Tartalom

ÖSSZEFOGLALÁS ...................................................................................................................................... 3
I. BEVEZETÉS ....................................................................................................................................... 3
1. Fejre áll a világ – és ebben kell élnünk… ..................................................................................... 4
2. Pénzügyi pszichológia .................................................................................................................. 6
3. Jómódú élet ................................................................................................................................. 9
4. Pénzügyi alapelvek .................................................................................................................... 10
II. PÉNZÜGYI EGYENSÚLY................................................................................................................... 11
1. A gazdagság legfőbb titka .......................................................................................................... 12
2. Vagyon ....................................................................................................................................... 13
3. Költségek csökkentése .............................................................................................................. 17
4. Bevételek növelése.................................................................................................................... 26
5. Ingatlan ...................................................................................................................................... 31
6. Gyerekek pénzügyi nevelése ..................................................................................................... 35
7. Hitel ........................................................................................................................................... 40
8. Hogyan másszunk ki a hitelcsapdából? ..................................................................................... 43
III. BIZTONSÁG ................................................................................................................................ 48
1. A biztos állás .............................................................................................................................. 48
2. Pénzügyi biztonság .................................................................................................................... 49
3. Tartalékok .................................................................................................................................. 50
4. Biztosítások................................................................................................................................ 52
IV. STRATÉGIA ................................................................................................................................. 59
1. Pénzügyi tervezés dióhéjban ..................................................................................................... 60
2. Mit várjunk el a befektetéseinktől?........................................................................................... 64
3. A befektetések alapelemei ........................................................................................................ 74
4. Konkrét megoldások .................................................................................................................. 83
5. Portfolió összeállítási szabályok ................................................................................................ 92
6. Eladók, ügynökök, tanácsadók .................................................................................................. 97
7. Megvalósítás.............................................................................................................................. 99
ÖSSZEFOGLALÁS
A nemzetközi felmérések szerint a megvásárolt könyvek 87%-át nem olvassák végig, sőt, közel
kétharmadukba éppen csak belenéznek, úgy rakják fel a könyvespolcra. Éppen ezért ennek a
könyvnek a tartalmát egy oldalon összefoglalom: ha csak ezt olvassa el, akkor is legyen haszna belőle.

A cél a jómódú élet megteremtése, ami stabil anyagi lehetőséget biztosít mindenkinek, egész életén
át. Ne legyenek napi pénzügyi gondjai, még akkor sem, ha az életben szokásos szörnyűségek (kirúgják
az állásából, ellopják az autóját, stb.) néha-néha megtörténnek. Ugyanakkor az a cél, hogy ne csak
éljen napról-napra, hanem valósítsa meg azokat a fontos nagy céljait, amiket kitűzött. Például legyen
megfelelő lakása-háza, kezdhessék jól az életüket a gyerekei, unokái és legyen egy jómódú öregkora.
Ezek fokozatos megvalósulását megélni önmagában is nagy boldogság!

Sajnos a magyar középosztály számára ez a legtöbbször csak álom. Pedig ennek a megvalósítása nem
ördöngösség. Erről szól ez a könyv.

Először is megmutatom, hogyan kell egyensúlyba hozni a napi pénzügyeket. Hogyan kell a
vagyonunkat felügyelni, a kiadásokat csökkenteni, a bevételeket növelni, a hitelekkel bánni, és ha
kell, akár egy csődhelyzetből is kimászni.

Másodszor megmutatom, hogyan kell biztonságot teremteni, tartalékokat képezni, saját és családja
vagyonát, életét, egészségét biztosítani.

Harmadrészt részletesen foglalkozom életünk nagy, stratégiai céljainak megvalósításával. Hogyan kell
célokat kitűznie, ezeket pénzügyileg megterveznie. Milyen módon kell az ehhez szükséges
megtakarítási formákat kiválasztani. Milyen veszélyekre kell figyelnie.

Ennyi. Ez nem egy vaskos könyv. Ugyanakkor ez a tudás választja el a csődből-csődbe tántorgó,
állandó anyagi nehézségekkel küzdő életet a valóban jómódú középosztálybeli élettől. És most
nekiállhat olvasni, vagy visszarakhatja a polcra.

I. BEVEZETÉS

Mindenkiben gyűlik a feszültség.

2008 után, amikor elkezdődött a hosszú gazdasági válság, nagyon sokan egyszerűen nem értették,
miért kell anyagilag folyamatosan küszködniük. Ez valami átok? Gonosz hatalmak összejátszása, hogy
minket szegénységbe és szolgaságba taszítsanak? Ha szétnézünk az interneten, se szeri sem száma az
összeesküvés-elméleteknek.

Pedig a valóság sokkal kiábrándítóbb. Hiába vagyunk túl több mint bő harminc a rendszerváltáson, a
magyar lakosság döntő része még mindig nem érti meg, hogy kapitalizmusban élünk. Nincs tisztában
a lehetőségeivel és nem érti az összefüggéseket. És különösen a pénzhez nem értenek.
Az iskolákban a mai napig nem oktatnak pénzügyi ismereteket. Részletesen megtanuljuk a mohácsi
csata lefolyását, a DNS makro-szerkezetét, Ady Endre összes szeretőjét. Pénzről pedig lényegében szó
sem esik.

Ezek után nem csoda, hogy a magyar családok döntő része anyagilag vergődik. És ennek döntő oka
az, hogy egyszerűen nincsenek tisztában a gyakorlati pénzügyekkel.

Jelenleg a világ lakosságának 83%-a alacsonyabb jövedelmi szinten él, mint az átlag magyar. Ennek
tudatában panaszkodjon ezentúl.

Ez a könyv mindössze azokat az ismereteket foglalja össze, amit boldogabb országokban már a
családban és az iskolában megtanulnak – azt, hogy hogyan kell bánni a pénzzel. És ha valami, ez a
tudás minden pénzt megér…

1. Fejre áll a világ – és ebben kell élnünk…

Jelenleg a világtörténelem legnagyobb fordulatának idején élünk. Amióta az ember lejött a fáról, az
emberiség létszáma folyamatosan nőtt. Ez a tendencia jelenleg a végéhez ért, a fejlett országok már
elérték létszámuk maximumát (legfeljebb nagyirányú bevándorlással korrigálták). Magyarország
1980-ban érte el a lakosság számának csúcsát (10,8 millió fő), és onnan folyamatosan csökken. Ma
már 10 millió alatt van, és évente 15-20.000 fővel tovább apad. A Föld lakossága pár évtized múlva
várhatóan 9 milliárd körüli létszámmal tetőzik, utána pedig mindenütt mérséklődik majd.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Egy növekvő népességű világban a lakosság nagyjából 40%-a gyerek, és
általában csak 5% körül vannak az öregek. Ebben a kultúrában mindenkinek a fő feladata az életben
maradás és a nagyszámú gyerek felnevelése. Azzal nem kell foglalkozni, hogy mi lesz idős korunkra.
Egyrészt nagy valószínűséggel úgysem érjük meg, de ha mégis, akkor a rengeteg gyerek és unoka
úgyis eltart minket.

Ezzel szemben a jövő csökkenő demográfiájú társadalmaiban mindössze 6-7% a gyerek, viszont az
idősek aránya a 40%-ot is meghaladja. Különösen magas a 90 év felettiek aránya. Nyilván egy ilyen
társadalomban elvárni, hogy a társadalom tartsa el az öregeket, teljesen abszurd. Egyetlen munkába
álló fiataltól sem várható el, hogy önmagán kívül 6-7 öreget is tartson el. Ezért mindenkinek az lesz
majd az élete legfontosabb feladata, hogy összerakja az öregkorára szükséges pénzt.

Most vagyunk az átmenet korszakában, amikor a korábbi szolidaritásra épülő társadalmi rendszer
recseg-ropog. Mindeközben mindenki behunyja a szemét és hajtogatja: „Nem lesz semmi baj!”

Ma az USA-ban születő lánycsecsemők várható élettartama 103 év.

Ezzel párhuzamosan zajlik egy másik folyamat: „a világ összemegy”. Ma egy Kínában gyártott
tornacipő 50 forintért Magyarországra szállítható. Az adatok ingyen mozgathatóak. 24 órán belül a
Föld 95%-ára el lehet jutni. Némi szervezéssel gyakorlatilag bármelyik országban lehet laknunk,
dolgoznunk.
A nagy demográfiai fordulat idején éppen a korábban elmaradott országok jutnak átmenetileg
előnyhöz, mert náluk a lakosság korösszetételének megfordulása később következik be. India, Kína,
Dél-Amerika országai – a fejlődő országok – átveszik a világgazdaság vezető szerepét. És ez ismét csak
nem kevés konfliktussal jár együtt.

Ez még nem minden. A 2000-es évtizedben ráadásul sikerült a világ majdnem minden országában egy
csinos adósságválságot összehozni. A fejlődő országok hirtelen felfutása rengeteg olcsó szabad tőkét
jelentett, ezért nagyon sokan – államok és magánszemélyek is – eladósodtak. A 2007-ben kitört
válság lényegében ennek a következménye. Jelenleg (2023) Magyarországon mindenkire fejenként
4.545.687 Ft államadósság jut, de nagyjából ekkora az egy főre eső magánadósság is.

Egy-egy ország pénzügyi előrelátását legjobban a lakosság megtakarító képessége mutatja. Ez azt
jelzi, hogy az ott élő emberek átlagosan jövedelmük hány százalékát rakják félre. Ez ma
Magyarországon 5% körüli. Kínában 38%.

Ráadásul a fejlett országok társadalma élesen elütő értékrenddel, gondolkodásmóddal rendelkező

generációkra tagozódik. Ezen generációk gondolkodása és különösen a pénzhez való viszonya
drasztikusan eltér, ami már most is konfliktusokat okoz.

o A Veterán generáció (1945 előtt születettek) gondolkodásmódját a tartalékolás, a szűk

napokra felkészülés határozza meg.

o A Boomer generáció (1945–65 közt születettek) a szocializmusban nőtt fel, ezért számukra a
fő érték a munka, és erősen túlbecsülik az állam szerepét.

o Az X generáció (1965–80) a „szuperkapitalista” generáció, nekik a fogyasztás, presztízs a

fontos, még eladósodás árán is.

o Az Y generáció (1980–2000) már erősen meghasonlott generáció, ők a szép új demográfiai

fordulat utáni első nemzedék. Fő értékrendjük a szabadság, a nemzetköziség, a kényelem, de
az elkötelezettség nélküliség is. Várhatóan – ahogy haladunk előre az időben – az X és az Y
generáció közötti feszültség egyre nő majd.

Tanácsadóként Magyarországon a legmarkánsabbnak az X és az Y generáció közti gondolkodásmód

különbségét látom. Ez a határ ma, 2015-ben 35 évnél van. Csak néhány év korkülönbség esetén is
látszik: egy X generációs számára a fő szempont a karrier, a szép nagy lakás, az autó, a presztízs. Az Y
generációs fiatalabbaknak azonban nem ezek tűnnek vonzónak, hanem a szabadság, a kevesebb
megkötöttség, az egész világ elérése, a fejlődés és önmaguk kibontakoztatása.

Ma Magyarországon arról kell dönteniük a politikusoknak, hogy az állam három legnagyobb kiadási
tételéből (nyugdíj, egészségügy, oktatás) melyiket és milyen arányban csökkentsék. Az ország vezetői
elsősorban az X generációhoz tartoznak, és ahhoz, hogy fő szavazóbázisuknak, a nyugdíjasoknak
(Veterán és Boomer generáció) ne kelljen csökkenteni a pénzét, inkább az Y generáció oktatására
szánt összegeket akarják lefaragni. Ezzel nálunk elindult a generációk háborúja.

Mindezek alapján jól látszik az, hogy nem folytathatjuk kritika nélkül a korábbi generációk
életmódját, nem követhetjük stratégiájukat. És ez különösen igaz a pénzügyekre.
 2. Pénzügyi pszichológia

A pszichológusok már nagyon régen vizsgálják: mi az oka annak, hogy egyesek meggazdagodnak,
mások pedig anyagilag végigvergődik az életüket. Sokak szerint az emberek alapvetően azért
gazdagodnak meg, mert gazdag családba születnek, vagy valami szerencsés körülmény, például egy
nyeremény teszi őket gazdaggá.

A vizsgálatok pont az ellenkezőjét bizonyítják. Például a lottó-nyertesek 90%-a - ha korábban rossz

anyagi helyzetben élt - pár éven belül elveszíti az összes megnyert pénzt. Ugyanakkor azok, akik saját
erejükből gazdagodtak meg, egy pénzügyi csőd után nagyon hamar ismét felállnak, és újra
meggazdagodnak.

Mit tudnak, miben különböznek a gazdagok a szegényektől? Nézzük, mit mond a pszichológia.

A. Érzelmi alapú döntések

Ha egy biológia-szertárban megnézzük egy emberi agy keresztmetszetét, akkor láthatjuk, hogy a
racionális gondolkodás helye, az agykéreg csak egy nagyon vékony külső héjat alkot. Az agy döntő
része nem gondolkodásra szolgál, hanem a tudattalan tevékenységek, főként az érzelmek helye.

A modern orvosi képalkotó módszerrel, az MR (mágneses rezonancia) eljárással beleláthatunk az agy

működésébe. Innen tudjuk, hogy a döntésünk, például egy pénzügyi döntés (mondjuk egy vásárlás)
először mindig érzelemként születik meg. Később ezt a döntést magyarázza meg az agykéreg értelmi
része.

