A policisztás petefészek megbetegedés

Gyógy-ír 2000; Kisalföld

A peteérési rendellenességgel és következményes sterilitással járó megbetegedés

előfordulási gyakorisága a női népességben kb. 22%. Azoknál a nőbetegeknél, akiknél
ritkán jelentkezik a havi vérzés, mintegy 87%-ban találunk policisztás petefészek-
megbetegedést (PCOS), míg a teljes vérzéskimaradással küszködő betegeknél 26%-
ban áll a kórkép hátterében a petefészkek típusos elváltozása.

Stein és Leventhal már 1935-ben leírták a megbetegedést, amelynek lényegét úgy

foglalták össze, hogy a megnagyobbodott petefészkekben elmarad a normális
peteérés, amelynek hiányában meddőség alakult ki. A kezdeti leírás szerint a kórképet
a fokozott szőrnövekedés, az elhízás, az emlőmirigyek fejletlensége, valamint a havi
vérzések negatív irányú zavara jellemezte. A kórkép jellemzői az elmúlt fél évszázad
alatt alig színesedtek, talán annyit érdemes megjegyezni, hogy tünetmentes esetekben
is találunk PCOS-re jellemző petefészkeket. A kórkép eredetéről meglehetősen
keveset tudunk, az elmúlt időkben bizonyos családi halmozódás miatt az ún.
poligénes kromoszomális eredet valószínűsíthető.

A kivizsgálás lehetőségei

A legfőbb szempont, hogy a betegség diagnózisának felállításában nem a klinikai

megjelenés, hanem a petefészkek szerkezeti jellemzői a meghatározók. Ebben ma a
legnagyobb segítséget a kismedencei ultrahangvizsgálat adja. A petefészkek képe
típusos: mindkét oldalon megnagyobbodott, amelyek felszíne alatt
gyöngyfűzérszerűen 2-8 mm-es piciny ciszták láthatók, a petefészkek belső
állományát alkotó ún. sztróma képe fehéren rajzolódik ki az ultrahang képernyőjén.
További segítséget jelent a korrekt diagnózisfelállításban a megbetegedés hátterében
kialakuló hormonális elváltozások definiálása. Mindenekelőtt a petekilökődésért és a
nyálkahártya átalakulásáért felelős luteinizáló hormon (LH) szintjének emelkedése, és
ezzel párhuzamosan a tüszőnövekedést stimuláló hormon (FSH) szérumszintjének
csökkenése. Az LH-szint növekedése felelős a kórképre jellegzetes férfi természetű
hormonok felszaporodásáért, a megkésett vetélések számának növekedéséért, míg az
FSH-szint csökkenése következtében elmarad a tüszők fejlődése, petekilökődés
hiányában pedig meddőség alakul ki. A tünetmentes esetekben gyakran látjuk a
tejelválasztásért felelős hormon, a prolaktin szérumszintjének enyhe fokú
emelkedését.

Az elmúlt évek kutatásainak eredményeként derült fény a cukorháztartásért felelős

inzulinnak a kórkép kialakításában játszott szerepére. A policisztás petefészek-
megbetegedésben (PCO) a sejtek, szövetek érzéketlenekké válnak az inzulinhatásra
(inzulinrezisztencia), aminek következtében anyagcserezavarok jönnek létre -
elsősorban a cukor- és zsíranyagcserében -, amelyek végső sorban felelősek a
kórképre olyannyira jellegzetes elhízásért A kövérségnek késői következményei is
vannak: a betegek magas vérnyomástól szenvedhetnek, gyakoribbak a trombózisos
szövődmények, a húgyúti fertőződések, a késői életszakaszban a méhnyálkahártyarák
rizikója növekszik meg, esetleg definitív cukorbetegség alakul ki a kórképben
szenvedőknél. A kezelés lehetőségeiről
A kezelést alapvetően a betegek igénye határozza meg, hogy a betegség
következtében létrejött bőrtünetektől, a rendszertelen vérzéstől, a fokozott
szőrnövekedéstől, vagy pedig a gyermektelenségtől kívánnak "megszabadulni". A
kezelésben a legfontosabb feladat a testsúly csökkentése: a testsúly 5-10%-ának
elvesztése a tünetek jelentős javulását eredményezheti. Rendeződhet a rendszertelen
vérzés, csökkenhet a szőrösödés, a késői tünetek (cukorbetegség, magas vérnyomás)
előfordulási valószínűségét jelentősen javítva. Azoknál a betegeknél, akik a
cikluszavar rendezését kívánják, ciproteron-acetát tartalmú készítményekkel a
rendszeres vérzés mellett a szőrnövekedés és az arcon jelentkező kiütések javulását is
el lehet érni. Mivel a kórkép lényege a krónikus peteérés hiánya, a legtöbb beteg
gyermektelenség miatt keresi fel nőgyógyászát, illetve az illetékes meddőségi
szakrendelőt.

A PCOS peteérést serkentő kezelése az egyik legnehezebb feladat a gyakorló

szakember számára: a gyógyszerekre adott robbanásszerű válaszreakció miatt igen
gyakori a petefészek túlstimulációs szindróma és a ciszták előfordulási gyakorisága.
A szájon át szedhető klomifen-citrát segítségével közel 80%-os petekilökődési rátát,
de jóval alacsonyabb terhességi gyakoriságot (kb. 40%) lehet elérni. Mindennek oka,
hogy kezelés következtében fokozott LH-hormon felszabadulás jöhet létre, ami a
megtermékenyült petesejtek életkilátásait rontja, másrészt a tartós kezelésnek a
méhnyálkahártyára és a méhszájban lévő nyákra is kedvezőtlen hatása lehet. A
kifejezetten petefészekre ható, ún. gonadotropin hormonokat az előbbi kezelésre nem,
vagy nem megfelelően reagáló betegeknél alkalmazzuk, közel 70%-os sikerrel. Ennél
a típusú kezelésnél azonban számolni kell a fokozott koraszülés-gyakoriságot jelentő
többes terhességek előfordulásával és a petefészek-túlstimulációs szindróma is
meglehetősen gyakori.

A kezelési stratégia kialakításánál fontos, hogy a kórképre önmagában jellemző

sárgatest-működési elégtelenség korrekcióját is el kell végezni, nélküle igen magas
lehet a terápiát követő vetélések aránya. A sebészi kezelés célja, hogy a petefészek
megnagyobbodott állományát csökkentsük. Korábban nyitott hasi műtéttel történt az
ováriumok ún. ékkimetszése: a következtében létrejött igen kedvező hormonális
változásokra, valamint a meddőség helyreállításáért felelős mechanizmusra még ma
sem találunk pontos magyarázatot. A hastükrözéses (laparoszkópia) technika
fejlődése új távlatot nyitott meg a policisztás petefészkek kezelésében: lényegesen
kevesebb összenövés kialakulása mellett kis műtéti terheléssel el lehet végezni a
petefészkek eredményes sebészi kezelését.

Kőrösi, T.

2002-07-18 12:20:33