1.

A közgazdasági gondolkodásmód

A jó szerelõ azért találja meg a hibát az autónkban, mert tudja, hogyan mûködik egy
hibátlan autó. Sokan azért érzik a közgazdasági problémákat rejtélyesnek, mert nincs
világos elképzelésük arról, milyen egy jól mûködõ gazdasági rendszer. Ezek az embe-
rek arra a szerelõre hasonlítanak, aki kizárólag a meghibásodott autókról tanult.
Ha valamit régóta természetesnek veszünk, még az is nehézséget okozhat, hogy
észrevegyük, mi is az, amihez hozzászoktunk. Emiatt ritkán érzékeljük a társadalom-
ban uralkodó rendet, és nem ismerjük fel a társadalmi koordinációnak azokat a folya-
matait, amelyek mindennapjainkat alakítják. Ezért közgazdaságtani tanulmányain-
kat érdemes úgy kezdenünk, hogy felfigyelünk azokra a társadalmi együttmûködési
folyamatokra, amelyeknek naponta részesei vagyunk. A csúcsforgalomban való köz-
lekedés kitûnõ például szolgál.

A rend felismerése

Meghökkentõ az ötlet. „A csúcsforgalom mint a társadalmi együttmûködés példája! Nem

alkalmasabb-e a dzsungel törvényének vagy a társadalmi együttmûködés összeomlásá-
nak bemutatására?” Egyáltalán nem. Ha a „csúcsforgalom” kifejezésrõl rögtön a „köz-
lekedési dugó” jut eszünkbe, akkor máris igazoltuk a tételt: csak a hibákat látjuk meg,
míg a sikert annyira természetesnek vesszük, hogy nem is vesszük észre. A csúcsforga-
lom leglényegesebb jellemzõje nem a dugó, hanem a mozgás, amibe az emberek nap
mint nap belemerészkednek, s csaknem mindig elérik a céljukat. Természetesen a csúcs-
forgalom sem mûködik tökéletesen. (Mondjunk valamit, ami igen!) Figyelemre méltó
tény azonban – s meg kell tanulnunk csodálni –, hogy egyáltalán mûködik.
Emberek ezrei hagyják el otthonukat reggel nyolc
körül, beszállnak autójukba, és irány a munka. Min-
denki maga választja meg útvonalát, anélkül hogy
egyeztetnének egymással. Más a képzettségük, a koc-
kázatvállaló hajlamuk, és eltérõ mértékben udvariasak.
Amint a különbözõ méretû és formájú személyautók
ráhajtanak a fõútra – amelyek a városi forgalom vénáit
és artériáit alkotják –, kamionok, buszok, motorkerék-
párok és taxik még változatosabb forgatagába kerül-
nek. A jármûvezetõk eközben teljes odaadással követik
saját céljaikat, nem feltétlenül önzésbõl, hanem egy-
szerûen csak azért, mert egyikük sem tud semmit a
többiek céljairól. Amit viszont bármelyikük tudhat a töb-
biekrõl, csupán néhány megfigyelésre korlátozódik a kö-

19
20 1. FEJEZET

rülöttük levõ jármûvek helyzetérõl, irányáról és sebességérõl. Mindezt kiegészítik azzal

a fontos feltételezéssel, hogy a többi vezetõ legalább annyira igyekszik elkerülni a
baleseteket, mint õk maguk. Természetesen vannak általános szabályok, amelyek
betartása mindenkitõl megkövetelhetõ. Ilyen például az, hogy meg kell állni a piros
lámpánál, vagy a sebességhatár közelében kell maradni. De mindössze ennyi. Az egész
bemutatott helyzet a káosz receptje is lehetne, s a végeredmény nem lenne más, mint
egy halom acélroncs.
Ehelyett a gépkocsik egyenletes hömpölygésének vagyunk a szemtanúi, ami valójá-
ban oly zavartalan, hogy kellõ távolságból készült légi felvételen csaknem esztétikai
élvezetet is nyújthat. Ott lent, alattunk, az egymástól függetlenül irányított jármûvek
éppen beékelik magukat két másik jármû közötti pillanatnyi résbe. S bár egymás köze-
lében haladnak, mégis ritkán érintkeznek. Másodpercek alatt átvágnak egyik sávból a
másikba, s közben biztos folyosó választja el õket a csörömpölõ összeütközéstõl. Gyor-
sítanak, amikor szabad út nyílik elõttük, és lassítanak, amikor szûkké válik a hely.
Anarchia és káosz helyett a csúcsforgalomban való közlekedés – vagy általában a városi
forgalom – valóban bámulatba ejtõ megnyilvánulása a társadalmi együttmûködésnek.

A társadalmi együttmûködés fontossága

Mindenki jól ismeri a közlekedést, de szinte senki sem gondol rá úgy, mint együtt-
mûködési erõfeszítésekre. Pedig sokkal inkább függünk a koordinációs folyamatok-
tól, mint ahogy azt általában a „gazdasági” javakkal kapcsolatban gondoljuk. Ha nem
léteznének a társadalmi együttmûködésre ösztönzõ intézmények, nem élvezhetnénk
a civilizáció elõnyeit. „Ilyen feltételek közt”, amint azt Thomas Hobbes (1588–1679)
megfigyelte a Leviatán sokat idézett részletében:

„… nincs helye a szorgalomnak, mert gyümölcse bizonytalan, ezért aztán nincs se

földmûvelés, se hajózás, se tengeren túlról behozott áru, se kényelmes épület, nin-
csenek nagy erõt igénylõ tárgyak ide-oda szállításához szükséges eszközök, semmifé-
le ismeretszerzés a Föld ábrázatára vonatkozóan, se idõszámítás, se mûvészetek, se
irodalom, se társadalmi érintkezés, s ami a legrosszabb: örökös félelem uralkodik, az
erõszakos halál veszélye fenyeget, s az emberi élet magányos, szegényes, csúnya, ál-
latias és rövid.”*

Mivel Hobbes úgy gondolta, az emberek olyannyira önfenntartásra és szükségleteik

egyéni kielégítésére vannak utalva, hogy csak kényszer (vagy fenyegetés) képes elté-
ríteni õket az egymással szembeni erõszaktól, ezért írásaiban a társadalmi együttmû-
ködésnek csak a legalapvetõbb formáit hangsúlyozta: az erõszak és a rablás meg-
szüntetését. Úgy tûnik, azt feltételezte, hogy amennyiben semmi sem késztetné az
embereket mások személyének vagy vagyonának megtámadására, akkor önmagától
alakulna ki az a pozitív együttmûködés, ami ténylegesen létrehozza az ipart, a mezõ-
gazdaságot, a tudást és a mûvészetet. De valóban errõl van szó? S ha igen, akkor miért?

* Thomas Hobbes: Leviatán, vagy az egyházi és világi állam formája és hatalma. Fordította: Vámosi Pál.
Kossuth Kiadó, Budapest, 1999, I. kötet, 168. o.
 A KÖZGAZDASÁGI GONDOLKODÁSMÓD 21

Mirõl is van szó?

