2. Válasszon ki egy fogyatékossági csoportot és röviden mutassa be!

(tanulási akadályozottság, értelmi akadályozottság, autizmus

spektrum zavar, látássérülés, mozgáskorlátozottság, hallássérülés,
beszédfogyatékosság)
Tanulási akadályozottság- a gyermekek 10-15%-a
Tanulásban akadályozott IQ=70 – határeset
IQ= 50-69 –enyhe értelmi fogyatékosság (gyerekek 2,5-3%-a
Értelmi akadályozottság IQ=35-49 – középsúlyos értelmi fogyatékosság
IQ >34 – súlyos értelmi fogyatékosság

Autizmus spektrum zavar (ASD)

- A szociális-kognitív és kommunikációs készségek fejlődésének zavara, amely
a személyiség fejlődésének egészét áthatja.
- pervazív fejlődési zavar
- autisztikus spektrum zavar
- nem betegség
- fiú:lány; 3-4:1

Kanner-szindróma: súlyosabb csoport (A Kanner-szindróma, olyan kisgyermekkori autizmus,

amely már 3 éves kor előtt megfigyelhető, és súlyosan érintheti a gyermek beszédképességét.
A Kanner-szindróma az autizmus klasszikus erős formája.)

Asperger-szindróma: enyhébb csoport (neurobiológiai

pervazív fejlődési zavar;
az autizmus spektrumzavarok közé tartozó pszichiátriai kórkép, jellemző a
normális ütemű nyelvi fejlődés, valamint az átlagos vagy annál
magasabb intelligenciaszint, jellemző a szociális válaszkészség hiánya, a
mások iránti teljes érdektelenség, a zárkózottság
- veleszületett állapot, oka: genetikailag determinált poligénes öröklődésmenetű zavar,
nem nevelési hiányosság ( bármilyen IQ (intelligencia hányados) mellett előfordulhat.)

„Autisztikus triász”

- kölcsönös szociális interakciók (szemkontaktus, arckifejezés, gesztusok

nem megfelelő használata; társas kapcsolatok kialakulásának zavara; ritkán keres
másokat vigasztalásért, szeretetért, ritkán nyújt hasonló vigasztalást, közös öröm hiánya)
- reciprok kommunikáció (beszéd késése vagy teljes hiánya, sztereotíp, repetitív beszéd
magas színvonalú nyelvhasználat, mégis van kommunikációs zavar hangmagasság,
hangsúly,beszédsebessség, ritmus abnormitásai, helyzethez nem illő téma, szófordulat
kölcsönösség hiánya)
- rugalmas viselkedésszervezés zavara (sztereotip, korlátozott érdeklődésminta,amely
lefoglalja, szokatlan tárgyhoz való ragaszkodás kényszeres ragaszkodás specifikus nem-
 funkcionális rutinokhoz, sztereotip-repetitív motoros manírok, játék nem-funkcionális
részével játszik, pánik a környezet kis részének megváltozásakor

Triászon kívüli:

- egyenetlen képességstruktúra

- szenzoros érzékenység

Pszichológiai magyarázatok

- 1. Naív tudatelmélet sérülése: mások szándékait, vélekedéseit, vágyait alapul véve

viselkedéseket értelmezünk (megjósolunk).

- Autizmussal élő emberek többsége erre„vak” vagy „gyengénlátó”.

- 2. Végrehajtó működések zavara:

- impulzusok kontrollja

- helytelen válaszok gátlása

- figyelem irányítása

- valóság és a saját cselekvés monitorozása

- viselkedés szekvenciális szervezése…

Látássérülés
Meghatározások
- orvosi definíció
- jogi definíció
- gyógypedagógiai definíció: látássérültnek tekinthető az a személy, akinek
jobbik szemén maximális korrekcióval mérhető látásélessége az ép látás 30%-
a, vagy ennél kevesebb
Csoportjai
- vakok
- aliglátók
fényérzékelők
nagytárgylátók
ujjolvasók
- gyengénlátók
- veleszületett látássérülés
- szerzett látássérülés
Fejlődésre gyakorolt hatások
- mozgásfejlődés
 - térérzékelés, testséma
- szociális kompetencia
- önkiszolgálási szint
- beszéd
Óvodai nevelés problémái
- félelem az új környezettől
- tájékozódási problémák
Speciális szükségletek
- mozgás, tájékozódás
- finommozgás, manipuláció
- hallás
- szaglás, ízlelés
- kommunikáció, beszéd
- játék
- önkiszolgálás
- matematikai fogalmak előkészítése
- Braille olvasás-írás előkészítése
Segítségadás
- szükség van-e segítségre
- könyökömet ajánlom fel
- kísérő haladjon egy lépessel előbbre
- akadályoknál szóljunk
- ne feledjük el, hogy kétszer olyan szélesek vagyunk
- tegyük a kezét a szék támlájára
- keressünk kapaszkodót és tegyük oda a kezét

Mozgáskorlátozottság
Gyógypedagógiai értelemben: „mozgáskorlátozott az, aki a tartó vagy/és mozgató
szervrendszer sérülése vagy hiánya következtében, a fizikai teljesítőképesség megváltozása
miatt az életkori tevékenység végzésében maradandóan korlátozott, személyiségfejlesztése,
nevelése átmenetileg vagy tartósan speciális feltételeket, eljárásokat igényel”[1] A
mozgáskorlátozottság gyógypedagógiai megközelítése tehát a személyiség egészére ható
következményeit veszi figyelembe.

A mozgáskorlátozottság csoportosítása többféle szempont alapján történhet: (1)

kóreredet (pl. központi idegrendszeri, csontrendszeri); (2) a tünetek jellege (pl.
petyhüdt); (3) a sérülés keletkezésének ideje (veleszületett, szerzett); (4) súlyosság;
(5) testtájak (pl. csípő, térd, gerinc).

Gyógypedagógiai szempontú csoportosítás

A gyógypedagógiai szempontú csoportosítás pedagógiai megközelítésű, ami a

betegség következtében kialakult mozgásképet veszi alapul. A nevelés
szempontjából osztályozza azokat a mozgáskorlátozottakat, akiknél az oktatás-
fejlesztés, a mozgás rehabilitációja sok azonosságot mutat. A felosztás a betegség
által kiváltott klinikai tünetegyüttes alapján történik. Ez alapján a fő
mozgáskorlátozottsági kategóriák a következők:

 Végtagredukciós fejlődési rendellenességek és szerzett végtaghiányok

A végtagredukciós rendellenességek körébe a végtagok részleges vagy

teljes hiánya tartozik, amely bármelyik végtagra kiterjedhet, és lehet
veleszületett vagy betegség, baleset következtében később szerzett
végtaghiány. A hiányzó végtagot művégtaggal lehet pótolni, aminek
használatára meg kell tanítani a gyermeket. Egyoldali felső végtag hiány
esetén a gyermek az ép karját fogja használni, de ügyelni kell arra is, hogy a
meglévő csonkot is használja. Fontos szempont, hogy a gyermek a csonkkal
képes érezni, a művégtaggal nem.

 Petyhüdt bénulást okozó kórformák

Ide tartoznak mindazok a mozgásszervi elváltozások, amelyeknél az izomzat

tónusa normál nyugalmi körülmények között is kórosan csökken, petyhüdté
válik. A mozgás pontos végrehajtását az izomzat gyengesége akadályozza.
Lehet az izom tónusa gyengébb, tónustalanabb, petyhüdt, lehet teljesen
tónustalan, de lehet feszesebb is a normál tónusnál.

 (Korai) agyi károsodás következtében kialakult mozgás-

rendellenességek

A leggyakoribb központi idegrendszeri sérülés a korai agykárosodás,

melynek latin neve: cerebralis paresis (CP). A károsodás bekövetkezhet a
terhesség ideje alatt a magzati életben, a szülés közben vagy közvetlenül a
szülés után. Azért nevezzük korai agyi károsodásnak, mert a kórokozó a
még kialakulatlan, éretlen agyat érinti. A mozgás-rendellenesség típusát
meghatározza, hogy a sérülés az agy melyik területét vagy területeit érinti. A
kórfolyamat kiterjedhet egyoldali alsó és felső végtagra, a két alsó végtagra
vagy mind a négy végtagra. A korai agykárosodás tüneteinek főbb jellemzői:
(1) izomtónus változás (feszes, váltakozó, gyengült); (2) koordináció- és
 egyensúlyzavar; (3) a humánspecifikus mozgások zavara, akadályozottsága,
esetleg képtelensége; (4) kóros tartásformák, deformitások; (5) a beszéd
motoros szerveinek érintettsége.

 Ortopédiai elváltozások és egyéb eredetű mozgás-rendellenességek

Az ortopédia körébe tartozó elváltozások egy része elsődleges

mozgásszervi betegségként jelenik meg, másik része pedig
következményes rendellenességként, valamelyik mozgásszervi
megbetegedés tüneteként. A mozgáskorlátozottság kísérői lehetnek
a különböző gerincelváltozások, tartási rendellenességek.

Az egyéb eredetű mozgás-rendellenességek közé azok az elváltozások

tartoznak, amelyek az eddigi kategóriák egyikébe sem sorolhatók. Ezek
származhatnak az ízületek veleszületett vagy szerzett elváltozásaiból, a
csontrendszer betegségeiből vagy lehetnek reumatológiai eredetű
elváltozások. A mozgáskorlátozottsághoz a megváltozott mozgás, az
izomegyensúly eltolódása, a végtagok deformitása miatt gyakran társul
következményes gerincelváltozás.

