1.

DIDAKTIKAI ALAPFOGALMAK

NEVELÉS:
 A nevelés az a folyamat, amelyben a tevékenységrendszer fejleszti az egyén képességeit, a
fejlesztő hatások révén alakul a tanuló értékrendszere, személyisége, amelyek lehetővé teszik
számára az egyéni és társadalmi feladatok megoldását. A személyiségfejlődést befolyásoló
ráhatások összessége.

A nevelés jellemzői:
 csak emberre jellemző
 történelmi jellegű, minden kornak megvolt a felfogása a nevelésről
 nemzeti jellegű, mert minden egyed nevelésében befolyásolóak az adott nép hagyományai,
felfogásai, értékei
 tudatos, tervszerű fejlesztő hatású
 bipoláris /kétirányú/ folyamat

A fejlesztő hatás formái:

 tervszerű: meghatározott cél, tudatos eljárásmód
 spontán: közvetlen vagy közvetett

OKTATÁS:
 Két egymással kölsönhatásban lezajló folyamat, a tanulás és a tanítás egysége.
 A TANULÁS: a tanuló olyan aktív és produktív tevékenysége, amely a társadalmi műveltség,
azaz az elméleti és gyakorlati ismeretek, jártasságok és készségek elsajátítása, kialakítása,
érzelmi és akarati fejlődés, a magatartás alakulása révén járul hozzá a személyiség
fejlődéséhez.
 A TANÍTÁS: a tanulás célirányos irányítása, azoknak a tevékenységeknek a megszervezése
amelyek a tudás eléréséhez szükségesek.

KÉPZÉS:
 A képzés során az elsajátított ismeretek gyakorlati alkalmazása segítségével megfelelő
általános és speiális műveleti formulák, tevékenységek alakulnak ki az egyénben. A képzés
meghatározott irányú speciális oktatásként is értelmezhető.

EDUKÁCIÓ:
 Nevelő-oktató folyamatot értünk alatta, mely magába foglalja a nevelést, oktatást, képzést.

ISMERET:
 A megismerő tevékenység eredménye, az ennek segítségével kialakított, a valóságra, illetve
annak valamely területére vonatkozó fogalmak összessége.
 Az alapismeretek magára a személyiség alaprendszerére, annak alapkomponenseire vonatkozó
ismeretek.
TUDÁS:
 A tudás a megismerő folyamatok erdeményeként a tudatban létrejövő pszichikus
képződmények rendszere.

A tudásnak 2 összetevője van:

 a megismerés eredményeként létrejövő ISMERETJELLEGŰ TUDÁS
 a cselekvéssel, a tevékenységgel kapcsolatos KÉPESSÉGJELLEGŰ TUDÁS

MŰVELTSÉG:
 Egyéni szellemi tudás és képességek összessége, amelyet az adott társadalomban a kulturális
elit értékesnek minősít.
 Nem statikus állapot
 A műveltség folyamat, amelynek fenttartása állandó energia befektetést igényel.

KÉPESSÉG:
 Valamely cselekvésre, teljesítményre való alkalmasság, illetve ennek mértéke, tehetség.
 Minőségét, fokát részben az emberrel veleszületett adottságok, hajlamok, részben a környezeti
hatások együttesének befolyására szerzett tapasztalatok /ismeretek,készésgek/ határozzák
meg.
 Alapképesség: a képesség készségek, rutinok, ismeretek rendszere, amelyek funkciója a
motiváció hatására vállalt és késztetett megvalósítása:
 kognitív kompetencia alapképességei
 személyes kompetencia alapképességei
 szociális kompetencia alapképességei

ADOTTSÁG= rátermettség

KÉSZSÉG:
 A tudatos tevékenység automatizált komponense.
 A készség megszerzése, kialakulása szabályok ismeretén és azok sokszori alkalmazásán
nyugszik.
A készségek összetettségük alapján lehetnek:
 egyszerű vagy elemi készségek: egyetlen cselekménygondolat hatására zajlanak
 összetett készség vagy kézségsor: a többi elemi készség összekpacsolása révén jön létre
 készségrendszer: megtartja a tagoltságát úgy, hogy a feladatoktól, helyzettől függően az egyik
részautomatizmus a másikkal helyettesíthető.

JÁRTASSÁG:
 Jártasságon értjük az új feladatok, problémák megoldását, ismereteink alkotó /kombinatív/
felhasználása útján.
 A jártasság tehát az ismeretek alkotó alkalmazására, az elsajátított ismeretek alapján tudatosan
végrehajtott gyakorlati tevékenységre való felkészültséget jelent.

KOMPETENCIA:
 Latin eredetű szó – az idegen szavak szótára szerint illetékességet, szakértelmet jelent,
szűkebb értelemben ismeretek, képességek, készségek, attitűdök összessége.
  A fogalom magában foglalja az ismeretek mobilizálását, a kognitív és gyakorlati
képességeket, a szociális és magatartási komponenseket és attitűdöket, az érzelmeket és az
értékeket egyaránt.
Valamennyi kompetencia a döntést lehetővé tevő saját motívumrendszerrel és a kivitelzést
megvalósító tudásrendszerrel rendelkezik.

ATTITŰD:
 Tartós beállítódást, értékelő viszonyulást jelent valamilyen tárgy, személy vagy gondolat
irányában.
Három összetevőből áll:
1. érzelmi összetevő: attitűdtárgy iránti érzelmi reakciót, a pozitív vagy negatív viszonyt fejezi
ki.
2. gondolati /kognitív/ összetevő: az attitűdtárgyról rendelkezésre álló információkra, az azzal
kapcsolatos hiedelmekre utal.
3. viselkedéses összetevő: az attitűdtárggyal kapcsolatos eljárásmódokat tartalmazza.

