Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Gyártástudomány és -technológia Tanszék

GÉPGYÁRTÁSTECHNOLÓGIA
(BMEGEGTBM01)

L14 laboratóriumi gyakorlat útmutatója

FOLYAMATMÉRÉS ÉS -FELÜGYELET

Felelős oktató: Dr. Balázs Barnabás Zoltán

Útmutatót összeállította: Dr. Alpek Ferenc
Dr. Biró István
Dr. Szalay Tibor

Változat: 2022. 03. 04.

Érvényes: visszavonásig
 Tartalom
1. A laborgyakorlat célja ....................................................................................................................... 2
2. Bevezetés .......................................................................................................................................... 2
3. Mechanikai mennyiségek villamos mérése ...................................................................................... 2
4. Folyamatmérésre használható mérőrendszerek felépítése és alkalmazása .................................... 3
5. Mérőrendszerek és szenzorok főbb jellemzői, hibái ........................................................................ 3
5.1 Átviteli függvény, statikus jelleggörbe, érzékenység ............................................................... 4
5.2 Dinamikus jelleggörbe és a beállási idő ................................................................................... 4
5.3 Stabilitás és kalibrálás .............................................................................................................. 5
6. Főbb villamos érzékelő típusok bemutatása .................................................................................... 5
6.1 Ohmos ellenállás-változáson alapuló érzékelők ...................................................................... 5
6.2 Kapacitás-változáson alapuló érzékelők .................................................................................. 6
6.3 Induktivitás-változáson alapuló érzékelők ............................................................................... 6
6.4 Piezoelektromos elven működő érzékelők .............................................................................. 7
6.5 Termoelektromos elven működő érzékelők ............................................................................ 8
7. A gyakorlat menete........................................................................................................................... 9
8. Ajánlott irodalom ............................................................................................................................ 10
9. Mintapéldák .................................................................................................................................... 10
10. Felkészülést segítő kérdések ........................................................................................................... 10
11. Mellékletek jegyzéke ...................................................................................................................... 10

Jelen oktatási segédanyag a BME gépészmérnöki, mechatronikai mérnöki és ipari termék- és

formatervező mérnöki alapképzések Gépgyártástechnológia (BMEGEGTBG01 / BM01 / BT01)
tantárgyához készült. A segédanyag tartalma szerves részét képzi a tantárgy ismertanyagának,
elsajátítása az előírt teljesítményértékelések teljesítésének feltétele. A segédanyag önmagában
nem foglalja össze átfogóan a vonatkozó tématerületet, hanem elsősorban kiegészíti az
előadásokon, más gyakorlatokon ismertetett és egyéb ajánlott forrásokban fellelhető
információkat.

1
1. A laborgyakorlat célja
A megmunkálás közben mérhető jellemzők mérési lehetőségeinek megismerése, a mért jelek
feldolgozási módszereinek alkalmazása a folyamat nyomon követésére, automatikus felügyeletére.

2. Bevezetés
A gyártási folyamatok megbízhatósága, a termék minősége nem garantálható a különböző
folyamatjellemzők mérése és felügyelete nélkül. A folyamat automatizáltság szintjétől, a folyamat főbb
jellemzőitől, a fellépő rendellenességek által okozott zavaroktól függően változik a mért és a felügyelt
jellemzők száma, gyakorisága, a mérés és a mintavétel helye, időpontja.
A gyártási folyamatok felügyelete mellett a folyamatmérés további feladata lehet a
gyártóberendezések és gyártóeszközök méréstechnikai tesztelése, bevizsgálása. A vizsgálat célja
megállapítani, hogy az eszköz alkalmas-e a feladat elvégzésére. A folyamatmérés eszközei és módszerei
különböző diagnosztikai és fejlesztési céllal végzett gép és eszközvizsgálatnál is alkalmazhatók (pl.
állapotfeltárás, alkalmassági vizsgálat, gyenge helyek feltérképezése).
Ugyanazok a folyamatmérési eszközök és módszerek használhatók különböző alapfeladatok
elvégzéséhez. Eltérés a mérés gyakoriságában, adatfelvételi sebességben, az adatfeldolgozás és a
kiértékelés módszereiben, a levont következtetésekben van. A gyakorlatban mért főbb mennyiségek:
 elmozdulás, elfordulás, deformáció  teljesítmény,
 sebesség, szögsebesség,  hőmérséklet,
 gyorsulás, szöggyorsulás,  rezgés, zaj,
 tömeg, nyomás,  fordulatszám, frekvencia, idő,
 erő, forgatónyomaték,  PH, vezetőképesség, viszkozitás, stb.

