A Nap belső szerkezete

A Nap belseje három fő részre tagolható, a Nap középpontjától kifelé haladva:

centrális mag
röntgensugárzási zóna
konvektív zóna

A Nap belső szerkezete

A magban termelt energia sugárzással, majd áramlással terjed a Nap felszíne felé.

Centrális mag

A centrális mag körülbelül a Nap sugarának negyedéig tart, ebben a régióban zajlik a Nap
energiáját szolgáltató fúzió. Az energia 99 %-a itt keletkezik. A fúzió során könnyebb elemek
nehezebbekké egyesülnek, miközben nagyenergiájú fotonok (gamma- és röntgensugárzás)
formájában energia szabadul fel. A folyamatban hidrogénatomok magjai, azaz protonok
egyesülnek héliummaggá. Mivel a pozitív elektromos töltésű protonok erősen taszítják
egymást (Coulomb-erő), csak az egymáshoz képest nagyon gyorsan mozgó részecskék
ütközhetnek össze és alakulhatnak át nehezebb atommaggá. Ezért kell a fúzióhoz nagyon
magas hőmérséklet. Még a Nap központi 15 millió fokos részében is csak az ún.
alagúteffektus teszi lehetővé a protonok egyesülését. A reakcióban résztvevő anyag
tömegének 0,7%-ából az átalakulás során (E=m*c 2) energia lesz. Tehát ez az energia
termelési folyamat a Nap számára tömegvesztéssel jár. Másodpercenként 5*10 9 kg
tömegveszteséggel tudja fenntartani a mostani 3,8*10 26 W teljesítményét. A fúziós folyamatok
nagyon érzékenyen reagálnak a hőmérséklet illetve a környezet sűrűségének változására. A
mag középpontjától kifelé haladva a hőmérséklet folyamatosan csökken, így a fúziós
folyamatok a mag külső részét elérve teljesen leállnak.

Röntgensugárzási zóna

A Nap centrumától kifelé haladva a belső magot elhagyva érjük el a röntgensugárzási zónát,
rövidebb nevén a sugárzási (radiatív) zónát. Ez a régió a Nap sugarának 25 %-ánál kezdődik
és körülbelül a sugár 70 %-áig tart. Itt már nincs energiatermelés, hanem a magban
megtermelődő hatalmas mennyiségű energia áramlik a külső tér felé. A Napban az energia
terjedésének két típusa figyelhető meg, a sugárzás és a konvekció (áramlás). Ebben a részben
főleg a sugárzás valósul meg. A fúzió során keletkező fotonok és neutrínók képviselik a
folyamatban termelődő energiát. A neutrínó, mivel nagy áthatolóképességgel bír, azonnal
elhagyja keletkezésének helyszínét. A fotonok viszont folyamatosan ütköznek, szóródnak,
veszítenek az energiájukból, így nagyon hosszú ideig tart nekik a Napból való kijutás
(átlagosan egymillió év az ehhez szükséges idő).

Konvektív zóna

A Nap felszínéhez legközelebb eső régió a konvektív zóna, amely a benne zajló konvekcióról
kapta a nevét. Itt a hőmérséklet már jelentősen lecsökken, így a hőmozgás energiája is
csökken, ezáltal az ionok elektronok befogásával rekombinálódni kezdenek és elnyelik a
kifelé igyekvő fotonokat. Az energia elnyelés következményeként egyes részek jobban
felmelegszenek a környezetüknél és a sűrűségük lecsökken, majd a felhajtóerőnek
köszönhetően megindul egy a felszín felé tartó áramlás. A felfelé mozgó részt konvektív
cellának hívják. A felmelegedett rész a felszínre érve lehűl, ezáltal a hő formájában szállított
energiát szétsugározza a környezetnek, majd újra lesüllyed a konvektív zóna aljára. A
konvektív zóna alján a hőmérséklet 2 millió K, míg a zóna tetejére érve a hőmérséklet már
csak 5800 K. A konvektív zóna ezen lehűlt részét tekintjük a Nap látható felszínének.