CÉL:
 A tudatos cselekvés végpontjának, eredméynének eszmei előképe a tudatban.
 OKTATÁSI CÉL: a tanulási-tanítási tevékenység eredményének előrevetített képe.
 NEVELŐ-OKTATÓ CÉL: az az állapot, amelyet az adott nevelő – oktató folyamat alaktt el
akarunk érni.

MÓDSZER:
 A módszer alatt alapvetően a célhoz vezető utat, a cél elérését biztosító eljárásokat értjük.
 Módszereken azokat az eljárásokat értjük, amelyek segítik az oktatási folyamat során
felvetődő feladatok megoldását.
 A módszerek a nevelő-oktató folyamatnak állandó, ismétlődő összetevői, a pedagógus és
tanuló tevékenységének részei.

STRATÉGIA:
 A cél megvalósítása érdekében módszereket, eszközöket és szervezési módokat vethetünk be,
ezek kombinációját pedig stratégiának nevezzük. Az oktatási stratégia tehát, amikor a konkrét
cél elérése érdekében meghatározzuk a különféle eljárásmódokat, az oktatási módszereket,
kiválasztjuk a használatos szervezési módokat és az oktatási eszközöket.
Szervezési formák:
- frontális
- csoportos
- egyéni

MOTIVÁCIÓ:
 Gyűjtőfogalom, amely a cselekvésre, viselkedésre ösztönző tényezőket foglalja magába.
Viselkedést kiváltó késztetés, indíték.
 Tanulási motiváció-önszabályozó folyamatok, effektív motiváció-személyes teljesítményre
irányuló motiváció, affektív motiváció-érzelmekre ható, kognitív motiváció- érdeklődés,
kiváncsiság, tudásvágy.
ELLENŐRZÉS:
 A tanulási teljesítmény megállapítására vonatkozó informácigyűjtés. Az ellenőrzés az
értékelés részművelete, amely nem más, mint információszerzés a teljesítményekről.

ÉRTÉKELÉS:
 Az ellenőrzés eredményeinek értelmezése és ítéletalkotás arról, hogy ezek mennyiben felelnek
meg a kitűzött céloknak.
 Fejlesztő értékelés: olyan értékelés, melynek középpontjában az egyén fejlődésének
támogatása áll az egyén, a tanuló fejlődésének és tudásának gyakori, interaktív módon történő
értékelése.

DIFFERENCIÁLÁS=különbségtevés. A gyermekek/tanulók egyéni sajátosságaira tekintettel levő

pedagógiai tevékenység.

INTEGRÁCIÓ:
 Sajátos nevelési igényű gyermek beilleszkedését foglalja magába az ép gyermekek közé, az
intézményen belüli elfogadását.

INKLÚZIÓ:
 Az adott iskolai környezetbe való teljes befogadást takarja, ahol nemcsak együttnevelés
valósul meg, hanem az intézmények alkalmazkodnak a gyermekek igényeihez.

AZ ÓVODAI NEVELÉS ÁLLAMI OKTATÁSI PROGRAMJA:

 Meghatározza az iskolaköteles kor előtti intézményes oktatásra vonatkozó alapvető állami
követelményeket.

INTÉZMÉNYI/ÓVODAI OKTATÁSI/PEDAGÓGIAI PROGRAM:

 Jogszabályok szerint olyan pedagógiai dokumentum, amely alapján az adott óvodában
megvalósuló iskolaköteles kor előtti oktatás folyik.

MŰVELŐDÉSI STANDARDOK=irányadás, szabványok

KÖVETELMÉNYRENDSZER:
 Egyes művelődési területekre meghatározott, csak az óvoda évfolyamában elérendő,
megfigyelhető és értékelhető elsajátítandó készségeket határozza meg.

TANTERVI TANANYAGTARTALOM:
 Az óvodapedagógus számára javasolt konkrét tevékenységek alapötleteit tartalmazza, amelyek
által a gyermek elsajátítja az elérendő követelményeket.

ÉRTÉKELŐ KÉRDÉSEK:
 Az óvodapedagógus számára lehetővé teszik a gyermek tanulásának és fejlődésének
célirányos értékelését. Lehetőséget biztosítanak a követelményrendszer elérésének személyre
szabására.
 2.
Az óvodai nevelés és okatási alapelvei

Az alapelvek olyan követelmények, szabályok, irányelvek, feladatok együttesei, melyek a nevelés és

oktatás/tanítás-tanulás során meghatározóak. Az alapelvek változhatnak, módosulhatnak a pedagógiai
gondolkodástól, nevelési és oktatási céloktól, rendszerektől, nevelési értékektől függően. Egyszerre
szolgálják a nevelés elméleti és gyakorlati oldalát.

NEVELÉSI ALAPELVEK:
 egyenrangúság elve
 következetesség elve
 esélyegyenlőség biztosításának elve
 felelősség elve
 a tanuló /gyermek/ mindenek felett álló érdekének elve
 motivácó elve
 azonos életkorú gyerekek különbözőségének elve

DIDAKTIKAI ALAPFOGALMAK:
 életkori sajátosságok figyelembe vételének elve
 fokozatosság elve
 koncentráció elve
 személyes tapasztalatszerzés, tanulói öntevékenység elve
 komplexitás elve
 konkrétumok és absztrakciók egységének elve
 rendszeresség elve
 tudatosság, tudományosság és szakszerűség elve
 aktivitás elve

DIDAKTIKAI ALAPELVEK (Körmöci Katalin szerint):