3. Mechanikai mennyiségek villamos mérése

A gyakorlatban szinte valamennyi fontosabb mechanikai mennyiség villamos jellé alakítható. A
mechanikai mennyiségek villamos mérésének számtalan előnye van, éspedig
 gyakorlatilag minden mechanikai mennyiség villamos jellé alakítható,
 a villamos jelek már tág határok között erősíthetők és digitalizálhatók,
 a távmérés, a távadat-átvitel lehetősége adott,
 a villamos jelek a legtöbb esetben időkésés nélkül követik a fizikai jel változását,
 az automatikus mérés és regisztrálás minden esetben megoldható,
 időben gyorsan változó jelek is mérhetők, analizálhatók, feldolgozhatók,
 több mérőhely figyelhető egyszerre, több mennyiség mérhető azonos időben,
 a mérőrendszer kimenőjele szabályzórendszerek bemenőjeleként is felhasználható.
Hátrányként említhető
 a nagyobb költségigény és
 a kvalifikált kezelő és karbantartó személyzet szükségessége.
Az előnyök mellett nem jelentős a hátrányok szerepe, így ez a technika az élet minden területén a
háztartásoktól az űrkutatásig bevezetésre került és rohamosan fejlődik.

2
4. Folyamatmérésre használható mérőrendszerek felépítése és
alkalmazása
Tekintsük át egy folyamatmérési célra alkalmas általános mérőkör felépítését (1. ábra). A mérendő
jelet érzékelő (szenzor) segítségével villamos jellé alakítjuk, melyet általában erősíteni kell, mert az
érzékelők kimenő jelszintje alacsony. Az általános mérőkör elemei zömmel a kereskedelemben
kaphatók. Létezik néhány speciális, feladatorientált érzékelő, melyek fejlesztése külön feladat.
A szenzorok jelei az erősítés után kijelezhetők, megjeleníthetők. A legkorszerűbb, legmegbízhatóbb és
a leggyorsabb módszernél a jelet azonnal számítógépbe vezetve azonos idejű („real-time”, „on-line”)
mérés, adatfeldolgozás, visszacsatolás, jegyzőkönyvezés valósítható meg. A visszacsatolás segítségével
a kedvezőtlen irányba változó folyamat módosítható a szabályozási stratégia szerint. A számítógépes,
„real-time” üzemű mérőrendszereknél az erősítőt, az analizátort, azaz a teljes mérőinterfészt gyakran
a számítógépbe építik. A mérési eredmények megjelenítését, tárolását a számítógép végzi. A
legegyszerűbb mérőrendszer is mindig tartalmaz érzékelőt, erősítőt és valamilyen kijelzőt vagy
megjelenítőt.

Analóg kijelző

Analóg megjelenítő
(oszcilloszkóp)

Analóg regisztráló
Analóg vagy
digitális tároló
Digitális kijelző

Érzékelő Erősítő Digitális regisztráló

Analizátor Mérőlyukasztó

Számítógép
Visszacsatolás
(Mintavételezés)

1. ábra. Folyamatmérésre alkalmas általános rendszer felépítése

5. Mérőrendszerek és szenzorok főbb jellemzői, hibái

A gépgyártási folyamatokban leggyakrabban mérendő jellemzőket összefoglaltuk az 1. fejezetben. A
folyamatmérés kulcseleme az érzékelő, vagyis a szenzor. A szenzor mechanikai jellemzőt alakít át
villamos jellé. A szenzorok hatáselve különböző, de néhány általános jellemzőjük közös.

