Autók a Harmadik Birodalom szolgálatában

1886-os feltalálása óta az autó hatásosan formálja a

történelmet, Hitler is igyekezett mindenhol bevetni, ahol úgy
érezte, hasznára válhat. Németország legyőzhetetlenségét a világ
legerősebb versenyutójával, az Auto Unionnal és egy 750 km/h-
s sebességre képes Mercedesszel bizonygatta. Puccsistaként még
árengedményért könyörgött egy autókereskedőnek,
kancellárként viszont már begyűjtötte a Mercedes legszebb
luxusautóit. Hitler nem volt klasszikus autórajongó, csak egy
márkáért, a Mercedesért bolondult igazán, hatalomra kerülése
előtt szabályosan könyörgött egy kis árengedményért. Mégis a
világ legnagyobb autógyártójává vált Volkswagen köszönheti
létrejöttét a náci vezérnek, akinek még jogosítványa sem volt.
 Hitler mindig Mercedesben mutatkozott, bolondult a stuttgarti
márkáért

Hitler vásárolt egy flottányi 770-est és egy ritka 500K kabriót is,
eközben a népautó reményt keltő ígéretét használta fel
propagandacélokra. A harctéren személyes kedvencét, a
mindenen átgázoló G4-es terepjárót használta, amiből még
diktátor barátainak is küldött egyet-egyet ajándékba. Bár a
Harmadik Birodalom bukása szükségszerű volt, tucatnyi
klasszikus autó maradt utána. Utolsó példányaik a világ
legnagyobb autógyűjteményeinek féltett kincsei.

Auto Union Typ C és Typ D (1933-1939)

 Bernd Rosemeyer az Auto Union Typ C-vel 1937-ben

A német autósport legdicsőségesebb időszakában, a harmincas

években az ezüst nyilak uralták a versenypályákat. A nehezen
kezelhető, ördögi szerkezetek pilótái olyan teljesítményt
nyújtottak, amelyet ma már színtiszta őrültségnek hiszünk.
Valóságos mítosz alakult ki a király kategóriának számító Grand
Prix-futamok, a Forma-1 előfutárai körül. Ezért jelentettek sokat
az 1933-ban kancellárnak kinevezett Hitlernek, akinek éppen
ilyen hangos sikerre volt szüksége ahhoz, hogy a náci párt erejét
és teljesítményeit propagálhassa. A hatás kedvéért a
versenyeken a pilóták katonásan vonultak fel.
 Auto Union Typ D 1938-ban

Hitler parancsba adta, hogy a nemzeti szocialistáké legyen a

világ legerősebb versenyautója. Álmát a négy autógyártóból
(Audi, DKW, Horch, Wanderer) alakult Auto Union váltotta
valóra. A több mint félmillió márkát felemésztő fejlesztésben
Ferdinand Porsche is részt vett. Sikerük minden pénzt megért, a
Typ C 1937-ben 380 km/h-s sebességgel szárazföldi rekordot
döntött a szintén Hitler nevéhez fűződő német autópályán,
Rudolf Hasse és Tazio Nuvolari pedig többször is bajnok lett a
szivar alakú versenyautókkal. Csak kevés példány élte túl a
futamokat és a háborút, becslések szerint az egyetlen
megmaradt Typ D 12 millió eurót ér.

Mercedes T80 (1939)

A Führer azonban nem elégedett meg a számtalan győzelemmel,
valami olyasmire vágyott, amivel végső csapást mérhet az
autóiparra, és az egész világon hirdetheti a német ipar hatalmát,
ezzel alig titkoltan országa harcászati erejét is fitogtatva. A
csodafegyver a világ leggyorsabb autója lett, a tervek szerint 550
km/h-s sebességgel kellett hasítania a levegőt. A szuperkocsit
végül Ferdinand Porsche vezetésével a Mercedesnél építették
meg.

Mercedes T80 1939-ben sebességrekord állítása közben

Alaposan túl is lőttek a célon, a repülőgépekre hasonlító

négykerekű tizenkét hengeres, 44,5 literes Daimler motort
kapott, teljesítménye elérte a 3000 lóerőt, végsebessége pedig a
750 km/h-t. A rekord végül nem mozgatta meg a világot, mert
senki sem kísérelte meg túlszárnyalni a T80-ast. A prototípus
darabokra szedve megúszta a háborút, ma is látható a stuttgarti
Mercedes Múzeumban.

Mercedes-Benz Typ G4 (1934-1939)

Hitler ezt a G4-est ajándékozta Franco tábornoknak

Hitler kedvence egy katonai célokra fejlesztett háromtengelyes

óriás, a mai szabadidő-autók furcsa elődje volt. A korai
Geländewagen, vagyis terepjáró tervezésekor fő szempont volt,
hogy épített úton és szántóföldön is egyformán elemében
legyen. Ebben a Daimlertől származó ötliteres, nyolchengeres,
100 lóerős motor segítette, amely alaphelyzetben a négy hátsó
kereket hajtotta, bár összkerékhajtásúvá is lehetett alakítani, de
négytonnás súlya miatt legfeljebb 67 km/h-val tudott haladni.
Az öt év alatt gyártott 57 példányból tizenegyet használt a
Wehrmacht.
Hollywood felvásárolt néhány megmaradt példányt háborús filmekhez

A fronton szolgálati autóként teljesítő G4-esek egyikében maga

Hitler ült, egy másik az orvosát, egy harmadik pedig a
csomagokat szállította. Hitler nagyvonalúságból minden
barátját megajándékozta egy ilyen harci Mercivel, Mussolini és
Franco is kapott belőle egyet-egyet, a spanyoloknak küldött G4-
est ma is őrzi a királyi család. A háború után a fennmaradt
példányok magánkézbe kerültek, többek között Hollywood is
bevásárolt belőlük, hogy a háborús filmekben olcsó utánzatok
helyett eredeti kocsik szerepelhessenek.

Mercedes-Benz 770 (1930-1943)

 A "nagy Mercedesnek" becézett 770-es volt Hitler állandó
kormányzati autója

A Mercedes legnagyobb és alighanem legelegánsabb autóját

nem véletlenül emlegetik egyszerűen csak Hitler-Merciként,
hiszen minden hivatalos eseményen ezzel fuvarozták a náci
vezért, és ennek hátsó ülésén ábrázolja a legtöbb fotó is, pedig
személyes kedvence a minden akadályon átjutó G4-es volt. Bár
csak az aszfaltozott út állt neki jól, a 770-es maradéktalanul
megfelelt annak a képnek, melyet Hitler magáról és
birodalmáról mutatni akart a külvilágnak. Tavaly egy orosz
gyűjtő becslések szerint tízmillió eurót fizetett egy eredeti
példányért. A hatalmat és a pompát szimbolizáló nyitott Merci
nemcsak a náci pártvezetők, hanem Hirohito császár és XI. Pius
pápa kényelmét is szolgálta.
 Mussolini is megirigyelte Hitlertől a méltóságteljes luxusautót
A W07-est 7,6 literes, 150 lóerős motor hajtotta, így könnyedén
elérhette a 160 km/h-s sebességet autópályán. Zárt
alapváltozata 29 500, nyitott csúcskivitele 65 ezer birodalmi
márkába került, az elkészült példányok többségét a német
kancellári hivatal vette meg. 1940-től páncélozott változatban is
elérhető volt, golyóálló ablakkal és abronccsal. A fasiszta vezér,
Benito Mussolini nagyon irigyelte német barátjától értékes
járműparkját, ezért megbízást adott a Fiatnak egy olyan
csúcsmodell gyártására, amely felveszi a versenyt a 770-essel. El
is készült a Fiat 2800 Torpedo, amely állami kocsiként Hitlert is
szállította, nemrég pedig egy aukció legértékesebb darabja volt.
Mercedes-Benz 500K (1934-1936)
 Hitler hivatalosan nem vezethette, de rendelt egyet az 500K-ból is