Legfontosabb jellemzőik:

 A mozgáskorlátozottság összetett fejlődésbeli hátrányt jelent.

 A mozgásfejlődés lehet megkésett és akadályozott.
 A mozgáskorlátozottság negatív hatással lehet az intelligencia
fejlődésére a külvilágról való aktív, személyes tapasztalatszerzés
akadályozottsága miatt.
 A mozgáskorlátozott gyermek a sikertelen próbálkozások következtében átélt
kudarcok miatt passzívvá válhat, érdeklődése csökkenhet.
 A hiányos mozgásos aktivitás miatt akadályozottá válhat a külvilág téri
tulajdonságainak megismerése és az érzékszervi tapasztalatszerzés.
 A mozgáskorlátozottsághoz a központi idegrendszert ért károsodások miatt
gyakran társul kommunikációs zavar, esetleg beszédképtelenség.
 Az agysérültekre jellemző, hogy a különböző területeken eltérő
teljesítményt produkálhatnak. Gyakran motiválatlanok, figyelmüket nehezen
tudják összpontosítani. Emlékezetükre jellemző, hogy könnyebben megjegyzik
a konkrét tevékenységhez köthető, érzelmileg is megerősített ismereteket.
 A mozgáskorlátozottsághoz társulhat emocionális zavar és szocializációs
akadályozottság is.
 A motoros és egyéb szenzoros funkciók fejlődésének akadályozottsága miatt
a mozgáskorlátozott gyermek számára a világ megismerésének lehetősége
korlátozottá válik.
 A központi idegrendszeri sérült gyermekekre általában hosszabb
reakcióidő és pszichés fáradtság jellemző. Teljesítményük nem
egyenletes, gyakran függ az aktuális mozgásállapotuktól.
 Az agyi eredetű mozgászavarhoz nagyobb valószínűséggel társulhatnak
más fogyatékosságok is, így például értelmi képességek eltérése,
beszédzavar, beszédképtelenség, érzékszervi fogyatékosság,
viselkedészavar.
 « El

Hallássérülés
Hallássérült az a gyermek, akinek hallásvesztesége oly mértékben korlátozza a
gyermeket fejlődési, nevelési és tanulási lehetőségeiben, hogy eredményes
fejlesztéséhez gyógypedagógiai támogatás szükséges.
Csoportosítás
 közepes és súlyos fokban nagyothallók (40-90 dB)
 siketek (90 dB-nél nagyobb)
Hallássérülés következményei
Nyelv, beszéd elsajátításának zavara, beszéd hiánya
 artikuláció, szupraszegmentális elemek
 szókincs
 grammatikai hibák
Szociális alkalmazkodás
 hallás ingerközvetítő jellege sérül
 társas kapcsolat kialakítása nehéz
 sérül az anticipatív magatartás
Iskolaválasztási szempontok
 hallássérülés foka, mértéke, típusa
 hallássérülés fellépésének időpontja
prelingvális
posztlingvális
 hallás-, beszédfejlesztés megindításának időpontja
 kapcsolat más rendellenességekkel
Beszédfogyatékosság
A beszédfogyatékosság: a beszéd- és nyelvi teljesítmények súlyos zavarai, amelyeknek a
hátterében elsősorban biológiai/organikus, funkcionális okok állnak, és csak intenzív,
szakszerű segítségnyújtással javítható. A beszédfogyatékosság megjelenhet a
beszédfejlődés kiterjedt és hosszan tartó elmaradásában, a beszédfolyamatosság, a
beszéd- és hangképzés sérüléseiben, valamint az olvasás, írás megtanulásának és
alkalmazásának akadályozottságában.

Hazánkban a köznevelésben kizárólag azt a gyermeket tekintjük beszédfogyatékosnak,

akit a szakértői bizottság a komplex vizsgálata alapján annak minősít.

A beszédfogyatékosok közé tehát azok az ép hallással rendelkező gyermekek tartoznak,

akiknél a beszédfejlődés menete nem indul meg, kórosan késik, vagy valamelyik területen
rendellenesen működik. A beszédfogyatékosság egyes csoportjai hátrányt jelentenek a
gyermek mindennapjaiban, míg mások jelentősen gátolják az emberi kapcsolatrendszert, a
társadalomba történő beilleszkedést és az ismeretszerzést. A beszédfogyatékosságnak
vannak egyértelműen megnyilvánuló tünetei (pl. artikulációs), látens tünetei (beszédértési,
beszédészlelési probléma) és a kommunikációs nehézségből fakadó másodlagos pszichés
tünetei (magatartási zavarok).