Hogyan ösztönzik az emberek egymást pontosan azokra a bonyolult és egymással

összefüggõ tevékenységekre, amelyek az általunk élvezett javak és szolgáltatások
megsokszorozódásához vezetnek? Még a szentek társadalmában is szükség van olyan
eljárásokra, amelyek a megfelelõ pozitív együttmûködésre késztetik õket, annak elle-
nére, hogy az õ életük „nem magányos, nem szegényes, nem csúnya, nem állatias és
nem rövid”. A szenteknek is pontosan rá kell jönniük arra, hogy mit mikor és hol kell
cselekedniük, ahhoz, hogy hatékonyan segítsenek másokon.
Hobbes társadalmi vizsgálódásai óta 350 év telt el. Feltehetõen nem látta, hogy ez
a kérdés mennyire fontos egy „nemzetközösség” életének megértésében, hiszen az
általa ismert társadalom sokkal egyszerûbb volt, sokkal inkább szokások és hagyo-
mányok szabályozták, és sokkal kevésbé voltak gyors és bomlasztó társadalmi válto-
zások, mint azokban a társadalmakban, amelyekben a mi nemzedékünk nõtt fel.
Valójában csak a 18. század végén csodálkozott el a legtöbb filozófus azon, hogy miért
is „mûködik” a társadalom, amelyben az egyének a saját érdekeiket követik, és a
rendkívül kevés információ ellenére képesek arra, hogy ne káoszt, hanem meglepõen
rendezett termelõtársadalmat teremtsenek.
A 18. századi gondolkodók egyik legtöbb figyelmet érdemlõ és legbefolyásosabb
képviselõje Adam Smith (1723–1790) volt. Olyan korban élt, amelyben a tanult em-
berek többsége azt hitte, hogy csak a politikai döntéshozók gondos tervezése képes
egy társadalmat megóvni az elkorcsosodástól és a szegénységtõl. Smith nem értett
ezzel egyet. Annak érdekében azonban, hogy korának elfogadott nézeteit megcáfol-
hassa, le kellett írnia a társadalmában mûködõ koordináció folyamatát. Azt a folya-
matot, amely véleménye szerint nemcsak hogy mûködött a kormány folytonos ellen-
õrzése nélkül is, hanem olyan erõteljes volt, hogy gyakran semlegesítette a kormány-
zat ellentétes politikáját. Adam Smith 1776-ban tette közzé elemzését A nemzetek gaz-
dagsága; e gazdagság természetének és okainak vizsgálata (An Inquiry into the Nature and Causes
of the Wealth of Nations)* címmel, s ezzel kiérdemelte a közgazdaságtan megalapítója ran-
got. Nem õ fedezte fel a „közgazdasági gondolkodásmódot”, de sokkal intenzívebben
fejlesztette, mint elõdei közül bárki, s õ alkalmazta ezt a megközelítést elõször a tár-
sadalmi együttmûködés és a társadalmi változások átfogó elemzésére.

A gondolkodás eszköze – közgazdasági jártasság

Mit is értünk pontosan közgazdasági gondolkodásmódon? Kezdjük azzal, amit a kifejezés

közvetlenül sugall: a közgazdasági gondolkodás inkább megközelítés, mintsem kö-
vetkeztetések rendszere. John Maynard Keynes találóan fejezte ezt ki:

„A közgazdaságtan elmélete nem szolgáltat azonnal alkalmazható, véglegesen lezárt

következtetésrendszert a politika számára. Inkább egy módszer, mintsem tételek rend-

* Fordította: Bilek Rudolf. Kögazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992. A késõbbiekben egy koráb-
bi, teljesebb magyar fordítást is felhasználunk: Smith Ádám: Vizsgálódás a nemzetek jólétének a természe-
térõl és okairól. Fordította: Éber Jenõ. Magyar Közgazdasági Társaság, Budapest, 1940. (A szerkesztõ.)
22 1. FEJEZET

szere; a gondolkodás eszköze, a gondolkodás egy módja, amely pontos következteté-

sek levonását segíti elõ alkalmazója számára.”*

De mi is ez a „gondolkodási mód”? Nehéz lenne ezt egyszerre tömören és világosan

megfogalmazni. Akkor értjük meg igazán, ha saját magunk is gyakoroljuk. Talán a
legjobb mégis egy alapvetõ fontosságú feltétel és az abból következõ elméleti rend-
szer összegzése lenne: minden társadalmi jelenség egyének cselekedeteibõl és köztük kialaku-
ló kölcsönhatásokból származik, s az egyének a várható pótlólagos hasznokat és költségeket figye-
lembe véve választanak.
Talán ez egy túlságosan általános kijelentés. Vajon minden társadalmi jelenségre
igaz? Semmi kétség! Tény, amit már az elején be kell ismernünk, hogy a közgazdászok
úgy gondolják, elméletük sokkal többet megmagyaráz a gazdaságról, mint amennyit
az emberek általában tudnak róla. A közgazdaságtan nem csupán pénzrõl, nyereség-
rõl és üzletrõl szól, s nem csak az emberek versenyzõi magatartását elemzi. A közgaz-
daságtan az emberek választásait és a választások nem szándékolt – vagy elõre nem
látható – következményeit vizsgálja. A csúcsforgalmat és a nemzetközi kereskedel-
met is elemezhetjük a közgazdasági gondolkodásmód alkalmazásával – akárcsak a
nonprofit társaságokat, a jótékonysági szervezeteket és a kormányhivatalokat. Ha
megtaláltuk az International Business Machines (IBM) és az amerikai mezõgazdasá-
gi hivatal viselkedésének az okait, miért ne tudnánk megmagyarázni az amerikai
adóhivatal és a mezõgazdasági minisztérium viselkedését is? Vajon más társaságok-
hoz hasonlóan, a kormányzati hivatalok nem ugyanúgy egyénekbõl állnak, akik saját
várható hasznuk és költségeik alapján hozzák meg döntéseiket?
De félreértés ne essék! A közgazdaságtan nem azt feltételezi, hogy az emberek
önzõk, anyagiasak, szûklátókörûek vagy felelõtlenek, s hogy kizárólag a pénz érdekli
õket. Egyikre sem utal az a kijelentés, hogy az egyének a várható hasznuk és költsé-
geik alapján döntenek. Valójában minden attól függ, hogy mit tekintünk haszonnak
és költségnek, és ezeknek mekkora viszonylagos értéket tulajdonítunk. A közgazda-
ságtan nem tagadja a bõkezûség, a közösségi szellem és hasonló erények létezését és
fontosságát. Bolondok lennének a közgazdászok, ha mindezt megtagadnák.
A közgazdasági gondolkodásmódot három területen
alkalmazzák: egyrészt a cselekvések, másrészt a kölcsön-
Törekvés a gazdaságosságra hatások, harmadrészt a szándékolt és a nem szándékolt
következmények elemzésében. A cselekvésekben a gazda-
ságosságot és az átváltásokat vagy az áldozatvállalásokat
hangsúlyozzák. A gazdaságosság az erõforrások legelõnyösebb felhasználását jelenti.
A gazdaságosságot a szûkösség teszi szükségessé. Bár az erõforrások felett korlátla-
nul rendelkezõ embereknek nem kellene takarékoskodniuk, nekik is észben kell tar-
taniuk az idõ szûkösségét, hiszen a halandóság korlátot szab életüknek. Még azok-
nak is takarékoskodniuk kell, akiknek több pénzük van, mint amennyit el tudnak
költeni. Hiszen ha egy hétig Utah lejtõin síelünk, nem lehetünk Acapulco tengerpart-
ján is – választanunk kell, függetlenül attól, hogy mekkora a jövedelmünk. Még Bill
Gatesnek is el kell döntenie, hogyan használja fel idejét és vagyonát. Keressen még

* Az eredeti idézet H. D. Henderson: Supply and Demand címû könyvének (Nisbet, London, 1922) Keynes
által írt bevezetõjében szerepel (a fordító).
 A KÖZGAZDASÁGI GONDOLKODÁSMÓD 23

több beruházási lehetõséget a következõ hónapban, vagy jól megérdemelt vakációját

töltse el egy lakatlan szigeten? Még õ sem tehet meg egyszerre mindent, neki is vá-
lasztania kell. Hiszen akkor is feláldozandó lehetõségekkel – így választásokkal – ke-
rül szembe, amikor a következõ megkeresett egymilliárd dollárjának felhasználásáról
dönt. Vajon tegye a párnája alá, hozzon létre egy új Microsoft-leányvállalatot, vagy
fektesse be saját jótékonysági alapítványába? Bár az õ lehetõségei jelentõsen eltérnek
a mieinktõl, de akárcsak nekünk, Bill Gatesnek is szûkösséggel kell szembenéznie.
Amint a késõbbi fejezetekben látni fogjuk, a közgazdasági gondolkodásmód fényt
derít a gazdaságos cselekvésekre, azokra a választásokra, amelyek a szûkösség korlátai
között születnek meg.
A közgazdasági gondolkodásmód rámutat egy sor fejtörést okozó, ám fontos köl-
csönhatásra is. Míg a gazdasági cselekvések központi problémája a szûkösség, addig a
gazdasági kölcsönhatások esetében a legnagyobb nehézséget a sokféle és gyakran össze-
férhetetlen egyéni elképzelések okozzák. A szûkösséget a gazdaságos cselekvéssel kezel-
jük. Arra pedig, hogy olyan embermilliók együttmûködését követeljük meg, akiket
még csak nem is ismerünk, egy koordinációs folyamatban való részvétellel válaszo-
lunk. A városi közlekedés példája mindkét szempontot szemlélteti. Amikor az autó-
vezetõk megtervezik az útvonalukat, végiggondolják a sávváltásokat, vagy arról dön-
tenek, hogy gyorsítsanak vagy lassítsanak, ha a lámpa sárgára vált, a gazdaságosság
szellemében cselekszenek. Választanak – azt teszik, amit adott körülmények között
a legjobbnak gondolnak. Cselekedeteiket azonban egy olyan folyamat hangolja össze,
amely jóval több annál, mint minden egyes vezetõ magatartásának egyszerû összeg-
zõdése. Egyetlen vezetõ (és a központi közlekedés egyetlen tervezõje) sem ellenõrzi
ezt a folyamatot és annak összes kölcsönhatását, mégis a folyamat maga összehan-
golja az egyének döntéseit. Bár mindez sohasem tökéletes, a legtöbb ember sikere-
sen eléri a célját.
Ezzel eljutottunk a nem szándékolt következmények gondolatához. Mindegyik autó-
vezetõ szeretné elérni a célját, mindegyikük döntéseket hoz az út során, és mindegyi-
kük kölcsönhatásba kerül a többiekkel. A teljes autóözön azonban nem valakinek a
tervei szerint hömpölyög. Egyetlen autóvezetõ sem irányítja azt, egyetlen képzeletbe-
li központi tervezõ sem mondja meg a vezetõknek, pontosan mit tegyenek a rende-
zett autóforgalom érdekében. A közlekedési minta spontán módon alakul ki, annak
nem szándékolt következményeként, hogy az emberek „csupán” vezetnek. Egyetlen
kérdésben megfogalmazható, hogy mi motiválja a közgazdasági gondolkodásmó-
dot. „Hogyan lehetséges egy olyan rendezett eseménysorozat, amely nem elõre ter-
vezett, hanem a saját érdekeiket követõ emberek cselekedeteinek mellékterméke-
ként alakul ki?”
A modern piacgazdaságban az emberek gazdaságosságra törekvõ cselekedetei a
nagyfokú szakosodás keretei között valósulnak meg. A szakosodás, amit Adam Smith
munkamegosztásnak hív, szükséges feltétele a termelés növekedésének, amely az
utóbbi évszázadokban jelentõsen megnövelte a „nemzetek gazdagságát”. A szakoso-
dás azonban összehangolás hiányában nem gazdagsághoz, hanem káoszhoz vezet.
Hogyan lehetséges tehát, hogy több millió ember, aki egyéni érdekeinek megfelelõen
cselekszik, és a saját erõforrásai és képességei szerinti utat követi, majdnem teljesen
figyelmen kívül hagyja mások érdekeit, erõforrásait és képességeit, pedig sikere a
velük való együttmûködéstõl függ?
24 1. FEJEZET

A közgazdaságtan adja a legvilágosabb választ erre a kérdésre, s megmagyarázza,

Adam Smith kifejezésével élve, a kereskedõ társadalom misztikus mûködését. Smith
annak idején a következõket figyelte meg A nemzetek gazdagságában:

„Mihelyst a munkamegosztás teljesen kialakult, az em-

ber a maga szükségleteinek már csak nagyon kis ré-
Kereskedõ társadalom – ahogyan
Adam Smith definiálta szét tudja a saját munkájának a termékeibõl fedezni.
Túlnyomó részét úgy fedezi, hogy a saját munkája ter-
mékeibõl a saját fogyasztást meghaladó részt elcseré-
li, éspedig más emberek munkájának olyan termékei ellenében, amelyekre éppen
szüksége van. Csere nélkül tehát senki sem tudna élni, s így bizonyos mértékig
mindenki kereskedõvé lesz, s a társadalom maga is voltaképpen kereskedõ társada-
lommá fejlõdik.”*

Egy szakosodáson és cserén alapuló társadalomban a

Kölcsönhatások: csere cselekedetek sikeres összehangolása igen összetett fel-
adat. Gondoljunk csak bele, mennyire pontosan össze
kellett egyeztetni minden mozzanatot, hogy mai reg-
gelinket gondtalanul élvezhessük. A földmûves, a fuvarozó, az útépítõ munkás, a
bankár és a bolti pénztáros csak néhány szereplõ azok sokaságából, akik a reggeli
müzli és a pirítós gyártásán, szállításán és eladásán fáradoztak. (Menjünk még to-
vább: gondoljunk az összes bányászra, aki a felszínre hozza a vasércet, amibõl azt az
acélt készítik, amelyet ahhoz a kamionhoz használnak, amely elviszi a téglát annak a
gyárnak a megépítéséhez, amelyik majd azt a traktort gyártja, amit a földmûves használ
a búza aratásához. Egy egész könyvet írhatnánk arról a számtalan emberrõl és válla-
latról, aki részt vesz a földmûves traktorjának az elõállításában. És még így sem biz-
tos, hogy mindenki belefér a felsorolásba.) Hogyan sikerült ezeket az embereket rá-
venni arra, hogy tökéletesen végezzék el munkájukat: pontosan a megfelelõ helyen
és idõben? A közgazdaságtan lényegében ennek a kérdésnek a megválaszolásával
alakult ki, és fejlõdött tovább. Az elmúlt évek kiterjedt kalandozásai ellenére a köz-
gazdaságtan javarészt még mindig teljesíti feladatát, és megmagyarázza annak a ke-
reskedõ társadalomnak a mûködését, amely valószínûleg a legtöbb ember fejében
megfordul, amikor „a gazdaságról” beszél.

