SZENT ISTVÁN EGYETEM GÖDÖLLİ

Gépészmérnöki Kar
Fizika és Folyamatirányítási Tanszék

FIZIKA I. PÉLDATÁR

GÖDÖLLİ
2012
SZENT ISTVÁN EGYETEM GÖDÖLLİ
Gépészmérnöki Kar
Fizika és Folyamatirányítási Tanszék

FIZIKA I. PÉLDATÁR

Készítették: Dr. Hegyi Károly

Dr. Mészáros Csaba
Dr. Seres István
Dr. Víg Piroska

Gödöllı
2012
Tartalomjegyzék

FELADATOK……………………………………………………………………….…….7
1. Kinematika…………………………………………………………………………..7
2. Tömegpont dinamikája…………………………………………………………….. 8
3. Merev testek sztatikája, dinamikája…………………………………….………….. 9
4. Rezgımozgás kinematikája, dinamikája…………………………….……………. 11
5. Hullámmozgás, hangtan…………………….……………………………………. 12
6. Ideális folyadékok sztatikája és dinamikája...…………………………………….. 13
7. Viszkózus folyadékok, felületi feszültség….……………………………………... 17
8. Kinetikus gázelmélet………..……………………………………………………. 18
9. Ideális gázok állapotváltozásai……………………………………….…………... 19
10. Körfolyamatok, II. fıtétel, entrópia ………………………………..……………...20
11. Hıvezetés, hıátadás………………………………………………………………. 21
12. Elektrosztatika……….……………………………………………………………. 22
13. Kondenzátorok……………………………………………………………………. 23
14. Egyenáram.………………………………………………………………….......... 25
15. Áram mágneses tere, áram és mágneses tér egymásra hatása……………………. 26

MEGOLDÁSOK………………………………………………………………….……...29
1. Kinematika…………………………………………………………………………29
2. Tömegpont dinamikája……………………………………………………………. 35
3. Merev testek sztatikája, dinamikája………………………………….…………… 41
4. Rezgımozgás kinematikája, dinamikája…………………………….……………. 52
5. Hullámmozgás, hangtan…………………….……………………………………. 57
6. Ideális folyadékok sztatikája és dinamikája...…………………………………….. 61
7. Viszkózus folyadékok, felületi feszültség….……………………………………... 76
8. Kinetikus gázelmélet………..……………………………………………………. 83
9. Ideális gázok állapotváltozásai……………………………………….…………... 87
10. Körfolyamatok, II. fıtétel, entrópia,……………………………..……………..... 92
11. Hıvezetés, hıátadás………………………………………………………………100
12. Elektrosztatika……….……………………………………………………………107
13. Kondenzátorok……………………………………………………………..……. 113
14. Egyenáram………………………………………………………..……………… 119
15. Áram mágneses tere, áram és mágneses tér egymásra hatása…………………… 124

FÜGGELÉK…………………………………………………………………..………...132
Hallgatói laboratóriumi mérések………………………………..……………………… 132
1. Olaj viszkozitásának mérése……………………………………………………...132
2. Kaloriméter vízértékének meghatározása és szilárd test fajhıjének
mérése…………………………………………………..……………………..…. 135
Hibaszámítás………………………………………………………………..………….. 137

5
6
FELADATOK

1. KINEMATIKA

1.1. Egy 5 kg tömegő tömegpont egyenesvonalú mozgásának út-idı függvénye (SI

rendszerben) a következı:
x(t) = 3t4 + 2e0,7t + 2 sin (0,2 t)
a, Mennyi a pillanatnyi sebesség és gyorsulás a 2 s idıpontban?
b, Mekkora az átlagsebesség értéke az [1 s, 3 s] idıintervallumban?
c, Mekkora a tömegpontra ható erı a 2 s idıpontban?

1.2. Egy tömegpont egyenes vonalú mozgást végez a következı egyenlet szerint:
v(t) = 12 t - 20 e-0,5t (SI)
a, Mekkora a sebessége és a gyorsulása a 6 s idıpontban?
b, t=1,9 s telt el a mozgás megkezdésétıl. Mennyi a következı, ∆t= 0,1 s
idıtartamra a tömegpont átlagsebessége?

1.3. Egy motorkerékpáros A-ból B-be akar jutni. Az úton v1 = 15 m/s, a mezın v2 =
8 m/s sebességgel tud haladni. AD = 5 km, DB = 3 km.
a, Az út melyik C pontjában kell a motorosnak B A C D
irányába fordulni, hogy az utat a lehetı legrövidebb
idı alatt tegye meg?
b, Mennyi ez a legrövidebb idı? B

1.4. Két tömegpont egyszerre indul el egy körpálya ugyanazon pontjából 7 1/s és 8 1/s
szögsebességgel.
a, Ha ugyanazon irányba indulnak el, mennyi idı után éri utol ("körözi le") a
gyorsabbik a lassúbbat? Mennyi kört tettek meg eddig?
b, Ha ellenkezı irányba indulnak, mikor találkoznak a kiindulási pontban? Hány
kört tettek meg eddig?

1.5. Egy analóg óra 2 órát mutat. Mikor lesz ezután elıször merıleges egymásra az óra
kis és nagymutatója?

1.6. Egy nyugalomból induló motorkerékpár 40 m sugarú körpályán egyenletesen

növekvı sebességgel halad. Egy teljes kör megtétele után a sebessége 20 m/s.
Mennyi idı alatt tette meg ezt a kört? Hányszorosára nıtt a gyorsulásának nagysága
ezen a körön?

1.7. Egy egyenletesen változó körmozgást végzı test szögsebessége 2 1/s, eredı
gyorsulása pedig az érintıvel 60 fokos szöget bezáró 5 m/s2 nagyságú egy adott
pillanatban. Mekkora a pálya sugara és mennyi idı alatt éri el a test a 15 m/s
kerületi sebességet?

1.8. Egy lövedéket a talaj szintjérıl 50 m/s kezdısebességgel a vízszintessel 13 fokos

szöget bezáróan lınek ki. Eközben egy teherautó mozog a vízszintes talajon 15,5
m/s sebességgel, melynek hátulja a kilövés pillanatában 70 m távolságra van a
kilövés helyétıl. Mennyi idı alatt éri el a lövedék a teherautó hátulját, ha a
teherautót elég magasnak tételezzük fel, és milyen magasságban?

7
1.9. Két ferde hajítás kezdısebességének nagysága és a hajítás távolsága azonos. Az
egyik emelkedési magassága négyszerese a másiknak. Mekkora szögben történtek a
hajítások, és mennyi az esési idık aránya?

1.10. Mekkora az ugyanazon pontból vo = 5 m/s kezdısebességgel α = 30°, illetve β =

45° szög alatt elhajított testek egymástól való távolsága t = 3 s múlva?

1.11. Milyen szögben kell egy követ elhajítani, hogy a lehetı legmesszebb essen le?

1.12. Egy tömegpontot vo = 20 m/s kezdısebességgel α = 30°-os szögben elhajítunk. A

hajítás ideje alatt vízszintes irányú szél fúj, és hatására a tömegpont 1 m/s2
vízszintes irányú gyorsulásra tesz szert. Határozza meg a hajítás távolságát!

1.13. Egy 30°-os hajlásszögő lejtı tetejérıl vízszintesen 20 m/s sebességgel elhajított test
az eldobás helyétıl mekkora távolságban esik rá a lejtıre?

1.14. Az α hajlásszögő sík (0, 0) koordinátájú pontjából milyen irányú és nagyságú vo

kezdısebességgel kell egy pontszerő testet elhajítani, hogy az a síkot a (4, 3)
koordinátájú pontban merılegesen találja el?

2. TÖMEGPONT DINAMIKÁJA

2.1. Egy 2 kg tömegő pontszerő testre F erı hat:

F = 1,4 e-0.5t (SI)
t= 2,5 s múlva mekkora lesz a sebessége, ha to= 0 s idıben vo= 2 m/s sebességgel
haladt?

2.2. Egy pontrendszer négy tömegpontból áll. A tömegek és koordinátáik rendre: 2 kg

(0 m, 0 m); 3 kg (2 m, 0 m); 4 kg (2 m, 2 m); 5 kg (0 m, 2 m).
Határozzuk meg a rendszer tömegközéppontját!

2.3. Az ábrán látható elrendezésben mekkora, a

vízszintessel 10°-os szöget bezáró erıvel tudjuk
megtartani a 30°-os hajlásszögő lejtıre helyezett
3 kg tömegő testet? (µ = 0,3)

2.4. Határozzuk meg egy fémlemezbıl kivágott r sugarú félkör tömegközéppontját!

2.5. Mekkora vízszintes sebességgel kell meglöknünk egy 80 cm-es fonállal a

mennyezethez rögzített testet, hogy a test olyan vízszintes körpályán mozogjon,
hogy a fonál állandóan 40 fokos szöget zárjon be a függılegessel? Írjuk le a
mozgást inerciarendszerben és a tömegponthoz rögzített koordinátarendszerben is!

2.6. A Föld felszínétıl 300 km távolságra levı, álló helyzetbıl elinduló test a gravitációs
erı hatására mekkora sebességre tesz szert 100 km megtétele után?

8
 v

2.7. Mekkora sebességgel kell haladni az ábra szerinti

0,7 m átmérıjő dobbal hajtott szállítószalagnak, ha
azt akarjuk, hogy az anyag ϕ=300-os szögnél ϕ
csússzon meg a szalagon? A súrlódási tényezı az
anyag és a szalag között 0,5.

A
2.8. Egy tömegpont súrlódásmentesen mozog az r sugarú ϕ
gömbön. Hol válik el a gömbtıl, és mekkora ekkor a
sebessége, ha a gömb tetején levı A pontból v0
kezdısebességgel indult?

2.9. 30 fokos lejtı tetejérıl lecsúszó test a lejtı aljára

feleakkora sebességgel érkezik, mintha súrlódás nélkül csúszott volna. Mekkora a
test és a lejtı között a csúszási súrlódási tényezı?

2.10. Kiskocsira szerelt állványon fonálinga függ. Milyen irányú a fonál, amikor a kocsi a
30 fokos hajlásszögő lejtın súrlódásmentesen illetve µ=0,2 súrlódási együtthatót
feltételezve gyorsul lefelé?

2.11. Legfeljebb mekkora sebességgel mozoghat egy autó egy R = 50 m sugarú, a

vízszinteshez képest 10 fokos szöggel megdöntött kanyarban hogy ne sodródjon ki,
ha az út és a kerék közötti tapadási súrlódási együttható értéke 0,3 ?

2.12. Egy motoros egy R = 50 m sugarú, vízszintes körpálya egy adott pontjából, álló
helyzetbıl indul állandó, 0,5 m/s2 kerületi gyorsulással. Mennyi ideig mozoghat a
motoros a körpályán, ha az út és a kerék közötti tapadási súrlódási együttható értéke
0,4 ?

3. MEREV TEST SZTATIKÁJA ÉS DINAMIKÁJA

3.1. Mekkora gyorsulással mozog lefele egy jojó hengerének tömegközéppontja?

3.2. a, Mekkora az ábrán látható elrendezésben az m1 test

gyorsulása? (A kötél elhanyagolható tömegő, nem nyúlik
meg és nem csúszik meg a csigán.)
b, Mekkora erıvel húzza a csiga a felfüggesztést?
Adatok: m1 = 2 kg, m2 = 3 kg, M = 6 kg.

3.3. Egy m = 2 kg tömegő, r = 10 cm sugarú és egy M = 4 kg

tömegő, R = 15 cm sugarú henger együtt tud forogni a közös
szimmetriatengelyük körül. Az ábrán látható, vízszintes
tengelyő állapotukban egy m1 = 3 kg és egy m2 = 5 kg tömegő
testet erısítünk rájuk a hengerekre tekert, súlytalannak m1 m2
és nyújthatatlannak tekinthetı fonállal. Mekkora lesz az m1 test
gyorsulása?

9
3.4. Egy M = 4 kg tömegő, R = 20 cm sugarú hengerre erısített
könnyő, r = 15 cm sugarú tárcsára súlytalannak tekinthetı
fonállal egy m = 2 kg-os testet erısítünk, majd az egész
rendszert az ábrán látható módon egy, a hengerre tekert m
fonallal a mennyezethez rögzítjük. Mekkora lesz a m
gyorsulása, ha magára hagyjuk a rendszert?

3.5. Mekkora gyorsulással mozog egy 40 fokos hajlásszögő lejtıre helyezett henger, ha
tisztán gördül? Legalább mekkora tapadási súrlódási együttható kell ehhez?

3.6. Egy 30 fokos hajlásszögő, 80 cm magas lejtırıl legurítunk egy azonos tömegő és
sugarú hengert és golyót. Melyik ér le elıbb és mennyivel, ha feltesszük, hogy
mindegyik tisztán gördül?

3.7. Az ábrán látható elrendezésben szereplı 0,8 kg tömegő, 10 cm

sugarú hengerre csavart fonalat 5 N vízszintes erıvel húzzuk.
a, Mekkora gyorsulással mozog a henger?
b, Legalább mekkora a henger és a talaj között a tapadási
súrlódási együttható, ha a henger végig tisztán gördül?

3.8. Egy 0,8 kg tömegő, 10 cm sugarú hengerre mekkora

sugarú elhanyagolható tömegő tárcsát kellene szerelnünk,
hogy a rendszer a tárcsára csavart kötelet vízszintesen
húzva, súrlódásmentes talajon is tisztán gördüljön?

3.9. Mekkora gyorsulással mozognak az ábrán

látható 1,5 kg tömegő, 20 cm sugarú, a rájuk
csavart fonallal összeköttetésben levı hengerek,
ha F = 20 N erıvel húzzuk az elsıt, és
feltesszük, hogy tisztán gördülnek?

3.10. Egy 30 dkg tömegő, 5 cm sugarú hengert vízszintes

szimmetriatengelye körül forgásba hozunk n = 5 1/s
fordulatszámmal, majd óvatosan egy vízszintes asztalra
helyezzük. Mekkora úton és mekkora maximális sebességre
gyorsul fel a henger, ha kezdetben a tömegközéppontjának
nem volt sebessége, és a henger és a talaj között a csúszási
súrlódási együttható 0,3 ?

3.11. Egy vízszintes, súrlódásmentes síkon egy 0,5 kg tömegő, 0,8 m hosszúságú,
elhanyagolható vastagságú pálca áll függıleges helyzetben. Mekkora sebességgel
csapódik a pálca felsı vége a talajnak, ha a pálca függıleges helyzetébıl kibillenve
eldıl?

3.12. Az ábrán látható elrendezésben egy 60 cm hosszú, 20 dkg tömegő

pálca 80 cm magasból leesik, és az egyik vége rugalmasan ütközik
egy asztal sarkával. Mekkora szögsebességgel forog a rúd az
ütközést követıen?

10
3.13. Vegyünk egy L hosszú, ρ sőrőségő, A keresztmetszető homogén rudat. Számítsuk
ki a rúd tehetetlenségi nyomatékát a következı tengelyekre nézve:
a, a rúd egyik végén áthaladó, a rúdra merıleges tengely,
b, a rúd egyik végétıl L/3 távolságra, a rúdra merıleges tengely esetén.
c, Vezessük le az a, illetve a b, eseteknek megfelelı végeredményeket a Steiner-
tétel alkalmazása által is!

3.14. Három azonos mérető (és így egyenként egyaránt l = 40 cm hosszú, valamint m =
0,2 kg tömegő) vékony rúdból egy egyenlı oldalú háromszöget készítünk.
Határozzuk meg a tehetetlenségi nyomatékot egy olyan tengelyre vonatkoztatva,
amely merıleges a háromszög síkjára és áthalad e rendszer tömegközéppontján!

3.15. Határozzuk meg a 3.14. feladatban taglalt háromszögnek, mint fizikai ingának a
lengésidejét, ha az egyik csúcspontja körül, a háromszög síkjában lengetjük!

3.16. Egy l = 80 cm hosszú, vékony homogén, m = 2 kg tömegő rúd végéhez

hozzáerısítünk egy M = 500 g tömegő, r = 10 cm sugarú homogén gömböt.
Mekkora az így elıállított fizikai inga lengésideje a rúd szabad végén átmenı a
rúdra merıleges tengelyre vonatkozóan?

3.17. Határozzuk meg a homogén, ρ sőrőségő ellipszoid fıtengelyeire vonatkozó

tehetetlenségi nyomatékok képleteit, ha a fıtengelyek hossza rendre a, b és c.

4. REZGİMOZGÁS KINEMATIKÁJA, DINAMIKÁJA

4.1. Határozzuk meg az x( t ) = 0,02 ⋅ sin (10π t ) egyenlettel, SI mértékegység-

rendszerben felírt harmonikus rezgımozgás rezgésszámát, rezgésidejét és
amplitúdóját!

4.2. A harmonikus rezgımozgást végzı test legnagyobb sebessége 1 m/s,

körfrekvenciája pedig 4·s-1. Írjuk fel a kitérést, mint az idı függvényét! Mekkora a
legnagyobb gyorsulás?

4.3. A 2 cm-es amplitúdóval rezgı rugón lévı, 100 g tömegő test gyorsulási képlete SI
mértékegység-rendszerben a = −π 2 x ( x = x( t ) a pillanatnyi kitérés az egyensúlyi
helyzettıl). Mekkora a rugóban ébredı legnagyobb erı? Mekkora a direkciós
együttható?

4.4. Egy tömegpontot egy 10-5 m amplitúdóval rezgı síklapra helyezünk. Határozzuk
meg azt a frekvenciát, amelynél a tömegpont elválik a síklaptól!

4.5. Egy matematikai inga hossza l = 50 cm. Mekkora lesz a lengésideje, ha egy olyan
liftben leng, amely 2 ms-2 gyorsulással mozog lefelé?

4.6. Egy csavarrugóra helyezett 150 g-os tömeget percenkénti 90-es állandó
fordulatszámmal forgatunk egy vízszintes síkban, függıleges tengely körül. A rugó

11
 eközben eredeti hosszának 30%-val nyúlik meg. Mekkora a direkciós erı? (A rugó
saját tömegétıl eltekinthetünk.)

4.7. A nem csillapított (és nem is gerjesztett) rezgımozgást végzı harmonikus

D
oszcillátor differenciálegyenlete: x′′ + ω 2 x = 0, ahol ω = , D a rugóra
m
vonatkozó direkciós erı, m pedig a rugó végéhez erısített pontszerő részecske
tömege. Közvetlen integrálással (azaz a kvadratúrák módszere révén) határozzuk
meg az x(t) függvény általános alakját! (ÚTMUTATÁS: szorozzuk be a kiindulási
másodrendő, homogén, lineáris, állandó együtthatójú differenciálegyenletünket x’-
vel, használjuk fel a mechanikai energiamegmaradási törvényt és alkalmazzuk a
szinuszfüggvény inverzét, mint megoldást tartalmazó elemi táblázati integrál
képletét!)

4.8. A harmonikus oszcillátor x′′ + ω 2 x = 0 differenciálegyenletének megoldásait

általában az x( t ) = C1 sin ωt + C2 cos ωt , vagy az x ( t ) = A sin (ωt + φ ) alakban írják
fel, ahol a fizikai tartalmát tekintve A az amplitúdó, φ pedig a kezdeti fázis szöge.
Igazoljuk a két felírási mód ekvivalenciáját (azaz keressük meg a
C1 = C1 ( A,φ ),C2 = C2 ( A,φ ) , valamint az A = A ( C1 ,C2 ) ,φ = φ ( C1 ,C2 ) kifejezések
konkrét alakjait)!

4.9. Egy U(x) potenciális energiával rendelkezı részecske egydimenziós rezgımozgást

végez az x1 és x2 pontok között. Határozzuk meg a rezgımozgás periódusidejének
általános képletét, tudván, hogy a vizsgált rendszer teljes energiája E. Konkrét
esetként vizsgáljuk meg a D direkciós együtthatójú rugóra erısített tömegpont
x2
feladatát is, amelynél a potenciális energia képlete D .
2

4.10. Egy egyenes szárakkal bíró, egyenletes A keresztmetszető, meghajlított csı egyik
szára α, míg a másik szára β nagyságú szöget zár be a vízszintes iránnyal. A csıben
ideális folyadék van. Bizonyítsuk be, hogy ha a folyadékot kissé kimozdítjuk
egyensúlyi helyzetébıl, akkor a folyadékoszlop harmonikus rezgımozgást végez.
Határozzuk meg e rezgımozgás periódusidejét!

5. HULLÁMMOZGÁS, HANGTAN

5.1. A nyugvó vízfelület felszínére úgy helyeztünk el egy l magasságú, ρt sőrőségő, A

keresztmetszető homogén rudat, hogy lebegjen rajta. A víz sőrőségét jelöljük ρv –
vel. Nyomjuk bele a rudat függılegesen lefelé a vízbe, majd engedjük el.
Feltételezve, hogy a rúd anyagának felülete és a víz közötti adhéziós erık nem
számottevıek, igazoljuk, hogy elengedése után a rúd harmonikus rezgéseket végez.
Határozzuk meg ennek megfelelıen az egyensúlyi helyzettıl való pillanatnyi
kitérés, a pillanatnyi sebesség-, és gyorsulás általános képleteit!

5.2. A 3 dB intenzitáskülönbség hányszor nagyobb intenzitásnak felel meg?

12
5.3. Mekkora a hullámhossza a levegıben a 20 Hz-es és 5000 Hz-es hangoknak?

5.4. Mekkora az acél rugalmassági modulusa, ha tudjuk, hogy a hang terjedési sebessége
az acélban 5 km/s ? (Az acél sőrősége 7900 kg/m3)

 ∂p  c p  ∂p 
5.5. A hangsebességre vonatkozó c =   = általános képlet alapján (ez
 ∂ρ  S cV  ∂ρ T
utóbbi részletes levezetése megtalálható a korszerő áramlástani és termodinamikai
monográfiákban) bizonyítsuk be, hogy ideális gázokra ez a képlet a
f + 2 RT
c= ⋅ alakot ölti, ahol f a molekulák szabadsági fokainak a száma, M
f M
pedig a moláris tömeg. (cp az állandó nyomáson-, cV pedig az állandó térfogaton
vett fajhı).
5.6. Mekkora phonhangossága van a 0,01 W/m2 intenzitású 1000 Hz-es hangnak?

5.7. Valamely hangforrás által kibocsátott 1000 Hz frekvenciájú hang hangossága 80

phon. Mekkora lesz a hangosság, ha egy hangforrás helyett ugyanazon a helyen 4
ugyanilyen hangforrást alkalmazunk?

5.8. Egy autó 90 km/h sebességgel távolodik tılünk. Mekkora frekvenciájú hangot
hallunk, ha tudjuk, hogy az autó 1500 Hz frekvenciájú hangot bocsát ki? (A hang
terjedési sebessége levegıben 340 m/s).

5.9. Két autó 120 km/h sebességgel távolodik egymástól. Mekkora frekvenciájú hangot
hall az egyik autóban lévı megfigyelı, ha a másik autó 1500 Hz frekvenciájú
hangot bocsát ki? (A hang terjedési sebessége levegıben 340 m/s).

5.10. Hogyan mozog a világőrben a Földhöz képest az a ködfolt, amelyrıl tudjuk, hogy
színképében a hidrogénatom látható színképében található, λ = 434 nm
hullámhosszú színképvonal eltolódása 2 nm?

6. IDEÁLIS FOLYADÉKOK SZTATIKÁJA ÉS DINAMIKÁJA

6.1. Az ábrán látható elrendezésben egy 90 cm hosszú

erıkar végét 100 N erıvel lenyomjuk, ami egy, a
forgástengelyétıl 15 cm-re levı rúdon keresztül egy
2 cm átmérıjő dugattyút nyom. Mekkora erı hat az
5 cm átmérıjő dugattyú a fölé helyezett testre?

6.2. Egy U alakú csı mindkét szárában kezdetben 16 cm magasan áll a víz. Mennyivel
változnak meg a vízszintek, ha az egyik csıbe 10 cm magas olajoszlopot töltünk?
(ρv = 1000 kg/m3, ρo = 900 kg/m3)

6.3. Az ábrán látható közlekedıedény mindhárom, azonos

átmérıjő ágában kezdetben azonos, 16 cm-es magasságig áll a
víz. Mennyivel változnak meg a vízszintek, ha a jobboldali

13
 csıbe 10 cm magas olajoszlopot töltünk? (ρv = 1000 kg/m3, ρo = 900 kg/m3)

6.4. Egy közlekedıedény baloldali függıleges szára 2 cm, a jobboldali 3 cm átmérıjő.

Kezdetben mindkét szárban 20 cm magasan áll a víz.
a, Mennyi olajat kell a jobboldali szárban levı vízre rétegeznünk, hogy az olaj
szintje a jobboldali szárban 2 cm-rel legyen magasabban mint a víz szintje a
baloldali szárban?
b, Mennyivel változnak az egyes szárakban a vízszintek?
(ρv = 1000 kg/m3, ρo = 900 kg/m3)

6.5. Legfeljebb mekkora vízszintes gyorsulással szabad mozgatni egy 80 cm hosszú, 50

cm magas, vízszintes helyzető akváriumot hosszirányába, ha azt szeretnénk, hogy
az akvárium álló helyzetében benne 40 cm magasan álló víz gyorsítás közben ne
löttyenjen ki?

6.6. Egy csonkakúp alakú víztartály alapkörének sugara 20 cm, fedıkörének sugara 30
cm, magassága 40 cm. A tartályt teletöltjük vízzel.
a, Hány kg a benne lévı víz tömege?
b, Mekkora erıvel nyomja a víz az edény alaplapját?

6.7. Legfeljebb mekkora tömegő test helyezhetı egy 5000 cm2 alapterülető, 10 cm
vastag fadarabra, hogy a fadarab legalább 2 cm magasan kiálljon a vízbıl?
(ρv = 1000 kg/m3, ρfa = 600 kg/m3)

6.8. Egy 200 cm2 alapterülető, 5 cm magas testet vízre teszünk,

miközben a víz felett 5 cm magas olajréteg van. Mekkora
mélységig merül bele a test a vízbe?
(ρv = 1000 kg/m3, ρo = 900 kg/m3, ρtest = 950 kg/m3)

6.9. Mekkora a falvastagsága annak a 18 cm külsı átmérıjő alumínium gömbhéjnak,

amely vízre téve éppen a feléig merül abba bele?
(ρAl = 2700 kg/m3, ρv = 1000 kg/m3)

6.10. Egy 50 cm sugarú parafa bójához mekkora sugarú vasgolyót kell kötni, hogy vízbe
téve éppen lebegjenek? Mekkora erı feszíti ekkor a kötelet?
(ρparafa = 240 kg/m3, ρv = 1000 kg/m3)

6.11. Egy vízen úszó, 200 cm2 alapterülető, 5 cm magas hasábot egy nyújtatlan, D = 50
N/m rugóállandójú rugóval az edény aljához rögzítünk. Mennyivel kell megnövelni
a vízszintet, hogy a hasábot teljesen ellepje a víz?
(ρv = 1000 kg/m3,ρfa = 600 kg/m3)

6.12. Egy akváriumban a felsı széle alatt 10 cm-rel van a víz

szintje. Az akvárium oldalára egy vékony, 80 cm hosszú
fapálca egyik végét támasztjuk, és a másik végét óvatosan a
vízbe engedjük. Mekkora szöget zár be a pálca a vízszintessel
egyensúlyi állapotában? (ρv = 1000 kg/m3,ρfa = 600 kg/m3)

14
6.13. Egy csövön másodpercenként legalább 5 liter víznek kell átfolynia, de a sebesség
nem haladhatja meg a 4 m/s értéket. Legalább mekkora kell legyen a csı
átmérıje?

6.14. Az ábrán látható Venturi-csıben a manométer baloldali

száránál A1 = 10 cm2, a jobboldali szárnál A2 = 6 cm2 a
csı keresztmetszete. Ha a csövön levegıt áramoltatunk át,
akkor a manométer jobb oldalán 4 mm-rel magasabban áll
a higany, mint a bal oldalán. Mekkora a levegı áramlási
sebessége az A2 keresztmetszetnél?
(ρHg = 13600 kg/m3, ρlev= 1,3 kg/m3)

6.15. Az ábrán látható elrendezésben másodpercenként 2 liter

vizet folyatunk át a rendszeren. Mennyivel áll magasabban
a víz a baloldali függıleges csıben, mint a jobboldaliban?
A csı átmérıje a szőkület elıtt 10 cm, a szőkület után 5
cm.

6.16. Mekkora sebességgel kell egy porlasztó szőkületében áramoltatnunk a levegıt,

hogy az 3 cm magasra felszívja a benzint?
(ρbenzin = 800 kg/m3, ρlev = 1,3 kg/m3)

6.17. Vízszintes csıben ρ sőrőségő folyadék áramlik. Az ábra h

szerint elhelyezett függıleges csövekben a
folyadékoszlopok szintkülönbsége 20 cm. Mekkora v1
sebességgel áramlik a vízszintes csıben a folyadék?

6.18. Mekkora nyomáskülönbséget állít elı az a szivattyú,

amelyik óránként 9 m3 1200 kg/m3 sőrőségő folyadékot
szállít egy 4 mm átmérıjő, súrlódásmentes csıvezetéken H
15 m magasra?

6.19. Mekkora erı hat a tetı egy 20 cm x 40 cm felülető cserepére, ha a tetı felett 108
km/h sebességgel fúj a szél, a padláson viszont nincs légmozgás? (ρlev = 1,3 kg/m3)

6.20. Egy tartályban állandó, 80 cm magasságon szeretnénk tartani a vízszintet annak

ellenére, hogy a tartály alján 2 cm2 keresztmetszető lyuk van. Másodpercenként
mennyi vizet kell ehhez a tartályba öntenünk?

6.21. Határozzuk meg mennyi idı alatt telik meg vízzel egy 10 literes vödör ha a
tartályban, melybıl megtöltjük 50 m magasan van a vízszint és az 1 cm2
keresztmetszető csap, melyen keresztül megtöltjük 14 m magasan található. Az
áramlás okozta veszteségektıl és a tartályban levı víz szintjének változásától
tekintsünk el!

6.22. Mutassuk meg, hogy az edény aljától felfelé és a folyadék felsı szintjétıl lefelé
azonos távolságban levı nyílásokon kiömlı vízsugár az edénytıl ugyanakkora
távolságban éri el az asztalt, melyen az edény áll!

15
6.23. Egy 1,5 m hosszúságú vékony, súlytalannak teknthetı rúd egyik végére 10 kg,
másik végére 15 kg tömegő vasdarabot függesztünk.
a, Hol kell a rudat alátámasztani levegın, hogy a terhek egyensúlyban legyenek?
b, Hol kell lennie az alátámasztásnak abban az esetben, ha a 10 kg tömegő vasdarab
teljesen vízbe merül?

6.24. Mindkét végén nyitott, függıleges helyzető, U-alakú csıben alul higany
helyezkedik el, mindkét szárban egyenlı
magasan. Ezek után az egyik szárba a higany
fölé óvatosan vizet rétegezünk. Bizonyítsuk x y
be, hogy függetlenül a vízoszlop
magasságától, az ábrán megjelölt x és y
szakaszok aránya mindig ugyanannyi.

6.25. Az ábrán látható Prandtl-csövet légáramba helyezzük.

Mekkora lesz a manométerben a higanyszintek különbsége, ha
a légáram sebessége 40 m/s?

6.26. Egy 0,5 m élhosszúságú négyzet alapú akváriumban 30 cm magasan van a víz.
Mekkora az oldalára ható nyomóerı és hol van ezen erı támadáspontja?

6.27. Egy szimmetrikus trapéz alapú lefelé nyíló vízelzáró ajtó alapéle 2 m, felsı éle 4 m,
magassága 3 m. Mekkora erıt fejt ki az ajtóra a mögötte a felsı élig felgyőlt víz és
mekkora a felsı élre kifejtett erıvel tartható függıleges helyzetben az ajtó?

6.28. Egy 0,2 m sugarú, 1 m magasságú henger alakú hordó tele van vízzel. Mennyi idı
alatt folyik ki a palást alján található 2 cm2 keresztmetszető nyíláson keresztül a víz,
ha a levegı beáramlása a hordó tetején levı lyukon keresztül biztosított,
a, a tartály függıleges helyzető (tengelye függıleges),
b, a tartály döntött helyzető (a tengelye vízszintes)?

6.29. Mennyi ideig folyik a víz a teletöltött 0,2 m sugarú, 1 m magasságú lefelé szőkülı
egyenes körkúp alakú tartályból az aljától számított 80 cm magasságban az oldalán
levı 2 cm2 nagyságú vízszintes repedésen keresztül?

6.30. Mennyi idı alatt csökken a vízszint a 2 m átmérıjő gömbben 1,5 m-rıl 0.8 m-re, a
gömb alján található 2 cm2 keresztmetszető lyukon keresztül?

6.31. Egy gáztartályban a külsı nyomáshoz viszonyítva 1,013ּ105 Pa túlnyomás

uralkodik, s ekkor a tartályon lévı nyíláson keresztül percenként 3 m3 gáz áramlik
ki. Hány m3 gáz távozik percenként ugyanezen a nyíláson át (ugyanakkora
hımérséklet mellett), ha a tartályban 2,026ּ105 Pa a túlnyomás?

6.32. A 4 m mély tartályba, melynek keresztmetszete 6 m oldalú négyzet, percenként

10 m3 olaj folyik be. Mennyi idı alatt telik meg a tartály, ha az olaj egyidejőleg ki is
folyik a tartályból, az alján lévı 1/12 m oldalú, négyzet alakú nyíláson keresztül?

16
7. VISZKÓZUS FOLYADÉKOK, FELÜLETI FESZÜLTSÉG

7.1. Mekkora erıt kell kifejteni a belsı súrlódás

legyızéséhez egy 20 cm x 30 cm területő
síklemeznek 20 ºC-os víz felületén, 2 m/s
sebességgel való mozgatáskor, ha a vízréteg
vastagsága 20 cm?
(A 20 ºC-os víz belsı súrlódási együtthatója: η = 1·10 -3 Pas.)
-3
7.2. Egy 1 mm belsı átmérıjő 10 cm hosszúságú injekciós tőn keresztül 10 Pas
viszkozitású oldatból 20 cm3-t akarunk befecskendezni 4 perc alatt, 1600 Pa vénás
nyomással szemben.
Hány Pa nyomás alkalmazása szükséges?

7.3. Igen széles edényben, melynek aljáról 20 cm hosszúságú vízszintes csı nyúlik ki,
1 dm magasan vízoszlop van. A csı sugara 1 mm. (Az edényben az utántöltés miatt
a vízmagasság mindig 1 dm!)
a, Mennyi víz folyna ki a csıbıl 1 perc alatt, ha a víz ideális folyadék lenne?
b, Milyen magas vízoszlop esetén folyna ki a csıbıl az a, esetnek megfelelı
térfogatú víz 1 perc alatt, ha figyelembe vesszük a víz viszkozitását (1 mPas).

7.4. a, Mekkora erı szükséges az aorta 20 cm-es szakaszán a vér 0,5 m/s átlagos
áramlási sebességének fenntartásához, ha feltételezzük, hogy az erı csak a
súrlódási ellenállás legyızéséhez szükséges. (A vér viszkozitása 5·10-3 Pas.)
b, Ha ezen aortaszakasz átlagos keresztmetszetét 2 cm2-nek tekintjük, akkor az
egész véráramlást fenntartó 16·103 Pa nyomásnak hány százaléka emésztıdik fel
a fenti szakaszon?
c, Mekkora a vizsgált aortaszakasz hidrodinamikai csıellenállása?
7.5. Mekkora a szedimentációs sebessége 0,001 mm átmérıjő olajcseppnek levegıben,
ha az olaj sőrősége 0,93 g/cm3, a levegı viszkozitása pedig 1,7·10-5 Pas?

7.6. 0,9 kg/dm3 sőrőségő olajba ejtett 4 mm átmérıjő, 2,4 kg/dm3 sőrőségő golyó 2 cm/s
maximális sebességet ért el. Mekkora az olaj viszkozitása? Hány cm3 folyna ki
ebbıl az olajból 1 perc alatt egy 20 cm hosszúságú, 2 mm sugarú vízszintes csıbıl,
ha a csı két vége között uralkodó nyomáskülönbség megfelel 1 m magas vízoszlop
nyomásának?

7.7. Egy sima falú 100 mm belsı átmérıjő 50 m hosszú vízszintes csıvezetéken
12250 Pa nyomáskülönbség hatására víz folyik. Határozza meg a csıvezetékben
idıegységenként átfolyó víztérfogatot és az áramlás Reynolds számát.

7.8. 0,8 g/cm3 sőrőségő, 22·10-3 N/m felületi feszültségő alkoholból ugyanakkora
térfogatot cseppentettünk ki, mint vízbıl, melynek felületi feszültsége 73·10-3 N/m.
a, Hányszor több csepp képzıdik az alkoholból, mint a vízbıl?
b, Hányszor nagyobb 1 vízcsepp tömege, mint egy alkoholcseppé?

7.9. Egyfajta agyagos talajban azt találták, hogy a víz a hajszálcsövesség következtében
60 cm-re emelkedett.
Mekkora a vizsgált talaj kapillárisainak átlagos átmérıje ezen adatok alapján?
(A víz felületi feszültsége 73·10-3 N/m, illeszkedési szöge zérus.)

17
7.10. Adott hımérsékleten egy 1 mm átmérıjő üvegcsıben levı higany kapilláris
depressziója (szintsüllyedése) 1,15 cm a szabad higanyfelszínhez képest. Mekkora
az illeszkedési szög, ha a higany sőrősége 13,6 g/cm3, a felületi feszültsége
0,5 N/m?

