = 0 (5.85c)
egyenletnek felel meg (ld. még (5.17) egyenletet). A fent ismertetett gondolatmenet
tehát az S entrópia termodinamikai bevezetése. (Clausius: "az entrópia általános
állapotfüggvény".)
Folytassuk le a Carnot-körfolyamatot fordított irányban (tehát az 5.11a. ábrán a
4 " 3 " 2 " 1 "&4&pontokon át). Az ilyen körfolyamatot (ld. 5.13. ábrát) fordított,
indirekt Carnot-körfolyamatnak nevezzük, mely a hűtőgépek ideális esetre érvényes
modellkörfolyamata. A fordított Carnot-körfolyamatban munkát fektetünk be
hőmérséklet különbség létesítésére, azaz pl. Wbef. befektetett munkát fektetünk be
abból a célból, hogy a T1 < T2 hőmérsékletű hőtartályból Q1 hőt vonjunk el (a rendszer
Q1 > 0 hőt vesz fel) és a T2 hőtartálynak Q2 hőmennyiséget adjunk le. A hűtőgép
kváziegyensúlyi folyamatban elérhető teljesítményét a 5 hűtési tényezővel
(teljesítményszámával) jellemezzük. Számítsuk ki 5&értékét (1. Példa).
Forrás: http://www.doksi.hu
427
5. 13. ábra. A fordított Carnot ciklus.
V3
W4"3 = –RT1 ln V4 = –Q1 " Q1 % 0
!"#"$ !#$
(–) (–)
V1
W2"1 = –RT2 ln V2 = –Q2
!"#"$ !#$ " Q2 ' 0
(+) (+)
V3 V1 V3 V2
Wbef. = – RT1 ln V – RT2 ln V = V4 = V1
4 2
V1 V1
= +RT1 ln V –RT2 ln V = R (T1 – T2 ) ln V1 Wbef. % 0
2 2 V 2
!"#"$ !"#"$
– Q1 – Q2
V1
–RT1 lnV
6Q16 2 T1
5= = = (5.86)
6Wbefektetett6 V1 T2–T1
R(T1–T2) lnV
2
Forrás: http://www.doksi.hu
428
T'1 253
5= = 40 = 6,325
T'2 – T'1
! Ezzel pl a fenti hőszivattyúnkban
429
5.4.4. A Carnot—Clausius–tétel
A Carnot-Clausius tétel kimondja, hogy a
430
! A fenti állítást matematikailag így fogalmazhatjuk meg:
Mivel
V2 V2 V2 V2
Wh = –RT2 ln V +RT1 ln ill. W = –W = RT2 ln –RT1 ln V
1 V1 bef h V1 1
f V2 V2
Q2 + Q2 = RT2 ln
V1 – RT2 ln V1 = 0
f V2 V2
Q1 + Q1 = –RT1 ln V + RT1 ln V = 0
1 1
Wh + W bef = 0
Ezért
6Wh6 f 6Wbef6
-= =- =
6Q26 f
6Q26
431
Következőleg, ha -A % -B feltétel teljesül, akkor a fordított folyamat több hőt ad le a
melegebb hőtartálynak, mint amennyit a direkt folyamat felvesz onnan:
f
6Q26%6Q26 (5.87a)
f
Q2 + Q2 8 0
'0 %0 '0
f
Mivel 6Wh6= 6Wbef6 , a T2 hőmérsékletű hőtartályból felvett 6Q26 hőmennyíség-
ből nyert munkával több hőt juttatott vissza ugyanoda, mint amennyit felvett. Ez a
hőmennyíség a T1 hőmérsékletű hőtartályból származik:
Ugyanis, mivel
melyek bármelyikéből (átrendezéssel):
f f
(Q2 + Q2 ) = – (Q1 + Q1)
f f
Az (5.87a) szerint (Q2 + Q2 ) ' 0 , tehát – (Q1 + Q1 ) is ' 0
Következőleg
f
(Q1 + Q1 ) % 0 (5.87b)
f
Mivel Q1 % 0 és Q1 ' 0, az is következik, hogy
f
6Q16 % 6Q16
432
nagyságú hő ment át magától a hidegebb hőtartályból a melegebbe!
Kombinált ciklus – 10 + 10 0
együtt:
téves volt, a két folyamat hatásfoka nem különbözhet!
* A kisebb hatásfok a fordított ciklus szempontjából azt jelenti, hogy a fordított ciklusban ugyanakkora
f
6Wbef6= – 6Wh 6 mellett több hőt tudunk T1-ről a T2 hőmérsékletű hőtartályból felvinni, mint
amennyit a direkt ciklusban a T2 hőtartályból elvontunk.
Forrás: http://www.doksi.hu
433
! Tehát:
! Fentiekben axiomatikusan érveltünk: megvizsgáltuk az -9&8&-: feltételezések
következményeit (tehát azt, hogy ilyen esetben külső munkakompenzáció nélkül,
spontán folyamatban tudnánk hőmennyiséget átvinni az alacsonyabb hőmérsékletű
helyről a magasabb hőmérsékletű helyre) és mivel ez a Clausius–axióma (ld. 5.3.2.
pontot) alapján kizárható, elvetettük az -9&8&-: feltételezést!
semmiből, hanem a környezet (példánkban a tengervíz) termikus energiájának
rovására nyerné.
* Az ún. elsőfajú (első fajtájú) örökmozgó (perpetuum mobile) olyan hőerőgép lenne, mely munkát
energiafelhasználás nélkül, a semmiből nyerne (ld. az 5.2.1. pontot). Ez ellentmondana az I. főtételnek.
434
5.15. ábra. A Carnot–tétel bizonyításához. Az ábra belsejében látható
tetszésszerinti körfolyamatot elemi infinitezimális Carnot–ciklusokra
bontottuk; ezek felső hőmérsékleteit T2i-vel, alsó hőmérsékleteit T1i-vel
jelöltük. Az ABCD Carnot körfolyamat előbbi körfolyamat szélső
hőmérsékletein dolgozik; utóbbiakat T2-vel ill. T1-el jelöltük.
Az ábrából látható, hogy ezen hőmérsékletekre rendre fennáll, hogy T2i ; T2 illetve
T1i < T1, — következőleg az elemi Carnot–ciklusok összessége, tehát a teljes
tetszésszerinti körfolyamat hatásfoka kisebb, mint a T2 ill. T1 hőmérsékleten dolgozó
ABCD Carnot–körfolyamaté.
435
Az, hogy a Carnot–ciklus hatásfoka független a munkarendszer és munkaanyag
természetétől, azt jelenti, hogy - kizárólag csak annak a két hőmérsékletnek a
függvénye lehet, amelyek között a ciklust végrehajtjuk, azaz:
- = f(T1,T2) (5.88)
T1 Q1
= – azaz Q=T (ld. (4.84c))**
T2 Q2
egyenlet. Ezt azáltal értük el, hogy bevezetésünket ideális gázzal hajtottuk végre és a
felhasznált állapotegyenletben eleve az abszolút gázskála abszolút hőmérsékletét
használtuk. Mivel független elemként azt is igazoltuk, hogy (4.84c) a munkaanyagtól
(tehát az általunk használt “ideális gáz-anyagtól” is) független, azt is igazoltuk, hogy
az így definiált T termodinamikai hőmérséklet anyagtól független, tehát abszolút.
* Választhattunk volna olyan termodinamikai hőmérséklet konvenciót is, ahol Q nem T-vel arányos.
Ilyen választás lehetett volna pl. a
Q = e> (5.89a)
ahol > egy másfajta választásnak megfelelő hőmérséklet. > ilyen választása esetén >-t a T-vel a
ln T = > (5.89b)
összefüggés kötné össze. Láthatóan ekkor T=0-nak >=–1 felelne meg és így nem vetődhetne fel az a
laikusok által feltett kérdés: miért pont –273,15°C felel meg T=0-nak és miért nem léteznek ennél
alacsonyabb (ún. negatív abszolút) hőmérsékletek. Ilyen választás esetén az ideális (abszolút, tehát
anyagi minőségtől független) gázskála nem egyezne meg a termodinamikai abszolút
hőmérsékletskálával és számos kifejezést is másképpen kellene felírnunk.
** Itt Q1 (' 0), Q2 (% 0) előjeles mennyiségek, így a hőmérsékletek aránya ill. a hőmérsékletek maguk a
követelmény szerint pozitívak!
Forrás: http://www.doksi.hu
436
körfolyamatot végzünk és megmérjük a hőtartályok leadott, ill. felvett hőmennyiségét,
Q1
azaz meghatározzuk a Q hányadost. Az ismeretlen T2 hőmérséklet a (4.84c)
2
egyenletből kiszámítható.
Nem a munka, hanem tisztán a termikus energia oldaláról tekinti a folyamatok
irreverzibilitását Clausius tétele (1850), mely szerint termikus energia hő alakjában
hidegebb testről melegebbre nem mehet át önként, vagyis lehetetlen olyan folyamat,
melynek egyetlen eredménye az volna, hogy hő ment át hidegebb testről melegebbre
anélkül, hogy ezt külső munkával ne kompenzálnánk.
Míg Kelvin tétele inkább a munka, Clausius tétele pedig inkább a hő oldaláról
vizsgálja a természetes folyamatok irreverzibilitását, addig Planck fogalmazása
mintegy mindkét szempontot szem előtt tartja, mikor kimondja, hogy még
kváziegyensúlyi határesetben sem létezhet olyan körfolyamat, melynek egyetlen
eredménye az, hogy hőt von el egy termosztátból ("hőtartályból") miközben
egyenértékű mechanikus munkát végez, pl. egy hajót mozgat. Az ilyen körfolyamatot
végző gépet, amely tehát korlátlan mennyiségű munkát tudna termelni kizárólag a
környezet termikus energiájának a rovására, Ostwald második fajtájú perpetuum
mobile-nek nevezte el és kimondta annak megvalósíthatatlanságát. (A gép
gyakorlatilag ugyanolyan hasznos volna, mint az I. főtétel szerint lehetetlen (első
fajtájú) perpetuum mobile, mert felhasználásával pl. az óceánok emberi méretekben
kimeríthetetlen termikus energiaforrások lehetnének.) Így a II. főtételt sokszor mint a
* E pontban Schay Géza interpretációját vettük át. (Erdey–Grúz Tibor és Schay Géza: Elméleti Fizikai
Kémia I. kötet, Tankönyvkiadó, 1962.)
Forrás: http://www.doksi.hu
437
Gondoljunk pl. egy felhevített rézhuzalra, amely energiáját közvetlenül adja át egy, a
környezet hőmérsékletén levő termosztátnak. A huzal és termosztát kapcsolatának meg-
szüntetése után vonjuk ki egy második fajtájú perpetuum mobile segítségével az átadott hőt a
termosztátból, alakítsuk munkává, ezt a munkát használjuk fel egy áramfejlesztő járatására, és
a fejlesztett árammal hevítsük fel a rézhuzalt kiindulási hőmérsékletére. Ha ezt a hipotétikus
eljárást (kvázi-)egyensúlyi folyamatban hajtjuk végre, akkor nincsenek veszteségek, tehát a
termosztát és a huzal is kiindulási állapotukba jutnak vissza; a környezetben nem szóródik szét
energia, a második fajtájú perpetuum mobile pedig, minthogy körfolyamatot végez, ugyancsak
eredeti állapotába kerül. Igy tehát a közvetlen hőátadás, tapasztalat szerint irreverzibilis
folyamatát nyomtalanul visszafordítottuk volna, vagyis Clausius tétele nem volna igaz.
Igy tehát akár Clausius, akár Kelvin tételéből következik, hogy nem lehetséges olyan
körfolyamat, melynek egyetlen eredménye hőelvonás egy hőtárolóból és ezzel egyenértékű
munkavégzés, ez pedig éppen Planck tétele. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ennek
lehetetlensége csak körfolyamatra mondható ki általánosan, nyitott folyamatra nem feltétlenül
érvényes: pl. ideális gáz izoterm kváziegyensúlyi(!) kiterjedésekor a környezetből felvett hő
teljes egyenértéke mint térfogati munka jelentkezik (ld. 5.2.4.1. pontot).
Nernst úgy fogalmazott, hogy a valóságos folyamatok olyan irányba folynak le,
hogy hasznos munkát végezzenek. Ha a lehetséges hasznos munka adott esetben zérus,
— a rendszer egyensúlyban van.
Forrás: http://www.doksi.hu
438
5.5.1. Az egyensúly feltétele, illetve a spontán folyamatok
iránya nyilt rendszerekre
nem vehetők figyelembe.) Az ilyen folyamatokat célszerűbb nyílt rendszerben leírni!
** Így pl. ilyen a párolgás, a forrás, a szublimáció és ilyen a legtöbb nem szilárdfázisú kémiai reakció
is. Szilárdfázisú állapotváltozásoknál (pl. átkristályosodás, szupravezető- vagy ferroelektromos fázisok
megjelenése stb.) célszerűbb a V,T változókkal való leírás; ezt is érintjük pl. az (5.112)–(5.114)
egyenletekkel kapcsolatban.
Forrás: http://www.doksi.hu
439
energia dimenziójú TdSb kifejezésbe foglalunk össze és így írjuk be a belső energia
mérlegbe; TdSb a fentiek közül mindig az összes, másképpen figyelembe nem vett
energia járulékok összege, amelyeket adott rendszer adott folyamatai esetén
figyelembe kell venni.
! Korlátozzuk magunkat először olyan egyszerű esetre, ahol az egyéb, pl. kémiai
munkavégzést, anyagcserét kizárjuk, de figyelembe vesszük a reális hőcsere és a
térfogati munkával folyamatokkal járó TdSb entrópia változást***:
dU + PdV – TdSe – TdSb ; 0 (5.91)
Az (5.91) egyenlőtlenség könnyen megérthető: az első három tag összege nulla (ld.
5.20b)) és TdSb > 0 (ld. (5.90)); következőleg 0 – TdSb < 0. Egyensúly esetén
(kváziegyensúlyi folyamatban) a TdSb tag értéke nulla, — ilyenkor az (5.91) kifejezés
értéke nulla. Másszóval (5.91) kifejezés értéke egyensúly esetén egyenlő nullával, irre-
verzibilis folyamatok esetén pedig kisebb, mint nulla.
* Az I. főtételben (ld. az 5.2.1. pont végét) a DQ és DW mennyiségek kizárólag a rendszer (előjeles)
hőcseréjét ill. (szintén előjeles) külső munkavégzését tartalmazzák!
440
differenciálját:
dG = dU + PdV + VdP – TdS – SdT (5.93a)
A valódi folyamatok iránya tehát olyan, hogy azok a G
szabadentalpiát állandó nyomáson és hőmérsékleten
minimalizálják (dGP,T ; 0)
A fenti levezetésnél:
1.) nem használtuk fel a DQ=0 adiabatikus feltételt és nem tételeztük fel,
hogy a rendszer elszigetelt. Viszont felhasználtuk, hogy P ill. T állandó.
Ezek a feltételek csak akkor állhatnak fenn, ha a rendszerünk a
környezetével mechanikai és termikus egyensúlyban van. Tehát a levezetés
nyílt rendszerre érvényes.
dGP,T = 0 (egyensúlyra)
441
dU + PdV – TdS ; 0
! Bevezethetjük a G függvényt ill. dG teljes megváltozását a H = U + PV (5.21a)
entalpiafüggvénnyel is. Ekkor (ha csak térfogati munka van) (5.92)
G = U + PV – TS = H – TS (5.96)
alakba írható és
amiből
(L)
)#H+ P,T
(#S)P,T = / T 0 = T (5.98b)
( *P,T
Az (5.92) G függvényt ill. annak (5.93a) dG teljes differenciálját tetszés sze-
rinti rendszerre csak úgy általánosíthatjuk, ha U ill. dU helyére az aktuális
kifejezést írjuk! Írjuk most fel G majd dG értékét egyszerű termodinamikai
rendszerre (ETR-re), tehát helyettesítsük be U ill. dU (5.32) ill. (5.20) alatti
kifejezését.
442
K
= VdP – SdT + $ @idni (5.100)*
i=1
egyenlethez jutunk, ami P,T=áll. esetén a
K
(dG)P,T = $ @idni (5.101)
i=1
)AG+
/ 0 = @i (5.102)
(Ani*P,T,n
j8i
G
Gm = n (5.103)
K
SdT – VdP + $ nid@i = 0. (ld. (5.35))
i=1
Gibbs-Duhem egyenletet.
** Az 5.2.2. pontban (5.31) már közöltük a @ = )AU+ definíciót. Az (5.21) egyenletből
i (Ani*S,V,n
j8i
AH
kiindulva hasonló gondolatmenettel a @i = ) + definícióhoz jutnánk. Az (5.102) definíció
(Ani*P,S,n
j8i
azonban az egyetlen, amelyben a parciális differenciáláskor csupa intenzív állapotjelzőt kell állandó
értéken tartani.
Forrás: http://www.doksi.hu
443
G = @n (5.104)
azaz
Gm = @ &&&&&&&(5.105)
! Az (5.101)-ből látható, hogy P,T=állandósága mellett egy adott ETR
rendszerre
K
(dG)P,T = $ @idni (5.106)
i=1
) AG + (1) ) AG + (2)
dGP,T(1+2) = / (1)0 dni + / (2)0 dni = 0 (5.84a)
(Ani *P,T (Ani *P,T
azaz (5.102) figyelembevételével
444
(1) (2) (1)
(@i – @i ) dni = 0 (5.110)
(1)
Mivel dni feltételünk szerint nem nulla, (5.110) akkor állhat fent, ha egyensúlyban
P,T=konst. mellékfeltétel esetén
(1) (2)
@i = @i (5.111)
Az (5.111)-ben az (5.3c) természetes egyensúlyi feltételre ismerünk!
! Megemlítjük, hogy az
F = U – TS (5.112)
(dF)V,T ; 0 (5.113)
) AF +
@i = / 0 dni (5.114)
(Ani*V,T,n
i8j
! Alábbiakban bebizonyítjuk, hogy
G = U + PV – TS (ld. (5.92))
445
dG = DW'e + VdP – SdT (5.117)
(dG)P,T = 0 (5.120a)
(dG)P,T ; 0 (5.120b)
minden esetre fennáll.
! A maximális egyéb munka kifejezése a szabadenergia függvénnyel:
F = U – TS
dF = dU – TdS – SdT
dF = TdS + DWe – TdS – SdT
dF = –PdV + DW'e – SdT
* Ha a rendszer egyéb munkát végez (ld. (5.118)), akkor a munka negatív, tehát dG < 0.
Forrás: http://www.doksi.hu
446
másrészt, hogy
(dH)P,S = DW'e (5.123a)
illetve
(dH)P,S ; 0 (5.123b)
= = @ + z FB
@i i i (5.124)
! A fentiek alapján a galvánelemek forrásfeszültségét (ld. 6.2.1. ponban az
"Áramforrások" részt) egyik tényezőként meghatározó elektródpotenciálok a fentiek
alapján értelmezhetőek. Ha egy fém (pl. Cu) saját ionjait (pl. Cu++) tartalmazó pl.
vizes oldatba (ún. elektrolitba) merül, — a fém elektród és a vizes oldat között is beáll
a termodinamikai egyensúly; egyensúly akkor jön létre, ha a kváziegyensúlyi kémiai
és elektromos "egyéb munka" összege nulla, azaz
W = #G – zi FB = 0 (5.125a)
Forrás: http://www.doksi.hu
447
Gion–Gfém
B= (5.126)
zi F
Komponensre utaló alsó indexet nem írnak, mert rendszerint egyetlen komponens, az
elektronok egyensúlyát vizsgálják.
) AA +
CF = @'i = / 0 (5.128)
(ANi*V,T,N 8N
i j
A fenti összefüggést már felhasználtuk a 4.8.3. pontban, ahol @' helyére a Fermi–
eloszlás esetében CF-t írtunk.
448
Az (5.129b) egyenletből
)A(#Gmixt)+
/ 0 = #@i,mixt = RT ln xi (5.130)
( Ani *P,T,n
j8i
A #@i,mixt értékét a
@i = @i + RT ln xi (5.131a)
alakba szoktuk írni, ahol @i az i-edik komponens tiszta állapotban definiált kémiai
potenciálja és a második tag veszi figyelembe, hogy az i-edik komponens valamilyen
ideális (kölcsönhatásmentes) elegybe került. Nem ideális elegyek esetén a
kölcsönhatást úgy vesszük figyelembe, hogy xi helyére az ún. ai aktivitást írjuk:
o
@i = @i + RT ln ai (5.131b)
o
ahol @i a @i értéke, ha az i-k komponens aktivitása 1 (standard állapot*). Az aktivitás
dimenzió nélküli szám: ai = fixi, ahol fi egy egységtől eltérő számfaktor. Ha az ai-t
nem xi-vel, hanem a koncentrációval fejezzük ki, fi helyett Ei-t használunk:
a = E c /c—
i i i
o , ld. (5.151b) utáni lábjegyzetet).
i
súlyát megfogalmazó Clausius-Clapeyron egyenlet
Az 5.2.5. pontban láttuk, hogy egy egykomponensű rendszerben két fázis csak
akkor lehet egyensúlyban, ha a nyomás és a hőmérséklet között egyértelmű kapcsolat
van; másszóval ilyenkor fTD = 1, tehát csak vagy P vagy T választható szabadon és a
választott állapotjelző egyértelműen megszabja a másikat: a rendszer csak a
fázishatárokat jelző vonal mentén mozoghat. Például a hőmérsékletet választva
független változónak
P = P(T)
Szemeljük ki egy fázishatárvonal két, egymáshoz közel eső pontját, "A"-t és "B"-t
(ld. 5.16. ábra). Az 5.16. ábrán kiemelt részlet pl. az 5.8. ábra párolgási, szublimációs
görbéje. Ilyen (de más iránytangenssel) a víz olvadási görbéje is.
449
I II
@A(PA,TA) = @A(PA,TA) (5.132a)
és
I II
@B(PB,TB) = @B(PB,TB) (5.132b)
Az infinitezimális alakra áttérve
d@I = d@II (5.133b)
Az (5.37) kifejezést* az I és II fázisra felírva, nI ill. nII–vel átosztva (nI ill. nII P–től és
i i
T–től függetlenek!) és bevezetve az Sm = Si/ni, Vm = Vi/ni moláris mennyiségeket
(ahol i = I,II), az (5.133b)-t figyelembevéve
I I II II
–SmdT + VmdP = –SmdT + VmdP (5.134)
vagy
450
dP !Sm
dT = !Vm (5.136)
Tudjuk, hogy a halmazállapotváltozás (olvadás, párolgás, szublimáció stb.) állandó
hőmérsékleten megy végbe, miközben a rendszer belső energiája mégis megváltozik:
a rendszer hőt vesz fel, vagy hőt ad le. Ezt a hőt látens (rejtett) hőnek nevezik.
(Ahogyan azt már az 5.1.1. pontban említettük, azokat a fázisátalakulásokat,
amelyeknek látens hőjük van, elsőfajú fázisátalakulásnak nevezzük. Ilyenek nemcsak
a halmazállapot változások, de ilyen a legtöbb szilárdtestekben végbemenő
kristályszerkezet változással járó fázisátalakulás is.) Az átalakulás reverzibilis
folyamat, látens hőjét (ld. (5.23c)) a fázisátalakulás alatt bekövetkező entrópiavál-
tozással az (5.98b) egyenlet köti össze:
! L
!S = SII – SI = T (5.137)
és L az I-es fázisból a II-es fázisba való átmenet látens hője. Ennek moláris alakját
(5.136)-ba helyettesítve a
dP Lm
=
dT !VmT (5.138)
moláris térfogatváltozás a halmazállapotváltozásra vagy fázisátalakulásra jellemző. Ha
pl. II-vel a folyadékfázist és I-gyel a szilárdtestfázist jelöljük, és a szilárd állapotbeli
II I
moláris entrópia kisebb,** mint a folyékony halmazállapotbeli (S > S ), akkor a m m
látens hő pozitív, és ha az is fennáll, hogy !Vm > 0, akkor a fázishatár dP/dT
meredeksége szintén pozitív lesz: a nyomás növelése a fázisátalakulás
hőmérsékletének növekedésével jár együtt, illetve ha a hőmérsékletet állandónak
tartjuk, úgy a nyomás megnövekedése a rendszert a szilárd fázis felé kényszeríti.
* Szokás ezt az egyenletet Clapeyron–egyenletnek nevezni. E megkülönböztetés esetén Clausius—
Clapeyron egyenletnek az "ideális gőzre" felírt (5.139) egyenletet nevezik, amikor
RT
!Vm " Vm,gőz = . Ekkor pl. a párolgási folyamatra
Pgőz
d ln Pgõz Lm,pár
= (5.139)
dT RT²
451
Földön: a jég ugyanis nagyobb fajlagos térfogata, tehát kisebb sűrűsége miatt úszik a
vizen, így az óceánok, folyók nem fagyhattak be fenékig.
Ha a reakció adott nyomáson és hőmérsékleten mindkét irányban lefolyhat, akkor a
reakciót így írjuk
4Cu + O2 %
& 2Cu2O (5.141a)
Általánosan
' ($A Ai = ' $B Bj(
i j
(5.141b)
452
egyensúlyban, akkor a reakció spontán módon (tehát külső energiaközlés nélkül) csak
egy irányban, az egyensúly kialakulása irányában folyik (folyhat) le.
dc
wi = – dtA,i (5.142)
illetve a végtermékekre
dc
wi = dtB,j (5.143)
d)
w = dt (5.144)
dni
d)= (5.145a)
$i
i = B1, B2, … Bi a (jobboldali) termék-anyagokra (ld.(5.141b)). Az eltűnő kiinduló
anyagok $i sztöchiometriai számait a (5.145a) egyenletben negatívnak, a
termékanyagokét pedig pozitívnak vesszük. A reakció megindulásakor )=0 (mivel
dnA=0), az átalakulás teljes végbemenetele után )=1 (mivel dnA=$A). Átalakulás
közben a ) 0-tól 1-ig nő: ilyen értelemben a reakciókoordináta megadja, hogy a
reakcióelegy hányadrésze alakul át, ha a reakcióegyenletben megadott stöchiometriai
arányban álló kiinduló anyagokból indulunk ki.*
453
* Vizsgáljuk meg most egy kémiai reakció egyensúlyi állapotát kvantitatíve.
Egy kémiai reakcióban a szabadentalpia változását (!G) a végtermékek és a kiinduló
anyagok szabadentalpiájának különbsége adja meg, pl. az (5.141a) reakcióra
!Gm = 2G – 4G –G (5.146)
Cu2O Cu O2
-K s–1 0
dGP,T = ,' 1i $i – ' 1i $i/ d) = 0 (5.147a)
+i=s i=1 .
! - 0
K s–1
A = – ,' 1i $i – ' 1i $i/ (5.147b)
+i=s i=1 .
mennyiséget kémiai affinitásnak nevezzük. A kémiai affinitás nem egy anyagra,
hanem mindig két vagy több anyag kölcsönhatására jellemző, definit pozitív
mennyiség.
454
Példa.
4 Cu + O2 %
& 2 Cu2O (5.148)
b.) van-e olyan oxigén nyomás, amelyen az oxidáció nem megy végbe?
A kémiai folyamatok adott irányba csak akkor mehetnek végbe, ha az adott irányú
reakcióra felírt !G szabadentalpia változás negatív, tehát, ha !G < 0; az egyensúly
beállása !G = 0-nál következik be. (Az alábbiakban dGP,T alsó indexeit az indexek
halmozódása miatt elhagyjuk.)
o
alakba írható fel, ahol Gm,i az i tiszta anyag moláris szabadentalpiája 298,15 K-en és 1
bar nyomáson.*
* Az egyenletet 1 -re felírva ld. (5.131b). A régebbi táblázatokban G értékét cal-ban találjuk, a
i i
nyomásokat atm (atmoszféra)-ban.
Forrás: http://www.doksi.hu
455
o
A Gm,i értékét standard moláris szabadentalpiának nevezzük, értékei
termodinamikai táblázatokból kereshetők ki. Az R az egyetemes gázállandó, T az
abszolút hőmérséklet, ai pedig az i-dik anyag ún. aktivitása*. Az ai értéke ideális
elegynél (a dimenziótól eltekintve ) egyenlő a koncentrációval, reális elegynél a
koncentrációnak egy egységtől eltérő faktorral (a 3i-val jelölt ún. aktivitási
koefficienssel) való szorzata. Tiszta szilárd anyagok (elemek, vegyületek) ún.
racionális aktivitása egységnyi:
Pi
ai (id. gáz) = — (5.151b)**
Po
o o o o
ahol !Gm = 2GCu O – 4GCu – GO ; az ln Ka tag pedig a 2 ln aCu O–4 ln aCu–ln aO
2 2 2 2
kifejezés jelölése: Ka az (5.148) reakció aktivitásokkal felírt egyensúlyi állandója.
a koncentrációt szokásosan mol/dm3-ben adjuk meg és ahol 3i a dimenzió nélküli aktivitási koefficiens.
Gázelegyekre az aktivitás az illető komponens parciális nyomásának és egy nyomás dimenziójú
normáló tényezőnek a hányadosa. Reális gázokra ez kis nyomáson jó közelítéssel szintén igaz. Ez a
normálótényező többnyire 1 bar, ezért a P nyomást általában bar–ban kell behelyettesítenünk. Régebbi
táblázatokban a nyomást atm-ban adják meg, akkor a normáló tényező P— o = 1 atmoszféra.
Forrás: http://www.doksi.hu
456
2
ln — = (5.155)
Po RT
o PO
!Gm = RT ln — 2
(5.156)
Po
o
* !Gm konkrét értékét pl. 800 °C-nál az 5.17. ábráról leolvasva és (5.155)-be
behelyettesítve, az egyensúlyi nyomás*:
Ezen egyensúlyi nyomás alatt (800 °C-nál) a Cu nem oxidálódik, sőt a keletkezett
oxid elbomlik (fémes rézre és oxigénre). Ez a válasz a feltett a.) és b.) kérdésre.
* A nomogramból leolvashatjuk, hogy a hőmérséklet növelésével az egyensúlyi
nyomás esetünkben egyre nő. Ez a válasz a c.) kérdésre.
***
* Az ábrán °C értékek vannak, a számításhoz ezt kelvinbe kell átszámítani! Az irodalomból vett ábra a
nyomás értékét atmoszférában adja meg. A számítást tehát atmoszférában végezzük el és utólag
számítjuk át a törvényes SI egységbe!
Forrás: http://www.doksi.hu
457
fajhők hőmérsékletfügésének ismeretében (ld. 5.3.2. pontot) a III. főtétel (4.4. pont)
S0(T=0K) " 0 értékéből — kísérleti adatok nélkül kiszámíthatóak. A !G° értékek és
így a K egyensúlyi állandók — azaz a a reakciók egyensúlyi adatai — akár egyetlen
kísérleti egyensúly mérés nélkül kiszámíthatóak.
5.17. ábra. Az oxidációs reakciók Ellingham diagramja. Leolvashatók az adott hő-
o
fokhoz tartozó !Gm értékek. Ha az adott reakció adott hőfokú pontját az ábra bal
* ponttal összekötjük, a PO skálán [atm]-ban leolvashatjuk az
felső végén lévő !
2
adott reakcióhoz, adott hőfokon tartozó egyensúlyi nyomást. Az ábrákon a jelölések
magyarázata a pontosságra: A=±1 kcal, B=±3 kcal, C=±10 kcal, D=±>10 kcal;
továbbá M=olvadáspont, B=forráspont, S=szublimációs pont és T=fázisátmenet
pontja az elemekre illetve (ha a betű négyzetben van) az oxidokra.
Forrás: http://www.doksi.hu
458
K2 !H T2 – T1
ln
K1 = R T1 T2
u.n. van’t Hoff egyenlet állna rendelkezésünkre, — ahonnan a !H reakció ismeretében
csupán a K2/K1 arány lenne kiszámítható és így K értékéhez legalább egy hőfokon a
K-t kísérleti egyensúlyi mérésekből kell meghatározni.
Forrás: http://www.doksi.hu
459
6. ELEKTROMÁGNESSÉGTAN
Az elektromágnességtan elnevezés arra utal, hogy az elektromos és mágneses
jelenségek nem független jelenségek, hanem ugyanazon kölcsönhatás, az ún. elekt-
romágneses kölcsönhatás különböző megnyilvánulási formái.
séget) — legalább elemi szinten, de mikrofizikailag is értelmezzük.
6.1. ELEKTROSZTATIKA
460
gravitációs kölcsönhatásban levő testek között mindig csak vonzás lép fel. A testek
gravitációs tulajdonságát kvantitatíve a testek tömegével, mint fizikai mennyiséggel
jellemeztük.
! a foncsorozott bőrrel dörzsölt üvegrudak taszítják egymást (ld. 6.1a. ábra);
461
(a) (b)
Azt az elektromos állapotot, amelyben az anyag más, ugyanilyen állapotú anyaggal
nem lép elektromos kölcsönhatásba (elektromosan) semleges állapotnak nevezzük és
úgy jellemezzük, hogy a semleges anyag töltése zérus. Mint az alábbiakban látni
fogjuk azok a testek a semleges testek, amelyekben a különböző előjelű töltések
azonos mennyiségben vannak jelen.
* Az elektromos állapot jellemzésére a töltést Franklin vezette be. Lichtenberg (1777-ben), teljesen
önkényesen a fentiek szerint kezelt üveg töltését nevezte el pozitívnak, az ebonitét pedig negatívnak.
Forrás: http://www.doksi.hu
462
! Kísérletek
! Kísérletekkel megállapíthatjuk, hogy az ebonit, illetve üvegrúd
felületének csak az a része lesz töltött, amelyet megdörzsölünk, ezzel
szemben a fémtárgyaknak (amelyek csak akkor tölthetőek fel, ha azokat
nem közvetlenül fogjuk kézbe, — tehát testünkön át nem földeljük (ld.
6.1.4. pontot) —, hanem pl. fa-, műanyag-, üveg- stb. tárgyak közve-
títésével) az egész felülete töltötté válik. Ezt a különbséget megmagyaráz-
hatjuk, ha feltesszük, hogy a fémtárgyakban az elektronok szabadon el-
mozdulhatnak, míg az üveg-, ebonit-, polietilén-, ionkristály stb (ld. 6.1.6.
pontot) testekben a töltések elmozdulása erősen korlátozott. Emiatt a kü-
lönbség miatt a fémeket vezetőknek, a többi említett anyagot pedig
szigetelőknek, dielektrikumoknak nevezzük.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a mai korszerű elektrométerek tisztán félvezető elemekből felépült
műszerek, amelyek egy nagy pontossággal ismert kondenzátor feszültségéből (feltöltődésének
mértékéből) határozzák meg a töltést, s általában a 10–5–10–13 C tartományban 10 % pontossággal teszik
lehetővé a töltésmeghatározást. A feszültségre történő elsődleges kalibrálás célszerű, mert a töltésre
való hitelesítés csak akkor marad érvényes, ha a kondenzátor kapacitása állandó értéken tartható; ez
gyakorlatilag igen nehézkes.
Forrás: http://www.doksi.hu
463
(a) (b)
vezető
(c)
! Kísérletek
! Az üvegrúd dörzsölésénél használt foncsorozott bőrdarab a
felfüggesztett üvegrudat vonzza, vagyis a dörzsöléskor a két test
mindegyike töltött lesz, mégpedig a két testen egyenlő mennyiségű, de
ellenkező előjelű töltések halmozódnak fel. Hasonló tapasztalatra teszünk
szert a szörmével dörzsölt ebonitrúd esetén.
A dörzsölés eredménye tehát nem töltések létrehozása,
hanem azok szétválasztása.
Összefoglalva:
464
A részecskefizikában ismert jelenség az "annihiláció", melynek folyamán töltött
részecske–antirészecske (pl. elektron–pozitron) pár találkozáskor a részecskék
sugárzássá alakulnak át. De a töltések algebrai összege ekkor sem változik.
! Ha egy pozitív (ill. negatív) töltésű testet egy vezető (ld. 6.3a. ábrát) közelébe
viszünk, akkor az addig semleges állapotú vezető két végén, annak külső felületén
egyenlő mennyiségű, de különböző előjelű töltések jelennek meg, mégpedig úgy, hogy
a vezetőnek a töltött testhez közelebbi felén a töltések a töltött test töltésével
ellentétesek.
A vezető két felének szétválasztása esetén azok töltött állapota megmarad (6.3b.
ábra). A vezető két felét újra egyesítve, a vezető elektromosan semleges állapotot vesz
fel (6.3c. ábra).
* A töltések szétválasztása szilárd testek esetén dörzsöléssel, vagy mint alább ismertetjük influencia
esetén lehetséges.
A “dörzselektromosság” speciális szilárd (kis mértékű szabadelektron vezetési járulékot mutató)
szigetelő vagy félvezető anyagoknál fellépő jelenség, amely abban nyilvánul meg, hogy két különböző
anyagfajtát intenzív érintkezésbe hozva (ehhez kell a dörzsölés) majd szétválasztva az egyik pozitív, a
másik negatív töltésű marad. A jelenséget csak szigetelőkön, vagy félvezető polimereken (így például
szörmék, elefántcsont, plexi, üveg, pamut, selyem, PVC, lakkok) figyelhetjük meg, mivel vezetőkben a
felületi töltések szétválasztáskor pillanatszerűen eloszlanak. A mechanizmus általában a következő: az
anyagfélékben az elektronok Fermi-nívója a vákuumszinthez képest különböző; érintkezéskor a két
anyag Fermi nívója oly módon egyenlítődik ki, hogy az egyikből elektronok áramlanak a másikba: az
előbbi pozitív, a másik negatív töltésű lesz. A jelenség egyes esetekben influenciamechanizmussal
folyik le; ilyenkor a nagyobb permiltivitású anyag lesz pozitív.
A jelenséget a felületi kettősrétegek, a felületi potenciál és így végül a Galvani potenciál
különbségek is befolyásolják.
** Ez az állítás csak nem túl magas hőmérsékleten, nem túl nagy töltésmennyiséggel rendelkező és
hegyes csúcsokat nem tartalmazó fémtárgyakra igaz.
Forrás: http://www.doksi.hu
465
semlegessé válik.
(a)
(b)
(c)
466
azaz töltése csak nyugalmi tömeggel (ld. 2.6. pont) rendelkező anyagnak van. Megál-
lapították azt is, hogy mindkét töltésnek tipikus külön anyagi hordozója van és így az
egyik töltésállapot nem magyarázható kizárólag egy töltéshordozó valamilyen
mértékű hiányával. Ma már jól ismert, hogy a pozitív elektromos töltés tipikus anya-
gi hordozói a protonok, a negatív töltés tipikus elemi anyagi hordozói pedig az
elektronok.
ionos járulékát. A molekulákban levő atomok és az ionos-kovalens kristályok
kötéseinek kovalens járuléka nem magyarázható meg egyszerű módon a kvantum-
mechanika elveinek és formalizmusának segítsége nélkül, de végső soron ebben az
esetben is (a Pauli-elvvel összeférő töltéseloszlásnak megfelelő ) elektromos erőha-
tásról van szó. Az elektronfelhő negatív töltéseloszlásának súlypontja még egy atom-
ban is fluktuálhat a pozitív töltésközéppontot képviselő atommaghoz képest; így az
atomok között dipoljellegű (van der Waals) kölcsönhatások is kialakulhatnak.
467
Fs + Ff Fe + Ff
Ff Ff Ff
Fe
(a) (b)
6.4. ábra. A Millikan–kísérlet a.) elektromos tér nélkül, pl. egy q > 0
pozitív töltésű olajcseppet vizsgálva; b.) a lemezekre elektromos teret
kapcsolva. (Az ábrán Fs-sel a súrlódási–, Fe-vel az elektrosztatikus– és
Ff -fel a felhajtóerőt jelöljük.)
Az egyenletesen mozgó olajcseppekre ható erők eredője nulla(6.4a. ábra):
Fg + Ff + Fs = 0 (6.1a)
Az Fs súrlódó erő nagyságát az ún. Stokes–törvény (ld. 2.3.4. pont) adja meg
Fs = –6#$rv (6.1b)
9 $ v0
r= 2 (%–% )g (6.3)
Forrás: http://www.doksi.hu
468
3 ( %–% ) g + qE = 0 (6.4a)
1 4r3# 1 4r3#
q = E 3 ( %–% ) g & E 3 %g (6.4)
adatokat nyerte*; tehát a mért értékek abszolút értékei egyrészt sohasem voltak ki-
sebbek, mint 1,6·10–19 C, másrészt a mért értékek 1,6·10–19 C egészszámú több-
szörösei voltak. (A negatív előjelű töltéseket a térerősség irányának megfordításával
mérte.)
az olajcseppek töltése mindig csak a
± e = 1,60217733·10–19 C (6.5)
elemi töltés egészszámú többszöröse lehet.
469
6.1.2. A Coulomb–törvény
lásánál már találkoztunk (2.3.4. pont). Most azonban részletesebben foglalkozunk
vele. Ez a törvény adja meg a két adott helyzetű, nyugvó, töltött tömegpont, az
ún. ponttöltés* között fellépő erőhatást.
A két ponttöltés között fellépő erőhatást Coulomb 1785-ben, a saját maga által
feltalált eszközzel, a torziós ingával (ld. 6.5a. ábrát) mérte meg.** A torziós szálra
egy, a két végén azonos tömegű fémgolyóval ellátott szigetelő rudat erősített és a két
fémgolyó közül az egyiket feltöltötte. A töltött gömböcske közelében, tőle r távolságra
egy másik, vele azonos előjelű töltéssel ellátott, de rögzített fémgolyót helyezett el. A
két golyó között fellépő taszító erő a torziós szálat elfordította (ld. 6.5b. ábra).
(a) (b)
6.5. ábra. A Coulomb által használt torziós inga
a) eredeti rajz; b) sematikus ábrázolás
470
szükséges F = D' erő mérhető. Méréseiből Coulomb megállapította, hogy a két töltés
(q1 és q2) között fellépő erő a töltések nagyságának szorzatával egyenesen, a közöttük
levő távolság négyzetével pedig fordítottan arányos, továbbá a két ponttöltés között
ható erő centrális, azaz hatásvonala a ponttöltéseket összekötő egyenessel esik egybe.
A két nyugvó ponttöltés között ható elektrosztatikus erőt Coulomb-
erőnek, a megfelelő erőtörvényt (ld. 2.3.4. pontot) pedig Coulomb–
törvénynek nevezik.
q2>0 q2<0
F21
F21
q1>0 r q1>0 r
F12
F12
(a) (b)
q1q2 r
F21 = k (6.6)
r2 |r|
Az F21 erő indexe arra utal, hogy (6.6) egyenletben az 1-es töltésnek a 2-esre való
erőhatását írtuk fel; az r vektor nagysága a két ponttöltés távolsága, iránya pedig az
1-es ponttöltésből a 2-esbe mutat (ld. 6.6. ábrát).
471
A k nagysága eredetileg mérésekből adódott, mértékegységét pedig a fentiek
szabják meg. Vákuumban
Nm2
k & 9·109 2 (6.7a)*
C
Nm2 Jm VAsm Vm
1 C2 = C2 = A2s2 = As (6.7b)
A k állandó "(-al kifejezett értéke
1
k= (6.7e)
4#"(
472
1
A Coulomb–törvény jellegzetessége csodálatos egyszerűsége és igen pontos r2
függése.
pontosabb bizonyíték is van: kísérleti tény (Priestley, ill. Cavendish), hogy töltéssel
ellátott üres fémgömb belsejében — hacsak az üregbe külön töltést nem viszünk —
elektromos erőhatás nem lép fel (ld.6.1.3.2.pontot). Cavendish és Priestley
matematikailag levezették, hogy e kisérleti eredmény csak akkor állhat fent, ha az
erőhatás egzaktul a távolság négyzetével fordítva arányos (ld. 6.1.3.2. pont végén). Ezt
modern készülékekkel végzett rendkívül pontos mérések is igazolták; e mérések
szerint az 1/r2-ben a kitevő legfeljebb kb. 10–16-al térhet el a 2-től (Williams, Faller és
Hill, 1971).
található, ekkor az r és az F indexét nem szoktuk feltüntetni: F ebben az esetben az
origóban levő ponttöltés által egy tetszőleges másik q töltésre kifejtett erőt jelenti.
F(r) V
E(r) = q , [E] = m (6.8)
vektor rendelhető, ahol F(r) a q nagyságú nyugvó ponttöltésre ható erő. Az itt szereplő
E mennyiség nem tartalmazza a q próbatöltés hatását. Az E(r) vektormennyiséget
elektromos térerősségnek nevezzük. Ha a (6.8) egyenletben q = + 1C, akkor E(r)
számértéke egyenlő F(r) számértékével. Az elektromos térerősség nagysága tehát az
adott r pontba helyezett egységnyi pozitív próbatöltésre ható erő nagyságával egyenlő.
! A (6.8) definíció az
F(r,t)
E(r,t) = q (6.9)
473
1 q r
E= 2 (6.10)
4#"o r r
kifejezés adja meg. A képlet "r relatív permittivitású közegre (6.53b) egyenlettel írható
át!
A középső töltésre két erő hat. Számítsuk ki először ezek értékét Coulomb
törvénye alapján:
2·10–8·6·10–8
F1 = 9·109 = 4,32·10–3 N
0,052
3·10–8·6·10–8
F2 = 9·109 = 6,48·10–3 N
0,052
-8 -8 -8
q = 2-10 q = 6-10 q = .3-10
F2
F1
5 cm 5 cm
474
vonzzák egymást. A 6.7a. ábra szerint mindkét erő jobbra mutat, a középső töltésre
ható teljes erő tehát:
F = 10,8·10–3 N
2. Példa. Az előző példában említett töltések elrendezését oly módon
változtatjuk meg, hogy a harmadik töltést a 2·10–8 C töltéstől 5 cm-re, de az első
két töltést összekötő irányra merőlegesen helyezzük el. Mekkora ebben az esetben
a harmadik töltésre ható erő?
2·10–8·6·10–8
F1 = ·9·109 = 4,32·10–3 N
0,052
3·10–8·6·10–8 9 –3
0,052 + 0,102 ·9·10 = 1,30·10 N
F2 =
-8 10 cm
q = 2-10 (2)
(1) -8
q = .3-10
5 cm
F2
(3)
-8 72°
q = 6-10
F
F1
F = 3,92·10–3 N;
475
5·10–7
E1 = 9·109 0,052 = 1,8·106 N/C
5·10–7
E2 = 9·109 75·10–4 = 6·105 N/C
5·10–7
E3 = 9·109 0,052 = 1,8·106 N/C
E = 6 · 105 N/C;
lefelé mutat.
-7
q = 5-10
(2)
(1) E3 E1 (3)
-7 -7
q = 5-10 q = 5-10
E E2
476
vektor irányába mutat és ezek sűrűsége (a tér minden pontján az
erővonalakra merőleges felületegységen áthaladó erővonalak
száma) megállapodás szerint egyenlő a térerősséggel.
1 q
Így pl. egy q ponttöltés köré írt r sugarú gömbfelület felületegységén E =
4# "0 r2
erővonal kell, hogy áthaladjon, azaz a q ponttöltésből az r sugarú teljes gömbfelületen
1 q q
2 · 4r # =
2
számú erővonal.
4# "0 r "0
iránya minden pontban egyértelmű kell, hogy legyen, így két erővonal nem metszheti
egymást.
Az erővonalak az ábrán láthatóan (+) töltésből indulnak, , illetve (–) töltésben, vagy
a végtelenben végződnek, folytonosak, nem keresztezik egymást (egyértékűek). Az
erővonalak irányítottsága a térerősség definiciójából adódó konvenció. Az
elektrosztatikus tér erővonalai sohasem záródnak önmagukba.
Forrás: http://www.doksi.hu
477
(a) (b)
(c)
(d) (e)
478
nyugalomban vannak — egyszerű kísérletek és meggondolások alapján több fontos
tétel állapítható meg.
479
Mivel egy vezető belsejében a térerősség is és a többlettöltés is zérus, az egyensúly
nem változik meg, ha egy tömör vezető belsejébe üreget vájunk. Mondhatjuk tehát: A
vezetőkben levő üregben a térerősség zérus, feltéve, hogy az üregben nincsenek
(izolált) elektromos töltésű testek. Azt a tényt, hogy zárt fémburkolattal vagy
megfelelő sűrű szövésű dróthálóval (“Faraday-kalitka”) körülvett térrészbe az
elektromos erőtér nem hatolhat be, gyakran felhasználják érzékeny műszereknek külső
zavaró elektromos hatásoktól, vagy pl. lőporraktáraknak a villámcsapástól való
megvédésére; ez az eljárás az elektrosztatikai árnyékolás. A fémburkolatot ilyenkor
földelik.
töltéssűrűség) a felület különböző görbületi sugarú helyein általában más és más. A
vezető felületének különböző helyein az %A felületi töltéssűrűség annál nagyobb, minél
nagyobb a görbület, tehát viszonylag legnagyobb a csúcsoknál és éleknél; ezeken a
helyeken az E térerősség is a legnagyobb (ld. 6.14b. ábrát). Az E és az %A közt
egyszerű kapcsolatot állapíthatunk meg: a vezető felületének bármely helyén a
térerősség nagysága arányos a felületi töltéssűrűséggel:
%A
E= (ld.(6.22))
"0
! Csúcshatás. Ha a csúccsal rendelkező A vezetőt eléggé erősen feltöltjük (néhány
ezer volt feszültségre pl. azáltal, hogy influenciagép egyik elektródjával kötjük össze), a
csúcs közelében a csúcstól elirányuló légáram, u.n. elektromos szél mutatható ki, amely
a gyertya lángját elhajlítja vagy elfújja. Közelebbről a jelenséget úgy képzelhetjük el,
hogy a pl. pozitív töltésű csúcs közelében a levegő molekulái megosztás folytán
dipólusokká válnak, és ezért a csúcs ezeket minden oldalról magához vonzza, majd az
érintkezés után pozitív töltésűvé váló részecskéket egyenes irányban eltaszítja.
480
szerint) zérus legyen. Az F-en kívüli térrészben az influenciatöltések tere (a b ábrán
szaggatva rajzolt erővonalak) a véglapoknál erősíti, az oldallapok közelében pedig
gyengíti az eredeti homogén teret, úgyhogy végeredményben az a ábra szerinti
térerősség jön létre. Ezért az elektromos térerősség mérésénél alkalmazott
próbagolyónak elegendő kis méretűnek és kis töltésűnek kell lennie, hogy a mérendő
teret módosító hatás elhanyagolható legyen.
+q -q +q -q
F F
(a) (b)
Fentiekben láttuk, hogy egy fémtárgy belsejében (pl. egy fémdobozban)
a fémtárgy töltéséből, illetve külső elektrosztatikus erőterekből származó
térerősség mindig nulla. Az elektrosztatikus tér üreges fémtárgy belsejében
való mérése módot nyújt a Coulomb-törvény igen nagy pontosságú kísérleti
ellenőrzésére.
Ennek belátására számítsuk ki, hogy mekkora térerősséget hoz létre a P pontban a
gömbfelület két átellenes, a P pontból d/ térszög alatt látszó darabja (ld. 6.11a. ábra)!
Ha ez az erőhatás tetszőleges P pontban nullának adódik, akkor (mivel a gömbfelület
felbontható ilyen, a P pontból d/ térszögekben látszó infinitezimális méretű felületda-
rabkák összegére) az eredő tér a gömbhéj belsejében minden pontban nulla lesz.
Forrás: http://www.doksi.hu
481
d/ A
B
/ r2
P E
r1
Szigetelő
láb
(a) (b)
Mivel a tetszés szerint felvett kúp-párok d/ térszögei páronként egyenlőek és a ki-
metszett dA1 ill. dA2 felületelemek infinitezimálisan kicsi d/ esetén jó közelítéssel
egyenlőek két P-beli középpontú r1, ill. r2 sugarú gömb d/ térszögbe eső felületele-
meivel, a térszög definíciója alapján (ld. 1.1.1. pont) a felületelemek nagyságának
aránya:
2 2
dA1 d/-r1 r1
= 2 = 2 (6.11a)
dA2 d/-r2 r2
Mivel itt homogén felületi töltéssűrűség alakul ki, ekkor az elemi felületek dq1 ill. dq2
töltésére fennáll, hogy
dq1 dq2
dA1 0 % = % =
A1 A2 dA2
tehát
dq1 dA1
= (6.11b)
dq2 dA2
Forrás: http://www.doksi.hu
482
A térszöget, és ezzel a felületelemek dA1 ill. dA2 nagyságát minden határon túl
csökkentve a rajtuk levő q1 ill. q2 töltéseket ponttöltésnek vehetjük. Az ezek által
keltett E1 ill. E2 térerősségek nagyságának aránya a P pontban
2 2 2 2 2
E2 dq2/r2 dq2r1 %dA2r1 r2d/r1
E1 = dq /r2 = dq r2 = %dA r2 = r2d/r2 = 1 (6.12)
1 1 1 2 1 1 1 2
ahol a harmadik egyenlőségjel után (6.11b) egyenletet, a negyedik után pedig a (6.11a)
egyenletet használtuk fel. Az elemi felületpárok által P pontban keltett térerősségek
nagysága és hatásvonala tehát egyenlő, irányuk ellentétes: tehát a P pontban a tőlük
származó eredő térerősség zérus.
Valamely homogén (adott nagyságú és irányú) elektromos erőtérnek, egy A
nagyságú sík felületre vett fluxusa (1E):
A jelen pont vákuumra vonatkozik. Az itt megadott kifejezések, tetszés szerinti homogén és izotróp
szigetelő (dielektrikum) közegre általánosíthatóak (lásd 6.1.6.2. pontot)! Ha a közeg homogén és
izotróp, "( helyére "(*"r irandó.
Forrás: http://www.doksi.hu
483
2 = 60o-os szöget.
Megoldás:
Az E fluxusa (1E):
N Nm2
1E = A·E = 3·10–4 m2 · 4000 C cos 60o = 0,6 C = 0,6 Vm
1E = lim 5 Ei3Ai = 7
6 E dA (6.14)*
3Ai 4*0 i A
! Ha egy zárt, tetszés szerinti, adott alakú (pl. gömb, henger stb.) felületről van
szó, akkor az összegzést is az adott zárt felületre kell elvégezni; utóbbi (szokásos
matematikai jelölésével) az elektromos térerősségnek egy zárt felületre vett fluxusa:
484
!E " $
o E dA
# (6.15)
A
&m )
azonos irányítottságú, nagysága dA. Egy adott felületet metsző erővonalak száma
(előjeles összege) arányos az adott felületre vett fluxussal. Nyílt felület esetén a dA
(ill. az n) ± irányát (és így az EdA skalár-szorzat előjelét) szabadon (de
következetesen) választhatjuk meg. Zárt felület esetén mindig a zárt felületből kifelé
mutató normális irányát tekintjük pozitívnak, a (6.14)-ben szereplő EidAi
skalárszorzatok tehát kétféle előjelűek) lehetnek, — ezért az integrálok, azaz a fluxus
értéke pozitív, negatív, illetve nulla is lehet.
A zárt felület normális vektora által kijelölt térrészbe mutató irányú erővonalakat
pozitív, az ellentétes irányúakat negatív előjellel kell számításba venni. E szerint zárt
felület esetén a felületből kifelé haladó erővonalak pozitívak, a befelé haladók
negatívak. Egy adott felületet metsző erővonalak száma (előjeles összege) azonos (a
gyakorlatban egy választott skálafaktor szerint arányos) az adott felületre vett
fluxussal.
számolható, így a ponttöltés gömbfelületre vett fluxusa:
o E dA = 1
!E = $ $ q 2 q q
(6.16)*
# 1 2 r d, = 4/ =
0
4/0o # r 4/0o o
A a teljes térszögre
% Gauss (1840-ben) igazolta, hogy a (6.16) egyenlet tetszés szerinti (alakú) zárt
felületre és tetszés szerinti töltéseloszlás esetén is érvényes marad:
o E dA = q
!E = $
# (6.17)
0o
A
ahol q most a zárt A felületen belül levő töltések (források és nyelők) előjeles összege.
485
Szavakban:
alakjától.
2
div E = (6.18)
0o
q=$
# 2 dV
V
∫E dA = ∫
V
div E dV
5 28
$
# 43div E – 0 76 dV = 0
o
V
2
div E = (ld. 6.18)
0o
486
% A Gauss tétel a térerősség meghatározásának, számításának szempontjából
elvben egyenértékű a Coulomb-törvény és a szuperpozió alkalmazásával, — de magas
szimmetriájú terek esetén a számítások a Gauss-tétel segítségével egyszerűbben
végezhetőek el, ha a Gauss felületet a tér szimmetriájának megfelelően választjuk
meg. Ezt az alábbiakban példákon is bemutatjuk. (A Gauss tétel egyébként —
ellentétben a Coulomb törvénnyel — arra is felhasználható, hogy a térerősség eloszlás
ismeretében megadjuk a töltést az erőtér adott tartományában.)
Tekintsünk egy igen nagy kiterjedésű kör alakú, nem túl vastag, a szélétől
távol egyenletesen (homogénen) feltöltött fémlapot! Ha a lap mérete és
széleitől való távolság sokkal nagyobb, mint az a lapra merőleges távolság,
amelyben a térerősségre kíváncsiak vagyunk, akkor a sík lap méretét végtelen-
nek tekinthetjük. Egy végtelen síklap elektrosztatikus terének térerőssége a
már sokszor említett szimmetria okok alapján csak a lapra merőleges és homo-
gén (vagyis helyfüggetlen) lehet. Ha a lap pozitívan töltött, akkor az
erővonalak mindkét oldalán kifelé mutatnak (ld. 6.13a. ábra), ha negatívan
töltött, az erővonalak a lap felé mutatnak.
487
henger palástját nem metszik. Mivel E homogén, és a henger alap- és
fedőlapján egyaránt a hengerből kifelé mutat:
!E = $
o E dA = 2 A'E
#
A
q=$
# 2dV = 29.A'
V
29.A'
2A'E =
0o
vákuumban
29
E= 6.19)
20o
488
töltésű felé irányul.
1 q/ 1 :
E= = (6.21)
00 2/r 00 2/r
2 (1)
A
l
E
r 2 (2)
A
h
(a) (b)
6.14. ábra. Segédábra a 7. ill. 8. példához
2A(1)
E= (6.22)
00
Forrás: http://www.doksi.hu
489
7/a. Példa. A 7. feladat természetesen megoldható a Coulomb törvény és a
szuperpozició alkalmazásával is (6.15. ábra)
z
dEz dE
; y
y ;
z dEy
r
dz
dq
6.15. ábra. Végtelen vezető szál körüli térerősség számítása szuperpozicióval.
1 dq
dE (dz) = 2
4/00 r
E térerősséget komponensenként az egész huzalhosszra összegeznünk kell.
z=<
$
E = Ey = 2 1 cos ; dE
#
z=0
Forrás: http://www.doksi.hu
490
; = //2
: $ :
E= 1 cos ; d; = (6.23)
2 / 00 y # 2 / 00 y
;=0
( J + ( Ws + ( VAs + ( F + ( VAs + ( V +
[F]='m*=' *=' * , [ E ] = ' q * = ' Asm * = ' m * ,
& ) & m ) & m ) & ) & ) & )
[ W ] = [J = Ws = VAs]
% Elektromos tér esetén F = qE, tehát az elektromos erőtér által egy q töltésen
végzett munka a
r2 r2
W12 = $
# qE dr = q $
# E dr (6.24)
r1 r1
(g) (g)
491
térerősség nem jelenik meg, az is feltétel, hogy a q töltés által az E térerősséget
létrehozó töltésekre kifejtett erőhatás elhanyagolható legyen, azaz a ponttöltés mérete
és töltése elegendően kicsiny legyen.
Konzervatív erőtérben a feszültség a potenciálok különbségével is kifejezhető (ld.
alább).
A feszültség előjeles skaláris mennyiség. A feszültség előjelét a (6.26) egyenlet
határozza meg. A feszültség előjele független a "próbatöltés" előjelétől: a.) a (6.26)
5 r2 8
második egyenletében 4U21 = – $ # E dr7 nem szerepel a q; b.) a (6.26) egyenlet
4 7
3 r1 6
W12, (–F)
kifejezésében a q előjelének megváltozása esetén megváltozik W12, (–F) előjele
q
is.
A feszültség SI egysége a volt, az egység jele: V. A volt az SI-ben leszármaztatott
fizikai mennyiség.
A tér két pontja között akkor 1 V a feszültségkülönbség, ha 1 C töltés átviteléhez
1 J munka szükséges.
J Ws VAs
[U] = C =
As = As = V
Ha két pont között a térerősség konstans és a két pont közötti távolság d, valamint
az egyik pontból a másikba mutató vektor d, és d párhuzamos E-vel, akkor erre az
esetre a feszültség nagysága
U = Ed (6.27)
Forrás: http://www.doksi.hu
492
Ez érvényes pl. a síkkondenzátor esetére (ld. 6.1.3.2., 6.1.6.1. ill. 6.1.7. pontokat).
munka útfüggetlen, azaz az erőtérben bármely zárt görbén a munkavégzés nulla kell,
hogy legyen, azaz
$
#o E dr = 0 (6.28)
(g)
6.16. ábra. Konzervatív erőtérben bármely zárt görbén (a bejelölt utakon a nyíl az út
irányát jelenti) végzett munka nulla. Legyen E az elektromos térerősség és a bejelölt (1)–(2)–
(3)–(4)–(1) úton vigyünk körbe egy pozitív töltést. Az ábra belsejébe egy másik utat is
bejelöltünk és megmutattuk, hogy pl. egy ellipszis alakú út hogyan bontható F-re, ill. E-re
merőleges és párhuzamos szakaszokra.
493
független az út irányítottságától. Vagyis az első úton odafelé ugyanakkora munkát
végeztünk tér ellenében, mint amennyit a tér végez a második úton visszafelé haladva.
(6.17. ábra)
(2)
(1)
6.17. ábra. Konzervatív erőtérben egy rögzített (1) kiindulási és (2) végállapot
között végzett munka független a két pontot összekötő úttól.
II. I.
III.
IV.
Ugyanez egy dipólus erőterére is könnyen belátható: a dipólus erőtere ugyanis két
ponttöltés erőterének (lineáris) szuperpoziciója (ld. 6.8c ábrát).
Forrás: http://www.doksi.hu
494
A (6.28) integrális egyenlet differenciális (adott P(r) pontra érvényes) alakját az F.3
Függelékben vezetjük le:
Ezt úgy is mondhatjuk, hogy az erőtér forrásos: forrásai, ill. nyelői a töltések.
Figyeljünk fel arra, hogy az erőtér forrásos volta a (6.28)-tól független Gauss tételből,
(ld. vákuumra (6.17), ill. dielektrikumra (6.70) egyenlet) már következett: a (6.17)
2
differenciális alakja kimondja, hogy div E= , tehát E divergenciája nem nulla, sőt a
00
Gauss tétel bizonyos értelemben többet mond, mint (6.29), hiszen a Gauss tétel pontos
kapcsolatot ad a bezárt töltés és a térerősség értéke között.
495
r1 r (vonatk. pont)
ami a (6.30) definíció alapján (és annak figyelembevételével, hogy a határozott in-
tegrálban az integrálási határok felcserélése esetén a határozott integrál értéke az
eredeti integrál (–1)-szerese)
alakban adható meg.
496
r (vonatk. pont)
r
E (r)
B(r) = potq =– $
# E dr (6.36)
r(vonatk. pont)
(E + J Ws VAs
[B] = ' qpot* = C = C = As = V
& )
r2 r1 r2 r (v)
( r$(v) r2
+
B2 – B1 = – $ $ $ $ = – ' # E dr + $ *=
#E dr + #E dr = – #E dr – #E dr # E dr
r (v) r (v) r (v) r1 &r1 r (v) )
r2
@Epot @Epot,2 – @Epot,1
= –$
# E dr = q = q (6.37)
r1
497
pont első példáját; így a Föld potenciálja szintén jó közelítéssel konstans. (Az, hogy
mekkora a Föld végtelenhez viszonyított potenciálja, és az hogy mekkora a töltése,
hogy függ az erőtere a domborzattól és a tereptárgyaktól ma is komoly vizsgálat
tárgya; elfogadott, hogy a térerősség a Föld felszínére igen jó közelítéssel merőleges, a
földfelszín közelében a Föld középpontja felé irányul és értéke mintegy 100 V/m.
Ezen adatokból a (6.22) képlet segítségével a Föld töltésére C 10–9 C/m2 negatív
felületi töltéssűrűség adódik). Áramkörök esetében általában a negatív pólust
földeljük; az eltérő “polaritást” illik megadni.
U21 = B2 – B1 (6.38)
Ha adott egy több töltött vezető anyagú testből álló rendszer, akkor a fentiek szerint
definiált potenciálok ismeretében adódnak a testek között UAB ill. UBA feszültségek
(ld. 6.19. ábra). Ha csak egyetlen töltött test r = < -re vonatkoztatott potenciálja
ismert, de ismeretesek a testek közötti feszültségek, — valamennyi test r = < -re
vonatkoztatott potenciálja kiszámítható.
A 6.19. ábrán bemutatott rendszer esetében közvetlenül megmérhetjük pl. az UCB
feszültséget, ami a C test B-re vonatkozó feszültségét jelenti; legyen ennek értéke
+70 V. Ugyanezt kapjuk, ha a C pont végtelenre vonatkoztatott potenciáljából
kivonjuk a B ugyanezen pontra vonatkoztatott potenciálját, tehát
UCB= BC–BB=100–30= +70 V.
Forrás: http://www.doksi.hu
498
6.19. ábra. Töltött testek végtelenre vonatkoztatott potenciáljai (a testek
mellé írt értékek) és a testek közötti feszültségek
(A konvenció szerint UBA=BB – BA, az UAB =BA – BB stb., ahol pl. UBA
a B pont feszültsége az A ponthoz képest.
r r
r
$ $ q (q+ q 1 q
B = – #E dr = – k 1 2 dr = k ' * = k = (6.40)
# r &r ) <
r 4 /00 r
< <
1 qi
B (r) =
4 /00 > ri (6.41a)
i
(Lásd még alább az 1. példát!)
* Ez az egyenlet kielégíti a rotE=0 feltételt is, mivel minden gradiens rotációja nulla:
rotE = – rot.grad B = 0.
Forrás: http://www.doksi.hu
499
felé nő (egyre kisebb abszolút értékű negatív szám).
r2
$
B2 – B1 = – #E dr [ld. (6.37)]
r1
r2
W1=2, (–F)
U21 = B2 – B1 = –$Edr = (ld. (6.26))
# q
r1
pontjába viszi.)
Legyen az r pontban pl. egy pozitív (!) töltés és r0 = < -ben a nulla potenciál. Ha
egy q = + 1 C próbatöltést az r pontbeli pozitív töltéstől távolítjuk, akkor E és dr
iránya megegyező, E dr E 0, azaz –E dr F 0 és így az Ur,r0, ill. Br – Br0 negatív. Ha
az r0-ból (ahol B"0) visszük a töltést r pontba, akkor Edr F 0, tehát – E dr E 0 és így a
feszültség az r pontban r0 -hoz viszonyítva pozitív.
500
csökkenő potenciáis energiájú helyek felé áramlanak, közben potenciális energiájuk
csökken (@ Epot F 0).
(3)
r13 G 2 m r23 G 2 m
r12 G 2 m
(1) (2)
q1 G 4 H C q1 G 5H C
% Számítsuk ki a (3) pontban a B (3) potenciált!
–6
qi ( q1 q2 + 9 ( 4.10 5.10–6+
B (3) = k > ri = k ' + *
&r12 r23)
C 9.10 '
& 2
+ 2 *) = 4,05.10 V
4
q1 q2 9.10–6 . 5.10–6
Epot (tot) = k r = = 9 . 10–2 J
12 2
q1 q2 q2 q3 q1 q3
Epot (tot) = k r + k r + k r = 1,3 . 10–1 J
12 23 13
1 5 q1 q2 q1 q3 q2 q3 8
Epot = 4|r –r | + |r –r | + ... + + ...7 (6.41b)
4/0I 3 1 2 1 3 Jr2 –r3J 6
Forrás: http://www.doksi.hu
501
teljes potenciális energia:
1 1 N N qj qi
4/0I > > |ri –r j|
Epot = 2 (6.41c)
i=1 j=1
j?i
>
1 qj
Bi.(ri) =
4/00 |ri–rj|
j?i
j=1
1 N
Epot = 2 > Bi (ri)·qi (6.41d)
i=1
alakba.
1
$ 2.B(r)dV
Epot = 2 # (6.41e)
ahol B(r) a teljes töltésrendszer által létrehozott potenciál az r helyen.
502
q
E 4 r2 / =
00
zárt felületként felvett r sugarú gömb felületén az E térerősség állandó, és a
felületre merőleges.
q 1
E= · 2 r>R
4 /00 r
E=0 r<R
% A gömb középpontjától r > R távolságban lévő pont potenciálja a
végtelen távoli pontbhoz képest:
r r
$
B = – 1E dr = – $
q q 1
1 2 dr = ·r
# #4/ 00 r 4/ 00
< <
q
B=
4/ 00 R
503
komponense van és nagysága egy adott r értéknél állandó, így a Gauss-tétel
alkalmazásakor zárt felületként most is egy r sugarú gömböt veszünk fel.
4r3 /
E4r /= 2 2
,
300
vagyis
2
E = r.
300
% A potenciál a végtelen távoli ponthoz képest a töltött gömbön kívül
(r E R):
r r
$2R 1 2 R3 1
3
$
B(r) = – 1E dr = – 1 2 dr =
# # 3 00 r 3 00 r
< <
504
szigetelő
( r2 +
(B ) '3 K 2 * -hez
& R ) hasonló jellegű
1,5B R
BR
1/r jellegű
r
R
6.21. ábra. A B potenciál r-függése. Ha egy R sugarú szigetelő gömbben a
térfogati töltéssűrűség egyenletes, B maximuma a gömb középpontjában van
(noha ott E=0). A gömbön kívül a potenciál ugyanakkora, mint ha a teljes q
töltés a középpontban pontszerű töltésként lenne jelen.
A fentiekkel teljesen analóg egy m tömegpont gravitációs potenciálja a
Föld gravitációs terében (ld.2.5.5.2.pont 8. példáját.)
r2
$
B2 – B1 = – 1 E dr [ ld. (6.37)]
#
r1
505
r2
$ : :
B2 – B1 = – 1 dr = – (ln r2 – ln r1)
# 2/00r 2/00
r1
Végtelen kiterjedésű rendszerről lévén szó, az r1 vonatkoztatási pontot
egy, a huzaltól r = a távolságú pontban választjuk (B=0, ha r=a), ld. 16.22.
ábrát.
Ilyen választással a B potenciál a vonaltöltéstől r távolságban:
: : r
B=– (ln r – ln a) = – ln a
2/00 2/00
0,12 0,12
@B = – $ Edr = Eé $ ds = 0,12 Eé = 36 V.
# #
0 0
506
1
@Ekin = 2 mv2 = 5,8·10–18 J
vagyis
2·5,8·10–18 6
v= 9,1·10–31 = 3,6·10 m/s.
potenciállal sokkal egyszerűbben leírható, illetve szemléltethető. A konzervatív
erőterek ábrázolására az erővonalkép helyett sokszor célszerűbb az ún. ekvipotenciális
felületek ábrázolása (6.23. ábra).
507
ekvipotenciális felületekre merőleges és a negatív előjel miatt a csökkenő potenciál
irányába mutat.
A két, egymástól adott távolságban levő, azonos nagyságú, de ellentétes előjelű
töltésből álló rendszert elektromos dipólusnak nevezzük.
pe = lq (6.43a)
Az elektromos dipolusmomentum SI egysége
[pe] = Cm (6.43b)
* Az elektronok ugyanis a magasabb potenciálú helyre igyekeznének. (Az elektron töltése negatív, tehát
potenciális energiája ott kisebb, ahol magasabb a potenciál.)
508
6.24. ábra. a) Az elektromos dipólus definíciójához; b) A dipólus
elektromos terének és potenciáljának számításához.
képlettel számíthatjuk ki, ahol 2(r) az elektromos töltéssűrűség.
Itt kívánunk visszautalni a 6.1.1. pontban, a 6.4. ábrával kapcsolatos tényre, hogy
egy fém szigetelő környezetben erőtér hatására dipólussá válik.
Külön csoportot képeznek a ferroelektromos kristályok (így pl. a BaTiO3, kvarc), amelyek bizonyos
hőmérséklet (a TC ferroelektromos Curie-hőmérséklet) alatt olyan kristályszerkezetet vesznek fel, amely
külső elektromos tér nélkül is dipólus szerkezetű; az erős dipól-dipól kölcsönhatás miatt e dipólusok
külső elektromos erőtér nélkül is makroszkópikus tartományokon (doméneken) belül egy irányba
rendeződnek, de erőtér nélkül az egyes domének különböző irányítottságúak. Külső elektromos tér
hatására a domének rendeződnek, e tér irányának megváltoztatásával általában újrarendezhetők,
átpolarizálhatóak. (Ezekben az anyagokban — ellentétben pl. a 6.1.6. pontban tárgyalt esetekkel — a P
polarizáció vektor nem arányos az E-vel, sőt az E függvényében hiszterézist is mutat.)
Forrás: http://www.doksi.hu
509
Dipólusokat képez a legtöbb mőanyag polimér (lánc-) makromolekula; (a makromolakulák
hosszanti láncai között a van der Waals vagy hidrogén kötés az uralkodó).
A dipólustól elegendően nagy távolságra (6.24b. ábra) a dipólust semleges
tömegpontként észleljük, hiszen töltéseinek összege zérus. A dipólushoz "közel"
azonban ennek ellenére jól észlelhető a dipólust alkotó töltések erőtere ill. potenciálja,
ezek kifejezései azonban nem azonosak egy ponttöltés által létrehozott térerősség,
illetve potenciál leíró egyenleteivel.
% Határozzuk meg egy dipólus által keltett tér potenciálját (ld. a 6.24b. ábrát)!
% Jelöljük a dipólust alkotó két töltéstől a P megfigyelési pontba húzott helyvek-
torokat r+ , illetve r–-al (ld. 6.24b. ábra)!* Ekkor a P pontbeli potenciál a két töltés
potenciáljának (ld. (6.40)) összege lesz:
1 q 1 (–q)
B(P) = + (6.45)
4/0I r+ 4/0I r–
r– = r+ + l
q 51 1 8
B(P) = 4r+ – |r+ + l| 7 (6.46)
4/0I 3 6
A (6.42) második tagjának nevezőjét abban az esetben tudjuk könnyen kiértékelni, ha
a két töltés l távolsága sokkal kisebb az r+-nál (l << r+), — vagyis ha a teret a
dipólustól távol vizsgáljuk.
Ekkor**
1 1 1
= C =
|r+ + l| [(r+)2 + 2r+ l + l2]1/2 [(r+)2 + 2r+ l]1/2
1 1 1 5 1 2r+ l 8 1 r+ l
= r+ 1/2 C r+ 431 – 2 (r+)2 76 = r+ – (r+)3
5 2r+ l8
41 + (r+)2 7
3 6
510
1 qrl 1 per
B(r) = 3 = 3 (6.47a)
4/0I r 4/0I r
6.25. ábra. Egy dipólus erővonalai és az ekvipotenciális felületei
1 pe cos ;
B(r) = B(r,;) = 2 (6.47b)
4/0I r
511
segítségével, majd általánosítsuk az eredményt az E vektorra! (A levezetés közben a
pe “e” indexet nem írjuk ki!)
AB 1 A 5px ·x +py ·y + pz · z8
Ex = – =– 4 2 3/2 7
Ax 4/00 Ax 3 (x + y + z )
2 2
6
Au
u’ = = px
Ax
Av 3 2
v’ = = (x + y2 + z2)1/2 . 2x
Ax 2
Behelyettesítve*:
1 5 px 3x(px ·x +py ·y + pz · z) 8
=– 4 (x2 + y2 + z2)3/2 – (x2 + y2 + z2)5/2 7=
4/00 3 6
1 53x · (p ·r) px8
= 4 r5 – r3 7
4/00 3 6
1 53pe r p8 1 pe 5 r p e8
4 r5 r – r3e7 = 3 43 cos ; –
pe 76
E(r) = (6.48)
4/0I 3 6 4/0I 3
r r
eredményt kapjuk, ahol a második egyenlőség után ismét felhasználtuk, hogy
p
pe r = per cos ; és alkalmaztuk a pe = pe p e átalakítást.
e
* A 5u8 = u’v–uv’ , ahol a vesszővel jelölt deriválás az x szerinti parciális deriválást jelenti.
Ax 3v6 v
2
Forrás: http://www.doksi.hu
512
Ezt a feladatot két lépésben oldjuk meg: először meghatározzuk egy dipólus ener-
giáját tetszőleges külső elektrosztatikus térben, majd a külső tér helyébe egy másik
dipólus terét helyettesítjük be.
A dipólust alkotó két egyenlő nagyságú, de különböző előjelű töltés esetén tehát
r+l r < r
Epot = – $
# q E dr – $
# (–q)E dr = $
# q E dr +$
# q E dr =
< < r+l <
r r+l
= $
# q E dr = – $
# q E dr (6.49)
r+l r
Ha azonban az l távolság elegendően kicsi, akkor az E térerősség az l távolságon jó
közelítéssel állandó, ezért az integráljel alól kiemelhető, így végül is:
r+l
Epot = – E q $
# dr = –q l E = –peE (6.50)
r
A dipólus potenciális energiáját tehát egy adott P(r) pontban az E(r) értéke
határozza meg. Ha p és E merőlegesek, a dipólus energiája 0, míg ha p és E azonos
irányúak, ennél kisebb érték.
1 53p r p 8
Epot(pe1,pe2) = – pe1 4 re2
5 3 7=
r – re2
4/0I 3 6
513
Pl. két, egy egyenesbe eső, egyirányú, egymástól r = 10–9 m távolságra levő
pe = 6,3·10–29 Cm atomi dipólmomentumú vízmolekula kölcsönhatási energiája kb.
7,1·10–20 J = 0,45 eV. Ez a termikus energiánál, kBT-nél (ld. 3. fejezet) egy
nagyságrenddel nagyobb energia.
oka annak is, hogy ferroelektromos domének jöhetnek létre; ezekben az anyagokban a
dipól-dipól kölcsönhatás miatt az atomi dipólusok külső elektromos tér nélkül is
rendezettek: (A 6.2.5.3. pontban látni fogjuk, hogy ezzel szemben a ferromágneses
domének létrejötte nem magyarázható a mágneses dipólusok kölcsönhatásával: a
mágneses dipól–dipól kölcsönhatás ugyanis három nagyságrenddel kisebb.)
A két ellentétes előjelű, de azonos nagyságú elektromos töltésre ható erő erőpárt
alkot, ennek forgatónyomatéka* a dipólust az E erőtérrel párhuzamos irányba akarja
beállítani** (6.26a. ábra). Az erőpár forgatónyomatéka a két erő O-ra vonatkozó
forgatónyomatékainak összege; (2.153) alapján:
MF = l O qE = ql O E (6.52a)
MF,p = pe O E (6.52b)
e
% Ha a dipólust inhomogén térbe helyezzük, akkor a dipólus pozitív ill.
negatív töltéscentrumára ható eredő erők nem csak ellentétes irányúak, de nagyságuk
is különböző (ld. 6.26b. ábra). Ezek hatása ekvivalens egy forgatónyomatékkal és
egy,
* Egy erőpár O pontra vonatkoztatott forgatónyomatéka (ld. 2.3.7.4.) egyenlő az erő és az erőpár
karjának szorzatával, ami vektoriális alakban l O qE-vel egyenlő.
514
6.26. ábra: Egy dipólusra ható erők a) homogén és b) inhomogén
elektromos erőtérben. Inhomogén erőtérben a dipólust alkotó töltésekre
ható erő különböző nagyságú.
6.1.6. Elektromos tér szigetelő anyagokban (elektromos polarizáció)
* A kondenzátor (“sűrítő”) elnevezése onnan ered, hogy az ilyen elrendezéseknél a pozitív töltésű
lemezről kiinduló erővonalak a másik lemezen végződnek (nem nyúlnak a végtelenbe), tehát mintegy a
rendszer környezetében sűrűsödnek.
Forrás: http://www.doksi.hu
515
pontot; ez lesz a negatív fegyverzet) és a másik fémlemezre töltést viszünk fel; ekkor
az elektromos megosztás következtében a földelt fémlemezen ugyanakkora nagyságú,
de ellentétes előjelű töltés jelentkezik, mint amekkorát a nem földelt lemezre felvittünk.
A feltöltött síkkondenzátoron levő töltések elektrosztatikus tere csak a lemezek között
különbözik nullától (ld. 6.1.3.2. pont). Miután a két lemez között elektromos tér van, a
két lemez között (pl. elektrométerrel) statikus feszültség mérhető.
1
q = C0 U0 ill. U0 = C q (6.53a,b)
0
ahol az o index itt arra utal, hogy a lemezek között vákuum van.
Az a szokásos kifejezés, hogy "a kondenzátor töltése q", úgy értendő, hogy a
pozitív fegyverzet töltése q, a negatívé pedig –q. A kondenzátorban a töltések algebrai
összege nulla. "A kondenzátor q töltését" ezen megjegyzés figyelembevételével
megállapodás szerint pozitívnak tekintjük.
* Mint látni fogjuk, a kísérlet jó közelítéssel száraz levegőben is azonos eredményre vezet, mert a
levegő relatív permittivitása (ld. alább) 0r C 1.
** Az elnevezés Faradaytől származik és arra utal, hogy az elektromos tér a dielektrikumon áthatol;
a dielektrikumok (dielektromos anyagok) szigetelők (szigetelőanyagok). A fizikában a két szóhasználat
egyenértékűen használható. A mérnöki gyakorlatban azonban a szigetelő általában olyan dielektrikumot
jelent, melynek még az ún. átütési szilárdsága is nagy. (Az átütési szilárdság az a térerősség, amelyet a
6 V
szigetelőre kapcsolva, azon elektromos kisülés halad át. A száraz levegő átütési szilárdsága pl. 3·10
m
; egyéb anyagokra nézve ld. 6.1. Táblázatot.) Mi a továbbiakban a két kifejezést (e megjegyzést nem
elfelejtve) egyaránt és egyenértékűen használjuk.
Forrás: http://www.doksi.hu
516
U0 C
U = C0 = 0r P.Q (6.54)
ahol az index nélküli mennyiségek a dielektrikum közegre vonatkoznak.
mellett zárójelben a mérési frekvenciák vannak feltüntetve.) A táblázat néhány
anyagra az átütési szilárdságot is feltünteti.
517
6.1. Táblázat
Néhány anyag dielektromos tulajdonságai szobahőfokon.
Anyag 0r Átütési szilárdság
( f [Hz]-nél) kV 106V
x mm = x m
Csillám 5 40 – 60
Mica 5,4 – 6,5 160
Porcelán 6–8 C 4 (tipikus)
Kerámia 17-100 6-8
(nagyfrekvenciás)
Pyrex üveg 4,2-6,0 14
Papír 2,2 – 3,5 16
Polietilén 2,2 – 2,6 15 – 25
Polisztirol 2,5 – 2,6 15 – 24
MgO 3 (103 Hz)
ZnO 4,6 (103 Hz)
TiO2 14 – 110 (1 MHz) 3,9 – 8,3
Al2O3 4,8 – 8,4 (1 MHz) 1,6 – 6,3
ZnS 5,1 – (103 Hz)
Ta2O5 29 (103 Hz) 520 – 530
3
Nb2O5 41 (10 Hz)
BaTiO3 1000 – 2000 C 8 (tipikus)
SrTiO3 230 – 310 C 8 (tipikus)
Forrás: http://www.doksi.hu
518
U0 E0
U = E = 0r (6.57)
A fentiekből talán azt gondolhatnánk, hogy kapacitása csak a két fémtárgyból (pl.
fémlemezből) álló kondenzátoroknak van, azonban ez nem igaz. Egy magában álló
tetszőleges alakú vezetőnek (huzal, gömb stb.) is van kapacitása, amelyen szintén a
q
C = U mennyiséget értjük, ahol U a vezető feszültsége gyakorlatilag a földhöz képest.
Vizsgáljunk meg egy (mondjuk +) töltéssel ellátott önmagában álló fém testet
(6.27a ábra). Látható, hogy a belőle kiinduló erővonalak a végtelenbe, ill. a föld felé
irányulnak. Mérjük meg statikus elektrométerrel a test U potenciálját a földhöz, mint
vonatkoztatási ponthoz viszonyítva és mérjük meg a q töltését (pl. süssük ki és mérjük
q
a kisülési áramot és időt). Az ebből adódó U érték a magában álló test C kapacitása.
519
6.27. ábra A kapacitás fogalom általánosítása.
kapacitása sokkal nagyobb, mint a magában álló A vezetőé.
Megoldás:
* A 6.27b) ábrán jól látható, hogy A és B test közötti, a A és a Föld között, sőt A és a végtelen között is
fellépnek kapacitások. Ezek az u.n. “részkapacitások” befolyásolják az A és B között fellépő kapacitást.
Forrás: http://www.doksi.hu
520
q 1 CU
Figyelembe véve, hogy C = U , fenti képletből: U = . Innen:
4"#$ R
C = 4"#$R, vagyis az adatok behelyettesítésével: CFöld ! 7·10–4 F.
közelítéssel egyenletesen oszlanak el és mivel kapacitása meglehetősen nagy,
potenciálja jó közelítéssel konstans (ld. 6.1.4. pontot).
P
R1 r
R2 q
-q
6.28. Gömbkondenzátor kapacitása
521
R2
q 1 q +1 1. q R2 – R1
U= (
' 4" #0 r2 dr = 4" #0 *)R1 – R2-, = 4" #0 R1 R2
R1
q 4" #0 R1 R2
C = U = (R – R )
2 1
/ Ha egy fémtárgyat külső elektromos térbe helyezünk, akkor a benne található, a fém
egész kiterjedésében szabadon mozogó vezetési elektronok a tér hatására mindaddig
mozognak amíg elektromos terük és a külső elektromos tér eredője a fém belsejében
nulla nem lesz. Ezt úgy is meg szokás fogalmazni, hogy a fémek ún. szabad
elektronjai a külső teret leárnyékolják, a tér nem képes a fémbe behatolni. A
dielektrikumokban ilyen szabad elektronok nincsenek, ezért a külső tér képes a
szigetelőbe behatolni (innen a “dielektrikum” elnevezés!)
/ Végezzünk el két módosított kísérletet is: helyezzünk egy szabad (telepre nem
kötött) feltöltött kondenzátor lemezei közé egy, a lemezek d távolságánál kisebb
vastagságú szigetelő lapot. A kapacitás megnövekedése (ld. (6.54)) ebben az esetben
is fellép. Kimutatható, hogy a szigetelőn kívül a térerősség nem változik, de a
1
szigetelőn belül ismét az -ed részére csökken.
#r
* A kondenzátor feszültséget (mint jeleztük) pozitívnak kell felvenni. Mivel U = &2 – &1 potenciál
negatív, az abszolút értékét, tehát (–1)-szeresét kell venni.
Forrás: http://www.doksi.hu
522
töltést nem vittünk el a rendszerből! Hogyan csökkenhet tehát egy adott térrészben a
töltés mennyisége, ha onnan töltést nem vittünk el?
6.29. ábra. A kondenzátor kapacitása folyamatosan változik, ahogy a
lemezek közé lassan (U=konst.mellett) dielektrikumot csúsztatunk.
A válasz csak egy lehet: a fentiek szerint kijelölt zárt felületen belül a dielektrikum
behelyezésével a kondenzátorlemez töltésével ellenkező előjelű töltésnek kellett
keletkeznie (ld. a 6.30. ábrát)! De hol és hogyan, ha egyszer a kondenzátor össztöltése
nem változott meg?
létrejövő elektromos erőtérben tehát az oda helyezett dielektrikumban dsz hosszúságú
dipólusláncok alakulnak ki (ld. 6.30. ábra). Ezek a dipólusláncok makroszkópikusan
nézve úgy jelennek meg, mintha dsz hosszúságú makroszkópikus dipólusok lennének,
mivel a dipóluslánc belsejében, az egyes dipólusokból egymás mellé kerülő ellentétes
előjelű töltések kívülről nézve semlegesítik egymást.
Dielektrikumban külső tér hatására dipólusláncok alakulnak ki:
mikrofizikai mechanizmusokkal (ld. 6.1.6.3. pontot) új dipólusok
indukálódnak, a meglevő dipólusok pedig a térerősség irányába
igyekeznek beállni.
Ez a jelenség a dielektrikum (szigetelő) dielektromos polarizációja.
A fegyverzeteken levő valódi töltések 0A felületi töltéssűrűsége mellett
mindkét fegyverzet közelében tehát megjelenik a dipólusláncok végének
töltéséből származó, a valódi töltések előjelével ellentétes előjelű 0A,p
polarizációs felületi töltéssűrűség.
A Gauss felületen (ld. 6.30. ábra) belüli töltés tehát a valódi és
polarizációs töltések algebrai összege!
Forrás: http://www.doksi.hu
523
d
+q -q +q -q
E E
0
vákuum dielektrikum
(a) (b)
0
E A,p
0
E
dip
E0 A
E1
#r
0
A
P/ 0
(c) (d)
524
ahol ASZ a dielektrikum felülete, dSZ a vastagsága, dSZ tehát a szigetelő polarizációja
során negatív töltésűvé vált felületétől a pozitívan töltött felület felé irányuló vektor.
A pE nagy E indexe (szemben a mikrofizikai pe-vel (ld. a 6.1.6.3. pontot) arra utal,
hogy itt makroszkópikus dipólusról van szó. A szigetelőben a dipólusmomentum sű-
rűséget a
pE
P3V (6.61)
SZ
[pE] Cm C As
[P] = [V ] = m3 = m2 = m2 (6.61a)
SZ
A P vektor egy adott pontban, közelítően egy infinitezimális kis térfogatban (egy kis
síkkondenzátorra) értelmezett. Tetszőleges alakú szigetelő egy VSZ térfogatú
darabjának elektromos dipólusmomentumát a
( P dV
pE = ' (6.62)
V
képlettel kaphatjuk meg.
|pE| = |0A,p| dSZASZ = |0A,p| VSZ (6.63)
o EdA = 1 (
(
' o (0 – |0A,p|) dA (6.65)*
#02 ' A
A A
525
ahol a jelzett zárt felületre vett integrálban az A felület a teljes hengerfelületet jelenti;
mivel azonban E párhuzamos a henger palástjával, — a teljes fluxus az alap és a
fedőlapra vett fluxusok összege.
Az |0A,p| negatív előjele azt jelzi, hogy a polarizációs töltéssűrűség előjele a lemez
valódi töltéssűrűségének ellentettje.
#$ (
o EdA + (
' o |P|dA = (
' o 0A2dA
' (6.66)
A A A
(
o (#$E + P)dA = (
' o 0A dA
' (6.67)
A A
Vegyük azt is figyelembe, hogy a (6.67) jobboldala a felvett kis henger dA felületén
levő összes valódi töltést jelenti, ami egyenlő a henger teljes térfogatában levő valódi
töltéssel, (
' 0V dV -vel. Ezt figyelembevéve a:
V
(
o (#0E + P)dA = (
' ' 0V2dV (6.68)
A V
egyenletet kapjuk.
D = #0E + P (6.69)
Az elektromos eltolás vektorának (6.69) definíciója nem csak a
síkkondenzátor és homogén tér esetére, hanem általános esetben
inhomogén térre is érvényes.
( ( 0V dV
o DdA = '
' (6.70a)
A V
(
o DdA = q
' (6.70b)
A
Forrás: http://www.doksi.hu
526
ahol q az A zárt felületen belüli valódi töltés. A (6.70) egyenletek baloldala a D vektor
zárt felületre vett fluxusa. Homogén és izotróp elektromos térerősség esetén (6.70a)
DA = 0V V = 0AA (6.70c)
alakba írható azaz homogén térre
D = 0A (6.70d)
D mértékegysége:
C As
[D] = m2 = m2 (6.70e)
egyenlet integrális alakja.
div D = 0 (6.71)
/
Eddigi meggondolásaink többé–kevésbé általános feltételekre vonatkoztak.
Korlátozzuk magunkat homogén izotróp közegre és nem túl nagy térerősségekre.
Ilyen feltételek mellett a polarizáció vektora a tapasztalat és az elmélet (ld. (6.82))
szerint arányos a dielektrikumra adott (külső) térerősség dielektrikumbeli értékével:*
P = #025eE (6.72)
* Ez végső soron a relatíve nagy dipól-dipól kölcsönhatással (6.51) függ össze. Vesd össze a mágneses
polarizáció (mágnesezettség) ettől eltérő leírásával; ld. 6.2.5. pontot!
Forrás: http://www.doksi.hu
527
D = #0 (1 + 5e)E (6.73)
Mivel D csak a valódi töltésektől függ, D értéke ugyanakkora egy homogén izotróp
dielektrikummal teljesen kitöltött és egy dielektrikumot nem tartalmazó síkkon-
denzátorban. (Utóbbi azonos azzal az esettel, amikor a közeg vákuum.)
E0 7 Evákuum
=E (ld. (6.58))
#r = #r
D = #$2#r2E (6.74)
1 + 5e = #r (6.75)
#r(vákuum) = 1
homogén dielektrikum esetén k helyett
k
k' = (ld. (6.7c))
#r
P = #02528
8
1
pl. az x koordinátára felírva
9 5xi Ei
Px =
i=x,y,z 1
Következőleg anizotróp anyagban D és E általában nem egyirányú.
Abban az esetben pedig, ha az anizotróp anyagban még a térerősség is nagy (ez a helyzet az ún.
nemlineáris optika területén)
528
irandó.
4. Példa. Számítsuk ki egy 1 ;F kapacitású, 100 V feszültségre kötött
kondenzátor két fegyverzete között kialakuló elektromos térerősség (E) és
eltolási vektor (D) nagyságát, ha a kondenzátor síkkondenzátorral közelíthető,
és homogén szigetelőjének relatív permittivitása: #r =2,5, továbbá
fegyverzeteinek felülete: A = 0,1 m2.
Megoldás:
b.) Az eltolásvektor: D = #$2#r2E = 9,9·10–4 2
m
c.) A szigetelőréteg vastagsága (6.59)-ből számolva
529
mutatni, hogy a 6.1.6. eddigi részében a dielektrikum leírására bevezetett, makroszkó-
pikus fizikai mennyiségek (mint pl. P ill. D) közvetlen kapcsolatba hozhatók mérhető
mikrofizikai (atomi-) paraméterekkel. Bár az alábbiakban e mikrofizikai para-
métereket "atomi" jelzővel látjuk el, világosan meg kell mondanunk, hogy pontos
számítások szabad atomok paramétereivel nem végezhetőek: a szabad atomi
jellemzők helyett az atomi tulajdonságok szilárdtestbeli–, folyadékbeli illesztett
értékeivel* számolunk. E tény azonban nem csökkenti az alábbi gondolatmenet fizikai
gondolkodásunkban betöltött alapvető jelentőségét.
***
makromolekulákból álló anyagok (pl. a molekulakristályok, üvegek, paraffin,
politetrafluoretilén stb.); a különböző ferroelektromos kristályok, mint pl.: a
BaTiO3, a kvarc (ld. 6.1.5. pont elején) és a ferroelektromos kristályok hidrogén–
híd kötésű tipusai, mint pl. a KDP [KH2PO4] és az ADP [(NH4)H2PO4] is.
Dielektrikum pl. a levegő is.
** A III–V vegyületekben a kötés tipikus ionos–kovalens átmeneti kötés: a kovalens kötés pl. a Ga ill.
–
As alrácsok között polarizálódik (Ga+ ill. As alrács).
Forrás: http://www.doksi.hu
530
hatására bekövetkező) nagyfrekvenciás változásait is, és így az ultraibolya (UV) ill.
látható fény frekvenciáin éppúgy fellép, mint sztatikus térben.
a hőmérséklet növekedésével csökken.
***
Miután így megismertük a elektromos polarizáció tipikus formáit, — visszatérünk a
kijelölt problémához: állítsuk elő a P polarizáció vektort (az atomi polarizációs
típusokra és az anyagban levő atom– (ion–) fajtákra összegezett) atomi dipólusok
vektori összegeként:
* A kovalens és ionos kötés közötti széles átmenet és speciális jelenségek (pl. a tér hatására történő
térbeli ion szétválasztódás) miatt a konkrét szaktudományok még számos speciális polarizációs
mechanizmus–típust különböztetnek meg.
Forrás: http://www.doksi.hu
531
akadályozó rendezetlen hőmozgás hatására beálló statisztikus átlag [ld. (6.89)].
m Vm
[<] = Asm · V As = m3 .
(6.77)-ből
p
< = e,ind. (6.78)
#$2Elok
1
Elok = E + P (6.80)
3#02
(Az |Elok| mindig nagyobb, mint az |E| külső tér. Ezen eredményt mi egyszerűen
felhasználjuk.)
* Mivel a későbbiekben megjelenik majd az n-nel jelölt törésmutató, kénytelenek vagyunk itt a
részecskesűrűséget N betűvel jelölni.
Forrás: http://www.doksi.hu
532
Helyettesítsük be a (6.80) egyenletet a P-re felírt (6.79) összefüggésbe (az < indexét
elhagyva):
+ 1 .
P = N#0 < *E + P- (6.81)
) 3#0 ,
A (6.81) egyenlet mindkét oldalán szerepel a P; a P-t kiemelve
+ 1.
P *1 – N#0< - = N#0< E
) 3#0,
és innen
#0N<
P= E (6.82)
N<
1– 3
N<
5e,indukált = (6.83)
1
1 – 3 N<
#r – 1 1
= N< (6.84a)
#r + 2 3
Az összes indukált polarizációfajtára hasonló eredmény adódna, így az egyetlen
indukált polarizációs tagra érvényes (6.84a)-t (6.76) első tagja szerint általánosítva:
#r – 1 1
#r + 2 3 9 9 j,i j,i
= N < (6.84b)
j i
* N<
#r – 1=
N<
1–
3
( #r – 1 ) +
3 – N<.
) 3 , = N<
N<
( #r – 1 ) – ( #r – 1 ) – N< = 0
3
1 1
( #r – 1 ) = N< [ 1 + ( #r – 1 ) ] = N< ( #r + 2 )
3 3
Forrás: http://www.doksi.hu
533
ábra), továbbá a polarizáció utóbbi esetben általában csak bizonyos késéssel követi a
tér időbeli változását.
törésmutató kísérletileg mérhető, (6.84b) adott frekvenciára átírható:
n2 – 1 1
n2 + 2 3 9 9 Nj,i <j,i
= (6.85)
j i
Az E-vel (pe,i, E) szöget bezáró irányban beálló pe,i dipólusok Ni száma [(4.23)]
N + E .
Ni (pe,i, Elok) = össz exp *– kpot,i - (6.86a)
= ) B ,
T
E
– kpot,i
e BT
Ni = Nössz (6.86b)
E
– kpot,i
9 e BT
i
A rendszer egységnyi térfogatra eső eredő dipólusmomentumát, tehát a polarizáció
vektorát
9 pe,i Ni (6.86c)
i
kifejezés adja meg.
Az átlagos dipólusmomentum
534
exp –
i
) kBT ,
A (6.87b)-ben szereplő (–peE) szorzat ekkor (–peE cos >)-val egyenlő. Minthogy a >
szög a klasszikus fizika szerint tetszőleges lehet, a (6.87b)-beli összegzés helyett
térszög szerinti integrálásra kell áttérnünk:
( –p E cos>
? – ek T
' 2pee B cos>2d=
<pe,áll> = (6.88)
( –pe E cos>
? – kBT
' e d=
zöljük, amelyben visszatérünk az Elok jelölésre. Egyetlen állandó dipólusfajtára,
feltételezve, hogy a hőmozgás kBT energiája sokkal kisebb, mint pe Elok, a
2 E
<pe,áll> = pe,áll 3 klokT (6.89)
B
* Az < 3
áll mértékegysége m !
Forrás: http://www.doksi.hu
535
#r – 1 1
#r + 2 3 *9 9 j,i j,i 9 áll áll -
= + N < + N << >. (6.91)
)j i i ,
ahol az <ind a (6.78)-ban bevezetett indukált, <áll pedig az állandó dipólusokra (6.90)-
el formailag bevezetett atomi polarizálhatóság.
/ A kettős összegzés értelmezését a (6.76) egyenlet kapcsán ismertettük. Az
összes < érték frekvenciafüggő, az <áll érték (ld. <pe,áll> (6.87b) egyenletét) pedig
hőfokfüggő is. (Az indukált polarizáció sohasem hőmérsékletfüggő, és az indukált
polarizáció mindig térirányú.) Az optikai (látható) frekvenciákon (mint említettük), az
#r = n2 alapján, a mért törésmutatóból az indukált elektronpolarizáció, az infravörös
törésmutatóból az elektron- és ionpolarizáció összege és végül a kis frekvenciákon
mért #r (@ A 0) permittivitásból a pe,áll járuléka számítható. A 6.31. ábrán az egyes
polarizációs típusok jól megkülönböztethetőek.
# –1 1
Pm 3 r Vm = 3 NA(<ind + <<áll>) (6.92a)
#r+2
* Nem keverendő össze sem a P polarizációvektorral, sem pedig az < atomi polarizálhatósággal!
** A képletet itt erősen egyszerűsítve közöljük: az < az összes indukált atomi polarizálhatóságot, az
ind
<áll az összes atom- ill. molekulafajta orientációs atomi polarizálhatóságát jelöli.
Forrás: http://www.doksi.hu
536
D pe,áll GF
2
1 C B
Pm = 3 NAC<ind + F =A+T (6.92b)
B 3 #0 kBTE
A mólpolarizáció mértékegysége
m3
[Pm] =
mol
n2 – 1 1,332 – 1 –6 m
3
–6
Pm,el = n2 + 2 Vm = 1,332 + 2 · 18·10 = 3,67·10 mol
n2 – 1 2,02 – 1 –6 –6 m
3
Pm,ind = n2 + 2 Vm = 2,02 + 2 ·18·10 = 9,0·10 mol
m3
Pm,ind – Pm,el = 5,33·10–6
mol
#r – 1 81,7 – 1 –6 –6 m
3
Pm = V = · 18·10 = 17,35·10 mol
#r + 2 m 81,7 + 2
Az orientációs járulék
m3 –6
Pm,orient = Pm – Pm,ind = 8,35·10 mol
537
A kondenzátor olyan áramköri elem amely elektrosztatikus terében energiát tárol.
Ehhez a kondenzátort fel kell tölteni. (A kondenzátor feltöltésével és kisülésével
röviden a 6.2.1. pont végén foglalkozunk.) A tárolt energiát kisütéssel vissza is lehet
kapni.
Mint azt a 6.1.4. pontban láttuk, egy adott töltéseloszlásnak Epot potenciális energiája
van (hasonlóan mint pl. a Föld-Hold rendszernek, ld. 2.5.2.1. pont, 2. példa, ezt a
6.1.4. pont 1. példájának végén általános alakban is levezettük).
Ha pl. két egyenlő ellentétes előjelű töltést szeparálunk (ez történik egy kondenzátor
feltöltésekor) a rendszeren munkát kell végeznünk, mely mint elektromos potenciális
energia tárolódik, mely visszanyeréskor munkát tud végezni: például egy
síkkondenzátor esetében, ha a lemezek szabadon elmozdulhatnának, akkor a lemezek
között ható vonzóerő munkát végezhetne.
/ Vizsgáljuk meg, mekkora munkát kell végeznünk egy kondenzátor feltöltése során!*
Legyen a kondenzátor kezdetben teljesen töltetlen!
–q töltés jelenik meg. A kondenzátor töltött állapotát a rajta levő töltés egyértelműen
meghatározza: a töltés tehát állapotjelző. Ez azt jelenti, mindegy, hogy a kondenzátor
feltöltése milyen folyamattal történik. Válasszunk tehát egy olyan folyamatot, amelyet
könnyű leírnunk! Tekintsük a kondenzátor feltöltését egy olyan folyamatnak,
amelyben az egyik, eredetileg töltetlen kondenzátorlemezről töltést viszünk át a
másikra!
Amikor a kondenzátor feszültsége U', akkor egy elemi dq' nagyságú töltés egyik
lemezről a másikra történő átviteléhez dW = Udq nagyságú munkát kell végeznünk
(ld.(6.26)). Ez a munka a kondenzátor (potenciális)) energiáját növeli. A kondenzátor
q töltésre való feltöltése során végzett munka:
q
W=(
' U'(q') dq' (6.94)
0
ahol U'(q') a kondenzátor adott q' töltéséhez tartozó feszültség. U'(q')-öt a megfelelõ
kapacitással kifejezve:
* A feltöltésre használt áramkört a 6.37. ábra kapcsán a 6.2.1. pont végén tanulmányozzuk. Az
áramkörben feltöltéskor végzett munkát kiszámítva a (6.95)-el azonos eredményt kapunk.
