(1967) A Velvet Underground egy amerikai rockzenekar, amely 1964-ben alakult meg, New Yorkban. Leghíresebb egykori tagjai Lou Reed és John Cale voltak. Az együttesnek számos ikonikus dala van, amelyek a mai napjainkban is nagy hatással vannak a zeneiparra. Az egyik ilyen daluk az 1967-ben, koncerten előadott “Venus in Furs”. A szám sokak véleménye szerint egy nagyon izgalmas és különleges zenei élményt nyújt hallgatói számára. Az alkotás alapja egy feszült és zavaros ritmus, amely az elejétől a végéig jelen van. Maga a szövege renkívül érdekes, a gitár és a dob közötti dinamikus kapcsolata, valamint a zajhatás, mind azt sugallják, hogy a zenekar egyedimódon, próbál provokálni valamit. Mégpedig azokat az embereket, akiknek a szenvedélye a fétisruhák hordása. A videóklipben a főszereplő bőrnadrágot és csizmát visel, ami minden bizonnyal szokatlannak és provokatívnak tartották az emberek a 60-as években. Ezenkívül a dal nevét egy azonos című 1870-es novella ihlette, amelyet egy osztrák író, Leopold von Sacher – Masoch írt, akit a szadizmus és mazochizmus kifejezések névadójaként ismerik. A mű szövege is egy ilyen típusú témát ír le, a karakterek közt. Két ember negatív kapcsolatáról szól, ahol a narrátor az alávetett partner szerepét játsza. Főként a férfi történetét meséli el, aki abban leli élvezetét, hogy a nő uralja és rabszolgaként kezeli. Az 1960-as években ez egy nagyon sötét és furcsa szövegnek számított, a bőr öltözetek és a dominancia utalásokkal beleértve. Zeneileg a Venus in Furs az avantgárd rock remekművének számít, lendületes, hipnotikus ritmusának köszönhetően. A művet témája miatt, egyes területeken betiltották és nem szólhattak a rádiókban, azonban hatása a művészeti világra nem volt elítélő. A szám sok más művész által került feldolgozásra, az évek során, mint például a REM, Nico vagy a Siouxsie and the Banshees. Emellett szerepelt néhány filmben is, beleértve Bernardo Bertolucci – “The Dreamers” filmjét és Todd Dagres “Im Not There” filmalkotását. A Venus in Furs rákerült a banda ikonikus albumjára, melyet a The Velvet Underground and Nico néven adtak ki. Annak ellenére, hogy témája vitatott volt, még mindig egy lenyügöző darabként van fenntartva, amely annak a korszak stilusának az egyik legjobb megtestesitője. Mivel a dal hatása számtalan zenei, filmes és művészeti alkotásban hallható, ezért öröksége továbbra is inspirálja az új generációk alkotóit. Szerintem a szám szövege nagyon hatásos és rengeteg értelmezésre ad lehetőséget, ezért is vált ilyen sikeressé.