Professional Documents
Culture Documents
Általános Szociológia 2020 1
Általános Szociológia 2020 1
(London, Edmonton,
1938. január 18. –) brit
szociológus, Tony Blair
volt brit miniszterelnök
tanácsadója
Earl Babbie: A társadalomtudományi
kutatás gyakorlata
◼ Alapszemlélete Sztochasztikus
◼ Homo economicus
◼ Homo psychologicus
◼ Homo politicus
Összefoglalásul
◼ A szociológia a társadalmi élet összetevői: az
egyének, csoportok, szervezetek, intézmények
(család, iskola, egyház, állam stb.) életének,
működésének törvényszerűségeit, szabályait
és folyamatait vizsgáló elméleti és gyakorlati
tudomány.
◼ A szociológusok a társadalmi és társas
viselkedést tanulmányozzák az emberek által
alkotott társadalmi, vallási, politikai és
gazdasági intézményeken, szervezeteken,
csoportokon belül.
◼ Tanulmányozzák a társas kölcsönhatások során
a csoportokon belül vagy azok között létrejövő
viselkedési formákat, nyomon követik
kialakulásukat és terjedésüket, elemzik a
csoporttevékenység hatását az egyéni
résztvevőkre.
A szociológia kezdetei
◼ XIX. század
◼ Kialakulásának feltételei: a
társadalomtudományok a filozófiáról váltak le
abban a történelmi időszakban, amikor erre a
társadalom részéről igény mutatkozott, s mikor
önálló tudományok ismeretéhez elégségesek
voltak
◼ Demográfia, politológia, közgazdaságtan,
szociológia, pszichológia, néprajz, stb.…
A szociológia korszakai
1. Előfutárok
2. „Alapítóatyák”
3. A klasszikusok kortársai
4. A két világháború közti szociológusok
5. Szociológiai irányzatok a II. világháború után
6. A 80-as és 90-es évek szociológiája
7. A magyar szociológia története
A szociológia kezdetei
Előfutárok Alapító atyák
◼ Saint-Simon ◼ Karl Marx
◼ Comte ◼ Max Weber
◼ Tocqeville ◼ Emile Dürkheim
Saint- Simon (1760-1825)
◼ Utópikus szocialista
◼ Elképzelt ideális társadalmát a
termelőkre alapozta és kihagyta
belőle a mihasznának nevezett,
parazita osztályokat, a
nemességet és a járadékosokat.
Az eljövendő úgynevezett pozitív
korszakot a tudományon alapuló
eszményi társadalmi rendben
látta.
Az első szociológus, törvényszerűségeket keresett a
társadalmak fejlődésében. Gondolatainak történeti
hátterét a francia forradalom és a restauráció adta.
Szerinte két erő mozgatja a társadalmakat:
◼ a megszokás ereje, mely a szokásokban ölt testet,
◼ valamint az újításra való hajlam, amely a változásokra
irányuló kollektív aspirációkban testesül meg.
Saint-Simon három nagy társadalmi típust különböztet
meg:
◼ a teológiai
◼ a katonai
◼ és az ipari társadalmat.
A fejlődés az ipari társadalom irányában halad. Ezért
Saint-Simont az ipari társadalom elmélet
megfogalmazójának tekintjük.
Szerinte:
◼ az emberek kormányzását fel fogja váltani a dolgok
adminisztrációja.
◼ A gazdasági és társadalmi folyamatokat tervezni
fogják.
Szerinte a francia forradalmat az okozta, hogy a katonai
eredetű régi uralkodó osztály és a dologtalan osztály nem
volt hajlandó átadni a társadalom vezetését a
dolgozóknak, a tudósoknak, az iparosoknak.
Auguste Comte ◼ Elsősorban azért szokták az
(1798-1857) első szociológusnak
tekinteni, mert ő fogalmazta
meg a szociológiának mint
önálló tudománynak az
igényét, valamit tőle
származik a „szociológia”
elnevezése is.
◼ Szerinte a szociológiának a természettudományokhoz
hasonló tudománnyá kell válnia, mert a társadalmat
determinisztikus törvények uralják.