Forrás: http://www.doksi.hu
538
q q
2
D1 q' G 1 q2
W=(
q'
? C dq' = C2 C F = 2 C
' B E
o
0
1 C2U2 1 1
Epot = 2 C = 2 CU2, ill. Epot = 2 qU (6.95a,b)
Epot = DEV (6.96b)
2
Vegyük figyelembe, hogy ilyen közegben ED=ED (u.i. E és D párhuzamosak);
osszunk át a (6.96b)-ben V-vel:
Epot 1
V = 2 DE (6.96c)
539
kis "kondenzátornak" a térfogata. Az energiasűrűség ebben a tartományban ismét
(6.97a) alapján számítható. Tehát:
1
wel = 2 DE (6.97b)
R1 R2
C = 4" #0 #r R – R
2 1
1 q2 q2 R2 – R1
Epot = 2 C =
8" #0 #r R1 R2
dEpot = F·dH
azaz az F vonzóerő:
Forrás: http://www.doksi.hu
540
dEpot d +1 q2. d +1 2 H . 1 q2
F= = *2 C - = *2 q · -=
dH dH ) , dH ) #0 #r · A, 2 #0 #r · A
#0 #r · A
ahol felhasználtuk, hogy a síkkondenzátor kapacitása C = .
d
Az egységnyi felületre ható vonzóerő:
F 1 q2 1 1
2 = #0 #r · E = · 8,85 · 10
2 –12
= · 29 · 4,162 · 1016 =
A 2 #0 #r · A 2 2
N
= 2,2 · 107 m2 = 2,2 · 107 Pa
nem érvényes. A (6.69) egyenlet viszont tetszőleges anyagban teljesül! Mi most azt
fogjuk megvizsgálni, hogyan különböznek egymástól az egyes közegekben mérhető E
és D térjellemzők két különböző, homogén és izotróp dielektromos közeg határán.
/ Tegyük fel, hogy sem a két közegben, sem pedig a két közeg határfelületén
nincsenek valódi töltések! Ekkor* a (6.70) Gauss–tétel szerint a D eltolási vektor egy
* Ha q=0, akkor
(
o DdA = 0
'
A
Forrás: http://www.doksi.hu
541
tetszőleges zárt felületre vett fluxusa nulla. Vegyünk fel egy infinitezimálisan kis
magasságú és infinitezimálisan kis alapterületű henger alakú zárt felületet úgy, hogy a
henger tengelye a két közeg határfelületére merőleges legyen (6.32a. ábra) és a henger
magassága legyen sokkal kisebb, mint a henger átmérője.
6.32. ábra. A D és az E térjellemzők viselkedése két eltérő relatív
permittivitású homogén dielektrikum határán.
(Az a.) és a b.) ábra nem azonos léptékű.)
542
eltolási vektor két közegbeli, határfelületi értékét jelentik.
W=q (
o Eds = 0
' (ld.(6.28)
g
W = q(E1t – E2t ) = 0
(A negatív előjel most azért jelenik meg, mert a térerősség tangenciális (felülettel
párhuzamos) komponense a 2-es közegben a körüljárási iránnyal ellentétes.) Innen
Töltsük ki a síkkondenzátor lemezei közötti teret a 6.33. ábra szerinti módon két
különböző dielektrikummal, és határozzuk meg ennek a síkkondenzátornak a
kapacitását!
D1 = D2
Mivel:
D1 = #$2#I2E1 (6.101a)
Forrás: http://www.doksi.hu
543
D2 = #$2#J2E2 (6.101b)
és mivel D1 =D2:
2222222 #I2E1 = #J2E2 (6.101c)
6.33. ábra. Síkkondenzátor inhomogén (két homogén izotróp rétegből álló)
dielektrikummal, #1 > #2 esetén
q
D = D1 = D2 = A (6.102a)
A lemezek közötti feszültség
U = d1 E1 + d2 E2 (6.102b)
1 +D D . D + d1 d2 . q + d1 d2 .
U= * d + d -= * + - = * + - (6.102c)
#02 )#I2 1 #J2 2, #$ )#I #J2, #$A ) #I2 #J2 ,
q #$2A
C=U= (6.103)
d1 d2
+
#I #J
544
Tudjuk, hogy a fémek belsejében a sztatikus E elektromos tér mindig nulla. Ez pedig
a (6.57) egyenlet szerint* formálisan az #r = K feltételnek felel meg. A határfeltéte-
lekre vonatkozó (6.99) és (6.100) egyenletekben legyen az 1 indexszel jelzett közeg a
dielektrikum, a 2 indexszel jelzett pedig a fém. A (6.99) egyenlet ekkor formálisan,
(6.101c) felhasználásával és #o-al egyszerűsítve
#I E1n = K E2n
alakba írható. Mivel a képlet bal oldalán véges mennyiség szerepel, a jobboldalnak is
végesnek kell lennie: a fémben az E2 térerősség E2n normális irányú komponense
csak nulla lehet.** A (6.100) egyenletből, (6.101a,b) felhasználásával (#$–val újra
egyszerűsítve)
D1t D2t
=
#1 K
Igazoltuk tehát, hogy egy dielektrikum–fém határfelületén (a fémet 2-es alsó indexszel
jelölve)
E2n = 0 (6.104a)
E2t = 0 (6.104b)
mind E2t nulla) az E=0, a határoló dielektrikumban pedig (mivel D1t mindig nulla)
E a fém felületére merőleges. Ezen eredményünket közvetlenül felhasználhatjuk a
8.1.1. pontban.
545
6.2.1. Stacionárius (egyen-) áramok áramkörökben
U2 – U1 = – "
! E dl (6.105)
1
* Ez az állítás nem mond ellent a 6.1. pontbeli állításunknak, mely szerint ideális vezetőkben az
elektromos térerősség zérus értékű. A 6.1. pontban az elektrosztatikus rendszereket tárgyaltuk, nem volt
áramforrás, amely a vezető két pontja között potenciálkülönbséget tartott volna fent; a töltések
nyugalomban voltak!
Forrás: http://www.doksi.hu
546
6.34. ábra. Elektromos tér egy áramkörben. a) nyitott áramkörben; b) és c) zárt
áramkörben
# A 6.2.1. pont keretében megmutatjuk, hogy az áramkörben folyó áramokat
alapvetően két megmaradási törvény, a töltésmegmaradási és az energia
megmaradási törvény határozza meg.
dq
I = dt (6.106b)
Forrás: http://www.doksi.hu
547
C
1 C = 1 As ill. 1 A = 1 s
Az SI-ben nem ezt az utat választották. Az amper-t két vezető között fellépő erő
alapján definiálják (ld. 6.2.5. pontot, a (6.134) és (6.135) egyenletet):
1 A = 1,00015 A int
* Az elektrolízis során egy ionokat tartalmazó oldatban (ún. elektrolitban) lévő ionok — az oldaton
átfolyó elektromos áram hatására — az oldatba merített vezetőkön, az ún. elektródákon elektron-
felvétellel, illetve elektronleadással (egyszerüsített leírásban) semleges atomokká alakulnak át és
kiválnak az oldatból.
548
ahol ev definiciószerűen a pozitív töltések sebességének irányába (tehát
elektronvezetés esetén az elektronok sebességével ellentétes irányba) mutató
egységvektor. Az áramsűrűség mértékegysége: A/m2.
" JdA
I=! (6.107b)
A
# A töltéshordozók sokrészecskerendszere a vezető huzal hossza mentén állandó
Vdriff sebességgel (a töltéshordozók rendezett mozgásának időbeli átlagsebességével
(ld.3.6.1.pont)) vándorolnak. Hangsúlyozzuk: állandó sebességgel, — annak
ellenére, hogy rájuk F=qE erő hat; ennek okait (gyorsulás után ütközések; fém esetén
az elektronok (egyszerüsített képben) a fém rezgő pozitív iontörzseivel és a fém
szennyezőivel ütköznek) a 3.6.1. pontban már elemeztük. A vezetőkben ez a
vándorlási sebesség meglepően kicsiny; a fémekben I=1A esetén ez a vándorlási
sebesség 10–1 mm/s nagyságrendű. (A 3.6.1 pont szerint I=nevdrift·A, és pl. Cu-ben
elektron
n=8,45·1028 m3 .
# Tételezzük fel, hogy a tér egy A zárt felülettel határolt tartományában található
töltésmennyiség állandó! Ekkor az A felülettel bezárt térfogatból adott idő alatt
ugyanannyi töltés áramlik ki, mint amennyi beáramlik. Az adott tartományon
átfolyó áram ekkor stacionárius, vagyis I=áll. A stacionárius áramsűrűség (mivel a
zárt A felületen belül q állandó) forrásmentes:
"
o JdA = 0
! (6.108a)
A
Ennek differenciális alakja (ld. a Függelék F2 pontjában):
Forrás: http://www.doksi.hu
549
div J = 0 (6.108b)
Ha az A zárt felületbe időegység alatt beáramló, illetve onnan kiáramló töltések
mennyisége különböző, akkor a felületen belül a töltés mennyisége változik.
d
" "
dt ! ' dV = –
o JdA
!
V A
('
"
! (t dV = – "
o JdA
! (6.109)
V A
A (6.109) töltésmegmaradást kifejező kontinuitási egyenlet
integrális alakja (ld. 1.3.4.).
('
Ha a térfogat nagyságát minden határon túl csökkentjük, akkor benne térbeli változásától
(t
('
eltekinthetünk, azaz -t a (6.109) baloldalán kiemelhetjük az integráljel alól:
(t
('
= – div J
(t
illetve
('
+ div J = 0 (6.109a)
(t
550
i
Kirchhoff I. törvénye*,
másnéven a “csomópont törvény”. Ez a töltésmegmaradást
o J dA = 0 egyenlet (6.108a) következménye: * "
kifejező "
! ! Ji dAi = 0.
A i Ai
# Áramforrások
elektródból áll, melyek mindegyike saját ionjait tartalmazó sóoldatba (ún. elektrolitba)
merül (ld. 6.35. ábrát). A fém—elektrolit határfelületeken, az ott végbemenő
elektrokémiai folyamatok következtében potenciálkülönbség, az ún. elektródpotenciál
(ld. 5.5.1. pont, (5.126) képlet) alakul ki, mely árammentes, kváziegyensúlyi
állapotban jellemző az adott fém—elektrolit párra.
551
6.35. ábra. A galvánelem értelmezéséhez. A galvánelem két cellából áll, amelyeket az
oldatok között egy B, ún. áramkulcs köt össze.
A galvánelemek terheletlen (kvázi–árammentes) állapotában a galvánelemek
elektródjai között fellépő és nagy belső ellenállású műszerrel ilyen körülmények
között mérhető feszültséget forrásfeszültségnek* nevezzük.
I=G·U (6.110a)
552
A
A G arányossági tényező neve: vezetés, SI egysége a Siemens: 1 S = 1 V * A G
reciprokát ellenállásnak nevezzük és R-el jelöljük; mértékegysége az ohm, jele +;
V
1 + = 1 A. E szerint 1 + = 1 S–1. Az (6.110a ) egyenletet R-el felírva
U = RI (6.110b)
Minden reális áramköri elem jellemzője, hogy van ellenállása (angolul: resistance),
— azonban nem minden áramköri elemre érvényes az Ohm–törvény. Az Ohm–
törvényt követő áramköri elemeket ellenállásnak, pontosabban ohmos
ellenállásoknak nevezzük (angolul: resistor, innen jön az R jelölés).
Számos olyan elektromos eszköz van, amelyik nem követi a lineáris (6.110) U–I
összefüggést (ilyen pl. az egyenirányitó dióda, vagy ilyen pl. egy alagút dióda): ezeket
nemlineáris áramköri elemeknek nevezzük.
áramsűrűséggel és az E térerõsséggel is:
* Angolszász országokban szokásos még az mho (ohm fordítva írva) jelölés is.
Forrás: http://www.doksi.hu
553
' – '0
= - ( T – T0 ) (6.113)
'0
összefüggés. Az - arányossági tényezőt a fajlagos ellenállás hőmérsékleti
együtthatójának (koefficiensének) nevezzük és '0 a T0 referencia
hőmérséklethez tartozó fajlagos ellenállás. A (6.113) összefüggés linearitása
nem túl széles hőmérsékletintervallumba érvényes (ld. 1.2.4. pontot).
6.2. Táblázat
Néhány anyag fajlagos ellenállása (') és annak hőmérsékleti együtthatói
(-) szobahőmérsékleten (20 oC-on).
Anyag '[+·m] -[1/oC]
Vezetők:
Ezüst (Ag) 1,62·10–8 4,1·10–3
–8
Vörösréz (Cu) 1,69·10 4,3·10–3
Aluminium (Al) 2,75·10–8 4,4·10–3
–8
Vas 9,68·10 6,5·10–3
Platina (Pt) 10,6·10–8 3,9·10–3
–5
Grafit 1,4·10
Ellenállás anyagként használt
vezetők:
Manganin a) 44·10–8 2·10–6 (!)
(84 % Cu, 12 % Mn, 4 % Ni)
Konstantána) 50·10–8 3·10–6 (!)
Nikrómb) 100·10–8 0,4·10–3
Félvezetők:
Szilicium (Si) 2,5·103 – 70·10–3
n-tipusú c) 8,7·10–4 –
d) –3
p-tipusú Si 2,8·10 –
Szigetelők:
Üveg 1010 – 1014
Porcelán ) 1018 –
15
Csillám 2·10 –
Polistirol . 10 4
–
Olvasztott kvarc ) 1016 –
a) kis hőmérsékleti koefficiensű (kis --értékű) övözetek;
b) Ni-Cr ötvözet;
c) P-al adalékolt, 1023 m–3 töltéshordozó koncentrációval;
d) Al-al adalékolt, 1023 m–3 töltéshordozó koncentrációval
554
függően — néhány tíz K-en válik nullává.) A vezetők (fajlagos) ellenállásának hőmérséklettel
való növekedése ennek alapján a hőmozgás, az atomi rezgések amplitúdóinak növekedéséből
származik. A tiszta félvezetőkben az elektronok energiájában a vezetési sáv és a vegyértéksáv
között egy ún. tiltott sáv található (ez pl. szilícium esetében 300 K-en 1,2 eV); csak azok az
elektronok képesek részt venni a vezetésben, amelyek energiája elegendő a tiltott sáv
átlépéséhez. Ezeknek az elektronoknak a száma a hőmérséklet növelésével nő; a vezetésben
résztvevő töltéshordozók számának növekedése túlkompenzálja az ellenállásnak az atomi
rezgések miatt bekövetkező növekedését, ezért a félvezetők fajlagos ellenállása csökken a
hőmérséklet növekedésével. Adalékolt n-, ill. p- tipusú félvezetők esetében az adalékok
energia nivói kBT nagyságrendjében vannak a vezetési, ill. valencia sávtól, ezért fajlagos
ellenállásuk a tiszta félvezetők és a vezetők között helyezkedik el. Fajlagos ellenállásuk
csökken a hőmérséklettel. Az adalékolással a (többségi) töltéshordozók minősége és
koncentrációja (n-tipus: elektronok; p-tipus: lyukak) változtatható. A szigetelők tulajdonságai
azzal magyarázhatóak, hogy ezek tiltott sávja relatíve igen nagy ( tipikusan > 4,5 eV); a
szigetelők vezetési mechanizmusa és így fajlagos ellenállásuk hőmérsékletfüggése
anyagonként igen eltérő okokra vezethető vissza.
potenciális energiával kifejezve (mivel q ezekre q 1 0) az elektronok (a technikai
áramiránnyal szembe haladva) veszítenek potenciális energiájukból: $Epot 1 0!
* Gondoljunk analógiaként arra, hogy egy test súrlódása közben annak energiája szintén disszipálódik,
rendezetlen hőmozgássá alakul.
Forrás: http://www.doksi.hu
555
pontbeli DW elektromos munka (6.31) és (6.37) kifejezéseivel összevetjük, látható,
hogy a (6.114)-beli DQ egyenlő az áram dt idő alatt végzett DW munkájával.
t
W="
! UI dt (6.114b)
o
W = U·I·t (6.114c)
U2
P = UI = RI2 = (6.115)
R
Az elektromos munka SI mértékegysége fentieknek megfelelően
[J] = [ V·A·s]
4J7
3s6 = [V·A] = [W] (6.115a)
25
ahol a [W] egység neve watt. Ezt az egységet a skót James Wattról (1736-1819), a
gőzgép és sok más találmány feltalálójáról nevezték el.
556
elektromos természetű töltésszétválasztó erőket (pl. kettősrétegeket) is tartalmazó
áramkörökre is alkalmazható alakja:
IR + f= 0 (6.117)
"
o
! E dr = 0 [ld. (6.28)]
Stacionárius árammal átjárt hálózat bármely zárt áramkörében
(“hurkában”) az egyes szakaszok IiRi (illetve IiRb,i) feszültségeseinek
összege egyenlő az áramkörhurokban ható f forrásfeszültségek
előjeles*** összegével. Ha az előjeleket az I ill. f jelölésekbe
beleértjük, akkor a huroktörvény általános alakja
** Az áramkör ellenállásai között külön kell figyelembevenni, hogy a f forrás feszültség és a terhelés
alatt mérhető kapocsfeszültség közötti különbséget a telepek belső ellenállása (Rb) okozza és ez
(6.117)-ben egy IRb tagot jelent! Megjegyezzük, hogy kémiai áramforrásokra az így alkalmazott Ohm-
törvény csak közelítőleg érvényes.
*** Ennek során a (6.118) tagjait az alább következő példákból érthető (az önkényesen választható
körüljárási irányoktól függő) előjelekkel vesszük figyelembe. Ha a körüljárási irány az adott hurokban a
technikai áramiránnyal megegyezik, akkor az f az áramforrás negatív sarkától a pozitív felé mutat:
ilyen pl. egy galvánelemben a galvánelem belsejében érvényes áramirány (ld. 6.35. ábrát).
Forrás: http://www.doksi.hu
557
* Ii Ri + * Ii Rb,i = * f (6.118)
A huroktörvény az energiamegmaradás közvetlen következménye és a (6.116)
általánosított differenciális Ohm-törvényből — mint fentebb jeleztük — levezethető.
(Mivel (6.116) az áramkör minden helyén érvényes, a (6.116)-t — a (6.28)
figyelembevételével — az egész áramkörre integrálhatjuk.
a 8f Rb
b
Ro
– R0I – RbI + f = 0,
azaz
f
I=R +R
0 b
558
fokkal bonyolultabb. Tegyük fel, hogy mindkét telep belső ellenállása
0,5 +-nyi , azaz a 2 +-os ellenállás 0,5 + belső és 1,5 + külső ellenállásból
áll. A feladat az egyes elemeken folyó áramok és áramirányok meghatározása.
5V b 2+
6+
a c
I2
d 4+
3V
6.36b. ábra. Több mint egy telepet tartalmazó, két hurokból álló áramkör
egész hurok mentén állandó. Eszerint azokban az ágakban, amelyek több
hurokhoz tartoznak, az egyes hurkokban folyó áram algebrai összege folyik.
Az áramirányokat az ábrában körbefutó nyilakkal jelöltük. Ezzel kapcsolatban
két dolgot kell megjegyeznünk: 1. Mind az a, mind a c csomópontban teljesül
Kirchhoff első törvénye, mivel I1 és I2 belép és ki is lép mindkét
csompópontból. A feltételezés tehát helyes volt. 2. A 6 +-os ellenálláson
minkét áram áthalad.
559
32
I1 = = 0,728 A;
44
6
I2 = – = – 0,136 A;
44
Bár e 6.2.1. pontban csak egyenáramokkal és az előbbiekben az egyenáramú áram-
körökkel foglalkoztunk, ide iktatunk egy pontot (amelyre gondolatmenetünkhöz
szükségünk volt a 6.1.7. pontban és amelyet tulajdonképpen a 6.3. pontban kellene
tárgyalnunk), melyben az áramerősség időben változik:
q’(t)
U(t) = C
560
az időben nő, itt a q'(t) a kondenzátor pillanatnyi töltése. Azt tapasztaljuk, hogy q' és
U időben exponenciálisan (tehát nem ugrásszerűen!) nő, — a feszültség és a konden-
zátor töltésének értéke aszimptotikusan tart f -hez:
forrásfeszültség, a töltés pedig q=C f.
I
V
2
K R
1
I
Ef
(a)
q I0 Ef
Ef , C
R1
(~0,63Ef , C)
(~0,37I0)
9 t 9 t
(b) (c)
A növekedés időbeli függését úgy kaphatjuk meg, ha a 6.37a ábrán látható áram-
körre előjelhelyesen alkalmazzuk a Kirchhoff féle a huroktörvényt:
dq’ q’
f– dt R – C =0 (6.119a)
illetve
dq’ 1
dt R + C q’ = f , (6.119b)
Forrás: http://www.doksi.hu
561
dq’
ahol az (időfüggő) áramerősség helyére dt - írtunk. Ha t=0 időpontban a kondenzátor
(mint feltételeztük) töltetlen volt, azaz q’(t=0)=0, akkor (6.119) differenciálegyenlet
megoldása*
– t/RC
q’ = C f(1 – e ) (6.120a)
illetve
q’ – t/RC
Ukond(t) = C = f(1 – e ) (6.120b)
és
dq’ C f – t/RC
I(t) = dt = R e (6.120c)
t t
t
" " q’ dq’
; Ut I(t) dt = Wel = ; I(t) Rdt + "
2
! ! ! C dt dt
0 0 0
q
" q’
= I2 Rt + ; C dq’
!
q=0
Láthatóan a (6.114c) elektromos munka egy része Joule–hővé, egy része viszont
potenciális energiává alakul. A potenciális energiává alakult elektromos munka
562
q
1 q2
Wel = "
q’
;C dq’ = (ld.(6.95))
! 2C
q=0
# Kisülés (kisütés). A feltöltött kondenzátor kisütéséhez kapcsoljuk át K
kapcsolót (2)-es állásba, — ekkor a 6.37a ábra felső áramkörére az
dq’ q
R dt + C = 0 (6.121a)
– t/RC
q’ = C f e (6.122b)
dq’ – t/RC
I(t) = dt = – C f e (6.122c)
időállandót. Az I(t) függvényt mérve meghatározhatjuk a kondenzátor q töltését is.
Thales (i.e. 600 körül) leírta,** hogy a mágnesvasérc (magnetit) a lágyvasat magá-
hoz vonzza. Ma így mondanánk: permanens mágnesek (ilyen pl. az acél, részleteseb-
ben ld. 6.2.5.3. pontot ill. a szilárdtestfizika “mágneses anyagok” c. fejezetét) a lágy-
vasat magukhoz vonzzák.
A magnetit ún. állandó (permanens) mágnes. Egy acéltű szintén állandó mágnessé
tehető (mágnesezhető), pl. ha magnetittel megdörzsöljük, vagy erős mágneses térbe
* A 6.2.2. pontban ismertetett kísérletek során a mágnesrúd, szolenoid, egyenes vezető stb. körüli
közeg vákuum vagy levegő.
** William Gilbert (I. Erzsébet angol királynő udvari orvosa) tudománytörténeti kutatásai szerint a
fémbányászok és vasöntők már i.e. 800-ban felfedezték a magnetit nevű ércet és ismerték
tulajdonságait. Tudjuk, hogy a kínaiak ennél régebben használtak már iránytűt.
Forrás: http://www.doksi.hu
563
Ha egy mágnesrúd vagy elektromágnes pólusához lágyvas rúddal, illetve eredetileg
nem mágneses acéltűvel közelítünk, — a mágnesrúd (elektromágnes) mindkettőt az
u.n. mágneses megosztási jelentés következtében magához vonzza (ld. 6.38a ábrát) és
azok is mágneses tulajdonságúvá válnak, — éspedig (mint kis mágnestűvel
kimutatható) úgy, hogy ezeknek a mágnesrúd (elektromágnes) közelebbi pólusa felé
néző vége e pólussal ellentétes, távolabbi vége egynemű pólussá válik.
# A mágneses rúd körül tehát mágneses mező (erőtér) van, amely a mágneses
kölcsönhatásokat közvetiti. A mágnesrudat egy papírlappal letakarva, majd a
papírlapra lágyvasreszeléket szórva, a vasreszelék meghatározott vonalak mentén
sűrűsödik össze: a kis lágyvasszemcsék a mágneses megosztás következtében kis
mágneses dipólusokká alakulnak, és utóbbiak beállnak a mágnesrúd mágneses
erőterének irányába, — kirajzolják a mágnesrúd mágneses erőterének erővonalképét
(ld. 6.39e).
# Egy lágyvasból készült tárgyat közelítve a mágnesrúd különböző részeihez
megállapíthatjuk, hogy a mágnesrúd két vége fejti ki a vasra a legnagyobb erőt, míg a
mágnesrúd közepén a kölcsönhatás közel nulla. A mágnesrúd tehát egy mágneses
dipólus.
# A mágnesrúd (dipólus) két végét a mágnes pólusainak nevezzük. Az elektro-
mos töltéssel szemben azonban itt általában nem pozitív, illetve negatív pólusról,
hanem északi, illetve déli pólusról beszélünk*. Egy súlypontjában felfüggesztett
szabadon forgó mágnes jó közelítéssel észak-déli irányba áll be. A mágnes észak felé
mutató pólusát nevezzük megállapodásszerűen északi pólusnak. Tehát a Földnek
északon déli mágneses pólusa van.
* A pozitív < északi pólus (ill. negatív < déli pólus) analógia ugyanakkor hasznos: pl. egy mágneses
dipólus ugyanúgy viselkedik B térben, mint pe egy E térben!
Forrás: http://www.doksi.hu
564
6.38. ábra. Mágneses alapkísérletek
a) egy mágnes és egy lágyvas darab között mindig vonzó; b) két azonos mágneses pólus
között taszító; c) két ellentétes pólus között vonzó erőhatás lép fel. Ha egy permanens
mágnest (pl. egy mágnesezett biciklitengelyt) (d) feldarabolunk, akkor minden új darabka
(e) is mágnesrúd lesz!
# A mágnesek azonban lényegesen különböznek a makroszkopikus, vagy
mikroszkopikus elektromos dipólusoktól. Egy makroszkópikus elektromos dipólust
alkotó ellentétes előjelű töltések szétválaszthatóak. Egy makroszkopikus elektromos
dipólus "széttörhető". Amennyiben egy mágnesrudat törünk ketté (ld. 6.38d,e. ábra),
akkor két kisebb mágnesrudat kapunk; bármelyiket tovább darabolva mindegyik
darab dipólus marad.
565
beállító forgatónyomatékra (ld. 6.134); ill. a b.) ábrával kapcsolatban az F erőt
megszabó (6.129a) törvényre; ill. a.) ill. c.) ábrával kapcsolatban a B irányát
megszabó (6.139) Biot-Savart törvényére a jobbcsavar szabályra utalunk.
566
I
I
D B
I É
B
É
D F
(a) (b)
(c)
I
D É D É
B B
(d) (e)
567
6.40. ábra. Mágnesek és áramok megfeleltetése. a) a szolenoid mágneses
tulajdonságokat mutató menetekből, a mágnesrúd ún. mágneses
lamellákból állítható össze; b) egy köráram, illetve egy lamella
erővonalképe megfeleltethető egymásnak.
lákra) vághatjuk szét. Minden mágneses-lamella B tere egy megfelelő árammal
átjárt egymenetes tekercs (köráram, ld. 6.2.4. végét) B mágneses terének felel meg
(ld. 6.40. ábra). E jelenség első magyarázata Ampère-től származik (Ampère–
modell): a) Egy egymenetes (pl. köralakú) tekercsben az áram adott irányban egy
körben folyik (köráram), — a kialakuló mágneses B tér tehát egy köráram B
mágneses tere (ld. 6.2.4. pont végén); b) Ampère szerint a mágnesrúdban is vannak
köráramok. (Ezek természetéről Ampère semmit nem tudhatott.)
568
6.41. ábra. A mágnesség Ampère–féle köráram modellje.
Az Ia "atomi köráramok" mágneses tere a mágnes belsejében kioltja egymást.
Az atomi köráramok a palást mentén egyirányúak és egy I köráramnak
felelnek meg: a mágnes-lamella mágneses tere az így kialakuló köráram
mágneses terének felel meg.
Ugyancsak más okokra vezethető vissza az elektron, a proton, és a neutron saját
(u.n. intrinsic) mágneses momentuma. Ezek és az atommagok mágneses tulajdonságai
a kvantummechanika révén nyertek értelmezést, — de ezek a jelenségek ma még sok
tekintetben kutatás tárgyai.
569
A fentiekben kvalitatív módon foglalkoztunk a mágneses alapjelenségekkel.
Próbáljuk most meg tapasztalatainkat kvantitatív formába önteni! Helyezzünk egy
állandómágnes mellé egy elektromos töltést. Megállapíthatjuk, hogy semmilyen hatást
nem gyakorolnak egymásra. Kezdjük el azonban a töltést mozgatni, máris hatást
gyakorol a mágnesre, illetve az is őrá. A mágnes és egy árammal átjárt vezető között
fellépő, fentiekben (ld. 6.39b. ábrát) megismert kölcsönhatás is a mozgó töltések és a
mágnes közötti kölcsönhatás.
F > qv (6.123a)
körpályán mozognak, tehát az erő és a sebesség egymásra merőlegesek, így az erő
vektoriális szorzatként írható fel (q előjeles mennyiség, pl. elektronokra q = –e!):
FL = qv ? B (6.123b)
N s VAs 1 s Vs
1 T = 1 As m = 1 m As m = 1 m2 (6.123c)*
Amennyiben az illető térrészben elektromos tér is van, akkor a mozgó töltésre ható
teljes erő:
* Tipikus B értékek:
szupravezető mágnes közelében: 5 T
nagy elektromágnes közelében: 1 T
egy mágnesrúd pólusai közelében: 10–2 T
a Föld mágneses tere a felszin közelében: 10–4 T
Forrás: http://www.doksi.hu
570
FL = qE + qv ? B (6.124)
A (6.123b) egyenletben az FL erő irányát természetesen a vektorszorzat szabályai
szabják meg: az erő merőleges mind a v mind a B síkjára és iránya a jobbcsavar
emelkedése irányába mutat. Ha q 1 0 (pl. (–e)), akkor FL = – ev ? B = B ?ev. (ld. 6.42.
ábrát).
(Emlékeztetni szeretnénk arra, hogy az elektromos tér által a töltésre kifejtett erő
párhuzamos az elektromos térrel, F = qE.)
FL = Fcp
Forrás: http://www.doksi.hu
571
egyenletből határozható meg, amelyben Fcp a mágneses tér miatt fellépő centripetális
erő. Innen (skaláris írásmódra áttérve):
v²
qvB = m r
ahonnan a részecske pályájának sugara
mv
r = qB (6.125a)
Átrendezve a
q v
m = Br (6.125b)
egyenlethez jutunk. Pl. elektronra alkalmazva (melyre AqA= e ) így az e/m arány a
(6.125b) egyenletből, — a B, r és az elektronokat v sebességre gyorsító U feszültség
ismeretében a
2eU
v= me
A mágneses térbeli pálya sugara tehát a benne mozgó töltött részecske fajlagos
q
töltésével, a m hányadossal (pontosabban annak reciprokától) függ. Ez lehetővé teszi
számunkra, hogy tömegspektrometriás méréseket végezzünk: pl. B-t ismerjük és
gondoskodunk róla, hogy a térbe belépő mindenfajta részecske sebessége közel
azonos legyen, akkor a részecske pályasugarából azok fajlagos töltését, a töltés
ismeretében pedig a részecskék tömegét meghatározhatjuk.* Ezen elv alapján
határozta meg J.J.Thomson 1897-ben az elektronra e/m értékét ()1,7588·1011 C/kg). .
Ez a mágneses tömegspektrométerek elve. Az ilyen kísérletek nem nyújtanak
felvilágosítást külön-külön a töltésről és a tömegről, a töltés független
meghatározására viszont számos módszer ismeretes
# A ciklotron nevű részecskegyorsító a homogén mágneses tér segítségét hasz-
nálja fel a benne mozgó részecskék több részletben történő felgyorsítására. A mág-
neses térben körpályán mozgó töltött részecskék a 6.43. ábra szerint két 'D' alakú
elektróda között mozognak, amelyek között egy rés van. Amikor a részecskék az
ábrán 'P'-vel jelölt réshez érnek, az elektromos tér előjele olyan, hogy a részecskéket
W = qU munka árán gyorsítja. Amire a részecskék a 'Q' réshez érkeznek, az
elektromos tér irányát megfordítják, így a részecskék a 'Q' résben mozogva is
gyorsulnak. Ily módon minden körbejárás után 2 qU-val nő az energiájuk.
* Lásd pl. Dr. Hárs György: Fizikai Elektronika c. egyetemi jegyzetét (Műegyetemi Kiadó, 1992).
Forrás: http://www.doksi.hu
572
6.43. ábra. A ciklotron működési elve. (A B erővonalak a papír síkjára
merőlegesen kifelé mutatnak.) Az ábrán az elektronnyaláb pályáját is
berajzoltuk vékony nyilazott vonalakkal.
2rB m
T = v = 2B qB
ciklotronokban alkalmazott mágneses terek (amelyeket szupravezető mágnesekkel
állítanak elő) indukciója kb. 1,8 T.
573
felénk mutat, innen a ! jelölés: a nyíl hegyét látjuk, háttérben a toll képének
metszetét).
FL = – evd,el ? B 6.126a)
erő hat. Számítsuk most ki, mekkora erő hat a vezető egy d hosszú elemi
darabjára. E vezető elemhez rendeljünk egy irányított dl hosszat, melynek iránya
egyezzen meg a technikai áramiránnyal.
dl dl I
B Báramtól
I,J FL
FL Bkülső
B
(a) (b) (c)
6.44. ábra. Homogén B mágneses térben az árammal átjárt vezetőre erő hat.
Mivel a vezető AdlA= d hosszúságú elemi darabjában n·A·d elektron van, ahol n
az elektronok részecskesűrűsége, így a d hosszú A keresztmetszetű vezetőelemre
a vezető A$l A hosszúságú darabjára ható (Lorentz) erőt (ld. (6.126) $q-val
felírva:
$q
$F = $qvd,el ? B = – $l ? B = I$l ? B (6.128)
$t
Forrás: http://www.doksi.hu
574
ahol a $q elektronokra negatív érték és így Idl egy, az áramirányba mutató vektor. A
dl
(6.128) második egyenlőségjele után figyelembevettük, hogy vd,el = – .
dt
Egy hosszúságú vezetődarabra általános esetben:
F="
! Idl ? B (6.129a)
0
(g)
F=Il?B (6.129b)
B mágneses térben. Az elektromágneses momentum definiciója.
* Hans’Christian Oersted, a koppenhágai egyetem tanára 1820-ban fedezte fel, hogy az árammal átjárt
vezető körül mágneses tér alakul ki. André Marie Ampère ugyancsak 1820-ban kisérletileg
megállapította, hogy árammal átjárt vezetők között kölcsönhatás lép fel; kisérleti alapon tisztázta és
matematikailag egzaktul megfogalmazta a jelenséget leíró (6.129) erőtörvényt. Az eredeti erőtörvény
más alakú, levezetése nem a Lorentz erőtörvényből indul ki, — de az eredeti kifejezés egyenértékű a
mai (pontosabban a századfordulói) ismeretek alapján felírt (6.129) egyenlettel. (Lásd: Simonyi, a
Fizika Kultúrtörténete, id.mű “Ampère erőtörvény” fejezetét).
Forrás: http://www.doksi.hu
575
B
e l1 pm
I
F
-
l1,l3 l2
el 2
B
B
MF
F
I
el3
(a) (b)
pm
(c)
FL = I ll ? B
– FL = I l3 ? B
576
MF = l2 ? FL (6.130a)
L
Következőleg*:
A MF A = 2 FL sin- = I · A · B · sin- (6.130b)
L
Emiatt (ld. 6.2.5.1. pontot, ill. 6.3. Táblázatot) úgy járunk el, hogy úgy definiáljuk
a pm elektromágneses momentumot, hogy a mágneses térnek egy mágneses
dipólusra gyakorolt forgatónyomatékára az M = pe ? E (6.52) elekromos dipólusra
felírt egyenlettel fizikailag analóg kifejezést írunk fel:
MF = pm ? B (6.131a)
L
L
pm = IA 6.132)
képlettel definiálhatjuk.
577
Nm J m2 2
[pm] = = = VAs Vs = Am (6.132a)
T T
pm = NI · A (6.132b)
fentiekből adódóan az alábbi képlet adja:
MF (max)
B=
I·A
* Az iránytű a tapasztalatok szerint a B térben átmágneseződik, sőt a Föld mágneses tere is hat rá. A
helyette használt kisméretű áramhurok (lapos tekercs) pm értéke (ld. (6.132)) azonban független a B
mezőtől!
** Ezeket ma már csak demonstrációs kísérletekben használják. A mai technikában csak elektronikus,
félvezetőkből felépített műszereket használnak.
Forrás: http://www.doksi.hu
578
minimális.
# A (6.146) képletre és a mágneses dipólusok természetére a 6.2.5. pontban
visszatérünk.
6.2.4. Áramok mágneses tere*. A gerjesztési (vagy
Ampère-)** törvény (Maxwell I. törvényének
speciális esete). A gerjesztési törvény általános
alakja: a Biot-Savart törvény.
Savart a mágneses térerősség meghatározására egy másnestűt használtak és a tér
erősségére a mágnestű lengésidejéből következtettek.) A Biot-Savart törvény
kisérletileg közvetlenül nem ellenőrizhető (ld. a (6.139)-hez fűzött megjegyzéseket),
de a kivitelezhető és mérhető elrendezésekre belőle levezetett összefüggések igazolják
a törvényt. A Biot-Savart törvényből (6.139) tárgyalásunkban nem részletezhetően —
levezethető a gerjesztési törvény (6.137) melyet az angolszász és a francia területen
Ampère francia fizikusról neveztek el. A gerjesztési törvény magas szimmetriájú
esetekben kényelmesebben használható a számolásra. Ennek Maxwell által
általánosított változatát (ld.6.4. pont) nevezzük Maxwell I. törvényének. Mind a Biot-
Savart, mind a gerejesztési törvényből levezethető pl. a “végtelen” egyenes vezető
(6.133) mágneses B tere (ld. e pont 2. példáját).
579
Fel kell hívnunk a figyelmet e 6.2.4. pontban megjelenő &o állandó (&o a vákuum
permeabilitása) problémájára.Történetileg a probléma természetesen először a Biot-
Savart törvénynél (mai, B-vel felírt alakját a (6.139) egyenlet írja le) jelentkezett: a
(6.139) egyenletben szereplő &o arányossági tényező temrészetesen mértékrendszer
függő; az eredeti képletben már értéke és mértékegysége volt; e konstans adott
mértékegységrendszerben valamilyen formában átvivődik a Biot-Savart törvényből
levezetett valamennyi fent említett és nem említett képletre. A SI-rendszerben a
konstans értékét végül is (1948-ban), az I áramerősség SI-alapegység definiciójakor
rögzítették oly módon, hogy a I ) Iint reláció teljesüljön (ld. 6.2.1. pontot):
forrásmentességéből a (forrásmentes erőterek erővonalai önmagukban záródnak) és az
elrendezés szimmetriájából (mivel a feladat hengerszimmetrikus, a létrejövő erőtérnek
is hengerszimmetrikusnak kell lennie) megállapíthatjuk, hogy az indukcióvonalak a
vezetőre merőleges síkban fekvő, a vezetőre koncentrikus körök, és B értéke pedig
csak a vezetőtől való távolságtól függ (ld. 6.46a. ábrát).
A végtelen hosszú egyenes vezető mágneses tere mérések szerint arányos a benne
folyó árammal, továbbá fordítva arányos a vezetőtől mért 'r' távolsággal:
I
B=kr (6.133a)
és a koncentrikus kör alakú B vonalak irányítottsága az áramiránnyal jobbcsavart
alkot (ld. 6.46a ábrát és a (6.139) Biot-Savart törvényt). Az itt szereplő arányossági
tényező az SI-ben vákuumra:
&D
k= (6.133b)
2B
azaz
Forrás: http://www.doksi.hu
580
&0EI
B= (6.133c)*
2Br
4Vs 1 Vs 7 –7 henry
ahol &0 3m2 · · m =
2 A Am65 a vákuum permeabilitása, SI egysége 4B·10 m
4H Vs 7
3m = Am6 A &0 ezen értékét az áramerősség Si-egységével kapcsolatban rögzítették.
2 5
(Erről többet l. (6.134) egyenletek után)
Ez a tér merőleges az I2 árammal átjárt másik vezetőre és annak mentén állandó. Ezért
a 2-es vezető hosszára ható erő nagyságát az
F = I2 · · B1
F 2I1 I2 &0E
= (6.134b)
r 4B
* Az egyenes vezető tere egyszerűen le is vezethető a (6.137) gerjesztési törvényből vagy (axiomatikus
tárgyalásnál) a (6.139) Biot-Savart törvényből (ld. e pont 2. példáját).
Forrás: http://www.doksi.hu
581
6.46. ábra. a) Egyenes vezetőben folyó áram mágneses tere; b) két
árammal átfolyt vezető kölcsönhatása
(A ! a papír síkjából felénk irányuló, a F ezzel ellentétes B irányt jelöl.)
párhuzamos és egyirányú áramok vonzzák (ld. 6.46b. ábra), az ellentétes irányúak
pedig taszítják egymást; a B vonalak irányítottsága az áramiránnyal jobbcsavart alkot,
ld. a 6.46a. ábrát.
henry 4H7
választották. Szokásos megadni -ben, 3m6 -ben is. A [H] az induktivitás SI
m 2 5
egysége (ld. 6.3.2. pontot).
582
1
= c = 2,99792458·108 m/s
&0E80E
vagyis éppen a vákuumbeli fénysebesség pontos értéke, — &0 megválasztásával 80
értéket is definiáltuk (ld. 6.1.2. és 7.3.3. pontokat).
A definició megköveteli a két vezető közötti erő mérését, melyet a néhány eredeti
amper-mérőműszer hitelesítő helyen az u.n. árammérleggel (amper-mérleg, angolul:
current balance) végeznek. Itt két preciziós, rögzített szolenoid erőhatását mérik egy
közéjük tett mozgó tekercsre (egy lényegében egyszerű mérleggel, súlyokkal
kiegyensúlyozva méri az erőhatást).
MF = pm ? B (ld.(6.131))
definiciójából, mely egyúttal a B tér elsődleges mérési utasítása is. (ld. 6.2.3.3.
pontot)
A B mint alapvető térjellemző bevezetése az E < B fizikai analógia miatt is indokolt (ld. 6.2.5.2.
pont). Mivel a szabványos elnevezések nem változtak, a modern (főleg angolszász) irodalom mágneses
B térről, B-térről beszél; ezt mi is átvettük. Hangsúlyozzuk, hogy e szóhasználat nem szabványos, —
de didaktikailag indokolt.
583
(6.131), a (6.139) vagy — mivel tárgyalásunk során itt használtuk először — a (6.123)
Lorentz törvényből, ill. a (6.133) képletből egyaránt származtathatjuk, tehát e
sorrendben,
4 Nm J VAs7 4Vs7
[ B ] = 3Am2 = 2=
Am265 = 32m265 = [ T ] (6.135a)
2 Am
4 Vs 1 7 4Vs7
[ T ] = 3Am · A · m6 = 3m26 (6.135b)
2 5 2 5
4N s VAs 1 s 7 4Vs7
3As m = m = As m6 = 3m26 = [ T ] (6.135c)
2 5 2 5
4 Vs 1 7 4Vs7
[ T ] = 3Am · A · 6 = 3 26 (6.135d)
2 m5 2m 5
Vs
Tehát 1T=1 m2 .Az irodalomban gyakran használnak egy régi (nem SI) egységet
GB = "
o
! BdA=0 (6.136a)
A
felületre vett fluxusa nulla.
Ez a Maxwell III törvény integrális alakja.
A megfelelő differenciális alak
div B = 0 (6.136b)*
azaz: a mágneses tér forrásmentes (ld. F.2.Függeléket)
A mágneses indukció fluxusának saját mértékegysége is van; neve weber, a
mértékegység jele Wb
1 Wb = 1 Vs
Wb
1 T = 1 m2 (6.136c)
584
B2rB = &0I
nala menti integráljára ismerhetünk:
$ o
B2rB = "
! Bds
g
tehát
"
! Bds = &0I
o (6.137a)
(g)
# Ha egy tetszőleges zárt felület több (pl. N) áramvezetőt vagy egyet N-szer ölel
át, akkor:
"
o Bds = &0E* I = &0 NI
! (6.137b)
(g)
585
Felhasználva, hogy az I áram a J áramsűrűség nyílt felületre vett fluxusa, ez átír-
ható a
"
! Bds = #$ "
o
! JdA (6.137c)
(g) A
alakba.
Szavakban (az előző definíciót egy kissé másképpen fogalmazva):
a B indukcióvektor egy tetszőleges, zárt g görbére vett integrálja egyenlő
az adott görbére fektetett tetszőleges, nyílt A felületen áthaladó áramok
előjeles összegével.
Ez az ún. gerjesztési törvény, amely a Maxwell I. törvényének stacionárius
áramokra érvényes integrális alakja.*
A gerjesztési törvény deduktív tárgyalásban a (6.137) a Biot-Savart
törvénnyel (6.139) egyenértékű axiómának tekinthető.
Fontos megjegyzés: A gerjesztési törvény (6.137) alakjai csak akkor érvényesek, ha rendszerünk
vákuumban (közelítésként levegőben), esetleg homogén, izotróp (nem ferromágneses) mágneses
közegben van; utóbi esetben #0 helyére #0 #r irandó (ld.6.2.5.2. pontot). Ferromágneses közegben #r
használata formális (ld. 6.2.5.3. pontot)** .
Ha a gerjesztési törvényt inhomogén mágneses közegben kívánjuk használni, akkor a (6.137)
egyenletek nem érvényesek. Ilyenkor célszerű bevezetnünk a H mágneses térerősséget; a H-val felírt
gerjesztési törvény mindig (inhomogén mágneses közegre is) érvényes. Ugyanez vonatkozik a (6.139)
Biot-Savart törvényre. E problémakörrel a 6.2.6. pontban foglalkozunk.
A H-val felírt gerjesztési törvény
"
o "
! Hds = ! J dA (6.138a)
(g) A
A gerjesztési törvény differenciális alakját általános érvénye miatt szintén (6.138a)-ból vezetjük le!
A (6.138a) összefüggés baloldalát a Stokes-tétel*** szerint átírhatjuk
"
o "
! Hds = ! rot H dA
(g) A
586
ahol A a g zárt görbére fektetett tetszőleges nyílt felület. Utóbbi egyenletet átrendezhetjük a
"
! (rot H – J) dA = 0
A
alakba. Mivel ennek az összefüggésnek tetszőleges A felületre fenn kell állnia, az integrandusznak kell
nullának lennie, azaz
rot H = J (6.138b)
Ez a gerjesztési- (Maxwell I.) törvény stacionárius áramokra felírt differenciális
(lokális) alakja.
#0 I dl(r
dB = 3 (6.139)*
4' r
6.48. ábra. A Biot—Savart törvény a) egy dl hosszúságú áramdarab által
létrehozott tér; b) a teljes vezető által létrehozott tér kiszámítása
* A Biot-Savart törvény egy dq1 töltés által létrehozott térerősségjárulék képletéhez hasonlít:
1 dq1
dE1 = 3 r
4')$ r
(E * B analógia, ld. 6.2.5.2. pontot).
Forrás: http://www.doksi.hu
587
5.példát).
2. Példa. Egy végtelen hosszú egyenes vezető terét (ld. 6.130c) a Biot–
Savart törvényből is kiszámíthatjuk. Határozzuk meg a B tér nagyságát a
vezetőtől tetszőleges x távolságban! A használt jelöléseket a 6.49. ábráról
olvashatjuk le.
'
Az + szög helyett a , szögre áttérve (mivel sin + = cos ,, ha +-.-, + 2 .)
#0 I cos ,
dB = 2 d (6.140)
4' r
* A B iránya dl és r-el jobbcsavart alkot, tehát a papír síkjára merőlegesen befelé mutat (ezt jelzi a
6.49. ábrán a / jel, ami egy nyílvessző “tollára” emlékeztet).
Forrás: http://www.doksi.hu
588
Az ábráról leolvasható
tg , = x (6.141)
x
r= (6.142)
cos ,
összefüggéseket felhasználva a (6.140)-ban szereplő d és r mennyiségeket
kiküszöbölhetjük: mivel (6.141)-ből
x
d = d(x · tg ,) = d,
cos2,
és mivel (6.142)-ből
1 cos2 ,
r2 = x2
a (6.140) átírható
#0I cos ,
dB = d,
4' x
alakba.
–2
589
6.50. ábra. A (6.133c) egyenlet gerjesztési törvényből való levezetéséhez
Legyen a (6.137a)-ban kijelölt 'g' görbe egy r sugarú kör (ld. a 6.50. ábrát).
Mivel a B térerősség csak a vezetőtől való távolságtól függ, a kör mentén
állandó és mindenütt tangenciális, ezért Bds = Bds és B az integráljel alól
kiemelhető
"
o B ds = B "
! !o ds = B2r' = #$I
tehát valóban megkaptuk a (6.133c) egyenletet.
alkalmazásához vegyük fel a 6.51. ábrán látható, a toroid középvonalára eső
zárt (g) görbét!
"
o B ds = 2r'B
!
g
590
6.51. ábra. A zárt toroid mágneses terének számításához
a.) A toroid mágneses tere; b.) Segédábra a gerjesztési törvény toroidra
való alkalmazásához
A 'g' görbére illeszkedő A felületen (ld. b.) ábrát) az áram N-szer halad át, ahol
N a tekercs menetszáma. Így a gerjesztési törvény (6.134) alakjából
2r'B = #$N·I
azaz
NI
B = #$- (6.143)
2r'
ahol r a toroid (g) középvonalának sugara (ld. 6.51. ábrát), és így 2r' tekint-
hető egy menet vezető-menti hosszának.
(Konkrét számításokban megpróbáljuk a problémát kezelhető alakú, de azért még
elegendő pontosságú módon közelíteni. Az 4. példában például feltettük, hogy a tér a toroidon
kívül nulla, belül pedig homogén. A kapott eredményünk ezért szintén közelítő jellegű lés csak
keskeny toroidra, a toroid középpontjának közelében érvényes.)
591
as szakasszal párhuzamos
"
o B ds = "
! " B ds
! B ds = !
"III" "III"
B = #0 NI
amiből
NI
B = #o (6.144)
A vasmagos szolenoid esetével a 6.2.5.2. pontban foglalkozunk.
592
A (dl,r) szög most zérus, tehát szinusza 1. Az A helyen levő, az ábra síkjára
merőleges dl áramelem a P pontban ezért
#0I d
dB = 2
4' r
#0I d #0I d
dB1 = dB sin 0 = 2 =
4' r 4' a +R2
2
#0I 2'a2
B= 2 2 3/2 (6.145a)
4' (a +R )
A kör 0 középpontjában (R=0) pedig
#0I 2a2'
B= 3 (6.145b)
4' a
#0 pm
B= 3
4' a
alakú.
593
6.54. ábra. A jobbkéz–szabály
& Sokszor beszélünk egy köráram vagy egy zárt vezetőhurok B mágnes teréről. E
fogalmak makroszkópikus absztrakciók: úgy kezelhetők, mintha pl. a szolenoid egy
menetéről beszélnénk. A “köráram” fogalom önálló értelmet kaphat egy töltött
részecske keringésénél. Ilyennek tekinti a klasszikus fizika az atomban keringő
elektronokat (ld. 6.2.5.3. pontot).
6.2.5. Mágneses dipólusok.
A mágneses tér leírása mágneses tulajdonságú
közegben. A mikrofizikai leírás alapjai.
MF = pm ( B (ld. (6.131))
594
3J6 3 6
2T5 = 2 Am2 5 (ld. (6.132a))
1 4 1 4
& A B*E fizikai analógia alapján (ld. 6.2.5.2. pontot) közvetlenül felírható a
mágneses dipólus B térbeli potenciális energiája:
Epot(pm) = – pm · B (6.146)
& Ugyancsak fizikai analógia alapján felírhatjuk a dipólus által keltett erőteret; a
képlet alább érthető okok miatt a mágneses anyagokban levő atomi dipólusok
rendszerére is érvényes:
#0 93 pm r p <
B= 8 5 r – rm
3 ; (6.147)*
4' 7 r :
(Az olvasó vesse össze a képletet a köráram körüli tér (6.145) képletével!
Ilyen kölcsönhatások lépnek fel pl. mágneses anyagok állandó dipólusai között.
#0 2 pm,1 · pm,2
Epot = – (6.148a)*
4' r3
* A képletek vákuumra vonatkoznak, de így érvényesek akkor is, ha atomi mágneses dipólusokról van
szó egy mágneses anyag belsejében: a mágneses anyag belsejében a belső mágneses tér elhanyagolható.
Forrás: http://www.doksi.hu
595
momentumok rendeződésének, akkor szobahőmérsékleten csak az atomi
E
– pot
mágneses momentumok kb. e =-e–100-adszorosa lenne azonos irányba ren-
kBT
által gerjesztett) B0 külső mágneses térbe (pl. egy légmagos szolenoid belsejébe)
helyezünk, az anyag belsejében az atomokra a B0 tér hat, — hiszen az anyag
belsejében nincs számottevő belső mágneses tér.
596
E B
pE pm
(a) (b)
6.55. ábra.
Kísérleti tapasztalat, hogy mágneses anyagok jelenlétében a mágneses B tér értéke
(esetleg iránya) eltér a vákuumbeli B0 mágneses erőtérhez képest. Az anyagi közeg
ezen hatását az adott anyagi közeg mágneses tulajdonságai határozzák meg, — a
diamágneses anyagok kivételével B > B0.
@ pm pm,R 3Am2 A 6
M lim = V 2 m3 = m 5 (6.149)
V? 0 V 1 4
mely (nem túl erős mágnes tér esetén) jó közelítéssel arányos a mágneses anyagra ható
(a makroszkópikus áramok által pl. egy légmagos szolenoid belsejében létrehozott) B0
indukció vektor értékével:
Forrás: http://www.doksi.hu
597
1
M= A B (6.150)*
#0 m 0
& Az anyagi közeg hatására az indukció vektor megnő: a vákumbeli B0
indukcióvektor értékéhez képest B-re. Ennek az az oka, hogy a B0 értékéhez az anyagi
közeg mágneses dipólusainak vektori összege (BM) vektoriálisan és dimenzióhelyesen
hozzáadódik B0 értékéhez. A B0 és BM azonos irányúak: ld. 6.2.5.1. pontot és a
6.56.ábrát):
B (anyagi közegben) = B0 + #0 M B
= B0 + BM (6.151)
B0
(a)
B
B0 #0 M
(b)
6.56. ábra. Egy légmagos és egy vasmagos szolanodid a B0 és BM értelmezéséhez.
598
B = B0 + Am B0 = (1 + Am ) B0 (6.152)
adódik. Bevezetve
(1 + Am ) = #r (6.153)
az anyag #r relatív mágneses permeabilitását felírhatjuk, hogy
B
= #r ill. B = #r B0 (6.154)
B0
lényegesen csökkenti. A para- és diamágneses anyagok által létrehozott járulékos tér a
műszaki gyakorlatban általában elhanyagolható.
599
3A6
A H SI egysége az 2m5 . Régebbi (CGS) egysége az 1 oersted (Oe).
1 4
A
1 m = 1,257·10–2 Oe; 104 Oe C 7,96 · 105 A/m, ami #r = esetén B0 C1 T-nek felel
meg.
B0 = #0 H (6.155a)
A (6.137) homogén vákuumra igaz gerjesztési törvényt mostani jelölésünkkel
! B0 ds = #$ @ I = #0 "
"
o
! JdA
(g) A
Ugyanez vonatkozik a légmagos toroid (6.143) ill. szolenoid (6.144) képleteire is.
Ha a toroid belsejét homogén, azt teljesen elfoglaló mágneses közeggel töltjük ki,
akkor a (6.154) egyenlet értelmében a B0 helyet B-t kell írni, azaz az egyenletet #r-el
NI NI NI
B = #0#r = #0 + #0 (#r–1) = #0#r H (6.155a)
ahol
NI NI NI
B0 = #0 , BM = #0 (#r–1) , H=
Forrás: http://www.doksi.hu
600
végig kell szorozni (másképp fogalmazva #0 helyére mindenhol #0#r -t kell írni). Így
pl. a légmagos szolenoid (ill. a 2r'= középvonalú toroid)
NI
BB
= B$-.-#$- (ld. (6.143))
kifejezése helyett (#r relatív permeabilitású mágneses közeg, formálisan vasmagos
esetre) a
NI
B = #0 #r (6.157)
& Nem változtatja meg a mágneses közeg azokat a képleteket, amelyekben (SI-ben
felírva) nem szerepel a #0. Nem változnak a mágneses dipólusokra vonatkozó
képletek, ha azokat a mágneses anyag dipólusaira vonatkoztatjuk, mert az ilyen
anyagok atomok közötti terét vákuumnak tekinthetjük.
Forrás: http://www.doksi.hu
600
6.3. Táblázat Az elektrosztatika és elektromágnesség tér és anyagjellemzőinek analógia rendszere
Elektrosztatika Elektromágnesség I. Elektromágnesség II.
F MF = pm ( H, |pm |= #0 IA
* * MF = pm ( B, |pm| = IA
E=q
3 Nm VAs A6 3 Nm J VAs Vs 6
0
DH] 2
J
5 DB] = 2Am2 = Am2 = Am2 = m2 5
3N N J 1 VAs V6 = =
1V·s·m V·s·m
= V·s·m m4 = 1 4
DE] = 2C = As = m As = m·A·s = m5
1 4
→
pe E
→
pe B
→
pe B
pe = l·q ( − ) ← ( + ) [pe ] = [Cm] * *
D ( − ) → É ( + ) [pm ] = [Am ] pm D ( − ) → É( + )
2
E [p m ] = [ V·s·m] p m
B dip
dip B dip
Analógiák Analógiák
E * H, D * B , )r )0 = #r #0 1
E*B,D*H, )r )0 =
#r #0
@p 3 Cm As 6 @p*m 3 V·s·m Vs 6 @p 3 Am2 A 6
P = V e, 2 m3 = m2 5 M = V 2 m3 = m2 5 M = Vm 2 m3 = m 5
1 4 1 4 1 4
3 As V As 6 3 V·s A Vs6 1 3 A·m Vs 6
P = Ae )0 E (!) 2 V·m m = m2 5 M = Am #0 H, 2 A·m m = m25 M = Am B0 (!) , 2 V·s · m2 5
1 4 1 4 #0 1 4
E0 B
= E (!) ? )r E = E0 = B0 (!) ? #r B0 = B
)r #r
1
D E )0 E + P = )0 E + Ae )0 E = ? E = E0 – P
)0 B = B0 + #0 M (B= B0 + BM ) =
= (1 + Ae) )0 E
1 = B 0 + A m B 0 = ( 1 + Am ) B 0
D0 = )0 E0 , D = )r )0 E = )0 E0 H = H0 – M
#0 = #r B0 ? #r = ( 1 + Am)
E0 = )r E ? D = )r )0 E = )0 E0
3 Vs A Vs6 1 # B0 1 B
" B E #0 H0 2 · = 25 HE B–M= r – (# –1) B0 =
! DdA = q ? DA=FAA, D=FA
o #0 -#0 -#0 r #0
1 Am m m 4
A B E #0 H + M = #0 H + #0Am H = 1 1
H E B0 = B
#0 #0-#r
= #0 ( 1 + Am) H B
= #0 #r H
1
Megjegyzés: A 0 index a vákuumra utal. A D=)0 E + P ill. B = B0 + #0 M ill. H = B – M anizotróp és inhomogén közegben is érvényes.
#0
Forrás: http://www.doksi.hu
601
MF = pm ( H (6.158a)
| MF | 3 Nm J VAs A6
|H|= , 2Vsm = Vsm = Vsm = m5
| pm | 1 4
ld. 6.4. pontot) és a mágnesezettség együtt hozzák létre. c) ugyanakkor a B?E
analógia nem terjedhet ki az anyagok határfelületein történő viselkedésre: a
határfelületeken a E vektor normális komponense “törést” szenved, hiszen az E
vonalak egy része a polarizációs töltéseken végződik és így nem hatol be a
dielektrikumba; ugyanakkor, mivel nincsenek mágneses töltések, — a mágneses
anyagokban B (pontosabban ennek Bn normális komponense nem szenved törést
(ld.6.2.7.1.pontot).
6.2.5.3. A mágneses anyagok csoportosítása. Mikrofizikai alapok.
602
meghatározhatóak.*
(a pálya-, ill. spin mágneses momentumok) vektori eredőjének felel meg. Ez az eredő
zérus a lezárt elektronhéjak esetén, — így a nemesgáz konfigurációjú atomok,
molekulák, ionok esetében: az ilyen anyagok nem adnak paramágneses járulékot.
* GB GB
F = – pm,z (dia,indukált) , ahol >0 (6.158)
Gz Gz
GB GB
F = pm,z (para,állandó) , ahol >0 (6.159)
Gz Gz
603
jelentő Mmax értékét. Mmax -t akkor érnénk el, ha az összes atomi mágneses dipólus
beállt a tér irányába, azaz
N
Mmax = V pm (6.160)
A paramágneses anyagok mágneses dipólusai (a fent említett extrém eseteket
kivéve) azonban csak kis részben rendezettek. A tér irányába beállt állandó
mágneses momentumok tere (részbeni rendezettség esetén pedig ennek B0 irányú
komponense) mint láttuk, a külső B0 teret növeli, tehát az ezek által létrehozott BM
járulékos tér B0 irányú. A járulékos teret
N
BM = #0 M , M = V H pm > (6.161)
a csak részben rendezett pm mágneses momentumok H pm > átlagos értéke szabja meg.
Összevetve az (6.160) és (6.161) egyenleteket
M H pm >
= (6.162)
Mmax pm
B0
A 6.57. ábra M/Mmax értékét mutatja T függvényében kísérleti és elméleti adatok
alapján.
Curie 1,30 K
törv. 2,00 K
3,00 K
M/Mmax 4,21 K
Kvantum
elmélet
B0/t (T/K)
6.57. ábra. Paramágneses anyagok M/Mmax értékei B0 /T függvényéban.
604
származó Langevin-elmélet szerint
#0 M #0 N
Am =
B0 = B0 V H pm >
B0 /T HH 1 esetekre
2
pm B0 H pm > pm ·B0
H pm > = 3k T ill.
B pm = 3kBT
A Am ilyenkor
2
2 2
N pm 3 Vs 1 (Am ) 6
Am = #0 V 3k T , 2Am m3 VAs 5
B 1 4
1,48.10–8, ill. 2,34 .10–3.
605
& A mágneses pályamomentum klasszikus képlete. A klasszikus fizikában egy
atomi pályán keringő elektron pályamozgása egy köráramnak felel meg; a pálya-
mozgáshoz (6.132)-nek megfelelő mágneses pályamomentum tartozik. Az r sugarú
körpályán I szögsebességgel mozgó elektronnak megfelelő
I
I=e (6.163)
J'
eI 2 eI e e e
pm (klasszikus) = -r ' = 2 r2 = 2 vr = 2m mevr = 2m Lkl. (6.164)
J' e e
sebességgel: a lehetséges pályákat a Bohr-féle kvantumfeltétel (ld. (8.40) képletet)
adja meg; ez kimondja, hogy az elektron impulzusmomentumának abszolút értéke
csak az
e!
& Az 2m tényezőt Bohr–magnetonnak nevezik és #B-vel jelölik. SI egysége
e!
#B = 2m C 9,274078·10–24 Am2 (6.167)
606
&
A mágneses pályamomentum kvantummechanikai kifejezése. Az elektron(ok)
atommag körüli mozgásához rendelt mágneses momentum kvantummechanikai
kifejezése, — a (6.166) első egyenletébe az LBohr kifejezés helyére a
kvantummechanikai impulzusmomentum (6.169) kifejezését helyettesítve
e
pm, = 2m L (6.168)
e
e
pm, = 2m ! ( +1) = #B ( +1) (6.170)
e
(ld. (8.4.5. pontot), melynek abszolút értéke
3
L = ! s(s+1) = 2 ! (6.171)
1
ahol s = 2 az ún. spin kvantumszám. Uhlenbeck és Goudsmit 1925-ben kísérletekkel
kimutatták, hogy az elektron spinjéhez tartozó mágneses momentum értéke
607
jellemző kvantumszám (ld. 8.5.4. pontot) és gL az ún. Landé–faktor (ld. (8.238)
képletet), melynek értéke tiszta pályamomentumnál 1, tiszta spin-mágnesség esetén 2.
& A betöltetlen pályákon olyan eredő mágneses momentum alakul ki, hogy a
párosítatlan elektronspinek (ld. alábbi 6.4. táblázatot) eredője maximális legyen
(Hund I. szabálya). Ez többek között azt jelenti, hogy a betöltetlen elektronpályákon
levő párosítatlan elektronok spinjei eredő mágneses momentumot adnak.
6.4. Táblázat
1s 2s 2p
B
C
N
1s 2s 2p 3s 3p 3d 4s
Cr
Mn
Fe
Co
Ni
608
& A ferromágnesség
Ferromágneses anyagi közegben B/B0 = 103–104, ami formailag(!) igen nagy #r
értékeknek felel meg. A ferromágneses anyagokban a dipólusok járulékos terét szintén
állandó mágneses dipólusok okozzák. A ferromágneses anyagok egy rájuk jellemző
hőmérséklet, az u.n. Curie-hőmérséklet (jele TC K) felett paramágnesesessé válnak.
pl. Fe-nál 1,38·10–23 ·1043=1,44·10–20 J = 9·10–2 eVC10–1 eV. Vessük ezt össze a
mágneses dipólusok Epot értékének 10–4 eV nagyságrendjével, — ez ezerszer
nagyobb(!) kölcsönhatás, tehát biztosan nem mágneses kölcsönhatás!
609
6.58. ábra. Az Einstein—de Haas kísérlet
pm,z 2#B
A kísérlet eredményeképpen a M = =
Lz ! adódott. Ha ezt összevetjük a (6.173)-al és
hozzáfűzött megjegyzésekkel, akkor valóban a fentebb közölt megállapításra jutunk.
ferromágneses anyagoknál meglevő nagy kölcsönhatás a szomszédos spinek közötti
rövidtávú kvantummechanikai okokra visszavezethető kölcsönhatás.
610
mentén folyik (ld. 6.59a. ábrát).
M B
3
M sat Br Bsat
8
4
2 I.
II.
1 7
H -Hc Hc H
5
6 III.
-Msat -Bsat -Br
(a) (b)
B B
1,5
1,0
2
B, Wb/m
0,5
0
-0,5
H H
-1,0
-1,5
-15 -10 -5 0 5 10 15
-1
H, A·m
(c) (d)
611
Ha a mágnesezési ciklus pl. egy váltakozó árammal (ld. 6.5. pont) működtetett
szolenoid belsejébe helyezett ferromágneses anyagban folyik le, akkor minden
periódusban végigszaladunk a hiszterézis határgörbe 3 ? 4 ? 5 ? 6 ? 7 ? 8(=3)
határgörbéjén.
A ferromágneseket pl. úgy lehet lemágnesezni (ld. 6.59.d ábrát), hogy az anyagot
egyre csökkenő amplitudójú periódikus térbe helyezzük és így haladunk egy zérus Br
értékű origó felé.
6.5. Táblázat
Ferromágneses T C, K Mmax = Msat (OK) A/m
anyagok
Fe (99,98 s% 1043 1,39–5,99 ·105
Co 1400 1,17·104
Ni 631 4·105
Gd 292 1,6·105
Dy 85 1,53·105
612
3%Cu, 24%Co, 4,6 · 104 1,25 2 · 104
14%Ni)
Ferroxdur:
BaO(Fe2O3)6 1,6 · 105 0,35 1,2 · 104
ESD Fe-Co 8,2 · 104 0,9 4 · 104
Alnico 9 1,3 · 105 1,05 105
SmCo5 (66% Co+34%
Sm) 6,8 · 105 – 8,4 · 104
Permanens mágnesként nagy Br és nagy Hc értékű anyagokat használnak. A nagy
koercitiv erőt sokszor beépített hibákkal, precipitált szennyező tartományokkal érik el
és hőkezelés utáni gyors lehütéssel mechanikai feszültségeket építenek be. Nagy
koercitiv erejűek a kisszemcséjű (20 nm) mágneses anyagok: itt domén fal eltolódás
nem lehetséges. Az ilyen tipusú anyagok közül a Alnico sorozat a legismertebb. A kis
szemcséjű anyagok speciális esetei az u.n. pormágnesek; egyik fajtájuk a
báriumferriteken alapuló “Ferroxdur”. Olcsó permanens mágnesek készíthetőek nagy
karbontartalmú acélokból; a nagy karbontartalom gátolja a doménfalak eltolódását.
3. Példa. Becsüljük meg a Fe Msat értékét.
Megoldás:
N
Msat = V pm
613
Összevetve ezt a becsült értéket a 6.5. Táblázattal (ahol Msat értéke mondjuk
5·105 A/m) látható, hogy a mért és számított érték csak nagyságrendileg
egyezik.
4. Példa. Egy tipikus légmagos szolenoidban a mágneses B0 tér 6,5·10–4 T.
Vasmaggal ellátva a tér B=1,4 T-ra nő. Mekkora a relatív permeabilitás
névleges értéke ezen esetben? Számoljuk ki ezen adatokból Fe atom < pm >
mágneses momentumát!
Megoldás:
B 1,4
a) #r (névleges) = B = 6,5·10–4 = 2300
0
B – B0 1,4 – 6,5·10–4
M= = = 1,11·106 A/m
#0 4'·10–7
M 1,11·106
pm = N/V = 8,45·1028 = 1,31·10–23 J/T = 1,4 #B
Láthatóan e térerőnél még nem értük el a telítési (2,2 ·#B, ld.3.példát) értéket!
B 2,15
Msat C msat = = 1,71·106 A/m
0 4'·10–7
614
mágneses közeg homogén és izotróp; az egész teret kitölti; ilyen esetben a rendszer
és a jelenségek a mágneses B térrel jellemezhetők, leírhatók, a képletekbe !r relatív
permeabilitású közegben a !0 helyére !0" !r írható, — és érvényes a B= !0" !r H
(6.155) összefüggés. Tudomásul vettük, hogy ez utóbbi a 6.2.5.2. pontban leírt
fenttartásokkal, formálisan homogén ferro-, illetve ferrimágneses közegre is érvényes;
gondosan vigyáztunk arra, hogy a homogenitás ne sérüljön, — így pl. elvben végtelen
hosszú, szorosan tekercselt szolenoiddal, zárt toroidtekerccsel dolgoztunk, ahol a
tekercsen kívüli tér, a széleken, határfelületeken fellépő hatások elhagyagolhatóak
voltak. E feltételezés jogos lesz a 6.3. és 6.4. pontban is, és érvényes a 7. fejezetben is,
ahol az elektromágneses térrel, az elektromágneses hullámok szabad (pl antennáktól,
akadályoktól távoli) térben való terjedésével foglalkozunk.
mellett igazak maradnak, —messze nem elegendőek, nem elég hatékonyak.
összefüggés miatt
* $ $
# B0 dr = !0 # JdA
o (ld. (6.137c))
g A
Forrás: http://www.doksi.hu
615
o B dr = ! "! $ JdA
$
# (ld. (6.156))
0 r#
g A
alakú lesz. A (6.139) vákuumra felírt Biot-Savart törvény ilyen esetre (!0" helyére
!0"!r-t" írva) hasonlóképpen írható át. Következményként egy légmagos szolenoidra
érvényes
NI
B = !0 (ld.(6.143))
NI
B = !0 !r (ld.(6.157))
alakba írható fel. Láthatóan homogén mágneses közegre felírt kifejezések egy !r
tényezővel térnek el a vákuumra felírt, csak !0 tényezőt tartalmazó kifejezésektől.
B
H= (ld. (6.155))
!0!r
Savart törvény viszont vákuumra és homogén mágneses közegre azonos alakúak;
pl. a gerjesztési törvény H -val felírt alakja (ld.(6.138a)):
o H dr = $ J dA
$
# (6.175)
#
g A
ill.
rot H = J
vákuumra és homogén mágneses közegre azonos alakú*: a H mágneses térerősség
közvetlen kapcsolatban van a valódi (vezetési, makroszkópikus, külső gerjesztő)
áramokkal; a homogén, izotróp közegre H értéke kizárólag a gerjesztő áramokból
meghatározható. Pl. H értéke egy toroidban vagy egy végtelen hosszú szolenoidban
vákuumban ill. homogén mágneses anyag esetén egyaránt:
NI
H= (ld. (6.155a))
616
Látni fogjuk (ld. 6.2.6.2.pontot), hogy mindebből nem következik, hogy inhomogén
közegben pl. Hvasmag = Hlevegő; sőt éppen ez változik a határfelületen, miközben
Bvasmag = Blevegő.
6.2.6.1. A mágneses térjellemzőkre vonatkozó határfeltételek és törési
törvényük a mágneses anyagok határfelületein.
$
o
# B dA = 0 (ld.(6.136a))
g
$
o $
# H ds = #J d A (ld.(6.175))
g
$
o
# H ds =0 (6.175a)
g
alakot ölt.
& A határfeltételek felírása az inhomogén diektrikumoknál a 6.1.8. pontban
követett eljárást követi; az analóg egyenletek az inhomogén dielekrikumokra is
érvényes (6.70) Gauss-törvény q=0 esetre érvényes.
$
o
# D dA =0
A
617
$
o
# E ds =0 (ld. (6.28))
g
egyenlet.
& Legyen a két mágneses közeg ! '"!0"!r permeabilitása !1"ill("!2 . Kövessük B
esetében a 6.1.8. pontban D -re követett eljárást (6.33. ábra segítségével), ill. H
esetében az E-re követett eljárást (6.33b ábra segítségével).
Ez pl. a 6.62. ábrabeli légréses toroidra azt jelenti, hogy légrésbe (a középvonalra
merőleges felületen) a vasmagból a B vonalak folytonosan mennek át, azaz
Bvasmag * *
= Bv = Blégrés = Blr
Ugyanakkor (ld. (6.176c)) a H vonalak ugrást (törést) szenvednek:
definiciót a (6.176b-ből)
adódik, azaz
H1t = H2t (6.177b)
618
B +
2
B 2
t2
B
n2
B B
n1 t1
+ B
1
1
(2)
(1)
(a)
+
l
! ,
l
! +
v v
(b)
6. 60. ábra. A B térjellemző törése egy !1, illetve !2 permeabilitású
határfelületen (a); ugyanez egy vas (!v) — levegő (!l) határfelelete
tg +1 B1t/B1n B1t !1
= = = (6.178)
tg +2 B2t /B2n B2t !2
A 2. egyenlőség után figyelembe vettük, hogy B1n = B2n.
619
+l
B
A továbbiakban belátjuk, hogy a fenti
$
o H ds = $J d A (ld. (6.175))
# #
g A
620
s
NI NI NI
B = !0"!r = !0" + -m !0 = !0"!r H (6.179)
ahol
NI NI NI
B0 = !0" és BM = -m !0 és H = (6.179a)
(NI)zárt !0
Bzárt *
= B = !0"!r = [(NI)zárt + (!r –1) (NI) zárt ] (6.179b)
* A 6.62. ábra b.) és c.) része Simonyi: Villamosságtan, id.műből van (engedéllyel) átvéve.
Forrás: http://www.doksi.hu
621
s
(!r – 1) (NI)zárt (6.179c)
!0 s
Blégrés = [(NI)zárt + (!r –1) (NI)zárt – (!r –1) (NI)zárt ]
(NI)zárt
Bzárt = !0 !r
s
NI = (NI)zárt + (!r – 1) (NI)zárt (6.180a)
azzal a céllal, hogy az így megnövelt (NI) gerjesztéssel a légréses toroid esetében is a zárttal azonos
B = Bzárt értéket kapjunk. (Azt, hogy a (6.157)-beli (NI)zárt-t növeltük meg, azzal realizáljuk, hogy
(NI)zárt-at alább (6.157)-el fejezzük ki).
(NI)zárt B
B = !0"!r . (NI)zárt =
!0"!r
kifejezéssel; ekkor (B *
= Bzárt jelöléssel élve) adódik, hogy a zárttal azonos B érték eléréséhez az
B s B
NI = + (!r – 1) (6.180b)
!0"!r "!0"!r
B B B
NI = + s !r –s =
!0"!r "!0"!r "!0"!r
B B
= ( – s) +s
"!0"!r "!0
Forrás: http://www.doksi.hu
622
B B
NI = vas + (6.180c)
"!0"!r lev "!0
kifejezést kapjuk, ahol 6.2.6.1. pont (6.176b) egyenletéből következően, mivel B a határfelületre a
toroidban merőleges Bvas = Blev = B.
Felhasználva a
B
H= (ld. (6.155))
"!0"!r
egyenletté alakul.
o H ds = $ H ds + $ H ds = NI
$ (6.181)
# # vas # lev
vas lev
Az apróbetűs “levezetés”-ből néhány fontos tanulságot vonhatunk le;
B B
Hvas = ill. Hlev =
"!0"!r "!0
Forrás: http://www.doksi.hu
623
$ Bvas ds + $ Blev ds = NI
0 ! "! 0 !
# 0 r # 0
vas lev
mely a vonalmenti integrálást elvégezve (a vonal mentén Bvas = Blev = B
konstans és ds-el párhuzamos)
B
+ Bs = !0 NI
!r vas
! NI ! ! NI
Blégréses = 0 = 0 r
vas vas + !rs
+s
!r
NI
Bzárt = !0!r
alkalmazandó!)
6.2.7. A Hall–effektus
* Ezekről a pozitívan töltött (q = +e) "részecskékről" kimutatható, hogy ezek ún. lyukak (angolul: hole).
A lyuk valójában az ún. valenciasávban megjelenő elektronhiány, amely pontosan úgy mozog, mintha
egy pozitív töltésű részecske lenne.
Forrás: http://www.doksi.hu
624
Helyezzünk egy téglatest alakú,* nem szigetelő mintát egy áramkörbe és helyezzük
a mintát egy, a mintára merőleges B térbe! (ld. 6.63. ábra)! Kapcsoljunk a mintára az
ábra szerint egy elektrosztatikus feszültségmérőt,** és vezessünk a mintán keresztül I
áramot! Azt fogjuk tapasztalni, hogy a minta oldalára kapcsolt feszültségmérő
feszültséget jelez. A kialakuló feszültség az ún. Hall–feszültség, a jelenség pedig a
Hall–effektus.
UH
UH
EH EH
v
a v
I I
F F
B B
(a) (b)
6.63. ábra. A Hall-effektus, ha a) a töltéshordozó lyukak; b) ha a
töltéshordozó elektronok
áramban haladó q töltésű részecskékre az áram bekapcsolásakor először csak az
FL = q(v 2 B)
q(v 2 B) = –qE
** A feszültségmérő pozitív kapcsát forrasszuk a minta egyik (az ábrán a felénk eső) oldalára, a másik
kapcsot pedig a másikra. A feszültségmérő ezen kapcsolása a 6.63. ábrán mind az a), mind a b) esetre
azonos marad.
Forrás: http://www.doksi.hu
625
EH = vB (6.184a)
a Hall–feszültség pedig
UH = EH·d (6.184b)
UH = vBd (6.184c)
J 1 I IB
UH = vBd =
nq Bd = nq ad Bd = nqa (6.184d)
UH
RH 3 JBd (6.185a)
EH 1
RH = JB = qn (6.185b)
megegyező előjelű RH) előjelével!
1
RH = qn (ld. (6.185b))
illeve a
626
szilícium lyukvezető (p-típusú), a foszforral adalékolt szilícium pedig elektronvezető
(n-típusú). Pontosabban: a fent említettek a vezetést is meghatározó ún. többségi
töltéshordozók.
& Igen érdekes (ld. a 6.6. Táblázatot), hogy egyes fémek (félfémek), így pl. a
berillium (Be), a cink (Zn) és a kadmium (Cd) szintén többségi lyukvezetők: Hall-
együtthatójuk pozitív.
6.6. táblázat.
Hall-együtthatók mért értékei
Elem RH 4
(10–10 m3 A–1 s–1) (107 5–1 m–1)
Li –1,7 678
Na –2,1 2,3
Cu –4,2 6,4
Be +2,44 3,3
Mg –0,84 4,0
Zn +0,33 5,4
Cd +0,66 7,4
627
IDŐBEN VÁLTOZÓ ELEKTROMÁGNESES TEREK
ábra). Hasonló jelenség figyelhető meg, amikor a mágnes áll, és a hurkot közelítjük,
ill. távolítjuk. A mágnest egy árammal átjárt (vasmagos) szolenoidot-tekerccsel is
helyettesíthetjük (ld. 6.64b. ábra), sőt azt is megtehetjük, hogy a tekercset és a vezető
hurkot nem mozgatjuk egymáshoz képest, hanem csak az árammal átjárt tekercs
áramát vagy a hurok által körbefogott területet változtatjuk. Homogén mágneses
térben levő merev vezetőhurokban (ld. 6.64c ábrát) is áram keletkezik, ha a vezető
hurkot a “ t ” tengely körül elforgatjuk. Ha egy homogén B térben elhelyezett vezető
drótkeret (ld. 6.64d ábrát) egyik (ábránkon AC-vel jelölt) oldalát az ábrán jelölt
módon és irányban elmozdítjuk (azaz megnöveljük a mágneses térben levő keret által
bezárt felületet) akkor a keretben áram indul meg; a jelölt irányú mozgás és a papír
síkjába befelé irányuló (9) B tér esetén az indukált áramirányt az ábrán feltüntettük.
Forrás: http://www.doksi.hu
628
I I
B B
D É
I I
I
G G
R
(a) (b)
E
B
D C
A Ii
B R
C
I
G (d)
(c)
2
1 B 2
1 G
I
R G
R
(e) (f)
6.64. ábra. Indukciós alapkisérletek (ld. a szöveget).
Az ábrán B az indukcióvektor, Ii az indukált áram. A változás és hozzá
tartozó indukált áram azonos (folytonos, ill. szaggatott) vonallal vannak
jelölve.
Forrás: http://www.doksi.hu
629
! Különösen érdekes a 6.64f ábrán látható kísérlet. Ha az (1) zárt toroidban
(körtekercsben) folyó áram erősségét változtatjuk (ki-, illetve bekapcsolással, vagy
tolóellenállással), akkor (1)-t áthurkoló (2) tekercsben indukált áram keletkezik, holott
a (2) menetei nincsenek is mágneses térben (ld. 6.2.4. pont, 4. példa, toroid mágneses
tere). Ez a megállapítás még általánosabban is igaz; ld. alább “indukció vákuumban”.
! Megjegyezzük, hogy ha a 6.64c ábra szerinti elrendezésben a merev vezető hurkot
a pontozással jelzett helyzetben a B tér irányába, azzal párhuzamosan egyszerűen
eltoljuk, akkor a keretben nem keletkezik áram.
! A kísérleteink során az áramhurokba kapcsolt galvanométerrel észlelt áram az
ún.. indukált áram. Az indukált áram másodlagos jelenség: az indukált áram
keletkezésének elsődleges oka az u.n. indukált feszültség fellépte.
Vegyük észre, hogy
az indukált áram, illetve az azt létrehozó indukált feszültség
akkor lépett fel, ha kísérleteinkben a mágneses B tér "B = B ·A## ill.
&
"B = % B dA fluxusa* időben megváltozott.
$
A
Hangsúlyozzuk: megváltozott! Gondoljunk fenti megjegyzésünkre: ha a merev
vezető keretet úgy toltuk el, hogy a vezető keret (vagy annak egyes részei) metszik
ugyan a B erővonalakat, de ennek során a "B mágneses fluxus nem változott az idő
függvényében, — indukált feszültség, illetve áram nem keletkezik. Másszóval a
vezetőkeretben (hurokban, tekercsben) csak akkor indukálódik feszültség, ha az
áramhurok által közrefogott mágneses indukcióvonalak száma (fluxusa) időben
megváltozik.
Az indukált feszültség és előjele közvetlenül is mérhető, ha a hurok két pontja
között pl. elektrométerrel feszültséget mérünk (ld. pl. a 6.64a. ábrán bejelölt A és C
pontokhoz kötött műszert).
* Ha egy homogén B térben (pl. egy adott A menetkeresztmetszetű toroid vagy egy ideális tekercs
esetében) nem egyetlen menet, hanem pl. N azonos A felületű menet van, akkor a "B = B(NA) és így a
(6.186) ill. (6.187) szerint Ui értéke is nő. Lásd pl. a (6.206)-ra vezető számítást.
Forrás: http://www.doksi.hu
630
Ez a Faraday-féle indukciós törvény eredeti alakja!
! Az, hogy az indukált feszültség, illetve áram keletkezése kifejezetten a "B
indukciófluxus (tehát a B indukcióvektor fluxusa) időbeli változásával (és pl. nem a
H mágneses térerősség fluxusváltozásával) kapcsolatos, könnyen belátható ha az 6.64f
ábrabeli kísérletet, az ábrabeli vákuum (levegő) közeg helyett vasmaggal ellátott
körtekerccsel végezzük: ebben az esetben lényegesen megnő az indukált áram
erőssége; ugyanakkor tudjuk, hogy a vasmag bevitele a H mágneses térerősség értékét
(melyet kizárólag a toroidon átfolyó I áramerősség határoz meg) nem változtatja meg,
— kizárólag B értéke nő meg (r-szeresre a vákuum közegű toroidhoz képest.
! Állapítsuk most meg az indukált feszültség előjelét. Ha a tekercs, amelyben a
d#"B
dt hatására indukált feszültséget mérjük egy zárt áramkörben van, akkor a benne
indukált feszültség hatására ebben a körben indukált áram fog folyni; ez a tekercsen
átfolyó Ii indukált áram is kelt azonban mágneses teret. Ha az indukált feszültség által
létrehozott indukált Ii áram által keltett mágneses indukció az elsődleges, külső,
változó fluxusú B indukcióval egyirányú lenne, akkor ez hozzáadódna a pillanatnyi B-
hez, ily módon megnövelné "B változási sebességét. Ez viszont további magasabb
indukált feszültséget eredményezne, amelynek hatására nagyobb áram folyna, ami
viszont újabb "B sebességnövekedésre vezetne. Végső soron az indukált feszültség
végtelen nagyra nőne. Ez az energia-megmaradás miatt lehetetlen, tehát
egy zárt vezető hurokban (körtekercsben) az indukált feszültség
olyan előjelőjelű**, azaz az indukált áram olyan irányú, hogy az
indukált áram mágneses tere csökkentse az indukáló B tér indukáló
hatását (fluxusváltozását). Ez Lenz törvénye.***
* Tudománytörténetileg innen ered a B indukcióvektor elnevezés: az indukált feszültség a B
fluxusváltozásával arányos. A ma Faraday féle indukciós törvénynek nevezett törvényt maga Faraday
több különböző összefüggésben fogalmazta meg. A jelenlegi (6.186), illetve (6.187) illetve a (6.188)
képletek később alakultak ki; így pl. a (6.187) egyenlet Heinrich Lenz érdeme (1834). Faraday — mai
szemmel nézve — különleges érdeme a nyugvó vezetőben történő indukció felismerése: ez nem
vezethető vissza más alaptörvényre; a mozgó vezetőben levő indukció ugyanis (mint alábbiakban is
megmutatjuk) visszavezethető a Lorentz törvényre
** U pozitiv, ha a feszültségesés az áram irányába mutat. Ha az A és C mérőpontokon (ld. pl. a
6.64a ábrán) az áram A ) C irányban halad át, akkor, ha egy feszültségmérő (+) “high” pontját A
pontra kötjük, akkor a feszültségmrő UCA értékét (C feszültsége A-hoz képest) pozitív számként jelzi.
*** A Lenz-törvényt zárt vezető hurok esetére (tehát az indukált áramra) fogalmazták meg, de U
i
(ld. alább) vákuumban is indukálódik: ilyenkor úgy alkalmazzuk, hogy gondolatban elképzeljük a
vezető hurkot!
Forrás: http://www.doksi.hu
631
d#"B
Ui = – dt (6.187)
képletet kell használnunk.
A
n n
ds
U0
I ds ds
É É
É
D D
D
632
a 6.65b ábrán 5 egységnyi értékre változik, tehát a változás +2 egység. Látható, hogy
esetünkben a pozitív fluxusváltozás mellett az indukált áramirány olyan, hogy a
feszültség előjele negatív: ezt hozza összhangba a (6.187) egyenlet negatív előjele.
(Ha ds-t és ezzel a fluxus előjelét ellenkező irányúra választanánk, akkor a feszültség
előjele pozitív, a fluxusváltozás pedig negatív (–5 – (–3) = –2) lenne: a mínusz
előjelet ekkor is alkalmazni kell.)
Ha (ld. 6.65c ábrát) a vezetőhurokban áramforrás is van, akkor az eredő feszültség és az ez által
meghatározott eredő áramirány meghatározása szempontjából általában nem lényeges Ui előjele; ekkor
ugyanis általában az áramforrás határozza meg az áram irányt (ill. a feszültség előjelét ds irányát), — de
az I nagyságát az Ui előjelével befolyásolja: Kirchoff II. törvénye értelmében ugyanis I=(Ut+Uind)/R,
ahol Ut a telep forrás feszültsége és ahová Uind-t előjelhelyesen kell helyettesítenünk.
"B = NAB
Rántsuk ki most a B térből a próbatekercset, akkor ez a fluxus *RL idő múlva (ld.6.3.3.pontot) zérusra
csökken. A (6.187)-ből Uidt-t kifejezve és integrálva
* *
&Uidt = – ("B (*) – "B (t=0)) = R &Idt = "B (t=0) =NAB
$ $
0 0
kifejezést kapjuk. (R a próbatekercs + a galvanométer ellenállása.) A baloldalt a ballisztikus
galvanométerrel mérve, — (NA) ismeretében tehát B meghatározható.
o Edr = – + &
&
$ +t $
B dA (6.188)
g A
* A ballisztikus galvanométer egy nagy, T=20-60s lengésidejű tükrös galvanométer, amely alkalmas
*
a T-hez képest igen rövid * idő alatt átfolyó &
$ I(t)dt = , I - t = Q áramlökés mérésére: ugyanis az
0
áramlökés kis csillapodású galvanométer esetén arányos a galvanométer első maximális kitérésével
(ld.Budó II., id.mű 148-149.oldalt)
** Pontosabban: azon vezető alakja, amelyben a feszültség indukálódik. Pl. egy kör alakú dróthurok
esetén az A felület éppen úgy jelentheti a körhurok által bezárt sík körlapot, mint pl. a körre illeszthető
gömbsüvegnek a felületét. Mivel a B indukcióvonalak mindig zárt görbék, a körlapon és a
gömbsüvegen ugyanaz a fluxus megy át.
Forrás: http://www.doksi.hu
633
esetében elektromos potenciál nem definiálható. Ha &
$o E dr . 0, akkor rot E . 0 és így
(g)
az indukált elektromos tér önmagukba záródó erővonalakkal jellemezhető(ld. F3
Függeléket).
+B
rot E = – (6.189)
+t
&
$ E dr = &
o
$ (rot E)dA
(g) A
azaz a (6.189) baloldala egyenlő a tér rotációjának a g görbe által határolt felületen átmenő
fluxusával.
+
&
$ rot E dA = – +t &
$ B dA
A A
0 +B2
&
$ /rot E + +t 1 dA = 0
A
Ennek az egyenletnek tetszés szerinti A felületre érvényesnek kell lennie, ami csak akkor teljesül, ha
az integrandusz nulla, — vagyis
+B
rot E = – (6.190)
+t
634
(Ugy is mondhatjuk, hogy a zárt vezető csak az indukált tér, feszültség, áram
indikálására, kísérleti kimutatására szükséges.)
Ez az oka annak, hogy az elektromágneses tér képes a vákuumban tovaterjedni,
vagyis, hogy vannak elektromágneses hullámok.*
Ugyanakkor egy lényeges momentumra fel kell hívnunk az olvasó figyelmét: míg a
nyugvó vezetőkben, a vákuum esetében fellépő indukált feszültség, tér csak Faraday
törvény alapján értelmezhető, — a mozgó vezetőkben fellépő indukált feszültség más,
a Faraday törvénytől független törvényre is visszavezethető. A mozgó vezetőkben
indukált feszültség, illetve áram a Lorentz-erővel önmagában is értelmezhető.
sebességgel mozognak — az
FL= –ev 4 B = B 4 ev
635
C B
Ii
B ds
R
C
v
! !
A v
F56ev4B
v
A B
(a) (b)
(c)
–e Ei = –ev 4 B (6.191)
636
(régi nevén elektromotoros erő, jele eme) nagyságát nem a szokás (6.26) egyenlettel*,
hanem az ellentér jelleget (előjel!) figyelembevevő
&
Ui = % E dr (6.192)
$
képlet szerint számítjuk ki. A (6.191) figyelembevételével
Ui = E vB (6.193)
Ii = Ui / R (6.194)
—
AC = vezető darabra ható
F = I l 4#B (ld.(6.129b))
)
mágneses erővel. (Az áramforrásként tekinthető AC rúdban az áram iránya AC, így a
l irányítottsága is ez.) A vezető hurkon átfolyó áram munkája Joule hővé alakul.
r2
* U21 = – &Edr
$
r1
Forrás: http://www.doksi.hu
637
dA
Uind = B
dt
dA = ds
ds
Uind = B dt = B v (6.195)
Ei
Ei
P B
C B
r
I
v v
A
6.67. ábra. Az unipoláris indukció (Az ábrán egy homogén B térben vezető
korong forog bejelölt irányban. A vezető korong vezetési elektronjaira Lorentz erő
hat.)
Forrás: http://www.doksi.hu
638
FL= –ev 4 B = B 4 ev
kerületi sebessége (v=r7), melynek iránya a r sugárra merőleges.
– e Ei = – FL (6.196)
azaz
Ei = v B = r7B (6.197)
rB R
1
Ui = & Ei(r) dr = & (v x B) dr = & r7 B dr = 7 BR2 (6.198)
$ $ $ 2
rA g 0
indukált feszültség alakul ki, ahol R a korong sugara. (A (6.198) első egyenletben az
előjelben figyelembevettük, hogy az indukált tér “ellentér”.) Ha a tengely és a kerület
között zárt áramkört alakítunk ki, akkor az áramkörbe épített galvanométer Iind áramot
jelez.
1
ahol a dA a sugár dt alatt súrolt terület, dA = 2 7 dt R2 (hiszen a vektorszorzat alapján
2 dA = R 7 dt R sin 90o).
639
1. Példa.
! Örvény- (Foucault-) áramok.
erőt gyakorol, örvényáramokat hoz létre. A Lenz törvény értelmében a
fémlapban kialakuló örvényáramok mágneses tere olyan irányú, hogy a fémlapra
ható F= I l 4# B mágneses erő az örvényáramokat létrehozó mozgást fékezze. (A
fémlapra csak ott hat erő, ahol van mágneses indukció. Az örvényáramok
eredményeként a fémlap mozgása lefékeződik. Ezt a hatást a gyakorlatban az
elektromágneses fékek egy típusában, az ún. örvényáramú fékekben is alkalmaz-
zák.
640
! Vizsgáljunk két szolenoidot, melyek elég közel vannak egymáshoz és az egyik
tekercs mágneses B tere a másik tekercs helyén is számottevő.
(1) B (2)
R G
(1) B (2)
R G
6.68. ábra. A kölcsönös indukció
A kölcsönös indukció során indukált feszültség a (6.187) Faraday–féle indukciós
törvényből számítható. Nagysága és iránya (a megfelelő "B fluxuson keresztül) a két
tekercs geometriai adataitól és egymáshoz képesti helyzetétől, továbbá az indukciót
létrehozó áram változási sebességétől és a környező homogén közeg (r
permeabilitásától függ. A továbbiakban feltesszük, hogy a két tekercs alakja és
kölcsönös helyzete változatlan és a (r permeabilitása állandó (a közeg nem ferro-,
illetve ferrimágneses).
641
d#"B(2)
Ui(2) = – (6.199)
dt
Vegyük azonban figyelembe, hogy "B(2) az (1) tekercs által keltett B tértől függ,
amely viszont az (1) tekercsben folyó áramerősséggel arányos:*
"B(2) = M21I1 (6.200)
d#"B(2) dI1
Ui(2) = – = –M21 dt (6.201a)
dt
dI2
Ui(1) = –M12 dt (6.201b)
Vs
[M12] = A = 8s = H (6.203)
A
Ha az (1)-es tekercsben bekövetkező 1 s áramerősségváltozáskor a (2)-es
tekercsben 1 V feszültség indukálódik, akkor az M21 induktivitás 1 H, — és fordítva.
A kölcsönös induktivitás mértékegysége azonos az önindukciós tekerecsek
induktivitásával; erre ott még visszatérünk.
* Ld. a (6.144) egyenletet a (r=1 és a (6.157) egyenletet (r=konst esetére. A 6.68.ábra szerinti
elrendezés esetében e képletek paraméterei konstans értéken tarthatóak, de nem, vagy nehezen
meghatározhatóak: ezért most pontos képlet helyett a (6.200)-ban csak arányosságot tételezünk fel. A
6.69. ábrán látható elrendezésekben jó közelítésként a "B-re alkalmazhatóak a (6.144) ill.(6.157)
egyenletek.
642
! A kölcsönös induktivitás (M) kiszámítása általános esetre, bonyolult. A
közös nem mágneses magra ((r = 1 és (r . f(H)) tekercselt N1, ill. N2 menetszámú,
szorosan egymásba csévélt tekercsek kölcsönös induktivitásának kiszámítása viszont;
– pl. amikor a két tekercs hossza és ‘A’ keresztmetszete ugyanaz (ld. 6.69a. ábra) és a
geometria révén pontosan adott – egyszerű:
I1
2 2
A
! 1 1
V
U2
(a) (b)
Az "1" tekercsben folyó áram I1(t), akkor az általa létrehozott mágneses indukció
értéke ilyen esetre ismert (ld(6.144)):
N1 I1
B1 = (o (6.204)
643
ahol A az egy menet által közrefogott és indukcióvonalak által metszett terület. A "2"
tekercs összes menetére vett fluxus ezek szerint (6.204) figyelembevételével
N1 N2 A
"B,2 = N2·B1 ·A = (o I1 (6.205)
alakba írható.
A
M12 = (oN2N1 (6.207b)
vagyis
M12 = M21 = M (6.207c)
B
= (r (ld.(6.154))
B0
644
közeg (és így (r = f(H)); ekkor (r alatt (r (grafikonokból beírt) aktuális “effektív”
értékét kell érteni, ami nagyságrendileg 103-106 n egységrendű pozitív érték. Ezzel a
homogén, (r permeabilitású rendszerre az M kölcsönös induktivitási együtthatója a
(6.207a) helyett
A
M = (0(r N1N2
(6.208)
Megoldás:
(oN1N2A 4;·10–7·500·20·6·10–4
M12 = = = 2,5 10–6 H.
30·10–2
is megjelenik egy indukált feszültség. A jelenséget önindukciónak nevezzük; ezért ezt
a tekercs áramköri elemet szokták önindukciós tekercsnek is nevezni. Az Ui indukált
feszültség az őt létrehozó váltakozó áram U(t) feszültségével ellentétes irányú: úgy
hat, mintha a tekercs egy áramforrás lenne olyan polaritással, mely a tekercsben a lét-
dI
rehozó I(t) árammal ellentétes irányú áramot indukál, ha dt . 0. Általánosan fogalmaz-
va, az indukált feszültség olyan polaritású, hogy fékezi az indukált feszültséget
létrehozó (növekvő vagy csökkenő) áram változását. A tekercsen kialakuló indukált
feszültség:
dI
Ui = L = – L (6.209)
dt
645
Ha egy tekercset áramköri elemként alkalmazunk (RL vagy RCL váltakozó áramú
áramkörökben, ld. pl. 6.3.3. pontot), akkor a tekercs ohmos ellenállását vagy az
áramkör (vagy áramköri ág) többi ohmos ellenállásához adjuk hozzá, vagy külön
jelöljük így mindig egy “ideális induktivitással” számolunk és gyakran magát a
tekercset is induktivitásnak (angolul: inductance, vagy inductor) nevezzük.
LI = N "B
Innen az L önindukciós együttható (induktivitás):
N"B
L# I (6.210)
Mivel egy ideális légmagos szolenoidban (elhanyagolva a tekercs végeinek hatását)
NI
a mágneses B tér homogén és B = $0 A, a tekercsben a fluxus (ha a tekercs
keresztmetszete A),
NI
"B = BA = $0 A 6.211
amivel a légmagos idealizált szolenoid induktivitása
$0N2A
L= (6.212)**
646
' Vs J T·m *
[ L ] = &Am m = 2 =
A = H )( (6.212a)
% A
Mint már mondtuk, L mértékegysége a henry, jele H, egysége az 1 H. Itt hívjuk fel
a figyelmet arra, hogy
a $0 nemcsak az eddig definiált egységekben, hanem H/m-ben is megadható*
Vs ' T·m H *
$0 = 4 + · 10–7 Am & = A = m ) (6.213)
% (
IN
B = $0 (ld. (6.143))
2r+
megmutattuk azt is, hogy B/ B0 aránya
B
= $r (ld. (6.154))
B0
$0 N2 A $0 $r N2 A
L= (6.212) helyett L= (6.214)
647
L0 = = 0,12
= 1,17 · 10–5 H . 12 $H
$0,$r N2A
L= = $r,L0 . 2,7 · 10–2 H -,27 mH
B B 1·0,12
$r(effektiv) = B = = = 335
0 $0 I N 4 + · 10–7 · 3,8·75
szolenoidra
,L = $r L0 = 335 · 1,17 · 10–5 = 3,92 mH
648
A 6.1.7. pontban megvizsgáltuk a kapacitás, mint áramköri elem (ideális kondenzá-
tor) hatását egy RC áramkörben, illetve a kondenzátorok (általánosságban pedig az
elektromos tér) energiatároló képességét.
(a)
I I
E E
I* -
R R
E 1 14 E
31 0 6 7 ~ 0,63
R 2 e5 R
E 1 14 E
3 6 7 ~ 0,37
R 2 e5 R
8L t 8L t
(b) (c)
6.70. ábra. a) Egy RL áramkör egy f 9 = t forrás-(telep-) feszültségű teleppel. b) A (b)
ábra a bekapcsolás (K kapcsoló az “1” helyzetbe) utáni I(t) függvényt; c) a c) ábán a telep
kikapcsolás (K a “2” helyzetbe) utáni I(t) görbéjét mutatja a bekapcsolás utáni állandósult
(I*-al jelölt) állapot elérése után. A G egy kis beállási idejű galvanométer. Az a) ábrán az L
induktivitáson, a Lentz törvény értelmében kialakuló Ui = L feszültség előjelét is jeleztük:
(1)-el a be- és (2)-vel a kikapcsolás időszakában.
* Az ideális induktivitás foglamát az előző 6.3.2. pontban definiáltuk: mivel a tekercsek véges
ellenállású huzalból készülnek, a tekercsek ellenállását hozzáadjuk az áramkör egyéb ellenállásához;
ezzel a “reális induktivitást” egy vele soros R és egy “tiszta”, ideális induktivitásra bontottuk!
Forrás: http://www.doksi.hu
649
is), majd ezen állandó értéken marad. Ha az áramkör nem tartalmazná az L
induktivitást, az áram pillanatszerűen állna be. A jelenség oka L induktivitás kapcsán
fellépő
dI
Ui = L = – L dt (6.215)
időszakára felírjuk a Kirchhoff II. (hurok-) törvényt (ld. 6.118). Minden pillanatra
érvényes, hogy : = 0, azaz (az I(t) helyett egyszerűen I-t írva):
dI
t – IR – L dt = 0 (6.216)
dI
IR + L dt = 0 (6.217)
(kikapcsolás után)
Forrás: http://www.doksi.hu
650
1 –
R 4 R
–L·t
3t L·t 6 t
R21–e
I= illetve I=R e (6.216a) – (6.217a)
5
egyenleteket kapjuk. ( A t/R az ohmos ellenállásokon eső— L nélküli — áramerősség
érték.) A 6.70b,c ábrát és a (6.216a), illetve (6.217a) képleteket tanulmányozva
láthatjuk, hogy az időbeli változás egy
8RL = L / R
időállandóval, jellemezhető mely az adott áramkörbeli L és R értékeit tartalmazza.
t 1
Láthatóan, ha t = 8RL, akkor pl. kikapcsoláskor I = R e , azaz az áram éppen e-ed
részére csökken.
1. Példa. Legyen egy vasmagos tekercs induktivitása L=100H, az
áramkörben levő összes R értéke pedig R=20;, akkor 8RL = 5 s. Az
áramerősség 23 s alatt éri el állandó vagy közel nulla értékét.
