Professional Documents
Culture Documents
Irodalom 3. Tétel
Irodalom 3. Tétel
tétel
Babits Mihály - a háború utáni költészet (benne: Jónás könyve)
Első korszak
francia szimbolisták megismerése
az aprólékos, mesteri, virtuóz formák használata: tökéletes
rímeket és versformákat használt, például a különlegesen
nehéz formájú szonettet
az antikvitás iránti rajongása. „In Horatium”
„elefántcsont-torony” szemlélet= a költő különb a tömegnél, magasabbra hivatott és
erkölcsileg magasan fölötte áll a hétköznapi embernek, a nyárspolgárnak
Második korszak
Babits második költői korszaka nagyjából az első világháború idejére datálható
háborúellenes versei, amelyek miatt egyetemi állását is elveszítette
a tiszta, precíz formákat „szabad versek” váltották fel. Húsvét előtt, Fortissimo
(istenkáromlásért perbe fogták)
expresszionizmus
Harmadik korszak
Babits harmadik költői korszakára jellemző, hogy egyre nagyobb szerepet töltött be életében
a keresztény vallás, bibliai metaforák, hangja nyugodt, kiábrándult, leegyszerűsödött forma,
nyelvezete: köznyelvi.
Babits a Nyugat hasábjain, 1925-ben a következőket írta:
„Az írónak választania kell idő és örökkévalóság, korszerű mondanivalók és örök emberi közt:
a kompromisszum mindinkább lehetetlen. (...) büszke daccal fordítva hátat a kornak,
alkotásokba menekülünk, melyeknek igazsága mélyebb, mint a Kor változó igazságai.”
Jellegzetesen katasztrófa utáni költészet. A háború, a Tanácsköztársaság, Trianon rettenete
után jogosan vetődik fel részint a líra értelmetlenségének, a művészet céltalanságának
gondolata, a Babits által vállalt és kijelölt szerep az elzárkózásé.
Kötetei
Levelek Iris koszorújából (1909)
Herceg, hátha megjön a tél is! (1911)
Béke és háború közt (1911–13)
Recitatív (1916)
Nyugtalanság völgye (1920)
Sziget és tenger (1925)
Az Istenek halnak, az ember él (1929)
Versenyt az esztendőkkel! (1933)
Összes versei (1938)
Fogalmak
óda: fenséges tárgyat vagy magasztos eszmét ünnepélyes hangon megéneklő lírai
költemény(Babits Mihály: In Horatium)
ars poetica: költői hitvallás- a költő saját költészetéről vallott felfogását összefoglaló
lírai mű (Babits Mihály: A gazda bekeríti házát, Cigány a siralomházban, Jónás imája)
szonett: Középkori eredetű, a reneszánsztól egész Európában elterjedt versszerkezet.
A legkötöttebb formák egyike, ezért az intenzívebb, ambivalens lírai tartalmak
kifejezésére a leghatásosabb. 14 sorból áll, általában két quartinára (10-11 szótagos,
négy soros szakasz) és két terzinára (ugyanolyan szótagszámú három soros szakasz)
tagolva. (Babits Mihály: A lírikus epilógja)
parafrázis: egy irodalmi mű tematikus vagy formai átköltése (Babits Mihály: Jónás
könyve, Miatyánk)
szabadvers: olyan költemény, amely kötetlenül vagy egyáltalán nem alkalmazza a vers
zene hagyományos eszközeit (Babits Mihály: Fortissimo)
enjambement: soráthajlás- a sorok vége nem esik egybe a mondat- vagy tagmondat
határokkal
Sziget és tenger (1945)
befelé fordulás, az elkülönülés költői magatartása
értékőrzést, a hagyomány továbbadása a költő feladata lesz—prófétaszerep
a rombolás után az építésnek kell jönnie elsősorban a múlt értékeinek megőrzésével
fennmaradt alapokon.
visszatérő jelkép : szigetmotívum- a magánélet nyugalmába, egy idilli „szigetre”
szeretne elvonulni, elbújni, ahol
szellemi függetlenségét megőrizheti.
A tenger = negatívum, mely folyton háborog, sosem nyugszik meg. s egyetlen célja az,
hogy elöntse a partot. Vissza lehetne vonulni a védelmet nyújtó szigetre, de az nem
elég magas– nemzet– sorsa feletti kétségbeesés
A hegy: nem csak fizikai, de szellemi magaslatokat egyaránt jelent, ígv válik a művész
maga is bejárhatatlan hegységrendszerré: mélységek és magaslatok sorává, melynek
talán mindkét véglete megismerhetetlen
Tartalmi újdonságok: hitvesi szerelem, a fennálló politikai renddel szembeni
elégedetlensége.
Formai újítás: a egyszerű forma. –szemben a pályakezdő évek formai bravúrjával, a
formaköltészettel
Petőfi koszorúi - Petőfi születésének évfordulóján a nagy költő szellemét idézve a
közélet torzulása ellen emel hangot.
Magát egy holt prófétához hasonlítja ugyan, de senki nem hallja, s kap hírt ugyan a
világról, de nem változtatják meg, mert ő „Változatlan”.
A szigetélmény elmélyülésének a verse
A világ és az ember közötti kapcsolatot a posta biztosítja– ez utal a kommunikáció
hiányára (ld.abszurd)
A beszélő= meg nem értett Jeremiás prófétával azonosul
A költészet szerepének pusztulsáa fejeződik ki a versben
Csak posta voltál
A 30-as évek Verseinek nagy része az „objektív líra” fogalomkörébe tartozik. Ez azt jelenti,
hogy nem direkt egyesszám első személyben írja a verseit, hanem egy másik személy
(gyakran egy ószövetségi próféta) nevében Holt próféta a hegyen
-a költő egyes szám harmadik személyben, tehát külső nézőpontból ír valakiről, de az olvasó
tudja, hogy ez a valaki magát a költőt testesíti meg szimbolikusan.
Ilyen költemény a Jónás könyve.