Bizánci öltözetek

Bizánc a kultúra központjának számított, melynek

csúcsát Konstantinusz császár uralkodása alatt
élte.
Az itt élők visletét sokban meghatározta, hogy
állandó harcban álltak, ám átvettek bizonyos
klasszikus jellegzetsességet, de ezt betudtaák
keleti sé perzsa hatásoknak. Ezekre a hatásokra
jelemző volt a gazdag színvilág.
A művészetek és a viselet kutúra az antik görög
és római hagyományokból, a keresztény vallásból
és a fent említett keleti hatásokból táplálkozik.

A bizánci viseéetelre jellemző volt a selyem

használata, melyet leginkább császárok és
uralkodól hordtak. Ám öltözetükre a
túldíszítettség volt még igazán jellemző mellyel a
formákat szorították háttérbe. Ruháik a
hatalmukat jelképezték, gazdagon díszítették
arannyal és dárgakövekkel.
A féri és a női öltözet nemsokban étrt el
egymástól.

A férfiak és a nők öltözet alapja a T szabású tunika melyet oldalt és a karok alján összevartak, ez
térdig vagy földig ért, a nőknél bokáig. Ezeket általában szűk nadrágok fölött viselték.
A tunika fölé dalmatikát vetek, mely hasonló szabású volt és színes hosszanti csíkok díszítették. Ezt
csak az előkelők visleték.
Felsőruházatként a stóla szolgált mely eleinte földig majd egyre följebb ért.
Lordont viseltek mely a római tóga egyik változata volt, ugyan úgy a testük köré csavarták. Díszítése
pedig hímzéssel, gyöngyökkel, ékkövekkel díszített selyem.
Plástjukat a ball vállukon egy fibulával erősítették magukhoz. Melyen egy tablion van, ez jelezte a
ragjukat.

A papok és a nemesek sokszor még egy keskeny színes

szalagot akasztottak a nyakukba, késöbb ez a papság
jeképe lett.
A nők ezeket felül ragjuktól függően egy díszes gallért
viseltek. Valamint hosszú hajuk ki sem látszott a
rengeteg gyöngyszalag és pompás diadémok alól. Ezek
mellett kedvelték a fejkötőt és sokszor turbánhoz
hasonló sapkát hordtak.
Lábbelit, selyemcipőt az előkelők viseltek melyeik
gyöngyökkel voltak kivarrva.