Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

Alkalmazott Társadalomismereti és Kisebbségpolitikai Intézet

Alkalmazott Társadalomtudományok Tanszék

Közösségfejlesztés: fejlődés, értékek és etika, lokalitás és szomszédság

készítette:

Antal Éva Eső

közösségi és civil tanulmányok,

II. évfolyam, levelező, MA

Neptun kód: E0FOEZ

Szeged, 2023. december 4.

 Dolgozatomban Varga A. Tamás és Vercseg Ilona Közösségfejlesztés című
könyvéből dolgozom fel a fejlődés, értékek és etika, lokalitás és szomszédság témakörét.
A közösségfejlődés témakörében az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen fejlődést
akarunk előmozdítani? Ez a kérdés azért lényeges, mert nagy hatással van a jövő magyar
társadalmára, annak működésére és minőségére is.

A társadalmi fejlődéshez a közgazdászok szerint elengedhetetlen a gazdasági

fejlődés, és korunk alapvető problémái gazdasági természetűek. Úgy vélik: a gazdasági
fejlődés a kulcsa minden problémának, mert ha megoldódik a gazdasági elmaradottság és
a szegénység, akkor a társadalmi és politikai problémák automatikusan felszámolódnak.
A 2000-res évek óta a fenntartható fejlődés az egyik nagyon fontos irányelv, amelyet
többek között az Európai Unió is megfogalmaz. A fenntartható fejlődés új technológiákat,
új tudásokat hoz magával, amelyek lehetővé teszik a növekedést, ugyanakkor káros
hatásaikat is figyelembe kell venni, és azokat csökkenteni, kiszűrni.

A gazdasági fejlődésnek és a közösségfejlesztésnek kéz a kézben kell járnia ahhoz,

hogy sikeres, jóléti társadalmat tudjunk létrehozni. A civil szférában a kisebb, helyi,
közösségi megoldások tudnak sikeresek lenni, amelyek visszanyúlnak a
hagyományokhoz, közös tapasztalatokból táplálkoznak, ahol megjelenik az alulról
építkező grassroots mozgalmak, van tere az önszerveződésnek és az önsegítésnek. A
jóléti társadalomnak kulcsa a cselekvő társadalom, a nyitott gondolkodás. Olyan
közösségek megléte, amelyek képesek tenni a társadalmi igazságtalanság felszámolása
ellen, a kiszolgáltatottság és a közöny ellen.

A közösségfejlesztés értétke és etikája fontos a fejlődés szempontjából. A

közösségfejlesztés számára az egyik legfőbb érték a közösségiség, amely képes feltárni és
kielégíteni a közösség tagjainak szükségleteit, valamint képes megvalósítani a
készségfejlesztést, a tanulást és tanítást, az együttműködést, az egymásért érzett
felelősséget és a szolidaritást a helyi cselekvésen keresztül.

Etika szemszögből megközelítve a közösségfejlesztők csak úgy tudnak példát

mutatva cselekedni és dolgozni, valamint nem kárt okozni az adott közösségben, ha
tiszteletben tartják mások emberi méltóságát és kultúráját, és ha fontosnak tartják, hogy a
saját életét mindenki cselekvően alakítsa, egyúttal gyakorolhassa állampolgári jogait.
Fontos átgondolni, hogy közösségfejlesztő szakemberek mit tartanak helyesnek és mit
helytelennek munkájuk során, hogy be szabad-e avatkozni egy-egy társadalmi

2
folyamatba, és ha igen, milyen alapon? Fontos tisztázni azt is, hogy kinek tartozik
felelősséggel a közösségfejlesztő, kinek az oldalán áll, kinek az érdekét képviseli egy-egy
ügyben?

Hogy egy-egy közösségben tartsunk-e távolságot, vagy azonosuljunk a közösség

tagjainak a problémáival? Ha túlságosan magunkhoz kötünk egy közösséget, ha
ráutalódnak a közösségi munkásra, később tudnak-e majd önállóan cselekedni?
Ugyanakkor fontos az is, hogy az állami és önkormányzati intézmények hogyan és mire
használják a közösségfejlesztést. Ez felveti azt a kérdést is, hogy a közösségmunkásoknak
tisztában kell lenniük azzal, mire „használja” őket az állam.

Mindezek átgondolása hozzájárul ahhoz, hogy a közösségfejlesztő úgy tudjon

dolgozni, hogy hosszútávon a közösség hasznára legyen még akkor is, ha kilép a
közösségből. A további önálló munkához pedig elengedhetetlen a közösség
önbizalmának építése és az egymásban való bizalom erősítése.

A közösségfejlesztés egyik alapfogalma a szomszédság, amely egy-egy helyi

közösség fizikai és pszichikai tere. Ennek a szintje az úgynevezett grassroot, az angol
kifejezést hajszálgyökerekre utal, és egyben azokat a mozgalmakat is jelenti, amelyek
alulról indulnak, növekednek és akár az egész társadalmat érintő kérdésekre is
befolyással lehetnek. A szomszédság adott, de valódi közösséggé csak akkor válik, ha az
emberek ismerik egymást, és tudják, hogy számíthatnak egymással, megbízhatnak
egymásban, és segíteni is tudnak egymásnak – és akarnak is. A szomszédság kifejezetten
alkalmas a közösségi cselekvés színterének, hiszen ezek a kis közösségek ismerik a
legjobban a helyi problémákat, és ha cselekedni képesek, akkor nagy változásokat
idézhetnek elő.

A szomszédságból kialakult közösségre egyre nagyon szükség van a

nagyvárosokban, ahol igen csak jellemző az elidegenedés. Mivel ez nem gyakran nem jön
magától, nagyon hasznos a közösségfejlesztő munkások beavatkozása annak érdekében,
hogy az egy kerületben, városrészben élők megismerjék egymást, megtanuljanak
együttműködni és segítséget kérni egymástól, ha szükségük van rá.