2.

A csernobili atomerőmű
Az atomenergia békés célú felhasználásában kulcsszerepet játszottak egyes atomfizikusok, akik korábban
atom- és hidrogénbombák gyártásával és más nukleáris eszközök, például tengeralattjárók fejlesztésével
foglalkoztak. Amerikában Teller Ede, a Szovjetunióban Alekszandrov akadémikus volt a politikai kedvenc.
Összehasonlításképpen: a paksi atomerőműben üzemelő négy energiatermelő blokk közül bármelyik kettő
teljesítménye nem érné el egyetlen csernobili blokk együttes teljesítményét, Csernobilban pedig négy ilyen
blokk volt.
Az RBMK típusú reaktorok elsősorban a nukleáris hadiipar termékei, mivel nagy mennyiségű plutóniumot
tudnak előállítani, amit természetesen nem lehetett békés célokra felhasználni. A túl alacsony
teljesítményen történő üzemeltetés azonban komoly magfizikai változásokhoz, úgynevezett reaktorméreg-
ólom keletkezéséhez vezethet egy RBMK reaktorban. A békés célú RBMK-k előnye, hogy hatalmas
modulokat lehetett belőlük építeni, miközben a biztonsági szempontokat figyelmen kívül hagyták.
A folyamat vége: hatalmas robbanás, ahogy Csernobilban is történt - ez volt az első úgynevezett
gőzrobbanás a reaktorban, de ezt egy másik, ugyanilyen hatalmas és még pusztítóbb detonáció követte.
Ez azt jelenti, hogy a reaktorban lévő víz elvileg lelassítja a láncreakciót, de ha gőzbuborékok jelennek meg
benne, akkor a tulajdonsága az ellenkezőjére változik: hirtelen felgyorsítja a reaktort. Ha viszont az erőmű
felmelegszik és felgyorsul, egyre több hő és több gőz termelődik, segítve a gőzbuborékok kialakulását az
egyébként hűtésre, csillapításra használt vízben.

9. A régi betonszarkofág fülé egy újat építenek

A csernobili erőmű továbbra is megoldatlan problémát jelent, hiszen az elöregedett és omladozó
betonszarkofág a mai napig szivárog.

Az új szarkofág építésére 1,5 milliárd dolláros költségeit az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD)
kezelésében álló pénzügyi alap finanszírozza.

Az új szarkofágot száz évre méretezik, hermetikusnak kell lennie, mert benne egy hatalmas híddaru fog
működni, melynek segítségével le akarják bontani a mostani szarkofág tetejét és oldalfalait.

Az egyes, a kettes és a hármas reaktor még évekig üzemelt a négyes felrobbanását követően. A kettes
1991-ben kigyulladt, ennek következtében lekapcsolták, majd 1996 novemberében az egyest is, a hármast
pedig 2000-ben.

A bent dolgozó mérnökök az elvileg évtizedes teljes leállítási folyamatot felügyelik, melyet a katasztrófa
miatt gyorsítani kellett.

A végső leszerelésről a döntést 2015 áprilisában hozták meg.

Az egyes reaktort már elkezdték szétszerelni, de akár 2030-ig is eltarthatnak a munkálatok.

Csak összehasonlításképpen a paksi atomerőműben lévő négy energiatermelő egység közül bármelyik
kettőnek a teljesítménye nem érné el együtt sem az egy csernobili blokkét, pedig ott négy ilyen gigantikus
blokk is volt.

14. A katasztrófa 25. évfordulóján is az MTvSz és a Greenpeace felhívta a figyelmet az atomenergia

veszélyeire

A csernobili katasztrófát Belarusz (Fehéroroszország) szenvedte meg leginkább, az összes csernobili

sugárzás 72%-a jutott ide, miközben a területe 1/3-át, az ország mind a 6 megyéjét
(Breszti, Vityebszki, Gomeli, Grodnói, Minszki, Mohiljovi) érintette.
A Rendkívüli Balesetek Minisztériuma általa kidolgozott terv szerint 10 év alatt, tehát 2020-ra tehető a
helyreállítás azokon a mezőgazdasági földeken, amiket az 1986-ban ért csernobili sugárszennyezés.

A radioaktív anyag leginkább a vízen keresztül juthat be a szervezetbe, illetve néhány alapvető
élelmiszeren keresztül, így paradicsomok, gabonafélék, káposzta, hagyma, stb.

Két súlyos anyag került be Belarusz területének 1/4 –re, a Caesium137 és a Strontium 90.

1800 hektár mezőgazdasági területet életveszélyessé vált a lakosság számára, valamint, 1600 hektár erdőt
érintett a szennyezés.

Az is kiderült 18 évvel később a baleset után, hogy a sugárzás mértéke hatszor nagyobb volt, mint azt
1989-ben állították. Az emberek évekig éltek olyan sugárfertőzött területeken, ahol radioaktív
élelmiszereket fogyasztottak anélkül, hogy tudták volna.