Neveléstörténet-beadandó

A kérdőívet egy megyeszékhelyen, 12 éve óvodapedagógusként dolgozó hölggyel töltöttem ki.

Számára a nevelés első állomása a család, meghatározza a hagyomány, az értékek, hely, szülők végzettsége,
tapasztalata, erkölcsi értékrendje. Majd intézménybe kerülvén tervszerűen, tudatosan, oktatási kereteken belül
történik. Ideális esetben megegyezik a vagy közel áll egymáshoz a családi, illetve az intézményes nevelés,
azonos értékeket közvetít.
Németh András és Boreczky Ágnes Oktatásszociológia1 című könyvében a nevelésről így olvashatunk: „ A
nevelés társadalmi lénnyé alakítás.”
„ A nevelés (…) során az emberek megkísérlik, hogy a másik ember személyiségfejlődésének alakulását
befolyásolják, hogy ezáltal meghatározott értéktartalmakat közvetítsenek.”
„ A nevelés önmagában, a társadalmi környezetétől elválasztva nem létezik.”
Tehát mindkét megfogalmazásban fontos a társadalmi környezet és az értékközvetítés a nevelés során.

Az általam megkérdezett óvónő szerint bizonyos szinten mindenki nevelhető. Megfelelő támogatással,
segítséggel a legalapvetőbb dolgokra megtanítható minden gyermek/ember. A nevelhetőséget így fogalmazza
meg: képes-e a gyermek az elé állított követelményeknek megfelelni, képes-e új ismeretek befogadására.
Dr. Oroszné dr. Deák Judit2 a nevelhetőségről így ír: „ Születéskor minden ember örökletes anyagként általános
emberi sajátosságokat hoz magával ,és mellette a családi örökletes vonásokat. Mindkét féle örökletes anyag
segíthet és gátat is szabhat valamilyen mértékig a fejleszthetőségnek, így a nevelésnek. Azonban a korszerű
pedagógiai felfogásnak megfelelően az egyén fejlődésében meghatározó tényezőnek tekinthetjük a környezeti
hatásokat, ezek közül is kiemelten a nevelést, mint a legszervezettebb környezeti hatást.”
A pedagógiai antropológia szerint a gyermeket azért lehet és kell nevelni ,mert fixált lény és nyitott bármilyen
változás irányába.
Mindhárom nézet szerint, minden gyermek nevelhető, igaz különböző befolyásoló tényezők
figyelembevételével.

A neveltségi szint a kérdőívet kitöltő óvodapedagógus megfogalmazásában: az adott életkorban, milyen szinten
van a gyermek fejlettsége. Függ az egyéni sajátosságoktól, családi környezettől, intézményi neveléstől.
Majzik Lászlóné3: Nevelési eredményvizsgálat című cikkében a neveltségi szintet befolyásoló tényezőket
fogalmaz meg. Ezek közt említi meg a személyiségjellemzőket, tevékenység vizsgálatot, erkölcsi, politikai,
világnézeti meggyőződéseket, erkölcsi tulajdonság-, készség-, képesség-, és beállítódás vizsgálatokat.
Ő tehát az óvodapedagógussal szemben különböző területeken, meggyőződéseken keresztül vizsgálja a
neveltségi szintet.

A megkérdezett óvónő a nevelés jellemzőinél a kérdőívben szereplő listáról fontossági sorrendben a

következőket választotta: gyermekek helyes útra terelése, a személyiség pszichikus komponenseinek
gyarapítása, komponensrendszerré alakítása, konstruktív magatartási szokások kialakítása, jobbá tenni a
gyermekben azt, ami benne van, tervszerű tevékenység.
Dr. Oroszné dr. Deák Judit2: Pedagógiai alapismeretek című jegyzetében a nevelés jellemzőiről így vélekedik: „ A
nevelés a személyiség fejlesztésére irányuló tudatos tevékenység. Jellemzője, hogy meghatározott társadalmi
körülmények között, folyamatosan tervszerűen valósul meg, az egyén együttműködésével. Célja, hogy az egyén
képességeit a lehető legmagasabb szintre fejlessze.”

