A Sevillai borbély

Gioachino Rossini
Rossini kétfelvonásos operája, Szövegkönyvét Cesare Sterbini írta Pierre-Augustin Caron de
Beaumarchais színműve nyomán. Az első bemutató, Almaviva o sia I’inute precauzione
címmel, -án volt, a római Teatro Argentinában. Kétségkívül A sevillai borbély
Rossini leghíresebb operája. Ám de nem ment egyről a kettőre, ugyanis mikor bemutatták
1816-ban szezon vége volt éppen, emiatt csak 1 hétig játszották. Fogadtatását az is
beárnyékolta, hogy a sajtó folyton összehasonlította Paisiello művével és Mozart Figaro
házassága című operájával. Amikor öt év múlva Rómában ismét bemutatták, a darab már
Itália egyik kedvence volt. A nápolyi Teatro Argentina impresszáriója, Sforza-Cesarini
rendelte meg a darabot. A szerző a saját bevallása 13 nap
alatt írta meg a darabot. A bemutatót Paisiello hívei- és
számos más szerencsétlen körülmény- látványos bukássá
tették. állítólag azt mondta Rossininek, miután 5
év után újra visszatért, hogy: „Adjon nekünk még sok
Borbélyt!”. Egy kimutatás szerint az 5. leggyakrabban
játszott opera az Amerikai Egyesült Államokban.
A szövegkönyvet Rossini javaslatára
Cesare Sterbini írta meg, és bizonyos,
hogy Rossini aktívan részt vett a libretto
kidolgozásában. A téma nagyon népszerű
volt a korban: 1782 és 1816 között
legalább négy feldolgozásban ismerjük,
köztük szintén nápolyi Paisiello és Mozart
változatát.

Szereplők:
Almaviva gróf: Ő a főszereplő, aki Lindoro néven próbál szerelme,
Rosina közelébe kerülni.

Bartolo doktor: Ő Rosina gyámja, aki fölöttébb gyanakvó, miután a zenetanár Basilio
figyelmeztette, hogy a gróf a városban tartózkodik és háza körül ólálkodik.

Rosina: Almaviva gróf, egyetlen igaz szerelme.

Figaro: A borbély, kinek segítségét kéri a gróf, hogy Rosina közelébe kerüljön. Az ő tanácsára
öltözik katonának a gróf, majd bekopog a Bartolo házba, azzal az indokkal, hogy: kvártélyt
keres.

Basilio: A zenetanár, akinek helyére beszökött a gróf, miután azt a tanácsot kapta Figarotol,
hogy öltözön be zenetanárnak.
Pesten 1820-ban mutatták be német nyelven, majd 1837-ben Szerdahelyi József fordításában magyarul is.