Ebből eredően számtalan pénzügyi döntésünket érzelmi alapon hozzuk meg, és ez nagyon sok
hibához vezet. Például a modern marketing, a reklámok alapvetően az érzelmeinkre igyekeznek
hatni, és ezen keresztül rengeteg felesleges dolog megvételére vesznek rá bennünket.

B. Félelem, vágy és bátorság

Az emberi alapérzelmeket az állatvilágból örököltük. Az állatok fő ösztöne, hogy féltik saját és

kölykeik életét, másrészt táplálékot és társat keresnek. Innen származtatható a mi két alapérzelmünk:
a félelem és a vágy.

Ez a két érzelem azonban nem egyenértékű. A pszichológusok rengeteg szellemes kísérlettel és az

érzelmek erősségét ellenőrző műszerekkel kimutatták: a veszteségtől való félelem sokkal erősebb,
mint a valami utáni vágyunk.

A veszteségtől való félelmet nagyon keményen kihasználják a reklámok. Elég egyetlen reklámblokkot
végignézni a tévében, és számtalan dologgal fenyegetnek meg bennünket. Elveszítjük az emberek
tiszteletét, mert koszos a ruhánk. A gyerekeink betegek lesznek, mert nem fertőtlenítjük a perem
alatt is a vécét. Megbetegszünk, mert nem szedjük a megfelelő vitaminokat, táplálék-kiegészítőket.
Elveszítjük a szerelmünket, mert nem elég illatos a szánk.

Pénzre fordítva ez azt jelenti, hogy ösztönösen sokkal jobban félünk a meglévő 100 forintunk
elvesztésétől, mint amennyire újabb 100 forint megszerzésére vágyunk.

Hogy ez valóban így működik, mutatok egy konkrét példát. Tegyük fel, hogy a következő két játékot
játsszuk. Az elsőben feldobunk egy érmét, és ha fej, nyer egymillió forintot, ha írás, akkor semmit. A
másodikban feldobjuk az érmét, és ha fej, akkor nyer tízmilliót, de ha írás, akkor fizetnie kell
egymilliót. Matematikailag a várható nyeremény az elsőnél félmillió, a másodiknál négy és fél millió.
Ennek ellenére az emberek 90%-a az első játékot játszaná a második helyett. Ennyire tartanak a
veszteségtől.

Ebben a kérdésben azonban az egyének között nagy eltérés lehet. Ezért ma a pénzügyi életben
teljesen bevett gyakorlat - sőt kötelező előírás egyes esetekben -, hogy a kockázatvállalási
hajlandóságot felmérjük. Ilyen például a MIFID teszt néhány kérdése, amit uniós előírásra minden
értékpapír-befektetés előtt ki kell tölteni.

A kockázatvállalási hajlandóság nagyon sok mindenre kiterjed az életben, nem csak a befektetésre:
hogy mernek-e hitelt felvenni, hogy belevágnak-e valami új tanulásába, hogy alkalmazottak lesznek
vagy vállalkozást alapítanak.

Egy ausztrál ápolónő, aki végstádiumban lévő betegekkel foglalkozik, összegyűjtötte azokat a
dolgokat, amelyeket a haldoklók a leginkább megbántak. Ezek közül a leggyakoribb: „Bárcsak lett
volna bátorságom a saját életemet élni, nem pedig a mások elvárásainak megfelelni.”

C. Időtáv

Az állatoknak nagyon korlátos a jövőképe. Hozzájuk képest az emberek időben nagy távolságokra
képesek előrelátni, és ez a tulajdonságuk alapvetően meghatározó a pénzügyekben.

o A legszegényebbek elsősorban a mai napot akarják túlélni. Mint az egyik építőipari vállalkozó
ismerősöm mondta: „Sajnos a kubikusaimnak nem lehet előre odaadni a napszámot, mert
akkor aznap már nem dolgoznak.”

o A szegények általában heti távlatban képesek gondolkodni. Sok országban, az egyszerűbb

szakmákban ezért hetente fizetnek bért.

o A középosztály alapvetően havi távban gondolkodik. Fizetéstől-fizetésig osztják be a pénzt,

és döntő részük a hó végére az összeset elkölti.

o Ezzel szemben a gazdagok években-évtizedekben gondolkodnak.

A pénzügyi tanácsadók fő feladata a középosztály gazdaggá tétele. Ehhez mindenkinek meg kell
tanulnia hosszabb távra tervezni egy hónapnál: ki kellene alakítani az egész életre szóló
elképzeléseket és az ehhez kapcsolódó pénzügyeket.
 D. A pillecukor és a pénzügyek

Miért nem képesek az emberek hosszabb távon gondolkodni? Miért van az, hogy többségük habozás
nélkül feláldozza a holnapi túzokot a mai veréb kedvéért? Ezt a kérdést a pszichológusok már régen
tanulmányozzák, és az eredmények egészen meglepőek.

A leghíresebb ilyen kísérlet a pillecukorka teszt 1, amit még az 1960-as években végzett Walter
Mischel 2 pszichológus a Stanford egyetem óvodájában. A kísérlet során négyéves gyerekek kaptak
egy szem pillecukrot (amit mindenki nagyon szeretett), azzal a felhívással, hogy megehetik, de ha
várnak az evéssel még 20 percet, akkor kapnak még egy második cukorkát is. Voltak gyerekek, akik
rögtön megették a cukrot, és voltak, akik képesek voltak önként kivárni a 20 percet, és kaptak egy
másikat is.

A kísérlet hosszú után követéssel zajlott. A pillecukor teszten különböző eredményt elérő gyerekek
élete a későbbiekben igen nagy eltérést mutatott. Kiderült: a várakozni képes négyévesesek felnőtt
korukra sokkal sikeresebb, lelkileg stabilabb, iskolában messze jobban teljesítő felnőttek lettek. Azaz:
aki képes várni a jutalomra, aki képes áldozatokat hozni egy későbbi eredményért, az mindenképpen
sikeresebb és gazdagabb lesz.

Magyarországon a diplomások átlagéletkora 17 évvel hosszabb, mint a nyolc általános iskolát

végzetteké. Nyilván nem a diplomától élünk tovább, de aki képes a jövőjéért, egy jobb munkáért öt
évet és rengeteg erőfeszítést hozni, az hajlandó az egészsége miatt is több mindent megtenni.

E. Kondicionálás

A pszichológiából nagyon régen tudjuk, hogy az állatok és az emberek nevelhetők. Ha valami olyat
tesznek, amire rá akarjuk nevelni őket, akkor megjutalmazzuk, ha valami ezzel ellentéteset csinálnak,
akkor megbüntetjük őket. Egész életünket áthatják ezek a jutalomfalatkák és büntetések.

Amikor azt tanulmányozták, hogy miért adósodnak el az emberek, akkor azt találták, hogy ezt
gyakran a rossz kondicionálás okozza. Ha gyerekként elmentünk a szüleinkkel bevásárolni, vettek
nekünk egy kis csokit, hogy nyugton maradjunk. Később, ha magunk vásároltunk, megjutalmaztuk
magunkat egy kis nasival.

Sokáig dolgoztam együtt Magyarország egyik leggazdagabb nőjével. Ő mesélte, hogy szinte minden
nap vesz magának egy cipőt: ha jó napja volt, jutalomból, ha rossz, vigasztalásként.

Így nagyon sokan arra kondicionálják magukat, hogy a vásárlás, a pénzköltés jó dolog. Ez aztán
gyakran viszi csődbe az embereket. Ha ezt felismerjük, akkor könnyen változtathatunk. Sose

1 Marshmallow experiment http://en.wikipedia.org/wiki/Marshmallow_experiment

2 http://en.wikipedia.org/wiki/Walter_Mischel
jutalmazzuk magunkat a vásárlásért, akkor viszont mindig, ha valami pénzügyileg helyes dolgot
teszünk, például ha pénzt rakunk félre. Az emberek szerencsére könnyen átkondicionálhatók egy
megfelelő viselkedésre és ugyanolyan boldogok lesznek a pénz gyűjtésétől és a meggazdagodástól,
mint korábban a pénzköltéstől és vásárlástól.

3. Jómódú élet

Több mint egy évtizeden át dolgoztam pénzügyi tanácsadóként, és még mindig megdöbbenek. Bár
elvileg az emberek döntő része szeretne anyagilag jól állni, meggazdagodni, a gyakorlatban azonban a
nagy többségük mindent megtesz, hogy ez ne sikerüljön.

Korábban ennek okairól írtam egy több mint tízezer példányban megjelent könyvet „Ősember a
pénztárcámban” 3 címmel, a helyzet azonban az elmúlt években sem javult.

A nagy többség nem szeretne gazdag lenni, csak annak akar látszani!

Az utóbbi évtized talán legmegdöbbentőbb kutatása Thomas J. Stanley 4 nevéhez fűződik, aki az igazi
milliomosok szociológiájával foglalkozik. Két kiváló könyvet is írt a témában (Milliomos a
szomszédban 5, A milliomos agy 6).

Ennek a kutatásnak a legfurcsább eredménye, hogy nagyon nehéz meglátni, ki az igazi milliomos. Sőt
nagy eséllyel azt nézzük milliomosnak, aki nem az, amellett meg simán elmegyünk, aki valóban az.
Ugyanis a valódi milliomosok számára nem érték, hogy gazdagnak látszanak.

Alapvetően a gazdagok a saját lehetőségeik alatt élnek – ettől lettek milliomosok.

Annak ellenére, hogy igazából bárki lehet milliomos, ha akar, az emberek többsége ennél kevesebbel
is beérné. A középosztály vágya a jómódú élet.

Mit jelent ez? Alapvetően a jómódú élet három alappillére:

1. A saját színvonalamnak megfelelő pénzügyi lehetőségek. Azaz jusson mindenre, ami kell, ne
kerüljek adósságspirálba, és ne is nyomorogjak. Itt nagyon könnyű a szükséges fölé lőni a
szintünket. Kövessük a milliomosok példáját – inkább kicsit alacsonyabb szinten költsünk,
mint amit megengedhetünk magunknak.

2. Biztonság. Az életben programozottan történnek „átlagos” tragédiák. Kirúgnak a

munkahelyünkről, lebetegszünk, ellopják az autónkat, betörnek a lakásunkba, elromlik a

3 dr. Tóth András: Ősember a pénztárcámban Efficenter kiadó, Budapest, 2014

4 http://en.wikipedia.org/wiki/Thomas_J._Stanley

5 Thomas J. Stanley, William D. Danko: Millionaire next door Pocket Books, New York, 1996.

6 Thomas J. Stanley: A milliomos agy Alexandra kiadó, Pécs, 2001

 mosógépünk. A jómódú élet sajátossága a biztonság – ha ilyesmi történik, akkor ez nem taszít
bennünket csődbe –, mert ezekre a kockázatokra felkészültünk.

3. Haladunk életünk nagy céljai felé. Az élet nem csak a túlélésről és a biztonságos életről szól,
hanem vannak mindenkinek az életében nagy célok, amiket meg akar valósítani. Az
átlagemberek 90%-ának három nagy pénzügyi célja van: egy jó saját ingatlan, a gyerekek
életkezdésének segítése és a kellemes öregkor lehetősége. Ha hónapról hónapra, apránként
közelebb jutunk ezekhez a kitűzött célokhoz – ez a jómódú élet harmadik oszlopa.

Hogyan lehet ezt megvalósítani? Erről szól ez a könyv.

4. Pénzügyi alapelvek

Akkor vágjunk bele: induljunk el azon az úton, amivel rendbe szedhetjük a pénzügyi életünket. A cél,
hogy jómódú életet élhessünk. Csak ennyi. Ehhez legelső lépésként nézzük az alapelveket!

1. A felelősség elve - itt sokan el fognak szontyolodni. Mindenki maga felel a saját életéért.
Bármilyen hihetetlen: mindenkinek egyformán lehetősége van megteremteni magának a
jómódú életet, ha 100%-ban felelősséget vállal érte.

Talán semmilyen elvet nem sértenek meg annyian az életben, mint a felelősség elvét. Az emberek
nagy tömege arra vár, hogy valaki majd jön és átveszi a felelősséget az élete felett: megoldja a
gondjait, megvédi minden veszélytől és megmondja, mit csináljon. Legyen ez a kormány, a főnöke, a
szülei, a férje/felesége, anyósa vagy akár egy külső szakértő. Mindegy ki, csak ne nekünk kelljen
felelősséget vállalni.

Rossz hírem van: ez nem megy! Számtalan anyagi csődöt láttam, és ahogy vakargattam a dolgokat,
mindig találtam valakit, aki nem vállalt felelősséget az életéért. És számtalan példával találkoztam,
amikor családok tényleg stabilan elérték a független anyagi jómódot – és itt mindig felelős
emberekkel találkoztam.

2. A tervszerűség elve. Az ember és az állat közt a legnagyobb különbség, hogy az ember képes
tervezni, az állatok viszont nem.

Minden tavasszal alig várom, hogy megjöjjenek a sárgarigók a szomszéd fájára. Megdöbbentő, hogy
ezek a madarak Afrika déli részéről minden évben megtalálják ezt a fát. Pedig ez csak egy ösztön és
nem tudatos tervezés.