2. Példa. Ha R=2000;, L=4H és t = 10 V. Az adatokból 8RL = 2 ms és
az állandó áramerősség értéket 8 ms alatt érjük el.
3. Példa. Legyen L=53 mH, az R= 0,37 ;, azaz legyen 8RL.0,14s.
1 t
Bekapcsolás után mikor éri el az áram az 2 R értéket? Jelöljük ezt az
időt t1/2-el!
1 t
Megoldás: Az I = 2 R értéket a (6.216a) képletbe helyettesítve:
1 t t1 –t /8RL 4
= 3 1 – e 1/2 6
2R R2 5
ahonnan
–t1/2 /8RL 1
e =2
és így t1/2 = 0,1 s
I t
= dI 1
= = dt
< t – IR L <
0 0
1 t
– · ln ( t – IR) = + A
R L
651
igen nagy indukált feszültség léphet fel, ami a kapcsolónál (áramszaggatónál, pl.
csengő esetén) szikrázáshoz, ívkisüléshez vezethet. A megszakításkor keletkező ív
ellen (különösen nagy L értékek esetén) pl. a kapcsoló olajba merítésével védekezni
kell.
1 q2 1
Epot = 2 C = 2 CU2 9
= Eel (ld.(6.59))
munkavégésre fordítható.
W = Utelep I(t) dt
munkát. (Az t helyett írtunk Utelep 9
= Ut-t, ahol a t index a “telep” szó rövidítése.)
dI(t)
Ut I(t) dt = I2 R dt + LI(t)
dt dt (6.218)
Forrás: http://www.doksi.hu
652
I0 2
LI0
Wm = = LI(t) dt = (6.219)*
< 2 = Em
0
1
! A 6.1.7. pontban a kondenzátor Eel = 2 CU2 képletéből kiindulva vezettük le az
elektromos erőtér wel energiasűrűségét. Kövessünk a mágneses erőtér wm energiasű-
rűségének kiszámításánál hasonló utat, — a légmagos toroid körtekercs
$0NI $0N2 A
B= ill. L= (ld. (6.143), ill. (6.212)
1 2 1 $0N A 1 B 42 1 B2
2
1 B2
Wm = Em = 2 LI = 2 ·3 6 = A · = 2 $0 V (6.220)
2,$0N5 2 $0
1 B2 1 'J*
wm = 2 = B·H, &m3) (6.221)
$0 2 % (
* J 2
A = J; (ld. (6.212a))
A2
Forrás: http://www.doksi.hu
653
1
wel = D E (6.222)
2
1
wm = 2 B H (6.223)
1 1
welm = 2 ( E D + B H ) = 2 (@0 @r E2 + $0 $r H2) (6.224a,b)
V
az elérhető maximális elektromos térerősség E = 106 m (ez a száraz
levegő átütési szilárdsága); egy vasmagos elektromágnes pólusai
közötti keskeny légrésben B / 0,8 T reális érték. A megfelelő
energiasűrűségek
1 1 1
wel = 2 @0 @r E2 , wm = 2 B2
$0 $r
654
elektromos és mágneses energiakifejezéseket és írjuk fel egy LC áramkörre az
energiamegmaradás kifejezését:
1 1 q2
Etot = Em+ Eel.= LI2 + (6.225)
2 2C
dEtot d 11 2 1 q2 4 dI q dq
dt = 3
dt 22 LI + 6
2C5 = LI dt + C dt = 0 (6.226)
dq(t) dI(t) d2 q(t)
I = dt és dt = dt2 (6.226a,b)
d2 q(t) 1
dt2 + LC q(t) = 0 (6.227)
D
q A x, L A m, ?2 = m A C–1
1 11
Epot (oszcillátor) = 2 kx2 A Eel (kond) = 2 C q2
Forrás: http://www.doksi.hu
655
1 1 2
Ekin = mv 2
A E =
2 m 2 LI
a (6.227) egyenlet megoldása pedig
1
– ?2 qmcos (?t +B0) + LC qm cos (?t + B0) = 0
1
?= (6.229)*
LC
van, az energia R-en történő disszipációja miatt a (6.226) egyenletben
dEtot dEtot
dt C 0,
2
hanem dt = – I R
ahol az elektromos teljesítmény negatív előjele arra utal, hogy az összenergia belső
energiává disszipálva csökken. Így a (6.226) egyenletet ill. annak (6.227) alakját a
(6.226a,b) jelölésekkel
d2q R dq q
+ + q=0 (6.230)**
dt2 L dt LC
656
rezgőmozgás csillapítási együtthatója; látható, hogy
R
2D#L
ill.
q(t) = qm e–Rt/2L cos (?’t + B0) (6.231a)
?’ 9
= ? –D
2 2
(6.232)
periódusok száma?
2+
T= = 8,70 · 10–4 s
?
2L
t = R · 0,693 = 0,011 s
Forrás: http://www.doksi.hu
657
t
= 12,6
T
6.3.5. Az elektromágneses indukció és az
elektromágnesség néhány alkalmazásának fizikai
alapjai.
generátor egy-egy tipusának fizikai alapelvét ismertetjük. Fel kell hívnunk az olvasó
figyelmét arra, hogy ahhoz, hogy az ilyen elektromos készülékek egyáltalában
működjenek (méginkább optimálisan működjenek), fizikai elveken túl a műszaki
megoldások sorozatát kell alkalmazni, a szerkezeti anyagok optimális
megválasztásáról nem is beszélve. Ezek vonatkozásában a megfelelő szaktárgyakra
utalunk.
* A zártmagú, gyakorlati célokra is alkalmazható transzformátor (ld. 6.71. ábrát) magyar találmány
(1882). A három feltaláló: Bláthy Ottó Titusz, Déry Miksa és Zipernovszky Károly. Az 1885-ös
budapesti világkiállításon már 16 ilyen működő transzformátor látta el árammal a díszvilágítást.
658
vasmag zárt mágneses kört alkosson; A tekercseket szorosan egymás fölé tekercselik,
így mind a primer, mind a szekunder tekercs hossza ‘ ’. (ld. 6.71. ábrát).
6. 71. ábra. A transzformátor egy lehetséges kiviteli módja. A B
erővonalakat (az adott elrendezésben) szaggatott vonallal berajzoltuk.
d"B d(B·A)
dt = dt
1d"B4 1d"B4
3 6 = 3 6
2 dt 5primér 2 dt 5szekunder
659
primér tekercs menetszáma N1, a szekunderé N2, — akkor a primér tekercs U1 ill. a
szekunder terkercs U2 tekercsfeszültségeire:
d"G
U1 = dt N1 (6.233a)
d"G
U2 = dt N2 (6233b)
U1 N1
U2 = N2 (6.234)
U1I1 = U1I2
I1 N2
I2 = N1 (6.235)
kifejezés adódik. Vagyis az áramok az áttétel reciprokával transzformálódnak.
660
A (6.234) egyenlet a terheletlen transzformátor esetére a kölcsönös indukció képleteiből is
levezethető. A transzformátor akkor terheletlen, ha a szekundér tekercsben nem folyik áram: I2 = 0.
(Ugyanakkor a primér tekercsben ilyenkor is folyik I1 üresjárási (vagy meddő) áram: I1=U1/Z1, ahol a Z1
a primér tekercs impedanciája, ld. 6.5. pontot.)
dI1 dI1
Mivel (ld.(6.201a)) ekkor HUi2H = M21 és (ld.(6.209)) HUi1H = L , így
dt dt
U2 M21
= .
U1 L
A 2 A
A (6.208) alapján M21 = $o$r N2N1 , míg (6.214) alapján L = $o$r N1 ; a két kifejezés
hányadosából (6.234) adódik. .
Tekintsük a 6.72a. ábrán látható elvi elrendezést, mely egy egyszerű egyfázisú
váltóáramú generátor működési elvét mutatja. A "B = =
< BdA fluxus A keresztmet-
A
szetű N menetű kereten (tekercsen):
"B = NBA cos I(t) = NBA cos ?t (ha t=0 nál ?t =,I=0) (6.236a)
1 u(t)4
Ha a keret és a fogyasztó ellenállása R, akkor mivel 3i(t) = R 6
2 5
NAB?
R sin?t = im sin ?t
i(t) = (6.236c)
Forrás: http://www.doksi.hu
661
(a) B
kefék
B B
0° 90° 180° 270° 360° forgásszög
0 +/2 + 3+/2 2+
(b)
Uind
I-?t
t
2 1
T- -
? f
b
D
É
(c) a c
É
~ D
d
662
határozza meg (ld. még alább).
Az 6.72a. ábrán látható elrendezés ún. “külső pólusú” elrendezés, azaz a mágneses
mezőt a külső állórész (sztátor) gerjeszti, — kis teljesítményű esetben gyakran állandó
mágneses pólusokkal.
gépek is készíthetők.
663
sú váltakozó feszültség, ill. áram indukálódik hat kivezetéssel. Ha ezekből a megfelelő
hármat egyesítik (ez az általában földelt nullvezeték), akkor a fogyasztóhoz az áramot
4 vezeték továbbítja, melyen a fogyasztó számára kétféle feszültség áll rendelkezésre:
szokásosan a nullvezeték és egy “fázisvezeték” között U=230V, két fázisvezeték
között pedig 398 V ( 3·230=398) effektív feszültség.
A mágneses mezőt gerjesztő nagyellenállású tekercset az armatúra tekerccsel
sorosan, párhuzamosan, illetve (a gerejesztőtekercset kétfelé osztva) vegyes
kapcsolásban kötik be: mindegyik más “terhelési karakterisztikát” ad. A részletekkel
kapcsolatban a szaktárgyi anyagra utalunk.
664
állórész kommutátor az állórész
forgórész
tekercsei
É
állórész
É B D
forgórész a forgórész
vezető D tekercsei
szigetelés
félhenger
(a) (b)
könnyen megérthetjük (ld. 6.73a ábrát). A mágneses mezőbe helyezett árammal átjárt
vezető hurokra a Lorentz erő, mint erőpár MFL forgatónyomatékot gyakorol (ld. a
(6.131) képletet), melynek abszolút értékét
M = pm · B · sin I (ld.(6.131a))
kifejezés, irányát pedig a keretbe vezetett áram iránya adja meg (ld.6.45c. ábra, pm az
I áramiránnyal jobbcsavart alkot) és pm = IA ill. N menetes keret (lapos tekercs)
esetén pm = NIA, ld.(6.132b) képletet. Ezek alapján (6.131a) kifejezést
M = NIAB sin I, ,,,,,,,(6.237)
665
A B-térben forgó keretben természetesen folyamatosan áram indukálódik, mely
gyengíti az eredeti áram változását (Lenz törvénye). Ezért — ha az egyszerűség
kedvéért feltesszük, hogy a mezőmágnes permanens mágnes és az armatúra R
ellenállása mellett az áramkör többi részének ellenállása elhanyagolható — az
armatúrán átmenő áram intenzitása:
U – Ui
I= (6.238)
R
P = UI = UiI + I2 R (6.239)
Az I2 R tag nyilván a Joule-hővé alakult résznek, UiI pedig a motor által végzett
mechanikai munkának felel meg. Ezért a motor hatásfoka:
UiI Ui 1 Ui4
J = P = U + IR 3 = U 6
i 2 5
annál nagyobb, minél kisebb a motor R ohmos ellenállása.
666
A Maxwell egyenletek rendszere.
(Időben váltakozó elektromágneses terek II.)
6.7. Táblázat
Alapvető
Sor- A törvény megnevezése Az integrális alak
(megalapozó)
szám
kísérleti
*
eredmény.
1. Gerjesztési- (Ampère-) A vezetőben
"
o " (6.138a)
folyó áram
! H dr = ! JdA
törvény (Maxwell I. (6.175) mágnes tere.
speciális esete) (g) A
667
számára azonban indokolatlannak és elfogadhatatlannak tünt.
Ha a mágneses tér változása (ld. a II. egyenlet jobboldalát) elektromos teret kelt,
akkor a szimmetria megköveteli (ismerte fel Maxwell), hogy az elektromos tér
változása mágneses teret keltsen; tehát a szimmetria megköveteli az I. egyenlet jobb-
oldalának kiegészítését; az I. egyenletet kiegészítő kifejezésnek szimmetria okokból
(Maxwell, 1873)
"
o Hdr = . . . . . . . + " #D dA (6.240)
! ! #t
A A
"
o Hdr = " " #D
! ! J dA + ! #t dA (6.241)
A A A
Az eredeti
" H dr = " J dA (ld.(6.175))
! !
(g) A
* A szimmetria az E ' B fizikailag analóg mennyiségek között jobban látszana, ha az egyenleteket pl.
vákuumra írtuk volna fel. Ennek átgondolását az olvasóra bízzuk.
Forrás: http://www.doksi.hu
668
" #D dA , * As 1 2 -
) m2 s m = A,
! #t ( +
A
kiegészítése áramerősség dimenziójú, de ez az áram láthatóan nem egy vezetőben
(nem zárt vezető áramkörben) folyó vezetési áramhoz kötődik, hiszen azt az eredeti
gerjesztési törvény már tartalmazza. A Maxwell féle kiegészítés bármely dielektrikum,
levegő vagy vákuum közegbeli elektromos tér megváltozása esetére érvényes.
** A II. Maxwell-egyenletben az I Maxwell törvény J-t tartalmazó tagjának megfelelő tag a “mágneses
vezetési áram” lenne; ilyen azonban nem létezik, mert mágneses töltések nincsenek
Forrás: http://www.doksi.hu
669
I
2
K R
A
1
C
I I
(a) (b)
(g1) (g2) (g3)
%A
I
J J
%A
D D
#t #t
(c) (d)
megfelelő lesz. (Utóbbi, mint megegyeztünk, azt jelenti, hogy az egyik fegyverzet
töltése +q, a másiké pedig –q). A feltöltés időtartama alatt az áramkörben I(t) áram
folyik.
670
érvényes. Az A2 jelű felületet ugyanakkor nem metszi a vezető, tehát eddigi tudásunk
szerint azt mondanánk, hogy nem is folyik rajta áram keresztül.
Az eltolási áram megértéséhez tekintsük most a 6.74c ábrát, mely az áramkör sík-
kondenzátor körüli részének kinagyítása. A síkkondenzátorra (6.70c) alapján
q = DA (6.243)
%A,v = D (6.244)
dq d(DA) d1D
dt = dt & Ielt
= I
dt vez = (6.245)
dA (6.246)
! #t
A
alakba írhatunk.
* Az elnevezés tudománytörténeti eredetű: eleinte úgy képzelték, hogy a kondenzátorok közötti eltolási
áram a dielektrikumban töltések eltolódásával jár. Később (főleg az “éter elmélet” (ld. 2.2.3. pontot )
feladása és a vákuumban is terjedő elektromágneses tér ismeretében) ez a modell elavult. Angol
elnevezése: displacement current, németül: Verschiebungsstrom.
** Ezen elképzelésre matematikailag nincs szükség: a fluxus a vonalmenti körintegrál “g” zárt vonalára
illeszkedő bármely felületre (tehát pl. egy vékony a vezető körüli g1 hurokra, a kondenzátor lemezek
közé kiterjeszkedő gömbsöveg felületre (ld.6.74b ábra A felülete) is azonos!
Forrás: http://www.doksi.hu
671
4 dD7
div 3 J + dt 6 = 0 (6.247)
2 5
kiegészítésével zárt áramkörnek tekinthető: nincs tehát ellentmondás, ha a
gerjesztési törvényt “nyilt” áramkörre is alkalmazzuk. Maxwell intuitiv gondolatát,
miszerint a gerjesztési törvény nyitott áramkörökre is érvényes így (ha csak egy
egyszerűsített modellen is) mi is igazoltuk.
Hasonlóan a (6.138a) ill. (6.175) képlethez a (6.240) jobboldalán szereplő
integrálokat egy zárt g görbére (ld. 6.74b. ábrát) illeszkedő tetszőleges alakú nyílt A
felületre kell kiszámolni.
Az eltolási áram által indukált mágneses tér technikai okokból közvetlenül nem
mutatható ki. (Ha a kondenzátor fegyverzetei közel vannak, akkor az eltolási áram
mágneses terét nehéz elválasztani a vezetési áram mágneses terétől, — ha viszont a
kondenzátorlemezeket egymástól távol visszük, akkor technikai okok miatt nem lehet
elég erős eltolási áramot előidézni.) Közvetett, de igen meggyőző bizonyíték viszont
az éppen az eltolási áram létezésén alapuló elektromágneses hullám létezése.
J. Maxwell I, II, III, IV. egyenleteit a Treatise on Electricity and Magnetism c.
munkájában 1873-ban, hat évvel halála előtt közölte, — igaz, nem mai formájukban.
Az egyenleteket mai formájukban Oliver Heaviside (1850-1925) angol fizikus írta le.
* Mivel D a t-n kívül általában az x,y,z koordinátáktól is függ, ezért az idő szerinti deriválás helyett
egzaktabb áttérni az idő szerinti parciális deriválásra.
Forrás: http://www.doksi.hu
672
Megoldás: A
d1E
"
o Bds = <=$9=$9r dt
!
(g)
képlet alapján
a) r 0 R esetén
d dE
B (2>r) = <=$9=$9r dt (E·r2>) = <=$9=$9r r2> dt
1 dE
B = 2 <=$9=$9r r dt
b) r > R
<=$9=$9r R2 dE
B= 2r dt
c) r = R
1
dE
B = 2 <=$9=$9r R
dt
1
= 2 4> · 10–4 · 8,9 · 10–12 · 3 · 5 · 10–2 · 1012 = 8,4· 10–7 T = 280 nT
tehát valóban kis érték, mely a vezető körül gerjesztett B-hez képest
valóban nehezen mérhető.
#D #E #
Jelt = = 90 = 90 E0 cos ?t =
#t #t #t
= – 90 ? E0$sin ?t
673
6.5. HARMONIKUSAN VÁLTAKOZÓ ÁRAMOK.
(ALAPFOGALMAK.)*
A harmonikus feszültséget ill. áramerősséget
u = um (cos ?t + A) (6.248a)
illetve az
i = im cos ?t (6.248b)
uB = um ej(?t + A) (6.249a)
674
i = im ej?t
B
(6.249b)
értelemben az időtől függő komplex mennyiségek esetén forgóvektorokról
beszélhetünk. Mivel a (6.249a) egyenletben a A nem függ az időtől, — az uB és az Bi
forgóvektor közötti szög állandó és a vektorok ? szögsebességgel forognak.
dq = i dt
ezért
t
q="
! i(t') dt' (6.250)
o
1
illetve (mivel U = C q)
t
1
uB = C "
! Bi (t') dt' (6.251)
o
1 C
uB = i =Z
B
i
BC B
(6.252a)
j?C
ahol a
uB 1
Z = iB = j?C
BC
(6.252b)
675
im –jA
um = e
j?C
e–jA
Mivel um, im, ? és C valósak és pozitívak, j -nek 1-et kell adnia. Innen
>
e–jA = j D A = – 2
vagyis
> i
j(?t – ) B
u (t) = um e 2 = (6.253)
B j?C
Ez azt jelenti, hogy egy olyan elektromos kapcsolásban, amely pusztán egy ideális
kondenzátort tartalmaz, az áramerősség fázisa 90°-kal "siet" a feszültséghez képest,
>
(ld. a 6.75 ábrát). Másszóval: u maximuma 2 fázissal később jelenik meg, mint i
maximuma.
6.75. ábra. A A relatív fázisszög meghatározása veszteségmentes
kondenzátor esetén: a.) a megfelelő vektorábra; b.) az Bi áramerősség ill.
a uB feszültség reális részének ábrázolása az idő függvényében.
676
C
uB = j?L Bi = Z i
BL B
(6.255a)
ahol a
Z
BL
= j?L (6.255b)
kifejezést az induktivitás (tekercs) komplex impedanciájának nevezik.
Most tehát
umej(?t+A) = j?L im ej?t
ahonnan az ej?t-vel való egyszerűsítés után um, im, ? és L valós voltát felhasználva
(ld.F.4. Függelék F.1. táblázatát)
je–jA = 1
>
egyenletre jutunk. Vagyis A = + 2 és
>
j(?t – )
2
1
i(t) = im e = u(t) (6.256)
j?L
Ez azt jelenti, hogy egy olyan elektromos kapcsolásban, amely pusztán egy ideális
>
tekercset tartalmaz, az áram fázisa A = 2 -el késik a feszültséghez képest (ld. a 6.76.
ábrát).
6.76. ábra. A A relatív fázisszög meghatározása veszteségmentes
induktivitás esetében: a.) a megfelelő vektorábra; b.) az vi áramerősség és
az uv feszültség reális részének ábrázolása az idő függvényében.
677
A
ZR = R (6.257b)
P(t) = u(t) i(t) (6.259)
* “Hatásos” olyan értelemben, hogy ez a fogyasztó által átlagosan felvett teljesítmény, mely a
fogyasztónál pl. hővé vagy motorokban részben mechanikai munkává alakul.
Forrás: http://www.doksi.hu
678
T
"
W(T) = 8 umim cos(?t+A) cos ?t dt =
!
o
T T
" "
=umim8 cos ?t cos(?t+A)dt = umim 8 [cos ?t cos ?t · cos A – cos ?t sin ?t sin A]dt =
! !
o o
4"T 2 7 4"T 7
= umim 38 cos ?t dt6 cos A – umim 38 cos ?t sin ?t dt6 sin A =
! !
2o 5 2o 5
4"T 1 + cos 2?t 7 4"T 1 7
= umim 38 dt 6 cos A – u m m 38
i (sin 2?t) dt 6 sin A =
! 2 !2
2o 5 2o 5
*T 1 - 1
= umim ) 2 + sin 2?T, cos A – umim [1 – cos 2?T] sin A
( 4? + 4?
4T 7
W(T) = umim 3 cos A6
22 5
W(T) 1
T = 2 umim cos A
Phatásos = (6.260)
A váltakozó áram átlagos hatásos teljesítménye egy ideális ohmos ellenálláson mege-
im
gyezik egy olyan egyenáram teljesítményével, amelynek áramerőssége Ieff = ,
2
1
illetve az ellenállás sarkain mérhető feszültsége Ueff = u . Az itt szereplő
2 m
mennyiségek neve: effektív áramerősség, illetve effektív feszültség. Ezekkel a
jelölésekkel a (6.261a)
Pátl,R (hatásos) = Ueff · Ieff (6.261b)
> >
. Ideális kondenzátorra A = – 2 , míg ideális tekercsre A = 2 . Mindkét
esetben
1 4 >7
Pátl,C.(hatásos) = 2 umim cos 3– 26 = 0 (6.262)
2 5
Forrás: http://www.doksi.hu
679
1 4>7
Pátl,L.(hatásos) = umim cos 3 6 = 0 (6.263)
2 22 5
4 >7
mivel (ld.(6.260)) cos A = cos 3± 26 = 0 ; azt, hogy az ideális kondenzátoron, illetve
2 5
tekercsen az átlagos hatásos teljesítmény nulla, másképpen fogalmazva úgy is
>
magyarázhatjuk, hogy az ezeken az elemeken az áram és a feszültség közötti 2
nagyságú fáziskülönbség miatt a pillanatnyi teljesítmény P(t)=u(t)i(t) szorzat előjele
váltakozva pozitív ill. negatív érték; amikor u(t)i(t) pozitív, a generátor munkát végez
a körbe kapcsolt kondenzátoron vagy tekercsen, — amikor pedig u(t)i(t) negatív, ezek
végeznek munkát az áramforráson (ld. 6.77b. ábra).
6.77. ábra. A váltakozó áram hatásos teljesítménye.
a.) ohmos ellenálláson az áram és a feszültség azonos fázisban van,ezért a
teljesítmény sosem negatív. Az ábrán az effektív teljesítményt is
feltüntettük. Az I. ill. II –vel jelzett területek egyenlőek.b.) ideális
kondenzátoron ill. tekercsen a feszültség és az áramerősség közötti >/2
nagyságú fáziskülönbség miatt a teljesítmény negatív és pozitív egyaránt
lehet: a +, ill. – –al jelzett területek egyenlőek, az eredő teljesítmény
időátlaga ezekben az esetekben nulla.
680
P = UeffIeff (6.264)
. A hatásos teljesítmény mindig az áramkör ohmos ellenállására eső teljesítmény.
Az ohmos ellenállás viszont az áramkör eredő impedanciájának valós része, ezért a
hatásos teljesítmény a komplex (átlagos) hatásos teljesítmény valós részének (jele Re)
tekinthető. Legyen tehát
1 jA jA
P = 2 umim e = Ueff Ieff e
B
(6.265b)
ahonnan
Phatásos = Re(P)
B
=EPE
B
· cos A (6.266)
Pmeddő = Im(P)
B
= EPE
B
sin A = Ueff Ieff· sin A (6.267)
A meddő teljesítmény egysége a VAr (VA–reaktív).
B G G
GRe(P) B G
Re(Z)
tg F = GIm(P)G = GIm(Z)G (6.268)
G BG G BG
1 1
= R + j?C
Z
B
tehát
R R(1 – j?RC)
Z = =
B 1 + j?CR 1 + ?2R2C2
681
Az elektromágnességtan összefoglalásaként gyűjtsük egybe a Maxwell-egyenleteket!
(A [ ] zárójelben levő hivatkozások a 6. fejezetben található képletszám–
hivatkozások.
Integrális alakban:
(IV.) o DdA = %$
" o D dA = * q(' = " + dV
" (6.273) [6.70]
! $ ! n ' !
A # A & V
* "
! Hdr = "
o
! JdA [6.138a]
(g) A
"
! Bdr = ,- ,r."
o
! JdA [6.156]
(g) A
** "
o
! Edr = 0 [6.28]
(g)
Forrás: http://www.doksi.hu
682
(II.) rot E = – )B (6.275) [6.190]**
)t
(Va.) D = /r/oE (6.281) [6.74]
* rot H = J [6.138b]
** rot E = 0 [ 6.29]
*** +
div E = [ 6.18 ]
/0
**** B = B0 + ,0 M [ 6.151]
B0 = ,0 H [ 6.155a]
Forrás: http://www.doksi.hu
683
A Lorentz–féle erőtörvény
Az elektromágneses tér energiasűrűsége:
1 (6.284) [6.224a]
w = 2 (ED + HB)
1 (6.285) [6.224b]
w = 2 (/o/rE2 + ,o,rH2)
alakot ölti.
Forrás: http://www.doksi.hu
684
Forrás: http://www.doksi.hu
685
A rezgések olyan fizikai folyamatok, melyek során valamilyen időfüggő !(t)
rendszertulajdonság (kitérés, inga szögelfordulása, alakváltozás, elektromos,
mágneses térjellemző, elektromos áram ill. feszültség stb.) nagysága a mozgás során
egy egyensúlyi állapotnak megfelelő érték körül ingadozik.
kiindulva olyan összefüggéseket vezetünk le, amelyek (a bennük szereplő
mennyiségek megfelelő átírásával) tetszőleges rezgés esetén használhatóak. A
hullámmozgásra vonatkozó alapfogalmak rövid összefoglalása (7.2.) után felállítjuk
az általános hullámegyenletet, majd néhány példát adunk rugalmas mechanikai
hullámokra, végül a Maxwell–egyenletek 6. fejezetben kialakított rendszeréből
izotróp, homogén térre levezetjük az elektromágneses hullámegyenletet (7.3.). A
komplex írásmód kihasználásával bevezetjük az # komplex permittivitást, az n
" "
686
7.1. REZGÉSEK
Rezgések alatt olyan fizikai folyamatokat értünk, melyekben valamilyen fizikai
mennyiség (pl. kitérés, inga szögelfordulása, elektromos, mágneses térjellemző,
elektromos áram ill. feszültség) nagysága egy egyensúlyi állapotnak megfelelő érték
körül ingadozik.
E p % E p 0 $ ax 2 (7.1.)
— ahol Ep0 a stabilis egyensúlyi helyzethez tartozó potenciális energia, „a” pedig egy
állandó —, és így a részecskére ható erő
dE p
F%& % &2ax (7.2.)
dx
alakú. Ekkor a (7.2) erő nem más, mint a rugalmas erő (ld. 2.3.4. fejezet) és ilyen erő
hatása alatt a mozgás harmonikus (ld. 7.1.1.2. fejezet). Másrészt a komplikált
rezgésformákat is harmonikus rezgések szuperpoziciójaként állítjuk elő (harmonikus-
vagy más néven Fourier-analízis).
Ennek megfelelően a rezgések tanulmányozását (7.1. fejezet) a csillapítatlan,
harmonikus rezgésekkel kezdjük (7.1.1. fejezet). Ezen belül először a lineáris
harmonikus rezgőmozgás kinematikai, dinamikai és energetikai jellemzőit foglaljuk
össze, majd rámutatunk azokra a legfontosabb analógiákra, melyek a harmonikus
rezgőmozgás és egyéb mechanikai mozgások (pl. ingalengés), illetve elektromágneses
eredetű harmonikus rezgések (pl. váltóáram) között felismerhetők, és amelyek egy
általánosított matematikai tárgyalást lehetővé tesznek. Ezután a 7.1.2. fejezetben
néhány tipikus összetett rezgés (lebegés, amplitúdó moduláció) kapcsán megmutatjuk
a komplex számítási módszer és a harmonikus analízis szükségességét és jelentőségét
a rezgés- és hullámtanban. A 7.1.3. fejezetben megvizsgáljuk hogyan vehető
kinematikailag és dinamikailag figyelembe a “reális” rezgő rendszerekben fellépő
csillapítás, végül a 7.1.4. fejezetben megvizsgáljuk a kényszerrezgéseket, a rezonancia
jellemzőit és következményeit.
Forrás: http://www.doksi.hu
687
egyenletes körmozgással
2,
* % 2,f % (7.4.)
T
688
y
t
r(t) *t+) t=0
vk(t)
a(t)
)
x
a%&akcos(*t+))
v%&vksin(*t+)) x%.cos(*t+))
ernyő
)/*
t x(t)
t
7.1. ábra. A harmonikus rezgőmozgás, mint az egyenletes körmozgás vetülete az x
tengelyen (a kezdőfázist )-vel jelöljük).
A harmonikus rezgőmozgáshoz tehát hozzárendelhető:
689
% &A + *+ sin '*t $ ) 0 (
dx
v% (7.5.)
dt
a gyorsulása pedig:
dv d 2 x
a% % 2 % &A + * 2 + cos'*t $ ) 0 ( (7.6.)
dt dt
alakban írható fel. A (7.3) összefüggés figyelembe vételével utóbbi az
a % &* 2 x (7.7.)
összefüggésre vezet.
vK % A + * (7.8.)
állandó nagyságú kerületi sebességet illetve az
v 2K
a cp % (7.9.)
A
állandó nagyságú centripetális gyorsulást figyelembe véve a sebesség x tengelyre
leképezett vetületére:
v 2K A 2 *2
a % &a cp + cos'*t $ ) 0 ( % & + cos'*t $ ) 0 ( % & + cos'*t $ ) 0 ( % & A + * 2 + cos'*t $ ) 0 (
A A
690
7.1. táblázat
Az egyenletes körmozgást és vetületeit, a harmonikus rezgőmozgást leíró és
összefüggéseik fizikai mennyisége
amplitúdó mozgás sugara
4 1
maximális sebesség
abszolút értéke
'v M % A + *( kerületi sebesség
nagysága (abszolút értéke)
'v K % R + *(
maximális gyorsulás
abszolút értéke
'a M % *2 A ( állandó nagyságú
gyorsulás abszolút értéke
'a cp % *2 R (
Vetített fizikai mennyiségek
Kitérés Helyvektor
7
x % A + cos'*t $ ) 0 ( r % A + 8i + cos'*t $ ) 0 ( $ j + sin '*t $ ) 0 (9
Sebesség Sebességvektor
7
v % & A + *+ sin '*t $ ) 0 ( v % v K 8& i + sin '*t $ ) 0 ( $ j + cos'*t $ ) 0 (9
Gyorsulás Gyorsulásvektor
7
a % & A + * 2 + cos'*t $ ) 0 ( a % &a cp 8i + cos'*t $ ) 0 ( $ j + sin '*t $ ) 0 (9
Forrás: http://www.doksi.hu
691
tömegpont tömegével (m):
d2x
ma % m 2 % & m*2 x (7.10.)
dt
Ebben az egyenletben Newton-II. axiómája alapján a harmonikus rezgést végző
tömegpont mozgásegyenletét ismerhetjük fel, mely szerint a jobb oldalon a
tömegpontra ható erő szerepel, ami m és * állandó volta miatt lineárisan változik a
kitéréssel. Ezzel a rövid átalakítással azt mutattuk meg, hogy a tömegpont harmonikus
rezgőmozgást végez, ha rá eredőként egy lineáris visszatérítő erő hat. Az ilyen
erőhatást rugalmasnak nevezzük (ld. 2.3.4.). Ilyen pl. a D direkciós erejű rugóban
ébredő visszatérítő erő, mely
F % &Dx (7.11.)
?N<
alakú, ahol D másik elnevezése rugóállandó, melynek dimenziója: = :
>m;
d2x
m % &Dx (7.12.)
dt 2
alakú. A (7.7) és (7.12) összevetésével
D
*2 % (7.13.)
m
Ez az egyenlet adja meg a harmonikus rezgőmozgást végző tömegpont alapvető
kinematikai jellemzője (körfrekvencia) és dinamikai állandói közötti összefüggést. A
körfrekvenciára történő rendezés után egyszerűen felírható a rezgés periódusideje és
frekvenciája:
2, m 1 1 D
T% % 2, ill. f% % (7.14.)
* D T 2, m
Minél nagyobb D, annál gyorsabb, ugyanakkor minél nagyobb a mozgatandó tömeg,
annál lassúbb a rezgés.
Forrás: http://www.doksi.hu
692
d 2 x 't (
% & x 't (
D
(7.15.)
2
dt m
Ez egy másodrendű homogén differenciálegyenlet, melynek normálalakja:
d 2 x 't ( D
$ x 't ( % 0 (7.15.a)
dt 2 m
és amelynek megoldása előző megfontolásaink alapján a (7.3) függvény, azaz
5 D 2
x 't ( % A cos'*t $ ) 0 ( % A cos33 t $ ) 0 00 (7.16.)
4 m 1
Erről kétszeres differenciálással győződhetünk meg:
dx 't ( D 5 D 2
% &A sin 33 t $ ) 0 00 (7.17.)
dt m 4 m 1
d 2 x 't ( 5 D 2
t $ ) 0 00 % & x 't (
D D
2
% &A cos33 (7.18.)
dt m 4 m 1 m
Felmerülhet a kérdés, hogy a (7.3) egyenletben szereplő további kinematikai rezgés
jellemzőknek (A,)0) miért nincs közük a dinamikai jellemzőkhöz. Nos a (7.15)
mozgásegyenlet másodrendű differenciálegyenlet, így megoldása két szabadon
választható kezdeti feltételt kell tartalmazzon. Ezeket épp a két hiányzó kinematikai
jellemző, az amplitúdó (A) és a kezdőfázis ()0) biztosítja. Nézzük ezt az alábbi példán
részletesen!
7.1. Példa Egy m tömegű testet egy súrlódásmentes asztalon két rugóra
kötöttünk a 7.2. ábrának megfelelő módon. Mindkét rugó egyforma hosszú,
húzó-nyomó típusú, D* rugóállandóval rendelkezik, és a nyugalmi helyzetben
feszítetlen állapotban van. A test ekkor az origóban tartózkodik. Ezután x0
távolságba kitérítjük, és v0 kezdősebességgel útjára indítjuk a testet.
Határozzuk meg a kitérés időfüggését!
Forrás: http://www.doksi.hu
693
D* m D* x
7.2. ábra
F % &2 D * x
D eff % 2D *
D eff 2D *
*% %
m m
x % A + cos'*t $ ) 0 (
x 't % 0( % x 0 és v 't % 0 ( % v 0
x 02 $
v 02
' (
% A 2 sin 2 ) 0 $ cos 2 ) 0 % A 2
$!! !#!!! "
*2 %1
Forrás: http://www.doksi.hu
694
ahonnan
v 02
A% x $ 2 2
(7.19.)
*
0
A fázis számításához (ii)-t elosszuk (i)-vel és rendezzük:
v0 sin ) 0
% &* % &* tg ) 0 (7.20.)
x0 cos ) 0
ahonnan
v0
tg ) 0 % & (7.21.)
x 0*
A megoldás tehát:
v 02 5 D ? v m <2
x % x 02 $ m cos3 eff
t $ arc tg =& 0 :0 . (7.22.)
3 0
D eff
4
m >= x 0 D eff ;: 1
rezgő,
v 0 % v't % 0( és x 0 % x 't % 0 (
kezdeti kinematikai jellemzőkkel rendelkező test amplitúdóját, és kezdő fázisát a (7.19)
és (7.21) egyenletekkel számíthatjuk ki a fenti kezdeti feltételekből.
Vizsgáljuk meg végül azt az esetet, amikor a rugalmas erőn kívül egy állandó erő is
hat egy tömegpontra, azaz a (7.12) mozgásegyenlet az alábbiak szerint módosul:
d 2 x't (
m % & Dx ( t ) $ Fkonst . (7.23.)
dt 2
Ez az egyenlet felel meg például a nehézségi erőtérben, rugóra (D) felfüggesztett,
rezgő, m tömegű súly esetének, ahol Fkonst=mg.
Forrás: http://www.doksi.hu
695
d2x D F
2
$ x % konst . (7.24.)
dt m m
Ismeretes (ld. Obádovics-Szarka: Felsőbb matematikai összefoglaló műszakiaknak
id.mű), hogy az ilyen típusú differenciálegyenletek általános megoldását úgy kapjuk,
hogy meghatározzuk a (7.24)-hez rendelhető homogén egyenlet általános megoldását,
majd magának az inhomogén egyenletnek egy partikuláris megoldását, és a két
megoldást összeadjuk. A (7.24)-hez rendelhető homogén differenciálegyenlet:
d2x D
$ x%0 (7.25.)
dt 2 m
alakú, ami nem más mint a harmonikus rezgés differenciálegyenlete (7.15.), így a
homogén egyenlet általános megoldása a harmonikus rezgés. Meg kell határoznunk
(7.24) egy partikuláris megoldását. Ehhez vegyük észre, hogy, ha egy x= konstans
(időfüggetlen) megoldást tételezünk fel, akkor a kétszeres derivált — 0 volta miatt —
kiesik és mindkét oldal időfüggetlen alakot ölt. Így nincs más dolgunk, mint az, hogy
ezt az állandót az egyenlet együtthatóiból meghatározzuk. Azaz az
x 't ( % x e
— ahol xe időfüggetlen — alakú megoldásból kiindulva a (7.24)-re
D F
x e % konst . (7.26.)
m m
és innen
Fkonst .
xe % (7.27.)
D
adódik az egyenlet partikuláris megoldásaként. A fenti, differenciálegyenletekre
vonatkozó tétel alapján az általános megoldás
Fkonst .
x 't ( % A cos'*t $ ) 0 ( $ (7.28.)
D
ahol *2=D/m, A-t és )0-t pedig a kezdeti értékek határozzák meg. A (7.28) egyenlet
fizikailag azt jelenti, hogy egy állandó nagyságú, a rezgés irányába ható erő hatása
alatt a harmonikus rezgés fennmarad, pusztán egyensúlyi helyzete tolódik el xe-vel, a
ható erő irányába. Pl. a nehézségi erőtérben rugóra felfüggesztett súly esetében ez azt
jelenti, hogy a rendszer nyugalmi, kiegyensúlyozott állapotában a rugó megnyúlása
épp akkora, hogy a benne ébredő visszatérítő erő a tömegpontra ható nehézségi erőt
kiegyenlíti:
Dx e % mg (7.29.)
Forrás: http://www.doksi.hu
696
mg
xe % (7.30.)
D
amit persze (7.27) alapján is megkaphatunk.
Összefoglalva: a harmonikus rezgésre annak rezgési irányában ható erő a
harmonikus rezgőmozgás kinematikai és dinamikai jellemzőit nem változtatja meg,
csak a rezgés egyensúlyi helyzetét tolja el.
7.2. Példa A 2 kg tömegű súly egy rugóra erősítve lóg. Ha a rugót 0,1 m–
rel megnyújtjuk, a benne ébredő erő 0,8 N. A rugó hossza súly nélkül l=5m.
Adjuk meg a súly mozgástörvényét, ha a rugó felfüggesztési pontja az origó, és
a súlyt az x0=4 m koordinátájú pontból v0=–0,5 [m/s]-os kezdősebességgel
indítottuk útjára! A nehézségi gyorsulást vegyük 10 [m/s2]-nek!
x=0
xo
%
vo
m
x x
7.3. ábra
Megoldás: A súly a rugalmas erő és az állandó gravitációs erő hatása alatt áll a
mozgás során, melyek iránya egybeesik a mozgás irányával, tehát (7.28) típusú
megoldásról van szó. A megoldást az alábbi lépésekben végezzük.
Meghatározzuk az egyensúlyi helyzetet (xe), majd felírjuk a kezdeti
feltételeknek megfelelő rezgést, végül a megoldást illesztjük a koordináta
rendszerhez.
D + '6x ( % mg
mg
6x %
D
x e % l $ 6x % 7,5 m
Forrás: http://www.doksi.hu
697
D 8 ?1 <
*% % %2 = :
m 2 >s ;
körfrekvenciával. Keressük az xe=7,5 m körüli rezgést leíró függvényt
x*=Acos(*t+)0) (i)
x=xe+x*=7,5+Acos(*t+)0) [m]
?m<
A kezdeti sebesség v 0 % v 0 * % &0,5 = :
>s;
% & A* + sin '*t $ ) 0 (
dx *
v* %
dt
és így
0,25 A + sin ) 0
%
& 3,5 A + cos ) 0
ahonnan
tg ) 0 % &0.0714
és így
) 0 ,1 % 175,9@ és ) 0, 2 % 355,9@
Forrás: http://www.doksi.hu
698
Látható, hogy )0,1-hez pozitív A tartozik, míg )0,2–höz, mely éppen 180 fokkal
nagyobb mint )0,1 ellenfázisú rezgés (negatív A) tartozik. A két megoldás tehát
ugyanazt a rezgést takarja. Elegendő tehát csak a )0,1-hez tartozó pozitív
megoldást megkeresni. Ehhez emeljük (i)-t és (ii)-t négyzetre, majd adjuk
össze őket:
4 2 1
2
' (
'& 3,5( $ 53 0,5 20 % A 2 cos 2 ) 0 $ sin 2 ) 0 % A 2
2
4 2 1
ahonnan
előző példában szereplő képletek alapján (7.19, 7.21) is számíthattuk volna.
d 2 x dx dx
m 2
% &Dx (7.31.)
dt dt dt
egyenletre jutunk, ami a deriválás láncszabályát figyelembe véve nem más, mint
Forrás: http://www.doksi.hu
699
d 53 1 5 dx 2 2
2
m3 0 0 % & d 53 1 Dx 2 20
dt 34 2 4 dt 1 0
1 dt 4 2 1
átrendezés után
d 51 1 22
3 mv $ Dx 0 % 0
2
dt 4 2 2 1
ami akkor és csak akkor igaz, ha a differenciálandó mennyiség állandó:
1 1
mv 2 $ Dx 2 % E % állandó (7.32.)
2 2
energia független az időtől, állandó, és a mozgás során az egyes energiatípusok
hányada folytonosan változik. Szélső helyzetben tisztán potenciális, egyensúlyi
helyzetben tisztán kinetikus energia van jelen, azaz
1 1
E % E kin $ E pot % m* 2 A 2 sin 2 '*t $ ) 0 ( $ DA 2 cos 2 '*t $ ) 0 ( %
2 2 (7.33.)
1 1 1
% m* A % mv max % DA
2 2 2 2
2 2 2
A gyakorlatban az energiacsere nem megy végbe veszteségmentesen. A csillapítást
7.1.3. fejezetben tárgyaljuk. Ahhoz, hogy egy csillapított harmonikus rezgőmozgást
hosszabb időn át fenntartsunk energia-befektetésre van szükség. Mindezt rendkívül jó
hatásfokkal végezhetjük, ha megfelelő időpontokban juttatunk energiát a rezgő
rendszerbe, azaz periodikusan gerjesztünk. Gondoljunk hintázó gyermekekre, akiket
minden lengés során minimális energia-befektetéssel, szinte csak “egy újjal” a
megfelelő pillanatban meglökve hosszú percekig szórakoztathatunk. A harmonikus
rezgést a tapasztalat szerint egy olyan erővel tarthatjuk fenn jó hatásfokkal, melyben
az erő nagysága a rezgéssel azonos periodicitással, ideális esetben vele azonos
frekvenciával harmonikusan változik.
Forrás: http://www.doksi.hu
700
mutat a rezgőmozgás analógiájára tárgyaljunk. Mivel a fizikában a kérdés általában
fordítva merül fel, azaz a kérdés úgy szól, hogy “bizonyos fizikai körülmények között
milyen időfüggést mutat egy adott fizikai mennyiség”, az alábbiakban ezzel a céllal
általánosítjuk a rezgőmozgást és megkeressük a legfontosabb, az analógiát biztosító
jellemzőket.
d 2 x 't (
% & * 2 x 't ( (7.34.)
dt 2
keresett fizikai mennyiség az adott fizikai körülmények között a (7.34) egyenlettel
irható le.
701
K
mg sin )
mg cos )
)
mg
d 2 s 't (
m % & mg sin8)'t (9 (7.35.)
dt 2
v 2 't (
m % K & mg cos8)'t (9 (7.36.)
l
Mivel s(t)=l+) (t)-ből kiindulva, azt egyszer majd még egyszer deriválva
d 2 )'t (
% & sin )'t (
g
(7.35.a)
2
dt l
alakúra. Azt mondtuk, hogy a problémát kis kitérésekre vizsgáljuk, így )=0 környékén
az alábbi McLaurin soros közelítéssel élhetünk:
d sin )
sin8)9 % sin ) )%0 $ ) $ .... B ) (7.37.)
d) )%0
d 2 )'t (
% & )'t (
g
2
(7.35b)
dt l
Forrás: http://www.doksi.hu
702
g
adódik. A (7.35b) egyenletben g és l pozitív, így *2 % bevezetésével (7.34)-el
l
analóg egyenletet kaptunk, amelyben a harmonikus rezgést végző fizikai mennyiség a
szögkitérés. )(t) tehát, harmonikus függvény, * % g l körfrekvenciával. A
maximális kitérést és a kezdőfázist a kezdeti feltételek határozzák meg. Fontos
leszögeznünk, hogy minden addig igaz míg a (7.37) közelítés fenntartható, azaz kicsi
) kitérések esetére. A probléma teljes megoldásához tartozik a (7.36) egyenlet
megadása, ami a kötélerő pillanatnyi értékét adja meg:
v 2 't (
K't ( % m $ mg cos8)' t (9 (7.36a)
l
A Párhuzamos LC-kör
K1 K2
U0+ +
L
Uo C
I
7.5. ábra Veszteségmentes LC rezgőkör, melynek kondenzátorát előzetesen U0
feszültségre feltöltöttük. A K1 és K2 egyszerre történő átkapcsolásával a kondenzátort
lekapcsoljuk a feszültségforrásról, és egyben párhuzamosan rákapcsoljuk a tekercsre.
703
A kezdeti értékek
u 0 't % 0 ( % U 0
i't % 0 ( % 0
Vizsgáljuk először az áramot! Tudjuk, hogy a tekercs feszültsége és árama között az
indukciós törvény teremt kapcsolatot:
d) M di 't (
u L 't ( % & % &L L (7.39.)
dt dt
míg a kondenzátor esetében a pillanatnyi töltés és a töltőáram között van kapcsolat,
ahol a fegyverzet pillanatnyi töltését a kapacitás és a pillanatnyi feszültség
szorzataként írhatjuk. A A felvett irányok mellett, ha i nő, akkor nc csökken, tehát:
dq't ( du 't (
i 't ( % i C 't ( % & % &C + C (7.40.)
dt dt
(7.39)-t deriválva
d 2i't ( 1
2
%& + i't ( (7.41.)
dt LC
egyenletet kapjuk, ami a (7.34) analógja, azaz a megoldás harmonikus rezgés. Ha
először a (7.40) egyenletet deriváljuk, és kihasználjuk u(t)=-uc(t)-t:
di't ( d 2 u 't (
%C
dt dt 2
és (7.39)-be behelyettesítjük:
di't ( d 2 u 't (
u 't ( % & L % & LC
dt dt 2
rendezve
d 2 u 't ( 1
2
%& + u 't ( (7.42.)
dt LC
azaz a feszültség is harmonikus rezgés ugyanazzal az
Forrás: http://www.doksi.hu
704
1
*% (7.43.)
LC
a körfrekvenciával.
Az u(t)-t a rezgés általános alakja (7.3) alapján keresve, majd az áramot (7.40)
alapján számítva az
du 't (
i 't ( % C + % &C + U max * sin '*t $ ) 0 (
dt (7.44.b)
% &I max + sin '*t $ ) 0 (
egyenletpárra jutunk, melyekből példánk
magára hagyott LC körnél a tekercsben lévő mágneses illetve a kondenzátorban lévő
elektromos energia összege képzi a rezgőkör összenergiáját. Írjuk fel mindkét
energiát!
1 2
E m 't ( % L i 't ( (7.46.)
2
— ami(7.44b) egyenlet harmonikus i(t) értékével:
1
E m 't ( % L C 2 U max
2
* 2 sin 2 '*t $ ) 0 ( (7.46a)
2
ugyanígy a kondenzátorban tárolt elektromos energia nagysága:
1
E e 't ( % CU 2 't ( (7.47.)
2
ami a (7.44a) egyenlettel:
1
E e 't ( % CU 2max cos 2 '*t $ ) 0 ( (7.47.a)
2
Forrás: http://www.doksi.hu
705
1
E' t ( % E e ' t ( $ E m ' t ( % CU 2max cos 2 '*t $ ) 0 ( $
2
1 1
$ LC 2 + *2 U 2max sin 2 '*t $ ) 0 ( % CU 2max cos 2 '*t $ )0 ( $
2 2
1 1 2 1
$ LC 2 + U max sin 2 '*t $ ) 0 ( % CU 2max (7.48.a)
2 LC 2
1 1
E't ( % CU 2max % LI 2max (7.48)
2 2
alakban írható fel.
Összefoglalva:
II. A harmonikus rezgésben energiát tárolunk, melynek megjelenési formája
általában kétféle (pl. mechanikai rezgések esetén kinetikus- és helyzeti-,
elektromos rezgések esetén elektromos- és mágneses energia), és a kétféle
energia összege a rezgés során állandó. A két energiafajta nagysága az
egyensúly és a szélsőhelyzet között alternál.
706
kezdőfázisuk különböző, a szögfüggvények nevezetes azonosságait felhasználva
válaszolhatunk, de ez a megoldás már két rezgés estében is viszonylag bonyolult és
további problémája, hogy nem szemléletes. A szemléletesebb és egyszerűbb eljárást
akkor találjuk meg, ha figyelembe vesszük, hogy minden analóg harmonikus
rezgéshez geometriailag hozzárendelhető egy forgó vektor, melynek komponensei a
harmonikus rezgéssel azonos időfüggést mutatnak (ld. 7.1.1.1 fejezet). E szemléletes
vektorképnél még tovább jutunk, ha mindezt a Gauss-féle komplex számsík vektoraira
vezetjük vissza, mert ekkor számításaink egyszerűbbek lesznek.
z % x $ jy (7.49.)
"
alakban is felírható, ahol )-vel a komplex vektor x tengelyhez képesti szögét jelöljük,
z pedig a komplex szám abszolút értéke. A (7.49) és (7.50) összevetésével kapjuk a
komplex szám valós (Re) és képzetes vagy imaginárius (Im) részét:
x % Re 8 z 9 % z cos )
"
y % Im 8 z 9 % z sin )
"
(7.51.)
A valós rész a valós egység (1), míg az imaginárius rész a j % & 1 képzetes egység
együtthatója (utóbbi nem tartalmazza j-t).
Imz
j
y z
)
-1 1 x
Rez
-j
707
Euler-reláció teszi lehetővé. Az Euler-reláció szerint egy komplex egységvektorra
igaz a
z % z + e j) (7.53.)
"
1 1
cos ) %1& ) 2 $ ) 4 &... (7.54.)
2 24
1 1 5
sin ) % ) & ) 3 $ ) &... (7.55.)
6 120
A (7.55)-öt j-vel megszorozva és (7.54)-hez hozzáadva az alábbi sorra jutunk:
1 1 1 1 5
1$ j ) & ) 2 & j ) 3 $ ) 4 $ j ) &... (7.56.)
2 6 24 120
Fejtsük sorba e j) -t:
1 1 1 1
e j) %1$' j )( $ ' j )( 2 $ ' j )( 3 $ ' j )( 4 $ ' j )( 5 $... (7.57.)
2 6 24 120
ami a jobb oldalon a j j % &1 felhasználásával épp a (7.56) sort adja.
Amennyiben ) % *t $ ) és z % A helyettesítéssel élünk (ahol * a körfrekvencia,
) a komplex vektor kezdőpozíciójának a valós tengelyhez mért szöge, akkor egy, a
Gauss-síkon forgó komplex vektorhoz (fazor) jutunk, melynek valós értéke épp a
harmonikus rezgést leíró valós (7.3.) függvény. A továbbiakban összefoglaljuk a
rezgések komplex írásmódjával kapcsolatos alapvető tudnivalókat.
708
"
A % A + e j)0 (7.61.)
"
mely nem más, mint a kezdő pozícióban lévő (t=0) forgó vektor exponenciális alakja.
Valós része a harmonikus rezgés t=0-ban felvett kezdeti értéke:
8 9
!'t % 0( % Re A % A cos ) 0
"
(7.62.)
709
! R % !1 $ ! 2 % 53 A1 $ A 2 20 e j' *t ( %
" " " 4 " " 1
% A R e j ) R e j *t % A R e j *t (7.64.)
"
,&')D&)D(
AR
Im 1 2
A1
)1
)R
)2 A2
A 2cos)2 A 1cos)1
Re
A R cos)R
A 1 cos )1 $ A 2 cos ) 2
ctg ) R % (7.67.)
A 1 sin )1 $ A 2 sin ) 2
Forrás: http://www.doksi.hu
710
szoroznunk (pl. periodikus jelek keverése). Figyelembe kell vennünk, hogy a komplex
írásmód alkalmazása során ügyelnünk kell arra, hogy mind a kiinduló alakok, mind
pedig a végeredmény valós részének van fizikai jelentése és annak kell visszaadni a
keresett fizikai mennyiség időfüggését. Tegyük fel, hogy
melyek valós részének volt fizikai jelentése. Képezzük a valós részek szorzatát:
8 9
Re ?=!1 't ( ! 2 't (<: % Re A 1 A 2 e j8'*1 $ *2 (t 9 % A 1 A 2 8cos'*1 $ * 2 (t 9
>" " ;
Így felírhatjuk az alábbi alapvető összefüggést:
Re ?=!1 't (<: Re ?=! 2 't (<: E Re ?=!1 't (! 2 't (<: (7.70.)
>" ; >" ; >" " ;
amit azokban az esetekben kell figyelembe venni, mikor harmonikus jeleket
összeszorzunk (pl. keverés, moduláció esetében). Nem kapunk helyes fizikai
jelentéssel rendelkező megoldást, ha mindkét összeszorzandó jelet komplex alakban
írjuk, (jó példa erre a 7.1.2.2. pont modulációja) mert a helytelen felírásmód az egyik
spektrális komponens (oldalsáv) elvesztését jelentené.
d ! 't (
"
% A ' j*( e j*t % j* ! 't ( (7.71.)
dt " "
Forrás: http://www.doksi.hu
711
d 2 ! 't (
"
% ' j* ( ! ' t ( % & * 2 ! ' t (
2
2
(7.72.)
dt " "
Látható, hogy a harmonikus rezgést leíró komplex időfüggvény kielégíti a rezgésekre
felírt differenciálegyenletet.
Végül felírhatjuk a (7.71) alapján a (7.58) alakú rezgés integrálját egyszerűen j*-val
történő osztással:
1 1
F ! 't ( dt % j* A e ! 't (
j*t
% (7.73.)
" " j* "
7.1.2.2. A spektrum fogalma. Lebegés, amplitúdómoduláció
712
! A *G&6* *G$6*
t
*G *
(a)
! A
(b)
! A
t *
(c)
713
! A
t
(d)
! A
t *
(e)
! A
t *
(f)
714
A Lebegés
Ha két különböző hangszeren, pl. gitáron ugyanazt a hangot keltjük, de a két
hangszer nem volt pontosan összehangolva, vagy az egyiken nem találtuk el pontosan
a magasságot az eredmény egy kellemetlenül lüktető hang lesz. A jelenség neve:
lebegés. Dobhártyánkon ekkor két, egymástól kicsit különböző frekvenciájú rezgés
eredője keletkezik. Vizsgáljuk meg a jelenséget a komplex írásmód segítségével!
*1 H * 2
és a két rezgés amplitúdója az egyszerűség kedvéért legyen egyenlő:
A 1 %A 2
a jelenség ugyanis közel egyenlő amplitúdó esetén a legerősebb. Ha az amplitúdók
eltérnek, a lüktetés a hangerősségben szintén megfigyelhető, de a lebegés ekkor nem
olyan drasztikus. Képezzük a (7.68) és (7.69) összegét:
ahol A1=A2=A felhasználásával
8
!1 $ ! 2 % A e j'*1t $ )1 ( $ e j'*2 t $ )2 ( 9 (7.75.a)
" "
?5 * $* 2 ) $) <
j=3 1 2 0 t $ 1 2 :
>4 2 1 2 ;
A kifejezésből emeljünk ki: e -t.
? * $* ) $) <
? j?= *1 & *2 t $ )1 & )2 <: & j= 1 2 t $ 1 2 : <
? * &* ) &) <
j= 1 2 t $ 1 2 :
!1 $ ! 2 % A + e > 2 2 ;
+ =e > 2 2 ;
$e > 2 2 ;
: (7.75.b)
" " => :;
e j- $ e & j-
cos - %
2
összefüggés felhasználásával:
? * $* ) $) <
j= 1 2 t $ 1 2 :
? * & *2 ) & )2 <
!1 $ ! 2 % 2 A + e > 2 2 ;
+ cos = 1 t$ 1 (7.75.c)
" " > 2 2 :;
Forrás: http://www.doksi.hu
715
? *1 $ *2 t $ )1 $ ) 2 <
6* 6) 2 j=>
!1 $ ! 2 % 2A + cos53 t$ 0+e
2 2 :;
(7.75.d)
" " 4 2 2 1
zárt alakú szorzatra vezet. A valós részre való áttérés után:
6* 6) 2 5 *1 $ * 2 ) $ )2 2
Re ?!1 ' t ( $ ! 2 ' t (< % 2A cos53 t$ 0 cos3 t$ 1 0 (7.76.)
=> " "
:; 4 2 2 1 4 2 2 1
*1 $ *2 6*
Mivel 6*II a (7.76) összefüggés felfogható egy lassan,
2 2
7.9. ábra A lebegés (sötétkék) két közeleső frekvenciával rendelkező rezgés (sárga és
lila) szuperpoziciója.
A Amplitúdómoduláció
716
ahol A a modulálatlan vivőfrekvenciás jel amplitúdója, m a moduláció mélysége, és
mint említettük a körfrekvenciákra teljesül az
* m II * h (7.78.)
reláció. Mindkét jelet kezdőfázis nélkülinek tekintjük, mondanivalónk szempontjából
ezek közömbösek. A ! 't ( egy olyan forgó vektor, melynek amplitúdója az időben a
"
moduláló harmonikus függvény szerint változik. Határozzuk meg az
amplitúdómodulált jel spektrumát, azaz nézzük meg, milyen egyszerű harmonikus
függvények összegeként irható fel az amplitúdómodulált jel! Ehhez először alakítsuk
1
át a 7.77 kifejezésben a harmonikus tagot az első tényezőben a cos - % e j- $ e & j-
2
' (
összefüggésnek megfelelően, - % * m t figyelembevételével:
? m
'
!'t ( % A =1 $ + e j*m t $ e & j*m t (<: + e j*h t
(7.79.)
" > 2 ;
majd végezzük el a szorzásokat:
!'t ( % A + e j*m t $ A
m j' * h $ * m (t m
+e $ A + e j'*h &*m (t (7.80.)
" 2 2
A harmonikus jellel amplitúdómodulált jel tehát három egyszerű harmonikus jel
összegeként irható fel, melyek frekvenciája * h & * m , * h és * h $ * m . A spektrum a
7.10.b ábrán látható. Könnyen belátható, hogy amennyiben a moduláló jel nem egy
egyszerű harmonikus rezgés, hanem harmonikus rezgések összege, akkor minden *1,
*2, … *i … *n komponensnek megjelenik két-két vonala a spektrumban *h-*i-nél,
illetve *h+*i-nél. Így ha például egy amplitúdómodulált rádióadó által kisugárzott
rezgések spektrumát nézzük (ld. 7.11. ábra), akkor a hangok néhány Hz-től ~15 kHz-
ig terjedő frekvenciatartományának tiszta átviteléhez a vivőfrekvencia körüli J ~15
kHz-re szükség van, az adó a frekvencia sávból 30 kHz-et kell, hogy elfoglaljon úgy,
hogy a szomszédos adók frekvenciakomponensei ebbe ne érjenek bele. Vevőnknek
ekkor 30 kHz széles szűrőre van szüksége a tiszta vételhez.
Forrás: http://www.doksi.hu
717
a)
A
A
A.m
2
*
h *m
*D&D *h *D$D
h *m
b)
7.10. ábra Egyszerű harmonikus jellel modulált rezgés időfüggése (a) és spektruma
(b).
A
átviteli frekvenciasáv
h Kn
KD&D h K1 KD$D
KD&D h K1 KD$D
h Kn KD
KDh
718
felharmonikus komponens összegeként állítjuk elő. Az alapharmonikus
körfrekvenciáját az előállítandó jel T periodusidejéből kapjuk, * %2 , T
behelyettesítéssel. A felharmonikus komponensek körfrekvenciája * egész számú
többszörösei, azaz 2*, 3*, 4*,... n*... L+* nagyságúak. Magát a Fourier-sort többféle
alakban (valós és komplex) fel lehet írni. Mi itt a legegyszerűbb, legismertebb valós
alakot adjuk meg, mivel a számításokat ez alapján lehet elvégezni, a többi ebből
származtatható. Ha !' t ( % !' t $ T( periodikus jel, akkor * %2 , T és a sor alakja:
L L
!' t ( % a 0 $ M a k cos' k * t ($ M b k sin' k * t ( (7.82.)
k %1 k %1
T 2,
1 1
a 0 % F !' t (dt % !'* t (d'* t (
2 , F0
(7.83.a)
T0
T 2,
2 1
a k % F !' t ( cos' k * t (dt % !'* t ( cos' k * t (d'* t (
2 , F0
(7.83.b)
T0
T 2,
2 1
b k % F !' t ( sin' k * t (dt % !'* t ( sin' k * t (d'* t (
2 , F0
(7.83.b)
T0
T
2 2
a 0 % F !' t (dt (7.84.a)
T0
T
4 2
a k % F !' t ( cos' k * t (dt (7.84.b)
T0
b k %0 (7.84.c)
Forrás: http://www.doksi.hu
719
a 0 %0 (7.85.a)
a k %0 (7.85.b)
T
4 2
b k % F !' t ( sin' k * t (dt (7.85.c)
T0
n n
Fn 't ( % a 0 $ M a k cos'k*t ( $ M b k sin 'k*t (
k %1 k %1
15
10
F1
5 F3
F5
0
F7
0 5 10 15
-5 F200
-10
-15
720
A k % a 2k $ b 2k (7.86.a)
bk
tg ) k % & (7.86.b)
ak
képletek alapján határozhatjuk meg. A (7.86) összefüggés mögött az
a k cos'k*t ( $ b k sin 'k*t ( % A k 8cos ) 0 cos'k*t ( & sin ) 0 sin 'k*t (9 % A k cos'k*t $ ) 0 (
addiciós összefüggés van. A továbbiakban nézzük a fent leírtakat egy egyszerű
gyakorlati példán!
Megoldás:
QU 0 , ha 0 R t S T
NN 2
!' t ( % P0, ha t % 0
N
NO& U 0 , ha & T 2 R t R 0
2,
Alapharmonikusa: *%
T
ak % 0 k % 0,1,2...
T
4 2
b k % F u' t ( sin 'k*t (dt k % 1,2...
T0
Forrás: http://www.doksi.hu
721
?& cos k*t < 2 % 4 U 0 ? '& 1( & '& 1( <
T k $1
4U 0
%
T* => k :; 0 2, => k k :;
ahol az utolsó átalakítást úgy kaptuk, hogy az alsó határnál, azaz t=0-nál a
számlálóbeli koszinuszfüggvény k-tól függetlenül mindig egy, míg a felső
határnál a koszinuszfüggvény értéke páratlan k-ra -1 párosra +1. A teljes
függvény értéke k páratlan értékeire 1/k, míg k páros értékeire -1/k. A bk
egyszerűsített alakja tehát:
bk %
2U 0
,k
8
' &1( k $1 $1 9
A függvény Fourier-sora tehát:
4U 0 4U 0 1
!'t ( % sin '*t ( $ 0 + sin '2*t ( $ sin 3*t $
, , 3
4U 0 1
$ 0 + sin 4*t $ sin 5*t $ 0 + sin 6*t $ .....
, 5
egyszerűsítve:
4U 0 ? 1 1 <
!'t ( % =>sin *t $ 3 sin 3*t $ 5 sin 5*t $ ...:;
,
4U o
,
7.13. ábra A feladatban szereplő négyszögjel spektruma csak páratlan k-kra tartalmaz
szinuszos komponenseket.
Forrás: http://www.doksi.hu
722
Ezekben az esetekben a spektrum folytonos és a (7.81) sor átalakul egy integrál-
kifejezéssé. A matematikai eljárás, ami ezt végrehajtja a Fourier-transzformáció.
Ebben a fejezetben nem foglalkozunk vele, de felhívjuk Olvasóink figyelmét arra,
hogy a 7.5. fejezetben, a hullámcsomag előállítása kapcsán bemutatunk egy folytonos
spektrumból a spektrumkomponensek összegzésével előállított aperiodikus függvényt,
és az előző fejezet 7.8. ábráján bemutatott 4 speciális rezgés (c,d,e,f) is ily módon
állítható ellő a mellette ott feltüntetett folytonos spektrumból.
elektronsugár
függőleges
eltérítés
vízszintes
eltérítés
723
A Azonos frekvenciájú, merőleges rezgések
x% A+cos * t (7.87.a)
cos'*t ( %
x
A
majd, használjuk fel a (7.87.b) egyenletben miután azt a szögfüggvények nevezetes
addiciós tétele alapján felbontottuk:
% cos'*t ( cos 6) & sin '*t ( sin 6) %
y
B
% cos'*t ( cos 6) & 1 & cos 2 '*t ( + sin 6) %
x x2
% cos 6) & 1 & 2 + sin 6)
A A
x y x2
Rendezés után: cos 6) & % 1 & 2 + sin 6)
A B A
2
5 x cos 6) & y 2 % 53 1 & x 20 + sin 2 6)
2 2
emeljük négyzetre: 3 0
4A B 1 34 A 2 01
724
x2 y 2 2 xy x2
2
cos 6) $ 2 &
2
cos 6) % sin 6) & 2 sin 2 6)
2
A B AB A
2 2
x
2
'cos 2 6) $ sin 2 6)( $ y 2 & 2xy cos 6) % sin 2 6) (7.88.)
A B AB
2 2
x y 2 xy
2
$ 2 & cos 6) % sin 2 6)
A B AB
T
x
0 B
A
7.15. ábra Egymásra merőleges, azonos frekvenciájú rezgések erdője egy általános
helyzetű, origóközpontú ellipszis
725
y
B
6U%0 , A=B
-A 0 A x
-B
(a)
y
B
x 6U%,/2 , A=B
-A 0 A
-B
(b)
3,
V%
y 2
B
6U%,/2 , AEB
-A 0 A x
-B
(c)
7.16. ábra Két azonos frekvenciájú, merőleges rezgés erdőjeként keletkező speciális
görbék és keletkezésük feltétele. a.) rezgés; b.) kör; c.) tengelyállású ellipszis
x% A cos * 1 t (7.89.a)
726
(a) (b)
(c) (d)
7.1.3. Csillapított harmonikus rezgőmozgás
d2x dx
m 2 %& Dx' t ( & k (7.90. a)
dt dt
D k
alakú. Az m-mel való osztás után, bevezetve az * 20 % é s W% jelöléseket, ez
m 2m
az egyenlet átírható az
Forrás: http://www.doksi.hu
727
AA A
x =-ω 02 x-2β x (7.90.b)
AA A
x +2β x $ ω 02 x= 0 (7.91.)
'X $2 W X $* (e
2 2
0
Xt
=0
X2 $ 2 W X $* 20 = 0 (7.93.)
karakterisztikus egyenlethez jutunk. E másodfokú egyenlet megoldása:
alakban adódik.
A (7.90) mozgásegyenletnek két független megoldása adódott, amelyekben nincsenek
határozatlan (független) állandók. Ezeket a differenciálegyenlet partikuláris
megoldásainak nevezzük. Egy másodrendű differenciálegyenlet általános
megoldásában viszont két független állandónak kell szerepelnie. Az általános
megoldás tehát a kapott két partikuláris megoldás lineárkombinációjával állítható elő:
Ha a fékező erő elég kicsi, azaz W < *o, akkor a négyzetgyök alatt negatív szám áll,
6
vagyis a kitevők komplexek. Vezessük be az * '= * 20 &W 2 , így
728
6 * 20 &W 2
Q% (7.97.)
W
kifejezést, a rezgő rendszer jósági tényezőjét szokták a rezgés jellemzésére használni.
Mivel kisebb a csillapítás annál nagyobb Q.
'
x(t) = e -W t c 1e $ j* ' t $ c 2 e & j* ' t ( (7.98.)
A j) 0 A & j)0
c1 % e c2 % e (7.99.)
2 2
Eredményünket a 7.18.b ábrán szemléltetjük. Látható, hogy egy olyan rezgőmozgást
kaptunk, amelynek amplitúdója exponenciálisan csökken az idővel. Két egymást
követő, azonos előjelű maximális nagyságú kitérés között eltelt idő a rezgés
rezgésideje. A (7.100.) egyenlet szerint ezt a T rezgésidőt nem a csillapítatlan
5 2 ,2
rezgőmozgás *GDDfrekvenciája, hanem (a nála kisebb) *’ határozza meg 3 T% 0.
4 *' 1
An
K% % e WT (7.101.)
A n+ 2
Y% ln K %WT (7.102.)
729
x
csillapítatlan harmonikus
rezgés
W=0
0 t
a rezgés frekvenciája
D
*0 %
m
(a)
x
W 2 RR *02
csillapodó harmonikus rezgések
0 t D
*' R % *0
m
(b)
x
W 2 R *02
0 t
*' RR *0
(c)
x
aperiódikus határeset
W 2 % *02
0 t
(d)
x
aperiódikus határeset
0 t W 2 Z *02
(e)
730
így:
x(t) = c 1e --1 t + c 2 e -- 2 t (7.103.)
Megoldás: Tudjuk (7.100.), hogy x(t)=Ae-Wt cos(*'t+)0), ezért
A(t0+10T)/A(t0) = e-W(10T) = 1/16. Ennek logaritmusát véve
W · (10T) = ln 16
2,
Mivel T% % , 8s9, W % 0,0885 &1 és így
*'
731
felső rugó
m tömeg
alsó rugó
dugattyú
hajtókerék
dugattyúház hajtókar
kulissza *g
csúszka
slicc
F tartó
A függőlegesen kifeszített rugópár között m tömegű súly van rögzítve. A felső rugó
felfüggesztése fix, míg az alsó rugó végpontja egy függőlegesen mozgatható
dugattyúra van csatolva. A dugattyú függőleges mozgását a dugattyúház falán
kiképzett sliccen át kinyúló, a dugattyúhoz rögzített tüske fel és alá mozgatásával
biztosítjuk. Utóbbit egy villanymotorra szerelt hajtókeréken, csuklósan rögzített,
kétkarú emelőként telepített, villában végződő hajtókarral végezzük. A hajtókar az
emelő F feltámasztási pontjában csapágyon forogni képes csúszkán van átvezetve,
melyben hosszanti irányban szabadon mozoghat. A villa az általa befogott tüskéhez
képest a kar hosszanti tengelyének irányában szintén szabadon elmozdulhat, így
lehetővé teszi a forgás függőleges komponensének akadásmentes átvitelét a
dugattyúra. Kísérletünk lényege abban van, hogy a villanymotort különböző
szögsebességgel forgatva felvesszük az m tömegű súly stacionáriusan kialakult
rezgésének frekvenciáját, amplitúdóját és fázisát.
A kísérlet tapasztalatait röviden az alábbiak szerint foglaljuk össze:
732
A A stacionárius állapot egy (igen bonyolult) átmeneti, ú.n. „berezgési”, vagy más
néven tranziens mozgásállapot után alakul ki, melynek időtartama, a sajátrezgés
csillapodásának időtartamával arányos.
távolítva a frekvenciát az amplitúdó erősen lecsökken. A kényszerített stacionárius
rezgés fáziskésése a gerjesztőhöz képest kis frekvenciák esetén kicsi, a frekvenciát
növelve *r környékén ,/2, majd a körfrekvenciát tovább növelve a kialakuló
stacionárius rezgés egyre késve, végül majdnem ellenfázisban követi a gerjesztést.
A )0
,
* *
*r *o
függvényében
d2x dx
m 2
% & Dx & k $ Fgerj (7.106.)
dt dt
Bevezetve az alábbi jelöléseket:
D k F0
*02 % m, W% , [0 % (7.107.a,b,c)
m 2m m
a (7.106) egyenlet az alábbi alakot ölti:
Forrás: http://www.doksi.hu
733
AA A
x + 2W x + * 02 x = [ 0 cos* g t
. (7.108.)
Ez egy inhomogén, állandó együtthatós, másodrendű differenciálegyenlet, melynek
általános megoldását a homogén egyenlet általános megoldásának és az inhomogén
egyenlet partikuláris megoldásának összegeként kapjuk (ld. Pl.: Obádovics-Szarka:
Felsőbb matematikai összefoglaló műszakiaknak id. mű). A (7.108.)
differenciálegyenlet homogén, normál alakja azonos a (7.91.) csillapított rezgést leíró
differenciálegyenlettel, így megoldása (7.95.), melynek tipikus alakjait a 7.18. ábra
mutatja. Látható, hogy ezek a megoldások kivétel nélkül az idővel exponenciális
ütemben eltűnnek. Fizikailag ezek eltűnése után alakul ki a kényszerített rezgés
stacionárius állapota, ami viszont a (7.108) inhomogén egyenlet partikuláris
megoldása. A berezgési idő alatt tehát a stacionárius rezgés és a tranziens rezgés
(csillapodó) szuperpozíciója, azaz a homogén és inhomogén egyenletmegoldások
összege képezi az eredő rezgést. Mivel a csillapodó rezgést az előző fejezetben
tárgyaltuk, jelen fejezetben csak a stacionárius rezgésre, azaz az inhomogén egyenlet
megoldására összpontosítunk.
F % F0 e j*t (7.109.)
" "
alakot ölti, ahol
F0 % F0 e jV0 (7.110.)
"
F % F0 e j*t (7.111.)
"
x % x 0 e j *t (7.112.)
" "
alakban, ahol
734
A AA
x % j* x x % &* 2 x (7.113.)
" " " "
F0 j*t
& * 2 x 0 e j*t $ j2W* x 0 e j*t $ * 02 x 0 e j*t %
e (7.114.)
" " " m
melyet ej*t –vel egyszerűsítve, majd x 0 -ra rendezve az alábbi alakra hozhatunk:
"
F0
x0 % m % R F0 (7.115.)
" *02 & * 2 $ j2W* "
A kapott összefüggés azt mutatja, hogy a (7.108) egyenlet partikuláris megoldása
(7.112.), miközben a kialakuló komplex amplitúdó x 0 a (7.115.) szerint függ F0–tól, a
"
x 0 % x 0 e & j)0 % Re jT F0
(7.116.)
"
ahonnan:
1
R% (7.118.)
m'* & * 2 $ j2W* (
" 2
0
R abszolút értékét az
"
2
R % R R* (7.119.)
" " "
2 1
R % (7.120.)
" m '* & * $ j2W* ('*02 & *2 & j2W* (
2 2
0
2
Forrás: http://www.doksi.hu
735
rendezve
1
R % (7.121.)
m 2 8' *02 & *2 ( $ 4W 2 * 2 9
" 2
A fázis szöget viszont
Im8R 9
tgT % "
(7.122.)
Re8R 9
"
2W*
tg T % (7.123.)
* & *2
2
0
1 F0
x 0 % F0 % (7.124.)
m 2 '' * 02 & * 2 ( $ 4W 2 * 2 (
2
m '' *02 & * 2 ( $ 4W 2 * 2 (
2 2
adódnak, melyek ábráját különböző csillapítások mellett a 7.21. ábrán ábrázoltunk.
Felhívjuk a figyelmet, hogy )0-t fáziskésésként ld. (7.112.a) vettük fel, tehát pozitív
értékei azt jelentik, hogy a kialakult rezgés késik a kényszerhez képest. A
kényszerrezgés A amplitúdója 0–tól kiindulva nő, * = *G közelében maximumot ér el,
majd tovább növekvő *-val ismét csökken. Ez a jelenség a rezonancia, az x 0 % x 0 '*(
görbe a rezonanciagörbe.
*r = * 02 -2 W 2 . (7.126.)
Az ehhez tartozó amplitúdó–maximum, (7.124.)-be való helyettesítésével:
γ
x0= , (7.127.)
2β ω 02 & β 2
tehát annál nagyobb, minél kisebb a W csillapítási együttható. Csillapítatlan
rendszernél az * % *r % *0 rezonanciahelyen az amplitúdó végtelen nagy lenne; ez az
ún. rezonancia–katasztrófa. A kényszerrezgést végző rendszer kinetikus energiája
Forrás: http://www.doksi.hu
736
Xo
1
2 )0
, 1 2
3
,
2
3
0 *r * 0 *r *
(a) (b)
7.21. ábra Gerjesztett csillapított rezgés 'x 0 e j' *t &)0 ( ( amplitúdója (a) és fáziskésése (b)
a gerjesztő erő körfrekvenciájának függvényében, különböző K értékek mellett
7.2. A HULLÁMMOZGÁS LEÍRÁSÁNAK
ALAPFOGALMAI
737
tovaterjedését értjük. A zavar csatolás utján leválik a forrásról és a forrást körülvevő
terjedési közegben hullám alakjában haladó mozgást végez. Rugalmas közegben, pl. a
kitérés következtében a szomszédos tömegpontok között keletkező rugalmassági erő a
csatolási mechanizmus.
alakú, a gyakorlatban előforduló hullámfüggvényeket Fourier-tétele alapján
harmonikus függvények összegeként állítjuk elő és ily módon komponenseik terjedése
alapján vizsgáljuk sajátságaikat (harmonikus analízis, ld. Pl. 7.5. fejezet).
738
7.22. ábra. A deformációmentes eltolás sémája.
b % & ut (7.128.)
ahol u az eltolás konstans sebessége és t a b eltoláshoz szükséges idő. Ekkor tehát a
6
! 'x, t ( % f 8x $ b9 % f 8x & ut 9 (7.129.)
függvény egy időben lezajló deformációmentes eltolást ír le (ld. 7.22. ábra). Ha
!(x,t) egy fizikai mennyiséget — pl. kitérést — ír le térben és időben, akkor
tetszőleges ti idő pillanatokban rögzített !(x,ti) hullámképek változatlan alakúak, a
különbség köztük annyi, hogy egymáshoz képest u·(ti-tj) szakasszal el vannak tolva a
tengely mentén. Ha az argumentumban (nevezik eltolási argumentumnak is) x és az
u+t tag előjele ellenkező, akkor a +x tengely, ha azonos, akkor a -x tengely a terjedés
iránya.
A '& u ( tényező kiemelésével (7.129) átírható:
? 5 x 2< ~5 x 2
! 'x, t ( % f ='& u ( + 3 t & 0: % f 3 t & 0 (7.130.)
> 4 u 1; 4 u1
alakúra. Fizikailag ez az átalakítás azt jelenti, hogy ha az előbbiek szerint létrehoztunk
egy deformációmentesen, egyenletesen haladó !( x & ut) zavart, akkor annak terjedése
úgy történik, hogy a ! % f 't ( alakú időfüggvényt a haladás irányában a ! fizikai
~
mennyiség a tér minden pontjában pontosan leírja, épp x/u idő elteltével. A (7.130)
alak tehát szintén az egyenletes, deformációmentes eltolás argumentuma, és azt fejezi
ki, hogy ! fizikai mennyiség forrásbeli ! % f 't ( időfüggése u sebességgel átterjed a tér
~
Forrás: http://www.doksi.hu
739
hullámfelületet alkotnak. Síkhullámok hullámfelületei a terjedési irányra merőleges
síkok. A hullámforrástól adott t időpontban legtávolabbi hullámfelületre a
hullámfront külön elnevezést is szoktuk használni.
Összefoglalva:
Ha egy !(x,t) függvény a (7.129) ill. (7.130) által megadott módon függ a helytől és
az időtől, akkor az egy egydimenziós haladó síkhullámot ír le.
? 5 x2 <
! 'x , t ( % A cos =*3 t & 0 $ ) 0 : (7.131.a)
> 4 u1 ;
ugyanígy a –x irányba u sebességgel haladó harmonikus síkhullám alakja
? 5 x2 <
! 'x , t ( % A cos =*3 t $ 0 $ ) 0 : (7.131.b)
> 4 u1 ;
? * <
! 'x, t ( % A cos =*t & x $ ) 0 :
> u ;
alakba, ugyanígy (7.131.b)-t
Forrás: http://www.doksi.hu
740
? * <
! 'x, t ( % A cos =*t $ x $ ) 0 :
> u ;
formába. Láthatjuk, hogy rögzített t időpont esetében a függvény „térbeli
körfrekvenciája”:
*
k% (7.132.)
u
A k mennyiség neve hullámszám. A hullámszám felhasználásával:
ahonnan (7.129) alapján az f deformációmentesen eltolódó hullámalakra:
? 5 * 2 <
!'x, t ( % A cos =k 3 x $ t 0 $ ) 0 : %
> 4 k 1 ;
% A cos8k 'x $ ut ( $ ) 0 9
ami alapján a –x irányba deformációmentesen terjedő hullámalakra:
741
~
f (t)
T A cos (* t +)0 )
+A
t
)0/*
-A
a.)
f (x)
X A cos (kx - )0 )
+A
x
)0/k
-A
b.)
f (x)
A cos (kx +)0 )
+A
x
)0/k
-A
c.)
7.23. ábra A !'x, t ( % A cos'*t & kx $ ) 0 ( harmonikus hullám forrása (a), a pozitív
irányú terjedésű függvény alakja t=0-ban (b) és a negatív terjedési irányú
függvényalak t=0-ban (c).
Forrás: http://www.doksi.hu
742
2,
pontjában a harmonikus rezgést végez * körfrekvenciával, azaz T % időbeli
*
periodicitással. A harmonikus hullám „térbeli periodicitása” t rögzített értéke mellett
2,
X% (7.135.)
k
alapján határozható meg. Neve hullámhossz. A térbeli és időbeli jellemzőket a hullám
terjedési sebessége kapcsolja össze:
* X
u% % % X+f (7.136.)
k T
Az '*t & kx $ ) 0 ( kifejezés a hullám teljes fázisa.
Vizsgáljuk meg azt az esetet, mikor a harmonikus hullám nem az x irányba, hanem
egy tetszőleges s irányba terjed. Ekkor a hullámot:
alakban kell felírnunk, ahol a k a hullámszámvektor, r a helyvektor, az (*t – kr + )0)
pedig a hullám teljes fázisa. A hullámszámvektort (7.136) kiterjesztéseként
* 2,
k% s% s (7.138.)
u X
alakban definiáljuk, ahol s a terjedés irányába mutató egységvektor. Az azonos fázisú
pontokat tartalmazó hullámfelület egyenlete adott *, k és )0 mellett:
*t – kr + )0 = konst.
(7.139.)
Ha a (7.139) egyenletet egy adott időpontban (adott *, k, )0 és rögzített t mellett)
vizsgáljuk, akkor az a
kr = konst. (7.139.a)
vektoregyenletet adja. Az összes olyan r vektorok végpontjai, amelyek ezt az
egyenletet kielégítik, a k vektorra merőleges síkra, egy hullámfelületre — esnek. (A
kr=konst. vektoregyenlet egy sík vektoregyenlete). A (7.137) egyenlettel megadott
síkhullám adott pontban mindig a ponton átmenő hullámfelület irányára merőleges
irányba terjed.
743
dr
*&k %0 (7.140.)
dt
dr
ahol a nem más mint az azonos fázisú pontok sebessége, neve fázissebesség.:
dt
dr
vf \ (7.141.)
dt
Mivel k a terjedési irány, az azonos fázisú hullámfelületek vf terjedési sebessége pedig
a terjedés irányával egyezik meg, k és vf azonos irányúak, így kvf=kvfcos - és
cos-=1 alapján
*
vf % (7.143.)
k
egyenletre jutunk, azaz a fázissebesség azonos a deformációmentes eltolódás
sebességével, u-val
7.24. ábra. A kr = áll. a hullámfelület egyenlete, mely állandó *, k és )o esetén egy t
időponthoz tartozó sík.
744
7.25. ábra. A gömbhullám sémája. (Az r a gömbhullám forrásától mért távolság.)
A
!'r,t ( = cos'*t & kr $ )0 ( (7.144.)
r
A
ahol r a gömbfelületekhez tartozó sugár, pedig a gömbhullám helyfüggő
r
amplitúdója. A (7.144) egyenlet csak a pontforráshoz nem túl közeli hullámtérre ad
fizikailag értelmes közelítést. Ezt könnyen beláthatjuk, ha meggondoljuk, hogy
amennyiben a (7.144) egyenletet az F pontban és közvetlen környékén is érvényesnek
tekintenénk, a centrumban értelmetlen, végtelen energiasűrűség adódna.
Egy pontforrásból kibocsátott harmonikus gömbhullám valamely hullámfrontjának
egy megfelelően kicsiny térszögbe eső része közelítőleg síkhullámnak tekinthető, mivel
az illető térszögbe eső hullámfelület kisméretű gömbfelületelem, mely a térszög
csökkentésével tetszés szerinti pontossággal síkkal közelíthető. Bármely csillagból a
Földre érkező elektromágneses hullámok gömbhullámok, de a Föld az adott csillagból
látszó térszöge igen kicsi, ezért a Földet jó közelítéssel már síkhullámok érik el, és
ezen síkhullámok csillagnyi méretű forrását a Földről pontszerűnek látjuk.
Forrás: http://www.doksi.hu
745
helyzetnek megfelelő, idő és helyfüggő hullámot. A komplex alak egy k-val azonos
irányban terjedő síkhullámra:
A harmonikus gömbhullám a
A j' ωt & kr $ )0 (
ξ'r,t (= e (7.146.)
" r
komplex függvényalakkal írható fel.
]!
= j *! , (7.147.a)
]t
]2 !
= - *2 ! (7.147.b)
]t 2
' (
!'r, t ( = Ae
j *t & k x x & k y y & k z z $ ) 0
(7.145.a)
alakra jutunk. A hely szerinti parciális deriválás így:
]!'r, t (
= - jk x Ae j'*t &kr $ )0 ( = - jk x ! (7.148.a)
]x
]!'r, t (
= - jk y Ae j'*t &kr $ )0 ( = - jk y ! (7.148.b)
]y
]!'r, t (
= - jk z Ae j'*t &kr $ )0 ( = - jk z ! (7.148.c)
]z
Forrás: http://www.doksi.hu
746
]x 2 ]y 2 ]z 2
ami a (7.148.a-c) újbóli deriválásával, a és jj = –1 összefüggés felhasználásával:
' (
6!'r, t ( = - k 2x $ k 2y $ k 2z !'r, t ( % &k 2 !'r, t ( (7.149.a)
1
F !'r , t (dt = j * !'r, t ( + c (7.150.)
7.3. A HULLÁMEGYENLET
Ebben a fejezetben először megmutatjuk, hogy az eltolási argumentummal
rendelkező ^' x , t ( % ^' x & ut ( alakú függvények_ megoldásai a
] 2 ^ ' x, t ( 1 ] ^ ' x, t (
2
% 2 (7.151.)
] x2 u ] t2
parciális differenciálegyenletnek melynek neve egydimenziós hullámegyenlet. Ezután
igazoljuk, hogy a (7.137.) harmonikus alakkal megadott ^ ' x, y, z, t ( megoldása a
1 ] ^ ' x, y, z, t (
2
6^ ' x, y, z, t (% 2 (7.152.)
u ] t2
alakú parciális differenciálegyenletnek, más néven az általános, háromdimenziós
hullámegyenletnek. A fejezet következő részében analóg példákat mutatunk
_ Az eddig általánosan használt !(x,t) illetve !(x,y,z,t) helyett ezennel áttérünk a hullámfüggvény
fizikában szokásos ^(x,t) jelölésére. A ^ hullámfüggvény lehet komplex is, de ezt nem jelöljük külön.
Feltételezzük továbbá, hogy a közeg lineáris, homogén és izotróp. A harmonikus gömbhullámok
esetével röviden a pont végén foglalkozunk.
Forrás: http://www.doksi.hu
747
polarizáció, komplex tejedési anyagjellemzők).
Tegyük fel, hogy a ^(x,t) függvény argumentuma x & u+t alakú, ahol u a síkhullám
fázissebessége. Jelöljük ^-ben az argumentumot Y-al:
6
Y( x , t ) % x & ut (7.154.)
Látható, hogy
]Y ]Y
%1 % &u (7.154.a)
]x ]t
] 2Y ] 2Y
%0 %0 (7.154.b)
]x 2 ]t 2
Differenciáljuk a ^ függvényt kétszer a helykoordináta szerint! Először differenciálva:
] 2 ^( x & ut ) ] 5 ]^ 2 ] 5 d^ 2 d' dY d^
( ]Y = d 2^
= 3 0 % 3 0 %
]x 2 ]x 4 ]x 1 ]x 4 dY 1 dY ]x dY 2
Tehát
] 2 ^( x & ut ) d 2 ^
= (7.156.)
]x 2 dY 2
Differenciáljunk most kétszer az időkoordináta szerint! Egyszer differenciálva:
Forrás: http://www.doksi.hu
748
] 2 ^( x & ut ) ] 5 ]^ 2 ] ? ]^ < ? d dY
d^
< ]Y' ( 2 d ^
2
= 3 0 % & u % & u = : = u
]t 2 ]t 4 ]t 1 ]t => ]Y :; > dY ; ]t dY 2
]Y
mert % & u. Tehát
]t
] 2 ^( x & ut ) 2 d ^
2
= u (7.158.)
]t 2 dY
(7.156) és (7.158) összevetéséből látható, hogy amennyiben ^ egy síkhullámot ír le,
úgy a ^ függvény második parciális differenciálhányadosai között a
] 2^ 1 ] 2^
= (7.151)
dx 2 u 2 ]t 2
kapcsolat áll fenn, ami az egydimenziós hullámegyenlet bevezetésben említett alakja.
Minden olyan függvény, amely kielégíti ezt az egyenletet u fázissebességű hullámot ír
le. A hullámegyenlet egy állandó együtthatós, homogén, lineáris parciális
differenciálegyenlet. Ez azt jelenti, hogy két különböző ("független") megoldásának
lineárkombinációja is megoldás. Ennek következménye, hogy a hullámok
szuperponálhatók.
Háromdimenziós esetben hullámegyenlet:
] 2^ ] 2^ ] 2^ 1 ] 2^
6^ % + + = (7.152.a)
]x 2 ]y 2 ]z 2 u 2 ]t 2
]^ ]^ ]^ ]^
% & jk x ^, % & jk y ^, % & jk z ^, % j*^ (7.160.)
]x ]y ]z ]t
A második deriváltak:
] 2^ ] 2^ ] 2^ ] 2^
% & k 2x ^, % &k 2y ^, % & k 2z ^, % &* 2 ^ (7.161.)
]x 2
]y 2
]z 2
]t 2
Forrás: http://www.doksi.hu
749
'k 2
x (
+ k 2y + k 2z %
1 2
* (7.162.)
u2
egyenletet kapjuk, amelynek baloldalán a k hullámszámvektor négyzete áll. A k2
értékét (7.138) alapján beírva, majd u2-tel bővítve
4 , 2 4, 2 u 2 * 2
k 2 % k 2x + k 2y + k 2z % % 2 2 % 2
X2 Xu u
-et azaz a (7.162) jobb oldalával azonos eredményt kapunk. Tehát (7.162) azonosság,
így a háromdimenziós síkhullám valóban kielégíti a (7.152) hullámegyenletet.
7.3.2. Példák rugalmas hullám kialakulására
Vegyük a 7.26. ábrának megfelelő esetet, mikor egy, az egyik végén rögzített húrt
megfeszítünk, és egyszer megrántjuk egy fel-le mozgatással. A húron,
deformációmentesen egy kitérés fog végigfutni. A továbbiakban meghatározzuk a
húron kialakuló mozgás egyenletét az alábbi feltételek mellett (ld. 7.26. ábra):
Forrás: http://www.doksi.hu
750
A a ` szög, - mely a húr vízszinteshez mért hajlásszöge - mindenütt
olyan kicsi marad, hogy a
sin ` H tg ` (7.164.)
közelítés fenntartható.
y
H
`
Hsin `
H'cos '`$6`(
Hcos `
6x x
7.26. ábra A H erővel kifeszített húr 6x, éppen kitérő szakaszára ható erők és
felbontásuk
y % y 'x , t ( (7.165.)
a keresett függvény. Tekintsük a húr egy kitérített helyzetben lévő, 6x szegmensét! A
6x-re érintőirányban, mindkét végén húzóerő hat, melyek alapfeltételezésünk szerint
egyforma nagyok (H), de különböző irányúak (ld. 7.26. ábra). Bontsuk H-t
komponenseire x-ben és x+6x-ben! A vízszintes irányú komponensek:
751
]y ]y
sin ` B tg ` % és sin '` $ 6`( % tg '` $ 6`( %
]x x ]x x $ 6x
? ]y ]y <
Fy % H = & : (7.166.a)
> ]x x $ 6x ]x x ;
adódik. A (7.166.a)-ban a jobb oldalon szereplő, H-t szorzó mennyiség:
]y ]y ]2y
& % 6x (7.167.)
]x x $ 6x ]x x ]x 2
alakba írható, mivel
]y ]y
&
] y2
]x ]x
% lim x $ 6x x
(7.168.)
]x 2 6x C0 6x
A (7.167)-et felhasználva (7.166)
] 2 y 'x , t (
Fy % H 6x (7.169.)
]x 2
alakban írható. Vegyük most figyelembe, hogy a 6x hosszúságú húrszakasz tömege:
m % a + 6x
dm
ahol a % az egységnyi hosszra eső tömeg [kg/m]-ben . Mivel a tömegelemre
dx
felírt Newton-féle törvényben:
] 2 y 'x , t (
M Fy % ma y % m ]t 2
7.170.)
ahol az eredő erő (7.169)-el egyenlő, és így:
] 2 y 'x , t ( a ] 2 y 'x , t (
% (7.172.)
]x 2 H ]t 2
752
H
u2 % (7.173.)
a
bevezetésével a hullámegyenlet (7.151) alakjára vezettük vissza. A terjedési sebesség
(deformációmentes kitérés eltolásának sebessége a húron) tehát nagyobb, ha a húrt
jobban megfeszítjük, vagy a húr egységnyi hosszra eső tömege kisebb.
7.3.2.2. Nyomáshullámok (hanghullámok) gázoszlopban
A Kompressziómodulus, kompresszibilitás
nyomásnövekedéséből adódó erővel, mely a dugattyút visszatolná. Az ébredő
rugalmas visszatérítő erőre
F 6V 6l
% p & p 0 %& K %& K (7.174.)
A V l
adódik, ahol K a kompressziómodulus, egy az anyagra jellemző mennyiség, mely
analóg a szilárd testek rugalmas összenyomásánál bevezetett Young-modulussal, azaz
6V 6l
azt mutatja meg, hogy egy % (henger) relatív megrövidülésre a gázban mekkora
V l
nyomás növekedés lép fel, azaz mekkora a dugattyút visszatérítő rugalmas feszültség.
Figyelembe véve, hogy a 6V összenyomás sűrűségváltozást eredményez, (7.174)
felírható a sűrűségváltozásra is. Ehhez először használjuk ki a tömeg állandóságát és
határozzuk meg a sűrűség- és térfogatváltozás viszonyát!
b 0 V0 %b V
Kifejezve b-t:
1
b%V0 b 0
V
ahonnan kis 6V változásokra:
Forrás: http://www.doksi.hu
753
db 1 1
6 b% 6V%& 2 b 0 V0 6V%& b 0 6V (7.175.)
dV V % V0 V0 V0
Dugattyú
po p
Vo V
F bo b
6% %
6b 6V p & p 0 6p
%& % %
b0 V0 K K
6p 1
%K
6b b0
Kis eltéréseket ' 6xC0( vizsgálva a sűrűségváltozás is kicsi és az előző összefüggés
határérték képzéssel
6p 5 dp 2 1
lim %3 0 %K
6bC0 6b 4 db 1 b%b0 b0
alakot ölt, ahonnan tetszőleges b értéknél:
dp 1
%K . (7.176.)
db b
Tegyük fel, hogy egy vékony, hosszú, mindkét végén nyitott hengert valamilyen
gáz tölt ki (ld. 7.28.ábra). A henger egyik végén (x=0) pontban egy dugattyút
helyezünk el, melyet kis kitéréssel oda-vissza megmozgatunk. Ennek következtében a
Forrás: http://www.doksi.hu
754
alakú függvényekkel írhatók le. Meghatározásukhoz a csőben két jelenséget kell
figyelembe venni:
— a gázmolekulák x irányú elmozdulását ami szintén hely és időfüggő: !(x,t);
— a gázmolekulák kompresszióját, aminek eredménye nyomásnövekedés és
ezáltal rugalmas visszatérítő hatás.
Megjegyezzük, hogy a vizsgálatunk tárgyát képező elrendezés alkalmas egy cső
végére helyezett hangszóró által a csőben keltett hanghullám kialakulásának és
terjedésének modellezésére.
Dugattyú Dugattyú
A1 A2 A1 A2
x x
x 6x x
0 0 x+!
6 x+6!
7.28. ábra A dugattyú mozgatása következtében egy adott t időpontban egy tetszőleges
x helyen lévő 6x vastagságú gázoszlop 6t idő alatt ! kitérést végez, miközben
vastagsága 6x+6! vastagságúra változik. A !=!(x,t) idő- és helyfüggő kitérés.
Kövessük az eddigieket számítással a 7.28. ábra segítségével! A t időpontban x-ben
elhelyezkedő A1 és a tőle 6x távolságra lévő A2 felületek által határolt gázréteg a
nyomások különbsége következtében 6t idő alatt eltolódik és vastagsága megváltozik.
Az A1 felület !, míg az A2 felület !’ távolságra kerül. A kitérés, mint az imént
említettük hely- és időfüggő, azaz a kétváltozós !(x,t) függvénnyel írható le a cső
mentén. A köztük lévő távolság 6x'% 6x $ !'& ! % 6x $ 6 ! nagyságúra változik. Ha az
eredeti térfogatban (I. pozíció) a sűrűség b0 volt, akkor az A1, A2, 6x által határolt
térfogatban a tömeg
755
kell legyen, ahonnan
5 6! 2
b 3 1$ 0 %b 0
4 6x 1
ami 6xC0 esetén
5 ]! 2
b 3 1$ 0 %b 0 (7.179.)
4 ] x1
és így
b0
b% (7.180.)
]!
1$
]x
&1
1 5 ]! 2 ]!
%3 1$ 0 H1& (7.181.)
]! 4 ] x 1 ]x
1$
]x
kifejezéssel közelíthető, ahonnan
5 ]! 2
b%b 0 3 1& 0
4 ] x1
ami rendezés után:
]!
b&b 0 %&b 0 (7.182.)
]x
A nyomás függ a sűrűségtől és Taylor-soros alakban közelíthető a b0 környezetében:
dp 1 2
2 d p
p'b ( % p'b 0 ( $ 'b & b 0 ( $ 'b & b 0 ( $ ....
db b%b0 2 db 2 b%b0
Egész kis sűrűségváltozások esetén elegendő az első két tagot figyelembe venni:
Forrás: http://www.doksi.hu
756
p % p 0 $ 'b & b 0 (
dp
db b %b 0
ahol kihasználtuk, hogy p'b 0 ( % p 0 . Innen p0 kivonásával majd b0- al való bővítéssel:
b & b 0 5 dp 2
p & p0 % b 0 33 00 (7.183.)
b0 4 db 1 b % b 0
adódik. Figyelembe véve a kompressziómodulusra levezetett (7.176) összefüggést:
b & b0
p % p0 $ K (7.184.)
b0
A sűrűség és kitérés közötti (7.182) összefüggést behelyettesítve adódik a
]!
p % p0 & K (7.185.)
]x
nyomás és kitérés közti kapcsolat.
] 2!
F % & A6p % ma % 'b 0 A6x ( 2 (7.186.)
]t
6x-el való osztás és 6xC0 képzésével
]p ] 2!
% &b 0 2 (7.187.)
]x ]t
Végül (7.185)-t x szerint deriválva:
]p ] 2!
% &K 2 (7.188.)
]x ]x
majd ezt (7.187)-be behelyettesítve:
] 2! b0 ] 2!
% (7.189.)
]x 2 K ]t 2
adódik.
757
K
u% (7.190.)
b0
hullámoknak nevezzük. Amennyiben a (7.185) egyenletet idő szerint kétszer
deriváljuk:
] 2p ] 5 ] 2! 2
% & K 3 0
]t 2 ]x 34 ]t 2 01
majd ebbe (7.187)-et behelyettesítjük akkor a
] 2p ] 5 1 ]p 2
% &K 33 & 0 (7.191.)
]t 2
]x 4 b 0 ]x 01
egyenletre jutunk, ami rendezés után a
] 2 p b0 ] 2 p
% (7.192.)
]x 2 K ]t 2
alakot, azaz ismét hullámegyenletet eredményez.
] 2b b 0 ] 2 b
% (7.193.)
]x 2 K ]t 2
A Hangsebesség
p % cb [
ahonnan
dp
% [cb [ &1
db
Forrás: http://www.doksi.hu
758
5 dp 2
K % b 0 33 00 % b 0 [cb 0[ &1 % [cb 0[ % [p 0
4 db 1 b%b0
adódik. A (7.190) alapján:
[p 0
u hang % (7.194.)
b0
cp
ahol p0 és b0 az egyensúlyi nyomás és sűrűség, [ % pedig a fajhők aránya.
cv
Összefoglalva:
sûrûsödési X
pontok
7.29. ábra Harmonikusan mozgó dugattyú által keltett hanghullámok egy gázcsőben.
A sűrűsödési pontok terjedési sebessége uhang.
Forrás: http://www.doksi.hu
759
Az elektromágneses teret a Maxwell–egyenletek írják le. Megmutatjuk, hogy a
Maxwell-egyenletek által leírt időfüggő elektromágneses tér homogén, izotróp, szabad
töltéseket nem tartalmazó közegben hullámként terjed, azaz a térjellemzők
hullámegyenletet elégítenek ki. Ehhez a fenti feltételek mellett a Maxwell-
egyenleteket oly módon alakítjuk át, hogy E-re és B-re hullámegyenletet kapjunk.
7.3.3.1. A távíróegyenlet
]D
I: rot H % j $ (7.195.)
]t
]B
II: rot E % & (7.196.)
]t
III: div B % 0 (7.197.)
D % #0#rE % # E (7.199.)
B % a 0a r H % a H (7.200.)
j % cE (7.201.)
Képezzük az indukciótörvény (7.196) rotációját:
5 ]B 2
rot 'rot E ( % & rot3 0 (7.202.)
4 ]t 1
Figyelembe véve a vektoranalízis alábbi tételét (ld. Bronstejn-Szemengyejev, id.mű):
760
= :
= :
= ? ] 2E z ] 2E z ] 2E z < :
= k= 2 $ $ :
= > ]x ]y 2 ]z 2 :; :
=> :;
alakú vektort jelent. A (7.202) összefüggés
5 ]B 2
grad 'div E ( & 6E % & rot3 0 (7.205.)
4 ]t 1
alakúra írható, ahol figyelembe véve (7.198)-at és (7.199)-et, valamint azt, hogy a tér
szabad töltésektől mentes, azaz div D és div E is 0, a (7.205) egyszerűsödik:
5 ]B 2
6E % rot3 0
4 ]t 1
A (7.200) egyenlet segítségével és kihasználva, hogy a rotációképzés és a parciális
időszerinti deriválás felcserélhető műveletek:
]
6E % a rot H (7.206.)
