Az anyanyelvi

nevelés Konduktor óvoda

módszertana specilaizáció
II. évfolyam
 A didaktikai módszerek az anyanyelvi nevelésben

A módszerek A bemutatás
A beszélgetés
A magyarázat
csoportosítása A szemléltetés
A gyakorlás
Az irodalmi tevékenység tartalmához szorosan
kapcsolódó módszerek
A mesemondás
A drámajáték és a dramatizálás
A bábjáték
Az elbeszélés
A képekhez kapcsolódó anyanyelvi nevelési
módszerek
A képeskönyv képeinek nézegetése
A képolvasás
Hiányos rajz kiegészítése
Az anyanyelvi Az anyanyelvi fejlesztő játékok
a) Hallásfejlesztő játékok
fejlesztő b) Légző gyakorlatok
játékok A beszédszervek ügyesítésére szolgáló
játékok
A fonémahallást fejlesztő játékok
A mondatfonetikai eszközök
használatának gyakorlása
A nem verbális kommunikációs játékok
Szókincsgyarapító játékok
Mondat- és szövegalkotást fejlesztő
anyanyelvi játékok
 A bemutatás
Az irodalmi alkotások közvetítésének leghatásosabb módszere az anyanyelvi nevelésnek, a
gyermekek kommunikációs képességeit hatékonyan fejleszti.

A bemutatás az irodalmi tevékenységek esetében a legfőbb szemléltetőeszköz.

Az óvodapedagógus mese, versmondásának érzékletessége, akusztikai, zenei megformáltsága és az
élmények forrása.
A bemutatás kritériumai:
Az utánzásra késztető, példaértékű, beszédfonetika és előadástechnikai eszközökkel megformált óvónői
bemutatás biztosítja a gyermekek
hangképzésének és megfelelő artikulációjának fejlesztését,
a hangkapcsolatok törvényszerűségeinek (hasonulás, összeolvadás, rövidülés, nyúlás)
érzékelését,
a szókincs fejlesztését,
a nyelvtani struktúrák, mondatszerkesztés sajátosságainak elsajátítását,
a magyar nyelv intonációjának az elsajátítását,
a metakommunikáció fejlődését.
 A szemléletes, képszerű, magával ragadó
óvodapedagógusi bemutatás a biztosítéka
annak, hogy a gyermek megtanulja a mese és a
A vers nyelvi kifejezőeszközeit:
konkrét főneveket,

bemutatás a melléknév+főnév kapcsolatokat,

a mozgásképzeteket keltő hangutánzó,
hangfestő,
rokon értelmű és az ellentétes jelentésű
szavakat,
a tér-idő meghatározásokat,
a népies, régies kifejezéseket,
a melléknévi igeneveket, a határozói
igeneveket stb., illetve a
mondatok prozódiai és mondatfonetikai
jellegzetességeit.

A bemutatás hangereje mindig középerős

legyen.
 Kérdés-felelet formájában, a közösséggel
folytatott szabad beszélgetés.
A
A beszélgetés igényli a beszélgető
beszélgetés partnerek közötti empátiát, a hiteles
kommunikációt, az őszinteséget sés a
feltétel nélküli elfogadást.
A beszélgetés a pedagógus részéről nem
lehet kierőszakolt kikérdezés.

A felnőtt-gyermek, gyermek-gyermek, a
gyermek-gyermekek közötti
kommunikáció célja az, hogy lehetőséget
biztosítson arra, hogy szükségleteiket,
élményeiket, érzelmeiket, gondolataikat
kifejezhessék a kommunikációs
folyamatban.
 A beszélgetés: közlés, a közös érintkezés, az anyanyelvi
információcsere módszere.

A beszélgetés: közlés, a közös érintkezés, az anyanyelvi információcsere módszere.

