2.

Speciális mikroszkópok
1. Közönséges fénymikroszkóp speciális változatai
 inverz mikroszkóp:
 megvilágító rendszer felül, revolverfoglalatban rögzített objektívek tárgyasztal
alatt
 szövettenyészetek vizsgálata, hidrobiológiai kutatások
 demonstrációs mikroszkóp/kurzusmikroszkóp:
 prizmarendszerében tér el
 több személy egyszerre láthatja a preparátumot

2. Speciális célokra szolgáló kisnagyítású mikroszkópok

 Átmenet lupe és mikroszkóp között
 Kisnagyítású objektív  nagy szabad tárgytávolság  nagyobb térfogatú tárgyak
vizsgálata
 Dermatoszkóp:
 2 lencse, monokuláris
 fém vagy műanyag nyélbe épített elemes fényforrás ráeső fényt biztosít
 max 10szeres nagyítás
 bőr felületes részének vizsgálata
 fertőtlenítő hatású immerziós folyadékot kennek a kültakaróra előtte
 Kapilláris mikroszkóp vagy mikrocirkulációs mikroszkóp:
 ráeső fény
 kisnagyítású objektívjei cserélhetők
 nincs okulárja, fényképező kamera van hozzá kapcsolva
 végtag kapillárisainak keringései viszonyai tanulmányozhatók
 Ophthalmoscop
 binokuláris
 réslámpa: résen átjutó fénysugarak vizsgálandó területre vetülnek, intenzíven
megvilágítják
 kis nagyítású objektívek
 cserélhető okulárok, 10-50 szeres végnagyítás
 vizsgálat rögzített fejen, szem elülső 1/3adának vizsgálata

3. Sztereomikroszkóp
 1685 – Cherubin d’Orleans
 3D kép, 2 komplett monokuláris mikroszkóp
 általában felső megvilágítás
 kis nagyítású objektívek – 0,5-5szörös
 nagy szabad tárgytávolság -> nagyméretű tárgyak térbeli vizsgálata
 objektívek kialakításánál 3 változat: Greenough: be kellett pattintani , gyorsváltós:
tárcsa segítségével, zoom-optika: egymás feletti lencsék távolságát lehet változtatni
 Tubusban képfordító prizma: így a keletkezett kép egyenes állású és oldalhelyes,
valóságnak megfelel
 Cserélhető okulárok: 5-20szoros nagyítás
 Használat: precíz boncolások, kis képletek demonstrálása, kis testű állatok műtétei,
fajmeghatározás
  Sebészeti vagy operáló mikroszkóp
 Carl Olof Nylén
 állványra szerelt, halogén fényforrás, zoom-optika
 4-20 szoros nagyítás
 precíziós műtéteknél nélkülözhetetlen
 Kolposzkóp
 Hinselman
 gördülő állvány, állítható magasság, billenő fej, ráeső fény, zoom-optika
 hüvely és méhszáj vizsgálata

4. Kontrasztfokozó mikroszkópok
 vékony, festetlen prepik kis mértékben nyelik el a fényt, ezért fénymikroszkóppal nem
láthatóak jól
 szem nem érzékeli a törésmutató különbséget, így fényerő különbséggé alakítják át
 Fáziskontraszt mikroszkóp
 Zernike, ezért Nobel díjat kapott
 A kondenzort és az objektívet kell speciálisan kialakítani
 kondenzor alá gyűrű alakú fényáteresztő sávot magába foglaló átlátszatlan lemezt
helyeznek, így a fénysugár kúppalást mentén halad át a vizsgált mintán
 objektív hátsó fókuszsíkjában egy részben átlátszó fázisgyűrű van, ami a gyűrű
diafragmán egyenesen áthaladó fénysugarakat kitakarja, a minta különböző
törésmutatójú részein áthaladó, eltérő fázisú fénysugarak fáziskülönbségeit pedig
1/4ed hullámhosszal megnöveli
 kép: fázisgyűrűn áthaladó fénysugarak képsíkban egyesülnek, az eltérő fázisúak
kioltják egymást, azonos fázisban levők erősítik
 Differenciális interferencia-kontraszt mikroszkóp (Nomarski optika)
 Tárgyról 2 kép készül, újraegyesítés során lép fel az interferencia
 2 prizma, tárgy előtt és után helyezkedik el sugármenetben
 kisebb kontraszt de 3Dsnek tűnik és vastagabb prepikre is jó

