Ady szerelmi lírája

1. Léda- Diosyné Brüll Adél- 9 évig volt a szeretője

● Adynak nem azt jelenti a szerelem, mint Petőfinek, sokkal inkább szerelem, gyűlölet,
imádat egyszerre
● Ady nyíltan vállalta a házasságtörő kapcsolatot
● Lédában a költő társra talál, aki ösztönözte, hogy menjen Párizsba, hogy
megismerkedjen az ottani élettel, a költő egyéni stílusának kialakulásában is nagy
szerepe volt
● Lédának írt versekben megjelenik az addig tabuként kezelt erotika, vágy és taszítás
kettőssége
● szakításukat heves kibékülések követik, kapcsolatuk folyamatos vívódás
● Léda versek: Meg akarlak tartani, Lédával a bálban, Héja nász az avaron, Elbocsátó
szép üzenet (ezzel szakított Ady Lédával)
● A hozzá eljuttatott magyar folyóiratokban olvasta először Ady Endre verseit,
1903-ban már azzal a szándékkal tért haza nagyváradra hogy kiemeli ezt a tehetséges
ifjú költőt a nyomorból és támogatni fogja. Ady a találkozás után hamarosan
beleszeretett az asszonyban aki idősebb és vagyonosabb volt Adynál, s zsidó. Ezek a
kezdetektől még nem okoztak problémát de később pont ezek a jelzők szerelmük
megszakadásának megindítói.
● A Léda-korszak 1903-tól megismerkedésüktől 1912-ig, a szakításukig tartott.

Léda → Mitológiai alak, akit Zeusz hattyú alakjában tett magáévá

Verseiben: Hódolás, könyörgés, fenyegetés, megbánás, gesztusa keveredik. DE az együttlét

öröme hiányzik → kín és gyötrelem egyszerre → szerelmi extázissal összefonodó halál
élmény a nőben megtestes idő bűn és titok motiválja

A kezdeti őrítő vágyat mutatja meg a meg akarlak tartani 1904-es című vers. Szerelmük
beteljesedett mégis addig nem hiszi hogy kapcsolatuk tartós lehet. őség hogy rabjává vált az
asszony mégis már már előzném mert annyira szereti. Tükröződik a versenyben egy se vele
se nélküle kapcsolat kezdete majd egész szerelmüket végigkísérte.

,, … Meg akarlak tartani téged, Ezért választom őrödül A megszépítő

messzeséget. Maradjon meg az én nagy álmom Egy asszonyról, aki szeret S
akire én örökre vágyom. ’’
Héja-nász az avaron (1905)

Az Új versek kötet 1. ciklusának (Léda asszony zsoltárai) záró darabja.

1. Műfaja: dal
2. Héja= szerelmesek szimbóluma
3. Jelentősége, újdonsága:
● a diszharmonikus szerelem verse, ambivalencia (gyűlöl és szeret egyszerre) →
nyugtalanság, gyötrelmes fájdalom, céltalanság
● az erotika a Léda-versekkel lesz a szerelmi tematika része
● önmagukat gyakran beleképzeli valamilyen romantikus, teátrális szerepbe
○ ismét az újszerűség dominál, főképp a jelképválasztásban, az erotikus
ábrázolásban
○ a szerelem ambivalens érzelem – ezt tükrözi a vers is
○ megjelenik az elmúlás élménye, a kilátástalanság (évszakmetaforika)
○ harc-motívum
○ út-motívum – egyre gyorsabb haladás

4. Központi szimbóluma: a héjapár → az idilli szerelem szelíd galambpárjával

ellentétben ragadozó madarak fejezik ki Ady és Léda újszerű szerelmét.
Szenvedélyük örökös küzdelmébe mindketten belepusztulnak: „Dúlnak a csókos
ütközetek.”, „Egymás husába beletépünk” → szeretik és bántják is egymást + bántó,
kellemetlen hanghatások: vijjogás, sírás, csattogás
harc-motívum
út-motívum – egyre gyorsabb haladás

5. Szerkezete:
A szerelem útja a Nyárból az Őszbe tart = a boldogságból a boldogtalanságba, az
ifjúságból az
öregségbe → ez az út egyre gyorsul, ezt bizonyítják a mozgást jelentő igék: „útra
kelünk”,
„megyünk”, „űzve szállunk” → vége: megállás, halál
A helyükbe „új rablók”, újabb héjapárok jönnek – a természet körforgásával
mindig változnak a
szereplők is → a természeti kép párhuzama a sorsszerűségre utal

6. Verselése: időmértékes (anapesztusz:UU; daktilusz: UU) – zaklatott, ideges ütem

háromsoros strófák

(A vers képvilágát areferencialitás jellemzi: jelrendszere nem köthető közvetlen a

valósághoz;
saját viszonyrendszerében értelmezhető csak.)
Lédával a bálban (1907)

A Vér és arany kötetben található.

Sejtelmes vízió → boldogtalanság, az ifjúság és szerelem elmúlása
Ellentét: boldog párok ↔ boldogtalan pár

BOLDOG PÁROK BOLDOGTALAN PÁR

,, Parfümös, boldog, forró ifjú pára’’ ,, sikolt ’’ ,, rettenve ‘’ ,, fekete párra ’’

,, rózsakoszorús ‘’ ,, víg teremben ‘’ ,, bús csöndben belépünk ‘’ ,, Halál-arcunk
,, boldog mátka-párok ‘’ sötét fátyollal óvjuk ‘’

A vígságon győz a feketeség, szomorúság. A fiatalok szétrebbennek: fenyegető

elmúlás állt eléjük a táncoló halott szerelmespár képében. A boldogság mögött ott lappang a
boldogtalanság.