◼ Hitt abban, hogy az új tudomány hozzájárul majd az
emberiség jólétéhez.
◼ Úgy gondolta, hogy a szociológia képes előre látni a
szükségszerűen bekövetkező változásokat és feladata,
hogy előre mozdítsa, könnyebbé tegye a
változásokat.
Alexis de Tocqueville (1805-1859)
◼ Számos korábbi
szociológiatörténeti munka nem
sorolta az első szociológusok
közé. Nehéz eldönteni,
mennyiben volt szociológus.
◼ Tocqueville a valóságos
társadalmi jelenségek
megfigyeléséből és elemzéséből
indult ki és ezáltal keresett
választ az általa feltett
kérdésekre.
◼ Érdeklődésének középpontja a demokrácia, amely az
amerikai ill. a francia forradalmak következtében jött
létre.
◼ Szerinte a demokratikus rendszer lehet liberális, mint
Amerikában és despotikus, mint Franciaországban.
◼ A társadalmi egyenlőség végletekig menő
megvalósítása az egyén elszigetelődéséhez, ezáltal a
kormányzat befolyásának növekedéséhez és végső
soron a szabadság korlátozásához vezet.
◼ Fontosnak tartotta az egyének, polgárok
önszerveződését, ebben az értelemben a polgári
társadalom bajnoka.
Karl Marx (1818-1883)
◼ „A szerencsétlen kézirat kész, de
nem tudom elküldeni, mert egy
fillérem sincs portóra és
biztosításra. (…) Ha tudsz 2 fontot
küldeni, nagyon jól jönne… Jövő
héten… majd meglátom, sikerül-e
valamiféle pénzügyi cselt
végrehajtanom. Nem hiszem,
hogy valaha is írtak „A pénz”-ről
ilyen pénzhiánnyal küzdve. A
legtöbb e tárgyról író szerző
meghitt békességben élt kutatásai
tárgyával.” Marx Engelshez 1859-
ben
◼ Karl Marx (1818-1883) és
munkatársa, Friedrich Engels (1820-
1895) köztudottan nemcsak
tudósok voltak, hanem nagy
jelentőségű politikai mozgalmat is
szerveztek. Tudományos
munkásságuk kiterjedt a
szociológián kívül a
közgazdaságtanra és a filozófiára is.
Marx és Engels legfontosabb
szociológiai gondolatai
◼ 1. Munkásságuk középpontjában a a kapitalista
rendszer elemzése, ellentmondásainak feltárása,
valamint a kapitalizmus szükségszerű összeomlása
állt. Szerintük a kapitalista társadalom alapvető
jellemzője az, hogy a tőkésosztály áll a
munkásosztállyal szemben, a tőkések
kizsákmányolják a munkásokat. A munkások
személyileg szabadok, de megélhetésük érdekében
kénytelenek eladni bérmunkásként munkájukat a
tőkéseknek, akik a termelőeszközök birtokában
vannak.
◼ Írtak a kapitalizmust követő szocialista rendszerről, ill.
az azt majdan felváltó kommunista rendszerről,
melyben megszűnik a kizsákmányolás.
◼ A szocializmusban a jövedelmeket a végzett munka
arányában osztják el, a kommunizmusban mindenki
szükségletei szerint részesül a megtermelt javakból.
◼ A termelőeszközök társadalmi tulajdonba vételében
látták a szocialista rendszer másik fő jellemzőjét. A
szocialista rendszerekben a termelőeszközök többsége
állami tulajdonban van, és központi gazdasági tervezés
folyik.
◼ 2. A kapitalista és a szocialista rendszer fogalma egy
nagy történelmi fejlődési elméletbe, az ún.
formációelméletbe illeszkedik, miszerint az
emberiség az ősközösségi társadalom után a
rabszolgatartó, a feudális, a kapitalista és a szocialista
rendszeren megy keresztül, míg végül a kommunista
társadalomban csúcsosodik ki, a történelem itt ér
véget.
Marx megfigyelte a munkásosztály elnyomorodását,
melyről kétféle értelemben beszélt: