Történeti jogelmélet

Bevezetés

➢ angolszász szakirodalomban szokásos tipizálás: „nyugati” jogelméleti

gondolkodás („civilizált világ” jogi kultúrája) három nagy tradíciója:
o 1) analitikai pozitivizmus (analytical positivismus)
o 2) természetjogi doktrína (natural-law theory)
o 3) történeti jogelmélet (historical jurisprudence)
➢ az utóbbi időszakban megfigyelhető egy újfajta törekvés, amely a historical
jurisprudence irányzatában véli fölfedezni a jogelméleti gondolkodás
megújításának lehetséges útját, illetve e három jogi tradíció integrálásában
látják az elméleti jogi gondolkodás továbbfejlődésének lehetőségét
➢ terminus-használat: historical jurisprudence (esetenként „school of historical
jurisprudence”) irányzat megnevezése magyar fordításban: történeti jogelmélet
v. történeti jogtudomány
Kialakulás előzményei

➢ 18. sz. végi politikai és jogi gondolkodás → felvilágosodás

eszméi, klasszikus természetjog és racionalizmus →
liberalizmus
➢ ellenreakció → Németország + Anglia → tradíció fontosságát
hangsúlyozó konzervativizmus → társadalomtudományi
gondolkodásban a historizmus előtérbe kerül
➢ 19. sz. Roscoe Pound szerint a „történetiség százada” →
történeti szemléletű jogtudomány előtérben
➢ Edmund Burke (1729-1797) angol politikus, politikai és jogi gondolkodó
az első képviselője a történeti szemléletmódnak:
„Burke gondolkodását az a nemes konzervativizmus, az a
hamisítatlan történeti szemlélet hatja át, amely a történeti
tájékozású jogelméletnek, a jogelméleti historizmusnak a
forrása.” (Horváth Barna)
o juriszprudencia = különböző korszakok összegyűjtött
bölcsessége (collected reason of ages), amely a jogi
gondolkodás alapját képezi
o az állam és a jog eredetét nem a társadalmi
szerződéssel, hanem az idő múlásával, illetve a
történelmi fejlődéssel magyarázza
o a felvilágosodás természetjoga történetietlen
alapelveket követve akar új társadalmi rendet
alkotni → veszélyforrást jelent a társadalmi
fejlődés számára
→ természetjog = forradalom előkészítése
→ kodifikáció = forradalmi program
megvalósítása (Code Civile, Emberi és
Polgári Jogok Nyilatkozata = a természetjog
manifesztációja)
o szembe állítja az angolok történetileg kialakult szabadságjogait
az absztrakt emberi jogokkal
o a jog és az alkotmány nem absztrakt elvek derivátumai, hanem
generációk tevékenységének az eredményei, amelyek a nemzeti
hagyományokból táplálkoznak
o elítél mindenfajta újítást → úgy véli az emberi ész túlságosan
„gyenge” egy új társadalmi rend kialakításához:
„Az újítás szelleme általában önzésből és szűklátókörűségből
fakad. Nem törődnek utódaikkal azok, akik soha nem tekintenek
vissza őseikre. […] Anglia népe jól tudja, hogy az örökség eszméje
egyúttal a megtartás és az áthagyományozás biztos elvi alapjául
szolgál; anélkül, hogy kizárná a fejlődés eszméjét.” (Töprengések
a francia forradalomról)
 o a lassú reform a helyes és természetes út
o a tradíció fontosságának hangoztatása mellett a szerves
fejlődést emeli ki
„... ősapáinktól származó örökségként birtokoljuk
mindenünket, amink van. Ügyeljünk arra, hogy az
örökség e testébe ne oltsunk olyan csírát, amely az
eredeti növény természetétől idegen. Valamennyi
megújítás, amit ez idáig végrehajtottunk, a múlt iránti
tisztelet elvén alapult; s remélem, sőt meggyőződésem,
hogy mindazokat, amelyek a jövőben bekövetkezhetnek,
gondosan a hasonló precedensre, az autoritásra és a
történelmi példára fogják alapozni.” (Töprengések a
francia forradalomról)
➢ a historizmus nem csupán az angolszász jogszemlélet sajátossága → a
történeti szemléletmód előtérbe kerülése a 19. századi német életérzést és
tudományos gondolkodást is alapvetően meghatározta
Német történeti jogi iskola (Historische Rechtsschule)
➢romantika, irracionalizmus ↔ racionalizmus
➢nacionalizmus ↔ univerzalizmus
➢Napóleoni hódítás hatása → idegen uralom ellen fellobbanó
törekvések (pl. idealizált német történelem, heroizált múlt)
➢paradoxon: a polgári-kapitalista gazdasági viszonyok követelte
jogrendszer a római jog recepciójával válhatott fejlődésképessé

