A fül

A fül lényegében két érzékszerv, a hallás és az egyensúlyozás szerve.

Három részre osztható: külső-, közép- és belsőfülre.

A külső fül

A külső fül két részből áll: fülkagyló és külső hallójárat. A hanghullámokat a

külső fül a külső hallójáratba tereli, amelynek belső végét a dobhártya zárja le.

A hallójárat bemenete körül találjuk a fülkagylót, mely emlősöknél nagy

fejlettséget ér el, mozgatása az irányhallásban játszik szerepet, embernél

csökevényes szerv.

A középfül

A dobhártyán túl találjuk a középfület, amely levegővel teli üreg és a

halántékcsontban helyezkedik el, a középfül és az orrgarat között egy csatorna

létesít kapcsolatot- Eusztách féle kürt, feladata a középfül (dobüreg) és külvilág

között a nyomás kiegyenlítése.( Erre akkor lehet szükség, ha például

szintkülönbségeket hidalunk át rövid idő alatt, repülőn ülve vagy hegyre

autózva. Tekintve, hogy a fülkürt a garatba nyílik, ezért nyeléskor a garat izmait

mozgatva nyitjuk a fülkürt garat felőli nyílását, vagy az orr befogásával levegőt

préselhetünk a dobüregbe, búvároknál van erre szükség.)

A dobhártya falára belülről egy hallócsontocska, a kalapács tapad, amihez

kapcsolódik az üllő, ami kengyelhez ízesül. A hallócsontocskák feladata a

dobhártyán keletkező rezgések továbbítása a belsőfül felé.

A belsőfül

A belső fül a halántékcsont sziklacsonti részében helyezkedik el. A belső fület a

csontos és hártyás labirintus alkotja.

Hártyás labirintus részei: hártyás csiga: hallóreceptorokat tartalmaz

félkörös ívjáratok: alapi részükön ampulláris taraj: a

test forgómozgását érzékelik

tümlőcske, zsákocska falában : érzőfolt amely az

egyenesvonalú mozgást és gyorsulást érzékeli

Hártyás labirintusban endolimfa nevű folyadék van, a csontos labirintusba

pedig perilimfa.