]t
Helyettesítsük be (7.206)-ba a (7.195) jelű I. számú Maxwell-egyenletet:
] ? ]D <
6E % a j$ (7.207.)
]t => ]t :;
Használjuk ki végül a (7.199) és a (7.201) lineáris közegjellemző egyenleteket:
] ? ]E <
6E % a =>cE $ # ]t :;
]t
ahonnan a
]E ] 2E
6E & ac & a# 2 % 0 (7.208.)
]t ]t
parciális differenciálegyenletre jutunk, neve távíró- (vagy telegráf) egyenlet.
Forrás: http://www.doksi.hu
761
]D <
rot 'rotH ( % & 6H % rot ?= j $
]t :;
>
ahonnan a-vel való szorzás, majd (7.201) és (7.199) figyelembevételével, végül az idő
szerinti deriválás és a rotáció felcserélésével:
]
& 6B % a c rot E $ a # rot E
]t
]B
adódik, ahová rot E helyére (7.196) felhasználásával & -t írva és 0-ra rendezve:
]t
]B ] 2B
6B & ac & a# 2 % 0 (7.209.)
]t ]t
7.3.3.2. Elektromágneses hullámterjedés szigetelőkben (dielektrikumokban).
Maxwell-reláció
] 2E
6E % a# (7.210.)
]t 2
] 2B
6B % a# (7.211.)
]t 2
egyenletpárra vezetnek, melyek a (7.152) egyenlettel analóg hullámegyenletek. A
különbség abban van, hogy a (7.210) és (7.211) egyenletek egy-egy vektormennyiség
(E és B) hullámegyenletei, azaz három — a komponensekre vonatkozó — (7.152)
alakú skaláris hullámegyenletet foglalnak magukba. Figyelembe véve (7.152)-ben a
terjedési sebesség értelmezését az elektromágneses hullám tökéletes dielektrikumban:
762
1 6 1
c' % % (7.212.)
a 0# 0a r # r a#
1
c% (7.213.)
# 0a 0
1
c' % (7.215.)
# 0a 0 # r
Ha ezután (7.215)-öt és (7.213)-at a (7.214) definicióba behelyettesítjük, megkapjuk
nem mágneses (ar = 1) dielektrikumok vákuumra vonatkoztatott törésmutatóját:
1
n% # 0a 0 # r % # r (7.216.)
# 0a 0
illetve
#r = n² (7.217.)
A (7.217) egyenletet Maxwell–relációnak nevezik.
Három fontos megjegyzés tartozik ide:
763
keresztül az ultraibolyáig) kapcsán.
1022
1021 107 10-13 1 Röntgenegység
[ sugár 106 10-12
1020
1019 105 10-11
o o
Röntgen sugár (X) 10-10 1 Angström, A
1018 104
1017 103 10-9 1 Nanométer, nm
1015 10 10-7
-6
1014 1 10 1 Mikrométer,a m
Látható
1013 10 -1 10-5
Infravörös(IR)
1012 10 -2 10-4
1011 10 -3 10-3
-1
1GHz 109 10
-5 10
0
108 10
-6 10 1 Méter, m
TV, Rh
-7 1
107 10 10
AA Mértékrendszeri megfontolások
764
? V+s <
a 0 % 4, + 10 &7 => A + m :;
?m<
c % 2.999792458 + 10 8 => s :;
1 1 ? A +s <
#0 % % &7 2
H 8,854 + 10 &12 => V + m :;
a0c 2
4,10 c
1 1 ?V + m<
k% H &12
H 8,99 + 10 9 => A + s :;
4,# 0 4, + 8,854 + 10
-nek adódik, amit az elektrosztatikus kísérletek is igazoltak. Megjegyezzük, hogy az
álló töltések közötti elektrosztatikus Coulomb-féle törvény, és a mozgó töltések között
fellépő mágneses erőtörvény állandóinak viszonya és a fénysebesség közötti közvetlen
5a 2 5 1 2
kapcsolatra: 3 0 0 33 00 ~ c 2 már Maxwell előtt Kohlrausch és Weber 1858-ban
4 ,
4 1 4 4 ,# 0 1
felfigyeltek.
AAA Diszperzió
#r (*) = [n(*)]2
A törésmutató (terjedési sebesség) frekvenciafüggését diszperziónak nevezzük. Ha
figyelembe vesszük, hogy a fény ~ 1015 Hz frekvenciájú, akkor érthető, hogy az
egyenárammal vagy alacsony frekvenciájú váltóárammal meghatározott dielektromos
állandó értékek felhasználásával a törésmutató becslésében komolyat tévedünk. (Pl. a
víz törésmutatója a látható fény tartományban 1,33, alacsony frekvenciás dielektromos
állandója: 80, permeabilitása 1, a tévedés kb. faktor 7). A diszperzió jelensége jóval
kisebb frekvenciatartományban is jelentős, gondoljunk a prizmák
színfelbontóképességére. A frekvenciafüggés oka az anyagszerkezetben rejlik, és
elsősorban az abban előforduló dielektromos polarizációs mechanizmusok határozzák
meg (elektronszerkezet, kristályrács jelleg, stb.). A problémával részletesebben Deák-
Giber-Kocsányi: Műszaki fizika c.tankönyvünkben foglalkozunk.
Forrás: http://www.doksi.hu
765
7.3.3.3. Transzverzalitás
(7.218.)
ill.
? <
= ? ]E ]E y < :
== z & :i:
= > ]y ]z ; :
= :
= :
= ? ]E x & ]E z < j :
rot E % = =
]z ]x :; :
=> :
= :
= ? ]E y ]E < :
== & x : k:
=> ]x ]y ; :
= :
> ;
ahonnan a (7.148.a-c) differenciálási szabályok alapján képezve a (7.218)
komponenseinek parciális deriváltjait:
]B
% j* B (7.221.)
]t
egyenletre jutunk. (7.220)-at és (7.221)-et behelyettesítjük az indukciótörvénybe
(7.196):
k d E % *B
Forrás: http://www.doksi.hu
766
*
ahonnan k % + s k miatt
c'
1
B% + 8s k d E9 (7.222.)
c'
adódik, ahol sk a terjedés irányába mutató egységvektor. Hasonlóképpen az I. Maxwell
]
egyenletben (7.195) rot H-t és E & t képezve, j=0-t és B=aH-t figyelembe
]t
véve:
1
& jk d B % j*#E
a
ahonnan
E % &c'+ 8s k d B 9 (7.223.)
(7.222) és (7.223) összevetéséből adódik, hogy E, B és k vektorok páronként
merőlegesek egymásra, vagyis az elektromágneses síkhullámok transzverzálisak. A k,
az E valamint a B vektorok jobb sodrású rendszert alkotnak. A terek nagyságának
viszonyára akár (7.222)-t, akár (7.223)-at vesszük alapul:
1
B % E (7.224.)
c'
adódik.
767
mozgó töltésekkel lépne kölcsönhatásba, ráadásul (7.224) alapján hatása akkor is jóval
kisebb erőhatást eredményezne mint a térerősségé.
E(r,t) vektor) rezgési irányának ez a véletlenszerű változása bizonyos jelenségek
hatására megszűnik ill. tudatosan megszüntethető. Ha a rezgési irány
véletlenszerűsége megszűnik és abban bizonyos szabályszerűség érvényesül, a fényt
polárosnak vagy polarizáltnak nevezzük. Ha az E(r,t) vektor mindig ugyanabban a
síkban rezeg, akkor lineárisan polarizált fényről beszélünk (ld. 7.31.b. ábrán, a z
irányába terjedő síkhullámot). Ekkor az E(r,t) irányát a fény rezgési irányának, a k és
az E(r,t) vektorokkal meghatározott síkot a rezgés síkjának nevezzük.
7.31.a,b,c, ábra. a.) Az E(t) rezgési iránya természetes fényben, adott z pontban és
különböző időpontokban; b.) a lineárisan poláros fény hullámvektora adott t1
pillanatban, a z helykoordináta függvényében; c.) a cirkulárisan poláros fény
hullámvektora adott t1 pillanatban a z helykoordináta függvényében;
Forrás: http://www.doksi.hu
768
7.32e. ábra), a lineárisan poláros fény - (pl. elektromos tér-) vektora mindig
felbontható egy jobbra és egy balra cirkulárisan polarizált fény fényvektoraira; más
szóval a lineárisan polarizált fény felfogható ilyen cirkuláris összetevők vektori
eredőjének.
769
alakban felírható síkhullám, ahol - = *t–kz. A rá merőleges polarizációjú hullám
általános alakja
Ey = Ey0 cos(-D$D)) (7.227.a)
?E <
E y % E y 0 = x cos ) & sin α sin ):D (7.227.b)
> E x0 ;
Ex
sin ) % cos α sin ) (7.226.b)
E x0
egyenletre jutunk, míg a (7.227.b) egyenlet Ey0-lal osztva és átrendezve
Ex Ey
cos ) & % sin α sin ) (7.227.c)
E x0 E y0
E 2x E 2y ExEy
$ 2 &2 cos ) % sin 2 ) (7.228.)
2
E x0 E y0 E x 0 E y0
adódik, ami egy általános helyzetű ellipszis egyenlete, melynek tengelyei nem
feltétlenül esnek egybe a koordinátarendszer x,y tengelyeivel (ld. 7.32.f. ábra). Az
ellipszis nagytengelye az x koordinátairánnyal e szöget zár be. (A e szöget
,
azimutszögnek nevezik.) Ha ) % J n, (n=0,1,2,...), akkor (mivel ekkor cos ) nulla)
2
Forrás: http://www.doksi.hu
770
,
Ha Ex0 = Ey0 = E0 és ) = J n , (ahol n=0,1,2,...), akkor a (7.228) egyenlet a
2
cirkulárisan poláros fényt írja le. A cirkulárisan poláros fény E(r,t) térerősség-
vektora a tér egy adott pontjában az idő függvényében kört ír le, — innen az
elnevezés. Ebben az esetben cos ) = 0 és sin ) = sin2 ) = 1, azaz a (7.228) egyenlet az
E 2x + E 2y = E 20 (7.229.)
E 2x E 2y ExEy
+ - 2 =0
E 2x 0 E 2y 0 E x0 E y0
2
5 Ex Ey 2
3 - 0 =0
3E E 0
4 x0 y0 1
azaz
E x E x0
= =K
E y E y0
E x % KE y (7.230.)
A térerősség vektor — merőleges lévén a z terjedési irányra — mindig benne marad
az x=Ky és z=0 egyenletek által kijelölt síkban, azaz síkban polarizált lesz.
* A ) és a e kapcsolatát le lehet vezetni. Itt csak az eredményt adjuk meg: tg 2e = tg 2W cos )fDahol
E y0
tg W %
Ex0
Forrás: http://www.doksi.hu
771
5 ,2
E y = E y 0 cos 3 *t & kz & 0
4 21
Megoldás:
Ex = Ex0 cos *t
5 ,2
E y = E y 0 cos 3 *t & 0 = E y 0 sin *t
4 21
Ex(t=0) = Ex0
Ey(t=0) = 0
A t > 0 időpontokban (t növekedésével) először mindkét komponens pozitív,
5 ,2
azaz a térerősség vektor az első negyedben 3 0 < * t < 0 az x tengely
4 21
felől az y irányába forog, ami +z irányba nézve jobbra forgást jelent.
sin g B n
= n 2 ,1 % = n (7.231.)
sin W 1
Forrás: http://www.doksi.hu
772
A (7.232) összefüggéssel definiált szöget Brewster-féle szögnek nevezzük.
Összefoglalva: Lineárisan poláros fényt oly módon állítunk elő, hogy egy alkalmas
n törésmutatójú dielektrikumra a (7.232) alapján definiált Brewster-szög alatt
vezetjük a polarizálandó fényt, és ekkor a visszavert fény a felülettel páthuzamos
síkban polarizált lesz.
törvény, egyik a rendes, másik pedig a rendellenes sugárra. A két egymásra merőleges
polarizációs síkkal párhuzamos síkban lineárisan poláros fénysugarak
különbözőképpen törnek meg és a kristályból két különböző irányban távoznak. Ilyen
polarizátorok pl. az ún. Wollaston-prizmák. Ha csak az egyik lineárisan polarizált
hullám lép ki a prizmából és a másik abban elnyelődik, akkor a prizma típusa Glan–
Thomson.
773
]E ] 2E
ac $ a# 2 - 6E=0 (ld.(7.208.))
]t ]t
ac j*E-a#*2 E+k2E = 0
írható, ahonnan
5 jc 2
k 2 E % a 0 a r * 2 # 0 33 # r & 0E (7.235.)
4 *# 0 01
és vezessük be az
6 c 6
# \ #r & j % #'& j#' ' (7.236.)
" *# 0
komplex dielektromos permittivitást, amivel a (7.235) egyenlet
k 2 % a 0 a r # 0 # *2 (7.237.)
"
] 2E
6E % a 0 a r # 0 # (7.238.)
" ]t 2
774
c
# % #'& j#' ' \ # r & j (7.239.a)
" *# 0
analógiájára
n % n '& jn ' ' (7.239b)
"
és
#%n
2
(7.240.)
" "
1
Maxwell relációt és a c 2 % összefüggést felhasználva, nem mágneses 'a r % 1(
# 0a 0
közegekre a (7.238) egyenlet
2
5 n 2 ] 2E
6E % 3 " 0
(7.241.)
3 c 0 ]t 2
4 1
alakúra egyszerűsödik. A (7.240) komplex egyenlet a valós és képzetes részek
figyelembevételével:
775
* *
k% % n (7.245.)
v c
kapcsolatra vezetett. Ennek az egyenletnek formailag a következő, komplex
mennyiségekre vonatkozó egyenletet feleltethetjük meg:
6 * * * c
k '& jk ' ' % k % n % 'n '& jn ' '( % n '& j (7.246.)
" c" c c 2n ' c# 0
ahol az utolsó átalakításnál felhasználtuk (7.243.b)-t és (7.236)-ot, amiből egyszerű
összevetéssel:
*
k' % n' (7.247.a)
c
és
* c
k' ' % n' ' % (7.247.b)
c 2n ' c# 0
adódnak. Tehát a k hullámszám csak akkor valós, ha c = 0.
analóg a megfelelő c = 0 esetre felírt (7.210) egyenlettel és megoldása is egy haladó
síkhullám, mely +x irányú terjedési irány esetén
j53 *t & k x $ ) 0 20
E % E0e 4 " 1
(7.248.)
ahol a cDE 0 feltétel miatt k helyére k -t kell írnunk (7.247a,b) alapján.
"
alakban is felírható. Ez egy csillapodó síkhullám egyenlete, mivel az e & k ''x tényező
(k">0 miatt) az elektromágneses hullám amplitúdójának csökkenését jelenti. Ha c=0,
akkor k"=0, így csillapodás nem lép fel, tehát a c=0 esetre visszakapjuk a
csillapítatlan síkhullámot. Ekkor k' is egyenlő k-val. A (7.249) egyenlet (7.247)
alapján a komplex törésmutatóval is felírható:
* 5 * 2
& n '' x j 3 *t & n ' x $ ) 0 0
E % E0e c
e 4 c 1
(7.250.)
Forrás: http://www.doksi.hu
776
legfeljebb néhány hullámhosszon 0-ra csökken, azaz fémek a fény terjedését kizárják.
Megvilágításukkor ezért a fémek a fényt szinte teljes mértékben reflektálják (fémes
reflexió). Ezt a jelenséget részleteiben tárgyaljuk Deák-Giber-Kocsányi: Műszaki
fizika III.c. jegyzetünkben a XIII.fejezetben.
Megjegyzések:
közegben következtethessünk a közegbeli fényterjedésre.
777
vezetőképessége nem nulla, hanem valamekkora pozitív érték, így rajta ennek
megfelelő mértékben Joule-hő képződik. Másrészt adott frekvencián a dipólusok
mozgatása, átpolarizálása szintén hőfejlődéssel jár. Mindkét folyamat nemkívánatos
energiaveszteséget jelent. Reaktáns elemeken ezt a veszteséget a V veszteségi szöggel
illetve a tgV veszteségi tényezővel (6.268) jellemeztük:
'( U
Re P I cos h
Im'P ( U
tg V% % " eff eff
%ctg h (7.251.)
eff I eff sin h
"
1 1
Z C ,V % % (7.252.)
" j* # C j*'#'& j#"(# 0 C
"
1 1
Z C ,V % % (7.253.)
" j* # C *'#"$ j#'(# 0 C
"
#"& j#'
Z C ,V % (7.254.)
" *# 0 C'#"2 $ #'2 (
-re jutunk. Az így kapott kifejezés nevezője valós. A kapott kifejezés valós része a
veszteségi ellenállás, képzetes része a reaktancia. A veszteségi tényező (6.268)
definíciója alapján:
tgV %
' (
Re P
%
Re' Z (
" "
C ,V
Im' P( Im' Z (
(ld. 6.268)
C ,V
" "
#"
tgV % (7.255.)
#'
ami #r és c-val jellemzett közegre:
Forrás: http://www.doksi.hu
778
c
tg V% (7.256.)
*# 0 # r
(7.255) kifejezés tehát a dielektromos veszteség.
1 1 Zc
Z C ,V % % % " (7.257.)
#" j*# 0 #' C'1 & j tg V ( 1 & j tg V
j*# ' 531 & j 20# 0 # r
"
4 #' 1
ahol a Z C a veszteségmentes, #’=#r ideális dielektrikummal kitöltött kondenzátor
"
tisztán reaktáns impedanciája. A kapcsolat még egyszerűbb az admittanciával Y C , V ,
"
azaz az impedancia reciprokával:
1
Y C,V % % YC '1& jtgV (% j *# 0 # C (7.258.)
" Z C,V "
"
Megjegyzések:
párhuzamos ellenállású helyettesítő kép is jól jellemez.
1 A+d c
tgV % % %
R * C b d *+# 0 # r A *# 0 # r
779
Im[Z] Im[Z]
Z Z
R
Re[ZC,V] 1+* R C
2 2 2
*R2C ZCV,
1+* R C
2 2 2
Im[ZC,V] ZC,V
u u
R
ZC,V
#0 #
= =
C #" 1
tgV= =
ZC,V = - j #' *RC C
*#0#C
a) b)
7.32. ábra A veszteséges kondenzátor: a) komplex dielektromos állandóval jellemzett
vesztesége;b) párhuzamos ellenállással jellemzett helyettesíttő képe illetve áram-
feszültség diagramjuk a Z síkon
"
Forrás: http://www.doksi.hu
780
7.4.1. Általános megfontolások. Az intenzitás fogalma
I % w 'r, t ( + u (7.259.)
1
6E % 6E kin , MAX % b6V + v 2MAX (7.260.)
2
ahol vMAX a hullámmozgás során fellépő maximális rezgési sebesség, ami kifejezhető
a hullám (rezgés) körfrekvenciájával (*) és maximális kitérítésével '! 0 ( , azaz a
hullám amplitúdójával: v MAX % *! 0 , ami (7.260)-ba beírva
1
6E % b6V + * 2 ! 02 (7.261.)
2
eredményre vezet, ahonnan a hullámban a teljes átlagos energia sűrűségre:
6E 1
w % w % lim % b + * 2 ! 02 (7.262.)
6V C 0 6V 2
Forrás: http://www.doksi.hu
781
1
I %R w Z u % b + * 2 ! 02 u (7.263.)
2
A feszített húron terjedő hullám által szállított energiához hasonlóan felírhatjuk a
hanghullám által szállított energiát, sík, longitudinális hullámot feltételezve az
eredmény (7.263), ahol a b a gáz sűrűsége.
Az előző fejezetben foglaltak szerint járunk el, azaz felírjuk, hogy mennyi energia
van egy elektromágneses hullám terjedése során a tér egy térfogatelemében, majd
ismerve a hullám fázissebességét felírjuk az "energiaáramlás sebességét" is.
w%
1
2
'
# 0 # r E 2 $ a 0a r H 2 ( (7.264.)
egyenlet adja meg. A (7.222) egyenlet szerint harmonikus elektromágneses
síkhullámban a mágneses tér és az elektromos tér közötti kapcsolat:
1
1 # 0# r a 0a r 5#2
2
H% E% E % 33 00 E
ac' a 0a r 4a1
w%
1
2
' (
# 0# r E2 $ # 0# r E2 % #0# r E2 (7.265.)
adódik a térenergia sűrűségére. Ha E egy hullámban terjedő térerősség, akkor
E=E(r,t) és így w is hely- és időfüggő, azaz w = w(r,t). A k irányára merőleges
egységnyi felületen, k irányban időegység alatt átáramlott energiát — vagy más néven
felületi teljesítményt — (Poynting emlékezetére (1884)) Poynting-vektornak_
nevezzük:
782
Az S egy 'A' felületre vett
w 'r, t (d A
k
U E % F S d A % F c' (7.267.)
A A
k
? J m 2 < ?J<
=> m 3 s m :; % => s :; % 8W 9,
valós részével ' Re8E9 % E 0 cos'*t & kr (( számolva (7.268) az alábbiak szerint írható:
T T
1 1
I % c F # 0 # r E 02 cos 2 '*t & kr (dt % c# 0 # r E 02 F cos 2 '*t & kr (dt (7.269.)
T0 T0
Az egyenletben szereplő átlagintegrál számításához vegyük figyelembe, hogy
- % *t & kr helyettesítéssel:
1 1 1 1 cos 2- 1
cos 2 - % cos 2 - & sin 2 - $ cos 2 - $ sin 2 - % $
2 2 2 2 2 2
adódik, aminek felhasználásával az integrál kiszámítható:
1
I % c' # 0 # r E 02 (7.270.)
2
Forrás: http://www.doksi.hu
783
A2
I~ (7.271.)
r2
I%
1
2
'
c ' # 0 E 0 e & k "x (
2
%
1
2
c' # 0 E 02 e & 2 k "x (7.272.)
áthaladó fény intenzitáscsökkenését (7.33. ábra) a
dI'x (
% &W I'x ( (7.274.)
dx
W = 2k" (7.276.)
784
c
W % 2k" % (7.277.)
n ' c# 0
egyenlőséget adja.
dx
I(x)
I(x+dx)
dI=-WI(x)dx
másszóval a hullám egy adott véges térrészre lokalizált. A hullámtanban ezeket
hullámcsoportnak, a kvantummechanikában (ld. 8. fejezet) hullámcsomagnak
nevezzük. A 7.34. ábra egy ilyen hullámcsoportot mutat egy adott t időpontban.
785
hullámcsoportot folytonos spektrum segítségével előállítanánk (7.5.2. fejezet) és
tulajdonságait (7.5.3.-7.5.5. fejezetek) ismertetnénk először megvizsgáljuk két
egyirányba haladó monokromatikus síkhullám szuperpozícióját és az eredő
sajátosságait.
^1 $ ^ 2 % A8e j'*1t & k1x ( $ e j' *2t & k 2 x ( 9 (7.280.)
5 * $* k $k 2
j3 1 2 t $ 1 2 x 0
4 2 2 1
Emeljünk ki (7.280)-ból e -et:
5 * $* k $k 2
j3 1 2 t $ 1 2 x 0 ? j53 *1 &*2 t $ k1 & k 2 x 20 & j3 1 2 t $ 1 2 x 0 <
5 * &* k &k 2
^1 $ ^ 2 % A + e 4 2 2 1
=e 4 2 2 1
$e 4 2 2 1
: (7.281.)
=> :;
e j- $ e & j-
majd használjuk fel a cos - % azonosságot:
2
5 *1 $ *2 k1 $ k 2 2
5 * & *2 k & k 2 2 j34 t$ x0
^ 1 $ ^ 2 % 2A cos3 1 t$ 1 x0 +e 2 2 1
(7.282.)
4 2 2 1
Vezessük be 6* % *1 & * 2 -t és 6k % k 1 & k 2 -t, ekkor:
5 * $* k $k 2
j3 1 2 t $ 1 2 x 0
^ 1 $ ^ 2 % 2$
A!cos ' *!
!!6# t &!
6!
kx (
" +e
4 2 2 1
(7.283.)
a 't ,x (
Forrás: http://www.doksi.hu
786
a 't , x ( % 2A cos'6*t & 6kx ( (7.284.)
melynek terjedési sebessége:
6*
va % (7.285.)
6k
7.35. ábra Két kicsit eltérő frekvenciájú (*1~*2) frekvenciájú hullám eredőjének
terjedése diszperziós közegben. A t1 pozícióban az amplitúdó maximummal fázisban
lévő *1+*2/2~*1~*2 frekvenciájú hullám 6t idő elteltével siet az amplitúdó
maximumhoz képest. Jól látható ez azon, hogy 6f idő elteltével a piros színnel jelölt
fázisállapot az amplitúdó maximumtól távolabb sietett.
Amennyiben a közeg nem diszperziós, azaz a síkhullámok sebessége nem függ a
frekvenciától, akkor
*1 & *2 k 1u & k 2 u
va % % %u
k1 & k 2 k1 & k 2
ahol u az *-tól független fázissebesség. Ebben az esetben a hullám hely- és időfüggő
„amplitúdóhulláma” az egyforma fázissebességekkel egyenlő sebességgel halad. Ha
viszont a közeg diszperziós, azaz v(*1)Ev(*2), akkor az amplitúdóhullám terjedési
sebessége nem egyezik a fázissebességgel. Ha az *1 és az *2 közel egyformák, és a
közeg „gyengén” diszperziós, akkor az ampitúdóhullám terjedése csak enyhén tér el,
de eltér az u fázissebességtől és mértéke (7.285)-el egyenlő. A (7.283) hullámterjedés
esetében tehát a lebegés „térbeli lebegést” is jelent (ld. 7.35. ábra).
Forrás: http://www.doksi.hu
787
végtelen számú olyan harmonikus függvénykomponens összegeként, melyek
frekvenciája folytonosan változik. Az egyszerűség kedvéért x irányú terjedést
tételezünk fel, ekkor a szuperpozícióra jellemző integrál
L
^' x , t ( % F A' k ( + e j8' *' k (t &kx (9dk (7.286.a)
&L
7.36. ábra. a.) Egydimenziós hullámcsoportot előállító harmonikus síkhullámok
általunk választott amplitúdóeloszlása; b.) Az * (k) diszperziós függvény különböző
közelítések esetén. A görbék melletti számok a közelítés rendjét, a (k–k0) maximális
hatványkitevőjét jelentik.
_ Általános esetben az A(k) amplitúdó k-val folyamatosan és tetszés szerinti függvény szerint változik.
Az, hogy mi az A(k)-kat csak egy véges 26k intervallumban tekintjük nullától különbözőeknek ill. ezen
intervallumon belül konstansnak és egy választott ko-ra szimmetrikusnak, — didaktikai okokból
választott — olyan feltevés, mely a fizikai lényeg bemutatását nem korlátozza, viszont a számítást
egyszerűsíti.
Forrás: http://www.doksi.hu
788
d* 1 2d *
2
*'k ( % *'k 0 ( $ 'k & k 0 ( $ 'k & k 0 ( $ ... (7.287.)
dk k % k 0 2 dk 2 k % k 0
^ 'x , t ( % Fe
j8*' k ( t & kx 9
dk (7.288.)
k 0 & 6k
alakot ölti.
k 0 $ 6k QN ? d* < lN
j P = *' k 0 ($ ' k & k 0 ( : t & kx k
^' x , t ( % F
NO >= ;: Nj
dk k %k0
e dk
k 0 & 6k
? d* < k $ 6k ? d* <
j = * ' k 0 (& k 0 :t 0 jk = t &x :
^' x , t ( % e F
=> dk k %k 0 :; => dk k %k 0 :;
e dk (7.289.)
k 0 & 6k
6 ? d* <
adódik. Az integrandusz exponensében a z % = t & x : helyettesítést alkalmazva
>= dk k % k 0 ;:
és az integrálást elvégezve:
Forrás: http://www.doksi.hu
789
7.37a. ábra. A (7.286)
szuperpozíció
*(k)=*(k0)=*0
közelítésben:
k 0 $ 6k
j'*0 t & kx (
Fe
k 0 & 6k
dk %
"áthalad" a burkoló alatt.
(Az egy adott fázisszögnek
megfelelő x koordinátát a
vastagítás kezdete jelzi).
Az ábrán ko=1.0, 6k 0,2
és *(k0)=10. Az egymás
alatti ábrák a t=0, 10, és 20
időosztásoknál készültek.
Az ábrát számítógépes
szimulációval Barócsi
Attila készítette.
Forrás: http://www.doksi.hu
790
7.37b. ábra. A (7.286)
szuperpozíció
d*
*'k ( % *0 $ 'k & k 0 ( %
dk k % k 0
% *0 $ 'k & k 0 (v cs
Ekkor:
k 0 $ 6k
jm8*0 $ ' k & k 0 ( v cs 9t & kx n
Fe
k 0 & 6k
dk %
ott van, ahol a harmonikus
összetevők közel azonos
fázisban vannak. A
harmonikus hullám és
burkolója egyforma
sebességgel haladnak.
(Az egy adott fázisszögnek
megfelelő x koordinátát a
vastagítás kezdete jelzi.)
Az ábrán k0=1.0, 6k=0,2
és *(k)=10 k. Az egymás
alatti ábrák a t=0, 10, és 20
időosztásoknál készültek
Az ábra Barócsi Attila
munkája.
Forrás: http://www.doksi.hu
791
7.37c. ábra. A (7.286)
szuperpozíció az *(k)
másodrendű közelítése
esetén.
A hullámcsoport ilyen
esetben halad és
"szétfolyik". A burkoló
görbéje alatti terület jó
közelítéssel állandó,
lokalizációja romlik: 6x
nő. Bizonyos
egyszerűsítéssel azt
mondhatjuk, hogy ez
annak a következménye,
hogy az eredeti
harmonikus hullámok
eltérő fázis-sebességűek.
Az ábrázolt esetben
*(k)=10 k. Az ábrán jól
látható, hogy a
hullámcsoport bal oldalán
a hullámhossz kisebb,
5 2, 2
tehát az *'k ( % *3 0
4 X 1
nagyobb. A
nagyfrekvenciás
vivőhullám siet a
burkolóhoz képest.
(Az egy adott fázisszögnek
megfelelő x koordinátát a
vastagítás kezdete jelzi.)
Az ábrán ko=1.0, 6k=0,25
és *(k)=10 k. Az egymás
alatti ábrák a t=0, 20, és 50
időosztásoknál készültek
Forrás: http://www.doksi.hu
792
7.37d. ábra.
Az ábra hasonló a 7.37c. ábra
esetéhez, de *(k)=5 k2 .
időosztásoknál készültek
Forrás: http://www.doksi.hu
793
k 0 $ 6k k 0 $ 6k
? e jkz <
F e dk % =
jkz
: %
e jk 0z j6kz
e & e & j6kz % ' (
k 0 & 6k > jz ; k 0 & 6k jz
(7.290.)
2 sin 6kz sin 6k + z
% e jk 0 z % 26k + e jk 0z
z 6k + z
ahol figyelembe vettük, hogy e j6kz % cos'6kz ( $ j sin '6kz ( , illetve
e & j6kz
% cos'6kz ( & j sin '6kz ( és az utolsó egyenlőségjel után 6k-val bővítettünk. Ezt
az eredményt a (7.289)-be beírva és a z jelölést feloldva
Q 5 d* 2l
?
j = *' k 0 (& k 0
d* < ? d* <
t &x :
sin P6k 33 + t & x 00k
:t jk 0 =
+ 26k + O 4 1j
dk k %k 0
^' x, t ( % e >= :
+e >= dk ;:
dk k%k0 ; k %k 0
(7.291.)
5 d* 2
6k 33 + t & x 00
4 dk k %k 0 1
illetve az egyszerűsítéseket elvégezve:
QN 5 d* 2lN
sin P6k3 x & + t 0k
NO 34 dk k % k 0 01Nj 8
^'x , t ( % 26k + + e j *' k 0 (t & k 0 x 9 (7.292.)
5 d* 2
6k3 x & + t0
3 dk k % k 0 01
4
(esetünkben a burkológörbe) és egy végtelen síkhullám (az ún. vivőhullám)
szorzatából álló hullámot kapunk.
794
A A fázissebesség
A vivőhullám esetünkben
*'k 0 (
vf % (7.293.)
k0
fázissebességgel +x irányban haladó olyan síkhullám, amelynek *(ko) frekvenciája ill.
k0 hullámszáma éppen a szuperponálódó hullámok közepes frekvenciája ill.
hullámszáma.
A A csoportsebesség
5 2
3 x & d* +t0 (7.294.)
3 dk k % k 0 01
4
eltolási argumentum írja le. Jelöljük a (7.294) eltolási argumentumot !-vel, ekkor a
sin !
(7.292) hullámcsoportot adott t1 időpontban egy f '! ( % alakú kifejezés határozza
!
meg.
2
0
-6,28 -3,14 0 3,14 6,28 9,42 12,56 15,7 18,84
-1
-2
sin !
7.38. ábra. Az f '! ( % függvény. A ! esetünkben a (7.294) eltolási argumentum.
!
sin !
A függvény (ld. 7.38. ábrát) határértéke a !=0 helyen 1, és első nullahelyét a
!
1 sin !
|!| = , helyen veszi fel, mellékmaximumai szerint csökkennek. A függvény
! !
Forrás: http://www.doksi.hu
795
A szuperponált hullámok által alkotott hullámcsoportot burkoló függvényével,
röviden: burkolójával tudjuk jellemezni.
Vizsgáljuk meg, mekkora a burkolójával jellemzett hullámcsoport haladási sebessége,
d*
ha *'k ( %D*0 $ 'k & k 0 ( D . Ehhez meg kell vizsgálnunk a hullámcsoport azonos
dk k % k 0
fázisállapotú pontjainak (pl. a burkológörbe maximumának) haladási sebességét.
Legyen a hullámcsoport maximuma adott t=t1 időpontban a !=0 pontban, ekkor (ld.
7.38. ábrát) e maximum értékére fennáll, hogy
d*
+ t 1 & x1 % 0 (7.296.)
dk k %k 0
amiből
d*
x1 % + t1 (7.297.)
dk k %k 0
A maximum t1+6t idő múlva — felhasználva az előző egyenletünket — az
d* d*
x 1 $ 6x % + 't 1 $ 6t ( % x 1 + 6t (7.298.)
dk k % k 0 dk k %k 0
6x d*
v cs % lim % (7.299.)
6t C0 6t dk k %k 0
Mivel a (7.299) kifejezés a hullámcsoport haladási sebességét adja meg, azt
csoportsebességnek nevezzük, tehát:
d*
v cs % (7.300.)
dk
Forrás: http://www.doksi.hu
796
hullám jön létre, melyet (ha *(k)-t lineárisan közelítjük) a (7.292) egyenlet ír le.
terjedésre diszperzió jellemző, azaz a (7.287)-ben el kell mennünk a k-ban
másodrendű közelítésig, akkor a csoport- és fázissebesség különbözik, a
hullámcsomag mozgása során egyre jobban ellaposodik, "szétfolyik" (ld. 7.37.c. és d.
ábrát). Az egzakt igazolással adósak maradunk, de könnyen belátható, hogy minél
jobban lokalizált a hullámcsoport (minél kisebb a lokalizációs tartománya), — annál
gyorsabb a hullámcsoport "szétfolyása" is, — hiszen a jobb lokalizáció akkor
következik be, ha a szuperponálódó hullámok nagyobb 6k (ill. 6X) intervallumból
lettek kiválasztva (ld. 7.5.4. pontot), ekkor pedig a harmonikus komponensek
fázissebessége is jobban eltér egymástól.
A Minél nagyobb egy hullámcsomag kiterjedése (ld. még 7.5.4. pontot), azaz
minél monokromatikusabb (6k kicsi, a spektrum keskeny) — annál jobban közelíthető
a hullámcsomag egy harmonikus síkhullámmal, és annál jobban közelít a
csoportsebesség a fázissebességhez.
Forrás: http://www.doksi.hu
797
Vizsgáljuk meg a (7.292) hullámcsoport alakját adott (pl. t=0) időpontban, mely
akkor a
,
x6k % J ,, x % J (7.302.)
6k
intervallumban, azaz egy
2,
6x % (7.303.)
6k
nagyságú tartományban tér el nullától. Innen
6x6k = 2, (7.304.)
A (7.304) kifejezés azt mondja, hogy 6x hullámcsoport hosszúsághoz 6k
hullámszám tartományból kell az összetevőket összegezni. Minél szélesebb 6k, annál
keskenyebb lehet 6x (lásd a 7.39d. és e. ábrát), és viszont.
6x · 6k o 2, (7.305.)
és azt fejezi ki, hogy a hullámcsoport nem lokalizálódik jobban mint azt (7.305)-ben
megadtuk.
Forrás: http://www.doksi.hu
798
a.) b.)
c.) d.)
e.)
799
frekvenciájú (hullámhosszúDill. hullámszámú) hullámok fázissebessége
különböző.
Ilyen diszperziós közeg pl. a közönséges üveg is, melyből, ha prizmát készítünk és
azt fehér fénnyel megvilágítjuk a látható színképtartomány egyes színei
szétválasztódnak. A fenti definíciót az elektromágneses hullámok esetén úgy is
megfogalmazhattuk volna, hogy diszperziós az a közeg, amelynek permittivitása,
illetve törésmutatója frekvencia- ill. hullámhosszfüggő.
*
vf % % const. és így *=vfk
k
azaz * és k között lineáris kapcsolat van.
*'k (
*'k ( % k + v f 'k (, v f % v f 'k ( % (7.306.)
k
A csoportsebesség (7.300) és a fenti fázissebesség kapcsolata a következő:
d*'k ( d
v cs % % 8kv f 'k (9 % v f $ k dv f 'k ( (7.307.)
dk dk dk
ahol alkalmaztuk a szorzatra vonatkozó differenciálási szabályt. A vf a k-n keresztül
függ X-tól is, azaz vf = vf [k(X)], így a (7.307) összefüggést felírhatjuk k helyett X-val
is. A vf -re a differenciálás láncszabályát alkalmazva:
dv f dv f dk
% + (7.308.)
dX dk dX
Forrás: http://www.doksi.hu
800
2, dk 1
k% , amiből: % &2 , 2 (7.309.)
X dX X
dv f
A (7.308)-ból -t kifejezve és a (7.309) összefüggést behelyettesítve:
dk
dv f dv f
% dX % & dX
dv f
dk dk 2,
dX X2
dv f 'X (
v cs % v f & X (7.310.)
dX
alakú Rayleigh–féle összefüggést kapjuk.
Kétféle diszperziót (az adott közegbeli vf nem egyenlő vcs-vel) különböztetünk meg
dv f
attól függően, hogy milyen előjelű . Ha
dX
dv f
Z 0 , akkor vcs<vf és normális diszperzióról, ha pedig
dX
dv f
R 0 , akkor vcs>vf és anomális diszperzióról beszélünk.
dX
6
Alkalmazzuka Rayleigh–féle összefüggést fényre! A fény anyagban c' % v f
fázissebességét a közeg vákuumra vonatkoztatott törésmutatója szabja meg:
c
n%
(7.311.)
c'
c dc' c
ahol c a fény vákuumbeli sebessége. Innen: c' % ill. % & 2 és így (7.310)-et
n dn n
felírva az n törésmutatójú anyagban a fény ccs-vel jelölt csoportsebessége ahol a
láncszabályt használtuk:
dc' dn c dn
c cs % c'&X + % c'$X 2 + (7.312.)
dn dX n dX
Forrás: http://www.doksi.hu
801
dn
hullámhossztól függetlenül n = 1, azaz % 0 . A c' fázissebességre tehát fennáll,
dX
hogy c' = c. A (7.312) szerint annak kritériuma, hogy ccs = c teljesüljön az, hogy a
dn
H 0 legyen, ez teljesül pl. vízre.
dX
d*
Ha % 0 , akkor diszperzió jelensége nem lép fel.
dk
Tételezzük fel, hogy egy térben lokalizált szabad** mikrorészecske leírására egy
hullámcsoport szolgál, továbbá tételezzük fel, hogy a hullámcsoport energiáját és
frekvenciáját az E = hν = ħ* Planck–féle összefüggés adja meg (ld. 1.2.3. és 8.1.2.
pontot). Szabad részecske teljes energiáját a kinetikus energiája adja, melyet
klasszikusan (vagy másik fogalmazással: "részecske leírásban") az
p2
E% (7.313.)
2m
képlet adja meg. A de Broglie-féle összefüggésből (ld. 1.2.3. pontot).
h h 2,
p% % % 'k (7.314.)
X Br 2,X Br
figyelembevételével a (7.313) részecske leírási módnak az ún. hullám leírásban az
* Van egy olyan optikai módszer, amelyik a fény fázissebességét méri, ez pedig az állócsillagok
látszólagos irányának megváltozásán, a fényaberráció jelenségén alapul (ld. Budó III. id. mű). E
módszernél a fázissebesség méréséhez szögváltozást mérünk, miközben a fényt közelítőleg végtelen
síkhullámnak tekinthetjük.
**Szabad a részecske, ha nem hat rá erő, erőtér, ilyenkor a részecske potenciális energiájára fennáll,
hogy Epot = állandó, mely nullának választható.
Forrás: http://www.doksi.hu
802
' 2k 2
E% (7.315.)
2m
energiakifejezés felel meg. Az E = '* behelyettesítést alkalmazva látható, hogy
szabad részecske energia kifejezése, nem más mint a szabad részecske diszperziós
relációja:
'2k 2
E% % '* (7.316.)
2m
innen a mikrorészecske csoportsebessége:
ugyanakkor egy hullám (így egy hullámcsoport is) pl. egy chopperrel elvben akárhány
részre osztható! Fenti fenntartásainkkal vigyük végig a fenti heurisztikus feltevést;
ennek során érdekes analógiákhoz jutunk, melyek segítenek megérteni a 8.4.4.
pontban ismertetett Heisenberg–féle határozatlansági összefüggéseket.
6x 6k o 2,
egyenlőtlenséget. Ebben az esetben 6x a mikrorészecske (pl. egy elektron)
lokalizáltságát jelenti. Egy (szabad) lokalizált elektron hullámfüggvénye általános
esetben valóban egy hullámcsoport alakú függvény lesz.
803
h
X Br %
p
adja meg. Egy ilyen síkhullám jó közelítéssel leírja pl. egy elektronnyaláb viselkedését
egy elektronmikroszkóp elektronoptikai tervezésénél, — de alkalmatlan egy lokalizált
h
mikrorészecske leírására. A X Br % de Broglie képlet a részecske impulzusa és
p
hozzárendelt hullámának hullámszáma között teremt kapcsolatot.
h 2, h
p% % + % k'
X Br X Br 2,
6 h
ahol ' % . Innen a k és a p növekménye közötti kapcsolat
2,
dk 1
6k % 6p % 6p (7.318.)
dp '
2,
Mivel k % következik, hogy:
X Br
5 2, 2
d33 0
dk 4 X Br 01 2,
% %& 2
dX Br dX Br X Br
azaz
2,
dk % & dX Br
X2Br
Ha bennünket csak a kicsi véges 6k ill. 6X követelmények közti kapcsolat érdekel
2,
6k % 6X (7.319.)
X2Br
Az abszolút értéket a továbbiakban nem írjuk ki. Látható, hogy a (7.304)-hez fűzött
megjegyzésünk úgyis megfogalmazható, hogy minél szélesebb a 6X intervallum, annál
kisebb (ld. (7.304)) a 6x intervallum szélessége. A (7.305) összefüggésbe 6k (7.318)
értékét behelyettesítve és a 6p helyére a 6px értéket írva a
6p x
6x o 2,
'
egyenlőtlenségre jutunk.
Forrás: http://www.doksi.hu
804
átalakítással a
h
6x6p x o ' 2, % %h
2,
azaz a
6x6p x o h (7.320.)
reláció adódik. Ez ismét formai analógiában van egy (8.4.4.) kvantummechanikai
határozatlansági relációval.
h
6v x 6x o (7.321.)
m
6x 6*
v cs % H
6t 6k
amit átrendezve
6x6k H 6*6t
6* 6t o 2 , (7.322.)
Felhasználva most a
6E
E = '* ill. 6* %
'
Planck–féle összefüggést (ld. 1.2.3. és 8.1.2. pontokat), az elektromágneses
hullámokra (7.322)-ből a
805
' 2k 2
E % '* %
2m
energiakifejezéséből a mikrorészecskék diszperziós relációja
'k 2
*'k ( %
2m
alakú. A megfelelő vf fázissebesség
*'k ( 'k
vf \ %
k 2m
ill. a megfelelő vcs csoportsebesség
d*'k ( 'k
v cs \ %
dk m
806
hogy a haladó mozgás megszűnik, viszont a fizikai mennyiség a tér minden pontjában
helytől függő amplitúdójú rezgéseket végez (7.6.5.). Ilyen állóhullámok alakulnak ki a
megpendített gitárhúron, a különböző üregrezonátorokban, lézercsövekben.
7.6.1. Hullámok interferenciája
alakban írható fel, ahol )1 ill. )2 a két hullám teljes fázisa, A1 ill. A2 pedig valós
amplitúdóik. Az eredő intenzitással arányos amplitúdó négyzete ( A 2R ) a következő:
' ('
I H ! R ! *R = A 2R = A1e j)1 + A 2 e j)2 A1e & j)1 + A 2 e & j)2 = (
" "
8
= A12 $ A 22 + A1A 2 e j')2 &)1 ( $ e j')1 &)2 ( = 9 (7.325.)
% A12 $ A 22 + A A 8e '
1 2
j ) 2 &)1 (
$ e & j')2 &)1 (
9
Az Euler-tételt alkalmazva:
1 j- & j-
cos - %
2
'
e $e (
majd - % ) 2 & ) 1 -et helyettesítve és (7.325.) összefüggésben felhasználva az amplitúdó
A 2R = A12 $ A 22 + A1A 2 2 cos') 2 & )1 ( (7.326.)
alakúra hozható.
807
azaz ha a V fáziskülönbség
V = 2n,, n = 0, ±1, ±2,... (7.328.)
tehát V % 0, J 2 ,, J 4 , , stb. Az intenzitás nagysága ezeken a helyeken:
IR % ' I1 $ I 2 (
2
(7.329.)
IR % ' I1 & I 2 ( 2
(7.332.)
Ha az amplitúdók egyenlők, akkor láthatóan a minimum helyén az IR=0, míg a
maximum helyén IR=4I. Adott Pi pontban a teljes fáziskülönbség a két harmonikus
síkhullámra:
808
(7.333) kifejezés időben változik. Az interferencia feltételeinek eleget tevő
pontforrásokat ill. hullámokat koherenseknek nevezzük. Ez a feltétel fény esetében azt
jelenti, hogy a források által kisugárzott fényhullámoknak egymással szoros
korrelációban kell lenniük. Ezt a feltételt vizsgáljuk következő fejezetünkben
élettartama. Például: — napfényre: qH10-14 s; stabilizált lézerre: qH10–3 s; kisnyomású
gázkisülésre: qH10–6–10–8 s; nagynyomású gázkisülésre: qH10–8–10–14 s; szilárd test
emissziójára: qH10-10 – 10–14 s — a tipikus érték.
L \ cq (7.334.)
az ún. koherencia–hosszal azonos. A spontán emisszió esetében a pontszerű
fényforrás különböző atomjaiból emittált, egymást rendszertelenül és gyorsan követő,
hullámcsoportok fáziskülönbsége (még *1=*2=...* ill. k1=k2=...k feltételek esetén is)
a tér adott pontjában az időben rendszertelenül változik, hiszen az egymást követő
hullámcsoportok kezdő fázisa, így a 6)0 a kezdőfázisok különbsége is, rendszertelenül
változik. Így egy tipikus megfigyelési idő alatt (pl. 0,1 s) időben állandó
fáziskülönbségről nem lehet szó, hiszen q, mint említettük tipikusan 10-8&10-14s.
Következésképpen az ilyen fényforrások ill. a belőlük kibocsátott hullámok időben
nem tekinthetők koherensnek. Speciális esetekben azonban a termikus fényforrások
Forrás: http://www.doksi.hu
809
igen kicsiny, mikrométer nagyságrendű. Másik példaként említhetjük egy sík üveglap
és egy nagy görbületi sugarú plankonvex lencse közötti változó vastagságú
levegőréteg hatására létrejövő ún. Newton gyűrűket (ld. 7.40 ábra).
810
interferometrikus elrendezéseket is építhetünk feltéve, ha L optikai elemeink
méreteinek nagyságrendjébe esik, ehhez már valóban koherens fényforrásra van
szükség.
Lézerek esetében az emisszió indukált, ami azt jelenti, hogy az atomi állapotok
gerjesztettségének megszüntetése, a rájuk beeső fényhullám hatására, utóbbival kötött
fázisban történik, — és így a fénykibocsátás is korrelált. A lézeranyagok atomjai ill.
molekulái azonos fázisban sugároznak, íly módon a kisugárzott, azonos kezdőfázisú
monokromatikus hullámvonulatok hossza megnő. Lézerdiódák esetében L több cm,
He-Ne lézerek esetében 1-2 méter nagyságrendű. Newton-gyűrűs kísérletünket, tehát
ilyen mértékben eltávolított felületeken is sikeresen végrehajtjuk.
csak olyan kis részére teljesül, amely adott esetben pontforrásnak tekinthető; — hiszen
egy kiterjedt termikus forrás két pontján levő (különböző) atomok rendszertelen és
különböző kezdőfázissal sugároznak.
7.6.2.2. Vonalkiszélesedés
811
7.41 . ábra. Az f0 közepes frekvenciájú fény intenzitása a hullámhossz függvényében
(6f a félértékszélesség)
6E 6t ~ h (ld. 7.323)
határozatlansági reláció áll fenn. A megfelelő átalakításokkal
'6*6t % h6f6t H h (7.335.)
azaz (mivel 6t a q–val azonosítható)
6f + q H 1 (7.336.)
6f H c / L (7.338.)
df c c
Figyelembevéve, hogy f = cX-1, illetve mivel % & 2 ill. 6f % 2 6X ezt a (7.337)-
dX X X
be behelyettesítve fennáll, hogy
Forrás: http://www.doksi.hu
812
X20
L% (7.339.)
6X
Megjegyezzük, hogy további frekvencia- (hullámhossz-) kiszélesedést okoznak a
lézer-tükrök rezgései, az atomok, molekulák mozgása miatt fellépő Doppler–effektus
és több más (itt nem ismertethető) jelenség is, bővebben (ld. Richter Péter: Bevezetés
a modern optikába id. mű).
1
Az 53 n % 20 törésmutatójú közegben ugyanez az összefüggés 6s R c' q cq % L ,
c c'
4 c' 1 c n
ahonnan adódik, hogy n+6s< L Az n+6s mennyiség az optikai úthossz a 6s térbeli
szakaszon. Amennyiben ez az egyenlőtlenség nem teljesül az interferencia nem jön
létre.
7.6.3.1. Koherens hullámok létrehozása
A Fresnel-féle kettős-tükör elrendezés (ld. 7.42.a. ábra) az F forrás fényét úgy veri
vissza, mintha az F helyett az F1 és F2 virtuális források sugároznának. A Lloyd-féle
tükörnél (ld. 7.42.b. ábra) az interferencia szintén hullámfront osztással keletkezik,
mégpedig az F által direkt sugárzott és a tükör által visszavert (F’ virtuális forrás által
Forrás: http://www.doksi.hu
813
P
a)
b)
c)
7.6.3.2. Két koherens hullám interferenciája
1 2 1
I R % # 0 c E R % # 0 cE R E *R (7.340.)
2 2
A (7.326) alapján ez a kifejezés a részhullámok jellemzőivel:
1
8
I R % c# 0 E 201 $ E 202 $ E 01E 02 +2 cos' ) 2 & ) 1 (
2
9 (7.341.)
814
találkozó hullám nem lehet egymásra merőleges polarizációjú. Figyelembe véve, hogy
az interferenciát mindig ugyanazon hullámcsoport osztásaként létrehozott
részhullámok között figyeljük meg, a koherens előállítás biztosítja a részhullámok
azonos polarizációs állapotát is. Ha az osztás után polarizátort vagy a polarizációs
síkot forgató optikai elemet alkalmazunk az egyik ágban, vagy az egyik részsugarat
anizotróp közegben vezetjük át, akkor annak polarizációs állapota megváltozik és az
interferenciatag skalárszorzata befolyásolja az interferencia helyfüggését.
7.43. ábra. Két koherens pontszerű fényforrás (F1, F2) interferenciája távoli P
pontban
Levegőben (vagy vákuumban), ahol ez nem lép fel tehát:
2,
k 1 % k 2 %k% (7.345.)
X
A végtelen távoli P pontból nézve a k1 és k2, sőt az r1 és r2 is tekinthető
párhuzamosnak, és így a k 1 % k 2 feltétel jó közelítéssel teljesül. A
k 1r1 & k 2 r2 % k 'r1 & r2 ( amiből a fáziskülönbségre a 7.43. ábra alapján
Forrás: http://www.doksi.hu
815
2,
6) % ) 2 & )1 % k 'r1 & r2 ( % k + 6s % k + d + sin T % d + sin T (7.346.)
X
adódik. Ha feltesszük az egyszerűség kedvéért, hogy I1=I2=I, akkor:
8
I R % 2 I $ 2 I cos' kd sinT ( % 2 I 1$ cos' kd sin T ( 9
(7.347.)
- -
1 $ cos - % 1 $ cos 2 % 2 cos 2
2 2
a fenti kifejezés:
5, 2
I R % 4 I cos 2 3 d+sin T0 (7.348.)
4X 1
alakra hozható. Mivel ilyenkor a fáziskülönbség kizárólag a hullámok
útkülönbségéből adódik, a jelenséget útkülönbséges interferenciának nevezik.
Az interferencia kép minden Pi(y) pontban egy cos2y alakú függvénynek felel meg (ld.
7.43. ábra); a képben a maximumok olyan T-knál jelentkeznek, amelyekre fennáll a
6s=d sin T = nX, n = 0,J1,J2,... feltétel, azaz ahol 6s = 0, ±X, ±2X stb., míg a
X
minimumok ott, ahol teljesül a 6s = '2n + 1( , n = 0,±1,±2 útkülönbség feltétel azaz
2
X 3X 5X
ahol 6s = , , ... .
2 2 2
816
pontjában a két gömbhullám a különböző megtett s távolság miatt különböző r
sugarakkal rendelkezik, aminek következtében a fázisok különbsége a hely
függvényében változik. Amennyiben az optikai tengelytől kifelé haladunk az S1S2
szakasz P-ből látható látószögének függvényében az útkülönbség folytonosan
változik, így a maximumhelyek ' ) 1 & ) 2 % 2n , ( és a minimumhelyek
') 1 & ) 2 %' 2 n $1( , ( folyamatosan váltják egymást. Az optikai tengelyre az elrendezés
körszimmetrikus, így a képet koncentrikus gyűrűk alkotják. Ha a tükrök tökéletes
síkok és az S forrás tökéletes gömbhullám, akkor a gyűrűk körök. Ha valamelyik
tükör nem sík a gyűrűk torzultak. Ezt látjuk a 7.44. interferenciaképen. A gyűrűk
távolságából az ernyő pozíciójának ismeretében, következtethetünk a tükrök osztótól
vett távolságkülönbségére (6s).
817
7.6.4. Állóhullámok
Egy kifeszített gumikötél egyik végét mereven rögzítve, a másik végét
periodikusan mozgatva – alkalmasan választott frekvenciáknál – állóhullámok
keletkeznek. A kötél mentén egyenlő távolságokban állandóan nyugalomban lévő
"csomópontok" és maximális amplitúdóval rezgő "duzzadóhelyek" alakulnak ki,
melyek helyzete az időben nem változik (ld. 7.45. ábrát).
! R % Ae j' * t & kx ( $ Ae ' *
j t $ kx $ ) 0 (
(7.349.)
"
'
! R % Ae j* t e & jkx & e jkx
"
( (7.351.)
Forrás: http://www.doksi.hu
818
Az egyenlet ej*t tényezője Euler tétele segítségével szintén átírható:
Mivel a két végén befogott húrral számos, a fizikában található állóhullám analóg,
ezért alapvető eset. Legyen a húr két befogási helye x=0 és x=L. Az állóhullámban a
rezgések amplitúdója
kx % n,, n % 0,1,2,3...
(7.357.a)
és innen
X X
x % n, %n , n % 0,1,2,3... (7.357.b)
2, 2
X
adódik. A zérus amplitúdójú helyek tehát az x=0 pontban (itt n=0), és e helytől n
2
távolságra lépnek fel, ahol n = 1,2,3... . Ezeket a pontokat nevezzük az állóhullám
csomópontjainak (három dimenzióban csomósíkjainak). A "két végén befogott húr"
esetében az amplitúdó mindkét határoló síkon (egydimenziós esetben határoló ponton)
zérus. A két végén befogott L hosszúságú húrra tehát teljesülnie kell a
Forrás: http://www.doksi.hu
819
illetve
"
2,
kL % L % n,, n %1,2,3... (7. 361.)
X
ahonnan
2L
X% (7.362.)
n
ahol n=1,2, … . Bevezetve a n=1-re X0 alapmódus fogalmát
2L
X0= = 2L
1
2L X 0
ahonnan a további rezgési módusokat X n &1 =
= alapján írhatjuk fel
n n
v v
f n &1 = =n (7.363.)
X n &1 2L
adódik.
A (7.362 és 7.363) egyenletbe n=1,2,3,... értékeket helyettesítve megkapjuk az L
hosszúságú "húr" esetében kialakuló állóhullámok, módusok lehetséges
hullámhosszait illetve frekvenciáit. Minden egyes n érték tehát egy-egy módust
jellemez és azt fejezi ki, hogy az L húrhosszra hány félhullámhossz fér rá (ld. 7.2.
táblázatot).
820
7.2. táblázat
X0 2 n
L= L%X 1 L% X 2 L%2X 3 ...... L% X n &1
2 3 2
v v 3v 2v nv
f0 = f1 = f2 = f3 = f n &1 %
2L L 2L L ...... X0
v v v v
f 0 : f1: f 2 : f 3 % :2 :3 :4 %12: :3:4 (7.364.)
2 L 2 L 2L 2 L
A fent tárgyalt eset a hangtanban a hegedűhúr esetének felel meg. Ekkor a f1-et, f2-őt,
f3-at az f0 alapharmonikus első, második stb. felharmonikusának nevezik. Egyes
f f
frekvenciaarányokat a hangtanban névvel is ellátnak, pl. a 1 -át oktávnak, 2 -et
f0 f1
f f
kvintnek, 3 -őt kvartnak, 4 -at tercnek (pontosabban nagy tercnek) nevezik.
f2 f3
Látni fogjuk (ld. 8.5.2. pont), hogy teljesen hasonló képletekhez jutunk, ha a
6
fentiekben leírtakat a ! % ^ megfeleltetéssel az L hosszúságú egydimenziós
potenciáldobozba zárt (szabad) elektronhoz tartozó ^ hullámfüggvényre alkalmazzuk.
A határfeltételek ez esetben
^(0) = ^(L) = 0
alakúak. Mivel ez teljesen azonos a !R (x=0) = !R (x=L) = 0 határfeltétellel, a bezárt
elektront első közelítésként leíró síkhullám k hullámszámára is a (7.360)-al azonos
π
k=n , n = 1,2,3...
L
feltételhez jutunk. Az elektron kinetikus energiájának a (7.315) egyenletettel felírt
alakjában k helyére a fenti feltételt beírva az
'2k 2 '2π2 2
E% % n , n % 1,2,3,... (7.365.)
2m 2mL2
összefüggéshez jutunk. Egzakt módszerekkel a 8.5.2. pontban (ld. a (8.188) képletet)
ezzel azonos eredményt fogunk kapni. Láthatóan a potenciáldobozba zárt elektron
energiáját "a hozzátartózó állóhullám" módusa határozza meg.
Forrás: http://www.doksi.hu
821
7.45. ábra. A lehetséges állóhullámok hullámhosszai ill. csomópontjai L távolságban
levő visszaverő felületek, pl. L hosszúságú, két végén befogott húr esetén.
Senki nem csodálkozik azon, hogy a nyitott ajtó mellett állva, a túlsó szobában
szóló hangszóróból jövő zenét hallja, míg az ott bekapcsolt villany fényénél nem tud
olvasni. A hullámok alaptulajdonsága az, hogy az útjukba kerülő akadályok által
leárnyékolt térrészbe is eljutnak. A jelenségkör neve: elhajlás. Az elhajlás
(mögékerülés) mértéke a hullámhossz és a rés szélességének viszonyától függ. Minnél
nagyobb a hullámhossz a rés szélességéhez képest, annál nagyobb az elhajlás (ld.
7.46. ábra). A normál „a”-hang rezgésszáma 440 Hz, terjedési sebessége a levegőben
Forrás: http://www.doksi.hu
822
7.46. ábra. A gömbhullám rés utáni elhajlásának elvi sémája. a.) ha a d résszélesség
d>>X, akkor az elhajlás elhanyagolható; b.) d HX kismértékű elhajlás; c.) d < X erős
elhajlás. (A szaggatott egyenesek azt a térrészt jelölik, ahová a hullám egyébként is
eljutna, ha nem lépne fel az elhajlás jelensége.)
A 7.46. ábrát tanulmányozva még egy fontos dolog megfigyelhető. Az elhajlás
jelensége szoros kapcsolatban van a hullám felületének megbontásával, annak
mértékével, jellegével. Az elhajlás a hullámfelületek szétbomlásának
„diffrakciójának” (latin eredetű) következménye. A diffrakció jelensége elsősorban
fény esetében jelentős, mert a jelenségkör többet takar, mint egyszerű „elhajlást”. A
különböző alakú akadályok (rés, rács, él. stb.) hatására szétbontott, diffraktált
fényhullám az akadály mögött az akadályra jellemző intenzitás képet hoz létre, ami a
Huygens-Fresnel-elv (ld. következő 7.7.1. fejezet) alapján is meghatározható.
823
7.7.1. Huygens-Fresnel-elv
pontjából elemi gömbhullámok indulnak ki, melyek amplitúdója és fázisállapota az
eredeti hullám adott pontban felvett értékével azonosak. A következő pillanatbeli
hullámfront ezen elemi gömbhullámok szuperpozíciójaként határozható meg.
Szabadtérben való hullámterjedés esetében az eredő ismét egy, az előzővel
párhuzamos hullámfront, melynek amplitúdó és fázisállapota épp úgy változik, mint
ahogy arra az eredeti hullám haladásából következtethetünk. Míg szabadtéri hullámok
vizsgálatában Huygens-elve nem jelent többletinformációt, addig a diffrakciós
jelenségek leírásánál alapvető jelentőségű, hisz a hullámfront útjába helyezett
bárminemű akadály azt eredményezi, hogy az akadály helyén nincsenek másodlagos
gömbhullámforrások, így azok hiánya azokon a helyeken is érezhető, ahol a hullám
látszólag akadálytalnul halad tovább. Jól érzékelteti ezt a nagyon kicsi rés esete,
(7.46.c.ábra) ahol a hullámfront továbbhaladásának szinte teljes blokkolása azt
eredményezi, hogy csak egy pontból indulnak ki szekunder hullámok az eredmény egy
pontszerű forrás, mely gömbhullámokat kelt.
Huygens-elvét Fresnel két momentummal egészítette ki, ezzel lehetővé téve fény
esetében a diffrakciós jelenségek leírását:
másodlagos hullámforrásaiból származó hullámok interferenciája határozza
meg.
824
rés szélessége a, a rés síkja pedig legyen merőleges a terjedési irányra. A rés után, a
rés minden pontjából kiinduló szekunder hullámok tehát azonos amplitúdóval és
egyforma kezdőfázissal indulnak. Az egyszerűség kedvéért a fázisokat 0-nak vesszük.
Attól függően, hogy a rés mögött a réshez közeli vagy attól végtelen távoli
intenzitáseloszlást vizsgálunk beszélünk Fresnel- illetve Frauenhofer-féle elhajlási
képről. Mi a továbbiakban a Fraunhofer-féle elhajlási képet határozzuk meg, azaz
előállítjuk az I(T) intenzitást egy végtelen távoli PT pontban (7.47.a. ábra), ahol T a
rés középpontját PT-val összekötő egyenes és a primer fényhulám terjedési iránya
közötti szöget jelöli. Az ilyen végtelen távoli pontból a rés minden pontja
gyakorlatilag T szög alatt látszik (ld. 7.47.b. ábra).
Osszuk fel ehhez az 'a' szélességű rés belsejét tetszés szerinti, n számú pontforrásra
(7.47.d. ábra), melyek egymástól való távolságát jelöjük b-vel (b=a/n). A 7.47.a,d.
ábrákból látható, hogy a probléma lényegében az útkülönbséges interferenciára
vezethető vissza (ld. 7.6.2. pontot). Az n pontforrásból kiinduló, interferáló hullámok
fáziskülönbségei kizárólag az útkülönbségből adódnak és időfüggetlenek. A rés két
szélétől induló hullámok közötti (ld. 7.47d. ábra)
6s % a sin T (7.366.)
útkülönbséghez tartozó fáziskülönbség
2,
) % k6s % ka sin T % a sin T (7.367.)
X
Az egyes szomszédos, egymástól b=a/n távolságra levő n darab pontforrásból kiinduló
fénysugarak közötti útkülönbség (ld. 7.47.d. ábra)
825
2,
6) % kb sin T % b sin T i = 1,2,...n (7.368.b)
X
e)
7.47. ábra. Egy rés által okozott távoli (Frauenhofer) diffrakció létrejötte (a-d), és
képe (e).
A távoli PT pontban az AR–el jelölt eredő amplitúdó függeni fog az elemi hullámok
PT pontbeli amplitúdójától és az elemi hullámok időfüggetlen, egymáshoz viszonyított
fázisától:
Tehát A R az
"
6
A i % A i 'P (e j6)i ' P (
"
826
megközelíti a köréje írt C középpontú és r sugarú kört. Ekkor az ábrán jelölt C pontból
bármely, az Ai-k középpontjába húzott merőleges szakasz hossza r-nek vehető.
) % n6) (7.370.)
és az OCC '6-ből
AR )
% r sin (7.371.)
2 2
ahonnan
)
A R % 2r sin (7.372.)
2
Az n növekedésével az A húr és a hozzátartozó ívszakasz hossza egyre jobban
megközelítik egymást és így az n|A| mennyiség az AR–hez tartozó körívhez tart, azaz
n A % r +)
827
6
ahonnan bevezete A 0 % n A -t a sugárra:
nA A0
r% % (7.373.)
) )
adódik.
sin 53 ) 20
)
sin % A 0 4 1
A0 2
AR % 2 (7.374.)
) 2 53 ) 20
4 21
ami ) (7.367)-beli alakjával az eredő amplitúdóra az:
AR % A0
'
sin , a sin T
X
(
'
, a sin T
X
( (7.375.)
1
I R % c# A R
2
(7.376.)
2
figyelembevételével
51 22
I R 'T( % 3 c# 0 A 0 0
'
sin 2 , a sin T
X
(
% I0 X
'
sin 2 , a sin T (
' ( ' (
(7.377.)
42 1 , a sin T , a sin T
2 2
X X
ahol I0 a PT pontban levő intenzitás T=0 esetében. A (7.377) függvény tehát az
sin 2 x
intenzitáseloszlást adja meg T függvényében. A (7.377) egy függvény menetét
x2
követi (ld. 7.49b. ábrát), de a maximuma nem 1, hanem I0. A rés után megjelenő
intenzitáseloszlás azt jelzi, hogy nullától eltérő fényintenzitás nem csupán a fény
egyenesvonalú terjedése határain belül észlelhető, hanem kisebb intenzitással ezen
határon kívüli is, — a rés 'a' méretétől függő periódus szerint (ld. 7.47.e. ábra). A
fényintenzitás az egységnyi felületre 1s alatt eső fényenergia időbeli átlaga. Érkezzen
a résre egy homogén nyaláb I intenzitással, akkor a rés teljes felületére eső
teljesítmény időbeli átlaga ~IF, ahol F a rés teljes felülete. Az energia megmaradás
miatt a rés utáni térben terjedő teljesítmény időbeli átlagának nem abszorbeáló
közegben egyenlőnek kell lennie a –90° < T < +90°-ra integrált összes
fényintenzitással.
Forrás: http://www.doksi.hu
828
sin x sin 2 x 5 , 2
7.49. ábra. A ill. függvények menete. 3 x % a sin T 0
x x 2
4 X 1
7.7.2. Optikai rácson való fényelhajlás
Optikai rácson itt olyan transzmissziós rácsot értünk, amely rések sorozatából áll.
A rések közötti szakaszok a fényre teljesen átlátszatlanok (pl. üvegen fémcsíkok vagy
karcolások). A probléma N számú résből származó |AR1|=|AR2|=...|ARj|=...|ARN|=|AR|
amplitúdók ill. a megfelelő intenzitások (ld. 7.50. ábra) összegzése egy P pontban,
ahol a rés utáni (j = 1,2,...,N) sugarakra ismét feltételezzük, hogy P elég távoli, azaz
hogy T1 % T2 % ...Ti % ...T N % T azonos, és így azonos a rés utáni sugarak közötti
útkülönbség és fáziskülönbség
Forrás: http://www.doksi.hu
829
2,
6s % d sin T illetve 6) % kd sin T % d sin T (7.378.)
X
is, ahol d-vel az egyes rések megfelelő pontjainak, pl. a résközepeknek távolságát
jelöltük (ld. 7.50. ábrát). Meg kell jegyeznünk, hogy itt N (ellentétben az előző ponti
n-nel) véges szám.
7.50. ábra. Diffrakció optikai rácson
Az összegzés analóg a 7.48. ábrán ábrázolttal. Használjuk ezt fel, de módosítsuk
annak jelöléseit jelenlegi feladatunkhoz, és vegyük figyelembe hogy N véges. Írjunk r
~
helyett R-et, n helyett N-et, A helyett AR-et és végül AR helyett A R -et.
6)
A R % 2R sin (7.380.)
2
Osszuk el egymással a (7.379) és a (7.380) egyenletet:
~
AR N6)
sin
% 2 (7.381.)
AR 6)
sin
2
Forrás: http://www.doksi.hu
830
azaz
N6)
~ sin
AR % AR 2 (7.382.)
6)
sin
2
Helyettesítsük be a (7.368) képletből 6)/2 kifejezését, — ezzel az
5 , 2
sin 3 N d sin T 0
~
AR % AR 4 X 1 (7.383.)
5 , 2
sin 3 d sin T 0
4X 1
egyenlethez jutunk.
~
Az A R -nek megfelelő
2
~ 1 ~
IR % c# 0 A R (7.384.)
2
intenzitást felírva és a (7.383)-ban |AR| helyére az egy rácsra kapott intenzitáseloszlás
kifejezését, (7.377)-et helyettesítve
, ,
sin 2 53 a sin T 20 sin 2 53 N d sin T 20
~
I R ' T( % I 0 4X 1+ 4 X 1 (7.385.)
,
5 , a sin T 2 sin 2 53 d sin T 20
2
3 0 4X 1
4X 1
~
megkaptuk a P(T) pontban az optikai rács I R 'T( intenzitáseloszlását, azaz az optikai
rács diffrakciós képét, melyben d a rácsállandó ' a ' pedig az egyes rések szélessége.
831
7.51. ábra. Az optikai rács diffrakciós képe (d), melynek menete (c) az a) és b) ábrán
látható függvények szorzataként jön létre.
,
sin 53 N d sin T 20
4 X 1 % JN , ,
ha d sin T % 0, ,,2,
, X
sin 53 d sin T 20
4X 1
Forrás: http://www.doksi.hu
832
koncentrikus (világos) körök jelennek meg (7.52.a. ábra).
7.52. ábra. Diffrakció köralakú lyuk (a) és ernyő (b) esetén. A (b) esetnél jól
megfigyelhető a kép közepén a Poisson-féle világos folt (ld. 7.7.1. pont).
A kör alakú nyílás esetén a minimumok is más helyen jelennek meg. Alapvető
jelentőségű, hogy egy kör alakú lyukon történő diffrakció első minimuma (az első
sötét gyűrű), ha a megvilágított lyuk után n törésmutatójú közeg van
833
szög alatt lép fel, ahol D a kör átmérője. Ezért egy pont alakú nyílás (apertúra)
leképzésekor elvileg nem kaphatunk pont alakú képet, helyette (első közelítésben) az
első minimumig terjedő kis köralakú világos folt jelenik meg: azt mondjuk, hogy a
leképzés diffrakció limitált.
7.7.4. A Young—féle kétréses kísérlet
Essen két egyforma, egymástól d távolságra lévő, ' a ' szélességű résre, a rések
síkjára merőlegesen monokromatikus síkhullám (7.53a. ábra). Vizsgáljuk a két résen
áthaladó és diffraktálódó !1 és !2 hullámok interferenciáját egy elég távoli P pontban,
a beeső iránytól T szögben (tehát fennáll, hogy k1 = k2 = k). Mivel a két résből induló
hullám közötti útkülönbség 6s=d sinT, a megfelelő fáziskülönbség 6) % kd sin T .
Vegyük mindkét elhajló hullám azonos kezdőfázisát zérusnak. A PT vizsgált pontban
a hullámok eredője
! R % Ae j) $ Ae j')$ 6) ( (7.387.)
"
A kifejezésből e j')$ 6) / 2 ( -t kiemelve kapjuk:
5 6) 2
j3 ) $ 0 5 & j 6) j
6)
2
! R % Ae 4 2 1
+ 33 e 2 $ e 2 00 (7.388.)
"
4 1
amely, ha a második zárójelben lévő tényezőre az Euler–tételt alkalmazzuk, akkor a
5 6) 2
j3 ) $ 0 6)
! R % Ae 4 2 1
+ 2 cos (7.389.)
" 2
kifejezésre jutunk. Így a megfelelő intenzitás
6)
2
! R % I R 'T( % 4A 2 cos 2 (7.390.)
" 2
834
5, 2
sin 2 3 a sin T 0
I y 'T( % 4I 0 4X 1 cos 2 5 , d sin T 2
3 0 (7.391.)
4X 1
2
5, 2
3 a sin T 0
4X 1
e)
835
A (7.391) kifejezést a 7.53.d. ábrán ábrázoltuk. A 7.53.b,c. ábra mutatja, hogy ezt a
sin 2 x
végeredményt hogy lehet egyszerűen cos2 x és egy görbe, valamint 4I0
x2
szorzataként kiszerkeszteni. Történetileg Young kísérlete, alapvető jelentőségű volt,
mert létrehozta az első diffrakción alapuló interferenciakísérletet — és ezzel végleg
bizonyította a fény hullámtermészetét. Young egyébként Huygenshez és Fresnel-hez
hasonlóan kereste a választ a fényterjedés mikéntjére, s mint az utóbb kiderült
elképzelései közelebb álltak Fresnel-elképzelésénél a valósághoz, a korszerű
diffrakciós elméletekhez. Young úttörő elméleti munkáját a Huygens-Fresnel elmélet
sikerei háttérbe szorították, a diffrakció és a fényterjedés kutatói 200 éven keresztül
más úton haladtak, mint azt Young javasolta.
7.7.5. Röntgensugarak és elektronok elhajlása kristályrácsok
felületi– és tömbi atomjain
A röntgensugarak (X–sugarak) hullámhossza 10–2–10–1 nm és hasonló nagyságú a
felgyorsított elektronokhoz tartozó XBr de Broglie hullámhossz is (ld. 8.2.2.2. pontot).
A 7.7. pont bevezetőjében mondottak szerint a hullámok elhajláskor fellépő
interferenciája akkor számottevő, ha az optikai rács résszélességére fennáll a d HX
feltétel. A fent említett hullámhosszakra optikai rácsot mesterségesen készíteni nem
lehet, viszont rendelkezésre állnak a természetes egykristályok, amelyekben az
atomok távolsága, a rácstávolság néhányszor 10–1 nm.
Forrás: http://www.doksi.hu
836
7.54. ábra. Elektronsugarak elhajlása egy fém egykristály felületi atomjain.
(Az atomok A –tal jelölve.)
A felületi atomok alkotta rácson elhajló hullámok közötti útkülönbség (ld. 7.54.
ábrát) 6s = d sin `. Az elhajló hullámok akkor erősítik egymást, ha fennáll a
X
sin ` % n , n=1,2,3… (7.393.)
d
feltétel. A kapott intenzitáseloszlás megfelel az optikai rácson történő elhajlás 7.7.3.
pontban leírt és a 7.51. ábrán ábrázolt esetnek.
2d sin ` % nX (7.394.)
Forrás: http://www.doksi.hu
837
7.55. ábra. Röntgensugarak elhajlása egy tömbi kristályrácson. (A vízszintes vonalak
egy-egy atomi síkot, A pontok az egyes atomokat ábrázolják.)
7.8. DOPPLER-EFFEKTUS
838
u u 1
K '% % % K (7.396.)
X ' 'u & v (T 1 & v
u
értékűre növekszik. A hullámforrás mögött viszont a frekvencia a megnövekedett
hullámhossz miatt lecsökken, értéke:
1
K'% K (7.397.)
v
1&
u
u a hullám terjedési sebessége a vízen; b) v~u, a hullámfrontok a cső előtt erősen
torlódnak; c) v>u, kialakul a Mach-kúp
A jelenség neve Doppler-effektus. A gyakorlatban szinte lépten-nyomon találkozunk
vele autóutak, autóversenypályák, vasútvonalak és repülőterek mentén, ahol az
egyenletes sebességgel — és így állandó fordulatszámmal forgó, egyben változatlan
hangon zúgó motorral — érkező gépjárművek általunk érzékelt hangjának
frekvenciája az előttünk való elhaladás pillanatában lecsökken. Mivel a jelenség a
forrás és a hang közegbeli terjedési sebességének arányától függ, a jelenség annál
drasztikusabb, minél nagyobb a forrás sebessége. Jobb fülhallású megfigyelők a
frekvenciaesésből a sebességre is következtetni tudnak.
Más egy kicsit a helyzet, ha a forrás a terjedési közeghez képest nyugszik, viszont a
megfigyelő (detektor) mozog ahhoz képest. Az azonos fázisú hullámfelületek
távolsága a terjedési közegben azonos X-val, azaz a K frekvenciával adó nyugalomban
lévő forrástól a közegben u terjedési sebességgel haladó hullám hullámhosszával.
Tegyük fel, hogy a megfigyelő a forráshoz közeledik éppen v sebességgel. Ekkor a
közeledő megfigyelő számára az egyes azonos fázisú hullámfrontok érzékelése a
1 X
T% % periódusidő helyett
K u
Forrás: http://www.doksi.hu
839
X
T'% (7.398.)
u$ v
időszakonként történik meg, ahonnan
1 u$v K
% ' u $ v ( % K 531 $ 20
v
K '% % (7.399.)
T' X u 4 u1
ugyanígy, ha a megfigyelő v sebességgel távolodik, akkor:
kúp nyílásszögét a sebességek aránya határozza meg
u 1
sin -% %
v M
ahol M a Mach-féle szám megadja, hogy a repülő tárgy hányszor nagyobb sebességgel
rendelkezik, mint a hang.
Más egy kicsit a helyzet elektromágneses hullámok, így a fény esetében, ahol a
Doppler-frekvencia kialakulásában csak a megfigyelő és a fényforrás közti relatív
sebesség számít, hisz ebben az esetben nincs olyan terjedési közegünk, amihez a
forrás és a megfigyelő sebességét köthetnénk.
Forrás: http://www.doksi.hu
840
v
hullámforrás sebessége
a hullám
u
terjedési sebessége HR
érkezik a megfigyelőhöz. A HR pontban keletkezik a hangrobbanás; d) v>u , a Mach-
kúp kialakul.
A Doppler-effektust elsősorban a sebesség mérési technikájában használja az
emberiség. A sebességtúllépő autósokat a rendőr cm-es hullámhosszú hullámokkal
szűri ki a forgalomból. A mérés elve az, hogy az álló rendőrhöz képest haladó autóról
a rásugárzott EM-hullám kétszeres Doppler-frekvencia tolást szenved (egyszer mint
mozgó-vevő az álló forráshoz képest, majd még egyszer amikor mint mozgó forrás
„visszasugározza” a mérőhullámokat az álló detektorra. Az érzékelt
frekvenciaváltozásból a sebesség meghatározható. Fényt alkalmazó, Doppler-elven
működő sebesség-meghatározáskor a frekvenciatolást interferometrikus úton
határozzák meg.
Forrás: http://www.doksi.hu
841
-
8. A KVANTUMMECHANIKA ALAPJAI
BEVEZETÉS
E fejezet csak rövid bevezető a kvantummechanikába. Célja a kvantummechanikai
gondolkodásmód kialakítása és a klasszikus mechanikával nem, csak a kvantumme-
chanika segítségével megérthető jelenségek értelmezése; e cél eléréséhez nem kell
túlzottan bonyolult matematikai apparátus. Az algebrát, illetve az integrál– és
differenciálszámítás alapjait ismerő Olvasó nem fogja nehéznek találni az először itt
megjelenő operátorszámitást sem. Ellentételként e kis fáradságért érthetővé,
kezelhetővé válik előttünk a klasszikus fizikában nem értelmezhető jelenségek sora,
és nem állunk értetlenül, amikor a korszerű csúcstechnológiákban a kvantumos
jelenségek egész sorát a gyakorlatban (pl. eszközökben) kezdik használni (pl.
alagútdióda, szupravezetők, kvantumrácsok, CCD eszközök, tervezett molekulák
stb.).
A 8.3. pontban a mikrofizikai állapot kvantummechanikai leírásával ismerkedünk
meg: bevezetjük a ! állapotfüggvényt, mint a mikrorészecskék egyértelmű jel-
lemzőjét, amellyel a részecskék determinisztikus, az okság elvét kielégítő módon
írhatóak le. Megadjuk a ! hullámfüggvény valószínűségi értelmezését, amely szerint
|!"#$ %$ !!* megadja a részecske egy adott tartományban való megtalálásának
valószínűségi sűrűségét. A hullám kiterjedése a részecske helyét, “mintázata” ezzel
egyidejűleg az impulzusát, a részecske mozgását kódolja egyetlen mennyiségben. A
különböző fizikai mennyiségek mérhető (folytonos eloszlású, vagy kvantált) értéke és
maga a ! egy — az adott fizikai mennyiségre felírt (stacionárius esetben ún.
sajátérték) egyenletből (ld. 8.3.2. pontot) határozhatóak meg.
842
-
lettel jelezzük, hogy e fejezetben szándékosan támaszkodtunk Marx György
akadémikusnak a kvantummechanika alapjainak tanításában felhasznált didaktikai
módszereire.
Íme néhány, a XIX. század végén még megoldatlan fizikai probléma:
* “Kvantált fizikai mennyiség” –en azt értjük, hogy ezek lehetséges értékeinek halmaza nem mindenütt
folytonos, hanem egyes esetekben csak bizonyos értékeket vehet fel. A klasszikus fizikában általában
feltételeztük, hogy a fizikai mennyiségek (pl. sebesség, impulzus, energia) értékkészlete folytonos.
Azonban kivétel is volt: az e elemi elektromos töltés értékét már klasszikusan is kvantáltnak vettük.
Forrás: http://www.doksi.hu
843
-
Lord Rayleigh és J.H. Jeans 1900-ban felállították az azóta róluk elnevezett, kis
frekvenciákra érvényes sugárzási törvényt (ld. (8.11) és 8.1 ábra). Termodinamikai
gondolatmenettel Wien 1896-ban állított fel a nagy frekvenciák határesetére érvé-
nyes törvényt. A Rayleigh–Jeans törvény azonban a végtelen nagy frekvenciák ha-
táresetére végtelen nagy intenzitást ad (“ultraibolya katasztrófa”), míg a Wien–tör-
vény a kis frekvenciák határesetére hibás. A probléma megoldása Max Planck ér-
deme.
sugároznak.
844
-
Jelöljük &'(,T)-vel a valamely test által T hőmérsékleten, a ( frekvencia körüli
egységnyi frekvenciatartományban, időegység alatt kisugárzott energiát. Ekkor a d(
frekvenciatartományban )t idő alatt kisugárzott dE((,T) energia:
Jelöljük a((,T)-vel azt, hogy ugyanezen test ugyanilyen feltételek mellett a ráeső
energia hányad részét nyeli el (tehát 0 * a((,T) * 1). Az &'(,T) a test
emisszióképessége, az a((,T) pedig az abszorpcióképessége. Kirchhoff a termodina-
mika II. főtételéből kiindulva 1859–60-ban bebizonyította, hogy bármely két test
emisszió– és abszorbcióképességének aránya, anyagi minőségtől, és egyéb tulajdonsá-
gaiktól függetlenül ugyanazon tetszőleges (, T értékek mellett egyenlő
e1((,T) e2((,T)
= (8.2)
a1((,T) a2((,T)
Ha a (8.2) Kirchoff–törvény nem állna fenn, akkor lehetséges lenne spontán hőátadás
egy alacsonyabb hőmérsékletű testről egy magasabb hőmérsékletű testre. Ehhez a két
testet úgy kellene megválasztani, hogy a hidegebb test emisszióképességének és
abszorpcióképességének aránya nagyobb legyen, mint a melegebb testé. Ekkor a
hidegebb test kevesebb energiát nyelne el a melegebb test hősugárzásából, mint a
melegebb test a hidegebbéből, így hőmérsékletkiegyenlítődés helyett a hidegebb test
még jobban lehülne, a melegebb pedig felmelegedne.
Minthogy (8.2) bármely termodinamikai egyensúlyban levő két testre igaz, fennáll
egy olyan hipotetikus testre is, amely minden ráeső sugárzást elnyel tehát, amelyre (-
től és T-től függetlenül
a((,T) = 1
845
-
Mivel ez a test minden ráeső sugárzást elnyel, abszolút fekete test-nek nevezzük. A
Kirchhoff–törvényből azonban az is következik, hogy adott hőmérsékleten az abszolút
fekete test emisszióképessége valamennyi test közűl a legnagyobb, azaz pl. ha egy ab-
szolút fekete test és egy másik test azonos hőmérsékletűek és a látható színképtarto-
mányban termikusan sugároznak, akkor az abszolút fekete testet látjuk fényesebbnek!
4,5e+14 dE(
4,0e+14 d(
3,5e+14 4000 K
5000 K
3,0e+14 6000 K
7000 K
2,5e+14 8000 K
2,0e+14
1,5e+14
1,0e+14
5,0e+13
olyan testek, amelyek sugárzása jó közelíti az ideális abszolút fekete testét. Az
abszolút fekete testet pl. jól modellezhetjük egy, a sugárzást át nem eresztő anyagú
fémes testben kiképzett üregen lévő lyukkal (8.2. ábra)* . A lyukon behatoló sugárzást
az üreg belső fele a többszörös reflexió után elnyeli, az üreg fala T (abszolút)
hőmérsékletüvé válik és az üreget a fal atomjaival termodinamikai egyensúlyban levő
elektromágneses sugárzás tölti meg. Ekkor a fal ugyanannyi energiát nyel el, mint
amennyit kisugároz.
* Az ezen az elven működő fekete-test standard-eket több cég is gyárt Az interneten ezek hirdetései
megtalálhatóak.
Forrás: http://www.doksi.hu
846
-
közvetlenül a sugárzási tér energiáját számoljuk ki az alábbi, Debye–tól származó
gondolatmenet alapján:
1. A sugárzási teret egy fémben levő kocka alakú üregben képződő elektromágneses
állóhullámok szuperpozíciójával írjuk le. Kiszámítjuk a lehetséges állóhullámok
(módusok) frekvenciáit* és felírjuk az ún. módussűrűség képletét.
Az üregben levő elektromágneses tér, mint termodinamikai rendszer egy idő után
az üreget magában foglaló testtel termodinamikai egyensúlyba kerül. Ez az egyensúlyi
elektromágneses tér a kocka alakú üreg falaira merőlegesen haladó színuszos
transzverzális elektromágneses hullámokból kialakult állóhullámok
szuperpozíciójaként írható fel, elegendő tehát az adott üregbe zárt színuszos
állóhullámokat vizsgálnunk. Az egyszerűség kedvéért vegyünk egy L oldalélű kocka
alakú, fémfalú üreget. Egy ilyen üregben levő sugárzási térben olyan elektromágneses
állóhullámok alakulhatnak ki, amelyek E térerőssége a fémfalon nulla: tehát ott az
állóhullámnak csomósíkja van**
Vegyünk fel egy, a kocka alakú üreg oldalfalaival párhuzamos tengelyű, a kocka
egyik csúcspontjában elhelyezkedő origójú derékszögű koordinátarendszert! Ebben a
koordinátarendszerben az x–tengellyel párhuzamos irányú lineárisan polározott álló-
hullámokat az
j,it
E(x,t) = Eio sin (kix) e i= -1, -2, -3,... (8.3)
2.
képlettel adhatjuk meg (ld. 7.352), ahol a ki = l pozitív hullámszámokat úgy kell
i
megválasztanunk, hogy az üreg falánál az E nulla legyen, tehát:
li
L = ni , ahol ni = 1,2,...
2
847
-
nálva (8.4)-ből:
c.
,i = cki = ni L , ahol ni = 1,2,3,... (8.5)
2 2 2 c. 2 2 2
,i = c /ki /= c kix + kiy + kiz = L nix + niy + niz ,
ahol nix,niy,niz = 1,2,3... (8.6)
c 2 2 2
(i = 2L nix + niy + niz (8.6a)
összefüggésre vezet.
A módussűrűség meghatározása
848
-
hozzárendelhetünk egy egységnyi élű kockát (ld. 8.3. ábra mellékábráját), – az adott
elegendően nagy ( értékhez tartozó ilyen számhármasokkal jellemzett pontok száma
megegyezik az R sugarú gömb térfogata* számértékének nyolcadával:
nz 1
1 2
1
...
3 R 2
2
1
1 12 3 ... ny
2
. 3
..
nx
8.3. ábra. Ábra az állapotsűrűség kiszámításához
7 7
1 6.R3 1 6. 8L (max 6. L (max
3 3
V =8 3 =8 3 = 3
n c3 c3
A továbbiakban (max helyett (-t írunk. A (–ig terjedő frekvenciákhoz tartozó
lehetséges módusok Z( száma a két lehetséges polarizációs irány miatt tehát ezen
térfogat kétszerese, vagyis
8. L3(3
Z n = 3 c3 (8.8)
Vegyük észre, hogy a (8.3) állóhullám időfüggő része éppen olyan, mint amely egy
harmonikus rezgőmozgást végző rendszer leírásában megjelenik. A 7.1. pontban már
* Ha a ( frekvencia kicsi, akkor ez nem igaz, hiszen akkor sok pont esik a gömbfelület közelébe,
max
amelyekhez tartozó egységkockák térfogatának egy része vagy még nem, vagy már nem esik az adott
tartományba. Nagy ( értékekre azonban a gömbfelület közelébe eső pontok száma elhanyagolható
azokéhoz képest, amelyek teljesen a gömbfelületen belül vannak.
Forrás: http://www.doksi.hu
849
-
időegység alatt egyáltalán kisugározhatnak. Rendeljünk minden egyes módushoz egy
harmonikus oszcillátort és jelöljük az oszcillátorok átlagos energiát <&'(+T)>-gal;
ekkor a T hőmérsékleten a ( és (( + d() közötti frekvenciatartományba eső módusok
összenergiája:
8.L3n"
dE(n,T) = <&'(,T)>
c3 dn (8. 11)
8.L3("
dE(( ,T) = (kBT) c3 d( (8.11a)
()T = 1s) képes kisugározni, vagyis az abszolút fekete test emisszióképessége a
klasszikus fizika szerint (8.1) alapján:
8.L3("
&'( ,T) = (kBT) (8.11b)**
c3
* Ha V = L3 elég nagy, akkor a lehetséges módusok frekvenciái elég közel esnek egymáshoz. Ekkor
összegzés helyett integrálásra térhetünk át.
850
-
Ą
Eössz(T) = : <&'(,T)> ; =
< <&'(,T)> dZn =
minden módusra 0
Ą 3 "
8.L n
==
< (kBT) c3 dn = Ą (8.12)
0
A klasszikus fizika szerint tehát az üregbe zárt elektromágneses tér összenergiája
az üreg méretétől függetlenül végtelen. Ekkor azonban ennek az elektromágneses
dE
térnek a C fajlagos hőkapacitása is végtelen (mivel C = dTössz ), vagyis a klasszikus
fizika szerint egy tetszőlegesen kis üregbe zárt elektromágneses tér a teljes
világegyetem energiáját elnyelhetné anélkül, hogy hőmérséklete megváltoznék!
A Wien—törvény
2( 5
&'( ,T) ; (3 f1T4 (8.13)
0 3
1 2 1 5
&'> ,T) ; f1 4 (8.13b)
>3 0 >T3
ahonnan látható, hogy >$?$0 esetén az emisszióképesség végtelenhez tart. Vagyis egy
véges térrészbe zárt sugárzási térnek a Wien-törvényből is végtelen nagyságú
energiatartalma lenne, akárcsak a Rayleigh-Jeans törvény alapján.
851
-
vetni az energia folytonosságának elvét, nevezetesen fel kell tételezni, hogy
<&'(,T)> = N = Ą
: Nn
n=0
* Később látni fogjuk (ld. 8.5.3. pont), hogy a lineáris harmonikus oszcillátor energiaképlete valójában
en = 2n +
15 1
e alakú, ahol az eo tag az ún. zérusponti energia. A zérusponti energia a hőmérsékleti
0 23 o 2
sugárzásban nem jelenik meg. Ezért ebben a levezetésben eltekinthetünk a figyelembe vételétől.
852
-
–&n/kBT –&n/kBT
e e
Nn = N Ą =N (8.16)
–&n/kBT W
: e
n=0
Ezt úgy szokás mondani, hogy az “&n energianívón Nn oszcillátor van”. A nevező a
rendszerre jellemző C állapotösszeg (ld.(4.21)), minden Nn-re azonos számérték.
–eo/kBT
(8.17) nevezője (8.14) szerint egy e hányadosú fogyó mértani sor összege:
Ą
–&n/kBT 1
: e = –&o/kBT (8.18)
n=0 1–e
2 1 5
Vegyük észre továbbá, hogy (8.17) számlálója a nevező 1– k T4 szerinti differen-
0 B 3
*
ciálhányadosa. A differenciálást a nevezővel egyenértékű (8.18) összegen a törtre
érvényes differenciálás szabályai szerint elvégezve
–& /k T
d 2 1 5 eoe o B
(8.19)**
2 1 51 –&o/kBT4 =
–& /k T 2
d1– k 4 01 – e 3 (1–e o B )
0 BT3
A (8.18)-at ill. (8.19)-et a (8.17) egyenlet nevezője ill. számlálója helyére helyet-
tesítve, egyszerűsítés után:
–&o/kBT
&oe
–&n/kBT 2 –&o/kBT
(1–e ) &oe
<e> = 1 = –&o/kBT
1–e
–&o/kBT
(1–e )
853
-
–& /kBT
Ezután a számlálóból és a nevezőből az e o –t kiemelve, majd egyszerűsítve
megkapjuk az átlagos oszcillátorenergia képletét
&
<&'(,T)> = & /k oT (8.20)
e o B –1
A klasszikus fizika szerint egy lineáris harmonikus oszcillátor által felvehető
energiának nincs alsó korlátja. Az &E$ ? 0 határesetben (8.20) ismerősebb alakra
x"
alakítható. Kis x = &o/kT-re ugyanis e ; 1 + x + 2! + ... így
x
&o kBT
<&'(,T)> = =
2 2
5 1 + &o/2kBT
11 + &o + eo
+ ...4–1
1 k T 2 " 4
0 B 2k B T 3
energiának van egy adott véges &o alsó korlátja, melyet energiakvantumnak
nevezünk. Az energiakvantum nagysága a ($ frekvenciával arányos:
$$$$$$$&o = h( (8.22)
amivel <&'(+T)> (8.20) kifejezése
h(
<&'(,T)> = h(/k T (8.23)
e B –1
alakú lett. Ezt (8.11b)-be behelyettesítve az abszolút fekete test az &'(+$ FG
emisszióképességére (8.1) alapján
8.L3 h(3
e((, T) = c3 (8.24)
h(/kBT
e -1
854
-
8.L3 h(3
dE(n, T) = c3 d( (8.24a)
h(/kBT
e -1
Az abszolút fekete test által adott hőmérsékleten kisugárzott teljes energia (8.24)–ből
Ą
8.L3 h(3
Eössz = =
< c 2 h(/kBT 5d(
3 (8.25)
0 0e -13
XIX. század végén igazolt ismert Stefan—Boltzmann törvényt (1878):
4H
Eössz = L3 c T4 (8.26b)
Szavakkal: egy test által T hőmérsékleten kisugárzott energia T4 -nel arányos. (A XIX.
század végén a Stefan—Boltzmann törvényben szereplő H konstans értékét:
H = (5,6697+0,0029)·10–8 W·m–2·K–4–nek mérték. A (8.26)–ból két tizedesre
számított érték: H = 5,67·10–8 W·m–2·K–4)
A maximális sugárzási intenzitáshoz tartozó hullámhossz és a sugárzó abszolút
fekete test hőmérséklete között érdekes összefüggést találhatunk. Ha a (8.24a) kife-
jezésben áttérünk (-ről >-ra, akkor a spektrális eloszlás maximumára a
** Mivel (8.1)–el analóg módon dE(>,T) = e(>,T) d> és c = >(, továbbá d>$ = dn , az eredmény
dl
differenciálással és a differenciálhányados nulla voltából kapott megoldandó transzcendens egyenlet:
Forrás: http://www.doksi.hu
855
-
így a Wien–féle eltolódási törvény lehetővé teszi, hogy a emissziós spektrumaik
felvételével >max értékét meghatározva a csillagok hőmérsékletét (8.27)-ből
meghatározzuk.
Összefoglalva:
8.1.2. Külső fényelektromos effektus. Einstein
értelmezése (fotonok)
A múlt század vége felé több kutató megfigyelte, hogy az ultraibolya fénysugarak
egy negatív töltésű fémtest töltését csökkentik, pl. egy elektroszkóppal összekötött
negatív töltésű amalgámozott cink lemez töltése ultraibolya fénnyel még vákuumban
is kisüthető, míg a pozitív töltés nem (pl. Hertz (1888), Stoletov, Ioffe és Hallwachs).
Lenard (1899) tömegspektrometriás (vagyis töltés/tömeg hányados) mérésekkel azt is
megállapította, hogy a fémből elektronok lépnek ki. Ez az elektronkilépés alkáli
fémeknél már a látható színképtartományba eső fény esetén is észlelhető. A jelenséget
külső fotoeffektusnak nevezték el (megkülönböztetésül attól az effektustól, melyben
egyes szigetelő illetve félvezető kristályok — pl. Ge, Si, Se, CdS, ... — fény hatására
fajlagos vezetésüket megváltoztatják).
hc
(5– x)ex = 5, megoldása után adódik, ahol x = ) Ld. pl. Marx György: Kvantummechanika (id.
lkBT
mű) 17. oldalán.
856
-
(
A R K
UR
8.4. ábra. A külső fotoeffektus vizsgálatára szolgáló kísérleti elrendezés elvi vázlata
(( a megvilágító fény frekvenciája, A az anód, R a rács, K a katód, UR pedig a rácsra
kapcsolt feszültség)
Helyezzünk el egy vákuumcsőbe a (8.4) ábrán látható módon három elektródát: egy
A anódot és egy K katódot, továbbá egy R rácsot (fémhálót)! Az A és K elektródákra
kapcsoljunk kb 150 V feszültséget (a katód legyen a negatívabb elektróda)! Kezdetben
tartsuk az R rácsot a K katódhoz képest nulla potenciálon! Ebben az esetben a rács
semmilyen hatást nem fejt ki. Ha a katód és az anód közé valamilyen módon
elektronokat juttatunk, azok a csőre kapcsolt feszültség hatására az anód irányában
gyorsulnak. Ugyan lesznek közöttük olyanok, amelyek a ráccsal találkozva belépnek a
rács anyagába, többségük azonban az anódra jut. Ha külső forrásból nem juttatunk
töltéseket a vákuumcsőbe, az áramkörbe helyezett árammérő nem mutat áramot, mert
az A anód és a K katód közé kapcsolt feszültség nem elegendő ahhoz, hogy a negatív
feszültségre kapcsolt katód belsejéből ki tudja szakítani az elektronokat. Ha azonban a
katódot egy megfelelő frekvenciájú (alkáli fém katód esetén a látható tartományba
eső) fénynyel megvilágítjuk, akkor az árammérő áramot jelez, — vagyis a fény
hatására a katódból elektronok lépnek ki és a fentiek szerint eljutnak az A pozitív
feszültségre kapcsolt anódig. Ezt az áramot fotoáramnak nevezzük. A vákuumcsőbe
helyezett rács lehetőséget ad a katódból kilépő elektronok kinetikus energiájának meg-
mérésére: e célból a rácsra a katódhoz képest negatív (–UR) rácsfeszültséget kell kap-
csolnunk; a rács és a katód között kialakuló ellentér a katódból kilépő elektronokat
lelassítja, sőt megfelelően nagy negatív UR rácsfeszültséget kapcsolva a rácsra
elérhetjük, hogy az anódot egy elektron se érje el, vagyis az áram teljesen megszűnjön.
A K katódból kilépő elektronok kinetikus energiáját a rács és a katód között az áram
megszűnésekor mért UR rácsfeszültség nagyságának és az elektron töltésének a
szorzata adja. A megvilágítás paramétereit (fényintenzitás, frekvencia) változtatva
kimérhetjük hatásukat az áramkörben folyó i áramerősségre. A vizsgálatok a 8.5.
ábrán látható eredményekre vezettek:
857
-
ábra).
i i (áramerősség)
ha (K(küszöb
Ek K i di energia-
9 ~
dU R eloszlás
Cu
ha (K(küszöb
(küszöb (küszöb
4·10
14
11·10
14
($[Hz] 9UR
(c) (d)
8.5. ábra. A fényelektromos effektusban a katódból kilépő elektronok számával
arányos i fotoáramerősség függése a) az időtől; b) a megvilágító fény I intenzitásától;
c) az elektronok Ekin,e kinetikus energiája a megvilágító fény ( frekvenciájának
függvényében különböző fémekre; d) a kilépő elektronok kinetikus energiájának
energiaeloszlása. [(–UR) az ellenteret jellemző feszültség].
Ezek az eredmények a klasszikus fizikán nevelkedett szemléletmódunk számára
érthetetlenek, ezen alapuló fizikai elvárásainkkal ellenkeznek. Vegyük sorra az
ellentmondásokat!
A katód elektronjai nyilván a beeső fény energiájából szerzik meg a fémből való
kilépéshez szükséges néhány elektronvoltnyi energiát. "Ésszerű" feltevésnek tűnik,
hogy az anyag elektronjai folyamatosan nyelik el a fény energiáját. Könnyen
kiszámítható, mennyi időre van szükség az elektronok kilépéséhez, feltételezve, hogy
az egy atom felületére beeső energia egésze egy atombeli elektron gyorsítására
fordítódik. Egy 1 W teljesítményű lámpától 3 m távolságban a fényáram
sűrűségének időbeli átlaga (I intenzitása) I = 10–2 J m2 s-1. A fénysugár behatolási
Forrás: http://www.doksi.hu
858
-
8.5a. ábrát).
A fotonok energiáját az
Mfoton$N$&f$N$h( (8.28)
képlet adja meg. Az igen nagy energiák kivételével egy elektron csak egy fotonnal
ütközik (egyfotonos ütközés) és ez az energia az elektron kilépésére, illetve
gyorsítására fordítódik, vagyis a fényelektromos hatás energiamérlege az Einstein–
féle:
h( = Oe + Ekin (8.29)
kifejezés, ahol
1
Ekin = 2 mev" (8.30)
* Az 1 m˛ felületű, 10–7 m mélységű, tehát 10–7 mł -es rétegben 10–2 J s–1 nyelődik el. Egy atom
térfogata (10–10)3 mł. Erre a térfogatra (10–30·10–2)/10–7 = 10–25 J s–1 esik.
(1 eV L 1,06·10–19 J)
** A fénykvantumokat ugyan Einstein vezette be, de a foton szót (a fény görög elnevezése alapján)
G.N.Lewis alkotta meg 1906–ban.
Forrás: http://www.doksi.hu
859
-
elektronokra vonatkozik, amelyek képesek rá, hogy elhagyják a katódot (ld. 8.5c.
ábra). Ha a fotonenergia kisebb, mint a Oe, vagyis
h( < Oe
spektrum két végén levő ibolya ill. vörös fény adatait tüntettük fel a nagyságrendek
érzékeltetése érdekében. (A Függelék adatokat közöl az elektromágneses hullámok
teljes spektrumára.)
Fontos megjegyzés. A (8.29) képlet egy adott ( frekvenciával számol. A sugárzás a valóságban
elvi okok miatt sohasem monokromatikus (egy ilyen okot mi is részletesen elemeztünk a 7.6.2.2.
pontban); ennek következményeként az Ekin energiának is lesz egy frekvenciaeloszlása: ezt
mérjük ki, ha megváltoztatjuk a fékező feszültséget (8.5d. ábra).