A beszédzavar: elsősorban a beszédszervi központ fejlődési és működési akadályozottsága

következtében jön létre, ami egyidejűleg érinti a kommunikációs teljesítmények több
területét, a hangzó-kifejező beszédet és a nyelvi működést is, azaz a fonológiai, morfológiai,
szintaktikai és szemantikai szerveződést. Hátterében sok ok állhat, a tünetei pedig különféle
kombinációkban, különböző életkorban jelennek meg, és általában hosszan fennmaradnak.
A beszédzavarok közé tartoznak a korán feltűnő beszédfejlődési elmaradások, majd a
beszéd alakulásának későbbi szakaszában fellépő artikulációs és ritmuszavarok, valamint a
nyelvi fejlettség eltérései. A fejlesztés logopédus vezetésével történik.

A beszédhiba: a beszéd valamely tényezőjének enyhébb zavara, a beszédbeli

akadályozottság legenyhébb formája.

Élettani beszédhibák: az ép gyermekek beszédfejlődésének hároméves kor körül

megjelenő fejlődési jelenségei. Az élettani beszédhibák különösebb kezelés nélkül
rendeződnek.

 Élettani pöszeség
 Élettani dadogás

A beszéd-rendellenességek csoportosítása a tünetek alapján:

 A beszéd és nyelvi fejlődés zavarai

Megkésett beszédfejlődés: Az anyanyelv elsajátításának üteme
változó. Megkésett beszédfejlődés gyanúja áll fenn, ha az ép értelmű és ép
érzékszervű gyermek hároméves kora után kezd el beszélni, és
beszédfejlődése hároméves korában elmarad az életkori és egyéni
képességeknek megfelelő beszédszinttől. Megállapítása a logopédus
feladata.
Fejlődési diszfázia: Súlyos beszédfogyatékosság, ami a beszéd- és nyelvi
fejlődés akadályozottságában mutatkozik meg. A beszéd és a nyelv
fejlődésének zavarát együttesen jelenti.

 Az artikuláció zavarai
Pöszeség (diszlália): a beszédhangok helytelen ejtésének, tisztaságának
olyan zavara, amelyre jellemző az ép hallás és ép beszédszervek mellett
megjelenő artikulációs zavar. A tünet jellege szerint lehet kihagyás (alália),
 felcserélés (paralália), vagy torzítás (diszlália).
Orrhangzós beszéd: A tiszta hangképzést biztosító anatómiai szerkezet
eltérései miatt (pl. ajak- és szájpadhasadék vagy orrban, orrgaratban lévő
akadály miatt) a beszédhang hangszínének megváltozásáról van szó. A
beszéd elveszti csengését és jellegzetesen dünnyögő, orrhangzóssá, gyakran
nehezen érthetővé válik.

 A beszéd folyamatosságának zavarai

Dadogás: A beszéd összerendezettségének zavara, amely a ritmus és az
ütem felbomlásában és a beszéd görcsös szaggatottságában jelentkezik. A
folyamatos beszédet megszakítások jellemzik a hang, a szótag, a szó vagy a
mondat egyes részeinek ismétlése által. A dadogó gyermek légzése
egyenetlen, egész testével segíti a hangképzést.
Hadarás: A beszéd ritmusának és ütemének zavara, melyre jellemző a
rendkívüli gyorsaság, a hangok, szótagok kihagyása, a pontatlan hangképzés,
a monotónia és a szegényes szókincs. Az első jelek már óvodáskorban
felismerhetőek, de a tünetek teljes köre az iskoláskorra alakul ki.

 A hangadás rendellenessége
Rekedtség (diszfónia): Többnyire szervi okok következményeként alakul ki,
de nem minden esetben, mivel a környezeti, a pszichés okok is
eredményezhetik a fátyolos, rekedt hang létrejöttét.

 A kialakult beszéd zavara

Mutizmus: Választott némaság. A korábban már jó szinten beszélő gyermek
bizonyos helyzetekben vagy feltételek között nem szólal meg. A fellépő
tünetek hirtelen jelentkeznek, minden azonosítható ok vagy előzmény nélkül.
A gyermek, maga dönti el, hogy kit vesz be a kommunikációs körbe.
Afázia: Olyan nyelvi zavar, amely a beszédfejlődés befejeződése után lép fel
és a már kialakult beszéd részleges vagy teljes elvesztését jelenti, valamilyen
sérülés vagy betegség következtében. A sérülés helyétől és kiterjedtségétől
függően leginkább a hangos beszéd vagy a beszédmegértés teljesítményei
károsodnak.

 Az olvasás- és írásteljesítmény zavara

Diszlexia: Az olvasás zavara, amelynek jellemzője, hogy a gyermek az
olvasás-írás tanulásában jóval elmarad az intelligenciaszintje és a tanulásba
fektetett erőfeszítések mértékétől.
Diszgráfia: írás, helyesírászavar, amely együtt járhat a diszlexiával. Az
írómozgásokra jellemző a rossz kéztartás, az íróeszköz helytelen, görcsös
fogása.