JAVÍTÁSI-ÉRTÉKELÉSI ÚTMUTATÓ

III. FELADATLAP
Szövegértés

1.
a) Egyéni megoldás
Például:
Az alkotás és a mentális zavarok kapcsolata
A művészek mentális egészsége
Nem minden zseni őrült

A címért jár az 1 pont, amennyiben

• 4–7 szóból áll,
• a szöveg fő témáját – az alkotás és a pszichés állapot összefüggéseit – ragadja meg
lényeglátóan.

Adható összesen: 2 pont

A fenti kritériumoknak megfelelő címadás: 2 pont
A feladatra 1 pont nem adható.

b) Egyéni megoldás
Például:
Szétrobban az agyad, ha megtudod, miért őrült minden zseni!
Tudta, hogy a művészek mentális betegek, de nem elég bátrak ahhoz, hogy segítségért
forduljanak?
Miért több az őrült a művészek között, mint az átlagemberek körében!?
Meg fogsz döbbenni, ha megtudod, mi zajlik egy művész agyában!!!!!!

Minden olyan címadás megfelelő, amelyre igaz a kattintásvadász cím legalább egy jellemzője
az alábbiak közül:
• a tájékoztató kommunikációs funkció helyett előtérbe helyezi a figyelemfelhívást:
o érzelmekre hat (gyakran felkiáltó modalitású mondatokat használ, akár
szokatlan írásjelhasználattal),
o kíváncsiságára épít (pl. gyakran kérdő modalitású mondatokat használ),
o elsődleges funkciója nem lényegre törő információátadás (nem tömör, sőt
aránytalanul hosszú, a pletyka szószaporító jellegéhez hasonló
megnyilvánulás);
• semmit nem árul el a témáról, vagy torzítja a cikk tartalmát;
• az olvasó megszólítása (pl. tegeződő E/2. számú igék használata).
Adható összesen: 2 pont
Megfelelő címadás: 2 pont
A feladatra 1 pont nem adható.

2. a)
A talaj jelentése: a szerző magánélete / az alkotó életének egyes történései / a művész
személyes életének összefüggései
A növény jelentése: műalkotás
A fentiekkel hasonló tartalmú válasz más megfogalmazásban is elfogadható. A talaj
jelentésének megadásánál nem elég, ha a vizsgázó a szöveg vonatkozó részletét („személyes
oki összefüggések”) szó szerint adta meg.
Adható összesen: 2 pont
Minden helyesen megadott elem: 1 pont

b) Lehetséges megoldás
A bázisszöveg és a Jung-szöveg kiegészíti egymást. Mindkettő hasonló következtetésre
jut: nem szerencsés, ha az olvasó közvetlen ok-okozati kapcsolatot feltételez a szerző és
az alkotás között. Jung ezt általánosabb síkon a szerző életének eseményeire
vonatkoztatja, a bázisszöveg a mentális problémák és az alkotás kapcsolatára
vonatkozóan fogalmazza meg ugyanezt.
Adható összesen: 2 pont
A vizsgázó lényegi megállapítást tesz a két szöveg közti kapcsolódás jellegéről: 1 pont
Egy érvvel alátámasztja, illetve kifejti állítását: 1 pont

3.
a) A
Adható összesen: 1 pont
A helyesen kiválasztott elem, amennyiben a vizsgázó mást nem jelölt meg: 1 pont

b) 3. (választékos) Titokzatosnak érzett, lenyűgöző, vonzó állapot vagy hatás.

Adható összesen: 1 pont
A helyesen kiválasztott elem, amennyiben a vizsgázó mást nem jelölt meg: 1 pont

c) a szó stílusértékét
A stílusérték helyett elfogadható a stílusárnyalat kifejezés is; a stílus önmagában nem ér
pontot.
Adható összesen: 1 pont
A helyes válasz: 1 pont

4.
attribútum (1) lényegi, szükségszerű, elválaszthatatlan tulajdonság, állandó
megkülönböztető jegy
paradoxon (7) logikailag látszólag ellentmondásos, mégis belátható
igazságon nyugvó állítás / igaznak tűnő állítások
ellentmondásosnak érzett viszonya
pszichopatológia (8) mentális zavar, betegség; az elme kóros működése

A más megfogalmazású, azonos tartalmú jelentésmagyarázatok elfogadhatók.