Együttmûködés kölcsönös alkalmazkodás révén

A közgazdaságtan azt állítja, hogy az embereknek a gazdaságosságra törõ és saját

érdekeiket érvényesítõ cselekedetei választási lehetõségeket teremtenek mások szá-
mára, s a társadalmi koordináció a kölcsönhatásokból fakadó nettó elõnyök változá-
sához való állandó kölcsönös alkalmazkodás. Ez persze nagyon elvontan hangzik.
Tegyük világossá a már ismert közlekedési példa segítségével!

* Adam Smith: A nemzetek gazdagsága. Fordította: Bilek Rudolf. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bu-
dapest, 1992. 32. o.
 A KÖZGAZDASÁGI GONDOLKODÁSMÓD 25

Képzeljünk el egy autópályát irányonként négy-négy sávval, valamint jobb olda-

lon le- és felhajtókkal! Miért nem marad minden jármûvezetõ a jobb szélsõ sávban?
Miért hozzák néhányan nehéz helyzetbe magukat azzal, hogy állandóan a legbelsõ
sávban hajtanak, noha tudják, hogy a sztráda elhagyásához vissza kell térniük a szél-
sõ sávba? Mindenki, aki vezetett már autópályán, tudja a választ: a szélsõ sávban a
lassú ki- és behajtó jármûvek miatt akadozik a forgalom, ezért mindenki, amilyen
gyorsan csak tud, menekül ebbõl a sávból.
Vajon melyik sávot választják a többi közül? Jóllehet egyetlen vezetõ magatartását
sem tudjuk megjósolni – inkább megpróbáljuk megérteni az általuk követett mintát –,
azzal azért tisztában vagyunk, hogy a jármûvek viszonylag egyenletesen oszlanak el a
másik három sávban. De miért és hogyan alakul ki ez az egyenletesség? A válasz a
kérdésre ugyanaz, mint amit éppen az elõbb említettünk: a nettó elõnyök változásához
való állandó kölcsönös alkalmazkodási folyamatnak köszönhetõen. A vezetõk éberen figye-
lik az egyes sávok nettó elõnyeit, ezért megpróbálnak kijutni abból a sávból, amelyik
túl lassan halad, és áthajtani abba, amelyik gyorsabban mozog. Ez mindaddig gyor-
sítja a lassabb sávot, és lassítja a gyorsabbat, amíg a sávok nagyjából azonos tempó-
ban nem haladnak, pontosabban: amíg az autósoknak már nem származik nettó elõ-
nyük a sávváltásból. Minden gyorsan és folyamatosan zajlik, ráadásul sokkal hatéko-
nyabban, mintha a bejáratnál valaki jegyet osztogatna az egyes sávokra.
A közgazdasági gondolkodásmód szerint a társadalom egésze így mûködik. Az
egyének a várható nettó elõnyeik alapján cselekszenek. Cselekedeteik pillanatonként
megváltoztatják a mások által észlelt lehetõségek viszonylagos hasznát és költségét.
Az emberek fokozzák azt a tevékenységüket, amely várható hasznának várható költ-
ségeihez viszonyított aránya növekszik. Ha az arány csökken, akkor visszafogják te-
vékenységüket. Az a tény, hogy csaknem mindenki elõnyben részesíti a több pénzt a
kevesebbel szemben, óriási segítség ebben a folyamatban, egy különösen fontos ke-
nõanyag a társadalom összehangolásában. Bizonyos lehetõségekkel kapcsolatos pénz-
ben mért költségek és hasznok apró változása rengeteg embert késztethet arra, hogy
mások egyidejû cselekedeteivel összhangban módosítsa viselkedését. Elsõdlegesen
ez az a rendszer, amely a társadalom tagjai között úgy alakítja ki az együttmûködést,
hogy a rendelkezésre álló erõforrások felhasználásával az emberek elérjék céljaikat.
A piacgazdaság errõl szól.

Játékszabályok

A gazdasági rendszereket – az utakat és eszközöket, amelyeken keresztül a polgárok

saját elképzeléseik megvalósítására és összehangolására törekszenek – „játékszabályok”
formálják. Könyvünkben gyakran fogunk találkozni a játékszabály kifejezéssel. A gaz-
dasági játszma szabályai közel visznek annak a magyarázatához, hogy az emberek
hatékonyan vagy pazarlóan használják-e a szûkös erõforrásokat.
A szabályok hatással vannak az ösztönzõkre. Vegyük például az amerikai base-
ballbajnokságot! Miért gyakorolják a Nemzeti Liga dobójátékosai a labda pontosabb
megütését, míg az Amerikai Liga dobói egyáltalán nem gyakorolják az ütéseket? Mert
a két liga dobójátékosaira eltérõ szabályok vonatkoznak. A Nemzeti Liga dobói a
26 1. FEJEZET

mérkõzés alatt felállnak az ütõpontra. Az Amerikai Ligában viszont a dobókat kijelölt

ütõjátékosokkal helyettesítik. Ez a szabály nem ösztönzi az Amerikai Liga dobójáté-
kosait arra, hogy jobb ütõjátékossá váljanak.*
A „játék” – legyen az üzleti, kormányzati, tudomá-
nyos, családi, iskolai, közlekedési, baseball vagy sakk –
Minden kölcsönhatás valamilyen nem játszható kielégítõen, ha a szereplõk nagyjából nem
„játékszabályt” feltételez. ismerik a szabályokat, és nagy általánosságban nem
egyeznek meg azok követésében. A szabályoknak az
ésszerûség határain belül állandóknak kell lenniük. Bár
az idõk során változhatnak és változnak is, bizonyos mértékig stabilnak kell lenniük
ahhoz, hogy ismertek és megbízhatók legyenek. (Képzeljük el, milyen következmé-
nyei lennének, ha a kijelölt ütõjátékosra vonatkozó szabályt eltörölnék az Amerikai
Liga egy meccse közepén vagy akár a szezonban bármikor!) Gyakran azonban idõbe
telik, amíg a résztvevõk megértik és megfelelõen alkalmazzák az új játékszabályokat.
Vegyük például a baseballbajnokságban a bírók által alkalmazott legújabb szabályt,
amellyel kibõvítették a jól dobott labdák körét! A játékosok elkezdik kiigazítani arra
vonatkozó várakozásaikat, hogy mi számít majd jól dobott labdának, és mi hibásnak,
s a szabályok változásának szellemében alakítják át ütési stratégiájukat. A dobóknak,
akárcsak a dobott labda elkapóinak is ehhez kell igazítaniuk stratégiájukat.
A legtöbb társadalmi kölcsönhatást a szereplõk által ismert és követett szabályok
irányítják és hangolják össze. Amikor a szabályok vitathatók, ellentmondásosak vagy
egyszerûen nem világosak, a játéknak elõbb vagy utóbb vége szakad. Ez nemcsak a
gyermekek társasjátékaira vagy a profi labdajátékokra igaz, hanem a termelésre és
a kereskedelemre is. Az 1990-es években, amikor Közép-Kelet-Európa országaiban a
központi tervezésbõl és bürokratikusan ellenõrzött termelési rendszerbõl a decentra-
lizált, piacgazdasági rendszerre kezdtek áttérni, nem kisebb akadállyal kellett meg-
küzdeniük, mint az új játszma világos és elfogadott szabályainak teljes hiányával.
Aki járt már olyan országban, ahol a kulturális környezet teljesen különbözött, és
egészen más nyelven beszéltek, annak van némi fogalma arról, mi történik, ha a
társadalmi játékszabályok hirtelen és drámaian megváltoznak. Az emberek nem
tudják, mit várnak tõlük, és õk mit várhatnak másoktól. Ilyen körülmények között
a társadalmi koordináció gyorsan meggyengül, hiszen a szabályok által megenge-
dett kölcsönösen elõnyös cserék során a tétovázó ember megpróbálja kitalálni, me-
lyek a szabályok, vagy legrosszabb esetben lerombolja az eddigieket, hogy saját érde-
keinek megfelelõ szabályokat teremtsen.
A tulajdonjogok alkotják a legtöbb társadalmi köl-
csönhatást irányító szabály nagy és fontos részét. An-
A tulajdonjogok játékszabályok. nak eldöntése, hogy pontosan mi kihez milyen körülmé-
nyek között tartozik, a társadalom tagjai számára meg-