Néha magam is álmodtam olyat, amikor megtapasztaltam, mit érez egy állat: csak egyszerűen
megtörténnek velünk a dolgok, nem tudunk dönteni, csak bénultan állunk a veszélyekkel szemben.
Egyes kutatók szerint ez az emberek egyik alap álma: ilyenkor az agy tudatos része kikapcsol, és csak
az „állati” részei éberek. Szörnyű érzés. Milyen jó, hogy nem állatok vagyunk, hanem emberek:
képesek vagyunk tervezni!

Ha anyagi biztonságra, jómódra vágyunk, az nem valósítható meg rövid idő alatt. Azt tervezni kell. Aki
nem tervez, annak az élet-eseményei újra és újra teljesen „váratlanul” érkeznek. Hirtelen 18 éves lesz
a gyereke. Egyszer csak beállít és közli, hogy Ön nagyszülő lesz hamarosan. Egyik pillanatról a másikra
nyugdíjasok leszünk. Csupa „váratlan” esemény. Így képtelenség anyagilag rendezett életet élni!

Soha nem láttam, hogy valaki váratlanul, minden terv nélkül lett volna jómódú. A tervezetlenség
hosszú távon mindig lefelé visz. Rossz hírem van: nincsenek varázsigék, módszerek, amelyek holnapra
gazdaggá tesznek bárkit is. Viszont tervszerűen a lehetetlennek tűnő dolgok is elérhetők.

3. Ehhez kapcsolódik a hosszú idő elve. Az ember a leghosszabb életű emlősállat. Bőven van
időnk a terveinket lépésről lépésre megvalósítani.

Nagyon nagy gondban lennék, ha a kérészeknél lennék pénzügyi tanácsadó – ezek a rovarok
lényegében csak egyetlen napig élnek. Nekünk azonban van időnk. Átlagosan hetven évig élünk,
ebből legalább negyven évig van időnk dolgozni, és két évtized is eltelik, amíg felnőnek a gyerekeink.
Ezek nagyon hosszú időtávok - ezért ezekben a távokban kell terveznünk.

Az ember hajlamos csak rövidtávra tervezni, holott a céljai – mint láttuk – hosszú távúak. És ha
rövidtávon gondolkodunk hosszú távú problémákról, akkor nagy baj van. Egy öt méteres szakadéknál
semmire sem megyünk hat darab egy méteres pallóval.

Sosem felejtem el, amikor megkeresett egy hölgy, hogy oldjuk meg a nyugdíjproblémáját – mert a
jövő hónapban nyugdíjba megy…

4. A következő elv a következetesség elve. A jellem nem más, mint amikor akkor is kitartunk jó
döntésünk mellett, amikor már elmúlt a kezdeti lelkesedésünk.

Mindenki, aki elég ideje pénzügyi tanácsadó, hosszasan mesélhet azokról az esetekről, amikor valaki
teljes felelősséggel döntött, megtervezte, mit szeretne elérni és neki is állt következetesen
végrehajtani. Aztán egyszer csak elment a kedve. Valaki mondott neki valami kritikát. Egyszerűen
nehezére esett félrerakni abból, amit azonnal elkölthetett volna. Vagy ránézett a tőkeszámlájára és
annyi pénzt látott rajta, amit soha korábban. És akkor egyszer csak elszállt a következetesség.
Elfelejtette a nagy céljait: például a jövendő nyugdíja helyett vett magának egy új autót. És ez nagy
baj, mert másodszor már nem lesz elég hosszú idő újra megvalósítani.

5. Az utolsó elv a biztonság elve. Nem mindig süt a Nap. Egy dolog holtbiztos, hogy mindig
fognak váratlan dolgok történni. És a felelős ember képes ezekre felkészülni. A lehetséges
kockázatokat előre felmérni, és megkeresni azokat a lehetőségeket, amivel ezek majd
elháríthatóak.

Egy jó vállalkozás és egy rossz között az a fő különbség, hogy a jó cégek már akkor dolgoznak egy baj
elhárításán, amikor az még meg sem jelent. Ugyanez igaz mindenkinek az életére. Senki sem képes
megvédeni minket egy váratlan bajtól, viszont felkészülhetünk a megoldására. Ezért a biztonság elve
alapján mindenkor gondolnunk kell a későbbi biztonságunkra, és meg kell tenni a lépéseket a jövőbeli
kárelhárításra.

II. PÉNZÜGYI EGYENSÚLY

Milyen halmazállapotú a pénz? A legtöbb ember, aki már tartott bankjegyet, érmét a kezében, azt
mondaná, hogy szilárd. Pláne ha látott már a bankokban szokásos száz köteg összepréselt bankjegyet
vastag nejlon fóliában – olyan, mint egy tégla.

Ezzel szemben a magyarban (hasonlóan legtöbb más nyelvhez) a pénzt folyadékként kezelik. Azt
mondjuk: „kifolyik a pénz a kezéből”, vagy emlegetünk „befolyó pénzeket”. A pénzügyek
legfontosabb kifejezése az angol „Cash Flow” – leginkább pénzáramlás vagy készpénzáramlás
kifejezésnek fordíthatjuk.

Milyen egy családban a készpénzáramlás? Ezzel kapcsolatban szeretnék most egy olyan egyszerű
modellt bemutatni, amely jól jelzi, igazából hogyan működnek a pénzügyek.

Ezt leginkább úgy lehet elképzelni, mint egy nagy folyadékos tartályt. A tetején beeresztjük a család
kívülről érkező jövedelmeit. A tartály alján, csöveken kifolynak a család kiadásai. Ami a tartályban
van, az a család vagyona. Ezt a vagyont gyarapíthatja a vagyonkezelés. Ezzel a modellel nagyon sok
minden megérthető.

A legfontosabb: ha a felülről érkező bevételek lassabban csorognak be, mint a lent hömpölygő
kiadások, akkor akármennyi is van a tartályban, előbb utóbb ki fog fogyni és a család csődbe jut.

A lottónyertesek 90%-a 1-2 éven belül bizonyítottan elherdálja a teljes nyereményt. Ennek oka, hogy
azonnal kilépnek a munkájukból (ezzel a rendszeresen beáramló pénzt lezárják) viszont elkezdenek
rengeteg dologra nagy összegeket költeni. Nem foglalkoznak a vagyonkezeléssel – hiszen nem
értenek hozzá –, ezért aztán bármilyen sok is a pénz, hamar elfogy.

Ennek ellenére nagyon sokan abban a hitben élnek, hogy majd rájuk mosolyog a szerencse, és akkor
gazdagok lesznek mindörökre. A világ tele van lecsúszott korábbi hírességekkel, volt
sztársportolókkal, akik egykor tényleg fürödtek a pénzben – ma meg nincstelenek.

A személyes gazdagság, a vagyon nem a szerencse dolga – ennek is megvan a gyakorlatban

elsajátítható módszere.

1. A gazdagság legfőbb titka

A gazdagság legfőbb titka, a pénzügyek legfontosabb szabálya, amit a nulladik alaptörvénynek is

nevezhetünk:

Mindig költs kevesebbet, mint amennyit keresel!

Teljesen mindegy, mennyire kevés pénzünk van, ha ezt a szabályt betartjuk, előbb-utóbb
meggazdagszunk. Másrészről, bármennyire is sok pénzünk van, ha ezt a szabályt megszegjük, és
többet költünk, mint amennyit keresünk, bizonyosan csődbe megyünk.
Charles Dickens Copperfield Dávidjában7 mondja Mr. Micawber: „Ha egy embernek évi húsz font a
jövedelme, de csak tizenkilenc fontot, tizenkilenc shillinget és hat pennyt költ, biztos, hogy boldog
ember lesz, ám ha húsz fontot és egy shillinget költ, boldogtalanság vár rá.”

A gazdagokról mindenkinek az a kép él a fejében, hogy szórják a pénzt. Az utóbbi időben nagyon sok
szociológus foglalkozott a valóban gazdagok életmódjával. Kiderült, hogy következetesen kevesebbet
költenek, mint amit megengedhetnének maguknak. Ezért lettek és maradnak gazdagok.

Mintha egy szemernyi csalódottságot látnék a szemeiben? Nem erre számított? Azt hitte, van valami
trükk? Valami titkos befektetés, amivel borzasztó sokat lehet keresni? Egy varázspénztárca, ami
sosem fogy ki? Hát remélem, kinőtt abból a korból, hogy az ilyen mesékben higgyen. Sajnos
számtalan szélhámos - ahogy majd később megmutatom - pontosan ilyen dolgokat ígér a naiv
embereknek, hogy elvegye a pénzüket.

Azért a dolog nem ilyen szörnyű. Ha megérti ennek a rendszernek a működését, akkor nagyon sok
mindent tehet azért, hogy gyorsan meggazdagodjon.

- Hatékonyan kezelheti a vagyonát

- Csökkentheti a kiadásait
- Növelheti a bevételeit
- Kivédheti a leselkedő kockázatokat
- Felkészülhet a jövőbeli élethelyzetekre

2. Vagyon

Foglalkozzunk először a tartály tartalmával, a családi vagyonnal. De hogy mi tartozik ide,– erről
komoly viták vannak.

Elsőre úgy gondolhatnánk, hogy ide számít mindenünk, amink csak van, olyan áron, ahogy
megvettük. Hát nem.

Igazából életünk során mérhetetlen sok dolgot veszünk magunknak, amit felveszünk, megeszünk,
játszunk vele, vagy csak úgy, hogy legyen. Ezeket sokan egyszerűen csak kacatoknak hívják. Ezek nem
számolhatók bele a családi vagyonba.

Ugyanígy nem számoljuk a vagyonba azt, amit ténylegesen használunk. Tehát nem számoljuk bele az
autókat, amivel járunk, a lakást, ahol mi lakunk, a nyaralót, amit mi használunk. Ezek ugyanis nem
tartják az értéküket, hiszen folyamatosan amortizálódnak. (Nem, az ingatlanok sem tartják meg az
értéküket, erről részletesen majd az ingatlanokról szóló részben írok.)

7 Charles Dickens: Copperfield Dávid Európa kiadó, Budapest, 1981 (Szinnai Tivadar fordítása)
Ráadásul ezek a dolgok nem csak az értéküket vesztik, de folyamatosan költeni is kell rájuk: tankolni,
közműszámlákat fizetni, adókat fizetni utánuk, szerelni, javítani, felújítani, füvet nyírni, új téli gumit
venni és ezernyi mást.

Apukám mondása: „Hétszer gondold meg, amikor olyasmit veszel, amit etetni kell, amire
rendszeresen költeni kell, amivel munka van, és ami után adót kell fizetni.”

Igazából a vagyon olyan dolog, amit nem használunk magunk, csak értéket képez, és el is lehet adni.
Ilyen dolgok:

- bankbetét
- kötvények, részvények, befektetési alapok
- befektetési célú ingatlanok
- befektetési arany
- műkincs befektetések

Sajnos vannak negatív elemei is a vagyonnak: ezek az adósságok. A vagyonunkból mindig le kell
vonnunk a hiteleink visszafizetési értékét, azaz ha ma le akarnánk zárni a hitelt, mit kellene fizetnünk.

Ezért van az a sajátos helyzet, ha veszünk magunknak egy lakást hitelre, akkor a lakás nem számít
bele a vagyonunkba, mert magunk használjuk, de a hitel nagyon is beleszámít – negatív tételként.

A. Miért kell a vagyon?

Ha a fenti módon számolunk, akkor ma a magyar lakosság vagyoni összetétele egészen elszomorító.
A magyar családok:

- kb. 50%-ának negatív a vagyona

- kb. 30%-ának vagyona pozitív, de kevesebb, mint egymillió forint
- és mindössze 20%-ának vagyona több mint egymillió forint

Pedig a családi vagyon kulcsfontosságú.

- Ebből tudjuk fedezni a váratlan nagyobb kiadásokat: háztartási gép cserét, autójavítást,
házfelújítást.
- Ezzel kell áthidalni a bevételeink kiesését, pl. egy betegség idején, vagy munkahelyváltáskor.
- A vagyonunkból tudunk új lakást vagy házat venni.
- Gyerekeink életindításának költségeit: iskoláztatást, esküvőt, saját lakást ebből kell fizetnünk.
- Végül nyugdíjas korunkban ebből kell élnünk (a szerény nyugdíjunkon kívül).

Személyes véleményem – amit sajnos nagyon sok szakértő oszt –, hogy a következő évtizedek
kifejezetten zaklatottak lesznek. Éppen ezért, ha nyugalmas életet akarunk (vagy csak túl akarunk
élni), akkor mindenképpen törekednünk kell a vagyonépítésre.

B. Vagyonleltár
Most egy nagyon egyszerű technikát fogok megmutatni: a rendszeres vagyonleltározást. Ugyanakkor
nincs egyetlen dolog sem, aminek a vezetése ennyire hatékonyan vinne a meggazdagodás felé. Nem
bonyolult, nem igényel sok munkát, gyakorlatilag havi pár percet.

A dolog tényleg végtelen egyszerű: minden hónapban egyszer készítsünk vagyonleltárt, azaz
számoljuk ki, hogy az adott napon mennyi a vagyonunk. Célszerű mindig azonos napot választani, pl.
a hónap első napját, vagy közvetlen fizetésnap előtti, utáni napot.