8. KINETIKUS GÁZELMÉLET

8.1. Egy 1 dm oldalélő, kocka alakú edény két szemközti oldala között egy oxigén
molekula „pattog” 3000 m/s sebességgel. Mekkora „nyomást” hoz létre a molekula
a két szemközti lapon? (Moxigén = 32 g/mol)

8.2. Hány oxigén molekula található egy lélekzetvételnyi (~ 5 liter) normál állapotú
levegıben (a levegı 21%-a oxigén)?

8.3. Egy 50 literes gáztartályban 12·105 Pa nyomású levegı van. Mennyi a levegı belsı
energiája? A belsı energiából mennyi jut a haladó és mennyi a forgó mozgásra?

8.4. Mekkora a hidrogén molekulák átlagsebessége 27 °C hımérséklető levegıben

(négyzetes középsebesség)? Hányszorosa ez az oxigén molekulák
átlagsebességének?

8.5. Hány molekula van 1 cm3 térfogatú, 2·105 Pa nyomású hidrogén gázban, ha a
molekulák átlagsebessége 2000 m/s?

8.6. Mekkora az izobár állapotváltozáshoz tartozó fajhıje egy kétatomos molekulákból

álló gáznak, ha a 105 Pa nyomáson és 20 °C hımérsékleten a sőrősége 1,3 kg/m3?

8.7. Egy gáz állandó térfogaton mért fajhıje 742 J/(kg°C), a moláris tömege 28 g/mol.
Hány szabadsági fokú gázról van szó?

8.8. A metán gáz molekuláinak az izobár fajhıje hányszor nagyobb az izochór

fajhıjénél?

8.9. Egy molekulanyaláb 5·10-26 kg tömegő részecskékbıl áll, amelyek 460 m/s
sebességgel egy merıleges falnak ütköznek és arról rugalmasan visszapattannak.
Mekkora a fal felületén a nyomás, ha a nyaláb cm3-enként 1,5·1014 darab molekulát
tartalmaz?

8.10. Egy oxigéntartály 1 dm2 felülető falának másodpercenként hány darab 5,3·10-26 kg
tömegő, 425 m/s sebességő oxigén molekulának kell nekiütköznie, hogy
kialakuljon a normál nyomásnak megfelelı 105 Pa nyomás?

18
9. IDEÁLIS GÁZOK ÁLLAPOTVÁLTOZÁSAI

9.1. Egy 2 liter térfogatú tartályban 2 bar nyomású nitrogén gáz, egy 3 literes tartályban
1 bar nyomású levegı van. Mekkora lesz a két tartályban a közös nyomás, ha egy
elhanyagolható térfogatú csıvel összekötjük ıket?

9.2. Egy 80 cm hosszú, egyik végén zárt üvegcsövet a nyitott végével lefelé
vízzel teli tartályba nyomunk úgy, hogy a zárt vége a víz felsı szintjénél
van. Mekkora lesz ebben az állapotban a csıben levı levegıoszlop hossza?
(ρvíz = 1000 kg/m3)

9.3. Egy U alakú csı 30 cm magas száraiban kezdetben 20 cm magasan áll a higany.
Ezután az egyik csıszárat lezárjuk. Mekkora hımérsékletre kell melegíteni a lezárt
csıszárban levı, kezdetben 20 °C hımérséklető levegıt, hogy a higany szintje
5 cm-rel lejjebb menjen?

9.4. 100 dm3 térfogatú egyatomos ideális gázt adiabatikusan összenyomva,

hımérséklete 27 °C-ról 127 °C-ra emelkedett. Mekkora térfogatra nyomtuk össze?
(κ egyatomos gázokra 5/3)

9.5. Egy motorban a levegıt hányad részére kell adiabatikus állapotváltozás során
összenyomni, hogy a hımérséklete a kezdeti 27 °C értékrıl 427 °C értékre nıjön?
Hogyan változik meg a folyamat során a gáz kezdeti, 105 Pa értékő nyomása?

9.6. Egy 1 dm2 alapterülető dugattyúház 1 méter magas, a benne levı

elhanyagolható tömegő mozgórész 1 dm magas 17 °C hımérésklető
levegıoszlopot zár el a környezetétıl. A dugattyúháznak a mozgórész feletti
részét vízzel töltöttük fel. Mekkora a gáz nyomása? Mekkora hımérsékletre
kell a levegıt felmelegíteni, hogy a mozgórész kiszorítsa a felette levı
vizet? (ρvíz = 1000 kg/m3)

9.7. 1 g tömegő hidrogén gáz 20 °C állandó hımérsékleten kiterjed úgy, hogy térfogata
eredeti térfogatának tízszeresére növekszik. Mennyi hıt kell ehhez közölni a gázzal
és mennyi munkát végez a kiterjedés közben?
p
2
9.8. Nemesgázt úgy melegítenek, hogy nyomása és térfogata az 3p0
ábrán látható módon változik. A folyamat során a hıközlés
160 J. Határozza meg a gáz belsı energiájának megváltozását
p0
és a környezete által a gázon végzett munkát! 1

V0 3V0
V
9.9. Mekkora munkavégzés árán tudjuk adiabatikus módon 10 liter normál állapotú
levegı térfogatát 2 literre csökkenteni? Mennyivel változik meg eközben a gáz
belsı energiája?

9.10. Mennyi hıt kell közölni a 9.6 feladatban a levegıvel, hogy a leírt folyamat
végbemehessen?

19
10. KÖRFOLYAMATOK, II. FİTÉTEL, ENTRÓPIA
p (Pa)
10.1. 2 mol héliumot tartalmazó tartállyal az ábrán látható 5
4·10
körfolyamatot végeztetjük. Mennyi lesz a
körfolyamat termodinamikai hatásfoka?
2·105
10 20 V (liter)
10.2. A két mol oxigén gáz az ábra szerinti körfolyamatot végzi.
Adatok: p1 = 2·105 Pa, p2 = 4·105 Pa, V1 =10 l, V2 = 40 l, p
R=8,31 J/molK. Töltse ki az alábbi táblázatot:

∆U Q W
AB V
BC
CA

p A B
10.3. A mellékelt ábrán látható ABC körfolyamatot 2
mol nitrogén gázzal végeztetjük (M= 28 g/mol, a
CA folyamat adiabatikus). Mennyi a körfolyamat
termodinamikai hatásfoka? C
(Adatok: VA= 10 l, pA=3·105 Pa, VB= 15 l)
V
10.4. Jellemezzük a mellékelt grafikonon ábrázolt körfolyamatot!
a, Milyen állapotváltozás történik az egyes részfolyamatokban?
b, Hogyan változott a gáz belsı energiája a részfolyamatokban?
c, Melyik részfolyamatban történt hıcsere és mekkora a gáz és környezete között?
d, Mekkora a munkavégzés az egyes folyamatokban?
e, A körfolyamatban a gáz által felvett, vagy leadott hımennyiség volt-e nagyobb és
mennyivel?
(A gáz egyatomos, n = 3 mol, V1 = 1 m3, T1 = 273 K, V2 = 4 m3, T2 = 546 K)
V (m3)

4 D C

1 A B

273 546 T (K)

10.5. 1 molnyi levegı 100 kPa nyomásról és 20 °C hımérsékletrıl indulva Carnot-féle

körfolyamatot végez. Elıször izoterm módon harmadával csökkenti a térfogatát,
majd adiabatikusan összenyomjuk, míg 500 °C hımérsékletre nem melegszik.
Ezután izoterm és adiabatikus tágulással tér vissza kiindulási állapotba. Állapítsa
meg a levegı állapotjelzıit az egyes állapotváltozások kezdetén és végén! Mekkora
lesz a körfolyamat hatásfoka?

20
10.6. Ideális Carnot körfolyamatot végzı hıerıgép minden periódusában 2500 J hıt vesz
fel a melegebb hıtartályból, ami 400 K hımérséklető. A hidegebb hıtartály
hımérséklete 250 K. Mennyi lesz az egy ciklus során végzett munka és a leadott
hı?

10.7. Mekkora az entrópiaváltozás miközben egy kilogramm 0 °C-os jég elolvad 1 kg

0 °C-os vízzé? A víz olvadáshıje 335 000 J/kg.

10.8. Egy kg 7 °C-os vizet összekeverünk 2 kg 78 °C-os vízzel. Mennyi lesz a rendszer
entrópiaváltozása?

10.9. Igazoljuk, hogy a 0 °C-os víz-jég keverék nem adhat át magától hıt a 100 °C-os
víz-gız keveréknek (Határozzuk meg a rendszer entrópiaváltozását 100 J hı
átadásának feltételezésével!)

10.10. 3 dl 30 °C-os vízbe 5 dkg tömegő -20 °C-os jégkockát dobunk. Mennyi lesz a
kialakuló közös hımérséklet? Mekkora lesz a kiegyenlítıdés során a rendszer
entrópiaváltozása?
(Adatok: cjég = 2100 J/kgK, cvíz = 4200 J/kgK, Lo = 335 000 J/kg)

10.11 Két, azonos mérető, hıszigetelt tartályban azonos nyomáson 2-2 mol nitrogén gáz
van, de különbözı hımérsékleten. Mennyivel változik meg a rendszer entrópiája, ha
a két tartály egybenyitjuk? (p1 = p2 = 4·105 Pa, T1 = 300 K, T2 = 400 K)

11. HİVEZETÉS, HİÁTADÁS

11.1. Mennyi hı jut vezetés útján egy 1 dm² keresztmetszető, 30 cm hosszúságú tégla
egyik végérıl a másikra 1 perc alatt, ha egyik végének 0 °C, másiknak 21 °C a
hımérséklete? (λ= 0,5 W·m-1·K-1) Mekkora a tégla termikus ellenállása? Hogyan
változik a hımérséklet a tégla hossza mentén?

11.2. Egy 4 cm átmérıjő, 12 cm hosszú rúd felsı végén egy kis tartóban 50 g 0 °C-os jég
van. Mennyi idı alatt olvad meg a jég, ha a rúd alsó vége forrásban levı vízbe
merül, és a jég csak hıvezetés révén kap hıt? (λal = 205 W/mK, a jég olvadáshıje
3,35·105 J/kg)

11.3. Egy 30 cm széles téglafal hossza 6 m, magassága 3 m, hıvezetési tényezıje

0,69 W/mK. Mennyi hı áramlik át 24 óra alatt a falon, ha bent 15 °C-kal
magasabban szeretnénk tartani a hımérsékletet a külsı hımérsékletnél?

11.4. Egy 15 m2 felülető, 30 cm széles téglafal hıvezetési tényezıje 0,9 W/mK. A falon a
bent mőködtetett 2 kW teljesítményő főtıtest által megtermelt energia 40%-a
áramlik ki (a többi a plafonon és a padlón keresztül megy el). Mennyi a szobában a
hımérséklet, ha kint 5 °C van?

11.5. Mennyi 20 MJ/kg égéshıjő szenet kell óránként elégetnünk ahhoz, hogy egy 1000
m2 felülető, 4 mm falvastagságú sátor belsejében -22 °C-os külsı hımérséklet
mellett 18 °C -os hımérsékletet tudjunk biztosítani? A sátor anyagának hıvezetési

21
 tényezıje 0,002 W/mK, a felületi hıátadási tényezı a sátor anyaga és a levegı
között 0,5 W/m2K

11.6. Mekkora a napi hıveszteség egy 20 m2 felülető, 30 cm vastag, 1,2 W/mK

hıvezetési tényezıjő falon, ha bent 20 °C-kal melegebb van mint kint? Milyen
vastag hıszigetelı réteggel tudnánk a hıveszteséget a negyedére csökkenteni (a
hıszigetelı hıvezetési tényezıje 0,1 W/mK)?

11.7. 1 mm vastag 10 dm² területő rézlemezt és ugyancsak 1 mm vastag 10 dm² területő

vaslemezt egymásra helyezünk. A rézlemez külsı felületét 10°C-on, a vaslemezét
0°C-on tartjuk. Mekkora az érintkezési felület hımérséklete? Mekkora az eredı
termikus ellenállás? ( λCu= 390 W·m-1·K-1; λFe= 58,7 W·m-1·K-1)
1
11.8. Az ábrán látható falszerkezetre λ1=1,2 W/mK, λ2=1,5 W/mK,
λ3=0,2 W/mK, d1 = d2 = 38 cm, d3 = 5 cm, A1 = 10 m2, A2=20 m2, 2 3
A3 = 30 m2. Mekkora a fal eredı termikus ellenállása?

11.9. Mennyi hı áramlik ki az elızı feladatban megadott falon át 20 °C-os belsı és 0 °C-
os külsı hımérséklet esetén (a 3-mal jelölt falfelület van kívül)? Mennyi lesz a 2 és
3 réteg közötti érintkezési felület hımérséklete?

11.10.D= 20 cm átmérıjő henger alakú gızvezetéket d=10 cm széles szigetelıréteg borít,

melynek hıvezetési tényezıje λ = 0,07 J/mKs. A gız hımérséklete T1= 120 °C, a
külsı hımérséklet T2=30 °C. Határozza meg a hımérsékletet a szigetelı anyag
belsejében, mint a csı tengelyétıl való távolság függvényét! Mennyi hıt vezet el 1
óra alatt a szigetelıréteg 1 m hosszú csıszakaszon? Mekkora ezen csıszakasz
termikus ellenállása?

12. ELEKTROSZTATIKA

12.1. Egy 2 m oldalú, szabályos háromszög csúcsaiban

10-6C töltéső ponttöltéseket helyeztünk el.
a, Mekkora és milyen irányú a térerısség az egyik
oldalfelezı pontban?
b, Mekkora a potenciál értéke ebben a pontban, ha
a végtelen távoli pontban van a nulla potenciálú
hely?
c, Mekkora, milyen elıjelő töltést kell a háromszög
középpontjába helyezni, hogy mindegyik töltés
egyensúlyban legyen?

12.2. Egy félkör átmérıjének végpontjaiban 2·10-8 C és 10-8 C nagyságú pontszerő

töltések vannak. A félkörön súrlódásmentesen csúszhat egy pontszerő pozitív töltés.
Hol lesz egyensúlyi helyzetben?

12.3. Egy számegyenes pozitív egész pontjaiban pozitív és negatív töltések követik
egymást felváltva. Határozza meg az origóban a potenciál és a térerısség értékét, ha
Q= 10-6C! A nulla potenciálú hely a végtelenben van. A számítást Excel

22
 táblázatkezelı program segítségével végezze el, a végeredményt 1%-os
pontossággal adja meg!

12.4. Egy végtelen kiterjedéső fémlaptól d távolságban egy Q pontszerő töltés van.
Mekkora erıvel vonzza a töltést a fémlap? Mekkora a térerısség a fémlap külsı
felületén a ponttöltéssel szemben! (d=10 cm, Q= 3 ⋅10 −8 C)

12.5. Vezesse le a Gauss tétel segítségével egy hosszú, R sugarú fémhenger által keltett
elektromos mezı térerısségét a henger tengelyétıl mért r távolság függvényében,
C
ha a henger felületi töltéssőrősége σ=2·10-10 m 2 !

12.6. Vezesse le a Gauss tétel segítségével egy R sugarú üres fémgömb által keltett
elektromos térerısséget a gömb középpontjától mért r távolság függvényében, ha a
C
-10
gömb felületi töltéssőrősége σ=3·10 m 2 !

12.7. Egy R sugarú szigetelı gömböt egyenletesen feltöltünk Q töltéssel.

a, Számítsa ki a ρ térfogati töltéssőrőséget, ha R= 20 cm és Q= 10-8C!
b, Vezesse le a Gauss tétel segítségével az R sugarú szigetelı gömb által keltett
elektromos térerısséget a gömb középpontjától mért r távolság függvényében!
c, Adja meg a térerısséget az r1=15 cm és az r2=25 cm távolságban!

12.8. Egy végtelen kiterjedéső síklap A felületenként Q töltést tartalmaz.

a, Határozza meg a σ felületi töltéssőrőséget, ha A= 1 dm2 és Q=10-8C!
b, Határozza meg végtelen kiterjedéső síklap által keltett elektromos térerısséget a
síktól mért távolság és a σ felületi töltéssőrőség függvényében!

12.9. Hányszor nagyobb két proton között az elektromos taszítás, mint a gravitációs
vonzás? Számítsuk ki az arányt két elektronra is!

12.10.Egy egyenes mentén két pontszerő forrástöltést rögzítünk egymástól 10 cm

távolságban. A töltések pozitívak és nagyságuk 2·10-7C és 3·10-7C nagyságú.
a, Mekkora és milyen irányú a térerısség a szakaszfelezı pontban?
b, Mekkora potenciál értéke a szakaszfelezı pontban, ha a nulla potenciálú hely a
végtelenben van?
c, Hol nulla a térerısség?

12.11.Egy rögzített, 10-6 C nagyságú ponttöltéstıl 1,5 m-re elhelyezünk egy 10-7 C
nagyságú, pontszerő töltést hordozó 1 q tömegő testet és ott magára hagyjuk.
Mekkora sebességgel mozog a test, amikor 5 m-re jár a rögzített töltéstıl?

13. KONDENZÁTOROK

13.1. Egy C2= 10 µF és egy C3= 20 µF kapacitású kondenzátort sorba kapcsolunk, majd
ezekkel párhuzamosan egy C1= 30 µF kapacitású kondenzátort. Az így kialakított
kapcsolást U=24 V egyenfeszültségre kötjük.
a, Mekkora lesz az eredı kapacitás?
b, Mekkora az egyes kondenzátorok töltése és feszültsége?

23
13.2. Egy C1 kapacitású Q1 töltéső és egy C2 kapacitású Q2 töltéső kondenzátort
párhuzamosan kapcsolunk.
a, Mennyivel változik a rendszer energiája, ha a kondenzátorok azonos polaritású
lemezeit kötjük össze?
b, Mennyivel változik a rendszer energiája, ha a kondenzátorok ellentétes
polaritású lemezeit kötjük össze?

13.3. Hogyan változik a kondenzátor energiája, ha fegyverzetei közé – ahol eredetileg

vákuum volt – egy ε r relatív permittivitású szigetelıt helyezünk úgy, hogy
a, a töltés
b, a feszültség változatlan maradjon?

13.4. Az ábrán látható síkkondenzátor fegyverzetei

között kétféle szigetelı anyag helyezkedik el,
melyek rétegezése párhuzamos az erıvonalakkal.
Határozza meg
a, a térerısséget a fegyverzetek közt, ha a
kondenzátor feszültsége U0
b, a lemezek valódi töltéssőrőségét
c, az eltolási vektort
d, az elektromos energiasőrőséget
e, a kondenzátor kapacitását!

13.5. Az ábrán látható síkkondenzátor fegyverzetei

között kétféle szigetelı anyag helyezkedik el,
melyek rétegezése merıleges az erıvonalakra.
Határozza meg:
a, az eltolási vektort a fegyverzetek közti térben,
ha a fegyverzetek töltése Q
b, a térerısségeket az egyes szigetelıkben
c, az egyes rétegekre jutó U1 és U2 feszültségeket,
valamint a kondenzátor feszültségét
d, az energiasőrőséget a fegyverzetek közti
térrészben
e, a kondenzátor kapacitását!

13.6. Határozza meg az ábrán látható síkkondenzátor kapacitását és az

általa tárolt energiát! (U0=104 V; A1=0,5 m2; A2=A3=0,7 m2;
A4=1,2 m2; d1= 6 mm; d2= 2 mm; d3= 4 mm; d4= 3 mm; εr1=1;
εr2=1,5; εr3=2,5; εr4=4)

13.7. Mekkora munkát kell befektetnünk, hogy az ábrán látható

síkkondenzátorból félig kihúzzuk a szigetelıt?
A lemezek töltése állandó.
(A=0,15 m2; d= 0,5 mm; εr= 1,5; Q=3·10-6C)

24
13.8. Mekkora munkát kell befektetnünk, hogy egy állandó töltéső síkkondenzátor
fegyverzeteinek távolságát kétszeresre növeljük, miközben a szigetelı anyag csak
az eredeti vastagságban tölti ki a kondenzátort?
(A= 0,2 m2; d= 0,1 mm; εr=4; Q=8·10-6C)

13.9. Egy gömbkondenzátor elektródái között U0

feszültség van. A külsı fegyverzet rk sugara
rögzített.
a, Mekkorára kell választani a belsı fegyverzet rb
sugarát az rk-hoz képest, hogy a kondenzátor
belsejében fellépı maximális térerısség a lehetı
legkisebb legyen?
b, Milyen értékő ekkor a kondenzátor kapacitása?

14. EGYENÁRAM
14.1. Az 500 Ω ellenállású ellenállás-huzalt húzó-igénybevételnek vetjük alá. Mennyivel
N
változik a huzal ellenállása, ha benne 4 ⋅108 2 a húzófeszültség? A huzal
m
N
rugalmassági modulusa 2 ⋅1011 2 , a Poisson szám pedig 0,22.
m

14.2. Határozza meg az ábrán látható végtelen

ellenállás-hálózat eredı ellenállását az A’-B’
kapcsokra! A végtelen hálózat az A’-B’-A-B
hálózati rész végtelen ismétlıdésével adódik.

14.3. Egy kocka minden éle azonos R ellenállású.

Határozza meg a fıátlón fekvı két csúcspont, A és B
pont közt mérhetı ellenállást!

14.4. Egy 1 mm2 keresztmetszető rézvezeték 0,2 mm

átmérıjő ezüstszállal, mint biztosítóval van védve a
hálózati túlterhelések ellen. Mennyi idı alatt olvad ki a biztosító, ha zárlat
alkalmával 20 A áram folyik a vezetın és a kezdeti hımérséklet 20°C? Mennyivel
emelkedik a rézhuzal hımérséklete ezen idıtartam alatt? (A hıleadástól tekintsünk
J
el! Az ezüst fajhıje 230 0
, fajlagos ellenállása 1,6·10-8 Ωm, sőrősége
kg C
kg J
10490 3 olvadáspontja 961°C, a réz fajhıje 380 0 , fajlagos ellenállása 1,7·10-
m kg C
kg
8
Ωm, sőrősége 8960 3 )
m

14.5. Mekkora egy Ub belsı feszültségő Rb belsı ellenállású telepbıl kivehetı

legnagyobb teljesítmény? (Ub=10 V; Rb=0,5 Ω)

25
14.6. Egy Ub1=12 V és egy Ub2=9 V belsı feszültségő,
Rb1=1 Ω és Rb2=0,5 Ω belsı ellenállású áramforrást
párhuzamosan kapcsolunk és egy Rk=7 Ω ellenállású
fogyasztóra kötünk. Határozza meg
a, a fogyasztó feszültségét, áramát és teljesítményét
b, a belsı ellenállásokon keletkezı hıteljesítményeket
c, az egyes telepek által leadott teljesítményeket!

14.7. Ismeretlen ellenállás (Rx) értékét határozzuk

meg a mellékelt ábra szerinti, úgynevezett
Wheatstone-híd kapcsolással. A potenciométer
csúszkáját addig csúsztatjuk, míg a
galvanométer 0 A áramerısséget nem mutat.
Az ismert és mért értékek:
R= 500 Ω, l1=37 cm, l2=63 cm.
Mekkora Rx értéke?

14.8. Hımérséklet elektromos úton történı méréséhez a

mellékelt kapcsolást készítettük.
Határozza meg
a, azt a hımérsékletet, ahol a mőszer kitérése nulla
b, a végtelen belsı ellenállású mőszer által mutatott
feszültséget 100 °C hımérsékleten!
(A kapcsolásban alkalmazott Pt100 platina
huzalellenállás ellenállása R=R0(1+αt) módon függ a
hımérséklettıl, ahol R0=100 Ω, a 0°C
hımérséklethez tartozó ellenállás és α
Ω
= 3, 911 ⋅10 −3 0 a hımérsékleti tényezı, a
C
feszültségforrás feszültsége U0=12 V.)

14.9. Mennyi cink fogy el egy szárazelemben, ha abból 100 órán át 30 mA erısségő
áramot veszünk ki? (A cink atomsúlya 65,2 , vegyértéke 2.)

14.10. Egy 100 cm2 felülető tárgyat 0,2 mm vastag ezüstréteggel akarunk bevonni.
Mennyi idı szükséges ehhez, ha a galvanizálást 1 A erısségő árammal végezzük?
(Az ezüst elektrokémiai egyenértéksúlya 1,118 mg/C; sőrősége 10,5 kg/dm3.)

15. ÁRAM MÁGNESES TERE, ÁRAM ÉS MÁGNESES TÉR EGYMÁSRA

HATÁSA

15.1. Két párhuzamos, hosszú egyenes vezetıben I1 = 10 A ill. I2 = 20 A áram folyik

ellentétes irányban, a vezetık távolsága 40 cm. Mekkora az eredı mágneses
indukció a két vezeték között, I1-tıl 10 cm-re?

26
15.2. Két párhuzamos, egymástól 60 cm-re levı vezetékben 20 A illetve 30 A áram
folyik egy irányban. Mely pontokban lesz az eredı mágneses indukció nulla?

15.3. Az ábrán látható módon egy hosszú egyenes vezetıbıl egy

merıleges (kör)hurkot formálunk (R = 10 cm, a hurok síkja
merı-leges a vezetıre) mekkora lesz a B a kör középpontjában,
ha I = 5 A?

A
15.4. Mekkora az A pontban a
mágneses indukció, ha a papír
síkjára merılegesen I1 = 20 A és d
I2 = 50 A áram folyik? (d = I2 I1
40 cm) 2d

15.5. Mekkora és milyen irányú mágneses teret kelt három párhuzamos, 60 cm

oldalhosszúságú, egyenlı szárú háromszög alapú hasábot alkotó vezeték a hasáb
tengelyében, ha az áramok mindegyike 10 A, és mindegyik egy irányba folyik?

15.6. Mekkora annak a pályának a sugara, melyen egy v = 105 m/s sebességő elektron
kering B = 0,5 T indukciójú homogén mágneses térben? Mennyi az elektron
keringésének fordulatszáma? A mágneses indukció vektora merıleges az elektron
pályájának síkjára! (Az elektron tömege 9,1⋅10-31 kg, töltése 1,6·10-19C.)

15.7. Mekkora a sebessége annak az m = 0,1 cg

tömegő, 10-4 C nagyságú pontszerő töltésnek, 40°
amely egy 10 cm vastag B=0,1 T indukciójú
homogén mágneses téren áthaladva 400-kal térül
el?

15.8. Mekkora és milyen irányú sebességgel lıttünk be egy 0,1 T indukciójú homogén
mágneses térbe egy elektront, ha 5·10-5 m sugarú, 4·10-4 m menetemelkedéső
csavarvonal-mozgást végez?

15.9. Vízszintes, B = 0,1 T indukciójú homogén mágneses térben 2 m hosszú, vízszintes

talajon 10 dkg tömegő vezetı szakasz nyugszik. Mekkora áramot kell átvezetnünk
a vezetın, hogy ne nyomja a talajt?

15.10. Egy erımőben két áramvezetı sín 30 cm-re fut egymástól. A sínt tartó szigetelık
egyenlı, 1,5 m távolságonként követik egymást. Elektromos rövidzárlat esetén a
fellépı áram erıssége 60 000 A is lehet. Mekkora erı hat ilyenkor egy-egy
szigetelıre?

15.11. Homogén mágneses tér egy vezetıkeretre 6·10-3 Nm maximális

forgatónyomatékot gyakorol. A keret síkja párhuzamos az indukcióvonalakkal és
25 cm2 keresztmetszető. Benne 8 A erısségő áram folyik. Mekkora a homogén
mágneses tér mágneses indukciójának értéke?

27
15.12. Mekkora erıvel hat a hosszú egyenes I1 I2
vezetı a vele egy síkban elhelyezett,
téglalap alakú vezetı keret egyes a
szakaszaira? d
b
Adatok: I1 = 10 A, I2 = 20 A, a = 20 cm,
b = 10 cm, d = 5 cm.

15.13 Mekkora erıvel hat a hosszú egyenes

vezetı a vele egy síkban elhelyezett,
derékszögő háromszög alakú vezetı I1 b
keret egyes szakaszaira? I2
a
Adatok: I1 = 10 A, I2 = 20 A, a = 20 cm, d
b = 10 cm, d = 5 cm.

28
MEGOLDÁSOK

1. KINEMATIKA

1.1.
m = 5 kg, x(t) = 3t4 + 2e0,7t + 2 sin (0,2 t)
A sebesség-idı függvény az út-idı függvény idı szerinti elsı deriváltja és a
gyorsulás-idı függvény a sebesség-idı függvény idı szerinti elsı deriváltja.
Így: v(t) = x’(t) = 12t3 + 1,4e0,7t + 0,4cos(0,2t),
a(t) = v’(t) = x”(t) = 36t2 + 0,98e0,7t − 0,08sin(0,2t).
A trigonometrikus függvények argumentumai radiánban megadott értékek!
a, A megfelelı függvénybe a megfelelı értéket behelyettesítve kapjuk a pillanatnyi
sebességet és gyorsulást:
v(2) = 12⋅23 + 1,4e0,7⋅2 + 0,4cos(0,2⋅2) = 96 + 5,677 + 0,368 = 102,05 m/s,
a(2) = 36⋅22 + 0,98e0,7⋅2 − 0,08sin(0,2⋅2) = 144 + 3,974 − 0,031 = 147,97 m/s2.
b, Felhasználva az átlagsebesség definícióját:
x ( t 2 ) − x ( t 1 ) x (3) − x (1) 3 ⋅ 34 + 2e 0,7⋅3 + 2 sin(0,2 ⋅ 3) − (3 + 2e 0, 7 + 2 sin 0,2)
vá = = =
t 2 − t1 2 2
amibıl vá = 127,53 m/s.
c, A dinamika alapegyenlete szerint:
F(t) = m⋅a(t), így F(2) = m⋅a(2) = 5⋅147,97 = 739,85 N.

1.2.
a, t=6 s esetén a sebesség a v(t) függvénybe míg a gyorsulás az a(t) függvénybe
t=6 s helyettesítéssel adódik:
v(6) = 12 ⋅ 6 − 20e −0,5⋅6 = 71 m/s,
a(t)=v’(t)= 12 − 20e −0,5t ⋅ (−0,5) = 12 + 10e −0,5t így a(6)=12+10 e −0,5⋅6 = 12,5 m/s2
x(t2 ) − x(t1 )
b, az átlagsebességet t1= 1,9 s és t2= 2s között a v[t2 ; t1 ] = összefüggés
t 2 − t1
t 2 20e −0,5t
adja. x(t)= ∫ v(t )dt = 12 ⋅ − + c = 6t 2 + 40e − 0,5t + c .
2 − 0,5
(6 ⋅ 22 + 40e −0,5⋅2 + c) − (6 ⋅ 1,92 + 40 ⋅ e −0,5⋅(1,9 ) + c)
Így v[1,9;2] = = 15,9 m/s.
2 − 1,9

1.3.
v1 = 15 m/s = 54 km/h
v2 = 8 m/s = 28,8 km/h A C D
AD = 5 km x
DB = 3 km
____________________ B
AC = ?
t=?
Az AC távolságot x-szel jelölve: CB = (5 − x ) 2 + 32 , ahol 0 ≤ x ≤ 5.

29
 AC CB
a, Az AC illetve CB megtételéhez szükséges idı ill. .
v1 v2
A két idı összegének kell minimálisnak lenni. Ez behelyettesítés után x-et km-ben
x (5 − x ) 2 + 32
várva: t= +
54 28,8
A kifejezés akkor veszi fel szélsıértékét, ha az elsı deriváltja 0-val egyenlı.
Tehát
1 1 1 1
+ 2(5 − x )( −1) = 0.
54 28,8 2 (5 − x ) 2 + 32
Ezt rendezve a következı másodfokú egyenletet kapjuk:
x2 − 10x + 21,4 = 0.
Ennek a feltételnek megfelelı és minimumhoz tartozó gyöke: x = AC = 3,1 km.
b, Ezt felhasználva a minimális menetidı:

x (5 − x ) 2 + 32 3,1 3,55
t= + = + = 0,1807 h.
54 28,8 54 28,8

1.4.
ω1 = 7 1/s
ω2 = 8 1/s
_____________
a, Egy irányba indulva a t idı alatt befutott ívhosszak: s1 = Rω1t ill. s2 = Rω2t.
A lekörözés feltétele: 2Rπ = s2 − s1.
2Rπ = Rω2t − Rω1t amibıl t = 2π/(ω2 − ω1) = 2π = 6,28 s.
A megtett körök száma: Rω2t/(2Rπ) = 8, ill. Rω1t/(2Rπ) = 7.
b, Ellentétes irányba indulva a start helyére azon t idık elteltével jutnak, melyre a
befutott ívhosszak a kör kerületének egész számú többszörösei, így:
Rω1t = N2Rπ
Rω2t = M2Rπ ahol N és M pozitív egész számok.
ω1 N
A két egyenletbıl = adódik. Mivel a legkisebb egész megoldást keressük
ω2 M
N és M-re, ezek N = 7 és M = 8. Tehát ellentétes irányban indulva, a start helyén
7 ill. 8 kör megtétele után találkoznak t = N2Rπ/(Rω1) = 6,28 s múlva.

1.5.
A kis- és nagymutató szögsebessége 1/h mértékegységben: ωk = 2π/12 ill. ωn = 2π.
Így t idı elteltével a mutatók helyzete, figyelembe véve a kiinduló állapotot:
2π π
αk = t+ ill. αn = 2πt.
12 3
π
A két mutató akkor lesz elıször merıleges egymásra, amikor α n − α k = .
2
Behelyettesítve:
2π π π 5
2 πt − ( t + ) = , amibıl t = h.
12 3 2 11

30
1.6.
v0=0
v =20 m/s
r = 40 m
___________
a, t=?
b, a/a0=?
a, A megtett kör kerülete: s=2rπ = 80π m.
at 2
Az egyenletesen gyorsuló mozgás egyenleteibıl: s = t + v0t és v = v0 + at t
2
(ahol at az érintı irányú gyorsulás) adódik:
a
80π= t t 2 és 20=att, egyenletrendszer, amibıl t= 25,12 s és at= 0,796 m/s2.
2
b, Induláskor at= 0,796 m/s2 és acp=0 értékekbıl a gyorsulásvektor nagysága:
2
a0= acpo + at2 = 0,796 m/s2.
v2
A kör megtétele után: acp= = 10 m/s2 így a= acp2 + at2 = 10,03 m/s2.
r
Ezekbıl a keresett arányszám: a/a0=12,6.

1.7.
a=5 m/s2
ω=2 1/s
at és a szöge: 60o
______________
a, r=?
at és a szögébıl: at=a·cos600= 2,5 m/s2 ,
acp= a·sin600= 4,33 m/s2.
a
Mivel acp=r·ω2, így r= cp2 = 1,08 m.
ω
b, v=15 m/s
t=?
v − rω
Mivel v0=rω és v=v0+att, így t= =5,14 s.
at

1.8.
α=130
v0=50 m/s
vt=15,5 m/s
____________
t=?
y=?
A ferde hajításnak megfelelıen mozgó lövedék akkor éri el a mozgó teherautó
hátulját, ha a lövedék x=v0cosαt és a teherautó xt=70+vtt vízszintes koordinátái
megegyeznek, vagyis
70
50cos130t=70+15,5t, amibıl t= =2,107 s.
− 15,5 + 50 cos130

31
 A találat helyének magasságát a lövedék adott pillanatbeli függıleges koordinátája
adja:
g
y=v0sinαt- t 2 =50sin130·2,107-5·2,1072 =1,51 m.
2
1.9.
x1max=x2max
y1max=4y2max
___________
α1, α2 =?
A ferde hajítás egyenletei:
g 2
vx=v0cosα (1), vy=v0sinα − gt (2), x=v0cosαt (3), y=v0sinαt − t (4).
2
Ezek alapján az esés ideje (4)-bıl adódik y=0 és t>0 feltétel mellett:
2v sin α
tesés = 0 .
g
v02 sin 2α
A (3)-ba tesés behelyettesítésével kapjuk a hajítás távolságát: xmax= .
g
v sin α
Az emelkedés ideje (2)-bıl vy=0 feltétellel adódik: tem = 0 , ezt (4)-be
g
v02 sin 2 α
helyettesítve kapjuk az emelkedés magasságát: ymax = .
2g
v02 sin 2α1 v02 sin 2α 2
A feltételek szerint a hajítás távolságai megegyeznek, így = , és
g g
v02 sin 2 α1 v02 sin 2 α 2
a maximális emelkedések közötti kapcsolat: =4 .
2g 2g
Egyszerősítések után a megoldandó egyenletrendszer:
sin 2α1 = sin 2α 2
és 0 < α1, α2 < 900.
sin α1 = 4 sin α 2
2 2

A felsı egyenletbıl a feltételeket figyelembe véve: 2α1=1800-2α2 → α1=900-α2

adódik, amit behelyettesítve az alsóba kapjuk:
sin 2 α1 = 4 sin 2 (900 − α1 ) → sin α1 = 2 cos α1 → tgα1 = 2 → α1= 63,40 és α2=26,60.
Az esési idık viszonya:
2v0 sin α1
tesés1 g sin α1
= = =2.
tesés 2 2v0 sin α 2 sin α 2
g

1.10.
α =30°
β= 45°
v0 = 5 m/s x2 x1
g = 10 m/s2
t=3s y2 d
___________ y1

32
 d12 = ?

A két test helyzete 3 s elteltével:

x1 = v0cosαt = 12,99 m x2 = v0cosβt = 10,6 m
g g
y1 = v 0sinαt − t 2 = −37,5 m y 2 = v 0 sin βt − t 2 = −34,4 m.
2 2
Ezekbıl a távolságuk: d 12 = ( x 1 − x 2 ) 2 + ( y1 − y 2 ) 2 = 2,39 2 + 3,12 = 3,91 m.

1.11.
A ferde hajítás egyenletei: x = v0cosαt (1)
g 2
y = v 0sinαt − t (2).
2
A hajítás távolsága akkor lesz maximális, amikor az (1) egyenlet felveszi
maximumát.
2 v sin α
A (2)-bıl az y = 0 feltétel mellett az idıt kifejezve: t = 0 .
g
2 v 02 sin α cos α v 02 sin 2α
Ezt (1)-be helyettesítve: x= = .
g g
Ez a kifejezés akkor maximális, ha sin2α maximális. Mivel sin2α ≤ 1, maximális
ha sin2α = 1, ami pedig 2α = 90° esetén valósul meg, így α = 45°.

