Rokokó öltözetek

Franciaországban alakult ki a XVIII. században. Ez az új stílus az arisztokrácia könnyed

életvitelét volt hivatott hangsúlyozni.
A rokokó ruhák a barokk kor viseletének tovább
gondolását képviselték. Elviselhetetlenül szoros fűző,
mély dekoltázs (a mell háromnegyedét láttatták,
szerencsés esetben a mellbimbót épp takarták), a
szoknyák lószőr párnával kitömött oldalirányú bővítése,
magas talpú/sarkú cipők, és valóságos hajkorona a fej
tetején, parókából.

A korábbi korok női öltözetei közül a rokokó viselet az,

amely a legtöbbet láttatja vagy sejteti a női testből.
Továbbá a rokokó kerülte a vízszintes egyenest és a
derékszöget is.

A régence idején a nők nagyon kivágott ruhákban jártak és fűzték magukat. Nagy, bő, tölcsér
alakú szoknyát viseltek, mely dúsan redőzött volt. Abroncsszoknyájuk eleinte kupolaformájú
és a lefelé egyre nagyobbodó fa vagy vasabroncsokat viaszos vászonnal kötötték össze.
Később az abroncs átalakul. Elől és hátul lelapítják, így egy ellipszis alakot kap a szoknyájuk.
Ezt paniernek hívták, mely már annyira elhatalmasodott méretekkel rendelkezett, hogy a
hölgyek a dupla ajtóknál is csak oldalazva tudtak átlépni.
Az alsó szoknyájukat jupe-nak nevezték. Ez viszonylag laposan lógott a felsőszoknya alatt, de
fodrokkal, szalagokkal és virágokkal cicomázták fel. Felső szoknyájuk általában eltérő színnel
rendelkezett, elől nyitott volt így láttatni engedte a díszes alsószoknyát.
Otthonaikban és a nagy udvari ünnepségek kivételével a hölgyek megszabadultak
kényelmetlen, merev fűzőiktől és egy laza bő köntöst viseltek, amit szalagok tartottak össze
(contuche). A köntös hátán lévő, vállból
induló lapos redőket watteau ráncnak
nevezték. A későbbiekben ez a ránc
önállósodik és körülbelül a század végére egy
külön uszályként fog a ruhához tartozni.
A hölgyek elegáns hímzett magas sarkú cipőt
viseltek melynek helyes orra volt.
Hajukat a fejük búbján felkontyolták és erre
kis kalapokat, lapos, fodros csipkefőkötőket
viseltek. Nyakukba ékszerek helyett csokorba
kötött fodrok vagy szalagok voltak.

A férfiak öltözetében továbbá is helye van a justancorpsnak, de a mellény már nem simul a
testre. Nem gombolják be így a nagy gonddal kiválasztott selyembélést is láttatni engedik.
Továbbá, hogy a bélés még jobban érvényesüljön gyakran felvágták a hátközépvonalon és két
oldalra visszahajtva, egy-egy gombbal a derékhoz rögzítették.
A XVIII. század közepén a stílus kissé átváltozik. A keleti művészetekből merítenek ihletet.
Aszimmetrikus díszítések, élénk színek (lila, vörös, kék), virágmintás brokát anyagok és a
ruhákon szalagok, virágkoszorúk és füzérek megjelenése.

A női ismét hordják a manteau-t, amely egy derékkel

egybeszabott felsőszoknya, elől függönyszerű redőzéssel és
hátul uszályszerű végződéssel.
A szoknya bő, alakja harang alakú, de már elöl hátul lelapult. A
hölgyek fehér harisnyát hordtak.
A felsőruha derekát elől meghosszabbító hegyes, vagy
lekerekített rész – a schneppe - csúcsos fodorban keskenyedett
el, nagyvonalú kivágását fodrokkal díszítették. A szoros,
kemény, fémmel merevített derekat fűzés helyett szalagcsokrok
sora díszítették.
A steckernek nevezett betétrész is gazdagon díszítették.
Valamint a könyékig érő ruhaujjak alól kilátszott a fodros ingujj.