➢ első képviselője: Gustav Hugo (1764-1844)

o szokásjog = nép akaratának kifejeződése → jogbiztonság
garanciája
o nem lehet általános érvényű törvénykönyvet alkotni
Friedrich Carl von Savigny (1779-1861)

➢ berlini egyetem római jogi tanszékének professzora

➢ a német történeti jogi iskola legkiemelkedőbb képviselője
➢ az észjogi irányzattal (Kant) szemben kimondta → a jog
keletkezésében nem az ész játssza a vezérszerepet, hanem
a népben élő érzelmek, hajlamok, vágyak a
meghatározóak
➢ „a jogot csakis a múltból lehet helyesen megismerni és
megérteni”
➢ felhívta a figyelmet a jog nemzeti jellemvonásaira, illetve
felismerte a nemzeti jogrendszerek önálló fejlődésének
tényét
o Savigny – Thibaut vita
➢ S. műve: „Vom Beruf unserer Zeit für Gesetzgebung und
Rechtswissenschaft” (Heidelberg, 1814.) c. vitairat
➢ T. szerint : a polgári átalakulás elengedhetetlen feltéltele
a mielőbbi átfogó és egységes kodifikáció
➢ T. szerint: a kodifikáció áttekinthető, oktatható jogot
eredményez
➢ T. szerint: az erkölcsök javulása várható tőle
➢ T. nem mondta ki, de a francia mintájú kodifikációra
gondolt
➢ Savigny elvetette az ún. népszellemtől (Volksgeist)
idegen, nem abban gyökerező kodifikáció gondolatát,
mivel az nézete szerint a jog organikus fejlődésének
(organische Entwicklung des Rechts) akadálya
➢ Savigny tézisei:
o a jogot az összkultúra részének tekintette, ami nem bír
önálló léttel, csupán egyik funkciója a nemzetnek
o a nemzet nyelvét, szokásait, vallását, törvényeit, így a
jogot is a nemzet sajátos karaktere („népszellem”)
határozza meg
o a jogot nem lehet önhatalmúlag és szándékosan
létrehozni
o a törvényhozás erőszakos beavatkozás a jog életébe
o a jog „belső és csendesen működő erők” terméke, mint
a „nép közös tudatának” része jön létre → organikus
fejlődés
➢ Német történeti jogi iskola két ága:
1) romanista (római jog recepciójának elfogadása)
2) germanista (recepció-ellenes)
Georg Friedrich Puchta (1798-1846)
• romanista
• „a szokásjog a nép közmeggyőződése” →
magasabb rendű mint a törvényhozás
• törvényhozás annyiban hasznos → ha a
szokásjog összefoglalását végzi el
Otto von Gierke (1842-1921)
• kései germanista, középkor idealizálása
• a jog a közösségi-nemzeti élet része → történelmi
germán közösségkép
• egyedül a történelem ad kulcsot a társadalmi
jelenségek megértéséhez
• római jogi hagyományok (recepció) elvetése
Angol történeti jogi iskola
➢ angolszász jogszemlélet tradicionális jellege
o angol társadalomfejlődésre jellemző történeti folytonosság → a
common law fejlődésére alapvető hatást gyakorolt
o angol jogi gondolkodás sajátos empirizmusa → amit a precedens-
doktrína jól kifejez → következménye: „elméletellenesség” a
jogelméleti gondolkodásban
o William Holdsworth (1871-1844), neves angol jogtörténész szerint:
▪ az élet tényei végtelenül bonyolultak és egyetlen elmélet
sem uralkodik felettük → ezért haladnak az angol
jogászok lépésről lépésre, precedensről precedensre
▪ az angol jogszemlélet a jogtörténetben látja annak
biztosítékát, amelynek ismeretében az angol jog
„mesterévé” lehet válni
Henry Sumner Maine (1822-1888)
➢ angol történeti jogi iskola alapító