A beszélgetés módszere az óvodai élet minden percében megjelenik:
1. spontán kommunikációs helyzetben,
2. 2. a tervszerű, de nem kimondottan a kommunikációs nevelést célzó tevékenységekben (gondozás,
munka, játék, irodalmi, vizuális, matematikai, a környezet megismerése, testnevelés, ének-zene),
3. 3. a kifejezetten kommunikációs képességfejlesztést célzó tevékenységekben (képolvasás, játékok,
bábozás, dramatizálás),
4. 4. gyakran alkalmazzuk a beszédszint mérések esetében más módszerekhez kapcsolódva, irányított
beszélgetésekben.
 Az óvodapedagógus
kérdéseinek kritériumai:
Az óvodapedagógus Világos legyen,
kérdéseinek a lényegre vonatkozzon,

kritériumai: ne legyen túl általános,

nyelvileg és logikailag
tiszta legyen.
 A tartalmas párbeszéd, az emelkedő ívelésű dialógus csak
átgondolt és jól szerkesztett kérdések alapján jöhet létre.
A beszélgetés,
1. a párbeszéd és a vita a legtermészetesebb,
leghétköznapibb alaphelyzet a gyerekek között és a gyermek-
felnőtt viszonyában egyaránt,
A 2. a leggyakrabban valamilyen tevékenység, beszédszituáció
velejárója, a gyermekek beszédaktivitásának, a beszéd
párbeszédek megértésének megjelenítője,
3. A 3-7 éves korosztály beszédfejlődésében igen jelentős
szerepe: szerep van a a dialógusnak, a beszédpartnerrel kialakított,
meghitt, bensőséges hangulatú interakciónak,
4. A gyermek természetes közlésigényét kell kihasználni a
mindenáron erőltetett beszélgetés helyett. (Lásd még:
háttérbeszélgetések).
Egyéni beszélgetések: a legtöbb lehetőséget nyújtja ahhoz,
hogy a gyermek beszédbeli állapotát megfigyelhesse az
óvodapedagógus, javíthassa a kiejtésbeli állapotát, illetve a
félrehallásokat.
 1. a gyermekek aktivizálására,
A beszélgetés 2.
3.
a meglévő ismereteik felelevenítésére,
a gondolataik kifejtésére, illetve
módszere 4. a tapasztalatok kifejezésére.

alkalmas A beszélgetés módszerének alkalmazása

lehetőséget kínál:
1. a szókészlet gazdagítására,
2. az új szavak megismerésére,
3. a relációk felfedeztetésére, illetve a kötőszók,
a módosítószók , a névutók, alkalmazására,
4. a rokon értelmű szavak elsajátítására,
5. a passzív szókészlet aktivizálására,
6. a mondatszerkesztés és a szövegalkotás elemi
szabályainak helyes, illetve
7. a metakommunikációs jelzések gyakorlására.
 Fontos feladat, hogy az egyéni,
A négyszemközti beszélgetés a nap
beszélgetés folyamán biztosítva legyen (fokozva az
intimitást és a bensőségességet).

A közbevágás elég gyakori az

óvodásoknál, kellő tapintattal kell
eljárni és nagy türelemmel. (lásd még:
szituatív beszéd, érzelmi-akarati
tényezők)
Kifejezésbeli hiányosságok+hibajavítás.
 A magyarázat

Közvetlenül a tevékenységek tartalmához, eszközeihez, a séták alkalmával a gyermeki kérdésekhez, a

látottakhoz, a környezeti valósághoz kell kapcsolódnia. Kritériumai:1. legyen rövid, 2. a gyermekek által
ismert fogalmakat tartalmazza,3. minden érzékszervet bekapcsoló tapasztalat és cselekvés járuljon hozzá.

A magyarázat módszere gyakran kapcsolódik az irodalomhallgatáshoz. Fogalommagyarázat: 1. A mű

bemutatása előtti napokban kell megismertetni a gyermekeket, 2. A mesében szereplő ismeretlen
szavakat a mesébe szőve érdemes beilleszteni (csak népmeséknél!), 3. A mű meghallgatása után is sor
kerülhet rövid, egyszerű magyarázatra ( de csak mértékkel!), 4. Verseket nem magyarázunk, hanem séta
közben tapasztalással utalhatunk vissza egy-egy verssorra, a szám- és geometriai fogalmak kialakításánál
is alkalmaznunk kell magyarázatot (de: tapasztalás!)

A magyarázat módszere alkalmas: 1. az óvodás aktív és passzív szókincsének gazdagítására, 2. bővíthetjük

fogalmaik körét, 3.formálhatjuk realisztikus világképüket, világismeretüket, 5. gondolkodásukat.
 A magyarázat
A magyarázat módszere gyakran kapcsolódik az irodalomhallgatáshoz. Fogalommagyarázat:
1. A mű bemutatása előtti napokban kell megismertetni a gyermekeket,
2. A mesében szereplő ismeretlen szavakat a mesébe szőve érdemes beilleszteni (csak
népmeséknél!),
3. A mű meghallgatása után is sor kerülhet rövid, egyszerű magyarázatra ( de csak mértékkel!), 4.
Verseket nem magyarázunk, hanem séta közben tapasztalással utalhatunk vissza egy-egy
verssorra, a szám- és geometriai fogalmak kialakításánál is alkalmaznunk kell magyarázatot (de:
tapasztalás!)
A magyarázat módszere alkalmas:
1. az óvodás aktív és passzív szókincsének gazdagítására,
2. bővíthetjük fogalmaik körét,
3. formálhatjuk realisztikus világképüket, világismeretüket,
4. gondolkodásukat.
A szemléltetés

A szemléletesség elve,

elaboráció (belső képteremtés),

motiváció.
 A gyakorlás
A gyakorlás: a tervszerű és folyamatos gyakorlás elvét figyelembe véve fejleszteni kell
a beszéd automatizmusait (légzéstechnika, artikuláció, halláspercepció),
a magán-és a mássalhangzók helyes ejtését,
a testkép kialakulását és a kezességet,
a mondat prozódiai elemeit,
a szó- és mondathasználatot,
a kommunikáció formáit,
valamint a vers- és a prózamondást.
A versek unalmas és monoton mondogatását kerülni kell, de többszöri gyakorlásra van szükség. (Lásd még:
versgyakorlás)
Emlékezetfejlesztés: többszöri találkozás az irodalmi műalkotással, változatos formában.
Fontos: az irodalmi műalkotások rangját meg kell teremteni, nem szabad alárendelni más
tevékenységeknek.
Gyakorlás-ismétlés!
Az irodalmi
tevékenység
tartalmához szorosan A mesemondás
kapcsolódó
módszerek
A drámajáték és a
dramatizálás

A bábjáték

Az elbeszélés
A A mesemondás
mesemondás • Az irodalmi foglalkozásokhoz kapcsolódik.

Formái:
• 1. A gyermekek önálló mesemondása
• 2 Az óvodapedagógus által megkezdett
mese folytatása
• 3. Mesebefejezés
• 4.Gyermekmese egy-egy meshősről
• 5.Mese-átalakítás
• 6.Közös vagy egyéni mesemondás
különböző eszközökhöz kapcsolódva
• 7. A mese mimetizálása
• 8.Mesemondás három szó alapján
 Fogalma:
1.minden olyan játékos megnyilvánulás, amelyben a
Drámajáték és dramatikus folyamat jellegzetes elemei lelhetők fel,
2. A dramatikus folyamat kifejezési formája a megjelenítés, az
dramatizálás utánzás, megjelenítési módja a fölidézett vagy éppen
megnyilvánuló társas kölcsönhatás, az interakció, eszköze az
emberi és a zenei hang, az adott nyelv, a test, a tér és az idő;
tartószerkezete a szervezett emberi cselekvés (Gabnai
Katalin, 1987).
Mérei elmélete szerint: a drámajáték lehetőséget nyújt a
gyermekeknek
1. Az érzelmi helyzetek kibontakoztatására,
2. A helyzetekbe való beleélésre, a szereppel való
azonosulásra,
3. a megjelenő készség kibontakoztatására,
4. a kapcsolat-felvételi és kapcsolattartási készség
fejlesztésére,
5. a gyermeki kommunikációs képességek gyakorlására.

