Letenyei Péter

Zsámbéki Gábor: Akárki

Kritika

Kárpáti Péter drámájára készítette el Zsámbéki Gábor az Akárki című tv játékát. A

darab a klasszikus középkori moralitás játékon alapszik, de nyelvezete és a
cselekménye mai formát ölt. Mondhatni kortárs. Maga a cselekmény egy kb.
negyven éves elavúlt, megfáradt és különlegességekben nem bővelkedő
Emma/Akárki “eszmélését” mutatja be, amikor egy napon, munkája közben
megjelenik a halál. Ekkor vesz Emma élete hatalmas fordulatot, mert az eddig
esendő és gyenge lény, hirtelen tudatos nővé válik, hogy aztán nekilásson rendet
rakni saját életében és a körül, még mielőtt bekövetkezne az elkerülhetetlen.

Ahogy Emma belekezd a rendrakásba, úgy ismerjük meg szép sorjában az életét.
Először anyjához megy orvosával, hogy elrendezze a dolgokat. Anyjáról ott kiderül,
hogy közel sem az a lányára rászoruló anya akinek eddig Emma hitte, hanem éppen
az ellenkezője, nagyon is talpraesett. Ezek után barátnőjéhez látogat. Ám ez a
látogatás is látszólag hiábavaló, hiszen egyszerű és elfoglalt barátnője, a munkája
repetativitásából kiszakadni képtelen ember, fel se fogja barátnője helyzetének
súlyosságát. Majd volt férjéhez látogat, hogy lánya elkövetkezendő sorsáról
gondoskodjon törvényes úton is. A hajdani férjhez vezető úton, segít egy kolduson,
aki mind Emmát mind a nézőt is emlékezteti gyomorbavágóan, Emma helyzetének
súlyosságáról, amikor terhesnek véli az amúgy betegségektől kövér Emmát. Az
egész rendrakás fontos része a moralitásjátéknak, hiszen ezek kétségbeesett
jóvátételek, - amit Zsámbéki nem hagy ki a rendezéséből - enélkül nem is
nevezhetnénk moralitásjátéknak. Amikor aztán exférjéhez ér, hiszen ő az egyetlen
ügyvéd akit ismer elmondja: gyógyíthatatlan beteg. Ő reagál egyedül Emma
problémájára elvárhatóan komoly módon, egyfajta józanságot képviselve és így
kontrasztban léve a többi szereplőtől. Péterrel a férjjel nagyon szép ellentétben áll,
mostani felesége, aki szintén az egészből nem sokat felfogók táborát erősíti. Volt
férjétől visszaveszi a velencei tükrét mely egyfajta önreflexiót szimbolizál. Emma
ezek után hazamegy lázadó lányához, hogy vele is elrendezze a dolgokat. Ez a
jelenet meglehetősen fontos, hiszen itt üti fel a fejét az, hogy Emma halála után
ugyanúgy folytatódni fog minden. A körfogás nem áll meg. A lány tűnhet a
legnagyobb feladatnak mindenki közül,bár nagy meglepetésre Vera már elkezdte
önállósodását, mégpedig nem mással, mint a már az orvosi rendelőből megismert,
szintén gyógyíthatatlan beteggel, Tóth Gyulával. Ez a csavar megerősít, hogy a
haláltánc folytatódni fog, itt válik Vera a következő Emmával, mikor szüzességét
elveszti Gyulával. Zsámbéki ezzel a kulcsjelenettel adja át azt, hogy a haláltánc mit
jelent. Azt, hogy Vera ugyanazt a hibát követi el, mint anyja és ezzel egyfajta
körforgást indít be. Mindezek után vágja fejbe Verát anyja helyzetének súlyossága,
mikor Gyula összeesik a padlón, és ez a felocsudás segít abban, hogy még
mélyebbre süllyedjünk Emma helyzetének drámájában. Ám ekkor már túl késő, a
lány már semmit se tehet anyjáért.

Emma otthonról elindulva újra találkozik a koldussal, aki felállni nem tud, de biztatja
Emmát, hogy gyónjam meg a bűneit. Emma meggyón és az asszony talpra áll és
megfogadja vele lesz az utolsó pillanatig. Zsámbéki itt mindvégig követi a
moralitásjátékot, nincs igazán nagy eltérés. Itt visszatér ugyanaz a kabát amit még
Emma próbált fel a barátnője boltjában egyfajta elfogadást szimbolizálva. Ekkor
mindenfajta morális jó megjelenik, hogy elkísérje Emmát végső útjára. Erő, Tudás,
Józanság, Szépség, Szerelem. Ám amikor megtudják, nekik is együtt kéne halni
Emmával, az utolsó pillanatban megfutamodnak elárulják őt, a tudás kivételével, ami
mutatja a kegyetlen valóságot, hogy a halál pillanatában nincs semmi más csak a
halál tudata. Egyúttal kérdőjelet vet a morális jók felé, hiszen mi értelme van ezek
szerint élni, ha a halálunk pillanatában elárulnak és cserbenhagynak. Zsámbéki
rendezése itt válik el a klasszikus középkori moralitásjátéktól, mert itt nincs
semmiféle prédikációs vallási üzenet egy üzenet van: az élet következetes
könyörtelensége. Emma végül beleugrik a modern sírgödörbe a metróba, a sínek
közé.
Temetésén körülállják mindazon alakok akikkel kapcsolatbanállt élete során.
Ugyanaz a zene szól, mint minden alkalommal, mikor isteni köz van a jelenetben
ezzel mutatván a helyzet nem evilágiságát. Ez visszatérő elem a darab során. Az
egész nagyon stilizált és szép és már azt hinnénk itt a vég, de a darab felold minket
valamelyest az egész történet súlya alól, mikor Emma fölkel koporsójából, hogy
rágyujtson egy utolsó cigarettára. MAjd, hogy még egy kis súlyt levegyen a vállunkról
Zsámbéki, megjelenik Gyula aki elengedi Emma tartozását a fürdőkád
megjavításáért. Szomorú humorhelyzete felold minket a teher alól amit az előadás
ránk rakott. Emma egy fanyarú “Ma nehéz napom volt” ironikus mondattal zárja az
előadást.

Zsámbéki rendezése rengeteg izgalmas ötlettel operál. Az akárki, mint női személy
megjelenítése nem is beszélve arról, hogy egy szegény társadalmi osztályból jött. A
rendezés sokszor szembemegy a középkori moralitással, de mélyen merít belőle és
ezek összhatása teszi a darabot különlegessé. Csákányi Eszter alakítása
kiemelkedő. Színpadi jelenléte figyelemre méltó és remekül alakítja Emmát a
kétségbeesett embert.

Zsámbéki rendezése egyszóval megérdemel egy tapsot mindenképp, hiszen egy

moralitásjátékot mai köntösben és új arcban mutat meg.
a