Körúti Hajnal (1923)

-Műfaj: életkép
-Típus. tájvers
-Cím: minőségjelzős szerkezet, időpont, helyszín megnevezés
-Téma: modern, tájleíróköltemény, a pesti utca jellege -Szerkezet: a város
ébredésének mozzanatai
-Az impresszionista költészet egyik mintadarabja
-A körúti hajnal a pesti táj ébredésének 3 mozzanatát ragadja meg
1. A szürkületi időszak (1)
2. Néhány perces időszak, amikor felragyog az első napfény (2-4)
3. A nappali élet valósága (5)
-Erősek a színélmények
-Szinesztéziák:
• Lila dal, hajnal víg pacsirtái
-Nominális stílus: sok jelző
• Üveges szem, vad kővidék, álmos vice, sovány akác
• vice=házmester

Szerkezet
I. (1.vsz.)
 Szürkeség, riasztó hangulat, az alvó város képe – kellemetlen érzést kelt
II. (2-4.vsz)
• hirtelen változik az utca képe a lírai én érzelmi világa
• Életre kel a szürke világ, fény és árnyék ellentéte
• Áhítatos csend „a földi hang” hiánya
• Választékos stílus
III. (5.vsz)
• Kellemetlen hang töri meg a csendet
• Az alvó város élettel telik meg (gyársziréna, villamos)
• Lezárult a csoda
-Verselése: időmértékes
-Rímelése: a b a a b

Lélektől lélekig
(1923)

-Az utolsó kötetének címadó darabja

-Háttér: anyagi létbizonytalanság – nem volt munkája, mellőzöttnek érezte
magát
-Az egymástól elszigetelődött, elidegenített emberek kozmikus magányát
fogalmazta meg verseiben
-Legfontosabb mondanivalóját és keserű élettapasztalatát fogalmazza meg
-Mélabús időszak volt ez, már a halálra készülés jegyében telt: búcsúzott az
ifjúságtól, az élettől
-Versszerkesztése a realizmus irányába mozdult
-Műfaja: elégia
-Hangulata: borús, bús, lemondó, fájdalmas
-Hangvétele: közvetlen
-Stílusa: impresszionista
-Témája: magány
 Egy kapcsolat nélküli világról, távol lévő emberekről fest képet
 A csillagok fénye nem más, mint „égi üzenet”: a létezés magányos és
szomorú
-A vershelyzet: a költő áll az ablaknál és kitekint a csillagos éjszakába
-Cím: kettős határozó
-Az emberek, ahogy a csillagok is, távol vannak egymástól, magányosak.
Reménykedjünk, hogy a költészet eljut „lélektől lélekig”

Szerkezet

I. (1-6.vsz)
 A vershelyzet bemutatása: a beszélő éjszaka a csillagokra réved és
szemlélődik
 Hétköznapi szituáció
 A költő saját magányának fájdalmát látja bele az égen magányosan
keringő csillagokba
 A természeti képet párhuzamba állítja a saját magányosságával
II. (7-8.vsz.)
 A vers legfontosabb üzenete
 Filozofikus tartalom
 Költői kérdések és felkiáltások sora; a hiányos mondatok a beszélő
megrendültségét érzékeltetik
 Az emberek közötti szakadékot még a barátság és a szerelem sem
hidalhatja át
 A zárlat az emberi kapcsolatok reménytelenségét sugallja
 Indulatszavak a kilátástalanságot hangsúlyozzák
 Végső üzenet: az emberek elmagányosodnak, az egyén elszigetelődik
 Isten oltó-kése
(1928)

-Műfaja: elégia, imádság

-Típusa: létösszegző vers
-Cím: metafora
-Egész életében három érték hiányától szenvedett: pénz, egészség, siker
-Tóth Árpád nagyvonalúan megbocsát ezért Istennek
-Isten által rá mért szenvedések az ő művészi fejlődését szolgálták, ezek által
válhatott a lélek költőjévé
● A vers hangneme Ady Endrét idézi: ő szólt ilyen közvetlenül Istenhez, és jellemezték kettős
érzelmek.
● Önmagát próbálja megnyugtatni, bizonyítani, hogy nem fecsérelte el az életét.
● 1. vsz.: tárgyilagos létösszegzés. Beletörődés és elfogadás hangján szól a megszólítotthoz.

● 2. vsz.: sorsa mostoha. Szenvedéseit bordái közé szúrt, a szívéig elérő fájdalom formájában
tapasztalja meg – mégis áldja őket.

● 3. vsz.: a szenvedés értelmének belátását bizonyítja. Saját megpróbáltatásaira Istentől kapott

adományként tekint. (inverzió: minden az ő javát szolgálta)
● A tökéletesedés útja szenvedések és lemondások nélkül járhatatlan.
● 4. vsz.: a túlvilági távlatokba tekint