8.1. táblázat
javulása: míg a legegyszerűbb élő szervezetek csak a nagyobb energiájú (ultraibolya, ibolya)
fénysugarakra érzékenyek, addig a fejlettebb lényeknél a vörös– (sőt egyes esetekben az
infravörös–) érzékenységet is megtaláljuk. Az ember szeme pedig olyan érzékeny, hogy
(megfelelő kondicionálás, vagyis hosszú ideig sötétben tartózkodás után) a látható tartományban
(Vavilov becslése szerint) már kb 30 fotont is érzékel.
E h( h
p = foton
c = c =l (8.31)
nagyságú impulzus tartozik.
860
-
A szilárdtesteket felépítő atomok (ionok stb.) a szilárdtestben háromdimenziós
rezgéseket végeznek. A lehetséges háromdimenziós rezgési állapotok előállíthatóak az
egyes atomok által a három koordinátatengely mentén végzett jó közelítéssel
harmonikus rezgések szuperpozíciójával. Minden rezgési komponenshez
hozzárendelhetünk egy–egy lineáris harmonikus oszcillátort. A klasszikus fizika
ekvipartíció tétele szerint egy lineáris oszcillátor <&> átlagenergiája kBT (ld (4.77c)),
minden oszcillátor két szabadsági fokkal – egy a kinetikus, egy a potenciális
energiához tartozik – rendelkezik, azaz atomonként három lineáris oszcillátort véve az
atomi rezgések átlagos energiája
Az így kapott moláris hőkapacitás hőmérsékletfüggetlen. A (8.34) képlet megfelel a
kémiából ismert Dulong—Petit szabálynak (ld. 8.6a. ábra szaggatott egyenesét).
861
-
V J Y
Cv Cv X [
W m olfok Z
Ón
3Nk 25 Aluminium
17 Szilicium
3 3
Gyémánt
Nk ~T
2 9 T0 T 8
2 3 4 0
T* 10 10 U 10 10 T [K] 0 400 800 1200 T [K]
(a) (b)
8.6. ábra. A moláris hőkapacitás hőmérsékletfüggése. a) Elvi ábra. A vízszintes
szaggatott vonal a Dulong–Petit közelítés. A vörös vonal a hőmérséklet sematikus
menete, a kék az Einstein féle exponenciálisan csökkenő közelítés; b) Mért görbék.
<efonon> = h( /k oT (8.35)
e o B –1
N h(
E = 3 NA <efonon> = 3 h( /kA T o (8.36)
e o B –1
Jelöljük To-lal a h(E$\kB hányadost, ekkor
h(
3NAkB · k o
3RT B
E = 3NA <efonon> = h( /k T = T o (8.37)
o
e o B –1 T
e –1
Innen a rendszer moláris hőkapacitása:**
862
-
To
TE 2T 5
2
e T
CV = = 3R1 To4 (8.38a)
TT 0 3 2 To 52
1 T 4
0e - 13
Ebből a képletből a magas hőmérsékleti (T >> To) határesetben (ami a 8.6.
kísérleti ábrából láthatóan már néhány száz °C körül teljesül) az exponenciálisokat
sorba fejtve* a moláris hőkapacitás valóban a klasszikus értékhez tart:
2
2To5 (1 + To/T)
C =
lim V lim 3R 1 4 = 3R (8.38b)
T$? Q T?0
0 T 3 22 To5 52
111 + T 4 – 14
00 3 3
To
2
2To5 – T
lim CV = 3R1 T 4 e (8.38c)
T? 0
0 3
valóságot jobban visszaadó közelítést ad a moláris hőkapacitás Debye közelítése, ahol
ezen utóbbi egyszerűsítést elvetjük.)
* ex = 1 + x + x˛ + ... L 1 + x
2!
Forrás: http://www.doksi.hu
863
-
Az atomról tudjuk, hogy egy kis helyet elfoglaló (protonokat és — a H atom
kivételével — neutronokat tartalmazó) atommagból és az atommag körül mozgást
végző elektronokból áll. A klasszikus (hagyományos vagy relativisztikus) leírás
szerint az elektronok a mag Coulomb–terében kör– vagy ellipszis pályán mozognak.
Az elektrodinamika (alapfokú fizikai előadásban nem levezethető) állítása szerint a
gyorsuló töltések sugárzással energiát veszítenek; maga a jelenség jól ismert, sőt a
gyakorlatban is használt: pl. a rádióadó antennájában rezgő (tehát gyorsuló) töltések
sugárzása kelti a műsorközlésben használt rádióhullámokat. Viszont, ha az atomokban
a klasszikus fizika szerint keringő (tehát szintén gyorsuló) elektronok is sugároznának,
akkor energiájukat mintegy 10–10 s alatt elveszítve belezuhannának a magba,
miközben folytonosan változó frekvenciájú fényt emittálnának. Mint tudjuk azonban,
az atomok többsége stabilis képződmény – és amelyek nem azok, azokban sem az
elektronok magba esése okozza a bomlást... Továbbá az atomok színképe vonalas
szerkezetű, vagyis az atomokban levő elektronok csak meghatározott, diszkrét
frekvenciákon sugároznak.
keringhetnek, és ezeken a pályákon nem sugároznak. Az atom csak akkor bocsát ki
fényt, ha benne az elektron egy, magasabb, En energiájú (tehát nagyobb sugarú)
pályáról egy, alacsonyabb, Em energiájú pályára ugrik át. Ez az átugrás pillanatszerű és
egy foton kibocsátásával jár. A kisugárzott foton frekvenciáját a
h(nm = En – Em (8.39)
864
-
= r (8.41)
6.eo r2n n
ahol az n indexszel már azt is feltüntettük, hogy az n-edik pályáról van szó. A Bohr–
féle (8.40) kvantumfeltételből
mevnrn = n!
Ebből a két utóbbi egyenletből
e" 1
vn = , n = 1,2,3,... (8.42a)
6.eo! n
illetve
!" "
rn = 6.eo n (8.42b)
mee"
D
Az rn-nek n = 1-hez tartozó értéke ao = r1 = 0,529·10–10 m, az ún. Bohr–féle sugár.
1 2 1 e"
En = 2 mevn – (8.43)
6.eo rn
h
Az rn értékét (8.42)-ből behelyettesítve, és felhasználva hogy ! = 2p az
mee4 1
En = – " n = 1,2,3,... (8.45)
8eoh" n
2
865
-
E,V
EN0
nN3
E2 nN2
1 e2
V 'r G N 9
4.&0 r
E1 nN1
mee4 V1 1 Y
nkl = X " – "[ (8.46)
2
8eoh3 Wl k Z
képletet kapjuk.
1 2 n 5 V1 1 Y
nkl* ş l 1= ckl4 = RB X " – "[ (8.47)
kl 0 3 Wl k Z
mee4
RB = 2 (8.48)
8eoh3c
alakban írható fel. Kísérleti értéke RB$= 1,09737331534·107 [m–1]. (8.48)-ba az egyes
mennyiségek számértékét behelyettesítve valóban a Rydberg–állandó mért értékével
jól egyező értéket kapunk.
866
-
A Uf ]$0,5V
200
R
Hg
K 100
Ur
0
0 5 10 15 UR [V]
(a) (b)
8.8. ábra. A Frank-Hertz kísérlet. a) A K izzókatódból kilépő elektronokat a
változtatható pozitív UR rácsfeszültség gyorsítja, az R rácson való áthaladás után az A
anód (R-hez képest kis negatív fékező feszültsége (Uf)) fékezi azokat. Az elektronok a K
és R között gyorsító térben, az R és A között gyenge ellentérben mozognak. A b) ábra
a mért I anódáramot tünteti fel az UR gyorsító feszültség függvényében.
gerjesztéshez szükséges energiát (vagyis amíg a gyorsítófeszülség nem éri el a 4,9 V-
ot), addig a higanyatomok elektronjai nem képesek energiát felvenni, hiszen a Bohr–
féle frekvenciafeltétel szerint az elektron csak az egymástól 4,9 eV-nyira levő
energiaszintek valamelyikén tartózkodhat, közbülső pályán pedig nem. Ahogy a
gyorsítófeszültség nő, egyre több elektron képes legyőzni az anód előtti fékező
ellenteret, ezért az áram nőni fog (8.8b. ábra a szakasza).
Amikor azonban egy elektron energiája eléri a 4,9 eV értéket, energiáját egy
ütközésben átadja a higanyatomoknak, és így lelassulva nem éri el az anódot (8.8b.
ábra b szakasz). Az, hogy a maximumok után az áram nem csökken zérusra, arra utal,
hogy nem minden elektron ütközik.
867
-
ki. Ezt a fénykibocsátást, a Frank—Hertz kísérletben észlelték is,* és a kisugárzott
fény frekvenciája jól megfelelt a Bohr–féle frekvencia feltételnek.
A mágnesség elemi elméletéből (6.2.9. pont) tudjuk, hogy pl. egy elektron L teljes
impulzusmomentumához mindig kapcsolódik egy pm mágneses dipólus momentum.
Ha az atomot B külső mágneses térbe helyezzük, a mágneses dipólusok (6.140)
szerint irányuktól függő
pozitív, vagy negatív “többlet” potenciális energiára tesznek szert. (A pm,z jelölésben a
z index a pm-nek B irányú vetületét jelöli, mivel az ez általánosan használt jelölés
szerint a koordinátarendszer z tengelyét a B irányával megegyezően szokás
választani.) Ez a többletenergia minden energianívóhoz hozzáadódik.
868
-
és mj kvantumszámok jelennek meg:
mee4 1
En,m = – · " – gLJBmj B
8eoh" n
2
j
21 15
n*n m = RB 1 " – "4 – gLJB (mnj–mkj) B
j k lj 0n k 3
ahol mnj és mkj az n ill. k indexű pályán elhelyezkedő elektron teljes impulzusmomen-
tuma z komponensének és a !-nak a hányadosai. Ha adott n és k esetén mnj ^ mkj,
akkor az eredeti n*nk helyett más spektroszkópiai hullámszámok jelennek meg. Ha pl.
mnj és mkj, lehetséges értékei 0,±1,±2, akkor — amennyiben az összes
konfigurációhoz tartozó színképvonal megjelenik — az eredeti színképvonal mellett 8
darab új színképvonal jelenik meg. A valóságban azonban nem minden párosításnak
felel meg átmenet; hogy melyeknek, azt az ún. kiválasztási szabályok adják meg.
Másszóval
adott atomokból álló anyag spektrumvonalai mágneses térben a külön-
böző lehetséges impulzusmomentum beállások által meghatározott számú
vonalra hasadnak fel (Zeeman–effektus).
Érdekességként említjük meg, hogy G.E. Hale csillagász a Nap hidrogén színképén
talált Zeeman–felhasadással igazolta, hogy a Napnak is van mágneses tere.
869
-
színképvonalak intenzitását sem. Továbbá nem képes helyesen megjósolni azt sem,
hogy az energianívók mágneses térben hány vonalra hasadnak fel. Például a Bohr
modell szerint a hidrogén alapállapota 3 nívóra hasad fel, a kísérleti eredmény
ugyanakkor csak két vonalra való felhasadást mutat. A Bohr–modell tehát
nemkielégítő. A H atom mért színképét csak a kvantummechanika képes helyesen
visszaadni.
Forrás: http://www.doksi.hu
870
8.2.1. A Compton–effektus és leírása a fény korpuszkuláris
modelljével
A 8.9. ábrán a Compton–effektus során mért görbéket láthatjuk: %"= 0°-nál csak
az eredeti, beeső fényhullámot látjuk, % = 45°-nál a szórt fényben a beeső su-
gárzásnak megfelelő (tehát szóródást nem szenvedett csúcs mellett már a kisebb
frekvenciájú (nagyobb hullámhosszú) szórt csúcs is világosan elkülönül és a
szóródási szöggel amplitúdója és szeparáltsága nő.
871
872
8.10. ábra. A Compton-effektus impulzus vektorábrája. A beeső foton
hullámhosszát #o-al (frekvenciáját &o-al), a szórt fotonét #sz-el ill. &-vel
jelöltük.
foton frekvenciáját &o-lal jelöltük, míg a kölcsönhatásból kilépő "szórt fotonét" &-
vel.**
E) – p)c) = mf c4
2
(8.51)
A foton tömege (mf) nulla (hiszen különben nem haladhatna fénysebességgel!), ezért a
foton impulzusa
* Ha a szabad elektron közelítés nem érvényes (pl. nehéz elemeknél, ahol nagy az elektron kötési
energiája), akkor az elektron me tömege helyett a három nagyságrenddel nagyobb atomi tömeg kerül
me helyére. Ilyenkor (ld. a (8.61) egyenletet) nincs Compton–effektus.
873
E h&
p= c = c (8.52)
szög %, míg az elektron kirepülési szöge ugyanehhez az irányhoz képest *!
1
h&o = h& + 2 mev) (8.53a)
1
–h (&+&o) = 2 mev) (8.53b)
h&o h&
c = c cos % + mev cos * (8.54a)
h&
0 = c sin %"+"mev sin * (8.54b)
hagyva), majd a két egyenlet négyzetét összeadva
h) 2 h) ) ) ) 2 ) ) )
) (& , "+")& , &"cos %) + ) & (cos * + sin *) = me v (cos * + sin *)
c c
h) 2
& - 2&,&"cos %"-"&)) = me v2
2
(8.55)
c) ( o
h) 2 2 2 2
& – 2&o cos % + &o) = me v2
c) ( o
összevonás után
874
2h)&o
2
2
(1 – cos %) = me v2 (8.56)
c)
2
h&o
'&"/"&"+"&o = – (1 – cos%) (8.57)
mec)
c d# c
#"0" azaz =– 2
& d& &
ezért
d#3 c
'#"0"#1&2"+"#1&,2". '&"= – 2 '& (8.60)
3
d& & &o
,
(8.59)-et behelyettesítve
h %
'# = 2 m c sin) 2 (8.61)
e
h
A % = 90°-nak megfelelő '# = m c értéket Compton–hullámhossznak nevezzük
e
és #C-vel jelöljük:
' h
#C = (8.62)
mc e
mev
pe = (8.63)
v)
1– )
c
Forrás: http://www.doksi.hu
875
által meghatározott.
A 8.10. ábra alapján (a sraffozott háromszögre a koszinusz tételt* alkalmazva) az
elektron ütközés utáni (8.63) impulzusa az impulzusmegmaradás tételéből
ahol E ismét az elektron ütközés utáni (8.64) relativisztikus energiája. Miután minket
a szórt foton h& energiája érdekel, küszöböljük ki a mindkét egyenletben szereplő E
elektronenergiát (8.66) és (8.67)-ből! Ekkor a &o ." & összefüggés felhasználásával
ismét (8.57)-re jutunk.
* a) = b) + c) – 2 bc cos (
Forrás: http://www.doksi.hu
876
Mai ismereteink szerint a mikrorészecskék viselkedése alapvetően különbözik a
makroszkópikus testek viselkedésétől, ezért az a kérdésfeltevés, hogy a fény részecske,
vagy pedig hullám, helytelen.* A fény sem nem részecske, sem pedig nem hullám,
hanem egy, ezeknél a makroszkopikus tapasztalatokból leszűrt absztrakcióknál
gazdagabb természeti jelenség, amelyet egyes esetekben kényelmesebb részecskeként,
más esetekben kényelmesebb hullámként modellezni.**
E = h&"0"!: (8.68a)
h
p= (8.68c)
#
A fotonok olyan elemi részecskéknek tekinthetőek, amelyek a tapasztalat szerint nem
alakítanak ki kötött állapotot.
877
8.2.2.2. A részecskékből álló anyag hullámsajátságai
sugarat bocsátottak és a diffraktált elektronokat detektorernyőn fogták fel. A kísérlet
vázlata a 8.11. ábrán látható. A kristály egy d rácsállandójú "optikai rácsnak”
tekinthető.
2eU
v=
me
és így az elektronok #Br de Broglie hullámhossza:
h h 1,226
#Br = = = ·10–9 m (8.70)
mev 2eUme U
ahol h . 6,62·10-34 J·s és me . 9,1·10-31 kg. Ha az elektronok gyorsító feszültségét pl. 1·104 V -nak
vesszük, #Br ."10-2 nm
Forrás: http://www.doksi.hu
878
8.11. ábra. A Davisson és Germer által Ni egykristály felületen
végrehajtott elektronsugár-elhajlási kísérlet sémája (a) a kristályfelület
atomjai által alkotott "optikai rács” és (b) sematikus interferencia–
(diffrakciós–) kép. Az ábrán d-vel a rácsállandót, n-nel a diffrakciós
rendet jelöltük.
A felületi atomok alkotta rácson elhajló hullámok az elhajlásból adódó d sin % út-
különbség miatt olyan % szögek esetében erősítik egymást, amelyekre fennáll, hogy
útkülönbségük # egészszámú többszöröse:
2d sin % = #n , n = 0,1,2,3,...
A kísérleteket mások később vékony fóliákon áthatoló elektronsugarakkal is vég-
rehajtották más anyagokon (pl. Au, Ag, Pt) és elvégezték proton, neutron, atomi (He)
illetve molekula (H2) nyalábokkal is. Az optikai rács jellegzetes diffrakciós képe
ezekben az esetekben is kialakult (ld. pl. 8.12. ábra). Az hogy az elektronnak
hullámsajátságai vannak, tehát kísérleti tény.
879
8.12. ábra. a) Elektronnyaláb elhajlása Au-fólián;
b) Összehasonlításul ugyanezen anyagon röntgensugárral (tehát
elektromágneses hullámmal) végrehajtott diffrakció elhajlási képe.
A röntgensugár hullámhossza 0,071 nm, az elektron de Broglie–
hullámhossza #Br = 0,05 nm.
Az elektrondiffrakció értelmezése
képlet adja meg (ld. még a (7.224) képletet). Ebben a képletben az ( a mikroszkópba érkező fénynek az
optikai tengellyel bezárt legnagyobb szöge, n pedig a törésmutató. A nevező az ún. numerikus apertúra,
amelynek a gyakorlatban elérhető legnagyobb értéke kb. 2, ezért a legnagyobb felbontóképesség
#
d.
3
880
kísérlet (ld 7.7.4. pont) ábrája. A felfogóernyőn, ill. detektoron (pl. fotolemezen) a két
nyitott rés esetén létrejövő diffrakciós kép (8.13f. ábra) minőségileg különbözik két
külön–külön használt egyedi rés elhajlási képének (8.13d. és e. ábra) képzeletbeli
összegétől.
8.13. ábra. A kétréses kísérlet elvi sémája. 1.) A detektoron észlelhető kép
klasszikus részecskénél: a) ha csak az 1-es rés nyitott; b) ha csak a 2-es
rés nyitott; c) ha az 1– és 2–es rés is nyitott. 2.) Az elhajlási kép
elektromágneses és elektronhoz rendelt hullámok esetén: d) ill. e) ha csak
az 1-es ill. 2-es rés nyitott; f) ha mindkét rés nyitott. 3.) Az ernyőre
pontszerűen becsapódó elektronok becsapódási gyakorisága (f) illetve
becsapódási pontjai (g).
881
de Broglie–modell alapján, a részecskék hullámsajátságainak figyelembevételével
lehetséges.
Elvégezhető a kísérlet oly módon is, hogy a diffrakciós térben egyidejüleg csak
egyetlen elektron tartózkodjon. Az egyes elektronok az ernyő különböző részére
csapódnak be, szemmel láthatóan véletlenszerűen. Sok elektron egymás utáni
becsapódása azonban ugyanazt a diffrakciós képet produkálja, mint amit akkor
kapnánk, ha ugyanannyi elektron egyszerre tartózkodna a diffrakciós térben. Az inter-
ferenciakép kialakulása ebben az esetben csak úgy magyarázható, hogy minden egyes
elektronhoz tartozó hullám a két résen áthaladva saját magával interferál! Ha az
elektron maga egy klasszikus értelemben vett hullám lenne, akkor természetesen
semmi különös nem lenne ebben. Így van e ez? Képzeljük el, hogy a két rést
tartalmazó lap másik oldalán levő térrészt egy, a rések között elhelyezkedő
válaszfallal kettéválasztjuk! Ekkor ha az elektron maga egy klasszikus értelemben vett
hullám lenne, a réseken áthaladva egyik fele az egyik, másik fele a másik térrészbe
kerülne: az elektront a két réssel két “tört–elektronra” oszthattuk volna fel.
Ugyanakkor egy, a rések mögött elhelyezett detektor vagy nem észlel elektront, vagy
pedig egy egész elektront észlel (nem jelenik pl. meg tört elektrontöltés), így
igazolván, hogy az elektron oszthatatlan.
882
Ekin =
2me (részecske kép) (8.72)
h h 2;
p= = = !k (hullám kép) (8.73)
# 2; #
Eö = !: (hullámkép) (8.75)
körfrekvenciája és hullámszáma között kapcsolat van:
!k)
:(k) = 2m (8.77)
e
Eö = Ekin + Epot
883
8.2.3. A hullámfüggvény (állapotfüggvény) a mikrorészecske
teljes leírását adja
h
A részecskéhez rendelt # hullámhosszúságú síkhullám p impulzusa: p = " . Ha
#
két különböző # hullámhosszúságú síkhullámot szuperponálunk, akkor az eredő hul-
lámnak nem lesz pontosan meghatározott impulzusa. Mint a 7.5. pontban megis-
mertük, egy 'k hullámszám–intervallumból vett, végtelen számú síkhullám szuper-
pozíciója olyan hullámcsomagot ad, amely csak egy akkora 'x térrészben különbözik
zérustól (ld. 7.39. ábra), amelyre fennáll a
'pcs
'kcs = (8.80)
!
összefüggést kell használnunk, továbbá (8.79) felhasználásával láthatóan fennáll a
A fentiek szerint egy térben lokalizált elektronhoz, vagy más részecskéhez nem
egy síkhullámot, hanem egy hullámcsoportot kell rendelnünk. Minthogy a részecskét
leíró hullámcsoportot alkotó síkhullámok fázissebessége hullámhosszuktól függ, az
egyes összetevők egymáshoz viszonyított fázisa, és ennek megfelelően a
hullámcsoport (amit a kvantummechanikában általában hullámcsomagnak hívnak)
alakja időben változik. A részecskéhez rendelt hullám tehát egy diszperziós hullám.
Ha egy adott időpontban egy magárahagyott részecskét leíró hullámcsoport adott 'x
kiterjedésű volt, akkor a későbbi időpontokban a hullámcsoport kiterjedése általában
nő: a hullámcsoport szétfolyik (ld. 7.16c és d ábrákat).
884
A ! állapotfüggvény alakja (8.14. ábra) már kvalitatíve is sokat elárul a mikro-
részecske benne kódolt tulajdonságairól. A 8.14a. ábrán a 'x helyhatározatlanság
közepes mértékű, ehhez mind nagy, mind közepes 'px impulzusbizonytalanság is
tartozhat. A 8.14b. ábrán viszont 'x kicsiny, a részecske kis helyre lokalizált, ekkor a
'px impulzusbizonytalanság csak nagy lehet. Utóbbi esetben a részecske sebes-
séghatározatlansága is nagy lesz. Minél "mintásabb" a állapotfüggvény (azaz minél
többször vált előjelet), annál nagyobb az általa leírt részecske energiája (ld. 8.3.4.
pont).
8.14. ábra. Sematikus állapotfüggvény alakok
* A pontosan meghatározott impulzusú végtelen síkhullám viszont fizikailag nem írhat le részecskét.
Ugyanis egy végtelen síkhullámmal megadott állapotban levő részecske a tér összes pontjában
ugyanakkora valószínűséggel lenne megtalálható, ez a valószínűség ezért csak nulla lehet.
885
mvr = n !
Ez a Bohrnál külön feltételként megjelenő képlet a hullámkép alapján egyszerűen
szemléltethető.: Ha az elektront hullám írja le, akkor a stabil elektronpálya mentén
ezen hullám amplitudójának állandónak kell lennie. Mivel az elektronhoz rendelt
hullám önmagával interferál, csak akkor lehet az állapotfüggvény amplitúdója időben
állandó, ha ez az interferencia nem gyengítő, azaz, ha a körpályára illesztett színuszos
“állóhullám” # hullámhosszának egészszámú többszöröse egyenlő a körpálya
kerületével (ld. 8.15.ábra):
2r;"0"n#
h h
A # = p = mv helyettesítéssel, átrendezés után éppen a (8.40) egyenletet kapjuk.
*A 8.4.5. ill. 8.5. pontokban továbbá megmutatjuk, hogy a !-ből (a megfelelő operátorokat alkalmazva)
kvantitatíve kiszámíthatóak az impulzusmomentum, energia és más fizikai mennyiségek lehetséges
értékei is.
Forrás: http://www.doksi.hu
886
–j(:t–kr) j(kr–:t)
! = Ae = Ae (8.81)*
A mikrorészecskét leíró hullámról látni fogjuk (ld. 8.3.1. pont), hogy – mivel az azt meghatározó
egyenlet is komplex – általában nem valós, hanem komplex értékű függvény.** Ebből is látható, hogy
a ! állapotfüggvény általában nem lehet közvetlenül mérhető, tehát a mérhető fizikai mennyiségek
nem közvetlenül a !-vel, hanem a !-ből származtatható valós mennyiségekkel (pl. !!*-gal) hozhatóak
kapcsolatba.
h 6,62·10–34
'v . = 9,1·10–31 10–9 = 7,3·105 m·s–1
m'x
* Fel kell hívjuk a figyelmet arra, hogy a kvantummechanikában, igazodva a nemzetközi irodalomhoz, a
síkhullám fizikai szakirodalomban elterjedt felírásmódjához ragaszkodtunk (és ezt a konvenciót
fogjuk követni a továbbiakban is), ami a mérnöki gyakorlatban elterjedt (7.67) hullám felírásmód
komplex konjugáltja.
887
energia, vagyis az elektron nem maradna meg a körpályán: az atom nem lenne
stabil.
kinetikus energia bizonytalanság pedig az alapállapoti kötési energia
1012 szerese! Emiatt az elektron azonnal távozna a magból. Hiába lenne
ilyenkor potenciális energiája minimális, az összenergia óriási lenne.
Szó szerint átveszünk két tanulságos problémát Marx György: Életrevaló atomok
(Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978) c. könyvéből.
6. Példa. Mi lenne, ha h értéke 6,62·10–34 J·s helyett 1 J·s lenne? Ebben az
esetben egy guruló üveggolyóra 10 cm nagyságrendű hullámhosszak
adódnának, és a 'E 't < h alapján egy 1 perc rezgésidejű inga energiája
mérhetően kvantált lenne.
888
a tőle függetlenül dolgozó és más matematikai apparátust használó Heisenberget
ahhoz a következtetéshez, hogy egy mikrofizikai rendszer (elektron, atom, szilárdtest
stb.) állapotát egy állapotfüggvény (Heisenbergnél állapotvektor) határozza meg. Ez a
megállapítás a kvatummechanika egyik axiómája:
találkozik, célszerűbb az egyébként is szemléletesebb Schrödinger–féle leírás alapján
elindulnunk.
1 C)!
'! = 2 ) (8.82)
u Ct
Forrás: http://www.doksi.hu
889
Tegyük fel, hogy az elektront egy (8.81) alakú síkhullám írja le! Ez a síkhullám a
7. fejezet szerint kielégíti a (8.82) egyenletet."Ugyanakkor ez a síkhullám egy elektront
ír le, tehát érvényes rá a (8.78)
!)k)
!: =
2m + Vo (8.83)
diszperziós reláció is. Az elektronok állapotfüggvényére érvényes differenciál-
egyenletnek egyaránt tükröznie kell az elektron hullám– és részecske tulajdonságait,
ezért fejezzük ki a diszperziós relációban szereplő k és :" mennyiségeket a (8.81)
állapotfüggvény idő, ill. hely szerinti differenciálhányadosaival: *
C!
= –j:!
Ct
illetve
'! = –k)!
!)k)
Innen a (8.83) diszperziós relációban szereplő !: ill.
2m kifejezései:
! 1 C!
!: = – j (8.84)
! Ct
!)k) !) 1
2m ! '!
= –
2m
!) ! C!
2m '! + Vo !"= – j Ct
– (8.85)
egyenletet kapjuk.
890
!) ! C!
– 2m '! + V(r, t)! = – j (8.86a)
Ct
Míg a (8.85) egyenletet a hullámegyenletből és az elektron konstans potenciálú
térben érvényes diszperziós relációjából matematikailag levezettük, a (8.86) , ill.
(8.86a) egyenlet nem vezethető le.
szerben felírt alakja:
!) C)!(x,t) ! C!
– 2m ) + V(x)!(x,t) = – j (8.88)
Cx Ct
Forrás: http://www.doksi.hu
891
független, a "(r,t) állapotfüggvény térkoordináta és időfüggése szétválasztható. Az
egyszerűség kedvéért először az egydimenziós esettel foglalkozunk. Tegyük fel, hogy
"(x,t) felírható egy, csak a helytől és egy, csak az időtől függő függvény szorzataként
!' d'# ! d$
2m dx' $ + V(x)#)$ = – j # dt
–
1 !' d'# ! 1 d$
– ' + V(x) = – (8.90)
# 2m dx j $ dt
Mivel az egyik oldal csak x, a másik csak t függvénye, az egyenlőség minden x és t
értékre csak úgy állhat fenn, ha mindkét oldal tetszőleges helyen és időben ugyanazzal
az állandóval egyezik meg. Jelöljük ezt az állandót E–vel!
1 d$ d ln $
Igy a (8.90) jobb oldala, (felhasználva hogy = dt )
$ dt
! d ln $
–j
dt = E (8.91)
892
!'
– 2m .#+r) + V(r)#+r) = E#(r) (8.93b)
Ez a háromdimenziós időfüggetlen (stacionárius) Schrödinger-egyenlet, amelyből
V(r) ismeretében #(r) meghatározható. (A gyakorlatban az egyenlet zárt alakú
megoldása csak egyszerű alakú V(r) esetén lehetséges.) A stacionárius Schrödinger-
egyenletet szokás átrendezve is felírni. Pl. egydimenzióban:
!' d'#+x)
– 2m + [ V(x) – E] #+x) = 0 (8.93c)
dx'
jkr
helyettesítsük be a stacionárius Schrödinger–egyenletbe. A .# = –k'Ae
összefüggés felhasználásával:
!'k'
jkr
Az e –rel való egyszerűsítés után felismerhetjük, hogy 2m a síkhullámmal leírt
szabad részecske kinetikus energiája, ami egyúttal összenergiája is. Ezért az eddig
fizikai jelentés nélküli E-t a mikrorészecske összenergiájának tekintjük.
893
elfogadható megoldást* (azaz reguláris függvényt).
E
–j
!t
"(r,t) = #(r)·$(t) = #(r)e (8.95)
i
jkr
A szabad elektron #(r) = Ae %alakú időfüggetlen állapotfüggvényének megfelelő
időfüggő
0 E 2
jkr j/kr – ! t1
"(r,t) = Ae e (8.96)
894
A " állapotfüggvény a Schrödinger–egyenlet megoldásával számítható ki (ezzel
foglalkozunk a 8.5. pontban), — ugyanakkor kísérletileg közvetlenül nem mérhető. Ez
már abból is következik, hogy a " általában komplex függvény. Mint ahogy azt a
8.2.2. pontban kifejtettük: a " nem tekinthető a térben tovaterjedő anyagi hullámnak.
Ebben a fejezetben a " állapotfüggvény értelmezésével foglalkozunk.
j j
Szorozzuk meg (8.97)-et ! "*-al, (8.98)-at ! "-vel, majd vonjuk ki (8.97)-ből (8.98)-
at!
Az itt szereplő összeg két utolsó tagja nem más, mint a ""* szorzat időderiváltja, első
két tagjának összegét pedig átírhatjuk a
!j & 0&"* &" 2
4 "– "*5 (8.100)
2m &x/ &x &x 1
* ld. 6.2.1. pont! Az ott (ill. az 1. fejezetben) felírt kontinuitási egyenlet: &6 + div J = 0, ami ott azt
&t
jelentette, hogy egy zárt határoló felületen belüli töltés kizárólag a zárt felületen be-, ill. kiáramló
töltések J árama következtében változhat meg.
Forrás: http://www.doksi.hu
895
alakot ölti. Vezessük be a
0 &"* &" 2 !j
Jx ! 4" – "*5 2m (8.102)**
/ &x &x 1
6%!%""* (8.103)
&6 &Jx
+ =0 (8.104)
&t &x
0 &"* &" 2 !j
Jy ! 4" – "*5 2m (8.102b)
/ &y &y 1
0 &"* &" 2 !j
Jz ! 4" – "*5 2m (8.102c)
/ &z &z 1
kifejezések, illetve ezek x, y és z szerinti deriváltjai:
Az utolsó három tag a J ! (Jx, Jy, Jz) vektor divergenciája (ld. Függelék!), –így
valóban a 6.2.1. pontban az elektromos töltéssűrűségre bevezetett kontinuitási
egyenlethez hasonló egyenletet kapunk:
&6
+ div J = 0 (8.106)
&t
* A differenciálást elvégezve
'
& "* &"* &" &'" &" &"*
' "+ – "* –
&x &x &x &x' &x &x
. !j
J = +" grad "* – "* grad ") 2m (8.102a)
alakban írható fel.
Forrás: http://www.doksi.hu
896
állapotfüggvénye a diszperzió miatt szétfolyik, igen rövid idő után az elektron dobozban való
megtalálási valószínűsége mindenütt ugyanakkora lesz. Most helyezzünk egy válaszfalat a
doboz közepére. Ha a 6 az elektron tömegsűrűségét adná meg, akkor az elektron
állapotfüggvényének szétfolyása az elektron anyagának szétfolyását jelentené, azaz a doboz
két felében egy-egy fél elektron tartózkodna. Ez ellentétben áll az elektron osz-
tathatatlanságával, vagyis az elektron anyaga nem folyhatott szét. Ezért a 6 nem lehet az
elektron anyagának sűrűsége.
7 6%dV%!%8
8 7 "(x,y,z)"*(x,y,z)dV
V V
adja meg annak valószínűségét, hogy egy, a vizsgált rendszeren elvégzett
mérés során az elektron a V térfogatban lesz megtalálható. Ezért a
""* mennyiség az elektron megtalálhatóságának valószínűség sűrűsége.
A (8.106) kontinuitási egyenlet véges, 'A' felülettel határolt V térfogatra vett integ-
rálja a 6.2.1 pont analógiája alapján (ld. 6.106) azonnal felírható:
d
– dt 8
7 (""*)dV = 8
7
o J dA (8.107)*
V A
A jobb oldalon szereplő mennyiség a J “áramsűrűség” 'A' felületre vett fluxusa. Sza-
vakban:
:9 :9 :9
7% 8
8 7% 8
7 ""*dxdydz = 1 (8.109a)
-9 -9 -9
897
8
7 ""*dV = 1 (8.109b)
V
képletet is felírhatjuk.
:9 :9 :9
8 7% 8
7% 8 7 ""*dxdydz < 9 (8.110)**
-9 -9 -9
Ha "1 és "' a Schrödinger–egyenlet két tetszőleges megoldása, akkor ezek
* Amennyiben a ""* szorzat maga csak arányos lenne a megtalálhatósági valószínűség sűrűségével, de
nem lenne azonos vele, úgy az integrál értékének nem kellene 1–et adnia, bármilyen véges pozitív valós
szám állhatna az 1 helyett. Részletesebben lásd alább!
** Itt ismét érdemes megjegyeznünk, hogy a végtelen harmonikus síkhullám nem normálható, tehát
nem fizikai megoldás.
Forrás: http://www.doksi.hu
898
r
1 –
ro
<= 3
e (8.112)
ro=
egyenletből kiadódóan éppen a Bohr–sugárral egyenlő. A (8.112) függvényt a 8.0.
ábra ábrázolja.
A valószínűségi sűrűség (mivel a (8.112) függvény valós, a <<* érték < négyzete):
r
–2
ro
e
<)<* = 3 (8.113)
ro=
azaz
2r
–
ro '
4e r dr
d (r,dr) = 3 (8.115)
ro
899
d
A (8.114) szerinti dr = 4r'=<<* ún. radiális valószínűségi sűrűségnek már van
maximuma, mégpedig az r = ro helyen és ettől a nagyobb, vagy kisebb r értékek felé
távolodva a függvény értéke gyorsan csökken, ld. 8.17. ábrát. (Az 1s alapállapothoz
d
tartozó maximum az ro = 0,0529 nm-es ún Bohr sugárral egyezik meg.) A
dr
függvény menete pl. röntgensugarak kristályon való átbocsátásával mérhető.
miért hívják az időfüggetlen Schrödinger–egyenletet stacionárius Schrödinger–
egyenletnek.
900
Mindkét Schrödinger–egyenlet másodrendű lineáris differenciálegyenlet. Matema-
tikailag az ilyen differenciálegyenleteknek végtelen sok különböző, általában komplex
függvény megoldása lehet.
d' # 2m
= – ' [E–V(x)]# (8.117)
dx'
!
901
A stacionárius Schrödinger–egyenlet fizikailag értelmes megoldásainak az alábbi
feltételeknek kell eleget tenniük. Legyenek:
3. Folytonosan differenciálhatóak;
:9 :9 :9
8
7 8
7 8
7 ""*dxdydz (8.119)*
-9 -9 -9
Az első három feltételt már a klasszikus fizika legtöbb függvényére is
megköveteltük, a 4. követelményt pedig a ""* valószínűségi értelmezése miatt kell
kikötni. A 4. feltétel teljesülése esetén általában ugyanis igaz az is, hogy " csak véges
tartományban tér el jelentősen zérustól, a végtelen felé haladva pedig mindig (elég
gyorsan) nullához tart. A 4. követelmény 1–re normált függvényekre a (8.109a)
normálási feltétellel azonos.
* A ""* helyett szokás az egyenértékű |"|' jelölés. Láthatóan a " –nek mértékegysége is van,
mégpedig: 1 / m –3/2,, hiszen a (*.119) integrál valószínűséget ad meg, ami egy dimenziótlan szám.
902
8.18. ábra. Potenciálmenet (a) és a Schrödinger egyenlet tetszőleges (nem fizikai) (b),
ill. fizikai (c–e) megoldásai egydimenziós kötött állapotban. A c ábra az alapállapot, a
d és e ábra egy–egy gerjesztett állapot.
(Az ábra Marx Gy. id. mű. 36. oldali ábrája alapján készült.)
Forrás: http://www.doksi.hu
903
#"/# értéke ebben a tartományban. A stacionárius Schrödinger–egyenletből E értékét
kifejezve és (8.118) jelöléseit alkalmazva
!' #"
E = – 2m + V
#
* A 8.16. ábrán viszont a F(r) = 1 R(r) van ábrázolva. A @ és # a gömbi polárkoordináták szögei. (lásd
r
a Függeléket és a 8.5.3. pontot!)
Forrás: http://www.doksi.hu
904
mai.
:9 :9 :9
8 7
("A("') ! 7 8%%"*1 (x,y,z)"2(x,y,z)dxdydz
8 7 (8.120)*
-9 -9 -9
Egy 1–re normált függvény saját magával vett skaláris szorzata a (8.109a)
feltétel szerint
("(") = 1 (8.121)
8.2. táblázat
A vektorok és a reguláris függvények skalárszorzatának tulajdonságai
tulajdonság vektorok reguláris függvények
felcserélhetőség a·b = b·a ("A("') = ("A("')*
disztributivitás a·(b+c) = ("(%"A+"') = ("("A) + ("(%"')
a·b + a·c
szorzás C(a·b) = (Ca)·b = C("(%"A) = (C*"(%"A) =
számmal = a·(Cb), ahol ("(%C"A)
C tetsz. valós szám C tetsz. komplex szám
létezik null a0=0 ("(%B) = 0
vektor
önmagával vett a·a > 0, a C 0 ("(%") > 0, ha " !/ 0
skaláris szorzat
* Szokásos még a <#A|#A> jelölés is. A ("(",%skalárszorzat (a függvény önmagával való skalárszorzata)
feltétlenül pozitív; e szám négyzetgyökét a függvény normájának nevezik és ||"|| –val jelölik.
Forrás: http://www.doksi.hu
905
Ha két reguláris függvény skalárszorzata nulla, akkor a vektorok skaláris szorzásával való
analógia miatt a két függvényt egymásra ortogonálisnak ("merőlegesnek") nevezzük. Pl. egy
páros és egy páratlan függvény mindig ortogonálisak.
A függvényhalmazt lineárisan függetlennek nevezzük, ha egyik eleme sem állítható elő a többi
lineárkombinációjaként.
Mivel "1 és "' ortogonálisak, továbbá C*C = DC D2
1 1 1
3DCiD
2
=1 (8.123)
összefüggés.
Forrás: http://www.doksi.hu
906
hogy megfelelő feltételek esetén a klasszikus leírást adja vissza. Ez azt jelenti, hogy
bizonyos feltételek teljesülése esetén a Schrödinger-egyenletnek a klasszikus fizika
Newton-egyenleteivel azonos eredményt kell adnia; ez az eset áll fent pl. a TV
képcsőben mozgó elektronok pályáinak számításánál! Feladatunk tehát azon feltételek
megkeresése, amelyek teljesülése esetén mellőzhetjük a Schrödinger-egyenlet
alkalmazását pl. egy elektron mozgásának vizsgálatánál, és helyette a klasszikus
fizikát alkalmazhatjuk.
8
7 6(r)xdV
xc = 8 ""*xdV
=7 (8.125)
8
7 6(r)dV
alakja adja meg, ahol a kijelölt integrál egy, az elektron által elfoglalt (illetve
végtelen) térrészre vett térfogati integrál. Az elektron tömegközéppontjának mozgását
a kontinuitási–egyenlet segítségével követhetjük nyomon. Itt nem részletezhető,
bonyolult vektordifferenciálásokon alapuló matematikai műveletek után a tömeg-
középpontra ható erő x–komponensére az
d'xc G &VJ
m ' =8
7 "*F– I " dV (8.126)
dt E &x H
907
Az a) ábrán látható esetben a potenciális energia az elektron által elfoglalt
térrészben (a 8.20. ábrán a sraffozott intervallumban) alig változik, deriváltja tehát
ebben az intervallumban állandónak tekinthető. Ilyen a potenciál változás pl. egy
katódsugárcsőben. Ilyenkor, a potenciális energia deriváltja jó közelítéssel állandónak,
pl. az x=xc-beli értékének tekinthető, és az integráljel alól kiemelhető. A megmaradt
integrál pedig a állapotfüggvény normáltsága miatt 1-et ad, ezért lassan változó
potenciál esetén:
d'xc 0&V2
m ' = –4 5 (8.127)
dt / &x 1x=x
c
8.20. ábra. Az Ehrenfest–tétel értelmezéséhez (V a potenciális energia, a%"K"
görbéje alatti terület srafozva)
* Az átlagképzés itt a (8.126) egyenlet felírásmódjában van elrejtve, ld. 8.4.3. pont.
Forrás: http://www.doksi.hu
908
Ebben a fejezetben a fizikai mennyiségek mérésével, pontosabban a fizikai
mennyiségek mérhető értékeinek kiszámításával foglalkozunk. A felhasznált matema-
tikai apparátus most sem lesz bonyolult, legfeljebb szokatlan.
beszéltünk). Az alábbiakban először megismerkedünk a fizikai mennyiségeket
matematikailag reprezentáló operátorokkal, majd alkalmazásukkal néhány
kvantummechanikai feladatot meg is oldunk.
^ operátor
Ezt úgy is kifejezhetjük, hogy azt mondjuk: az eredeti függvényre egy O
hat és ennek következtében egy másik függvény jön létre. Pl.
^ · f(x)
g(x) = O
909
kapott g(x) függvény
g(x) = f2(x) = 9 x2
Legyen O^ a négyzetreemelés operátora! Ekkor a fenti egyenlőséget a
^ f(x) [ = f2(x)] , ill. O
g(x) = O ^ 3x = 9 x2
alakban írhatjuk fel.
^ helyett a
képlettel is felírhatjuk. Ebben az esetben a differenciálás operátorát D
differenciálás kijelölésével szokás helyettesíteni:
^! d
D dx
8.3. táblázat
910
komplex–számszorosukba) visz át, másszóval az operátor alkalmazásával kapott
függvény annak a függvénynek, amelyre az operátor hatott, állandószorosa.
^ d'
Egyes operátoroknak végtelen sok sajátfüggvénye lehet. Példánkban az O = ' (a
dx
kétszeres x szerinti deriválás) operátorának sajátfüggvényei (lásd a táblázatot) a sin x,
sin 2x ... sin Nx függvények mellett többek között a cos x, cos 2x, ..., cos Nx
függvények is, sőt k értékétől függetlenül bármely sin kx, cos kx, ill. ekx függvény.
Az adott O ^ operátorhoz tartozó sajátfüggvények összességét az operátor saját-
függvény rendszerének nevezzük. A különböző #1, #2, ..., #n sajátfüggvényekhez
^ operátor sajátérték készletét. Az operátor
tartozó k , k , ..., k értékek képezik az O
1 2 n
sajátfüggvény rendszerének minden függvényét konstansszorosába viszi át.
911
^ !O
O ^
^ · O
1 2
operátor, amelynek hatása egy tetszőleges # függvényre azonos a két operátor egymás
utáni alkalmazásával kaphatóval
^ # = (O
O ^ ·O^ )# = O
^ (O
^ #) [ = O
^ %<] (8.130)
1 2 1 2 1
^^ C%BA
AB ^^ (8.131)
^ <%*%<', akkor AB
^ < = –< és B
Pl. ha A ^^ <%*%–<' és BA
^^ <%*%<'. Amennyiben a valamely
számmal szorzás operátora az operátorszorzat egyik tényezője, úgy az a szorzat másik
tényezőjével felcserélhető.
függvénynek a feltüntetése nélkül, amelyre az illető operátor hat. Ennek megfelelően
d
pl. a differenciálás operátorát gyakran egyszerűen dx –ként jelzik az operátor jelölés
feltüntetése nélkül.
912
^#
v=M
A nabla operátor egy ún. szimbolikus vektor hiszen nem valódi térbeli vektor-
mennyiségről van szó. Használata azért kényelmes, mert segítségével a bonyolult
vektordifferenciálási összefüggések (egy kis óvatossággal*) igen egyszerűen felírha-
tóak: úgy számolunk vele, mintha maga is valódi vektor lenne** .
^ = 04 & , & , & 25 04 & , & , & 25 = 04 & 2 + & 2 + & 225
2 2 2
^=M
. ^M
/&x &y &z1 /&x &y &z1 /&x &y &z 1
Ezzel szemben pl. az a P ^ operátor, amely egy #(x) függvényt a #(–x) függvénybe
visz át (a paritás operátora,**** ):
^ f(x) = f(–x)
P (8.132)
* Egyes esetekben csak akkor kapunk helyes eredményt, ha egy nabla operátor helyett több, csak
bizonyos függvényekre ható nabla operátorok összegét használjuk.
**** Az elnevezés arra utal, hogy ennek az operátornak a sajátfüggvényei +1 sajátértékkel a páros
függvények, (mint pl. a #(x) = cos x), és (–1) sajátértékkel a páratlan függvények, (mint pl.a #(x) = sin
x,).
Forrás: http://www.doksi.hu
913
^ (P
P ^ #(x)) = P ^ #(x) = k'#(x)
^ k#(x) = kP
utáni alkalmazásával vissza kell, hogy kapjuk az eredeti függvényt:
^^ #(x) = P
PP ^ #(–x) = #(x) (8.133)
vagyis
k' = 1,
tehát a paritás operátor sajátértékei
k = 1, vagy k = –1
leírására; a továbbiakban ezekkel foglalkozunk. A kvantummechanikai alkalmazá-
sokban tehát csak bizonyos speciális operátorokat használhatunk, hasonlóan ahhoz,
ahogy a klasszikus fizika függvényeinél is tettük (pl. a klasszikus fizika függvényei
általában nem lehettek szakadásos függvények).
^ (# +# ) = O
O ^# + O
^# (8.133a)
1 2 1 2
továbbá
^ (k#) = k(O
O ^ #) (8.133b)
^ (c # + c # ) = c O
^ ^
O 1 1 2 2 1 #1 + c2O#2 (8.133c)*
* Igy eleve kiesnek olyan nemlineáris operátorok, mint pl. a gyökvonás ill. az abszolútérték képzés.
Forrás: http://www.doksi.hu
914
tetszőleges "1 és "2 függvényre a (O"2("1) = ("2,O"1) feltétel teljesül,
akkor az O operátor hermitikus.*
Különböző k1, k2, ..., kn, ..., ki sajátértékekhez tartozó #A(%#'(%NNN(%#n(%NNN(
#i sajátfüggvények ortogonálisak, azaz (#n,#m ) = 0, ha n C m. Egy ilyen
függvényrendszer mindig normálttá tehető.
* Könnyen belátható, hogy valós számmal való szorzás operátora hermitikus, de a komplex számmal
való szorzásé nem az.
** Lineárisan független egy függvényrendszer akkor, ha a hozzá tartozó egyik függvény sem állítható
Ą
Q T
elő a többi függvény lineárkombinációjával. Például a teljes számegyenesen értelmezett Psin n x S
O R
n=1
függvényrendszer lineárisan független.
Forrás: http://www.doksi.hu
915
'%1, ha r=s
(#r,#s) = "rs & (8.1)
%$ 0, ha r(s
A Schrödinger–féle kvantummechanikában általában differenciáloperátorokat
használunk (ld. 8.4. táblázat).
Az energia operátora
p+
Eö * 2m + V(r) (8.2)
képlet adja meg. Feleltessük meg az egyes klasszikus fizikai mennyiségeknek a 8.4.
táblázat szerinti operátorokat!
* Ugyanakkor bármilyen megoldást is választunk, meg kell követelnünk, hogy a választott operátor–
alakok elégítsék ki a Heisenberg féle felcserélési relációkat (8.4.4. pont).
Forrás: http://www.doksi.hu
916
8.4. táblázat
Fizikai mennyiség Operátor
px ! ,
p^x = j
,x
py ! ,
p^y = j
,y
pz ! ,
p^z = j
,z
p p^ = -^
p+ = px + py + pz
2 2 2 ^ + = p^ 2 + p^ 2 + p^ 2
p x y z
p+ = !+. =
+
1, ,+ ,+ 4
= !+ 0 + + + + +3
/,x ,y ,z 2
x x^ = x· (szorzás x–szel)
y ^y = y· (szorzás y–nal)
z ^z = z· (szorzás z–vel)
r ^r = r· (szorzás r–rel)
V(x) V^ (x) = V(x)· (szorzás V(x)–szel)
kifejezésében szereplő mennyiségeket a 8.4. táblázatbeli operátorokkal helyettesítjük:
^+ +
H ^ (r) = – ! . + V
^ * p +V ^ (r) (8.3a)
2m 2m
illetve egydimenzióban:
+ +
^ = – ! , + V(x)
H (8.3b)
2m ,x+
A Hamilton–operátor sajátértékegyenlete
^ # = E#
H (8.4a)
917
illetve egydimenzióban
+ +
^ # * – ! , # + V(x)#!5!6!#
H
2m ,x+
miatt a (8.4) időfüggetlen Schrödinger-egyenletet Schrödinger (energia) sajátérték-
egyenletnek is nevezzük.
Az impulzusmomentum operátora
L = r 7!p (8.5)
^ = ^r 7 p
L ^ (8.6)
^ operátor a p
képlettel értelmezhetjük, ahol a p ^ ,p^ ,p
^ operátor komponensekből, az r
x y z
^ ^ ^
pedig az x, y és z komponensekből álló szimbolikus vektor. A vektoriális operátorok
vektorszorzatát formailag a valódi háromdimenziós vektorok vektoriális szorzatával
analóg módon kapjuk meg. Például a z–komponensre*
^ = !10x , – y , 43
L (8.7)
z j / ,y ,x2
* L^ = x^p^ – ^yp^
z y x
Forrás: http://www.doksi.hu
918
vagyis
^ # =E #
H (8.8)
i i i
^ # ) = (# , E # ) = E (# , # ) = E
(#i, H (8.10)
i i i i i i i i
^ operátor
Ha a rendszert jellemző < állapotfüggvény megegyezik az O
^
valamelyik #i sajátfüggvényével, akkor azt mondjuk, hogy a rendszer az O
^ operátor esetén
operátor valamelyik sajátállapotában (pl. a H
energiasajátállapotban) van.
A rendszer azonban nem feltétlenül van sajátállapotban. A 8.3.3. ill. a 8.3.4 pontban
már megállapítottuk, hogy Schrödinger–egyenlet megoldásainak lineárkombinációja is
egy lehetséges állapotfüggvény. Hasonló módon, egy O ^ operátor sajátfüggvényeinek
lineárkombinációja is a rendszer egy lehetséges állapota.
* Szokásos még a <#=|H^#=> jelölés is. a <> zárójel neve angolul bracket (ejtsd: brekit). A <| szimbólum
^ ^
a "bra", a |> szimbólumot a "ket"-nek nevezik. Szokták a <#>|H#j> szimbólumot a H operátor i,j indexű
mátrixelemének is nevezni..
Forrás: http://www.doksi.hu
919
^ operátornak nem
Ha a rendszert jellemző < állapotfüggvény egy adott O
^ operátor szempontjából
sajátfüggvénye, akkor a rendszer az adott O
^ operátor # sajátfüggvényeinek
A szuperponált állapot mindig előállítható az O i
lineárkombinációjával* (szuperpoziciójával – innen van a neve):
Ha egy szuperponált állapotban levő rendszeren végzünk egy mérést, a mérés ered-
^ operátor egy sajátértéke lesz. Ugyanazt a mérést többször
ménye akkor is az O
elvégezve véletlenszerűen más és más sajátértéket mérhetünk. Ez azt is jelenti, hogy a
mérés elvégzésének következtében a rendszer véletlenszerűen mindíg valamelyik
sajátállapotába kerül. Miután a mért érték egy véletlenszerűen kiválasztott sajátérték,
egy mérés eredménye sosem jósolható meg. Ugyanakkor a minden mérés után
ugyanabba a szuperponált állapotba visszavitt rendszeren elvégzett mérésekben mért
értékek átlagának várható értéke kiszámítható. Igen nehéz feladat lenne azonban egy
rendszert mindíg visszavinni ugyanazon állapotába. Ezért — akárcsak a statisztikus
mechanikában — úgy járunk el, hogy egy darab rendszeren elvégzett sok egymás
utáni mérés helyett egy azonos állapotban levő rendszerekből álló sokaság minden
elemén egyidejűleg végzünk el egy mérést.
* E tényt másképpen is kifejezhetjük: egy adott operátor (reguláris) sajátfüggvényei "teljes rendszert
alkotnak": bármely reguláris < függvény előállítható a #i sajátfüggvények lineárkombinációjaként..
Forrás: http://www.doksi.hu
920
rendszerek számát* , azaz
N1-szer kapjuk az E1 értéket
N2-szer kapjuk az E2 értéket
...
Ni-szer kapjuk az Ei értéket
...
^ # ) skalárszorzat adta meg (ld.
Mivel az n–edik sajátállapotban az energiát a (#n , H n
^
(8.143)), számítsuk ki a (<, H <A!skalárszorzatot!
^ <A!5!B? c # , H
(<, H ^? c # )
i i j j
i j
^ Hamilton–operátor linearitását (8.133c), majd azt, hogy
Először használjuk fel a H
sajátfüggvényeire hat:
^ <A!5B!? c # , !? c H
j #j ) = B!? ci#i, !? cjEj#j )
(<, H ^
i i
i j i j
B!? ci#i, !? cj Ej#j ) =!? Bci#i, !? cj Ej#j ) = !? ? Bci#i, cj Ej#j )
i j i j i j
^ <A!5!!? 8
(<, H ? ci cj Ej!B#i, #j ) (8.12)
i j
^ operátor # sajátfüggvényei ortonormáltak, vagyis
Most használjuk fel, hogy a H i
Így a jobb oldalon szereplő skaláris szorzatok közül csak azok nem nullák,
amelyekben az indexek megegyeznek, azaz i = j, ezek viszont 1–et adnak. Tehát
* Sok azonos állapotú rendszeren egyidejűleg elvégzett egyszeri mérés helyett elvileg elvégezhetnénk
egy méréssorozatot is egy – minden mérés után az eredeti szuperponált állapotába visszajutatott –
rendszeren N –szer, ekkor Ni azoknak a méréseknek a számát jelenti, amelyekben a rendszer energiáját
Ei –nek mértük.
Forrás: http://www.doksi.hu
921
^ <A!5! c8 c E = +
(<, H ? i i i ? @ci @Ei (8.13)
i i
Másfelől az N független mérésből az Ni számok ismeretében könnyen kiszámíthatjuk
az egy mérésre eső átlagos energiát:
N
N N N
<E> = ? Ei Ni = ? Ei Ni (8.14)
i=1 i=1
^ <dV
^ <) = : <*H
<E> = (<,H 9 (8.15)
V
kifejezés adja meg.
mindíg az O^ operátor valamely sajátértéke lesz. Hogy melyik, azt előzetes
számításokkal nem lehet meghatározni. Sok, azonos állapotú rendszeren
(sokaságon) egyidejűleg elvégezve a mérést meghatározhatjuk az illető
fizikai mennyiség egy rendszerre eső átlagos <O> értékét. Ezt az átlagos
(várható) értéket a < állapotfüggvény ismeretében az
<O> = (<,O ^ <) (8.16)
* A mérés várható értéke nem feltétlenül egyezik meg egyik sajátértékkel sem. Gondoljunk arra, hogy
6
pl. egy szabályos dobókockát dobálva a dobások várható átlagértéke ? 16 i = 3.5 , amelyet
i=1
nyilvánvalóan nem dobhatunk.
Forrás: http://www.doksi.hu
922
ahol ki az i–edik mérés eredményeképpen kapott sajátérték. Látható, hogy bár egy
szuperponált állapotban levő rendszeren végzett mérés eredményéről csak
valószínűségi megállapításokat tehetünk, maga a mérés mégis "determinisztikus",
abban az értelemben, hogy a mérendő mennyiség várható értéke a rendszer
állapotfüggvényének ismeretében egyértelműen meghatározott.
8.4.4. A Heisenberg-féle felcserélési és határozatlansági
relációk
^^ (!BA
AB ^^
! ¶
xp ^^ x y = x • y (8.18a)
j ¶ x
! , !F ,<I
p^xx^< = j (x<) = j E< + x H (8.18b)
,x D ,x G
,
(ahol a (8.18b)-ben a második egyenlőségjel után a (x<) differenciálásra
,x
alkalmaztuk a szorzat differenciálási szabályát). Tehát
^ és x^ operátorok kommutátorának
A baloldalon szereplő operátor kifejezést a p x
nevezzük, mivel az operátorok felcserélhetőségére (kommutációjára) nézve ad
információt. A kommutátor maga is operátor! Fontossága miatt külön jelölése is
van:
923
!
[p^x, x^] = j (8.21)*
!
Két olyan mennyiséget, amelyek operátorainak kommutátora egyenlő j -
vel egymáshoz kanonikusan konjugált mennyiségeknek nevezzük.
Az Olvasóra bízzuk annak bebizonyítását, hogy bár az azonos impulzus és helyvektor
komponensek operátorai nem, a különbözőeké felcserélhetőek. Azt is egyszerűen beláthatjuk,
hogy mind az impulzus–, mint a helyoperátor komponensei egymással felcserélhetőek:
!
[p^i,r^j] = "ij i,j = x,y,z (8.23)
j
[L ^
^ ,L ^ ^ ^ ^
x y] = [ (r x p )x, (r x p )y]
^L
L ^ ^ ^ ^^ ^^ ^^ ^^ ^^ ^^ ^^ ^^
x y – LyLx = (ypz – zpy) (zpx – xpz) – (zp)x – xpz) (ypz – zpy) =
^^x(p^z^z – zp
= yp ^^z) – xp
^^ y(p^z^z – zp
^^z) =
= (p^z^z – ^^ ^^x – xp
zpz) (yp ^^ y) = j! (yp
^^x – xp ^,
^^ y)= j!Lz
illetve a másik két komponensre:
^ ,L
[L ^ ^
y z] = j!Lx (8.24)
^ ,L
[L ^ ^
z x] = j!Ly
* Megemlítjük, hogy [p^ , x^] = –[x^, p^ ], továbbá, hogy (8.154) jobboldalán tulajdonképpen a ! –vel
x x j
való szorzás operátora szerepel.
Forrás: http://www.doksi.hu
924
[L ^ ] = 0, ahol i = x,y,z
^ 2,L (8.25)
i
Két operátornak ugyanaz a függvény akkor és csak akkor lehet egyaránt
sajátfüggvénye, ha a két operátor kommutátora nulla. Ekkor a függvény a
két operátor közös (ún. szimultán) sajátfüggvénye. Megfordítva: két nem
felcserélhető operátornak nem lehet szimultán sajátfüggvénye.
^ és B
Ha pl. # az A ^ operátorok szimultán sajátfüggvénye, akkor
^ # = a#,B
A ^ # = b#
(ahol a és b komplex számok). Ekkor a két operátor erre a függvényre vett kommu-
tátora nulla:
^^ # – BA
AB ^^ # = ab# – ba# = 0 (8.26)
^ ^ ( BA
AB ^ ^; (8.27)
^ ^
akkor, ha # sajátfüggvénye A-nak, nem lehet szimultán sajátfüggvénye B-nek is.
Bizonyítsuk ezt be indirekt módon! Vegyük pl. azt az esetet, amikor a két operátor
kanonikusan konjugáltak:
^ ^] = !
[A,B
j
^ ^ ]!# = !!#
[A,B j
925
van. Ha két mennyiség kommutátora nem nulla, akkor a két mennyiségre
határozatlansági relációt írhatunk fel.
Érvényes az az általunk terjedelmi okok miatt nem bizonyítható állítás is, hogy
^ és B
Ha az A ^ operátorokkal jellemzett két mennyiség egymás kanonikus
konjugáltja:
^ ^] = ! ,
[A,B j
akkor mért A és B értékeik .A és .B mérési bizonytalanságaira a
!
.A .B K 2 Heisenberg–féle határozatlansági összefüggés érvényes.
Ezek a mérési határozatlanságok!< ismeretében pl. a (8.17) képlet
alapján számíthatóak ki.
!
helyett lesz.
2
8.5 táblázat
926
8.4.5 Az impulzusmomentum és az elektronspin
^ impulzusmomentum komponens operátora (ld. (8.140):
Az Lz
!$ ! !'
Lz = #x – y &
j " !y !x%
A sajátértékegyenlet
^ ( = ! +*x ! – y ! .-( = k(*.
L (8.161)
z
) !y !x,
927
^ =! !
Lz j !/
! !( !( j Lz
j !/ = Lz (0000ill. !/
= ! ( (8.162a,b)
jm /
( = Ae , ml = 0, ±1, ±2, ... (8.164)
Lz = m !, m = 0, ±1, ±2, ... (8.165)
928
ml = –l, (–l+1) ... –2, –1, 0, +1, +2, l–1, l (8.166c)
Az elektronspin
Otto Stern és Walter Gerlach 1922–ben egy elpárologtatott ezüstionokból álló nya-
lábot a 8.21. ábrán látható kiképzésű mágnespofákkal előállított erősen inhomogén
mágneses téren vezették át, majd egy fotoernyőn fogták fel.
929
1
<z = ms !, ms = = 2 (8.167a)
Az elektronspin nagysága tehát
1
|<| = ! s(s+1) , s=2 (8.167b)
ahol ms helyett elfogadott módon s jelöli az ún. spin kvantumszámot. Tehát
11 3
|<| = ! (
22 +1) = ! 2
Az elektron sugara kisebb, mint 10-15 m. Ahhoz, hogy a megfigyelt nagyságú spin az
elektron forgásából származhasson, az elektron kerületi sebességének a fénysebesség
több, mint 700 szorosának kellene lennie...
van.
!6
– 2m >( = E(
jkr
((r) = C e (8.168)
Forrás: http://www.doksi.hu
930
!6k6
E= (8.169)
2m
A (8.168) állapotfüggvény tehát valóban sajátfüggvénye a szabad részecske
6 6 6
^ = – ! >(0 operátorának, méghozzá folytonos E = ! k energia értékkészlettel.
H 2m 2m
Vizsgáljuk meg most, hogy a ( (8.168) szerinti alakja egyúttal sajátfüggvénye-e pl.
^ = ! ? operátornak is? A megfelelő sajátértékegyenlet
ap j
p = !k (8.170)
^ és a p
A (8.168) síkhullám szabad részecske esetén szimultán sajátfüggvénye a H ^
operátoroknak, folytonos értékkészlettel.
Fel kell hívnunk azonban a figyelmet arra, hogy az energia és az impulzus
operátornak csak szabad részecskénél van szimultán sajátfüggvénye.
1 jkr
((r) = e , ahol r @ V (8.171)
V
1 1 L L L jkr –jkr 1
B ((*dV A B
L3/2 L3/2 B A B
A = · A e e dxdydz = L3 · L3 = 1
o o o
Forrás: http://www.doksi.hu
931
A fématomok külső elektronjai (a valencia elektronok) viszonylag gyengén
kötődnek a maghoz, így arról könnyen leszakadhatnak. A külső elektronok leválása
után megmaradt atomot iontörzsnek nevezzük. Az iontörzs ze nagyságú pozitív tölté-
sű, ahol z az atom külső s jelű héján lévő elektronok száma (pl. Na atomnál egy
elektron). A fémrácsokban a rácspontokban ülő iontörzsek egymástól való távolsága
kisebb, mint a külső elektronhéjakon levő elektronok radiális eloszlásának maximum–
helye (Bohr–féle pályái). ld. 8.22. ábra.
A 8.22. ábra alapján azt mondhatjuk, hogy a külső héj elektronjaira nemcsak a saját
iontörzs, hanem a szomszéd iontörzsek is hatnak. A fématomokról leszakadt
valenciaelektronok az egész fémkristályban szabadon mozoghatnak: vezetési
elektronokká válnak.
932
8.23. ábra. a) A fém egy iontörzsének potenciálja (potenciális energiája),
ahol z az iontörzs töltésszáma. b) A fémek egydimenziós modellje. Az
ábrába vastag vonallal berajzoltuk a potenciál menetét. A vezetési
elektronok jó közelítéssel a – – – vonallal jelölt potenciálkádban
"helyezkednek el". A két ábra gondolati összekapcsolására a b) ábrán is
bejelöltük az iontörzseket.
Első közelítésben tegyük fel, hogy a vezetési elektronok a fém belsejében szabadon
mozoghatnak. A potenciál nullpontját pedig válasszuk meg úgy, hogy a potenciál ne a
vákuumban, hanem a fém belsejében legyen nulla. Ekkor a 8.24. ábrán látható
Forrás: http://www.doksi.hu
933
képlettel írhatunk fel.
2m
("I + 6 (E–Vo)(I = 0, (x < 0) (8.173a)
!
2m
("II + 6 E(II = 0, (0 ;0x0; L) (8.173b)
!
2m
("III + 6 (E–Vo)(III = 0, (x > L) (8.173c)
!
I
("II = –H6(II (8.175b)
(" = G6(III (8.175c)
III
(I = AIeGx
+ BIe–Gx , (x < 0) (8.176a)
934
BI = AIII = 0 (8.177)
0000(II(L) = (III(L) (8.178b)
(8.178a)-ból*
AI = AII (8.179)
H$ G '
AI 0#sin HL – 0cos HL& = BIIIe–GL (8.182)
G" H %
G
AI(cos HL + 0sinHL) = BIIIe–GL (8.183)
H
935
(kvantált) energiaértékek, amelyekre az egyenlőség teljesül; ezekhez az Eo, E1, E2, ...,
Ei energiaértékekhez (általában különböző) (i sajátfüggvények tartoznak.
A fenti (8.176a) ill. (8.176c) képleteket megnézve az is feltűnik, hogy mivel az I ill.
III tartományban ( nem nulla, a ((* tartózkodási valószínűségi sűrűség az I. és III.
tartományban sem tűnik el: az elektron állapotfüggvénye abban a tartományban sem
azonosan nulla, amely tartományba a klasszikus fizika szerint a részecske nem tud
eljutni (ld. még a 8.5.6. pontot).
Az egydimenziós potenciáldoboz
ami csak akkor teljesül, ha
* Emlékeztetünk rá, hogy ezzel a (8.188) képlettel már találkoztunk (7.202): az ellentétes fázissal
visszaverődő hullámokból képződött állóhullám kifejezésének analógiájára már a 7. fejezetben
levezettük.
Forrás: http://www.doksi.hu
936
8.25. ábra. A potenciáldobozba zárt elektron energiaszintjei
kópikus test energiájának kvantált volta nem mutatható ki; vagyis egy
makroszkópikus test energiája tetszőleges lehet.
tehát x = L –nél
sin0HL = 0
Fentiek felhasználásával (H0 értékét (8.187) –ből behelyettesítve) a (8.176b) beli (II
állapotfüggvény :
n7
(II,n(x) = BII,n sin L x :N21904
937
n7x
(n = Bn sin L (0 ; x ; L)
alakban felírt állapotfüggvény, azaz határozzuk meg Bn értékét a
5K
*
A00(n(n dx
B =1
IK
normálási egyenlet segítségével! Ez, a probléma egydimenziós és L nagyságú
tartományra korlátozott volta miatt, a 0 és L közötti integrálást jelenti:
L L
* 6 +n7x.
B
A ((*dx = BnBn B
A sin *) L -, dx = 1
0 0
*L
= BnBn 2 (8.191)
A normálási feltétel miatt
*L
BnBn 2 = 1
amiből
2
BnBn = |Bn|6 = L
*
*
L
1$ L 2n7x' 1 $ L 2n7L' 1 1
x– sin = L– sin – 0 = L – 0 , és sin 6 x = [ 1 – cos(20x)]
2" 2n7 L % 2" 2n7 L % 2 2
0
Forrás: http://www.doksi.hu
938
FD 1, ha n=m
*
A (n (mdx = Pnm = E
B (8.194)
teljes térre DC 0, ha nQm
L
2 n7x m7x
B sin
A sin
L L L dx =
0
L
2 1$ (n–m)7x (n+m)7x'
B # &
L A 2 "cos – cos
L L % dx =
0
L
1$ L (n–m)7x L (n+m)7x'
#
L "(n–m)7 · sin L – sin L &% = 0
(n+m)7
0
(8.195)*
hiszen x=L esetben mindkét tag sin 7 alakú, (ahol =1,2,3...) és sin 7 =0 és
x=0 esetén sin 0=0. Az n=m esetet az 1. példánkban tárgyaltuk.
8 nx7x ny7y nz7z
(n n n = sin sin sin (8.196)
x y z V Lx Ly Lz
939
Mivel X(x), Y(y) és Z(z) egymástól független változók függvényei, — az
egyenlőség csak akkor állhat fel, ha a baloldal mindhárom tagja egy–egy állandóval
egyenlő. Ha ezeket az állandókat a
2m
– E , i=x,y,z
!6 i
Ex + Ey + Ez = E
2 nx7
Xn (x) = 0 ;0x ; L ahol nx = 1,2,3,...
Lx sin Lx x, (8.200a)
x
hasonlóan
2 ny7
Yn (y) = Ly sin Ly y (8.200b)
y
2 n7
Zn (z) = sin z z (8.200c)
z Lz Lz
!676 +* nx ny nz .-
2 2 2
En n n = 2m * 2 + 2 + 2- (8.202)
x y z
)Lx Ly Lz ,
940
nx ny nz ( E
2 1 1 (211 E211
1 2 1 (121 E121
1 1 2 (112 E112
!676 2 2 2
En ,n ,n = 6 ( nx + ny + nz ) (8.202a)
x y z 2mL
ugyanakkor
!676
E211 = E121 = E112 = 6 (8.203b)
2mL6
Az ugyanazon az energiához tartozó különböző állapotfüggvényű
állapotokat elfajult, idegen szóval degenerált energiaállapotnak
nevezzük.
941
az oszcillátor lehetséges energiaértékeit. A Schrödinger–egyenlet egzakt megoldása
ebben az esetben viszont túl sok, a későbbiekben általunk nem használt matematikai
összefüggés felírását követelné meg. Ezért az egzakt megoldás helyett a Planck–féle
hipotézisből és az impulzus és a helykoordináta között fennálló határozatlansági relá-
cióból kiindulva egy szemléletes becsléssel határozzuk meg a lineáris oszcillátor
energiáját. A kapott eredmény azonban megegyezik a Schrödinger–egyenlet megol-
dásából kapható értékkel.
En = nhT050Ealap (8.205)
egyenlet adódik, ahol Ealap egy tetszőleges állandó, amely az energiaskála nullpontját
jelöli. Fizikailag elképzelhető állapot, hogy az oszcillátor egyáltalán nincs gerjesztve,
ezért n lehetséges értékei:
n = 0,1,2,3,...
Hajlamosak lennénk az oszcillátor alapállapotának (legkisebb energiájú, gerjesztetlen
állapotának) energiáját nullának venni, vagyis az Eo 9 Ealap = 0 választással élni. Az
Eo = 0 érték azonban azt jelentené, hogy az oszcillátornak (pl. egy atomban kötött
elektronnak) sem potenciális, sem pedig kinetikus energiája nincs. Egy ilyen
állapotban pedig az elektron helye és impulzusa egyaránt a határozott 0 értéket venné
fel. Ez azonban a határozatlansági reláció miatt lehetetlen! Vagyis a (8.205) egyenlet
Eo = 0 választással nem lehet helyes.
U = D/m (8.207)
behelyettesítéssel innen
1
E = 2m ( px + m6U6x6)
2
(8.208)
Forrás: http://www.doksi.hu
942
alapállapotban px M >px és x M >x. Ekkor a (8.208) kvantummechanikai megfelelője
alapállapotban:
1
Eo = 2m( (>p)x + m6U6(>x)6)
2
(8.209)
dE 1+ !6 6 6 .
= 2m*–2 3 + 2m U >x- = 0 (8.212)
d(>x) ) 4>x ,
egyenletből kapjuk. Innen >x6 –et kifejezve
!
>x6 = ,
2mU
1 1
Eo = 2 !U = 2 hT (8.213)
egyenletet kapjuk.
943
A teljes oszcillátorenergia kifejezéséhez egy heurisztikus gondolatmenettel a
következőképpen juthatunk el:
1
E = 2m ( (p x + >p x)6 + m6U6(x + >x)6) (8.214)
1 1
E = 2m ( px + m6U6x6) + 2m( (>p)x + m6U6(>x)6) +
2 2
1
+ 2m( 2px>px + m6U62x>x) (8.215)
fent meghatározott (8.213) nullponti energia, a harmadik tag pedig az időbeli átlagolás
során kiesik, mivel a px –től, illetve az x –től való, pozitív és negatív eltérések egyenlő
valószínűségűek.
Ennek felel meg a (8.215) első tagja. A nullponti energiát figyelembevéve tehát
+1 .
En = hT*2 + n-,
n = 0,1,2,3,... (8.216b)
) ,
944
A Bohr–modell (ld. 8.1.4. pontot) a legegyszerűbb atom, a hidrogénatom esetében
jól adta vissza az egyes elektronátmenetek során kisugárzott fotonok energiáját. Nem
tudott azonban számot adni sok fontos kísérleti tényről, illetve a bonyolultabb atomok
színképvonal rendszeréről. A kvantummechanikától azt várjuk, hogy a Bohr–
modellnél pontosabban írja le az atomok elektronszerkezetét.
!6 +!6R !6R !6R. 1 e6
– 2m * 6 + 6 + 6 - – R = ER (8.217)
) !x !y !z , 47Vo r
1 e6
ahol r = |r| = x6+y6+z6 és a potenciál V = (ld. 8.27. ábra).
47Vo r
945
!6 !6 !6 1 ! 6 ! 1 ! ! 1 !6
>09 + + = r + sin W + (8.218)
!x6 !y6 !z6 r6 !r !r r6 sin W !W !W r6 sin6 W !(6
2m
Szorozzuk át a (8.217) egyenletet -tel és helyettesítsük be (8.218)-at!
!6
1 ! + 6 !R. 1 ! + !R.
– 6 *r -– 6 *sin W - –
r !r ) !r , r sin W !W ) !W ,
1 !6R 2me6 1 2m
– 6 6 6 – 6 · R = ! ER (8.219)
r sin W !( 47Vo! r
! + 6 !R. me6 2m
*r -+ rR + 6 Er6R =
!r ) !r , 27Vo! !
1 ! + !R. 1 !6R
– *sin W - – 6 (8.220)
!W , sin W !(6
sin W !W )
Vegyük észre, hogy (8.220) baloldalán csak r-től függő, jobb oldalán csak W és (-
től függő együtthatók, illetve differenciálások vannak. Ha feltételezzük, hogy a R
függvény felírható egy csak r-től függő F(r) és egy csak a polárszögektől függő Y(W3()
függvény szorzataként
R = F(r)Y(W3() (8.221)
1$ 1 ! + !Y. 1 !6Y'
=–Y# *sin W - + 6 & (8.222)
"sin W !W ) !W , sin W !(6 %
A (8.222) egyenlet baloldalán a ! helyett d-t írhattunk, hiszen F csak egy változó,
az r függvénye. (8.222) baloldala csak az r-től függ, jobboldala viszont r-től független
és csak a polárszögek függvénye. Ez a két oldal csak akkor lehet tetszőleges r, W és (
Forrás: http://www.doksi.hu
946
m
8.28. ábra. Az Y (W3() gömbfüggvények irányfüggésének sematikus
ábrázolása = 0,1,2–re. Az ábra azokat a felületeket tünteti fel, amelyben
m
az Y (W3() függvény abszolút értéke állandó. A + és – jelek pedig
m
Y (W3() előjelét jelölik.
Forrás: http://www.doksi.hu
947
d 2 dF me 2 2m
r + rF + 2 Er 2 F = C • F (8.223a)
dr dr 2pe o ! 2
!
1 ! + !Y. 1 !6Y
– *sin W - – 6 = C·Y (8.223b)
sin W !W ) !W , sin W !(6
A (8.223b) egyenletben szereplő
^6 9 – 1 ! ! 1 !6
sin W – (8.224)
sin W !W !W sin6 W !(6
Az Y függvényeknek e szerint két indexe van:
m
Y 9 Y (W3() (8.227)
m
Az Y függvények, az ún. gömbfüggvények,* amelyek közül az = 0,1,2–höz
tartozókat a 8.28. ábra mutatja. C értékét a (8.223a) egyenletbe behelyettesítve
948
egyenletet kapjuk. Vagyis sikerült a feladatot matematikailag jelentősen leegysze-
rűsíteni, hiszen (8.228) egy közönséges (nem parciális) differenciálegyenlet.
d6F 2R 1 dR 1 d6R
= 3 – 6 dr + r 6
dr6 r r dr
A (8.229) egyenlet megoldásának részleteibe itt nem megyünk bele* . A megoldás
Az itt megjelenő n egy 1-nél nagyobb, tetszőleges egész szám. n biztosítja, hogy a
(8.230)-beli polinom véges legyen, hiszen (8.231)-ből c +n+1 = 0. Egyéb megkötés n-
re nincs, tehát
n = +1, +2, ...
Ekkor R sorát (8.229)-be helyettesítve a lehetséges E energiára a Bohr–modellel
egyező
m e4 1
E=– 6 2 6 (8.232)
8 h Vo n
949
1 m
Rn m(r,W3() = r Rn (r)Y (W3() (8.233)
(a képletben m helyett az áttekinthetőség kedvéért m szerepel). Az R(r) függvény
néhány esetre a következő táblázatban, ill. a 8.19. ábrán látható.
n jelölés Rn
1 0 1s 2 r e–r
1 –r + 1 .
re 2 *1 – 2 r-
2 0 2s 2 ) ,
2 r
+ 2 2 .
re– 3 *1 – 3 r + 27 r6-
3 0 3s 3 3 ) ,
n= 1 2 3 4 5 6 7 ...
K L M N O P Q
950
adott l értéknél (2l+1) különböző érték.
1
m s = =2
(8.234)
Vagyis a z komponensekre:
mj = m + ms (8.234a)
1
Jelöljük j –vel mj maximumát! Mivel m maximális értéke l és ms maximális értéke 2
1
j= ,+2 (8.234a)
1 1
mj = –j, –j+1, ..., – 2 , 2 , ..., j–1, j (8.236)
951
1 5 5·7 !
j = 2 + 2 = 2 , YjY = !" 2·2 = 2 35
A teljes impulzusmomentum beállási lehetőségei pedig
5 3 1 1 3 5
– 2 !, – 2 !, – 2 !, 2 !,"2 !, 2 !,
pm z = gL ZB mj (8.237b)
ahol a gL ún. Landé–faktor:
Egy több elektront tartalmazó atom elektronjainak Schrödinger–egyenletét egzaktul
nem tudjuk megoldani. Az egyik szokásos eljárás az, hogy a többelektron–rendszer
állapotfüggvényét egyelektron állapotfüggvények lineárkombinációjával állítjuk elő.
(A lineárkombináció kiszámítása igen bonyolult feladat, ezért azzal itt nem
foglalkozunk.) Ebben a lineárkombinációban azonban a hidrogénatom Schrödinger–
egyenletével szemben az egyes elektronspineket is figyelembe kell venni. A teljes
rendszerre vonatkozó spin– és teljes impulzusmomentumokat az egyelektron
momentumok l, <, j jelölésétől eltérően az L, S és J betűkkel szokás jelölni*. Az
elektronrendszer egészének eredő pálya–, spin– és teljes impulzusmomentumát az
egyes elektronok megfelelő momentumainak összegeként kapjuk meg. Ezen összegek
kiszámítása az egyes atomok esetében nem egyszerű feladat, ezért mi ezzel a kérdéssel
itt nem foglalkozunk. Ezzel szemben megismerkedünk a kvantummechanika egyik
fontos elvével, az ún. Pauli–elvvel, amely pl. a periódusos rendszer felépítésének
megértése szempontjából igen fontos.
952
kölcsönhatása, hanem az egyes elektronok egymásra hatása is megjelenik.** Még
bonyolultabb a helyzet egy szilárdtest esetében, amelyet atomok milliárdjai alkotnak
és elvileg minden elektronra a többi atommag és elektron hatással van. Az ilyen
rendszerek Schrödinger–egyenletének megoldására egzakt módszerek nem
ismeretesek.
Az elektron állapotfüggvényéből az elektron megtalálásának pontos helyét nem, csak
a megtalálás valószínűségét mondhatjuk meg. Ezért ha két elektron olyan közel kerül
egymáshoz, hogy állapotfüggvényeik átlapolódnak, és az átlapolódási tartományban
egy elektront találunk, nem tudjuk megmondani melyik elektront találtuk meg. Ez azt
jelenti, hogy ha a (8.239) állapotfüggvényben két koordinátát felcserélünk, egy, az
eredetivel ekvivalens R’ állapotfüggvényt kapunk:
R’0= R’(r2, r1,...., rN, t)
953
hogy
A feles spinű megkülönböztethetetlen részecskék (pl. elektronok,
protonok, neutronok) fermionok. A több elektront (fermiont) tartalmazó
rendszerek állapotfüggvényei antiszimmetrikusak. Az egész spinű
részecskék (pl. fotonok, mezonok) viszont bozonok, és az őket tartalmazó
rendszerek állapotfüggvényei szimmetrikusak.
954
fogadására. Az n–edik elektronhéjon csak 2n6 számú elektron “fér el”. Az elemek
kémiai tulajdonságaiért, ill. a köztük levő kémiai kötésért az egyes atomok legkülső
teljesen be nem töltött elektronhéjain levő elektronok felelősek. Ahogy az elektronok
számát növeljük az atomban, az elektronhéjak fokozatosan telítődnek, és így újabb
elektronhéjak kezdenek el betöltődni. Ez oda vezet, hogy a pillanatnyilag legkülső
elektronhéjon periodikusan 1,2,... számú elektron jelenik meg (ld., F10 függelék). A
legkülső elektronhéjon azonos számú elektront tartalmazó atomok kémiai viselkedése
pedig hasonló.
8.5.6. Az alagúteffektus
8.29. ábra. Áthaladás potenciálgáton (elvi rajz). A rajzon feltüntettük a
potenciális energia függvényét és a állapotfüggvény abszolút értékének
négyzetét.
955
útjába állított valódi falat ábrázolna, azt mondhatnánk, hogy mivel a golyó nem
juthatott volna át a fal felett, a falba kellett egy lyukat, alagutat fúrnia az áthaladáshoz.
Ezen analógia miatt a potenciálfalon történő áthaladást alagúteffektusnak szokás ne-
vezni. A valóságban persze alagútról szó sincs, a makroszkopikus szemléletmód
számára különleges viselkedést az állapotfüggvény potenciálfalba való behatolása
hozza létre.
2m
("I + 6 E(I = 0, (x < 0) (8.242a)
!
2m
(I"I + 6 (E–Vo)(II = 0 , (0 ;0x0; L) (8.242b)
!
2m
(III
"+ E(III = 0, (x > L) (8.242c)
!6
2m 2m
H609 E, G6 9 (Vo–E)
!6 !6
jelöléseket! Behelyettesítve:
(" = –H6(I (8.243a)
I
(" = G6(I I (8.243b)
II
(" = –H6( III (8.243c)
III
A (8.243) egyenletek megoldását ekkor
956
elektron feltevésünk szerint balról érkezik a falhoz a BIII együttható nulla.
2 –1
DAIIID $# Vo sin6 (HL)/!'
2
$ L ' –1
Vo sh6 2b &
2
2
#
DAIIID #
D A D = 1 + 4E(V –E)& , ha E < Vo (8.245b)
D ID " o %
ex – e–x !
ahol sh x 9 = –j sin jx , és bevezettük a b 9 mennyiséget, az ún.
2 2 2m(Vo–E)
behatolási mélységet, amely arra jellemző, hogy a részecske milyen vastagságú
potenciálfalon képes számottevő valószínűséggel áthaladni.
szemléletesebbé tenni ezt az eredményt! Ha az elektront a 8.29. ábra II. tartományába
(a falba) lokalizáljuk, akkor ez a határozatlansági reláció szerint
!
>px [ (8.246)
2>x
957
A fenti kvalitatív gondolatmenetből nem állapíthatjuk meg, hogyan viselkedik a
potenciálgát felé haladó elektron állapotfüggvénye a potenciálgáton való áthaladás
során. Ezt az időfüggő Schrödinger-egyenlet megoldásával határozhatnánk meg. Mi
ezzel a bonyolult feladattal itt nem foglalkozhatunk, de a 8.30. ábrán bemutatjuk egy,
a Tanszékünkön elvégzett számítás eredményét.*
Helyezzük az anyagot mintegy |E| = 108 V/m térerősségű elektrosztatikus térbe (ld.
8.31a. ábra). A fémek esetében a tér természetesen nem hatol be az anyagba, de a
vezetőn kívül a potenciálkád (ld. 8.24. ábra) potenciálsémáját ez a külső tér erősen
eltorzítja: a kád potenciáljára a vezetőn kívül egy V(x) = e|E|x potenciál
szuperponálódik (ld. 8.31a. ábrát).
A szuperponálódott külső térerősség következtében a potenciálkád fala helyett egy
keskeny gát alakul ki, — azaz a "fal" elvékonyodik (ld. 8.31a. ábrát): szabad az út az
elektronok alagúteffektus útján történő emissziójához. Hasonló a helyzet (ld. 8.31b.
ábrát) a spontán emissziónál is!
958
8.30. ábra: Egy elektron áthaladása potenciálgáton.
Az ábrákon a potenciálmenetet, a állapotfüggvény valós részét és az
abszolútértékének négyzetét (a0RR*-t) tüntettük fel. a) az elektron
közeledik a potenciálgáthoz; b) az elektron behatolt a potenciálgátba; c)
a állapotfüggvény egy része áthaladt, másik része visszaverődött
959
8.31. ábra. a) A hidegemissziós jelenség fémek esetében; b) az atomok
spontán ionizációjának értelmezése
960
!6 ! !R
– 2m >R + V(r)R = – j (8.250)
!t
E
–j
R(r,t) = Aejkr e ! t = Aej(kr–Ut) (8.252)
!6 !6R(x,t) ! !R(x,t)
– 6 + V(x)R(x,t) = – (8.253)
2m !x j !t
Az időtől független Schrödinger–egyenlet (stacionárius alak):
!6
– 2m >( + V(r)( = E( , (8.254)
2m
>( + (E–V)( = 0 (8.255)
!6
A stacionárius Schrödinger–egyenlet operátor–alakja:
^ ( = E(
H (8.256)
961
^ 9! ! ;
p ^ 9! !;
p ^ 9! ! .
p (8.258)
x j !x y j !y z j !z
Az impulzusnégyzet–operátor:
^6 = p
^2 + p
^2 + p
^2 .
p x y z (8.259)
^6 6
^6 = ! k + V
H ^ (r) . (8.260)
2m
2m
∆φ + (EV)φ = 0 (8.261)
!2
Forrás: http://www.doksi.hu
F. F Ü G G E L É K
Forrás: http://www.doksi.hu
963
jelölés egyszerűsítésére az r –től való függést csak akkor írjuk ki, ha az feltétlenül
szükséges. Így pl. !(r) helyett ! –t, E(r) helyett E –t írunk):
&*! *! *!)
E = "–"% , , (, (F.1)
$ *x *y *z '
amit szimbolikusan az
E"# – grad ! " """" +ld. (6.35b",)
df(x)
Kiindulásként elevenítsük fel, hogy egy egyváltozós f(x) függvény dx –el
jelölt differenciálhányadosát a -f(x) = f(x + -x) – f(x) és a -x differenciálok
hányadosának határértékeként szokás definiálni:
. lim (F.2)
dx
-x / 0 -x
df(x)
lim (f+x + -x) – f(x)) = lim -x
dx · (F.3a)
-x / 0 -x / 0
964
Mivel (F.4) bal oldalán skalármennyiség van, ezért jobboldalának is skalárnak kell
lennie. A “grad u” ezek szerint egy vektor jellegű, az r vektortól függő grad u(r)
függvényt jelöl.
nyától egyaránt függ, infinitezimális esetben:
P”
-” r
-’r P’
é s
P nº
grad u
u(r) u(r)+-u(r)
965
Összefoglalva:
&*u *u *u)
grad u . % , , ( , (F.6)
$*x *y *z '
vektor, amelynek iránya az u(r) = áll. nívófelületre merőleges és u(r)
növekedésének irányába mutat. A grad u vektor egy vektor–vektor
függvény.
du
. grad u
dr
jelölés is.
F.2. EGY A(R) VEKTOR–VEKTOR FÜGGVÉNY
(VEKTORTÉR) FLUXUSA ÉS DIVERGENCIÁJA
a dA = andA (F.7)
* Fontos: csak egy infinitezimálisan kicsi felületelemhez rendelhetünk vektort, véges méretű
felületekhez nem.
Forrás: http://www.doksi.hu
966
a dA = 4 a dA (F.7a)
ahol a pozitív előjel a dA –val egyirányú, a negatív előjel vele ellentétes irányú a
vektorra érvényes.
a egy véges A felületre vett fluxusának közelítő értékét úgy kapjuk
meg, hogy a felületet kis felületelemekre osztjuk és ezek fluxusát
összegezzük (F.8a). Ha a felületelemek nagyságával minden határon
túl nullához tartunk, akkor a fluxust felületi integrálként írhatjuk fel
(F.8b):
5a = 8
7 a dA . (F.8b)
A
5a = 8
o
7 a dA (F.8c)
A
A fluxus definíciójából láthatóan integrális mennyiség. Sok esetben szükségünk
van azonban egy olyan matematikai mennyiségre, amely az a(r) vektorteret lokáli-
san (vagyis valamely P pontban) jellemzi. Ezt a mennyiséget “div a” –val jelöljük
és a zárt felület fluxusának képletét felhasználva definiálhatjuk:
8
o
7 a dA
A
div a . lim (F.9)
-VP
-VP / 0
Szavakban:
967
Vegyünk fel koordinátarendszerünkben az r pont körül egy infinitezimálisan
kicsiny" b oldalélű, -V = b3 térfogatú kockát úgy, hogy oldalélei párhuzamosak
legyenek a koordinátatengelyekkel (ld. F.2 ábra)!
y dz = b
*a x
ax ax 9 dx
*x
dy=b
(1) (2)
dx = b
x x+dx x
z
pedig a dAxy felület infinitizimálisan kicsiny volta miatt egyenlő ax(x,y,z)·dAxy -
al*, míg az x+dx helyen helyen elhelyezkedő (2)-vel jelzett ugyanekkora felületű
lapra vett fluxusa pozitív és nagysága ax(x + dx, y, z) · dAxy, ahol (a zárójelben)
jeleztük az ax vektorkomponens helyfüggését is. Mivel
*ax
ax (x + dx, y, z) = ax (x , y, z) + dx
*x
Hasonlóan felírva ezt a másik két lappárra, az a(r) vektortér ábrán látható infini-
tezimálisan kicsiny zárt felületre vett teljes fluxusa Descartes–koordinátákban
&*a *a *a )
5a = % x + y + z( b³ (F.10)
$ *x *y *z '
* Miután a dAxy felület infinitezimálisan kicsiny a(r) a felület mentén állandónak tekinthetõ.
Forrás: http://www.doksi.hu
968
Miután a jobb oldal szemmel láthatóan nem függ b –től
<*a *a *a ?
div a = ; x + y + z> (F.11)
: *x *y *z =
div D = @
div H = 0
Mint azt a 2., ill. a 6. fejezetben elmondjuk, egy E(r) erőtér akkor és csak akkor
konzervatív, ha benne bármely zárt g görbe mentén végzett munka nulla:
8
o
7 E ds = 0 (F.12)
(g)
969
+y y
E(x, y + dy, z) dy
III dx dz
dy IV II P(x,y,z)
E(x,y,z) I
P(x,y,z) dx E(x + dx, y, z)
+x x
(a) (b)
z
8 8 E ds + 8 E ds + 8 E ds + 8 E ds
o E
7 ds = 7 7 7 7
(g) (I) (II) (III) (IV)
970
o E ds = &%*Ey – *Ex )( dx dy = 0
8 (F.13)
7 $ *x *y '
(g)
Miután a (F.13) az erőtér konzervativitása miatt bármely dx és dy szakaszra fenn
kell álljon, a zárójelen belüli kifejezésnek magának kell nullának lennie:
*Ey *Ex
– =0 (F.14a)
*x *y
*Ex *Ez
– =0 (F.14c)
*z *x
*E *E
(a B E)x = ay Ez – az Ey / (3 B"E)x = z – y
*y *z
*E *E
(a B E)y = az Ex – ax Ez / (3 B E)y = x – z
*z *x
*E *E
(a B E)z = ax Ey – ay Ex / (3 B E)z = y – x
*x *y
(A rotáció angolszász irodalom szerinti elnevezése curl, vagyis rot E . curl E.)
971
A egy erőtér akkor és csak akkor konzervatív (tehát akkor és csak akkor létezik
potenciálja), ha reá a tér összes pontjában (F.14)-gyel analóg egyenletek
érvényesek, vagyis
egy erőtér akkor és csak akkor konzervatív, ha rotációja minden pontban
nulla, azaz:
rot E . 0 (F.16)
Forrás: http://www.doksi.hu
972
A természetes számok (a pozitív egész számok) körében a kivonás nem mindig
végezhető el, ezért a számfogalmat a negatív egész számok és a 0 bevezetésével ki
kellett bővíteni. Az egész számok körében viszont az osztás nem végezhető el
mindig, még akkor sem, ha a nullával való osztást eleve kizárjuk. Bevezették tehát
a két egész szám hányadosaként értelmezett racionális számokat. Kiderült azonban,
hogy vannak (sőt sokkal többen vannak) két egész szám hányadosával ki nem
fejezhető számok is, ilyen pl. a 2 , a !, vagy az e. A számfogalmat tehát
kibővítették ezekkel az ún. irracionális számokkal. Így kaptuk a valós számokat.
Sajnos azonban a valós számok sem elegendőek, hiszen pl. a négyzetgyökvonás a
negatív számokra a valós számok körében nem értelmezhető! Ezt a nehézséget az
ún. komplex számok bevezetésével lehet legyőzni.
j2 = j j = –1 (F.17)
A j neve imaginárius (képzetes) egység.
Mivel j nem valós szám, így j esetében a valós számokra vonatkozó műveletek nem
mindíg használhatóak. Tilos pl. a –1-et tartalmazó kifejezéseket úgy tekinteni,
mintha a -1 négyzetgyöke valós szám lenne. Így pl. –1 · –1 # (–1) (–1) = +1!
1
j =–j
973
–X = j X, X > 0
képlettel értelmezhető. A képzetes egység segítségével egy valós (x,y) számpárból
egy z komplex szám képezhető.
$
z % x + jy (F.18a)**
$
ahol x ill. y valós szám. Az x szám a z komplex szám valós része, az y pedig a z
$ $
komplex szám képzetes része. Egy tetszőleges z komplex szám valós (“reális”) ré-
$
szét szokásos még a Re(z ), képzetes (“imaginárius”) részét az Im(z ) formában
$ $
jelölni. Így pl. a (F.18a) komplex szám esetén x = Re(z ), y = Im(z ), azaz
$ $
" Két komplex szám akkor egyenlő, ha azoknak mind valós, mind
képzetes része egyenlő. Nem egyenlő komplex számoknál a “nagyobb”,
“kisebb” fogalmának nincs értelme.
** Könyvünkben, ahol erre külön fel akarjuk hívni a figyelmet, a komplex számot mi z "alul
$
kalappal" külön megjelöljük. Általában ezt a külön jelölést elhagyják; a jelölés elhagyását mi külön
jelezzük!
Forrás: http://www.doksi.hu
974
A komplex számok az ún, komplex számsíkon ábrázolhatóak. A
komplex számsík két egymásra merőleges számegyenes segítségével
állítható elő (ld. F.4.ábra). A vízszintes tengely a valós tengely (Rez ) , a
$
függőleges a képzetes tengely (Imz ). A két egymásra merőleges
$
számegyenes által meghatározott derékszögű koordinátarendszerben
tehát a komplex számot egy pont, vagy az illető ponthoz húzott
helyvektor jelképezi (F.4a ábra). A komplex szám tehát felfogható, mint
egy komplex vektor* (a komplex számsík egy vektora), ahol j a
képzetes tengely egységvektora.
F.4. ábra. A komplex szám különböző alakjai:
a) általános alak; b) trigonometriai alak
* A "komplex" jelző itt igen fontos: a komplex számokkal úgy dolgozhatunk, mint a vektorokkal, de
a komplex vektorra az osztás művelete is értelmezve van. (ld. alább). A nullával való osztás nincs
értelmezve, e művelet tilos!
Forrás: http://www.doksi.hu
975
A= z z* = Re(z )2 + Im(z )2 (F.19c)
$$ $ $
A sin& y
tg &'= = (F.19d)
A cos& x
y
& = ar ctg x
1 1 1
cos &' = 1 – 2! &2 + 4! &4 – 6! &6... (F.20a)
1 1 1
sin &' = &' – 3! &3 + 5! &5 – 7! &7... (F.20b)
behelyettesítés után felhasználva j pozitív egészkitevős hatványait (pl. (–1) helyére
j2-t, (–j) helyére j3-t stb. írva):
1 1 1 1 1 1
cos &' + j sin &' = 1 + j &'– 2! &2 – j 3! &3 + 4! &4 + j 5! &5 – 6! &6 – j 7! &7... =
1 1 1 1 1 1
= 1 + j&'+ 2! (j&)2 + 3! (j&)3 + 4! (j&)4 + j 5! (j&)5 + 6! (j&)6 + 7! (j&)7...
1 1 1 1 1 1
cos & – j sin & = 1 – j& – 2! &2 + j 3! &3 + 4! &4 – j 5! &5 – 6! &6 + j 7! &7 ... =
1 1 1 1 1 1
= 1 – j& + 2! (j&)2 – 3! (j&)3 + 4! (j&)4 – 5! (j&)5 + 6! (j&)6 – 7! (j&)7 ...
Írjuk most fel az ej& ill. e–j& függvény hatványsorát* (és ismét használjuk fel j
pozitív hatványait!):
2 3 n x x2 x3 x4 x5 x6 x7
* ex = 1 + x + x + x + ... + x , e–x = 1 – + – + – + – + ...
1! 2! 3! n! 1! 2! 3! 4! 5! 6! 7!
Forrás: http://www.doksi.hu
976
1 1 2 1 3 1 4 1 5 1 6 1
ej& = 1 + (j&) + (j&) + (j&) + (j&) + (j&) + (j&) + 7! (j&)7...
1! 2! 3! 4! 5! 6!
1 1 1 1 1 1 1
e–j& = 1 – 1! (j&) + 2! (j&)2 – 3! (j&)3 + 4! (j&)4 – 5! (j&)5 + 6! (j&)6 – 7! (j&)7...
A megfelelő összefüggések összevetéséből azonnal felírhatjuk az Euler–féle össze-
függést (Euler–tétele):
ej& = cos & + j sin & (F.21a)
e–j& = cos & – j sin & (F.21b)
" A z = x + jy illetve z = A(cos & + j sin &) alakban felírt komplex szám az
$ $
Euler-tétel segítségével
z = Aej& '''''''(F.23a)
$
alakba is írható* . A F.1. táblázatban tájékozódásul néhány & értéknél feltüntettük
az ej& függvény értékét.
& ej&
0° e(j0° =1 = j0
(90° e(j90° = cos (()90° + j sin (()90° = (j = (j1
(180° e(j180°
= cos (()180° + j sin (()180° = –1 = j2
(270° e(j270° = cos (()270° + j sin (()270° =+–j =+– j3
(360° e(j360° = cos (()360° + j sin (()360° =1 = j4
977
interpretációban a vektorokra érvényes szabályok érvényesek.
z1
$ x1 + jy1
(z2 # 0)
z 2 = x2 + jy2 , (F.25a)
$
alakra jutunk.
978
d j&
e = j ej& (F.27)
d&
ejkx ejkx
0 ejkx dk = + C = – j k +C
/ (F.28)
jk
F.5. A LORENTZ–TRANSZFORMÁCIÓ
LEVEZETÉSE
egyenleteit a következőképpen vezethetjük le:
y' = y
z' = z
* Ez most annyit jelent, hogy kis v << c sebességek esetén vissza akarjuk kapni a Galilei–
transzformáció (2.26), (2.28), (2.29) és (2.30) egyenleteit.
Forrás: http://www.doksi.hu
979
c) K' origójának koordinátái a K ill. K' vonatkoztatási rendszerben:
x = xo(t) = vo·t ill. x' = 0, vagyis az (F.29) egyenletekből
xo = 2·t' (F.30a)
t = 4·t' (F.30b)
K' origójának sebessége K-ból nézve: vo = xo/t, tehát a (F.30a) ill. (F.30b)
hányadosából
2
vo = (F.31)
4
t = 3x'o + 4t' (F.32b)
K origójának sebessége K'-ből nézve: v'o = –vo = x'o/t'. Így (F.32a) egyenletből
2
vo = (F.33)
1
2
x = v x' + 2t' (F.34a)
o
2
t = 3x' + v t' (F.34b)
o
980
x x'
c= t és c = t' (F.35)
(F.34a) egyenletet a (F.34b)-vel elosztva és az (F.35) összefüggéseket
behelyettesítve:*
2 c+2
v
o
c= (F.36)
3c + 2
v
o
2 2
3c² + v c = v c + 2 (F.37)
o o
3 1
= (F.38)
2 c2
ill. (F.34b) egyenletek a következő alakot öltik:
2
x = v (x' + vot') (F.39a)
o
2 =vo @
t=v < x' + t'? (F.39b)
o; c² >
981
x – vot
x' = (F.40)
2 =< vo@?
2
vo;1 – c² >
hogy vo iránya megfordul (mert K a K'-höz képest –vo sebességgel mozog), ezért
egyszerűen megtehetjük, hogy a (F.34a) egyenletben a vesszős és vesszőtlen
koordinátákat felcseréljük és vo előjelét megfordítjuk. Azonban 2 is függhet vo -tól.
Ezért meg kell vizsgálni, hogy mi a kapcsolat 2 (vo) és 2(–vo) között. Mivel az
(F.29) képlet lineáris, azt várjuk, hogy
2 (–vo) = ( 2(–vo)
vagyis
(2 2
x' = v (x – vot) = ! v (2–vot) (F.41)
o o
2 x – vot
! v (x – vot) = (F.42)
2 =< vo@?
2
o
vo;1 – c² >
ahonnan
2
vo
! 2² = 2
vo
1 – c²
vo
2= 2
(F.43)
vo
1 – c²
982
x' + vot'
x= 2
(F.44a)
vo
1 – c²
vo
c² x' + t'
t= 2
(F.44b)
vo
1 – c²
Forrás: http://www.doksi.hu
983
(S) CP 1V – CVA V PV V PV V
CVA T CP T CVA T –1SV (CP–1TS) T
T Z
Forrás: http://www.doksi.hu
984
állapotjelző differenciális kis megváltozását egymással elosztjuk és ezt egyenlővé
tesszük az ezekhez rendelt és az adott, állandóan tartott mennyiségnek megfelelő
oszlopba tartozó két kifejezés hányadosával. Ezt egy példával illusztrálhatjuk.
