Az athéni demokrácia intézményei, működése

Athén az Attikai félsziget polisza (városállama), ahol Kr. e. az V. század közepén az ókori
világban szinte egyedülálló módon működő köztársasági államforma épült ki (demokratikus,
vagyis a köznép által irányított köztársaság).
Kezdetben Athént is királyok vezették. Később a nagyobb földbirtokokkal rendelkező
arisztokrácia tagjai megszüntették a királyságot. Az arisztokratikus köztársaságban a földdel
rendelkezőknek, az arisztokratáknak voltak politikai jogaik, ők irányították az államhatalmat.
Természetesen ők voltak kevesebben. (arisztoi=legjobbak)
A szabad lakosság nagyobbik részét a kézművesek, kereskedők és parasztok adták, őket
összefoglaló néven köznépnek, a démosz tagjainak nevezzük.
Kr. e. a VIII. és a VII. században több görög polisz gyarmatosított (az Atlasz megfelelő
térképén esetleg meg kell mutatni a főbb területeket) és ennek társadalmi hatásai is voltak
Athénban is:
 Csökkent a gabonatermelő arisztokrácia súlya
 Fejlődött az ipar, nőtt a kézművesek szerepe
 Nőtt a hajótulajdonos kereskedők száma és befolyása
 A parasztok egyre nehezebben éltek, sokukra adósságaik miatt rabszolgasors várt
A kézműveseknek és a kereskedőknek immár jelentős vagyonuk volt, harcot indítottak a
politikai jogokért, amelyeket az arisztokraták birtokoltak. Ebben támogatták őket a parasztok
is, hiszen nekik is érdekük volt a földjeiket felvásárló arisztokraták háttérbe szorítása. A
küzdelemnek több lépcsőfoka ismert:
 Kr. e. 621-ben Drakón arkhón írásba foglalta a törvényeket Athénban, gátat szabva a törvények
önkényes értelmezésének, amelyet az arisztokraták gyakran megtettek
 Kr.e. 570-es években Szolón (594-ben arkhón volt) eltörölte az adósrabszolgaságot és elengedte az
adósságokat
 A politikai jogok közül megadta mindenkinek, tehát a legszegényebbeknek is a beleszólás jogát a
népgyűlésen (Ekklészia) és az esküdtbíróságokon (Héliaia). A lakosokat vagyoni helyzetük alapján
négy vagyoni csoportba sorolta. Az egyes csoportba tartozóknak más-más joga volt, és más-más
hivatalt tölthetett be. Természetesen a legtöbbet az első csoportba tartozók, a legvagyonosabbak
tehettek meg, de ide már nem csak az arisztokraták kerültek be, hanem a démosz gazdagabb tagjai is.
Ezzel lényegében megteremtődött a népuralom alapja, hiszen ha vagyonos volt, nem számított a
származása vagy a foglalkozása.
 (Időközben anyagilag erősítette a démoszt a zsarnokok türanniszok uralma, akik támogatást remélve a
többségben lévő köznépnek kedveztek, és az, hogy a hadseregben is megnőtt a hadihajók szerepe a
gyalogoskatona – hoplita harcmodorral szemben. Hajói elsősorban a démoszhoz tartozó kereskedőknek
voltak.)

Kr. e. a VI. század végén az athéniek olyan államberendezkedést szorgalmaztak, amely

minden szabad athéni polgárnak lehetőséget adott a hatalomból való részesülésre.
Az arisztokratikus köztársaságban az részesült a hatalomból aki megfelelő származású.
A szolóni rendszerben az részesült a hatalomból aki megfelelő vagyonnal rendelkezik.
Kleiszthenész olyan rendszert hozott létre, ahol a nőkön, a betelepülteken (metoikoszok) és a
rabszolgákon kívül minden polgár részesülhet a hatalomból.