Adható összesen: 3 pont
Minden helyesen kitöltött sor: 1 pont
5.
ókor India A művész
valamilyen külső módosult
erő / tudatállapotban,
természetfeletti, révületben (rasa)
transzcendentális alkot.
elem ókor görög Szókratész Az alkotás isteni
Platón ajándék, a mánia
fajtája.
középkor Aquinói Az alkotás Isten
Szent sugallatának
Tamás eredménye, az
Istennel való
kapcsolatteremtés
eszköze.
Kant A művész
„lángész”, az
Az alkotó belső alkotás nem tudatos
világa tevékenység.
angol Alexander Az alkotás a
Gerard képzelet
élénkségével áll
összefüggésben.
német Richard Az alkotás a
Müller- mindenki által
Freienfels ismert érzések
felfokozott
megélésével áll
összefüggésben.

Adható összesen: 6 pont

Minden helyesen kiegészített sor: 1 pont
Az első oszlop helyes kiegészítése: 1 pont

6.
 Adható összesen: 3 pont
A kördiagram minden helyesen kiegészített cikkelye: 1 pont
Az 1 pont akkor is megadható, ha a vizsgázó nem tartotta meg a kategóriajelölő kis- és
nagybetűs írásmódot.

7. a)
A) összes személy / minden ember
B) kreatív emberek
C) rendkívül kreatív emberek
Az itt megadott csoportnevekkel azonos tartalmú, más megfogalmazású válaszok is
elfogadhatók.
Adható összesen: 3 pont
Minden csoport pontos megnevezése: 1 pont

b) A színek árnyalata a pszichopatológiára való hajlamot mutatja az egyes csoportokon

belül. Minél sötétebb színű a halmaz, annál magasabb az adott csoportban a mentális
betegségekkel küzdők aránya.
Adható összesen: 2 pont
A jelölés jelentésének meghatározása: 1 pont
A színkódok kifejtett magyarázata: 1 pont
Csak a nyelvhelyességi szempontból is kifogástalan válaszelemekért jár pont.

8.
TÁRGYALÁS (2–7. bekezdés): Az alkotás és az alkotó mentális állapotának
összefüggéseiről sokféle elképzelés létezett a történelem folyamán. / Miképpen változott a
kreativitás és az őrület viszonyának megítélése az ókortól napjainkig?
BEFEJEZÉS (8. bekezdés): A művészek társadalmi megítélése szoros összefüggésben áll
mentális jóllétükkel. / Hogyan függ össze a művészekről kialakított általános vélekedés
az alkotók mentális egészségével?

Mindkét szövegegységhez elég egy, a fentiekkel tartalmilag egyező tételmondatszerű vagy

kérdés formájában megfogalmazott összefoglaló. 1 pont adható, ha a vázlatpont tartalmilag
helytálló, és további 1 pont, ha nyelvi szempontból megfelel a feladat szempontjainak, illetve
nyelvhelyességileg kifogástalan.
Adható összesen: 4 pont
Minden nyelvileg és tartalmilag helyes vázlatpont: 2 pont
9. A) H; B) I; C) H; D) I

A A szerző az első bekezdésben „remek dolognak” nevezi, hogy megnőtt az

érdeklődés az írók magánélete iránt. Az írók érzelmi állapotára szerinte az
hathat rosszul, ha a mentális zavaraikkal azonosítják őket. (Erről a 8.
bekezdésben van szó.)
C A 8. bekezdésben csak alárendelő összetett mondat van. / A bekezdés
mindhárom mondata többszörösen összetett alárendelő mondat.

Adható összesen: 4 pont

Minden helyes válaszelem: 1 pont
A hamis válaszokért csak akkor jár pont, ha a javítás tartalmilag lényeglátó és helytálló.

10.
A mint jelentése és funkciója a mint csoport szerkezetben: A „mint” ebben a
szószerkezetben nem rendelkezik önálló, fogalmi jelentéssel, hanem hasonló
viszonyjelentéssel bír, mint a „-ként” toldalék. A „csoportként” és a „mint csoport”
egyaránt állapotot vagy minőséget fejez ki, tehát a „mint” határozóvá tevő szóként van
jelen a szerkezetben (álszintagmában).
A mondatban szereplő másik mint jelentése és nyelvtani funkciója: A „mint” kötőszó a
tagmondat elején hasonlító jelentéstartalmú mellékmondatot vezet be.
A válaszokat akkor is el kell fogadni, ha a vizsgázó nem szakszavakkal fogalmazta meg őket,
de egyértelműen tükrözik az adott nyelvi jelenség megértését.
Adható összesen: 2 pont
Minden helyes válaszelem: 1 pont