* Az amerikai baseballbajnokságot két ágon játsszák: a Nemzeti Ligában (National League) és az Ameri-
kai Ligában (American League). Mindkét ligában a csapatok egy mérkõzés alatt felváltva védõk (dobók és
elkapók) és támadók (ütõk és futók). Amikor egy csapat támadó lesz, a dobók ütõjátékossá válnak. Ilyen-
kor a Nemzeti Ligában minden dobójátékos feláll az ütéshez, míg az Amerikai Liga szabályai szerint a
mérkõzés elején kijelölt ütõjátékosok – akik általában legjobb ütõk – lecserélhetik a dobókat (a fordító).
 A KÖZGAZDASÁGI GONDOLKODÁSMÓD 27

bízható információkat és ösztönzõket nyújt. Megfelelõen tiszta tulajdonjogok rend-

szere azonban nem hozható létre egyik pillanatról a másikra. Szinte biztos, hogy ez
csak egy hosszú fejlõdési folyamat eredménye lehet, ahol a megbízható minták kiala-
kításában a törvények, a szokások, az erkölcs, a technológia és a mindennapi gyakor-
lat is közremûködik. A szocializmusból való átmenet magával vonja a régi tulajdon-
jogok eltörlését, de nem feltétlenül teremt újakat. A következmény káosz is lehet
piaci koordináció helyett. A bürokratikus szabályozástól a piacgazdaságig vezetõ út
tele van buktatókkal a korábbi szovjet blokk nemzetei számára – kátyúkkal, vízmo-
sással, földcsuszamlással és felderítetlen területekkel övezve.
A közgazdasági gondolkodásmód szerint az egyértelmûen meghatározott és ér-
vényre juttatott tulajdonjogok megjelenése valóban segíti a már feltárt szûkös erõfor-
rások hatékony felhasználását. A világos tulajdonjogok emellett ösztönzik az új erõ-
források felfedezését, új költségcsökkentõ technológiák bevezetését, valamint új ké-
pességek és jártasságok kiaknázását. A következõ fejezetben azt is bemutatjuk, hogy
a tulajdonjogok önkéntes kereskedelme kiterjesztheti a lehetõségeket, és növelheti a
résztvevõk gazdagságát. Természetesen a gazdasági hanyatlás lehetõsége is fennáll.
Az erõforrások alapos megtépázása csökkentheti az ország termelési lehetõségeit (ve-
gyük csak példaként a boszniai és koszovói polgárháborút és az azokat követõ fizikai
és emberi veszteségeket, vagy a földrengések és az árvizek életekben és tulajdonban
okozott hatalmas kárait).

A közgazdaságtan egyoldalúsága – erény vagy hátrány?

A legjobb úton haladunk afelé, hogy úgy gondolkodjunk, mint egy közgazdász. De
figyelem, a társadalomról alkotott elméletünk sem nem teljes, sem nem elfogulatlan!
(Ugye, így van?). Nem nyújt elõítéletektõl mentes képet – olyat, amelyben minden
tényezõ megjelenik, és minden érték egyforma súllyal szerepel. Gondoljuk meg újra, a
közgazdaságtan azon alapfeltevését sugalltuk, hogy minden társadalmi jelenség az
egyének cselekedeteibõl és kölcsönhatásaiból fakad; olyan egyénekébõl, akik várható
hasznuk és költségeik szerint választanak!
Elfogult-e ez a nézõpont? Gondoljunk arra, hogy a
hangsúly a választáson van! A közgazdaságtan annyira Az emberek választanak.
elmélyedt a választások elemzésében, hogy néhány bí-
ráló már azzal vádolja a közgazdászokat, hogy szerin-
tük az emberek maguk választják a szegénységet és a munkanélküliséget. A szegény-
ség és a munkanélküliség elemzésekor eldönthetjük majd, hogy jogos-e ez a kritika,
vagy félreértésen alapul. Az viszont kétségtelen, hogy a közgazdaságtan a társadalom
összefüggéseinek magyarázatakor feltételezi, hogy a különbözõ események az embe-
rek választásának – általában nem szándékolt – következményei.
Az egyén szerepének hangsúlyozása szorosan össze-
függ azzal, hogy a közgazdaságtan a választásokra kon-
centrál. Mivel csak az egyének választanak, a közgaz- Csak az egyének
daságtan megpróbálja olyan részletességgel elemezni a választanak.
közösségek – mint például a vállalatok, a kormányza-
28 1. FEJEZET