Az arkhóni tisztségeken kívül (9 arkhón és az Areiosz Pagosz az egykori arkhónok

testülete az arisztokratikus köztársaság időszakától működött, tagjait a magasabb jövedelműek
közül választották, feladatuk a tisztviselők ellenőrzése volt) sok állami tisztségre a
választókerületek, a phülék jelöltek embereket. Kleiszhenész Kr. e. 508.-ban úgy alakította
át ezeket a phüléket, hogy mindegyikben a démoszhoz tartozó emberek kerültek többségbe,

1
így az általuk megválasztott tisztviselői is a köznépből származott, és nem az döntött, hogy
milyen származású, esetleg milyen gazdag.
Ezt úgy érte el, hogy minden phülé (összesen 10) három területből állt össze: tengerparti
terület (többségében iparosok, kereskedők lakták), egy belső, mezőgazdasági terület (itt
nagyobb hatalma az arisztokratáknak volt), és egy városi terület (itt nagyobb hatalommal az
iparosok bírtak). (2/1 arányban a démosz tagjai kerültek többségbe a phüléken belül.
A phülék sorshúzással 50– 50 tagot küldtek a már Szolón idején is működő Buléba
(tanácsba), amelynek igen nagy hatalma volt, ugyanis előre megtárgyalhatott
törvényjavaslatokat, sőt a népgyűlések közötti időszakokban több kérdésben dönthetett is.
Egyébként minden fontos ügyről a népgyűlés döntött: törvények, háború és béke kérdése,
tisztviselők kiválasztása. A népgyűléseket szabad téren tartották, hiszen elvileg akár 7000–
10000 polgár is megjelenhetett. Volt idő amikor szkíta íjászok vigyáztak a rendre, nehogy
verekedés törjön ki. A népgyűlés által megválasztott tisztségviselők sorából kiemelkedett a
sztratégoszi tisztség. Phülénként egyet, összesen tehát tíz sztratégoszt (katonai vezetőt)
választottak szavazással. Kiemelt szerepüket mutatja, hogy kiválasztásuknál nem adtak teret a
szerencsének, és hogy egyéves hivatali idejük lejártával újraválaszthatóak voltak. Megtartotta
Kleiszthenész a Héliaia, az esküdtbíróság intézményét is (már Szolón idején létezett).Ide
minden phüléből 600 tagot sorsoltak, akik felváltva látták el feladataikat. A Kleiszthenész
fontosnak tartotta, hogy eleve lehetetlenné tegye azt, hogy a néptől elvegyék az állam
irányításának lehetőségét. Ezt egy egyszemélyű uralkodó egy zsarnok tehette volna meg.
Ennek megakadályozására léptette érvénybe a cserépszavazás (oszrakiszmosz) rendszerét.
Ha valakit a polgárok gyanúsnak ítéltek, nevét egy népgyűlés alkalmával cserépdarabra
karcolták. Aki a legtöbb szavazatot kapta, azt 10 évre száműzték a városból de vagyonát nem
vették el. (A szavazás legalább 6000 leadott szavazat esetén volt érvényes.). Ez az eljárás
sokszor adott lehetőséget a személyes bosszúra. Az is igaz, hogy a száműzöttek csak ritkán
töltötték ki a 10 évet.
Bár Kleiszthenész, a reformert meggyilkolták, a változások irány változatlan maradt:
Kr.e.462-ben az Areiosz Pagosz hatalmát jelentősen csökkentették, s ebben az időben
hatálytalanították azt a Szolón által bevezetett rendszert, hogy a legfőbb tisztségeket csak a
magasabb kategóriákba tartozók viselhették. A személyi kérdések egy időre háttérbe
szorultak, hiszen Athén a Perzsa Birodalommal háborút vívott, amit meg is nyert.
A perzsák feletti győzelemmel párhuzamosan Kleiszthenész unokaöccse Periklész lett
Athén legtekintélyesebb embere, 15 éven át évről évre megválasztották első sztratégosznak (a
hadvezérek vezetőjének).
Periklész elődei megteremtették a lehetőségét annak, hogy a köznép (démosz) tagjai
irányíthassák az államot. Periklész elérte azt, hogy a köznép tagjai éljenek is a
lehetőségeikkel:
 A szegényebbek megélhetését veszélyeztette a politikában való részvétel, ami igen sok
időt vont el a termelő munkától. Ezért a kiesett jövedelem pótlására bevezették a
napidíjat a buléban és az esküdtbíróságokon végzett munkáért.
 Később a színházi előadásokon való megjelenésekért is járt ugyanez.

A napidíjat az athéni ezüstbányák hasznából és a bevándorlókra (metoikoszokra) kirótt

adókból fizették.

2
3