Célja: a személyiség minden komponensének az értelem, az

érzékelés, az emlékezet, a figyelem, a fizikum, a jellem
egyértelmű fejlesztése olyan irányban, hogy az az egyént
alkalmassá tegye a társadalmi élete során tapasztalt
interakcióban való eligazodásra és annak dinamikus
megélésére.
 Drámajáték, dramatizálás
Feltétele. a „mintha” szituációs játék,1. belső feltétele a tudati működés, 2. külső feltétele az egyén megjelenése, mozgása,
akusztikus-verbális megnyilvánulása.
Témák óvodáskorban: a valóságból és az irodalomból merített témák megjelenítése.
Jelentősége:
1. fokozza a gyermeki aktivitást,
2. elmélyíti az ön- és emberismeretet,
3. fejleszti a helyzet meghatározási és döntési képességet,
4. a fantáziát,
5. Serkenti a rugalmas gondolkodást,
6.kitágítja az időérzéket,
7. fejleszti a nagymozgásokat, a testképet, az egyes finomodó látás, hallás percepciót,
8.alakítja a beszéd tisztaságát, a kifejezőképesség árnyaltságát,
9.a mimetikus eszköztárat,
10. nyitottá teszi a személyiséget,
11. feloldja a gátlásokat.
A játékok 1. Kapcsolatteremtő játékok
Ismerkedő játékok
főbb típusai Pókháló játék
Természetes csoportalakító játékok
Mesterséges kapcsolatalakító játékok
(kártyák kihúzásával játszó csoportokat
alakítanak)
2. Lazító gyakorlatok
Pihentető-élénkítő gyakorlatok (a
gyermeke fekve, kényelmes helyzetben
hallgatnak zenét, relaxálnak),
Azonosulásra épülő lazító gyakorlatok
(pl. tömött zsák, búza, az egérke kirágta a
zsákot stb.)
 3. Koncentrációs gyakorlatok

A játékok
Mozgáskoncentráló gyakorlatok
Látáskoncentráló gyakorlatok (tükörjáték, grimasz)
Halláskoncentréló- ritmus- és dinamikai gyakorlatok (pl.

típusai csend, zaj, lopakodás)

Csendjáték (a környezet hangjainak
megfigyelése:koncentráció, hallásészlelés,
beszédképesség)
Táncos játék
4. Érzékelő gyakorlatok
Térérzékelő gyakorltok
Tapintó-, szag- és ízérzékelő gyakorlatok (Mi van a
zsákban?)
Verse, énekes, ritmusjátékok
5. Mimetikus helyzetgyakorlatok ( Fázás, didergés, meleg,
öröm, bánat stb.)
6. Mimetikus szöveges improvozatív gyakorlatok
Fantáziafejlesztő gyakorlatok (mesefolytatás tárgyakkal)
Élethelyzet-gyakorlatok (vonaton, repülőn, orvosnál stb)
7. Zene+mozgás fejlesztő gyakorlatok
 A mesedramatizálás módszere

A játékok Mesehallgatás többszöri hallgatással,

reproduktív előadás,

típusai
produktív létrehozás (mozgás, testtartás,érzelem,
tekintet kifejezése).
A sikeres mese dramatizálása:
gazdag beszéd és metakommunikációs eszköztár,
folyamatos, tervszerűen alkalmazott dramatikus
játékok,
a gyermekek életkorának megfelelő mesék,
a mese többszöri, ismételt meghallgatása,
a dramatikus kellékek, a díszlet elkészítése (ami
lehet a gyerekek munkája is, ez fokozhatja a játék
élménygazdagságát),
szerepjátékok gyakori kezdeményezése
az önként vállalkozó szereplők kijelölése, a
nézőközönség elhelyezése, csengővel az előadás
kezdetének jelzése.
 A mese dramatizálásának kritériumai:
az önkéntesség tiszteletben tartása (szereplők+
közönség),
a gyerekek segítése a kellékek kiválasztásában,
az elakadó szöveg „kimozdítása” indirekt módon,
a mesék gyakori ismétlése.
A módszer hatékonysága:

A játékok típusai 1. a kommunikáció gátlásának feloldása,

2. ösztönzés a közvetlen beszédre,
3. a kontextusos beszédet serkenti,
az egymásra való odafigyelést,
a beszédértés és a beszédprodukció fejlődésének
elősegítését,
az érzelmi és értelmi nevelés.
 Története: 1956- A bábjáték módszertana

A bábjáték A bábjáték hatása: sajátos varázserő,

emocionalitás, önbizalom, fantázia, feloldás,
kommunikálás, közösségi élmény, fokozottabb
koncentráció, szem-kéz koordináció,
finommotorika, a testrészek ismerete, látási,
hallási, mozgásos észlelés, térperceoció
A gyermekek és a bábkészítés: lásd még: a bábok
fajtái +fejlesztő hatásai
A bábjáték hozzásegít az illem fejlesztéséhez.
A felnőtt beszédpéldája
A báb és az irodalom
 A gyermeki elbeszélések is kapcsolódhatnak irodalmi

Az élményekhez, bábozáshoz, dramatizáláshoz és más átélt

élményekhez.
A gyermeki elbeszélésekre lehetőséget nyújthatnak:

elbeszélés a szabadidőben, spontán adódó beszédszituációkban,

a különböző tevékenységek témáihoz kapcsolódva (pl. ének-
zene, vizuális),
irodalmi élményekre alapozva, séták, kirándulások
alkalmával.
Az óvodáskorú gyermek életkori sajátosságaiból adódik, hogy
az elbeszélésben a környezetéből érkező ingerek közül azokat
választja ki és szintetizálja, amelyek érzelmileg közel állnak
hozzá.
Az elbeszélés témái: érzelemteli egyéni és közös élmények,
kitalált történetek, irodalmi élményegyüttesek, képolvasás.
A 3-7 évesek elbeszélése, mondanivalójának felépítése
általában aránytalan. Elbeszéléseinek vannak a használt
szavak, kifejezések történetében bőbeszédű és szűkszavú
részletei.
Van, amikor sok mellékszál érvényesül a gyermek
gondolatainak sorában, és van, amikor elbeszélése felsorolás
jellegű, vagy szaggatott vagy éppen egybefolyó, tagolatlan.
Fontos: irányított gyermeki elbeszélés fejlesztése képek
alapján!
Az A tervszerűen irányított elbeszélés
kritériumai:
elbeszélés • témája a gyermekhez közel álló legyen,
• fontos, hogy a gyermek hallgatóságának
minden tagjával tartson kommunikatív
kapcsolatot,
• vigyázzon a beszédfegyelemre.
A pedagógus feladata:

• a témák felvetése,
• a nyugodt feltételek megteremtése,
• az elakadók kisegítése az elbeszélésben,
• dicséret, buzdítás,
• a játszók csendesebb viselkedésre intése.
 Az irányított elbeszélésre már 3-4 éves kortól alkalmat
kell keríteni, de összefüggő beszédre 5-6 éves kortól
alkalmasak a gyermekek.

A különböző pszicholingvisztikai kutatások a gyermeki

elbeszéléseket rögzítik, és a verbális szöveget elemezve
állapítják meg,

Az elbeszélés hogy a gyermek milyen mértékben használ egyéni

szóformákat, szóalakokat, jól szerkesztett mondatokat,
mely

beszédfunkciók alkalmazásában gyakorlott (konatív,

fatikus, emotív, közlő), és melyekben gyenge.

(Lásd még: a történet-kiegészítés módszere)