A gyengébbik nem tagjai kedvelték a hegyes és

magas sarkú cipőket – melyek szinte minden
alkalommal ki kukucskáltak a szoknya alól -, ezek
általában hímzett anyagból készültek és szalagdísz
vagy cserélhető díszcsat tarkította. Otthon
kényelmes sarkas papucsokat viseltek.
A nők hajukat kontyba fogták vagy a fejtetőn vagy a
tarkón és oldalt hurkákba rendezték. Magukat
fehérre púderezték orcáikra, járomcsontjukra pirosat
festettek és a hajszálereikre kékkel ráerősítettek
valamint a szemöldöküket és szempilláikat feketére
mázolják.
A hölgyek a ruhájukat és a frizurájukat gyöngyökkel, drágakövekkel díszítették, valamint
többsoros karkötőket, gyémánt berakásos fülbevalókat, legyezőt, kesztyűt, tarsolyt és néha
akár muffot is aggattak magukra.

A férfi öltözet nagyban hasonlít a nőire.

A kabát és a mellény szűk, de a nők szoknyáját utánozva mereven eláll
és széles tölcsér ujjai vannak. Ez alól az ing kilátszódik, aminek nyaka
magasan záródik, bő szabású és csipkezsabóval díszítik. Maga a kabát
még mindig nyitott, drága gombokkal díszítik továbbá mellény
viseltek, ami kevésbé volt díszes. A bevágott zsebek a derék alá
kerülnek.
A kabát még mindig szélesen elálló szárnyai zavarja a katonákat, ezért
levágják és így alakul ki a hátrafelé ívelő új kabát típus a frakk. Az
emberek félhosszú, ujjatlan köpönyeget hordtak.
A nadrág (culotte), félhosszú térdnadrág, többnyire bársonyból készült.
Kezdetben fehér térdharisnyát hordtak hozzá, melyet a nadrág felett rögzítettek. Később a
nadrágokat oldalt gombos hasítékkal látták el a lábszárnál, és szíjjal összekapcsolták a
harisnya felett.
Cipőik többnyire bőrből készültek, félmagas sarokkal és a cipőorr enyhén le van gömbölyítve
és csatosak voltak.
A férfiak haja lapos, és mint a hölgyek hurkába szedték és hátul összefogott parókát viselnek
vagy púderezett hosszú hajat. A tarkónál fekete szalagcsokor díszíti a frizurát. A
háromszögletű kalapot legtöbbször csak hónaljban vagy kézben hordják.
A férfiak hosszú óraláncokkal ékesítették magukat. A kard az úriember elengedhetetlen
kellékévé vált.

A késő rokokó idején a XVIII. század végén a színek kivilágosodtak – világoskék,

világoszöld, rózsaszín -, de az anyagok nem változtak sokat. Divatba jönnek az antikizáló,
csíkos és virágmotívumos anyagok.
Még több a ruhákra rátett virág, fűzér, fodor, csokor, de elrendezésük szimmetrikus, és
kiszámított. A szabálytalan, bizarr helyett a káprázatosra törekednek.

A nők ekkor már hajukat is fehérre púderezik és óriásira tupírozzák és sokszor mindenféle
párnával és egyés segédeszközzel kitömik,
hogy minél nagyobb kontyot érjenek el.
Ezeken még nagyobb fejdísz, amin gyakran
egy aktuális esemény kicsinyített mása
díszít.
Ebben az időszakban a nappali viselethez, a
negligée-hez valamivel kisebbre fésülhetik a
hajukat, esetleg fodros főkötőt tesznek a
tetejére. A mélyen kivágott derék erősen
fűzött és csúcsos, ujjait több bugyorba fogják
szalagokkal.
A manteau (kabátka) helyett egy másik, a derékkal
egybeszabott forma jár, a polonaise, melynek jellemzője az
elől nyitott, térdig érő, bugyrokba rendezett felsőszoknya.

A hivatalos eseményeken, a grandtoilette-t használták a

nők. A grandtoilette jellemzője az egészen magas, nagyon
gazdag díszítésű fej és az óriás, földig érő uszályos
szoknya, vagy manteau.

A férfiak parókáját is magasra tupírozták elől, bár a nők

fejmagasságát meg sem közelíti.
A kabátok és ujjaik szűkebbek, de sokkal több rajtuk a
hímzés, ahogy a rövid, csípőig érő mellényen is.
Kedvelik a frakkot, a térdig érő, nagyon szűk nadrágot. A
harisnyához ismét hegyesebb orrú, de teljesen lapos cipőt.