3
5.1 Átviteli függvény, statikus jelleggörbe, érzékenység
Az átviteli függvény megmutatja, hogy a szenzor a lassan változó vagy állandó bemeneti jelet milyen
függvénykapcsolat alapján alakítja át kimenő jellé. A Ki=f(Be) függvénykapcsolat a statikus átviteli
függvény. A szenzor érzékenysége a statikus átviteli függvény első differenciál hányadosa: értéke azt
adja meg, hogy egységnyi bemenőjelhez mekkora kimenőjel tartozik (tehát az érzékenység dimenziós
mennyiség).

dBe
É i  tan  i  i = 1,2,…
dKi i

2. ábra: Nemlineáris statikus jelleggörbe és érzékenység

Lineáris statikus jelleggörbéje van több, gyakran alkalmazott szenzornak (pl. nyúlásmérő bélyeg,
piezoelektromos szenzor). Ezek érzékenysége állandó. Például: egy piezoelektromos gyorsulásérzékelő
érzékenysége É = 5,1 mV/(m∙s-2). Ez azt jelenti, hogy 1 m/s2 gyorsulásváltozásra 5,1 mV
kimenőfeszültség a válaszjel. Ha a Ki = f(Be) függvény nem lineáris, az érzékenység munkapont függő
(ld. 2. ábra).

5.2 Dinamikus jelleggörbe és a beállási idő

A bemenőjelek általában nem állandóak, hanem időben változnak. Ha t1 időpillanatban a bemenőjel
gyors változása éri a szenzort, a kimenőjel csak egy (t2 – t1) időtartamot és bizonyos lengéseket
(tranziensek) követően ad állandósult válaszjelet. Ez az időtartam az ún. beállási idő, mely a ΔKi2
hibaérték nagyságától és a szenzor csillapításától függ. Két beállási karakterisztikát különböztetünk
meg (ld. 3. ábra):
a. Periodikus beállás: a kimenő jel oszcillál a stabil érték körül (pl. karos mérleg, ha rádobunk egy
tömeget).
b. Aperiodikus beállás: a kimenő jel aszimptotikusan közelíti a stabil értéket (pl. lázmérő
karakterisztikája).
A 4. ábrán egy jelenlét érzékelő kimenő jele látható: figyeljük meg a különböző beállási
karakterisztikákat!
8
Kimenő jel - U (V)

6
4
2
0
-2
0 0,005 0,01
Idő - t (s)
3. ábra: Dinamikus jelleggörbe 4. ábra: Kapacitív jelenlét érzékelő kimenő jele

4
5.3 Stabilitás és kalibrálás
A zavartalan működés érdekében a szenzorokat csak az előírt módon, az előírt körülmények között
szabad használni. Az érzékelők jellemzőiket az idő függvényében változtatják. Ez a jelenség az ún.
stabilitással jellemezhető, ami lehet:
 rövid idejű stabilitás (zavarérzékenység): a mérési körülmények (pl. mágneses tér) kontrollálásával
kezelhető, amennyiben ismert a zavarás forrása és jellege;
 hosszú idejű stabilitás (öregedés): kalibrálással vizsgálható, kompenzálható.
Kalibrálás során ismert értékű, azaz hiteles (általában egész értékű) bemeneti jelet adunk a
mérőrendszer bemenetére, és úgy erősítjük a jelet, hogy az is egész értékű jelet mutasson. Az
összetartozó bemeneti és kimeneti jelekre illesztett regressziós görbe segítségével meghatározható a
statikus jelleggörbe, a linearitási hiba és a hiszterézis hiba (pl. az erőmérő szenzor „felterhelésnél”
illetve „leterhelésnél”, azaz növekvő és csökkenő bemeneti jelsorozat esetén más és más kimeneti jelet
ad).

