A Bálint-csoport, mint a kiégés

(burnout) megelőző eszköze

Bevezetés
Röviden bemutatom egy magyar pszichiáter, pszichoanalitikus, Bálint Mihály módszerét, melyet
eredetileg orvosok számára fejlesztett ki. Bálint Mihály felismerte, hogy az egészségügyben
dolgozók sokszor találkoznak olyan helyzetekkel, melyek megoldása, kezelése nehézséget okoz
az orvosok számára. Ezek a problémák, elakadások nem minden esetben orvosi-szakmai
jellegűek, hanem az orvos-beteg kapcsolatot érintő kommunikációs, pszichés jelenségek. Bálint
Mihály még Budapesten alapozta meg azt a módszert, amely jellemzően az orvos-beteg
kapcsolatokkal összefüggő nehézségekre ad választ, megoldást. E módszer ma reneszánszát éli,
nemcsak orvosok részvételével működnek Bálint-csoportok, hanem szinte minden segítő
hivatásból vannak jelen csoporttagok a csoportokban.

A Bálint-módszer gyökerei
Bergsmann Mihály Móricz 1896. december 3-án született Budapesten. Apja rábeszélésére lett
orvos, neheztelése ellenére vette fel a Bálint előnevet és tért át az unitárius hitre. Első felesége
Székely-Kovács Vilma lánya, Alíz volt – együtt kezdték meg analízisüket Berlinben Hans Sachsnál
és fejezték be Budapesten Ferenczi Sándornál. A Mészáros utca 12-ben próbált csoportfoglal-
kozásokat tartani gyakorló orvosoknak, azonban a politikai helyzet miatt felhagyott ezzel, és 1938-
ban feleségével és János ával elhagyta az országot. Nem sokkal később felesége meghalt
(Harmathy, 2015).

Diplomája angol habilitációjában a csecsemők individualitására mutatott rá. A Tavistock-klinikán

dolgozott Londonban, ahol kapcsolatba került későbbi feleségével Eniddel, aki a szociális
munkások érzelmi megterhelésére hívta fel gyelmét. Először nekik, majd gyakorló kollégáknak
tartott „Bálint”-csoportokat.

A mozgalom igen népszerű lett Európa-szerte. Bálint Mihály a módszerét részletesen "Az orvos, a
betege és a betegség" című könyvében mutatja be (Bálint, 2004). Bálint-csoportokat ma már
szerte a világban szerveznek, vannak országok, ahol a módszertan szinte intézményesült
(Egyesült Királyság, Németország) és beépült a klinikai gyakorlatba valamint az orvosképzés
rendszerébe is.
1
fi
fi
A Bálint-csoportok módszertana
A Bálint-csoportok lényege egy-egy eset csoportos megbeszélése (1. ábra). Az ülés első részében
az egyik résztvevő emlékezetből bemutat egy esetet, amely számára valami miatt problematikus.
Ezután, a csoport résztvevői kérdéseket tehetnek fel az előadónak (esethozónak), hogy
tisztázhassák a számukra fontos részleteket. Az ülés ezt követő fázisa a tulajdonképpeni
csoportmunka. Ebben az esethozó csak meg gyelőként vesz részt, szimbolikusan és a
valóságban is "kiül" a körből. A csoportbeszélgetés az esetről szabad asszociáció formájában,
kötetlenül zajlik. A résztvevők gondolataikkal, érzelmeikkel reagálnak a hallottakra.

Felvezetés
10 perc

Kiegészítés
10 perc
Mi feszít bennünket, itt és
most?

Szabad asszociáció
(az esethozó nélkül)
60 perc

Megbeszélés
10 perc

Az átlagosan 8-10 résztvevő reakcióiból egy gazdag és sokrétű alap alakul ki az elmondott esettel
kapcsolatban, az orvos-beteg kapcsolatról, a leírt páciens betegségéről, emberi mivoltáról és
életkörülményeiről, az esethozó ábrázolásmódjáról, orvosi ténykedéséről, annak külső
körülményeiről, és bizonyos mértékben annak személyéről is. Az ülések utolsó szakaszában az
esethozó újra része lesz a beszélgetésnek (visszaül formálisan is a körbe), reagál az
elhangzottakra, elmondja a saját reakcióit a csoporttörténés egy-egy részletére vonatkozóan és így
egy összegző beszélgetéssel zárul az ülés (Harrach és Schell, 2008).

Az esethozó többnyire megkönnyebbül és jobban érti a problémás szituációt, a beteget, és

önmagát, rádöbbenhet olyan körülményekre, amelyeket korábban nem vett észre, melyek
tudattalanok voltak számára.