A Mercedesek nagy rajongója nem hagyhatta ki autóparkjából a

varázslatos stuttgarti kabriót, a mindössze három éven át
gyártott, ötliteres kompresszoros sornyolcas motorral hajtott
500K-t még akkor sem, ha ő maga jogosítvány híján hivatalosan
sosem vezethette. Hogy miért nem szerzett jogsit? Elég, ha
elképzeljük a náci vezért tanulóvezetőként a forgalmi vizsgán...
Mussolini egy Fiattal akart felvágni Hitler előtt
 Az olasz fasiszta diktátor 1943-ban azzal a kéréssel fordult a torinói autógyárhoz, hogy olyan
járművet adjanak neki, amellyel nem kell szégyenkeznie az Adolf Hitler által használt Mercedesek
mellett. Így született meg a Fiat egyik gyöngyszeme, az úgynevezett Elnöki 2800-as, amely a második
világháború előtti utolsó Fiat-modell volt. A Fiat 2800 Torpedóból összesen tizenkét darabot
gyártottak, de csak három maradt fenn. Mussolini luxusautóját egy magángyűjtő vette meg egy zárt
árverésen.

Benz 11/40 PS (1923-1925)

 Levélben kért árengedményt a müncheni kereskedőtől egy 40 lóerős
szürke Benzre
Hitler rajongása a Mercikért már kancellárrá válása előtt is
szenvedélyes volt. A sörpuccsnak nevezett hatalomátvételi
kísérlet miatt 1923-ban öt év börtönre ítélt Hitler a cellájából írt
egy müncheni Benz-kereskedőnek egy levelet, amelyben egy kis
árengedményért könyörgött, ugyanis még nem volt kész a
kilenchavi fogság alatt megírt Mein Kampf című könyve. Ezért
nem volt elég pénze, hogy megvegye "álmai autóját", egy 18 ezer
birodalmi márkába kerülő szürke Benz 11/40 PS-t, amelynek
egyedül 40 lóerős teljesítményét kevesellte. A történelmi
fontosságú levélre egy bolhapiacon találtak rá, eredetiségét
bebizonyították, arról azonban nincsenek információk, hogy
eljutott-e a címzetthez.
Volkswagen Typ 1 (1938-2003)
A diktátor tehát tudta, milyen érzés, ha valakinek nincs pénze
autóra, ezért álmát, a Volkswagent, vagyis a népautót is
igyekezett megvalósítani, hogy a náci párt vívmányaként egész
Németország autóba ülhessen. Természetesen mindez kizárólag
propagandacélokat szolgált, pedig a népautó tervét komolyan
vevő Ferdinand Porsche akkor már sok éve próbálkozott a kocsi
megvalósításával. Végül elkészültek az első példányok, amelyek
kísértetiesen hasonlítottak a magyar származású mérnök,
Barényi Béla soha meg nem valósult Bogarára, ezért Barényi be
is perelte Porschét, a bíróság pedig meg is ítélte neki a jelképes 1
márkás kártérítést.

A diktátor a hátsó ülésen próbálta ki a Bogár prototípusát, majd

visszaült Mercijébe
Ez semmit sem von le a Bogár érdemeiből, hiszen valóban
népautó lett. A háború előtt azonban egyetlen darabot sem
szállítottak le azoknak a vevőknek, akik a KDF Wagen
takarékossági program keretein belül 5 márkás
takarékbélyegeket kezdtek gyűjteni az autóra. Meglepetésre a
Kraft Durch Freude szervezet - amelyhez a népautóprojekt
tartozott - nem költötte másra a pénzt, ugyanis a háború után
érintetlenül megtalálták az egész bevételt a szervezet
központjában. Bár Hitler csupán az anyagi támogatást adta a
Bogár tervezéséhez, és a nyilvános próbakör után azonnal
visszaült imádott Mercedesébe, ha másért nem, ezért a bájos
kisautóért hálás lehet neki a világ.