Hazai társulások

- klímazonális társulások
- éghajlati adottságoknak (pl. hőmérséklet, csapadék) megfelelő, ahhoz igazodó társulások
- pl. tölgyesek, bükkösök
- intrazonális társulások
- adott területre speciálisan jellemző tulajdonság, környezeti tényező befolyásolja a létrejöttét
- vízellátottság, alapkőzet, domborzat hatása
- pl. ligeterdő, nyáras-borókás
- extrazonális társulások
- adott területen elvileg nem alakulhatna ki az a társulás, de mégis ott van (várható zónán kívüli)
- pl. fenyvesek Magyarországon
- eredetileg 1000 m felett vannak, de az Alpokalján már 400-500 méteres magasságban is

Fás társulások (klímazonális)

Cseres-tölgyes
- legelterjedtebb erdei növénytársulásaink
- 200-400 méter tengerszint feletti magasságban (középhegységeinkben és dombvidékeinken)
- semleges / enyhén savanyú talaj
- uralkodó (erdőalkotó) fái: csertölgy és kocsánytalan tölgy
- laza lombkoronaszint
- napfény jelentős része átjut rajta
- fejlett cserjeszint (húsos som, fagyal, galagonya, kökény,) és gyepszint (lombosmohák,
harangvirág, pillangósvirágúak, pázsitfűfélék)

Gyertyános-tölgyes
- 400-600 méter tengerszint feletti magasságban (középhegységeinkben)
- üde (jó vízellátottságú), vastag talaj
- kettős lombkoronaszint
- felső: kocsánytalan tölgy
- alsó: gyertyán
- erdő alja fényben szegényebb
- cserjeszint (cseregalagonya, kecskerágó fajok), gyepszint (gyakran csak avar) fejletlen
- DE kora tavasszal fajokban gazdag gyepszint (lombfakadás előtt még több fény jut be)
- kora tavaszi aszpektusában számos lágyszárú faj figyelhető meg
- pl. odvas és ujjas keltike, galambvirág, salátaboglárka, bogláros szellőrózsa
- évelő lágyszárúak is
- geofitonok
- az év nagy részét a föld alatt töltik hagyma, gumó vagy gyöktörzs formájában
- aktív időszak rövid, gyorsan kihajt, virágzik, termést érlel, szétszórja a magokat