2
fi
Egy ilyen csoport hosszabb ideig, 1-2 évig, de akár tovább is rendszeresen (kéthetente, havonta)
működhet. Ezen folyamat hosszabb távú eredménye az, hogy az orvos/segítő pszichológiai
érzékenysége, a beszéd- és kommunikációs készsége fejlődik. Javul a foglalkozási szituációk és a
szakmai identitással kapcsolatos önre exió, a stressz-terheléseknek jobban képes ellenállni.
Számos esetben azt tapasztalták, hogy a csoporttagok jobban képesek a szakmai munkájuk
minőségi korrekciójára és nem utolsó sorban javul az életminőségük is. Egészében véve a Bálint-
csoport alkalmas lehet a segítő foglalkozásúak, azon belül is kiemelten az egészségügyben
dolgozók kiégésének (burnout) megakadályozására, csökkentésére (Paneth, 1981).

Harmathy (2015) szerint a Bálint-csoportok egy komplex esetmegbeszélő - szupervíziós -

önismereti - mentálhigiénés - készségfejlesztő terápiás csoportok, melyek a klasszikus
esetmegbeszélés és a csoportterápia elemeit ötvözik, de annak fókuszában a hivatással
kapcsolatos elakadások állnak. Véleménye szerint a Bálint-csoportokat a következő sajátosságok,
jelenségek jellemzik:

ESETMEGBESZÉLŐ – SZUPERVÍZIÓS CSOPORT

• tényeken alapuló medicina
• több és más, mint klinikopatológiai konferencia
• több, mint technika, módszertan
• különböző strukturáltság
• nem kell előre felkészülni
• időstruktúra – rugalmasan kezelve
• vezető: van, de alig észrevehető

ÖNISMERETI CSOPORT
• kapcsolatokban látjuk meg önmagunkat:
– orvos-beteg / pszichológus-kliens / segítő-segített
– egyén-csoport-társadalom
– antennánkkal fogjuk fel a másikat
• Bálint-csoport a nagy tükör:
– sem a beteg, sem az orvos nem tévedhetetlen
– leképeződik mikrosruktúrában a valóság
– sztereo hatás – „kagylóban zúg a tenger”

MENTÁLHIGIÉNÉS (TERÁPIÁS?) CSOPORT

• orvos, pszichológus, segítő a személyiségével gyógyít
• kiégettség (burnout) megelőzése
• segítség a traumákban
• lényegi (termelő) munka itt zajlik
• hitelesség: tények tiszteletben tartása
• relaxáció
• kontrollált regresszió

3
fl
Új utak a Bálint-módszerben
A Bálint-módszerrel foglalkozó szakemberek, csoportvezetők folyamatosan keresik azokat az
alkalmazási lehetőségeket, amelyek kitágítják a módszer horizontját és hatékonyabbá teszik azt.
Az egyik ilyen irány az, hogy milyen összetételű csoportokban használják fel a módszert, a másik
pedig az, hogy a klasszikus Bálint-módszert milyen más terápiás módszerekkel ötvözhető. Bálint-
csoportokat ma már nemcsak orvosoknak szerveznek, hanem szinte minden olyan egészségügyi
területen, ahol a szakdolgozók betegekkel, kliensekkel kerülnek kapcsolatba. Vannak
szakmaspeci kus csoportok (csak orvosoknak, csak ápolóknak) és vannak kevert csoportok is
(egy osztály teljes személyzete). Új irány az, hogy sokan kiterjesztik a módszert a segítő
foglalkozásúakra, így ma már léteznek csoportok pszichológusok, szociális munkások,
családsegítő szolgálatok munkatársai részére is. További nyitást jelent, hogy szinte minden olyan
területen alkalmazható a módszertan, ahol a munkájukat művelők emberekkel, csoportokkal
kerülnek kapcsolatba, és ebből kifolyólag nagy stresszhatásnak vannak kitéve (pedagógusok,
fegyveres testületek, ügyfélszolgálatosok, HR szakemberek, trénerek, coach-ok, stb.). A Bálint-
munkába számos esetben bevihetők olyan módszerek is, amelyek eredetileg nem voltak részei a
Bálint Mihály által kifejlesztett módszernek. Pszichodráma elemeket alkalmaz a csoportjaiban
Saródy Vera tanácsadó szakpszichológus (személyes közlés). Speciális nonverbális elemeket is
alkalmaz Fehér Pálma Virág klinikai szakpszichológus, pszichoanalitikus a csoportjaiban (Fehér,
2011 és csoporttapasztalat).

Felhasznált irodalom
Bálint, M. (2004). Az orvos, a betege és a betegség. Animula Kiadó, Budapest

Fehér, P. V. (2011). Somato-Psychotherapeutische Möglichkeiten der Gegenwart in Ungarn. Ein

Kurzbericht. Psychoanalyse & Körper 10(18): 109-113.

Harmathy, É. (2015). Mi is történik a Bálint-csportban? (és mi nem?). Semmelweis Kiadó,

Budapest

Harrach, A., Schnell, E. (2008). Bálint-csoport és a Bálinti szemlélet az orvoslásban. Medicus

Universalis 41: 107-111.

Paneth, G. (1981). A Bálint-csoport, mint a pszichoterápiás kutatás és képzés eszköze. Magyar

Pszichológiai Szemle 38: 231.

Szabó Balázs
Magyarországi Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság

4
fi