1.12.
v0 = 20 m/s a, b,
α = 30°
a = 1 m/s2 v0 v0
2
g = 10 m/s a a
___________ g g
x=?
A ferde hajítás függıleges komponensekre ismert összefüggéseit a vízszintesen fújó
szél nem befolyásolja, így a mozgás t idejére:
2 v sin α
t= 0 = 2 s adódik.
g
Az ábráknak megfelelıen két esetet kell vizsgálnunk.
a, Ha vx és a megegyezı irányúak, akkor
a
x = v 0 cosαt + t 2 = 20 ⋅ cos 30° ⋅ 2 + 0,5 ⋅ 2 2 = 36,64 m.
2
b, Ha vx és a ellentétes irányúak, akkor
a
x = v 0 cosαt − t 2 = 20 ⋅ cos 30° ⋅ 2 − 0,5 ⋅ 2 2 = 32,64 m.
2
Tehát a hajítás távolsága: 36,64 m ≥ x ≥ 32,64 m.

1.13. v0
v0 = 20 m/s
s
α = 30°
y α
g = 10 m/s2
x
___________
s=? α

33
 g 2
A vízszintes hajítás egyenletei: x = v0t, és y= t .
2
g 2
t
y 2 2 v 0 tg α 2 ⋅ 20 ⋅ tg 30°
Mivel tg α = = innen t= = = 2,31 s.
x v0t g 10
Ebbıl: x = 20⋅2,31 = 46,2 m és y = 5⋅2,312 = 26,68 m,

amibıl s = x 2 + y 2 = 53,35 m.

1.14.
A (0, 0)
B
B (4, 3)
vt
g = 10 m/s2
v0 α
___________
v0 = ? β α 3m
A 4m
β=?

A ferde hajítás egyenleteit esetünkre alkalmazva:

4 = v0cosβt (1)
g
3 = v0sinβt − t 2 (2)
2
vx = v0cosβ (3)
vy = v0sinβ − gt (4)
3
és az ábra alapján: tg α = (5).
4
v
A merıleges becsapódás feltétele: tg α = x .
− vy
Ebbıl a (3), (4), és (5) egyenleteket felhasználva kapjuk:
3 v 0 cos β
= (6).
4 − v 0 sin β + gt
4 3 + 5t 2
Mivel (1)-bıl cos β = és (2)-bıl sin β = , ezt a (6) egyenletbe
v0t v0t
helyettesítve és v0-lal egyszerősítve:
4
3 t
= , amibıl a becsapódásig eltelt idı t = 1,29 s.
4 3 + 5t 2
− + 10t
t
Ezt az (1) és (2) egyenletekbe behelyettesítve adódik a következı egyenletrendszer:
4 = v0cosβ⋅1,29
3 = v0sinβ − 5⋅1,292.
Az elsıbıl v0-t kifejezve, és a másodikba behelyettesítve:
4tgβ − 5⋅1,292 = 3, amibıl a hajítás szöge β = 70,5°,
és az elsı egyenletbıl a kezdısebesség: v0 = 9,3 m/s.

34
2. TÖMEGPONT DINAMIKÁJA

2.1.
F(t)=1,4 e −0,5t
m= 2 kg
t=2,5 s
v(0)= 2 m/s
____________
v(2,5)=?
F (t )
A dinamika alapegyenletébıl a(t)= , így a(t)= 0,7 e −0,5t .
m
0,7e −0,5t
v(t)= ∫ a (t )dt = + c = − 1,4e −0,5t + c .
− 0,5
A kezdeti feltételbıl meghatározható c értéke:
v(0)=2 = − 1,4e −0,5⋅0 + c , vagyis 2=-1,4+c, így c=3,4 m/s.
A kezdeti feltételnek is megfelelı v(t) függvény így: v(t)= − 1,4e −0,5t + 3,4 .
v(2,5)= − 1,4e −0,5⋅ 2,5 + 3,4 = 3 m/s.

2.2.
Tömegpontrendszer tömegközéppontja: a koordináták tömegekkel súlyozott összegét
elosztjuk a tömegek összegével:
N N y
∑ x i mi ∑ yimi 5 kg (0,2) 4 kg (2,2)
x= i =1
N
, y= i =1
N
.
∑m
i =1
i ∑m
i =1
i
x
Esetünkben: 2 kg (0,0) 3 kg (2,0)
0⋅2 + 2⋅3+ 2⋅4 + 0⋅5
x= = 1 m és
14
0⋅2 + 0⋅3+ 2⋅4 + 2⋅5
y= = 9/7 m.
14

2.3.
α= 30°
β = 10° Fp α
m = 3 kg Fm β
µ = 0,3 mgsinα Fs
___________ α mgcosα
F=?

A megoldáshoz meg kell határozni azt az Fmin erıt, amelynél a test már nem csúszik
le a lejtın és azt az Fmax erıt amelynél még nem indul el felfelé a lejtın.
Az F tartóerıt Fp lejtı irányú és Fm lejtıre merıleges komponensekre bontjuk:
Fm = Fsin(α + β), Fp = Fcos(α + β).
Ekkor az Fny nyomóerı: Fny = mgcosα + Fm és így Fs= µFny.

35
 a, Fmin esetét vizsgálva érvényes:
mgsinα = Fs + Fp,
behelyettesítve: mgsinα = µ(mgcosα + Fminsin(α + β)) + Fmincos(α + β),
amibıl
mg(sin α − µ cos α) 3 ⋅10 ⋅ (sin 30° − 0,3 ⋅ cos 30°)
Fmin = = = 7,51 N.
µ sin(α + β) + cos(α + β) 0,3sin 40° + cos 40°
b, Fmax esetére:
mgsinα + Fs = Fp,
ami behelyettesítve: mgsinα + µ(mgcosα + Fmaxsin(α + β)) = Fmaxcos(α + β),
amibıl
mg(sin α + µ cos α) 3 ⋅10 ⋅ (sin 30° + 0,3 ⋅ cos 30°)
Fmax = = = 39,76 N.
− µ sin(α + β) + cos(α + β) − 0,3sin 40° + cos 40°
A keresett erı tehát: 7,51 N ≤ F ≤ 39,76 N.

2.4.
A megoldáshoz Pappus tételét használjuk: Legyen egy síkidom, és egy egyenes vele
egy síkban, mely nem metszi a síkidomot. Ha a síkidomot az egyenes, mint tengely
körül valamekkora szöggel elforgatjuk, egy forgástestet súrol. Ennek a forgástestnek
a térfogata egyenlı a síkidom területének és a síkidom
tömegközéppontja pályája ívhosszának szorzatával. A
tkp
Esetünkben a tömegközéppont a félkör x
szimmetriatengelyén található, a középponttól mért R
távolságát jelölje x. A tétel szerint forgassuk körbe a
félkört az átmérıre illeszkedı egyenes körül.
A kapott gömb V térfogata megegyezik a félkörlap A
területének és a tömegközéppont által befutott i ívhossznak a szorzatával. V=A·i.
4 R 2π
Mivel V= R 3π , A= és i= 2 xπ ,
3 2
4 3 R 2π 4
így Rπ= 2 xπ , amibıl x= R.
3 2 3π

2.5. a, b,
α α
L = 80 cm = 0,8 m
Fk
α = 40° Fcf
Fcp
g = 10 m/s2 mg
________________ mg
v=?

a, Inerciarendszerben megoldva: a test akkor mozog vízszintes síkú körpályán, ha a

rá ható erık eredıje a körpálya középpontja felé mutat.

v v v Fcp mv 2
Vagyis Fk + mg = Fcp . Így: tg α = . Mivel Fcp = és R = Lsinα,
mg R

gL sin 2 α 10 ⋅ 0,8 ⋅ sin 2 40°

így v = = = 2,08 m/s.
cos α cos 40°

36
 b, A fonál végén levı testhez rögzített vonatkoztatási rendszerben a test
nyugalomban van, így a rá ható erık eredıje 0. Ezen vonatkoztatási rendszerben, a
vonatkoztatási rendszer megválasztásából adódóan az mg és a kötélerın kívül egy
fiktív tehetetlenségi erıt, a centrifugális erıt is figyelembe kell venni (b, ábra).
v v v v r v v
Tehát: ∑ F = Fk + mg + Fcf = 0 . Ebbıl Fk + mg = − Fcf .
Mivel a centrifugális erı a körpálya síkjában a kör középpontjától kifelé mutató
mv 2 v v
nagyságú erı, vagyis a − Fcf épp az a, feladatbeli Fcp . Így a keresett
R
mv 2
sebesség a tgα = R . egyenletbıl számítható, tehát a megoldás megegyezik az
mg
a, esetbelivel, a vonatkoztatási rendszertıl független.

2.6.
h = 300 km = 3⋅105 m
d = 100 km = 105 m
R = 6400 km = 6,4⋅106 m
M = 5,97⋅1024 kg
γ = 6,67 ⋅10−11Nm2/kg2
___________________
v=?
mM
Az induláskor a testnek csak helyzeti energiája van: Eh0 = −γ
,
R+h
100 km megtétele után helyzeti és mozgási energiával is rendelkezik:
mM 1
Eh = − γ ill. Em = mv 2 .
R + (h − d) 2
A mozgásra érvényes az energia megmaradásának elve:
mM 1 mM
Eh0 = Em + Eh, behelyettesítve −γ = mv 2 − γ .
R+h 2 R + (h − d)
1 1
Ebbıl v = 2 γM ( − )=
R + (h − d) R + h
1 1
= 2 ⋅ 6,67 ⋅ 10 −11 ⋅ 5,97 ⋅ 10 24 ( − ) = 1342 m/s.
6,4 ⋅ 10 + 2 ⋅ 10
6 5
6,4 ⋅ 10 + 3 ⋅ 10 5
6

2.7.
φ=300 Fs=µ(Gn-Fn)
µ=0,5 Fn
Gn
d=0,7 m → r=0,35 m φ φ v
_____________________
v=? G Gt
A körmozgás oka az ábra szerinti Gn és Fn erık
különbsége. Így amíg az anyag a szalaggal mozog Newton
II. axiómája alapján felírható:

37
 v2
m = Gn − Fn
r
Az anyag akkor csúszik meg a szalagon, ha a súrlódási erı kisebb, mint a súlyerı Gt
érintı irányú komponense.
Határhelyzetben tehát: µ (Gn − Fn ) = Gt = mg sin ϕ .
v2 gr sin ϕ
A két egyenlet összevetésébıl: µ = g sin ϕ , amibıl v= = 1,87 m/s.
r µ
2.8.
Az ábra szerinti φ szöghelyzetben a körmozgást fenntartó A
erı a súlyerı Gn normális összetevıjének és az Fn Fn
pályanyomásnak a különbsége. Ha a tömegpont v h Gn
sebességgel mozog, akkor egészen addig, míg a mozgás a φ φ v
körpályán történik felírható:
G Gt
v2
m = G cos ϕ − Fn .
r
A tömegpont akkor válik el a gömbtıl, amikor Fn=0 lesz, ezen φh határszögnél:
v2
m = G cos ϕ h .
r
A φh határhelyzetbeli sebesség az energiamegmaradás elvébıl számítható. A helyzeti
energia 0-szintjét az elválás szintjénél választva:
1 2 1 2
mv = mv0 + mgh , ahol h=r(1-cosφh),
2 2
így v = v02 + 2 gh = v02 + 2 gr (1 − cos ϕ h )
A sebességet a határhelyzetre érvényes mozgásegyenletbe helyettesítve:
(v 2 + 2 gr (1 − cos ϕ h )) v 2 + 2 gr
m 0 = mgcosφh, amibıl a határszögre: cos ϕh = 0 , így
r 3gr
v02 + 2 gr
ϕ h = arccos adódik.
3gr
2
Pl. ha kezdısebesség nélkül indul a golyó (v0=0), φh=arccos = 48,20.
3

2.9.
A lejtın lefelé súrlódással mozgó testre ható erıket Fs=µmgcosα
mutatja az ábra. A lejtıvel párhuzamos erık eredıje mgsinα
gyorsítja a testet, így a mozgásegyenlet: α
mgcosα mg α
ma = mg sin α − µmg cos α , amibıl a gyorsulás:
a = g (sin α − µ cos α )
A kezdısebesség nélkül induló, egyenletesen gyorsuló test sebessége s út megtétele
a
után: s = t 2 és v=at összefüggésekbıl v = 2as .
2
Behelyettesítve a gyorsulás értékét: v = 2 gs (sin α − µ cos α ) .
Ha a súrlódás 0 (µ=0) akkor a sebesség: v’= 2 gs ⋅ sin α .
v′ 2 gs ⋅ sin α
A feladat feltétele szerint v = , így 2 gs (sin α − µ cos α ) = .
2 2

38
 3
Ebbıl a keresett súrlódási együttható: µ = tgα , ami α=300 miatt µ=0,433.
4

2.10.
α=300
________
Jelölje a fonálnak a függılegessel
bezárt szögét β, ez a keresett
mennyiség. β

Az ábra mutatja a fonálon levı testre β

ható erıket és a szögeket. αβ ∑F
900-α
A test együtt mozog a kiskocsival, így
1800-(900-α+β)=
gyorsulása vele megegyezı: β =900+(α-β)
α
súrlódásmentes esetben: a=gsinα mg
ha van súrlódás: a=g(sinα-µcosα).

A testre ható eredı erı nagyságára a sinustétel alkalmazásával az ábra alapján

felírhatjuk: ∑ =
F sin β
ami átrendezve és felhasználva a sin és cos
mg sin(90 + (α − β ))
0

sin β
függvények közötti kapcsolatot: ∑ F = mg .
cos(a − β )
A dinamika alapegyenlete szerint: ∑ F = ma , így

sin β
a, súrlódásmentes esetben: mg = mg sin α egyenlet megoldását jelenti.
cos(α − β )
Tehát: sin β = sin α ⋅ cos(α − β ) , ami az addíciós tétel figyelembe vételével:
sin β = sin α ⋅ (cos α cos β + sin α sin β ) .
Ebbıl cosβ-val való osztás után: tgβ = sin α cos α + sin 2 α ⋅ tgβ ,
átrendezve: tgβ ⋅ (1 − sin 2 α ) = sin α cos α ,
tgβ ⋅ cos 2 α = sin α cos α , vagyis tgβ = tgα ,
0
ami 90 -nál kisebb szögek esetén β=α=300 megoldást jelent, vagyis a fonál
merıleges a lejtıre.

b, Ha a súrlódás nem hanyagolható el (µ=0,2), az

sin β
mg (sin α − µ cos α ) = mg egyenlet megoldása adja a keresett β szöget.
cos(α − β )
sin β
sin 300 − 0,2 ⋅ cos 300 = , ami az addíciós tételt is felhasználva
cos(300 − β )

1 3 sin β
− 0,2 ⋅ = , amibıl β=18,690 adódik.
2 2 3 1
cos β + sin β
2 2

39
2.11.
R = 50 m
α = 10°
µ = 0,3
g = 10 m/s2
______________
v=?
A testre ható mg és Fcf erıket lejtıvel párhuzamos és merıleges komponensekre
bontva,
mv 2
Fny = mgcosα + Fcfsinα, ahol Fcf = és Ft = µFny.
R
A test nem csúszik meg, ha teljesül: mg sin α + Ft ≥ Fcf cos α
behelyettesítve:
mv 2 mv 2
mg sin α + µ( mg cos α + sin α) ≥ cos α.
R R
innen:
(sin α + µ cos α) Rg (sin 10° + 0,3 ⋅ cos10°) ⋅ 50 ⋅ 10
v≤ = = 15,86 m/s.
cos α − µ sin α cos10° − 0,3 ⋅ sin10°

2.12.
R = 50 m
at = 0,5 m/s
µ = 0,4
g = 10 m/s2
____________
t=?
A test egyenletesen gyorsuló körmozgást végez és mindaddig nem csúszik meg, amíg
az érintı irányú gyorsító és a körpályán tartó centripetális erık eredıje nem haladja
meg a súrlódási erıt:
F = Fcp2 + Ft2 ≤ Fs , amibıl a tömeggel egyszerősítve kapjuk:

a = a cp
2
+ a 2t ≤ µg.
v2
Mindkét oldalt négyzetre emelve és felhasználva hogy acp = és v = at⋅t,
R
a 4t t 4
kapjuk: 2
+ a 2t ≤ µ 2 g 2 .
R
(µ 2 g 2 − a 2t ) R 2 (0,4 2 ⋅ 10 2 − 0,52 )50 2
Ebbıl: t≤ 4 = 4 = 28,17 s.
a 4t 0,54

40
3. MEREV TEST SZTATIKÁJA, DINAMIKÁJA

3.1.
A forgó mozgás alapegyenle: M = θ⋅β.
Az ábra szerinti A ponton átmenı, az ábra síkjára merıleges
egyenes a pillanatnyi forgástengely.
Erre vonatkozólag a tehetetlenségi nyomaték, Steiner tételét is
alkalmazva:
1 3 R
θ = mR2 + mR2 = mR2, A
2 2
a forgatónyomaték M = mgR,
a mg
és csúszásmentes gördülés esetén β = .
R
Az alapegyenletbe ezeket behelyettesítve:
3 a 2
mgR = mR2 adódik, ahonnan a = g.
2 R 3

3.2.
m1 = 2 kg, m2 = 3 kg
M = 6 kg, g = 10 m/s2 K a
___________________________________

a=?
K=? K
Esetünkben a kötél nyújthatatlan, elhanyagolható tömegő és K1 K2
a csigán a mozgás során nem csúszik meg. A két test így K1 Mg K2
egyforma gyorsulással mozog.
Felírjuk m1 és m2 testekre a dinamika alapegyenletét, M-re a
forgó mozgás alapegyenletét: m1 g
K1 − m1g = m1a amibıl K1 = m1(a + g), m2 g
m2g − K2 = m2a amibıl K2 = m2(g − a),
K2R − K1R = θ⋅β.
Az utolsó egyenletbe K1 és K2 értékét behelyettesítve, és felhasználva hogy
1 a 1 a
θ= MR2 valamint β = kapjuk: m2(g − a)R − m1(a + g)R = MR2 .
2 R 2 R
( m 2 − m1 ) g
Ebbıl a= = 1,25 m/s2,
1
M + m1 + m 2
2
és a felfüggesztésnél ható erı: K = K1 +K2 +Mg=22,5+26,25+60=108,75 N.

3.3. K
M = 4 kg M
R = 15 cm R K r
m
m = 2 kg
K1 K2
r = 10 cm (m+M)g
m1 = 3 kg K1 K2
m2 = 5 kg
g = 10 m/s2
______________________
m 1g
a1 = ? m2 g

41
 Az m1 és m2 tömegő testekre valamint a két együtt forgó hengerre a
mozgásegyenletek:
K1 − m1g = m1a1 (1)
m2g − K2 = m2a2 (2)
K2r − K1R = θ⋅β (3)
Mivel a1 = βR és a2 =βr, az (1) egyenletbıl K1 = m1(βR + g)
illetve a (2) egyenletbıl K2 = m2(g − βr).
1 1
Ezeket, valamint a θ = mr2 + MR2 értéket a (3) egyenletbe helyettesítve
2 2
kapjuk:
1 1
m2(g − βr)r − m1(βR + g)R = ( mr2 + MR2)β.
2 2
Ebbıl
m 2 gr − m1gR 5 ⋅10 ⋅ 0,1 − 3 ⋅10 ⋅ 0,15
β= = =
1 2 1
mr + MR + m1 R + m 2 r
2 2 2 0 ,5 ⋅ 2 ⋅ 0,1 2
+ 0 ,5 ⋅ 4 ⋅ 0,15 2
+ 3 ⋅ 0,15 2
+ 5 ⋅ 0,12

2 2
1
= 2,89 2 .
s
és a1 = βR = 0,435 m/s2.

3.4. a, K2 b,
r = 0,15 m
R = 0,2 m β β
m = 2 kg r R K2 βr βR
M = 4 kg K1 a2 a2 a2
g = 10 m/s2 Mg
K1
__________
a1 = ? mg
A mozgásegyenletek az a, ábra alapján: az m
tömegő testre:
mg − K1 = ma1, (1)
a M tömegő tárcsára:
Mg + K1 − K2 = Ma2, (2)
1
K2R − K1r = MR2β. (3)
2
A gyorsulások a b, ábra alapján: a2 = Rβ és a1 = a2 − rβ = (R − r)β amit
az (1) és (2) egyenleteknél felhasználva adódik:
K1 = m(g − Rβ + rβ) = m(g − (R − r)β),
K2 = M(g − Rβ) + m(g − (R − r)β).
Ezeket a (3) egyenletbe helyettesítve β-ra kapjuk:
mgR + MgR − mgr 1
β= = 36,73 2 .
1 s
MR 2 − 2 mRr + mr 2 + MR 2 + mR 2
2
Innen a1 = (R − r)β = 1,84 m/s2.

42
3.5.
α = 40°
g = 10 m/s2
____________
a, a = ? Fny
b, µ = ?
a, A lejtın legördülı henger Mg
mozgásegyenletei: Ft a
Mgsinα − Ft = Ma (1) α
1
Ft⋅R = MR2β (2) ahol
2
a
β= a tisztán gördülés miatt.
R
3
(2)-bıl Ft-t kifejezve és (1)-be helyettesítve Mgsinα = Ma adódik,
2
2 2
amibıl a = gsinα = ⋅10⋅sin40° = 4,28 m/s2.
3 3
b, A feltétel a tapadási súrlódási együtthatóra:
µtFny ≥ Ft.
1 1 1 2 1
Tehát µtMgcosα ≥ Ft = MRβ = Ma = M gsinα = Mgsinα
2 2 2 3 3
1 1
amibıl µt ≥ tgα = tg40° = 0,28.
3 3

3.6.
α = 30°
h = 80 cm = 0,8 m
__________________
A helyzeti energia 0 szintjének a lejtı alját választva, mindkét esetben a kezdeti
helyzeti energia mozgási és forgási energiává alakul.
a, Henger esetén:
1
felhasználva hogy θh = mR2 és v = Rω
2
1 1 1 11 3
mgh = mv2+ θhω2 = mv2+ mR2ω2 = mv2,
2 2 2 22 4
4 m
amibıl v = gh = 3,27 .
3 s
a henger tömegközéppontja egyenletesen gyorsul, tömegközéppontjának
v h
átlagsebessége , a lejtı aljáig az út , így a mozgás idıtartama:
2 sin α
h / sin α 0,8 / sin 30°
th = = = 0,979s.
v/2 1,635
2
b, Golyóra θg = mR2 így
5
1 1 1 12 7
mgh = mv2 + θgω2 = mv2 + mR2ω2 = mv2.
2 2 2 25 10

43
 h
10 m
Ebbıl v= gh = 3,38 . És így t g = sin α = 0,947s .
7 s v
2
Tehát a golyó ér le elıbb, ∆t = th − tg = 0,032 s-mal.

3.7.
m = 0,8 kg
R = 10 cm = 0,1 m F
F=5N
g = 10 m/s2
________________
a, a = ? Ft
b, µ = ?
a, A mozgásegyenletek:
F + Ft = ma
1
FR − FtR = mR2β, R-rel egyszerősítve és felhasználva a tisztán gördülés
2
feltételét: a = Rβ ,
3 4 F
az egyenletekbıl F= ma adódik, amibıl a= = 8,33 m/s2 és
4 3m
1 F
Ft = ma − F = ma = = 1,67 N.
4 3
b, A µt-re:
Ft ≤ µtmg, behelyettesítve: µt ≥ 1,67/8 = 0,21.

3.8.
m = 0,8 kg
R = 0,1 m m
___________ r
r=? R a
A mozgásegyenletek:
F = ma
1 a
Fr = mR2β ahol β = .
2 R
1 a R
Ezekbıl mar = mR2⋅ adódik, amibıl r = = 5 cm.
2 R 2

3.9.
m = 1,5 kg K K
R = 0,2 m
F = 20 N F a
____________
a=?
A mozgásegyenletek az ábra Ft2 Ft1
alapján, felhasználva hogy
a
csúszásmentes gördülés esetén β = :
R

44
 az elsı testre: F − K − Ft1 = ma (1)
1 a
Ft1R − KR = mR2⋅ ami R-rel való egyszerősítés után
2 R
1
Ft1 − K = ma. (2)
2
a második testre: K − Ft2 = ma (3)
1 a
KR + Ft2R = mR2⋅ ami egyszerőbben:
2 R
1
K + Ft2 = ma. (4).
2
3 7
A (3) és (4) egyenletek összeadásából K = ma adódik, ami a (2)-bıl Ft1 = ma
4 4
3 7
eredményt ad. Ezeket az (1) egyenletbe beírva kapjuk: F − ma − ma = ma,
4 4
F
amibıl a = = 4,44 m/s2.
3m

3.10.
m = 0,3 kg
R = 0,05 m
n0 = 5 1/s
µ = 0,3
_____________
v = ?, s = ?
A mozgásegyenletek: ma = µmg, így a = µg = 3 m/s2.
M = θβ, amibıl
M µmgR 2µg
β= = = így Rβ = 2µg = 6 m/s2.
θ 1
mR 2 R
2
Mivel v = at és ω =2πn0 − βt felhasználva hogy v = Rω kapjuk:
at = R(2πn0 − βt), melybıl
2 Rπn 0
t= = 0,175 s és v = at = 0,524 m/s.
a + Rβ

3.11.
m = 0,5 kg
L = 0,8 m
g = 10 m/s2 L/2
___________
v=? v
Alkalmazzuk a mechanikai energia
megmaradásának törvényét. A helyzeti energia 0 szintjének a talaj szintjét választva,
L 1
az mg helyzeti energia forgási energiává alakul, ahol a θ = mL2 .
2 3
L 11
Így: mg = mL2 ω2.
2 23

45
 3g
Ebbıl ω= és v = Lω = 3gL = 4,9 m/s.
L

3.12.
L = 0,6 m
m = 0,2 kg
h = 0,8 m
g = 10 m/s2
___________
ω=?
a, A rúd ütközés elıtti v sebessége az energia megmaradásának törvényébıl
számítható. A helyzeti energia 0 szintjét az asztal szintjénél választva:
1
mgh = mv2 amibıl v = 4 m/s.
2
b, A rugalmas ütközés következtében a rúd mozgási energiája mozgási és forgási
energiává alakul.
1 1 1 1
mv 2 = mu 2 + θω2 (1) ahol θ = mL2 .
2 2 2 12
Érvényes az impulzusmomentum megmaradása is:
L L 1
mv = mu + mL2ω (2).
2 2 12
Behelyettesítés és egyszerősítés után a két egyenlet:
1 2 2 1
v2 = L ω + u2, és v = u + Lω.
12 6
A második egyenletbıl u-t kifejezve és az elsıbe helyettesítve kapjuk:
1 2 2 Lω 2 Lω Lω
v2 = L ω + (v − ) , ami 0 = ( − v ) alakra hozható.
12 6 3 3
3v 1
Ennek megoldása ω = = 20 1/s, és u = v − Lω = 2 m/s.
L 6

3.13.
L, ρ, A
_________________________

a, Θ1=?
b, Θ2=?
c, Θ1 = ?, Θ2 = ? (a Steiner-tétel alkalmazásával)
A megoldás felírásánál figyelembe fogjuk venni, hogy a rúd homogén (a sőrősége
minden pontjában azonos) és a tehetetlenségi nyomatékot a folytonos
tömegeloszlásnak megfelelıen egy térfogati integrállal fogjuk kiszámítani, azaz:

n
Θ = ∑ mi ri 2 → Θ = ∫ r 2 dm,
i =1 Vt

ahol Vt a test teljes térfogata. A forgástengelytıl r → x (a rúd közepén áthaladó

szimmetriatengelyt itt egy X - koordinátatengellyel azonosítottuk) távolságra lévı
dm
végtelenül kicsiny tömegelem képlete nyilvánvalóan ρ = ⇒ dm = ρ dV = ρ Adx .
dV

46
A tehetetlenségi nyomatékok kiszámításához a forgástengelyt a vizsgált rúdra
merılegesen rögzítjük (az alkalmazott X - tengely origóját e tengely és a
forgástengely metszéspontjába helyezzük) és a rúd végeire vonatkozó
peremfeltételek által különböztetjük meg az egyes eseteket, azaz:

a, a rúd egyik végén áthaladó, a rúdra merıleges tengely: 0 ≤ x ≤ L. Közvetlen

kiintegrálással nyerjük (minden esetben szükséges a határozott integrálokra
vonatkozó Newton-Leibniz-féle képletek alkalmazása), hogy:
L
L
 x3  ρA 3 3
L
ρ AL 2 mL2
Θ1 = ∫ x dm ≡ ∫ x ρ Adx = ρ A∫ x dx = ρ A ⋅   =
2 2
(L −0 ) = 3 ⋅ L ≡ 3 .
2

Vt 0 0  3 0 3

b, a rúd egyik végétıl L/3 távolságra, a rúdra merıleges tengely esetén:

L 2L
− ≤x≤ .
3 3

2L 2L 2L
3
 x3  3 3  1  2 L  3 1  L 3 
Θ2 = ∫ x 2 dm ≡ ∫ x 2 ρ Adx = ρ A ∫ x 2 dx = ρ A ⋅   = ρ A ⋅  ⋅   − ⋅ −   =
Vt L
−
L  3  −
L
−

 3  3  3  3  
3 3 3

ρ A 8L − ( − L )
3
ρ AL 9 L2
3
mL2
= ⋅ = ⋅ ≡ .
3 27 3 27 9
c, A Steiner-tételnek megfelelı képlet alkalmazásához (miszerint Θ = ΘTKP + md 2 , itt
m a test teljes tömege, ΘTKP egy, a tömegközépponton áthaladó forgástengelyre
vonatkozó tehetetlenségi nyomaték, Θ pedig egy az elızıvel párhuzamos, és tıle
d távolságra lévı forgástengelynek megfelelı tehetetlenségi nyomaték) elıször
tudni kell ΘTKP képletét. Ez utóbbi nyilvánvalóan a rúd közepén áthaladó
L L
merıleges forgástengelynek felel meg, miközben − ≤ x ≤ . Ennek
2 2
megfelelıen:
L L L
+ + +
2
x   1  L 3 1  L 3 
2 3 2
ΘTKP = ∫ x dm ≡ ∫ x ρ Adx = ρ A ∫ x dx = ρ A ⋅   = ρ A ⋅  ⋅   − ⋅  −   =
2 2 2

Vt −
L
−
L  3 − L  3  2  3  2   2
2 2

ρ A L − ( −L)
3
ρ AL 2 L2
3
mL2
= ⋅ = ⋅ ≡ .
3 8 3 8 12

Végül, figyelembe véve, hogy a fenti két esetben taglalt tehetetlenségi

L
nyomatéknál a forgástengelyek távolsága a tömegközépponttól rendre d1 = a,
2
L L L
illetve d 2 = − = b, a Steiner-tétel alapján a következı kifejezéseket
2 3 6
nyerjük:

47
 2
mL2 L L2 + 3L2 mL2
ΘTKP + md =
2
1 + m  = m = ,
12 2 12 3
2
mL2 L 3L2 + L2 mL2
ΘTKP + md =
2
2 + m  = m = ,
12 6  36 9
azaz integrálás nélkül kaptuk meg újra a korábban már levezetett tehetetlenségi
nyomaték-képleteket.

3.14.
m = 0,2 kg
l = 0,4 m
_____________
Θtkp = ?
A megoldás felírásához fel fogjuk használni, hogy a tehetetlenségi nyomaték –
akárcsak a tömeg – additív jellegő, azaz a három azonos, homogén rúdból álló
rendszerre nyilvánvalóan fennáll, hogy a teljes tehetetlenségi nyomatéka
Θt = Θ1 + Θ 2 + Θ 3 ≡ 3Θ1 (itt figyelembe vettük, hogy a rendszer szimmetrikus, és
ezért mindegyik rúd ugyanakkora értékkel járul hozzá a teljes tehetetlenségi
nyomaték-értékhez, azaz Θ1 = Θ 2 = Θ 3 ). Az egyenlı oldalú háromszög – elrendezés
l
alapján egyértelmő, hogy mindegyik rúd tömegközéppontja azonos, d =
2 3
távolságra van a háromszög középpontjától (itt kihasználtuk, hogy a háromszög
2
l l2 l 3
magassága – a Pitagorasz-tétel alapján: l = h +   ⇒ h = l 2 − =
2 2
,
2 4 2
1 2
valamint hogy a geometriai középpont a magasságot : arányban osztja, azaz
3 3
h l 3 l
d= = = ). Az elızı 3.13. feladat megoldásából tudjuk, hogy a vékony,
3 3⋅2 2 3
homogén rudak tömegközéppontján áthaladó, a rúdra merıleges forgástengely
ml 2
esetére vonatkozó tehetetlenségi nyomaték értéke Θtkp = . Másrészt, általában
12
(mint ahogy ez a jelen esetben is fennáll) magának a forgástengelynek egyáltalán
nem is kell keresztülhaladnia a testen. Ezt felhasználva, a Steiner-tétel
alkalmazásával, a rendszert alkotó egyes rudak tehetetlenségi nyomatéka
2
ml 2  l  ml 2 l2 ml 2
Θ1 = Θtkp + md 2 ≡ + m ⋅  = + m = .
12 2 3 12 4⋅3 6
Végül a teljes rendszerre vonatkozó tehetetlenségi nyomaték:
ml 2 ml 2
Θt = 3Θ1 = 3 ⋅ =
6 2
Innen a feladatban közölt adatok behelyettesítésével: Θt = 0,016 kgm2.

3.15.
m = 0,2 kg
l = 0,4 m
_____________

48
 T=?
A keresett periódusidı meghatározásához ismét fel fogjuk használni a
Θ
T = 2π ⋅ képletet. Nyilvánvaló, hogy csak a Θ tehetetlenségi nyomaték,
mgs
valamint a forgástengely és a tömegközéppont közötti minimális távolság
meghatározása kíván részletesebb számításokat. Ezért elıször ezeket fogjuk
elvégezni.
- a tehetetlenségi nyomaték meghatározása
Ehhez figyelembe fogjuk venni, hogy a háromszög két oldalát alkotó rúd
tömegközéppontja egyaránt l/2 távolságra van a felfüggesztési ponttól, míg az
l 3
alapvonalon fekvı rúdé a háromszög magasságának megfelelı h = távolságra.
2
Így, figyelembe véve a hosszú, vékony, homogén rudak tömegközépponti
ml 2
tehetetlenségi nyomatékára vonatkozó képletet, a Steiner-tétel alapján azonnal
12
kapjuk, hogy:
2
 ml 2  l   ml
2 2
l 3  ml 2 2ml 2 3ml 2 3ml 2
Θ = 2⋅ + m⋅   + + m  
 = 3 ⋅ + + = .
  2   12
 12  2  12 4 4 2

- a tömegközéppont távolságának meghatározása

Ehhez elég figyelembe venni, hogy a tömegközéppont a háromszög magasságának
2/3-ra található a felfüggesztési ponttól, azaz:
2 2 l 3 l
s= ⋅h = ⋅ = .
3 3 2 3
Ennek megfelelıen a periódusidıre vonatkozó kifejezés

3ml 2
Θ 2 l 3
T = 2π ⋅ = 2π ⋅ = 2π ⋅ ,
mgs l 2g
3m ⋅ g ⋅
3
amely alapján a keresett végeredmény T = 1,168 s ≈ 1,17 s.

3.16.
m = 2 kg
l = 0,8 m
M = 0,5 kg
r = 0,1 m
_____________
T=?
A megoldáshoz szükséges a fizikai inga periódusidejére vonatkozó általános
Θt
T = 2π képletet (itt s a felfüggesztési pont és a fizikai inga tömegközéppontja
mt gs
közötti távolság, mt a fizikai inga teljes tömege, Θt pedig a teljes tehetetlenségi

49
nyomatéka). Ezen-kívül ismét fel fogjuk használni, hogy a tehetetlenségi nyomaték
additív jellegő, azaz a két elembıl, a gömbbıl és a homogén rúdból álló rendszerre
nyilvánvalóan fennáll, hogy a teljes tehetetlenségi nyomaték Θt = Θ1 + Θ 2 . Az elızı
feladatok megoldásaiból tudjuk, hogy a vékony, homogén rudak tömegközéppontján
áthaladó, a rúdra merıleges forgástengely esetére vonatkozó tehetetlenségi nyomaték
ml 2
értéke ΘTKP = . Ezt felhasználva, a Steiner-tétel alkalmazásával, a rendszert
12
alkotó elemek tehetetlenségi nyomatéka rendre:
- a rúd tehetetlenségi nyomatékának kiszámításához ismét felhasználjuk, hogy a
l
rúd közepe d1 = távolságra van a végétıl (= tehát a felfüggesztési ponttól).
2
Eszerint:
2
ml 2 l l 2 + 3l 2 ml 2
Θ1 = ΘTKP
R
+ md12 = + m  = m = .
12 2 12 3
Az adatok behelyettesítésével nyerjük, hogy Θ1 ≈ 0,427 kgm2.
- hasonlóképpen, tudva, hogy az r sugarú homogén, tömör gömb saját
2
tehetetlenségi nyomatéka a középpontján átmenı forgástengely esetén ΘTKP G
= Mr 2 ,
5
valamint hogy a gömbközéppont távolsága a felfüggesztési ponttól d 2 = l + r , a
gömbre vonatkozó teljes tehetetlenségi nyomaték ezúttal:
2
+ Md 22 ≡ Mr 2 + M ( l + r ) .
2
Θ 2 = ΘTKP
G

5
Azaz Θ2 ≈ 0,407 kgm2.
Végezetül, az s távolság kiszámításához helyezzük el egy Descartes-féle derékszögő
koordináta-rendszer origóját a fizikai inga felfüggesztési pontjában és alkalmazzuk a
kiterjedt testek tömegközéppontjára vonatkozó általános
r
r ∑ mi ri
rTKP = i ,
∑ mi
i
r
képletet, amelynél az összegekben szereplı mi tömegő részecskék ri távolságra
vannak az origótól. Jelen esetben célszerő mindössze két pontot, jelesül a rúd-, és a
gömb tömegközéppontjainak koordinátáit alkalmazni. Így, ha az inga nyugalmi
helyzetét tekintjük, akkor a szokásosan alkalmazott x-, és z-koordináták értéke mind
zérus, az y-koordinátáké pedig nyilvánvalóan nem, azaz:
rR  l
- a rúd tömegközéppontja: rTKP =  0, − 
 2
rG
- gömb tömegközéppontja: rTKP = ( 0, −l − r ) .
Ennek megfelelıen a teljes rendszer tömegközéppontjának koordinátái:
 r l r r r  m  r
m ⋅  0i − j  + M ⋅ ( 0i − ( l + r ) j ) −   + M  l + Mr  j
 2  2 
=   =
r
rTKP =
m+M m+M
r
− ( 1,5 ⋅ 0,8 + 0,5 ⋅ 0,1) m ⋅ kg ⋅ j r
= = −0,5m ⋅ j .
2,5kg

50
 Ennek megfelelıen s = 0,5 m .Végül mindezek a részeredmények beépíthetık a
fizikai inga periódusidejére vonatkozó alábbi, ismert kifejezésbe:

T = 2π ⋅
(Θ1 + Θ 2 ) = 2π ⋅
( 0,427 + 0,407 ) kgm2 .
( m + M ) gs m
( 2 + 0,5 ) kg ⋅ 9,81 2 ⋅ 0,5m
s
Innen a keresett végeredmény: T = 1,637 s ≈ 1,64 s.

3.17.
A vizsgált merev test szimmetriatulajdonságai folytán azonnal írhatjuk, hogy:
Θ xx = ρ ∫ ( y 2 + z 2 ) dV ,Θ yy = ρ ∫ ( z 2 + x 2 ) dV ,Θ zz = ρ ∫ ( x 2 + y 2 ) dV ,
ahol dV = dxdydz az infinitezimális térfogatelem. Az integrálok könnyebb
kiszámítása érdekében vezessünk be új független változókat a következıképpen:
x = au, y = bv,z = cw.
Ezáltal az ellipszoid térfogata szerint vett integrált egy egységnyi sugarú gömb
térfogata felett számított integrállá alakíthatjuk, pl. az x-tengely szerinti irányban vett
tehetetlenségi nyomatékra vonatkozóan:
Θ xx = ρ abc ∫∫∫ ( b 2 v 2 + c 2 w2 ) dudvdw =
u 2 + v 2 + w 2 ≤1
1 2π π
= ρ abc ∫ r dr ∫ dφ ∫ sin ϑ dϑ ( b 2 sin 2 ϑ sin 2 φ + c 2 sin 2 ϑ ) =
(b + c ) ,
4 M 2 2
0 0 0
5
ahol szférikus (gömb-) koordinátákat alkalmaztunk és felhasználtuk a derékszögő →
szférikus koordinátatranszformációra jellemzı Jacobi-determináns konkrét
4π
kifejezését is, míg M = ρ abc az ellipszoid teljes tömege. Hasonlóképpen
3
vezethetjük le a másik két fıirányra vonatkozóan is, hogy:
Θ yy = ( a 2 + c 2 ) ,Θ zz = ( a 2 + b 2 ) .
M M
5 5

51
4. REZGİMOZGÁS KINEMATIKÁJA, DINAMIKÁJA

4.1.
x(t) = 0,02·sin (10 πt ) (SI)
_____________
f=?
T=?
A=?
A feladat megoldásához elegendı felidézni az ideális harmonikus oszcillátor
differenciálegyenletének általános megoldásképletét, miszerint
x ( t ) = A ⋅ sin (ωt + ϕ ) , ahol A az amplitúdó, φ a kezdeti feltételektıl függı fázisszög,
2π
ω ≡ 2π f = pedig a körfrekvencia. A feladatban megadott konkrét-, és az
T
általános megoldási képlet közvetlen összehasonlításából kapjuk, hogy A = 0,02 m =
2 cm, φ = 0, f = ω/2π = 5 Hz, T = 1/f = 0, 2 s.

4.2.
vmax = 1 m/s
ω = 4 1/s
_____________
x(t) = ?
amax = ?
A kitérés, mint az idı függvénye: x ( t ) = A ⋅ sin (ω t + ϕ ) , ahol A az amplitúdó.
Akkor maximális a sebesség, amikor az egyensúlyi helyen halad át a test, ekkor vmax
= Aω, és ebbıl az amplitúdó közvetlenül meghatározható: A = 0,25 m. A legnagyobb
gyorsulás a maximális kitérésnél van, amax=Aω2 = 4 m/s2. A keresett kitérés-idı
függvény tehát: x(t ) = 0,25 sin( 4t + ϕ ).

4.3.
A = 0,02 m
m = 0,1 kg
a = −π 2 x
_____________
Fmax = ?
D=?
Felhasználjuk a dinamika alapegyenletét, miszerint F = m ⋅ a . Innen azonnal
következik, hogy az erı (ez jelen esetben nyilvánvalóan a rugóerı) akkor lesz
maximális, ha a gyorsulás is az. A maximális gyorsulás értéke az a = −π 2 x képlet
alapján (amelybıl most az általános a ( t ) = −ω 2 ⋅ x ( t ) összefüggés alapján az is
következik, hogy ω = π ) nyilvánvalóan amax = A ⋅ π 2 . Így a maximális erı értéke:
Fmax = m ⋅ A ⋅ π 2 = 0,0197 N . A direkciós együttható értéke:

D = m ⋅ω 2 = m ⋅π 2 ,
amelybıl az adatok behelyettesítése után a keresett végeredmény D ≈ 0,986 N/m.

52
4.4.
A = 10-5 m; g = 10 m/s2
_____________
ωh = ?
Az elızı 4.2. és 4.3. feladatok megoldásaiból is tudjuk, hogy a harmonikus
rezgımozgást végzı rendszereknél a gyorsulás maximális értéke: amax = A ⋅ ω 2 . A
jelen feladat feltételei szerint e gyorsulásnak legalább akkorának kell lennie, mint a
g
gravitációs gyorsulás, azaz, a feladat megoldását az A ⋅ ω 2 ≥ g (azaz ω ≥ )
A
egyenlıtlenség szolgáltatja, amely alapján ω ≥ 990,45 Hz.

4.5.
l = 0,5 m
a = 2 m/s2
g = 10 m/s2
_____________
T=?
A feladatok megoldásához közvetlenül fel lehet használni a matematikai inga
l
periódusidejére vonatkozó T = 2π képletet. A jelen feladat feltételei szerint a
g
gyorsulás értéke módosul, mivel a lift önmaga is függılegesen lefelé irányuló,
állandó értékő gyorsulással mozog, azaz, g helyett a g → g − a értéket kell venni.
l
Innen kapjuk, hogy T = 2π amely képlet alapján a végeredmény: T ≈ 4,96 s.
g −a

4.6.
m = 0,15 kg
f = 90·1/min = 1,5 s-1
y = 0,3 L (L a rugó eredeti hossza)
R = 1,3 L
_____________
D=?
Nyilvánvaló, hogy a test csak akkor mozoghat a feladat feltételei szerint leírt
mv 2
körpályán, ha az Fcf = centrifugális erı nagysága megegyezik a rugó
R
megnyúlásából származó Fr = D ⋅ y erıvel (amely egyúttal azonos a centripetális
erıvel is, azaz Fr ≡ Fcp ). Innen kiindulva (és felhasználva, hogy a részecske kerületi
sebessége v = R ⋅ ω ≡ R ⋅ 2π f ), közvetlenül kapjuk, hogy:

m ⋅ ( 2π R f )
2

D= ,
yR

amely képlet alapján a keresett végeredmény D = 57, 68 N/m.

53
4.7.
x′′( t ) + ω 2 x = 0
x ( t ) = A sin (ω t + ϕ )
Elsı lépésben szorozzuk be a kiindulási közönséges, másodrendő, állandó
együtthatójú lineáris differenciálegyenletünket 2 ⋅ x′ ( t ) -vel. Így
2x′ ⋅ x′′ + 2ω 2 x ⋅ x′ = 0 lesz, amely egyenlet alapján a hatványfüggvények (és
konkrétan: a négyzetes függvények) deriválására vonatkozó szabály alapján azonnal
következik, hogy
( x′ ) + ω 2 ( x 2 ) = ( x′) + ω 2 ⋅ x 2  = 0.
d 2 d d 2

dt dt dt
Szorozzuk be az utolsó egyenlıséget formálisan dt-vel, majd alkalmazzuk a
határozatlan integrálok kiszámítására vonatkozó alapvetı szabályokat. Így
közvetlenül kapjuk, hogy: ∫ d ( x′ ) + ω 2 ⋅ x 2  = ( x′ ) + ω 2 ⋅ x 2 = K1 ≡ const.
2 2
 
Az elızı képlet alapján:
dx dx
dt = ⇒ K1 dt = .
K1 − ω 2 x  ω  2
2

1−
 K 
x
 1 

ω
Innen nyilvánvaló, hogy célszerő alkalmazni az x → x független változó-
K1
cserét, miáltal azt kapjuk, hogy:
ω ω
dx d x
ω K1 K1
K1 dt = ω dt = = .
2 2
K1  ω  2  ω 
1− 1−
 K   K 
x x
 1   1 
Ezután közvetlen integrálással az
ω
d x
K1  ω 
∫ ω dt = ω ∫ dt = ω t = ∫ 2
≡ arcsin  x + K 2 ; K 2 = const.
 K 
 ω   1 
1−  x
 K 
 1 
kifejezést nyerjük.

ω K1
Innen: x = sin (ω t − K 2 ) ⇒ x ( t ) = ⋅ sin (ω t − K 2 ) . Végül pedig, tudván,
K1 ω
K1
hogy K1 és K2 mellett ω is állandó, a → A = const., − K 2 → ϕ = const.
ω
átjelölések végrehajtása után a szokásos x ( t ) = A ⋅ sin (ω ⋅ t + ϕ ) végképlethez jutunk.

54
4.8.
x( t ) = C1 sin ω t + C2 cos ω t
x ( t ) = A sin (ω t + ϕ )
_____________
C1 = C1 ( A,ϕ ) ≡ ?
C2 = C2 ( A,ϕ ) ≡ ?
A = A ( C1 ,C2 ) ≡ ?
ϕ = ϕ ( C1 ,C2 ) ≡ ?
Elıször is, a közismert elemi trigonometriai összefüggések segítségével kifejtjük a
második megoldási képletet:
x ( t ) = A sin ( ω t + ϕ ) = A sin (ω t ) cos ϕ + Acos (ω t ) sin ϕ .
Innen a szinusz-, és a koszinuszfüggvények lineáris függetlensége alapján azonnal
következik, hogy
C1 = C1 ( A,ϕ ) ≡ Acos ϕ ,C2 = C2 ( A,ϕ ) ≡ A sin ϕ .
Az inverz összefüggések felírásához kihasználjuk, hogy:
A ⋅ sin ϕ
C12 + C22 = A2 ⋅ ( cos 2 ϕ + sin 2 ϕ ) , 2 =
C
= tg ϕ ,
C1 A ⋅ cos ϕ
ahonnan végül a keresett képletek:
C 
A = A ( C1 ,C2 ) ≡ C12 + C22 ,ϕ = ϕ ( C1 ,C2 ) ≡ arctg  2  .
 C1 

4.9.
A feladat feltételei szerint írhatjuk, hogy:
2
m  dx 
E =   +U ( x) .
2  dt 
Innen közvetlenül felírhatjuk, hogy:
dx
dt = .
2
( E − U( x ))
m
Mivel a részecske két legnagyobb kitérésnek megfelelı helyzetében a sebessége
egyaránt zérus (és ezáltal a potenciális energiája megegyezik a teljes energiával), és
figyelembe véve, hogy e két szélsı helyzet között egy fél periódusidı telik el,
végeredményül a következı képletet kapjuk:
x2
dx
T = 2∫ .
2
x1
( E − U( x ))
m
Végül, figyelembe véve, hogy a teljesen kinyújtott-, illetve összepréselt rugó
x2 x2 2E
rugalmas potenciális energiája: D 1 = D 2 = E, (ahonnan x1,2 = ± ). Így végül
2 2 D
a rugóra erısített tömegpont periódusidejére vonatkozó képlet:

55
 2E
+
D
dx m
T =2 ∫ 2 x 2
= 2π
D
.
2E
−
D E −D 
m 2 

4.10.
Közlekedıedény alaplapjára ható erı nagysága: F = ρhAg, ahol ρ a folyadék
sőrősége, h a folyadékoszlop magassága, A az edény keresztmetszete. Egyensúlyban
a csı mindkét szárában a folyadék h magasan van. Ha kitérítjük a folyadékot x
magasságra, akkor a következı mozgásegyenletet írhatjuk fel:
m&x& = −( ρgA(h + x) − ρgAh) = − ρgAx . Ez egy harmonikus rezgımozgás
m m
differenciálegyenlete ( m&x& = − Dx ). A periódus idı T =2π = 2π .
D ρgA

56
5. HULLÁMMOZGÁS, HANGTAN

5.1.
Lebegés feltétele, ha a felhajtó erı és a súly megegyezik: ρtAlg = ρvAl’g, ahol l’ a rúd
vízben lévı magassága. Ha x mélységre nyomjuk le a rudat, akkor a következı
mozgásegyenletet írhatjuk fel: m&x& = −( ρ v ⋅ A(l '+ x) − ρ t ⋅ A ⋅ l ⋅ g ) , átrendezve az
egyenletet egy harmonikus rezgımozgás differenciál-egyenletét kapjuk:
m&x& + ρ v ⋅ A ⋅ g ⋅ x = 0 ahol m=ρtAl. Így az egyensúlyi helyzettıl való pillanatnyi
kitérés, a pillanatnyi sebesség-, és gyorsulás általános képletei:
x( t ) = A sin( ω t + φ ),
v( t ) = Aω cos( ω t + φ ),
a( t ) = − Aω2 sin( ω t + φ ),
ahol
ρv g
ω=
ρt l

5.2.
I2
Mint ismeretes, a decibel (dB) skála alapjául szolgáló képlet dB = 10 lg , ahol I1,
I1
illetve I2 két összehasonlításra kerülı intenzitásérték. Ennek megfelelıen, és a feladat
I 
feltételei alapján írhatjuk, hogy 3dB = 10 ⋅ lg  2  , ahonnan közvetlenül kapjuk,
 I1 
I2
hogy = 10 0 ,3 Így I2/I1 = 1,995, és 3 decibel esetén az erısebb jel intenzitása
I1
hozzávetılegesen kétszerese a gyengébb jelének.

5.3.
f1 = 20 Hz
f2 = 5000 Hz
c = 340 m/s
______________________

Felhasználva a hullámsebességre vonatkozó c = λ ⋅ f összefüggést, közvetlenül

c c
kapjuk, hogy: λ 1= és λ 2 = . Eszerint λ1 = 17 m és λ2= 68 mm.
f1 f2

5.4.
ρ = 7,9 g/cm3 = 7900 kg/m3
c = 5 km/s = 5000 m/s
___________________________________

E=?

57
 A fémes szilárd testekben terjedı transzverzális hullámok sebességére vonatkozó
E
c= képlet alapján közvetlenül kapjuk, hogy E = ρ ⋅ c 2 , s így a keresett
ρ
végeredmény: E = 1,975 1011 N/m2.

5.5.
 ∂p  c  ∂p 
c=   = p alapján
 ∂ρ  S cV  ∂ρ T
f + 2 RT
c= ⋅ bizonyítandó.
f M
__________________________________________________________

c p  ∂p 
Az általános c = ⋅ képlet alkalmazásánál, egyrészt figyelembe vesszük
cV  ∂ρ T
cpf +2
hogy = , másrészt az állandó hımérséklet mellett vett parciális derivált
cV f
kiszámításához a nyomást az ideális gáz állapotegyenletébıl fejezzük ki a
következıképpen:
m m RT RT
pV = nRT ≡ RT ⇒ p = ⋅ ≡ρ ,
M V M M
 ∂p  RT
ahonnan közvetlenül írhatjuk, hogy   = . Innen, a fajhık hányadosára
 ∂ρ T M
f + 2 RT
vonatkozó képlettel együtt azonnal azt kapjuk, hogy: c = ⋅ , s így az
f M
állításunkat bebizonyítottuk.

5.6.
I = 0,01 W/m2
f = 1000 Hz
________________________

Figyelembe vesszük, hogy 1000 Hz frekvencián a hallásküszöbre vonatkozó

intenzitásérték I 0 = 10 −12 W/m2. Tudván, hogy a phonskála definíciós képlete
 I

10 ⋅ lg   , közvetlenül kapjuk, hogy a keresett érték:
 I0

 10 −2 
10 ⋅ lg  −12  = 10 ⋅ lg ( 1010 ) = 10 ⋅ 10 = 100 fon,
 10 
2
azaz a 0,01 W/m intenzitású hang hangossága 100 phon.

5.7.
f = 1000 Hz; H = 80 phon
________________________________

H4 = ?

58
  I 
Definició szerint H = 10 ⋅ lg  , ebbıl meghatározható a hangforrás intenzitása.
 I0 
Figyelembe vesszük, hogy 1000 Hz frekvencián a hallásküszöbre vonatkozó
intenzitásérték I 0 = 10 −12 W/m2. I = 0,0001 W/m2. 4 hangforrás esetén az intenzitás:
0,0004 W/m2, s így a hangosság H4 = 86 phon.

5.8.
v = 90 km/h = 25m/s
f0 = 1500 Hz
c = 340 m/s
__________
f=?
A Doppler-effektusra vonatkozó képlet szerint a távolodó hullámforrástól származó
c
frekvencia f = f0 ⋅ , ahol f0 a forrás által kibocsátott-, f a megfigyelı által észlelt
c+v
frekvencia; c a vákuumbeli hangsebesség, v pedig a forrás távolodási sebessége.
Ezt felhasználva kapjuk, hogy: f = 1397,26 Hz.
5.9.
v1 = 120 km/h = 33.3 m/s
v2 = 120 km/h = 33.3 m/s
f0 = 1500 Hz
c = 340 m/s
____________
f=?
A távolodó forrás illetve a forrástól való távolodást magában foglaló általános
egyenlet:
v
1− 1
f = f0 c = c − v1 , ahol f a forrás által kibocsátott-, f a megfigyelı által észlelt
0
v2 c + v2
1+
c
frekvencia; c a vákuumbeli hangsebesség, v1 a távolodó megfigyelı sebessége, v2
pedig a forrás távolodási sebessége. Ezek szerint a megfigyelı által észlelt frekvencia
f = 1232,14 Hz.

5.10.
λ0 = 434 nm = 434·10-9 m
c = 300000 km/s = 3·108 m/s
∆λ = 2 nm = 2·10-9 m
_____________
v=?
A Doppler-effektusra vonatkozó képlet szerint a távolodó hullámforrástól származó
c
frekvencia f = f0 ⋅ , ahol f0 a forrás által kibocsátott-, f a megfigyelı által észlelt
c+v
frekvencia; c a vákuumbeli fénysebesség, v pedig a forrás távolodási sebessége. A
c = λ ⋅ f összefüggés alapján így az f frekvenciának megfelelı hullámhossz

59
 c+v
λ = λ0 ⋅ . A feladat feltételei szerint a hullámhossz-eltolódást figyelembe véve:
v
λ = λ0 + ∆λ = 436 nm . Végül, ha a sebességet is kifejezzük, akkor a

c+v λ  m
λ = λ0 ⋅ ⇒ v = c ⋅  − 1  = 1,38 ⋅ 106
v  λ0  s
6 -1
kifejezéshez jutunk. Innen a végeredmény v = 1,38·10 ms .

60
6. IDEÁLIS FOLYADÉKOK SZTATIKÁJA ÉS DINAMIKÁJA

6.1.
d1 = 2 cm = 0,02 m h
d2 = 5 cm = 0,05 m d F0
h = 90 cm = 0,9 m
d = 15 cm = 0,15 m
F0 = 100 N A2 A1
____________ F2 F1
F2 = ?
a, Az egyoldalú (egykarú) emelı
erıtörvényét felhasználva adjuk
meg a kis dugattyúnál ható F1 erı nagyságát: d⋅F1 = h⋅F0, ebbıl F1 =
600 N.
b, Pascal törvényét alkalmazva kapjuk a keresett F2 erıt:
F1 F d d
= 2 ahol A1 = ( 1 ) 2 π és A 2 = ( 2 )2 π .
A1 A 2 2 2
d 0,05 2
Így F2 = ( 2 ) 2 ⋅ F1 = ( ) ⋅ 600 = 3750 N.
d1 0,02

6.2.
h = 16 cm
L = 10 cm L x
ρo = 900 kg/m 3 x
ρv = 1000 kg/m3 h
___________
x=?
Miután az olajat az egyik csıszárba töltjük új egyensúlyi helyzet alakul ki, így a
csıszárak alján a hidrosztatikai nyomásoknak meg kell egyezni:
ρ L 900 ⋅ 0,1
ρvg(h + x) = ρvg(h − x) + ρogL, amibıl x = o = = 0,045 m = 4,5 cm.
2ρ v 2 ⋅ 1000
Tehát abban a szárban, melyre az olajat rétegezzük 4,5 cm-rel csökkent, míg a
másikban 4,5 cm-rel nıtt a vízszint.

6.3.
h = 16 cm = 0,16 m
L = 10 cm = 0,1 m x/2 L
x
ρo = 900 kg/m 3
h
ρv = 1000 kg/m3
_______________
x=?
Mivel a víz térfogata nem változik, ha a jobboldali csıszárban a vízszint x-szel
csökken, a másik két csıszárban x/2-vel kell hogy növekedjen. Az egyensúly miatt, a
csıszárak alján a hidrosztatikai nyomás egyenlı:
x 2 ρo L
ρv⋅g(h + ) = ρv⋅g(h − x) + ρogL, amibıl egyszerősítés után x = = 0,06 m.
2 3 ρv
Tehát a jobboldali csıszárban 6 cm-rel csökken míg a másik két csıszárban 3 - 3
cm-rel nı a vízszint.

61
6.4.
d1 = 2 cm = 0,02 m
d2 = 3 cm = 0,03 m d1 d2
∆h = 2 cm = 0,02 m
ρo = 900 kg/m3 x1 L
ρv = 1000 kg/m3 x2
________________ h
a, L = ?
b, x1 = ?, x2 = ?
a, Ha a jobboldali szárban az olaj szintje 0,02 m-rel magasabb, mint a baloldali
szárban a vízszint, akkor felírhatjuk: x1 + x2 + ∆h = L (1).
Mivel egyensúly van, az edény aljánál a hidrosztatikai nyomások megegyeznek:
ρvg(h + x1) = ρvg(h − x2) + ρogL, ami egyszerősítés után: ρv(x1 + x2) = ρoL.
ρ v ⋅ ∆h
Ebbıl az (1) összefüggést felhasználva: L = = 0,2 m.
ρ v − ρo
b, A vízszintek változására (1)-bıl: x1 + x2 = 0,18 (2),
d d 9
és mivel a víz térfogata nem változott: ( 1 ) 2 πx 1 = ( 2 ) 2 πx 2 amibıl x1 = x2.
2 2 4
4 ⋅ 0,18
Ezt (2)-be helyettesítve: x2 = = 0,054 m = 5,54 cm és x1 = 12,46 cm.
13

6.5.
A folyadék felszíne a rá ható erık eredıjére a
merıleges. Esetünkben a folyadékra az ábrán
látható két erı hat: ma és mg. A víz akkor még α
éppen nem löttyen ki az akváriumból, ha a h ma h'
mg
folyadék felszíne az ábra szerinti.
ma 2(h '− h ) L
Ebbıl: = tg α = ,
mg L
g m
így a = = 2,5 2 .
4 s

6.6.
R = 30 cm = 0,3 m R
r = 20 cm = 0,2 m h
h = 40 cm = 0,4 m r
ρv = 1000 kg/m3
________________
a, m = ?
b, F = ?
( r 2 + rR + R 2 )πh
a, m = ρvV ahol V a csonkakúp térfogata, így m = ρv = 79,55 kg.
3
b, Az alaplapra ható nyomóerı a hidrosztatikai nyomás és az alaplap területének a
szorzata, így: F = pA = ρvghr2π = 1000⋅10⋅0,4⋅0,22⋅π = 502,4 N.

62
6.7.
A = 5000 cm2 = 0,5 m2
h = 10 cm = 0,1 m
h0 = 2 cm = 0,02 m
ρv = 1000 kg/m3
ρfa = 600 kg/m3
___________________
m=?
Három erı hat: a fadarab súlya és a rajta levı test súlya lefelé és a fa bemerülı
részére ható felhajtóerı felfelé.
Egyensúly esetén: Gfa + G = Ffel, tehát Ahρfag + mg = Ahbeρvg
ahol hbe = h − h0.
Ebbıl adódóan m = A(hbeρv − hρfa) = 0,5(0,08⋅1000 − 0,1⋅600) = 10 kg lehet
legfeljebb.

6.8.
A = 200 cm2 = 0,02 m2
h = 5 cm = 0,05 m L
L = 5 cm = 0,05 m h x
ρv = 1000 kg/m 3

ρo = 900 kg/m3
ρt = 950 kg/m3
________________
h−x=?
A test súlya megegyezik a bemerülı részekre ható felhajtóerıvel:
ρtgAh = ρvgAx + ρogA(h − x),
amibıl egyszerősítés után kapjuk: ρth = ρvx + ρo(h − x).
(ρ t − ρ o )h 50 ⋅ 0,05
Ebbıl x = = = 0,025 m = 2,5 cm, így h − x = 2,5 cm.
ρv − ρo 100

x
6.9.
R = 9 cm = 0,09 m R r
ρv = 1000 kg/m3
ρAl = 2700 kg/m3
________________
x=?
Az egyensúly miatt a gömbhéj súlya megegyezik a félgömbre ható felhajtóerıvel:
ρAlVg = ρvV’g
4 2
ahol V = π( R 3 − r 3 ) a gömbhéj térfogata és V’ = R 3 π a félgömb térfogata.
3 3
Behelyettesítés és egyszerősítés után : 2ρAlR3 − 2ρAlr3 = ρvR3.
2ρ Al − ρ v
Ebbıl r = 3 ⋅ R = 0,0841 m = 8,41 cm,
2ρ Al
és ebbıl a falvastagság x = R − r = 5,9 mm.

63
6.10.
R = 50 cm = 0,5 m
ρFe = 7800 kg/m3
ρp = 240 kg/m3
ρv = 1000 kg/m3 FFe K
________________
a, r = ? GFe
b, K = ?
a, A lebegés feltétele, hogy a teljesen vízbe merülı két golyó súlyának összege
megegyezzen a golyókra ható felhajtóerık összegével:
4 3 4 4
R πρ p g + r 3 πρ Fe g = R 3 πρ v g + r 3 πρ v g
3 3 3
R 3 (ρ v − ρ p )
amibıl: r= 3 = 0,241 m = 24,1 cm.
ρ Fe − ρ v
b, A kötélerı meghatározásához felírhatjuk, hogy a vasgolyó súlya megegyezik a rá
ható felhajtóerı és a kötélerı összegével: GFe = FFe + K,
4
ebbıl behelyettesítés és rendezés után: K = r 3 πg(ρ Fe − ρ v ) = 3980 N.
3

6.11.
A = 200 cm2 = 0,02 m2
h = 5 cm = 0,05 m
D = 50 N/m
ρv = 1000 kg/m3
ρfa = 600 kg/m3
_____________________
∆h = ?
a, Elıször kiszámoljuk, hogy mekkora rész van a víz felett a fadarabból, amikor a
rugó még nyújtatlan:
h (ρ v − ρ fa )
Ahρfag = A (h − x)ρvg, amibıl x= = 0,02 m = 2 cm.
ρv
b, Amikor a hasábot teljesen ellepi a víz, az egyensúlyra felírható, hogy a rugó
megnyúlásából származó erı és a test súlya megegyezik a testre ható
felhajtóerıvel:
D∆x + Ahρfag = Ahρvg
(ρ − ρ fa ) Ahg
amibıl a rugó ∆x megnyúlása: ∆x = v = 0,08 m = 8 cm.
D
Ahhoz, hogy teljesen ellepje a testet a víz a rugó megnyúlása és az eredetileg a
hasábból kiálló rész összegével kell a vízszintet megnövelni:
∆h = ∆x + x = 10 cm.

6.12.
ρfa = 600 kg/m3 L− x
h = 10 cm = 0,1 m Ff α h
L = 80 cm = 0,8 m
ρv = 1000 kg/m3 x G
_________________________________

α=?

64
 Elıször határozzuk meg a vízbe merülı pálcarész hosszát. A pálcára három erı hat, a
súly, a felhajtóerı a bemerülı részre és az alátámasztásnál ható erı. Az egyensúly
miatt az alátámasztási pontra vonatkoztatva az eredı forgatónyomaték 0:
L x
ρ fa ALg cos α − ρvAxg(L − )cosα = 0, és 0 < x < 0,8.
2 2
L2 x2
Egyszerősítés után: ρ fa = ρ v xL − ρ v ,
2 2
ami behelyettesítés után x2 − 1,6x + 0,348 = 0 egyenlethez vezet.
Ennek, a feltételnek megfelelı gyöke: x = 0,294 m = 29,4 cm.
h h
A keresett α szög sin α = összefüggésbıl: α = arcsin = 11,4°.
L−x L−x

6.13.
Q = 5 l/s = 0,005 m3/s
v = 4 m/s
__________________
d=?
d
A Q hozamra: Q = Av, felhasználva, hogy A = ( )2 π
2
d 4Q
Q = ( )2 π v amibıl d = = 0,04 m,
2 πv
tehát legalább 4 cm átmérıjő kell legyen a csı.

6.14.
A1 = 10 cm2 = 10−3 m2
A2 = 6 cm2 = 6⋅10−4 m2 A1 v1 A2 v2
h = 4 mm = 0,004 m
ρl = 1,3 kg/m3
h
ρHg = 13600 kg/m3
________________
v2 = ?
Ideális folyadék áramlására érvényes a kontinuitási törvény:
A1v1 = A2v2 (1),
1 2
és alkalmazható Bernoulli törvénye: ρv + ρgh + p = állandó.
2
A Bernoulli törvény alakja - figyelembe véve hogy az áramlás vízszintes -,
esetünkben:
1 1
ρ l v 12 + p1 = ρ l v 22 + p 2 (2), ahol p2 − p1 = ρHggh.
2 2
A 1 A
(1)-bıl v1 = 2 v 2 , amit (2)-be helyettesítve: ρ l ( v 22 − ( 2 v 2 ) 2 ) = ρHggh.
A1 2 A1
2ρ Hg gh
Innen v2 = = 36,16 m/s.
A2
ρ l (1 − 22 )
A1

65
6.15.
Q = 2 l/s = 0,002 m3/s
d1 = 10 cm = 0,1 m h
d2 = 5 cm = 0,05 m
______________ d1 d2
h=?
d
Mivel Q = Av és A = ( )2 π így:
2
Q Q
v1 = = 0,255 m/s és v2 = = 1,02 m/s.
A1 A2
A Bernoulli egyenlet alakja ebben az esetben:
1 1
ρ v v 12 + p1 = ρ v v 22 + p 2 ahol p1 − p2 = ρvgh.
2 2
v 2 − v 12
amibıl h = 2 = 0,049 m = 4,9 cm.
2g

6.16.
h = 3 cm = 0,03 m v1
ρb = 800 kg/m3 h
ρl = 1,3 kg/m3
_______________
v1 = ?
A Bernoulli egyenlet alakja erre az esetre:
1 1
ρ l v 12 + p1 = ρ l v 22 + p 2 ahol v2 = 0 és p2 − p1 = ρbgh.
2 2
2ρ b gh
Innen v1 = = 19,21 m/s.
ρl

6.17.
h = 20 cm = 0,2 m
v2 = 0 h
________________
v1 = ?
A Bernoulli egyenlet alakja ebben az esetben: v1
1 2 1
ρv 1 + ρgh 1 = ρv 22 + ρgh 2 ,
2 2
1 2
így ρv 1 = ρg( h 2 − h 1 ) = ρgh, amibıl v= 2gh = 2 m/s.
2

6.18.
ρ = 1200 kg/m3
t = 1 h = 3600 s
V = 9 m3
d = 40 mm = 0,04 m H
H = 15 m
_________________
∆p = ?

66
 A szállítási sebesség az óránként szállítandó folyadék mennyiségébıl számítható:
V d V
= Av ahol A = ( ) 2 π így v = = 2 m/s.
t 2 tA
Mivel a csı keresztmetszete állandó, így az áramlás sebessége is: v1 = v2.
1 2 1
A Bernoulli egyenlet: ρv 1 + ρgh 1 + p1 = ρv 22 + ρgh 2 + p 2 , amibıl
2 2
∆p = p1 − p2 = ρg(h2 − h1) = ρgH = 1,8⋅105 Pa.

6.19.
A = 20 cm x 40 cm = 800 cm2 = 0,08 m2
v1 = 108 km/h = 30 m/s
ρl = 1,3 kg/m3
_____________
F=?
1 2 1
A Bernoulli egyenlet : ρv 1 + p1 = ρv 22 + p 2 ,
2 2
1
mivel a tetıtérben a levegı nem mozog: v2 = 0, így p2 − p1 = ρv 12 = 585 Pa.
2
Az erı pedig: F = (p2 − p1)A = 46,8 N.

6.20.
t=1s
h = 80 cm = 0,8 m
A = 2 cm2 = 2⋅10−4 m2
__________________
V=?
1 2
Bernoulli törvénye ebben az esetben: p0 +ρgh = p0 + ρv .
2
Ebbıl a kiáramló folyadék sebessége: v= 2gh (Toricelli törvénye kifolyásra).
Amennyi víz másodpercenként kifolyik, annyit kell pótolni, tehát:
V = Avt = A 2gh t = 8⋅10−4 m3 = 0,8 dm3.

6.21.
V = 10 l = 0,01 m3
H = 50 m
h = 14 m
A = 1 cm2 = 10−4 m2 H h
_________________
t=?
2 g( H − h ) .
Torricelli törvénye miatt: v =
V V
A vödör megteléséhez szükséges idı: t = = = 3,73 s.
vA 2 g( H − h ) A

67
6.22.
a, A folyadékszint alatt h magasságban levı
nyíláson Toricelli kifolyásra vonatkozó h
törvénye miatt a sebesség: v1 = 2gh , H
vízszintes irányú.
A folyadék a vízszintes hajításnak megfelelıen h
mozog.
Függılegesen H − h utat tesz meg, az ehhez szükséges idı:
g 2( H − h )
H − h = t 12 , így t1 = .
2 g
2( H − h )
Vízszintesen ezalatt x1 = v1t1 = 2gh = 4h( H − h ) távolságra jut el.
g
b, Az edény aljától h magasságban levı nyílás esetén, - mivel felette H−h magasságú
folyadékoszlop van – Toricelli törvénye szerint a sebesség: v2 = 2g( H − h ) .
A folyadék függılegesen most h utat tesz meg, így az esési idı:
g 2h
h = t 22 , amibıl t2 = .
2 g
A vízszintesen megtett út:
2h
x2 = v2t2 = 2g( H − h ) = 4h( H − h ) , tehát x1-gyel megegyezı.
g

6.23.
L = 1,5 m a, L b, L
m1 = 10 kg x y
m2 = 15 kg
ρFe = 7800 kg/m3 m1g − Ffelh
ρvíz = 1000 kg/m3 m1 g m2 g m2 g
_____________
a, levegıben, x = ?
b, m1 vízbe merül, y = ?
a, Az egyensúly esetén az alátámasztási pontra vonatkozó eredı forgatónyomaték 0.
m2L 15 ⋅ 1,5
Így m1gx = m2g(L − x) amibıl x= = = 0,9 m.
m1 + m 2 25
b, Ha m1 vízben van, hat rá az Ffelh felhajtóerı, ami a rúd ezen végére ható erıt
csökkenti. Így ez esetben:
(m1g − Ffelh)y = m2g(L − y) az egyensúlyra a feltétel.
Felhasználva, hogy az m1 tömegő golyó térfogata V = m1/ρFe és Ffelh = Vgρvíz,
az egyenletbıl:
m2L 15 ⋅ 1,5
y= = = 0,95m.
ρ víz 1000
m 1 + m 2 − m1 10 + 15 − 10
ρ Fe 7800

68
6.24.
Ha L magasságú vízoszlopot rétegezünk a
higany fölé, a folyadékszintek beállása után új
x y
egyensúlyi helyzet alakul ki. Így a bejelölt
szinten a hidrosztatikai nyomás a két
csıszárban megegyezik:
x ρ Hg
xρvízg = yρHgg , amibıl = tehát L-tıl független.
y ρ víz

6.25.
m
v = 40
s
kg kg
ρHg = 13,6 3
= 13600 3
dm m
______________
∆h = ?
Mivel a levegı áramlása mind a csövön belül, mind pedig kívül vízszintes irányú, így
a levegı esetében a Bernoulli-egyenletben általában szereplı magassági
nyomásértékek nem játszanak szerepet, azaz a következı összefüggést kell
alkalmazni:
v22
p1 = p2 + ρ ,
2
ahol p1 a csıbe beáramló (és a meghajlított csı jobb oldali szárának felsı részében
zérus sebességértékre fékezıdı) levegı nyomása. Az U alakú csı bal oldali szárának
felsı részében uralkodó nyomás értéke ennél kisebb, mivel megegyezik az áramló
levegı nyomásával (p2). A meghajlított csı száraiban uralkodó nyomáskülönbség
folytán a bennük lévı higanyoszlopok is különbözı szintmagasságokat fognak elérni.
A szintek keresett különbsége így a
p1 − p 2 = ρ Hg g ∆h
és a már alkalmazott Bernoulli-egyenlet segítségével felírható:
v22 ρ v22
ρ Hg g∆h = ρ ⇒ ∆h = .
2 2 gρ Hg
kg
Felhasználva, hogy a levegısőrőség ρ = 1,3 ,
m3
2
kg  m 
1,3 3  40 
ρ v22 m  s
∆h = = =0,007588 m.
2 gρ Hg m kg
2 ⋅ 10 2 ⋅ 13600 3
s m

6.26.
a=0,5 m
h=0,3 m
ρ=1000 kg/m3
________
F=?
r=?

69
 Egyik lehetıség: az oldallapra ható nyomóerı meghatározható az oldallap
tömegközéppontjában mért ph hidrosztatikai nyomás és az oldallap A területének
szorzataként.
Mivel téglalap tömegközéppontja az átlók metszéspontjában van, így
h h
ph= ρg és A=a·h, vagyis F= ρg ah = 225 N.
2 2
A másik lehetıség: a kis dx vastagságú oldallaprészekre ható hidrosztatikai nyomás
és az oldallaprészek területe szorzatainak összegével határozzuk meg az oldallapra
ható nyomóerıt, ami finom felbontás esetén:
h
F = ∫ ρg (h − x)a( x)dx ,
0
ahol x: az oldallap aljától mért távolság,
h a(x)=a
a(x): x magasságban az oldallap szélessége, dx
h a folyadékoszlop magassága az oldallap mögött. x
a
Esetünkben: a(x) =a, így
0, 3
 x2 
h h 0 ,3

F = ∫ ρg (h − x)adx = ρga ∫ (h − x)dx = 10 ⋅ 0,5 ∫ (0,3 − x)dx = 5000 ⋅ 0,3 x −  =

4

0 0 0  2 0
0,32
= 5000 ⋅ (0,32 − ) = 225 N.
2
Az erı támadáspontjának meghatározásához elıször meghatározzuk az erık
forgatónyomatékainak eredıjét:
h h
M = ∫ xdF = ∫ x ⋅ ρg (h − x)a( x)dx , ami esetünkben:
0 0
h h 0,3

M= ∫ x ⋅ ρg (h − x)adx = ρga ∫ ( x(h − x)dx = 104 ⋅ 0,5 ∫ x(0,3 − x)dx =

0 0 0
0,3
 x 2
x 3
 0,3 0,3  2 3
= 5000 0,3 −  = 5000 ⋅  0,3 −  = 22,5 Nm.
 2 3 0  2 3 
M
Ebbıl a támadáspont: r = = 0,1 m távolságra található az akvárium aljától, az
F
oldallap függıleges szimmetriatengelyén.

6.27.
a=2 m
c (c-a)/2
c=4 m
h=3 m h a(x) y
_______ dx
x x
F= ? a
F*=?
A hidrosztatikai nyomás az alsó éltıl számítva ph(x)= ρg (h − x) .
x magasságban az oldallap szélessége: a(x)=a+2y,

70
 c−a
y 2 , így
ahol az ábrán látható háromszögek hasonlóságából: =
x h
c−a x x 2
y= x = , tehát a ( x) = a + 2 = 2 + x .
2h 3 3 3
Ennek segítségével a nyomóerı:
h h 3
2 2
F = ∫ ρg (h − x)a( x)dx = ρg ∫ (h − x)(2 + x)dx = 104 ∫ (3 − x)(2 + x)dx =
0 0
3 0
3
3
3
2  2 x3  4 2 33 
= 10 ∫ (6 − x 2 )dx = 10 4 6 x −
4
= 10  6 ⋅ 3 − ⋅  = 120000 N.
0
3  3 3  0 
 3 3 
A forgatónyomaték:
3
h

3
2   x2 2 x4  4 3
2
2 34 
M = ∫ xρg (h − x)a ( x)dx = 10 ∫ x(3 − x) 2 + x dx = 104 6 −
4
 = 10 
 2 3 ⋅ 4  =
6 −
0 0  3   2 3 4  0  
=135000 Nm.
Ugyanezt a forgatónyomatékot kell kifejtenünk a felsı élre ható erıvel, melynek az
M 135000
erıkarja a zsilip h magassága, így F*= = =45000 N.
h 3

6.28.
h=1 m R
h R-z
R=0,2 m A(z) A(z) R
Aki=2 cm2 =2·10-4 m2 2y y y
_________________ z R z z
Aki h
Tki= ? a, függıleges tengelyő a hordó b, vízszintes a hordó tengelye
z1
A( z ) 1
A kifolyásra vonatkozó összefüggés: Tki =
Aki 2 g z 2 z ∫
dz , ahol Aki a lyuk

keresztmetszete, A(z) a tartály keresztmetszete a lyuk felett z magasságban, z1 a

kezdı és z2 a kifolyás végére a folyadékszint (szintén a lyuktól mérve).
a, A(z)=R2π így
R 2π R 2π R 2π
[ ] 0,22 π
h h
1 1 h

2 g ∫0 z ∫
Tki= dz = dz = 2 z0= (2 1) =
Aki Aki 2 g 0 z Aki 2 g 2 ⋅ 10− 4 ⋅ 20
=280,85 s.
b, A(z)=2yh, ahol a besatírozott derékszögő háromszögbıl

y= R 2 − ( R − z ) 2 = 2 Rz − z 2 , így A(z)= 2h 2 Rz − z 2 és ezt felhasználva a

kiürülési idı:
2R 2R 2R
1 2h 2 Rz − z 2 2h 2 Rz − z 2 2h
Tki=
Aki ∫
2g 0 z
dz =
Aki 2 g ∫
0 z
dz =
Aki 2 g ∫
0
2 R − z dz =

71
 2R
 3 
=
2h  (2 R − z ) 2 
⋅ (−1) =
2 ⋅1 (0,4 )
1, 5
=377,12 s.

Aki 2 g  3
 2 ⋅ 10 − 4 20 3
 2 0 2

6.29.
Aki=2 cm2 =2·10-4 m2
R
h= 1 m A(z) r h
R=0,2 m 0-szint z
m=0,8 m Aki m
_________________
T=?
A repedésen keresztül a repedés fölötti részben
található folyadék tud kifolyni. A repedéstıl mért
h−m
1 A( z )
folyadékszintet z-vel jelölve T=
Aki 2 g 0∫ z
dz adja a kifolyás idıtartamát.

A(z)=r2π. Az ábrán jelölt háromszögek hasonlóságából:

r R m+ z
= →r= R = 0,16 + 0,2 z , így A(z)=(0,16+0,2z)2π és
m+z h h
T=
1 (0,16 + 0,2 z ) 2 π
0, 2
π
0, 2
 0,162 2 ⋅ 0,16 ⋅ 0,2 z 0,04 z 2 
2 ⋅10 −4 ∫
20 0 z
dz =
2 ⋅10−4 20 ∫0  z + z
+
z 
dz =

0, 2
 3 5 
π  2 ⋅ 0,16 ⋅ 0,2 z 2
0,04 z 2 
= 0,16 ⋅ 2 z +
2
+ =
2 ⋅ 10 − 4 20  3 5 

 2 2 0
 3 5 
π  2 ⋅ 0,16 ⋅ 0,2 ⋅ 0,2 2
0,04 ⋅ 0,2 2 
 0,16 2
⋅ 2 0, 2 + +  = 93,72 s.
2 ⋅ 10− 4 20  3 5 

 2 2 

6.30.
R=1 m
z1=1,5 m
A(z) R z1
z2=0,8 m r z
Aki=2·10-4 m z2
________________________________
Aki
T=?
A(z)=r2π, ahol r= 2 Rz − z 2 a 6.6. b, feladat
megoldása alapján. Így A(z)=(2Rz-z2)π
π 1  
z1 z1 z
1 A( z ) π 2 Rz − z 2
3
Tki =
Aki 2 g ∫
z2 z
dz =
Aki z ∫z z
dz =
Aki z ∫
z


2 R z − z 2
dz =

2 2

72
 z1 1, 5
π  2 2 2 2
3 5
π  2 2 2 2
3 5
= 2 R z − z  = 2 ⋅1 ⋅ z − z  =
Aki z 3 5 z 2 ⋅ 10 − 4 20  3 5  0 ,8
2

π  2
3
2
5
  2
3
2
5

=  2 ⋅ 1 ⋅ 1,5 2 − 1,5 2  −  2 ⋅ 1 ⋅ 0,8 2 − 0,8 2  = 2184,1 s.
2 ⋅ 10− 4 20  3 5   3 5 

6.31.
p1 = 1,013ּ105 Pa
p2 = 2,026ּ105 Pa
T1 = T2
V  m3 m3
  =3 = 0,05
 t 1 min s
______________
V 
  =?
 t 2
A megoldás felírásához a kontinuitási törvénynek az ideális folyadékokra vonatkozó
alakját használjuk, amely alapján a két esetre vonatkozó kifolyási áram értéke:
V  V 
  = A ⋅ v1 ,   = A ⋅ v2 .
 t 1  t 2
Mivel a kiáramlási nyílás nagysága nem ismert, a fenti két összefüggés arányából
nyert:
V 
 
 t  2 v2 V  V  v
= ⇒  =  ⋅ 2.
V  v1  t  2  t 1 v1
 
 t 1
összefüggést kell alkalmazni. A sebességek értékeinek meghatározására pedig
felhasználható a vízszintes irányú áramlásra vonatkozó Bernoulli-törvény, miszerint:
v2 2( pi − pa )
p a + ρ i = p i ⇒ vi = ,
2 ρi
ahol figyelembe vettük, hogy a kiáramlás a légkörbe történik és az i index (a vizsgált
két esetnek megfelelıen) két lehetséges értéket vehet fel: i = 1,2. A felírt
összefüggések alapján nyilvánvaló, hogy a végleges megoldáshoz a gázok kiáramlás
elıtti sőrőségértékeinek ismerete is szükséges. E sőrőségeket az ideális gázokra
vonatkozó állapotegyenletbıl (vagy másnéven Clapeyron-egyenletbıl) kaphatjuk
meg:
m m RT RT
pV = nRT ≡ RT ⇒ p = ⋅ ≡ ρ⋅ ,
M V M M
ahol M a vizsgált gáz moláris tömege. Mivel a feladat nem tudatja, hogy (kémiai
értelemben véve) melyik gázról van szó (azaz a moláris tömeg sem ismert), csak úgy
járhatunk el, hogy a nyomások hányadosa által képezzük a sőrőségek hányadosát is,
azaz:
RT
ρ ⋅ 1
p1 M = ρ1 ,
1
=
ρ2 ⋅ 2 ρ2
p2 RT
M

73
 ahol kihasználtuk a hımérsékletek egyenlıségére vonatkozó feltételt is. Az eddig
felírt összefüggések és arányosságok alapján:
2( p2 − pa )
v2 ρ2 ρ1 ( p 2 − p a ) p1 ( p2 − pa )
= = = ,
v1 2( p1 − pa ) ρ 2 ( p1 − pa ) p2 ( p1 − pa )
ρ1
amellyel az idıegységenként kiáramlott gáztérfogat második esetre vonatkozó
keresett értéke:
 V   V  v2  V  p ( p − pa )
  =  ⋅ =  ⋅ 1 2 =
 t  2  t 1 v1  t 1 p2 ( p1 − pa )
1,013 ⋅ 105 (1.013 − 1) ⋅ 105 m3
= 0,05 = 0,0126 ,
2,026 ⋅ 105 (2,026 − 1) ⋅ 105 s
ahonnan a percenként kiáramlott gáztérfogat a fentinek a hatvanszorosa, azaz:
m3
V = 0,0126 ⋅ 60s =0,0755 m3.
s

6.32.
H=4m
a1 = 6 m
1
a2 = m
12
V  m3 1 m3
  ≡ q = 10 =
 t  be min 6 s
______________
tt = ?
A vizsgált tartályban lévı folyadékmennyiség idıegységenkénti térfogatváltozása:
dV  dV   dV 
=  −  ,
dt  dt  be  dt  ki
ahol a befolyó folyadékáram ismert, állandó értéke folytán célszerő az alábbi jelölés
használata (A1 az a keresztmetszet, amelyen át a folyadék befolyik a tartályba):
 dV 
  = A1v1 ≡ q.
 dt  be
A kiáramlott folyadéktérfogat idıegységenkénti értéke pedig a korábbi feladatokban
már alkalmazott összefüggés szerint:
 dV 
  = A2 v2 = A2 2 gh ,
 dt  ki
ahol a h folyadékszint magassága természetesen egy idıfüggı mennyiség. A
megoldásban szereplı legelsı képlet alapján ekkor:
dV
= q − A2 2 gh ,
dt
ahonnan:
dV A1dh
dt = = .
q − A2 2 gh q − A2 2 gh

74
Most vegyük figyelembe, hogy a folyamat megfigyelésének kezdeti idıpillanatában
(tehát a t = 0 értékre) a folyadékszint magassága zérus volt (h=0), a keresett tt
feltöltıdési idıtartam eltelte után pedig elérte a tartály teljes magasságának megfelelı
h = H értéket. A feladat teljes megoldását adó összefüggés:
tt H
A1 dh
t t = ∫ dt = ∫ ,
0 A2 2 g 0 c − h
q
ahol a minél egyszerőbb számolási formalizmus kedvéért bevezettük a c =
A2 2 g
jelölést is. A folyadékszint-magasság szerinti integrálási mővelet viszonylag könnyen
elvégezhetı, ha bevezetjük pl. a h= u2 változócserét és a racionális törtfüggvényekre
érvényes integrálási szabályok szerint járunk el. Ennek megfelelıen az integrál:

H
dh
H
2udu
H
(−u )du
H
(− u + c − c )du =
∫0 c − h → ∫
0
c−u
= −2 ∫
0
c−u
=−2 ∫
0
c−u
 H
c−u
H
du   c− H 
= −2 

∫
0
c−u
du − c ∫
0
 = −2 H + c ln
c − u   c
.

Innen a keresett végsı összefüggés:
 q 
 − H
A1  q A 2g
t t = −2 H+ ln 2 .
A2 2 g  A2 2 g q 
 A2 2 g 
 
Tekintve, hogy a bevezetett c állandó értéke:
1 m3
⋅
q 6 s
= = 5,3666 m ,
A2 2 g 1 2 m
m 2 ⋅10 2
144 s
a feltöltıdési idı:
36m 2  5,3666 m − 2 m 
tt = −2 2 m + 5,3666 m ln  =1164,75 s.
1 2 m  5,3666 m 
m 2 ⋅ 10 2
144 s

75
7. VISZKÓZUS FOLYADÉKOK, FELÜLETI FESZÜLTSÉG

7.1.
A = 20 cm x 30 cm = 6ּ10-4 m2
v = 2 m/s
η = 10-3 Pas
t = 20 °C
d = 20 cm = 0,2 m
_______________
F=?
A keresett erı nagyságának meghatározása céljából a viszkózus folyadékok lamináris
áramlására vonatkozó alapvetı összefüggést alkalmazzuk, miszerint az egyes rétegek
felületegységére ható erı egyenesen arányos az áramlás irányára merıleges
F dv
=η .
A dz
sebességváltozással (pontosabban: a sebességnek erre az irányra vonatkoztatott
iránymenti differenciálhányadosával), miközben az arányossági tényezı a dinamikai
viszkozitási együttható, azaz:
A konkrét feladatra alkalmazva ezt az összefüggést és behelyettesítve az ismert
m
2
v
adatokat nyerjük, hogy: F = η A = 10−3 Pas ⋅ 600 ⋅ 10− 4 m 2 ⋅ s = 6·10-4 N.
d 0,2m

7.2.
L = 10 cm = 0,1 m
V = 20 cm3 = 2ּ10-5 m3
η = 10-3 Pas
t = 4 min = 240 s
pv = 1600 Pa
d = 1 mm = 10-3 m
_______________
pk = ?
A keresett nyomás nagyságát a viszkózus folyadékok áramlására vonatkozó Hagen-
Poiseuille-törvény segítségével határozhatjuk meg, amely szerint egy L hosszúságú,
R belsı sugarú vízszintes csövön átáramlott (η viszkozitású) folyadék térfogata
idıegységenként:
V π (∆p) 4
= R ,
t 8ηL
ha a csı végei között ∆p nyomáskülönbség uralkodik. Az adatok alapján, a konkrét
feladatban keresett, külsı nyomás (pk ) értéke:
8ηL V 8 ⋅ 10−3 Pas ⋅ 0,1m 2 ⋅ 10−5 m3
pk = pv + 4
⋅ = 1600 Pa + 4
⋅ =1939,53 Pa.
d  t  10− 6 m 2  240 s
π  π  
2  4 

7.3.
L = 20 cm = 0,2 m
h = 1 dm = 0,1 m

76
 r = 1 mm = 10-3 m
t = 1 min = 60 s
η=10-3 Pas
____________
a, Vki = ?
b, Vkr = ?
V
a, Az elsı esetben a megoldás az ideális fluidumok áramlására érvényes = Av
t
kontinuitási törvény és a v = 2 gh Torricelli-összefüggés együttes alkalmazása
révén írható fel, azaz (figyelembe véve, hogy a kifolyócsı keresztmetszete kör
alakú, r sugárral):

( ) 2 m
Vki = Avt = r 2π 2 gh ⋅ t = 10− 3 m π 2 ⋅ 10 2 ⋅ 0,1m ⋅ 60s =26,66 10-5m3.
s
b, A második esetben, mivel figyelembe kell venni a víz viszkozitását is, a Hagen-
Poiseuille-törvényt kell alkalmazni:
V π ∆p ⋅ R 4
= .
t 8ηL
Ezen összefüggés alapján - figyelembe véve, hogy a ∆p nyomáskülönbséget
ezúttal egy egyelıre ismeretlen értékő, H magasságú vízoszlop hozza létre -
írhatjuk, hogy:
V π ⋅ ρ gH ⋅ R 4
= ,
t 8ηL
ahonnan a keresett vízoszlopmagasság:
V 8ηL 26,6573 ⋅ 10−5 m3 ⋅ 8 ⋅ 10−3 Pas ⋅ 0,2m
H= = =0,226 m.
tπ r 4 ρ g ( )
−3 4 kg
60s ⋅ π ⋅ 10 m ⋅ 1000 3 ⋅ 10 2
m
m
s
Megállapíthatjuk tehát, hogy a valóságos helyzetet sokkal pontosabb módon leíró
Hagen-Poiseuille törvény alkalmazása esetén magasabb állandó értéken tartandó
vízoszlop-értéket nyerünk, mint amilyen az ideális folyadéknak megfelelı érték
volt.

7.4.
L = 20 cm = 0,2 m
m
v = 0,5
s
η = 5ּ10-3 Pas
A = 2 cm2 = 2ּ10-4 m2
∆pt = 16ּ103 Pa
____________
a, F = ?
∆p
b, (%) = ?
∆pt
c, RH = ?
a, A megoldás felírásánál az ismeretlen nagyságú erı és a kérdéses szakaszra
jellemzı nyomáskülönbség között fennálló összefüggésbıl indulunk ki

77
 (feltételezve eközben, hogy az ér keresztmetszete ideális kör alakú és hogy a teljes
vizsgált szakasz mentén mindvégig ugyanakkora nagyságú):
F = A ⋅ ∆p ≡ r 2π ∆ p,
amelyet most nyilvánvalóan nem tudunk felhasználni, mivel az r sugár értéke nem
ismert. E hiányosság kiküszöbölésére használjuk fel az ismert Hagen-Poiseuille
törvényt, amely szerint az ér keresztmetszetén idıegységenként átfolyt
vértérfogat:
V π ⋅ ∆p ⋅ r 4
= .
t 8η L
Kihasználva továbbá az összenyomhatatlan folyadékok áramlásának
tanulmányozásánál alapvetı fontosságú
V
= A ⋅ v ≡ r 2π ⋅ v
t
kontinuitási törvényt, a két utóbbi egyenlıség alapján azt írhatjuk, hogy:
π∆p ⋅ r 4
vr 2π = ⇒ r 2 ⋅ ∆p = 8ηLv,
8η L
ahonnan az erı keresett értéke:
m
F = π r 2 ∆ p = 8π ηLv = 8π ⋅ 5 ⋅ 10 − 3 Pas ⋅ 0,2m ⋅ 0,5 =12,57 10-3 N.
s
b, A ∆p nyomáskülönbség értéke ezek után, az erı értékének birtokában
meghatározható:
F 12,57 ⋅10 −3 N
∆p = = = 62,85Pa,
A 2 ⋅10 − 4 m 2
amely értéke a teljes nyomáseséshez viszonyítva:
∆p 62,85 Pa
H= ⋅ 100 = ⋅ 100 =0,39%.
∆pt 16 ⋅ 103 Pa
c, Végezetül a vizsgált aortaszakasz ellenállása az idevonatkozó képlet alapján
(figyelembe véve, hogy a vér sőrősége az újabb kelető kísérleti adatok szerint
1050 kg/m3):
−4
∆p A ∆p 4 ⋅ 62,85 2 ⋅ 10
2r ⋅ 4
L = π L = 0,2 π
RH = =0,0382.
1 2
ρv ρ v 2
1050(0,5 )2

7.5.
d = 0.001 mm = 10-6 m
g kg
ρo = 0,93 3
= 930 3
cm m
-5
ηl = 1,7ּ10 Pas
______________
v=?
A feladat megoldása a viszkózus folyadékban állandó sebességgel mozgó gömb
alakú testekre vonatkozó összefüggéssel adható meg:
2r 2 g ( ρ o − ρ l )
v= ,
9ηl

78
 kg
ahol ρl = 1,3 a levegı sőrősége. A felírt összefüggésnek megfelelıen:
m3
2
d 
2
 10−6 m  m  kg kg 
2  ⋅ g (ρ o − ρ l ) 2  ⋅ 10 2 ⋅  930 3 − 1,3 3 
 2  s  m m 
v=  
2
= −5
=30,35·10-6 m/s.
9ηl 9 ⋅ 1,7 ⋅ 10 Pas
7.6.
a,
d = 4 mm = 4ּ10-3 m
kg kg
ρo = 0,9 3
= 900 3
dm m
kg kg
ρt = 2,4 3
= 2400 3
dm m
cm m
vm = 2 = 0,02
s s
_______________________________________________

η=?
A feladat megoldását a viszkózus fluidumokban állandó sebességgel mozgó gömb
alakú testekre vonatkozó általános összefüggés adja:
2r 2 g ( ρ t − ρ o )
v= .
9η
Ennek alapján:
2
d 
2  ⋅ g (ρ t − ρ o )
gd (ρt − ρ o )
2
m 2
( kg
10 2 4 ⋅ 10− 3 m ⋅ (2400 − 900) 3 )
η=  
2
= = s m =
9vm 18vm m
18 ⋅ 0,02
s
=0,667 Pas.
b,
d = 4 mm = 4ּ10-3 m, L = 20cm = 0,2 m
η = 0,667 Pas , hv = 1 m
∆p = ρ v ghv
t = 60 s
__________________________________

V=?
A megoldás a Hagen-Poiseuille törvény alapján adható meg:
4
d 
πρ ghv 
V π ∆pr 4 v
2 .
= ≡
t 8ηL 8ηL
4
d 
π ρv ghv   t
π ⋅ 103 ⋅ 10 ⋅ 1 ⋅ (2 ⋅ 10−3 ) ⋅ 60
4

Így: V = 2 = =28,26·10-6 m3.

8ηL 8 ⋅ 0,2 ⋅ 0,667

7.7.
d = 100 mm = 10-1 m
L = 50 m
∆p = 12250 Pa
_________________________________________

79
 V
=?
t
Re = ?

a, A megoldás a Hagen-Poiseuille törvény alapján írható fel:

4
d 
π ∆p 
V π ∆pr 4
= ≡  2
≡ ⋅ =
( )
π∆p d 4 π ⋅ 12250 ⋅ 10−1
4

=0,6013 m3/s
t 8ηL 8ηL 8ηL 16 8 ⋅ 16 ⋅ 10 − 3 ⋅ 50
b, A Reynolds-szám értéke az adatok segítségével:
d 1V V  V 
v ρ ⋅ d ⋅ ρ   ⋅ d ⋅ ρ 2  ⋅ ρ
≡ 2 =   .
vr t t
Re = ≡ 2 = A t
ν η 2η d πη d
2 ⋅ πη
4
A kiszámításához szükséges karakterisztikus hossznak most a csı sugarát
választhatjuk.
V  3
2  ⋅ ρ 2 ⋅ 0,6013 m ⋅ 103 kg
Re =  
t s m3 =3,83·106,
Így: = −3
πη d π ⋅ 10 Pas ⋅ 0,1m
amely érték sokkal nagyobb a lamináris és turbulens áramlásokat elválasztó
kritikus 1160 számtól. Az adott körülmények között megvalósuló áramlás tehát
biztosan turbulens.

7.8.
ρa = 0,8 g/cm3 = 800 kg/m3
αa = 22·10-3 N/m
ρv = 1000 kg/m3
αv = 73·10-3 N/m
_______________
na
=?
nv
ma
=?
mv
a, Jelöljük a V térfogat során keletkezett vízcseppek számát nv-vel, az
alkoholcseppek számát na-val.
Egy csepp leszakadásakor a rá ható gravitációs erıt már nem képes ellensúlyozni a
felületi feszültségbıl származó tartóerı, azaz határesetben (alkoholra és vízre is
felírva):
V
α a ⋅ dπ = ρ a g
na
V
α v ⋅ dπ = ρ v g
nv
A két egyenlet hányadosát képezve

80
 ρa ρa
α a n a n v ρa n n α ρ
= = , azaz a = a = v a
α v ρv ρv n a n v ρv ρv αa
nv nv
Az egyenletbe behelyettesítve
na 0,073 ⋅ 800
=
n v 1000 ⋅ 0,022
azaz az alkoholcseppek száma 2,65 ször nagyobb a vízcseppek számánál.
b, a vízcseppek és az alkoholcseppek tömegének aránya:
V
ρv
m v ρ v V1v n v ρv n a
= = = .
m a ρ a V1a V ρa n v
ρa
na
Az a, részben kiszámolt arány felhasználásával behelyettesítve
m v 1000
= 2,65 ,
ma 800
azaz a vízcseppek tömege 3,31-szerese az alkohol cseppekének.

7.9.
h = 60 cm = 0,6 m
ρ = 1000 kg/m3
α = 73·10-3 N/m
ϕ = 0°
d=?
A hajszálcsövesség jelenségénél a
kapillárisban felkúszó nedvesítı folyadékra (esetünkben a vízre) ható gravitációs erıt
a felületi feszültségbıl származó tartóerı ellensúlyozza:
A gravitációs erı G = mg = ρVg = ρAhg = ρR2πhg.
A felületi feszültségbıl származó erı: F = αL = α 2Rπ·cos(ϕ).
2α ⋅ cosϕ
A két erıt egyenlıvé téve és egyszerősítve: R = .
ρgh
2 ⋅ 0,073 ⋅1
Behelyettesítve: R = = 2,43·10-5 m, azaz az átmérı d = 4,86·10-5 m.
1000 ⋅10 ⋅ 0,6

7.10.
d = 1 mm = 0,001m
h = 1,15 cm = 0,0115 m
ρ = 13,6 g/cm3 =13 600 kg/m3
α = 0,5 N/m
ϕ=?

81
A hajszálcsövesség jelenségénél a nem nedvesítı folyadékok esetén a kapillárisban
kialakuló depresszió (szintsüllyedés) a felületi feszültségbıl származó erı miatt van.
A felületi feszültségbıl származó erı (az R = d/2 sugárral kifejezve):
F = αL = α 2Rπ·cos(ϕ), így az általa lérehozott nyomás
F α ⋅ 2πR ⋅ cos ϕ α ⋅ 2 ⋅ cos ϕ
p= = = ,
A R 2π R
ez lesz egyenlı a depressziós mélységben a hidrosztatikai nyomással: ph = ρ·g·h.
2α ⋅ cosϕ
A két nyomást egyenlıvé téve és egyszerősítve: ρgh = ,
R
ρghR 13600 ⋅10 ⋅ 0,0115 ⋅ 0,0005
Ebbıl cos ϕ = = = 0,782 ,
2α 2 ⋅ 0,5
azaz az illeszkedési szög ϕ = 38,56°.

82
8. KINETIKUS GÁZELMÉLET

8.1.
v = 3000 m/s
A = 1 dm2 = 0,01 m2
M = 32 g/mol =0,032 kg/mol
_______________
Ha az A felülető falnak ∆T idı alatt N-szer ütközik neki a molekula, akkor
N ⋅ 2m 0 ⋅ v
p= nyomást hoz létre.
A ⋅ ∆t
M 0,032 kg
Esetünkben m 0 = = = 5,33 ⋅ 10 − 26 kg egy O2 molekula tömege, és mivel
A 6 ⋅ 10 23

3000 m
1 s alatt 3000 m utat tesz meg, az 1 dm-es edény egyik falával N = = 15000 -
0,2 m
szer ütközik (ugyanazon a falon történı két ütközés közben 20 cm = 0,2 m utat tesz
meg).

Behelyettesítve p = 4,8·10-16 Pa a keresett nyomás.

8.2.
V = 5 l = 0,005 m3
p = 105 Pa
t = 0 ºC→T = 273 K
_________________
A megadott paraméterekkel rendelkezı levegı mólszáma:
p·V = n·R·T
p ⋅ V 105 ⋅ 0,005
összefüggésbıl kiszámolható: n = = = 0,22 mol .
R ⋅ T 8,314 ⋅ 273
De 0,22 molban 0,22·6·1023 = 1,32·1023 darab gázrészecske van. Mivel ennek 21%-a
oxigén, így a kérdéses gáztartályban az O2 molekulák száma 2,77·1022 db.

8.3.
V = 50 l = 0,05 m3
p = 12·105 Pa
________________
A levegı belsı energiája az alábbi alakból határozható meg:
f f
U = nRT = pV
2 2
5
Mivel a levegıre f=5, így a belsı energia: U = ⋅ 12 ⋅ 105 ⋅ 0,05 = 150000 J
2
Az 5 szabadsági fokból 3 jut a haladó és 2 a forgó mozgásra, így a 150 000 J belsı
energia 3/5 része, azaz 90 000 J jut haladó mozgásra, és a többi 60 000 J forgó
mozgásra.

8.4.
t = 27 ºC→T=300 K
M = 2 g/mol =0,002 kg/mol
_______________________

83
 A részecskék átlagsebessége (négyzetes középsebesség) abból származtatható, hogy
a mozgási energia az ekvipartíció tételbıl is (minden szabadsági fokra 1/2kT energia
jut) és a hagyományos mozgási energia képletbıl is kifejezhetı:
1 1
m 0 ⋅ v 2 = 3 ⋅ kT .
2 2
Jelen összefüggésben a jobb oldalon gáztól függetlenül mindig 3-as szorzó szerepel,
mert a haladó mozgás három szabadsági fokú.
3kT M
Innen v értékét kifejezve: v = , de m 0 = , és k·A = R miatt:
m0 A
3kT 3kT 3 ⋅ kA ⋅ T 3⋅ R ⋅ T
v= = = = .
m0 M M M
A
3 ⋅ 8,314 ⋅ 300
Behelyettesítve: v = = 1934 m/s a keresett sebesség.
0,002
Az O2 molekulák tömege 16-szor nagyobb (M=32 g/mol), így a sebességükre a fenti
képletbe ezzel a moláris tömeggel behelyettesítve negyed akkora végsebességet
kapunk. Tehát a H2 molekulák átlagsebessége négyszerese az O2 molekulák
átlagsebességének.

8.5.
V=1 cm3 = 10-6 m3
p = 2·105 Pa
v = 2000 m/s
M=0,002 kg/mol
_________________
A részecske átlagsebességre ismert (lásd elızı feladat), hogy:
3⋅ R ⋅T
v= , valamint az állapotegyenlet szerint p·V = n·R·T.
M
Mv 2
A sebesség kifejezésébıl meghatározva RT-t: RT = =2666,67.
3
p ⋅ V 2 ⋅105 ⋅10−6
Innen n értéke n = = = 7,5·10-5 mol, tehát a gázban N=n·A =
R ⋅T 2666,67
19
4,5·10 darab molekula van (A az Avogadró szám).

8.6.
t=20 ºC = 293 K
p = 105 Pa
ρ = 1,3 kg/m3
f +2 R
Az izobár fajhı értékére ismert, hogy: c p = , valamint az állapot egyenlet
2 M
m R p⋅V p p
szerint p·V = n·R·T = ·R·T . Az utóbbi egyenletbıl = = = .
M M m⋅T  m  ρ⋅T
 ⋅T
V
Ezt a fajhı képletébe beírva:

84
 f +2 R f +2 p
cp = = . Mivel a kétatomos gázra a szabadsági fokok száma f=5,
2 M 2 ρ⋅T
f +2 p 5 + 2 105
így a fajhıre c p = = = 918,87 J/kgK érték adódik.
2 ρ⋅T 2 1,3 ⋅ 293

8.7.
cv = 742 J/kgK
M = 28 g/mol=0,028 kg/mol
________________________
f R
Az izochor fajhı értékére ismert, hogy: c V = . Mivel az egyetemes gázállandó
2M
értéke R=8,324 J/K mol, így az összefüggésbıl:
2 ⋅ c V ⋅ M 2 ⋅ 742 ⋅ 0,028
f= = = (4,997 =) 5 a szabadsági fokok száma.
R 8,314

8.8.
f +2 R
cp f +2
Az izobár fajhı és az izochor fajhı arányára: = 2 M = .
cV f R f
2M
Mivel a metánra a szabadsági fokok száma f=6, a keresett arány 8/6 = 4/3 = 1,33.

8.9.
m0 = 5·10-26 kg
v = 460 m/s
részecske sőrőség: 1,5·1014 db/cm3
___________________________
Ha az A felülető falnak ∆T idı alatt N részecske ütközik neki, akkor
N ⋅ 2m 0 ⋅ v
p= nyomást hoz létre.
A ⋅ ∆t
Vizsgáljuk meg, hogy egy 1 cm3 térfogatú térrészben levı részecskék mennyi idı
alatt ütköznek neki a haladási irányukra merıleges falnak. Amíg a legtávolabbi
részecske is elér a falig, közben ∆t = s/v = 0,01/460 = 2,17·10-4 s idı telik el, azaz
ezalatt az idı alatt az ott lévı összes (N = 1,5·1014 db) részecske nekiütközik a falnak.
Ezekkel az értékekkel a megadott összefüggésbe behelyettesítve:
1,5 ⋅1014 ⋅ 2 ⋅ 5 ⋅10−26 ⋅ 460
p= = 0,317 Pa.
10−4 ⋅ 2,17 ⋅10−4
Tehát a részecskenyaláb nyomása 0,317 Pa.

8.10.
A = 1 dm2 = 0,01 m2
m0 = 5,3·10-26 kg
v = 425 m/s
p = 105 Pa
___________________
Ha az A felülető falnak ∆T idı alatt N részecske ütközik neki, akkor

85
 N ⋅ 2m 0 ⋅ v
p= nyomást hoz létre.
A ⋅ ∆t
Az összefüggést N-re rendezve és behelyettesítve:
p ⋅ A ⋅ ∆t 105 ⋅ 0,01⋅1
N= = . Ebbıl adódik, hogy
2m 0 ⋅ v 2 ⋅ 5,3 ⋅10−26 ⋅ 425
N= 2,22·1025 db oxigén molekula ütközik a falnak másodpercenként.

86
9. IDEÁLIS GÁZOK ÁLLAPOTVÁLTOZÁSAI

9.1.
p1 =2 bar = 2·105 Pa
V1 = 2 l = 0,002 m3
p1 =1 bar = 105 Pa
V2 = 3 l = 0,003 m3
___________________
Az ideális gázok állapotegyenletébıl (p·V = n·R·T) a megadott paraméterekkel
rendelkezı részecskék mólszáma a két tartályra:
p ⋅V p ⋅V
n1 = 1 1 , illetve n 2 = 2 2 . Az egybenyitott tartály térfogata V = 5 liter = 0,005
R ⋅T R ⋅T
m3, a benne lévı részecskék száma: n = n1+ n2. Erre is felírva az állapotegyenletet:
 p1 ⋅ V1 p 2 ⋅ V2 
 + ⋅R ⋅T
n ⋅ R ⋅ T (n1 + n 2 ) ⋅ R ⋅ T  R ⋅ T R ⋅T  p ⋅ V + p 2 ⋅ V2
p= = = = 1 1 .
V V V V
2 ⋅105 ⋅ 0,002 + 105 ⋅ 0,003
Behelyettesítve: p = = 1,4·105 Pa a keresett nyomás.
0,005

9.2.
l = 80 cm = 0,8 m x
ρv = 1000 kg/m3
p2
pk = 105 Pa
______________
Legyen a levegıoszlop hossza x a víz alá nyomott csıben. Mivel izoterm
állapotváltozásról van szó, a folyamatra a Boyle – Mariotte törvény igaz: p1·V1 =
p2·V2. Mivel a keresztmetszet mindkét esetben A, így az összefüggés a
p1·A·l = p2·A·x
alakot veszi fel, ami az A-val való egyszerősítés után:
p1·l = p2·x (1)
A p2 nyomásnak a külsı légnyomás (pk) mellett az x magas vízoszlop nyomását is
ellensúlyoznia kell (egyensúly esetén az ábra B és C pontjaiban azonos a nyomás):
p2 = pk + ρ g·x = 105 + 1000 10·x = 10 000(10+x)
ezt az (1) egyenletbe visszahelyettesítve:
105·0,8 = 10 000(10+x) ·x /: 10 000
8 = 10x + x2
A másodfokú egyenletet rendezve (x2+ 10x – 8 = 0) és megoldva:
x1 = 0,774 m illetve x2 = - 10,744 m adódik. Mivel a második megoldás fizikailag
nem értelmezhetı, a levegıoszlop hossza 0,744 m, azaz 74,4 cm lesz a kérdezett
állapotban.

9.3. ∆
h1 = 20 cm = 0,2 m ∆
h = 30 cm = 0,3 m h1
ρHg = 13 600 kg/m3

87
 ∆h = 5 cm = 0,05 m
t1 = 20 °C, azaz T1 = 293K
_________________________
A bezárt levegıoszlop esetén a gáz mennyisége nem változik (az összes többi
állapotjelzı igen) emiatt az egyesített gáztörvényt kell felhasználnunk a megoldás
során:
p1 ⋅ V1 p 2 ⋅ V2
= (1)
T1 T2
Mivel a kezdeti és végsı térfogat felírható V1 = A·h1 illetve V2 = A·(h1 + ∆h)
alakban, ezt (1) egyenletbe beírva az A keresztmetszettel egyszerősíthetünk, és T2-re
rendezzük az egyenletet.
p 2 ⋅ (h1 + ∆h )
Így T2 = ⋅ T1 (2) alakot kapjuk.
p1 ⋅ h1
Kezdeti állapotban a bezárt levegı nyomása a külsı légnyomással egyezik meg (p1 =
105 Pa).
A folyamat végén a nyomás a mellékelt ábra alapján:
p2 = pk + ρHg·g·2·∆h = 105 + 13600 ·10·0,1 = 113 600 Pa.
Ezeket az értékeket (2) egyenletbe visszaírva:
113600 ⋅ 0,25
T2 = ⋅ T1 = 1,42 ⋅ T1
100000 ⋅ 0,2
Behelyettesítve a kérdezett hımérséklet értéke 416 K = 143 °C.

9.4.
V1 = 100 dm3 = 0,1 m3
t1 = 27 °C, T1 = 300 K
t2 = 127 °C, T2 = 400 K
κ = 5/3
_____________________
Adiabatikus állapotváltozás esetén a Poisson egyenletek érvényesek, jelen feladatnál
közülük a hımérséklet és a térfogat közötti összefüggést leíró egyenletre van szükség:
T1 ⋅ V1κ −1 = T2 ⋅ V2κ −1

T1 5 300 3
Innen a V2 kifejezhetı: V2 = κ−1 ⋅ V2 = 3 −1 ⋅ 0,1 = 0,666 ⋅ 0,1 = 0,06495 m3 =
T2 400 4
64,95 liter.

9.5.
t1 = 27 °C, T1 = 300 K
t2 = 427 °C, T2 = 700 K
p1 = 105 Pa
___________________
Adiabatikus állapotváltozás esetén a Poisson egyenletek érvényesek, jelen feladatnál
közülük elıször a hımérséklet és a térfogat közötti összefüggést leíró egyenletre van
szükség:

88
 V2 T 300
T1 ⋅ V1κ −1 = T2 ⋅ V2κ −1 . Innen = κ−1 1 = 0, 4 = 0,1202, tehát a V2 a V1-nek 12
V1 T2 700
százaléka (kb 8-ad része).
Eközben a nyomás változását a nyomás és térfogat közötti Poisson egyenlet adja
meg:
p1 ⋅ V1κ = p 2 ⋅ V2κ
Ide behelyettesítve és p2 értékét kifejezve:
κ 1, 4
V   1 
p 2 =  1  ⋅ p1 =   ⋅105 = 19,4·105 Pa nyomás adódik.
 V2   0,12 

9.6.
A = 1 dm2 = 0,01 m2
h=1m
h1 = 1 dm = 0,1 m
t1 = 17 °C, T1 = 290 K,
ρv = 1000 kg/m3
____________________
A bezárt gáz nyomása kezdetben a külsı légnyomás és a mozgórész feletti (0,9 m
magas) vízoszlop együttes nyomásával egyezik meg:
p1 = pk + ρv·g·(h-h1) = 105 + 1000·10·0,9 = 109 000 Pa. Mire a mozgórész kiszorítja a
vizet, a térfogata a kezdeti, V1 = A·h1 = 0,001 m3 értékrıl V2 = A·h = 0,01 m3 értékre
nı. Eközben a nyomása a kezdeti p1 = 109 000 Pa értékrıl p2 = 100 000 Pa értékre
csökken, mert fokozatosan megszőnik a víz nyomása.
A folyamatra felírva az egyesített gáztörvényt:
p1 ⋅ V1 p 2 ⋅ V2
= .
T1 T2
Innen T2 értéke meghatározható:
p 2 ⋅ V2 100000 ⋅ 0,01
T2 = T1 = ⋅ 290 = 2661 K a keresett hımérséklet.
p1 ⋅ V1 109000 ⋅ 0,001

9.7.
m=1g
t = 20 °C, T = 293 K
V2 = 10V1
________________
Mivel a hidrogén moláris tömege 2 g/mol, így az 1 g gáz 0,5 mol mennyiséget jelent.
Izoterm állapotváltozás esetén (állandó a hımérséklet) belsı energia változás nincs, a
hıfelvétel teljes egészében munkavégzésre fordítódik. (I. fıtétel: ∆U = Q + W)
A munkavégzés nagysága (ami itt egyúttal a hıfelvétel) a p-V diagram görbe alatti
területeként számolható, ami egy izoterm állapotváltozás esetén a p=c/V hiperbola
görbe alatti területét jelenti.
Az integrálás elvégzésével a görbe alatti terület, azaz a hıfelvétel az alábbi
összefüggéssel határozható meg:

89
 V2
Q = n ⋅ R ⋅ T ⋅ ln
V1
Behelyettesítve: Q = 0,5 ⋅ 8,314 ⋅ 293 ⋅ ln 10 , azaz Q = 2804,55 J.
A munkavégzés nagyságra ugyanekkora, de negatív elıjelő: W = - 2804,55 J.

9.8.
Q = 160 J
A munkavégzés nagysága a p-V diagram grafikonjának görbe
alatti területével egyezik meg, és negatív elıjelő, ha nı a gáz p
térfogata. 2
3p0
Jelen feladatban a munkavégzés a megadott grafikonon a görbe
alatti terület, ami egy trapéz területe. p0
1
 a+c 
A trapéz terület képletének felhasználásával  T = m
 2  V0 3V0 V
p + 3p 0
W=− 0 ⋅ (3V − V) = −4p 0 V0 .
2
Ugyanakkor a gáz belsı energiájának megváltozása meghatározható a belsı energia
 f   f 
kezdeti  U1 = ⋅ p 0 ⋅ V0  , és végállapotbeli  U 2 = ⋅ 3p 0 ⋅ 3V0  értékének
 2   2 
különbségeként.
Tekintve, hogy nemesgázokra f=3, a belsı energia megváltozása:
f f f
∆U = U 2 − U1 = 9 p 0 V0 − p 0 V0 = 8 p 0 V0 = 4fp 0 V0 = 12p 0 V0
2 2 2
Felhasználva a termodinamika I. fıtételét (∆U = Q + W):
∆U = 12p 0 V0 = Q − 4p0 V0

Az egyenlet átrendezésével Q = 16p0 V0 = 160 J miatt p 0 V0 = 10 J adódik.

Ezt ∆U és W képletébe visszahelyettesítve: ∆U= 120 J, W = - 40 J adódik. Ez utóbbi
a gáznak a környezeten végzett munkája.

9.9.
V1 = 10 l = 0,01 m3
p1 = 105 Pa
T1 = 273 K
V2 = 2 l = 0,002 m3
__________________
Adiabatikus állapotváltozásnál hıközlés nincs (Q=0), a belsı energia rovására
történik a munkavégzés.
Az elsı fıtétel (∆U = Q + W) tehát most a ∆U = W alakot veszi fel. A gáz belsı
 f 
energiájának megváltozása meghatározható a belsı energia kezdeti  U1 = ⋅ p1 ⋅ V1  ,
 2 
 f 
és végállapotbeli  U 2 = ⋅ p 2 ⋅ V2  értékének különbségeként.
 2 

90
 f
∆U = U 2 − U1 = (p 2 V2 − p1V1 ) . Ennek kiszámolásához viszont elıbb p2 értékét kell
2
megadni. A nyomás változását a nyomás és térfogat közötti Poisson egyenlet adja
meg:
 f +2 
p1 ⋅ V1κ = p 2 ⋅ V2κ , ahol κ értéke levegıre 1,4.  κ = , f = 5
 f 
κ 1, 4
V   0,01 
Innen p2 értékét kifejezve: p 2 =  1  ⋅ p1 =   ⋅ 105 =951 827 Pa.
V
 2  0, 002 
Ezt az értéket a ∆U egyenletébe visszahelyettesítve:
5
(
∆U = 951827 ⋅ 0,002 − 105 ⋅ 0,01 .
2
)
Így ∆U = W = 2259 J.

9.10.
V1 = 1 dm3 = 0,001 m3
V2 = 10 dm3 = 0,01 m3
p1 = 109 000 Pa
p2 = 100 000 Pa
__________________________________________

A 9.6. feladatban meghatározott nyomás és térfogat értékeket a megoldás során

felhasználjuk, azokat tüntettük fel kiindulási adatként.
Mivel levegırıl van szó a szabadsági fokok száma f=5. Ha a mozgórész a kezdeti h1
magasságból x mértékben felfelé elmozdul, a gáz térfogata
V
V(x) = A·(h1+x), innen x = − h1 .
A p
1
A gáz nyomása p(x)= pk + ρg(h-h1-x) lesz. Azaz p kifejezhetı: p1
p2
 2
V 
p( x ) = p k + ρ ⋅ g ⋅ (h − h1 − x ) = p k + ρ ⋅ g ⋅  h − h1 −  − h1   alakba.
 A 
 ρ⋅g 
Ezt kicsit átrendezve: p = (p k + ρ ⋅ g ⋅ h1 ) −  ⋅V V1 V2 V
 A 
A nyomás- térfogat (p-V) diagramon ezt ábrázolva egy csökkenı egyenest kapunk,
aminek görbe alatti területe adja a (negatív elıjelő) munkavégzés nagyságát:
p1 + p 2
W=− (V2 − V1 ) = − 109000 + 100000 ⋅ 0,009 , vagyis W = -940,5 J.
2 2
A gáz belsı energiájának megváltozása meghatározható a belsı energia kezdeti
 f   f 
 U1 = ⋅ p1 ⋅ V1  , és végállapotbeli  U 2 = ⋅ p 2 ⋅ V2  értékének különbségeként.
 2   2 
f
∆U = U 2 − U1 = (p 2 V2 − p1V1 ) = 2217,5 J.
2
A termodinamika I. fıtétele miatt: ∆U = Q + W, azaz 2227,5 = Q – 940,5.
Így a keresett hıfelvétel: Q = 3168 J.

91
10. KÖRFOLYAMATOK, II. FİTÉTEL, ENTRÓPIA

10.1.
pA = pD = 2· 105 Pa p (Pa)
5
pB = pC = 4· 105 Pa 4·10 B C
VA = VB = 10 l = 0,01 m3 5 A D
VC= VD = 20 l = 0,02 m3 2·10
hélium → f=3 10 20 V (liter)

Az ábra jelöléseit használva ki tudjuk tölteni az A, B, C, és D pontokra a nyomás és

térfogat értékeket tartalmazó táblázatot, a nyomás, térfogat és a szabadsági fokok
ismeretében a belsı energia is meghatározható U= (f/2)·p·V alakban.
1. táblázat: a nyomás és térfogat értékek az egyes pontokban
p (Pa) V (m3) U (J)
A 2· 105 0,01 3 000
5
B 4· 10 0,01 6 000
C 4· 105 0,02 12 000
D 2· 105 0,02 6 000
A belsı energia ismeretében a belsı energiaváltozás is felírható az egyes szakaszokra
(lásd 2. táblázat). A munkavégzés a p-V diagram görbe alatti területébıl számolható,
ami izochor folyamatra (AB és CD) nulla, izobár folyamatra W = − p(Vvég − Vkez det i ) .
A felvett és leadott hıt az elsı fıtételbıl, ∆U és W ismeretében számoljuk (Q = ∆U -
W).
2. táblázat: belsı energia változás, munka és hı az egyes részfolyamatokban:
∆U Q = ∆U - W W
AB + 3000 J + 3 000 J 0
BC + 6000 J + 10 000 J W = −p B (VC − VB ) = -4000 J
CD - 6000 J - 6 000 J 0
DA - 3000 J - 5 000 J W = − p A (VA − VD ) = +2000 J
Σ 0 + 2000 J - 2000 J

A körfolyamat termodinamikai hatásfoka definíció

szerint:
ΣW
η= .
ΣQ felvett
Mivel esetünkben az eredı munkavégzés abszolút értéke 2000 J, a felvett hı pedig
(QAB + QBC) = 13 000 J, a keresett hatásfok η = 2000/13000 =0,154, azaz 15,4 %.

10.2. p
p1 = 2·105Pa
p2 = 4·105 Pa
V1 = 10 l = 0,01 m3
V2 = 40 l = 0,04 m3
V
nitrogén → f=5
_________________

92
 Az ábra jelöléseit használva ki tudjuk tölteni az A, B, és C pontokra a nyomás és
térfogat értékeket tartalmazó táblázatot, a nyomás, térfogat és a szabadsági fokok
ismeretében a belsı energia is meghatározható U= f/2·p·V alakban.
1. táblázat: a nyomás és térfogat értékek az egyes pontokban
p (Pa) V (m3) U (J)
A 4· 105 0,01 10 000
B 2· 105 0,04 20 000
C 2· 105 0,01 5 000
A belsı energia ismeretében a belsı energiaváltozás is felírható az egyes szakaszokra
(lásd 2. táblázat). A munkavégzés a p-V diagram görbe alatti területébıl számolható,
ami a CA izochor folyamatra nulla, a BC izobár folyamatra W = −p(VC − VB ) , az AB
folyamatra pedig a trapéz területképletével számolható ki:
pA + pB
WAB = − (VB − VA ) .
2
A felvett és leadott hıt az elsı fıtételbıl, ∆U és W ismeretében számoljuk (Q = ∆U -
W).

2. táblázat: belsı energia változás, munka és hı az egyes részfolyamatokban.

∆U Q = ∆U - W W
AB + 10 000 J + 19 000 J p + pB
WAB = − A (VB − VA ) = -9000 J
2
BC -15 000 J - 21 000 J W = −p B (VC − VB ) = +6000 J
CA + 5 000 J +5 000 J 0
Σ 0 + 3 000 J - 3 000 J

A körfolyamat termodinamikai hatásfoka definíció

szerint:
ΣW
η= .
ΣQ felvett
Mivel esetünkben az eredı munkavégzés abszolút értéke 3000 J, a felvett hı pedig
(QAB + QCA) = 24 000 J, a körfolyamat hatásfoka η = 3000/24000 =0,125, azaz
12,5%.

10.3.
VA= 10 l = 0,01 m3 A B
pA=3·105 Pa p
VB= 15 l = 0,015 m3
n = 2 mol
nitrogén → f=5 C

V
Az ábra jelöléseit használva ki tudjuk tölteni az A, és B pontokra a nyomás és
térfogat értékeket tartalmazó táblázatot, a nyomás, térfogat és a szabadsági fokok
ismeretében a belsı energia is meghatározható U= (f/2)·p·V alakban. A C pontbeli
nyomás az AC adiabatikus szakaszra felírt Poisson egyenletbıl számolható ki:

93
 p A ⋅ VAκ = p C ⋅ VCκ
Ide behelyettesítve és pC értékét kifejezve:
κ 1, 4
V   0,1 
p C =  A  ⋅ p A =   ⋅ 3 ⋅ 105 = 1,7·105 Pa.
 VC   0,15 
1. táblázat: a nyomás és térfogat értékek az egyes pontokban
p (Pa) V (m3) U (J)
5
A 3· 10 0,01 7500
B 3· 105 0,015 11250
C 1,7·105 0,015 6377
A belsı energia ismeretében a belsı energiaváltozás is felírható az egyes szakaszokra
(lásd 2. táblázat). A munkavégzés a p-V diagram görbe alatti területébıl számolható,
ami a BC izochor folyamatra nulla, az AB izobár folyamatra W = −p(VC − VB ) , a CA
adiabatikus folyamatra pedig a belsı energia megváltozásával egyezik meg, mert ott
a hı nulla.
A felvett és leadott hıt az elsı fıtételbıl, ∆U és W ismeretében számoljuk:
Q = ∆U - W.

2. táblázat: belsı energia változás, munka és hı az egyes részfolyamatokban.

∆U Q = ∆U - W W
AB +3750 J +5250 J W = − p A (VB − VA ) = -1500 J
BC -4873 J -4873 J 0
CA +1123 J 0 +1123
Σ 0 +377 J -377 J

A körfolyamat termodinamikai hatásfoka definíció

szerint:
ΣW
η= .
ΣQ felvett
Mivel esetünkben az eredı munkavégzés abszolút értéke 377 J, a felvett hı pedig
QAB= 5250J, a körfolyamat hatásfoka η = 377/5250 =0,0718, azaz 7,18%.

10.4. p(Pa) B
a, A→B és C→D izochor folyamatok, B→C és D→A
izoterm folyamatok. A C

b, ∆EAB = 3/2·n·R·∆TAB = 1,5·3·8,31·273 = 10208,8J D

∆EDC = 3/2·n·R·∆TDC = 1,5·3·8,31·(-273)=-10208,8J V(m3)
∆EBC = 3/2·n·R·∆TBC = 0
∆EDA = 3/2·n·R·∆TDA = 0
c, QAB = CV·n ·∆TAB = 10208,8J W=0
QBC = -WBC > 0
QCD = CV·n ∆TCD= -10208,8J W=0
QDA = -WDA < 0
d, WAB = 0 WCD = 0 mert W = -p·∆V és ∆VAB és ∆VCD is nulla.

94
 Vc V
WBC = − nRTB ln = −18870 J. WDA = − nRTD ln A = 9435 J.
VB VD
e, A teljes körfolyamatban a gáz által végzett munka
W = WAB + WBC + WCD + WDA= − 9435 J és a belsı energia nem változott, így a
gáz által felvett hı a teljes folyamatban 9435 J.

10.5.
n = 1 mol
pA = 100 kPa = 105 pa p C
TA = 20 ºC = 293 K
D
VB = 2/3·VA B
TC = 500ºC = 773 K A
levegı → f=5 → κ=1,4
V

A Carnot körfolyamat során két izoterm (AB és CD) valamint két adiabatikus (BC és
DA) állapotváltozás megy végbe.
Az A pontban mérhetı térfogat meghatározható az állapotegyenlet segítségével:
n ⋅ R ⋅ TA
VA = = 0,0244 m3. Az AB állapotváltozás izoterm és a B pontbeli térfogat
pA
harmadával kisebb az A pontbeli térfogatnál: VB = 2/3·VA = 0,0163 m3. Az izoterm
állapotváltozásnál a hımérséklet állandó, vagyis TB = TA = 293 K. A B pontbeli
nyomás pedig az állapotegyenletbıl határozható meg:
n ⋅ R ⋅ TB 1 ⋅ 8,314 ⋅ 293
PB = = = 1,5·105 Pa.
VB 0,0163
A BC adiabatikus folyamatra felírhatjuk a Poisson egyenleteket:
TB ⋅ VBκ −1 = TC ⋅ VCκ −1
Mivel levegıre a κ értéke 5/3, így κ-1=2/3, behelyettesítve
TB 293
VC = κ−1 ⋅ VB = 0, 4 ⋅ 0,0163 = 0,011 m3.
TC 773
A térfogat ismeretében már a nyomás is kiszámolható a másik Poisson egyenlet
segítségével:
PB ⋅ VBκ = PC ⋅ VCκ .
A számokat behelyettesítve:
1,5 ⋅105 ⋅ 0,01631, 4 = p C ⋅ 0,0111, 4 .
Innen pC = 2,6·105 Pa.
A D pont állapotjelzıit (pD és VD) a CD izoterm és DA adiabatikus állapotváltozás
egyenleteibıl kaphatjuk meg:
CD izoterm folyamat : p D ⋅ VD = p C ⋅ VC = 2860,
DA adiabatikus folyamat : p D ⋅ VDκ = p A ⋅ VAκ = 105 ⋅ 0,02441, 4 = 552,5.
H a két egyenletet elosztjuk egymással, (a másodikat az elsıvel):

95
 p D ⋅ VDκ 552,5
= VDκ−1 = VD0, 4 = = 0,1932 .
p D ⋅ VD 2860

Innen VD = 0, 4 0,1932 = 0,164 m3.

A D pontbeli nyomás a CD izoterm állapotváltozás alapján:
PD ⋅ VD = PC ⋅ VC
p D ⋅ 0,0164 = 2,6 ⋅105 ⋅ 0,011
Innen PD = 1,74·105 Pa.

Összefoglalva:
p (Pa) V (m3) T (K) n (mol)
A 105 0,0244 293 1
B 1,5·105 0,0163 293 1
C 2,6·105 0,011 773 1
D 1,74·105 0,0164 773 1

T1 293
A körfolyamat hatásfoka Carnot ciklus esetén η = 1 − = 1− = 0,62 = 62%.
T2 773
10.6.
Qfel = 2500 J
T1 = 250 K
T2 = 400 K
A Carnot körfolyamat hatásfoka
T 250
η = 1− 1 = 1− = 0,375 = 37,5%
T2 400
ΣW
Mivel a hatásfok definíciója η = , így az eredı munkavégzés nagysága
Qfel
ΣW = η ⋅ Qfel = 0,375·2500 = 937,5 J, és negatív elıjelő (a gáz végez munkát a
környezetén). Tehát egy ciklus során a munkavégzés -937,5 J.
Mivel egy körfolyamatnál az eredı belsı energia változás mindig nulla, az elsı
fıtétel miatt
Σ∆U = 0 = ΣQ + ΣW , így az eredı munka -1-szerese az eredı hınek:
− ΣW = ΣQ = Qfel − Qle
Behelyettesítve:
− (−937,5) = 2500 − Qle
Innen a leadott hı ciklusonként: 1562,5 J.

10.7.
m = 1 kg
T = 0ºC = 273 K
L0 = 335 000 J/kg
_______________
Mivel olvadás közben állandó a hımérséklet, az entrópia-változást a

96
 Q
∆S = összefüggéssel számolhatjuk. Olvadás közben a jég által felvett hı:
T
Q = L 0 ⋅ m , amit visszahelyettesítve:
L ⋅ m 335000 ⋅1
∆S = 0 =
T 273
Így a keresett entrópia változás értéke ∆S = 1227 J/K.

10.8.
m1 = 1 kg
T1 = 7 ºC = 280 K
m2 = 2 kg
T2 = 78 ºC = 351 K
_________________
Elıször a kialakuló közös hımérsékletet (tk) határozzuk meg, azáltal, hogy a
melegebb víz által leadott hı megegyezik a hidegebb víz által felvett hıvel:
c ⋅ m1 ⋅ (t k − t1 ) = c ⋅ m 2 ⋅ (t 2 − t k ) . A fajhıvel (c) egyszerősítve és behelyettesítve:
1 ⋅ (t k − 7 ) = 2 ⋅ (78 − t k ) .
Az egyenletet rendezve tk = 54,3 ºC = 327,3 K értéket kapunk.
 T 
Ha változik a hımérséklet, az entrópiaváltozás ∆S = c ⋅ m ⋅ ln végsı 
a
 Tkez det i 
összefüggéssel határozható meg. Ez alapján a rendszer teljes entrópiaváltozása:
T  T 
∆S = c ⋅ m1 ⋅ ln k  + c ⋅ m 2 ⋅ ln k  összefüggésbıl adódik.
 T1   T2 
 327,3   327,3 
Behelyettesítve: ∆S = 4200 ⋅1 ⋅ ln  + 4200 ⋅ 2 ⋅ ln .
 280   351 
Az entrópiaváltozásra ∆S = 60,6 J/K értéket kapunk.

10.9.
Q = 100 J :
T1 = 0 ºC = 273 K
T2 = 100 ºC = 373 K
__________________
Mivel mind a víz-jég keverék, mind a víz-gız keverék hımérséklete állandó a
Q
folyamat során, az entrópiaváltozást az alábbi összefüggéssel számoljuk ∆S = .
T
Ha feltételezzük, hogy a hidegebb részrendszer 100 J hıt ad át a melegebb
részrendszernek, a víz-jég keveréknél Q = -100 J (negatív mert leadott hı), a víz-gız
keveréknél Q=100 J (pozitívmert felvett hı) értékkel kell számolnunk. Így a rendszer
entrópia változása:
Q1 Q 2 − 100 100
∆S = + = +
T1 T2 273 373

97
 Kiszámolva ∆S = -0,098 J/K értéket kapunk, de mivel a spontán folyamatoknál
az entrópiaváltozás nem lehet negatív, ez a folyamat a természetben magától
nem játszódhat le.

10.10.
3 dl víz →mv = 0,3 kg
:
mj = 5 dkg = 0,05 kg
Tv = 30 ºC = 303 K
Tj = -20 ºC = 253 K
cjég = 2100 J/kgK
cvíz = 4200 J/kgK
Lo = 335 000 J/kg
_________________
Elıször a kialakuló közös hımérsékletet (tk) határozzuk meg, azáltal, hogy a víz által
leadott hı megegyezik a jég által felvett hıvel:
c v ⋅ m v ⋅ (Tv − Tk ) = c j ⋅ m j ⋅ (273 − Tj ) + L0 ⋅ m j + c v ⋅ m j ⋅ (Tk − 273) ,

4200 ⋅ 0,3 ⋅ (303 − Tk ) = 2100 ⋅ 0,05 ⋅ (273 − 253) + 335000 ⋅ 0,05 + 4200 ⋅ 0,05 ⋅ (Tk − 273) .

A számolást elvégezve Tk = 285,9 K (12,9 ºC) közös hımérséklet érték adódik.

Az entrópiaváltozás két képlettel számolható:
Q  T 
állandó hımérsékleten: ∆S = , hımérséklet változás esetén: ∆S = c ⋅ m ⋅ ln végsı 
T  Tkez det i 
Ezek felhasználásával a rendszer entrópiaváltozása a hımérséklet kiegyenlítıdés
során:
T   273  L0 ⋅ m j  T 
∆S = c v ⋅ m v ⋅ ln k  + c j ⋅ m j ⋅ ln + + c v ⋅ m j ⋅ ln k  .
   273 
 Tv   Tj  273
Behelyettesítve:
 285,9   273  335000 ⋅ 0,05  285,9 
∆S = 4200 ⋅ 0,3 ⋅ ln  + 2100 ⋅ 0,05 ⋅ ln + + 4200 ⋅ 0,05 ⋅ ln 
 303   253  273  273 
A számolást elvégezve ∆S = 5,84 J/K értéket kapunk az entrópiaváltozásra.

10.11.
p1 = p2 = 4·105 Pa
:
T1 = 300 K
T2 = 400 K
_______________
Elıször a kialakuló közös hımérsékletet (Tk) határozzuk meg, azáltal, hogy a
melegebb gáz által leadott hı megegyezik a hidegebb gáz által felvett hıvel (a
megadott paraméterek miatt a két gáztartályban a gáz tömege azonos
c ⋅ m ⋅ (Tk − T1 ) = c ⋅ m ⋅ (T2 − Tk ) .
c és m értékeivel egyszerősítve
T +T
Tk − T1 = T2 − Tk ⇒ Tk = 1 2 = 350K .
2
 T 
Az entrópiaváltozás változó hımérséklet esetén: ∆S = c ⋅ m ⋅ ln végsı  .
 Tkez det i 

98
Így a teljes rendszer entrópiaváltozása:
T  T 
∆S = c p ⋅ m ⋅ ln k  + c p ⋅ m ⋅ ln k  = c p ⋅ m ⋅ [ln (Tk ) − ln(T1 ) + ln(Tk ) − ln(T2 )]
 T1   T2 
[ ( )
∆S = c p ⋅ m ⋅ ln Tk2 − ln(T1 ⋅ T2 ) ]
 T2 
∆S = c p ⋅ m ⋅ ln k 
 T1 ⋅ T2 
f +2 R
Mivel az izobár fajhı: c p = ⋅
2 M
Ezt behelyettesítve:
 T2  f + 2 R  T2  f + 2  T2 
∆S = c p ⋅ m ⋅ ln k  = ⋅ ⋅ m ⋅ ln k  = ⋅ n ⋅ R ⋅ ln k 
 T1 ⋅ T2  2 M  T1 ⋅ T2  2  T1 ⋅ T2 
A számokat beírva (f=5, n=2) ∆S = 1,2 J/K az entrópiaváltozás.

99
11. HİVEZETÉS, HİÁTADÁS

11.1.
A = 1 dm2 = 0,01 m2
d = 30 cm = 0,3 m
t = 1 perc = 60 s
T1 = 0 ºC, T2 = 21 ºC
λ= 0,5 W·m-1·K-1
1 d
A tégla termikus ellenállása az R t = összefüggéssel számolható. A megadott
λA
értékeket behelyettesítve Rt = 60 K/W érték adódik. A tégla egyik végétıl a másik
végéig hıvezetés útján átjutó hıáram (az idıegység alatt átáramló hı) a hıvezetés
”Ohm törvényével” számolható:
∆T 21
Φ= = = 0,35 W.
R t 60
T (ºC)
Az egy perc alatt átáramló hı Q = Φ·t = 0,35·60 = 21 J.
A kialakuló hımérséklet-eloszlás lineáris, azaz T2 = 21
egyenletesen változik a hımérséklet a tégla mentén:
∆T
T(x ) = x + T1 , esetünkben T(x) = 70x. (x távolságban a
d x
nulla fokos felülettıl, 70x a hımérséklet Celsiusban T1 = 0 d = 0,3 m
mérve).
Mindez a grafikonon is látható.

11.2.
d = 4 cm = 0,04 m
:
L = 12 cm = 0,12 m
m = 50 g = 0,05 kg
T1 = 0 ºC
λ= 205 W/mK
L0 = 3,35·105 J/kg
_________________
A jég megolvasztásához Q = L0·m = 3,35·105·0,05 = 16 750 J hıre van szükség, ez
a hı a feladat szövege szerint hıvezetés útján kell hogy eljusson a jéghez, a rúdon
keresztül.
∆T
A hıvezetés során a hıáram a hıvezetés egyenletébıl Φ = λ ⋅ A ⋅ , ahol A a rúd
L
keresztmetszete. Esetünkben (0,04 m átmérıjő rúd) a keresztmetszet
2
d
A = R 2 π =   π = 0,02 2 π =1,257·10-3 m2.
2
A hımérséklet különbség 100 ºC (a rúd felsı vége 0 ºC hımérséklető a jég miatt, az
alsó vége 100 ºC, mert forrásban lévı vízbe merül).
100
Az adotokat behelyettesítve a hıáram Φ = 205 ⋅1,257 ⋅10−3 ⋅ =214,7 W.
0,12

100
 Tehát másodpercenként 214,7 J hı áramlik át a rúdon, így a 16 750 J hı átviteléhez
Q
t= idıre van szükség. Behelyettesítve t=78 s értéket kapjuk.
Φ

11.3.
d = 30 cm = 0,3 m
A = 6·3 =18 m2
∆T = 15 ºC = 15 K
λ= 0,69 W/mK
T = 24 h = 86 400 s
__________________
∆T
A hıvezetés során a hıáram a hıvezetés egyenletébıl: Φ = λ ⋅ A ⋅ . Az értékeket
d
behelyettesítve Φ = 621 W értéket kapunk, azaz másodpercenként 621 J hı megy át a
falon. Mindezt egy teljes napra meghatározva:
Q = Φ·t = 53 654 400 J.
Tehát a falon egy nap alatt mintegy 53,6 MJ hı áramlik át.

11.4.
d = 30 cm = 0,3 m
A = 15 m2
P= 2 kW =2000 W
T1 = 5 ºC
λ= 0,9 W/mK
_______________
∆T
A hıvezetés során a hıáram a hıvezetés egyenletébıl: Φ = λ ⋅ A ⋅
d
Mivel a feladat szövege szerint a hıáram a főtıteljesítmény 40 százaléka:
Φ = 0,4·2000 W = 800 W,
ezeket az adatokat a hıvezetés egyenletébe beírva:
∆T
800 = 0,9 ⋅ 15 ⋅
0,3
Ebbıl ∆T = 17,8 K = 15,8 ºC. Mivel a külsı hımérséklet 5 ºC, így a szobában
20,8ºC van.

11.5.
d = 4 mm = 0,004 m
A = 1000 m2
L = 20 MJ/kg
T1 = -22 ºC
T2 = 18 ºC
λ = 0,002 W/mK
α = 0,5 W/m2K
A hıátadási tényezı a levegı – fólia – levegı rendszerre a

101
 1 1 d 1
= + + .
k α λ α
Innen k = 0,167 W/m2K.
Az idıegység alatt átáramló hı Φ = k·A·∆T = 6666,7 W. Ez egy óra alatt Q = Φ·t =
6666,7·3600 = 24 000 000 J = 24 MJ hıt jelent.
A szükséges szén mennyiségét a Q = L·m, azaz 24 = 20·m egyenletbıl határozhatjuk
meg. Innen m = 1,2 kg eredmény adódik.

11.6.
d = 30 cm = 0,3 m
A = 20 m2
P= 2 kW =2000 W
∆T = 20ºC = 20 K
λf= 1,2 W/mK
λsz= 0,1 W/mK
________________
∆T
A hıvezetés során a hıáram a hıvezetés egyenletébıl: Φ = λ ⋅ A ⋅ .
d
1 d
Az egyes falrészek termikus ellenállása az R t = összefüggéssel határozható
λA
meg. A megadott értékeket behelyettesítve Rt1 = 0,03167 K/W, Rt2 = 0,01267 K/W és
Rt3=0,00833 K/W értékek adódnak.
Az ábra alapján (az elektromos ellenállások kapcsolásának megfelelıen) az Rt1 és Rt2
termikus ellenállások párhuzamos eredıje sorosan van kötve az Rt3 termikus
ellenállással. A falra megadott értékekkel behelyettesítve Φ = 1600 W érték adódik
Ez egy nap alatt Q = Φ·t = 1600·24·3600 = 138 240 000 J = 138,24 MJ hıt jelent.
Ha a hıveszteség a negyedére csökken akkor a hıáram értéke Φ1 = 1600/4 = 400 W.
∆T
20 ºC hımérséklet-különbség esetén ehhez R t = = 0,05 K/W eredı termikus
Φ1
ellenállás kell.
Az eredı termikus ellenállás a fal és a szigetelı termikus ellenállásának összegeként
határozható meg (soros kapcsolás):
Rt = Rt,f + Rt,sz
1 d 1 0,3
Mivel a fal termikus ellenállása: R t ,f = = = 0,0125 K/W,
λ f A 1,2 20
a szigetelı ellenállásának
Rt,sz = Rt - Rt,f = 0,0375 K/W
értékőnek kell lennie. Ezt a szigetelı termikus ellenállás képletébe visszaírva:
1 d sz 1 d sz
R t ,sz = , azaz 0,0375 = .
λ sz A 0,1 20
Innen a szigetelı vastagsága dsz = 0,075 m = 7,5 cm.

102
11.7.
d = 1 mm = 0,001 m
A = 10 dm2 = 0,1 m2
T1 = 0ºC, T2 = 10ºC
λCu= 390 W/mK
λFe= 58,7 W/mK
_______________
1 d
A lemezek termikus ellenállása az R t = összefüggéssel számolható.
λA
A megadott értékeket behelyettesítve RCu = 2,56·10-5 K/W és RFe = 1,704·10-4 K/W
érték adódik. Az eredı termikus ellenállás a soros kapcsolás miatt (a hı mindkét
lemezen át kell hogy menjen):
Re = RCu + RFe = 1,959·10-4 K/W.
∆T
A kialakuló hıáram: Φ = = 51 046 W.
Re
Ez a hıáram megy át mindkét lemezen, tehát a rajtuk kialakuló hımérséklet
különbség:
∆TCu = Φ·RCu = 1,31 ºC, és ∆TFe = Φ·RFe = 8,69 ºC.
Mivel a vaslemez külsı felülete 0 °C, a rézlemez külsı felülete 10 °C volt, a fenti
hımérséklet különbség 8,69 °C hımérséklető közös felületet jelent.

11.8.
λ1= 1,2 W/mK
1
λ2= 1,5 W/mK
λ3= 0,2 W/mK, 2 3
d1= d2= 38 cm= 0,38 m
d3 = 5 cm = 0,05 m
A1 = 10 m2, A2 = 20 m2 Rt1
A3 = 30 m2 Rt3
_______________________ Rt2
Kapcsolási rajzként megadva:
Az ellenállás összegzési szabályok szerint az eredı ellenállás:
R t1 ⋅ R t 2
R te = + R t3 .
R t1 + R t 2
Behelyettesítve Rte = 0,01738 K/W az eredı ellenállás.

11.9.
Rt1 = 0,03167 K/W
Rt2 = 0,01267 K/W
Rt3=0,00833 K/W
T1 = 0 ºC, T2 = 20 ºC

103
 Az elızı feladatban meghatározott termikus ellenállás értékeket és az eredı
ellenállás értékét itt is felhasználjuk. Az eredı termikus ellenállás Rte = 0,01738 K/W
értékébıl a rendszeren átáramló hıáram meghatározható:
∆T 20
Φ= = = 1151 W.
R te 0,01738
Ez a hıáram teljes egészében átmegy a 3 jelő falrészen, vagyis ott
∆T3 = Φ ⋅ R t 3 = 1151⋅ 0,00833 = 9,59 ºC hımérséklet változást okoz. Mivel a 3-as
falfelület külsı felülete 0 ºC hımérséklető, a 2. és 3. réteg között 9,59 ºC lesz a
határfelületi hımérséklet.

11.10.
D= 20cm
R = 10 cm = 0,1 m
d = 10 cm = 0,1 m x R
λ= 0,07 W/mK
R+d
T1 = 120 ºC, T2 = 30 ºC
L = 1m
t = 1 óra = 3600 s
Mivel a szigetelıanyag hımérséklete egy idı után (a felmelegedési szakasz után) már
nem változik, így egy tetszıleges részébe beáramló hı onnan ki is kell hogy menjen,
vagyis bármelyik a hengerfelületen ugyanaz a hıáram kell hogy átáramoljon. Ezt úgy
is kifejezhetjük, hogy a szigetelıanyagnak egy x sugarú, a hengerrel azonos tengelyő
felületén ugyanakkora hıáram mérhetı bármely x esetén:
dT
Φ = λ ⋅ A( x ) ⋅ = állandó . (1)
dx
Itt A(x) az x sugárhoz tartozó hengerpalást felülete, azaz A(x) = 2xπ·L.
Ezt (1) egyenletbe visszaírva, és a dT/dx deriváltat kifejezve:
dT áll áll 1
= =
dx λ ⋅ 2 ⋅ x ⋅ π ⋅ L λ ⋅ 2 ⋅ π ⋅ L x

De ha a függvény deriváltja 1/x alakú, akkor az a függvény ln(x)-et tartalmazó

függvény kell hogy legyen (az ln(x) függvény deriváltja az 1/x).
Tehát az eredeti hımérséklet eloszlás függvény
C1
T(x ) = ⋅ ln( x ) + C 2
2λπL
alakú lesz (C1 a törvénynél említett állandó, C2 pedig szintén egy konstans, de ez a
deriválásnál eltőnik. C1 és C2 értékeit onnan határozhatjuk meg, hogy mi tudjuk a
hımérsékletfüggvény értékét x = R =0,1 m esetén (gızvezeték felszínén: T1
=120 ºC), és x = R+d =0,2 m esetén (szigetelı külsı felületén T2 = 30 °C) is.
C1
T(x = R ) = ⋅ ln(R ) + C 2 = T1
2λπL
C1
T(x = R + d) = ⋅ ln(R + d ) + C 2 = T2
2λπL

104
A két egyenlet kivonásával az alábbi egyenletet kapjuk:
C1 C1
⋅ ln(R + d) − ⋅ ln(R ) = T2 − T1
2λπL 2λπL
C1
⋅ [ln(R + d) − ln(R )] = T2 − T1
2λπL
C1 R+d
⋅ ln = T2 − T1
2λπL R
Ezen lépésekben a kiemelés után az lna – lnb = ln(a/b) matematikai azonosságot
használtuk fel. Ebbıl az egyenletbıl C1 már kifejezhetı:

C1 =
(T2 − T1 ) ⋅ 2λπL .
R +d
ln
R
C1
Ezt a ⋅ ln(R ) + C 2 = T1 egyenletbe visszaírva C2 is meghatározható:
2λπL
ln(R )
C 2 = T1 − ⋅ (T2 − T1 )
R +d
ln 
 R 

A keresett hımérséklet eloszlás függvény tehát:

C1
T(x ) = ⋅ ln( x ) + C 2
2λπL

T2 − T1
T(x ) =
R +d
(ln(x ) − ln(R )) + T1
ln
R
T2 − T1 x
T(x ) = ln( ) + T1
R +d R
ln
R

Ellenırzésképpen nézzük meg, hogy T(x=R) = T1, illetve T(x=R+d)=T2 értékek

adódnak, ami az összefüggés helyességére utal.
A konkrét számokkal a függvény a T( x ) = 130 − 158,7 ⋅ ln (10x )
(Ell: T(x=0,1) = 130-158,7*ln(1)= 30 (°C), T(x=0,2)=130 – 158,7·ln(2) = 19,997 ~
20 (°C)).
dT
A hıáram Φ = λ ⋅ A( x ) ⋅ , ahol a T(x) függvény ismeretében a dT/dx derivált
dx
kiszámolható:
dT T −T 1
= 2 1 ⋅ .
dx ln R + d x
R

105
Visszahelyettesítve a hıáram egyenletébe:
dT T −T 1
Φ = λ ⋅ A( x ) ⋅ = λ ⋅ 2 xπL ⋅ 2 1 ⋅
dx R +d x
ln
R
Az egyszerősítés után
T2 − T1
Φ = λ ⋅ 2πL ⋅
R+d
ln
R
Így a termikus ellenállás
R +d
ln
∆T ∆T R
Rt = = =
Φ λ ⋅ 2πL ⋅ T2 − T1 λ ⋅ 2πL
R +d
ln
R
Behelyettesítve a hıáram képletébe megkapjuk a másodpercenként kiáramló hıt: Φ=
69,8 W.
Az óránkénti hıveszteség így Q = Φ·t = 251 270 J = 251,3 kJ.

106
12. ELEKTROSZTATIKA

12.1.
Jelöljük az oldalhosszúságot l-el.
l= 2 m
Q= 10-6C

a, Az oldalfelezı pontban a szuperpozíció elvét

felhasználva számítsuk ki egyenként a
térerısségeket, majd vektori összeadással
határozzuk meg az eredıt.
Mivel a töltések azonosak, és az oldalfelezı
azonos távolságban van az A és a B csúcstól,
EA=EB
Ezek bármekkorák is, kiegyenlítik egymást. Az
eredı ezért megegyezik EC-vel.
Q 10 −6 N
9 3
EC=k· 2
=9·10 · 2
=3·10 C .
 3   3 
   
 2 ⋅ l  2 ⋅ 2
   

b, A potenciál értékét egyszerő összeadással számíthatjuk:

Q
U=k· összefüggést felhasználva
r
Q Q Q 1 
U=2·k· +k· =2·k·  2 +  =9·109·10-6·2,58=23,2·103 V.
l 3 l 3
⋅l
2 2

c, A töltések szimmetriájából következik, hogy a háromszög középpontjába

helyezett bármely töltés egyensúlyban van Ezért elegendı csak a csúcsokban
elhelyezett töltések egyensúlyával foglalkozni.
Egy csúcsban lévı Q töltést taszít a másik két csúcsban elhelyezett, vele azonos
nagyságú, ezért vonzania kell a középpontban elhelyezett q töltésnek. Ezért q
negatív. A mellékelt rajzon ábrázoltuk a taszító és a vonzó erıket.
Jelöljük rendre Ft-vel és Fv-vel.
2
Q2 10 −6
Ft=k· 2 =9·109· 2 =2,25·10-3·N
l 2
A taszítóerık eredıje
Fte=2·Ft·cos30°=2·2,25·10-3· 3 =7,794·10-3·N
A vonzóerı ezt egyenlíti ki: Fte= Fv
Q⋅q Q2
Fv= k· 2
= 2·k· 2 cos30°
2 3  l
 ⋅ ⋅ l 
3 2 
 
2
2 3 1
q =  ⋅  2· Q cos30°= ·10-6· 3 ·C

3 2  3

107
12.2.
Az egyensúly feltétele, hogy a félkör alakú csúszka mentén (érintı irányban) ható
erıkomponensek kiegyenlítsék egymást. Az ábrából kiolvasható, hogy
F r
F1·sinα=F2·cosα amelybıl tgα= 2 = 2
F1 r1
Q ⋅Q
k 22
r2 r
vagy másképpen = 2
Q ⋅ Q r1
k 12
r1
Q2 r23 1
amelybıl = = ,
Q1 r13 2
1
tgα= 3 = 0,7937
2
α=38,44.o

12.3.
A szuperpozíció elve alapján összegezhetjük mind a potenciálokat, mind a
térerısségeket (Q= 10-6C):

Q  1 1 1 1  Q
a, U=  − + − + − K = − ln 2 = –9·109·10-6·0,693=-6,238·103·V
4πε 0  1 2 3 4  4πε 0

Q 1 Q π2 N
1 1 1 
b, E=  2 − 2 + 2 − 2 + K = =9·109·10-6·0,822=7,40·103 C
4πε 0  1 2 3 4  4πε 0 12

12.4.
A fémek felülete és térfogata elektrosztatikus mezıben ekvipotenciális, ezért a fém
belsejében nulla, külsı felületre merıleges az eredı térerısség. Ez a fémben lévı
szabad töltések megosztásának következménye. Az ábrán jól látszik, hogy
megosztással éppen annyi negatív töltés, éppen a
megfelelı eloszlásban csoportosul a fém felületén,
hogy együttes mezıjük kiegyenlítse a fém
belsejében a pozitív ponttöltés mezıjét. Ez azt
jelenti, hogy éppen egy a pozitív töltéssel azonos
nagyságú, de negatív ponttöltés hatásának (virtuális
tükörtöltés) megfelelı mezıt adnak hozzá az
eredetihez a fémen kívül.
Ez azonban éppen egy dipólus mezıje.
A keresett erıhatást a Coulomb törvénnyel
1 Q2
számolva kapjuk: F= ⋅ 2 =2,02·10-4N.
4πε 0 4d
A térerısséget pedig a szuperpozíció elvébıl a két
ponttöltés térerısségét összegezve kapjuk:
2
1 Q
E=2 ⋅ =5,38·104V.
4πε 0 d 2

108
12.5.
A töltéseloszlás és ezzel annak mezıje is hengerszimmetrikus, így a henger
tengelyétıl r távolságban mindenhol azonos nagyságú és a
tengelyre merıleges a térerısség (ábra). Az elektrosztatika
I. alaptörvénye (Gauss-tétel) értelmében egy zárt felület
fluxusa arányos a felület által bezárt
összes töltéssel:

Q
∫ E ⋅ dA = ε 0
Az r sugarú henger felületén végezve az integrálást,
kapjuk:
Q 2 ⋅ R ⋅π ⋅ l ⋅σ σ ⋅R
E(r)·2·r·π·l= = E(r)=
ε0 ε0 ε0 ⋅r
R R N
E(r) =9·109·2·10-10· =1,8· ·
r r C

12.6.
A töltéseloszlás és ezzel annak mezıje is gömbszimmetrikus, így a gömb
középpontjától r távolságban mindenhol azonos nagyságú és sugárirányú a
térerısség. Az elektrosztatika I. alaptörvénye (Gauss-tétel) értelmében egy zárt
felület fluxusa arányos a felület által bezárt összes töltéssel:
Q
∫ E ⋅ dA =ε0
Ha r<R, az r sugarú gömb felületén végezve az integrálást, kapjuk:
E(r)·4·r2·π=0 így E(r)=0
Ha r>R, az r sugarú gömb felületén végezve az integrálást, kapjuk:
Q 4 ⋅ R2 ⋅π ⋅σ σ ⋅ R2
E(r)·4·r2·π= = így E(r)=
ε0 ε0 ε0 ⋅ r2
2 2
R R N
E(r) =9·109·3·10-10·   =2,7·   ·
r r C

12.7.
R= 20 cm, Q= 10-8C, r1=15 cm, r2=25 cm
__________________________________

a, A térfogati töltés-sőrőség:
Q 10 −8 ⋅ 3 C
ρ= = =2,98·10-7
m3
4 ⋅ R 3 ⋅ π 4 ⋅ 0,2 3 ⋅ π
3

b, A töltéseloszlás és ezzel annak mezıje is gömbszimmetrikus, így a gömb

középpontjától r távolságban mindenhol azonos nagyságú és sugárirányú a
térerısség. Az elektrosztatika I. alaptörvénye (Gauss-tétel) értelmében egy zárt
felület fluxusa arányos a felület által bezárt összes töltéssel:
Q
∫ E ⋅ dA = ε0

109
 4 ⋅ r3 ⋅π ⋅ ρ
a, Ha r<R, a bezárt töltésmennyiség függ az r-tıl: Q(r)=
3
Az r sugarú gömb felületén végezve az integrálást, kapjuk:
Q 4 ⋅ r3 ⋅π ⋅ ρ
E(r)·4·r2·π= =
ε0 3⋅ε0
r⋅ρ 2,98 ⋅ 10 -7 N
E(r) = = ⋅r E(r)=1,124·104·r·
3 ⋅ ε 0 3 ⋅ 8,85 ⋅ 10 −12 C

4 ⋅ R3 ⋅π ⋅ ρ
b, Ha r>R, a bezárt töltésmennyiség nem függ az r-tıl:Q(r)=
3
2 4 ⋅ R3 ⋅π ⋅ ρ
Q
E(r)·4·r ·π= =
ε0 3⋅ε0
R 3 ⋅ ρ 1 0,2 3 ⋅ 2,98 ⋅ 10 −7 1
E(r)= ⋅ = ⋅
3⋅ε0 r2 3 ⋅ 8,85 ⋅ 10 −12 r 2
1 N
E(r) =89,8 ⋅ 2 · .
r C

Mivel r1 kisebb a gömb R sugaránál, a térerısség számítására a következı

összefüggést alkalmazzuk:
N N
E(r) =1,124·104·r· , így E(r1) =1,124·104·0,15=1,686·103 .
C C
Mivel r2 nagyobb a gömb R sugaránál, a térerısség számítására a következı
összefüggést alkalmazzuk:
1 N 1 N
E(r) =89,8 ⋅ 2 · így E(r2) =89,8 ⋅ 2
=1436,7 .
r C 0,25 C

12.8.
A töltéseloszlás és ezzel annak mezıje is a síkra tükörszimmetrikus, illetve a sík
mentén eltolási szimmetriával rendelkezik. A térerısség
mindenhol azonos nagyságú és irányú, és merıleges a síkra.
Q 10−8 C
a, A felületi töltéssőrőség: σ = = = 10− 6 2 .
A 0,01 m
b, Az elektrosztatika I. alaptörvénye (Gauss-tétel) értelmében
egy zárt felület fluxusa arányos a felület által bezárt összes
töltéssel:
A
Q
∫ E ⋅ dA = ε 0

Az integrálást az ábrán látható, A alapterülető hasábra

végezve, kapjuk:
Q A ⋅σ σ
E·2·A= = , így E= .
ε0 ε 0 2 ⋅ε0

110
12.9.
A proton tömege: mp= 1,67·10-27kg
A proton töltése: qp= 1,6·10-19C
Az elektron tömege: me= 9,1·10-31kg
Az elektron töltése: e= -1,6·10-19C
gravitációs állandó: γ= 6,67·10-11Nm2/kg2
Coulomb állandó: k= 9·109 Nm2/C2
m 2p
Két proton közti gravitációs erı: Fg= γ· 2
r
q2
Két proton közti Coulomb erı: FC= k· 2p
r
FC k ⋅ q p
2

= = 1,2386 ⋅ 1036 .
Fg γ ⋅ m p2

Ugyanez elektron esetén:

FC k ⋅ e2
= = 4,1713 ⋅ 10 42 .
Fg γ ⋅ me 2

12.10.
A mezık szuperpozíciójának elvét alkalmazzuk mindhárom számításban.
d
a.

Q1 E2 E1 Q2
q

c.
Q1 E2’ q E1’ Q2

Q1 9 2 ⋅ 10 −7 N
a, E1=k· =9·10 · −2 2
=7,2·105·
d 
2
(5 ⋅ 10 ) C
 
2
Q2 N
E2=k· 2
=10,8·105·
d  C
 
2
N
E= E2–E1=3,6·105·
C

Q1 2 ⋅ 10 −7 Q2
b, U1=k· =9·109· −2
=3,6·104·V, U2=k· =5,4·104·V
d  5 ⋅ 10 d 
   
2 2
U= U1+ U2=3,6·104·V+5,4·104·V=9·104·V.

111
 c, A Q1 töltéstıl x távolságban, a két töltés között a térerısségek kiegyenlítik
egymást:
E1’=E2’
Q Q2
k· 21 =k·
x (d − x) 2
2·(d–x)2=3·x2
0=x2+4·d·x–2·d2
− 4 ⋅ d ± 16 ⋅ d 2 + 8 ⋅ d 2 − 4 ⋅ d ± 4,8989 ⋅ d
x12= =
2 2
x1=4,495 cm a keresett távolság.
x2=–44,495 cm a szakaszon kívül esik, a térerısségek egyenlık, de mivel nem
mutatnak egymással szembe, így nem egyenlítik ki egymást, vagyis a
problémánknak nem megoldása.

12.11.
Q = 10-6 C
d1 = 1,5 m
q = 10-7 C
m = 1 g = 10-3 kg
d2 = 5 m
_____________
v=?

Az energia-megmaradás törvénye miatt a mozgási energia és a potenciális energiák

összege állandó.
Q⋅q Qq 1 2kQq  1 1 
k =k + mv2 , innen v= ⋅  − 
d1 d2 2 m  d 1 d 2 
tehát v = 0,916 m/s a sebesség 5 m-re a rögzített töltéstıl.

112
13. KONDENZÁTOROK

13.1.
C1= 30 µF
C2= 10 µF
C3= 20 µF
U= 24 V
_______________________

a, Az eredıt két részletben számítjuk. Elıször

a C2 és a C3 soros eredıjét számítjuk:
C ⋅C 10 ⋅ 20 200
C23= 2 3 = = =6,67 µF.
C 2 + C 3 10 + 20 30
Majd kiszámítjuk C1 és C23 párhuzamos eredıjét:
Ce= C1+ C23=30+6,67=36,67 µF.

b, U1=U
Q1= C1·U1=30·10-6·24=7,4·10-4C,
Q23= C23·U=6,67·10-6·24=1,6·10-4C,
Q2= Q3= Q23=1,6·10-4C.
Q 1,6 ⋅ 10 −4
U2= 2 = =16 V,
C 2 10 ⋅ 10 −6
U3=U– U2=8 V.

13.2.
a, Azonos polaritással összekötve a kondenzátorokat:
A rendszer energiája összekapcsolás elıtt:
1 Q2 1 Q2
EC1= ⋅ 1 EC2= ⋅ 2 EÖSSZ=EC1+EC2
2 C1 2 C2
Az összekapcsolt rendszer össztöltése azonos a töltések összegével a
töltésmegmaradás elve szerint. A kondenzátorok feszültsége azonos, mert
párhuzamosan vannak kapcsolva, így az eredı kapacitás a kapacitások összegével
egyenlı:
’ 1 (Q1 + Q2 )
2
EÖSSZ = ⋅
2 C1 + C 2
1 (Q1 + Q2 ) 2 1 Q12 1 Q22
EÖSSZ’–EÖSSZ= ⋅ – ⋅ – ⋅
2 C1 + C 2 2 C1 2 C 2

b, Ellentétes polaritás esetén:

A rendszer energiája összekapcsolás elıtt:
1 Q12 1 Q22
EC1= ⋅ EC2= ⋅ EÖSSZ=EC1+EC2
2 C1 2 C2
Az összekapcsolt rendszer össztöltése azonos a töltések különbségével. A
kondenzátorok feszültsége azonos, mert párhuzamosan vannak kapcsolva, így az
eredı kapacitás a kapacitások összegével egyenlı:

113
 1 (Q1 − Q2 ) 2
EÖSSZ’’= ⋅
2 C1 + C 2
1 (Q1 − Q2 ) 2 1 Q12 1 Q22
EÖSSZ’’–EÖSSZ= ⋅ – ⋅ – ⋅ .
2 C1 + C 2 2 C1 2 C 2

13.3.
A kondenzátor energiája a feszültséggel és a töltéssel kifejezve:
1
Wkond= ⋅ U ⋅ Q
2
a, Ha a töltés változatlan, a térerısség és a feszültség csökken ε r -ed részére:
Q Q⋅d
E= , U=E·d= ,
ε0 ⋅εr ⋅ A ε0 ⋅εr ⋅ A
1 Q2 ⋅ d
Wkond= ⋅
2 ε0 ⋅εr ⋅ A
Tehát a kondenzátor energiája is ε r -ed részére csökken.
b, Ha a feszültség változatlan, a térerısség szintén változatlan a töltés viszont εr -
szeresére nı, így a kondenzátor energiája is ε r szeresére nı.
Qe Qk
Eelıbb= , Ekésıbb= Qk=εr·Qe
ε0 ⋅ A ε0 ⋅εr ⋅ A
Q ⋅d Qk ⋅ d
Uelıbb= Eelıbb·d= e , Ukésıbb= ,
ε0 ⋅ A ε0 ⋅εr ⋅ A
1 ε ⋅ ε ⋅ A ⋅U 2
Wkond= ⋅ r 0 .
2 d

13.4.
a, A kondenzátor térerıssége:
U
E= 0
d
b, A töltéssőrőség a felsı, A1 felülető, illetve az A2
felülető részen:
U U
σ1=ε0·εr1· 0 , σ2=ε0·εr2· 0 .
d d
c, Az eltolási vektorok:
U U
D1=σ1=ε0·εr1· 0 , D2=σ2=ε0·εr2· 0 .
d d
d, Az energiasőrőség a két részen rendre:
1 1 U2 1 1 U2
w1= ⋅ ε 0 ⋅ ε r1 ⋅ E12 = ⋅ ε 0 ⋅ ε r1 ⋅ 02 , w2= ⋅ ε 0 ⋅ ε r 2 ⋅ E 22 = ⋅ ε 0 ⋅ ε r 2 ⋅ 02 .
2 2 d 2 2 d

114
 e, A kondenzátor kapacitása:
U0 U
ε 0 ⋅ ε r1 ⋅ ⋅ A1 + ε 0 ⋅ ε r 2 ⋅ 0 ⋅ A2
Q + Q2 σ 1 ⋅ A1 + σ 2 ⋅ A2 d d
C= 1 = = ,
U0 U0 U0
A A
C= ε 0 ⋅ ε r1 ⋅ 1 + ε 0 ⋅ ε r 2 ⋅ 2 ⋅ .
d d

13.5.
a, Az eltolási vektor:
Q
D= .
A
D 1 Q
b, A térerısségek: E1= = ⋅
ε 0 ⋅ ε r1 ε 0 ⋅ ε r1 A
D 1 Q
E2= = ⋅ .
ε0 ⋅ εr2 ε 0 ⋅ ε r2 A
1 Q ⋅ d1
c, A feszültségek: U1= E 1 ⋅ d 1 = ⋅ ,
ε 0 ⋅ ε r1 A
1 Q ⋅ d2
U2= E 2 ⋅ d 2 = ⋅
ε 0 ⋅ ε r2 A

1 1 Q2
d, Az energiasőrőségek: w1= ⋅ ε 0 ⋅ ε r1 ⋅ E1 = ⋅
2
,
2 2 ε 0 ⋅ ε r1 ⋅ A 2
1 1 Q2
w2= ⋅ ε 0 ⋅ ε r 2 ⋅ E 2 = ⋅
2
.
2 2 ε 0 ⋅ ε r 2 ⋅ A2

e, A kondenzátor kapacitása:
Q Q 1 ε0 ⋅ A
C= = = = .
U U1 + U 2 1 d1
⋅ +
1
⋅
d2 d1 d 2
+
ε 0 ⋅ ε r1 A ε 0 ⋅ ε r 2 A ε r1 ε r 2

13.6.
A tárolt energiát a teljes feszültség és az eredı kapacitás
segítségével a legegyszerőbb számolni:
1
W= ⋅ C e ⋅ U 02 .
2
Az eredı kapacitás kiszámításához a négy, különbözı
dielektrikummal kitöltött kondenzátor kapacitását
számoljuk ki:
A1 0,5
C1= ε 0 ⋅ε r1⋅ =8,85·10-12·1· =0,7375·10-9F,
d1 6 ⋅ 10 −3
A 0,7
C2= ε 0 ⋅ε r 2⋅ 2 =8,85·10-12·1,5· −3
=4,646·10-9F,
d2 2 ⋅ 10

115
 A3 0,7
C3= ε 0 ⋅ε r 3⋅ =8,85·10-12·2,5· −3
=3,872·10-9F,
d3 4 ⋅ 10
A 1,2
C4= ε 0 ⋅ε r 4⋅ 4 =8,85·10-12·4· −3
=14,16·10-9F.
d4 3 ⋅ 10
A fenti négy kondenzátor kapcsolása a következı:
A C2 a C3–mal soros kapcsolásban van, így
C 2 ⋅ C 3 4,646 ⋅ 10 −9 ⋅ 3,872 ⋅ 10 −9
C23= = =2,112·10-9F.
C 2 + C 3 4,646 ⋅ 10 + 3,872 ⋅ 10
-9 -9

Az elızıek eredıje C1–gyel párhuzamos kapcsolásban van, így

C1,23= C23+ C1=2,112·10-9F+0,7375·10-9F=2,849·10-9F.
Az elızıek eredıje C4–gyel soros kapcsolásban van, így
C1,23 ⋅ C 4 2,849 ⋅ 10 −9 ⋅ 14,16 ⋅ 10 -9
Ce= = −9
=2,372·10-9F.
C1,23 + C 4 2,849 ⋅ 10 + 14,16 ⋅ 10 -9

1 2
( )
Az energia: W= ⋅ 2,372 ⋅ 10 -9 ⋅ 10 4 =1,186·10-1J=0,1186 J.
2

13.7.
A végzett munka a végállapot és a kezdıállapot energiakülönbségével egyezik meg.
A 0,15
Kezdetben: C= ε 0 ⋅ ε r ⋅ = 8,85·10-12·1,5· −3
=3,98·10-9F, így
d 0,5 ⋅ 10
1 Q 2 1 (3 ⋅ 10 −6 ) 2
E1= = ⋅ −9
= 1,13·10-3J.
2 C 2 3,98 ⋅ 10
A szigetelı félig történı kihúzásával egy olyan kondenzátort kapunk, amely 2
párhuzamosan kapcsolt A/2 felülető részbıl áll, az egyik vákuummal, a másik
szigetelıvel töltött. A két rész kapacitása:
A 0,15
C1 = ε 0 ⋅ =8,85·10-12· −3
=1,3275·10-9F,
2⋅d 2 ⋅ 0,5 ⋅ 10
A 0,15
C2 = ε 0 ⋅ ε r ⋅ =8,85·10-12·1,5· =1,99·10-9F,
2⋅d 2 ⋅ 0,5 ⋅ 10 −3
eredıjük pedig: Ce=C1+C2=3,31875·10-9F.
Ebben az esetben a kondenzátor energiája:
1 Q 2 1 (3 ⋅ 10 −6 ) 2
E2= = −9
=1,356·10-3J.
2 C e 2 3,31875 ⋅ 10
Ezekbıl a munkavégzés: W=E2–E1=1,356·10-3J–1,13·10-3J=0,226 J.

13.8.
A végzett munka az elızı feladathoz hasonlóan a két állapot energiakülönbségével
egyezik meg.
A 0,2
A kiinduláskor: C1= ε 0 ⋅ ε r ⋅ = 8,85·10-12·4· −3
=70,1·10-9F, így
d 0,1 ⋅ 10

116
 1 Q 2 1 (8 ⋅ 10 −6 ) 2
E1= = ⋅ −9
=0,4565·10-3J.
2 C1 2 70,1 ⋅ 10

A lemezek eltávolításával olyan kondenzátort kapunk melynek egyik része

megegyezik az eredetivel, a másik, vele megegyezı geometriájú pedig vákuummal
töltött, és egymással sorosan kapcsoltak.
A A 0,2
Így C1= ε 0 ⋅ ε r ⋅ =70,1·10-9F és C2= ε 0 ⋅ = 8,85·10-12· −3
=17,525·10-9F.
d d 0,1 ⋅ 10
A C1,2 a C1 és a C2 soros eredıje:
C ⋅C 70,1 ⋅ 10 −9 ⋅ 17,525 ⋅ 10 −9
C1,2= 1 2 = −9 −9
=14,02·10-9F,
C1 + C 2 70,1 ⋅ 10 + 17,525 ⋅ 10

1 Q 2 1 (8 ⋅ 10 −6 ) 2
így az energia ebben az esetben: E2= = ⋅ −9
=2,282·10-3J.
2 C1, 2 2 14,02 ⋅ 10
A munkavégzés:
W=E2–E1=2,282·10-3J–0,4565·10-3J=1,826·10-3J.

13.9.

U0= U+–U- ahol U+ a belsı, pozitív lemez potenciálja, U- a külsı, negatív

lemez potenciálja.
A kondenzátor lemezei között a mezı azonos a Q pontszerő töltés mezıjével.
Q Q
U+= k ⋅ , U-= k ⋅ .
rb rk
Q Q 1 1 r −r 
U0= k ⋅  −  = k ⋅ Q ⋅  −  = k ⋅ Q ⋅  k b  .
 rb rk   rb rk   rb ⋅ rk 
Ha U0 és rk állandók, akkor rb-t változtatva, változnia kell a lemezek töltésének is.
A maximális térerısség a belsı lemeznél mérhetı, amelyet a pontszerő töltés
térerıssége segítségével adunk meg:
Q
E= k .
rb2
Az Uo-ra kapott összefüggésbıl U0, rk és rb segítségével a k·Q szorzat kifejezhetı és a
térerısség csak a belsı sugár függvényeként (a másik kettı állandó paraméter)
megkapható:
U 0 ⋅ rk ⋅ rb Q U 0 ⋅ rk
k·Q= , így E= k =
rk − rb rb (rk − rb ) ⋅ rb
2

A térerısség annál az rb értéknél minimális, amelynél a kifejezése nevezıje

maximális. Differenciáljuk tehát a nevezıt rb szerint:
d
[(rk − rb ) ⋅ rb ] = rk − 2 ⋅ rb
drb

117
 rk
A deriváltfüggvény zérushelye megadja a maximum helyét: = rb , amibıl
2
4 ⋅U 0
a maximális térerısség minimális értéke: E= .
rk
Ekkor a kondenzátor kapacitása:
Q Q r ⋅r
C= = = 4 ⋅ π ⋅ ε 0 ⋅ b k = 4 ⋅ π ⋅ ε 0 ⋅ rk .
U0 r −r  rk − rb
k ⋅ Q ⋅  k b 
 rb ⋅ rk 

118
14. EGYENÁRAM

14.1.
N N
σ= 4 ⋅108 ; E= 2 ⋅10
11
; R=500 Ω; µ=0,22
m2 m2
___________________________________________________________________________________________

Egy huzal ellenállása egyenesen arányos a hosszával és fordítottan arányos a

keresztmetszetével:
l l
R= ρ ⋅ = ρ ⋅ 2 .
A r ⋅π
A megnyújtás következtében változik a hossz és a keresztmetszet, illetve a sugár is.
A hossz és a sugár változásából származó ellenállás-változás:
∂R ∂R dl l ⋅ dr dl dr
dR= ⋅ dl + ⋅ dr = ρ ⋅ − 2 ⋅ ρ ⋅ 3 =R⋅ − 2⋅R⋅ .
∂l ∂r A r ⋅π l r
dr
Mivel a Poisson-szám (µ) a relatív átmérıváltozás ( ) és a relatív hossz-változás
r
dl
( ε = ) hányadosának (-1)-szerese, az ellenállás változása ezzel kifejezve.:
l
 dr 
dl  r 
dR= R ⋅ 1 − 2 ⋅  = R ⋅ ε [1 + 2 ⋅ µ ].
l  dl 
 l 
A rugalmas nyújtás Hooke törvénye szerint:
σ 4 ⋅ 10 8
σ= E·ε, így ε= = =2·10-3.
E 2 ⋅ 1011
dR=500·2·10-3·(1+2·0,22)=1,44 Ω.

14.2.
A hálózat ellenállása nem változik, ha az
ABA’B’ közti hálózati részt
hozzákapcsoljuk, hiszen a hálózat
végtelen számú ugyanilyen szegmensbıl
áll. Jelöljük Rv-vel a keresett ellenállást.
Az ábrán lévı kapcsolás ellenállása A és
B pont között és A’ és B’ pont között is
Rv
R ⋅R
Rv=R+ v .
Rv + R
Átrendezve másodfokú egyenletet kapunk:
Rv2– Rv·R– R2=0
1± 5
Az egyenlet megoldása: Rv= .
2
1+ 5
Fizikailag csak a pozitív megoldásnak van értelme, tehát Rv= .
2

119
14.3.
Az ábrán látható AB testátló forgási
szimmetriatengely. Az a, a b, és a c pontok, illetve az
a’, a b’ és a c’ pontok mind geometriai, mind
elektromos szempontból ekvivalensek, hiszen 120
fokos elforgatáskor a geometriai és elektromos mezı
is önmagába transzformálódik. Az ekvivalens pontok
azonos potenciálúak, így a térbeli ellenállásháló
átrajzolható síkba:

R R R 5
amibıl Re= + + = R.
3 6 3 6

14.4.

ACu=1 mm2; dAg=0,2 mm; I=20 A; T0=20°C;

J kg
cAg=230 0
, ρAg= 1,6·10-8 Ωm; ρm,Ag=10490 3 ; Tolv=961°C;
kg C m
J kg
cCu=380 0
, ρCu=1,7·10-8 Ωm; ρm,Cu=8960 3
kg C m
________________________________________________________
A vezetékszálakat az áram Joule hıje melegíti. Ha elhanyagoljuk, hogy a két anyag
egymással és a környezettel is termikus kapcsolatban van, az energiaátalakulás
egyenlete a következı:
I2·R·∆t=c·m·∆T ahol ∆t az eltelt idı ∆T a hımérsékletváltozás.
Az ellenállást és a tömegeket a geometriai méretek segítségével megadva, kapjuk:
l
R=ρ· , m= ρm·l·A.
A
Behelyettesítve, majd az egyszerősítést elvégezve adódik:

∆t=
c Ag ⋅ ρ m, Ag ⋅ AAg ⋅ ∆T
2

=
[
230 ⋅ 10490 ⋅ (10 −4 ) 2 ⋅ π ]
2
⋅ 941
= 0,35 s.
I ⋅ ρ Ag
2
20 2 ⋅ 1,6 ⋅ 10 −8

14.5.
Energiát a külsı ellenálláson lehet kivenni, így ennek teljesítménye, illetve az
áramerısség:
U0
Pk=I2·Rk, ahol I= .
Rk + Rb

120
 2
 U0 
Pk=   ⋅ Rk
R
 k + Rb 

A kifejezést a külsı ellenállás szerint deriválva, kapjuk:

2 2
d  U0   U0  2 ⋅ Rk ⋅ U 02
  ⋅ Rk =   −
dRk  Rk + Rb   Rk + Rb  (Rk + Rb )3
A derivált zérushelyén maximális a teljesítmény:
Rk=Rb=0,5 Ω, és így
2
 U0  U
2
10 2
Pkmax=   ⋅ Rb = 0 = = 50 W.
 Rb + Rb  4 ⋅ Rb 4 ⋅ 0,5

14.6.

Legyen I1 az Rb1 ellenálláson átfolyó, I2 az Rb2

ellenálláson átfolyó, és az Ik az Rk külsı
ellenálláson átfolyó áram erısségének jele.

Kirchhoff I. törvénye (csomóponti) szerint, az

ábra irányait figyelembe véve:

ΣI=0 I1+I2–Ik=0
Kirchhoff II. törvénye (huroktörvény) szerint, az óramutató járásával egyezı
irányban körüljárva a két kisebb hurkot, kapjuk:
ΣU=0 I1·Rb1– I2·Rb2+Ub2 –Ub1=0
I2·Rb2+ Ik·Rk–Ub2=0
A három egyenlet, mint lineáris egyenletrendszer megadja az ágak áramerısségeit.
1.) I1+ I2 = Ik
2.) I1·Rb1– I2·Rb2+Ub2 –Ub1=0
3.) I2·Rb2+ (I1+ I2)·Rk–Ub2=0

2.) I1·Rb1– I2·Rb2+Ub2 –Ub1=0 / · Rk

3.) I2·(Rb2+ Rk ) + I1·Rk–Ub2=0 / · Rb1

3.)-2.) I2·(Rb2+ Rk)·Rb1–Ub2·Rb1+ I2·Rb2·Rk– Ub2·Rk+ Ub1·Rk =0

U ⋅ R + U b2 ⋅ R k − U b1 ⋅ R k 9 ⋅ 1 + 9 ⋅ 7 − 12 ⋅ 7
I2= b2 b1 = =–1,09 A.
(R b2 + R k ) ⋅ R b1 + R b2 ⋅ R k 7,5 ⋅ 1 + 0,5 ⋅ 7
I ⋅ R − U b2 + U b1 − 1,09 ⋅ 0,5 − 9 + 12
2.) I1= 2 b2 = =2,45 A.
R b1 1
1.) Ik=2,45–1,09=1,36 A Uk= Ik·Rk=9,54 V
2 2
Pk= Ik ·Rk =(1,36) ·7=13 W,
Pb1= I12·Rb1=2,452*1=6,02 W,
P1= I1·Ub1=2,45·12=29,45 W,
Pb2= I22·Rb2=1,092·0,5=0,589 W,
P2= I2·Ub2=1,09·9=9,81 W.

121
14.7.
R= 500 Ω
l1=37 cm
l2=63 cm
____________
A galvanométer akkor mutat nulla
áramerısséget, ha a Wheatstone-híd
kiegyenlített, azaz a két ág megfelelı
ellenállásainak aránya azonos:
R x R2
= .
R R1
Itt R1 és R2 a csúszóellenállás két
szakaszának ellenállásai.
l1 l
R1 = ρ ⋅ , R2 = ρ ⋅ 2 .
A A
Ezeket behelyettesítve:
Rx l 2 l2 63
= , amibıl Rx=R· =500· =851,35 Ω.
R l1 l1 37

14.8.
a, Az ellenállás-hımérı egy Wheatstone-féle ellenálláshíd egyik ellenállásaként van
bekötve. A mőszer akkor mutat nulla feszültséget, ha a híd kiegyenlített, azaz az
egyes ágak megfelelı ellenállásainak aránya azonos. A fenti kapcsolásban a
platina-hımérı ellenállásának éppen 100 Ω-nak kell lennie. Ebben az esetben ez
akkor következik be, ha a hımérséklet éppen 0°C.

b, Az ellenállás-hımérı ellenállását 100 °C-on az

R=R0(1+α·t) összefüggésbıl számítva:
RPt100= 100·(1+3,911·10-3·100)=139,1 Ω.
A mőszer által mutatott feszültség megegyezik a platina-hımérı feszültségének és
a 100 Ω-os referencia-ellenállás feszültségének a különbségével:
U0 12
UPt= ⋅ RPt100 = ⋅ 139,1 =0,165 V
RPt100 + 10000 139,1 + 10000
12
U100= ⋅ 100 =0,119 V
100 + 10000
Umőszer= UPt– U100=0,165–0,119= 0,046 V.

14.9.
t=100 h; I=30 mA; MZn=65,2 g/mol; Z=2
____________________________________________________
mZn= ?
Az elektrolízis Faraday egyenlete alapján az elektródán kivált anyag tömege
egyenesen arányos az eltelt idıvel és az áram erısségével:

122
 M Zn
mZn=k·I·t, itt k= az elektrokémiai egyenérték.
Z ⋅QF
QF=96500 C a Faraday-féle töltés, így
M 65,2 ⋅ 10 −3 ⋅ 30 ⋅ 10 −3 ⋅ 100 ⋅ 3600
mZn= Zn ⋅ I ⋅ t = =3,65·10-3kg.
Z ⋅QF 2 ⋅ 96500

14.10.
A=100 cm2=1dm2, d=0,2 mm, ρAg=10,5 kg/dm3
I=1 A, k=1,118 mg/C
__________________________________________________
t=?
Az elektrolízis Faraday egyenlete alapján az elektródán kivált anyag tömege
egyenesen arányos az eltelt idıvel és az áram erısségével:
mZn=k·I·t mZn= ρAg·A·d=10,5·1·0,2·10-2=0,021 kg
m 0,021
t= Zn = =18783 s=5,21 h.
k ⋅ I 1,118 ⋅ 10 −6 ⋅ 1

123
15. ÁRAM MÁGNESES TERE, ÁRAM ÉS MÁGNESES TÉR EGYMÁSRA
HATÁSA

15.1.
I1 = 10 A
I2 = 20 A
d = 40 cm = 0,4 m
d1 = 10 cm = 0,1 m
B=?

Az I árammal átjárt hosszú egyenes vezetıtıl d távolságra levı pontban a mágneses

indukció értéke a
µ I
B= 0
2π d
összefüggéssel határozható meg.
Esetünkben a kérdéses pontban az 1. illetve a 2. vezetı által keltett mágneses tér
µ I µ I µ I2
B1 = 0 1 = 2·10-5 T, illetve B 2 = 0 2 = 0 = 1,33·10-5 T.
2π d1 2π d 2 2π (d − d1 )
Mivel a jobbkéz-szabály miatt a két vezetı között a B értéke mindkét vezetı esetén
azonos, az eredı mágneses indukció a két kiszámolt érték összege:
B = B1 + B2 = 3,33·10-5 T.

15.2.
I1 = 20 A
I2 = 30 A
d = 60 cm = 0,6 m
x=?

Jelöljük a baloldali vezeték áramát I1-el (I1 = 20 A), a

jobboldali vezeték áramát I2-vel (I2 = 30 A), a keresett
pontnak I1-tıl mért távolságát x-el.
Mivel a két vezetı közötti részben a két vezetı mágneses tere ellentétes irányú, ezek
µ 0 I1 µ 0 I 2
éppen semlegesítik egymást, ha B1 = B2. Azaz = . Kifejezve:
2π x 2π d − x
20(0,6-x) = 30x, azaz 12 = 50x, tehát x = 0,24 m.

15.3.
I=5A
R = 10 cm = 0,1 m
B=?
Az I árammal átjárt hosszú egyenes vezetıtıl
R távolságra levı pontban a mágneses
indukció értéke a
µ I
B1 = 0 = 10-5 T
2π R
összefüggéssel határozható meg.
Ugyanez az összefüggés körvezetı esetén:

124
 µ0 I
B2 = = 3,14·10-5 T.
2 R
Mivel a jobbkéz-szabály miatt az ábrán látható irányok alapján a két vektor egymásra
merıleges (B1 a hosszú egyenes vezetıre, B2 pedig a kör síkjára merıleges, vagyis ez
utóbbi a hosszú egyenes szakasszal párhuzamos, az eredı mágneses indukció értékét
a Pitagorasz tétel segítségével határozhatjuk meg:
B = B12 + B 22 = 3,3·10-5 T.

B2
15.4. B
I1 = 20 A A B1
I2 = 50 A
d = 40 cm = 0,4 m d
B=? I2 I1
α
d d
Az I árammal átjárt hosszú egyenes vezetıtıl d távolságra levı pontban a mágneses
indukció értéke a
µ I
B= 0
2π d
összefüggéssel határozható meg.
Határozzuk meg az A pontnak az egyes vezetıktıl mért távolságát!
Az I1-tıl mért távolság adott (d1 = d), de az I2-tıl mért távolság a Pitagorasz tétellel
határozható meg:
d 2 = d 2 + (2d ) = 0,894m.
2

A térerısségre vonatkozó összefüggésbe a két vezetı adataival behelyettesítve az

egyes térerısségek
µ I µ I
B1 = 0 1 = 10-5 T, illetve B 2 = 0 2 = 1,18·10-5 T.
2π d 2π d 2

Jelöljük el d2-nek a két vezetı síkjával bezárt szögét α-val, ez a szög az ábrán látható
derékszögő háromszögbıl meghatározható:
2d
cos α = ⇒ α = 26,5°
d2
Az ábrán látható, hogy ekkor a B1 és B2 vektorok szöge β = α + 90° = 116,5°
Az eredı keresett értéke a koszinusz tétel alapján:
B2 = B12 + B22 – 2B1B2·cos(180°-β)
Behelyettesítve B = 1,157·10-5 T az eredı mágneses indukció.

15.5.
I1 = 10 A
I2 = 20 A
I3 = 30 A
a = 60 cm = 0,6 m
x=?

125
 A problémát felülnézetbe rajzoljuk le, ebbıl a nézetbıl egy szabályos háromszöget
látunk, ahol az áramok a háromszög csúcsainál folynak az ábra síkjából merılegesen
kifelé.
Az egyes szakaszok által létrehozott teret a szimmetriatengely mentén a
µ I
B= 0
2π d
összefüggéssel határozhatjuk meg, ahol d a tengelynek a vezetıktıl mért távolsága,
ami nem más mint a háromszög magasságvonalának 2/3-ad része:
2 3 3
d= a =a = 0,346 m.
3 2 3
Azonban B kiszámolására nincs is szükség, mivel a szimmetriai miatt a
szimmetriatengely mentén három azonos nagyságú, egymással 120°-os szöget bezáró
vektort kellene összeadnunk, amelyek összege mindig nulla. Tehát akkor a feladat
által megjelölt helyen nulla a mágneses indukció értéke.

15.6.
v = 105 m/s
B = 0,5 T
m = 10-30 kg
Q = 1,6·10-19 C
R=?
n=?
A mágneses térbe belıtt elektronra a Lorentz erı merıleges a sebességre ⇒
körmozgást végez, a körmozgáshoz szükséges centripetális erıt a Lorentz erı adja
azaz
v2 mv
Q⋅v⋅B = m⋅ ⇒R= = 1,25⋅10−6m.
R QB
Mivel
2 πR 1
T= = 7,85 ⋅ 10 −11 s ⇒ n = = 1,27⋅1010 1/s a keresett fordulatszám.
v T

15.7.
B = 0,1 T,
m = 1 cg = 10-5 kg, R d α=40°
a = 40°,
R
d = 10 cm = 0,1m, α
q = 10-4 C
v=?

A mágneses térbe belıtt elektronra a Lorentz

erı merıleges a sebességre ⇒ körmozgást
végez.
A körmozgás során a kör középpontjából a töltéshez húzott sugár ( R ) ugyanakkora
szöggel fordul el, mint a sebességvektor, azaz α = 40° fokkal.

Az ábrán látható derékszögő háromszögbıl:

126
 d d 0,1
sin α = ⇒R= = = 0,156 m.
R sin α sin 40
A körmozgáshoz szükséges centripetáris erıt a Lorentz erı adja azaz
v2 qBR
Q⋅v⋅B = m⋅ ⇒ v = = 0,156 m/s.
R m
Tehát v = 0,156 m/s a keresett sebesség.

15.8. vm
B = 0,1 T
R = = 5·10-5 m v vp
h = = 4·10-4 m
m = 9,1·10-31 kg B
-19
q = 1,6·10 C h R
v=?
α=?
A mágneses térbe ferdén belıtt elektron sebességét két komponensre bontjuk:
vm = v·sinα a B-re merıleges sebességkomponens,
vp = v·cosα a B-vel párhuzamos sebességkomponens.

A merıleges sebességkomponens miatt a test a B-rre merılegesen körmozgást végez,

amelyhez szükséges centripetáris erı a Lorentz erı, azaz
v2 qBR
Q ⋅ v m ⋅ B = m ⋅ m ⇒ v m = v ⋅ sin α = = 8,79·105 m/s.
R m
2 Rπ
A körmozgás periódus ideje a T = összefüggésbıl vm helyettesítésével:
vm
2πm
T= .
qB
Egy körbefutás alatt a töltés a B irányába éppen a menetemelkedésnek megfelelı
elmozdulást szenved:
2πm ⋅ v ⋅ cos α
h = vp ⋅ T = ,
qB
innét v·cos α = 5,6·105 m/s
( ) (
Mivel v = v 2 sin 2 α + cos 2 α = (v sin α ) + (v cos α ) = 8,79 ⋅105
2 2
) + (5,6 ⋅10 )
2 5 2

Tehát v = 1,04·106 m/s a keresett sebesség.

sin α v sin α 8,79 ⋅10 5
Mivel tgα = = = ⇒α = 57,5° a keresett szög.
cos α v cos α 5,6 ⋅105

15.9.
B = 0,1 T
L=2m
M = 10 dkg = 0,1 kg
ΣF = 0
I=?
A vezeték akkor nem nyomja a talajt, ha a mágneses tér részérıl rá ható erı
ellensúlyozza a gravitációs erıt. Azaz B·I·L = mg.
Behelyettesítve: I = 5 A a keresett áram.

127
15.10.
d = 0,3m
l = 1,5m
I = 60 000 A
F=?

 µ I
Az egyik vezetı mágnes terében  β = 0 ⋅  benne van a másik vezetı, aminek
 2n d 
l hosszúságú szakaszára F = B ⋅ I ⋅ l erı hat.
µ0 I 2 ⋅ l
Ebbe a képletbe a B-re felírt összefüggést behelyettesítve: F = ⋅ azaz
2π d
F = 3600 N a keresett erı.

15.11.
Mmax = 6 . 10-3 Nm
A = 25 . 10-4 m2
I=8A
B=?

Mivel Mmax = B . I . A ⇒ B = 0,3 T,

φ = B . A = 7,5·10-4 Vs.

15.12.
a = 20 cm = 0,2 m F2
I1 I2
b = 10 cm = 0,1 m
d = 5 cm = 0,05 m F1 a F3
I1 = 10 A d
I2 = 20 A b
F=?
F4

F1 meghatározása:
A hosszú egyenes vezetıtıl d távolságban a mágnese indukció értéke:
µ I
B1 = 0 1 = 4·10-5 T.
2π d
Így az a hosszúságú vezetıre ebben a térben ható erı F1 = B1 ⋅ I 2 ⋅ a = 1,6·10-4 N.
F3 meghatározása:
A hosszú egyenes vezetıtıl d+a távolságban a mágnese indukció értéke:
µ I
B2 = 0 1 = 1,33·10-5 T.
2π d + a
Így az a hosszúságú vezetıre ebben a térben ható erı F3 = B2 ⋅ I 2 ⋅ a = 5,32·10-5 N.
Az eredı erı Fe = F1 – F3 = 1,07·10-4 N.
F2 (és a vele azonos nagyságú F4) meghatározása:
Mivel a 2. vezetıszakasz mentén nem állandó a mágneses indukció értéke (a
vezetıszakasz merıleges a hosszú egyenes vezetıre, így a különbözı pontjai a
hosszú egyenes vezetıtıl különbözı távolságokra van), emiatt a hosszú egyenes
vezetıtıl x távolságra felvett, dx hosszúságú rövid elemi szakaszra írjuk fel a rá ható
elemi dF erıt (lásd az ábrát).

128
 I1 d b
dF I2

x dx

A hosszú egyenes vezetıtıl x távolságban levı szakasz mentén a mágneses indukciót

állandónak tekintjük (dx nagyon kicsi), aminek értéke az ismert képlet szerint:
µ I
B= 0 1
2π x
Így a dx hosszúságú szakaszra ható elemi erı:
µ I ⋅I µ ⋅I ⋅I 1
dF = B ⋅ I 2 ⋅ dx = 0 1 2 ⋅ dx = 0 1 2 ⋅ dx
2π x 2π x
A teljes 2. szakaszra ható erı, kiszámolható, mint azt egyes szakaszaira ható erık
összege, azaz a nagyon finom felbontás miatt integrálja:
d +b
µ ⋅I ⋅I 1 µ ⋅ I ⋅ I d +b 1
F = ∫ dF = ∫ 0 1 2 ⋅ dx = 0 1 2 ⋅ ∫ ⋅ dx
d
2π x 2π d
x
Az integrálás szabályai szerint (Newton-Leibnitz formula):
d +b
1 d +b
∫d x ⋅ dx = [ln(x)]d = ln(d + b) − ln(d ) = ln d
d +b

Ezt F képletébe visszahelyettesítve:

µ ⋅I ⋅I d +b
F2 = 0 1 2 ⋅ ln
2π d
Behelyettesítve:
4π ⋅ 10−7 ⋅ 10 ⋅ 20 0,05 + 0,1
F2 = ⋅ ln = 4 ⋅ 10−5 ⋅ ln(3)
2π 0,05
Azaz F2 4,39 ⋅ 10−5 N .
Ugyanezzel a számolással adódik F4, aminek nagysága így megegyezik F2-vel, de
vele ellentétes irányú.

15.13. F2
a = 20 cm = 0,2 m
b = 10 cm = 0,1 m I1 I2 b
d = 5 cm = 0,05 m
F1 a
I1 = 10 A F3
d
I2 = 20 A
F=?

Az egyes szakaszokra ható erıket jelöljük F1, F2, F3-al!

F1 meghatározása:
A hosszú egyenes vezetıtıl d távolságban a mágnese indukció értéke:
µ I
B1 = 0 1 = 4·10-5 T.
2π d
Így az a hosszúságú vezetıre ebben a térben ható erı F1 = B1 ⋅ I 2 ⋅ a = 1,6·10-4 N.

129
F2 meghatározása:
Az elızı feladatbeli 2. szakaszra ható erı meghatározásának lépéseivel kapjuk. A
hosszú egyenes vezetıtıl x távolságra felvett, dx hosszúságú rövid elemi szakaszra
írjuk fel a rá ható elemi dF erıt (lásd az ábrát).

I1 d b
dF I2

x dx

A mágneses indukciót ezen elemi szakaszra állandónak tekintjük, értéke:

µ I
B = 0 1.
2π x
Így a dx hosszúságú szakaszra ható elemi erı:
µ I ⋅I µ ⋅I ⋅I 1
dF = B ⋅ I 2 ⋅ dx = 0 1 2 ⋅ dx = 0 1 2 ⋅ dx.
2π x 2π x
A teljes 2. szakaszra ható erı:
d +b
µ ⋅I ⋅I 1 µ ⋅ I ⋅ I d +b 1 µ ⋅I ⋅I d +b
F2 = ∫ dF = ∫ 0 1 2 ⋅ dx = 0 1 2 ⋅ ∫ ⋅ dx = 0 1 2 ⋅ ln
d
2π x 2π d
x 2π d
Behelyettesítve:
4π ⋅10−7 ⋅10 ⋅ 20 0,05 + 0,1
F2 = ⋅ ln = 4 ⋅10−5 ⋅ ln(3) = 4,39 ⋅10−5 N .
2π 0,05

F3 meghatározása:
Mivel a 3. vezetıszakasz mentén sem állandó a mágneses indukció értéke, emiatt itt
is az F2 számolásánál bemutatott módszert használjuk, de itt még egy szögfüggvényt
is be kell írnunk. Legyen x egy dx hosszúságú elemi szakasznak a drótszakasz
végétıl mért távolsága (lásd az ábrát). Az ábrán látható α szög a háromszög adataiból
a 0,2m
kiszámolható, pl. a következı összefüggésbıl: tg (α ) = = = 2 ⇒ α = 63,4o
b 0,1m

I1 d b α

d + x * cos (α) dx
a
I2 dF

Ennek a dx szakasznak a hosszú egyenes vezetıtıl mért távolsága d+x⋅cos(α) – ábra

– így ezen szakasz mentén a mágneses indukciót az ismert képlet szerint
meghatározhatjuk:
µ I1
B= 0 ⋅
2π d + x ⋅ cos(α )
Így a dx hosszúságú szakaszra ható elemi erı:

130
 µ0 I1 ⋅ I 2 µ ⋅I ⋅I 1
dF = B ⋅ I 2 ⋅ dx = ⋅ dx = 0 1 2 ⋅ dx
2π d + x ⋅ cos(α ) 2π d + x ⋅ cos(α )
A teljes 3. szakaszra ható erı kiszámolható, mint azt egyes szakaszaira ható erık
integrálja:
a 2 +b 2 a 2 +b 2
µ 0 ⋅ I1 ⋅ I 2 1 µ ⋅I ⋅I 1
F3 = ∫ dF = ∫ ⋅ dx = 0 1 2 ⋅ ∫ ⋅ dx
0
2π d + x ⋅ cos (α ) 2π 0
d + x ⋅ cos (α )

Az integrálás szabályai szerint (Newton-Leibnitz formula):

a 2 +b 2
 ln(d + x ⋅ cos(α ))  ln(d + a 2 + b 2 ⋅ cos(α )) − ln(d )
a 2 +b2
1
∫0
d + x ⋅ cos(α )
⋅ dx = 
 cos(α ) 
0
=
cos(α )

Kihasználva, hogy
a 2 + b 2 ⋅ cos(α ) = b
d +b
ln(d + a 2 + b 2 ⋅ cos(α )) − ln(d ) ln(d + b) − ln(d )
ln
= = d
cos(α ) cos(α ) cos(α )
Ezt F3 képletébe visszahelyettesítve:
d+b
ln
µ 0 ⋅ I1 ⋅ I 2 d
F3 = ⋅
2π cos(α )
Behelyettesítve:
0,05 + 0,1
−7 ln
4π ⋅ 10 ⋅ 10 ⋅ 20 0,05
F3 = ⋅
2π cos 63,4
Azaz F3=9,8·10-5 N.

131
FÜGGELÉK

Hallgatói laboratóriumi mérések

1. Olaj viszkozitásának mérése

A mérés célja:
A mérés során egy függıleges, néhány cm átmérıjő üvegcsıbe öntött olaj viszkozitását
kell meghatározni a bele dobott, néhány mm átmérıjő ( az olajénál nagyobb sőrőségő)
üveggolyók süllyedési sebességének mérésével.
A mérés elve:
Az olajban süllyedı golyóra mozgás közben három erı hat:
lefelé a gravitációs erı : G = ρg V g
felfele a felhajtó erı : Ff = ρo V g
és felfele a Stokes-féle közegellenállási erı : Fs = 6 π R η v
ahol ρg illetve ρo a golyó illetve az olaj sőrősége, V a golyó térfogata, R a golyó sugara,
η az olaj viszkozitása és v a golyó süllyedési sebessége az olajban.
Newton II. és IV. törvénye szerint ( ΣF = m a ), azaz:
Fs Ff
ρg V g - ρo V g - 6 π R η v = m a osztunk m = ρg V - vel:
G
 ρ  6πRη  ρ  6πRη
g ⋅  1 − o  − ⋅ v = a, bevezetve az A = g ⋅  1 − o  , B =
 ρg  m  ρg  m

jelöléseket, az egyenlet A-Bv = a alakra hozható, ahol v a pillanatnyi sebesség, a a

pillanatnyi gyorsulás értéke.
Ha felhasználjuk, hogy a gyorsulás a pillanatnyi sebesség deriváltja (idı szerinti
elsı differenciálhányadosa), akkor az egyenlet A-Bv = dv/dt alakú lesz. Az A és B értékei
esetünkben állandók. Ennek felhasználásával az elıbbi egyenlet így írható fel:
dv
A − Bv = a =
dt
Ez az úgynevezett differenciálegyenlet éppúgy meghatározza az A - Bv (és így a v)
függvényt, ahogy a "rendes" algebrai egyenletek is meghatározzák azokat a számokat,
amelyek a megoldásukat adják. A differenciálszámításból ismert, hogy a C ⋅ e − Bt
függvény deriváltja -B - szerese önmagának, azaz belátható, hogy a
differenciálegyenletbıl A − Bv = C ⋅ e - Bt következik. Feltételezve, hogy álló helyzetbıl
indul a test, (t=0 esetén v=0 is teljesül) C=A egyenlıség adódik, azaz innen v-t kifejezve
a pillanatnyi sebességre a következı kifejezést kapjuk:

v(t ) =
A
B
(
1 − e − Bt )
A függvényt ábrázolva látjuk, hogy a test sebessége a vm = A/B hányadoshoz áll be.

132
 v
vm

t
A mérést elvégezve, az általunk mért adatok ismeretében kiszámolható, hogy a kapott
negatív exponenciális függvény a másodperc tört része alatt eléri a maximális sebesség
(Vm = A/B) 99,9 %-át, azaz a mérési szakaszban a golyó - a mérési pontosságon jóval
belül - egyenes vonalú egyenletes mozgást végez. A golyó haladási sebességére ilyenkor

vm =
A
= g  : =
(
 ρg − ρo  6πRη 2 ρg − ρo R 2 g).
B  ρg  ρg V 9 η

a golyó térfogatára V = (4/3)R3π beírásával az olaj viszkozitása:

η=
( ) 2

=
(
2 ρg − ρo R g 2 ρg − ρo R gt) 2

(1)
9 vm 9 L
ahol vm = L/t a haladás sebessége (L utat tesz meg a golyó t idı alatt vm sebességgel).
Ha már tudjuk, hogy a test gyakorlatilag egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, akkor
a maximális sebességre és a viszkozitásra kapott összefüggést megkaphatjuk úgy is, ha
felírjuk hogy a golyóra ható erık eredıje nulla, azaz ρg V g = ρo V g + 6 π R η vm. Ezt
az egyenletet vm -re rendezve a V = (4/3)R3π helyettesítéssel ismét (1) egyenletet kapjuk.
Mérendı mennyiségek:
A mérés során meg kell mérnünk az (1) kifejezés jobb oldalán szereplı mennyiségeket.
Az olaj sőrőségét közösen mérjük, egy Mohr-Westphal mérleggel. A golyó sőrőségének
megállapításához szükségünk van a golyó tömegére és sugarára (itt az alkalmazott
mérlegek kis pontossága miatt a méréshez használt öt golyó tömegét egyszerre kell
lemérni, és utána osztani öttel az átlagtömeg kiszámolásához, a sugár helyett pedig az
átmérıt tudjuk egyszerően mérni). A test sebességének mérése pedig - kihasználva, hogy
a mérési tartományban a golyó állandó sebességgel mozog - az üvegre karcolt két jel
távolságának, és a két jel közötti út megtételéhez szükséges idı mérésének alapján
történik felhasználva az L = vmt összefüggést.
A mérés menete:
A mérést minden mérıcsoport öt golyóval végzi. Elıször lemérjük az öt golyó együttes
tömegét - ebbıl számoljuk az átlagos tömeget, majd egyenként az öt golyó átmérıjét -
ezekbıl számoljuk átlagolással az átlagos átmérıt és sugarat. Ezután a golyókat egyesével
beledobjuk a függıleges olajcsıbe, és megmérjük - az elızıleg megmért távolságú - két
jel között a süllyedési idıt. Ügyelni kell arra, hogy a golyó lehetıleg a csı
középvonalában essen. Ez a csı függılegesre állításával, illetve a golyónak a csı
középvonaláról való indításával érhetı el. Amennyiben a golyó a falhoz tapadva halad, az
így kapott süllyedési idı észlelhetıen nagyobb a többi értéknél. Ebben az esetben a

133
nyilvánvalóan hamis eredményt ki kell hagyni. A kapott öt idı átlaga adja az átlagos
süllyedési idıt.
A mérés kiértékelése:
A mérési eredmények alapján kiszámítjuk a viszkozitás számolásához szükséges
részeredményeket (pl. golyó átlagsőrősége, golyó átlagsebessége, stb.), és az így kapott
eredményekkel behelyettesítünk, az (1) összefüggésbe és kiszámoljuk a viszkozitás
értékét.
Hibaszámolás:
Természetesen a kapott mérési eredmény értékéhez meg kell adni, hogy az mekkora
pontossággal vehetı figyelembe. Az eredmény hibája a közvetlenül mért értékek
hibájából a hibaterjedésnek az alapmőveletekre vonatkozó szabályai segítségével
számolható. Az átmérınél és a süllyedési idınél a statiszikus hiba, a tömegmérésnél és a
jeltávolság mérésénél a mérıeszköz legkisebb egysége - 1 mg illetve a vonalzón 1 mm -
adja az abszolút hibát.
Jegyzıkönyv:
A mérésrıl mérési jegyzıkönyvet kell készíteni aminek tartalmaznia kell:
a mérést végzı személy(ek) nevét és csoportszámát
a mérés idejét
a mérés elvét ( fizikai törvények )
a mérés menetét, a mérénél használt eszközöket
a mérési eredményeket ( adott esetben táblázat )
a kiértékelést
hibaszámolást és a kiszámolt eredményt hibakorláttal.

134
2. Kaloriméter vízértékének meghatározása és szilárd test fajhıjének mérése

A kaloriméter vízértékének meghatározása

A kaloriméter vízértéke (mv) alatt értjük azon vízmennyiség mv tömegét, amelynek cvmv
hıkapacitása megegyezik a kaloriméter hıkapacitásával, vagyis azt a vízmennyiséget,
amellyel a kaloriméter hıfelvétel szempontjából helyettesíthetı.
A vízérték meghatározása céljából a kaloriméterbe elıször m1 tömegő vizet öntünk és
megvárjuk, hogy beálljon a termodinamikai egyensúly. Az alkalmas idıpillanatban
leolvassuk az egyensúlyi állapotnak megfelelı hımérsékletet (t1).
Ezután a kaloriméterbe m2 tömegő, t2 hıfokú (t2<t1) vizet öntünk. A kétféle hımérséklető
folyadék keverése által elérjük, hogy azok közös hımérsékletet vegyenek fel. Ez úgy
történik, hogy a melegebb víztömeg és a kaloriméter hıt ad le, amelyet a hidegebb víz
vesz fel.
Legyen a keveredés utáni közös hımérséklet értéke t. Nyilvánvaló, hogy az m1 tömegő
melegebb víz és a kaloriméter által leadott hımennyiség

Q1 = cv ( m1 + m v )( t1 - t),
ahol cv a víz fajhıje.
Az m2 tömegő hidegebb víz által felvett hımennyiséget a víz fajhıje segítségével
számíthatjuk ki úgy, hogy a víz tömege mellett figyelembe vesszük a kaloriméter mv
vízértékét is.
Ezek szerint a felvett hımennyiség:
Q2 = cv m2 (t - t 2).
Mivel Q1 = Q2, ezért: cv ( m1 + m v )( t1 - t) = cv m2 (t - t 2)
ahonnan
t-
m v = m2 t 2 - m1.
t1 - t

A szilárd test fajhıjének meghatározása

A szilárd test fajhıjének meghatározása céljából öntsünk a kaloriméterbe m3 tömegő, t3
hımérséklető vizet. Ezután helyezzünk a vízbe msz tömegő, tsz hımérséklető (tsz>t3)
szilárd testet.
A melegebb szilárd test által leadott hımennyiséget a víz és a kaloriméter felveszi, míg el
nem érnek egy közös tk hımérsékletet. A szilárd test által leadott hımennyiség
nyilvánvalóan
Qlead = c msz ( tsz - t k ),
ahol c a szilárd test fajhıje. A víz és a kaloriméter által felvett hımennyiség értéke:
Qfelv = cv ( m3 + m v )( t k - t 3),
ahol cv a víz fajhıje, mv pedig a kaloriméter vízértéke. Végül a két hımennyiség
egyenlıségébıl kiszámítható a keresett fajhı:
( m + m v )( t k - t 3)
c = cv 3 .
msz ( tsz - t k )
A mérés menete
A kaloriméterbe mérıhengerrel 2-3 dl meleg vizet öntünk. A mérıhengerbe ezután kb.
ugyanannyi hideg vizet öntünk, mint az elıbbi meleg víz volt. Ezután lemérjük a
kaloriméter és a meleg víz közös hımérsékletét (t1), majd a hideg víz hımérsékletét (t2)

135
és a hideg vizet a kaloriméterbe öntjük. (A meleg víz hımérséklete lehetıleg akkora
legyen, hogy a kiegyenlítıdési hımérséklet közel essék a szobahımérséklethez.)
A lefedett kaloriméterben a keverıvel állandóan kevergetjük a vizet és figyeljük a
hımérıt, majd leolvassuk a közös hımérsékletértéket (t). Feljegyzett adatainkból a
vízérték kiszámítható.

A szilárd test fajhıjének meghatározására mérıhenger segítségével csapvizet öntünk a

kaloriméterbe (m3). A szilárd test tömegét elıbb lemérjük, majd meleg vízbe (kb. 90 °C
hımérséklető) merítjük és egy ideig benne is hagyjuk, hogy átvegye a víz hımérsékletét.
Az ily módon melegített testet a kaloriméterbe tesszük, melyben lévı víz hımérsékletét
(t3) közvetlenül a test belehelyezése elıtt pontosan lemértük. A gyors hıfelvételt és
hıleadást ismét folyamatos keveréssel biztosítjuk, és a megfelelı pillanatban leolvassuk a
(tk) kiegyenlítıdési hımérsékletet. Végül az elızıleg már kiszámított vízérték
segítségével és a c fajhıre levezetett összefüggés segítségével meghatározzuk a fajhıt. A
víztömegeket minden esetben a digitális mérleg tára funkciójának használatával mérjük.

136
Hibaszámítás

Minden mérési eredmény csak akkor válhat felhasználhatóvá a gyakorlati életben, ha

tudjuk, hogy az adott eredmény mekkora pontossággal teljesül, milyen határok között
vehetı figyelembe. Ez az oka annak, hogy a mérési eredményhez mindig meg kell adni a
hibakorlátot is.
Közvetlenül mért érték hibája
Tegyük fel, hogy az x mennyiséget többször egymás után megmérjük, és az egymás utáni
mérési eredmények rendre x1, x2, ... , xn értékeket adnak. Nem tudjuk, hogy a mérési
eredmények közül melyik a pontos - ha egyáltalán van ilyen (ha tudnánk a pontos értéket,
nem akarnánk megmérni). Így azt mondjuk, hogy ebben az esetben xá = (Σxn)/n értéket,
vagyis a mért értékek számtani közepét tekintjük pontos értéknek. Ez persze
valószínőleg nem a tényleges értéket adja, de elegendı sok mérést elvégezve bizonyára
nagyon jól közelíti azt.
A mért értékek persze többé - kevésbé eltérnek az átlagtól. A mérés abszolút hibájának
a mért értékeknek az átlagtól mért legnagyobb eltérését nevezzük, azaz ∆x = maxxi -
xá. Itt az abszolútérték jel mutatja, hogy az eltérés elıjele nem számít, csak a nagysága.
Elıfordulhat, hogy a mérıeszköz pontatlansága miatt hiába végzünk több mérést, mindig
ugyanazt az eredményt kapjuk. Ebben az esetben az abszolút hibát a mérıeszköz
pontossága, pontosabban szólva a mérıeszköz legkisebb egysége adja. Pl egy 2 m-es
szakaszt mérıszalaggal többször megmérve mindig 2 m az eredmény, itt az abszolút hibát
a mérıeszköz legkisebb egysége - ha mm-es beosztású, akkor 1 mm - adja.
Persze az abszolút hiba nem jellemzi jól a mérés pontosságát, hisz pl. a 3 m ± 3mm
ugyanakkora abszolút hibát jelent, mint a 30 cm ± 3 mm, holott 3 m-t 3 mm-es
pontossággal megmérni nyilván nagyobb "pontosságot" jelent, mint 30 cm-t 3 mm-es
pontossággal megmérni. Ezért aztán a mérési pontosságot az abszolút hiba helyett a
relatív hibával szokás jellemezni. A relatív hiba azt adja meg, hogy a mérés abszolút
hibája hányad része a "pontos" értéknek, azaz képlettel kifejezve: δx = ∆x / xá . (A relatív
hibát sokszor %-ban adják meg, ilyenkor értelemszerően δx = (∆x / xá)*100).
Példa: Tegyük fel, hogy egy adott távolságra 5 mérésbıl 1,98 m; 1,99 m; 2,00 m; 2,01 m;
és 2,02 m eredmények adódnak. Ekkor az általunk pontos értéknek vett xá = (Σxn)/n =
(1,98 +1,99 +2,00 +2,01 +2,02)/5 = 2,00 m. Az egyes mérési eredmények eltérése az
átlagtól -0,02; -0,01; 0; 0,01 illetve 0,02 m , így az abszolút hiba ezek maximuma, azaz
∆x = 0,02m. (Az hogy ez az érték kétszer is elıfordul az xi-xá értékek között,
természetesen nem szükségszerő.) Így aztán az adott mérés relatív hibája:
δx = ∆x/xá = 0,02m /2 m = 0,01 ( amit úgy is írhatunk, hogy 1 % ). Vagyis a mért érték a
példában: 2 m ± 0,02 m, vagy 2 m ± 1 %.
Nem közvetlenül mért érték hibája, a hibaterjedés törvényei az alapmőveletekre
Természetesen a fent leírtak csak akkor használhatók, ha az x értéket közvetlenül mérjük.
Bonyolultabb mennyiségek esetén viszont általában a mérési eredményt több -
közvetlenül mért - értékbıl számítással határozzuk meg, azaz a fent leírt módszer
ilyenkor direktben nem használható.
Viszont ha ismerjük a hibaterjedés szabályait az alapmőveletekre, azaz az összeadandók,
szorzandók, stb. hibájának ismeretében meg tudjuk mondani az összeg, szorzat, stb.
hibáját, akkor ennek felhasználásával már a nem közvetlenül mért - hanem számított -
érték hibája is megadható.
Mi a hibaterjedés szabályait a relatív hibára ismertetjük.

137
Összeg relatív hibája: Ha adott két mennyiség a és b, és azok relatív hibái : δa és δb,
akkor az összeg (a+b) relatív hibájára: δa+b = max.(δa;δb), azaz az összeg relatív hibája
megegyezik a legnagyobb relatív hibájú tag relatív hibájával. (A valóságban ez a
tényleges relatív hiba felsı becslése, de egyszerősége miatt célszerő ezzel számolni).
Szorzat illetve hányados relatív hibája: Szorzat ab illetve hányados a/b relatív hibája a
tagok (szorzandók ill. osztandó, osztó) relatív hibáinak összege:
δab = δa/b = δa + δb .
Különbség relatív hibája: Ha a és b mért mennyiségek relatív hibái δa illetve δb, akkor az
a-b különbség relatív hibája:
a b
δa−b = ⋅ δa + ⋅δb
a−b a−b
Az összefüggésbıl kitőnik, hogy közel azonos mennyiségek kivonása szükségszerően
magas hibát okoz. Pl. tegyük fel, hogy 1 % pontossággal tudunk távolságot mérni.
Tegyük fel, hogy egy 10 cm-es szakaszt úgy szeretnék kimérni, hogy egy adott irányba
lemérek 5 métert, majd visszamérek 490 cm-t. Ez azt jelenti, hogy az elsı méréskor az 1
%-os hibakorláttal ±5 cm-t, a visszaméréskor ±4,9 cm-t tévedhettem. Mivel ezek a
tévedések véletlenszerőek, elıállhat olyan eset, mikor egymást "erısítik", azaz összesen
akár 9,9 cm is lehet a hibám, ami a 10 cm-es távolságot figyelembe véve, 99 %-os
hibának felel meg. Mindez a megadott képlettel:
5 4,9
δ 5− 4 , 9 = ⋅ 1% + ⋅ 1% = 99%
5 − 4,9 5- 4,9
Ezekkel az összefüggésekkel tetszıleges összefüggés relatív hibája kiszámolható a benne
szereplı kifejezések relatív hibáiból, erre példaként nézzük meg a következı esetet:
A hibaterjedés törvényei az olaj viszkozitásának mérésére
A közvetlenül mért értékekbıl meghatározzuk az abszolút hibákat (1 mérésnél a
mérıeszköz pontossága – hosszúság mérésénél 1 mm, tömegmérésnél 0,001 g,
olajsőrőségnél 1 kg/m3 -, több mérés esetén az átlagtól vett legnagyobb eltérés), majd a
relatív hibákat (az abszolút hiba és a mért érték, több mérés esetén az átlag hányadosa).
Az ülepedési szakasz hosszának, az ülepedési idınek, a golyók átmérıjének, a
tömegmérésnek és az olaj sőrőségének a relatív hibája legyen rendre δL, δt, δd, δm , és δρo.
Ezen mért értékek hibájára szeretnénk visszavezetni η hibáját.
A viszkozitás hibája a hibaterjedés törvényeinek alkalmazásával:
δη = δ ( ρ − ρ ) r 2 gt = δ ( ρ − ρ ) r 2 t = δ ( ρ g − ρ o ) + δ r 2 + δ t + δ L
2 g o g o
9 L L

azaz :
ρg ρo
δη = ⋅δρg + ⋅ δ o + 2δ d + δ t + δ L
(ρ g − ρo ) (ρ g − ρo )
mivel
δρ = δ
g m = δ m = δ m + δ r 3 = δ m + 3δ d
4r π3
r3
3

így
ρg ρo
δη = ⋅ (δ m + 3δ d ) +
(ρ− ρo )
g (ρ g − ρo ) ⋅ δ o + 2δ d + δ t + δ L
Ezzel a viszkozitás hibáját visszavezettük a mért értékek hibáira.

138