Bükkös
- 600-1000 méter tengerszint feletti magasságban (középhegységeinkben)
- semleges / enyhén savanyú talaj
- uralkodó faja: közönséges bükk
- ezüstszürke törzsű, sima kérgű, sudár fa
- nagyon zárt lombkoronaszint (sűrű, teljesen záródó)
- erdő alja fényben szegény
- cserjeszint és gyepszint hiányzik / alig van (árnyéktűrő fajok)
- DE kora tavasszal fajokban gazdag gyepszint (hasonlóan a gyertyános tölgyeshez, hasonló fajok)
- lombfakadás előtt sok lágyszárú geofiton fejlődik ki (pl. medvehagyma)
Fátlan társulások (intrazonális)
Szikes puszta
- kevesebb csapadék hullik, mint amennyi elpárolog (jelentős mértékű párolgás)
- emiatt a víz és a benne oldott ionok (Na+ és K+) felfelé, a felszín irányába mozognak a talajban
- sófelhalmozódás (nagymértékű) a talaj felső rétegeiben és a felszínen (Na- és K-sók)
- sók kiválása figyelhető meg (fehéres szín)
- lehet barnás talajvíz, eső után kirepedezik a felszín, Na2CO3 (sziksó) csapódik ki  szikvirágzás
- időszakos (túlzott) átnedvesedés pl. áradás vagy öntözés miatt, majd kiszáradás jellemzi
- a fokozott mértékű párolgás felfelé szívja a vizet és az ionokat, felső talajrétegek szárazak
- szikes talaj jellemzői
- tömör, rossz víz- és levegőgazdálkodású
- tápanyagban szegény
- magas sótartalom
- kémhatása lúgos (Na- és K-sók lúgos hidrolízise miatt)
- félsivatagi növények (sós, sivatagi körülményekhez alkalmazkodott növények) jellemzők
- gyakran pozsgás szár és levél (talaj felszínén szétterülő)
- erős gyökérzet
- gyökérszőr belsejében sok K+ iont halmoznak fel  nagy ozmotikus szívóerő
- a talajoldatban nagyon sok oldott ion található, ezért nagy a koncentrációja (tömény, sós)
- ahhoz, hogy a növény vizet tudjon felszívni a talajoldatból ozmózissal, a bőrszöveti
sejtjeinek sejtplazmájában nagyobb koncentrációt kell kialakítania, mint a talajoldaté
- a szikes talajon élő növények gyökerének jelentős az ozmotikus szívóereje
- máskülönben nem tudna vizet felvenni (kiszáradna), sőt vizet vonna el tőle a sós talajoldat
- kevés növény viseli el ezeket a körülményeket (csak sótűrő növények)
- két típus fordulhat elő
- száraz szikesek
- szikes pusztarét jön létre
- tavasszal hosszabb-rövidebb ideig tartós vízborítás, nyárra kiszárad
- jellemző fajok: cickafarkfélék, sovány csenkesz, sziki üröm, bárányparéj, kamilla
- Körös vidéke, Kiskunság egyes részein
- nedves szikesek
- vízborítása egész nyárra elhúzódhat (sok a víz, de a növényeknek nehezen felvehető)
- ősszel a sziki őszirózsa tömegesen van jelen
- jellemző fajok: fehér tippan, réti ecsetpázsit, sziki mézpázsit
- Hortobágyon fordul elő
- kétféle folyamat hozhatja létre
- elsődleges szikesedés
- természetes folyamatok miatt
- magas talajvízszint + erőteljes párolgás = felszín közelbe jutó sótartalom
- másodlagos szikesedés (pl. Hortobágy esetén)
- emberi beavatkozás miatt
- folyószabályozás (kisebb árterek lettek), ártéri erdők kiirtása
- helytelen öntözés vagy műtrágyázás