tok vagy a nemzetek – döntéseit, hogy képes legyen meghatározni azokat a szemé-
lyeket, akik a tényleges döntéseket hozzák. Például biztosan a diák dönti el, hogy
melyik fõiskolára szeretne járni, és nem a fõiskolák „választják ki”, hogy kik jelent-
kezzenek hozzájuk. A fõiskolán dolgozó egyének, esetleg a felsõfokú intézmény nevében,
választhatnak. Ugyanígy nem a Microsoft, a Vöröskereszt, New York városa vagy
Afganisztán hoz döntéseket. A közösséghez tartozó egyének döntenek. Vajon elkép-
zelhetõ egy közösség, amely döntéseket hoz, ha nem emberekbõl áll?
Jó néhányan bírálják a közgazdasági gondolkodás-
módot állítólagos tévedései és félreérthetõ következte-
Az egyének a hasznok és a tései miatt is, mivel a gazdaságosságot, a végeredmé-
költségek összevetése után nyek kiszámítását és az eszközök következetes hasz-
választanak. nálatát hangsúlyozza. A közgazdászok feltételezik, hogy
az egyének céltudatosan cselekszenek, és döntéseik elõtt
összehasonlítják az elérhetõ lehetõségek várható költ-
ségeit és hasznát, és tanulnak hibáikból, így nem ismétlik meg azokat. De valóban
ilyen megfontoltak az emberek? Nem kellene-e beismernünk, hogy többnyire tudat-
alatti vágyak és pillanatnyi benyomások vezérlik tetteinket? És minden cselekede-
tünk valóban valamilyen jól meghatározott célt szolgál? Jóllehet a közgazdászok nem
állítják, hogy az emberek mindent tudnak, vagy hogy sohasem tévednek, a közgaz-
dasági gondolkodás valójában azt feltételezi, hogy az emberek a költségek és hasznok
egybevetése szerint cselekszenek. Nagyon is hangsúlyozza az emberi cselekedetek
eszközjellegét, miközben elhanyagolja azt a tényt, hogy számos fontos tevékenység –
például egy szellemes beszélgetés vagy egy barátságos teniszmeccs – nem kötõdik
meghatározott célhoz.
Gyakran éri kritika a közgazdasági gondolkodásmódot azért is, mert piacpárti elõ-
ítéleteket táplál. Ez a bírálat felhívja a figyelmet a közgazdaságtan egyik természetes
és lényeges jellemzõjére, jóllehet ez a tulajdonság tartalmában mást jelent, mint ami-
re a kifejezés alapján gondolnánk. A közgazdaságtan a piac tanulmányozásából, a
teljes cserefolyamat elemzésébõl fejlõdött ki. A közgazdászok az évek során rengete-
get tanultak arról, hogy milyen feltételek mellett mûködik jól vagy rosszul a csere.
A közgazdászok állítólagos piacpárti elfogultsága valószínûleg inkább azon társadal-
mi intézmények és játékszabályok elõtérbe helyezését jelenti, amelyek a cserét köl-
csönösen elõnyössé, a termelést pedig hatékonyabbá teszik. Vagyis a folyamatét, amely-
tõl minden szereplõ hasznot remél.

Elfogultság vagy következtetések?

Valóban elfogultsággal vagy elõítéletekkel van dolgunk? Miért nem nevezhetjük eze-
ket meggyõzõdésnek (vagy éppen következtetéseknek)? Miért nem mondhatjuk egy-
szerûen azt, hogy a közgazdászok a társadalmi jelenségek magyarázatakor – és azok
jobb megértéséhez – a szûkösséget, a választásokat, a feláldozott lehetõségeket és
azok következményeit vizsgálják? Elõítéletnek tekintjük-e a fizikusok azon kijelenté-
sét, amely szerint az energia nem hozható létre és nem is szûntethetõ meg? Vagy
elfogultnak a biológusokat, amikor azt feltételezik, hogy a DNS-molekula szabályoz-
za a szervezet fejlõdését?
 A KÖZGAZDASÁGI GONDOLKODÁSMÓD 29

A most felvetett kérdések fontosak és érdekesek.1 Nem foglalkozhatunk azonban

ezekkel tovább, különben túl hosszúra nyújtanánk a bevezetõ fejezetet. Régóta nyil-
vánvalónak tûnik e könyv szerzõi számára, hogy bármiféle ismeret felkutatása szük-
ségszerûen bizonyos elkötelezettségeket feltételez a kutató részérõl. Nem tudunk telje-
sen nyitottan rácsodálkozni a világra, hiszen egyikünk sem tegnap született. A telje-
sen nyitott gondolkodás minden esetben tökéletesen üres agyat jelentene, ami sem-
mit sem képes megtanulni. Minden vita, minden vizsgálat és minden egyes megfigyelés
valamilyen meggyõzõdésben gyökerezik és onnan nõ ki. Nekünk valahol és valami-
vel el kell kezdenünk. Még a közgazdászok is szûkös erõforrásokkal szembesülnek,
ami miatt választaniuk kell, és le kell mondaniuk valamirõl. Onnan kell tehát elin-
dulnunk, ahol éppen vagyunk, és abból kell kiindulni, amit igaznak, fontosnak, hasz-
nosnak vagy megvilágosító erejûnek hiszünk. Természetesen tévedhetünk is ezek-
nek a megítélésében. Sõt, valójában bizonyos értelemben mindig tévedünk, hiszen
minden „igaz” kijelentés szükségképpen rengeteg dolgot hagy figyelmen kívül –
amelyek pedig esetleg szintén igazak –, így hiányosnak mondható. Még a legrészlete-
sebb térkép is csak leegyszerûsítése a valóságnak.
Ezt a kockázatot azonban nem kerülhetjük el – ahogy
néhányan hiszik – az elmélet mellõzésével. A közgazda- A közgazdaságtan definíciója
ságtan választásoknak és azok nem szándékolt következmé-
nyeinek az elmélete. Azok, akik gunyorosan megmosolyog-
ják a „különleges elméleteket”, és jobban szeretnek a közvéleményre és a napi gya-
korlatra hagyatkozni, gyakran a túlságosan bizonytalan és megalapozatlan hipotézi-
seknek lesznek áldozatai. A közvélemény elhitetheti valakivel, hogy a marihuánás
cigaretták szívása könnyen a kemény drogok fogyasztásához vezet, mivel a kemény
drogok legtöbb fogyasztója marihuánával kezdte. Na de minden marihuánafogyasztó
korábban tejivó volt. A tejivás tehát marihuánafogyasztáshoz vezet? Kétségtelen, hogy
a tejben nagy mennyiségû L-Triptofán van – ugyanaz az álmosságot okozó aminosav,
amely megtalálható a pulykákban –, azonban önmagukban ezek a „tények” nem
indokolják, hogy az egyik megállapításból következzék a másik. Vagy nézzük a sokat
emlegetett „Superbowl-hatást”*! Pénzügyi újságírók az amerikai futballbajnokság
döntõjének hetében gyakran hoznak napvilágra érdekes tényeket. Abban az évben,
amikor egy NFC-csapat nyeri meg a futballkupát, az amerikai tõzsdeindex, a Dow
Jones egész évben jól szerepel. Ha egy AFC-csapat nyer, akkor abban az évben a
Dow Jones alacsony értékeket mutat. Ez kivétel nélkül így történt, amíg a kilencve-
nes években a Green Bay Packers (egy NFC-csapat) el nem rontotta a trendet. Ma azt
állítják, hogy a fenti összefüggés az esetek 80 százalékában igaz. De mi is az, ami igaz?
Az a tény, hogy a Dow Jones index emelkedik egy NFC-csapat gyõzelme után, és

1
Az az érdeklõdõ diák, aki szeretné tovább elemezni ezeket a kérdéseket, elolvashatja Thomas S. Kuhn:
A tudományos forradalmak szerkezete (Gondolat, Budapest, 1984) címû mûvét. Ez a nagyon olvasmá-
nyos tudománytörténeti és -filozófiai tanulmány óriási befolyást gyakorolt a társadalomtudósok gon-
dolkodására – így e könyv szerzõire is – a tények és feltevések szerepével kapcsolatos tudományos vizsgá-
lataikban.
* Az Egyesült Államokban megrendezett amerikai futballkupát nevezik Superbowl kupának. A baj-
nokság két ágon zajlik. Az egyik a National Football Conference (NFC – nemzeti futballbajnokság), a
másik az American Football Conference (AFC – amerikai futballbajnokság). A Superbowl kupa döntõjé-
ben a két ág gyõztese mérkõzik meg egymással (a fordító).
30 1. FEJEZET

csökken a vereségük után. Ez pedig a pénzpiac és a Dow Jones elemzõinek rövidlátá-

sát bizonyítja. Nem szükségszerûen következik ugyanis az amerikai futball eredmé-
nyébõl a Dow Jones index növekedése vagy csökkenése. Összefoglalva tehát, könnyû
áldozatul esni a nagyon általános, ám meglehetõsen téves következtetéseknek. A
tények közötti statisztikai összefüggés nem jelent feltétlenül valamilyen ok-okozati
kapcsolatot.