➢ cambridge-i és oxfordi egyetemeken professzorként
tevékenykedett
➢ 1862-től 7 éven át Indiában tevékenykedett, feladata:
indiai jog kodifikációjának előkészítése + tanított a
kalkuttai egyetemen
➢ elméleti megközelítés és a történelmi szemlélet egyidejű
alkalmazása
➢ fő műve: Ancient Law [A jog őskora/Az ősi jog] (1861)
✓ legtöbb világnyelvre lefordított jogi mű
✓ első magyar fordítója: Pulszky Ágost (1875)
➢ szemben állt a racionalista természetjogi és szerződéses
elméletekkel, illetve az utilitarista és naturalisztikus
felfogásokkal
➢ Savignyval szemben azt vallotta, hogy a jogintézmények
eredetét nem egy mitizált népszellemben kell keresni,
hanem a történelmi fejlődés menetében megnyilvánuló
ésszerűségben (→ hegeliánus)
➢ jogszemléletére alapvető hatással volt a görög-római
kultúra
➢ új távlatokat nyitott a modern jogtudományban: primitív
és progresszív társadalmak jogintézményeinek
összehasonlítása → összehasonlító módszer
(comparative method)
➢ Maine a modern értelemben vett összehasonlító
jogtudomány első angol képviselője → ő vezette be az
angol jogi terminológiába a „comparative
jurisprudence” fogalmát
➢ jogösszehasonlító módszer alkalmazásával a különböző jogi
kultúrákban kifejlődött jogintézmények összevetése réven a
jogfejlődés belső törvényszerűségeit próbálta meg föltárni
➢ a jogfejlődés általános és egyetemes törvényeit konkrét
példákon keresztül mutatta be → római, hellén, ind és
germán (barbár) jogok vizsgálata
➢ a társadalmi viszonyok és a kulturális fejlettségi fok által
meghatározott szempontok játszanak szerepet a
jogintézmények fejlődésében
➢ „ősi” jog jellemzője:
▪ a jog alakszerűsége és szertartásos jellege →
közösségen belüli kapcsolatokat szabályozza
▪ az ősi és a modern jog közötti legalapvetőbb különbség
→ ősi társadalom „egyede” a család, a modern (újkori)
társadalomé az egyén
➢ az egyes népek jogfejlődése bizonyos fejlődési mintákat mutatnak → hasonló
történelmi körülmények között azonos minták
➢ nem létezik határtalan számú lehetőség az emberi társadalom intézményeinek
fejlődésében → bizonyos politikai, jogi formák újra megjelennek
➢ ún. progresszív (haladó) és stagnáló emberi társadalmak között tesz különbséget:
▪ a stagnáló viszonyokat tekinti az alapállapotnak → keleti jogi kultúrák
▪ a progresszív társadalmakat ugyanakkor kivételnek → minta: Európa
nyugati felében megvalósult viszonyok
▪ haladó társadalmak fejlődése egynemű → a családi függőség fokozatos
feloldódása és az egyéni kötelezettség előtérbe kerülése
▪ paradigmatikus jelentőségű megállapítása: „a haladó társadalmak mozgása
eddig a státustól a szerződés felé tartó mozgás volt” (progress from status to
contract)
▪ a progresszív civilizáció a független, szabad, önmeghatározó személyiség,
mint a társadalmi élet elsődleges egységének megjelenésében nyilvánul meg
➢ progresszív társadalmak jogfejlődése → sajátos
organikus modell alapján → (4) fejlődési stációja:
a) „Themisz”
✓ „emberiség gyermekkorában” → isteni törvény
✓ a király (bíró) által hozott egyedi ítéleteket
istentől származtatták
✓ helyesre ill. helytelenre vonatkozó egyedi bírói
állítás