=DG@
Keressük meg pl. a < ? értékét. E célból kikeressük G értékét állandó P érték
; DT > P
mellett, ahonnan
(DG)P = – S,
ill. T értékét ugyancsak állandó P érték mellett, ahonnan
(DT)P = 1
Elosztva a kettőt egymással a
=DG@ –S
< ? = 1 =–S
; DT > P
kifejezéshez jutunk.
térfogat) és az állapotfüggvények (S: entrópia, U: belső energia, H: entalpia, A:
szabadenergia, G: szabadentalpia) az 5. fejezetből jól ismertek.
1 =DP @
2 = P < ? ; feszülési együttható.
0 ;DT> V
1 =DV@
A = – V < ? ; kompresszibilitási (rugalmassági) együttható.
0 ; DP > T
Forrás: http://www.doksi.hu
985
" Páros függvény " Páratlan függvény
f (–x ) f(x) f (–x) = –f(x)
(Ezek az y tengelyre szimmetrikusak y tengelyre tükrözés!
Periódikus fv-ek Aperiódikus fv-ek
986
sinx *!
1
.! ! *! x
-1
Asinx
+A
.! ! *! x
-A
"k-szoros zsugorítás"
sin kx I
1
x
!
. k ! *! = *!I = I
k k *! k *!
-1 I
sin kx=sin k(x *! )
k
}
I
"H -szoros zsugorítás"
sin Ht J
1
Ht
!
.H ! *! = *! = T
H H *! f
-1
sin Ht=sin H(t *!
H)
}
T
Forrás: http://www.doksi.hu
987
transzformáltja. (Az ábrákat Barócsi Attila kollégánk készítette az általa írt, gyors
Fourier–transzformációra épülő programmal. A tengelyek "rel" felirata arra utal,
hogy az időkoordináta ! s-el van osztva, a frekvencia pedig ! s-el van szorozva.)
Figyeljük meg, hogy míg a periodikus függvények amplitudóspektruma diszkrét
vonalakból áll, addig az aperiodikus függvényeké folytonos spektrumú.
1. Periodikus függvények
színuszos függvény: f(t) = sin 4 ! t
Forrás: http://www.doksi.hu
988
Háromszög alakú függvény: f(t) = - 2 (t - tn) - 0,5 -',
(tn = 0 ± n , ahol n = 0, 1, 2, ...) ahol tn < t < tn +1
Forrás: http://www.doksi.hu
989
(tn = 0 ±n , ahol n = 0, 1, 2, ...)
Négyszögfüggvény: f(t) = 1, ha [t + 0.5] = [t], és
f(t) = 0, ha [t + 0.5] = [t] + 1
Forrás: http://www.doksi.hu
990
2. Aperiodikus függvények
250
f(t) = K sin 10k ! t
k=200
f(t) =
300
K sin 10k ! t
k=200
Forrás: http://www.doksi.hu
991
f(t) = exp=;– =;0,2@> @>
x 2
Forrás: http://www.doksi.hu
992
I[m] 1 10–11 10–10 10–9 10–8 10–7 10–6 10–5 10–4 10–3 10–2
L [Hz] = c/I 3 1019 1018 1017 1016 1015 1014 1013 1012 1011 1010
L* [cm–1] = 1/I 1 109 108 107 106 105 104 103 102 10 1
k [m–1] = 2!/I 6,28 1011 1010 109 108 107 106 105 104 103 102
E [J] = hL 1,99 10–14 10–15 10–16 10–17 10–18 10–19 10–20 10–21 10–22 10–23
E[eV] = hL/1,6·10–19 1,25 105 104 103 102 10 1 10–1 10–2 10–3 10–4
Forrás: http://www.doksi.hu
993
N/m2 (Pa) dyn/cm2 bar torr atm lb/inch
(mmHg) 2
* "Standard atmoszféra" (pontos érték). Régebbi (jelenleg már nem törvényes)
egysége a technikai (műszaki) atmoszféra, jele: at, ata, ill. att. 1 at = 1 kp / cm2
** lb:libra; szokásos még lb/inch2 helyett p.s.i. (pound per square inch) jelölés
is.
994
Kötési energia* 1 J/mol 1,0364·10–5 1,6605·10–24 1 1,2027·10–1 1,1113·10–14 2,5061·109 5,2491·10 1,1963·108
tömegállandó 1u 9,3266·108 1,4943·10–10 8,9988·1013 1,0823·1013 1 2,2552·1023 4,7235·1015 1,3311·10–6
Rydberg-állandó 1 m–1 13,606 2,1799·10–18 1,3128·106 1,5789·105 1,4606·10–8 3,2898·1015 6,8952·107 9,1126·10
Megjegyzés: * 1 cal/mol = 4,1868 J/mol és 1 eV/elemi részecske = 96,48456 kJ mol–1 (23.082 kcal mol –1)·
**A spektroszkópiai hullámszám: L* % 1/I
kBT (300K) O 4,142 10–21 J O 0,02585 eV
Forrás: http://www.doksi.hu
995
n 2 3 4 5 6 7
l 0 0 1 0 1 2 0 1 2 3 0 1 2 3 4 0 1 2 0
1 H 1
2 He 2
3 Li 2 1
4 Be 2 2
5 B 2 2 1
6 C 2 2 2
7 N 2 2 3
8 O 2 2 4
9 F 2 2 5
10 Ne 2 2 6
11 Na 2 2 6 1
12 Mg 2 2 6 2
13 Al 2 2 6 2 1
14 Si 2 2 6 2 2
15 P 2 2 6 2 3
16 S 2 2 6 2 4
17 Cl 2 2 6 2 5
18 Ar 2 2 6 2 6
19 K 2 2 6 2 6 1
20 Ca 2 2 6 2 6 2
21 Sc 2 2 6 2 6 1 2
22 Ti 2 2 6 2 6 2 2
23 V 2 2 6 2 6 3 2
24 Cr 2 2 6 2 6 5 2
25 Mn 2 2 6 2 6 5 2
26 Fe 2 2 6 2 6 6 2
27 Co 2 2 6 2 6 7 2
28 Ni 2 2 6 2 6 8 2
29 Cu 2 2 6 2 6 10 1
30 Zn 2 2 6 2 6 10 2
31 Ga 2 2 6 2 6 10 2 1
32 Ge 2 2 6 2 6 10 2 2
33 As 2 2 6 2 6 10 2 3
34 Se 2 2 6 2 6 10 2 4
35 Br 2 2 6 2 6 10 2 5
36 Kr 2 2 6 2 6 10 2 6
37 Rb 2 2 6 2 6 10 2 6 1
38 Sr 2 2 6 2 6 10 2 6 2
39 Y 2 2 6 2 6 10 2 6 1 2
40 Zr 2 2 6 2 6 10 2 6 2 2
41 Nb 2 2 6 2 6 10 2 6 4 1
42 Mo 2 2 6 2 6 10 2 6 5 1
43 Tc 2 2 6 2 6 10 2 6 6 1
44 Ru 2 2 6 2 6 10 2 6 7 1
45 Rh 2 2 6 2 6 10 2 6 8 1
46 Pd 2 2 6 2 6 10 2 6 10
47 Ag 2 2 6 2 6 10 2 6 10 1
48 Cd 2 2 6 2 6 10 2 6 10 2
Forrás: http://www.doksi.hu
996
n 1 3 4 5 6 7
l 0 0 1 0 1 2 0 1 2 3 0 1 2 3 4 0 1 2 0
49 In 2 2 6 2 6 10 2 6 10 2 1
50 Sn 2 2 6 2 6 10 2 6 10 2 2
51 Sb 2 2 6 2 6 10 2 6 10 2 3
52 Te 2 2 6 2 6 10 2 6 10 2 4
53 I 2 2 6 2 6 10 2 6 10 2 5
54 Xe 2 2 6 2 6 10 2 6 10 2 6
55 Cs 2 2 6 2 6 10 2 6 10 2 6 1
56 Ba 2 2 6 2 6 10 2 6 10 2 6 2
57 La 2 2 6 2 6 10 2 6 10 2 6 1 2
58 Ce 2 2 6 2 6 10 2 6 10 2 2 6 2
59 Pr 2 2 6 2 6 10 2 6 10 3 2 6 2
60 Nd 2 2 6 2 6 10 2 6 10 4 2 6 2
61 Pm 2 2 6 2 6 10 2 6 10 5 2 6 2
62 Sm 2 2 6 2 6 10 2 6 10 6 2 6 2
63 Eu 2 2 6 2 6 10 2 6 10 7 2 6 2
64 Gd 2 2 6 2 6 10 2 6 10 7 2 6 1 2
65 Tb 2 2 6 2 6 10 2 6 10 9 2 6 2
66 Dy 2 2 6 2 6 10 2 6 10 10 2 6 2
67 Ho 2 2 6 2 6 10 2 6 10 11 2 6 2
68 Er 2 2 6 2 6 10 2 6 10 12 2 6 2
69 Tm 2 2 6 2 6 10 2 6 10 13 2 6 2
70 Yb 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 2
71 Lu 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 1 2
72 Hf 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 2 2
73 Ta 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 3 2
74 W 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 4 2
75 Re 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 5 2
76 Os 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 6 2
77 Ir 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 7 2
78 Pt 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 9 1
79 Au 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 1
80 Hg 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 2
81 Tl 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 2 1
82 Pb 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 2 2
83 Bi 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 2 3
84 Po 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 2 4
85 At 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 2 5
10 10 14 10
86 Rn 2 2 6 2 6 2 6 2 6 2 6
87 Fr 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 2 6 1
88 Ra 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 2 6 2
89 Ac 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 2 6 1 2
90 Th 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 2 6 2 2
91 Pa 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 2 2 6 1 2
92 U 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 3 2 6 1 2
93 Np 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 4 2 6 1 2
94 Pu 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 6 2 6 2
95 Am 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 7 2 6 2
96 Cm 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 7 2 6 1 2
97 Bk 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 9 2 6 2
98 Cf 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 10 2 6 2
99 Es 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 11 2 6 2
Forrás: http://www.doksi.hu
997
n 1 3 4 5 6 7
l 0 0 1 0 1 2 0 1 2 3 0 1 2 3 4 0 1 2 0
100 Fm 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 12 2 6 2
101 Md 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 13 2 6 2
102 No 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 14 2 6 2
103 Lr 2 2 6 2 6 10 2 6 10 14 2 6 10 14 2 6 1 2
Forrás: http://www.doksi.hu
998
·106
Fénysebesség c 2,99 792 458·108 ms–1 pontos
Vákuum Po 4!·10–7 N1,2566·10–6 Hm–1 = VsA–1m–1 pontos
permeabilitása
Vákuum permittivitása QR 1/Poc2N8,8542 Fm–1 = AsV–1m–1 pontos
Gravitációs állandó 35'G 6,67259·10–11 m3kg–1s–2 128
Planck–állandó h 6,6260755·10–34 Js 0,6
4,13566502·10–15 eV s
h/2! " 1,05457266·10–34 Js 0,6
6,58211526·10–16 eV s
Avogadro–állandó NA 6,0221367·1023 mol–1 0,59
Faraday–állandó*** F 9,6485309·104 C mol–1 0,30
Egyetemes (moláris) R 8,3144708 J mol–1K–1 260
gázállandó
Boltzmann–állandó kB 1,3806513·10–23 J K–1 1,8
8,6173351·10–5 eV K–1
Móltérfogat (ideális Vm 0,022711 m3 mol–1 pontos
gáz, 105 Pa, 0°C)
Elemi töltés e 1,60217733·10–19 C 0,3
Atomi tömegállandó u 1,6605402·10–27 kg 0,59
931,4933839 MeV
Elektron tömege me 9,1093897·10–31 kg 0,59
0,5109985435 MeV
Proton tömege mp 1,6726231·10–27 kg 0,59
938,2713839 MeV
Neutron tömege mn 1,6749286·10–27 kg 0,59
939,5646726 MeV
PB
Bohr–magneton 9,2740154·10–24 m2 0,34
JT–1 = J Vs = A m2
Mag–magneton PS 5,0507865·10–27 m2 0,34
JT–1= J Vs = A m2
Finomszerkezeti 1 7,2973530833·10–3 0,045
állandó
Rydberg–állandó RE 1,0973731571·107 m–1 0,00036
Bohr–sugár ao 0,529177249·10–10 m 0,045
Forrás: http://www.doksi.hu
999
Megjegyzések:
*) A táblázatban közölt értékek a jelenleg érvényes legújabbak, melyeket a
CODATA (Committee on Data for Sciences and Technology of the
International Council of Scientific Unions) 1986–os adatai alapján E. Richard
Cohen és Barry N. Taylor: The fundamental physical constants, Physics Today,
Aug. 1989 publikációja szerint közlünk.
Forrás: http://www.doksi.hu
TÁRGYMUTATÓ
A,Á — síkhullám alakja 793
— vivőhullám 793, 794
abszolút fekete test 845, 846, 847, anyag 876, 877
848, 849, 850, 853 — hullámsajátságai 876, 877
— közelítő kísérleti megvalósítás anyagmennyíség 6
(fémben kiképzett állapotösszeg 296, 297
üreggel) 845 — Bose–Einstein statisztika 347
— egy lehetséges kísérleti állapotegyenlet 362
megvalósítása 845 — ideális gázé 370
— fémes üregbe zárt sugárzás 845 — reális gázé 369
— mint modell 845 állapotfüggvény 372, 377, 378, 380,
— üregbe zárt sugárzás 847, 848 — matematikai definíciója 380
— — módusa 847 — megváltozása 372, 378
— — módusok száma 848 — — körfolyamatra 377
— — módussűrűség megha- — teljes differenciálja 380
tározása 847 állapotfüggvények 19, 378
— —módusok összenergiája 849 — matematikai jellemzése 378
— emisszióképessége 848, 849 állapotfüggvény 360, 883, 884, 885,
— sugárzási tér 846 894, 897, 937
— sugárzási tér energiájának — alakja 884
kiszámítása 847 — — mikrorészecske tulajdon-
— sugárzási törvények ságai 883
— — Rayleigh Jeans féle 849 — jellemző fizikai mennyiség
— — Wien törvény 850 értéke 885
— — Plank féle 853 — mikrorészecske teljes leírása 883
— sugárzás spektrális eloszlása 845 — normálása 894
— sugárzási tér 846 — normált állapotfüggvény 897
abszolut hőmérséklet mikro- — normálási példa 937
fizikai értelmezése 234, 246 — síkhullám leírása 885
adiabaták 370 — változások 360
— egyenletei 398 állapotfelületek 369
alagúteffektus 954, 955 állapotjelző(k) 17, 19, 277, 363,
— behatolási mélység 956 365, 391
— definiciója 955 — extenzív 19, 363
akció-reakció törvénye 98 — intenzív 19, 365
alapállapoti energia 941, 942 — extenziv és intenziv állapot
— lineáris harmonikus jelzők kapcsolata 391
oszillátoré 941, 942 állapotleírás 883
alapfogalmak 237 — kvantummechanikai 883
amplitúdó moduláció 711, 715, 716, állapottér 19, 361
793, 794 állapotváltozás 19, 356, 372, 373
— moduláció mélysége 716 — ideális gázra 372
— oldalsáv 793 — — adiabatikus 372
Forrás: http://www.doksi.hu
1001
— útja 362 — — Zeeman féle vonal felhasadás
állásszilárdság 157 868
állóhullám 805 atomi energianívók 864
állóhullámok 817, 818, 819, 821 — kvantáltsága 864
— előállításai 817 atomi polarizálhatóság 531
— lehetséges csomópontjai 818 — egysége 531
— lehetséges frekvenciái 818 atomi tömegállandó 238
— lehetséges hullámhosszai 821 atomi tömegegység 238
— módusai 819 Avogadro-állandó 6,237
— leírása 817, 818 axióma 12
általános körmozgás 56
általános rezgés és hullámtan 685 B
áramkeret 574
— mágneses momentuma 574 b-bomlás 29
áramforrások 551 B indukcióvektor 630
áramkörök 654 — elnevezése 630
— LC 654 Barkhausen-effektus 612
— LCR 654 barometrikus formula 249, 251
— RL 648 belső energia 197, 198
áramok mágneses tere, gerjesztési — járulékai 198
törvény általános alakja 578 belső surlódás 273, 275
áramvonalak 549 — mikrofizikai meghatározása 275
— stacionárius áram vonalak 549 — surlódási együttható 273
átlagérték 234 betöltési szám 279
— kiszámítása 236 — átlagos 279
átlagos négyzetes sebesség 325 Biot-Savart törvény 578, 586
átlagos ütközési idő 252 – 254 Bohr-féle frekvencia feltétel 863
átlagos szabad úthossz 252 – 254 Bohr-féle kvantumfeltétel 863
aktivitás 448, 455 — értelmezése hullám képben 864
— gázoké 455 Bohr-modell 605, 863
— komponens aktivitása Bohr-sugár 864, 897
— — koncentrációval 448 — fizikai értelmezése 897
— — moltörttel 448 — kvantumemchanikai
— koefficiens 455 értelmezése 864
— — racionális 455 Boltzmann 234
anyag 876 — kinetikus gázelmélet 234
— hullámsajátságai 877 Boltzmann–állandó 235, 306
anyagmennyiség 237 Boltzmann–egyenlet 306
anyagmennyiség-koncentráció 238 Boltzmann–faktor 249, 252, 297
atomi dipólusok 529 Boltzmann-féle exponenciális
— dipólmomentuma 529 eloszlás 349
atomi elektron 22 bolyongás 266
atomi elektronnívók és az elektron Bose—Einstein–eloszlás 343
impulzusmomentumának Bose—Einstein eloszlási
Forrás: http://www.doksi.hu
1002
bozonok (Bose–mikroré–
szecskék) 342 — az -r2 függés kísérleti
ellenőrzése 472
C, CS — dielektrikum közegbe 527
— er relatív permitti-
Carnot–ciklus 420 vitású közegben 471
— szakaszainak térfogati munkája — a k arányossági tényező 471
és hőcseréje 321 — — kifejezése eo-lal 471
— termikus hatásfoka 32 — vektorális alakja 470
Carnot körfolyamat 419, 420, 421, — — vákuumban 471
422, 423, 429 csatolás mechanizmus 737
— adiabatikus szakaszainak — terjedési közeg 737
munkája 421 csillagok hőmérséklete 855
— hatásfokának függetlensége a — meghatározása 855
munkavégző közegtől 429 csillapítatlan, lineáris harmonikus
— hatásfoka 419 rezgőmozgás 687
— kváziegyensúlyi direkt 420 —amplitúdója 687
Carnot körfolyamat fordított 426 — kezdőfázisa 687
Carnot tétele 433 — periódusideje 687
Carnot—Clausius tétel 429 — teljes fázisa 687
igazolása 430 csillapítatlan gömbhullám 744
centrális erők 121 — hullámfüggvénye 744
ciklotron 571 csillapított harmonikus rezgőmozgás
— működési elve 572 726, 728
Clapeyron–egyenlet 448, 450 — jósági tényezője 728
Clausius axióma 411 — logaritmikus dekrementuma 728
Clausius-Mosotti-Debye egyenlet csillapított rezgés lecsengési
529, 532, 534 ideje 656
Clausius tétele 429 csomópont törvény (Kirchhoff I) 550
CO2 fázisdiagramja 405
Compton-effektus 870, 872, 873, D
874,
— értelmezése 870 Davisson—Germer kísérlet 23, 878
— elektromágneses sugárzás de Broglie hullámhossz 23, 877
korpuszkuláris sajátságai 870 — elektroné 877
— fotonok szórása szabad- degenerált (elfajult) állapotok 341
elektronon 872 dielektrikum fogalma 521
— frekvenciaeltolódás 874 — apoláros 529
— impulzus vektorábrája 872 — poláros 529
— leírása nem relativisztikusan 873 dielektrikum permittivitása 762
— leírása relativisztikusan 874 — kapcsolata mo-lal és
Compton-elektronok 870 c-vel 591, 762
Compton hullámhossz 874 dielektromos veszteség 776, 777,
Coulomb-erők 121, 470 778
Forrás: http://www.doksi.hu
1003
— fogalma 261
— gázok diffúziója 262 — Gibbs–egyenlet 387
— gázoké 262 egyesített gáztörvény 241
— — mikrofizikai értelmezése 263 egyidejűség relativitása 73
— részecskeáramsűrűség 264 Ehrenfest-tétel 906
diffúziós áram 263 — értelmezése 906
diffúziós koefficiens 264 — mikrorészecske tömegközép-
— gázkinetikai értelmzése 262 pontjának mozgása 907
dinamika 89 Einstein 261
— alapegyenlete 100 — összefüggés 261
dipólus 507, 510, 512, 513 — — D és m között 261
— dipólusra ható forgató- — — D és <s˛> között 261
nyomaték 513 — tömeg-energia ekvivalenciája 203
— dipólusra ható transzlációs erő Einstein-de Haas kisérlet 608, 609
inhomogén erőtérben 513 Einstein–féle
— erővonalai 510 — bolyongási probléma 265
— ekvipotenciális felületei 510 — egyidejűség relativitása 73
— potenciális energiája egy másik — relativitási elv 72, 73
dipólus térben 512 — sebességösszeadási törvény 76
dipólusmomentum 507, 530, ekvipartíció tétele 247, 326, 328
533,.534 ekvipotenciális felület 506
— átlagos dipólusmomentum 533 elegyedési entrópia 334, 336, 338
— átlagos eredő dipólusmomen- — egykristályoké 336
tum 530 — ideális (egyatomos) gázoké 338
— rendszer eredő dipólusmomen- elegykristályok 336
tuma 533 — elegyedési entrópiája 337
— dipólusmomentum átlagértéke elektródpotenciál 446, 447, 550
534 elektrokémiai potenciál 446
direkciós állandó 123 elektromágnességtan 459
driftsebesség 257 elektromágneses energia terjedése
diszperzió 799, 800, 801 tökéletes szigetelőkben 781,
— anomális diszperzió 800 782
— diszperziós hullám 799 — fényintenzitás egysége 782
— diszperziós hullámfüggvé- — hullám teljesítmény 782
nyek 801 — térenergia sűrűség 781
— diszperziós közeg 799 — Poynting-vektor 781
— normális diszperzió 800 elektromágneses hullám 761, 762,
764
E, É — diszperziója 764
— Maxwell reláció 762
egydimenziós potenciálkád 931 — terjedése 761
— potenciálsémája 932 — terjedési sebessége 762
egyensúly — energiaterjedés iránya 761
— kémiai reakcióé 451 elektromágneses hullámegyenlet
Forrás: http://www.doksi.hu
1004
— — Brewster-szög 772 — definíciója 546
— — cirkulárisan poláros fény 768 — egysége 547
— — elliptikusan poláros fény 769 elektromos áramsűrűség 548, 549
— — lineárisan poláros 767 — elektromos áramerősség
— — lineárisan poláros fény kapcsolata 548
hullámvektora 767 — mértékegysége 548
— — lineárisan polarizált fény — stacionárius áramsűrűség-vektor
előállítása 771 forrásmentessége 549
— — rezgési sík 767 elektromos dipólus 507, 508, 509,
— — rezgési irány 767 511, 512, 533
— — Thomson prizma 772 — dipólus-dipólus kölcsönhatási
— — Wollaston-prizma 772 energiája 512
— — cirkulárisan polarizált fény — elektromos dipólusmomentum
768, 770 507, 508, 509, 511, 533
— — elliptikusan poláros fény 769 — — átlagos 533
— — lineárisan polarizált fény 767 — — definíciója 507
— — rezgési irány természetes — — egysége 507
fényben 767 — — típusai anyagi rendszerekre
— — hullámvektor forgási iránya 508
767 — potenciálja 509
— távíró- (telegráf-) egyenlet 759, — térerőssége 511
760 elektromos ellenállás 552
elektromágneses indukció 627, 629, — egysége 552
633, 634, 637 elektromos eltolás vektor 521, 525,
— alapkisérletek 627 526
— indukált áram 629 — definíciója 525
— indukált feszültség 629 — elektromos térerősség
— indukció mágneses kapcsolata 526
térben mozgó vezetőben 634 — egysége 525
— indukció unipoláris 637 — zárt felületre vett fluxusa 526
— indukció vákuumban 633 elektromos erők 466
elektromágneses indukció néhány — anyag atomi tartományaiban 466
alkalmazása 657, 658, 659, 660, elektromos erőtér 490, 491
663, 665 — ellenében végzett munka 491
— generátor 660, 663 — munkája 490
— motor 663, 665 elektromos feszültség 490, 491, 497
— transzformátor 657, 658, 659 — egysége 491
elektromágneses sugárzás korpusz- — előjele 491
kuláris sajátságai 870 — felírása potenciál különbsé-
— Compton-effektus 870 gekkel 497
elektromágnességtan 459 elektromos jellemzők 540
elektromágneses tér 627 — vonatkozó határfeltételei 540
elektromos állapot 460 elektromos kapacitás 515, 516,.518
elektromos áram 460, 545, 546, 555, 519
Forrás: http://www.doksi.hu
1005
elektromos megosztás 465 — szuperpozíció 473
elektromos munka 554 — — zárt felületre vett fluxusa 483
elektromos polarizáció 514,.515, elektromos térjellemzők 540, 543
522, 524, 529 — fém-dielektrikum határfelületen
— egysége 515 543
— mechanizmusa 514 — vonatkozó határfeltétele 540
— mikrofizikai megközelítése 529 elektromos töltés 37, 460, 461,
— polarizációs töltés 522, 524 462,.463, 464, 465, 466,
elektromos polarizáció vektor 527, 468,.570,
530, 531, 532, 553 — alapkísérletek 460, 462
— anizotróp anyagra 527 — anyagi hordozói 466
— indukált polarizációra 530, 531, — előjele 461
532 — elektromos megosztás
— nagy térerősségekre 527 (influencia) 465
— orientációs polarizációra 553 — fémtest belsejében 464
elektromos potenciál 185, 186, 496, — kvantáltsága 468
498, 506 — pályája, homogén mágneses
— definíciója 185 térben 570
— egysége 185,496 — protonoké 466
— ekvipotenciális felületek 506 — töltés megmaradási törvény 464
— előjele 496, 498 — egysége 463
— gradiense 186 — elektronoké 466
— hidrogénatomban 186 — megmaradása 37
— ponttöltése 496, 498 — semleges állapot 466
— térerősség kapcsolata 506 elektromos vezetés 227, 258, 259,
elektromos szuszceptibilitás 526 260, 261, 552, 557
— relatív permittivitás kapcsolata — egysége 552
526 — fajlagos 257, 258
elektromos tér 514, 531, 545, 546, — — ezüsté 261
— áramkörökben 546 — fajlagos elektromos vezetés 557
— — nyitott áramkörben 546 — — mikrofizikai kifejezése 258,
— — zárt áramkörben 546 259, 260
— vezetékben 545 elektron 25, 605, 877, 879, 898, 899
— lokális elektromos tér 531 — alapállpoti hullámfüggvényének
— szigetelőanyagokban 514 radiális része 898
elektromos tér szigetelőanyagokban — de Broglie hullámhossza 879
514 — hozzárendelhető hullámhossz
elektromos térerősség 126, 472, 877
473, 482, 483, 484, 506, 526 — mágneses momentuma 605
— definícióegyenlete vákuumban — megtalálási valószínűsége 899
473 — tartózkodási valószínűsége 898
— egysége 126, elektronelhajlás 879
— fluxusa 482 — valószínűségi értelmezése 881
— — homogén erőtérben 482 elektronmikroszkóp 878
Forrás: http://www.doksi.hu
1006
25 eltolási áram 668
elektronpolarizálhatóság 530 — kondenzátoron 668
— néhány ionra 530 elvileg megkülönböztethető
elektronszerkezet 607 részecskék 340
— néhány atomé 607 elvileg megkülönbözhetetlen
elektronspin 926, 928, 929 részecskék 340
— feles spinű részecske 929 emisszió- és abszorpcióképesség
— Stern-Gerlach kisérlet 928 aránya 843, 844
elektronvezetők 626 — két testre 843
— többségi elektronvezetők 626 — — frekvencia függése 844
elektroszkóp 461 — — Kirchoff törvény 844
elektrosztatika és elektromágnesség energia 16, 35, 170, 171, 172, 173,
tér és anyag jellemzőinek 181, 188, 197, 198, 202, 203,
definició és analógia rendszere 247, 278, 312, 313, 314, 330,
600 370,
elektrosztatika 459 — belső 16
— tárgya 459 — belső energia 16, 35, 197,
elektrosztatika II. törvénye 490 198, 330, 370,
elektrosztatikus árnyékolás 479 — — ideális gázé 330, 370,
elektrosztatikus erőtér 472, 480, — — járulékai 16
482, 492 — — termikus energia 198
— Cavendish-levezetés 480 — — változás izoterm
— fém belsejében 482 állapotváltozáskor 370
— konzervatív jellege 492 — energiamegmaradás 188
elektrosztatikus tér 476, 494, 537, — — mechanikai 188
538, 539 — nyugalmi energia 203
— erővonalai 476 — energianívó szorzat 278
— forrásai 494 — fogalma 170
— energiája 537 — kinetikus energia
— energiasűrűsége 538, 539 — — forgó testeké 171
elhajlás 833, 836, 837, — — tömegpontrendszeré 170, 172,
— elektronsugarak elhajlása 836 173
— fém egykristály felületen 836 — — tömegpontté 172
— kristályrácson 837 — kvantált értékkészlet 278
— röntgensugarak elhajlása 836 — mechanikai energia 197
— — Bragg-diffrakció 836 — munkatétel, tömegpontra 172
— — Bragg-feltétel 836 — — tömegpontrendszerre 173
— Young-féle kétréses kísérlet 833 — nyugalmi energia 203
elemi töltés 466 — potenciális és kinetikus rezgési
elemi transzpozíciók 302, 303, 304 energiajárulékok 247
— energianívók közötti elemi — potenciális energia 170
átrendeződési folyamatokban — — definíciója 170
303, 304 — — vonatkoztatási pontja 181
elfajult állapotok 341 — rezgési energianívók 312, 314
Forrás: http://www.doksi.hu
1007
— transzlációs energia nívók 313 energiajárulék 327
— — gázrendszerekben 313 energiakvantum 851
— transzlációs energiajárulék 247 — képlete 851
energia 537, 858, 861, 882, 892, energiasáv 348
901, 929, 930, 931, 941, energiasűrűség 538
— alapállapoti 941 — elektrosztatikus téré 538
— összenergia 892 energia szerinti egyensúlyi
— — mikrorészecskéé 892 eloszlás 289
— elektrosztatikus téré 537 — megkülönböztethető részecs–
— fotonoké 858 kékre 289
— kvantáltsága 901 energia szerinti egyensúlyi eloszlás
— — kötött állapotban 901 kiinduló feltételei 289
— — mikrorészecskéé 901 energiamegmaradás törvénye 33,
— mikrorészecskéé, hullámleírás- 189
ban 882 — tömegpontrendszerre 189
— potenciáldobozba zárt energiamegmaradási törvények 33
elektroné 931 energia minimum elve 38
— rácsrezgések teljes energiája 861 energianívórendszer 310
— szabad részecskéé 929 — gázok 310
— — folytonos értékkészlettel 930 energia sajátérték 901
— rácsrezgések teljes energiája 861 energia tárolás 648
— — Einstein-féle képlet 861 — mágnestérben 651
energiaállapot 940 entalpia 386
— degenerált 940 — hőfokfüggése 387
— elfajult 940 entrópia 38, 305, 334, 336, 337,
energiaeloszlás 279, 289, 290, 291, 338, 412, 413
292, 294, 295, 296, 298, — Clausius–féle definíciója 412
— összes mikroállapotok száma — elegyedési entrópia 336, 337,
291 338,
— Lagrange-multiplikátor értékének — — ideális kristályoké 336
meghatározása 296 — — ideális gázoké 338
— Lagrange-multiplikátoros — konfigurációs entrópia 334
módszer 295 — definíciója 413
— makroállapot definíciója 291 — és a termodinamikai
— maximális termodinamikai valószínűség kapcsolata 305,
valószínűségű eloszlás 294 334
— mellékfeltételei 291 entrópiatermelés 439
— mikroállapot definíciója 291 — belső 439
— néhány energiaeloszlás entrópiaváltozás 377, 411
termodinamikai valószínű– — nem elszigetelt rendszerre 411
sége 292 — reális (spontán) folyamatokra 411
— nem egyensúlyi energiaeloszlás — reális adiabatikus folyamatra 418
spontán átrendeződése 289 — kváziegyensúlyi folyamatra 377
— részecskék erő 94, 95, 97, 183, 109, 580, 581,
Forrás: http://www.doksi.hu
1008
— — iránya 581
— — nagysága 580 — Newton-féle általános gravitációs
— kiszámítása a potenciális energia törvény 102
gradienséből 183 erőtörvények 102, 104, 121, 123,
— lineáris (rugalmas) erő 555 125, 574,
— mint a kölcsönhatás kvantitatív — Ampere-féle erőtörvény 574
mértéke 94 — centrális erő esetén szokásos
— centrifugális erő 109 origó választással 121
— Coriolis-erő 109 — Coulomb-törvény 121
— D'Alembert erő 109 — csúszási súrlódási erő 125
— Euler-erő 109 — gravitációs erőtörvény 121
— mozgásegyenlet 109 — gravitációs törvény
— tehetetlenségi erők 109 — — skalár alakja 102
erők 121, 122, 123, 130,197 — — vektoriális alakja 104
— centrális erők 121 — Hook-törvény (lineáris
— — szokásos origóválasztás 122 erőtörvény) 123
— nem konzervatív erők 197 — közegellenállási erőé 125
— rugalmas erő 123 — — levegőben, folyadékokban 125
— konzervatív erők 130 — Stokes-törvény 125
erőmomentum 144 — súrlódási erő
— (erőnyomaték, forgatónyoma– — — csúszási 125
ték) 145 — — tapadási 125
erőmomentum, forgatónyomaték erőterek 126, 127
145 — kvalitativ jellemzése erővonalak
— eredő erőmomentum 145 kal126
erőnyomaték, forgatónyomaték 145 erővonalak 128, 130
erőpár 150 — adott pontbeli iránya 130
— forgatónyomatéka 150 — sűrűsége 130
erőtér 126, 127, 128, 130, 170, 175, — száma 130
178, 179, 196, 476, 492, — tulajdonságai 128
— által a forgatónyomatékra kifejtett éter, hipotetikus létezése 72
erő 495 Euler-reláció 707
— elektrosztatikus erőtér 126, 130, Euler tétel 395
472 expanzió 375
— gravitációs 130 — reális izoterm expanzió 375
— homogén 128
— inhomogén 128 F
— konzervatív erőtér 170, 175, 178,
179, 492 fajlagos ellenállás 258, 552
— különböző töltéselrendezések — egysége 552
erővonalai 476 — hőmérsékleti koefficiens 553
— nehézségi 127 fajlagos hőkapacitás 329, 842
— nem konzervatív erőtér 170, 196 — ideális gázé 329
— térerőssége 186 — kvantumeffektus 842
Forrás: http://www.doksi.hu
1009
— mikrofizikai kifejezése 258 diffrakciós képe 831
Faraday-féle indukciós törvény 627 — optikai rácson való fényelhajlás
Faraday-kalitka 479 intenzitás eloszlás levezetése
Faraday-Lenz törvény 631 830
félértékszélesség 810, 811 — optikai rácson, diffrakciós
— frekvenciáé 810, 811 főmaximum 831
félvezetők 260 — optikai rácson köralakú lyukak
— fajlagos elektromos vezetés 260 problémája 832
fémek 931 — Poisson-féle folt 823
— potenciálkád-modellje 931 fényintenzitás 781, 782, 783, 784
— Sommerfeld-modellje 931 — abszorbeáló közegben 781, 783
— — potenciálkád-modell 931 — — abszorpciós koefficiens 783
fémes üregbe zárt sugárzás 846 — — Lambert-Beer-törvény 783,
— abszolút fekete test 845 784
— sugárzási tér 846 — intenzitás kapcsolata az
fémgömb térerőssége 502 amplitúdó négyzetével 782
fény 876 Fermi—Dirac eloszlás 352
— hullám sajátságok 876 Fermi–energia 447
— részecske sajátságok 876 — kapcsolata a kémiai potenciál–
— részecskékből álló anyag lal 447
hullámsajátságai 877 fermionok (Fermi-részecskék) 343
fényelektromos effektus (külső) Fick I. egyenlet 264
856, 857, 858, 859 Fick II. egyenlet 265
— kísérleti elrendezés 856 Fizika és kémia néhány elve 37
— kísérleti eredmények 857 fizikai diszciplinák 2
— értelmezése (Einstein) 858 fizikai megismerés 1, 2
— kilépési munka 859 — kísérletek 1
fényelhajlás 821, 822, 823, 824, — megfigyelés 1
825, 826, 827, 828, 830, 831, — útja 2
832, 833, fizikai mennyiség 3, 4, 5. 6, 7, 8, 22,
— a diffraktált gömbhullám rés 23, 45, 236, 319, 842, 918
utáni terjedése 822 919, 920, 921,
— az alkalmazott feltételek 822 — átlagértéke 234, 749, 921
— diffrakció limitált leképezés 833 — differenciálja 45
— egyetlen résen 824, 825 — dimenziója 4
— egyetlen résen való elhajlás — diszkrét értékkészlete 236
intenzitáseloszlása 827 — folytonos értékkészlete 236
— egyrésen való elhajlás intenzitás- — kvantált értékkészlet 22
eloszlás levezetése 827 — kvantált fizikai mennyiségek 842
— fényamplitúdók fázishelyes — mérése 920,
összeadása 826 — — átlagtól való négyzetes
— fogalma 821 eltérése 921
— Fraunhofer-féle elhajlás 824 — — mérési axióma 921
— Fresnel-féle elhajlás 824 — méréskor kapott értéke 919
Forrás: http://www.doksi.hu
1010
— — anyagmennyiség 6 kölcsönhatások 9
— — anyagmennyiség, egysége 6 — — felület nagyságát, alakját
— — elektromos áramerősség 6 megváltoztató kölcsönhatások 9
— — elektromos áramerősség, — — mechanikai 9
egysége 6 — — térfogati munka 9
— — fényerősség 6 — — termikus kölcsönhatások 9
— — hőmérséklet, definíciója 6 — környezete 8
— — hosszúság 5 fizikai rendszerek 10, 11, 13, 14, 15,
— — hosszúság, egysége 5 21, 239, 277, 278,
— — idő 4 — csoportosítása 10, 11
— — idő, egysége 5 — — adiabatikus rendszer 10
— — síkszög 7 — — adiabatikus és állandó
— — síkszög, egysége 7 anyagtartalmú rendszerek 10
— — térszög 7 — — elszigetelt rendszer 10
— — térszög, egysége 7 — — elszigetelt alrendszer 10
— — tömeg, egysége 5 — — mechanikailag zárt rendszer
— — termodinamikai (abszolút) 11
hőmérséklet 6 — — nyílt rendszerek10
— — — egysége 6 — egyensúlyi rendszer 17, 278
— vektormennyiségek, definíció 3 — kölcsönhatása 239
fizikai mennyiségek 8, 842, 913, — — termikus kölcsönhatás 239
914, 916 — kis szabadsági fokú mechanikai
— leszármaztatott mennyiségek 8 rendszerek jellemzése 13
— kvantált értékkészletű 842 — kvantummechanikai rendszerek
— kvantált jellege 842 jellemzése 21
— leírása 913 — mechanikai rendszer jellemzése
— — lineáris, hermitikus operáto- 14
rokkal (axióma) 913, 914 — nagy szabadsági fokú tömegpont
— megfeleltetése adott operátorok- rendszerek jellemzése 15
nak 916 — nem egyensúlyi makroszkópikus
fizikai modell 2 rendszerek 277
fizikai modellek 11, 845, 469, — sokrészecske rendszerek leírása
— abszolút fekete test 845 statisztikus módszerekkel 15
— anyagi pont, tömegpont 11 fizikai törvények 2, 12, 29, 30, 32,
— harmonikus oszcillátor 11 33, 34,
— ideális gáz 11 — érvényességi köre 2, 12
— merev test 11 — korreszpondencia elv 12
— modellalkotás 11 — megmaradási törvények 30, 33,
— ponttöltés 469 35
— tökéletesen rugalmas test 11 — — energiamegmaradás törvénye
— tökéletesen rugalmatlan test 11 35
fizikai rendszer jellemzése 13 — — impulzus megmaradás
fizikai rendszer 2, 8, 9, 19, törvénye 33
— heterogén rendszer 19 — — impulzusmomentum megma–
Forrás: http://www.doksi.hu
1011
— — — impulzusmomentum sin x
megmaradás 33 — x 828
fizikailag értelmes megoldások 901 sin x˛
— Schrödinger-egyenlet 901 — x˛ 828
folyamat 356, 357, 358, 373, 376,
377, 398, 406, 411, 440, G
— adiabatikus 377
— hőközlési folyamat Gauss-tétel 482, 485, 486, 521,524-
(termodinamikai) 376 526
— irreverzibilis 358 — általános alakja, dielektrikum
— izobár 377 közegben 521, 524-26
— izoterm 377 — differenciális alakja 485
— körfolyamat 377 — néhány alkalmazása 486
— kváziegyensúlyi 357, 373 — vákuumban 485
— (termodinamikai) nyitott Galilei-féle relativitási elv 66, 68
folyamatok 377 Galilei-féle sebességösszeadási
— reális és kváziegyensúlyi törvény 69
folyamatok összehasonlítása Galilei-féle sebességtranszformáció
406, 410 67, 68
— reális, spontán folyamatok 356, Galilei-transzformáció 67
406, 411 galvánelemek 550
— — folyamatok egyirányúsága — forrásfeszültsége 551
406, 411 — kapocsfeszültsége 551
— reverzibilis 358 gázállandó, egyetemes 240
— valódi folyamatok iránya szabad- gázok 310
entalpia függvénnyel 440 — energianívórendszere 310
— adiabatikus kváziegyensúlyi 398 gázrendszerek 312
— — ideális gázra 398 — rezgési energia nívói 312
fordulatszám 54 gerjesztési törvény 578, 585, 619
forgási energia 21 — anyagi közegben 578
forgó mozgás 152 — differenciális alakja
— pillanatnyi forgástengely 152 585
forgatónyomaték 33, 145, 146, 574 — inhomogén permeabilitású
— erő forgatónyomatéka 33 közegben 619
— áramkeretre ható, B mágneses Gibbs egyenlet 385
térben 574 — egyensúlyi 385
fotoelektromos effektus 22 Gibbs—Duhem reláció 396
foton 22, 25, 683, 697 Gibbs-féle fázistörvény 401, 403
— impulzusa 24, 697 gömbkondenzátor 520
— energiája 22, 683 — kapacitása 520
földelés 515 görbületi sugár 47
Frank-Hertz kísérlet 865, 866 gördülés 152
— értelmezés Bohr-féle frekvencia- gravitációs állandó 104
feltétellel 866 — egysége 104
Forrás: http://www.doksi.hu
1012
— komplex forgó vektor
— Föld gravitációs terében 186 hozzárendelés 707
gravitációs térerősség 127 harmonikus rezgőmozgás 687, 691,
— egysége 127 698
— törvény 104 — csillapítatlan 687
gyorsulás 45 — — dinamikája 691
— átlagos gyorsulás 45 — — tárolt energia 698
— pillanatnyi gyorsulás 45 harmonikus síkhullám 739, 741,
gyorsulás általános kifejezése 46 742, 743, 744
gyorsuló vonatkoztatási rendszerek — azonos fázisú pontok 742
109 — fázisa 739
— centrifugális erő 109 — fázissebessége 743
— Coriolis-erő 109 — függvénye 739
— D'Alembert erő 109 — mint közelítés 744
— Euler-erő 109 — teljes fázisa 742
— mozgásegyenlet 109 — terjedési irány 741
— tehetetlenségi erők 109 — terjedési iránya 741
harmonikus síkhullámok 745, 746
H — komplex alakjának
— — integrálása 745
Hall-effektus 623 — — differenciálása 745
— töltéshordozók előjele és — — Laplace-operátor 746
minősége 624 harmonikus rezgőmozgás 57, 191,
Hall-együttható 625, 626 726, 728, 730, 731,
— előjele 625 — csillapítatlan 57
— mért értékei 626 — csillapított 726
Hall-feszültség 624, 625 — — mozgásegyenlet
— előjele 625 csillapítóerővel 726
Hall-szonda 626 — — csillapított saját körfrekvencia
Hall-térerősség 624 728
harmadfajú perpetum mobile — — jósági tényező 728
lehetetlensége 309 — gerjesztett 730
harmonikus gömbhullám 744 — kényszerrezgések 730
— csillapítatlan gömbhullám 744 — —saját frekvenciája 731
— síkhullám, mint közelítés 744 — harmonikus rezgőmozgást végző
harmonikus oszcillátor 726, 727, tömegpont 191
728, — potenciáldiagramja 191
— csillapított, lineáris 726, 727 harmonikusan váltakozó áramok
— — csillapítási együttható 727 673
— — csillapítóerő 726 háromdimenziós potenciáldoboz
— — csillapított saját körfrekvencia 938
728 — megoldása 938
— — logaritmikus dekrementum határozatlansági reláció 922, 923
728 — kommutátorok 922
Forrás: http://www.doksi.hu
1013
419 — Fahrenheit-skála 239
hatáskeresztmetszet 252 – 257 — fogalma 239
— differenciális 256 — mérési utasítása 239
— —, energia szerinti 256 — Réaumur-skála 239
— gázkinetikai 253 — termodinamikai (abszolút)
— integrális 256 hőmérséklet 240
hatásos teljesítmény 677, 678, 680, hőmérsékleti sugárzás 844, 845,
— egysége 680 846, 851, 853
— harmonikusan változó áramé 677 — energiakvantumok 851, 853
— ideális ellenálláson 678 — spektrális eloszlás 844, 845
— ideális kondenzátoron 678 — — Planck értelmezése 846
— ideális tekercsen 678 hőmérsékleti sugárzás energiája
Heisenberg-féle határozatlansági 851, 853
reláció 925 — kifejezése 853
Heisenberg-féle felcserélési reláció — Planck-féle sugárzási törvény
923 853
hidrogén atom 863, 864, 865 hőmérséklet-kiegyenlítődés 843
— energiaszintjei 865 — sugárzás útján 843
— vonalas színképe 865 hőmennyiség 409, 410
— — Bohr-feltételek 864 — redukált 409, 410
— vonalas színképe 863 hősugárzás 271
hosszkontrakció 85 hőtartály 373, 419
hőátadás 272 hőtartályok 10
hőátadási tényező 272 hővezetés 270
hőcsere 314, 372, 390, 406, 411 — gázokban 270
— értelmezése az I. főtételben 390 — hővezetési együttható 270
— előjel megállapodás 372 — hővezetési törvény 270
— — reális és kváziegyensúlyi — — Fourier 270
folyamatoknál 406 hullámcsomag 801, 802, 883
— reális hőcsere irreverzibilitása — lokalizált elektron 883
411 — mikrorészecske formális
— statisztikus fizikai kifejezése 314 összerendelése 801, 802
hőerőgépek 423 — — hullám leírásban 802
— ideális hatásfok 423 — — részecske leírásban 801
hőközlés 35, 198, 385, hullámcsoport 773, 785, 787, 792,
— termodinamikai rendszer esetén 793, 795, 796, 797, 800, 801,
385 878
hőközlési folyamat 372 — alakja 797
— termodinamikai folyamatban 373 — w(k) sorbafejtése 785
hőmérő 240 — amplitúdómodulált síkhullám 793
— ideális gázhőmérő 240 — burkoló görbe 793, 795
hőmérséklet 239, 240, 246, 247 — csoportsebesség 792, 795
— abszolút hőmérséklet 239 — csoport és ffázissebesség
— — mikrofizikai értelmezése 246 kapcsolata 773
Forrás: http://www.doksi.hu
1014
— matematikai leírás a w(k)
sorfejtés lineáris tagjaival 792 I
— szétfolyása 796
— tulajdonságai 792 időaxióma 4
— vivőhullám 793 időállandó 562
hullámegyenlet 746, 747, 748, 753, időbeli átlag 17
772, 773, 774, 775 — időben állandó átlagértéke 17
— általános levezetése 747 idődilatáció 81, 82
— háromdimenziós alakja 746 időközök 81
— homogén hullámegyenlet 772, időskála 82
774 — nem abszolút volta 82
— — csillapodó sikhullám egyenlet időszerű intervallum 78, 79
775 ideális (egyatomos) gázok 338
— — komplex dielektromos — elegyedési entrópiája 338
permittivitás 773 ideális gáz 241, 347, 369, 370, 371,
— — komplex hullámszámvektor 383, 397, 398, 406
774 — állapotegyenlete 241, 369, 371
— — komplex törésmutató 774 — állapotváltozás 370
— egydimenziós 746, 748 —adiabatikus kváziegyensúlyi 398
hullámfelület 742 —adiabatikus munkája 398
hullámfüggvény 884, 890, 898, — belső energiája 370
— elektroné 898 — Bose—Einstein statisztika 347
— — alapállapoti, radiális rész 898 — ideális gáztörvény 241
— meghatározása Schrödinger- — irreverzibilis kiterjedése
egyenletből 890 vákuumba 383
— sematikus hullámfüggvény — kváziegyensúlyi állapotváltozásai
alakok 884 397
hullámmechanika 24 — kváziegyensúlyi izoterm
hullámok elhajlása, a fénydiffrakció állapotváltozása 397
alapegyenletei 821 — izoterm hőcseréje 406
hullámmozgás leírásának — térfogati munkája 406
alapfogalmai 736 ikerparadoxon 83
— deformációmentes haladás 737 impulzus 30, 90, 92,
— eltolási argumentum 738 — relativisztikus 92
hullámok szuperpoziciója, impulzusmegmaradás 30, 90, 92,
hullámcsoport és csoport 218
sebesség 784 — relativisztikus impulzusra 92, 218
— hullámcsomag 784 impulzusmegmaradás törvénye 90,
— hullámcsoport 784 143
Hund-szabály 607 — tömegpontrendszeré 143
— szilárdtestek mágneses tulajdon- — tömegpontrendszerre 91
ságai 607 impedancia 676
Huygens 31, 91 — ohmos ellenállás 676
— ütközési kísérletek 31 impulzusmomentum 141, 863, 864,
Forrás: http://www.doksi.hu
1015
— sajátértékkészlete 928 — két rés kísérlet (ld. még
impulzusmomentum komponens elhajlás) 813
926, 927 — koherencia
— operátora 926 — — fogalma 808
— sajátértékegyenlete 927 — — Newton gyűrűk 809
— z komponens sajátfüggvénye 927 — koherens hullámok 808
impulzusmomentum kvantáltsága — koherens pontforrások 808
867 — koherens hullámok létrehozása
— Zeeman-féle vonalfelhasadás 813, 815, 816
867 — — Fresner-féle kettős tükör 813
impulzusmomentum 144, 145 — — Lloyd-féle tükör 813
impulzusmomentum megmaradás — — Yung-féle kétrészes
33 interferométer 813
impulzusmomentum tétel 141, 143, — — Michelson inter
144, 146 ferométerrel 815, 816
— tömegponté 144, 146 intervallum négyzet invarianciája 80
— tömegpontrendszeré 141, 143, izobár 370
146 izosztéra 370
impulzusmomentum–megmaradási izoterma 370
tétel 143, 144, 147 izoterma egyenlete 397, 398
— tömegpontrendszeré 143, 147
— tömegponté 144, 147 J
impulzustétel 96, 141, 142
— tömegponté 96 jósági tényező 728
— tömegpontrendszerre 141, 142 — rezgő rendszer tényezője 728
impulzusváltozás sebessége 95 Joule-hő 555
— erő 95 Joule-törvény 554
— kölcsönhatás 95 — integrális alakja 555
impulzusvektorok 148
— összegzése 148 K
indukció 635
— mozgó vezető 635 Kelvin hőmérséklet 436
induktiv csatolás 641 Kelvin tétele 436
induktivitás 640, 645 Kepler 148
inerciarendszer 65, 66, 115 — második törvénye 148
— definíciója 65 keringési idő 54
— homogén gravitációs térben kémiai affinitás 453
szabadon eső vonatkoztatási kémiai potenciál 20, 366, 394, 442
rendszer 115 — definíciója 366, 394, 442
— tulajdonságai 66 — gradiens 366
intenzív állapotjelzők 20, 365 kémiai reakció 451, 453, 455
interferencia 805, 807, 808, 809, — egyensúlyra 451
812, 813, 815, 816 — egyensúlyi feltételei 453
— útkülönbségi interferencia — egyensúlyi állandója 455
Forrás: http://www.doksi.hu
1016
kétréses elhajlási kísérlet 880
— sémaelektronnal 880 — definíciója 170, 175
kinematikai feladatok 58 — fogalma 175
kinetikus energia 170, 171, 172, — tulajdonságai 178, 179
200, 202 — kozmikus sebess;g 116
— egysége 172 kölcsönhatás 94
— relativisztikus kifejezése 202 — kontakt 94
kinetikus gázelmélet 234, 235, 236 kölcsönhatási valódi erő 100
243 kölcsönös indukció 640
— alapfeltevései 235, 243 — együtthatója 641
— átlag értékek 234 körfolyamat 419, 424
— — kiszámitása 236 — kváziegyensúlyi körfolyamatok
— statisztikus leirása 234 felbontása infinitezimális
Kirchoff-törvény 844 Carnot-ciklusokra 424
— emisszió és abszorpcióképesség — termikus hatásfoka 419
két testre 844 körmozgás 52, 63
klasszikus (newtoni– ill. maxwelli–) — általános 52
fizika 23 — egyenletes 52, 63
koercitiv erő 610 — egyenletesen gyorsuló 52
kollektív mágneses jelenségek 608 körszivattyú 426
— értük felelős kölcsönhatás 608 kötési energia 197, 198, 199
komplex anyagjellemzők 773 — kémiai 198
komplex impedancia 674, 675, 679 kötött állapot 197
— veszteséges kondenzátoron 679 közegellenállási törvény 125
— veszteségmentes kondenzátoré közelhatás 128
674 kvantált értékkészlet 22
— veszteségmentes tekercsé 675 kvantált fizikai mennyiségek 908,
komplex szám 706 910
— definíciója 707 — leírása operátorokkal 908
— hatványai 707 —operátorokkal való műveletek
Kirchhoff törvények értrelmezése 910
— I. törvény 556 kvantumfizika 23
— II. törvény (hurok törvény) 556 kvantummechanika 23
kondenzátor 537, 538, 542, 560 kvantummechanika alapjai 841
— energiája 538 kvantummechanikai állapot leírás
— jellemzőinek kiszámítása 542 888
— kisütése 560 kvantummechanikai állapot-
— töltése 560 egyenlet 888, 889, 891, 892, 914
kondenzátor kapacitása 514, 516 — mint axióma 888
— dielektrikummal töltött 516 — időfüggő Schrödinger egyenlet
— vákuumban 516 888, 889
komponens 363 — időfüggetlen Schrödinger
— rendszeré 363 egyenlet 891, 892
kompresszió 376 — — egydimenziós 892
Forrás: http://www.doksi.hu
1017
kvantummechanikai rendszerek 21 Lorentz-transzformáció 75
kvantumstatisztikák 340
kvantumszámok 606, 868, 869, 949 M
950,
— mágneses momentum kvantum- mágneses alapjelenségek és
száma 868 alapkisérletek, az áram
— elektron mellékkvantumszáma mágneses tere 563
606 — levonható következtetések 563
— hidrogén atomé 869, 950 mágneses anyagok
— — Bohr-féle 869 csoportosítása 601, 603
— spin kvantumszáma 606 — diamágneses anyagok 601
— összefoglalás 949, 950 — paramágneses anyagok 601, 603
kváziegyensúlyi állapotváltozás 397 mágneses anyagok mikrofizikai
— ideális gázra 397 jellemzése 601, 602
kváziegyensúlyi folyamatok 373 — diamágnesség 602
kváziegyensúlyi hőcsere 375 — paramágnesség 602
kváziegyensúlyi térfogati munka 374 mágneses árnyékolás 618
mágneses dipólus 564, 593, 597
L — potenciális energiája 593
— dipol-dipol kölcsönhatás 597
látens hő 389, 450 mágneses dipólusmomentum 577
Lagrange multiplikátor 295 mágneses erőtér 564, 567
— meghatározása 295 — erővonalképe 564
Laplace-operátor 746 — mágnesek és áramok mágneses
lebegés 714 erőterének megfeleltetése 567
Le Chatelier elv 37 mágneses hiszterézis 610
Lenz törvény 37, 630 mágneses indukció 569
lineáris harmonikus oszillátor 941, — fluxusa 583
942, 943 mágneses indukcióvektor 569, 586
— energiája 941 — egysége 569
— — kvantummechanikai tárgyalás — zárt görbére vett integrálja 584,
942 585
— energiaszintjei 942 mágneses induktivítás számítása
— alapállapoti energiája 942 646
— energiájának kvantummechanikai mágneses közeg (inhomogén) 614
kifejezése 943 mágneses megosztás 563
lineáris rendszer 26 mágneses momentum 574, 576,
— szuperpozíció 27 577, 606, 607, 927, 928
lineáris rendszerek 26 — áramkereté 574
— gerjesztés 26 — definíciója 576
— válasz 26 — elektroné 927, 928
lokalizált elektron 883 — elektronspinjéhez tartozó 606
— hullámcsomag 883 — komponense 607
Lorenz-féle erőtörvény, a mágnestér — kvantummechanikai kifejezése
Forrás: http://www.doksi.hu
1018
— Bohr-féle képlete 605 Maxwell 234
— Bohr magneton 605 — kinetikus gázelmélet 234
— klasszikus képlete 605 Maxwell—Boltzmann-eloszlás 289,
mágneses permeabilitás 597 290, 294, 297, 300, 301, 343
mágneses szuszceptibilitás 596 — degenerált esetre 343
mágneses tér 567, 568, 572, 579, — mint az egyensúlyi állapot
582, 589, 595 jellemzője 290, 300, 301
— hosszú egyenes vezetőé 597 — Maxwell-Boltzmann eloszlástól
— köráramé 567, 568 eltérő eloszlások
— árammal átjárt egyenes vezetőé valószínűsége 301
568 — rendszer egyensúlyi állapotában
— erőhatása árammal átjárt 301
vezetőre 572 — reprezentatív volta 301
— leirása mágneses tulajdonságú Maxwell—Boltzmann határeset 290
közegben 595 Maxwell—Boltzmann sebesség-
— örvényes erőterek 568 eloszlás 314, 317, 324,
mágneses térerősség 582, 598 — sebesség abszolút értékétől
— egysége 582 függő 324
— kapcsolata a mágneses — sebesség irányától (is) függő
indukcióval 582 — — ideális gázban 314
mágneses térjellemzők 616, 617, — — valószínűségi sűrűség–
618 függvény 317
— anyagi közegben 616 — sebesség abszolút értékétő
— határfeltételi egyenletei 617, 618 függő 324
— törési törvényei 517 — — valószínűségi sűrűség–
mágnesezési görbe 610 függvény 324
— ferromágneses anyagokra 610 Maxwell-egyenletek teljes rendszere
mágnesezettség 596 666, 681
— arányossági tényező — speciális esetben 666
(szuszceptibilitás) 596 Maxwell-egyenletek 485, 492, 526,
— egysége 596 583, 585, 586, 627, 633, 667, 671
mágnesség mikrofizikai elméletének — I. egyenlet integrális alakja
alapjai 605 667, 671
makroállapot 18, 279, 280, 281, 283 — — stacionárius áramokra érvé -
— egyensúlyi makroállapotok 18 nyes differenciális alakja 586
— fogalma 18, 279 — — stacionárius áramokra érvé-
— makroállapotot megvalósító nyes integrális alakja 585
mikroállapotok száma 18, 280, — II. egyenlet 492, 627, 633
281 — — differenciális alakja 633
— nem egyensúlyi makroállapotok — — integrális alakja 633
18 — — elektrosztatikára, és vákuumra
— termodinamikai valószínűsége érvényes alakja 492
281, 283 — III. egyenlet
makroparaméterek 277 — — differenciális alakja 583
Forrás: http://www.doksi.hu
1019
sztatikára és vákuum közegre — félklasszikus modellje 41
felírt alakja 485 — klasszikus paraméterek 25
mechanika 40 — észlelhetősége 886
— feladata 41 — összenergiája 882
mechanikai energia megmaradása — — hullámleírásban 882
699 — hullámsajátságai 886
— harmonikus oszcillátoré 699 — kötött állapotú 900
mechanikai energiamegmaradás — szabad állapotú 900
törvénye 188 — fogalma 887
mechanikai szabadsági fok 14 mikrorészecske állapot 883, 885
meddő teljesítmény 680 — hozzá rendelt hullámfüggvény
— egysége 680 883
megmaradási törvények 29 — — legegyszerűbb alakja 885
megtalálási valószínűség 896 mikrorészecske sebessége 795
— elektroné 896 — a hozzá rendelt hullám csoport-
merev testek kinematikai és dina- sebessége 795
mikai leírása 151, 152, 153, 156, mikrorészecskék 21, 23, 340, 876,
157, 161, 162, 882
— egyensúlya 156 — diszperziós relációja 882
— — közömbös egyensúlyi helyzet — hullámsajátsága 876
157 — megkülönböztethetetlensége 340
— — instabil egyensúlyi helyzet 157 Millikan-kísérlet 467
— — stabil egyensúlyi helyzet 157 — állapotfüggvénye 25
— forgása 152 — elemi töltés meghatározása 467
— — szabad tengely 161 — félklasszikus modellje 41
— kinematikai leírása 151 — klasszikus paraméterek 25
— mozgásának dinamikai leírása módussűrűség 847
153 — meghatározása 847
— mozgásegyenlete 153 moláris elegyedési entrópia
— — tehetetlenségi nyomatékkal 337, 340
153 moláris hőkapacitás 330, 331, 332,
— tehetetlenségi nyomatéka 153, 333
157 — elméleti és kísérleti értékek egy-
— — fő tehetetlenségi nyomatékok ,két- és háromatomos
162 gázmolekulákra 330
— — fő tehetetlenségi tengelyek — gázoké, ekvipartíció tételből
162 számolva 331
merev-golyó modell 253 — kvantumeffektusok figyelembe–
mérlegegyenlet 35 vétele 332
— differenciális 36 — szilárdtesteké 332
— integrális 36 — — Einstein féle közelítés 333
mikroállapot 18, 229, 280, 282 moláris mennyiségek 364
— fogalma 18, 280 moláris térfogat 238
— száma 282 moláris tömeg 237
Forrás: http://www.doksi.hu
1020
— ütközési hatáskeresztmetszet
253, 255 — — csúszási, surlódási erő esetén
— — differenciális 256 139
— — integrális 256 — — gravitációs erő esetén 137
— — teljes 256 — — rugalmas erő esetén 137
— ütközési szám 253 — erő munkája 135
mól 6 — fogalma 135
mólpolarizáció 535, 536 — kémiai 387
— elektronjáruléka 536 — relativisztikus kifejezése 200
— ionos járuléka 536 — szabadenergiával 445
— járulékai vízre 536 — szabadentalpiával 445
— mértékegysége 536 — térfogati 138, 398, 401
— orientációs járuléka 536 — — adiabatikus 398
mólszám 237 — — kváziegyensúlyi 401
móltérfogat 238 — térfogati munka 138
móltört 238 — — izoterm 398
momentumok, nyomatékok 145 munkatétel 172, 173
— vonatkoztatási pont 145 munkavégzés 35, 372, 385
— — megválasztása 145 — előjelmegállapodás 372
mozgásállapot 89 — termodinamikai rendszer esetén
mozgásegyenlet 97, 98, 691, 692, 385
732 munkavégző képesség 33
— csillapítatlan harmonikus — testeké 33
rezgőmozgásé 691 műszaki fizika alapjai 1
— — megoldásai 691, 692
— és az erőtörvények 98 N
— kényszerrezgésé 732
— — általános megoldása 732 négyesvektor 78, 79
— Newtoni 97 nem konzervatív erőtér 196
— relativisztikus 97 — definíciója 196
— — általános esetben 691 nemegyensúlyi folyamatok 301
mozgásegyenletek 157, 158 — egyirányúsága 304
— merev testeké 158 — irreverzibilitása 304
— — tehetetlenségi nyomatékkal Nernst-féle hőtétel 308
158 Neuman törvény 637
mozgásmennyiség 30, 90 Newton axiómák 90, 94, 96, 97, 98,
mozgékonyság 259 99, 100,
munka és teljesítmény 131 — I. axióma 66, 90
munka 131, 132, 135, 136, 137, — II. axióma 94, 96, 97, 99, 100
138, 200, 387, 398, 401, — — relativisztikus alakja 97
445, 554, — — több erő együttes és egyidejű
— anyagátviteli 387 hatása esetére 99, 100
— belső energiával 445 — II., IV. egyesített axióma 100
— definíciója 131 — III. axióma. 98
Forrás: http://www.doksi.hu
1021
leírása 438 — megfeleltetése adott fizikai
— egyensúlyi feltétele 438 mennyiségekkel 917
— spontán folyamatok 438 — nabla 911
nyomás 138, 243, 244, 245, 443, — vektoroperátorok 911
— egyensúlyi nyomás termo– ortogonalitás 905
dinamikai kifejezése 443 — függvényeké 905
— időfüggetlen átlagos értéke 245 oxidációs reakció 458
— mikrofizikai kifejezése 243, 244 — egyensúlya 451
nyomástartályok 419 önindukció 640
nyomatékvektorok 149 önindukció mentes tekercs 647
— összegzése 149 önindukciós együttható 641, 644,
nyugalmi energia 203 645
— rendszeré 204 — egysége 641
— — járulékai 204 önindukciós tekercs 644
nyugalmi tömeg 203 összefoglalás 925, 949, 950
— felcserélési relációk 925
O, Ö — határozatlansági relációk 925
— hidrogénatom kvantumszámai
Ohm-törvény 258, 552, 556, 677 949, 950
— általánosított, differenciális 556 — kvantumszámok 949
— differenciális 252, 258, összefoglaló 960
— váltakozó áramok esetére — Schrödinger egyenlet különböző
általánosított alakja 677 formái 960
operátor 910, 917 összefoglaló táblázatok 58, 169,
— impulzusmomentum operátora 231
917 — egyenesvonalú- és a körmoz
— operátorokkal való műveletek gásra vonatkozó kinematikai
910 összefüggésekre 58
— sajátértéke 910 — fontos mechanikai törvények 231
— sajátértékegyenletből 910 — merev test haladó- forgó
— sajátfüggvény rendszere 910 mozgására vonatkozó
— sajátfüggvényei 910 mennyiségek megfeleltetése 169
operátorok 908, 911, 912, 913, 914, örökmozgó 386, 436
915, 916, 917, 922, — első fajtájú 386
— differenciáloperátorok 915, 916 — második fajtájú 436
— diszkrét (kvantált) saját-
értékkel 912 P
— elemi definíciója 908
— energia operátor (Hamilton- pálya 41
operátor) 916 parciális differenciálhányados 397
— — sajátérték készlete 916 perdület 141
— energia operátora 916 perdület megmaradási tétel 144
— folytonos értékkészlettel 914 perdülettétel 144
— hermitikus operátorok 914 permeabilitás relativ 646
Forrás: http://www.doksi.hu
1022
— — alapharmonikus 718, 720 — mágneses dipólusra 593
— — felharmonikus 718 — teljes tömegpontrendszeré 176
— — felírása Fourier-sorral 718, — vonatkoztatási ponté 181
719 potenciális energia diagramok (ld.:
— — Fourier-transzformáció 722 potenciál-diagramok) 188, 190,
— — vonalas spektrum 722 193, 195
periodusos rendszer 953 potenciáldoboz 935, 938
— felépítése 953 — egydimenziós 935
permeabilitás (relativ) 646 — háromdimenziós 938
— effektiv értéke 646 potenciálkád-modell 931, 932
pillanatnyi teljesítmény 677 — egydimenziós 931
— harmonikusan váltakozó áramé — fémeké 932
677 pozitron annihiláció 31
Planck-állandó 22
Planck-féle posztulátum 307 R
Planck tétele 437
Poisson-féle szám 124 racionális aktivitási koefficiens 455
polarizációs alapmechanizmusok rácsrezgések 861
530 — teljes energiája 861
— elektronpolarizáció 530 — hozzárendelt oszcillátorok 861
— indukált polarizáció 530 reális folyamatok 439
— ionpolarizáció 530 — rendszeren belül fellépő
— orientációs polarizáció 530 veszteségek 439
potenciál 185, 187 reális gázok 371, 372
— definíciója 185 — állapotegyenlete 371
potenciáldiagram 188, 191, 196 — — van der Waals állandók 371,
— harmonikus rezgőmozgást végző 372
tömegponté 191 reakció egyensúlyi állandója 455
— kötött elektronállapoté 196 reakcióegyenletek 451
— — hidrogénatomban 196 reakciókoordináta 452
potenciáldoboz 936 reakciósebesség 451, 452
— elektron energiaszintjei 936 redukált hőmennyiség 409, 424, 425
potenciálgát 954 — összege kváziegyensúlyi
— elektron áthaladása potenciál- körfolyamatra 424, 425
gáton 954 reguláris függvények 900, 901, 902
— alagúteffektus 954 — matematikai sajátságai 901
potenciális energia 38, 176, 176, — Schrödinger-egyenlet fizikailag
177, 181, 183, 185, értelmes megoldásai 902
494, 495, 593, relatív atomtömeg 238
— egysége 176 relatív permittivitás 516, 517, 526
— előjele 177 — elektromos szuszceptibilitás 526
— elve 38 — néhány anyagra 517
— elektrosztatikus erőtérben 185, relativisztikus tömeg 94
494 relaxációs idő 259
Forrás: http://www.doksi.hu
1023
— csillapított 726
— erősen csillapított 730 rugalmas feszültség 124
— — aperiodikus 729 rugalmas hullám kialakulása 749,
— frekvenciája 691 752, 753, 756, 757
— periodúsideje 691 — végén rögzitett feszített huron
— rugóállandója 691 terjedő hullám 749
rezgések 705, 706, 707, 708, 722, — nyomáshullámok
723, 725 gázoszlopban 752
— azonos frekvenciájú, merőleges — — kompresszió modulus 752
rezgések 723 — hanghullám keltése 753
— különböző frekvenciájú — — hulámegyenlet 756
merőleges rezgések — — hangsebesség 757
összegzése 725 rugalmassági állandók 124
— — Lissajous-görbék 725 — Young modulus 124
— összetett rezgések 705 RL áramkörök 648
— — rezgések összetevése
komplex számok S, SZ
alkalmazásával 708
— — rezgések összetevése sajátérték egyenlet 893, 928
egymásra merőleges — energiáé 893
harmonikus 722 — — impulzusmomentum kompo-
— — rezgések összetevése nense 928
azonos irányú, egyforma sajátfüggvények 914, 915
frekvenciájú 706 — ortogonális 914
— — — komplex vektor (fazor) 707 — ortonormáltsági feltétel 915
rezgési energianívók 314 sajátfüggvény rendszer 910
— szilárdtestekre 314 sajátidő 81
rezgőkör 702 sajáttávolság 81
— párhuzamos LC kör 702 Schrödinger-egyenlet 25, 891, 892,
rezgőmozgás 687, 688, 689, 691, 893, 900, 901
711 — egydimenziós független 892
— harmonikus 687, 691 — fizikailag értelmes megoldásai
— kezdeti feltétele 687 25, 891, 893, 900, 901
— rezgőmozgást végző tömegpont — időfüggő 893
gyorsulása 688, 689 — — megoldásai 893
— rezgőmozgást végző tömegpont — időfüggetlen (stacionárius) 891
sebessége 688, 689 — reguláris függvények 900, 901
— spektruma 711 — stacionárius megoldása 25
— — fogalma 711 Schrödinger sajátértékegyenlet 901,
— — típusok 711 929, 930, 935, 944
rezonancia 730, 735, 736 — megoldása 929, 935, 944
— rezonancia görbe 735 — — szabad részecskére 929
— rezonancia-körfrekvencia 735 — — egydimenziós potenciál
— rezonancia katasztrófa 735 dobozra 935
Forrás: http://www.doksi.hu
1024
— — molekulák átlagos sebessége stacionárius áramok mágneses tere,
248 mágnesestér erőhatása
— pillanatnyi 43, 44 vezetőkre 545
— tömegközépponté 90 — áramkörökben 545
sebesség általános kifejezése statisztikus fizika 22, 277, 278
(intercia-rendszerben) 50 — alapjai 277
sebességek transzformációja 106 — egyensúlyi állapot 277
sebesség cella 314 — klasszikus 278
sebességtér 314 — kvantumstatisztika 278
síkhullám 775 — tárgya 22, 278
— csillapodó síkhullám egyenlete statisztikus módszerek 234
775 Steiner-tétel 162, 163
— harmonikus síkhullám 739, 742 Stern-Gerlach kisérlet 928
— — sík vektoregyenlete 742 Stirling-formula 284
— — terjedési sebessége 742 sugárzási tér 846, 851
síkkondenzátor 487, 514, 515, 516, — egy módusra eső átlagos energia
518, 543 kiszámítása 851
— inhomogén 543 — energiakvantumok 6851
— kapacitása vákuumban 515, 516 sugárzási törvény 849, 853
— kapacitása dielektrikumban 516, — Planck-féle 853
518 — Rayleigh—Jeans-féle 849
— térerőssége 487, 516 súly 106, 115
síkmozgás 152 súlyerő 115
simulókör 46 súlytalanság 106, 115
simulósík 46 súrlódás 34
SI–Systeme International d'Unités 1,3 surlódási erő 125
— alapmennyíségei 4 — csűszási 125
skaláris szorzat 904 — tapadási 125
— reguláris függvényeké 904 szabad részecske energiája 801
speciális relativitáselmélet 72 — részecske leírásban 801
— fénysebesség invarianciája 72 szabad részecskére a teljes energia
spektrumvonalak 867, 868 930, 805
— mágneses térben 868 — hullámleírásban 805
speciális relativitáselmélet 72, 73, szabad részecske impulzusa 930
78, 79 szabad tengely 164
— intervallum 79 — kétatomos molekuláé 164
— intervallum négyzet invarianciája szabad tengely (ld. merev testek)
79 161
— négyesvektor 79 szabadenergia 444
— posztulátumai 79 — Helmholtz-féle 444
— sajátidő 78 szabadentalpia 440, 441, 443, 447
— sajáttávolság 78 — definíciója 440
spontán folyamatok 302, 303, 304 — elegyedési 447
— egyirányúsága, irreverzibilitása — moláris 443
Forrás: http://www.doksi.hu
1025
teljes energia relativisztikus
— merev testeké 151 kifejezése 202
— molekuláris szabadsági fok 328 teljes impulzusmomentum 944
— statisztikus (molekuláris) 20, 328 — atombeli elektroné 950
— termodinamikai 401, 402 teljesítmény 131, 135
szigetelés 367 — átlagos 135
— alrendszerek közötti szigetelés — pillanatnyi 135
367 területi sebesség 148
szilárdtestek 232, 312, 329, 330, — impulzusmegmaradási tétel 148
333, 334, 860, 861 természeti állandó 72
— Dulong-Petit szabály 860 termikus energia 198, 248
— fajlagos- és moláris hőkapacitá- — járulékai 198
sának kísérleti és elmélet termikus sebesség 248
értékei 232, 329, 330 termodinamika 18, 307, 356, 358,
— konfigurációs entrópia 334 360, 361, 359, 365, 368, 369,
— — kapcsolata a vakancia 385, 386, 388, 406, 411, 413,
koncentrációval 334 419, 436,
— moláris hőkapacitása 860 — állapottér 361
— moláris hőkapacitása, Einstein- — egyensúlyi feltételek 368
féle közelítés 333, 860 — — természetes egyensúlyi
— rácsrezgések 861 feltételek 368
— rezgési energianívói 312 — feladata 359
szolenoid 590, 592 — I. főtétel 385, 386, 388,
— mágneses erőterének iránya 592 — I. főtétel integrális alakja 385
— mágneses tere 590 — I. főtétel leírása az entalpiával
szórás, szóródás 208 388
szögelfordulás vektor 48 — — nyitott folyamatok speciális
szöggyorsulás 47, 153 esetére 386
— forgási 153 — — körfolyamatra 386
szöggyorsulásvektor 49 — II. főtétele 406
szögsebesség 45, 47 — — kvantitativ alakja 411, 413
szögsebességvektor 49 — — műszaki megfogalmzása 419
szuperponált állapot 742, 747 — — tapasztalatokon nyugvó
— előállítása 747 megfogalmazása 436
— szuperpozició 472 — III. főtétele 307
— irreverzibilis termodinamika 358
T — klasszikus termodinamika tárgya
356
tg d 777 — módszerei 360
— mérése (ld. veszteségi tényező) — műszaki 356, 359
777 — nulladik főtétel 365, 369
távolhatás 128 — reális (valódi) folyamatok 356
tehetetlenségi erők 106 — rendszer állapota 361
tehetetlenségi nyomaték 153, 157, — — egyensúlyi állapot 361
Forrás: http://www.doksi.hu
1026
— állapotfüggvények integrális statisztika 298
alakja 394 — entrópia kapcsolata 305
— állapotjelzők 361 — rendszer egyensúlyi állapotában
— — extenzív 363 301
— — intenzív 362 — változása spontán folyamatoknál
— állapotváltozás 321 303
— egyszerű termodinamikai testek belső szerkezete 15
rendszer (ETR) 363, 364 térbeli eloszlás 279, 280., 281, 287,
— erő 357 288,
— f'ázis 19 — összes mikroállapotok száma
— fázisátalakulások 365 281
— függvényeknek 19, 378 — adott makroállapothoz tartozó
— — differenciálja 378 mikroállapotok száma 280, 281
— heterogén rendszer 365 — betöltési számai 279
— homogén rendszerek 363 — közel egyenletes eloszlások
— folyamat 19, 20, mikroállapotainak száma
— — egyensúly beállító folyamatok 287, 288
20 — makroállapot definíciója 279
— — útja, állapottérbeli 20 — makroeloszlása 279
— — állapotváltozás 19 — megkülönböztethető részecskék
— folyamatok iránya 20 térbeli eloszlása 279
— spontán folyamatok 20 — mellékfeltételei 279
— szabadsági fok 19 — mikroállapot definíciója 280
termodinamikai hőmérséklet 6, 393, térerősség 126
435, 438 térfogati munka 35, 374
— abszolút 435 — hasznos 422
termodinamikai hőmérsékletskála — kváziegyensúlyi 374
435 térjellemzők 56, 540, 543,
— abszolút 435 — fém-dielektrikum határfelületen
— — definiálása Carnot-ciklus 543
hatásfokával 435 — térgörbe 56
termodinamikai hőmérséklet 435 térszerű intervallum 81
— negatív abszolút 435, toroid 589
termodinamikai rendszerek állapo- — mágneses indukciója 589
tának, állapotváltozásának többelektronos rendszerek 951
jellemzése 361. 438 —Pauli-elv 951, 953
— leírása 361 — — elektronokra érvényes
— — nyílt rendszerek leírása 361, megfogalmazása 953
438 — — általános 953
termodinamikai szabadsági fok 401, töltésmegmaradás 546, 549, 550
402 — stacionárius eset 549
termodinamikai valószínűség 281 — töltésmegmaradást kifejező
291, 298, 301, 303, 305, 345, 347, kontinuitási egyenlet
— betöltésiszám sorozathoz tartozó differenciális alakja 549
Forrás: http://www.doksi.hu
1027
— rendszer tömege 203 transzportfolyamatok 256, 257
— — invarianciája 205 — egyensúly helyreállítására 257
tömeg-energia ekvivalencia 34, 200, — nem egyensúlyi rendszer 256
203, 205
tömegdefektus 199, 200, 206 U, Ü
tömegközéppont 90, 142
— tömegpont modell 142 útfüggvények 135, 372, 384
tömegpont és tömegpontrendszer — matematikai jellemzése 372
mechanikája 40 üregbe zárt sugárzás 847
tömegpont 147 — módusszáma 847
— impulzusmomentum tétel 147 ütközések 30, 32, 208, 210, 213,
tömegpont dinamikája 96, 106 216, 217, 226, 228, 244, 252,
tömegpont impulzusmomentuma — alapfogalmak 208
145 — impulzusdiagramja 244
tömegpont kinematikája 40 — molekuláris ütközések 252
tömegpontrendszer 40, 140, 141, — osztályozása 208
142, 143, 144, 146, 147, 176, — proton ütközése cseppfolyós
189, hidrogénben 32
— energia megmaradás törvénye — részecskeütközések 30
189 — rugalmas, relativisztikus 226
— impulzus tétel 141, 142 — tökéletesen rugalmas, nem
— impulzusmegmaradás törvénye relativisztikus 210
143, 147 — — egyenes 210
— impulzusmomentum tétele 146 — — ferde 213
— impulzusmomentum-megma — tökéletesen rugalmatlan,
radási tétele 144 relativisztikus 228
— impulzusmomentuma 146 — tökéletesen rugalmatlan nem
— impulzustétele 143 relativisztikus 216
— potenciális energiája 176 — valódi ütközések 217
— tömegközéppont 142 ütközési hatáskeresztmetszet 253, 256
— tömegközéppont tétele 141, 142 — differenciális 256
— teljes impulzusa 143 — integrális 256
tömegpontrendszerek 140, 141 — teljes hatáskeresztmetszet 256
— kötött pontrendszerek 141 ütközési normális 209
— szabad pontrendszerek 141
tömegpontrendszerek dinamikája V
140
— belső erők 140 van der Waals állandók 372
— külső erők 140 vasmagos toroid 620
— tömegpontrendszerre ható teljes — mágneses tere 620
erő 140 vektortér 128
transzformátor 657, 658 veszteségi tényező 777
— menetfeszültsége 658 — tg d 777
Forrás: http://www.doksi.hu
1028
— töltés elhelyezkedése vezetőkön
478
virtuális munka 39
viszkozítás 237, 274
— gázoké 273
— mértékegysége 274
víz 360, 401
— fázisdiagramja 360, 401
vonalintegrál 133
vonatkoztatási rendszerek 65, 125,
151
—koordinátarendszerek 65
— négyzetes ellenállási
(közegellenállási) törvény 125
— belső geometriai kényszerfeltétel
151
867
zéruspontenergia 198
Forrás: http://www.doksi.hu
Példatár
Fizika Mérnököknek
I.-II.
Forrás: http://www.doksi.hu
PÉLDATÁR
Giber J. Sólyom A. és Kocsányi L.
Fizika mérnököknek I-II.
c. egyetemi tankönyvéhez
1999. ősz
Forrás: http://www.doksi.hu
jellemezhetjük. Adja meg a pont helyzetét a Descartes-féle derékszögű koordináta
rendszerben.
4.) Egy pontszerű test mozog az x tengelyen, úgy, hogy a helyét a következő
függvény adja meg: x=30+20t-15t2, ahol x méterben, t sec-ban adott.
a.) Adjuk meg a sebességét az idő függvényében!
b.) Adjuk meg a gyorsulását az idő függvényében!
c.) Adjuk meg a test kezdeti pozicióját és a kezdősebességét!
d.) Mekkora út megtétele után lesz a sebessége zérus?
5.) Valamely test a=8m/s2 gyorsulással egyenes vonalban mozog. Határozzuk meg
a test által megtett utat és a test sebességét, mint az idő függvényét, ha a t=0
időpillanatban a test helyét az xo=3m és sebességét a vo=4m/s adatok jellemzik! Hol
tartózkodik a test és mennyi a sebessége t=2s múlva?
6.) Egy 50cm magasságú, 5cm sugarú henger szimmetriatengelye körül percenként
90 fordulattal forgó mozgást végez. Határozzuk meg a palást egy pontja kerületi
sebességének nagyságát és irányát! (Vizsgáljuk meg a megoldást mindkét forgásirány
esetén!)
7.) Egy halász a csónakjával a folyón lefelé evez. Egy híd alatt áthaladva vízbe
esik a csáklyája, ezt azonban csak fél óra múlva veszi észre. Ekkor visszafordul, és a
hídtól 8km-rel lejjebb éri utól a csáklyát. Mekkora a folyó sebessége, ha a halász a
folyón felfelé és lefelé haladva egyformán evez?
a.) Mekkora hosszúságúnak méri a rakétát a K rendszerbeli megfigyelő?
b.) Mekkora sebességgel mozog a részecske a rakétában ülő megfigyelő szerint?
nyugalmi élettartama t=2.6.10-6s és közel fénysebességgel (v=0.99944.c) mozog.
Keletkezzen a müon pl. 23000m magasságban. Elérhetik-e a müonok a Föld felszínét?
a.) A 23km magasan keletkezett müonok hányad részét detektáljuk a Föld
felszínén?
b.) Hányad részüket detektálnánk, ha a relativitáselmélet nem lenne érvényes?
t
n –
(Használjuk fel az n = e %& bomlási törvényt!)
0
15.) Egy testre ható állandó F=400N erő és a test egyenesvonalú mozgásának iránya
o
60 -os szöget zár be egymással. Számítsuk ki az F erő munkáját 100m hosszú út alatt!
16.) Egy csónak állóvízben nyugalomban van. Tételezzük fel, hogy a csónak és a
víz között a súrlódás elhanyagolható, valamint a légellenállás is figyelmen kívül
hagyható. A csónakban lévő fiú átugrik a csónak egyik végéből a másikba, majd lassan
visszasétál az eredeti helyére. Mi történik a csónakkal?
17.) Egy 80 kg tömegű ember jégen állva eldob vizszintes irányban egy 0,2 kg
tömegű golyót. A golyó az embertől 20 m/s sebességgel távolodik. Mekkora lesz az
Forrás: http://www.doksi.hu
18.) Egy testre állandó nagyságú erő hat úgy, hogy a pályára az erő mindig
merőleges. Egy adott időpillanatban a test impulzusa 0.2kgm/s és 0.05s alatt az
impulzusvektor megváltozását 0.2kgm/s nagyságúnak találjuk. Mekkora az eredő erő
nagysága?
20.) Egy 200m/s sebességű rakéta a levegőben két részre robban. Az egyik rész
tömege m/4 a másiké 3m/4. Az m/4 tömegű rész sebessége 400m/s és iránya 60o-os
szöget zár be a rakéta eredeti sebességének irányával.
a.) Mekkora és milyen irányú a nagyobb tömegű rész sebessége a robbanás után?
b.) A rakéta mozgási energiájának hányszorosa szabadult fel a robbanáskor?
21.) Egy 70kg tömegű ember kezében 10kg tömegű teherrel a vízszintessel 45o-os
szöget bezáró irányban vo=7m/s kezdősebességgel felugrik. A pálya tetőpontján a
terhet vízszintes 8m/s relatív (hozzá képesti) sebességgel hátrafelé hajítja. Mennyivel
nagyobb távolságra ugrik ilyen módon?
gépkocsi. Az ütközés után befékezve együtt csúsztak úgy, hogy közös
tömegközéppontjuk 8,95m utat tett meg a két kocsi haladási irányához képest 45o
alatt. A kocsik tömege 2000kg ill. 1000kg. A súrlódási tényező a kocsi és az aszfalt
között 0,5.
a.) Mekkora volt a kocsik sebessége közvetlenül az ütközés előtt?
b.) Mekkora volt a deformációs munka?
24.) Egy egyenes mentén mozgó 10kg tömegű anyagi pontra F=(120t+40)N
időfüggő erő hat, ahol t az idő secundumokban. A t=0-ban az anyagi pont az xo=5m
helyen van és az erővel azonos irányú vo=6m/s a sebessége. Adjuk meg a sebességét
és a helyét az idő függvényében!
26.) Egy faltól 50cm-re lévő, a talajon fekvő egyenesen át különböző hajlásszögű
síkokat támasztunk a falnak. Súrlódás nélküli esetben mekkora szög mellett a
legrövidebb a lecsúszási ideje a lejtőre helyezett testnek?
27.) A Földtől milyen távol és milyen sebességgel kering az Egyenlítő síkjában az a
mesterséges hold, mely állandóan a Föld ugyanazon pontja felett marad?
28.) m=2kg tömegű anyagi pont görbevonalú pályát ír le (ld. ábra). Adott
időpontban a P pontban van és sebessége v=3m/s. Ekkor a pontra ható erő F=50N
nagyságú és a sebesség irányával !=120o-os szöget zár be. Határozzuk meg a pálya P
pontbeli görbületi sugarát és pályamenti gyorsulását!
30.) A Föld napi forgása eltéríti a tüzérségi lövedékeket eredeti kilövési
irányuktól. Számítsuk ki a lövedék x haránt eltérésének nagyságát és irányát a lövedék
repülésének első másodperce alatt, ha a lövedéket az északi féltekén 45o szélességi
fokon lőtték ki 1000m/s vízszintes kezdősebességgel déli irányba. (A kilövés irányába
eső sebességösszetevőt állandónak tekinthetjük az 1 másodperces repülési idő alatt.)
31.) Kis kocsira erősített álványon m tömegű fonálinga lóg. Milyen irányú a fonál,
amikor a kocsi 30o-os lejtőn csúszik lefelé 0,2 súrlódási együttható mellett?
32.) Egy teherautó 200 m sugarú kanyarban halad. Az útat úgy képezték ki, hogy a
pályát a kör középpontja fele 10o-os szögben megdöntötték (ld: ábra).
a.) Mekkora a teherautó sebessége, ha a teherautóban felfüggesztett inga az útra
merőleges egyenessel 5o-os szöget zár be?
b.) Mekkora a tapadási surlódási együttható a teherautón elhelyezett láda és a
teherautó raklapja között, ha a láda 110 km/h sebességnél kezd el csúszni a sugár
irányban kifele (a lejtőn felfele)?
33.) Egy 70kg tömegű pilóta repülőgépével R=1km sugarú függőleges síkú pályán
1080km/h egyenletes sebességgel köröz. A repülőnek állandóan a teteje néz a
körpálya középpontja felé. Mekkora erő nyomja a pilótát az üléshez a pálya legfelső és
legalsó pontján?
34.) A teherautó a vízszintes úton r=100m sugarú kanyarban fordul. A teherautón
egy m=50kg tömegű láda van.
a.) Mekkora lehet a teherautó sebessége, hogy a rajta lévő láda radiálisan ne
csússzék meg? A láda és a teherautó padlója között a súrlódási együttható $o=0.5 (a
kocsi a fordulóban nem csúszik meg).
b.) Mekkora a láda impulzusának megváltozása 4s alatt, ha a teherautó sebessége a
kanyarban 15m/s?
Segédábra a 35. példához.
36.) Egy vízszintes asztallapon egy m1=5kg tömegű deszka van. A deszkán egy
m2=2kg tömegű másik test. Az m2 tömegű testre egy a vízszintessel felefele 30'-os
szöget bezáró F=10N erő hat. A súrlódási tényező az m1 és m2 között 0.1, míg az m1
deszka és az asztallap között 0.05. Mekkora az m2 gyorsulása?
37.) Egy 1,2 km/s sebességű neon atom egy nyugalomban lévő másik neon
atommal tökéletesen rugalmasan ütközik, az ütközési normálishoz képest 60'-os szög
alatt. Határozzuk meg az ütközés utáni sebességeket!
38.) Egy 5 m magasságú és 13 m hosszú lejtőt egy fém és egy falécből állítunk
össze. A pálya felső részéről rövid fémhasábot eresztünk el. A fém és a fa rész
hosszának milyen arányánál érjük el, hogy a hasáb a pálya végén megálljon? A
súrlódási együttható a fémhasáb és a fém között 0.2, míg a fémhasáb és a fa között
0.6.
40.) A Föld körül ellipszis pályán keringő űrhajó legkisebb távolsága a Föld
középpontjától 6.870 km. Sebessége ekkor 10 km/s. Mekkora az űrhajó legnagyobb
távolsága a Föld középpontjától és mekkora az űrhajó legkisebb sebessége?
41.) Egy tömegpont az x tengely mentén mozog egy Fx=(8x-16)N erő hatására (x a
tömegpont helyzete m-ben mérve). Mekkora munkát végez az Fx erő miközben a
tömegpont az x=0m helyről az x=3m-rel jellemzett pontig mozog?
42.) Egy R sugarú, m tömegű felfüggesztett tömör korong vízszintes tengely körül
súrlódás nélkül foroghat függőleges síkban. A korong kerületén átvetett nyújthatatlan
és elhanyagolható tömegű kötél egyik végére m1, a másik végére m2 tömegű testet
függesztünk (m1 ( m2). Mekkora lesz a tömegek gyorsulása?
44.) Sík talajon m tömegű R sugarú korongot görgetünk úgy, hogy legfelső
pontjában érintő irányú állandó F erőt fejtünk ki. A korong a talajon csúszás nélkül
gördül, a nyugalmi súrlódási együttható $o. Mekkora lehet az F erő, hogy a korong
még csúszás nélkül gördüljön?
*o, alapkörének sugara R. Mekkora a kúp szögsebessége, amikor a részecske
elhagyja?
46.) Egy r sugarú gömb tetőpontjából egy kisméretű részecske súrlódás nélkül
csúszik le a gravitációs erő hatására. Hol hagyja el a gömbfelületet?
47.) Egy kétatomos gázmolekulában az atomok távolsága 0,2 nm, tömegeik külön-
külön 2,3.10-26 kg. Mennyi a tehetetlenségi nyomatéka a két atomot összekötő
szakasz felező merőlegese körüli rotációs mozgás során az előbbi forgástengelyre
vonatkoztatva, ha a molekulát a súlyzómodellel közelítjük?
48.) Mekkora a szökési sebesség a Föld felszínén és a felszíntől h magasságban?
49.) Egy lejtő függőleges síkban fekvő R sugarú körpályában végződik. Milyen
magasról kell kezdősebesség nélkül indítani a lejtőn egy kisméretű golyót, hogy a
körpályát végigfussa (a súrlódástól eltekintünk)?
Segédábra az 50. példához.
51.) Egy pontszerű testre olyan erő hat, amelynek nagysága és iránya függ a test
helyétől az xy síkban. Ennek az erőnek az x komponensét az Fx=3xy , az y
komponensét az Fy=4xy kifejezés adja meg. Ha az x és y értékeket m-ben
helyettesítjük be, az erő mértékegysége N. Számítsuk ki a fenti erő munkáját az ábrán
bejelölt
a.) OAC úton, amely két egyenes szakaszból áll
b.) OBC úton, amely két egyenes szakaszból áll
c.) és az egyenes OC úton!
d.) Konzervatív erő e a fenti erő?
53.) Egy 1 m hosszú fonálingát, melyen 0,2 kg tömeg lóg, kitérítünk a vízszintesig,
majd elengedjük. Amikor átlendül a függőleges helyzeten, a fonál egy szögbe ütközik,
mely a felfüggesztési pont alatt 0,5 m -re van. Ezért a tömegpont tovább egy 0,5 m
sugarú körpályán halad, majd bizonyos magasságot elérve elválik a körpályától.
a.) Számítsuk ki a fonalat feszítő erőt a szögbe való beakadás előtt, amikor a fonál
a függőlegessel !=30o-os szöget zár be!
b.) Milyen magasságban válik el a tömegpont a körpályától?
Segédábra az 54. példához.
55.) Egy 10kg tömegű műszert 637km magasra lőnek fel a Föld felszínéről. Ez a
távolság a földsugár 1.1-szerese a Föld középpontjától számítva.
a.) Határozza meg a gravitációs erő nagyságát a legfelső pontban!
b.) Határozza meg a helyzeti energia nagyságát a legfelső pontban, a helyzeti
energia nullszintjének a Föld felszínét választva!
c.) Legalább mekkora sebességgel kell indítani a műszert, hogy a 637m magasságot
elérje?
(A nehézségi gyorsulás a Föld felszínén g=10m/s2.)
56.) Csigán átvetett fonal egyik végén m1=0.2kg-os, a másik végén m2=0.1kg-os
tömegű test van. Míg a kisebbik tömeget a földön tartjuk, a nagyobbik tömeg 30cm
magasan van a talaj felett. A csiga tömege elhanyagolható a fonal nyújthatatlan és nem
csúszik meg a csigán.
a.) Mekkora az m2 tömeg mozgási energiájának legnagyobb értéke, ha elengedjük?
b.) Milyen magasra emelkedik az m2 tömeg, miután elengedjük az m1-et?
Forrás: http://www.doksi.hu
10
2
57.) Anyagi pontnak tekinthető, 4kg tömegű test egy vízszintes lemezen fekszik. A
lemez közepén egy kis lyuk van, ezen húzunk keresztül egy elhanyagolható tömegű
zsineget, amelyet a testhez erősítünk. A test kezdetben 0.5m távolságban van a
középponttól és ekkor 4m/s kerületi sebességgel a testet körmozgásra indítjuk. A test
és a lemez között a csúszási surlódási tényező elhanyagolható.A lyukon át a zsineget
lassan húzva csökkentjük a test távolságát a forgástengelytől. A zsineg 600N
feszítőerőnél elszakad.
a.) Mekkora sugarú körön mozgott ekkor éppen a test?
b.) Mennyi munkát végeztünk a zsineg húzása közben?
11
59.) Egy homogén d hosszúságú szilárd rúd a teljes hosszának egy negyedénél
áthaladó viszintes tengely körül akadálytalanul elfordulhat a függőleges síkban. Ezen
forgástengelyre a rúd tehetetlenségi nyomatéka )=(7/48)md2. A rúd függőleges
helyzetű úgy hogy a tömegközéppontja a tengely felett van. Ebből a helyzetből a rúd
kezdősebesség nélkül lebillen. Határozza meg a rúd forgástengelytől távolabbi
végpontjának sebességét a függőlegeshez viszonyított - szög függvényében!
60.) Egy tömör hengert és egy vékony falú csövet egyszerre engedünk el !
hajlásszögű lejtő tetejéről. A henger és a cső sugara egyaránt r. Mindkét test
csúszásmentesen gördül.
a.) Határozzuk meg a henger tömegközéppontjának gyorsulását! ()h=1/2mr2)
b.) Határozzuk meg a cső tömegközéppontjának gyorsulását! ()cs=mr2)
c.) Milyen messze gurul a cső, míg a henger sh utat tesz meg?
Forrás: http://www.doksi.hu
12
61.) Az oxigénmolekulák termikus sebessége 0 oC-on 425 m/s, tömegük 5,3.10-26
kg. Hány oxigénmolekulának kell 1 s alatt a gáztartály 1 cm2 felületű részének
ütközni, hogy a normál légköri nyomás alakuljon ki?
63.) 10-3 m3 térfogatú tartályban a gáz nyomása 200 kPa, a molekulák átlagos
kinetikus energiája 10-21 J. Mennyi a molekulák száma és hány mól ez az anyag?
64.) 10-2 m3 térfogatú tartály 0,2 g gázt tartalmaz 100 kPa nyomáson. A
gázmolekulák tömege 8#10-26 kg. Mekkora a molekulák átlagos kinetikus energiája?
elektronok tömege: 9,1#10-31 kg.)
66.) Egy 1 literes edény 1024 db, egyenként 5,3.10-26 kg tömegű gázmolekulát
tartalmaz, 273 K-on. Mennyi a gázrészecskék termikus sebessége és mennyi az
ideálisnak tekintett gáz nyomása?
13
72.) 1cm3 térfogatú edényben 0oC-on 105Pa nyomáson H2 gáz van. A H2
molekulák gázkinetikai átmérője 3.28.10-8cm, a H2 móltömege 2g. (kB=1.38.10-
23J/K)
a.) Mekkora a molekulák átlagos szabad úthossza?
b.) Mennyi a gázmolekulák közötti ütközések száma 3 másodperc alatt?
c.) Mekkora az edényben lévő gáz belső energiája?
Forrás: http://www.doksi.hu
14
74.) Egy részecskerendszer 10 klasszikusan tárgyalható részecskéből áll, és 6
lehetséges energiaállapottal rendelkezik (az állapotok nem degeneráltak, azaz az
elfajulási tényező 1). (kB=1.38.10-23J/K)
a.) Mekkora a termodinamikai valószínűsége annak a makroállapotnak, amelynél a
fáziscellák betöltési számai: 0 2 1 0 4 3?
b.) Mekkora az előbbi állapotban az entrópia?
sebességét! (A H2 moláris tömege 2 g).
80.) Tekintsük a levegőt átlagosan M=29 g/mol moláris részecskékből álló gáznak.
Számítsuk ki, hogy a föld felszínétől számítva milyen magasságban csökken felére az
egységnyi térfogatban lévő gázrészecskék száma 0 oC-os légköri hőmérséklet esetén.
83.) Számítsuk ki, hogy mekkora a relatív valószínűsége annak, hogy 10-7 J
energia 14oC hőmérsékletű testről egy 15 oC hőmérsékletű testre önként átmenjen.
15
Forrás: http://www.doksi.hu
16
86.) Kezdetben V1=0,5 m3 térfogatú és p1=105 Pa nyomású kétatomos gázt
V2=0,1m3 térfogatra nyomunk össze. Számítsa ki a befektetett külső munkát, ha
a) izoterm a folyamat,
b) izobár a folyamat!
90.) 10 g 3.105 Pa nyomású 10oC-os oxigént (móltömege 32g) állandó nyomáson
melegítünk, amíg a térfogata 10-2 m3 nem lesz. Határozzuk meg a gázzal közölt
hőmennyiséget, a belső energia megváltozását és a gázon végzett munkát!
17
a.) a belső energia változását a III. szakaszon (%UIII),
b.) a II. szakaszon a gázon végzett munkát (WII),
c.) a III. szakaszon a gázzal közölt hőmennyisséget (QIII).
96.) Mólnyi mennyiségű ideális gáz kezdeti 105 Pa nyomását a 20 l-es térfogat
változatlanul tartása mellett kétszeresére növeljük, majd ezen a nyomáson a térfogatot
30 l-re növeljük.
a) Mennyi munkát végzett a folyamat során a gáz?
b) Hányszorosa a végállapotban a belső energia a kezdeti értéknek?
c) Hányszorosára változott a folyamat során az átlagos ütközési szám?
d) Hány atomos molekulákból áll a gáz, ha a teljes folyamatban a gázzal közölt hő
és a belső energia növekedésének aránya 4:3 ?
97.) 0,2 kg, 100 oC hőmérsékletű vasat 0,5 kg 12 oC-os vízbe teszünk. Mennyi az
entrópiaváltozás a hőmérséklet kiegyenlítődése során? A vas fajhője 460 J/kgK, míg a
vízé 4180 J/kgK.
98.) m= 1 kg levegőt adiabatikusan térfogatának hatodrészére nyomunk össze,
majd ezen a térfogaton nyomását 1,5-szeresére növeljük. Határozzuk meg az
entrópiaváltozást a folyamat alatt! (A levegő moláris tömege 29 g.)
99.) 100 cm3 víz felett 25'C-on a nyomást 105 Pa-ról 107 Pa-ra növeljük. Mennyi
közben a szabadentalpia változás, ha feltesszük, hogy a víz összenyomhatatlan?
18
102.) Mennyivel változik meg a világ entrópiája, ha a 15'C hőmérsékletű tengerbe
1 liter 10'C hőmérsékletű vizet öntünk? (A víz sűrűségének és fajhőjének
hőmérsékletfüggésétől eltekintünk és cvíz=4200J/kgK.)
Forrás: http://www.doksi.hu
19
103.) Négy egyforma nagyságú és előjelű Q töltés helyezkedik el egy négyzet
csúcspontjaiban. Mekkora negatív töltést kell elhelyezni a négyzet középpontjában,
hogy egyik töltésre se hasson erő?
104.) Két töltés 5.10-9 C és 6.10-8 C nagyságú, távolságuk 25cm. A két töltést
összekötő egyenes mentén hol lesz a térerősség zérus?
105.) !=10-7 C/m lineáris töltéssűrűség helyezkedik el egy végtelen hosszú egyenes
fonálon. Határozzuk meg az elektromos térerősséget a fonáltól x= 50 cm távolságban,
a.) pontszerű töltések erőterének szuperpoziciójaként
b.) Gauss-tétellel
106.) Egy R=10 cm sugarú vékony körvezető töltése Q=5.10-9 C. Határozzuk meg
a térerősséget a körvezető tengelyén a körvezető síkjától d=5 cm távolságban. A
tengely mely pontjában a legnagyobb a térerősség?
108.) Egymástól 5 cm távolságban lévő nagykiterjedésü párhuzamos sik felületi
töltéssürüsége 8.10-8 C/m2 illetve 9.10-8 C/m2. Határozzuk meg a térerősségeket az
elrendezés terében!
20
114.) Határozzuk meg a gömbkondenzátor kapacitását, ha a fegyverzetek sugara r,
illetve R és a fegyverzetek közötti térben "1 és "2 dielektromos állandóju szigetelőket
rétegezünk úgy, hogy a két dielektrikum határfelülete sugaru koncentrikus
gömbfelület, illetve a közös középpontban átmenő síkfelület legyen.