11.
Lehetséges megoldások:
a) A nagyközönségnek szóló tanács: Ne gondoljátok, hogy az írói tehetség az alkotók
őrültségének köszönhető! / Ne azonosítsátok a mentális nehézségeikkel a lelki
zavarokkal küzdő írókat, mert ezzel tovább nehezítitek a helyzetét! / A művészek
ugyanolyan emberek, mint mi, ne gondoljátok, hogy minden író különleges, rejtélyes
lény.
b) A művészeknek szóló tanács: Ha mentális problémátok van, kérjetek bátran
segítséget egy szakembertől! / Ne tartsatok attól, hogy kevésbé lesztek kreatívak,
eredményesek, ha pszichés elakadás esetén gyógyító szakembertől kértek segítséget!
A fentiekkel hasonló tartalmú, más megfogalmazású tanácsok is elfogadhatók.
Adható összesen: 2 pont
Tartalom (amennyiben a szöveg szerzőjének a 8. bekezdésben megfogalmazott álláspontját
tükrözik a válaszok): 1 pont
Nyelvi pont, amennyiben az a) és b) feladatrész mindkét mondata megfelel az elvárt
szempontoknak (felszólító modalitású, T/3. személyű, közérthető): 1 pont
 Irodalmi feladatlap

1.
antikvitás A, K B, D
középkor M L
reneszánsz F J (L)*
barokk I
klasszicizmus H G
romantika C E N
* Villon esetében a reneszánsz korszakba való besorolás csak akkor fogadható el, ha a
középkorhoz is bekerül a szerző betűjele.
Adható összesen: 4 pont
1 hiba: 3 pont
2 hiba: 2 pont
3 hiba: 1 pont
3-nál több hiba: 0 pont
A rossz helyre besorolt betűjel és a hiányzó elem is hibának minősül.

2. a)
A szerző neve: Catullus
A vers műfaja: epigramma
Adható összesen: 2 pont
Minden helyes válaszelem: 1 pont
b)
A szerző teljes neve, a mű címe: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
A dráma műfaja: drámai költemény / kétszintes dráma / emberiségköltemény

Adható összesen: 2 pont

A szerző teljes neve, pontos műcím: 1 pont
A műfaj meghatározása: 1 pont

3. a) istenes versek (elfogadható más, hasonló jelentésű megoldás is, pl. vallásos líra)
Adható összesen: 1 pont
A helyes válasz: 1 pont
b) A) I; B) H; C) I

Adható összesen: 3 pont

Minden helyesen kitöltött sor: 1 pont

4. a)
Vértesi Tamás D, E
Timár Mihály C, H
Pongrácz István gróf A, I
Szeredás Emerenc B, G

Adható összesen: 4 pont

Minden helyesen kitöltött sor: 1 pont
b)

Vértesi Tamás 3.
Timár Mihály 1.
Pongrácz István gróf 2.
Szeredás Emerenc 4.

Adható összesen: 1 pont

A helyes sorrend: 1 pont

5. a)
Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, ereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Adható összesen: 1 pont

A helyesen beírt szavak: 1 pont
6.
Szabó Dezső Szabó Magda Szabó Lőrinc
Weöres Sándor Krúdy Gyula Illyés Gyula Kányádi Sándor
Pilinszky János Örkény István József Attila
Adható összesen: 2 pont
Hibátlan megoldás: 2 pont
1 hiba: 1 pont
1-nél több hiba: 0 pont
Hibának számít a helytelen jelölés, illetve a jelölés hiánya is.
 Műértelmező szövegalkotás

Az általános értékelési szempontokat lásd az I. feladatlap javítási-értékelési útmutatójában. Ez

alapján állapítható meg a dolgozat nyelvi minőségének (szövegszerkezet, stílus, nyelvi
igényesség) pontszáma.
A tartalom akkor helyezhető a legmagasabb értékelési kategóriába, ha a vizsgázó a feladatban
megadott szempontok mindegyikét kifejtette, azaz
− feltárta a szereplők cselekedeteinek motivációját és egymáshoz való viszonyulat;
− kitért a novella elbeszéléstechnikájának főbb jellemzőire;
− a szövegvilág logikáját figyelembe véve állást foglalt a fiatalabb szereplő
viselkedésének erkölcsi vonatkozásairól.

