A kereszténység Palesztina területén alakult ki, s a Kr. u. I. században terjedt el rohamosan a
Római Birodalomban. Az új vallás megerősödése Pál apostol nevéhez fűződik. Az apostolok Jézus tanítványai voltak. Pál eredeti neve Saul, a keresztények esküdt ellensége volt, de csodás körülmények közt megtért. A Biblia: Az apostolok cselekedetei című részében olvashatunk erről. Két fontos tanítása volt. Szerinte felesleges várni a közeli végítéletre, mert Jézus halálával ez megtörtént. Illetve Isten nem csak a zsidóké, hanem mindenkié. Pál reformjainak köszönhetően a kereszténység megbékélt kora válságával, az államhatalom létezésével, és a társadalmi különbségekkel. A vagyonközösségek megszűntek, s a kereszténység minden ember számára nyitottá vált. Pál a missziói nyomán sorra létrejöttek a kereszténygyülekezetek. Minden város gyülekezetének élén állt egy püspök, akik irányították a gyülekezeteket, a közösség vagyonának felhasználását intézték. Állandósultak a szertartások, az áldozások, és a keresztelések is, amik során az egyén a keresztény egyház tagjává válik, s kialakultak a keresztény ünnepek.