6. Főbb villamos érzékelő típusok bemutatása

A gépgyártástechnológiában felmerülő folyamatmérési feladatokra alkalmas eszközöket
működésmódjuk, hatáselvük és a mérendő mennyiség szerint csoportosíthatók. Működésmódjuk
szerint a következő főbb érzékelő típusokat különböztetjük meg:
 ohmos ellenállás változáson alapuló,  piezoelektromos elven működő,
 kapacitásváltozáson alapuló,  termoelektromos elven működő,
 indukcióváltozáson alapuló,  optoelektronikus elven működő érzékelők.

6.1 Ohmos ellenállás-változáson alapuló érzékelők

Itt három, a gyakorlatban elterjedt szenzortípust ismertetünk:

Potenciométeres érzékelők (lineáris és forgó)

A szórakoztató elektronikából (pl. hangerő- és hangszínszabályzás) ismert lineáris és forgó kivitelű
érzékelők feszültségosztást végeznek. Általában lineáris átviteli függvény jellemzi őket, nagyobb
elfordulás és elmozdulás mérésére is alkalmasak. Felbontóképességük a villamos és a mechanikus
kialakítás függvénye: léteznek pl. precíziós,  0,01 % felbontóképességű potenciométerek.

Nyúlásmérő ellenállások (nyúlásmérő bélyegek)

A nyúlásmérő ellenállások (bélyegek) a fémek azon tulajdonságát használják fel érzékelésre, mely
szerint a fém nyúlásának változása fajlagos és ohmos ellenállás-változást eredményez:

R l  R k
 k  k  R  
R l E E

Jelölések:
 Δl/l (-) – a vezeték relatív nyúlása,
 ΔR (Ω) – ellenállás változás,
 R (Ω) – terheletlen bélyeg ellenállása,
 k (-) – bélyegállandó („gauge factor“),
 σ (MPa) – mechanikai feszültség,
 E (MPa) – a vezeték rugalmassága modulusa. 5. ábra: Nyúlásmérő bélyeg vázlata

5
Az ellenállás-változás Wheatstone-hídban, egyenfeszültségű erősítő segítségével mérhető. Ezzel az
érzékelővel kis mérvű lineáris és torziós deformáció (elfordulás) mérhető. A deformációt közvetve
előidéző mechanikai feszültség (nyomás, erő és nyomaték) egyenesen arányos a deformációval.
Megfelelő kalibrálás után statikus és dinamikus (időben változó, max. 1 kHz) jelek mérése is lehetséges.
Az alkalmazás során a bélyeget (5. ábra) a vizsgálandó elemre célszerű ragasztani. Sok esetben a
vizsgálandó elem deformációja oly kicsiny, hogy a ráható erők mérése lehetetlen, vagy csak pontatlan
mérés végezhető el. Ilyen esetben a vizsgálandó elem "erőfolyamába" ún. mérőcellát helyeznek el,
mely a mérendő mennyiséget nagy felbontóképességgel képes mérni. Ilyen nyomás, erő és
nyomatékmérő cellák kaphatók a kereskedelemben. A mérőcellák igen széles méréstartományban
készülnek, léteznek 1…106 N méréshatású cellák.

Hőmérsékletfüggő ellenállások
A fémek ohmos ellenállása a hőmérsékletváltozás esetén megváltozik:

R t   R 0    R 0  t  t 0     R 0  t  t 0 2    R 0  t  t 0 3  R 0  1    t  t 0 
Jelölések:
 t (°C) – a mért hőmérséklet,  R0 = R(t0) (Ω) – a szenzor referencia-ellenállása,
 t0 (°C) – referencia hőmérséklet,  α ≈ 10-5 (Ω/°C) – hőmérséklet-együttható,
 R (Ω) – a szenzor mért ellenállása,  β, γ – konstansok (β,γ << α, így elhanyagolhatók).