1. ÉLETKÖZELISÉG ELVE: közelebb hozni az intézményi nevelést az élethez,
személyiségfejlődés elősegítése, jobb életfeltételek megteremtése, lépést kell tartani a
technikai fejlődéssel is.
2. A MOTIVÁLÁS ELVE: a tartós motiváció kialakítására irányul (tanulni, tapasztalatot,
ismereteket szerezni)
3. AKTIVIZÁLÁS ELVE: az aktív tevékenységre való ösztönzés, a tevékenységbe való aktív
bekapcsolódás, alapos fogalomismeret, összefüggés megértése és azok, produktív alkalmazása
a gyakorlatban.
4. ÉRTHETŐSÉG ELVE: a tananyagtartalom megértésére irányul, értelmi szintetek megfelelő
tudás átadása.
5. FOKOZATOSSÁG ELVE: közelről – távolira, könnyebbtől – nehezebbre, egyszerűtől –
összetettebb, ismerttől – ismeretlen.
6. RENDSZERESSÉG ELVE: a tananyagtartalom logikusan szervezett rendszerbe foglalása.
7. SZEMLÉLETESSÉG ELVE: eleven szemléltetés, tapasztalatokra, konkrét képzetekre való
építkezés, érzékelés, észlelés.
8. TARTÓSSÁGÁNAK ELVE: felfogás, megértés – ismétlés – rendszerbefoglalás –
ellenőrzés, értékelés, hiányosságok feltárása.
9. DIFFERENCIÁLÁS ELVE: egyéni különbségek figyelembevétele.
10. TUDOMÁNYOSSÁG ELVE: a tudományos ismeretek elsajátítása és a gyakorlatban való
alkalmazása, szakmai ismeretek, speciális szakkifejezések pontos ismerete.
11. VISSZACSATOLÁS ELVE: a vevő ismétli az adást – 2 fajta: pozitív és negatív.
12. MEGERŐSÍTÉS ELVE: a szerzett tapasztalatok kimenetelének megerősítése.
13. JÁTÉKOSSÁG ELVE: ismeretek elsajátítása játékos formában.
 3.
NEVELÉSI FELFOGÁSOK

A SEGÉLYNYÚJTÁSON ALAPULÓ NEVELÉS:

 a pedagógus a gyermekekkel közösen keresi a megoldást. A gyermek elsődleges
szükségleteiből indul ki, azok a gyermek kognitív, affektív, szenzomotoros, motivációs és
szociális jellegű tapasztalataiból, tevékenységeiből.

A KORMÁNYZÁS – VEZETÉS JELLEGŰ NEVELÉS:

 a gyermeket a kormányzásra ítéli, a belső fegyelem kialakítása a későbbi nevelés – oktatás
alapja.

A NEVELÉS, MINT ALKALMAZKODÁS:

 a behaviorista tanuláselméleten alapszik. Lényeges viselkedésváltozás elősegítése tanulás
útján. Pozitív ráhatással – erősíti, negatív szankciókkal kioltja a spontán megnyilvánulást.

A NEVELÉS, MINT ÖNFEJLŐDÉSI FELFOGÁS:

 nativista felfogás, a nevelő feladata a viszonyok gondos elrendezése és ezáltal segíti a
gyermeket, hogy önmagától, tevékenységei által képes legyen betagolódni a társadalomba.

A NEVELÉS, MINT ÉRTÉKTEREMTŐ PEDAGÓGIAI FELFOGÁS:

 kisgyermekkorban a felnőtt szeretete, bizalma az egyik legfontosabb érték, majd az élet
értelmét adó értékek a meghatározóak.

A NEVELÉS, MINT KONSTRUKTÍV PEDAGÓGIAI FELFOGÁS:

 a pedagógiai érték az ,,egyén konstruktív életvezetése”. A kognitivista és szociokognitivista
tanuláselméletekből indul ki. Konstruktív életvezetésen olyan életvitelt értünk, ahol az egyén
szociálisan értékes, de egyénileg is eredményes.

Gyermekkép/óvodakép:
- a gyermekből indul ki
- tekintettel van a mikró – és makró környezetre
- a gyermek szükségleteinek figyelembevétele
- a gyermekközpontúság hangsúlyozása
- meghatározott célja a gyermek önmagához viszonyított fejlődési üteme
 4.
AZ ÓVODA HELYE A SZLOVÁKIAI ISKOLARENDSZERBEN

Jogszabályok:
- 245/2008-as közoktatási törvény ide vonatkozó részei
- 541/2021-es rendelet az óvodákról
- 21/2022 Z.z. rendelet a pedagógiai dokumentációról és egyéb dokumentációról

541/2021-es rendelet az óvodákról:

 §1: osztályok elosztása, félnapos és egésznapos ellátás, nyitva tartás
 §2: igazgatóhelyettes, tanácsadói szervek
 §3: osztályfőnök, sportosztály, idegen nyelv oktatása, gyermek átvétele reggel
 §4: gyermekek biztonsága, szabadban való tartózkodás, kirándulások és exkurziók, egyéb
aktivitások
 §5: individuális képzés
 §6: adaptáció, diagnosztikus ottlét, pihenő, szakkörök, kirándulások

21/2022 Z.z. rendelet a pedagógiai dokumentációról és egyéb dokumentációról:

 §1: óvodában – a gyermek személyi lapja, osztálykönyv, napirend.
 §3: SNI gyermek (,,Náhvrh, správa” – javaslat, szakdiagnózis)
 §4: egyéb dokumentáció – jegyzőkönyv pedagógiai értekezletről; pedagógiai diagnosztikai
feljegyzések; egyéb aktivitásokról szóló feljegyzések (245/2008-§ 28, 16 bekezdés –
természetiskola, kirándulás, exkurzió)

245/2008-as közoktatási törvény:

 4§: anyanyelvi kompetenciák és nemzeti értékek
 13§: tankönyvek
 144§: államnyelven és anyanyelven való művelődéshez való jog
 §2: alapfogalmak
 §3: nevelés és oktatás alapelvei
 §4: nevelés és oktatás céljai
 §6: ÁOP
 §7: ÁOP
 §11: pedagógiai dokumentáció
 §12: tanítás nyelve
 §18: végzettséget igazoló okirat
 §23: kötelező óvodalátogatás
 §24-25: individuális képzés
 §28: óvodával kapcsolatos normák, előírások
 §59: óvodai felvétel
 §94: SNI gyermekek nevelése és oktatása
 §153: iskolai rendtartás
Az óvodai nevelés állami oktatási programja /ÁOP/:
 2016. szeptember 1-től érvényes
 Magyarul – Comenius Intézet lefordította
 2022: melléklet lett kiadva hozzá /változások, de a táblázatos része maradt/

Struktúrája:
1. Az óvodai nevelés és oktatás célja
2. Műveltségi szint / A művelődés foka
3. A végzős gyermek profilja / Az abszolvens profilja
4. Művelődési területek
5. Tantervi követelmények / Művelődési standardok
6. Az óvodai nevelés nyelve / Tanítás nyelve
7. Az óvodai képzés jellemzése és hossza
8. A nevelés és oktatás formái
9. SNI gyermekek nevelése – oktatása és az inklúzív oktatás feltételeinek biztosítása
10. A külföldi állampolgárok nevelésének és oktatásának sajátosságai
11. A nemzeti kisebbségi nyelvű óvodákban folyó nevelés és oktatás sajátosságai

Szlovákiában az óvodákat a 245/2008 Közoktatás Törvény értelmében besorolták az iskolarendszerbe.

A Közoktatási Törvényt 2008. május 22-én fogadták el és 2008. szeptember 1-jén lépett érvénybe.
Az iskolarendszert az alábbi intézmények alkotják:
a. óvoda
b. alapiskola
c. gimnázium
d. szakközépiskola
e. középfokú sportiskola
f. konzervatórium
g. speciális nevelési-oktatási igényű gyermekek és tanulók iskolái
h. művészeti alapiskola
i. nyelviskola

Az óvoda a gyermek személyiségfejlesztését biztosítja szocio – emocionális, intelektuális, testi,

erkölcsi és esztétikai téren és megteremti a feltételeket a továbbtanulásra, felkészíti a gyermekeket a
társadalmi életre és az iskolalátogatásra az egyéni fejlődési ütem és az életkori sajátosságok
figyelembevételével.
Az óvoda támogatja a gyermekek személyiségének szociális-érzelmi, intellektuális, testi, ekölcsi,
esztétikai fejlődését, fejleszti készségeiket és képességeiket, valamint megteremti a továbbtanulásuk
előfeltételeit. Felkészít a társadalmi életre, összhangban a gyermekek egyéni és életkori
sajátosságaival.
Az óvoda fenntartója lehet:
1. Önkormányzat
2. Egyház
3. Magánszemély

Az óvoda működése rendszerint egész napos vagy félnapos.

Az óvoda tanítási nyelve rendszerint az államnyelv, de nemzetiségi-kisebbségi nyelv is lehet.
A nevelő oktatói tevékenység az óvodában kétpólusú participációs modell:
- 1. szint: Az óvodai nevelés állami oktatási programja – A 245/2008-as törvény alapján az
állami oktatási programok meghatározzák az iskolában folyó nevelés és oktatás kötelező
tartalmi elemeit az alárendelő kompetenciák érdekében.
- 2. szint: Helyi/intézményi óvodai/pedagógiai program – Minden óvodának rendelkeznie kell
ilyen jellegű programmal 2009. szeptember 1-től.

A 245/2008-as közoktatási törvény foglalkozik továbbá az individuális képzés feltételeivel, a gyermek

óvodába való felvételével, a kötelező óvodalátogatással stb.
 5.
AZ ÓVODAI MŰVELŐDÉS KÉTPÓLUSÚ PARTICIPÁCIÓS MODELLJE
ÁOP

2016. szeptember 1-től érvényes.

A Comenius Intézet fordította le magyarra.
2022-ben melléklet lett kiadva hozzá.

Az óvodai nevelés állami oktatási programja meghatározza az iskolaköteles kor előtti intézményes
oktatásra vonatkozó alapvető állami követelményeket. Az állam ezen a programon keresztül garantálja
az iskolaköteles kor előtti intézményes oktatás minőségét a Szlovák Köztársaság iskola- és oktatási
intézményhálózatában működő valamennyi óvodában.

Az óvodai nevelés és oktatás fő célja az iskolai közoktatás és a társadalmi élet alapjait képező
optimális kognitív, szenzomotoros és szociális-érzelmi fejlettségi szint elérése.

Az óvodai nevelés és oktatás általános céljait is ismerteti.

STRUKTÚRÁJA:
1. Az óvodai nevelés és oktatás célja
2. Műveltségi szint / foka
3. A égzős gyermek profilja / Az abszolvens profilja
4. Műelődési területek
5. Tantervi köetelmények / Művelődési standardok
6. Az óvodai nevelés nyelve / Tanítás nyelve
7. Az óvodai képzés jellemzése és hossza
8. A működés feltételei
9. A nevelés és oktatás formái
10. Kötelező személyi feltételek
11. KöteLelző tárgyi (anyagi – technikai és térigények) feltételek
12. A munkabiztonság és egészségvédelem feltételei
13. SNI gyerekek nevelése – oktatása és az inklúzív oktatás feltételeinek biztosítása
14. Az intézményi pedagógiai program (ÓOP) kidolgozásának alapelvei
15. A külföldi állampolgárok nevelésének és oktatásának sajátosságai
16. A nemzeti kisebbségi nyelvű óvodákban folyó nevelés és oktatás sajátosságai

KULCSKOMPETENCIÁK:
1. Kommunikációs
2. Matematikai, természettudományos és technológiai
3. Digitális
4. A tanulás tanulása, problémamegoldás, alkotói és kritikus gondolkodás
5. Szociális és személyi
6. Állampolgári
7. Munkakompetenciák

NAPIREND FORMÁK:
  Játékok és a gyermekek által választott tevékenységek
 Egészségfejlesztő gyakorlatok
 Művelődési tevékenység
 Szabad levegőn való tartózkodás
 Életvitelt megalapozó tevékenységek (személyi higiénia, étkezés, pihenés)

MŰVELŐDÉSI TERÜLETEK:
 Nyelv és kommunikáció – fő célja a gyermek kompetenciáinak, az írott nyelv hatásának
felhasználásával megvalósuló fejlesztése.
 Ember és természet – a természettudományos műveltség fejlesztése, az óvodapedagógus
feladata rávezetni a gyermekeket az aktuális elképzelései kifejtésére az elsajátítandó
tananyagban meghatározott tárgyakhoz, jelenségekhez és helyzetekhez kapcsolódóan. A
nevelő-oktató cél aktivizáló helyzetekre épül, amelyek felkeltik a gyermekben a környezet
megismerése iránti vágyat.
 Ember és munka világa – a gyermek azon alapvető képességeinek kialakítása és fejlesztése,
amelyek által képes lesz a napi tevékenységek elvégzésére és a hétköznapi életben használatos
eszközök alkalmazására.
 Ember és társadalom – a gyermek eligazodjon társas környezetében az időbeli, térbeli,
szociális és emberi kapcsolataiban.
 Matematikai és információkezelés – azon matematikai és informatikai ismeretek átadása és
készségek kialakítása, amelyek a legfelsőbb műveltségi szinteken fejlesztendő mat.
gondolkodás és kompetenciák alapját képezik.
 Egészség és mozgás – az egészséggel kapcsolatos alapinformációk átadása, a megfelelő
testgyakorlatok fejlesztése és tökéletesítése és a mozgásképesség és készség fejlesztése.
 Művészet és kultúra: Zenei nevelés, Képzőművészeti nevelés - zenei: általános zenei
készségek és szokások fejlesztése amelyek megalapozzák a későbbi zeneértést.
Képzőművészeti: a gyermek elképzeléseinek kifejezése egyszerű képzőművészeti
eszközökkel. Bevezeti a gyermeket az alkotás világába.

Minden művelődési tevékenység 3 síkon van taglalva (3 oszlop) 

Követelményrendszer/elsajátítandó készségek – Tantervi tananyagtartalom – Értékelő kérdések

6.
 MÓDSZEREK ÉS STRATÉGIÁK

A MÓDSZEREK a nevelő – oktató folyamatnak állandó, ismétlődő összetevői, a pedagógus és tanuló

tevékenységének részei, amelyeket különböző célok érdekében eltérő stratégiákba szerveződve
alkalmaznak.
A módszer a cél elérése érdekében végzett tevékenységek – eljárások sorozata.

Kettős funkció:
1. szabályozzák a gyermek aktivitását, magatartását, tevékenységét
2. formálják a magatartás és a tevékenység személyiségi vonásait

MÓDSZEREK FELOSZTÁSA:
1. Szóbeli közlés módszerei:
a. monológ: előadás, magyarázat, elbeszélés, leírás
b. dialógus: beszélgetés, vita
2. Szemléltető módszerek:
a. demonstráció, megfigyelés, exkurzió
3. Gyakorlás – aktív cselekvés – analízis – szitézis, induktív, deduktív módszer

Innovatív (munkáltató) módszerek: élménypedagógia, drámapedagógia, konstruktív pedagógia,

fogalomtérképezés, problémamegoldás stb.

A módszerek megválasztásának fontos szempontja: az életkori sajátosságok, az aktuális fejlettségi

szint, az óvoda belső tere, szerkezeti rendje.

A STRATÉGIA sajátos célok elérésére szolgáló módszerek, eszközök, szervezési módok és formák
olyan komplex rendszere, amely koherens elméleti alapokon nyugszik, sajátos szintaxissal rendelkezik
és jellegzetes tanulási környezetben valósul meg.

Típusai:
1. Célközpontú stratégiák:
1. információ tanítása bemutatás segítségével
2. fogalomtanítás magyarázat és megbeszélés segítségével
3. készségtanítás direkt oktatás segítségével
4. szociális és tanulási készségek tanítása kooperatív tanulás segítségével
5. gondolkodás fejlesztése felfedezéses tanulás segítségével
2. Szabályozáselméleti stratégiák:
1. nyílt oktatás
2. programozott oktatás
3. adaptív oktatás
4. optimális elsajátítási stratégiák

A kooperatív tanulás jellemzői: a tanulási célokért közösségeket hoz létre. Fejleszti az empátiát, a
toleranciát, a szociális kompetenciát. Alkalmat teremt a kapcsolatépítésre, a gondolkodás
összekapcsolására. Segíti a megértési folyamat tudatosabb irányítását és ellenőrzését.
Tanítási dráma, drámapedagógia: kulcsfogalmai: szerep és azonosulás. A tanulók szerepbe lépnek:
elképzelik, hogy mit tennének egy adott szerepben, helyzetben.

Projektmódszer: azokat a tanulásszervezési formákat értjük rajta, amelyek során a tanulók közösen,
együttműködve, belső indíttatásból valamely a tágabb közösség érdekeit szolgáló produktum, termék
létrehozása érdekében dolgoznak.

Élménypedagógia: a közvetlen tapasztalásokon és a gyermek aktív cselekvésén keresztül tanít.

Elsősorban a személyes készségek fejlesztését tűzi ki célul, fejleszti az önismeretet, önértékelést, az
egyéni felelősségvállalást és a szociális kompetenciákat. A saját tapasztalatokat és a megélt
élményeket feldolgozva válik tanulási helyzetté.

A konstruktív pedagógia: a gyermekek előztes tudását és magatartási formáit figyelembe kell venni a
tudásépítés során. A tanulás és a játék egymást segíti. A gyermekek központi szerepet játszanak a
tanulási folyamat kialakításában és ellenőrzésében.

7.
SZERVEZÉSI FORMÁK ÉS NAPIREND
LÉTSZÁM SZERINTI SZERVEZÉSI FORMÁK:
1. FRONTÁLIS MUNKA: az együtt tanított/tanuló diákok/gyermekek tanulási tevékenysége
párhuzamosan, egy időben, gyakran azonos ütemben folyik a közös oktatási célok érdekében.
Biztosítja a tanulás lehetőségét, de a tanulás feltételeit nem. A leggyorsabb tanítás valósul
meg, a pedagógusnak megadja az együtt haladás irányát, a pedagógusok saját tapasztalataik
alapján szervezik a folyamatot.
2. CSOPORTMUNKA: 3-6 fő közös munkában old meg kapott vagy vállalt feladatot. A
pedagógus, a gyerekek mechanikusan alakítják ki. Megtanulnak vitatkozni, figyelni és
hallgatni egymásra. Gyakorlatot szereznek a munkamegosztásban, az idővel gazdálkodásban.
Tapasztalatokat szereznek önmagukról.
FOLYAMATA: előkészítés  kiosztás vagy választás  idő meghatározása  végrehajtás
önállóan vagy pedagógus segítségével  befejezés.
3. A PÁRBAN FOLYÓ TANULÁS: két gyermek/tanuló működik együtt valamely feladat
megoldása érdekében.
Páros munka = hasonló szinten lévő gyermekek közösen oldanak meg feladatokat, közben
tapasztalatokat szereznek az együttműködésben.
Tanulópár = a különböző szinten lévő gyerekek között tanulmánykapcsolat jön létre. Tagjai
szociális és tanulási tapasztalatokat szereznek.
4. EGYÉNI MUNKA: a gyerekek önállóan megoldandó egyéni feladatokat kapnak; új
ismeretek szerzése, a tanultak alkalmazása, rögzítése, értékelése céljából. Szembesül saját
mindenkori szintjével, képességeivel, tudásával. Fejlesztő hatású.
Egyedül végzett munka = egymástól függetlenül ugyanazt a feladatot oldják meg.
Rétegmunka = egymástól függetlenül csoportokba osztják őket képességeik alapján.

NAPIRENDI FORMÁK ÉS JELLEMZÉSÜK:

Játékok és a gyermek által szabadon választott tevékenységek – spontán vagy az óvodapedagógus

által kezdeményezett tevékenységek. A játékok és a szabadon választott tevékenységek önálló
szervezeti egységet alkotnak a gyermek érkezése és távozása során. A gyermek által kezdeményezett
játékok a gyermek saját igényeihez és szükségleteihez alkalmazkodik.

Egészségfejlesztő gyakorlatok – minden nap meghatározott időben, kizárólag evés előtt valósulnak
meg. A nap folyamán többször is beilleszthetők, bent és kint egyaránt megvalósíthatóak.

Szabad levegőn való tartózkodás – ide tartoznak a spontán mozgásos tevékenységek, a gyermek által
szabadon választott játékok. Elegendő teret kell biztosítani a gyermekeknek a szabad, spontán játékra
és a mozgásos tevékenységekre is. Elengedhetetlen a szabad levegőn való tartózkodás napi szintű
megvalósítása.

Művelődési tevékenységek – a tananyagtartalom tervezett közvetítésére irányuló tevékenységek,

amely a készségek fejlesztésének és fokozatos elsajátításának legfontosabb színtere. Ezek lehetnek
önálló szervezeti egységek, de a napirend bármely tevékenységének is része lehet. Megvalósítható
egyéni vagy frontális tevékenységként is. A terjedelme alkalmazkodik a gyermekek képességeihez és
fejlődési törvényszerűségeihez is.

Az életvitelt megalapozó tevékenységek – a gyermekek étkeztetése meghatározott időpontban zajlik,

ajánlott betartani a háromórás közöket. A pihenés időtartalma legalább 30 perc, ez egészségügyi
okokból megfelelő óvodai ágyakon valósul meg.

8.
 A NEVELŐ – OKTATÓ FOLYAMAT SZAKASZAI

A nevelés az a folyamat, amelyben a tevékenységrendszer fejleszti az egyén képességeit, a fejlesztő

hatások révén alakul a tanuló értékrendszere, személyisége, amelyek lehetővé teszik számára az
egyéni és társadalmi feladatok megoldását.
Az oktatás két egymással kölcsönhatásban lezajló folyamat, a tanulás és a tanítás egysége: a tanuló
tanul- a tanító tanít.
A nevelő – oktató folyamat szakaszai:
 Tervezés
 Szervezés
 Megvalósítás
 Értékelés

1. TERVEZÉS:
 A tervezés tudatos pedagógiai cselekvés, amelynek során felépítjük a jövőben bekövetkező
cselekvések előképét és keressük a lehetséges lépéseket. Előre meghatározott időegységre szól
– pl.: 1 hét
 A tematikus terven belül az adott téma kapcsán a pedagógus feltünteti: a
követelményrendszert/teljesítményi standardokat. A nevelő – oktató módszereket és
stratégiákat, konkrét aktivitásokat, tanulási forrásokat/segédeszközöket, szervezési módokat és
az értékelés módját és eszközeit tünteti fel.

2. SZERVEZÉS:
 A tervezett tevékenységhez szükséges a feltételek megteremtése, mégpedig a hely és az
eszközök előkészítése.
3. MEGVALÓSÍTÁS:
 A pedagógus az ösztönző, a menedzser, a koordinátor, a tanácsadó stb. szerepét tölti be.
 Legyen lehetősége a gyermeknek az adatgyűjtésre – több forrásból. Elegendő időt biztosítani a
feladat elvégzésére, helyt adva a problémamegoldásnak, az alkotáson alapuló gondolkodásnak
– egyéni megnyílvánulást biztosító kreatív élethelyzeteknek.
4. ÉRTÉKELÉS:
 Fontos szerepet tölt be a folyamat és az alkotások értékelése a gyermekek szemszögéből.
 Az óvodapedagógus értékeli az általa meghatározott cél elérésének mértékét, a gyermekek
aktivitását, az alkalmazott stratégiák eredményességét.
 9.
PEDAGÓGIAI DOKUMENTÁCIÓ

§1: Óvodában:
 a gyermek személyi lapja
 osztálykönyv
 napirend

§3: SNI gyermek esetében:

 javaslat, szakdiagnózis

§4: Egyéb dokumentáció:

 jegyzőkönyv pedagógiai értekezletről
 pedagógiai diagnosztikai feljegyzések
 egyéb aktivitásokról szóló feljegyzések
 10.
A PEDAGÓGUS SZAKMAI KOMPETENCIÁI

KOMPETENCIA: illetékességet, szakértelmet jelent, szűkebb értelemben ismeretek, képességek,

attitűdök összessége.