b) Szokás
✓ királyság meggyengülése után, arisztokrácia
hatalma
✓ íratlan „törvények” (szokások) monopolizálása
✓ a szokás képzete megelőzi az ítéletet
c) Törvénykönyvek
✓ pl. Manu törvényei
✓ az írásbeliség megjelenésével párhuzamosan
✓ mindenki számára hozzáférhető
✓ befejeződik a jog spontán fejlődése
✓ tudatos, szándékos, határozott cél
✓ különbség a stagnáló és progresszív társadalmak között
1) stagnáló → India, Kína → a jogi norma nem
különül el a vallási szabályoktól
2) progresszív → római jog ismerete → a jogot a
változó igényekhez igazítják
 d) Állandó törvények hozzáigazítása a változó társadalmi
igényekhez/szükségletekhez:
(1) a jogi fikció
▪ jogszolgáltatás lehetővé tétele
▪ esetről-esetre szolgál eszközül
(2) a jogi méltányosság
▪ római jogban igen hamar kialakult
▪ törvénnyel való nyílt összeütközés bevallása
▪ érvényességét a „benne rejlő magasabb szentség”
biztosítja
(3) a törvényhozás
▪ erejét a törvényhozó tekintélyének köszönheti
▪ érvényesség → „kívülről”
➢ a történeti jogelmélet megalapozása mellett munkásságára vezetik vissza
az összehasonló jogtörténet és jogi antropológia megteremtését
A történeti jogelmélet (historical jurisprudence) megalapozása az elmúlt
századfordulón
➢ német és angol történeti jogi iskola hatása az új világban is követőkre talált:
JAMES CARTER (1827-1905) new york-i ügyvéd nevéhez fűződik a historizáló
szemléletmód meghonosítása az USA-ban
▪ fő műve: Law: Its Origin Growth and Function (1907)
▪ Savigny tanainak amerikai „apostola” → szokásokban látta a
jog eredetét
▪ jogi precedens = „hitelesített szokás” (authenticated custom)
▪ a bíróságok nem alkotják, hanem tények egy csoportjában a
társadalmilag elismert szokásokban feltárják és megtalálják a
jogot
▪ európai jogi kódexek → a nép tudatában már előzőleg létező
jog újbóli kihirdetése
▪ hatása az amerikai jogtudományban másodlagos maradt
➢ Maine által megteremtett angol történeti jogi iskola követőkre talált:
JAMES BRYCE (1838-1922)
Németországban folytatott tanulmányokat, később lord címet megkapó oxfordi professzor, Maine
tanszéki utóda
▪ jogtörténeti és jogbölcseleti vizsgálódások szimbiózisa
▪ fő műve: Studies in History and Jurisprudence (1901) c.
tanulmánykötet
• a római és az angol történelem és jog összehasonlító vizsgálata
• a jogtudomány módszereiről (The Methods of Legal Science)
írt esszéjében négy módszert különböztet meg:
1) metafizikai (→ túlzottan „elvont”)
2) analitikus (→ szűklátókörű + erőszakolt definíció-alkotás)
3) történeti (→ csupán az angol és a római jog összevetése
jellemzi)
4) összehasonlító (→ a „leggyümölcsözőbb” szemléletmód)
• B. szerint a történeti módszer alkalmazásával
lehetnek a jogi fogalmaink átfogók és maradandók +
lehetővé teszi az elméletalkotást
• a történeti módszer alkalmas a jog keletkezésének és
fejlődésének a bemutatására
• nemzeti jelleg hangsúlyozása → a nemzeti fejlődés
körülményei „teremtő erőként” (creative force)
határozzák meg a jog jellegzetességeit
• a történeti módszer arra tanít bennünket, hogy
minden jogi fogalom és norma változásnak van
kitéve
• történeti módszer árnyoldala → jogtörténeti emlékek
iránti túlzó lelkesedés, nemzeti jogrendszerekhez
való túlzó kötődés
➢ Historical jurisprudence, mint jogelméleti irányzat
megteremtése a 20. sz. első harmadában