A platina "ellenállás-hőmérő" a legismertebb a gyakorlatban (pl. melegüzemi technológiáknál,

hőkezelő kemencékben). Linearitása, reprodukálhatósága a legjobb. Széles hőmérséklet-
tartományban használható (-200…+630 C). Az ellenállást Wheatstone-hídba kapcsolva mérhető a
kimenő feszültség, és ezzel arányosan a hőmérséklet.

6.2 Kapacitás-változáson alapuló érzékelők

A kondenzátor fegyverzeteinek távolsága fordítottan arányos a kondenzátor kapacitásával, míg a
hatásos felület változásával egyenesen arányos. Ennek alapján elmozdulás és elfordulás mérésére is
alkalmasak. Mivel a statikus jelleggörbe nem lineáris, továbbá ezen érzékelők zavarérzékenysége az
átlagnál nagyobb (villamos terekre érzékenyek), használatuk nem gyakori. Napjainkban jelenlét
érzékelőként („proximity sensor”) használják. Bináris jelet (igen = 1, nem = 0) jelet adva megbízhatóan
dolgoznak (6. ábra).

6. ábra: Kapacitív szenzor

7. ábra: Induktív szenzorok

6.3 Induktivitás-változáson alapuló érzékelők

Az ilyen típusú szenzorok ön-, illetve kölcsönös induktivitással rendelkeznek. A bennük található
tekercs(ek) geometria jellemzőinek (menetszám, hossz, keresztmetszet,) változása az induktivitás
nemlineáris változását eredményezi

6
 A
L    N2  (H)
l
Jelölések:
 µ = µ0 ∙ µr (H/m) – a mégneses mező permeabilitása, ahol  N (-) – menetszám,
µ0 = 4π ∙ 10-7 (Vs/Am) a vákuum permeabilitása és µ0 a  A (m2) – tekercs keresztmetszete,
tekercsmag anyagának relatív permeabilitása  l (m) – tekercs hossza.
(ferromágneses anyagokra: µr ≈ 103 (-) nagyságrendű),

a. b. c. d.

8. ábra: Indukciós szenzorok főbb típusai

Az összefüggést elemezve belátható, hogy az öninduktivitás megváltoztatható, amennyiben:

a. változik a menetszám. Ilyenek a lineáris csúszkás (solenoid) és forgó csúszkás (toroid)
transzformátorok. Pontosságuk szerény, így ritkán használják őket.
b. változik az A/l hányados. Ez könnyen megvalósítható a vasmag mozgatásával (ld. x jelölést a 8.
ábrán). A gyakorlatban 4 alaptípus terjedt el széles körben (8. ábra):
Az a. és a c. változat nemlineáris függvénykapcsolatot teremt L és x között, míg a b. és d. statikus
jelleggörbéi linearizálhatók. Az a. és b. változatok nyitott mágneskörrel rendelkeznek, így mágnes
terekre zavarérzékenyek. Pontosabb, igényesebb mérések esetén a d. változat alkalmazása terjedt el,
melyet váltakozó áramú Wheatstone-hídba kapcsolva használnak, és statikus jelleggörbéje
linearizálható. Deformáció, elmozdulás, elfordulás mérésre, illetve az ezeket előidéző erő, nyomaték
mérésére használják. A mérés során a vasmag elmozdulását a szenzorban speciálisan kialakított
elmozduló, deformálódó elem végzi rugó ellenében, vagy anélkül. Statikus (időben állandó) és
dinamikus jelek mérésére egyaránt alkalmas. Elmozdulás mérés kis mérethatártól (d. változat: 0,1 mm)
és igen nagy felbontóképességtől (0,1 m) használható.

