A Nap energiatermelése – a hidrogén termonukleáris fúziója

A Nap energiatermelése

Ha napközben feltekintünk az égboltra, egyetlenegy égitestet vonja magára figyelmünket, a

Nap. Hatalmas mennyiségű energiát termel és sugároz ki a környezetébe. Egészen a XX.
századig úgy gondolták, hogy a kisugárzott energia a Nap anyagának összehúzódásából
származik, de a pontosabb adatok alapján a Nap túl idős ahhoz, hogy ilyen hosszú időn
keresztül nyerhesse az energiát a gravitációs összehúzódásból. Az 1930-as évek végén a
magreakciók tanulmányozása után a fizikusok arra a következtetésre jutottak, hogy a Nap
energiája fúziós reakcióból, könnyű atommagok egyesülésekor felszabaduló gamma- és
röntgensugárzásból ered. A Nap által kisugárzott hatalmas mennyiségű energia a hidrogén
termonukleáris fúziójából származik. A centrális magban uralkodó 15 millió K-es
hőmérséklet és a 2*1015 Pa nyomás lehetővé teszi a fúzió lezajlását. A csillagokban
kétféleképpen mehet végbe a hidrogén-hélium fúzió:

 proton-proton ciklussal
 szén-nitrogén-oxigén ciklussal.
Proton-proton ciklus (pp):

Ehhez a folyamathoz hat hidrogénmag szükséges. A kiindulási hidrogénmagokból a fúzió

végére egy héliummag keletkezik (4 hidrogénmagból) és két hidrogénmag változatlanul
távozik.
Szén-nitrogén-oxigén ciklus (CNO):

Ebben a folyamatban több kémiai elem is részt vesz, ahogy azt a reakció neve is mutatja. Első
lépésként egy szénatom ütközik egy hidrogén atommaggal, melynek során egy instabil
nitrogénizotóp keletkezik. Végül is a proton-proton reakcióhoz hasonlóan négy
hidrogénatommag egyesül héliummaggá. A folyamatban a szénatom igazából csak a
katalizátor szerepét tölti be, hiszen a reakció végtermékei között szintén megtaláljuk..