Lehetséges tartalmi elemek

A lehetséges tartalmi elemek felsorolása nem jelenti azt, hogy a helyes feladatmegoldásban
valamennyi elemnek szerepelnie kell. A lehetséges tartalmi elemekben adott választól eltérő
minden jó megoldás értékelendő.
Az elbeszélt történet; a szereplők tetteinek hátterében álló motivációk
− a novella címe megnevez egy központi alakot és a helyszínt; a szokatlan
helyszín/tárgy miatt (boncasztal) figyelemfelhívó hatása és erős hangulatteremtő ereje
van (a cím értelmező kérdéseket vet fel; például hogyan és miért került a boncasztalra
Trepov);
− in medias res kezdés – a novella világába az előzmények ismertetése és a tágabb
helyszín vagy idő megjelölése nélkül az események közepébe vágva vezeti az olvasót
a narrátor: a boncolóteremben két szolga egy hullát öltöztet; a holttest külső
tulajdonságai visszataszítóak, illetve kisszerűek (alacsony, lágyhúsú); kiderül róla,
hogy ismert ember, mert „mindenütt a világon” ismerik nevét;
− a konfliktus elnyújtott kibontása – a feszültség fokozásának technikája
o a szöveg legnagyobb része a halott testének előkészítését mutatja be, úgy, hogy
az olvasó számára fokozatosan válik egyre nyilvánvalóbbá az alaphelyzet, és
egyre határozottabban kirajzolódik a két szolga (Vanja és Nikoláj bácsi)
viszonyulása az embertelen tömeggyilkoshoz, Trepovhoz,
o a halottöltöztetés rutintevékenysége során egyre erősebben támad fel bennük
az indulat, ami végül a holttest többszöri, nyílt meggyalázásához vezet – ezt a
lélektani folyamatot a narrátor több – rejtettebb és nyíltabb – információ
fokozatos közlésével, adagolásával érzékelteti – például:
o „vígan és gyorsan” dolgoznak → az önkéntelen jókedv jelzi, hogy Trepov
halála nem tragikus,
o Vanja szándékosan másfelé fésüli a hajat → ez már tudatos ellenszegülés,
Vanja szándékoltan írja felül a szokásrendet, de cselekedete valódi okát még
önkéntelenül mondja ki („minden úgy lesz, ahogy ő […] akarja”),
 o az öreg szolga szabályt sért, mert annak ellenére, hogy a boncteremben tilos
volt filozofálni, megjegyezte, hogy a halál után az érdemrendek értéktelen,
talmi dolgok → az eseményt már szóban kifejezve is értékelik, egyelőre csak
általános síkon,
o Vanja indulata egyre növekszik („szónokolva, dühösen beszél”, disznónak
nevezi a halottat, akiről világossá válik, hogy sok ember vére tapad a kezéhez)
→ a feszültség növekedésével Vanja magatartása egyre inkább
kontrollálatlanná, agresszívvé, normaszegővé válik,
o némaság – szünet („sok baj volt a gallérral”) – utólag kiderül, hogy eközben is
Trepov bűnein gondolkodtak, mert az öreg a szünet után válaszol,
o kisebb vita arról, hogy más is ilyen kegyetlen lett-e volna, mint Trepov, Vanja
„elkeseredetten káromkodott”,
o végül Vanja nem tudja uralni a bosszúvágyat, a feszültséget, a társadalomban
való csalódását, és a benne dúló indulat tettlegességgé válik – ez a novella
érzelmi tetőpontja („Végre a holttesthez lépett, hirtelen fölemelte a kezét, és
háromszor erősen arculvágta”); Vanját a tette felszabadítja (nevet és egyre
bátrabbá válik),
o tettét az igazságérzetére hivatkozva azzal magyarázza, hogy aljasság lett volna
nem megtenni – ezzel az idősebb szolga is egyetért,
o Vanja nem tudja fékezni az indulatát, arcon rúgja, majd még egyszer pofon
vágja a holttestet, amit végül átadnak;
− befejezés
o a két szereplő reflexiója: Vanja nem bánta meg a tettét, az öreg is helyesli,
hogy megtörtént az eset,
o Vanja belső reflexiója (este, lefekvés előtt) büszke magára, nincs lelkiismeret-
furdalása (nyugodtan alszik el).

Az elbeszélésmód, a novella szereplői

− A klasszikus novella szerkezetének megfelelően egy cselekményszál bontakozik ki; az
elbeszélő kívülálló, egyes szám harmadik számban narrál, és csak közvetve értékel (pl.
a holttest jellemzéséhez választott minősítő szavakkal fejezi ki Trepov iránti
ellenszenvét; az elbeszélés hangsúlyainak megválasztásával egyértelműsíti, hogy
Vanja érzelmeivel azonosul).
− A két szereplő cselekvő módon van jelen, szándékaikat, véleményüket nyíltan
kimondják, a narrátori közlések mellett az ő párbeszédükből formálódik a cselekmény.
− A novella két szereplőjét, Vanját és Nikoláj bácsit az első mondatban szolgának
nevezi a narrátor, ami a novella fő konfliktusát (az elnyomott és megalázott
embertömegek ↔ félelmetes diktátor) vetíti előre.
− A szereplők nevei és az atyuska említése egyértelműsíti: a novella az orosz cári
birodalomban játszódik.1