✓ Maine követői alapozzák meg

✓ önálló jogelméleti irányzattá válik → speciális törekvés
→ jogtörténeti, tételesjogi és jogelméleti kérdések
összekapcsolódása
✓ fő képviselői: Frederick Pollock, Frederic Maitland,
Paul Vinogradoff, William Holdsworth
 FREDERICK POLLOCK (1845-1937)
▪ tételes jogtudomány irányából közelített jogelméleti
kérdésekhez
▪ írt az angol jog géniuszáról, a jogelmélet és erkölcs
kapcsolatáról, jogi ontológiai kérdésekről stb.
▪ nevéhez kapcsolódik az angol jogtörténeti gondolkodás
megújítása → Maitlanddal közös írt angol jogtörténete (The
History of English Law [1895])
▪ folytatója a Maine által kidolgozott történeti és összehasonlító
módszer alkalmazásának
▪ munkássága révén vált nyilvánvalóvá, hogy a Maine által egymástól elválasztott
történeti és összehasonlító jogtudományi módszert valójában együttesen, egymást
kiegészítve érdemes alkalmazni
▪ hirdette, hogy a jogtudománynak egyszerre kell történetinek és összehasonlítónak
lennie
▪ Maine, majd Pollock oxfordi egyetemi katedrája a „Historical and Comparative
Jurisprudence” nevet viselte.
FREDERIC MAITLAND (1850-1906)