A legrosszabb elmélet az elméletnélküliség

A most következõ téma egyszerû, de fontos. A tények megfigyelhetõk, azonban az

okok megmagyarázásához elméletre van szükség. Elmélet szükséges a lényegtelen
tényezõk kigyomlálásához (bár a tények világosan mutatják, hogy a legtöbb marihu-
ánás cigarettát szívó ember kiskorában tejet ivott, a tejivás mégsem lényeges tényezõ
a marihuánafogyasztás magyarázatában. Hasonlóan, az amerikai futball vélhetõen
jelentéktelen tényezõ, amikor a Wall Street-i eseményeket magyarázzuk). A világról
alkotott elképzelésünk elméletekkel van átitatva, ezért tudjuk értelmezni a körülöt-
tünk lévõ zûrzavart – azt, amit látunk és hallunk. Valójában csak töredékét figyelhet-
jük meg annak, amit „ismerünk”: egy nyom itt, egy javaslat ott. A többit kiegészítjük
a fejünkben tárolt elméletekkel. Egy elraktározott elmélet pedig lehet szûk vagy tág,
bizonytalan vagy pontos, jól vagy rosszul kipróbált, idõnként széles körben elfoga-
dott, máskor egyedi, alaposan megindokolt vagy homályosan megismert.
Könyvünk azon a sejtésen alapul, hogy a hallgatók nagyrészt azért tartják zavaros-
nak és unalmasnak a közgazdasági elméleteket, mert mi, közgazdászok túl sokat
akarunk megtanítani nekik. Ezért könyvünk tudatos elhatározása, hogy kevesebbel
többet érjen el. Egybegyûjtjük azokat a fogalmakat, amelyek együttesen alkotják a
közgazdászok alapvetõ szellemi eszköztárát. Ezek az eszközök – valójában a bennük
való jártasság – mind összefüggésben lesznek a tárgyalt alapfeltevésekkel, és megle-
põen kevés új fogalommal kell majd megismerkedni. A fogalmak azonban különle-
gesen összetettek. Világossá tesznek számunkra olyan misztikus kifejezéseket is, mint
a külkereskedelmi cserearány, a veszteség elfogadásával nyereséget szerzõ vállalko-
zás, a pénz természete és a „teljesen azonos” javak különbözõ árakon való eladása.
Mindezek a közgazdászok „saját felségterületéhez” tartoznak. Emellett rávilágítanak
számos olyan problémára is, amelyek alapvetõen nem közgazdasági jellegûek. Ilyen
például a csúcsforgalom, a környezetszennyezés, az állam mûködése vagy az egyetemi
vezetõk magatartása – hogy csak néhányat említsünk a soron következõ fejezetekbõl.
A közgazdaságtan azonban önmagában nem képes semmilyen érdekes és lényeges
társadalmi kérdésre választ adni. A közgazdasági gondolkodásmódot ki kell egészíte-
nie más forrásból táplálkozó ismeretekkel is a történelemrõl, a kultúráról, a politiká-
ról, a pszichológiáról, valamint az emberek értékeit és viselkedését formáló társadal-
mi intézményekrõl. A közgazdasági elemzés módszereit megtanulni jóval könnyebb,
mint ezeket érzékenyen és hihetõen alkalmazni a végtelenül összetett társadalmi
problémákra. A legjobb közgazdászok és közgazdászhallgatók nem egyszerûen tech-
nikusok, hanem a közgazdasági gondolkodásmód kimûvelt alkalmazói.
Nem kell azonban aggódni amiatt, hogy a közgazdaságtan értelmes alkalmazása
mindig nehéz és bizonytalan. Könyvünk elsõdleges célja, hogy közgazdasági gondol-
 A KÖZGAZDASÁGI GONDOLKODÁSMÓD 31

kodásra késztesse az olvasót, abban a reményben, hogy

ha már elkezdte, sohasem fogja abbahagyni. A közgaz-
dasági gondolkodásmód valósággal szenvedély. Ha va-
laki egy gazdasági törvényszerûséget egyszer befogad,
és magáénak érez, akkor annak alkalmazhatóságát sok
mindenben meglátja majd. Kezdetben észreveszi, hogy
a gazdaságról és a társadalomról mondottakban több-
nyire keverednek a valós és a képtelen gondolatok. Egyre
inkább túl fog látni a minket szûken körülvevõ környe-
zeten, ami ritka, erõteljes és gyümölcsözõ intellektuá-
lis képességgé válik.
Kössük össze egymással az összes
pontot egyenes vonalakkal úgy,
hogy közben a ceruzát nem
emeljük fel a papírról, és nem
érintjük vele kétszer ugyanazt
a pontot! (Tipp: gondolkodjunk
a négyzeten kívül!)

RÖVID ÁTTEKINTÉS

A közgazdasági gondolkodásmódot társadalomtudósok fejlesztették ki, hogy meg-

magyarázzák, hogyan lesz rend és együttmûködés látszólag nem összehangolt köl-
csönhatásokból. Ezek a kölcsönhatások a saját érdekeiket követõ és a többiek érdeke-
it figyelmen kívül hagyó egyének együttes cselekedetei során keletkeznek. A közgaz-
daságtan a választások és azok nem szándékolt következményeinek elmélete.
A közgazdasági gondolkodás alapfeltevése, hogy a társadalmi jelenségek a várható
hasznokat és költségeket választásaik során mérlegelõ egyének cselekedeteibõl és
azok kölcsönhatásaiból származnak. Csak egyének döntenek – lehet, hogy egyedül,
de elképzelhetõ, hogy egy csoporttal együttmûködve (például háztartással, vállalko-
zással vagy kormányhivatallal). Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy
egy csoport nevében megszületett döntést is valójában egyének hozzák meg. Õk azok,
akik megbecsülik a csere során elérhetõ lehetõségeket, majd elképzeléseiket és céljai-
kat a gazdaságosság szellemében valósítják meg. Az egyének a szûkösség szem elõtt
tartásával gazdaságosan cselekszenek, ezáltal választási lehetõségeket teremtenek
mások számára. Az egyének egymásra hatása pedig egy kölcsönös alkalmazkodási
folyamat eredményeként alakul ki, amelyet a cselekedetekkel járó nettó elõnyök vál-
tozása mozgat.
Az egyéni cselekvésekrõl és kölcsönhatásaikról szóló közgazdaságtan nagy hang-
súlyt fektet az egyének döntéseire, amelyek a várható hasznok és a várható költségek
folyamatos összehasonlítása mellett születnek meg. Ez a gondolkodás ugyan elfogult
és korlátozott szemléletet tükröz, de létezése elengedhetetlen a társadalom teljes egy-
ségének megértéséhez.
A közgazdasági gondolkodásmód emellett hangsúlyozza, hogy a hatékony társa-
dalmi együttmûködéshez a játékszabályok elfogadása szükséges. A tulajdonjogok,
amelyek meghatározzák, hogy a dolgok kikhez és milyen feltételek mellett tartoz-
nak, szolgáltatják a külcsönhatásokat vezérlõ alapvetõ szabályokat az Adam Smith
által elnevezett kereskedõ társadalomban – egy olyan társadalomban, amelyet a sza-
kosodás és a csere jellemez.
32 1. FEJEZET

