Professional Documents
Culture Documents
Benedictus
Benedictus
I.
1
Minden esztendő Virágvasárnapján,
Távoli határokból ide zarándokolt a nép.
A Passiójáték egész évben híven várt és emlegetett
megtekintésére jöttek kocsin és gyalog,
s hogy hallhassák igét hirdetni Benedictust,
a kolostor legnagyobb kincsét,
az áldott beszédű, tiszta életű szerzetes papot.
Benedictus valóban
az Úr különös kegyelméből az Ige tudója,
a szavak mestere volt.
És mert szívéből beszélt,
amit mondott, az emberek szívéig hatolt.
Ha a szószéken ő állt,
a templomban hallhatóan lélegzett a csend.
Benedictus mindig egyszerűen szólt,
munkás napokon a falvakban
ajtótól ajtóig gyalogolt,
füvet, kenőcsöt vitt a testében rabbá lett betegnek,
bűn marását enyhíteni pedig
megbocsátó jó szót a lelkében kétségbeesettnek.
2
Benedictus: 33 évemet töltöm be a tavaszon atyám,
éppen ezért, most kérem engedelmedet,
hogy a Pap-hegyi klastrom Passiójátékát,
Krisztus urunk méltó, nagy dicséretére,
Virágvasárnapjára én írhassam meg.
3
II.
Novícius 2: Végre!
(bekiált az ajtón)
Hozzuk is már a kulcsot!
(besiet a rendfőnök)
4
Novícius 1: (összenéz Novícius 2-vel)
Az ünnepség főszereplőit?
Most fogja összehívni őket?
Novícius 1: (visszajön)
Testvér, tisztelendő prior atyánk téged is hivat!
Novícius 1 : (észbekap)
Testvér induljunk sietve.
Megharagszik a rendfőnök úr,
ha itt lopjuk tétlen a napot.
A miséig még rengeteg a dolgunk.
5
Novícius 2: Igazságod vagyon!
S a mise után kezdődik a játék!
Kimennek
III.
6
Rendfőnök: (a kanonokot tessékeli)
Erre, erre kanonok uram.
Ide a főhelyre tessék!
A püspök úr küldöttének,
kijár körünkben ez a tisztesség.
Kanonok: (jóságosan)
Itt, a lábaink előtt hadd üljenek a gyermekek.
7
Jézus (Balázs atya) mély szenvedéssel térdepel.
Grófné: (pisszeg)
Figyeljen inkább uram, mert megzavarja a csendet!
A katonák hadnagya – bár a nézők között áll – a történés hevében ösztönösen maga
is kardot ránt.
Jézus: Te mondád.
Főpap: Istenkáromlás!
Mi legyen ítélete?
8
Péter: (halálos rémületben)
Nem, nem vagyok az!
Azt az embert nem is ismerem!
Kakasszó hallatszik…
Jézus: Te mondád.
Pilátus töpreng, aztán eszébe jut valami és a szereplők helyett a nézők felé fordul.
9
A kanonok arcát tenyerébe hajtva zokog.
10
IV.
11
Benedictus: (halkan, de hangjában sziklaerős bizonyossággal)
Rendfőnök atyám!
Ezt tanítják valóban az Evangélium szavai.
De vajon azért vagyunk-e az Úr követői,
hogy szavakat ismételgessünk?
Akár az Evangélium szavait?
Nem az Igét kell-e hirdetnünk?
Rendfőnök: (döbbenten)
Benedictus nem értelek!
Szó és ige között különbséget teszel?
Elmédben talán egymásnak ellentmondanak?
12
Benedictus: Megadtad a választ helyettem is atyám.
Mert, miért is kellene még ma is,
évezred múltán, még ha játékban is,
újra meg újra a kereszthez szegeznünk Őt?
Hacsak nem azért, hogy így tegyünk tanúságot,
mint egykor, úgy ma sem értjük szavát.
Hogy Igéje előtt zárva maradt a szívünk.
S így az életünkkel, Neki újra meg újra
Golgotát készítünk.
Az Igének atyám, az életünk adhat csak erőt.
A kéz, a szív, a száj csak együtt képes bennünk
Életre idézni Őt!
13
V.
Novícius 1: Lódobogást?
Egy egész hadseregnek hallik ez rendfőnök atyám!
Mi történhetett?
14
Hadnagy: Köszönöm. (a novíciusokkal elmegy)
A novícius elmegy
Benedictus olvasni kezd, arca elsápad, válla megroggyan. Meg kell támaszkodnia,
olyan súlyosan érintik a levél vádjai. A rendfőnök visszaveszi Benedictustól a
levelet és maga olvassa tovább.
15
Benedictus feje lecsuklik, keserves zokogásra fakad.
Rendfőnök: Benedictus!
Áll, ami áll ebben a levélben!
Aki írta nem látott és nem hallott téged
és a gyermekeket.
Ítélete hézagos, bölcsessége véges.
Az én szívem meg nem tagad téged,
aki testvérem voltál, s tanítómmá lettél.
De lásd: hármas a regula,
köt téged, s engem is.
Ezek közül egy az engedelmesség.
Gondolkozz hát, ketten most mit tehetünk?
Rendfőnök: (megnyugodva)
Engedélyem máris a tiéd.
Ennél sokkal többet is megtennék azért,
hogy mások is értsék, amit megértettem én.
16
Novícius 2: Istenem, hát halálra sanyargatja, böjtöli magát.
Miért teszik ezt vele?
Ő maga kérte a hadnagyot,
hogy katonái az ostorozásnál
ne legyenek kíméletesek.
Miféle nyilvános bűnbánat ez?
17
VI.
Hadnagy: (odasiet)
Elnézést gróf úr a rendzavarásért.
Gyere kisfiam,
odakint lépes méz várja a jó gyermekeket,
talán adhatok neked némi előleget.
Rendfőnök: Leszállni?
Semmi sem lenne ennél könnyebb!
18
Püspök: (feláll, hogy megáldja a szereplőket és a nézőket)
Jámbor hívek!
Fogadjátok áldásomat a mi Urunk…
19
VII.
Kakasszó hallatszik…
20