116.) Egy fém gömbhéj belső sugara R1, külső sugara R2. A gömbön belül, a gömb
középpontjában pontszerű q töltést helyezünk el. A gömbhéj töltése -Q ($-Q$>q).
a.) Határozza meg az elektromos térerősséget, mint az r függvényét! Ábrázolja
vázlatosan a függvényt!
b.) Határozza meg a potenciált, mint az r függvényét! (A zérus potenciálú hely
legyen a végtelenben!)
a.) Milyen potenciálon lesz a henger?
b.) Mekkora lesz a térerősség a henger külső felületénél?
21
külső gömb földeletlen, illetve földelt!
c.) Mekkora a gömbök közötti potenciálkülönbség?
d.) Legfeljebb mekkora feszültség kapcsolható a gömbökre, ha közéjük
Ekr=107V/m dielektromos szilárdságú szigetelőt teszünk?
Segédábra a 120. példához.
121.) 16 V elektromos erejű és 4,5 ' belső ellenállású telep mekkora külső
ellenálláson szolgáltat maximális teljesítményt?
123.) Egy telepre kapcsolt 48 '-os ellenálláson 0,6 A míg a 33 '-os ellenálláson
0,8 A erősségű áram folyik. Mekkora a telep belső ellenállása?
124.) Két 110 V-ra készült, 50 W-os és 100 W-os izzólámpát sorbakötve 220 V-os
hálózatra kapcsolunk. Mi történik?
125.) Két 800 W-os, 220 V-ra készült fűtőtestet először sorba, majd párhuzamosan
kapcsolva 220 V-os hálózatra kötünk. Mekkora teljesítményt szolgáltat a rendszer az
első, ill. a második esetben?
126.) Egy 16 '-os belső ellenállású telepre 42 '-os külső ellenállást kapcsolunk.
Mekkora másik külső ellenálláson lesz ugyanakkora a teljesítmény, mint a 42 '-oson?
Forrás: http://www.doksi.hu
22
127.) Mekkora feszültséget jelez a 4500 ' belső ellenállású voltmérő az alábbi
kapcsolásban? A telep feszültsége 45 V, belső ellenállása elhanyagolható, R1=6000 ',
R2=8700 ', R3=4350'
Segédábra a 127. példához.
128.) Számítsuk ki, hányszorosa legyen az Rk terhelő ellenállás egy telep Rb belső
ellenállásának, hogy a hasznos teljesítmény maximális legyen!
129.) Az ábrán látható műszer mit mutat a kapcsoló zárása előtt és után? Adjunk
megoldást, ha a műszer elhanyagolható ellenállású ampermérő és akkor is, ha igen
nagy ellenállású voltmérő!
50V
U1
R1
-
-
I1
U3
I4 R4 I3
U2 R3
R2 R6
-
I2
R5 I6
I5
Segédábra a 130. példához.
Forrás: http://www.doksi.hu
23
131.) Az ábrán látható kapcsolásban az ellenállások értékei: R1=2 ', R2=6 ', R'
Az áramerősségek értékei: I1=10 A, I2=2 A.
a.) Mekkora I3 értéke?
b.) Határozza meg az egyes ellenállásokon folyó áramok értékét!
c.) A kapcsoló zárásakor mekkora lesz a C=10 #F kapacitású kondenzátor töltése?
I2
R2 R3
I1 R1 I3
132.) Határozza meg, hogyan mozog egy töltött részecske egymásra merőleges
elektromos és mágneses erőtérben. (A töltött részecske sebessége legyen merőleges
mind az elektromos, mind a mágneses tér irányára!) Egy ilyen elrendezés részecskék
sebességének szelektálására alkalmas. Ha az elektromos térerősséget 10 000 V/cm és
15 000 V/cm között, a mágneses indukciót pedig 0.1 Vs/m2 és 0.8 Vs/m2 között
változtatjuk, akkor milyen sebesség határok közötti elektronokat tudunk szelektálni?
133.) Három egy síkban lévő igen hosszú párhuzamos vezatő egymástól 6 cm
távolságban van. A bal oldali vezetőben és a középsőben 8 A, a harmadikban -16 A
áram folyik. Határozzuk meg hol lesz a mágneses indukció zérus!
136.) Két igen hosszú vezető között a távolság 8 cm. A vezetőkben ellenkező
irányú, 6 A erősségű áramok folynak. Határozzuk meg a mágneses indukciót a
mindkét vezetőtől 14 cm távolságban lévő pontban!
24
140.) Elektronnyalábot 8.104 V feszültséggel felgyorsítunk, majd a sebességére
merőleges 6.10-2 Vs/m2 indukciójú homogén mágneses térbe irányítjuk. Milyen
sugarú pályán mozognak az elektronok? (me=9.1.10-31 kg; qe=1.6.10-19 C)
143.) Egy toroidban a vasmag hossza 60 cm, a légrés szélessége 0.1 cm,
menetszáma 1000. A toroidban 1 A erősségű áram folyik. A vasmag relativ mágneses
permeabilitása 600. Határozzuk meg a mágneses térerősséget és indukciót a
toroidban! Mekkora lenne ez az érték vasmag nélküli esetben?
áram folyik. A vashenger relativ mágneses permeabilitása 600. Mennyi a mágneses
térerősség és az indukció a szolenoidban a vason belül és kívül?
147.) Négyzet alaku vezető keretben 6 A áram folyik. A vezető keret síkjában,
egyik oldaltól, azzal párhuzamosan, 6.6 cm távolságban hosszú egyenes vezető
helyezkedik el, melyben 8 A erősségű áram folyik. A keret oldalai 4 cm hosszúak.
Mekkora erő hat a keretre az egyenes vezető részéről?
148.) Egy félkör alakú vezetőben 9 A erősségű áram folyik, és sugara 8 cm.
Mekkora erő hat rá, ha a síkjára merőleges 0.8 Vs/m2 indukciójú homogén mágneses
térben van?
Forrás: http://www.doksi.hu
25
149.) Egy elektromágnes 0.8 Vs/m2 homogén mágneses teret állit elő. Mekkora a
400 cm3 térfogatu belsejében tárolt mágneses energia?
Vizsgáljuk meg a mágneses tér eloszlását a szolenoid tengelye mentén véges
hosszúságú tekercs esetén!
152.) Egy téglalap alakú vezető keret síkjában éléval párhuzamosan elhelyezünk
egy végtelen hosszúnak tekinthető egyenes vezetőt, melyben I=Iocos&t áram folyik.
Adatok: a=50 cm, b=20 cm, d=1 cm, I 0 = 20 ⋅ 2 [ A ] , f=200 [Hz ].
a.) Mekkora a keretben indukált elektromotoros erő effektiv értéke?
b.) Mennyi a kölcsönös indukciós együttható?
Segédábra a 152. példához.
153.) Mekkora feszültség indukálódik a 68 A-es árammal átjárt 40 cm hosszú, 400
menetes tekercs belsejében elhelyezett 0.6 cm2 felületü keretben, ha a tekercs áramát
kikapcsolva a mágneses tér 0.07 s alatt zérussá válik egyenletesen?
26
156.) Nulla értékről indulva, a 60Hz-es váltakozó feszültség mennyi idő múlva éri
el effektiv értékét?
159.) Egy 40cm sugarú tömör fémkorongot 6Vs/m2 indukciójú mágneses térben
forgatunk 90s-1 fordulatszámmal az erővonalakkal párhuzamos tengely körül.
Mekkora feszültség mérhető a korong tengelye és pereme között?
160.) Egy 400 menetű, 80cm2 keresztmetszetű tekercs forog egy 6.5Vs/m2
indukciójú homogén mágneses erőtérben, a tekercs tengelyére és a mágneses erőtérre
merőleges tengely körül, 40s-1 fordulatszámmal. Mennyi a forgás közben a tekercsben
indukált maximális elektromotoros erő?
síkban 40cm hosszú egyenes vezetőt mozgatunk zérus kezdősebességről indulva
2m/s2 gyorsulással. Adjuk meg az indukált feszültséget, mint az idő fügvényét!
Forrás: http://www.doksi.hu
27
162.) Pontszerünek tekinthető 1 kg tömegű testre F=-Dx alakú rugalmas erő hat. A
rugóállandó D=0.25 N/cm. A t=0 pillanatban a kitérés 20 cm, a sebesség 2.83 m/s.
Mekkora a rezgés frekvenciája, amplitúdója és a kezdőfázisa? Írja fel a kitérés - idő
függvényt!
164.) Egy rugón 2 egyenlő tömegű teher függ. A rugó megnyúlása a terhelés
hatására 2 cm. Az egyik teher hirtelen leesik. Mekkora amplitúdójú és periódusidejű
rezgést végez a másik?
csillapodási tényezőt kívánjuk meghatározni, ezért a rendszert Fo=10 N maximális
erővel sziniszos kényszerrezgésbe hozzuk. A kényszererő frekvenciáját folyamatosan
változtatva a sajátfrekvenciánál az amplitúdót 40 cm-nek mérjük. Határozzuk meg a
sztatikus megnyúlást és a csillapodási tényezőt! Mekkora a kitérés és a gerjesztő erő
fáziskülönbsége a sajátfrekvencia felénél?
28
frekvenciája 0.5 Hz.
a.) Mekkora a hullámhossz?
b.) Mikor kezd rezegni az x=150 cm helyen lévő részecske?
c.) Milyen fázisa és kitérése van ezen részecskének a t=2 s időpillanatban?
d.) Mekkora annak a részecskének az abszcisszája, melynek a t=0.5 s időpontban a
kitérése 4 cm?
174.) Fénysugár esik 30o-os beesési szöggel egy planparalel üveglemezre, melynek
törésmutatója n=1.5. Milyen vastag az üveglemez, ha a fénysugár a lemezből kilépve,
haladási irányára merőlegesen 1.94 cm-t tolódik el?
o
45
( .
29
181.) Mutassuk ki, hogy bármilyen f(t+(x) alakú differenciálható függvény, ahol (
állandó, megoldása a hullámegyenletnek! Mi az ( állandó fizikai jelentése?
Forrás: http://www.doksi.hu
30
182.) Számítsuk ki a Bohr- modell alapján, hogy mekkora az n=5 és n=1
energiaszintek közötti átmenet során kisugárzott fény frekvenciája!
186.) A Nap által kisugárzott energia maximuma 480 nm-nél van. Tegyük fel, hogy
a Nap úgy viselkedik, mint egy feketetest sugárzó! Mennyi a hőmérséklet a Nap
felszínén?
187.) Mekkora hullámhossz esetén egyezik meg a foton tömege a nyugvó elektron
tömegével?
31
4π 2 ∂ 2 E − 1
m =
lenne.
2
h ∂k 2
Forrás: http://www.doksi.hu
32
PÉLDÁK MEGOLDÁSA
Forrás: http://www.doksi.hu
33
1.) A derékszögű és a polár koordinátarendszer közti transzformáció alapján:
x=r.cos!=2.58m és y=r.sin!=1.5m
dv x m dv y m
2.) a x = = 3 2 és a y = = −2 2
dt s dt s
t
dx m dz m
3.) v x = = 6t ; vy=0 ; vz = = −16t
dt s dt s
d2x m d2z m
a x = 2 = 6 2 ; ay=0 ; a z = 2 = −16 2
dt s dt s
m
Tehát v = v 2x + v 2z = 36t 2 + 256t 2 = 17.09 t
s
m
és a = a 2x + a 2z = 36 + 256 = 17.09 2
s
A pont pályájának meghatározásánál az x(t) és a z(t) függvényekből küszöböljük ki a
8x
t2-et. Így z = 2 − . Vagyis a pálya az x-z síkban egy egyenes lesz.
3
dx $m'
4.) a) vx = = 20 – 30 t #s&
dt " %
dvx $m'
b) ax = = – 30 t #s2&
dt " %
$m'
c) x0 = 30[m] , v0 = 20 # s &
" %
2
d) vx = 0 ha t = 3 [s]
ekkor az x = 23.3 [m] helyen tartózkodik a test. A kezdő pozicióhoz képest 6.6 [m]-t
tett meg.
Forrás: http://www.doksi.hu
34
összefüggésekbe t helyére 2s-ot írva kapjuk, hogy x=27m és v=20m/s.
9.) A Föld 30km/s sebességgel halad a Nap körüli pályáján. Tekintettel a
v2
megrövidülés mértékét megadó = 0 1− összefüggésre, ebből kb. 10cm adódik.
c2
2
v2
= 1– = 100 1 – 0,72 = 71,4 m
0 2
c
v1 – v2
b) A K' rendszerből nézve a részecske sebessége: v'1 = 7
v2 = 6,81 · 10 m/s .
1 – c2
+ 2
.
= c **1 –
2 2 1-
v1 2- és
) 0,
Forrás: http://www.doksi.hu
35
+ 2
.
= c **1 –
2 2 2 2-
x v1 2-.
) 0,
12.) Legyen a talajhoz rögzített K koordináta rendszerben az első gép sebessége +x
irányú u=600m/s. A második géphez rögzített K' koordináta rendszer a nyugvó K
rendszerhez képest szintén x irányban mozog, a./ esetben vo=300m/s ill. b./ esetben
vo=-300m/s sebességgel. Ebben a K' rendszerben kell meghatároznunk az első gép u'
sebességét. A Lorentz transzformáció felhasználásával a sebességösszeadási törvény:
u − v0
u' = . Az adatokat behelyettesítve:
uv 0
1− 2
c
600 − 300 m
a./ u' = 5 = 300.0000000006
. ⋅ 10
18 s
1−
9 ⋅ 1016
600 + 300 m
b./ u' = 5 = 899.9999999982
. ⋅ 10
18 s
1+
9 ⋅ 10 16
a./ A müon koordinátarendszeréből nézve a müon élettartama azonos a sajátidő
élettartammal, tehát /0=2.6.10-6s. Ugyaninnen nézve viszont a Földig terjedő
távolság a hosszkontrakció miatt nem 23000m, hanem csak
v2
s = s' 1 − 2 = 770m
c
s' 770
Ezt a távolságot a müon t = = = 2.57 ⋅ 10 − 6 s idő alatt teszi meg.
v 0.99944 ⋅ c
t
n −
Ez alatt az idő alatt a müonok = e ∆τ = 0.372 hányada még nem bomlott el, tehát
n0
elérik a Földet.
b./ Ha a relativitáselmélet nem lenne érvényes a 23000m megtételéhez a müonok
n −
t
7.67 ⋅ 10 −5
= e ∆τ = exp − . ⋅ 10 −13 hányada nem bomlik el.
− 6 = 15
n0 2.6 ⋅ 10
9
14.) Fe = 9 2 + 52 − 90 cos135o = 13N , sin α = sin 135o
13
16.) A fiú és a csónak az egész idő alatt zárt rendszert alkotnak, melyre érvényes a
tömegközéppont megmaradásának törvénye. Az egymáshoz viszonyított helyzetük
Forrás: http://www.doksi.hu
36
azonos az ugrás előtt és a séta befejezte után. Az ugráskor a csónak a fiúval ellentétes
irányba mozdul el, majd a séta közben visszakerül eredeti helyére.
v1 + v2 = 20
Érvényes az impulzus megmaradás törvénye. Mivel az eldobás előtt mind a golyó,
mind az ember nyugalomban voltak:
m1v1 – m2v2 = 0
E két összefüggésből az ember jéghez viszonyított sebessége v1 = 4,99 m/s.
v 20 sin 2 α
19.) A ferde hajítás emelkedési magassága: h = és a hajítás távolsága
2g
v 20 sin 2α
s= , továbbá érvényes a robbanáskor az impulzusmegmaradás törvénye.
g
Ezek felhasználásával a 2m tömegű rész a kilövés helyétől kb. 20km-re esik le.
20.) a) Felírjuk az impulzus megmaradás törvényét a robbanás előtti és utáni
pillanatra. Az erre vonatkozó vektor egyenletet egy az eredeti sebesség irányába eső és
egy arra merőleges komponensre bontjuk az ábra jelöléseit alkalmazva (v1 az m/4
tömegű és v2 a 3 m/4 tömegű rész sebessége).
Segédábra a 20. példa megoldásához.
m 3m
mv = v1 4 cos ! + v2 4 cos 1
m 3m
0 = v1 4 sin !2– v2 4 sin 1
Forrás: http://www.doksi.hu
37
3m
E két egyenletből a két ismeretlen v2 és2 1 meghatározható. A
4 tömegű rész
m
sebessége v2 = 231 s és a sebességének iránya a rakéta eredeti sebességével 1 = 30o-
ot zár be.
b) A robbanáskor felszabaduló energiát megkapjuk, ha a két rész mozgási
energiájának összegéből kivonjuk a rakéta robbanás előtti mozgási energiáját. A
robbanáskor felszabaduló energia és a rakéta robbanás előtti mozgási energiájának a
hányadosa:
/E 1
=
E 4
22.) a) Az ütközés után a kocsikat az Fs=3(m1 + m2)g súrlódási erő fékezi le. A
Newton II. axióma szerint ez a=3g lassulást eredményez. Ezt felhasználva a kocsik
m
ütközés utáni kezdősebessége: v = 2g3s = 9,46 s .
Az ütközésre alkalmazva az impulzusmegmaradás tételét megkapjuk a kocsik
sebességét az ütközés előtt. A 2000 kg-os kocsié:
(m1 + m2) v m
v1 = = 10 s
2 · m1
(m1 + m2) v m
v2 = = 20 s
2 · m2
b) A deformációs munkát megkapjuk, ha az ütközés előtti mozgási energiák
összegéből levonjuk az ütközés utáni mozgási energiát:
1 1 1
E def = m1v 12 + m2v 22 (m1 + m2) v2 = 166 [ kJ ]
2 2 2
23.) A két tömeg együtt zárt rendszer alkot (a köztük ható gravitációs erő belső
erő), ezért érvényes a tömegközéppont megmaradásának tétele. A tömegközéppont
pályája egyenes, melyen állandó sebességgel halad. A sebesség nagysága:
+ m1 v1 .2 + m2 v2 .2
v= *m + m - + *m + m -
) 1 2, ) 1 2,
Forrás: http://www.doksi.hu
38
F m
24.) a = = (12 t + 4) 2 és v = ∫ a ⋅ dt = 6t 2 + 4 t + c . A kezdeti feltételeket
m s
figyelembe véve: c=6, így v=6t2+4t+6 [m/s]. Mivel x = ∫ v ⋅ dt = 2 t 3 + 2 t 2 + 6t + k ,
ahol a kezdeti feltételeket behelyettesítve: k=5, így x=2t3+2t2+6t+5 [m].
v 20 sin 2 α
25.) Alkalmazzuk a ferde hajítás magasságára vonatkozó h = és a
2g
v 20 sin 2α
hajítás távolságára vonatkozó s = összefüggéseket erre az esetre, azzal a
g
különbséggel, hogy itt a gravitációs tér helyett az elektromos tér gyorsító hatásával
számolunk! Az elektromos térerősség: E=U/x=5000V/m. Így az elektronra ható erő
(F=E.q) ismeretében az eltérülésre 1.1cm adódik. (Az elektron adatait táblázatból
kikereshetők.)
26.) A lejtőn lecsúszó test gyorsulása a=g.sin! . Ha a lejtő alapja b, akkor hossza:
b g sin α 2
s= = t
cos α 2
4b
Innen t 2 = , ahol b=50cm. Az idő !=45o-nál a legkisebb. (Ennek értéke
g sin 2α
egyébként 0.44s.)
mozgásegyenletből:
1
gR 2 T 2 3
h= 2 −R
4π
F ⋅ cos α m
at = = −12.5 2 .
m s
39
30.) A lövedék a Coriolis erő hatására nyugati irányban fog eltérülni. A Coriolis erő
nagysága:
| F| = | 2 m v 4 ( | = 2 mv(2sin !
ahol ! a szélességi fok. Ebből a lövedék gyorsulása nyugati irányban
(2= 2 v ( sin !
Az első másodperc alatt megtett (nyugati irányú) út
a
s = t2 = v w sin a = 0,05 [ m]
2
A teherautóval együtt mozgó vonatkoztatási rendszerben három erő hat a fonálinga
m tömegére: a fonál tartó ereje (Ff), a nehézségi erő(mg) és a centrifugális erő(Fcf).
Ebben a vonatkoztatási rendszerben az m tömeg nyugalomban van. A mozgásegyenlet
két komponense (vízszintes és függőleges irány):
Ff cos 52– mg = 0
mv2
r – Ff sin 5 = 0
m
Ebből a teherautó sebessége: v = rg tg g = 23,15 .
s
b) Ismét a teherautóval együtt mozgó koordináta rendszerben írjuk fel a
mozgásegyenleteket az m tömegű ládára arra az esetre, amikor a láda éppen csúszni
kezd. A ládára négy erő hat: a nehézségi erő (mg), a teherautó raklapjának nyomóereje
(Fny), a súrlódási erő (Fs) és a centrifugális erő (Fcf). A mozgásegyenletet most az
útpálya síkjára merőleges és erre merőlegesen a kör közepe fele mutató irányra
bontjuk fel.
mv2
mg sin! + Fs – r cos !2= 0
mv2
mg cos! – Fny + r sin !2= 0
Forrás: http://www.doksi.hu
40
nyomja a pilótát az üléshez. A pálya legalsó pontjában a két erő megegyező irányú,
v2
összeadódnak: F1 = mg + m = 7000[ N ]
r
A pálya legfelső pontjában ellentétes irányúak, kivonódnak:
v2
F2 = m − mg = 5600[ N ] .
r
Felhasználjuk még, hogy határesetben, amikor még éppen nem csúszik meg a láda
Fs = Fs(max) = Fny · 3
E három egyenletből
m
v = r g m = 22,4
s
35.) Ha a golyócska sok kicsi pattanással járja körül a tölcsért, akkor a probléma
nagyon egyszerűen megoldható. Alkalmas ( szögsebességgel forgó vonatkoztatási
rendszerből nézve a golyócska a tölcsérre merőleges egyenes mentén pattog. Ennek a
feltétele, hogy az mR(2 centrifugális erő és az mg nehézségi erő eredője merőleges
legyen a tölcsérre, azaz mg=mR(2tg!
Forrás: http://www.doksi.hu
41
2π R ⋅ tgα
Innen a keresett idő T= = 2π
ω g
Érdekes, hogy T nem függ To-tól. Vajon ez csak a közelítésből adódó sajátság, vagy a
Coriolis erőt és a centrifugális erő helyfüggését is figyelembe vevő pontosabb
számítás is megerősíti? Ha a golyócska pattanásai nem kicsik, a golyócska repülése
közben is számolni kell e két erőnek a hatásával.
A pontosabb számolásokat egyszerűbb inerciarendszerből nézve elvégezni.
Inerciarendszerben a golyócska pályája függőleges síkú parabola pályákból áll (ferde
hajítás). A rugalmas ütközésnél a sebesség felületre merőleges komponense előjelet
vált, az érintőleges komponens pedig változatlan marad. Ezekből a feltételekből a
kérdéses "körüljárási időre"
−1
gT02 ctgα
T = T0 π ⋅ arcsin
4R
adódik. Kis pattogások esetén a golyócska egy pattanás során kis utakat tesz meg az R
sugarú kör mentén, azaz kicsi az R sugarú kör érintőjének irányába eső sebesség
gT02 ctgα
komponense. Ekkor a szögérték is kicsi, alkalmazható a sin6~6 közelítés.
4R
Visszakapjuk a gyorsuló koordináta rendszerben kis pattogásokra meghatározott
közelítő összefüggést.
függőlegesen felfelé (az F2 ellenereje) és -Fs2 (Fs2 ellenereje), továbbá az F húzóerő
és m2g nehézségi erő.
A mozgásegyenletek az m1-re: Fs2-Fs1=m1a1x
F1-m1g-F2=m1a1y=0
A mozgásegyenletek az m2-re: Fcos!-Fs2=m2a2y
-m2g+Fsin!+F2=m2a2y=0
Mivel Fs1=3.25N nagyobb, mint Fs2=1.5N, ezért az m1 nem mozdul el. Így
a2x=3.58m/s2.
42
Segédábra a 37. példa megoldásához.
Az adatok felhasználásával 1 / 2 = 0,846
43
m1g − K1 = m1a1
m2g − K2 = m2a 2
K1R − K2 R = Θβ
1
A kényszerfeltételek miatt: a1=a2=R1=a, ahol β a szöggyorsulás és Θ = mR2 .
2
(m − m 2 )g
1
Ezekből a gyorsulás: a =
1
m1 + m 2 + m
2
1 1 3
W = 2 mv2 + 2 8(2 = 4 mv2
tétele miatt:
Θω o = (Θ + mR 2 )ω,
Θω o
innen ω=
Θ + mR 2
48.)
A mechanikai energia megmaradás tételével, valamint a gravitációs
mM
potenciális energia, E p = − γ kifejezésével, továbbá azzal, hogy a szökési
R
Forrás: http://www.doksi.hu
44
sebesség elvileg a végtelen távoli pontba jutáshoz szükséges sebesség, az első válasz
1
2gR 2 2
11,2 km/s, a második válasz: v =
R + h
49.) Jelölje ! a körpályán mozgó testhez egy adott pillanatban húzott sugárnak a
függőlegessel bezárt szögét. Ekkor az m tömegű kis golyó mozgásegyenletének
normális irányú komonense:
mv 2
Fk − mg cos α = ,
R
ahol Fk a körpálya által a testre gyakorolt kényszererő: Az elválás pillanatára
jellemző, hogy Fk = 0. Ha a test a lejtőn h magasságból indult, akkor a körpálya
1 mv2
( )
tetején levő v sebességre igaz, hogy mv = mg h − 2 R , továbbá mg =
2
.
2 R
Ezekből: h=2.5R.
dE pot
50.) a.) Mivel F = − , így 0 : x : 3.10-6 m-nél taszítóerő, 3.10-6 : x : 6.10-6
dx
m-nél vonzóerő és x ; 6.10-6 m-nél taszítóerő hat.
b.) A 3.10-6 m-nél és 6.10-6 m-nél zérus az erő.
c.) A mechanikai energia megmaradás tételét alkalmazva 10-6 m.
W = = Fds = = Fx dx + = Fy dy = = 3xy dx + = 4 xy dy
< < < < <
O 0 0 0 0
45
C
> 3
W0BC = WBC = = 3xy dx > = [J]
< >y = 1 2
B
1 1
7
WOC = = 3x dx + = 4x2 dx = 3 [J]
2
< <
0 0
d)A fentiekből látszik, hogy a munkavégzés nem útfüggetlen, így a kérdekezett erő
nem konzervatív.
1 1
52.) Ha F = kr, akkor E p = − kr 2 + c . Ha r = 0-ban Ep=0, akkor E p = − kr 2 .
2 2
k
Ha F=k/r2, akkor E p = + c . Ha a végtelen távoli pontban Ep=0, akkor Ep= k/r.
r
.
E két egyenletből a fonalat feszítő erő: F=3mg cos!=5.2N.
b.) A fonal szögbe való ütközése után az m tömegű test /2 sugarú körpályán fog
mozogni. Ekkor a mozgásegyenlet fonál irányú komponense:
v2
F − mg cosβ = m ⋅ ,
!
2
ahol most 1 jelöli a fonalnak a függőlegessel bezárt szögét. A fonálerőre fenn áll,
2v 2
hogy F?0. Ha F=0, vagyis − g ⋅ cosβ = ,az m tömegű test elhagyja a körpályát.
!
Ismét felhasználva a mechanikai energia megmaradás tételét
! 1
mg (1 + cosβ) = mv 2 .
2 2
! 1
kapjuk, hogy cosβ = − . Tehát a felfüggesztési pont alatt h = (1 + cosβ) =
2
[m]-
3 2 6
rel válik el a tömegpont a körpályától.
46
2F – m1 g sin! $m'
a1 = = 2,5 #s2 &
2m1 " %
b) Ugyanezekből az egyenletekből a súrlódási erő:
s = m1 a1 = 5 [N]
c) Az m2 tömegpont a henger a1 gyorsulásával fog egyenes vonalú mozgást
végezni. (Nem forog a hengerrel, hiszen nincs súrlódás a henger fala és az m2
tömegpont között.) Az m2 tömegpont mozgását a vele együtt mozgó vonatkoztatási
rendszerből vizsgáljuk. A b) ábrán feltüntettük a rá ható erőket. A tömegpont
mozgásegyenlete a lejtővel párhuzamos és arra merőleges komponensre bontva:
Fny sin (! + 1) – m2 g sin !2– m2 (1 = 0
Fny cos (! + 1) – m2 g cos !2– m2 (1 = 0
Az egyenletrendszer megoldásával kapjuk, hogy tg (! + 1) = 0,866. Ebből 12@210,9o
a.)
Segédábrák az 54. példa megoldásához.
b.)
Mm
55.) a) A Föld felszínén a gravitációs erő: mg = 5 R2 (*)
Mm
A Föld középpontjától 1,1 R távolságban: F = (1,1)2 2
R
mg
E két összefüggésből : F = (1,1)2 = 82,6 [N]
b) A műszer helyzeti energiája:
1,1R
mM +1 1 . R· 0,1 mgh
Eh = W = = 5 r2 dr = 5 mM *R – 1,1R- = mg 1,1 = 1,1 = 57,9 [MJ]
< ) ,
R
ahol h = 1,1R – R = 637 km és felhasználtuk hogy (*) összefüggést.
c) A b) pontban meghatározott helyzeti energiát a kilövéskor kapott mozgási
energia biztosítja.
Forrás: http://www.doksi.hu
47
1 2
2 mv = Eh
2Eh 3m
Ebből v = m = 2,26·10 s
56.) a) Az m2 tömeg mozgási energiája abban a pillanatban lesz a legnagyobb,
amikor az m1 eléri a talajt. Eddig az időpontig csak konzervatív erők hatnak a
tömegpontrendszerre, ezért érvényes a mechanikai energia megmaradás tétele:
1 1
m1gh = 2 m1 v2 + 2 m2 v2 + m2 gh
Ebből az m2 tömeg mozgási energiája:
1 ghm2 (m1 – m2)
E2 = 2 m2 v2 = = 10–1 [J]
m1 + m2
b) Az m1 tömeg földetérése után a csigán átvetett fonal már nem feszül meg. Az
m2 tömegre csak az m2g nehézségi erő hat, melynek hatására egyenletesen lassulva
emelkedik tovább mindaddig míg sebessége zérus lesz. Ezalatt megtett út (h') ismét a
mechanikai energia megmaradásból számolható:
1 2
2 m2 v = m2 gh'
h' = 0,1 [m]
Az m2 tömeg teljes emelkedése:
h2 = h + h' = 0,4 [m]
c) Hasonlóan kell számolni, mint az a) pontban, de most figyelembe vesszük a
csiga mozgási energiáját is
1 1 1
m1hg = 2 m1 v2 + 2 m2 v2 + 2 8 (2 + m2 gh
v ' ghm2 (m1 – m2)
Felhasználva az ( = r kényszerfeltételt: E2 = –2
1 = 7,5 · 10 [J]
m 1 + m2 + 2 m
57.) a.) Mivel a tömegpontra csak centrális erő hat, a mozgása során érvényes
az impulzus nyomaték megmaradás tétele: mv1r1=mv2r2 . Az "1" index jelöli a
sebesség és a pálya görbületi sugarának kezdeti értékét, a "2" index ugyanezen
v 22
jellemzőket a fonal elszakadásának pillanatában. Továbbá fennáll: m = F (F a
r2
fonalat feszítő erő a fonal elszakadásának pillanatában). E két összefüggésből
r12 v 12 m
r2 = 3
. Az adatok behelyettesítésével r2=0,3 [m].
F
1
b.) W = E k 2 − E k1 = m(v 22 − v12 ) = 56.9 [ J ]
2
58.) a.) Annak a feltétele, hogy a tárcsa és a henger felülete ne csússzon meg
egymáson a következő: 2An1r1=(2r2. Amíg a henger és a tárcsa érintkező felülete
csúszik egymáson az Fs=3F súrlódási erő forgatónyomatéka gyorsítja a hengert :
3Fr2=81. A 1 szöggyorsulással egyenletesen gyorsulva éri el a henger az (2
szögsebességet. Így a csúszás megszűnéséig eltelt idő:
Forrás: http://www.doksi.hu
48
ω 2 2 πn 1 r1θ
t= = 2 = 2.8 [ s]
β r2 µF
1
b.) A henger mozgási energiája: E kin = θω 22 = 1095[ J ]
2
A tárcsa által végzett munka a tárcsára ható súrlódási erő ellenében végzett munka (az
út a tárcsa egy kiszemelt kerületi pontjának elmozdulása az a./ pontban meghatározott
t idő alatt): Wt = µFs t = µFω 1 r1 t = µFn 1 2 πr1 t = 2191J
E kin
A kettő hányadosa: = 0.5
Wt
59.) A mozgás során érvényes a mechanikai energiamegmaradás tétele. A rúd
d
tömegközéppontja egy 4 sugarú körpályát ír le a forgástengelyek körül. A helyzeti
energia null szintjét ezen kör legalacsonyabb pontján vesszük fel (B=180o). Így:
d 1
mg 4 (1 + cos B) = 2 8(2
24 g (1 + cos B)
Ebből (2 = 7d
A rúd forgástengelytől távolabb eső végének sebessége pedig:
3d 3 d g (1 + cos B )
v= 4 (=3 14
Segédábra a 60. példa megoldásához.
A transzlációra vonatkozó mozgásegyenlet lejtő irányú komponense:
mg sin ! – S = ma
A forgásra vonatkozó mozgásegyenlet:
S · R = 81
A csúszásmentes gördülésből következő kényszerfeltétel:
a=R1
E három egyenletet a-ra megoldva:
g sin !
a=
1 + 8/mR2
2 g sin !
a) A henger tömegközéppontjának gyorsulása. ah = 3
g sin !
b) A cső tömegközéppontjának gyorsulása: acs = 2
Forrás: http://www.doksi.hu
49
acs 3
c) Mivel a megtett utak aránya egyenlő a gyorsulások arányával: scs = · s h = sh
ah 4
Forrás: http://www.doksi.hu
50
dp
61.) Egy oxigén molekula impulzusváltozása: dp=2mvT .A kifejtett erő: F = .N
dt
1 F
darab molekula által létrehozott nyomás: P= N ,
6 A
(P
normál ≈ 10 5 Pa ) Ebből:
N = 1,33 ⋅ 10 24 .
3
62.) Egyatomos gáz kinetikus energiája: E = NkT , 1 mól He tömge: 4g és
2
500g
NA=6.1023 . Igy E 0,5 kg = ⋅ E mól = 424 [ kJ ] .
4g
2 N 22
63.) A P =
3 V <!kin> összefüggésből a molekulák száma: N=3·10 db. A mólok
száma:
N
NA = 0,05
m 2·10–4
64.) A gázmolekulák száma: N = = = 2,5 · 1021
ma 8·10–26
A 63.) feladatban használt kifejezésből a molekulák átlagos kinetikus energiája:
3PV
" !kin # = –17
2N = 6 10 [J]
3k B T m
66.) Termikus sebesség: v T = = 462 .
m s
1N
A gáz nyomása: P = mv 2T = 3,8 [ MPa ]
3V
3k B T m
67.) vT = = 1964 , q e = 1,6 ⋅ 10 −19 [ C] .
m s
Forrás: http://www.doksi.hu
51
qe 〈 !〉 m
A driftsebesség: v dr = E = 4,1
mv T s
1
68.) Az ütközési szám: Z = = 2 n v σ. Az ütközési hatáskeresztmetszet:
τ
δ = d 2 π = 9,2 10 −19 [ m 2 ]
8k B T m
. Az átlagsebesség : v = = 351 . A
πm s
= 9.4 ⋅ 10 23 [ m − 3 ]
P
részecskesűrűség: n= . Az ütközési szám tehát:
k BT
Z =4.3.108 [s-1].
1 k BT
69.) Az átlagos szabad úthossz: 〈 ! 〉 = = , tehát az átlagos szabad
2 nσ 2 Pσ
úthossz a hőmérséklettel egyenesen arányos. Az ütközési szám:
P 8k B T P 1
Z = 2σ = 4σ , tehát az egy másodperc alatti ütközések
k B T πm k B πm T
száma fordítottan arányos a hőmérséklet négyzetgyökével.
3RT
70.) A technikus sebesség: v T =
M
TH TO
Ezt felírva a H2 és O2 gázra és egyenlővé téve: =
MH MO
o
A H2 gáz hőmérséklete: TH = 20,6 K = – 252,4 C
k B Tµ 2
−8 m
71.) A diffuziós tényező: D = = 2,610
. s (Einstein összefüggés)
qe
l
72.) a) A molekulák átlagos szabad úthossza: < ! > =
2σn
Zt ⋅ N
b) A Z ütközési számból a t idő alatti ütközések száma: kifejezéssel
2
< v > 8RT
adódik. A Z = kifejezésben < v > = . N az ideális gáz
< l > πm
állapotegyenletéből számolható. Az adatok behelyettesítése után kapjuk, hogy 3
másodperc alatt 8,8·1032 ütközés történik.
Forrás: http://www.doksi.hu
52
5 5
c) A belső energia: U = N · 2kBT = PV = 2,5 · 102 [J]
2
1
73.) a) Az átlagos ütközési idő ( =
2n<v>&
8kBT N P
ahol < v > = , és n = V = k T az ideális gáz állapotegyenletéből).
'm B
Forrás: http://www.doksi.hu
53
74.) a) A makroállapot termodinamikai valószínûsége:
N!
W = N ! N ! N ! N ! N ! N ! = 12600
1 2 3 4 5 6
1
75.) p =
2N
2kBT ,m/
76.) v0 = = 223 +s.
m * -
3kBT ,m/
m = 12000 +* s .-
77.) vT =
g
78.) M H 2 = 2 , NA = 6.1023 , ebből a tömeg: m = 3,3.10-27 kg. A
mol
2k BT m
legvalószínűbb sebesség: v o = = 1,5810
. 3 .
m s
54
2k BT m
vo = = 1576.07 (m=3.33.10-27 kg)
m s
Ugyanezt a képletet felhasználva és a vo(T')=vo(T) egyenletből T' = 4 T = 1200 K.
E 2⋅10 −21
− rot
N rot −
⋅ − 21
82.) = e k BT = e 4 ,110 = 0.61
N össz
−20
E ⋅
4 .110
N vibr − vibr −
=e k BT
=e ⋅ − 21
4 .110
= 4.5 ⋅ 10 −5
N össz
− dQ
83.) A rendszerben a teljes entrópiaváltozás: 0S=0S1+0S2, ahol ∆S1 = és
T1
dQ
∆S2 = . A rendszer entrópiája hőátadás előtt: Skezd.=kB.lnWkezd, és a folyamat
T2
végén: Svég=kB.lnWvég. Ezek különbsége az entrópia megváltozása:
Wvég
∆S = k B ⋅ ln
Wkezd
Igy a végállapot relatív valószínűsége a következő lesz:
Wvég ∆S
= exp = exp(− 1011 )
Wkezd kB
térfogatba kerüljön p1=V1/(V1+V2), ezért egy rögzített eloszlás kialakulásának
valószínűsége p1N 1 ⋅ p2 N 2 , ahol p2=1-p1. A keresett valószínűség tehát:
N!
p= ⋅ p1N 1 p2 N 2
N1! N 2 !
85.) Legyen a szilárd test egységnyi térfogatában n darab atom és m=1010 darab
( n + m) !
vakancia! A rendelkezésre álló (n+m) helyet w(n, m) = féle képpen
n !⋅ m!
foglalhatják el. A konfigurációs entrópia a Stirling formula felhasználásável:
Skonf=kB1lnw=kB[ln(n+m)!2lnn!2lnm!]=kB[(n+m)1ln(n+m)2n1lnn2m1lnm]=
( n + m) n + m ( n + m) n ( n + m) m n m
= k B ⋅ ln n = k B ⋅ ln ⋅ = − k B n ⋅ ln + m ⋅ ln =
n ⋅m m
n
n
m m
n+m n + m
m
= − k B ⋅ n ⋅ ln 1 + m ⋅ ln ,
n
ahol felhasználtuk, hogy m<<n.
m E
− v Ev J
Mivel = e k BT , S konf = − k B ⋅ m − ≈ 4 ⋅ 10 −12 .
n k BT K
Forrás: http://www.doksi.hu
55
86.) a./ Izoterm folyamat (T=áll.): P1V1=P2V2 . A befektetett külső munka:
V2 V2
1 V
W = − ∫ P ⋅ dV = − P1 V1 ∫ dV = P1 V1 ⋅ ln 1 = 80,5 [kJ ]
V1 V1
V V2
b./ Izobár folyamat (P=áll.): W=-P1(V2-V1)=40 [kJ]
87.) Kezdetben legyen m1 tömegű gáz az edényben, majd a gáz egy részének
kiengedése után m2 tömegű! Ekkor az edény súlya a gázzal együtt: F1=m1g+F
illetve F2=m2+F, ahol F az üres edény súlya.
m
Az ideális gáz állapotegyenlete szerint: PV = RT . Ebből az edénybe zárt gáz
M
m M
sűrüsége: ρ = = P . Ezt alkalmazva az edénybe zárt gáz kezdeti és végállapotára
V RT
is:
F −F M
ρ1 = 1 = P1 ⋅
gV RT
F2 − F M
és ρ2 = = P2 ⋅
gV RT
M F1 − F2
=
RT (P1 − P2 )gV
Ezekből
56
2
nőtt)
Állandó nyomáson a gázon végzett munka: W=-P.0V=-2,27.103 [J] (A gáz tágult, az
általunk befektetett munka negatív.)
Az I. főtétel értelmében a gáz belső energiájának megváltozása egyenlő a gázon
végzett munka és az általunk befektetett hőmennyiség összegével, azaz: 0U=W+Q.
Ebből a gázzal közölt hőmennyiség: Q=0U-W=5,66.103-(-2,27.103)=7,93.103 [J].
(Az általunk befektetett hőmennyiség a gáz belső energiájának növelésére és a gáz
munkavégzésére fordítódott.)
1− κ
f +2 7
91.) Adiabatikus állapotváltozás során T ⋅ P κ
= áll. , ahol κ =
= (A levegő
f 5
kétatomos molekulákból álló gáz, szabadsági fokainak száma 5.) Ezt felhasználva a
2
−
P1 7
végállapot hőmérséklete: T2 = T1 ⋅ = 579 [ K]
P2
Az ideális gáz állapotegyenletéből a végállapot térfogata:
[ ]
m RT
V2 = ⋅ = 0,166 m 3
2
M P2
Mivel adiabatikus állapotváltozás során hőközlés nincs, a gázon végzett munka
egyenlő a gáz belső energiájának megváltozásával:
f m
W = ∆U = ⋅ ⋅ R ⋅ ∆T = 2 ⋅ 105 [ J ]
2 M
92.) Az ideális gáz állapotegyenletéből fűtés előtt illetve fűtés után a szobában lévő
gáz tömege:
PVM PVM
m1 = és m2 =
RT1 RT2
Ebből a szobából kiáramlott gáz tömege: m1-m2=9,53 [kg].
f
A gáz belső energiája: U = ⋅ PV , és a fűtés során nem változott a szobában lévő
2
gáznak sem a nyomása, sem a térfogata. Igy nem változik a belső energiája sem.
93.) a.) Izotermikus állapotváltozás során a hőmérséklet állandó: T2=T1=273 K
A végállapot nyomását az ideális gáz állapotegyenletéből határozzuk meg:
mRT2
P2 = = 5,06 ⋅ 105 [ Pa ]
MV2
A gázon végzett munka:
Forrás: http://www.doksi.hu
57
V2 V
m 2
1 m V m P
W = − ∫ P ⋅ dV = RT1 ∫ dV = − RT1 ⋅ ln 2 = , ⋅ 10 3 [J ]
RT1 ⋅ ln 2 = 114
V1
M V1
V M V1 M P1
= 7 ⋅ 10 − 3 [ m 3 ]
mRT1
V1 =
MP1
Adiabatikus állapotváltozás során P.V3=áll., kétatomos gáz esetében 3=7/5. Ebből a
7
V1 5
végállapot nyomása: P2 = P1 = 9,5 ⋅ 105 [ Pa ]
V2
P2 V2
A végállapot hőmérséklete: T2 = T = 518,7 [ K]
P1 V1 1
Adiabatikus állapotváltozás során a gázon végzett munka egyenlő a gáz belső
f m
energiájának megváltozásával: W = ∆U = R ⋅ ∆T = 1595 [J ]
2M
b.) A II. (izotermikus) szakaszon a gázon végzett munka a 93. feladatban leírtak
m V
szerint: WII = RT2 ⋅ ln 2 = −161J (A gáz végez munkát!). Felhasználtuk, hogy
M V3
V ⋅T
V2=V1 és V3-at a V3 = 1 3 = 3, 1 ⋅ 10−3 m3 összefüggéssel határoztuk meg.
T1
c.) Az I. főtételt alkalmazva: QIII=0UIII-P1(V3-V1)
T
Ehhez a kezdeti nyomást a P1 = P2 1 = 2 , 41 ⋅ 105 Pa összefüggéssel határozzuk meg.
T2
Végül is QIII=-513,6J (A rendszer a III. szakaszon hőt ad le.)
95.) A Carnot körfolyamat hatásfoka a hajtóközegtől független, csak a
T2 − T1
hőmérséklettől függ: η = = 0.3
T2
58
W 4 M R(T3 − T2 ) 4 R 1 4 1 c p − c v
m
Q
1= + = − = − = −
∆U ∆U 3 m
c (T − T1 )
3 cv 2 3 2 cv
M v 3
cp − c v 2 cp 5
= , κ= = (egyatomos)
cv 3 cv 3
(T=PV/R, T1=240 K, T2=480 K, T3=720 K)
99.) A szabadentalpia: G = U - TS + PV
és a megváltozása: dG = - SdT + VdP + 4dN = VdP = 990 [J]
100.) A víz által felvett hőmennyiség megegyezik a fémdarab által leadott
hőmennyiséggel. Ennek alapján a hőmérséklet kiegyenlítődés utáni közös hőmérséklet
meghatározható: T = 320 K
A két anyag entrópia változása: 0Svíz=270, 21 [J/K]és 0Sfém= - 253.80 [J/K]
w1
dP Lm
101.) A Clausius-Clapeyron egyenlet szerint = , amiből
dT ∆Vm ⋅ T
T2
Lm Lm T2
∆P = ∫ ∆V
T1 m ⋅T
dT =
∆Vm
⋅ ln
T1
, ahol feltételeztük, hogy az Lm moláris olvadáshő
59
6.03 ⋅ 10 3 272
∆P = − 6 ⋅ ln . ⋅ 10 7 [ Pa ]
= −142
. ⋅ 10
156 273
Megjegyezzük, hogy jelen adatok mellett 1%-nál kisebb hibát követünk el, ha a fenti
Lm
integrált a ∆P = ∆T összafüggéssel közelítjük.
∆Vm ⋅ T1
102.) A víz felveszi a tenger hőmérsékletét: dQ1=cmdT,
T2
dQ 1 T J
∆S1 = ∫
T1
T
= cm ⋅ ln 2 = +735
T1
.
K
A tenger annyi hőt ad le, amennyit a víz felvett:
− dQ 1 T − T1
T2
J
dQ2=-dQ1, ∆S 2 = ∫ = − cm 2 − 72.9
T1
T2 T2 K
0Sösszes=0S1+0S2=+0.6 J/K
Forrás: http://www.doksi.hu
60
103.) Válasszuk ki az egyik csúcspontban lévő töltést és számoljuk ki a többi négy
töltés részéről ráható erők eredőjét. Ezt nullával egyenlővé téve adódik, hogy a
2 1
középpontban lévő töltés: Q ⋅ +
2 4
105.) a.) Vegyünk fel egy P pontot a fonaltól tetszőleges d távolságban, és először
az ábrán látható dx fonaldarab térerősségének nagyságára írjuk fel:
1 δ ⋅ dx
dE =
4 πε 0 r 2
Az egész fonal eredő térerőssége a P pontban ezen elemi térerősségek vektori
eredője lesz. szimetria okokból a dE vektorok fonallal párhuzamos komponensei
egymást kiejtik az összegzés során. Az eredő E térerősség a fonalra merőlegesen
kifele fog mutatni és nagyságát az E = ∫ dEn összefüggés adja meg. Az ábra alapján:
dx d
dEn=dE.cos! ; x=d.tg! és r=d/cos! , valamint =
dα cos2 α
π
2
δ δ
Igy: E= ∫ 4 πε 0 d
cos α ⋅ dα =
2 πε 0 d
−π 2
61
dx
r
x dE
! P !
d
dEn
dE
2 ε 0 (R + d )
2 2 2
R
A térerősség d szerinti deriváltját nullával egyenlővé téve adódik, hogy d =
2
q
107.) Az új sugár 6.84 mm. Ebből U = k = 3.29 ⋅ 10 6 [ V]
R
Forrás: http://www.doksi.hu
62
ω
108.) Gauss tétellel: E= (egy lemez esetén) E1=4.5.103 V/m és
2ε 0
E2=5.1.103V/m
Belül: E=E2-E1=0.6.103 V/m, Kívül: E=E2+E1=9.5.103 V/m
109.) A töltött fém gömbön belül 0 a térerősség és D, míg kívül a Gauss tétel
alapján:
2 ⋅ 10 −4 1 2 ⋅ 10 −4 1 2 ⋅ 10 −4 1
E= ⋅ 2 , ha 0.6<r<1.4 és E = ⋅ 2 , ha r>1.4 D = ⋅ , ha
4 πε 0 ⋅ 2 ⋅ r 4 πε 0 r 4π r 2
r>0.6
2.5 5
D [ x 10 -5 As/m2 ]
2 4
E [ x 10 6 V/m]
1.5 3
1 2
0.5 1
0 0
0 1 2 0 1 2
r [m] r [m]
Q ρ ⋅ 4 πR 2
110.) U = = = 2 ⋅ 10 4 [ V]
4 πε 0 ε r r 4πε 0 ε r r
C1 ⋅ C 2
111.) C = és Qe=Ce.Ue Ezekből Q1=Q2=5.43.10-5 [C]
C1 + C 2
0.15
σ dr W
112.) ∆U = ∫ ∆U = Ezekből: $=3.47.10-8 [C/m]
és
2ε 0 π 0.06 r Q
63
Q A(ε 2 − ε 1 )
A kapacitás: C= =
U ε
d ⋅ ln 2
ε1
gömb a 103. példa eredményeit felhasználva a térerősség helyfüggése a kondenzátor
lemezei között a következő:
Q 1 Q 1
E= , ha r<x< ; és E = , ha <x<R
4 πε 1 x 2
4 πε 2 x 2
Ebből a potenciál a Q töltésű fegyverzetek között:
Q R − ! Q ! − r
r ! r
Q dx Q dx
U = − ∫ E ⋅ dx = − ∫ 2 −∫ 2 = +
R R
4 πε 2 x !
4 πε 1 x 4 πε 2 R ⋅ ! 4 πε 1 ! ⋅ r
Q 1
Igy a kapacitás: C = =
U !−r R−!
+
4 πε 1 ! ⋅ r 4 πε 2 R ⋅ !
b.) Ha a két dielektrikum határfelülete a közös közös középponton átmenő sík, a
D D
térerősség mindkét szigetelőben ugyanakkora: E = 1 = 2
ε1 ε2
A Gauss-tétel alapján: Q=2#x2.%1E+2#x2.%2E
Q
Ebből: E =
2 πx (ε 1 + ε 2 )
2
,
Q R−r
A potenciálkülönbség a két fegyverzet között: U =
2π(ε 1 + ε 2 ) rR
Rr Rr
A kapacitás: C = 2 πε 1 + 2 πε 2
R−r R−r
Vegyük észre, hogy a kapacitás úgy határozható meg mintha a két dielektrikum
határfelülete közé fémlemezt tennénk, és az előálló két kondenzátort az a./ esetben
sorbakötnénk, a b./ esetben pedig párhuzamosan kötnénk.
64
1 q 1 q−Q
0<r<R1: E = ⋅ 2 , R1<r<R2: E=0 , r>R2: E = ⋅
4 πε 0 r 4 πε 0 r 2
r
1 q−Q q−Q 1
r
r>R2: U = − ∫ ⋅ 2 dx = ⋅
∞
4 πε 0 x 4 πε 0 r
q−Q
R1<r<R2: U = = áll .
4 πε 0 R 2
q−Q q−Q q 1 1
r
q 1
0<r<R1: U = −∫ ⋅ 2 dx = + − =
4 πε 0 R 2 R1 4 πε 0 x 4 πε 0 R 2 4 πε 0 r R 1
1 q −Q q q 1
= + + ⋅
4 πε 0 R 2 R 1 4 πε 0 r
Segédábra a 116. példa megoldásához.
tengelytől: U = − ∫ ⋅ dx = − ln x
1
2 πε 0 x 2 πε 0
σ
a.) Ennek megfelelően az R sugarú henger potenciálja: U R = − ln R
2 πε 0
Amennyiben a R sugarú henger potenciálját akarjuk meghatározni az Uo ismeretében,
σ σ
a U0 = − ln r összefüggésből kifejezzük a − mennyiséget és
2 πε 0 2 πε 0
ln R
behelyettesítjü a fenti potenciál kifejezésébe: U R = U 0
ln r
Forrás: http://www.doksi.hu
65
U0 1
b.) Hasonlóan E R = ⋅
ln r R
ezért eredőjük zérus. A Q3 és Q4 töltések által az A pontban létrehozott térerősségek
1 Q3
szintén azonos abszolútértéküek: E 3 = E 4 = ( ahol "a" a négyzet oldalának
πε 0 5a 2
hossza) és a Q3 illetve Q4 töltések irányába mutatnak. Igy a rajz szerinti vízszintes
irányú komponenseik összegzéskor kiejtik egymást, a függőleges irányú
kompopnenseik pedig összeadódnak. Az eredő térerősség az A pontban a Q1 és Q2
töltéseket összekötő egyenesre merőlegesen lefele mutat, nagysága: Ee=2570V/m.
b.) Az A pont feszültsége a négyzet középpontjára vonatkoztatva a két pont
potenciáljának különbsége lesz: UAO=1O-1A . 1A és 1O pedig az egyes pontöltések
által az adott pontokban létrehozott potenciálok összegeként határozható meg :
1A=-385V, 1O=2543V , így UAO=2928V.
1 4
c.) A töltéselrendezés energiáját a E pot = ∑ Q i ϕ( i) összefüggéssel határozzuk
2 i=1
meg, ahol 1(i) az i-edik ponttöltés helyén a potenciál. Eredményül kapjuk:
Epot=1.6.10-4 [J].
belső felületére ugyanakkora abszolútértékű pozitiv töltés, míg a külső felületére
ugyanakkora abszolútértékű negatív töltés kerül, mint amekkora a középső ro sugarú
gömb felületén van. (Természetesen a felületi töltéssűrűség az egyes gömbfelületek
nagyságának megfelelően alakul.) A térerősség a gömb és a gömbhéj belsejében zérus
lesz (fém), ezeken kívül úgy alakul, mintha a középpontban elhelyezkedő, a gömbre
felvitt töltéssel megegyező nagyságú ponttöltés hozná létre az elektromos teret. Azaz a
1 Q ω 0 r02
fémeken kívül a térerősség az E = ⋅ = függvény szerint alakul, mivel
4 πε 0 r 2 ε0r 2
2o negatív, iránya a gömb középpontja felé mutat.
A gömbök felületén a térerősség: Eo=-2.26.106 V/m, E1=-5.65.105 V/m,
E2=-2.51.105 V/m (ld. a.) ábra).
Ha a külső gömbhéjat leföldeljük a gömbhéj külső felületéről a töltés elmegy,
ekkor a gömbhéjon kívül a térerősség mindenütt nulla. (ld. b.) ábra).
Forrás: http://www.doksi.hu
66
r [m] r [m]
0 0.005 0.01 0.015 0 0.005 0.01 0.015
0 0
-5 -5
E [ x 10 5 V/m]
E [ x 10 5 V/m]
-10 -10
-15 -15
-20 -20
-25 -25
a.) b.)
ω 0 r02 ω 0 r02 1 1
r0
c.) U = − ∫ E ⋅ dr = − ∫ dr = − = −3390 [ V]
r1
ε0r2 ε0 r0 r1
d.) A térerősség maximuma a belső gömb felületén van, így:
ω, r2 ω,
E kr = 0 20 = 0 , ahonnan 2o'=%oEkr
ε 0 r0 ε0
ω 0, r02 1 1 1 1
Ezt behelyettesítve U max = − = E kr r02 − = 15. ⋅ 10 4 [ V]
ε 0 r0 r1 r0 r1
120.) a.) A fém lemezen megosztás jön létre, a felületén a kondenzátor lemezein
lévővel azonos felületi töltéssűrűség jön létre: 3213=3223=Q/A=10-6 C/m2, 21=-22.
b.)
12 11.3 [ x 10 4 V/m]
10
E [ x 10 4 V/m]
8
6
4
2
0
0 0.5 1 1.5 2
x [cm]
67
(A fenti számolás csak abban az esetben igaz, ha a kondenzátor lemezein lévő
töltés a fém lemez eltávolítása közben nem változik! Ha a kondenzátor lemezei
feszültségforrásra vannak kötve, azaz a kondenzátor lemezeinek potenciálkulönbsége
állandó, akkor a fémlemez eltávolítása közben a feszültségforrásban tárolt energia is
megváltozik.)
U 2e R k
121.) A hasznos teljesítmény: P = I 2 R k = . Ezt deriválva Rk szerint és
(R k + Rb )
2
2! !
122.) R = ρ = 4ρ , vagyis négyszeres lesz.
A A
2
124.) Az 500 W-os kiég, mert rajta 110 V-nál nagyobb feszültség esik.
U2
125.) R = és Ohm törvényéből: P1=400 W és P2=1600 W.
P
126.) R=6 4
U 2e R k
128.) P = . Ezt deriválva Rk függvényében és nullával egyenlővé téve:
(R k + Rb )
2
Rk=Rb
68
20 4 20 4
A
30 4 30 4
40 4 50 4 40 4 50 4
V
50V 50V
a.) b.)
eső feszültség megegyezik az R2 és R3 ellenállásokon eső feszültségek összegével,
adódik, hogy az R1 ellenálláson 7.75 A, az R2 ellenálláson 2.25 A és az R3
ellenálláson 0.25 A folyik.
c.) A kapcsoló zárásakor a kondenzátor az R1 ellenálláson eső feszültségre töltődik
fel, így Q=CU=1.55.10-4 C.
132.) Az elektronra a mágneses tér részéről az F=-e(vxB) erő hat, az elektromos tér
részéről az F=-e.E erő. Az irányok megfelelő megválasztásával elérhető, hogy a két
erő ellentétes irányú legyen. Például, ha egy jobbsodrású xyz koordináta rendszerben
az elektron sebesége +x irányú és az elektromos térerősség +z irányba mutat, akkor a
mágneses indukció iránya legyen -y irányú. Igy azok az elektronok, melyeknek a
sebességére fennáll, hogy v=E/B, egyenesvonalú pályán fognak haladni.
vmin=Emin/Bmax=1.25.106 [m/s] , vmax=Emax/Bmin=1.5.107 [m/s]
69
N B
135.) = = 40m −1 , tehát 1 m-en 40 menet kell, így elég 1 réteg.
! µ 0I
136.) A két vektor 146.8o szöget zár be, így eredőjük B=4.8.10-6 T.
137.) A Biot-Savart törvény alapján a vezető keretnek mind a négy oldala azonos
irányú, a keret síkjára merőleges mágneses indukciót hoz létre a keret középpontjában.
A keret egy-egy oldala által létrehozott mágneses indukciót a Biot-Savart törvénnyel
számoljuk. I árammal átjár egyenes vezető dl hosszúságú darabja által a vezetőtől d
távolságban keltett mágneses indukció:
Segédábra a 137. példa megoldásához.
dα ⋅ r d
Felhasználva, hogy: d! = és r = (ld. az ábrát),
cosα cos!
50 I cos! d!
| dB | = d .
4#
Integrálással kapjuk a vezető hosszúságú darabja által keltett mágneses indukciót:
!0
50 I 50 I
|B|= · 2 . cos! d! = sin!
4#d - 4#d
0
70
138.) Mivel az egyes élekben folyó áramok mágneses hatásai egymást páronként
megsemmisitik, B=0.
139.) A Biot -Savart törvény segítségével az r sugarú körvezető középpontjában:
µ 0I µ I 2 rπ
B= . ⋅ 10 − 2 [ m] és U = Iρ
ebből r = 0 = 11 = 2.3 [ mV]
2r 2B A
v2
140.) A körpályán való mozgást a Lorent erő biztosítja: q v B = m r . Ebből:
mv 2 Um 1
r= = . . − 2 [ m]
⋅ = 1510
qB q B
rqB (rqB) 2
2 πm
142.) Az előző két példa alapján: T = = 3.26 ⋅ 10 −8 [s]
qB
144.) Bv=Bl=2.8.10-3 [Vs/m2], Hl=2253 [A/m], Hv=3.75 [A/m]
147.) Csak az egyenes vezetővel párhuzamos oldalakra ható erőket kell számításba
venni, és ezek az erők ellentétes irányúak (a négyzet oldala l):
µ 0 I 1I 2 l 1 1
F = F1 − F2 = − = 2.18 ⋅ 10 −8 [ N ]
2 π 0.066 0106.
71
2 rπ π
1
2 ∫V
149.) E = B ⋅ H ⋅ dV . Ebből E=102 [J]
150.) A számításoknál vegyük figyelembe, hogy a mágneses térerősség a szolenoid
belsejében az egyes menetektől mint körvezetőktől származik. Válasszunk ki a
n
szolenoidban egy dx elemi hosszúságú szakaszt (ld.: ábra). Ezen a szakaszon ⋅ dx
!
menet van. A dx hosszúságú szolenoid darabkát köráramnak foghatjuk fel, amely által
keltett mágneses erőtér a szolenoid tengelyének egy tetszőleges, a köráram síkjától x
távolságra levő pontjában
r 2I n
dH = 3 ⋅ dx
2( r 2 + x 2 ) 2 !
Jelöljük a tekintett pontból a dx szakaszhoz húzott vektor és a szolenoid tengelye
közötti szöget 8-val. Ekkor x=r.ctg8 ,ahonnan
dβ
dx = − r 2 ,
sin β
r2
továbbá r 2 + x 2 =
sin 2 β
Helyettesítsük be dx és r2+x2 összefüggéseit dH kifejezésébe:
nI
dH = − sinβ ⋅ dβ
2!
Miután az összes dx szakasztól származó mágneses térerősség a tekintett pontban
tengelyirányú, ezért az eredő erőteret dH integrálásával kaphatjuk meg. Az integrálást
a szolenoid két végpontjához tartozó 81 és 82 szögérték között kell elvégezni.
β
72
Látszik, hogy a H mágneses térerősség értéke függ a vizsgált pont helyétől. Végtelen
hosszú tekercs esetén (a tekercs hossza nagy az átmérőjéhez képest) 81=0 és 82=#,
tehát H=nI/ .
Természetesen minden véges méretű tekercs esetén a térerősség a tekercsben kisebb
lesz a végtelen hosszú tekercs erőterénél. Sőt a tengely mentén állandónak sem
tekinthető, maximális értéket a tekercs középpontjában vesz fel. A szolenoid
valamelyik végpontjánál a mágneses térerősséget pl. 82=#/2 helyettesítéssel kaphatjuk
meg:
nI
H= cosβ 1
2!
Ha a szolenoid igen hosszú, cos81~1 és
nI
H= , azaz egy hosszú tekercs szélén a mágneses térerősség a középponban
2!
mérhető értéknek csak a felét teszi ki.
152.) Az előző feladathoz hasonlóan:
b+d
µ Ia µ Ia b + d
φ = ∫ 0 dx = 0 ln
d
2 πx 2π d
µ0 b+d
így U eff = I eff aω ⋅ ln = 7.65 ⋅ 10 − 3 [ V]
2π d
U
A kölcsönös indukciós együttható: L = = 3 ⋅ 10 − 7 [ H ]
dI
dt
dφ AIµ 0
153.) U = N =N = 73 [µV]
dt t!
1
157.) ω = . Ebből C=0.21 [pF]
LC
Forrás: http://www.doksi.hu
73
A
158.) Mivel C = ε , valamint d=l+vt (ahol v a távolodás sebessége):
d
U Q ω dE
E= = = . Igy: = 0 és Ie=0
d Cd ε dt
159.) U=B2r2/2=271 [V]
Forrás: http://www.doksi.hu
74
D
162.) x=A cos(!t+") és v=-A! sin(!t+") valamint ω = összefüggések
m
alapján a kezdőfeltételek figyelembevételével:
f=0.8 Hz; A=0.6 m; "=-70o=-1.23 rad; x=0.6 cos(5t-1.23)
ω1 − ω 2 ω1 + ω 2
163.) Az eredő rezgés: x = 2A ⋅ cos t ⋅ sin t
2 2
Ebből a maximális kitérés: 2A=0.16 m
A kialakuló lebegés frekvenciája: f1-f2=2 Hz
Így #=0.01 s-1. A körfrekvencia !2=!o2-#2 , de mivel # jóval kisebb, mint !o, ezért
D
közelítőleg ω = ω 0 = és így T=1.25 s és f=0.8 Hz. Az eddigiek alapján 10
m
rezgés alatt az amplitúdó 12%-al csökken.
167.) Mivel egy másodperc alatt 3 lebegés történik, továbbá a lebegés frekvenciája
a két közeli frekvencia különbsége, ezért az erdmény 443 Hz, vagy 437 Hz.
Forrás: http://www.doksi.hu
75
169.) Ha y a kitérés, c a hullám terjedési sebessége, k a hullámszám (2$/%) és " a
kezdőfázis, akkor a kitérés a többi szokásos jelöléssel:
x
y = A ⋅ cos(ωt − kx + ϕ ) = A ⋅ cosω t − + ϕ vagy y = A ⋅ exp j(ωt − kx + ϕ)
c
[ ]
Ebbe a kezdőfeltételeket és az adatokat beírva kapjuk, hogy:
x π
a.) y = 0.5 ⋅ exp j4π + − +
20 3
b.) y maximális a t=1s-ban, ha x=21.67+10n [m], ahol n=0, &1, &2.....)
c.) y=-0.25 m
π
π π j 100 πt + 6
= 0.004 cos x − ⋅ e Ez állóhullámot ír le.
2 6
P 50 W
173.) I = = = 9.95 ⋅ 10 − 3 2
A 1600π m
sin 30 o
. =
174.) Alkalmazva az ábra jelöléseit: 15 , #=19.5o, '=30o-19.5o=10.5o,
sin β
194
.
sin γ = , P1 P2 = 10.64 [ cm] , d = P1 P2 ⋅ cosβ = 10 [ cm]
P1 P2
Forrás: http://www.doksi.hu
76
o
30
n=1
P1
'
n=1,5 d
#
.
P2
o
n=1 30
1,94 cm
o
45
. # '
( )
o
45
1 1 1
176.) N=-2, mert látszólagos képet látunk. Az N=k/t és az = + alpján
f t k
f tN
N= . Innen f = = 60cm , tehát R=2f=120 cm.
t−f N +1
77
Mivel az = ( n − 1) + összefüggés szerint a törésmutató csökkenésével
f R1 R 2
csökken az 1/f hányados, ezért a fókusztávolság nő.
kλ
179.) Rácsnál a maximumot leíró egyenlet szerint: sin α = . A példában k=2, (
d
kλ
=43o, %=589.6nm. Így: d = . ⋅ 10 − 6 [ m]
= 172
sin α
∂f ( t + αx)
181.) Az x szerinti parciális deriváltak: = f ' ( t + αx) ⋅ α
∂x
∂ 2 f ( t + αx)
= f '' ( t + αx) ⋅ α 2
∂x 2
∂f t + αx)
(
A t szerinti parciális deriváltak: = f ' ( t + αx)
∂t
∂ 2 f ( t + αx)
= f '' ( t + αx)
∂t 2
∂ 2 f ( t + αx) 1 ∂ 2 f ( t + αx)
Látható, hogy a = 2⋅ hullámegyenlet teljesül, ha (=1/u. Ez
∂x 2 u ∂t 2
egyúttal megadja az ( fizikai jelentését, a hullám terjedési sebességének a reciprokát
jelenti.
Forrás: http://www.doksi.hu
78
182.) Legyen "e" az elektron töltése és "m" a tömege. A Coulomb erő biztosítja az
elektron körpályán való mozgását:
1 e 2 mv 2
⋅ = ,
4 πε 0 r 2 r
Továbbá
1 e2 1
E pot = − ⋅ és E kin = mv 2
4 πε 0 r 2
Epot=-2Ekin és Eössz=Epot+Ekin=Epot/2
1 e2
Az n-edik szinten: E n = − ⋅
8πε 0 rn
A Bohr feltétel szerint mvrn=nh. Ebből és a mozgásegyenletből:
ε0h2
rn = n 2 2
e mπ
e m 1
4
1
Így: E n = − 2 2 ⋅ 2 = −2.18 ⋅ 10 −18 2 [J ]
8ε 0 h n n
*E=E5-E1=2.18.10-18(1-1/25)=2.09.10-18 [J] , +=*E/h=3.15.1015 [Hz]
h h 1 2eU
183.) A szokásos jelölésekkel: λ = = és mv 2 = eU . Ebből v = .
p mv 2 m
h h2
Tehát: λ = . Innen U = = 13500V
2 meU 2 meλ2
Mivel az elektron sebességére v=6.9.107m/s adódik, ami kisebb, mint a fénysebesség
(3.108m/s), ezért a feladat elvileg és gyakorlatilag is megoldható.
1
184.) A fotoelektromos effektus alapegyenlete: hν = Wki + me v 2e , ahol me és ve a
2
kiváltott elektron tömege és sebessége.
hc
A mi esetünkben hν = Wki = . Innen Wki=6.72.10-19 [J] = 4.2 [eV].
λ
p 2x 1
185.) Az ekvipartíció tétele szerint E kin = = k B T . Így: p x = mk B T
2m 2
h
Mivel *y.*py,h/2, ∆p y ≥
2 ∆y
∆p y h
tgα = =
px 4 ∆y mk B T
Forrás: http://www.doksi.hu
79
Segédábra a 185. példa megoldásához.
h
A folt átmérője ekkor: y = ∆y + 2 ⋅ ! ⋅ tgα = ∆y +
2 ∆y mk B T
dy h
Legyen *y=a, a folt minimális, ha = 0 . Innen: 1 − 2 =0 .
da 2a mk B T
h 2h
Ekkor a 2 = és y =
2 mk B T 4 mk T
B
107.9
Ezüstatomra m = . ⋅ 10 − 22 [g] és y=10-2 [mm].
23 = 18
6 ⋅ 10
hc
186.) A Wien-féle eltolódási törvény szerint: T ≈ . A természeti állandókat
5kλ max
illetően: hc/kB=1.4.10-2mK. Mivel %max=480nm, így T=6000K
3Rx 2 exp( x)
188.) A moláris hőkapacitás (Cv) az Einstein közelítés alapján C v = ,
(1 − exp( x)) 2
hν T0
ahol x = = (A To általában 200-400K közé esik.)
k BT T
A behelyettesítés elvégzése után: ha To/T=10, akkor Cv=0.0045.3R=0.0135R
haTo/T=0.1 , akkor Cv=0.99917.3R-3R
h
190.) Az előző példa alapján: erB=p és %=h/p. Így: λ = = 9 ⋅ 10 −11 [ m]
erB
Forrás: http://www.doksi.hu
80
ahol vm és vf a megfigyelő ás a hullámforrás közeghez viszonyított sebessége, és a
sebességek előjelére vonatkozóan a forrástól a megfigyelőhöz mutató irány a pozitív.
A behelyettesítések után:
a.) +'=552 Hz
b.) +'=551.7 Hz
c.) +'=552.2 Hz
2π ∂E
192.) A hullám csoportsebessége: v = ⋅ (ennek eredetét monokromatikus
h ∂k
λE 2 πλE 2 πE
hullámnál egyszerű látni, mivel v = λν = = = ).
h 2 πh kh
2 π ∂ 2 E ∂k
A gyorsítást az idő szerinti deriválással kapjuk: a = ⋅ ⋅
h ∂k2 ∂t
dE
Ismert, hogy a teljesítmény az erő és a sebesség szorzata: = Fv (ha a tér gyenge).
dt
∂E ∂k 2 π ∂E
Ebbe a v sebességet behelyettesítve: ⋅ = Fv = F
∂k ∂t h ∂k
h ∂k
amiből ⋅ = F. De Newton II. axiómája miatt F=ma, így felhasználva a
2π ∂t
gyorsulásra kapott összefüggést
−1
4π 2 ∂ 2 E
m= 2 ⋅ 2
h ∂k
32 − mv 2
m h h
193.) Az eloszlásfüggvény: f (v) = 4 π v ⋅e
2 2 k BT
és λ = = , így
2 πk B T p mv
32 − h2
h m h2
v= . Tehát: f ( λ ) = 4 π 2 2 ⋅e
mλ2 2 k BT
mλ 2 πk B T m λ
194.) Az (-eészecske akkor juthat át a potenciálfalon, ha átlagos kinetikus
energiájának (Ekin) és a kinetikus energia bizonytalanságának az összege nagyobb,
∆p 2x
mint a fal magassága (Vo), vagyis Ekin+*Ekin,Vo. De ∆E kin = és
2m
h
∆p x ≥
4π ⋅ ∆x
h
Innen ∆x ≥ = 3.36 ⋅ 10 −12 [ m]
2 π 2 m(V0 − E )
Forrás: http://www.doksi.hu
81
195.) A
harmónikus oszcillátor kitérésére: x=xo.sin!t és impulzusára:
p=mv=m!xo.cos!t
h h h
Így a ∆x ⋅ ∆p ≥ miatt: ∆x ≈ = .
4π 4 π ⋅ ∆p 4 πmω ⋅ ∆x
A *x és *p négyzetreemelése után, felhasználva a D=m!2 összefüggést:
(∆p) 2
1 hω 1 h hω 1
E= + D( ∆x) = + D = = hν
2
2m 2 8π 2 4 πmω 4π 2
h
196.) A röntgenfoton hullámhosszának növekedése: ∆λ = (1 − cosα ) , ahol ( a
mc
szóródási szög és m a meglökött elektron tömege. A behelyettesítések után:
(=90o. Az energia, melyet a meglökött elektron felvesz: W=h+-h+'=3.67.10-15 [J].
Forrás: http://www.doksi.hu
82
PÉLDATÁR TARTALOMJEGYZÉKE
PÉLDÁK
PÉLDÁK MEGOLDÁSA
P.1. PÉLDÁK MEGOLDÁSA A MECHANIKA TÁRGYKÖRÉBŐL……………………………33
P.2. PÉLDÁK MEGOLDÁSA A KINETIKUS GÁZELMÉLET TÁRGYKÖRÉBŐL.....................50
P.3. PÉLDÁK MEGOLDÁSA A STATISZTIKUS FIZIKA TÁRGYKÖRÉBŐL ..........................53
P.4. PÉLDÁK MEGOLDÁSA A MŰSZAKI ÉS KÉMIAI TERMODINAMIKA
TÁRGYKÖRÉBŐL ...........................................................................................................................55
P.5. PÉLDÁK MEGOLDÁSA AZ ELEKTROMÁGNESSÉGTAN TÁRGYKÖRÉBŐL ................60
P.6. PÉLDÁK MEGOLDÁSA AZ ÁLTALÁNOS REZGÉS-ÉS HULLÁMTAN
TÁRGYKÖRÉBŐL ...........................................................................................................................74
P.7. PÉLDÁK MEGOLDÁSA A KVANTUMMECHANIKA TÁRGYKÖRÉBŐL.........................78
Forrás: http://www.doksi.hu
Az első oldalhoz
Relatív atomtömeg
!
55.847 4 "A természetes izotópok száma
54 56 57 "Fontosabb izotópok
5.8 91.8 2.1 "Első ioniz. energia [eV]
(leghosszabb élet- 59(#-,$)45d izotóp, és felezési idő
tartamú) radioaktív
( –3
Rendszám% 7.870 o ' [g cm ](s,l)
Vegyjel 26 Fe 7.87 "Sűrűség, 20 C –1
& [g lit ] (g)
német megnevezés Eisen 1535 Szilárd anyagok olvadás, ill. folya-
fekete (szilárd) dékok és gázok Forráspontja [oC]
kék (folyékony)
zöld (gáznemű)
A második oldalhoz
Elektronkonfiguráció
!
[Ar]3d6 4s2 " Atomsugár[pm] (kék)
– kovalens sugár [pm] egyes kötésre (fekete)
Oxidációs szám% 6, 3, 2, 0, -2 – ionsugár [pm] (felső index: oxidációs szám,
3+
124.1) 116 656 786 2+ alsó index koordinációs szám (piros)
– Van der Waals sugár [pm]
-0.447(2) " Redukciós potenciál, Eo [V]
Rendszám% 1.6 "Elektronegativitás
Fe
26 4.7 " [s%] a Földkéregben és a tengerekben
IUPAC elnevezés % Iron
Gábor Dénes
Főiskola
Példatárak
Forrás: http://www.doksi.hu
I=1A (t1=1s-ig)
B
F0=1N
m=1kg
U(t)=?
l L=1H
µ=0
Forrás: http://www.doksi.hu
Kidolgozás:
F = BIl Vs F m
⇒ Bl = 1 a = =1 2
U = Bvl m m s (kezdetben)
m
v = a ⋅ t ⇒ v1 = a ⋅ t1 = 1 , ha v 0 = 0.
s
A feszültség 1 másodperc alatt 1V-ra növekszik. A villamos töl-
tés: Q1 = I ⋅ t 1 = 1Cb . Éppen így viselkedik az 1F kapacitású kon-
denzátor. A kapcsoló zárása után ( t ≥ t1 ) a rendszer az alábbi
modellel helyettesíthető:
C=1F L=1H
[ ]
U x2 sin 2 (1 + ϕ ) + cos2 (1 + ϕ ) = 2 ⇒ U x = ± 2[V ]
π π 5π
tg(1 + ϕ ) = 1 ⇒ 1 + ϕ = ± k ⋅ π ⇒ 1 + ϕ1 = 1 + ϕ2 =
4 4 4
Forrás: http://www.doksi.hu
t[s]
0
Forrás: http://www.doksi.hu
2. példa
P1 12200
Az áramfelvétele: I1 = = ≅ 2 7 , 7[ A ] ,
amely két
U ⋅ co s ϕ 1 5 0 0 ⋅ 0 ,8 8
komponens eredője: I1 P = I1 ⋅ cos ϕ1 ≅ 24,4[ A] és I1r = I1 ⋅ sin ϕ1 ≅ 13,2[ A] .
A másik motorra ugyanígy kiszámíthatóak a megfelelő villamos
P 11 P2 13100
mennyiségek: P2 = = ≅ 1 3,1[kW ] , I2 = = ≅ 33,6[ A] ,
η2 0 ,8 4 U ⋅ cos ϕ2 500 ⋅ 0,78
I 2 P = I 2 ⋅ cos ϕ2 ≅ 26,2[ A] és I 2 r = I 2 ⋅ sin ϕ2 ≅ 21[ A] .
A vezeték feszültségesését #U=25V-ra korlátozzuk. A vezeték
Ωmm 2 L
ellenállása ρ = 0,0182 fajlagos ellenállás esetén R = ρ⋅ =
m A
300
= 0,0182 ⋅ ≅ 0,314[Ω] , a megengedhető legnagyobb áramerősség
16
pedig:
∆U 25
I= = ≅ 73[ A]〉 I 1 + I 2 ≅ 61,3[ A].
R 0,341
Forrás: http://www.doksi.hu
500 ⋅ 13,9
≅ 64,5 − 50,6 = 13,9[ A] , tehát n = ≅ 69db. A teljesítménytényező
100
tg ϕ m =
∑I r
=
34,2
≅ 0,676 ⇒ ϕm ≅ 34! ⇒ cos ϕ m ≅ 0,83 .
eredője: ∑I P
50,6
IP
! Ii{
∑I P
I
ϕm Ir
0 ∑I r
Ha bekötünk a hálózatba egy üresen járó szinkronmotort,
amely előállítja az indukciós motorok számára szükséges
Forrás: http://www.doksi.hu
2 2
2U" I" 2
2π 2π
P =
T ∫
0
pdt =
T ∫0 sin T t ⋅ sin T t − ϕ d t =
T
2U" I" 2
2π 2π 2π
=
T ∫0 sin T t ⋅ sin T t co s ϕ − co s T t sin ϕ d t =
Forrás: http://www.doksi.hu
T 4π T
−
2U" I" 1 cos T t
2
2U" I" 2
2π 2π
=
T 0 ∫ 2
cos ϕ d t −
T ∫0 sin T t cos T t sin ϕ d t =
T
U" I" cos ϕ U" I" 2π 2
= + sin ϕ sin t = U ⋅ I ⋅ cos ϕ ,
2 π # %$ T 0
%&
0
U" I"
a ho l U = és I = a z effektív értékek .
2 2
Forrás: http://www.doksi.hu
M( x) = −F( l − x) = F( x −3)
l-x
l
Coriollis-erő
Forrás: http://www.doksi.hu
( )
t2 t2
d ∂L ∂L
= , pl . q1 = x , q'1 = v x , q2 = y és q' 2 = v y
dt ∂ q' i ∂ qi
mv 2
Pl . L = − mgh, ahol v 2 = v x2 + v 2y és h = y
2
∂L ∂L ∂L ∂L
= 0, = − mg , = mv x és = mv y
∂x ∂y ∂ vx ∂ vy
d (mv x )
x − irányú egyenlet: = 0 ⇒ mv x = const.
dt
y − irányú egyenlet:
( ) = − mg
d mv y
dt
Forrás: http://www.doksi.hu
v
Fe Súlypont
G=mg
∆x
ρ x' lim ∆ t
F e = − ce v ⋅ v ⋅ A, ahol v =" =" ∆t →0
2 y' ∆y
lim
∆t → 0 ∆ t
Forrás: http://www.doksi.hu
''
x
a =" , v = x' 2 + y' 2
''y
ρ
t t
x = − ce A
'' v ⋅ x' x (ξ )dξ + x' (0) ⇒ x (t ) = ∫ x' (ξ )dξ + x (0)
⇒ x' (t ) = ∫ ''
2m 0 0
ρ
t t
''y = − c e A v ⋅ y' − g ⇒ y' (t ) = ∫ ''y (ξ )dξ + y' (0) ⇒ y (t ) = ∫ y' (ξ )dξ + y (0)
2m 0 0
Összes
mechanikai
energia
Mozgási
energia
m m
5. példa: Egy folyó átlagos sebessége 5 . A folyó sebességét vízlépcső alkalmazásával 2 -ra lassítják.
s s
m
Egy szállító hajó, melynek a vízhez viszonyított átlagos sebessége 10 , ingajáratban közlekedik a folyó
s
300 km-es szakaszán. A zsilipelés időszükséglete 51'40”. Mennyi a megtakarított idő a vízlépcsőzés előtti
helyzethez képest?
m m
6. feladat: Egy folyó átlagos sebessége 3 . A folyó sebességét vízlépcső alkalmazásával 1 -ra lassítják.
s s
m
Egy szállító hajó, melynek a vízhez viszonyított átlagos sebessége 9 , ingajáratban közlekedik a folyó
s
240 km-es szakaszán. A zsilipelés időszükséglete 40'. Mennyi a megtakarított idő a vízlépcsőzés előtti
helyzethez képest?
Megoldás: 1h.
Forrás: http://www.doksi.hu
h Egy áramvonal
mentén integrálunk.
2
l
Forrás: http://www.doksi.hu
Az instacionárius Bernoulli-egyenlet:
∂v ρ
2 2
ρ∫ dl + p st + ρ gh + v 2 + ∆ p ′ = 0 ,
1
∂t 2 1
l ρ 2
ahol ∆ p ′ = λ v csősúrlódási veszteség (nyom ásesés )
d 2
λ = f (R e ) csősúrlódási tényező
d a cső átm érője
ρ a folyadék sűrűsége
∂v
lokális gyorsulás , am ely a tartályban elenyésző
∂t
v a térfogatáram és a keresztm etszet hányadosa
Forrás: http://www.doksi.hu
Ha összenyomhatatlan a folyadék, akkor a lokális gyorsulás a cső mentén azonos, ami egyszerűsítést tesz
lehetővé:
dv ρ 2 l
ρl + v 1 λ = ρ gh
+ ⋅
dt 2 d
dv 1 λ v 2 gh
+ + =
dt l d 2 l
dv
∫ gh 1 λ v 2 = t + c
− +
l l d 2
l dv
gh ∫ l v 2 = t +c
1 − 1 + λ ⋅
d 2 gh
l αdv d + λl
ghα ∫ 1 − (αv )2
= t + c, ahol α =
2 ghd
Sikerült egy ún. alapintegrálra visszavezetni a feladat megoldását.
Forrás: http://www.doksi.hu
arth (α v ) = t + c
2d
gl ( d + λ l )
l
α gh
arth (α v ) = t+k
l
α gh e x − e− x
α v = th t + k th x = x − x és lim th x = 1
l e +e x →∞
1 α gh
v(t ) = th t + k
α l
Ha v (0) = 0, akkor k = 0.
2 ghd gh( d + λ l ) t
v(t ) = th ⋅
d + λl 2d l
2 ghd 1
v(∞) = =
d + λl α
Forrás: http://www.doksi.hu
8. példa Egyenes körhenger alakú rúdból korongokat készítenek esztergapadon ún. leszúró késsel. A
forgó korong egy vályúba hullik, és azután saját perdületének egy része lendületté alakul, majd tovagördül.
A kezdeti mechanikai energia hányad része alakul hővé?
ω0
d v
FS
Kidolgozás:
FS
Amíg a korong csúszik, a súlypontját a súrlódó erő gyorsítja:
FS = µmg a= = µ g . Ezért a
m
súlypont sebessége:
v = a ⋅ t = µ gt .
Forrás: http://www.doksi.hu
A súrlódó erő nyomatéka ugyanekkor szöggyorsulást okoz (a szögsebesség abszolút értékét csökkenti,
mr 2 md 2
mert sgn ω 0 = −1 ). A tárcsa tehetetlenségi nyomatéka: Θ = 2 = 8 , tehát a szöggyorsulás:
µ mgd
∆ω M 4µ g
β =" = = 22 =
∆t Θ md d
8
4µ g
ω = ω0 + β ⋅ t = ω0 + ⋅t .
d
A gördülés kezdetén v1 = − rω1 = µ gt1 , tehát a két módon számított sebesség egyenlősége alapján:
2 µ gt1 4 µ gt1
− = ω0 +
d d
d ω0
− d ω 0 = 6 µ gt1 ⇒ t1 = −
6 µg
dω 0 ω0
⇒ v1 = 6 µ gt1 = − ⇒ ω1 =
6 3
Forrás: http://www.doksi.hu
Θω 02 md 2 ω 02
E0 = = .
A mozgási energia egy része hővé alakul. A kezdeti mozgási energia: 2 16
mv12 Θω12 md 2ω 02 md 2ω 02
A gördülés pillanatában érvényes mozgási energia: E1 = 2 + 2 = 72
+
144
=
md 2ω 02
= .
48
1 1 md 2
ω 2
2
Q = E − E = md 2
ω 2
− = 0
= ⋅ E0
A keletkezett hőmennyiség: 0 1 0
16 48 24 3
9. feladat Az előző példához hasonlóan, egy forgó korongot helyezünk egy vízszintes felületre. A
korong súlypontja fölgyorsul.
a. Meg kell határozni a súlypont sebességét az idő függvényében: v(t)=?
b. A tiszta gördülésig mennyi hő keletkezik a súrlódás miatt?
m
Megoldás: t1 ≅ 0,85[s] v1 ≅ 1,67 Q ≅ 8,3[ J ]
s
v
v1
m
1 s
t
O t1 1s 2s
Forrás: http://www.doksi.hu
10. példa Egy villamos kondenzátor körlap alakú fegyverzetének sugara: r=3 cm, a fegyverzetek közti
távolság: d=0,1 mm, a rést kitöltő dielektrikum relatív permittivitása pedig (r=4. Mekkora a kondenzátor
kapacitása?
Kidolgozás:
A r 2π
C = ε ⋅ = ε r ε0 ⋅ ,
d d
ahol ε a permittivitás (dielektromos állandó) és
1 F
ε0 = m a vákuumbeli permittivitás,
4π ⋅ 9 ⋅109
4 9 ⋅10 − 4 π
tehát C = ⋅ −4 = 10 −9
[F ] = 1nF .
4π ⋅ 9 ⋅10 9
10
11. példa Két koncentrikus egyenes körhengerből álló villamos kapacitás hossza: l=25 cm, a külső és a belső
D
átmérő viszonya: k = 1,2 , a köztük lévő rést (r=4 permittivitású dielektrikum tölti ki. Mekkora a
Db
kondenzátor kapacitása?
Forrás: http://www.doksi.hu
Kidolgozás:
l 2πε r ε 0 l 2π ⋅ 4 ⋅ 0, 25 1
C = 2πε ⋅ = = = ≅ 3, 05 ⋅ 10 −10 [F ] = 305 pF
D D 4π ⋅ 9 ⋅ 10 ln 1, 2 18 ⋅ 10 ln 1, 2
9 9
ln k ln k
Db Db
12. példa Az ábrán látható kapcsolási rajz egy váltakozó áramú villamos hálózatot ábrázol, melyben egy
feszültségforrás, két ellenállás, egy kapacitás és egy önindukciós tekercs található. Állandósult állapotban
mekkora amplitúdójú és fázisszögű áram folyik az R2-vel jelölt ellenálláson keresztül?
U ( t ) = U 0 sin ωt
R1 L i=?
iL
C
~ R2
U
Forrás: http://www.doksi.hu
(
Kidolgozás: A megoldást a következő alakban keressük: i( t ) = I 0 sin ω t + ϕ)
Kirchhoff első törvénye (a csomóponti törvény) szerint a kondenzátor árama: iC=i-iL.
Kirchhoff második törvénye (a huroktörvény) szerint:
iC
R1iL + jωLiL + =U
jωC
iC , ahol j a képzetes egység j 2
= −1 . ( )
R2 i − = 0
jωC
iL = (CR2 jω + 1)i, melyet az első egyenletbe helyettesítve kapjuk:
R1 (CR2 jω + 1)i + jωL(CR2 jω + 1)i + R2 i = U
[ ( ) ]
R2 1 − LCω 2 + R1 i + jω (L + CR1 R2 )i = U
i 1
=
( )
, s áttérve az amplitúdókra:
U R2 1 − LCω + jω (L + CR1 R2 )
2
Forrás: http://www.doksi.hu
i U0
I0 = ⋅U0 = ,
U R (1 − LCω )
2 2
+ ( L + CR1 R2 ) ω 2
2 2
2
A fáziskülönbség pedig:
i
ϕ =" arc = − Ar ctg
( L + CR1 R2 )ω
U R2 (1 − LCω 2 )
13. példa Két proton tömegénél fogva vonzza, töltésénél fogva pedig taszítja egymást. Melyik a nagyobb
erőhatás? Ez hányszorosa a másiknak?
−19
Fizikai adatok: egy proton tömege m = 1,67 ⋅ 10 kg , villamos töltése Q = 1, 6 ⋅ 10 Cb, a gravitációs
−27
2
−11 Nm 1 9 Nm
2
Fgrav
m2 −11
= f ⋅ 2 = 6,67 ⋅ 10 ⋅
1, 67 2
⋅ 10 −54
=
5,55 ⋅ 10 −64
[ Nm 2
]
2
r r r2
Forrás: http://www.doksi.hu
=
Q 2
9 ⋅10 ⋅1,6 ⋅10
9 2 −38
[
2,3 ⋅10−28 Nm2 ]
Fvill 2 = =
4πε0 r r2 r2 ,
tehát a villamos kölcsönhatás sokkal nagyobb, mint a gravitációs, bár még ez is elképesztően kis erő a
hétköznapi, vagyis makroszkopikus erőkhöz viszonyítva. A két erő aránya:
Fvill
= 4,1 ⋅ 10 35 .
Fgrav
14. példa Mekkora gyorsítófeszültség hatására érheti el az elektron a vákuumbeli fénysebesség 90%-át?
−31 m
Fizikai adatok: az elektron nyugalmi tömege m0 = 9,1 ⋅ 10 kg , a fény sebessége kb. c = 3 ⋅ 10 s .
8
Forrás: http://www.doksi.hu
Kidolgozás: A fénysebesség közelében már nem lehet eltekinteni a mozgó tömeg sebességtől való
függésétől. Az elektromos erőtér által végzett munka az elektron teljes E=mc2 energiájának megváltozásával
egyenlő. A mozgó elektron tömegét m-mel jelöljük. Képlettel kifejezve:
W = ∆ E teljes
Q ⋅ U = mc 2 − m 0 c 2 ,
m0
ahol m = 2
v
1−
c
A két összefüggés alapján a feszültséget kifejezhetjük:
9,1 ⋅10 ⋅ 9 ⋅10
−31 16
2
m0 c 1 1
U= − 1 = −19 ⋅ − 1 =
Q v
2 1,6 ⋅10 1 − 0,9
2
1−
c
= 511875 ⋅1,2941573 ≅ 662447[V ] ≅ 662 kV
Forrás: http://www.doksi.hu
15. példa Tudjuk, hogy a rádium felezési ideje 1600 év. Egy bizonyos mennyiségű rádium hányad része
bomlik el 800 év alatt?
Kidolgozás: a bomlás sebessége arányos a meglévő atomok mennyiségével. Tömeggel kifejezve ez képletben
a következő:
dm
= − χ ⋅ m , ahol χ a bom lási állandó.
dt
m t
dx
∫m x = − χ ∫0 dy
0
m
log 2
m m m0
ln = − χ t ⇒ ln ≡ = − χt
m0 m0 log 2 e
m t
log 2 = − log 2 e ⋅ χ t = −
m0 T
t
m −
= 2 T , ahol T a felezési idő.
m0
Forrás: http://www.doksi.hu
m0 − m m −
t
−
800
1
= 1− = 1− 2 = 1− 2
T 1600
= 1− ≅ 0,2929,
m0 m0 2
tehát 800 év alatt a rádium kb. 30 %-a elbomlik.
16. Egy 235-ös tömegszámú urán izotóppal működő atomreaktor teljesítménye P=100 MW.
Tudjuk, hogy egy uránmag hasadásakor EU= 200 MeV energia szabadul fel.
a. Határozzuk meg a maghasadás ütemét, vagyis az időegység alatt elbomlott atomok számát!
b. Határozzuk meg azt az időt, amely alatt a reaktorba eredetileg töltött 250 kg uránból 10 kg
elbomlik?
Kidolgozás:
∆N 10 8 W
[ ]
P −1
= = = 3,13 ⋅ 10 18
s
a. ∆t EU 2 ⋅ 10 8 ⋅ 1, 6 ⋅ 10 −19 J
b. Az előző példában látszott, hogy a radioaktív bomlástörvény exponenciális függvénnyel
írható le, azonban 4%-os csökkenés esetén a bomlás sebessége jó közelítéssel még állandónak
Forrás: http://www.doksi.hu
tekinthető, tehát egyszerűsítéssel élünk a megoldás során. Tudjuk, hogy 235 g uránban 6 ⋅ 10 23
10000
atom van. Egyenes arányosság alapján 10000 g-ban 235 ⋅ 6 ⋅10 23 = 2,5532 ⋅10 25 darab uránatom
van. Ennyi atom elbomlásához szükséges idő kb.:
2,5532 ⋅ 10 25
t≅ = 8,16 ⋅ 10 6
[s] ≅ 3 hónap .
3,13 ⋅ 10 18
17. példa. Egy négyütemű, hathengeres benzinmotor műszaki leírásában azt találjuk, hogy a
g
motor fajlagos fogyasztása: 160
LEh
, a sűrítési viszony pedig ()1:6. A benzin fűtőértéke
g
alapján tudjuk, hogy 100%-os hatásfok esetén a fogyasztás 63 LEh lenne. A munkaközeg
adiabatikus kitevője *=1,35.
a. Mekkora a motor effektív hatásfoka?
b. Mekkora a helyettesítő, ideális Ottó-körfolyamat termikus hatásfoka?
Megoldás:
63 ⋅ 100%
a. ηeff = ≅ 39,4% b. ηOtto = (1 − ε κ −1 ) ⋅ 100% ≅ 46,6%
160
Forrás: http://www.doksi.hu
18. példa. Egy állandó keresztmetszetű csőben nitrogén gáz áramlik. A csövet fűtik. A belépő
m
közeg sebessége w1 = 40 , a hőmérséklete ϑ1 = 0! C és a nyomása p1 = 1 MPa , a kilépő gáz hő-
s
mérséklete ϑ2 = 900 ! C . Az állandó nyomáson mért közepes fajhő 1kg közegre vonatkoztatva
J J
c p = 1040 , a gázállandó pedig RN 2 = 297 . Mekkora a kiáramló gáz nyomása és sebes-
kg kgK
sége? Mennyi hőt kell ehhez közölni a gázzal?
( w2 − w1 ) = p1 − p2 ,
w1
v1
a (2) és (3) fölhasználásával pedig
w1 w2 p 2 w1 RT2 w1T2 p1
= ⇒ p2 = = ,
v1 RT2 v1 w2 T1 w2
melyet a fenti egyenletbe helyettesítve, és figyelembe véve ismét, hogy
RT1
v1 = ,
p1
a nitrogén gáz kilépő sebességére az alábbi másodfokúra vezető egyenletet kapjuk:
w1T2
w1 p1
RT1
( w2 − w1 ) = p1 1 −
w2T1
/⋅
RT1w2
w1 p1
Forrás: http://www.doksi.hu
RT1
w − w1 +
2
w2 + RT2 = 0, melynek megoldásrendszere:
2
w1
2
RT1 RT1
w1 + ± w1 + − 4 RT2
w1 w1
w2 = =
2
297 ⋅ 27315 297 ⋅ 27315
2
, ,
40 + ± − 4 ⋅ 297 ⋅117315
,
40 40
= =
2
m
w2 + ≅ 1883
2068,1388 ± 1698,0859 s
= =
2 m
w2 − ≅ 185
s
Forrás: http://www.doksi.hu
r r’ v r
z O’
r0 y’ P
K’
x’
O y
x
K O’
r’
r’ deriváltja
K’-ben
r = r0 + r , v r = ω × r ,
v = v0 + v, v = v0 + v, + ω × r,
, ' ,
d r d r
r , deriváltja K − ban : = + ω × r,
dt dt
Forrás: http://www.doksi.hu
dv dv 0 d ′
= + (v′ + ω × r , ) + ω × (v′ + ω × r , ) =
dt dt dt
′ ′
+ ω × v , + ω × (ω × r , ) =
d ω d r ,
= a 0 + a, + +ω×
dt dt
= a0 + a, + α × r , + 2ω × v , + ω × (ω × r , ).
m
dv n
dt i =1
[
= ∑ Fi = m ⋅ a0 + a, + α × r , + 2ω × v , + ω × (ω × r , ) , ]
ma, = ∑ Fi − ma0 − mα × r , − 2m ⋅ ω × v , − mω × (ω × r , ).
n
i =1
Centri-
Coriolis-
Relatív K’ rotációs gyor- fugális
erő
koordiná- K’ transzlációs sulása miatti te- erő
tabeli ere- Szabad erők gyorsulása miatti hetetlenségi erő
dő erő tehetetlenségi erő
Forrás: http://www.doksi.hu
A végeredmény :
− 500N
FA =
x − 1000N
A B
− 500N
2m FB =
1000 N
Forrás: http://www.doksi.hu
F
C
yS
x
A B
2m
Forrás: http://www.doksi.hu
Megoldás:
Először meghatározzuk a nyomóerő támadáspontját, amely a parabola alatti terület súlypontja:
4
4 y2 y 4
∫0 yp( y)dy 2 + 2 0 8 + 16 18
yS = 4 = 3 4
= = [m]
y 16 7
∫0 p( y)dy y + 12
4 +
3
0
Az A, a B és az F erők hatásvonala átmegy a C ponton. F abszolút értéke egyenlő az yS képletének nevezőjével, vagyis:
F = 120 ⋅ 9 = 1120[N ] = AX + B X ;
1
3
A másik statikai egyenlet : AY + BY = 0;
18m
A nyomatéki egyenlet : 2m ⋅ BY −⋅ F = 0;
7
-B 1
A hasonlósági egyenlet : X = .
BY 2
A megoldásra váró lineáris, inhomogén, algebrai egyenletrendszer nagyon egyszerű, mert a harmadikkal kezdve
gyorsan “felgöngyölíthető” a megoldás, amely:
Forrás: http://www.doksi.hu
− 400 N − 720 N
FA = és FB = 1440 N .
− 1440 N
Forrás: http://www.doksi.hu
II. fejezet
MEGOLDÁS:
2A-12. Egy gépkocsi 28 km-es utat tett meg végcéljáig. Az út első 9 km-es szakasza városi
utakon vezetett, ahol az autó 27 km/ó átlagsebességgel mozgott. Az út fennmaradó részén a
gépkocsi autópályán haladt. A teljes menetidő 41 perces volt. Mekkora volt a kocsi átlagse-
bessége az autópályán?
1. Egyenes vonalú egyenletes mozgás. A mozgás két részből áll, amelyeknek
átlagsebessége eltérő.
MEGOLDÁS:
1
Forrás: http://www.doksi.hu
s1 s2
" v1 " v2
t1 t2
s1 s1
t1 " t 2 " t $ t1 " t $
v1 v1
s2 s $ s1
v2 " "
t2 s1
t$
v1
3. s " 28 km
s1 " 9 km
s2 " 28 $ 9 " 19 km
v1 " 27 km / ó
41
t" ó
60
28 $ 9 19 60 # 19
v2 " " " " 54,3 km / h
41 9 41 20 21
$ $
60 27 60 60
s1 s2 9 19 41
4. t1 & t 2 " & " & " 0,68 "
v1 v 2 27 54,3 60
2A-13. A kaliforniai San Andreas törésvonal két oldalának összeillő alakzataiból a geológusok
arra a következtetésre jutottak, hogy a két, eredetileg folytonosan illeszkedő sziklafal
mintegy 20 millió év alatt 325 km-t csúszott el egymáshoz képest. Határozzuk meg az
elmozdulás átlagsebességét centiméter per évben! Megjegyzés: A Hollister közelében
fekvő területen az elcsúszás sebessége jelenleg körülbelül 6 cm/év, körülbelül ilyen
sebességgel nőnek a körmeink.
MEGOLDÁS:
2
Forrás: http://www.doksi.hu
2A-14. Határozzuk meg, km/s-ben, hogy milyen sebességgel mozog a Föld Nap körüli
pályáján! (A Föld keringési ideje a nap körül 365,3 nap, átlagos távolsága a Naptól 1,5 x
1011m)
MEGOLDÁS:
1. Egyenletes körmozgás
2. s " 2 r'
s
v"
t
3. r " 1,5 # 1011 m
t " 365,3 nap " 365,3 # 24 # 3600 s " 3,16 # 10 7 s
s 9 ,42 # 1011 m m
v" " " 29810
t 3,16 # 10 s
7
s
s 9 ,42 # 1011 m
4. t" " " 3,16 # 10 7 s
v m
29810
s
MEGOLDÁS
3
Forrás: http://www.doksi.hu
2A-16. A Los Angeles és San Francisco közötti kb. 680 km-es távolságot egy gépkocsi 8 óra
alatt teszi meg. Mekkora az átlagsebessége? Fejezzük ki az eredményt km/ó-ban és m/s-
ben is!
MEGOLDÁS:
km
4. s " v # t " 85 # 8 ó " 680 km
ó
2B-17. Egy autós 1 km-t 15 km/ó sebességgel tett meg. Mekkora sebességgel kell megtennie a
következő kilométert, hogy a teljes két kilométeres útszakaszon az átlagsebessége 5 km/ó
legyen?
MEGOLDÁS:
s1
t1 & t 2 " t t1 " t 2 " t $ t1
v1
s s
v" t"
t v
s s1
t2 " $
v v1
s2 s2
v2 " "
t2 s s1
$
v v1
3. s1 " s2 " 1 km
s " s1 & s2 " 2 km
4
Forrás: http://www.doksi.hu
km
v"5
ó
km
v1 " 15
ó
1 1 1 15 km
v2 " " " " "3
2 1 6 1 5 5 ó
$ $
5 15 15 15 15
s1 1 s2 1
4. t1 " " ó t2 " " ó
v1 15 v2 3
1 1 1 5 6
t " t1 & t 2 " & " & " ó
15 3 15 15 15
s 2 km km
v" " "5
t 6 ó
ó
15
2B-18. Egy futó a 100 m-es vágtaszámot 10,3 s- os eredménnyel nyerte meg. Egy másik futó
10,8-as idővel futott be. Feltéve, hogy az atléták a teljes távon egyenletesen futottak,
határozzuk meg, hogy milyen távol volt a második futó a céltól, amikor a győztes
átszakította a célszalagot!