6.4 Piezoelektromos elven működő érzékelők

A piezoelektromos jelenség lényege, hogy bizonyos félvezető
kristályok kitüntetett felületein mechanikai feszültség hatására
villamos töltések jelennek meg. A kristályon, mint kapacitással
rendelkező elemen, villamos feszültség mérhető, mely arányos
a ráható erővel. A gyakorlatban a kvarckristályt használják,
mely hatoldalú szabályos hasáb alakban kristályosodik (9.
ábra). A kristály X tengelye az ún. villamos tengely, az Y a
mechanikai tengely, és a Z az optikai tengely (ez utóbbinak
nincs hatása a mérésre). Ha a kristály X és Y tengelyeire
merőleges felületeire (Ax, Ay) erő hat, töltésszétválás lép fel a
kristályrácsban. (Amennyiben a kristályra elektromos 9. ábra: Piezokristály vázlata
feszültséget kötünk, méretváltozást szenved – ez az
elektrostrikció jelensége.)

7
A piezoelektromos jelenségnek két típusa különböztethető meg:
 Hosszhatás: az X tengellyel párhuzamos terhelés esetén a töltés az F erővel arányos lesz.
 Kereszthatás: az Y tengellyel párhuzamos terhelés esetén a töltés az F erővel és az Ay/Ax
keresztmetszet-hányadossal lesz arányos.
Ai
Q  ki   Fi (C) , i = x,y
Ax
A piezokristályok statikus jelleggörbével rendelkeznek, ahol a töltésérzékenység
k ≈ 1,5…3 ∙ 10-10 (C/N). A piezofeszültség méréséhez a kondenzátorként viselkedő kristályt ki kell sütni,
melyhez töltéserősítőt alkalmazunk. A töltéserősítő jelleggörbéje:
Q  x k  A i  x
Q  CU  U   i  Fi (V) , i = x,y
0  r  A x   Ax2
Jelölések:
 ε (As/Vm) – dielektromos állandó, ahol ε0 = 8,85 ∙ 10-12  C (F) – a kristály kapacitása,
(As/Vm) a vákuum dielektromos állandója és εr a kristály  U (V) – piezoelektromos feszültség,
relatív dielektromos állandója (kvarznál: εr ≈ 10).

A kristály felületén mérhető piezofeszültség rövid idő alatt (időállandó T  40 s) kisül, így statikus jelek
mérésére nem alkalmas. Piezoelektromos érzékelőkkel nyomóerőt, nyomatékot, speciális felépítés
esetén gyorsulást (rezgést) lehet mérni (10. ábra). A méréstechnikában használatuk széles körben
elterjedt, a kereskedelemben beszerezhetők.

a) 1-komponenses erőmérő b) Rezgésmérő c) 3-komponenses erőmérő

10. ábra: Piezoelektromos szenzorok

6.5 Termoelektromos elven működő érzékelők

A mérés alapja az ún. Seebeck-hatás: két különböző fém érintkezési pontja és a szabad végek között
hőmérsékletkülönbség esetén egyenfeszültség mérhető. A közös pontot meleg-, míg a szabad
pontokat hidegpontnak nevezzük. A termofeszültség csak a vezetők anyagától, a hideg- és
melegpontok hőmérséklet-különbségétől függ, de független a vezetők hossza mentén fellépő
hőmérséklet-eloszlástól (homogén áramkörök törvénye). Az ilyen érzékelőt termoelemnek hívják.
Hőmérsékletmérésre alkalmasak ca. 1300 °C-ig. A keletkező termofeszültség néhány mV/(100 °C)
nagyságrendű, de egyenfeszültségű erősítővel erősíthető.
Parazita (másodlagos) termofeszültséget okoz, ha egy harmadik "fémelektróda" kerül az áramkörbe,
melyek újabb termoelemet képeznek a meglévő elektródákkal. Az itt keletkező parazita
termofeszültség előjelhelyesen hozzáadódik a mérendő jelhez, meghamisítva azt. Ez csak akkor
kerülhető el, ha a csatlakozó fém végpontjai azonos hőmérsékleten vannak (közbeeső vezetők
törvénye). Ilyen alapon kapcsolható a termoelemhez pl. feszültségmérő műszerre, ahol a csatlakozók
azonos hőmérsékletűek.

