Dr.

Kőváry Zoltán
DALSZERZŐK NAPJA – A DAL EREJE
Avagy hogy segít a zene átvészelnünk a legnehezebb időszakokat is?

A művészet a legősibb terápiás eszköz, ám annál még akkor is jóval több, ha létrejöttének és
alkalmazásának csak a pszichológiai oldalait nézzük. Az ember – a művészetet alkotó és az
azt befogadó ember egyaránt – a kezdetek óta alkalmazza a különféle művészi kifejezési
formákat azért is, hogy kifejezze, csillapítsa, vagy éppen felerősítse, és mások felé közvetítse
érzelmi élményeit, hogy közösségi élményeket hozzon létre általa. A technika korában
időnként bele sem gondolunk, mennyivel kevesebb lenne a világ valódi művészet nélkül,
hiszen- ahogy Federico Fellini, a nagy olasz filmrendező mondta –„ez az, ami vigaszt és
biztonságot nyújt, és végtelenül megnyugtató szavakkal, képekkel, hangokkal beszél nekünk
az életről”, vagyis értelemmel telivé teszi azt. A művészetek közül a zene az, ami leginkább
képes közvetlenül és szinte azonnal megmozgatni minket; miként Kodály Zoltán is
rámutatott, vannak a léleknek olyan területei, ahova csak a zene képes behatolni. Különösen
nagy szükségünk van arra, hogy fel tudjuk használni lelkünk ezen zugaiban megbújó
erőtartalékainkat akkor, amikor olyan mély, az élet minden szegmensét megrendítő válságon
megyünk keresztül, mint ami a 2020-2021-es covid-pandémia következtében alakult ki
világszerte.
A váratlan, a pszichológia által akcidentálisnak nevezett krízishelyzetekre jellemző, hogy a
korábbi, bevált megküzdési eszközeink nem adnak nekünk elegendő segítséget, hogy
legyűrjük az ekkor keletkező szorongást, az aggodalmakat, és felül tudjunk emelkedni az
ilyenkor óhatatlanul megjelenő veszteségek hatásain. Ilyenkor az embernek plusz forrásokra
van szüksége, és a művészet, kivált a zene hatékony segítséget tud nyújtani ezen források
felkutatásában. Ezért érdemes nem csak a már jól ismert dallamokat hallgatni nap nap után,
hanem új világokat is bejárni egy-egy izgalmas dalszerző, előadó felfedezése során. Ezek az
élmények mind egyéni, mind közösségi szinten megjelenhetnek, és ezek a dimenziók
kölcsönösen és cirkulárisan hatnak egymásra az úgynevezett pozitív visszacsatolás
következtében. Ez azt jelenti, hogyha egy művész az általa alkotott új művön keresztül
hatékonyan, újszerűen képes kifejezni a saját érzelmi élményeit, amin például válsága
nyomán átmegy, akkor a közönség a mű befogadása nyomán hasonlóképpen tudja
„hasznosítani” ezt a művet. Ezt követően a hallgató kifejezheti tetszését a művész irányába,
ami az ő számára viszont inspirálóan hathat újabb művek létrejöttéhez, és így tovább. Így
húzhatja ki magát és egymást a nehéz szituációból a közönség és a művész, aminek
eredménye nem csak az lehet, hogy visszaáll a korábbi, válság előtti egyensúlyi állapot,
hanem nőhet a tudatosság és az érzelmi egészség szintje is. Ezért mondjuk azt, hogy a krízis
kétértelmű szó: veszélyt és esélyt is jelent, és a veszély elhárítása során a személyiség és a
tudat magasabb érettségi szintre is kerülhet.
Hogy milyen sokat jelentett a zene az emberek számára a válsággal való megküzdésben a
pandémia során, azt nagyon szemléletesen mutatja az a vizsgálat, amit az Artisjus, a Magyar
Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület készített az elmúlt időszakban az idei Dalszerzők Napja
alkalmából. Az országos, reprezentatív mintán elvégzett vizsgálat szerint a megkérdezettek
64%-a vallotta azt, hogy hathatós lelki segítséget nyújtott számára a zenehallgatás a
koronavírus-járvány eddigi szakaszaiban, vagyis nem csupán szórakozás céljából hallgattak
rendszeresen zenét, hanem „terápiás” célból is. A felmérés szerint a legnagyobb arányban a
„baby boomer” és a „Z” generáció tagjai számoltak be erről a jótékony hatásról, azon belül
pedig a nők mintegy háromnegyede, a férfiak fele értett egyet azzal, hogy zene képes ilyen
pozitív hatást kiváltani belőle a letörtség és a magány pillanataiban. A vizsgálat nagy
tanulsága, hogy a zene különleges helyet foglal el életünkben, ezért érdemes és fontos
kiaknázni a benne nyugvó potenciált az élet minden egyes pillanatában. Figyelemre méltó,
hogy leginkább azok voltak képesek alkalmazni ezt a „módszert” nagyobb számban, akik még
(Z generáció) vagy már (boomerek) nem olyan mértékben részei a társadalom gépezetének, a
munka emberi szabadságot sokszor sajnálatos módon beszűkítő világának.
Azonban a muzsika talán még annál is több, mint amit a kutatási eredmények sugallnak,
vagyis, hogy a zenei élmény képes a mindennapi feszültséget és a nyugtalanságot oldani a
hallgatóban, vagy hogy megszabadíthat az unalom kellemetlen érzésétől. Még ennél is
mélyebb hatása lehet, mivel létezésünk egészével kapcsolatban áll; ahogy a filozófiában és a
pszichológiában mondják, egzisztenciális jelentősége van. Ezt csodálatosan világítják meg a
nagy magyar szociológus és filozófus, Hankiss Elemér szavai:” Hogy megvédjük magunkat
ebben a világban, nemcsak mítoszokkal és vallásokkal, gondolatokkal és hiedelmekkel
vesszük körbe magunkat. Hanem zenével is. Hangokkal és ritmusokkal, dallamokkal és
harmóniával. A zene is oltalmaz bennünket egy idegen világban. Betölti a körülöttünk levő
űrt; a csend félelmetes ürességét… Körülvesz minket a dallamok és ritmusok láthatatlan
védőburka.” Csak rajtunk múlik, hogy megteremtjük e magunk körül ezt a védelmező burkot,
amely tevékenység értelmet is adó és felszabadítóan hathat, amihez annyi sok, és évről évre
tovább szaporodó zenemű, dal és kompozíció áll a rendelkezésünkre. Éljünk bátran a
lehetőségeinkkel!
Miközben ezt a cikken dolgoztam, egy festő barátom, aki az elmúlt időszakban sokakhoz
hasonlóan komoly lelki nehézségekkel küzdött, rám írt a Messengeren: „Zoli! Megint
felfedeztem a The Cult „Ceremony” c. albumát. Visszajött az életkedvem!”
És még mondja valaki, hogy a zene nem egy csoda…