Hitler a világzsidóságról

Hitler a Mein Kampf (1925/26) című könyvében a „világzsidóságot” illetve „a zsidókat” az „északi
rassz” „ellen rasszaként” definiálja, ami mindenekelőtt a német nemzetet a vérében fertőzi meg
és a vele járó „a rasszra káros szétesés” a következménye, kívülről pedig ideologizáló, heccelő
propagandával és gazdasági hatalmával törekszik szétromolására, hogy így minden eszközzel
elérje a világuralmat.[22] Hitler biológiai metaforával él eközben, mely szerint a zsidók
„parazitákként más nemzetek testén”, mint bacilusok és vérszopók „a megfertőzött népet a
halálba vinnék”.[23] Mindezek a motívumok már a kora újkortól elterjedtek a korai
antiszemitizmusban.[24]

Az ideológia területén a világzsidóság képviselőit Hitler mindenekelőtt a marxizmusban és

„bolsevizmusban” látta. Zsidók és kommunisták a gondolkodásában egyesültek az általános
ellenség képében, a „zsidó bolsevizmusban”. Ennek az internacionalizmusra,
a munkásosztály nemzetközi összefogására való törekvése szükségszerűen vezetne véleménye
szerint a nacionalizmus és a rasszok megsemmisülésére. Ennek a fenyegetésnek a variánsait és
hajtásait látta a pacifizmusban, a szabadkőművességben, az „angol-amerikai plutokráciában”
(ezen a kapitalizmust értette) és a politizáló kereszténységben.[25]

1933-tól a nemzetiszocialista uralom kezdetétől ezt az összefoglaló ellenségképet

a nemzetiszocialista propaganda állandóan terjesztette és tovább fejlesztette. Ehhez
egyáltudományt kreáltak. Így aztán számos írásmű jelent meg a témában, közöttük:

 Wilhelm Dlugosch: Der Jude - sachlich gesehen Weltjudentum, Weltfreimaurerei. (A zsidó –

tárgyilagosan szemlélve a világzsidóság, szabadkőművesség) 1935
 Walter Wache: Judenfibel. Was jeder vom Weltjudentum wissen muß! (Káté a zsidókról. Amit
mindenkinek tudnia kell a világzsidóságról) 1936
 Dieter Schwarz: Das Weltjudentum Organisation, Macht u. Politik. (A világzsidóság –
szervezet, hatalom és politika) 1939; 1944
 Heinrich Hest: Palästina: Judenstaat? England als Handlanger des Weltjudentums.
(Palesztina, mint zsidó állam? Anglia, mint a világzsidóság segítője) 1939
 Jens Lornsen: Britannien, Hinterland des Weltjudentums. (Britannia. A világzsidóság
hátországa) 1940

Hermann Erich Seifert: Der jüdische Kampf um Palästina. England als Handlanger des
Weltjudentums. (A zsidók küzdelme Palesztináért. Anglia, mint a világzsidóság segítője)1943

 Eugen Fischer: Das antike Weltjudentum. Tatsache, Texte, Bilder. (Az antik idők
világzsidósága. Tények, szövegek, képek.) 1943

A nemzetiszocialista rezsim a háborús készülődés kontextusában felerősítette antiszemita

propagandáját. Am 11. und 13. Januar 1939. január 11-én és 13-án a német rádióadó kétrészes
adást sugározott, a műsor készítője Walter Frank nemzetiszocialista történész volt, témája
a német tudomány harca a világzsidóság ellen. A szerző kihangsúlyozta, hogy a Der Autor hob
hervor, dass sich Forschung zur „zsidókérdés” kutatása kizárólag a nemzeti és a globális
történelem kontextusában végezhető:[26]
„ A zsidóság egyik nagy, negatív oldala a világtörténelemnek, csak úgy képzelhető el, mint parazita.
Amilyen kevéssé érthető Iskarióti Júdás - a maga harminc ezüstjével és a kötéllel, amire végül
felkötötte magát - az úr nélkül, akinek közösségét gúnyos mosollyal elárulta és akit mégis utolsó
órájáig kísér az úr arca, ugyanolyan kevéssé érthető a történelemnek az az árnyoldala, mely magát
zsidóságnak nevezi, anélkül, hogy besorolnánk ezt egy történelmi folyamat egészébe,
amelyben isten és a sátán, teremtés és pusztulás állandó küzdelemben állnak.”

1939. január 19-én megjelent Herbert Hagen, az SS birodalmi vezetőjének biztonsági szolgálata
munkatársának Oldenburgban megtartott előadása nyomtatásban, amit magas rangú SS vezetők
gyűlésén mondott el. Ennek címe: A nemzetközi zsidóság. A szerző ebben kifejtette, ha „van
problémája a világnak, akkor az a zsidókérdés”. Szerinte a nyugati demokráciák nem
szándékoznak ezt a problémát megoldani, mert ezek politikáját zsidók irányítják és azok nem
hagyják el ezeket az országokat, hanem Palesztinát csak egyfajta „zsidó Vatikánként” akarják
használni. Majd felsorolt számos zsidó szervezetet, amelynek kapcsolatrendszerén keresztül a
zsidók állítólag a befogadó ország gazdaságát és politikáját uralják. Ezek centrumát is
megnevezte: a Zsidó világkongresszus, a Cionista világszervezet és B’nai B’rith.
Vezetőjükként Chaim Weizmannt jelölte meg és többször idézett az ő esszéiből és beszédeiből,
melyek 1937-ben Tel-Avivban jelentek meg Ebből arra következtetett, hogy a világzsidóság az
európai hajtásaival együtt a jövő háborúiban az elsősorban leküzdendő ellenfél.[27]

Az antiszemita tőrdöfés legenda szerint – amit Hitler sok német nemzetiszocialistával együtt 1919
óta kigondolt – zsidók okozták az első világháborút, Németország vereségét és az Októberi
forradalmat. Hitler 1939. január 30-án a Reichstagban tartott beszédet hatalomátvételének első
évfordulóján, ebben azzal fenyegetett, hogy egy újabb világháborúesetében „Európában kiirtjuk a
zsidó rasszt”. Az 1939-es a lengyel hadjárattal és a Szovjetunió megtámadásával aztán önmaga
váltotta ki ezt a világháborút.

Politikai végrendeletének utolsó mondatával Hitler 1945. április 29-én,

röviddel öngyilkossága előtt még egyszer megkövetelte a németektől a „kíméletlen ellenállást a
világ népeinek megmérgezőjével, a nemzetközi zsidósággal szemben.”