Kompetenciák:
 személyes
 szakmai/pedagógiai: a pedagógiai munkára, a nevelésre, a tanításra alkalmassá tévő ismeretek
képességek és készségek, valamint az ezeket kísérő érzelmek, motívumok dinamikus
rendszere.

A pedagógiai kompetenciák: a tudás, a nézetek és a gyakorlati készségek ötvözetei, amelyek

lehetővé teszik, hogy a pedagógus egy adott területen sikeresen elláthassa feladatát.

Íratlan szabály: a pedagógus legyen művelt, kulturált, általánosan tájékozott, legyen társadalmilag
aktív, s elkötelezett a gyermekekkel szemben. Szakmai elvárás a magas szintű szaktudás, a
hivatástudat, a tekintély megszerzése és megtartása.

Szakértelem – a tanított szakterülettel összefüggő tudás, amellyel kapcsolatban a folyamatos

megújulás szükségessége kap egyre növekvő hangsúlyt.
Rugalmasság – a pedagógus szakma tartalma és a munkavégzéssel kapcsolatos elvárások a szakmai
karrier során több alkalommal is változhatnak.
Mobilitás – előny ha valaki más területen is szakmai tapasztalatokat szerez.
Nyitottság – a pedagógus szakma meghatározó sajátossága a nyitottság a külső szereplők, a partnerek
felé és az együttműködés a szakmán kívüli érdekeltekkel.

Az óvodapedagógus kompetenciái Kikusova (2010) szerint:

1. Edukációs – professzionális kompetenciák csoportja: az óvodáskori fejlesztés
problematikájának ismerete a gyakorlatban. Olyan kompetenciák, amelyek segítségével az
óvodapedagógus által meghatározott – kiválasztott elméleti alapelvek szerint jár el.
 tervezési
 szervezési
 megvalósítási
 értékelési/diagnosztizálási
 dokumentálás
 menedzselés
2. Szubjektív értékelési kompetenciák: Önértékelés  pedagógiai munkájának értékelése,
tükrözi, hogy a pedagógus hogyan képes értékelni/kiértékelni az edukációs folyamatot, annak
effektivitását, teljesítményének értékelése.

3. Kommunikációs kompetenciák csoportja:

  verbális – gondolni kell a gyermek által is érthető grammatikai szabályokra, fontos a
beszéd erős érzelmi színtere.
 nonverbális – a közléseket nem szóban továbbítja a kommunikátor, az érzelmi, az
attitűd kifejezése. Fontos az empátia, mások érzelmi állapotának megértése,
azonosulás, megértés.
4. Kooperációs kompetenciák: Együttműködési kompetenciák: együttműködés a folyamat
részeseivel, partnerekkel.
5. Pedagógiai kutatás módszertani kompetenciák: új edukációs stratégiák alkalmazása, új
technológiák, pedagógiai ismeretek, nemzetközi és hazai kutatási projektekbe való aktív
bekapcsolódás.
 11.
A PEDAGÓGUSOK SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉSI RENDSZERE

Szlovákiában a továbbképzésekkel, illetve a pedagógusok szakmai fejlődésével fogalkozó törvények a

138/2019-es törvény a pedagógiai – és szakalkalmazottakról, illetve a 361/2019-es Iskolaügyi
Minisztérium által kiadott rendelet a pedagógusok képzéséről és szakmai fejlődéséről.
A törvény 2019. szeptember 9-én lépett érvénybe a rendelet pedig 2019. október 15-én.

A 138/2019-es törvény szabályozza a pedagógiai – és szakmai alkalmazottak munkavégzését,

szakmai fejlődését és fejlődésük ellenőzését, az adminisztratív szabálysértéseket, valamint az iskolák
és iskolai létesítmények pedagógiai és szakmai és egyéb alkalmazottainak központi nyílvántartását. Az
első rész a pedagógusok jogait és kötelességeit taglalja. A második rész a pedagógusok és szakmai
alkalmazottak munkaköri tevékenységének leírását tartalmazza.

A PEDAGÓGIAI PÁLYAFOKOK:
1. Kezdő pedagógus: a képzés 1, legfeljebb 2 évig tart.
2. Önálló pedagógus
3. Első atesztációval rendelkező pedagógus: elvégzése 5 év pedagógiai gyakorlat után
lehetséges.
4. Második atesztációval rendelkező pedagógus: további 5 év után lehetséges az elvégzése.

A PEDAGÓGUS TOVÁBBKÉPZÉSI FAJTÁI:

1. Kvalifikációs képzés: szakbővítés, új pedagógiai alkalmasság megszerzése.
2. Vezetőképzés: vezetői tevékenységek ellátásához szükséges kompetenciák megszerzése.
3. Specializációs képzés: specializált pedagógus tevékenységre való felkészítése.
4. Adaptációs képzés: kompetenciák megszerzése az önálló pályafok elérése érdekében.
5. Atesztáció előtti képzés: magasabb pályafokra való lépéshez szükséges kompetenciák
megszerzése.
6. Innovációs képzés: szakmai kompetenciák tökéletesítése, bővítése, elmélyítése.
7. Aktualizációs képzés: a meglévő szakmai kompetenciák karbantartása, megőrzése, frissítése
 KÖTELEZŐ ÉVENTE MINDEN PEDAGÓGUS SZÁMÁRA.