VITAKÉRDÉSEK

1. Mi mindent kell tudniuk az embereknek egymásról ahhoz, hogy hatékonyan mû-

ködjenek együtt? Hasonlítsuk össze azt a két esetet, amikor két családtag közös
vakációt tervezget, illetve amikor két motorkerékpáros egy idõben éri el az útke-
resztezõdést! Hogyan kerülhetik el az „ütközést” mindkét esetben? Mit tudha-
tunk azoknak az embereknek az érdekeirõl, személyiségérõl, illetve tulajdonsá-
gairól, akiknek az együttmûködése lehetõvé tette, hogy elfogyaszthassuk mai reg-
gelinket?
2. Mi történne Dallasban, ha az autópálya tervezõi úgy döntenének, hogy egy sávot a
„sürgõsségi jármûveknek” tartanak fenn – „sürgõsséginek” nevezzük azt a jármû-
vet, amelynek vezetõje lekéshet egy fontos eseményt, ha a normális sáv bedugul.
Vajon más autóvezetõk nem fognak-e ráhajtani a kiemelt sávra? Ugyanolyan dugó
fog kialakulni rajta, mint a többin? Vajon sikeresebben valósítható-e meg egy ilyen
javaslat, ha az autóvezetõk általában elõzékenyebbek és kevésbé önzõk lennének?
3. Amikor Teréz anya 1979-ben elfogadta a Nobel-békedíjat és az azzal járó 190 000
dollárt, elhatározta, hogy a pénzbõl egy leprakórházat építtet. Vajon saját érdeké-
ben cselekedett-e? Önzõ módon viselkedett? Figyelembe vett-e gazdaságossági
szempontokat?
4. Egy újságcikk szerint a nem otthon dolgozó anyák kétharmada „pénzért és nem
saját elhatározásából” állt ismét munkába. Ezek valóban alternatívák? Vagy pénz,
vagy saját elhatározás?
5. Mennyire fontosak a pénzügyi motivációk? Egy 1995. május 1-jén a Wall Street
Journalban megjelent cikk egy közvélemény-kutatás eredményeirõl számol be. A
kutatást a Kaplan Educational Centers végezte olyan diákok körében, akik a jogi
pályára való alkalmassági vizsga elõtt álltak. A kutatás során megkérdezték tõ-
lük, hogy mi vonzotta õket a jogi pályához. Mindössze 8 százalékuk mondta azt,
hogy pénzügyi okok miatt döntöttek a jogi pálya mellett, de 62 százalékuk úgy
gondolta, hogy másokat a pénzügyi lehetõségek motiválták. Mivel indokoljuk ezt
az aránytalanságot?
6. Miért szeretne a legtöbb ember magasabb bért? Az egykori brit miniszterelnök,
Margaret Thatcher úgy vélekedett, hogy az emberek nem mohóságból vágynak
több pénzre, hanem mert úgy gondolják, a pénz által ellenõrizhetõvé és így biz-
tonságossá válik saját életük. Mit gondolunk, az embereket melyik cél vezérli,
amikor jövedelmük növeléséért áldozatokat hoznak?
7. Mi történik, ha az írott vagy íratlan játékszabályok kimondják, hogy a diák-ön-
kormányzati gyûléseket nem lehet elkezdeni mindaddig, amíg az összes résztve-
võ meg nem érkezik, de a késõket nem lehet megbüntetni? Érdekelt lesz-e valaki
abban, hogy pontos legyen? Vajon az ilyenféle játékszabályok hosszú távon sike-
resnek bizonyulnak-e?
8. Melyek a legfontosabb szabályok e közgazdaságtani kurzus mûködésének össze-
hangolásában? Ki dönti el, hogy hol és mikor találkozzon az osztály, ki legyen a
tanár, kik lehessenek a kurzus hallgatói, milyen könyvbõl tanuljanak, mikor vizs-
gázzanak és így tovább? Ki határozza meg az ülésrendet? Furcsának találjuk-e,
hogy két hallgató a legritkább esetben akar ugyanarra a helyre ülni?
 A KÖZGAZDASÁGI GONDOLKODÁSMÓD 33

9. Beavis a fõiskola elsõ félévében bevezetõ közgazdasági és felzárkóztató matema-

tikaórákra jár. Hetente három órát szán a két tárgy tanulására. Ha minden idejét
közgazdaságtan tanulásával tölti, legjobb esetben is csak közepest kap, matekból
pedig elvágják. Ha minden idejét matematika tanulására fordítja, jót kap, ekkor
viszont közgazdaságtanból bukik meg. Tegyük fel, hogy Beavis szeretne mindkét
vizsgán átmenni, miközben képességei, tanulási tapasztalatai és a tanulásra for-
dítható idõ korlátokat jelentenek számára. Lehetséges, hogy mindkét vizsgán meg-
bukik? Miért? Hogyan tudna Beavis mindkét tárgyból jobb jegyet, például köze-
pest szerezni csalás és a vak szerencsébe vetett hit nélkül?
10. Mire gondolunk, amikor azt mondjuk: „ez csak véletlen egybeesés, ez nem bizo-
nyít semmit”? Hogyan tudjuk az elmélet segítségével megkülönböztetni a lénye-
ges bizonyítékokat a puszta véletlen egybeeséstõl?
11. Mondhatjuk-e egy orvosról, hogy elfogult, ha nem hisz az akupunktúrás kezelés-
ben, miközben még ki sem próbálta? Vajon hihetõ-e, ha valaki azt mondaná,
hogy tanulás nélkül megkapható a legjobb minõsítés a tantárgyunkból, s ezért
csupán mindennap egy imát kell elmondani a „láthatatlan kézhez”? Ha valaki
elutasítja ezt a lehetõséget, noha nagyon szeretné a kiváló minõsítést, akkor ez
részérõl a kétség és az elõítélet jele volna-e?
12. Amerikában kiszámolták, hogy azoknak a nõknek, akik négyéves egyetemet vé-
geztek el kétszer annyi gyermekük van, mint azoknak, akik ötéves egyetemet
jártak ki. Milyen következtetés vonható le a számokból (feltéve, ha igazak)? Mond-
hatjuk-e azt, hogy a felsõfokú tanulmányok ötödik évében csökken a nõk termé-
kenysége? Figyelmeztetne-e egy negyedik osztályt befejezõ diáklányt, hogy ne
kezdje el az ötödik évet, ha gyerekeket szeretne? Milyen elméletet használna?