▪ jogtörténészként van számon tartva

▪ jogtörténetből eszmetörténetet csinált → elméleti szintre
emelte az addig jobbára tényközlő jellegű jogtörténetet
▪ modern jogrendszer fejlődési tendenciáit mutatja be
▪ elemzéseit a társadalmi, politikai és gazdasági szempontok
komplexitása jellemzi
▪ az ún. történet-kritikai és összehasonlító módszert
egyaránt alkalmazta az angol jog és forrásainak
vizsgálatában
PAUL VINOGRADOFF (1854-1925) oxfordi professzor
▪ önálló jogelmélet megalkotására törekedett →
az irányzat „névadója”
▪ a jog alapját a megegyezésben és az
elismerésben keresi → a jog azért korlátozza
szabadságunkat, hogy megóvjon a
konfliktushelyzetektől, illetve biztosítsa az
emberek együttműködését
▪ fő műve a historical jurisprudence első
„összefoglaló” jellegű alapműve: Outlines of
Historical Jurisprudence c. monográfia-
sorozat
➢ négy kötetre tervezett műből kettő készült
el: 1) Introduction. Tribal Lav (1920)
2) The Jurisprudence of the Greek City
(1922)
➢ történeti jogelmélet alapjait kívánta lefektetni
➢ a történeti módszer a jog elméleti tanulmányozásának
elengedhetetlen eleme, melyet az összehasonlító módszerrel
ötvözött
➢ a történetiség teremti meg a tudományosság légkörét
➢ a történeti szemléletmód a jog elméleti vizsgálata során nem
kronologikus természetű, hanem „ideológiai” jellegű → a
történeti módszerrel lehet megállapítani az emberi fejlődés
jellemző vonásait, stációit (Max Weber ideáltípus-tanára is
támaszkodik)
➢ ezzel a módszerrel alkotja meg a jogfejlődés (és jogtudomány)
típusait, amely alapján lehet a jogelméletet művelni
➢ V. fölállított hat fejlődési típus:
• 1) a jog eredete a totemisztikus társadalmakban (Origins
in Totemistic Society)
• 2) törzsi jog (Tribal Law)
• 3) város-állam joga (Civil Law)
• 4) középkori jog, mint a kánonjog és a feudális jog
kombinációja (Mediaeval Law in its combination as Canon
and Feudal Law)
• 5) individualisztikus jogtudomány (Individualistic
Jurisprudence)
• 6) szocialisztikus jogtudomány kezdetei (Beginings of
Socialistic Jurisprudence)
➢ hegeliánus szemlélet
➢ a jog és intézményei, a jogi doktrínák
kialakulásának és fejlődésének bemutatása
➢ a jogfejlődés típusainak „ideologikus” felfogását
kiegészíti földrajzi, etnológiai, politikai és kulturális
szempontok figyelembevételével
➢ a jog „kultúrtörténeti” megközelítése
A modern historical jurisprudence megalapozása
✓ a modern jogfilozófia bizalmatlan a jogtörténettel
szemben → viszont is elmondható
✓ a modern jogfilozófiai törekvések kevéssé
reflektálnak a jogfejlődés kontextusára
✓ kivételek: Peter Stein, Alan Watson, Harold Berman
✓ New Historical Jurisprudence → Legal History as
Critical Analysis of Law
ALAN WATSON (1933-2018) skót jogtudós, edinburgh-i egyetem professzora
➢ magánjog-történeti kutatásai révén tett szert nemzetközi
hírnévre
➢ számos monográfiában foglalkozott a római jog
történetével és fejlődésével, a római jog és skót jog közötti
kapcsolat történetével, illetve a jogfejlődés
mozgatórugóinak összehasonlító elemzésével
➢ 1970-es évek elejétől kezdve számos esettanulmányban
vizsgálta a „jogátültetés” (legal transplanting), illetve a
jogátvétel / jogkölcsönzés (borrowing) kérdéseit → a
kontinentális jogi szóhasználatban inkább recepciónak
nevezett folyamattal
➢ főbb művei: Legal Transplants (1974), Society and Legal Change (1977), The
Nature of Law (1977), The Making of the Civil Law (1981), Sources of Law, Legal
Change, and Ambiguity (1984), The Evolution of Law (1985), Faliures of the Legal
Imagination (1988), Roman Law and Comparative Law (1991), The Evolution of
Western Private Law (2001)
➢ számos (jog)történeti példa keretében jogelméleti
alapossággal elemzi a vizsgált kérdéseket
➢ a jogátültetés (jogkölcsönzés) a jog változásának
– és ritkábban fejlődésének – elsődleges forrása
➢ a jogátvétel nem csupán kényszerhelyzetekben
valósul meg, hanem a jogfejlesztésnek általános
és egyetemes módja → korábban már „kitalált” és
alkalmazott civilizációs vívmányok hasznosítása,
a bevált jogintézmények és szabályok átvétele
(kölcsönzése) és átértelmezése a jogfejlődés
valódi hajtóereje
➢ a jogátültetés során a jog nagymértékben a múltból
táplálkozva, társadalmilag kis ellenállásba
ütközve, a véletlenszerű tényezők hatásának is
kitéve változik
➢ az egyes jogi kultúrák kialakulását számos
esetlegesség, véletlenszerűség, rögtönzés, sőt akár
tévedés is jellemzi
➢ példa az esetlegességre → míg a jusztiniánuszi
Institúciók fogalmi rendszere, szerkezeti felépítése
a kontinentális jogfejlődés számára paradigmatikus
jelentőséggel bír, addig saját korában nem tűnt
alternatívátlan megoldásnak
➢ az ún. donor szerepét betöltő fejlettebb jogrendszer
megismerése már önmagában pozitív hatást
gyakorolhat a jogfejlődésre
➢ a jogfejlődés és az általános kulturális környezet között
nincs feltétlenül összefüggés → eltérő kultúrák
jogrendszerei között is elképzelhető sikeres jogátvétel
➢ nem ritka a félreértelmezésből adódó, illetve sikertelen
recepció
➢ sok szempontból szkeptikus a jogfejlődéssel szemben
→ az emberi magatartás egyik sajátossága, hogy
csupán szükségből cselekszünk és akkor is csak a
legszükségesebb mértékre korlátozzuk
tevékenységünket
➢ emberre jellemző sajátos konzervativizmus
következménye → nehezen szakítunk a bevált
formákkal, eszközökkel → csak akkor újítunk, ha nem
találunk a meglévő eszközökből megfelelőt
➢ Maine-hez hasonlóan az összehasonlító módszert
alkalmazva jut el a jogfejlődés kérdéseiben
megfogalmazott tételeihez
• történeti-összehasonlító módszer alkalmazása
• általános elmélet megalkotás
• a jog természetének, változásának, társadalmi
komponenseinek magyarázata
HAROLD BERMAN (1918-2007) Harvard Law School professzora