1
Csáth tárcanovellája eredetileg 1906. szeptember 23-án jelent meg a Budapesti Naplóban, és szorosan
kötődött egy napi hírhez, Dimitrij F. Trepov halálához. Trepov a korabeli közvélemény számára ismerős
lehetett: a korszak orosz munkásmozgalmait véres kegyetlenséggel megtorló cári katonatiszt, Pétervár
 − Vanja és Nikoláj bácsi egymás tükörfigurái: bár több jellemvonásuk ellentétes (fiatal
↔ öreg; indulatos ↔ megfontolt), ugyanúgy elszenvedői, közvetett áldozatai a
zsarnoki hatalomnak.
− Nikoláj bácsi mindvégig ura önmagának; az ő érzéseit nem közvetíti az elbeszélő,
viszont megnyilvánulásából feltételezhetjük a cinkos egyetértést, azt, hogy szemlélete
megegyezik Vanjáéval (pl.: nem próbálja visszatartani Vanját, végignézi a
történéseket, megértően/egyetértőleg megvárja, amíg társa kiadja magából a
feszültséget).
− A halott Trepov (állapotából következően) látszólag passzív szereplő, de a hulla
önmagánál többet jelent – a holttest a zsarnokról az áldozatokra és a
kegyetlenkedéseket túlélő megfélemlített emberekre irányítja a figyelmet.
− Vanja tetteit elnyomott érzései motiválták (a novella mélylélektani, analitikus
olvasata: a tudat alatti tartalmak testet öltenek a valódi tettekben, agresszív
ösztönkésztetésekben).
Vanja tetteinek erkölcsi megítélése
− A novella világán belül Vanja viselkedése normaszegő, mégsem erkölcstelen.
− Ő is tudja, hogy az írott és az íratlan szabályokat is megszegi azzal, amit cselekszik, de
nem képes uralni belső érzéseit; tettéhez bátorságot ad neki, hogy erkölcsileg
magasabbrendű dolgot tesz, ami miatt jövendőbeli fia büszke lehet rá:
o tudja, hogy Trepov miatt rengeteg ember halt meg ártatlanul, ezt torolja meg,
hiszen a zsarnok nem érdemli meg a végtisztességet;
o ugyanakkor – hiába jogos az ellenérzése – ő maga is, akárcsak egykor az
áldozat, vadállatiasan viselkedik (hasonlóan becstelenül bánik a holttesttel,
amint Treplov életében az áldozataival) – így teszi erőszakossá őt az
erőszakellenes cselekvés;
o Vanja cselekedetének értékelése:
• tette nem felvállalt, nyílt lázadás (ügyelnek arra, hogy ne
hagyjanak nyomot a holttesten); ez jelzi a kisember
kiszolgáltatottságát és tehetetlenségét az erőszakos hatalom
arroganciájával szemben,
• a szöveg egyszer jelzi az elbizonytalanodását, ami azt jelzi,
tisztában volt azzal, hogy kétes megítélés alá esik tette (amikor
„erőltetetten” nevetett össze Nikoláj bácsival),
• a kimondott szavai és a novella zárómondata azonban azt jelzi,
hogy nem bánta meg, sőt egyfajta elégtételnek érzi a
hullagyalázást (a holttest meggyalázása kisebb bűnnek minősül,
mint a Trepov életében elkövetett kegyetlenségek sora).
o A novella zárlata a narrátor erkölcsi állásfoglalásának is tekinthető: Vanja
kezdeti dühe az igazságtétel után nyugalmat és büszkeséget ad neki, tehát
morális szempontból igaza volt.

teljhatalmú katonai kormányzója volt, aki több ezer ember kivégzésére adott parancsot. A novella
természetesen, példázatos jellege miatt, enélkül a háttérismeret nélkül is érthető és értelmezhető.
 o Társadalmi szempontból Vanja tette láthatatlan marad, az egyén értékrendje
azonban megerősödött (a diktatúrában élő kisemberek gyakori önvédő
stratégiája az egyéni integritás őrzésére való törekvés).

Témakifejtő dolgozat

Az általános értékelési szempontokat lásd az I. feladatlap javítási-értékelési útmutatójában. Ez

alapján állapítható meg a dolgozat nyelvi minőségének (szövegszerkezet, stílus, nyelvi
igényesség) pontszáma.
A tartalom akkor helyezhető a legmagasabb értékelési kategóriába, ha a vizsgázó a feladatban
megadott szempontok mindegyikét kifejtette, azaz
− az udvarló költészet három-négy szabadon választott versén keresztül mutatta be a
tematikus csoport jellegzetes megszólalásmódjait;
− dolgozatában sorra vett a verscsoportra jellemző néhány tipikus tartalmi elemet, nyelvi
és megformáltságbeli és poétikai sajátosságot;
− utalt a választott versek megformáltsága közti hasonlóságokra, eltérésekre.
A javítókulcs műveket felsoroló listája csak kerettantervi szövegekre hivatkozik, de a vizsgázó
szabadon választhat verset a dolgozatához a magyar és a világirodalom köréből ugyanúgy, mint
a populáris regiszterből vagy a folklórhagyományból. Mivel az esszé alapját egyéni
szövegválasztások képezik, a megoldásban a feladat összehasonlítást kérő szempontját nem
tudtuk figyelembe venni. Ezért egyesével adunk a versekről rövid bemutatást, illetve
összességében, az egész tematikus csoportra vonatkozva fogalmaztunk megállapításokat.

Lehetséges tartalmi elemek

A lehetséges tartalmi elemek felsorolása nem jelenti azt, hogy a helyes feladatmegoldásban
valamennyi elemnek szerepelnie kell. A lehetséges tartalmi elemekben adott választól eltérő
minden jó megoldás értékelendő.

Az udvarló versekről általában

− Tematikus besorolás: a szerelmi líra alcsoportjaiba tartoznak az udvarló versek,

hitvesi líra, szakító versek stb.
− Az udvarló versek többféle konvencionális epikus jellegű váza létezik:
o a bókolás a kedves testi szépségét írja körül metaforákkal, hasonlatokkal,
egyfajta lírai portrét rajzol,
o a szerelmi könyörgés a reménytelenül szerelmes fél kegyetlen, elutasító
szerelme iránti állhatatos epekedését fogalmazza meg,
o a fogadkozás a szerelmes hűségígéretét tartalmazza (pl. Szeptember végén).
− Jellegzetes versbeszéd: az udvarlás témájához hagyományosan a vallomásos,
metaforikus versbeszéd tartozik; tipikus megszólalásmódok: fogadkozás, bókolás,
könyörgés, becézgetés
 − A téma megjelenése: az udvarlás témája a folklórban, a műköltészetben és a mai
populáris dalszövegekben is gyakori; a lírai művek mellett a drámákban és az epikus
művekben is előkerül (pl. Tartuffe heves udvarlása Elmirának [Molière: Tartuffe];
Asztrov Jelenának [Csehov: Ványa bácsi]; Tatjana és Anyegin kölcsönös szerelmes
levele [Puskin: Anyegin]).
− Műfaji szempontból a hagyományos udvarló versek általában a dalok közé
sorolhatók, hiszen egynemű érzést fogalmaznak meg, közérthető módon.
− Líratörténeti szempontból több századon keresztül ható udvarló-hagyományt
teremtett a középkori lovagi (trubadúr) költészet, amelynek konvencionális udvarló
formulái tovább éltek a német Minnesang, az olasz dolce stil nuovo, Petrarca és
Shakespeare szonettjeiben.
− A lovagi költészet konvencionális kifejezésformái miatt az udvarló dalok nem mindig
egyénített hangon szólaltak meg, nem tükröztek valós érzelmeket, hanem egyfajta
költői mesterségbeli játékká váltak.
− A magyar irodalomban Balassinál jelenik meg a petrarkista hagyomány; Csokonai
jellegzetesen rokokó (gáláns, finomkodó, játékos) udvarló verseket írt; a reformkorban
poétikai szempontból forradalminak számítottak a folklórhagyományt is megidéző
népdalszerű udvarló versek Petőfitől.
− A modernségben a hagyományos (a nőt magasztaló) beszédmód megváltozik,
összetettebbé, egyedibbé alakul (pl. József Attila szerelmi lírájában többféle
megszólalásmód).
− Szabó Lőrinc Semmiért Egészen című verse az udvarló versek és a hagyományos
szerelmi líra konvencióit is felülírja, illetve átírja: a lovagi lírában az udvarló fél az
önmagát alárendelő szolga/rab; a Semmiért Egészen pedig – egyik értelmezése szerint
– a szerelmi önzés verse, amely éppen a másik féltől várja az alárendelődést.

Néhány vers bemutatása a feladat szempontjai szerint

Balassi Bálint: „Hogy Júliára talála, így köszöne néki ...”; az udvarlás témája a Balassi-
lírában

− reneszánsz udvarló vers

− a Júlia-versek egyik legismertebb darabja (Losonczy Annához szól); dallamvers
(egy török dal dallamára); a petrarkista hagyomány és a reneszánsz szerelemfelfogás
érvényesül a szövegben
− a trubadúr szerelmi költészet jellemzői: a bókolás vershelyzete, a megszólított
eszményített nőalak
− a vers egy epikus történéssort beszél el (köszöntés, térd- és főhajtás, Júlia
„elmosolyodék”)
− költői eszközök: metaforahalmozás (palotám, rózsám, violám); fokozás (a 2–5. vsz.
utolsó sorainak üdvözléseiben egyre érzelmesebb, emelkedettebb formulák:
„Egészséggel, édes lelkem”; „Véled isten áldomása”; „Élj sokáig szép Júliám”;
„Élj, élj életem reménye!”; „Idvez légy, én fejedelmem”)
− Balassi más verseiben is jellemző az udvarló, gyötrődő szerelem megszólalásmódja,
de a közkeletű megszólalás mellett az eredeti hang is jellemzi a verseket (a korai
versek között különféle főrangú hölgyekhez írt versek is vannak (pl. akrosztichonos
vers, Csák Borbála nevére); a kései udvarló versek címzettje: Célia
− jellemző metafora: a szerelmes = szolga, rab (az udvari költészet felfogása a nő
feltétlen tiszteletén és a férfi teljes alávetettségén alapult, a férfi-nő viszony a
 hűbéres és a hűbérúr viszonyához hasonló, ami a hívő és az Isten kapcsolatának
világi változata)

Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem

− rokokó udvarló vers

− derűs hangnem, a képek finom erotikája, a formai díszítettség, a részletek (a női
tekintet, a női ajak) a miniatűr, a kedves („gyönyörű kis tulipánt”) megjelenítése, a
virtuóz zeneiség adja
− téma: (feltehetően) testi élvezetekre, csókra, ölelésre való unszolás
− tűzmetafora (a szerelmi szenvedély toposza) → a tűz kettős természetű („megemésztő
tüze” – pusztító erő; a szemek ragyogása, az „eleven, hajnali tűz” – enyhülést ígér)
− virágmetaforika: a tulipán a népdalok, a népművészet gyakori motívuma, a nőiség
jelképe
− verselés, a szöveg szimultán / időmértékes ritmusa

Csokonai Vitéz Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz

− az udvarló vers paródiájának is tekinthető

− népies hangvételű mulatóvers, amelyben a feltehetőleg kicsit kapatos, jókedélyű
megszólaló a kulacsának udvarol, becézgetve szólítja meg, méltatja, mintha egy
számára kedves nő lenne („Drága kincsem, galambocskám”; „Édes a te danolásod”).
− a szöveget a vershelyzeten kívül komikussá teszi a tartalom: a kulacs megjelenése,
erényei felülmúlják a megidézett nőket (a kulacs szája kívánatosabb, mint Zsuzsié, a
dereka és válla formásabb, mint Mancié); a beszélőnek ő a leghűségesebb társa

Robert Burns: Falusi randevú

− nem udvarló vers, de egy udvarlás helyzetét ábrázolja
− a helyzetdal egy titkos éjszakai légyott életképe (a jelenetszerűen építkező versben
udvarló Findlay éjjel kopogtat az ajtón, az ajtó másik oldalán álló szerelmese pedig
incselkedve, évődve kérdezgeti szándékáról; a vers elején megfogalmazott
elutasítástól a játékos párbeszéd során eljutnak a beleegyezésig)
− az udvarlás a versben a lány kitartó ostromlása – ennek izgalmát érzékelteti a
párbeszédes forma –, célja pedig nem a házasság, hanem a szerelmi vágy gyors
kielégülése, az éjszakai együttlét
− a vers az udvarlás és incselkedés érzelmi állapotát (a két fiatal kölcsönös vágyának
beteljesedése előtti hangulat) tudatos nyelvi megszerkesztettséggel érzékelteti (pl. a
férfi közléseinek rövidsége a türelmetlenséget, a lány kérdései a szemérmes évődést és
várakozást emelik ki)
− Burns a „skótok Petőfije”, az udvarló verset nála is a népiesség stílusjegyei jellemzik

Vörösmarty Mihály: A merengőhöz

− Csajághy Laura jegyajándékaként írta 1843-ban; romantikus udvarló vers

− vershelyzet, hangvétel: a kedveshez intézett monológ; a szerelmes versekben
megszokott közvetlen vallomásos tónus helyett tanító, bölcseleti jelleg az uralkodó (a
vers kérdésfeltevései a boldogság természetével kapcsolatosak [„Mi az, mi embert
boldoggá tehetne? / Kincs? hír? gyönyör?”])
 − központi kép: az éltető fényével azonosított szemsugár → a megszólított nő tekintete (=
figyelme, szeretete, odaadása) a beszélő számára éltető erő (nap)
− a képrendszer ↔ lírai tartalom ellentéte: a vers a józanságra tanít, miközben romantikus
versnyelven megalkotott képrendszert használ („szívmagány”, „életszomj”, „múlt idők
setét virága”, „ködvárak hullámi”) → a tanító gondolatok hitelessége a választott
beszédmód miatt megkérdőjeleződik

Az udvarlás Petőfi szerelmi lírájában

− romantikus szerelemfelfogás: a szerelem a szabadsághoz hasonló eszményi állapot

− a házasság előtti versek kevésbé összetettebbek, az udvarlás, vallomásosság a korábbi
szerelmi líránál személyesebb hang jellemző; népdalszerű dalok
− a János vitézben is Jancsi udvarló beszéde Iluskához ezt a megszólalásmódot tükrözi
(pl. „Gyere ki galambom, gyere ki gerlicém” – népies metaforika)
− A helység kalapácsában az udvarlás, szerelmi vágyakozás nyersebb, szatirikusabb
ábrázolása

Fa leszek, ha
− a Szerelem gyöngyei című ciklus udvarló költeményeit Mednyánszky Bertához írta
Petőfi, de a gazdag jószágigazgató lánya nem hajlott a házasságra
− téma: udvarlás, vágy a beteljesedésre (testi-lelki „egyesülésre”)
− a vers képrendszere: romantikus és népköltészeti metaforák (fa, virág, harmat, csillag,
napsugár, mennyország, pokol); a vers a népies dalokhoz képest romantikus
elmozdulást mutat

Reszket a bokor, mert…

− téma: udvarlás (remény és kétség kettős hangja) műfaj: szerelmi dal

− a keletkezés körülményei: a lánykérés verse, amelynek hatására Júlia beleegyezett a
házasságba
− szövegformálás: a népdalra jellemző metaforák (pl. „rózsaszálam” = Júlia); a
népdalokra jellemző; szövegépítkezés: pl. gondolatritmus 1. vsz.; párhuzam, ellentét („Akkor
meleg nyár volt, / Most tél van, hideg tél”); sor eleji (anaforikus) ismétlődés („Reszket a…”)

Minek nevezzelek?
− műfaj: rapszódia / óda – összetettebb, mint egy udvarló dal
− a kimondott szerelmi vallomás is bizonytalanná válik (a szerelmi konvenciók nem
elégségesek a megszólított nő alakjának és az elragadtatott érzelmek körülírására (ez az elő-
és utórefrénként ismétlődő „Minek nevezellek” sor erősíti)
− a vers epikus kerete a szerelmesek közeledése (a csodálattól a csókig); a vers képi
gazdagsága is a rögzíthetetlenséget hangsúlyozza (komplex költői képek; az első négy
versszak egy-egy részletet bont ki: 1. vsz.: szem; 2. vsz.: tekintet; 3. vsz.: hang; 4. vsz.: ajak
József Attila: Klárisok
− az udvarló versek hagyományát disszonáns, groteszk elemekkel értelmezi át, a tiszta
költészet jegyeinek (ironikus?) alkalmazása (tömörség, nominális stílus)
− a vers szövegének alapja egy asszociatív képsor, amelyben az udvarlás hagyományos
elemei (a női szépség dicsérete) egymás mellett szerepelnek a viszataszító és
értéktelen elemekkel – ennek jelentése homályban marad, jelentheti például azt, hogy
az erotikus vonzerő hamis és mulandó, és pusztulással jár együtt

József Attila: Óda

− a komplex bölcseleti tartalommal rendelkező hatalmas létfilozófiai füzérvers szerelmi
vallomása is tekinthető udvarlásnak
− pl. a 2. egység összetett szerelmi vallomása a vágyakozó férfi érzelmeit képezi le
(szenvedélyesség); kellemetlen, széttartó hang- és mozgásképletek (disszonáns
hangok: pl. zengem, sikoltom); „édes mostoha”: oximoron – ambivalens érzelmek
− a vers keletkezéstörténete is egy udvarlás-helyzet: egy lillafüredi irodalmi találkozón
József Attila találkozik Marton Mártával, akibe beleszeret