Sziklagyep
- pionír társulások (szukcesszió folyamatának elején állnak)
- középhegységekben fordulnak elő
- különböző összetételű alapkőzeten jöhetnek létre (kialakulása az alapkőzettől függ)
- különböző kőzetek aprózódási és mállási folyamatai között jelentős az eltérés
- eltérő a szukcesszió sebessége az egyes esetekben, eltérő fajok telepednek meg rajtuk
- kezdetleges váztalaj (köves, sziklás)
- alig van humusz, vékony termőréteg, sekély talaj
- növényborítottság szempontjából kétféle lehet
- nyílt sziklagyep: felszínen foltokban kilátszik az alapkőzet, nem folyamatos a növényborítottság
- zárt sziklagyep: a sziklafelszínt teljesen befedi a növényzet, sehol nem látszik ki az alapkőzet
- jellemző növények: páfrányfajok, pázsitfűfélék, pozsgás növények (sok védett faj!)
Alapkőzet típusától függően három fajtája lehet:
- szilikát sziklagyep
- vulkáni eredetű, szilikátos, gyorsan málló alapkőzet  gyors szukcessziós folyamatok
- nyílt típusa ritkán alakul ki, meredek ormokon, hegyoldalakon (pl. füzéri Várhegy vegetációja)
- moha- és zuzmófajok, sziklalakó páfrányok (északi fodorka, szirti páfrány)
- általában zárt sziklagyep  gyorsan záródnak a gyors szukcesszió miatt
- pázsitfüvek, sziklai csenkesz
- Börzsöny (andezit), Mátra (andezit), Zempléni-hegység (riolit)
- mészkő sziklagyep
- mészkő alapú, lassabban málló alapkőzet  záródási folyamat tovább tart (lassabb szukcesszió)
- ezért gyakrabban nyílt sziklagyepek alakulnak ki
- mohák, zuzmók, sziklalakó páfrányok (kövi fodorka), kőtörőfüvek, kövirózsa
- esetenként zártabb mészkő gyepek képződnek
- leánykökörcsin, fekete kökörcsin, tavaszi hérics
- Bükk, Mecsek, Bakony
- dolomit sziklagyep
- dolomit alapkőzet, nagyon nehezen és lassan mállik, de jól aprózódik
- kőzúzalékos, meredek lejtők jönnek létre
- sekély talajú sziklákon nagy a hőingadozás
- tavasszal a déli oldalakon felmelegszenek, az északi oldalon sokáig hidegek
- hidegkedvelő (magashegységi) és melegkedvelő (mediterrán) faj egymás közelében lehet
- egy sziklagyepen belül nagyon eltérő mikroklímájú zugok jöhetnek létre (kitettség szerepe)
- maradványfajok (reliktumfajok) fennmaradásának kedveznek ezek az adottságok
- egy korábbi, más éghajlatú időszakból maradtak fenn
- pilisi len (dolomitlen)
- melegkori reliktum (legutóbbi interglaciális időszakból maradt fenn)
- ekkor sokkal melegebb klímája volt hazánknak
- endemikus (bennszülött) növényfaj
- csak egy adott elterjedési terület határain belül fordul elő
- csak itt találhatóak meg (fokozottan védett!)
- cifra kankalin
- hidegkori reliktum (legutóbbi jégkorszakból maradt fenn)
- ekkor sokkal hidegebb klímája volt hazánknak
- magyar gurgolya
- Budai-hegység (Sas-hegy, Hármashatár-hegy), Vértes, Keszthelyi-hegység
- sziklagyepeket fenyegető veszélyek
- kopárfásítás (fákkal való beültetés, 1950-es években)
- pl. feketefenyő betelepítése a dolomit sziklagyepekre
- sok ritka, védett fajt kiszorított, őshonos fajok kipusztultak
- inváziós fajok (özönfajok) betelepítése, behurcolása
- ha erősebb kompetítorok, akkor őshonos fajokat szorítanak ki
- pl. bálványfa, parlagfű, selyemkóró
- fokozódó turizmus (bolygatás, taposás és kerékpározás)

Gyomtársulások
- emberi bolygatást, kultúrhatásokat igénylik, ennek híján eltűnnek
- ehhez alkalmazkodtak, az ember teszi lehetővé a térhódításukat
- más fajok érzékenyebbek, eltűnnek emberi bolygatás hatására, ekkor jelenhetnek meg a gyomok
- nagy fényigényűek
- kompetíciós képességük alacsony (nem jó versengők, fejlettebb fajok kiszorítják ezeket)
- szukcesszió során egyre inkább visszaszorulnak
- degradációtűrésük kiváló (jól tűrik az emberi beavatkozásokat)
- r-stratégisták (általában gyorsan elszaporodnak)
- sokuk kozmopolita (egész világon elterjedt, az emberi tevékenységeknek köszönhetően)
- főbb típusaik:
- útszéli gyomtársulás (taposott gyomtársulás)
- gyakran használt utak mentén jön létre (emberi bolygatás, forgalom, taposás, sok fény)
- jellemző fajok: pásztortáska, útszéli zsázsa, nagy útifű, ragadós galaj, fehér libatop
- vetési gyomtársulás (kalászosok gyomtársulása, gabonafélék kísérői)
- mezőgazdasági területeken alakul ki, két vetési időszak között / aratás után
- jellemző fajok: pipacs, szarkaláb, zöld muhar, konkoly, mezei aszat
- irtási (vágási) gyomtársulás
- erdők kivágott részein, tisztásokon alakul ki
- jellemző fajok: nadragulya, gyűszűvirág
- nitrofil gyomtársulás
- szeméttelepek környékén, kerti vécék mellett (ahol a talaj nagyon nitrogéndús)
- jellemző fajok: csattanó maszlag, beléndek, közönséges bojtorján
- romtalajok gyomtársulása
- törmeléklerakó helyeken, építési területeken (ahol a talaj lepusztult, kezdetleges)
- jellemző fajok: parlagfű, disznóparéj