➢ a „nyugati jogi tradíció” történeti kialakulásával

foglalkozik
➢ Pollock-Maitland-Vinogradoff-féle eszmetörténeti
indíttatású szemléletmód követője + összehasonlító
módszer alkalmazása
➢ fő műve: Law and Revolution: The Formation of
Western Legal Tradition (1983)

➢ konvencionális magyarázatok szerint a „modern jog” kifejlődését a

feudalizmus végére (abszolutizmus), a forradalmak időszakára datálják
↔ B. az „első modern nyugati jogrendszer” (kánonjog) kialakulását a
keresztény egyház, mint „önálló jogi entitás” és a világi (földesúri és
királyi) hatalom harcára vezeti vissza
▪ B. szerint a nyugati jogi tradíció főbb jellemzői:
✓ római jogtól örökölt vonások:
1) jogi és nem jogi intézmények közötti éles választóvonal
2) a jogi intézmények működtetésével megbízott
professzionális csoport (jogászság) létrejötte
3) a jogászképzés és jogtudomány speciális viszonya a
jogintézményekkel
✓ a „modern jog” további sajátosságai:
1) a jog koherens (integrált) egész
2) a jog „beépített mechanizmusa” révén való
fejlődésképesség
3) a jog szupremációja a politikai hatalommal szemben
4) az egységes nyugati tradíción belüli különböző
jogrendszerek kialakulása
5) a jogi valóság és idealitás közötti állandó feszültség
Összefoglalás

➢ a jogelméleti törekvések konvergáló jellege → historical jurisprudence

új reneszánsza
➢ történeti megközelítés nyújtotta lehetőségek kihasználása → új
interpretációs stratégiák
➢ a történeti-összehasonlító módszer révén szembe nézhetünk a jog
komplexitásával
➢ a történeti jogelmélet módszerei kiszélesítik a jogi ismeretelmélet
alapjait
➢ alapvető vizsgálódási irányok:
▪ létező jogrendszerek kialakulásának és fejlődésének modellálása
▪ jogi érvelés természetének föltárása (pl. a megkülönböztetés módszerének, mint
a jogi gondolkodás központi kérdésének gyökereit a középkori itáliai jogászok skolasztikus
módszerében kell keresni)
▪ a jogi gondolkodás történetének kutatása
➢ nem törekszik a jogfilozófia alapjainak megteremtésére → a jogfilozófia
„metafizikus konstrukcióit” a történeti momentumok
figyelembevételével közelíti a szabályokba foglalt jogi „valóság” felé
➢ nem csak „jó válaszok”, adekvát megoldások vannak a jogon belül,
hanem bizony zsákutcák is
➢ nézőpontja mindig problémás lesz, hiszen a klasszikus forrásoknak
tekinthető intézményeken és eszméken keresztül igyekszik
megmagyarázni a társadalom és jog eredetét és értelmét
➢ az önálló jogbölcseleti irányzat rangjáért ma is küzdő historical
jurisprudence az egyetemes jogtörténet, az összehasonlító jog, a
jogelmélet határán interdiszciplináris módon megteremtette a jog
sajátos „kultúrtörténeti szemléletmódját”, amely szerint a jog mibenlétét
csak az emberi kultúra szerves részeként felfogott jog képében
ragadhatjuk meg