8
Speciális feladatok esetén alkalmazunk a kereskedelemben nem kapható termoelemeket. Ilyen
területet például a forgácsolási hőmérséklet mérése. Erre a célra német kutatók már 1925-ben
kifejlesztettek az ún. természetes termoelemmel működő mérést, melyben az egyik elektróda a
munkadarab, a másik a szerszám (ld. L14 gyakorlat). A mérés komplikált (a lehulló forgács parazita
feszültséget okozhat), a kalibrálás nehézkes és drága. Ezt a módszert zömmel csak forgácsoláselméleti
kutatásokban használják.

7. A gyakorlat menete
A marási folyamatra a terhelések, hatások rendkívül dinamikus változása jellemző. A megmunkálás
során változik az éppen dolgozó élek száma, a leválasztott forgács keresztmetszete, az egyes forgácsoló
élek be- és kilépnek az anyagból, sőt az erők iránya is – az élek keringő mozgásával – változik.
A pillanatonként változó körülmények mérése, felügyelete csak olyan jellemzők figyelésével
valósítható meg, amelyek ezeket a gyors változásokat képesek övetni. Nem alkalmazható tehát a
munka illetve a hőmérsékletmérés, hiszen a bevitt teljesítmény illetve hőmennyiség integrálásával
alakul ezek értéke, használhatók viszont az erő, nyomaték, teljesítmény vagy a rezgés jellegű
mennyiségek (hang, gyorsulásváltozás, akusztikus emisszió).
A gyakorlaton a marási folyamat mérése és felügyelete példáján keresztül ismerhetünk meg néhány
alapvető érzékelőt és jelfeldolgozó berendezést, valamint a folyamatmérés felügyeleti alkalmazását
szemléltetjük 3 mérőrendszer bemutatásán keresztül. A bemutatott rendszerek egyes elemeit
azonosítjuk, és a jegyzőkönyvbe feljegyzésre kerülnek az azonosításhoz szükséges adatok (gyártó,
típus, gyári szám, leltári szám).
Ezt követően marási kísérleteket végzünk egy VF-22 típusú függőleges orsós marógépen (11. ábra),
melynek során mérjük a forgácsolási erőket (10/c. ábra), illetve akusztikus emisszió szenzor és
oszcilloszkóp segítségével a folyamatot jellemző rezgéseket. A dinamikusan változó jelek
feldolgozásában kitüntetett jelentősége van a Fourier analízis módszerének. A módszer alapja, hogy a
periodikusán változó jeleket közelíteni lehet különböző periódusú, amplitúdójú és fázisú harmonikus
függvények összegével. A PC-n futó mérőprogram segítségével szemrevételezzük a mért erőjeleket
mind az idő-, mind a frekvencia-tartományban. Ez utóbbi az ún. spektrális ábrázolás: alapja, hogy az
időben periodikus jelek felbonthatók harmonikus (szinusz, koszinusz) komponensekre. Ehhez az ún.
Fourier-transzformációt alkalmazzuk: az algoritmus meghatározza az időbeli összetett jelet alkotó
komponenseket, ezek amplitúdóját és körfrekvenciáját. Ez utóbbi két paraméterből álló értékpárok
alkotják a jel spektrumát (12. ábra).

Időbeli jel Spektrum

F1 F2
15 15
(t) (t)
Amplitúdó - AF (N)

10
Erő - F (N)

5 10
0 F1
-5 5 F2
-10
-15 0
0 1 2 0 1 2 3
F(t)=F1(t)+F2( Idő - t (s) Frekvencia - f (1/s = Hz)
t)
11. ábra: VF-22 marógép 12. ábra: A Fourier-transzformáció geometriai jelentése

9
A marási folyamat felügyeletének szemléltetésére két kísérletet végzünk. A „normál” szerszám esetén
három váltólapkát helyezünk egyenletes kiosztásban a szerszámtestbe, és leolvassuk a erőjelek
spektrumának néhány jellemző értékpárját. Majd kivesszük az egyik lapkát (demonstrálva ezzel egy
törött élű szerszámot), és a mérést megismételjük. Végül összehasonlítjuk a feljegyzett értékeket.