MEGOLDÁS:
s
s , " v 2 # t1 " #t ennyi utat tett meg a második futó addig, amíg az első célba ért
t2 1
5
Forrás: http://www.doksi.hu
100
A második futó sebessége " 9 ,26
10,8
A második futó által megtett út az első beérkezése után.
(s " 0,5s # 9,26 " 4,63 m
Gyorsulás
2A-20. Egy motorkerékpár 5 s alatt gyorsul fel 0-ról 97 km/ó értékre. a) Mekkora az átlagos
gyorsulása m/s2-ben? b) Hányadrésze ez a gyorsulás a nehézségi gyorsulásnak?
MEGOLDÁS:
2A-21. Egy baseball-labda 10 m/s-os végsebességgel röpül ki a dobó kezéből. Mekkora volt a
labda átlagos gyorsulása, ha tudjuk, hogy a dobó keze 0,8 m hosszú szakaszon egyenes
vonalban gyorsította a labdát?
MEGOLDÁS:
6
Forrás: http://www.doksi.hu
m2 m2 m2
100 2 100 2 100 2
a s s s
0,8 m " # 2 " 2 "
2 a a 2a
100 m m
a" 2 " 62 ,5 2
2 # 0,8 s s
a 2 62,5 100
4. t " # " 0,8 m
2 2 62,52
2A-23. Egy golfütés során a kezdetben nyugvó labda 31 m/s-os sebességgel repült el. Mekkora
volt a labda átlagos gyorsulása, ha az ütő 1,17 ms időtartamig érintkezett a labdával?
MEGOLDÁS:
2A-25. Egy asztronauta leejtett egy kalapácsot a Holdon. A kalapács 1,55 s alatt ért a talajra.
A Hold vonzása miatt fellépő gravitációs gyorsulás 1, 67 m/s2. Határozzuk meg ennek
felhasználásával a kalapács végsebességét!
MEGOLDÁS:
7
Forrás: http://www.doksi.hu
MEGOLDÁS:
2A-27. Leejtettünk egy követ 2 m magasról. Mennyi idő alatt érkezik a talajra?
MEGOLDÁS:
a 2 2s
2. s" t t"
2 a
2#2
3. s " 2m a=g t" " 0,64 s
9,81
g 2 9,81
4. t " # 0,64 2 " 2
2 2
MEGOLDÁS:
8
Forrás: http://www.doksi.hu
m 1 m
s " 10 # 10 s & # 100s 2 " 150 m
s 2 s2
4. v # (t " s
v 0 & v t 10 & 20 30 m
v" " " " 15
2 2 2 s
m
15 # 10 s " 150 m
s
2A-29. Egy labdát 16 m/s sebességgel felfelé hajítottunk. a) Mennyi idő alatt ér pályájának
csúcspontjára? b) Mekkora a labda sebessége abban a pillanatban, amikor 8 m-rel van az
elhajítási hely felett és felfelé mozog? c) Határozzuk meg a labda maximális magasságát!
MEGOLDÁS:
g v g v2 v2
hmax " v0 # (t $ # (t 2 " v0 # 0 $ # 02 " 0
2 g 2 g 2g
m
16
3. a) (t " s " 1,63 s
m
9,81 2
s
2 # 9,81# 8 " 162 $ vt2
m
vt " 162 $ 2 # 9,81# 8 " 9,95
s
v02 256
c) hmax " " " 13,05 m
2 g 2 # 9 ,81
vt $ v0 16 $ 9,95
4. b) ellenőrzése t" " " 0,617 s
$g 9,81
9
Forrás: http://www.doksi.hu
g 2 9,81
v0 t $ t " 16 # 0,617 $ # 0,617 2 " 9,87 $ 1,87 " 8
2 2
2A-30. Egy labdát 20 m/s kezdősebességgel feldobtunk. a) Mennyi idő alatt éri el pályájának
csúcspontját? b) Milyen magasan van ekkor? c) Mekkora sebességgel érkezik vissza a
labda kiinduló helyére?
MEGOLDÁS:
202
b) hmax " " 20,4 m
2 # 9 ,81
m
c) vt " g # t esés " g # t emelkedés " 20
s
A sebesség lefelé irányul.
m m
4. a) 9,81 2 # 2 ,04 s " 20
s s
m m
20 $ 20 " 0
s s
g 2 m 9,81
b) v0 t $ t " 20 # 2,04 $ # 2,04 2 " 40,8 $ 20,4 " 20,4 m
2 s 2
m
c) 20,4 # 9,81 " 20
s
2A-31. Egy 20 m/s sebességgel haladó gépkocsi egyenletesen felére csökkenti sebességét
a = 2 m/s2 értéknek megfelelően. a) Mennyi idő szükséges ehhez? b) Mekkora utat tesz
meg ezalatt?
MEGOLDÁS:
10
Forrás: http://www.doksi.hu
a 2
b) s " v0 t & (t
2
m m
3. a) a " $2 (v " $10
s2 s
m
(v $ 10
(t " " s " 5s
a m
$2 2
s
m
a 2 m $2 2
b) s " v0 t & (t " 20 # 5 s & s # 25 s 2 " 100 m $ 25 m " 75 m
2 s 2
4. a) a # (t " (v
m
$ 2 # 5 " $10
s
b) 2as " v02 $ vt2
2A-32. Egy labdát 12 m/s sebességgel függőlegesen felfelé hajítottunk. Hol van, mekkora és
milyen irányú sebességgel rendelkezik a) 1s és b) 2s időpontban az elhajítás után?
MEGOLDÁS:
11
Forrás: http://www.doksi.hu
vt 2 $ vt 1 $ 7,72 $ 2,19 m
4. a" " " $9,81 2
(t 1 s
2B-33. Egy követ 50 m mély kútba ejtettünk. Határozzuk meg, hogy mennyi idő múlva halljuk
a kő csobbanását! (A hang terjedési sebessége 330 m/s.)
MEGOLDÁS:
2s s
3. t1 " t2 " s " 50 m
g vh
m
vh " 330
s
2s s 100 50
t " t1 & t2 " & " & " 3,19 & 0,15 " 3,34 s
g vh 9,81 330
g 2 9,81
4. t " # 3,19 2 " 50 m
2 1 2
330 # t2 " 330 # 0,15 " 50 m
2B-34. Egy gépkocsi 15 m/s-os egyenletes sebességgel egyenes úton halad. Abban a
2
pillanatban, amikor egy parkoló motoros rendőr mellé ér, a rendőr 2 m/s állandó
gyorsulással üldözni kezdi: a) Mennyi idő alatt éri utol a rendőr az autót? b) Mennyi utat
tesz meg ezalatt a rendőr és mekkora a sebessége a találkozás pillanatában?
MEGOLDÁS:
12
Forrás: http://www.doksi.hu
a
t"v
2
2v
a) t"
a
a 2
b) s" t
2
c) vt " a # t
m
2 # 15
3. a) t" s " 15 s
m
2 2
s
m2
2 # 15 2 2
2B-35. Egy érmét 4 m/s sebességgel dobtunk fel. Mennyi idő alatt ér 0,50 m magasra? Miért
kapunk két eredményt?
MEGOLDÁS:
1. Egyenesvonalú egyenletesen lassuló, majd gyorsuló mozgás. Azért fogunk két választ
kapni, mert az érme kétszer lesz 0,5 m magasságban, egyszer felfelé, egyszer lefelé.
$ 2 v0 4v02 8 s
) &
a 2 a a2 a
2. s " v0 t & t t1,2 "
2 2
m
3. v0 " 4 a " $g
s
8 4 # 16 8 # 0,5
) $
9,81 9,812 9,81 0,815 ) 0,665 $ 0,407 0,815 ) 0,508
t1,2 " " "
2 2 2
t1 " 0,662 s
t2 " 0,154 s
a 2 9,81
4. s1 " v0 t1 & t1 " 4 # 0,154 $ # 0,154 2 " 0,616 $ 0,116 " 0,5 m
2 2
13
Forrás: http://www.doksi.hu
a 2 9,81
s2 " v0 t2 & t2 " 4 # 0,662 $ # 0,662 2 " 2,649 $ 2,149 " 0,5 m
2 2
2B-36. Egy labdát a egy szakadék széléről felfelé hajítottunk. A labda 5 m magasra
emelkedik, majd 15 m mélyen ér talajt a szakadék alján. a) Mekkora volt a labda
kezdősebessége? b) Mekkora sebességgel csapódik a talajba? c) Mennyi ideig tartózkodik
a labda a levegőben?
MEGOLDÁS:
v02
2. hmax " % a) v0 " 2 ghmax
2g
g 2
s " hmax & h0 " t
2
v0 2* hmax & h0 +
c) tösszes " temelkedés & tesés " &
g g
m
3. a) v0 " 2 ghmax " 98,1 " 9,9
s
v0 2* hmax & h0 +
c) tösszes " temelkedés & tesés " & " 1,009 & 2,019 " 3,03 s
g g
14
Forrás: http://www.doksi.hu
v02
4. a) " hmax " 5 m
2g
m
b) vt " g # tesés " 9,81 # 2,019 " 19,8
s
g 2 9,81
c) s " v0 t $ t " 9,9 # 3,03 $ # 3,032 " 30 $ 45 " $15 m
2 2
2B-38. Egy csapból egyenletesen csöpög a víz a 30 cm-rel lejjebb elhelyezett mosogatóba. A
csepegés üteme olyan, hogy amikor egy csepp becsapódik, akkor a következő már a
levegőben van és a harmadik éppen leszakad a csapról. Határozzuk meg, hogy hány csepp
esik le percenként!
MEGOLDÁS:
2 # 0,3
t" " 0,247 s
9,81
Ennyi idő alatt 2 csepp esik le.
0,247 s alatt 2 csepp
60 s alatt 486 csepp
g 2 9,81
4. s" t " # 0,247 2 " 0,3 m
2 2
További feladatok
2C-55. Egy földalatti vasút a tervek szerint maximálisan l,5 m/s2 gyorsulással, ill. lassulással
mozoghat. a) Határozzuk meg, hogy minimálisan mekkora idő szükséges két állomás
közötti 800 m távolságú út megtételéhez! b) Határozzuk meg, hogy ennek során milyen
maximális sebességet ér el a szerelvény!
MEGOLDÁS:
15
Forrás: http://www.doksi.hu
t = 2t1+t2
v = at1
t1 t2 t3= t1 t
v # t1
s " 2# & v # t 2 " v*t 1 & t 2 + " v*t $ t1 + " at 1 *t $ t1 +
2
s
" t $ t1
at1
s
t" &t
at1 1
dt s
" $ 2 &1" 0
dt1 at 1
s
"1
at12
s
t1 "
a
s s s s s
t" & " & "2
s a as a a
a
a
s 800
3. t"2 "2 " 46,18 s
a 1,5
16
Forrás: http://www.doksi.hu
s 800
4. t1 " " " 23,09 s
a 1,5
t2 " 0
t1 t
Ha ennél nagyobb lenne t1, akkor nem lenne ideje lefékezni a vonatnak. Ha kisebb,
akkor adott s-nél t mindenképpen nagyobb lenne.
2C-56. Egy épület tetőpárkányáról lehulló tégla 0,2 s idő alatt halad el egy 2 m magas ablak
előtt. Milyen magasan van a párkány az ablak felső széle felett?
MEGOLDÁS:
h; t1
2m = s
0,2s = t
a 2 g
s " v0 t & t " gt1 # t & t 2
2 2
g 2
s$ t
2
v 0 " gt 1 t1 "
gt
g 2
h" t
2 1
17
Forrás: http://www.doksi.hu
g 2
s$ t 2 $ 0,196
2
3. t1 " " " 0,92
gt 9,81 # 0,2
g 2
h" t " 4,14 m
2 1
4. A tégla sebessége az ablak felső széléhez való érkezéskor v 0 " g # t1
m
v 0 " g # t1 " 9,8 # 0,92 " 9,02
s
m
Amikor az ablak alsó széléhez ér, sebessége v t " v 0 & gt " 9,02 & 9,81 # 0,2 " 10,98 -
s
ra nő.
Ennek megfelelően, mivel egyenletesen gyorsul az ablak előtt való elhaladáskor,
átlagsebessége
v 0 & vt 9,02 & 10,98 m
v" " " 10 lesz, 0,2 s alatt ezzel az átlagsebességgel
2 2 s
m
s " v # t " 10 # 0,2 s " 2 m -t tesz meg.
s
2C-57. Idegen égitestekről érkezett betolakodók ellen vívott űrütközetben a földi űrhajó (A
űrhajó) 300 m/s sebességgel üldözi az idegeneket (B űrhajó), akik 270 m/s sebességgel
menekülnek. A két űrhajó ugyanazon egyenes mentén mozog és a sebességeket
ugyanahhoz az inerciarendszerhez képest ismerjük. Amikor a két űrhajó távolsága 8000
m-re csökken, az A hajó parancsnoka 75 m/s2 gyorsulással mozgó rakétát lő ki. Mennyi
idő alatt éri el a rakéta a betolakodót? (A számításokat a már felhasznált
inerciarendszerben végezzük!)
MEGOLDÁS:
18
Forrás: http://www.doksi.hu
75 2
30t & t " 8000
2
60 8000 # 2
t2 & t$ "0
75 75
t 2 & 0,8t $ 213,3
2C-58. Egy forgalmi lámpa olyan kereszteződésben áll, ahol 40 km/ó sebességkorlátozás
érvényes. A kereszteződés felé a maximálisan megengedett sebességgel gépkocsi
közeledik. A kocsi maximális lassulása 2 m/s2, a vezető reflexideje 0,5 s. a) Tegyük fel,
hogy a gépkocsi maximális sebességgel haladt és 3 m/s2 egyenletes lassulással fékezett.
Milyen messzire volt a lámpától a fékezés megkezdésének pillanatában (amikor a lámpa
éppen sárgára váltott), ha éppen a stop-vonalon állt meg. b) Milyen hosszú volt a sárga
jelzés időtartama, ha a lámpa pontosan a kocsi megállásának pillanatában váltott pirosra?
MEGOLDÁS:
19
Forrás: http://www.doksi.hu
2C-59. A 42 km és l94 méter hosszú Los Angeles-i maratoni távot l987-ben Art Boileau
nyerte 2 óra l3 perc és 9 másodperces idővel. a) Mennyi volt Art Boileau átlagsebessége?
b) A 34 km-es jelzésnél Boileau 2,5 perccel vezetett a második helyen futó ellenféllel
szemben, aki a célvonalon 30 másodperccel a győztes után haladt át. Tegyük fel, hogy
Boileau a távot végig egyenletes sebességgel tette meg, valamint, hogy amikor a győztes a
34 km-es jelhez érkezett, akkor a második helyen futó is vele azonos sebességgel futott.
Mekkora átlagos gyorsulással kellett ezután a második helyen futó atlétának mozognia?
MEGOLDÁS:
a 2
(s " v 0 t 2 & t v0 " v
2 2
*(s $ v t +2
a"
0 2
2
t 2
42194m 42194m m
3. a) v" " " 5,28
2h13 p9 s 7989 s s
2,8 # 10 $4
4. (s " 5,28 # 1492 & # 1492 2 " 8194 m
2
2C-60. Két autó vakmerően frontálisan rohan egymás felé ütközési próbapályán. Sebességük
rendre 25 m/s és szintén 25 m/s. A két vezető ugyanabban az időpontban lép a fékre és
megállásig egymással egyenlő és egyenletes lassulással mozog. Ezzel a lassulással 20 m/s
kezdősebességről indulva 4,7 s alatt tudnának megállni. Milyen távol voltak egymástól a
gépkocsik a fékezés megkezdésének pillanatában, ha éppen a frontális összeütközés előtt
tudtak megállni?
MEGOLDÁS:
20
Forrás: http://www.doksi.hu
(v1 (v 2 v 0
2. a" (t 2 " "
(t 1 a a
a 2
s1 " v 0 (t 2 & (t
2 2
a 2
s2 " v 0 (t 2 & (t
2 2
m
(v1 20
s " 4,26 m
3. a" "
(t 1 4,7 s s2
(v 2 v 0 25
(t 2 " " " " 5,87 s
a a m
4,26 2
s
a
s " 2v 0 (t 2 & 2 (t 22 " 2 # 25 # 5,87 $ 4,26 # 5,87 2 " 146,7
2
2C-61. Egy kődarabka válik le a kút pereméről és a vízbe hull. a) Milyen mély a kút, ha a kő
csobbanását a leválás után 2,4 másodperccel halljuk meg? (A hang sebessége az adott
hőmérsékleten 336 m/s.) Mekkora hibát követünk el a mélység meghatározásában, ha a
hang terjedéséhez szükséges időt elhanyagoljuk?
MEGOLDÁS:
2c 4c 2 8c
$ ) & t
g2
*t +
g g
1 1, 2 "
2
21
Forrás: http://www.doksi.hu
2C-64. Galilei egy ún. ”páratlan szám” szabályt állapított meg a szabadon eső testek
mozgására vonatkozóan. A szabály a következő: Ha egy nyugalomból induló test az első
másodpercben 5 m-t tesz meg, akkor a következőben 3!5 m-t, a harmadikban 5!5 m, a
negyedikben 7!5 m és így tovább. Mutassuk meg, hogy ebből a szabályból az x = 5t2 út-
idő összefüggés adódik, ahol x a teljes utat, t pedig a teljes eltelt időt jelöli!
n
(Útmutatás: - X " n* n & 1+ / 2 )
x=1
MEGOLDÁS:
22
Forrás: http://www.doksi.hu
2C-66. Egy leejtett kődarab útjának a talajra érkezés előtti utolsó harmadát 1,0 s alatt teszi
meg. Milyen magasról esett le a kő?
MEGOLDÁS:
2s 4s
t" t1 "
g 3g
3. t $ t1 " 1
2s 4s g
$ "1 #
g 3g s
4 g
2$ " négyzetre emelem mindkét oldalt
3 s
4 8 g
2& $2 "
3 3 s
g 9,81
s" " " 145,8
10 2 0,0673
$4
3 3
2s 2 # 145,8
4. t" " " 5,45 s
g 9,81
2
2 # 145,8
3
t1 " " 4,45 s t $ t1 " 1 s
9,81
III. fejezet
3A-2. Egy hajó 40 km-t északra, majd 50 km-t 60°-os szögben délnyugatra vitorlázik. Adjuk
meg az eredő elmozdulás nagyságát és irányát. (A Föld görbületétől tekintsünk el.)
23
Forrás: http://www.doksi.hu
MEGOLDÁS:
(y)
40
25
NY K
604 40 $ 25 3 (x)
Fe
25 3
50
50
S x1 " 0 S x2 " $50 # cos 604 " $ " $25
2
50 # 3
S y1 " 40 S y2 " 50 # sin 604 " " 25 3
2
Sx " x irányú elmozdulás " $25 (nyugat irányú)
3,3
tg 5 " " 0,13
25
5 " 7,44 délnyugatra
24
Forrás: http://www.doksi.hu
3B-9. Egy repülő sólyom 5m/s sebességgel, a vízszintessel 60° szöget bezáró irányban bukik
alá. Milyen sebességgel mozog a Földön az árnyéka, ha a Nap pontosan a fejünk felett
van.
MEGOLDÁS:
604
5 m/s
2,5 m/s
m 1 m
v x " v # cos 604 " 5
# " 2,5
s 2 s
A sólyom árnyéka a Földön 2,5 m/s-al mozog.
3B-11. Egy motorbicikli 20 m/s sebességgel 3 percig déli irányban mozog, ekkor nyugatra
fordul és két percig 25 m/s sebességgel halad, majd 1 percig 30 m/s sebességgel
északnyugati irányban száguld. A mozgás 6 perces teljes időtartamára határozzuk meg a)
az eredő elmozdulást, b) az átlagsebesség nagyságát
MEGOLDÁS:
1.
5
Se
S1
S
3 S3
o
45
2
S3
25
Forrás: http://www.doksi.hu
se
v"
t összes
s3
2. a) sx " $ s2 $
2
S3
S y " $ S1 &
2
Se
b) v"
t1 & t2 & t3
sy
tg 5 "
sx
m
3.a) s1 " v1t1 " 20 # 180 s " 3600 m
s
m
s2 " v2 t2 " 25 # 120 s " 3000 m
s
m
s3 " v3t3 " 30 # 60 s " 1800 m
s
s3
sx " $ s2 $ " $3000 $ 1276,6 " $4276,6
2
s3
sy " $ s1 & " $3600 & 1276,6 " 2323,4
2
sy 2323,4
tg 5 " " " 0,543
sx 4276,6
5 " 28,54
Se 4866,5 m
b) v" " " 13,5
t 180 & 120 & 60 s
3B-12. Egy autó 8 percig 25 km/h sebességgel keleti irányban, ezután 3 percig 40 km/h
sebességgel déli irányban, végül 17 percen át 30 km/h sebességgel délkeleti irányban
26
Forrás: http://www.doksi.hu
MEGOLDÁS:
S1
x
S2
S / 2
3
45o
S3 S3
s3
sx " s1 & s2 " v2 t2
2
s3
sy " $ s2 $ s3 " v3t3
2
s3 8 km
3. sx " s1 & " 9,34 km s1 " h # 25 " 3,33 km
2 60 h
s3 3 km
sy " $ s2 $ " 8,01 km s2 " h # 40 " 2 km
2 60 h
17 km
s3 " h # 30 " 8,5 km
60 h
12,3 km km
b) v" " 26,37
8 + 3 + 17 h
h
60
MEGOLDÁS:
1. Vízszintes hajítás
27
Forrás: http://www.doksi.hu
vy v0
vx
2.
h
{
g 2
h " $v y t & t
2
g 2
t $ vyt $ h " 0
2
v0
vy "
2
v y ) v y2 & 2 gh
t1,2 "
g
3A-15. Egy bérház ablakából vízszintes irányban 6 m/s sebességgel labda repült ki. A labda
a ház aljától 10 m távolságban ért talajt. Milyen magasról dobták ki?
MEGOLDÁS:
1. Vízszintes hajítás
g 2
2. h" t Nincs függőleges irányú kezdősebesség.
2
28
Forrás: http://www.doksi.hu
s " v0 t
s 10
3. t" " s " 1,67 s
v0 6
9,81 100
h" # " 13,625 m
2 36
2h 2 # 13,625
4. t" " " 1,67 s
g 9,81
3B-16. Egy labdát bedobtak egy az eldobás helyétől 23 méterre lévő, 20 méter magasságban
lévő nyitott ablakán. (A ablak saját magasságától eltekintünk.) A labda az ablakon
vízszintes irányú sebességgel repült be. Mekkora volt a) a labda v0 kezdősebessége és b)
az elhajítás 7 szöge?
MEGOLDÁS:
1. Ferde hajítás
v x " v0 x
v y " v0 y $ gt 8 A test sebességének x; y komponense egy tetszőleges
időpontban.
v0 y
v y " v0 y $ gt " 0 t"
g
29
Forrás: http://www.doksi.hu
v02 sin 2 7
h 2g sin 7 1 h
" 2 " " tg 7 tg 7 " 2
s v0 sin 7 cos7 2 cos7 2 s
g
h
3. tg 7 " 2 " 1,739 h " 20 m s " 23 m
s
b) 7 " 604
v02 sin2 7
h"
2g
2 gh 2 gh 2 19,81 m
a) v0 " " " " 22,87
sin 7
2
sin 7 0,866 s
g 2 v0 y 22,87 2 # 0,8662
2
3B-17. Egy lövedéket egy 160 m magas hegycsúcsról a vízszinteshez képest 53,1°-os szögben
lőttek ki. A gránát eltalálta a kilövés helye alatt 160 m, vízszintesen 120 m távolságban
fekvő célpontot. Milyen sebességgel lőtték ki a gránátot?
MEGOLDÁS:
1. Ferde hajítás
2. x " v0 x # t
30
Forrás: http://www.doksi.hu
g 2
y " $ v0 y t & t
2
v0 x " v0 cos7
v0 y " v sin 7
3. 7 " 53,14
x " 120 m
y " 160 m
x " 120m " v0 cos7 # t
120 200
t" "
v0 # 0,6 v0
g 2 200 g 40000
y " $ v0 y # t & t " $ v0 sin 7 # & # " 160
2 v0 2 v02
200
t" $ 8,08 s
v0
3B-18. Vízszintes puskacsövet pontosan a 100 m távolságban elhelyezett céltábla közepe felé
tartva a golyó 10 cm-rel a középpont alatt csapódik be. Mekkora sebességgel hagyta el a
golyó a fegyver csövét?
MEGOLDÁS:
1. Vízszintes hajítás
x
2. x " v0 t t"
v0
g 2
y" t
2
31
Forrás: http://www.doksi.hu
g x2
y" #
2 v02
g # x2
v02 "
2y
g
v0 " x
2y
9,81
3. v0 " 100 m x " 100 m y " 0,1 m
2 # 0,1
m
v0 " 700
s
x 100
4. t" " " 0,143
v0 700
g 2 9,81
y" t " # 0,1432 " 0,10 m
2 2
3B-19. A vízszinteshez képest 50°-os szögben kilőtt lövedék egy 80 m magas hegycsúcson, a
kilövés helyétől számítva 210 m távolságban talált célba. Mekkora volt a
kezdősebessége?
MEGOLDÁS:
1. Ferde hajítás
2.
x
v0 cos 504#t " x t"
v0 cos 504
g 2
v 0 sin 504#t $ t "y
2
x g x2
v 0 sin 504# $ "y
v 0 cos 504 2 v 02 cos 2 504
g x2
tg 504 x $ y "
2 v 02 cos 2 504
32
Forrás: http://www.doksi.hu
x2
2
g
* tg 504 x $ y+ " v 2 cos2 504
0
x2
v02 "
2
g
* tg 504#x $ y+ cos2 504
gx 2 x g
v0 " " #
2 cos 504 * tg 504 x $ y +
2
cos 504 2* tg 504 x $ y +
m
3. v 0 " 326,7 # 0,1697 " 55,44 x " 210 m y " 80 m
s
4. 55,44 # cos 504#t " 210 t " 5,89 s
g 2
v 0 sin 504#t $ t " 80 m
2
MEGOLDÁS:
1. Vízszintes hajítás
x
2. v0 t " x x " 25 m t"
v0
g 2 g x2
h " 25m " t "
2 2 v 02
gx 2 g
a) v0 " "x
2h 2h
g
b) v tx " v 0 " x
2h
x x
v ty " gt " g " g# " 2 gh
v0 g
x
2h
33
Forrás: http://www.doksi.hu
vty gh h
tg 5 " " "
vtx g x
x
h
g 9,81 m
3. a) v0 " x " 25 " 11,07
2h 50 s
m
b) vtx " v0 " 11,07
s
m
vty " g # t " 2 gh " 22,15
s
m
vt " vtx2 & vty2 " 24,7
s
vty
tg 5 " "2
vtx
5 " 63,434
vtx
vty
x
4. t" " 2 ,258s
v0
g 2
h" t " 25 m
2
3B-22. Egy baseball játékos 24 m/s sebességgel, a vízszinteshez képest 53,1°-os szögben (ez a
3-4-5 típusú háromszögek egyik szöge) üti el a labdát. a) Mennyi ideig repül a labda? b)
Mekkora maximális magasságba emelkedik? c) Mekkora a hajítási távolság? d) Mekkora
és milyen irányú sebességgel rendelkezik a labda 3 másodperccel az elütés után?
MEGOLDÁS:
1. Ferde hajítás
34
Forrás: http://www.doksi.hu
24 m/s
24
4#
5
53,1
24
3#
5
2.
m 24 24
v0 " 24 v0 y " 4 # v0 x " 3 #
s 5 5
2v 0 y
a) t"
g
v02y
b) hmax "
2g
c) x " v0 x # t
d) v x " v0 x
v y " v0 y $ g # t
v " v x2 & v y2
24
2#4#
3. a) t" 5 " 3,914 s A földetérés ideje
9,81
24 2 576
16 #
2 256 #
b) hmax " 5 " 25 " 61,3
2
9,81 96,2
24
2#4# 3
35
Forrás: http://www.doksi.hu
72
vx0 "
5
v y " $10,23 v3
72 2 m
& * $ 10,23+ " 17,66
2
v3 "
5 s
g 2 96 9,81
4. y " v0 y # t $ t " # 3,914 $ # 3,914 2 " 75,14 $ 75,14 " 0
2 5 2
MEGOLDÁS:
1. Ferde hajítás
v02y
2. a) hmax " h " h0 & hmax v0 y " v0 sin 504
2g
v0 y 2* g0 & hmax +
b) t " temelkedés & tesés " &
g g
v0 y
temelkedés "
g
2* h0 & hmax +
tesés "
g
c) x " v0 x # tösszes
d) v x " v0 x " v0 cos 504
v y " v0 y $ gt " v0 sin 504$9,81 # t
36
Forrás: http://www.doksi.hu
v " v x2 & v y2
3B-24. Egy labdát függőlegesen feldobunk, hogy az 5 m-rel feljebb elhelyezkedő társunk
elkapja. Társunk a labdát csak akkor tudja elkapni, ha 6 m/s-nál kisebb sebességgel
érkezik hozzá. Mekkora a labda minimális és maximális repülési ideje?
MEGOLDÁS:
1. Függőleges hajítás
m
2. 6 > v 0 $ gt 9 0
s
m
6 > v $ gt
s 0
vö $ gt 9 0
g 2
h " v0 t $ t
2
g 2
h& t " v0 t
2
h g
v0 " & #t
t 2
m h g h g
6 : v0 $ gt " & t $ gt " $ t
s t 2 t 2
g 2
6t : h $ t
2
g 2
t & 6t $ h : 0
2
37
Forrás: http://www.doksi.hu
$ 6 ) 36 & 2 gh
t1,2 :
g
v0 $ gt 9 0
h g
& t $ gt 9 0
t 2
h g
$ t90
t 2
2h
9t
g
$ 6 ) 36 & 2 gh
3. t: " 0,57 s
g
2h
t; " 1,01
g
tmun " 0,57 s t max " 1,01 s
5 m
4. v01 " & 9,81 # 0,57 " 11,58
0,57 s
5 9,81 m
v02 " & # 1,01 " 9,9
1,01 2 s
g 2
v01 # t min $ t "5m
2 min
g 2
v02 # t max $ t "5m
2 max
v01 $ gt min " 5,99
v02 $ gt max " $0,008
További feladatok
3C-29 A kinematikai egyenletekből kiindulva határozzuk meg egy a vízszintes síkhoz képest
5 szög alatt, v0 kezdősebességgel kilőtt lövedék röppályájának egyenletét és az R
lőtávolságot!
MEGOLDÁS:
1. Ferde hajítás
2. v x " v0 x " v0 cos 5
v y " v0 y $ gt " v0 sin 5 $ gt
38
Forrás: http://www.doksi.hu
3C-32. Határozzuk meg, hogy milyen 5 kilövési szög esetén lesz egy lövedék R lőtávolsága
egyenlő a H emelkedési magasságával! (Induljunk ki a kinematikai egyenletekből.)
MEGOLDÁS:
1. Ferde hajítás
2. v x " v0 x " v0 cos 5
v y " v0 y t $ gt " v0 sin 5t $ gt
v02y v02
H" R " sin 25
2g g
v02yv02
" sin 25
2g g
39
Forrás: http://www.doksi.hu
MEGOLDÁS:
1. Ferde hajítás
v02 sin2 !
v02y
1. ym " "
2g 2g
3C-38. Egy szöcske vízszintes irányban legfeljebb 1 m távolságra tud elugrani. Feltételezve,
hogy az elugráshoz szükséges idő elhanyagolható, határozzuk meg, hogy vízszintes úton
mekkora maximális sebességgel halad a szöcske, ha mindig a maximális távolságba ug-
rik.
MEGOLDÁS:
1. Ferde hajítás
v02
2. R " sin 2! (lásd a 3C-29-es példát)
g
3. R "1m
! " 45# $ R ekkor maximális, mert sin2! ekkor veszi fel a maximális, 1 értéket,
ugyanis sin90# = 1 –el.
v02 m
R "1m" v0 " 9 R " 9,81 % 1 " 3,13
g s
m
v x " v0 cos 45# " 3,31 % 0,0707 " 2,34
s
3C-40. Galilei Két új tudomány című művében azt állítja, hogy „a 45°-nál ugyanannyival
nagyobb, ill. kisebb emelkedéssel (hajítási szöggel) elhajított testek azonos távolságra
jutnak el” Bizonyítsuk be ezt az állítást.
MEGOLDÁS:
1. Ferde hajítás
v02
2. R" sin 2! (lásd a 3C-29-es példát)
g
3. ! 1 " 45#' &
! 2 " 45#( &
40
Forrás: http://www.doksi.hu
v02 v2
R1 " sin 2) 45#' & * " 0 sin) 90#'2& *
g g
v02 v2
R2 " sin 2)45#(2& * " 0 sin)90#(2& *
g g
v02
R1 " ) sin 90# cos 2& ' cos 90# sin 2& *
g
v02
R2 "
g
) sin 90# cos 2& ( cos 90# sin 2& *
sin 90# " 1 cos90# " 0
v02
R1 " R2 " cos 2&
g
IV. fejezet
4A-5. Felszállás előtt egy helikopter motorját percenként 300 fordulattal járatják be.
Mekkora sebességgel mozog a 4 m hosszú légcsavarszárny csúcspontja?
MEGOLDÁS:
1. Körmozgás
2 r,
2. v" " 2 r, n
T
300 300 1 1
3. r"4m n" " % "5
perc 60 s s
m
v " 2 % 4 % 3,14 % 5 " 125,6
s
4B-6. Egy részecske 10 m/s állandó sebességgel körpályán mozog. Határozzuk meg a
sebességvektor változásának nagyságát és irányát mialatt a részecske a kör kerületének a
harmadát befutja!
MEGOLDÁS:
1. Egyenletes körmozgás
41
Forrás: http://www.doksi.hu
o o
60 60
o
60 o
60
o
120
-v
2.
V2
v2 -v1 = -v
A v2 és a v1 közötti szög 120 fokos, hiszen a mellette lévő szög 60 fokosnak adódik abból a
megfontolásból, hogy a négyszög szögeinek összege 360 fok, így az a szög csak 360 -
2 x 90 - 120 =60 fok lehet csak.
ha a magassága mentén kettévágjuk a háromszöget, már látjuk, hogy ezek a nevezetes egyenlő
oldalú háromszögnek a két fele, amit befogói mentén illesztettünk össze. Innen már
MEGOLDÁS:
1. Egyenletes körmozgás
. 2 r, 1
2
0 3
v 2
/ T 2 4r 2, 2 4, 2 r
2. acp " " " " 2
r r rT 2 T
4 % 3,14 2 % 3,84 % 108 m 151,44 % 108 151,44 % 108 (3 m
acp " " " 10 " 2 ,72 % 10
)23604 % 10 *2 557,15 % 10
3.
)27,32 % 24 % 3600* 2 s2 2
s2
42
Forrás: http://www.doksi.hu
MEGOLDÁS:
1. Egyenletes körmozgás
v2
2. acp "
r
m2
) 2,19 % 10 * s2 2,192 % 1012
6 2
22 m
3. acp " (11 " (11 " 9,06 % 10
5,29 % 10 m 5,29 % 10 s2
4A-9. Vidámparki körhinta vízszintes síkú, 5 m-es sugarú pályán mozog. Mekkora lehet az
utasok maximális sebessége, ha a centripetális gyorsulásuk nem haladhatja meg a 0,4 g
értéket?
MEGOLDÁS:
1. Egyenletes körmozgás
v2
2. acp " v " r % acp acpmax " 0,4 g r "5m
r
m
3. vmax " r % 0,4 g " 5 % 0,4 % 9,81 " 4,43
s
v 2 )4,43*
2
MEGOLDÁS:
1. Egyenletes körmozgás
v2
2. v " 2 r, n r " 0,1 m a" n " 33,0
r
v 2 4r 2, 2 n 2 m
3. a" " " 131,5 2
r r s
m
a 131,5 2
4. n" " s " 33,3
4r, 2 4 % 0,1 % 3,14 2
4A-11. A nagy gyorsulásoknak az emberi testre gyakorolt hatását úgy tanulmányozzák, hogy
az űrhajósokat egy 15 m hosszú rúd végéhez rögzített kabinban vízszintes síkú körpályán
megforgatják. a) Mekkora az űrhajós gyorsulása, ha a kabin 23 fordulatot tesz meg
percenként? b) Hányszorosa ez a gyorsulás a nehézségi gyorsulásnak?
43
Forrás: http://www.doksi.hu
MEGOLDÁS:
1. Egyenletes körmozgás
1 23 1
2. a) acp " 2r, n n " 23 " r " 15
perc 60 s
acp
b)
g
23 m
3. a) acp " 2r, n " 2 % 15 % 3,14 % " 36,11 2
60 s
acp 36,11
b) " " 3,68
g 9,81
acp " 3,68 g
MEGOLDÁS:
1. Egyenletes körmozgás
2. a " 109 g r " 10 (2 mm " 10 (5 m
v 2 4r 2, 2 n 2
a" " v " 2 r, n
r r
a 1 a
a " 4 r, 2 n 2 n" 2 "
4 r, 2, r
m
b) v " 2r, n " 2 % 10(5 % 3,14 % 5 % 106 " 314
s
44
Forrás: http://www.doksi.hu
v2 314 2 m
4. a" " (5 " 9,8 % 109 2
r 10 m s
MEGOLDÁS:
1. Egyenletes körmozgás
r’
acp’
45o acp
r
v2
2. a) acp " v " 2 r, n acp " 4r, 2 n 2
r
r
b) r, "
2
r acp
acp, " 4r 2, 2 n 2 " 4 % , 2n2 "
2 2
11 4 m
3. a) acp " 4r, 2 n 2 " 4 % 40 % 103 m % 3,14 2 2 " 157,75 % 10
s s2
acp 157,75 m m
b) acp, " " % 104 2 " 112 2
2 1,41 s s
c) Az ábra szerinti irányban gyorsul a 45. szélességi fokon lévő test.
4B-14. Chicago az északi szélesség 4l,9 fokán helyezkedik el. Mekkora a város centripetális
gyorsulása a Föld forgása következtében? A föld sugara 6378 km.
MEGOLDÁS:
45
Forrás: http://www.doksi.hu
1. Egyenletes körmozgás
r’
!
r
r, 2 r,
2. " cos! v " 2 r, n "
rF T
v 2 ) 2r , n*
2 2
4 r , , 2 4 r ,, 2
,
a " , "
,
cp " "
r r, T 2r , T2
3. rF " 6378 km ! " 41,9#
r , " rF % cos ! " 6378 km % cos 41,9# " 6378 % 0,744 " 4747 km " 4,747 % 106 m
MEGOLDÁS:
46
Forrás: http://www.doksi.hu
1 350000 1
3. a) n " 350000 " " 58333
perc 60 s
10(3
r" m " 5 % 10(4 m
2
1 m
v " 2 % 5 % 10 (4 m % 3,14 % 58333 " 183,17
s s
v 2 33550 7 m
b) acp " " ( 4 " 6,71 % 10
r 5 % 10 s2
acp
" 6,84 % 106
g
m
-v 183,17
c) at " "( s " 152,64 m
-t 1,2 s s2
-t " 1,2 s
m
-v " 0 ( 183,17 " (183,17
s
4B-16. Határozzuk meg az egyenlítő egy pontjának a Föld forgása következtében fellépő
gyorsulását !. Határozzuk meg a Föld Nap körüli keringése miatt fellépő centripetális
gyorsulását ! A Föld sugara 6378 km, keringési ideje a Nap körül 365,3 nap, a Naptól
való átlagos távolsága 1,50 x 1011m.
MEGOLDÁS:
1. Egyenletes körmozgások
v 2 . 2 r, 1 1 4 r, 2
2
47
Forrás: http://www.doksi.hu
MEGOLDÁS:
1. Változó körmozgás
2. v 0 " 2 r, n
-v
at "
-t
v2
acp "
r
at
tg 6 "
acp
1 5 1
3. r " 25 m n"5 "
perc 60 s
1 1 m
v0 " 2r, n " 2 % 25m % % " 13,08
12 s s
-t1 " 9 s
-v " v0
v 2 ) 6 s után* m
acp ) 6 s után* " " 0,76 2
r s
m m m
v6 " v0 ( at % -t2 " 13,08 ( 1,454 2 6 s " 13,08 ( 8,72 " 4,36
s s s
-t2 " 6 s
m
a " acp2 ' at2 " 2,11 ' 0,58 " 1,64
s2
at
tg 6 " " 0,89 6 " 41,67#
a
4B-18. Egy sólyom 12 m sugarú, vízszintes síkú íven 4 m/s sebességgel repül. a) Mekkora a
centripetális gyorsulása? b) Mekkora a sólyom gyorsulásának nagysága és iránya, ha
pályájának síkja és íve nem változik, de l,2 m/s2 gyorsulással növelni kezdi sebességét?
MEGOLDÁS:
48
Forrás: http://www.doksi.hu
4B-19. Egy gépkocsi 10 m/s állandó sebességgel mozog a 80 m sugarú kanyarban. a) Mekkora
a gyorsulása? b) Mekkora a tangenciális gyorsulás, ha a kocsi 6 s alatt megáll a
kanyarban? Hogyan változik a teljes gyorsulás iránya és nagysága ezalatt?
MEGOLDÁS:
49
Forrás: http://www.doksi.hu
m
-v " v0 " 10 -t " 6 s
s
4B-21. Egy versenyautó 1,6 km kerületű körpályán állandó gyorsulással 64 km/óráról 128
km/órára növeli sebességét, és közben 1,2 km utat tesz meg. a) Mekkora az érintő menti
gyorsulás? b) Mekkora a gépkocsi centripetális gyorsulása, amikor a sebesség l28 km/ó?
MEGOLDÁS:
at "
v2 ( v1
"
) v2 ( v1 *) v2 ' v1 * v22 ( v12
"
2s 2s 2s
) v1 ' v 2 *
v2 k
b) acp " k " 2r, r"
r 2,
v 2 2,
acp "
k
3. a) k " 1,6 km " 1600 m
km m
v1 " 64 " 17,78
h s
km m
v2 " 128 " 35,56
h s
s " 1,2 km " 1000 m
v22 ( v12 1264 ( 316 m
at " " " 0,395 2
2s 2400 s
v 2 2, 1264 % 2 % 3,14 m
b) acp " " " 4,96 2
k 1600 s
a 2
4. s " v0 -t ' -t " 800,0 ' 399,9 " 1200 m
2
2s
-t " " 45s
v1 ' v 2
50
Forrás: http://www.doksi.hu
További feladatok
4C-23. A mesterséges holdak körpályán való egyenletes sebességű mozgása akkor stabilis, ha
centripetális gyorsulásuk a pálya sugarának négyzetével fordítottan arányos. a) Mutassuk
meg, hogy a műhold tangenciális sebessége a pályasugár négyzetgyökével fordítva
arányos. b) Mutassuk meg, hogy az egy fordulat megtételéhez szükséges idő a pályasugár
3/2-ik hatványával arányos.
MEGOLDÁS:
1. Változó körmozgás
K
2. acp " K tetszőleges állandó
r2
v2 K
a) " 2
r r
K
v2 "
r
K
v"
r
2 r,
b) v"
T
K 2r,
"
r T
3
2 r, 2r ,
2
T" "
K K
r
4C-25. Egy versenyautó 210 km/ó sebességgel mozog a 2 km kerületű körpályán, majd egy
teljes kört megtéve egyenletesen lassítva megáll. a) Mekkora az autó tangenciális
gyorsulása? b) Mekkora a centripetális gyorsulás l km-rel a megállás előtt? c) Mekkora
ebben a pillanatban az eredő gyorsulás?
MEGOLDÁS:
1. Változó körmozgás
51
Forrás: http://www.doksi.hu
-v
2. a) at "
-t1
v2 ' v1
s" % -t1
2
2s
-t "
v1 ' v2
v2, ( v12
2
b) at "
2s ,
)v *
, 2
2 " 2 s ,at ' v12
acp "
)v * , 2
2
2r, " K r"
K
r 2,
acp "
)v * 2, , 2
2
v12 3403 m
3. a) at " ( " ( " (0,85 2
2s 4000 s
s " 2 km " 2000 m
km m
v1 " 210 " 58,3
h s
m
b) v2, " 2 s, at ' v12 " ( 2000 % 0,85 ' 3403 " 1703 " 41,27
s
acp "
)v * , 2
2 2,
" 5,35
m
K s2
m
c) a 2 " at2 ' acp2 " ) ( 0,85*2 ' 5,352 " 5,41
s2
4. Mekkora utat tesz meg a test, amíg v2, -ről 0-ra csökken a sebessége? s ,, -t
02 ( )v2, *
2
" at
2 s ,,
52
Forrás: http://www.doksi.hu
( ) v2, * ( )41,27*
2
( 1703
2
s " ,,
" " 8 1000
2 at 2 % ()0,85* ( 1,70
Tekintve, hogy addig amíg v1 -ről v2 -re csökkent a sebessége a 2000-ből éppen 1000 m-
t tett meg, ez az eredmény éppen megfelel várakozásainknak.
4C-26. Egy 300 m-es állandó görbületi sugarú úton haladó autó l,2 m/s2 gyorsulással fékezni
kezd. Határozzuk meg az autó gyorsulásának irányát és nagyságát abban az időpontban,
amikor sebessége 15 m/s.
MEGOLDÁS:
v2
acp "
r
at
tg 6 "
acp
225 m
3. a " 1,2 2 ' " 1,48 2
300 s
m m
at " 1,2 r " 300 m v " 15
s2 s
at 1,2
tg 6 " " " 1,6 6 " 58#
acp 0,75
4C-27. Egy fonalra kötött labdát 0,3 m sugarú, a talaj felett 1,2 m magasban levő, vízszintes
síkú körpályán állandó sebességgel pörgetünk. A fonal hirtelen elszakad és a labda attól a
ponttól 2 m távolságban ér talajt, amelyet úgy kapunk, hogy az elszakadás pillanatában
elfoglalt helyzetét függőlegesen a talajra vetítjük. Mekkora volt a labda centripetális
gyorsulása, amíg körmozgást végzett?
MEGOLDÁS:
53
Forrás: http://www.doksi.hu
g 2
-t " h
2
2h
-t "
g
2h
v0 x % "s
g
g
v0 x " %s
2h
g 2
v 2 %s
acp " " 2
0xh
r r
g 2 m
%s 9,81 2 % 4m m
3. acp " 2h " s " 54,5 2
r 2 % 1,2m % 0,3m s
h " 1,2 m s"2m r " 0,3 m
V. fejezet
Tömeg és súly
MEGOLDÁS:
c) G' " m , g
G'
d) m ,, "
g
54
Forrás: http://www.doksi.hu
G
e) F "ma" %a
g
f) F"ma
3. a) m " 72 kg
m
G " m g " 72 kg % 9,81 " 605,32 N
s2
G 720 N
b) m" " " 73,4 kg
g m
9,81 2
s
G " 720 N
m
c) G ' " m, g " 20 kg % 9,81 " 196,2 N
s2
m, " 20 kg
G '' 200 N
d) m "
,,
" " 20,39 kg
g 9,81
MEGOLDÁS:
c) G ' " m, g
55
Forrás: http://www.doksi.hu
d) lásd b)-t
e) 9F " ma
9F " F gy (G
Fgy ( G " ma
G 400 N
3. a) m" " " 40,77 kg
g 9,81
G " 400 N
b) Fgravitációs " G " 400 N
m
c) G ' " m, g " 26kg % 9,81 " 255N
s2
d) Fgravitációs " G " 255N
m " 40,77 kg
m
a " 9,8
s2
5A-3. Ha egy ember a Földön legfeljebb 48 kg tömegű testet tud felemelni, mekkorát tudna
felemelni a Holdon? (A nehézségi gyorsulás a Holdon 1,6 m/s2.)
MEGOLDÁS:
1. Tömegvonzás
2. FF " m % g F
FH " m, g H
FFöld " FHold
m % g F " m, % g H
m % gF
m, "
gH
3. m " 48 kg
m
g F " 9,81
s2
56
Forrás: http://www.doksi.hu
m
g H " 1,6
s2
48 % 9,81
m, " " 294,3 kg
1,6
m
4. 294,3 kg % 16 " 470,88 N
s2
m
48 kg % 9,81 " 470,88 N
s2
5B-4. A Klondike-i aranyláz idején egy aranyásó a kanadai Dawson City-ben, ahol
g = 9,82288 m/s2, 1 kg tömegű aranyrögöt talált és Szingapúrba vitte, ahol g = 9,78031
m/s2. a) Mennyivel kisebb az arany súlya millinewtonban Szingapúrban? c) Mennyit veszít
az aranyásó, ha Dawson City helyett Szingapúrban adja el aranyát? (Mindkét városban 470 S: -
t fizetnek 31 g aranyért.)
MEGOLDÁS:
1. Tömegvonzás. A példa azért ravasz, mert az arany eladásakor nem annak tömegét
mérik, hanem súlyát, ami a g függvényében változik. De attól függően, hogy ezt a súlyt
hogyan mérik, lehet – a fogalmak pontatlan használata miatt – az eredmény más és más.
Például ha az arany súlyát Szingapúrban egy rugós erőmérővel mérik, amit előzőleg
Dawsonban kalibráltak, akkor az arany „tömegét” Szingapúrban kisebbnek fogják
találni. De ha kétkarú mérleggel mérik, akkor Dawsonban éppen annyinak fogják a
„tömegét” találni, mert Szingapúrban ugyanis
2. Gsúlyok " msúlyok % gD " marany % g D
g D a Dawsonban mért g
gS a Szingapúrban mért g
a) -G " m) g D ( gS *
1000
b) Az arany ára Dawsonban % 470 $
30
Szingapúrban, ha karos mérleggel mérik ugyanennyi, ha rugóssal, akkor
1000 g
% 470 % S
31 gD
m
3. a) -G " 1 kg) 9,82288 ( 9,78031* " 0,04257 N " 42,57 mN
s2
1000 . g 1
b) Árkülönbség " % 4700 1 ( S 3 " 61,4 $
31 / gD 2
57
Forrás: http://www.doksi.hu
5A-5. Egy 5 kg tömegű testre 20 N eredő erőt hat. a) Mekkora a test gyorsulása? b)
Nyugalomból indulva mekkora úton tesz szert a test 8 m/s sebességre?
MEGOLDÁS:
5A-6. Görkorcsolyázó gyerek – nyugalomból indulva 12#-os lejtőn gurul le. Mekkora a gyerek
sebessége 6 m út megtétele után? Rajzoljuk meg a gyerek vektorábráját!
MEGOLDÁS:
58
Forrás: http://www.doksi.hu
2s
t"
g sin !
2s
v " a % t " g sin ! % " 2 s g sin !
g sin !
5A-7. Egy 720 N súlyú férfi l,25 m/s2 gyorsulással mozog egyenes vonalban a) Mekkora
eredő erő hat rá? b) Nyugalomból indulva mennyi idő alatt éri el a 3,75 m/s-os
sebességet?
MEGOLDÁS:
5A-8. Rajzoljuk meg az alábbiakban aláhúzással jelölt testek vektorábráját. Ismételjük meg
az ábrákat úgy is, hogy az erőket a problémához illeszkedő merőleges komponensekre
bontjuk. Írjuk fel ezekre a komponensekre a mozgásegyenleteket: a) Egy végsebességét
már elért (azaz állandó sebességgel eső) lehulló tollpihe. b) Parabolapályájának
csúcspontján repülő futball-labda. c) Egy kanyarban (nem túlemelt útpályán) v állandó
sebességgel, r sugarú körpályán mozgó teherautóban ülő sofőr. d) A pálya legmagasabb
pontján lévő hintázó gyermek. e) A pálya legalacsonyabb pontján lévő hintázó gyermek. f)
Függőleges síkú ív csúcspontján haladó hullámvasút kocsi.
MEGOLDÁS:
1. Erők összegzése
Különböző mozgástípusok
a) egyenesvonalú egyenletes mozgás
59
Forrás: http://www.doksi.hu
FK
b) ferdehajítás
G = mg = ma
a=g
c) körmozgás
c)
v2
Fcp " m
r
F . v
d) ingamozgás
Fe " K ' G
K
!
-h
G
d) ingamozgás
60
Forrás: http://www.doksi.hu
e)
Fe " 0 K " G
61
Forrás: http://www.doksi.hu
f) körmozgás
Fe " K ( G
K
b) G " mg " ma
a"g
v2
c) Fcp " m
r
d) Fe " K ' G
e) Fe " 0 K"G
f) Fe " K ( G
5A-9. 300 N súlyú kocsit 75 N erővel vízszintes úton vízszintes irányban húzunk. A súrlódás
elhanyagolható. a) Milyen távolságra jut el a nyugalomból induló kocsi 5 s alatt? b)
Mekkora sebességet ér el?
MEGOLDÁS:
62
Forrás: http://www.doksi.hu
a) s "
2,45
)5 s *2 " 30,625 m
2
m m
b) v " 2,45 2
% 5s " 12,25
s s
5A-10. Egy 720 N súlyú ember összecsavart lepedőből font függőleges kötélen menekül egy
égő ház emeletéről. a) Hogyan tud leereszkedni anélkül, hogy a kötél elszakadna, ha a kötél
szakítószilárdsága 650 N? b) Mekkora sebességgel érkezik le, ha az emelet magassága 4,5 m?
MEGOLDÁS:
1. Erők összegzése
Egyenesvonalú egyenletesen gyorsuló mozgás
Newton II. törvénye
2. m%a " G ( K K " G ( m%a
G(K
a) a min "
m
a 2 a 2 2s
b) s" t s" t t"
2 2 a
63
Forrás: http://www.doksi.hu
2s
t
a
2s
v " a%t " a% " 2 sa
a
720 ( 650 720 ( 650 m
3. amin " " " 0,95 2
G 720 s
g 9,81
m
v " 2 sa " 2 % 4,5 % 0,95 " 2,92
s
MEGOLDÁS:
1. Lejtőmozgás
egyenesvonalú egyenlegesen gyorsuló mozgás
5B-12. Határozzuk meg, hogy mekkora eredő erővel gyorsítható fel egy elektron 5 cm-es úton
nyugalomból indulva 94105 m/s vízszintes sebességre! Magyarázzuk meg, hogy miért
hanyagolható el a számítás során az elektronra ható gravitációs erő? Az elektron tömege
9,109 x 10-31
MEGOLDÁS:
1. Newton 2. törvénye
Egyenesvonalú egyenletesen gyorsuló mozgás
64
Forrás: http://www.doksi.hu
-v -v 1
2. F "ma a" s" % -t 2 " -v % -t
-t -t % 2 2
2s 2s
-v " -t "
-t -v
-v -v -v 2 m
F " m% " m% " m% -v " 9 % 105 s " 5 % 10(2 m
-t 2s 2s s
-v
m2
-v 2 9 % 10
2 10
5A-13. Mekkora minimális gyorsulással csúszhat le biztonságosan egy 300 N súlyú gyerek a
250 N szakítószilárdságú kötélen?
MEGOLDÁS:
1. Newton 2. törvénye
G " 300 N
FKmax " 250 N
5B-15. 4 kg tömegű testre két erő – a lefelé mutató nehézségi erő és egy állandó, vízszintes
irányú erő – hat. A megfigyelések szerint a test nyugalomból indult és 12 m/s2
gyorsulással mozog. Határozzuk meg, hogy a) mekkora a vízszintes irányú erő? b) milyen
irányban gyorsul a test? c) vajon egyenes vonalon vagy parabolán mozog-e a test?
MEGOLDÁS:
65
Forrás: http://www.doksi.hu
1. Newton 2. törvénye
2-3.
FX
!
G Fe
Fe " ma
G " mg
FX 27,66
b) " cos ! cos! " " 0,576 ! " 54,8#
Fe 4 % 12
MEGOLDÁS:
1. Lejtőmozgás
K
FGY
30
G 2
3
30 60
1
66
Forrás: http://www.doksi.hu
v
a) v " a-t -t "
a
a 2
b) s" -t
2
9,81 m
3. a " g sin ! " " 4,905 -v " 50
2 s
m
50
a) -t " s " 10,2 s
4,905
4,905
b) s" % 10,2 2 " 255,2 m
2
5B-20. Egy gépkocsi l8 m sugarú, függőleges síkú, kör alakú domboldalon mozog felfelé. A
domb tetején a vezető tapasztalja, hogy éppen csak érinti az ülést. Mekkora sebességgel
haladt a gépkocsi?
MEGOLDÁS:
1. Kényszererők, körmozgás
2. Az, hogy csak érinti az ülést , azt jelenti hogy
K"0
mv 2
mg " G "
r
m
v " r g " 18 m % 9,8 " 13,3
s
MEGOLDÁS:
1.Kényszererők, körmozgás
2.
67
Forrás: http://www.doksi.hu
K v = 6 m/s
m2
v 2 36 s 2 m
a) a " acp " " "6 2 sugárirányú befelé
r 6m s
v " állandó
m
b) Fe " G ( K " ma " 1350kg % 6 " 8100 N
s2
m
c) K " G ( Fe " 1350kg % 9,81 ( 8100 N " 5143,5N
s2
MEGOLDÁS:
1. Kényszererők, körmozgás
1
2. n"
T
2r, 2 % 18 % 3,14 m
v" " " 7,536
T 15 s s
68
Forrás: http://www.doksi.hu
1 1 1 60 s
T" " " " " 15s
n 4 4 4
perc 60s
a)
v2 m
a" " 3,16 2
r s
b)
mv 2
K(G "
r
mv 2
K" 'G
r
mv 2 m
K" ' G " 40 kg % 3,16 2 ' G " 126,4 N ' 392,4 N " 518,8 N
r s
c)
69
Forrás: http://www.doksi.hu
Fe
mv 2
G(K "
r
mv 2
K "G( " 266 N
r
mv 2
d) G ' K " Fcp "
r
2
. mv 2 1
K "0
2
3 ' G2
/ r 2
2
. mv 2 1
K" 0 3 ' G 2 " 15977 ' 153978 " 412,26 N
/ r 2
G
" sin ! " 0,95 !"
K
Húzó és nyomóerők
5A-23. Hintában ülő 30 kg-os gyereket vízszintes F erővel oldalra húzva egyensúlyban
tartunk, miközben a hinta kötele 30#-os szögben áll a függőlegeshez képest. a) Mekkora
az F erő? b) Mekkora erő feszíti ezalatt a hinta kötelét?
MEGOLDÁS:
1. Erők összegzése
70
Forrás: http://www.doksi.hu
30
K
F x
5A-25. Egy 9 m-es kötél egyik végét egy fához, másikat egy sárba ragadt gépkocsihoz
kötöttük. A sofőr a kötél közepét 360 N erővel 60 cm távolságba oldalra húzza. Mekkora
erőt fejt ki a kötél a gépkocsira?
MEGOLDÁS:
. Erők összegzése
71
Forrás: http://www.doksi.hu
FA ! KOCSI
0,6
4,5
FK’ FK
;F = 0
F
FK
FKY
!
FKX
2.
2FY " Fh
Fh
FY "
2
FY 0,6
3. "
F 4,5
4,5 % FY 4,5 % 360
F" " " 1350 N
0,6 2 % 0,6
5A-26. Két diák 9 kg tömegű jelzőtáblát akaszt egymástól 30 m távolságban lévő épületek
azonos magasságú pontjához rögzített kötél középpontjára. A cégtábla belógása a
felfüggesztési pontokat összekötő vízszintes alá 30 cm. Mekkora erő feszíti a kötelet?
MEGOLDÁS:
30
!
0,3
FK’ FK
FK
FKY
FKX
2.-3.
72
Forrás: http://www.doksi.hu
mg 9,81 % 9
2 FKY " " " 44,15
2 2
FKY d FKY 9,81 % 9
" FK X " % 15 " % 15 " 2207,25
FK X 15 0,3 2 % 0,3
5A-27. Egy egyszerű inga 0,75 m hosszú fonalán 600 g tömegű ingatest lóg. Mekkora erő
feszíti a fonalat akkor, amikor az ingatest 80 cm/s sebességgel lendül át pályájának
legalsó pontján?
MEGOLDÁS:
1. Kényszererők, körmozgás
Newton 2. Törvénye
2.
.
Tudjuk, hogy az erők eredőjének, tekintve, hogy a test az alsó ponton átlendülve éppen
körmozgást végez, befelé kell mutatni és mv2/r -rel kell egyenlőnek lennie
mv 2
Fcp " " Fe " K ( mg
r
. v2 1 . 0,82 1
3. K " m0 ' g3 " 0,6 kg0 ' 9,813 " 6,4 N
/ r 2 / 0,75 2
5A-29. Két, fonallal összekötött 1 kg-os test vízszintes, súrlódásmentes síkon mozog. a) Mek-
kora a testek gyorsulása, ha 2,4 N erővel húzzuk őket, az egyik testhez erősített fonallal? b)
Mekkora erő feszíti eközben a testeket összekötő fonalat?
MEGOLDÁS:
1. Newton 2. törvénye
73
Forrás: http://www.doksi.hu
Newton 3. Törvénye
2.
F21 F = 2,4 N
1 kg 1 kg
F " 2,4 N
5B-32. Egy 1,4 m hosszú fonalinga függőleges síkban mozog. Amikor az ingatest sebessége
2,2 m/s, akkor a fonal 20#-os szöget alkot a függőlegessel. Határozzuk meg ebben a
pillanatban a) az ingatest centripetális gyorsulását! b) az ingatest tangenciális gyorsulását!
c) a fonalat feszítő erőt, ha az ingatest tömege 600 g!
MEGOLDÁS:
1. Kényszererők.
Erők összetétele
Változó körmozgás
Newton 2. Törvénye
m " 0,6 kg
m
v " 2,2
s
74
Forrás: http://www.doksi.hu
20o
1,4 m
K
Gx
Gy
G
mv 2 m
2.-3. a) acp " " 2,074 2
r s
mv 2
K ( GY "
r
mv 2 mv 2 . v2 1
K" ' GY " ' G % cos 20# " m0 ' g cos 20#3
r r / r 2
G X G sin 20# m
b) at " " " g sin 20 " 3,35 2
m m s
. v2 1 . 2,2 2 1
c) K " m0 ' g cos 20# 3 " 0,600
0 3 ' 9,81 % 0,34 33 " 4,076 N
/ r 2 / 1,4 2
5B-35. Súrlódásmentesen forgó csigán átvetett, elhanyagolható tömegű kötél végeire 1,8 és
3,6 kg-os tömeget erősítettünk, majd nyugalomból indítva magára hagytuk a rendszert. a)
Határozzuk meg a testek gyorsulását! b) Mekkora erő feszíti a fonalat, miközben a testek
gyorsulnak? c) Mekkora sebességgel érkezik le 15 cm magasból a 3,6 kg-os test?
MEGOLDÁS:
75
Forrás: http://www.doksi.hu
m1a " K ( m1 g
m2 a " m2 g ( K +
___________________
)m ' m *a " )m
1 2 2 ( m1 * g
m2 ( m1
a" g
m1 ' m2
b)
a 2 2s
c) s" t t"
2 a
2s
v " a%t " a% " 2 sa
a
m2 ( m1 m
3. a) a" g " 3,27 2
m1 ' m2 s
m
c) v " 2 sa " 0,99
s
5B-39. 30 fokos lejtő tetejére csigát szerelünk. A csigán átvetett kötél egyik végére, a lejtőre
fektetve egy 10 kg tömegű testet, a másik végére a lejtő függőleges fala mellett lelógatva,
egy m tömegű testet kötöttünk. Mekkora az m tömeg ha tudjuk, hogy a 10 kg tömegű test
0,2 m/s2 gyorsulással mozog felfelé a súrlódásmentes lejtőn, és a csiga tengelysúrlódása
is elhanyagolható?
MEGOLDÁS:
76
Forrás: http://www.doksi.hu
m"?
m
a " 0,2
s
M " 10kg
K1 " K2 " K
a M " am " a
2. M a " K ( Fgy " K ( M g sin !
ma"mg(K
M a ' m a " m g ( M g sin !
M ) a ' g sin ! *
m"
g(a
A súrlódás
5B-40. A vízszintes padlón 1,8 m/s sebességgel csúszó doboz 2 másodperc alatt megáll.
Mekkora a doboz és a padló közötti csúszó súrlódási együttható?
MEGOLDÁS:
1. Súrlódási erő
Egyenesvonalú egyenletesen lassuló mozgás
77
Forrás: http://www.doksi.hu
78
Forrás: http://www.doksi.hu
5A-41. Jégen csúszó szánkó súlya a rajta ülőkkel együtt 120 N. A szánkó és a jég közötti
súrlódási együttható 0,070. a) Mekkora vízszintes erővel tartható egyenletes sebességű
mozgásban a szánkó? b) Mekkora vízszintes irányú erővel mozgatható a test 0,60 m/s2
gyorsulással?
MEGOLDÁS:
1. Súrlódási erő
Newton 2. torvénye
G
G ! 120 N m! ! 12,23 kg Fa ! gyorsítóerő
g
Fs ! " G a1 ! 0
m
" ! 0,07 a2 ! a ! 0,6
s2
a) v ! állandó a!0
Fa ! Fs ! " G
b) Fa # Fs ! m a
Fa ! m a $ Fs ! m a $ " G
3. a) Fa ! M G ! 0,07 % 120 ! 8,4 N
b) Fh ! m a $ " G ! 18,74
5A-42. Mekkora a tapadási súrlódási együttható, ha egy jégen csúszó 120 N súlyú szánkó az
5A-41 feladat esetén a szánkó nyugalomból való kimozdításához 10 N erő szükséges?
MEGOLDÁS:
1. Súrlódás (Tapadási)
Fs ! "0 G
Fs 10 N
2. "0 ! !
G 120
10 N
3. "0 ! ! 0,083
120
5A-43. Egy gyerek a parttól 12 m-re áll egy befagyott tavacska jegén. Csizmája és a jég
közötti nyugalmi súrlódási együttható 0,05. Határozzuk meg azt a minimális időt, amely
alatt kisétálhat a partra, ha megcsúszás nélkül lépked?
MEGOLDÁS:
79
Forrás: http://www.doksi.hu
1. Súrlódás (Tapadási)
Newton 2. törvénye
egyenesvonalú egyenletesen gyorsuló mozgás
Fmax
2. Fmax ! m amax amax ! ! "0 g
m
Fmax ! "0 mg
a 2 2s 2s
s! t t min ! !
2 a "0 g
2s
3. t min ! ! 6,95 s
"0 g
a 2 "0 g 2
4. s! t ! t ! 11,85 & 12 m
2 2
5A-44. Rakodórámpán láda fekszik. Ha a rámpa szöge 30'-os, akkor a láda megcsúszik.
Amennyiben a csúszó láda alatt a lejtő hajlásszöge 20'-ra csökken, akkor a láda
mozgása egyenletessé válik. Határozzuk meg a láda és a lejtő közötti a) csúszási és b)
tapadási súrlódási együttható értékét!
MEGOLDÁS:
1. Lejtőmozgás, súrlódás
2. a) v ! áll a ! 0
(F ! 0 F S ! Fgy
b)
v ! áll (F ! 0
Itt a csúszási súrlódási erőt egyenlíti ki a gyorsítóerő.
"mg cos) ! mg sin )
" ! tg ) ! tg 20' ! 0,36
80
Forrás: http://www.doksi.hu
5A-45. Egy 40'-os lejtőn a már mozgásba hozott test magára hagyva egyenletes sebességgel
csúszik le. Mekkora a test és a lejtő közötti csúszó súrlódási együttható?
MEGOLDÁS:
1. Lejtőmozgás
Súrlódási erő
( F ! 0,
Fs ! Fgy
5B-46. 5 kg tömegű test csúszik le a vízszinteshez képest 41'-ban hajló lejtőn. A test és a lejtő
között a csúszási súrlódási együttható 0,3. a) Határozzuk meg a súrlódási erőt! b) Mekkora
gyorsulással csúszik le a test?
MEGOLDÁS:
1. Súrlódási erő
Lejtőmozgás
) ! 40'
m ! 51 g
" ! 0,3
2. a) Fs ! " m g cos)
b) a!
( F ! mg sin ) # "mg cos) ! g* sin ) # "g cos) +
m m
3. a) Fs ! 111
, N
m
b) a ! 4,21
s2
5A-47. A vízszintessel 60'-os szöget bezáró lejtőn egy test g/2 gyorsulással csúszik le.
Mekkora a csúszó súrlódási együttható a test és a lejtő között?
MEGOLDÁS:
1. Lejtőmozgás, súrlódás
81
Forrás: http://www.doksi.hu
g
a! ) ! 60'
2
m g sin ) # " m g cos )
2.-3. a ! ! g sin ) # " g cos )
m
a
# sin )
g
#"!
cos)
a
sin ) #
g
"! ! 0,73
cos)
5A-48. Egy 32'-os egy 400 N súlyú ládát állandó sebességgel eresztenek le egy lejtőn úgy,
hogy a ládát tartó kötél párhuzamos a lejtő síkjával, és át van vetve egy lejtő csúcsára
szerelt csigán, és a végét egy munkás húzza. Mekkora erővel húzza a munkás a kötelet,
ha a láda és a lejtő között a csúszó súrlódási együttható 0,25? (A csiga tengelysúrlódása
elhanyagolható.)
MEGOLDÁS:
1. Lejtőmozgás, súrlódás
G ! 400 N
" ! 0,25
2. v = állandó
(F ! m a ! 0
K $ Fs ! Fgy
K ! Fgy # Fs
Fgy ! m g sin )
Fs ! " m g cos)
82
Forrás: http://www.doksi.hu
5A-49. Egy 15 m/s sebességgel haladó targoncán ládát szállítanak. A láda és a targonca platója
közötti nyugalmi súrlódási együttható 0,4. Mekkora az a minimális út a targonca
lefékezéséhez, amelynél a láda még nem csúszik meg?
MEGOLDÁS:
1. Súrlódás
Newton 2. törvénye
Egyenesvonalú egyenletesen gyorsuló mozgás
2. A súrlódási erő tudja csak együtt lassításra kényszeríteni a ládát a targoncával.
" 0 mg
a max ! # ! #" 0 g
m
vt2 # v02 ! 2 sa vt = 0
v02 $ 2 samax ! 0
v02 # v02 v2
Ssum ! # ! ! 0
2amax # 1"0 g 2 "0 g
3. smin ! 45,87 m
5B-50. Két, vízszintes síkon fekvő 1kg-os testet fonallal kötöttünk össze. A testek és a sík
közötti csúszási súrlódási együttható 0,5. a) Mekkora vízszintes irányú F erővel
mozgathatjuk a testeket 2 m/s2 gyorsulással? b) Mekkora erő feszíti ezalatt az összekötő
fonalat?
MEGOLDÁS:
1. Súrlódás
Newton 2. törvénye
F
Fh
12 kg 12 kg
FS1 FS2
m1 ! m2 ! 1 kg
83
Forrás: http://www.doksi.hu
m
a!2
s2
F !?
M ! 0,5
( F ! F # " *m $ m + g ! * m
h 1 2 1 $ m2 +a
F ! * m $ m +*a $ "g+
h 1 2
5B-51. Határozzuk meg, hogy mekkora F erő szükséges egy 5 kg tömegű doboz vízszintes sík
menti egyenletes mozgatásához, ha egy, a vízszintessel 45'-os szöget bezáró kötél
segítségével húzzuk? (A csúszó súrlódási együttható 0,5.)
MEGOLDÁS:
1. Súrlódás
Newton 2. Törvénye
m ! 5 kg
) ! 45'
" ! 0,5
(F y ! mg # F sin ) # K ! 0
K ! mg # F sin )
84
Forrás: http://www.doksi.hu
"mg
F!
cos) # " sin )
5B-52. Egy 4 kg tömegű testet F = 20 N erővel húzunk, egy a vízszintessel 30'-os szöget
bezáró kötéllel ?. Mekkora a test gyorsulása, ha a test és a talaj közötti csúszó súrlódási
együttható 0,2?
MEGOLDÁS:
1. Súrlódás
Newton 2. törvénye
) ! 30'
m ! 42 kg
" ! 0,2
(F 0 ! mg # K # F sin ) ! 0
K ! mg # F sin )
Fs ! " K ! " mg # " F sin )
20 N , 3 1/ 5 % 1,713 1
a!
F
m
* cos ) $ " sin ) + # "mg ! .
4 kg - 2
$ 0,2 % 1 # 0,2 % 9,81 !
20 2
$ # 1,96 ! 2,8225
2
85
Forrás: http://www.doksi.hu
5B-53. Egy munkás 200 N súlyú megrakott ládát húz egyenletes sebességgel, 55 N erővel
érdes, vízszintes talajon. Az erő iránya 35'-os szöget alkot a vízszintessel. a) Mekkora a
talaj és a test közötti csúszó súrlódási együttható? b) Mekkora ugyanilyen irányú erővel
lehetne a ládát l,3 m/s2 gyorsulással húzni?
MEGOLDÁS:
1. Súrlódás
Newton 2. Törvénye
2. a) v ! állandó a!0
K ! G # Fy ! G # F sin)
F cos)
"! ! 0,27
G # F sin )
m
b) a ! 1,3
s2
Fx # Fs * Fx # Fs + Ga
a! ! $ "K ! Fx
m G g
Ga
$ "G # "F sin ) ! F cos)
g
5B-54. Egy körhinta 12 s alatt fordul körbe. A körhinta középpontjától 3 m távolságban 45 kg-
os gyerek ül. a) Mekkora a gyorsulása? b) Mekkora vízszintes irányú súrlódási erő hat a
gyerekre (székének sem támlája, sem kapaszkodója nincsen)? c) Mekkora minimális
tapadási súrlódási együttható szükséges, hogy a gyerek ne csússzon meg?
86
Forrás: http://www.doksi.hu
MEGOLDÁS:
1 Súrlódási erő.
Körmozgás
mv 2 m % 4r 22 2 4r2 2 m
2. Fs ! Fcp ! ! !
r rT 2 T2
Fs
Fs ! "t % Fny ! "t G "t !
F
2 r2
v!
T
4 % 3 % 3,14 2 % 45
3. Fs ! ! 141,3 N
12 2
141,3
"t ! ! 0,32
45 % 9,81
5B-56. Egy vízszintes síkon fekvő 3 kg-os hasáb és a sík közötti súrlódási együttható 0,260.
Mekkora F erő szükséges ahhoz, hogy a hasáb 1,2 m/s2 gyorsulással mozogjon, ha a
kötelet, melyhez hozzá van kötve a test egy rögzítetlen tengelyű csigán átvetve egy
falhoz kötjük, és a testet a csigához rögzített kötél segítségével húzzuk? (A csiga tömege
és a tengelysúrlódás elhanyagolható)
MEGOLDÁS:
1. Newton 2. törvénye
Súrlódási erő
m
a ! 1,2
s2
m ! 3 kg
" ! 0,26
2. F1 # Fs ! ma
87
Forrás: http://www.doksi.hu
F ! 2 F1 ! 2 % m*a $ "g+
, m m/
3. F ! 2 % 3 kg. 1,2 2 $ 9,81 % 0,26 2 1 ! 22,5 N
- s s 0
5B-57. Egy vidámparkban függőleges tengelyű, nagy méretű, belül üres henger forog. Az
utasok úgy helyezkednek el, hogy nekitámasztják hátukat a henger belső falának.
Meghatározott sebességet elérve a padlót leeresztik a bentlévők alól. Az utasok azonban
a fal és a hátuk között ébredő súrlódási erő miatt nem csúsznak le. Határozzuk meg,
hogy mekkora minimális "t tapadási együttható szükséges ahhoz, hogy az R sugarú
hengerben v sebességgel utazó ember ne csússzon le!
MEGOLDÁS:
1. Súrlódás
Körmozgás
Newton 2. törvénye
mv 2
2. K!
R
mv 2
Fs ! "t K ! "t
R
Fs ! G
mv 2
mg ! "t
R
Rg
"t ! .
v2
5B-59. Mutassuk meg, hogy a v sebességgel haladó gépkocsi, ha a tapadási súrlódási
együttható az út és a kerekek között "t, nem állítható meg csúszás nélkül v02/2g"t - nél
88
Forrás: http://www.doksi.hu
rövidebb úton! (Vegyük észre: Mivel általában "k3"t, ha az autó megcsúszik, akkor a
fékút nő. Emiatt vészhelyzetben is csak annyira érdemes a féket nyomni, hogy a kerekek
még éppen ne blokkoljanak, s így az autó ne csússzon meg.)
MEGOLDÁS:
1. Súrlódás
Energiamegmaradás
Súrlódási erő
Newton 2. törvénye
1 2
2. mv ! Fs % S ! "t % mgs /:m
2
v2
s!
2 "t g
5B-61. 3 kg-os felső és 5 kg-os alsó hasáb között a tapadási súrlódási együttható 0,4, a
vízszintes sík súrlódásmentes. Mekkora maximális vízszintes F erővel húzhatjuk az alsó
testet, ha azt akarjuk, hogy a felső test ne csússzon meg rajta?
MEGOLDÁS:
1. Súrlódás
2. M a ! F # K F ! * m $ M +a
K!ma ma ! "t mg /:m
Ma ! F # ma a ! "t g
m
3. a ! 0,4 % 9,81 ! 3,924
s2
89
Forrás: http://www.doksi.hu
MEGOLDÁS:
m
a!2
s2
F
M = 7 kg
m = 5 kg
5B-63. Egy 500 kg tömegű ló 100 kg tömegű szánt húz l m/s2 gyorsulással. A szán és a talaj
között 500 N súrlódási erő ébred. Határozzuk meg, hogy a) mekkora erő feszíti a
kötelet, b) mekkora súrlódási erő hat a lóra! c) Igazoljuk, hogy az egész rendszert a Föld
által kifejtett teljes súrlódási erő gyorsítja l m/s2 gyorsulással
MEGOLDÁS:
1. Súrlódás
Newton törvényei
m
a!1
s2
FS ! 500 N
SZÁN
90
Forrás: http://www.doksi.hu
2. M a ! FS #K
LÓ
m a ! K # FS
SZÁN
a) K ! m a $ FS
SZÁN
b) FS ! Ma$K
LÓ
c) * m $ M + a ! FS # K $ K # FS ! FS # FS
LÓ SZÁN LÓ SZÁN
m
3.a) K ! 100 % 1kg $ 500 N ! 600 N
s2
m
b) FSló ! 100 % 1kg $ 600 ! 700 N
s2
c) (500 $ 100) % 1 ! 600 ! 700 # 600
91
Forrás: http://www.doksi.hu
MEGOLDÁS:
1. 10
Súrlódási erő n"
perc
Newton 2. törvénye 60
T" " 6s
10
R " 2m
! k " 0,4
R%h
" cos$
R
R % h " R cos$ h= R(1-cos $ )
3. tg $ " 0,4
$ " 21,8o
cos$ " 0,9285
h " 2 & (1 % 0,9285) " 0,143m
92
Forrás: http://www.doksi.hu
5C-71. 900 kg tömegű gépkocsi 100 km/ó sebességgel száguld egy 350 m sugarú (túlemelés
nélküli) kanyarban. a) Mekkora súrlódási erő hat a gépkocsira? b) Mekkora szögben
kellene a vízszinteshez képest túlemelni az úttestet, hogy az adott sebességnél a
súrlódási erő zérus legyen? c) Mekkora súrlódási erő hatna a b) esetben az 50 km/ó
sebességgel haladó autóra? Megjegyzés: Milyen irányú lenne ez a súrlódási erő?
MEGOLDÁS:
2. a)
350 m
FCP
m' 2
Fs "
r
A súrlódási erő gyorsítja, azaz F s =Fcp
m' 2
Fs "
R
K FS
x
G
b)
m( 2
K sin $ "
R
K cos$ " mg
93
Forrás: http://www.doksi.hu
(2
tg $ "
Rg
m( 2
#Fx " " K sin $ % Fs cos$
R
m( 2
K sin $ " ) Fs cos$
R
sin $
K cos$ " mg % Fs sin $ t g$ "
cos$
m( 2 / R ) Fs cos$
tg $ "
mg % Fs sin $
mv 2
mg tg $ % Fs & tg $ & sin $ " ) Fs cos$
R
sin 2 $ mv 2
Fs (cos$ ) ) " mg tg $ %
cos$ R
mv 2
mg tg $ %
R
Fs "
sin 2 $
cos $ )
cos $
5C-75. Vidámparki körhinta körben elhelyezkedő kis cellákból áll, amelyekben az utasok a
külső falnak támaszkodva állnak, mialatt a hinta. Az állandó szögsebességgel forgó
szerkezet ezután lassan a vízszinteshez képest 600-os szögbe emelkedik. Mekkora
minimális sebességgel kell forognia az eszköznek ahhoz, hogy az 5 m sugarú pályán
elhelyezkedő utasok tartóhevederek és súrlódás hiányában se zuhanjanak ki?
MEGOLDÁS:
94
Forrás: http://www.doksi.hu
1. Kényszererők
Körmozgás
Newton 2. törvénye R= 5 m
mv 2
2. G cos$ ) K "
R
v=min k=0
3
3. v min " 5 & 9,81 & " 6,52m / s
2
2 r1
v" " 2 r1 n
T
v 6,52
n= " " 0,208
2r1 2 & 5 & 3,14
VI. fejezet
A munka
6A-1.Mekkora munka árán vihető fel 2 tonna tetőcserép a földszintről a 9 m magas tetőre?
MEGOLDÁS:
6A-2.Egy fiú a vízszintessel 250-os szöget bezáró kötéllel érdes, vízszintes talajon, egyenletes
sebességgel húz egy ládát. Mekkora a kötélerő, ha a fiú 5 m-es úton 1,2 kJ munkát
végzett?
MEGOLDÁS:
95
Forrás: http://www.doksi.hu
MEGOLDÁS:
2. W = mgh
MEGOLDÁS:
1. Munkavégzés
2. W " F &S
3. W " 8 & 10 4 N & 27 & 103 m " 216 & 107 " 2,16 & 109 J
. Egy kertész állandó sebességgel húzza fel a 7 m mély kútból a 14 kg-os vizesvödröt.
Mennyi munkát végez?
MEGOLDÁS:
6B-6. Egy ember 30 kg-os dobozt emelt a földről 1,5 m magasba, állandó sebességgel. a)
Mennyi munkát végzett az ember? b) Mennyi munkát végzett a gravitációs erő? c)
Mennyi az ember és a gravitációs erő munkájának összege?
MEGOLDÁS:
c) #W " 0
Valójában az ember kémiai energiája a Föld és a m tömeg közös gravitációs
terének energiáját növelte meg.
96
Forrás: http://www.doksi.hu
b) Fg " %441,45
c) #W " 0
MEGOLDÁS:
1. Rezgőmozgás ,rugóerő
Newton 2. törvénye
1 2
2. a.) F " % K x b) W" Kx
2
3F
3F " % K3x K"%
3x
3F 50 N
3. a.) K " % "% " 416,66
3x 0,12m
1
b) W" 416,66 & 0,12 2 " 3 J
2
6B-8. Egy rugót nyugalmi állapotból 4 J munka árán 10 cm-rel nyújthatunk meg. Mekkora
munkavégzés szükséges további 10 cm-rel való megnyújtásához, ha a Hooke-törvény
mindvégig érvényben marad?
MEGOLDÁS:
1 1 W1 x2 2
W2 " Kx1 " & 2 & x2 " W1 & 2
2 2
3W " W2 % W1
2 2 x1 x1
97
Forrás: http://www.doksi.hu
6B-10. Egy rugó által kifejtett erő a Hooke-törvény helyett az F = –kx3 törvény szerint
változik, ahol k = 200 N/m3. Mennyi munkát végzünk, míg 0,l m-ről 0,3 m-re nyújtjuk?
MEGOLDÁS:
1. Munkavégzés
2. W " F &s
W " K 4 x 3 dx " K , /
0 ,1 + 4 . 0,1
* 5 0,36 4 5 0,16 4 -
W " 200 & ,, % / " 200 & 50,002025 % 0,000056 " 0,395 J
4 /.
3.
+ 4
6A-11. Milyen magasságból kellene szabadon esnie egy gépkocsinak ahhoz, hogy
ugyanakkora mozgási energiája legyen, mint amikor 100 km/ó sebességgel halad?
MEGOLDÁS:
1. Mozgási energia
Gravitációs helyzeti energia
1 2
2. Em " mv " v E h " mgh Em " Eh
2
1 2 v2
mv " mgh l:mg h"
2 2g
v2 100 2
3. h" " = 39,33 m
2 g 2 & 9,81 & 3,6 2
6A-12. Egy 15 g tömegű golyó a fegyver 72 cm hosszúságú csövében 780 m/s sebességre
gyorsul fel. A munkatétel felhasználásával határozzuk meg a golyót gyorsító átlagos
erőt!
MEGOLDÁS:
1. Munkatétel
98
Forrás: http://www.doksi.hu
1 2 W
2. W" mv F"
2 s
1
& 0,015 & 7802
3. F" 2 " 6337,5 N
0,72
6B-14. Egy 1,5 kg-os tégla lezuhan egy magas épület tetejéről. Mekkora munkát végez rajta a
gravitációs erő a mozgás első két másodpercében?
MEGOLDÁS:
1. Munkatétel
1 m 1 2
2. W " mgh " mg & gt 2 " g 2 & t 2 h" gt
2 2 2
3. W " 1,5kg & 9,812 m 2 / s 2 & 2 & s " 288,7 J
6B-15. Egy 5 g tömegű, 600 m/s sebességű golyó fatörzsbe csapódva 4 cm mélyen hatol a
fába. a) Energetikai megfontolások alapján határozzuk meg a golyót lassító átlagos
súrlódási erőt! b) Feltéve, hogy a súrlódási erő állandó, határozzuk meg, hogy mennyi
idő telt el a golyónak a fába való behatolásába megállásáig!
MEGOLDÁS:
1. Munkatétel
Energiamegmaradás
Súrlódási erő
1 2
1 2 mv
2. a) mv " F & s F" 2
2 s
F a 2 2s 2s & m
b) Fs " ma a" s" t t" "
m 2 a F
1
0,005 & 6002
3. a) Fs= 2 " 22500 N
0,04
A helyzeti energia
99
Forrás: http://www.doksi.hu
6A-16. Egy 4 kg tömegű csillár 50 cm hosszú láncon lóg a 3,6 m magas mennyezetről.
Mekkora helyzeti energiája van a csillárnak a) a padlóhoz, b) az 1,2 m magas asztal
lapjához képest?
MEGOLDÁS:
1. Helyzeti energia
2. E h " mg3h
a) E h " mg (hs 2 % l )
b) E h 2 " mg(hs2 % l % ha )
3. E h1 " 4 kg & 9,81m / s 2 (3,6 % 0,5)m " 39,24 & 3,1J " 121,6 J
E h2 " 4 kg & 9,81m / s 2 (3,6 % 0,5 % 1,2)m " 39,24 & 1,9 J " 74,556 J
6A-17. A fürdőszobai mérleg lapja egy 780 N súlyú ember alatt 8 mm-t süllyed. a) Mekkora a
mérleg rugójának állandója? b) Mekkora az összenyomott rugóban tárolt potenciális
energia?
MEGOLDÁS:
1. Energiamegmaradás
Hooke-törvény
Rugó energiája
F
2. a.) F " % k x K"%
x
1 2
b) W" kx
2
780 N N
3. a.) K " %3 " 97,5 & 103
8 & 10 m m
1 2 1
b) W" kx " & 97,5 & 10 3 & (8 & 10 % 3 ) 2 " 3,12 J
2 2
6A-18. A gyerekek kedves időtöltése, hogy cipőik talpára rugót erősítve sétálnak. Egy gyerek
mindkét lábára teljesen egyforma, a Hooke-törvényt követő rugót erősített. Egy lábon
állva a rugó a nyugalmi hosszához képest 4 cm-rel nyomódik össze. Ha a gyerek ebből a
helyzetből függőlegesen felugrik, és a felső holtponttól 20 cm-t esik, mielőtt a rugók
érintkeznének. Mekkora lesz a rugók maximális összenyomódása, ha a fenti helyzetből a
gyerek két lábával egyszerre esik vissza a talajra? (Útmutatás: A felső holtpontból leeső
gyereken a gravitációs erő munkát végez. Hová lesz ez az energia?)
MEGOLDÁS:
100
Forrás: http://www.doksi.hu
1. Munkavégzés
Gravitációs erő munkája
Rugóerő
Rugóenergia
2. G " %K x 0 - m g " %k x 0
mg 1
k" mgh = 2 & kx 2
x0 2
mgh mgh
x" " " hx 0
k mg
x0
6A-19. Egy 40 kg-os gyerek 4 m függőleges szintkülönbségű vidám parki csúszdán csúszik le.
Mennyi termikus energia fejlődött a súrlódás miatt, ha a gyerek 3 m/s sebességgel
érkezik a csúszda végére?
MEGOLDÁS:
MEGOLDÁS:
1. Súrlódási erő
Energiamegmaradás
2. a) WF " F & s
b) Ws " Fs & s " !mg & s
101
Forrás: http://www.doksi.hu
MEGOLDÁS:
1. Energiamegmaradás
1 2
2. 3E m % 3E h " Wl mv % mgh " Wl
2
0,002kg
3. Wl " & (15m / s) 2 % 0,002kg & 9,81m / s 2 10m " 0,225 % 0,1962 " 0,0288 J
2
6B-22. Befagyott tavon egy gyerek a vízszintessel 300-os szöget bezáró 50 N erővel húzza
szánkón ülő játszótársát. A társ és a szánkó együttes tömege 30 kg, a jég és a szánkó
közötti csúszó súrlódási együttható 0,l4. Energetikai megfontolások alapján határozzuk
meg, hogy a) Mennyi munkát végzett a gyerek, míg a kezdetben álló szánkót 8 m
távolságba húzta? b) Mennyi munkát végzett a szánkón a súrlódási erő? c) Mennyi a
szánkó végső kinetikus energiája? d) Igazoljuk a munkatételt azzal, hogy megmutatjuk,
hogy az erők munkájának összege megegyezik a mozgási energia megváltozásával!
MEGOLDÁS:
1. Munkatétel
Súrlódási erő
Mozgási energia
2. a) WF " F & s " F & s & cos30o
b) Ws " Fs & s " !mgs
#Fx
c) #Fx " F cos30o % Fs a"
m
v 2 % v 02 " 2as v0 " 0
102
Forrás: http://www.doksi.hu
1 2 1 7 Fx s " F s
Wm "
2
mv " m & 2
2 m
7 x
(Fcos30 o – F s )s = Fcos30 o s – F s &s " W % Ws
3
3. a.) WF " 50 N & 8m & " 346,41
2
b) W s " 0,14 & 30 & 9,81 & 8 " 329,616
3
Wm " #Fx & s " ( F cos 300 % !mg ) & s " (50 & % 0,14 & 30 & 9,81)8 "
c) 2
" 8(43,3 % 41,202) " 16,784 J
d.) 346,41-329,616= 16,794
6B-23. Egy 2 kg-os testet vízszintes, 27 N nagyságú erővel tolunk fel egy 200-os lejtőn. A
csúszási súrlódási együttható a lejtő és a test között 0,180. a) Mekkora a test gyorsulása?
b) Határozzuk meg a kinematikai egyenletek felhasználásával a nyugalomból induló test
sebességét abban a pillanatban, amikor 3 m-t tett meg a lejtőn felfelé! c) Válaszoljunk a
b) kérdésre a munkatétel alkalmazásával!
MEGOLDÁS:
1. Súrlódási erő
Newton 2. törvénye
Lejtőmozgás
2. a) F s " !K
3. Fcos $ % Fs % G sin $ " ma
F sin $ ) G cos $ " K
Fcos $ % !K % G sin $ " ma
F cos $ % !F sin $ % !G cos $ % G cos $ " ma
F cos $ % !F sin $ % !G cos $ % G cos $
a"
m
b)
v2 -v02 = 2as v0 = 0
v 2 " 2as
v = 2as
103
Forrás: http://www.doksi.hu
1 2
c) Wm " mv " F cos $ & s % Fs & s % G sin $ & s
2
A mozgásra merőleges erők nem végeznek munkát.
2Wm
v"
m
27 cos 200%0,18 & 27 & sin 200%0,18 & 2 & 9,81 & cos 200%2 & 9,81 & cos 200 m
a) a " " 0.975 2
2 s
b) v = 2.42 m/s
c) K= 27sin20 + 2. 9.81.cos20 =27.67 Fs =!K =4.98
Wm = 3( 27cos20 - 4.98 - 2.9.81.sin20) =5.855
v = 2, 42 m/s
6A-24. Egy cölöpverő ütőfejének mozgó tömege 2100 kg. A cölöpverővel hosszú acélgerendát
verünk a földbe úgy, hogy a fej 5 m magasról szabadon esik a gerendára, s ennek
hatására a gerenda 12 cm-rel fúródik beljebb a földbe. A munkatétel átfogalmazott
változatának felhasználásával határozzuk meg, hogy mekkora átlagos erővel hat a
gerenda az ütőfejre, míg a fej nyugalomba kerül!
MEGOLDÁS:
1. Munkatétel
Newton III. törvénye
1
2. Mgh" Mv 2 " F & s
2
Mgh
F" Ugyanekkora erővel hat a gerenda az ütőfejre.
s
2100 & 9,81 & 5
3. F" " 858375 N
0,12
6A-25. Egy asszony 1300 J munka árán húz fel egy 12 kg-os vödröt a 10 m mély kútból.
Mekkora mozgási energiával érkezik a vödör a felszínre?
MEGOLDÁS:
1. Energiamegmaradás
1
2. W = mg3h + m' 2
2
1
m ( 2 = W - mg3h
2
104
Forrás: http://www.doksi.hu
2Wm
( =
m
1
3. a) Wm = m ' 2 = 1300 - 12 & 9,81 & 10 = 122,8J
2
2Wm
b) v = = 4,52 m/s
m
6A-26. Nyugalomból indítva, állandó erővel 6 m hosszú, a vízszintessel 300-os szöget bezáró,
súrlódásmentes lejtőn 4 kg tömegű ládát húzunk fel. A lejtő tetejére érve a láda
sebessége 2 m/s. a) Mekkora kinetikus energiához jutott a láda? b) Mekkora helyzeti
energiát szerzett? c) Mekkora munkát végeztünk? d) Mekkora, a lejtővel párhuzamos
erőt fejtettünk ki?
MEGOLDÁS:
1. Newton II. törvénye
Lejtőmozgás
Energiamegmaradás törvénye
d) W " Fl & l
W
Fl "
l
1 m2
3. a) E m = & 4 kg & 4 2 " 8J
2 s
3
b) E h " 41 kg & 9,81 & 6 & " 203,90J
2
c) W = E m ) E h " 211,90J
d) W = Fl & l
105
Forrás: http://www.doksi.hu
211,90
Fl " " 35,31N
6
6A-27. 200 N súlyú gyerek nyugalmi helyzetben lévő, 3 m-es kötelű hintán ül. A gyereket
barátja úgy húzza oldalra, hogy a hinta kötele 36,00-os szöget alkosson a függőlegessel.
Határozzuk meg hogy mekkora munkára volt szükség ehhez!
MEGOLDÁS:
1. Energiamegmaradás
Ingamozgás
Munkatétel
3h = l –l cos$ =l(1-cos$)
W = mg3h = mg l(1 % cos$ )
6B-29. Egy 50 kg-os láda lecsúszik egy, a vízszintessel 300-os szöget bezáró lejtőn. a)
Határozzuk meg a gravitációs erő munkáját, míg a láda 4 m-t csúszik le a lejtőn! b)
Mennyi hő (termikus energia) fejlődik ezalatt, ha a láda 5 m/s sebességet ér el?
MEGOLDÁS:
1. Munkatétel
Gravitációs erő
2. a) G-nek csak a lejtővel párhuzamos összetevője végez munkát, ugyanis a mozgásra
merőleges összetevő által végzett munka mindig 0
G-nek a lejtővel párhuzamos összetevője Gx = Gsin$
WG " F & s
106
Forrás: http://www.doksi.hu
6B-33. Egy motor tengelyéhez kötött kötél egy érdes lejtőn, a lejtővel párhuzamos 13 N
erővel, állandó sebességgel 8 m magasra húz fel egy 3 kg tömegű testet. A test a mozgás
során 3 m-rel kerül magasabbra. a) Mennyi munkát végez a kötél? b) Mennyi munkát
végez a gravitációs erő? d) Mekkora súrlódási erő hat a testre?
MEGOLDÁS:
1. Súrlódás
Gravitációs erő l= 8 m
2. a) Wk " F & s h=3m
W k kötél munkája
b) Wg " mgh
Wk % Wg
c) Wk % Wg " Fs & s Fs "
s
104 % 88,29
c) Fs " " 1,96 N
8
A teljesítmény
6A-35. Egy 75 kg tömegű diák 2,6 s alatt rohan fel a 4 m magas emeletre. Mekkora az
átlagteljesítménye?
MEGOLDÁS:
1. Teljesítmény
W F & S mgs
2. P" " " " F &'
t t t
4
3. P = 75 & 9,81 & " 490,5 W
2,6
6A-36. Egy vontatóhajó 3 m/s sebességgel húzza a fatörzsekből álló tutajt, és ennek során a
vontatókötélben 104 N erő ébred. Mekkora teljesítménye van a vontatóhajónak?
MEGOLDÁS:
1. Teljesítmény
107
Forrás: http://www.doksi.hu
2. P=F& '
3. P = 3m / s & 10 4 N " 3 & 10 4 W " 30kW
6B-37. Az elektromos energia ára kilowattóránként 5,6 Ft. Mennyibe kerül, ha egy 100 wattos
izzó egy hónapon át (30 nap) folyamatosan ég?
MEGOLDÁS:
1. Teljesítmény
2. K=W&k K = költség k = kW óránkénti költség W=P&t
3. W = 0,1 kW & 30 & 24 h = 72 kWh
K = 72 kWh & 5,6 Ft/kWh = 403,2Ft
6A-38. Egy 4 2 104 kg tömegű teherlift 1 perc 20 másodperc alatt függőlegesen 120 m
magasra emelkedik. Mekkora a liftet tartó kábel munkájának átlagos teljesítménye?
MEGOLDÁS:
1. Teljesítmény
s
2. P=F& ' F = mg ' =
t
120m
3. P = 4 & 10 4 kg & 9,81 m/ s 2 & = 588600 W = 588,6 kW
80s
6A-39. Egy 48 km/ó sebességgel egyenletesen haladó gépkocsira a légellenállás 900 N erővel
hat. Mekkora teljesítménnyel dolgozik a motor a légellenállás leküzdésére?
MEGOLDÁS:
1. Teljesítmény
W F &s
2. P" " " F &'
t t
48
3. P " 900 N & m / s " 1200W " 12hW
3,6
6B-40. Egy 1500 kg tömegű gépkocsi 10 másodperc alatt fékez le 100 km/ó sebességről
megállásig. Határozzuk meg a) a fék által végzett munkát! b) a fékek által kifejtett
átlagos teljesítményt!
MEGOLDÁS:
108
Forrás: http://www.doksi.hu
1. Teljesítmény
3v v v v2
3. a) W " F & s " m & a & s " m & s " m 0 & 0 &t " m 0
3t t 2 2
s
v" v átlagsebesség
t
Egyenletesen változó mozgásnál
vo ) vt
v=
2
v o ) 0 vo
v= "
2 2
vo
s " v&t " &t
2
W F & s m.a . s
b) P " " "
t t t
km 1000m m
4. vo " 100 " " 27,78
h 3600s s
2 m
1500kg & 27,78 2
mv02 s " 578703,7 J
a) W " 2 " 2
27,78
b) P= 1500 kg & " 57870W " 57,87 kW
2 & 10
6B-41. Egy köteles sífelvonó 600 m hosszú, 300-os lejtőn 3 m/s sebességgel maximum 120,
átlagosan 80 kg tömegű személyt szállíthat. Határozzuk meg, hogy maximális terhelés
esetén mekkora átlagos teljesítményt fejt ki a felvonó motorja, ha a súrlódás
elhanyagolható.
MEGOLDÁS:
6B-42. Egy bárka vontatásához a sebességgel arányos erő szükséges. Határozzuk meg, hogy
mekkora teljesítményű motor szükséges a bárka 4 m/s sebességgel történő vontatásához,
ha tudjuk, hogy a 3 kW-os motor 3 m/s sebességgel mozgatja a hajót.
109
Forrás: http://www.doksi.hu
MEGOLDÁS:
1. Teljesítmény
2. F " kv
P1 P1
P 1 = F1 & '1 F1 " " kv1 k" F2 " k'2
v1 v1 2
P1
P2 " F2 v2 " kv2 2 " &v 2
v12 2
16m 2 / s 2
3. P2 " 3kW & " 5,33kW
9m 2 / s 2
A hatásfok
6A-43. Mekkora teljesítményű motorral emelhetünk egy 1200 kg-os felvonót 0,5 perc alatt 60
m magasba, ha a súrlódási veszteségek leküzdésére a motor teljesítményének 40%-a
használódik el?
MEGOLDÁS:
1. Teljesítmény
Wh
2. "9 9 " hatásfok Wh hasznos munka
Wö
Wh Ph
Wš " Pö= Wö összes munka
9 9
6A-44. Határozzuk meg, hogy egy 45 %-os hatásfokú elektromos emelő motorral 2 kWh
energia felhasználásával mekkora tömeget emelhetünk függőlegesen 3 m magasra!
MEGOLDÁS:
1. Teljesítmény
Wh 9Wö
2. Wh " mgh m" "
gh gh
110
Forrás: http://www.doksi.hu
6A-45. Határozzuk meg, hogy mekkora teljesítményt vesz fel az elektromotor, amely 900 g
tömegű terhet 0,6 perc alatt egyenletes sebességgel függőlegesen 140 m magasra emel! A
súrlódási veszteség 20 %.
MEGOLDÁS:
1. Teljesítmény
h Ph mgh
2. Ph " F & ' " mg & ' " mg Pš " "
t 9 t&
140m
0,9 kg & 9,81m / s 2 &
0,6 & 60
3. Pö " " 43,0W
0,8
MEGOLDÁS:
1. Energiatétel, teljesítmény
111
Forrás: http://www.doksi.hu
Wh
Wš " 7,5 & 2,98 & 10 7 " " 22,35 & 10 7 J
9
Wh " 9 & Wö " 0.15 & 22,35 & 10 7 " 3,35 & 10 7 J
A kocsi a 100 km-t, azaz 105m-t 25m/s –os sebességgel 4000 s alatt teszi meg, így a kocsi
hasznos teljesítménye 3,35 ×107 / 4000 = 8,38×103W, azaz 8,38 kW lesz, ami a súrlódás és a
légellenállás legyőzésére fordítódik, tekintve, hogy a sebesség állandó.
6B-47. Egy 450 kg tömegű versenyautó 400 m hosszú úton gyorsul fel 160 km/ó sebességre.
Mekkora a motor átlagos teljesítménye ezen a szakaszon, ha a felvett energia 30 %-a
használódik el a súrlódás és a légellenállás stb. leküzdésére?
MEGOLDÁS:
1. Teljesítmény m= 450 kg
Newton 2. törvénye s= 400 m
2. F " m&a ' " 1602 m / h " 44m / s
't 2 vt 2
' t 2 % ' o 2 " 2as 'o " 0 a= F " m&
2s 2s
'o ) 't ' '
3
44 3 kgm 3 / s 3
3. Ph " 450 & & " 23958W " 24kW
4 & 400 m
PH 23958
Pö " " " 34226
0,7 0,7
MEGOLDÁS:
1. Teljesítmény
112
Forrás: http://www.doksi.hu
Ph
2. =P ö
9
350
3. Ph " 350W Pö " " 2333W
0,15
1m 2 870 W
x m2 2333 W
2333 2
x= m " 2,68m 2
870
További feladatok
MEGOLDÁS:
1. Munkatétel, teljesítmény
2-3.. a) 3E "
1
2
5 2 2
6
1
2
2 1
m ' o % ' t " m' o (1 % 0,8 2 ) " mv 2 & 0,36
2
1 0,36' o
2
v2
b) F s &s =3E m !g & 2r1 " 'o 2 & 0,36 m !" " 0 & 2,92 × 10-3
2 g & 4r 1 r
1
c) n & 2r1 & !mg " m'o 2
2
m' o 2 'o 2 1
n" " = 2,78
4r1mg r 41!g
MEGOLDÁS:
1. Rezgőmozgás
Rugóerő, rugóenergia
113
Forrás: http://www.doksi.hu
F
2. F = k 1 x1 : x1"
k1
F
F " k 2 x2 : x2 "
k2
F F * 1 1-
a) F " k& )k " kF , ) /
k1 k2 + k1 k 2 .
1 k1 k 2
k" "
1 1 k1 ) k 2
)
k1 k 2
1 2 1 2
b) E" kx ) kx
2 1 2 2
1
k1 x12 kx2 x k
2 " 1 12 " 1 " 2 k 1 x1 " k 2 x2 =F
1 k2 x2 x2 k1
k2 x2 2
2
MEGOLDÁS:1. Rezgőmozgás
k 1 l ) k 2 l % k 1l 2
x"
k1 ) k 2
114