Gótika öltözetei

A késő középkorban a kultúra hordozói az egyház mellett a polgárság és az erősödő városok voltak.
Franciaország vette át Európában a vezető kulturális és politikai szerepet.

A lovagság intézménye Délnyugat-Európában született, és viszonylag rövid idő alatt egész Európában
elterjedt. A keresztes hadjáratok, a kereskedelem fellendülése, a fonás-szövés fejlődése szerepet
játszott a kor öltözetének kialakításában. Általánossá vált a hosszú, gazdagon díszített öltözetek.

Az uralkodó osztály külső életformái finomabbá, fényűzőbbé váltak.

Az öltözet kecses, elegáns, bonyolult és költséges volt.

A 13. századtó kezdve a ruhák

egyre inkább alkalmazkodtak az
emberi alakhoz, ugyanis a gomb
megjelenésével nem csak
csattokkal és kapcsokkal tudtám
magukra erősíteni a ruhát így az
jobban a testükhöz idomulhatott,
valamint az építészethez igazodva
az öltözködés az alakok
megnyújtását szolgálta.
Anyagok melyeket ekkor
használtak a nemesség körében:
damaszt, bársony, vagy fémszállal
átszőtt selyemszövet valamint
prémek.

A XII.-XIV. században a nők alapvető viselete a cotte, ami egy szűk, uszályos alsóruha, hosszú ujjú,
hátán fűzéssel vagy gombolással záródott, valamint a surcotte (felső köntös) aminek az ujja
tölcséresen kiszélesedett, hosszan lecsüngött. Ez az 1330-sa évekre megváltozott, ujjatlanná vált és
olyan nagy lett a karöltője, hogy ezen megbotránkozva az emberek elnevezték azt a sátán ablakának.
A köntös/mellény elejét kacsokkal vagy néha hermelinnel díszítették. A század végére divatossá vált a
dekoltázs. A nők összefogott hajjal (fémhálóval), lefátyolozva vagy főkötővel a fejükön jártak, míg a
fiatal nők kiengedett hajjal közlekedtek.

A férfiak öltözete egy szűk, harisnyaszerű

nadrág, ami fölé feszes zubbonyt húztak. Fölé
köntöst vettek a hideg ellen, kiöltözés céljából
vagy csuklyás palerint hordtak. Olykor a
köntöst felhasították és zacskót varrtak bele, ez
volt a zseb őse. A XIV. század elején a mi-part
(felemás) nagyon kedveltté vált, különböző
színű harisnyaszárakat hordtak, illetve
különböző színű anyagokat varrtak össze.
A férfiak és a nők egyaránt lapos, nyitott
orrúak voltak. Gombokkal csak csatokkal
záródtak.
A XIV.-XV. századra megjelenik és
fejlődik a rövid viselet.

A XIV. század közepén az európai

viseletből eltűntek a férfiakat és nőket
uniformizáló hosszú, bő ruhák. A
viselet szűk lett és gombokkal, fűzéssel
záródó. A női- és férfi viselet között
nagyobb a különbség, mint valaha. Ezt
még különböző testtartásuk is fokozza,
a nők enyhe S alakú testtartást vettek
fel, fejüket lehajtják és hasukat
kidüllesztik. Ebben az időszakban a
terhesség is teljesen normális és
mindennapos volt. Míg a férfiak a
maihoz hasonlóan hátraszegett vállal és
kidüllesztett mellel és behúzott hassal
közlekedtek, mint ma is.

A burgundi viselet.
Ami 145o körül a burgundi hercegség udvarából indult meg. A túlzások divatja. A burgundi divat
legfeltűnőbb jellegzetessége a fejfedők és cipők tűhegyes formái, a kicsipkézett, cakkozott ruhaszélek,
harang-és csengettyűdíszek, párnázások, vattatömések voltak. A karcsúság, a vertikális irány az
építészetben, a szobrászatban és a festészetben éppúgy kifejezésre jutott, mint az öltözködésben. A
gazdag polgárok a nemesek öltözékét utánozták. A divatjamúlt, hosszabb ruhákat már csak a
szegényebb rétegek viselték.

A férfiak a fent említettekhez hasonló ruhákat hordtak. Például ebben a korban is alsóruhát hordtak
mely térdig ért és kétoldalt felhasították. Valamint zekét ami szorosan a testhez simult és csípőig ért.
Vállai és mellkasa gyakran ki volt tömve. A selyem vagy bársony zekéket ünnepeken vagy táncnál
felsőruhaként hordták. A fölött köntös volt melyen oldalt hasítékot hagytak, hogy hozzájussanak az
övre akasztott erszényükhöz. Harisnyát is hordtak mely szabott vagy kötött volt valamint a XV. század
végén nadrágot viseltek, ami a harisnyához tapadt és combközépig ért. Felső ruházatukhoz tartozott a
surcet ami térdig ért, övvel fogták össze, nyaka álló és magas volt. Ujja bő, néha földig érő kézelőkben
végződött. Fejükre capucoiot vettek, ami gyapjúból, selyem bársonyból késült, ez egy turbánszerű
kalap.

A nők ruhája szűk, feszes felső része volt és a feszes

ujjakkal, kézelőkkel látták el. A szoknya bőven
redőzött uszályos volt. Az öv magasan volt (a mell
alatt), de megszűnt a kidomborodó has. A dekoltázs
háromszögletű volt, melyet gallérszerűen
visszahajtottak valamint bársonnyal vagy prémmel
szegélyezték. A nők fejükön hennint ( a XV.
századtól kezdve) hordtak ami egy hosszú
tölcsérforma volt, magassága a társadalmi rangot
jelentette, ezen hosszabb-rövidebb fátyol csüngött.
Szarvasfőkötőt is hordtak melyet kétoldalt szélesre
nyitottak majd fátyollal borították.

A férfi és női viseletben a hegyes cipők divatja a XIV. század közepén kezdődött el, és 147o-ig tartott.
A hosszú orrú cipő (csőrös cipő – poulain) néha a láb hosszának háromszorosa volt a hegye, ezáltal
járni nem lehetett benne, csak ha a cipő hosszú orrát magukhoz (boka v. térd) nm erősítették. Alá
pedig egy tripplenek nevezett facipőt vettek.
Ezzel kezdődhetett el a mai cipő kialakulása.