5. Sötét látóterű mikroszkóp

 J. B. Reade
 A klasszikus Abbe kondenzor helyére sötét látóteret biztosító kondenzor, mely a
centrálisan haladó fénysugarakat kiszűri, csak a perifériásan jövőket engedi át
 Tárgyba ütköző sugarak elhajlanak vagy megtörnek, ezek a szórt sugarak az
objektívbe jutnak
 Látótér fekete, a korpuszkuláris elemek körvonalai csillogó pontokként vagy
foltokként tűnnek elő (Tyndall jelenség)
 Baktériumok azonosítása

6. Ultramikroszkóp
 Zsigmondy, Siedentopf (magyar származásúak)
 Tyndall jelenségen alapul, egyirányú oldalmegvilágítás
 folyadékban szuszpendált, kolloid méretű részecskéket egy fekete hátterű cellában
oldalról érkező erős fénysugár kúppal világítják meg
 részecskék diffrakciós gyűrűk rendszerét hozzák létre (sötét háttér előtt fényes foltok)
 kolloidkémiai vizsgálatokban
7. Polarizációs mikroszkóp
 H. F. Talbot
 2 polarizációs szűrő (Nicol-prizma)
 egyik fixen rögzített polarizátort a kondenzor frontlencséje alá szerelik
 másik, tengelye körül forgatható analizátort objektív és okulár közé
 Polarizátor csak egyetlen síkban rezgő fénysugarakat enged át
 ha a polarizátor és analizátor párhuzamos állású -> az analizátor az egy síkban rezgő
fénysugarakat tovább engedi és a látótér világos lesz
 ha az analizátort a polarizátorhoz képest 90fokban elfordítják, vagyis merőlegesre
állítják, a látótér elsötétül (keresztezett állás)
 Biológiai membránok, harántcsíkolt izomrostok myofibrillumai és kötőszöveti rostok
tanulmányozása, kémiai kutatások, betegségek

8. Fluoreszcens mikroszkóp:
 fluoreszcencia: meghatározott hullámhosszúságú fény elnyelése, elnyelt fényenergia
töredék részének hőenergiává való átalakítása mellett kisebb energiájú, nagyobb
hullamhosszú fény kisugárzása
 fényelnyelés: gerjesztés, fénykibocsátás: emisszió
 primer fluoreszcenci: természetes állapotában fluoreszkál (klorofill, fogzománc,
karotin)
 szekunder fluoreszcencia: önmagukban nem, de képesek megkötni fluorokrómokat
 különböző fluorokrómok különböző szöveti alkotórészekhez kötődnek, különböző
hullámhosszú fénnyel gerjeszthetők és különböző színű fényt emittálnak
pl.: DAPI – sejtmag feltüntetése, DNS-hez kapcsolódva kék fényben világít
 immunfluoreszcenciás vizsgálatok, diagnosztikában, mikrobiológiában fontos
 Fluoreszcens mikroszkóp: Reichert
 Nagy fénysűrűségű lámpa: Hg gőzlámpa
 Gerjesztő szűrő: csak szűk hh-tartományba tartozó fényt enged át, ezek alkalmasak
fluorokróm gerjesztésre
 Zárószűrő: objektív és okulár között, nagyító rendszerbe bekerült gerjesztő fényt
teljes egészében elnyeli, így a képalkotásban kizárólag a fluorokróm által
kibocsátott fény vesz részt
 Transzmissziós rendszerű fluoreszcens mikroszkóp: gerjesztő fénysugárral egyik
oldalról megvilágítjuk a metszetet, az emittált fényt a másik oldalon detektáljuk
 Epifluoreszcens mikorszkóp:
 A minta megvilágítása és a fluoreszcencia ugyanarról az oldalról történik
 fényforrás -> lencse -> gerjesztő szűrő: csak a kiválasztott hh tartományú fényt
engedi át -> dikroikus tükör -> objektív (ebben az elrendezésben kondenzor is)
-> minta
 minta által kisugárzott, nagyobb hh-ú fény -> objektív -> dikroikus tükör
(nagyobb hh-ú emittált fényt átengedi) -> zárószűrő -> okulár
 Konfokális mikroszkóp: epifluoreszcens mikroszkóp továbbfejlesztése
 fényforrás: lézer (nagy intenzitású, meghatározott hh-ú fényt bocsát ki)
 2 kis átmérőjű konfokális rés
 Egyszerre csak a minta egy pontját detektáljuk, vizsgálandó terület minden
egyes pontját végigpásztázza a lézernyaláb, detektor megméri az egyes
pontokban a fényintenzitást, majd ezekből a számítógép alkot képet
 hagyományos fluoreszcenshez képest jobb felbontású, kontrasztosabb kép