A pedagógus-továbbképzés fő jellegzetességei és gyakorlata Szlovákiában:

 138/2019-es törvény 3. cikkhelye alapján a pedagógusoknak joguk van a szakmai
továbbképzésre, valamint a 4. cikkhely alapján kötelezettségük megtartani és bővíteni szakmai
tudásukat az aktualizációs képzéseken való részvétel során.
A szakmai fejlődési terv forrásai:
 az iskolai alkalmazott kompetenciaprofilja vagy szakmai sztenderdje
 az iskola vagy iskolai létesítmények stratégiái
 a pedagógiai alkalmazottak képzésére irányuló elvárások
 az alkalmazottak értékelésének eredményei, a személyes szakmai fejldési tervük és képzési
igényeik elemzése.

A portfolió tartalmával, elkészítésével kapcsolatosan jelenleg is folynak tájékoztató jelleggel

továbbképzések a valamikori Módszertani-pedagógiai Központ szervezésében, melyek segítenek a
pedagógusoknak tájékozódni a témában és pontosan értelmezni az elvárásokat- jelenleg már a
NIVAM-hoz tartozik 2022-től.
 12.
AZ ÓVODA ÉS A CSALÁD EGYÜTTMŰKÖDÉSE

A család a legkisebb társadalmi egység, ahol mindenkinek megvan a saját szerepe, feladata, joga és
kötelessége.

A család formái/típusai: a család forma a családtagok által a családhoz sorolt egyének szerves
csoportja.
1. Kiscsalád (nukleáris) – ez a család férjből, feleségből és egy vagy több gyermekből áll.
2. Nagycsalád - a kiscsalád tagjain kívül magába foglalja a rokonokat is.
3. Egyszülős (csonka) család - vagy úgy jön létre, hogy az egyik szülő kiválik a kiscsaládból
halál, válás vagy elköltözés révén, vagy úgy, hogy egyedülálló személy gyermeket vállal,
vagy nevel.
4. Vegyes család - úgy jön létre, hogy a szülők vérrokoni viszonyban nem lévő gyermekeket
hoznak előző kapcsolataikból új kapcsolataikba.

Család funkciói:
1. biológiai – utódnemző funkció
2. társadalmi funkció
3. gazdasági funkció
4. érzelmi szükségleteket kielégítő funkció
5. az öreggondozás, mint családi funkció

Családi nevelési stílusok:

a. Harmonikus – bizalom, a gyermekhez igazodó szabályozások a gyermek érdekében
történnek.
b. Liberális – érzelmi hatás kifogástalan, gyenge szabályozás
c. Ambíciózis – szeretet, biztonság, erős szabályok, nincs választása a gyermeknek.
d. Túlvédő – nagy szeretet, aggodalmas féltés, sokat elvégez a gyermek helyett.
e. Hideg, demokratikus – egyenrangú partnerként kezelik a gyermeket.
f. Elhanyagoló nevelés – szeretethiány, biztonság hiánya, nincs érték- és követelményrendszer.
g. Drilles – rideg, érzelemszegény, merevség, parancs, büntetés, kényszerítés.
h. Diszharmonikus nevelés – érzelmi elhanyagoltság, nincs érték- és követelményrendszer.

EGYÜTTMŰKÖDÉS:
 Az óvoda helyi programját a szülőkkel szoros együttműködésben valósítja meg. Az óvoda
sokkal jobban épít a családra, mint bármelyik más nevelő – oktató intézmény.
 Beszélgetéseket, konzultációkat szerveznek, ajánlanak fel a gyermekismeret és a gyermekkel
való foglalkozás különböző témáiban.
 Az együttműködés formái:
a. családlátogatások
b. fogadóórák – nyílt napok
c. csoportos foglalkozások szülőkkel – formái: szülői értekezletek, csoportos,
kiscsporots találkozások, közös programok.
Együttműködési formák és stratégiák:
A szülők bevonása többféleképpen valósulhat meg, pl.: részvétel a törvényes tanácsadó és döntéshozó
területekben, részvétel az intézményen kívüli programokban, csoportkirándulásokban, az önténtes
egyesületek és közösségekm unkájában.

Az együttműködéshez 4 feltételnek kell teljesülnie:

1. egyetértő nevelési mód
2. a gyermek iránti együttes szeretet és bizalom
3. a biztonságnyújtás
4. a gyermek személyiségéhez igazodó rugalmas nevelési mód és nyitottság

Alkalmazható együttműködési formák:

a. Az első látogatás az óvodában – ez segít a szülőknek, hogy megismerjék a leendő
pedagógusokat az óvoda programját és az elvárásokat.
b. Az első szülői értekezlet – a pedagógusokon kívül az óvoda teljes személyzetét is megismeri.
c. Telefonbeszélgetések – kevésbé alkalmazzák, hasznos lehet, ha a helyzet gyors megoldást
igényel.
d. Közös találkozók – csapatépítő és szórakoztató jellegűek.
e. Oktatási folyamat megtekintése és rendezvényeken való részvéte a szülők számára –
betekintést nyerhetnek a nevelő – oktató folyamatba.
f. Szórólapok, prospektusok, kézikönyvek, óvodai weboldalak – tájékoztatás, fontos
információk.
g. Osztály/óvoda lapokból – információk az óvodában lezajlott eseményekről.
h. Tájékoztató faliújság – az óvodapedagógus egyszerűbben és gyorsabban tudja tájékoztatni a
szülőket az aktuális programokról.

Az együttműködési feladatok, amelyeket a szülők és tanítók közötti együttműködést biztosítják a

következők lehetnek:
 azon szülők számának a növelése, akik aktívan együttműködnek az óvodával és az
óvodapedagógussal.
 a szülők és az igazgató, a szülők és a tanítók közötti kapcsolatok minőségének javítása.
 az óvoda és a család együttműködésének bővítése tövábbi, új területeken.