Németh András - Boreczky Ágnes1: Oktatásszociológia című könyvében erről így olvashatunk: „ A nevelő
tevékenység célja az önálló problémamegoldó képesség kialakítása, amely meghatározott tartalmak és
meghatározott eszközök segítségével történő elsajátítása útján valósul meg.”

1- http://www.veveeqe.eoldal.hu/cikkek/oktatasszociologia/3_-4__nemeth-andras-__8211_-boreczky-agnes-konyv-1_resze.html
2- http://www.massag.hu/konyv/korsz.torekv.pedagogiai_alapismeretek.doc.
3- http://ofi.hu/tudastar/majzik-laszlone-nevelesi
Mindhárom megfogalmazás fontosnak tartja a nevelés tervszerűségét, tudatosságát. Az óvodapedagógus és Dr.
Oroszné Deák Judit külön kiemeli a személyiségfejlesztést. Az Oktatásszociológia című könyv fő célként a
problémamegoldó képesség kialakítását említi.

Az általam megkérdezett óvónő szerint a gyermek olyan, mint a magocska. Benne ezernyi lehetőség a
kibontakozásra, növekedésre, fejlődésre.
A pedagógiai naturalizmus szemlélete szerint a gyermek természetes adottságai segítségével képes önmaga
kiteljesedésére. Ez a nézet a nevelőt a kertészhez hasonlítja, aki az általa termesztett növényt ápolva és védve
elősegíti annak fejlődési folyamatát, ami természeti jellegéből adódóan saját törvényei alapján zajlik.
A két szemlélet tehát hasonló, hiszen mindegyik említi a gyermekben rejlő személyiséget, fejleszthetőséget.

A kérdőívet kitöltő óvodapedagógus szerint a nevelés olyan, mint támasz a gyenge növénynek, segítség,
felkarolás.
Németh András és Boreczky Ágnes1 is hasonlóképpen fogalmazza ezt meg: „ A nevelés olyan, mint egy fejlődő
növény, ápolása, mint egy üres viasztáblába valamilyen szöveg vésése.”
A pedagógiai technicizmus egy kissé másféle hasonlatot használ. E személet szerint a nevelő mesteremberhez
hasonlítható, aki valamilyen cél felé törekedve, meghatározott módszerekkel, eszközökkel tevékenykedik.

A kérdésekre válaszoló óvónő a gyermek nevelését meghatározó öt legfontosabb szereplőt a következőképpen

sorolta be: anya, apa, idősebb testvérek, pedagógusok együttesen, barátok.

Csapó Benő4 így vélekedik erről a kérdésről: „ A környezetben látott modelleknek óriási szerepük van a
viselkedési mintázatok kialakulásában.”
„ A családban,a szűkebb vagy tágabb társadalmi közegben elsajátított minták útján kifejlődik a gyermekek
magatartása, viselkedésrepertoárja, amely természetszerűleg elsősorban abban a közegben határozza meg
magatartásukat, amelyben azt elsajátították.”

Az óvodapedagógus kétfelé csoportosította a nevelési problémákat, melyekkel pályája során találkozott. Családi
problémaként említi a túlzott engedékenységet, következetlenséget, a gyermek túlzott szabadságát, a
napirend és a szabályok hiányát. Intézményi problémaként a különböző mértékben sérült gyermekek együtt
nevelhetőségéről beszél.
Csapó Benő4 a nevelési problémákról így vélekedik: „ A kultúra, a társadalom, a család, a környezet feltételeivel
sem könnyű összhangba hozni a nevelés, fejlesztés tevékenységeit. Ha az iskolában szeretnénk valamilyen
kognitív szerkezetet felépíteni, bizonyos magatartásmintákat kialakítani, tudnunk kell, hogy az iskolán kívüli
világban nem egészen általunk javasolt szabályok érvényesek.”

1- http://www.veveeqe.eoldal.hu/cikkek/oktatasszociologia/3_-4__nemeth-andras-__8211_-boreczky-agnes-konyv-1_resze.html
4-http://ofi.hu/tudastar/oktatas-neveles-egysege