8. Ajánlott irodalom
1 Helm László: Ipari folyamatok műszerezése. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1966
2 Dr. Boros Andor: Villamos mérések a gépészetben. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1978
3 Dr. Schnell László: Jelek és rendszerek méréstechnikája. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1985
[4] Dr. Piláth Károly: A fura Fourier transzformáció

9. Mintapéldák
Adott egy marógép. A motor fordulatszáma n = 3000 (1/min), a marófej elé
beépített hajtómű egyetlen fogaskerékpárból áll (ábra), aminek az áttétele
30/12. A maró fej 6 lapkát tartalmaz. Mérjük a megmunkálás során a
forgácsolóerő komponenseket a munkadarabon, és képezzük az erőjel
Fourier-transzformáltját. Mely frekvenciáknál [Hz] várunk kiugró csúcsokat
(magyarázza ezeket)? Feltételezzük, hogy a két tengely nem ideális, azaz
van ,,ütése'', és a teljes szerszámátmérő forgácsol.
30 12

Megoldás: f1 = 50 (Hz) – a motor forgásából adódóan,

f2 = 50∙30/12 = 125 (Hz) – az áttétel miatt a főorsón,
f3 = 6∙125 = 750 (Hz) – a szerszám lapkák belépése miatt.

10. Felkészülést segítő kérdések

1. Melyek a forgácsolási folyamatot jól leíró, leggyakrabban mért folyamatjellemzők?
2. Miért terjedtek el a mechanikus jellemzők villamos jelekkel történő mérésének megoldásai?
3. Milyen összetevőket tartalmaznak a folyamatmérésre általánosan alkalmazott mérőrendszerek?
4. Az átviteli függvény (statikus jelleggörbe) értelmezése, az érzékenység fogalma.
5. A dinamikus jelleggörbe és a beállási idő értelmezése.
6. Miért van szükség a kalibrálásra, és hogyan végezzük el?
7. Ismertesse a nyúlásmérő bélyeges jelátalakítók működési elvét!
8. Ismertesse a piezoelektromos elven működő erőmérés elvét!
9. Ismertesse a termoelektromos elven működő érzékelők működési elvét!
10. Mi a Fourier analízis alapja?
11. Mutassa be egy rezgés spektrális jellemzőit!

11. Mellékletek jegyzéke

1. Jegyzőkönyv
A laborhoz kapcsolódó videó itt érhető el:
https://web.microsoftstream.com/video/e5ccaf71-533c-4550-b4a3-53cfdfe4c938

10
 1. sz. melléklet

Gépgyártástechnológia (BMEGEGTAG01 / AM01 / AT01)

L14 laboratóriumi gyakorlat – Jegyzőkönyv

1. Alkalmazott érzékelők, jelfeldolgozó berendezések

Érzékelő Erősítő Adatgyűjtő
1

2. Mérési beállítások és eredmények

Szerszámgép: Szerszám: Lapka: Munkadarab:

Fordulatszám: Előtolás: Fogásmélység: Forgácsoló sebesség:

Számított élbelépési frekvencia 3 él esetén: Számított élbelépési frekvencia 2 él esetén:

Mérések:
„Normális” szerszám 1. legnagyobb 2. legnagyobb 3. legnagyobb

Erő amplitúdó

Frekvencia

„Törött” szerszám

Erő amplitúdó

Frekvencia

Jelen jegyzőkönyv megőrizendő a tantárgyteljesítés (érdemjegyszerzés) szemeszterének végéig. A gyakorlatvezető oktató

aláírásával hitelesített jegyzőkönyv egyben a gyakorlat teljesítésének névre szóló igazolása is.

A jegyzőkönyvet készítette: A gyakorlat teljesítését igazolom:

Név: ................................................................ Név: ...............................................................

Neptun: ................................................................ Dátum: ...............................................................

.......................................................... ..........................................................
hallgató aláírása oktató aláírása
A BME Gyártástudomány és -technológia Tanszék főbb szakmai kompetenciái:

További részletek: