ült a tájon s hajnali dér remegett az ágon úgy jöttem el újra hogy szóljak hóhérja legyek a malteros bakónak ki megölte eddig minden álmunk amíg az ígért Messiásra vártunk dermedten bűnbe fagyasztott gyászban mégis az örömhírt hozók igazában hogy kimondjam kiáltsam: Gyalázat! követeljem vissza felnégyelt hazámat mert mostohák gyötörnek aláznak csigáznak torzképet mutatva fel a világnak rabságban sorvasztják népem az nem lehet hogy itt elenyésszen mert tudd meg ó világ a titkot: a jövendő fordulhat itt most s ha elbukna nemzetünk végleg akkor kezdődik el a végítélet !