● Látomásos jelenetsor
● legfontosabb költői kép az ellentét: Párizs vidám hangulata, és Adyék komorsága
között,
● az egyik az élet örömét hirdeti (Párizs), a másik a szerelem boldogtalanságát (Adyék)
● halál mindenhatósága
● mint egy tragikus karnevál (fiatalság, öregség álarca)
● a vörös és a fekete ellentéte határozza meg a verset
● mintha a halál jelent volna meg velük együtt a teremben
● a Léda-szerelem újszerűsége abban is áll, hogy megszüntet egy addigi irodalmi
hagyományt: a hitvesi szerelem
● utolsó sorban: haláltánc motívum jelenik meg
● egy utolsó táncba kezdenek Lédával, mely elől az élők sírva menekülnek, így
teljesedik ki a költő bosszúja, a boldog párizsiak fölött, aki érzelmi válságot él meg.

Valaki útravált belőlünk és Elbocsátó szép üzenet (1912)

búcsúversek
nyelvi formai hasonlóság, pl. szó-, motívumismétlések különbségek:
● Valaki útravált belőlünk: T/1. sz., végig fájdalmas, hang, hiány, veszteség, múlt idejű
igék, fáj a búcsú
● Elbocsátó szép üzenet: E/1. sz., gőgös, sértő hang, kegyetlen, leszámolás jellegű
mondatok, jelenidejűség, haragos, dühös elválás
2.Csinszka- Boncza Berta- 17 évvel volt fiatalabb Adynál
● Hiányzik az örök harc és nászküzdelem, mint a Léda versekben az embertelenné vált
világban az oltalmat, a békességet keresi itt már a szerelem a csendes összetartozás
érzése
● A világháború alatt írt Csinszka versei Ady kései szerelmi lírájának legfontosabb
ciklusát képviseli
● 1914-ben végre személyesen találkoztak → 1915-ben esküvő Csucsán
● Szerelmük nemvolt boldog, de a háborúban a költőnek menedéket jelentett ez a kései,
szenvedélyesnek már kevésbé mondható szerelem
● Ady itt már megvénült alakként tűnik fel,
● megjelenik a harmónia, a megnyugvás
● Csinszka versek: Őrizem a szemed,
● A kapcsolat vége után a költő örömmel vetette bele magát a szabad életbe

Őrizem a szemed (1916)

● Az idősödő férfi szerelmi vallomása, amelyben már nem a szenvedély kap helyt,
hanem az egymásra találás vigasza.
● A pusztuló világban Ady feleségébe kapaszkodik, miközben érzi, hogy közeleg a vég

1. Cím: szem (szinekdoché)

● meghittséget teremt, közvetlenséget

● párhuzam figyelhető meg (utal a köztük lévő korkülönbségre, s arra, hogy
felesége jelent biztos pontot számára)
● nagy ellentét: pusztító világ káosza ↔ kettejük biztos szerelme
● mivel a világ bizonytalan, nem lehet tudni, hogy ez a biztos pont meddig
marad fenn (tehát az egyén sorsa mindig összefügg a világ történéseivel) –
tehát az ő kapcsolatuk is bizonytalanná válik
● amíg élnek, együtt maradnak (szembeszegülnek a világ bizonytalanságával)
● óvó otthon jelenik meg, nem a szerelmi szenvedély
● az egymásra néző szem képe biztonságot áraszt

2. Témája
● Ady retteg a háborútól, a saját betegségétől, és a haláltól, de egyetlen támasza
van: Csinszka, akibe görcsösen kapaszkodik
● a kézfogás a testi kapcsolat jelképe, a lelki kapcsolat jelképe a szem, a szem
tükrözi Csinszka erejét
● ő maga és az ember helyt tud állni a bizonytalan világban, és ehhez fontos,
hogy az embernek legyen egy társa
● az egymást fogó kéz és az egymásba néző szemek biztonságérzetet jelentenek
● az idill mögött ott lapul a halál közelsége

3. Nyelvezete: leegyszerűsített, hétköznapi

 4. Rímelése: a szabályos rímelést (keresztrím) az utolsó versszak megtöri

(félrím)

5. Szerkezet:

1. vsz.: szerelem és öregség ellentétben

2. vsz.: nyugtalanság →a háború élményét csak a hazaérkezés öröme

csökkenti, hiszen Csinszkával némileg biztonságban érzi magát, ám az
otthoni hajlék is feszültséggel telik meg.

3. vsz.: az 1. megismétlése, ám a hangulat már megváltozott! → + a 2.

szakasz riadalma: az egymást fogó kéz már görcsös egymásba
kapaszkodást, a másikra való rászorulást jelenti. Így felértékelődik az
egymásra találás öröme

4. vsz.: szorongó kérdések kapnak helyet: „miért”, „meddig”. Ezekre sem

Ady, sem más nem tudhatja a választ, hiszen az ember sorsa
kiszámíthatatlan. A félelmekkel szemben ott van a boldogság akarása – ezt
hangsúlyozza a harmadszor is visszatérő, egymásba kulcsolódó kezek
szimbóluma → félrímek csendülnek össze, ez jelzi a (csak) vágyott
harmóniát.

A költőt egész élete során ellenséges figyelem vette körül, hiszen nyelv, ízlés és észjárás terén
egészen más volt, mint amit az emberek megszoktak. Így volt ez a két korszakból álló
szerelmi lírájában is.