A következőket kell összeadnunk:

- a pénztárcánkban lévő pénzt

- minden bankszámlánkon lévő pénzt
- befektetéseink esetében a napi árfolyamon az értékeket
- befektetési ingatlanjaink értékét (Ezt elég évente egyszer elvégezni.)
- egyéb vagyontárgyaink értékét (arany, műkincs, stb.) Figyelem! Az általunk használt
ingatlanok, eszközök, holmik (kacatok) nem számíthatók be!
- összesítsük hiteltartozásainkat, és ez negatív előjellel kerüljön a listába (Nagyobb
ingatlanhiteleknél évente küld kimutatást a hitelintézet. Elég, ha ezt a tartozást ennek
megfelelően csak évente módosítjuk. Hitelkártya és bankszámla-hitelkeret esetén az aktuális
adósságot vonjuk le.)

Mindezeket a tételeket leírjuk és összeadjuk. Hónapról hónapra.

Célszerű először egy kicsit több időt rászánni, és valamelyik táblázatkezelő szoftverbe tételesen beírni
az adatokat: az ugyanis rögtön össze is adja. Legközelebb már csak végig kell szaladni rajta. Nagyon
kiterjedt vagyonnak kell lennie, aminél ez több mint egy fél órát igényel havonta.

A legfontosabb adat ebben a táblázatban a haladás iránya. Az, hogy hónapról-hónapra merre felé
változik a vagyonunk. Növekszik vagy csökken?

A vagyonleltár a jómódra törekvők központi eszköze – olyan, mint az iránytű (vagy még inkább a
GPS). Pontosan mutatja a helyes útirányt, és hogy hogyan haladunk.

Walt Disney Kacsameséiben 8 Dagobert bácsi minden nap végigússza a páncéltermében lévő
úszómedencényi pénzét – és közben fillérre meg is számolja. Nem véletlenül ő lett a világ
leggazdagabb kacsája…

Miért működik a vagyonleltározás olyan hatékonyan? Azt tartja a közmondás: „A jó gazda szeme
hizlalja a jószágot”. Ez magyarul azt jelenti, a folyamatos kontroll növeli az eredményeket. Hadd
idézzek a legutóbbi, vállalkozóknak írt könyvemből (Túlélőkészlet vállalkozóknak 9):

„A témában az egyik legszebb pszichológiai kísérlet, amikor emberekkel kukoricát kapáltattak.

Beállítottak mindenkit egy végtelen sorba, aztán hajrá. Este – miután elmentek – megmérték, ki

8 http://hu.wikipedia.org/wiki/Kacsames%C3%A9k

9 Dr. Tóth András: Túlélőkészlet vállalkozóknak Efficenter kiadó, Budapest, 2012

meddig jutott. Másnap, minden sorba beraktak jelző táblákat: 10 méter, 20 méter, stb. Megint
semmit sem szóltak, csak mindenki kapált a sorában. Megdöbbenésre a teljesítmény 30%-ot ugrott,
csupán attól, hogy mindenki tudta, hol áll, hogy képes volt a saját teljesítményét mérni.
Mindenkiben hatalmas tartalékok rejtőznek. És az egyik remek lehetőség ezeknek a kiaknázására, ha
mérjük a teljesítményt, mérjük a haladást.
Egyszer jártam egy papírgyárban, és a papírgyártó szalag felett hatalmas – stadionokat
megszégyenítő – eredményjelző mutatta: aznap ebben a műszakban éppen hány méter papírt
gyártottak. Mindenki mérhette a teljesítményt, és ha leállt a szalag, mindenki nagyon igyekezett,
hogy elhárítsa a hibát.”
Ugyanakkor előre szólok, a havi vagyonleltárt csak látszólag könnyű megcsinálni. Azért nehéz, mert
minden pénzügyi döntésünk fehéren-feketén látszik. És ez nagy lelki teher.

A rendszeres vagyonleltár ugyanakkor kiváló alkalmat ad, hogy visszanézzünk egy évre, vagy évekre,
és nagy segítség a pénzügyi tervezésben. Ugyanakkor jó tanácsadó, ha döntünk bizonyos dolgok
vásárlásáról, vagyonunk kezeléséről.

Ha semmi mást nem fogadnak meg az egész könyvből, csak egy dolgot – akkor ezt az egy dolgot
tegyék meg: csináljanak havonta vagyonleltárt!

C. Hol szivárog a vagyon?

A vagyonleltár alapján rögtön látszik, ha ereszt a tartályunk, vagy ha nő ugyan a vagyonunk, de

lassan. A következő lépés a jómódú élet felé, ha kontrolláljuk a ki- és beáramló pénzeket.

Régen, különösen a második világháború előtt, mindenki vezetett háztartási naplót. Minden
gazdasszonyképzőben kötelezően oktatták, és meg is szólták azt, aki nem vezette. Nem volt ez más,
mint egy kockás füzet, ahová napról-napra felírták, milyen bevételei voltak a családnak, és különösen
azt, hogy milyen kiadások történtek.

Megnézve a fennmaradt régi háztartási naplókat, jól látszik, hogy régen jóval kevesebb tétel volt a
kiadások közt, mint ma egy átlag családban. Hetente jártak a pékhez, henteshez, boltba. Nem volt
annyi közmű.

Ugyanakkor ma, ha háztartási naplót vezetünk, rengeteg eszköz áll a rendelkezésünkre.

Használhatunk valamilyen táblázatkezelőt a számítógépen, és ebbe írhatjuk be az egyes
bevételeket/kiadásokat dátummal, összeggel, költségcsoporttal, megjegyzéssel. Aztán több
letölthető ingyenes szoftver is rendelkezésre áll. Amióta elterjedtek az okostelefonok, számtalan
költségfigyelő alkalmazást írtak rájuk.

Teljesen mindegy, hogy mit használunk, a lényeg, hogy vezessük. Tapasztalataim szerint önmagában
a háztartási napló vezetése 10-20%-al csökkenti a család kiadásait.
Az ifjú férj felfedezi, hogy felesége háztartási naplót vezet. Nem bírja ki, hogy meg ne nézze. Látja ám,
hogy a sok tétel közt újra és újra felbukkan egy dolog: GSMK – és elég komoly összegekkel. Este nem
bírja ki, hogy meg ne kérdezze – mi az a GSMK? – Ja, az a Gőzöm Sincs Mire Költöttem…

Igen, háztartási naplót vezetni komoly elszánást igényel. Néhány trükk a GSMK tételek kiszűrésére:

- Ha lehet, minden nap írjuk be a tételeket, a telefonba meg lehetőleg azonnal.

- Ha kártyával fizetünk, a bank egyenlegei közt megtaláljuk a tételeket.
- Rakjuk el a számlákat, nyugtákat a pénztárcánkba. Ez segít a tételek leírásánál.
- Minden beírás után számoljuk meg, mennyi pénz van a pénztárcánkban. Legközelebb is
számoljuk meg, és a különbözetet kell kiadniuk az egyes tételeknek.

Ne csak írjuk a kiadásokat, hanem rendszeresen elemezzük is azokat. Ezért jók a modern eszközök,
mert sok mindenre alkalmasak.

Az egyik dolog az egyes területek összegzése. Mennyit költünk egy-egy hónapban rezsire,
élelmiszerre, hitelre, a gyerekekre, autóra, szórakozásra, ruházatra, tartós fogyasztási cikkekre? Ne
adj Isten a cigarettára? Jó, ha látja azt is, mennyi a fix kiadás és mennyi a változó.

Én külön vezettem az egyes gyerekeimnél a költségeket. Ha a gyerekek extra pénzért kuncsorognak,

meg lehet mutatni: ennyit költöttünk rád az elmúlt hónapokban átlagosan. Kiváló alkualap…

A költségterületek összegzésén az ember időnként elámul – nem is gondoltam volna, hogy erre
ennyit költök. És innen már könnyű a következő lépés – tudatosan átgondolni, mire is költsek.

A másik lehetőség, hogy az egyes területek költségeit hónapról-hónapra látjuk. Így nyomon
követhetjük, sikerül-e lefaragni a költségeket, vagy azok éppen elszaladnak?

A következő fejezetben tételesen végigmegyek, min lehet nagyon komoly összegeket spórolni. De
egészen más, amikor ezekkel a tételekkel a saját kimutatásunkban mi szembesülünk.

3. Költségek csökkentése

Ha megértjük ezt a családi pénzáramlás modellt, láthatjuk, hogy ha szeretnénk vagyonosak lenni,
akkor az egyik lehetőség, hogy a pénz elfolyását megakadályozzuk – magyarul csökkenteni kell a
költségeinket.

Ez sokakat rossz érzéssel tölt el. Úgy érzik, rosszabbul kell élniük, csomó mindent meg kell tagadniuk
maguktól. Pedig ez nem így van. Anélkül, hogy bármivel is lejjebb adna az életszínvonalából, egy mai
átlag középosztálybeli család gond nélkül 10-20%-kal tudja csökkenteni a költségeit.

Becslések szerint ma a fejlett országok polgárai vásárlásaik 10-30%-ában olyan dolgokat vesznek,
amelyeket soha nem használnak, és egy idő után kidobnak. Ruhákat, amelyeket soha nem vesznek
fel, cipőket, amelyeket sohasem viselnek, élelmiszereket, amelyeket bontatlanul kidobnak, kütyüket,
amelyekre semmi szükségük. 10

Ez a 10-20%-os költségcsökkentés elsőre nem tűnik soknak. Holott ez igen jelentős! A legtöbb család
minden hónapban annyit költ, amennyit keres. Már 10% megtakarítás is gyakorlatilag minden hosszú
távú problémát meg tud oldani:

- képződnek tartalékok baj esetére

- megoldható a gyerekek életkezdése
- néhány évtized után lesz elegendő pénzünk nyugdíjas korunkra

Nézzük sorra a megtakarítási lehetőségeket: honnan szedhetjük össze fájdalommentesen ezt a 10-
20%-ot!

A. Hitelkártya

Amerikában és sok más országban is nagyon népszerű műsor a pénzügyi reality show. Ilyenkor
csődhelyzetbe jutott családokhoz megy el egy pénzügyi tanácsadó, próbálja kibogozni a csőd okait és
rendbe rakni a család anyagi életét. Szinte minden résznek az a fénypontja, amikor a tanácsadó egy
hatalmas ollóval kettévágja a család hitelkártyáit.

Mit vétett ez a szegény kártya? Tényleg olyan komoly probléma ez? Becslések szerint ma
Magyarországon kb. 100.000 Ft hitelkártyakeret jut egy főre. Mivel a lakosság kb. 70%-a nem
hitelképes (kiskorú, nincs elég jövedelme, stb.) egy középosztálybeli családnak alsó hangon is
átlagosan 500.000 Ft hitelkártya hitelkerete van.

A bankok azzal adják el ezt a konstrukciót, hogy igazából ennek a hitelnek semmi kamata sincs, mert
ha adott időn belül (ez általában 45 nap) visszafizetjük és feltöltjük a kártyánkat, akkor ez
kamatmentes. Csak akkor kell kamatot fizetni, ha ezt a határidőt átlépjük. Igaz, akkor viszont
visszamenőleg is. És ez a hitelkamat szívbemarkoló. A bankkartya.hu összesítése szerint a THM
ezekben az esetekben 34 és a 41% között van.

Mi játszódik le a gyakorlatban egy hitelkártyánál? Miért adnak a bankok 45 nap „ingyen” hitelt?
Nagyon egyszerű – mert pontosan tudják, hogy az emberek 90%-a

a.) elcsúszik a visszafizetéssel

b.) eleve fel sem tölti soha a hitelkeretet.

Külön könyvet írtam Ősember a pénztárcámban – avagy miért olyan nehéz meggazdagodni 11 címmel
arról, hogy sajnos az emberek a mai napig - ősember módra - mindig mindent igyekeznek elkölteni,
amit csak lehet. Hadd idézzek innen egy részt:

10 dr. Tóth András: Ősember a pénztárcámban Efficenter kiadó, Budapest, 2014

11 dr. Tóth András: Ősember a pénztárcámban Efficenter kiadó, Budapest, 2014

„Minden hónap végére elköltjük a fizetésünket, azután kapunk egy hitelkártyát egy takaros
hitelkerettel. Az ősember agyunk képtelen feldolgozni, hogy a hitelt vissza kell fizetni, pláne azt nem,
hogy erre még kamatot is kell fizetni. Ő csak egyet érez – a hitelkerettel több pénzed lett, költsd el
mind, ami csak van. (Egyél meg mindent, most, mert úgyis megromlik…) Innentől kezdve ismét csak
hónapról-hónapra elköltünk mindent, amit keresünk, csak most már havonta a jövedelmünk jelentős
része a bankhoz kerül a hitelkamatok formájában. A hitelkártyával jelentős fizetéscsökkentést
szavaztunk meg magunknak!”

Számoljunk! Tegyük fel, hogy kimerítjük az 500.000 Ft-os átlag középosztálybeli hitelkeretünket!
Ekkor igazából folyamatosan 40% hitelkamatot kell fizetnünk a banknak. Azaz évente kidobtunk
200.000 Ft-ot az ablakon. Minden évben több mint három hétig a hitelkártyánknak dolgozunk. Ezért
találó a pénzügyi reality-k nagy ollója: a hitelkártya az egyik legnagyobb pénzügyi vámpír.

Ezért két lehetőség van.

Egy: nincs hitelkártyánk, se folyószámla hitelkeretünk vagy hasonlónk. Akkor adjunk hálát az égnek,
és sürgősen tegyünk fogadalmat, hogy soha nem is lesz.

A másik lehetőség, hogy van. Akkor viszont mihamarabb el kell jutni ehhez a bizonyos ollóhoz.

Ilyenkor ismét két eset lehetséges – vagy van olyan tartalék pénzünk, amiből visszafizethetjük a
kártyahitelt, és kérhetjük a hitelkártyánk megszüntetését, vagy nincs. Ha van tartalékunk, akkor
kivételes esetként azt mondom, áldozzunk belőle és temessük el a vámpírt (egy karóval a szívében).
Én nagyon-nagyon fontosnak tartom, hogy mindenkinek legyenek rövid távú tartalékai. Ehhez foggal-
körömmel ragaszkodni kell, és ha lehet, 3-6 havi családi költségvetés nagyságon kell tartani. (A
tartalékokról később külön fejezetben, részletesebben is olvashat.) Ez alól tényleg csak az ilyen
egészen kirívó dolgok adhatnak felmentést, mint a hitelkártyák felszámolása. Utána persze keményen
dogozni kell a tartalékalapok újra feltöltésén.

De mi van akkor, ha nincs még annyi tartalékunk sem, hogy visszafizessük a kimerített
hitelkártyakeretünket? Ez eleve azt jelzi, hogy tényleg egy méretes ősember garázdálkodik a
pénztárcánkban. Ilyenkor – mese nincs – ki kell találni, hogyan szedjünk össze annyi pénzt, hogy
visszafizethessük a hitelkeretet. Ilyenkor a további megtakarításokból kell összegyűjtenünk annyit,
hogy visszatöltsük a keretet.

Erről később részletesen írok a „Hogyan másszunk ki a hitelcsapdából?”részben.

B. Napi bevásárlások

A napi-heti rendszeres bevásárlás életünk folyamatos és állandó velejárója. Nagyjából erre megy el az
életünkben elköltött pénz 15-30%-a. Ez azért egy nagy csapda, mert nehezen észlelhető a sok pici
apróság közt, hogy mit is költünk – és mennyit pazarolunk.

Mert itt nagyon sok pénz elfolyik. Mint korábban írtam, a fejlett országokban a lakosság 15-30%-ban
olyan dolgokat vásárol, amit előbb-utóbb egy az egyben kidob. És ez a napi bevásárlásra is igaz.
Naponta elmegyek egy nagy modern bérház mellett, ahol hetente kétszer jár a kukás autó. A
szemétürítési napokon reggel kirakják a rengeteg kukát, majd megjelenik néhány hajléktalan,
precízen átválogatják a felhozatalt, és hatalmas sportszatyrokba rakják. Elképesztő, mit szednek
össze! Főként originál csomagolású élelmiszerre vadásznak – nem hiszem, hogy hazudok, ha úgy
gondolom, több mint 100 kiló összejön csak ebből hetente. És akkor a kidobott tartós fogyasztási
cikkekről nem is beszéltünk.

Az előző arányokat számolva: ha egy átlag középosztálybeli család teljes élete során elkölt kb. 150
milliót, akkor napi bevásárlásokra ebből kb. 30 millió jut, és ennek jelentős részét, 6 millió forintot
feleslegesen dobja ki az ablakon.

Sajnos a helyzet ennél rosszabb. Ugyanis a megvásárolt dolgok egy része még akkor is felesleges,
vagy sokkal drágább, ha azt valóban el is fogyasztja. Úgy becsülöm, hogy 10 millió simán összejöhet
az optimalizált napi bevásárlásokon. Ez éves szinten többszázezres tétel.

Mi a baj az átlagember napi vásárlásaival? Alapvetően három probléma van:

1. Belső impulzusok alapján vásárol és nem a józan igényei szerint

Mindenkinek tudnia kell, hogyha belép egy boltba, akkor egy harcmezőre lép, ahol az ellenség a
modern alkalmazott pszichológia minden vívmányát bevetette. Az üzletet olyan csapdákkal szórja
tele, amivel a felkészületlen vásárlót rá tudja venni, hogy jóval több pénzt hagyjon ott, mint szeretett
volna. Csak néhány ilyen sötét trükk:

• A boltnak olyan az elrendezése, hogy lehetőleg az egészet be kelljen járni, még ha csak a
legalapvetőbb cikkeket akarjuk megvenni, akkor is. Ehhez járul még, hogy néha az áruházak
osztályait szándékosan átcsereberélik – had kóboroljunk az aknamezőn.
• A zöldség részleget a bejárathoz telepítik. Ennek két oka van. Egyrészt a színes holmik
meghozzák a vásárlási kedvet. Másrészt, ha az elején berakunk a kocsiba valami egészséges
zöldséget később kisebb lelkiismeretfurdalással veszünk egészségtelen dolgokat.
• A mindenütt gondosan elhelyezett „akciós termék” halmok vannak, amelyekbe muszáj
belebotlani úton-útfélen.
• A polcokon a legjobban elérhető szem-kézmagasságba mindig a legdrágább, az eladónak
legtöbb profitot hozó – és egyben ezzel a vásárlóknak a legrosszabb ár/érték arányt jelentő –
termékeket rakják.
• A kasszánál, ahol sorban állunk, és ahol a magunkkal vitt gyerek már szinte biztos, hogy
nyűgös, csupa „gyerekek kedvence” szemét van kirakva (rágó, csoki, kóla, nyalóka, fagyi).

Hogyan védekezhetünk mindezek ellen az alattomos csapdák ellen? Sárkány ellen sárkányfű – fel kell
készülni. Néhány tipp:

• Folyamatosan írni kell, mit is kell venni. Azaz bevásárló listát kell készíteni! Ennek
legkedveltebb helye a hűtőszekrény ajtaja (itt jut eszünkbe legtöbbször, mi is hiányzik), de
máshol is jó. A lényeg: mindent írjunk fel, amit venni akarunk.
• Bevásárló listával menjünk vásárolni, és csak azt vegyük meg, ami fel van írva. A bolt nem
vadászmező, hogy portyázzunk benne (és ennek következtében telerakjuk akciós vackokkal,
 vagy vonzónak tűnő szeméttel a kocsinkat), hanem a feladatlista szerint bejárandó terület.
Ami nincs felírva, arra ne is menjünk!
• Próbáljunk gyerek nélkül bevásárolni. Gyorsabb, olcsóbb, és még a családi béke is megmarad.
A marketing a gyerekekre különösen erősen hat, mert még nem tanulták meg kezelni.

2. Drágán vásárol

Ha takarékosan, de hatékonyan akarunk vásárolni, akkor a lényeg, hogy a számunkra fontos

beszerzendő tárgyat a legjobb ár/érték aránnyal szerezzük meg. És itt is kemény csatára
számíthatunk.

Az ellenség egyik nagy trükkje a márka. Egy-egy termékcsoporthoz hozzárendelnek egy nevet, vizuális
megjelenést, és ezt reklámozzák. Abból indulnak ki, hogy az ember sok mindent nem tud a fejében
tartani, ezért csak a sokat reklámozott márkát jegyzi meg, és aztán azt veszi. Mondanom sem kell,
hogy gyerekem hatéves kori híres kérdését nekünk is fel kell tenni: „Miért reklámoznak csak olyan
dolgokat, ami drágább vagy rosszabb, mint a többi?” Miért – mert a reklám drága, és a termék
árában ezt nekünk kell megfizetnünk…

Ezért kemény és szívós partizánharcot kell folytatnunk. Módszeresen ki kell próbálni az olcsóbb
márkákat. Be kell néznünk az alsó polcokra. El kell olvasni a termékismertetők apró betűit.

3. Többet vesz, mint amennyi szükséges

Alapvetően a kukában turkáló csövesek abból élnek, hogy többet vásárolunk magunknak a napi
felhasználású dolgokból, mint amire szükségünk van. És ebben ismét csak a marketingesek trükkjei
vannak.

• Az előre csomagolt áruk mindig úgy készülnek, hogy kicsit több legyen bennük, mint amire
egy átlagfogyasztónak szüksége van.
• A boltok hemzsegnek az egyet fizet = kettőt kap akcióktól.
• A marketingesek az utóbbi időben rájöttek, hogy nem az árakat kell leszállítani, hanem
valami ajándékot kell hozzá adni. Többet is keresnek, másrészt nem „szoktatják” a vevőket az
olcsóbb árhoz. Az ilyen akciók egyetlen értelme: az áruhoz, amit meg akarunk venni, kapunk
még valami teljesen felesleges mást is.

Végül ne feledjük, amit a pszichológusok kiderítettek: ha éhesen megyünk vásárolni, sokkal több
mindent veszünk, és mindenből többet, mint kellene. Nagyrészt teljesen feleslegesen, ami aztán a
kukában landol.

C. Tartós fogyasztási cikkek

Sajnos, nem csak a napi bevásárlással vannak bajok. A tartós használati cikkekre (ruhák, háztartási és
szórakoztató gépek, autó, motor stb.) körülbelül ugyanannyit költ egy átlagcsalád, mint a napi
cikkekre. És ezen a területen ugyanakkora – hacsak nem még nagyobb – pénzpazarlás folyik.
Itt aztán valóban egy csatatérre merészkedünk ártatlan vásárló-jelöltként. Mert elég bekapcsolni a
tévét, rádiót, belekukkantani az internet forgalmasabb oldalaira, kinyitni egy újságot, de akár csak
nyitott szemmel végigmenni egy plakátokkal elborított köztéren, és máris zúdul ránk a marketing-
sortűz.

Bármilyen hihetetlen a TV reklámok csúcsa a TV shop. Ugyanis ezekben a reklámokban az alkalmazott

pszichológia teljes fegyvertára felvonul – azért, hogy ránk sózzanak valamit. (Megjegyzés: ezekben a
reklámokban mindig olyasmit hirdetnek, amit legalább ötszörös áron kínálnak, mint amennyiért
beszerezték.) Mi minden van itt:

– Ősz hajú szakértő

– Lelkendező (kicsit butácska), a termékre rácsodálkozó hölgy
– Lelkes (ál)felhasználók, akik beszámolnak a fantasztikus terméktapasztalataikról
– A probléma és a megoldás érzelmi alapú bemutatása
– Csodálatos előtte-utána képek
– Halmozott ajándékok
– „Csak most” kedvezményes ár – de csak ha azonnal megrendeli

Mindezt nem azért mondom el Önöknek, mert fel akarom készíteni Önöket, mi zúdul folyamatosan a
nyakukba. Látniuk kell, hogyan fosztogatják a pénztárcájukat úgy, hogy zombit csinálnak Önökből.
Önként és dalolva adják át a jobb sorsra is érdemes pénzüket mindenfajta teljesen felesleges
dologért.

A marketingesek fő trükkje, hogy jól tudják: az átlagember a belső (érzelmi) impulzusok alapján
vásárol, és nem a józan igényei szerint.

Mit lehet tenni? Egyszer egy bölcset megkérdeztek, mit csináljunk, ha első látásra szerelemre
lobbanunk? A válasz: „Másodszor is meg kell jó alaposan nézni…” Minden fajta érzelmi ráhatású
eladás esetén a lényeg: ne hagyjuk magunkat, hogy rávegyenek egy gyors döntésre, hanem nézzük
meg jó alaposan, mit veszünk.

o Első módszer a határidő. Határozzuk el, hogy minden tartós holmi vásárlásánál várunk egy
ideig. Az a minimum, hogy alszunk rá egyet, de még jobb, ha várunk egy hetet. Egyesek
szerint egy hónapot is várhatunk. Írjuk fel a listánkra, és nézzünk körül. Ha várunk, elszáll a
mámor. Két lehetőség van: vagy megerősödik bennünk, hogy ez jó ötlet, és akkor
megvehetjük. Vagy rájövünk, hogy nincs rá szükségünk, és akkor spóroltunk egy csomót.

o A második az engedélykérés. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy házasságban élünk, akkor

először feltétlenül beszéljük meg a tervezett vásárlást a házastársunkkal. Ha ő beleegyezik,
akkor rendben van. (Csak zárójelben jegyzem meg, nem ér érzelmileg zsarolni!) Miután
szomorúan láttam nem egy házasság felbomlását amiatt, hogy valamelyik fél túlköltekezett –
nem ritkán a másik fél tudta nélkül –, ezért ezt a módszert kötelezően előírnám minden
családban.

o Keressünk használtan. Az internetes portálokon azonos cuccokat, mint amire vágyunk, fele-
harmad áron beszerezhetjük. Ezt mindig jól gondoljuk meg.
 o A harmadik módszer haladó szintű megoldás: ez az eszközkeresés. Rendben, olthatatlan vágy
támadt Önben ez iránt a ruha vagy kütyü iránt. Akkor most találja ki, hogyan teremti elő rá a
pénzt. Nem költünk rá a pénzünkből – hiszen ezt nem is terveztük be sohasem. Tessék
kitalálni, hogyan lesz meg az ára. Milyen különmunkával? Mit adunk el cserébe?

Elsőre ez teljes őrültségnek tűnik, pedig nem az. Sőt remekül működik. Tessék tudomásul
venni: mindennek megfizetjük az árát. Vagy most, vagy később. Ezért ha valami extrát
szeretnénk, akkor találjuk ki, hogyan fogjuk megszerezni. És ha tényleg nagyon akarjuk, ki
fogjuk találni… Ráadásul egy ilyen holmi összehasonlíthatatlanul értékesebb lesz számunkra,
mintha azonnal megvettük volna a spórolt pénzünkből, pláne áruvásárlási hitelre.

Bármelyik módszert használjuk is, mindenképpen mérlegeljünk. Ma már az interneten két igen
hasznos szolgáltatás található segítségként.

Az egyik az ár-összehasonlító portálok (arukereso.hu, argep.hu stb.) – itt egy-egy terméknek

hasonlíthatjuk össze az árát a különböző forgalmazóknál. Ma, a webshopok korában ez jó választási
lehetőséget ad. Ráadásul a szállítási költségek ellenére nem ritkán a külföldi szállítók a legolcsóbbak.

A másik lehetőség a termék-kritikai, összehasonlító, értékelő oldalak, fórumok, ahol sok mindent
tudhatunk meg a termékekről – ami lehet, hogy a reklámból kimarad. Melyek a pontos
termékjellemzők, mire nem használható, milyen tapasztalatai vannak a korábbi vásárlóknak. Ezzel
nagyon sok későbbi kudarctól kímélhetjük meg magunkat.

Mindenesetre nagyon vigyázzunk, hogy annyit ne böngésszük az interneten a termékeket, hogy

beleszeressünk, és olyat is megvegyünk, amire nincs igazán szükségünk…

D. Közművek

Jelenleg a családok legnagyobb kiadási tételét (ha nincs valamilyen abnormálisan nagy hitel) a
közművek jelentik. Átlagosan a családi kiadások 30-50%-át teszik ki a gáz, villany, víz, telefon, internet
és kábel TV kiadások.

A rendszerváltás óta a legjobban emelkedő költség a közművek. Míg 1989 és 2015 közt az összes
infláció 1.561% volt 12, addig a gáz áremelkedése 3.320%, a vízé pedig 9.054% volt. Tehát a közmű
árak reálértékben is a 2-6-szorosukra növekedtek, még rezsicsökkentéssel is. Érdekességként: a bérek
1.646%-al nőttek.

Hogyan takarékoskodhatunk a közművekkel?

- Ha lehet, hőszigeteljünk, ellenőrizzük a nyílászárókat: jól illeszkednek-e.

- Ne fűtsük túl a lakást! A nappaliban 20 fok, a gyerekszobában 22 fok is lehet, a hálószobában

viszont elég, ha 18 fokot tartunk. A konyhában is elegendő a 18 fok (befűtik a gépek). A

12 http://www.mnb.hu/Root/Penziranytu/Jobboldali_menu/Kalkulatorok
 fürdőszobában 22 fok az aktív időszakokban megfelelő hőmérséklet, napközben pedig lejjebb
csavarhatjuk a fűtőtest szabályozását.

- Vegyünk fel egy pulóvert! Több fokot is spórolhatunk ezzel. Ha a 24 fokról 20 fokra szállítjuk
le a hőmérsékletet, a 4 fokos csökkentéssel kb. 20%-kal csökken a fogyasztásunk. Ne
szárítsunk radiátoron, és ne tartsunk ott semmit! Ezzel szabaddá tesszük a meleg levegő
áramlását, és jobb lesz a hőérzetünk, mintha csak szivárogna a meleg.

- Ha napközben hosszabb időre nem vagyunk otthon, célszerű 3-5°C-kal alacsonyabbra állítani
a termosztátot.

- Az alacsonyabb hőmérséklet melegebbnek tűnik, ha eléggé párás a levegő. Használjunk

párologtatót. Tartsunk 40-60%-os páratartalmat a lakásban, ez ideális az egészségünk
szempontjából, és a hőérzetünk miatt is szükséges. A szobanövények is párásítanak a
lakásban.

- Éjszakára húzzuk be a függönyöket, ez pótlólagos hőszigetelést jelent.

- Használjunk magas energiaosztályú mosógépet, hűtőszekrényt, mosogatógépet. Egy

energiaosztály évente kb. 5-10.000 Ft víz és áramszámla megtakarítást jelent gépenként.

- Ha van, használjunk ECO (takarékos) programokat a háztartási gépeken.

- Használjunk energiatakarékos világítást, a legtakarékosabbak a ledes izzók. Egy központi

helyen égő 100W-os izzó ledesre cserélése évente kb. 4.000 Ft-tal csökkenti az áramszámlát.

- Csak ott világítsunk, ahol éppen kell. Ha lehet, használjunk mozgásérzékelős világítást.

- Inkább zuhanyozzunk, mint fürödjünk, ez harmadannyi vizet fogyaszt.

- Gondosan ellenőrizzük: ne csöpögjenek a csapok és a WC-tartály.

- Ne mosogassunk folyó vízben.

- Használjunk víztakarékos WC-tartályt.

- Fogmosás közben ne folyassuk a csapot.

Ha minden trükköt bevetünk, akkor akár 20-30%-al is csökkenthetjük a közműköltségeket - ez

önmagában több százezer forint is lehet évente.

Egy közmű azonban kiemelt helyet kap: az információn (internet, TV, stb.) nagyon sokat
spórolhatunk.

Az információszolgáltatók fő trükkje a kétéves hűségidő. Ugyanis két évig azt a díjat fizetjük, amit az
elején meghatároztak. De nekik a végére már csak a harmadába kerül ugyanaz a szolgáltatás, a
rohamosan fejlődő technika miatt.

És ha megfeledkezünk róla - és az előfizetők közel 90%-a megfeledkezik róla -, akkor még tovább is
fizetjük az egyre irreálisabb árakat. Úgyhogy most rögtön nézze át az információs költségeit.
Rövid házi feladat:

– Milyen szolgáltatást vesz igénybe (mobil és vezetékes telefon, fix és mobil internet, kábeltévé)
– Mennyit fizet ezekre?
– Hol, mennyi a hűségideje?
– Igazából mi kellene? Kit hív, mekkora sávszélességek kellenek, hány csatornát néz?

Mindezek alapján össze lehet vadászni a legjobb szolgáltatási csomagot. És ez az esetek döntő
részében kb. fele áron lesz sokkal jobb, mint korábban. A legjobb szolgáltatás a Tantusz 13 a Nemzeti
Média- és Hírközlési Hatóság fejlesztése. Itt szépen megkereshetjük magunknak a legolcsóbb és
legjobb szolgáltató legjobb megoldásait.

Sokat nézegettem, nagyon nehéz megúszni, hogy ne jöjjünk ki a feléből, mint korábban. És ez nagyon
sok pénz. Azért egy középosztálybeli családban mindenképpen van legalább két mobil (inkább a
gyerekeknek is, így négy), vezetékes internet, esetleg mobilnet és kábeltévé. Így nem nehéz egy kis
optimalizálással csak ezzel évi 100.000 Ft-ot megspórolni.

E. Autó

Azt hiszem ez az egyik legkritikusabb pont. Autót tartani alapvetően érzelmi kérdés. Ugyanakkor a
középosztálybeli családoknál igen komoly összeget emészt fel hónapról hónapra. Nézzünk egy kicsit a
mélyére, mennyit is! Legyen egy átlagautó új áron, 7 millióért, évi 25.000 km-es futással,
átlagköltségekkel.

Az autók költségének legjelentősebb része az amortizáció. Megvesszük, használjuk pár évig, és

eladjuk, de sokkal olcsóbban. Egy átlagautó amortizációja évi 800.000 Ft az első 5 évben.

Másik nagy tétel a finanszírozás költsége. Ez nagyon változó. 0% és a 20% közt mozog, függ a
valutától, sok mindentől. Ha - mondjuk - a 7 milliós autóhoz 4 milliós kölcsönt veszünk fel, ennek az
évi kamatát vehetjük 400.000 Ft-nak.

A következő nagy tétel az üzemanyag, 7 literes fogyasztással, évi 25.000 km-rel, benzinből 600
Ft/literes áron: 1.050.000 Ft.

Kötelező biztosításra (adóval) 40.000 Ft-ot számolhatunk. Ha cascónk is van (legyen!) kalkulálhatunk
100.000 Ft-ot.

Szervizre, olajcserére évente szintén 120.000 Ft-ot számolhatunk. Ehhez jön még a gumik kopása
miatti csere (téli-nyári gumik), ez évi 50.000 Ft.

Következő nagy tétel a parkolás. Ez attól függ, hol használjuk a kocsit. 0 és havi 30.000 Ft közt
változik, de nagyon nehéz elkerülni a havi 20-30 óra 400 Ft/órás parkolási díjat. Legyen, mondjuk
10.000Ft/hó, akkor ez évi 120.000 Ft. Garázsbérlést nem számolok, pedig ez is combos tétel lenne.

13 http://www.tantusz.nmhh.hu/tantusz/
Ehhez jöhet még az autópálya-matrica belföldön, külföldön – legyen 40.000 Ft/év. „Kötelező”
büntetések, mondjuk, kétévente 50.000 Ft, ez további 25.000 Ft.

Sok mindent nem számoltam a levegőillatosítótól a balesetekig, a benzinkútnál történő drágább

holmik vásárlásáig.

Adjuk össze: 2.410.000 Ft/év. Havonta 200.000 Ft. Ez azért egy átlag középosztálybeli családnál elég
mellbevágó tényező. Közel egy átlagfizetés. Egyszerűen le kell szögezni: ami Németországban vagy az
USA-ban természetes, hogy a középosztály háromévente új kocsit vesz, családonként általában
kettőt, az egyszerűen a magyar középosztályban finanszírozhatatlan.

Ez van. És ha megpróbáljuk a szomszédok előtt megjátszani, hogy mégis megy, akkor sajnos jó úton
vagyunk a csőd felé. Manapság a családok pénzügyi csődjének fő oka, hogy eggyel nagyobb lakást és
eggyel jobb autót akarnak, mint amit pénzügyileg megengedhetnek maguknak.

Ezért az első feladat: írják össze maguknak, mibe kerül a kocsijuk. De ne hagyjanak ki semmit!

Hol lehet spórolni? Egyrészt vehetünk 3-5-7 éves használt autót. Itt az amortizáció, a finanszírozás
jóval olcsóbb. A fogyasztás, szerviz azonban nem kevesebb, hanem általában több. Ezzel évente kb.
500.000 Ft-tal csökkenthetők a család költségei.

Akár le is mondhatunk a kocsiról. Helyette biciklizhetünk (amivel még egészségesebbek is leszünk),

használhatjuk a tömegközlekedést, és alkalmanként még taxizhatunk is, vagy bérelhetünk egy-egy
hétvégére autót. (Csak viszonyításként: egy autó fenntartási költségeiből havonta 800 km-t
taxizhatunk!) Így akár évi 1 milliót is megspórolhatunk.

Tudom, az autó főként érzelmi kérdés. De mindenki gondolja végig, tényleg megéri-e neki. Mint a
bölcs indián mondta: „Fehér ember bolond, rengeteget költ, hogy felvágjon olyan emberek előtt,
akiket nem is ismer, és nem is szeret!”

4. Bevételek növelése

A pénzügyi egyensúly megteremtésének másik kelléke, hogy a bevételeinket növeljük. Sokan azt
gondolják, hogy ez teljesen lehetetlen. Pedig nem az, és nagyon gyakran sokkal könnyebb, mint a
költségeket csökkenteni.
Ami bért, jövedelmet kapunk, az azért annyi, mert a társadalom ennyire értékeli a mi munkánkat.
Ahhoz, hogy nagyobb legyen a jövedelmünk, magunknak kell a gazdasági piacon értékesebbnek
lennünk.

A. Tanuljunk

Zig Zigler híres mondása szerint a gazdagoknak nagy könyvtáruk van, a szegényeknek nagy TV-jük. És
ehhez hozzátenném, hogy a gazdagoknak előbb volt nagy könyvtáruk, mint hogy gazdagok lettek
volna. Ugyanis a gazdagsághoz a tanuláson vezet az út.
Nagyon sokan úgy gondolják, hogy ha végre befejezték az iskolát, és elkezdenek dolgozni, akkor
örökre abbahagyhatják a tanulást. Ez nagy oktalanság. A népszerű szlogen, az „élethossziglani
tanulás” ma kötelező elvárás. Azt mondják, hogy egy ma diplomázó fiatal élete során hét szakmát fog
művelni, amiből négyet még fel sem találtak. És csak gondoljunk bele: két évtizede el sem képzelte
senki, hogy olyan szakmák lesznek, mint hogy webprogramozó vagy mobiltelefon szerelő.
Egy bizonyos szint felett ma már elvárt dolog a folyamatos önképzés. Ennek nemzetközileg ajánlott
mennyisége átlagosan heti 10 óra tanulás. Olvashatunk könyveket (TV nézés helyett), vagy a
közlekedési hulladékidőben zenehallgatás helyett hallgathatunk oktató, önfejlesztő hanganyagokat,
hiszen egy okostelefonra több száz órányi ilyen anyag is elfér.
Minden tudás közül jelenleg a legjobb megtérülést az idegen nyelvtudás adja. Ezért mindenképpen
tanulnunk kell nyelveket: angolul különösen, de jó mellé még egy másik népszerű nyelv is. Ezzel nem
csak a jövedelmünk nő meg, de a szabadságunk is: lehetőségünk lesz máshol dolgozni a világban. Erre
ne legyintsen, hogy ez magával nem fog előfordulni. Most, amikor írom ezt a könyvet, kb. 500.000
magyar él és dolgozik tartósan külföldön. Ezek 80%-a 5-10 évvel ezelőtt szinte kizártnak tartotta,
hogy egyszer majd külföldön fog élni – és ma mégis ott élnek.
Sajátos változata a tudásnak az új készségek elsajátítása. Ezek közül nagyon sok 40 órás tudás van,
ami egész életünket, karrierünket átalakíthatja, és mindössze 40 munkaóra alatt elsajátítható. Ilyen a
vakon gépelés, gyorsolvasás, fontos számítógépprogramok (pl. szövegszerkesztő, táblázatkezelő,
rajzoló stb.) elsajátítása. Ezeket nagyon keresik a munkaadók és nagyra is értékelik.
30 éves kor alatt a legjobban megtérülő beruházás, ha a saját tudásunkba fektetünk. Nem ritkán
később is.

B. Jól válasszunk szakmát

Minden embernek vannak olyan területei, amelyekben kiemelkedően tehetséges. Sajnos, nagyon sok
ember nem is tud róla, hogy nála mi ez a terület. Pedig ha az erősségeinkre építünk, és olyan
foglalkozást választunk, ahol ezeket ki tudjuk használni, akkor nagyon komoly jövedelememelkedést
tudunk elérni.

Az ember paradox módon nem akkor jár anyagilag a legjobban, ha magas fizetésű pályát választ (és
ahhoz annyira nincs se kedve, se tehetsége), hanem amikor megtalálja a tehetségének megfelelő
olyan szakmát, amit igazán szeret csinálni. Ezért az embernek módszeresen sok különböző
helyzetben meg kell vizsgálnia magát, hogy megtalálja, mihez van igazán tehetsége.

Jól láthatólag egy csomó olyan terület van, amit jelenleg és hosszú távon a munkaerő piac nagyon
értékel. Ilyen például a programozási képesség. Ma rengeteg olyan emberre van szükség, akik
különböző gépeket programoznak. Ilyen szakmákat akár 40 munkaóra alatt is meg lehet alapszinten
tanulni, mint a CNC esztergálás, PLC- vagy webprogramozás. De természetesen egyetemi szinten is el
lehet sajátítani a mérnöki programozás sok ágát.

Az elmúlt évtizedekben a világon a legjobban fejlődő ágazat a szolgáltatás. Ezen belül is nagyon jól
fizetnek a tanácsadói, értékesítői pozíciókban. A legnagyobb érték az olyan ember, aki jól tud bánni
más emberekkel, aki jól kommunikál, képes konfliktusokat megoldani, embereket megérteni és
meggyőzni. Mindenképpen tanulja és képezze magát az emberekkel való kommunikációban:
nyilvános előadásban, tárgyalásban és írásban.
Mindezeken túl ma a legjobban fizetett készség az a képesség, hogy más embereket vezessünk. Ez
rendkívül fontos tudás, hiszen bármilyen szakmánk is van, egy bizonyos szint felett csak akkor
léphetünk tovább a karrierünkben, ha képesek vagyunk vezetni. A vezetés is alapvetően tanulható
készség, sok remek könyv van, amiből megtanulhatók az alapok. De az elméleti tanulás mellett a
legjobb módszer, ha minden olyan helyzetben, ahol vezetni lehet embereket, felvállaljuk a
lehetőséget. Nem véletlenül fizetik meg annyira jól a vezetőket. Egyszerűen kevés ember van, akinek
van egy kis tehetsége embereket vezetni, hajlandó ezt megtanulni és felvállalni a vezetés
felelősségét.

C. Fizetésemelés

Az elmúlt években sok embertől megkérdeztem, hogy mennyi a fizetése. Így aztán tudom, hogy
átlagosan mennyit keres egy középiskolai tanár, egy multi kereskedelmi igazgatója, vagy egy
Londonban dolgozó Java programozó. Amikor pedig azt hiszem, már mindent láttam, jön egy sok
százmillió forint forgalmú középcég alkalmazott vezetője, akinek mindössze 300.000 forint a nettó
fizetése. Vagy egy titkárnő, több mint félmilliós nettó fizetéssel.

A leggyakrabban azonban azt kell mondanom a velem szemben ülőnek, hogy: „Sürgősen el kellene
beszélgetnie a főnökével, mert az Ön fizetése a fele az iparági átlagnak!”

Hogy milyen az igazán jó munkahely? Ahová az ember szívesen megy be dolgozni, ahol olyan munkát
végez, ami hasznos, és amit jó kedvvel el tud végezni. Emellett persze beleadja minden erejét is:
hatékonyan, folyamatosan tanulva, intenzíven dolgozik.

Ne legyenek azonban kétségeik: már az ősemberek kora óta tudjuk, hogy a törzsek tagjainak 50-60%-
a mindig „lógós” volt 14. Sajnos az emberek jelentős része most is rabszolgaságnak tekinti a munkát,
csak azon jár az esze, hogyan bújjon ki alóla, és csillogó szemmel számolja a napokat a nyugdíjig,
amikor munka nélkül kereshet pénzt.

Ezért, ha jó állást, magas fizetést akar, akkor az első lépés az, hogy nemcsak az „igazi” munkahelyet
kell megtalálni, de váljon Ön is az „igazivá”. Magyarul: dolgozzon jól, szívvel-lélekkel, keresse a
szakmai fejlődés minden lehetőségét. Az, aki keményen és hatékonyan végigdolgozza a napot,
semmivel sem fáradtabb, mint aki egész nap azt keresi, hogyan lóghatna és bújhatna ki a munka alól.
Ráadásul a szorgalmas ember sokkal elégedettebb a nap végére.

A tehetségünket, hozzáállásunkat azonban láthatóvá is kell tenni. Kérjük meg a vezetőnket, hogy
rendszeresen – egy-két havonta – üljön le velünk egy beszélgetésre, ahol tisztázzuk, mik az elvárások
velünk szemben, mit csináltunk rosszul, és mit jól, hol kellene fejlődnünk. Ebből sokat tanulhatunk,
ráadásul felettesünk is látja az igyekezetünket.

Ha ezek után úgy érezzük, kevés a fizetésünk (és ez némi kutatás alapján valóban alátámasztható),
akkor kérjünk fizetésemelést! Jól készüljünk fel a beszélgetésre, szedjük össze eredményeinket (az

14 dr. Tóth András: Ősember a pénztárcámban Efficenter kiadó, Budapest, 2014

nem indok, hogy ennyi fizetésből nem tudunk megélni!), a döntéshozóval beszéljünk, és akkor csípjük
el, amikor jó hangulatban van.

Mi van, ha ez nem megy?

Bármilyen hihetetlen, válság ide vagy oda, még mindig a legjobb módszer a fizetésemelésre az
állásváltás. Ha megtalálja az Önnek megfelelő új munkát – középpozíció esetén –, átlagosan az
előzőnél 30%-kal magasabb bért kaphat érte. Ezért olvassuk az álláshirdetéseket, legyen mindig
naprakész az életrajzunk a LinkedInen 15 (mert ezt olvassák a fejvadászok). Ne dugja a fejét a
homokba, nyugodtan nézzen körül a munkaerőpiacon.

D. Önálló vállalkozás

A dolgozó emberek két csoportra oszthatók: vannak alkalmazottak és vannak vállalkozók. Az

egészben az a legizgalmasabb, hogy mind a két csoport meg van győződve róla, hogy a másik csoport
tagjai nem normálisak.

Az alkalmazottak szerint a legfontosabb dolog a világon a biztos, fix fizetés. Életüket fizetéstől-
fizetésik tervezik, költségeik, életszínvonaluk, hiteleik mind a fizetésükhöz igazodnak. Ha valamiért
elvesztik az állásukat, az gyakorlatilag a halál.

Néhány adat: Ma (2023) Magyarországon az átlagbér nettó 350.000 forint. A minimálbér nettó
154.000 forint. Ezerből csak egy alkalmazott keres több mint egymillió forintot. Ezek erősen
behatárolják a lehetőségeket.

Mindenki, aki megélte a rendszerváltás után a nagy szocialista gazdasági monstrumok bukását, teljes
iparágak eltűnését, az látta, hogyan tűnik el a „biztos állás” illúziója. Mert a biztos állások nem
léteznek. Bármikor gyökeresen megváltozhat a piac, a politika vagy bármi, és a biztosnak hitt állásból
az utcán találjuk magunkat.

De még ennél rosszabb dolgok is vannak. Elárulok egy szörnyű titkot. Ha felvesznek bennünket az
átlagfizetéssel dolgozni, akkor a nekünk munkát adó vállalkozásnak ez az adókkal és járulékokkal
közel 690.000 forintjába kerül. Mi ennek alig több mint felét kapjuk kézhez.

A valóság még ennél is szörnyűbb. Mivel egy vállalkozás helyzete mindig bizonytalan, egy normális
vezető csak akkor vesz fel valakit a céghez, ha az ennek a költségnek legalább a dupláját hozza.
Magyarán: a mi kis nettó átlagfizetésünkért legalább fél millió forintot kell a cégnek termelnünk.

És még így is hajszálon függ minden. Néha bizony a színfalak mögött, ha rossz hónap van, a
cégtulajdonos nem ritkán a saját pénzéből rakja be a mi „biztos fizetésünket”. És ilyenkor mindig
megjelenik a főnök teendőkel teli listájában a „meggondolni, kit bocsássunk el” tétel.

Az alkalmazottak ezeket a dolgokat ritkán látják át. Szerintük a vállalkozók vállalnak esztelen
kockázatot, és ők azok, akiknek nincs meg a fix jövedelmük, és sohasem tudhatják, mennyit is

15 www.linkedin.com
vihetnek majd haza. Ez igaz. De ha baj van, akkor a vállalkozás tulajdonosa lesz az utolsó, akinek
felmondanak. Merthogy magának csak nem mond fel az ember.

Rengeteg vállalkozó fordult meg nálam az elmúlt évek során, és ha valamelyiknek több mint három
éve működött a cége, és nem termelt évi nettó tíz millió forint nyereséget, akkor a fejemet
csóváltam. Mert akkor jó eséllyel valamit elrontottak. A jelentős részüknél ez a dolog azért működött.
Összehasonlítva, mint mondtam, az alkalmazottak közül csak majdnem minden ezredik kereshetett
ennyit. Tehát egy dolgot leszögezhetünk: megéri vállalkozni, már csak anyagilag is.

A másik vonzó dolog a vállalkozói létben a szabadság. Egy jól megszervezett, kiépített vállalkozás
vezetője akkor és annyi szabad időt csinál magának, amikor csak akar. Ha akar, akár kihagy egy fél
évet, és körbevitorlázza a Földet. Mint pénzügyi tanácsadó látom, hogy alkalmazottakkal délután
munka után, vagy hét végén lehet tárgyalni – vállalkozókkal viszont bármikor. Maguk osztják be az
idejüket, akkor teszik szabaddá magukat, amikor csak akarják.

Vannak azonban a vállalkozásokkal komoly problémák is. Nézzük ezeket sorban:

o Ahhoz, hogy belevágjunk egy vállalkozásba, komoly pénz kell. A múltkor nem messze az
irodámtól nyitott egy új élelmiszerbolt, bérelt üzlethelységben. Pénzügyi tanácsadóként
szemtelenül megkérdeztem, mennyit kellett beleinvesztálni. Majdnem tíz milliót vallottak be.
Ennyi pénze nagyon keveseknek van. És akkor nem is acélkohót vagy atomerőművet akartak
létesíteni!
o Egy vállalkozásban sokat kell dolgozni. Ez igaz, különösen az első években. Ráadásul ezért
senki sem fizet nekünk, sőt a saját járulékainkat, adónkat is magunknak kell fizetnünk.
o A vállalkozóknak nincs szakszervezetük. Senki sem korlátozza a munkaidejüket, senki sem
fizet nekik túlórapénzt. Minden alkalmazott sztrájkba lépne, ha olyan munkarendben, olyan
munkakörülmények közt és olyan kevés bérért kellene dolgoznia, mint egy induló vállalkozás
tulajdonosának.
o Egy vállalkozás mindig kockázatos. Ma Magyarországon minden tíz vállalkozásból három éli
még a harmadik évét. Az irodánk melletti boltba is hiába fektették be a sok pénzt, hiába
dolgoztak rengeteget, két hónap múlva bezártak. (Mondjuk elgondolkodtató is volt
háromszáz méteres körzetben a negyedik ilyen boltot megnyitni…)
o A vállalkozás speciális ismereteket igényel. Kevés, ha az alapító jó szakember, maga a
cégvezetés egy külön művészet. A klasszikus vicc szerint a paraszt bácsit borhamisítás ügyben
bíróság elé állítják, még vegyész szakértőt is felkérnek. A bácsi megkérdi a bírót: „Bíró úr, ért
ön a kémiához? – Nem én, csak a joghoz. – Aztán a szakértőhöz fordul: – Szakértő úr, ért ön a
joghoz? – Nem, én csak a kémiához. – És akkor szegény paraszttól elvárják, hogy
mindkettőhöz értsen?!” Rossz hírem van, egy vállalkozónak nem csak két dologhoz kell
értenie, de számtalanhoz: munkajog és pénzügy, adózás, cégjog, munkavédelem és még
megszámlálhatatlan sok más.

Annak idején, 1989-ben, amikor a barátaimmal megalakítottuk a legelső vállalkozásunkat, előtte

meghívtuk vacsorázni Géza bácsit. Ugyanis Géza bácsi volt a városban „a vállalkozó”. És akkor
kikérdeztük vacsora közben, mit hogyan kell csinálni. Hogyan keressünk megfelelő könyvelőt, hogyan
kell alkalmazottakat felvenni, és hogyan kell velük bánni, hogyan kell adót fizetni, kitől és milyen
engedélyeket kell szereznünk. Így utólag visszagondolva, ha Géza bácsit a világ legdrágább
éttermében etettük volna, akkor is ingyen lett volna – azért, mert ezzel a tudással tudtunk elindulni,
mint vállalkozók.
Ennek a könyvnek nem témája, hogy megmutassam, mi minden kell egy vállalkozás elindításához.
Erről egy külön könyvet írtam, Túlélőkészlet vállalkozóknak 16 címmel, ezt ajánlom mindenkinek Géza
bácsi helyett.

E. Pénzügyi ismeretek elsajátítása

Fejlett üldözési mániával rendelkezem – ami a pénzügyi szakmában elengedhetetlen. Ezért, amikor
szóba kerül, hogy Magyarországon nincs az iskolarendszerben pénzügyi oktatás, akkor mindig az az
érzésem, hogy ennek jó oka van. Ugyanis ez igazából senkinek sem érdeke. Egy pénzügyileg
iskolázatlan lakosságnak bármit el és be lehet adni. Egy eladósodott, állandó pénzügyi gondokkal
küzdő ember nem lázadozik a munkahelyén, és nem megy tüntetni.

Ezért aztán az általános és középiskolában rengeteg dologról tanulhatunk – kivéve a pénzről. Pedig a
pénzügyi ismeretek elsajátítása kulcsfontosságú. Ezt, azt hiszem, Ön is érzi, különben nem olvasná ezt
a könyvet. Ennek fontosságára mondok egy példát.

Pénzt két féle módon lehet szerezni: egyrészt munkával (megdolgozunk a pénzért), másrészt pénzzel
(úgy, hogy a meglévő pénzünket befektetjük, és az hoz pénzt nekünk). A pénzügyileg fejlett
országokban a középosztály teljes élete alatt megkeresett összes pénz körülbelül fele munkából jön
össze, fele a befektetéseik hozamából. Nálunk, a magyar középosztálynál ez az arány körülbelül 95%
és 5%. Pusztán azért, mert nem tudunk a pénzzel bánni, nincs a családokban pénzügyi egyensúly,
nem takarítunk meg, vagy ha mégis, a megtakarításokat nem jól fektetjük be – ezzel az életünkben
megszerezhető pénz felét kidobtuk az ablakon.

5. Ingatlan

Nagyon érdekes megvizsgálni, mire költjük el az életünkben megkeresett összes pénzt. Miután ezt
sosem látjuk egyben, és az átlagemberek – sajnos – nem vezetnek részletes pénzügyi kimutatást,
háztartási naplót, ezért ezt nagyon nehezen lehet összerakni. De ha mégis, kiderül egy furcsaság. Az
emberek átlagosan az életükben náluk megfordult összes pénz 42%-át fordítják a lakásukkal
kapcsolatos költségekre.

Mi minden van ebben? Először is maga az ingatlan ára, megszerzési költségei (illeték, ügyvéd).
Meglepő módon nem ez a legnagyobb költség. Két ennél is nagyobb tétel a lakásvásárlásra felvett
hitel kamata és a közműköltségek egy életen át. Mindkettő jelentős mértékben megnőtt az utóbbi
években. Sőt, ahogy ezt korábban megmutattam, a közművek költségeinek emelkedése tartósan
jóval magasabb, mint az infláció, vagy a bérek növekedése.

16 dr. Tóth András: Túlélőkészlet vállalkozóknak Efficenter kiadó, Budapest, 2012

Magyarország világbajnok: nálunk a lakosság 92%-a saját tulajdonú lakásában lakik. Ez nagyon ritka, a
fejlett országokban általában fele-fele a bérlők és tulajdonosok aránya.

Mivel életünk során a legtöbb időt otthon töltjük, ezért a lakásunk meghatározó az életminőségünk
szempontjából. Ugyanakkor a költségei miatt egész életünkre meghatározza a pénzügyi helyzetünket
is. Ezért nagyon észnél kell lenni, amikor döntünk: bérlünk vagy vásárolunk, és hol, mit, mennyiért,
hogyan finanszírozva.

Nagyon sokan befektetési célból vásárolnak ingatlanokat. Az ingatlan azonban alapvetően mindig is
érzelmi kérdés volt – akár a saját lakásunkról van szó, akár a „kézzelfogható, biztos értékű”
ingatlanbefektetésről.

A. Hogyan alakultak az árak?

Magyarországon az ingatlanpiac árai hatalmas hullámvasútként működtek a rendszerváltás óta, úgy,

hogy az átlagember észre sem vette. 1998 után ugyanis egy elég kemény infláció indult el – 1991-ben
például 36%-os áremelkedés volt. Ez sok mindent elmosott. Ahhoz, hogy tisztán lássuk az ingatlanok
árának alakulását, mindenképpen az inflációhoz viszonyítva – reálértéken – kell vizsgálni.

Az első nagy áresés a kilencvenes évek elején következett be, amikor kb. 600.000 tanácsi lakást
eladtak a lakóknak a piaci ár 20%-a körüli áron. Minden olyan esetben, amikor valamilyen okból nagy
mennyiségben ár alatt kerülnek ingatlanok eladásra, az egész piacon komoly áresés következik be. És
valóban, 1993 és 1998 közt reálértékben kb. 50%-kal estek az ingatlanárak. Ezt azonban nem lehetett
észrevenni az évi 15-25%-os infláció miatt.

Majd amikor az utolsó tanácsi lakás is eladásra került, az egész piacon helyreálltak az árak. 1998 és
2000 közt megduplázódtak az ingatlanárak – ez volt a híres „ingatlanár-robbanás”, amire ma is
könnyes szemmel emlékszik vissza minden ingatlanközvetítő.

Az ingatlanok árának emelkedése még körülbelül 2006-ig folytatódott. Ennek oka az európai uniós
csatlakozással kapcsolatos (sokszor irreális) várakozás és a devizahitel-bőség volt.

Aztán beütött a válság. Ennek hatására 2007 és 2013 eleje közt az átlag ingatlanár Magyarországon
reálértékben 37%-kal csökkent. Így most, 2015-ben a budapesti használt lakások ára – a
rendszerváltás utáni ingatlanárakhoz képest – reálértéken kb. 10%-kal alacsonyabb!

Aztán innen indult meg egy nagyon komoly emelkedés, így ma már elmondható, hogy reálértékben a
mai (2023) ingatlan árak 20%-al magasabbak mint 1989-ben. Ez 34-év alatti eredmény. És az árak
éppen esnek.

B. Mi várható?

Az ingatlan hosszútávon viszonylag értéktartó befektetés. Érdemes magunknak venni, ha lehet.

Mint befektetési szakma ez is olyan, mint minden más: ha jól akarjuk csinálni megkell tanulni.
Mindenkinek ajánlom az erről írt Értéknövelő ingatlanbefektetés17 című könyvemet.

C. Vegyünk vagy béreljünk ingatlant?

Mielőtt ingatlant vásárolnánk, hallgassuk meg azok véleményét, akik inkább a vásárlás helyett a
bérlést javasolják:

o Rugalmasan oda tudunk költözni, ahol munka van, a saját lakás röghöz köt. Jelenleg gond
nélkül lehet jó munkát találni, de ez nem feltétlenül van a lakhelyünk közelében. A nagy
gyárak (Audi, Mercedes, Hankook) szinte rimánkodtak, hogy költözzenek hozzájuk dolgozni.
o Mindig életállapotunknak megfelelő helyen és módon lakhatunk. Más dologban is
világbajnokok vagyunk: ez az ingatlan mobilitás hiánya. Átlagos honfitársunk élete során 1,7
ingatlanban lakik. Ez azt jelenti, hogy nagyon sokan ugyanabban a lakásban, házban halnak
meg, ahol születtek. Összehasonlítva, ez a szám pl. az Egyesült Államokban: 7! Ez azt jelenti,
hogy a magyarok nem szívesen költöznek, még ha jó okuk lenne rá, akkor sem. Pedig egész
más lakás kell ahhoz, hogy gyereket neveljünk, vagy nyugdíjasként éljünk benne.

Mindezek ellenére az ingatlanvásárlás alapvetően érzelmi kérdés. Másik oldalról (különösen az

idősebb nemzedék szerint):

• A saját ingatlan örök érték, mindig lakhatunk benne, ha baj van, eladhatjuk, vagy majd örökli
az utánunk következő generáció
• A bérletre fizetett összeg pénzkidobás, hiszen a bérelt lakás sosem lesz a mienk
Ebben a kérdésben nem szeretnék döntőbíró lenni, döntsön mindenki maga.

D. Hogyan válasszunk ingatlant?

Akár veszünk, akár tartósan bérlünk, nagyon alaposan meg kell gondolnunk, milyen ingatlant
válasszunk.

o Határozzuk meg pontosan, mire van szükségünk.

Írjuk össze, mire fogjuk használni a lakást, házat, hányan fognak benne lakni, mit fogunk benne
csinálni, milyen idősek leszünk. Meddig fogunk ott lakni?

Írjuk le, milyen feltételek vannak a környéken! Munkahelyre, iskolába, óvodába, egyetemre ki és
hogyan fog járni? Mennyi idő alatt lehet eljutni? Kik lakjanak a környéken? Ne felejtsék el például, ha
kisgyereket nevelnek, az ő barátaik a környékről valók lesznek.

o Milyen paraméterek kellenek ehhez?

17
dr. Tóth András: Értéknövelő ingatlanbefektetés Efficenter kiadó, Budapest, 2020
Ezek alapján behatárolható, hogy hol legyen az ingatlan és milyen legyen (szobaszám, fekvés, milyen
környék stb.). Nézzük meg egy nagy internetes ingatlanos portálon, hogy mibe kerülnek az ilyen
házak, lakások! Finanszírozható ez?

o Csak olyat nézzünk meg, ami nekünk jó.

Konkrétan a feltétellistánkkal álljunk neki keresni. Már telefonon vagy az internetes hirdetés alapján
tisztázzuk, hogy az alapigényeinknek megfelel-e. Ha nem, ne menjünk el megnézni! Így biztosan nem
leszünk bele szerelmesek…

Ha egy mód van rá, ne siessünk, szánjunk rá sok időt! Rengeteg időt fogunk majd a jövendő
lakásunkban tölteni, és még sokkal több időt fogunk azzal a pénzkereséssel tölteni, amiből kifizetjük –
ne kapkodjunk!

o Alkudjunk!

Próbáljuk olcsón megúszni: alkudjunk! Jelenleg kínálati piac van, senki sem gondolja komolyan, hogy
annyiért adja el, amennyiért meghirdeti. Ha kell, vonjuk be a családból a legjobb alkudozót.
Manapság 10-20% árengedmény természetes dolog.

Forduljunk tényleg jó és független szakemberhez a hitelezés ügyében. Itt arról van szó, hogy ha jobb
árat érünk el, ha olcsóbb hitelt szerzünk, akkor évekkel csökkenhet az a „kényszermunka”, amit azért
kell dolgoznunk, hogy kifizessük az ingatlant!

E. Hogyan adjuk el az ingatlanunkat?

Manapság sokkal nehezebb eladni az ingatlant, mint egy jót találni. Erről is írtam egy külön könyvet
Hogyan adjuk el saját ingatlanunkat18 , amit nagyon melegen ajánlok mindenkinek, aki maga akarja
eladni. Néhány jó tanács az eladóknak:

o Alaposan gondoljuk át az árat

Nézzük meg a nagyobb hirdetési portálokat, hasonlítsuk össze az árakat. Ne használjunk kerek árat
(pl. 40.000.000 Ft), mert a keresési összeghatárból éppen kilóg, legyen inkább 39.990.000Ft.

o Ki fogja megvenni?

Gondolja végig, ki fogja megvenni az ingatlant? Kinek a legjobb? Nekik ajánlja egyenesen.

o Hirdetés

Manapság az ingatlan.com a meghatározó ingatlan eladási portál, amely igazán megéri az árát. Erre
csináljunk egy nagyon jó hirdetést, sok kiváló fotóval, alaprajzzal (alaprajz.com), részletes leírással.

18
dr. Tóth András: Hogyan adjuk el saját ingatlanunkat, Efficenter 2016
Ne sajnáljuk rá az időt, ez fogja eladni. Használjuk ki és vonjuk be a saját kapcsolatainkat:
ismerőseinket, levelező listás és facebookos barátainkat.

o Tisztaság és fényár

A lakásba érkező vevőjelölteket nem fogadhatja rendetlenség, kosz. Különösen zavaróak a

kellemetlen illatok – takarítani, penészteleníteni kell. Kritikus pontok: út a bejárathoz, a bejárati ajtó,
az előszoba, a konyha és a fürdő.

Nagyon fontos a világítás. Az emberek világos lakást keresnek mindig, lehetőleg világosban mutassa
meg, vagy legyen nagyon jó a világítás, rakjon be erős izzókat.

6. Gyerekek pénzügyi nevelése

A gyerekeink pénzügyi nevelése azért nagyon fontos, mert nagyrészt ez határozza majd meg az idős
korunk életminőségét. Egyáltalán nem mindegy, hogy minden nyugdíjfizetés után megjelennek a
gyerekeink pénzt kunyerálni, vagy rendszeresen szép ajándékokkal lepnek meg minket.

A bevezetés pénzügyi pszichológiáról szóló részében már említettük a pillecukorka tesztet 19. A
hosszú távú gondolkodásra képes gyerekek nem falták be azonnal a cukrot, és képesek voltak 20
percet várni, hogy kettőt is megehessenek. A többség azonban azonnal megette, és nem kapott
másodikat. Valószínűleg ők otthon is azt látták a szüleiktől, hogy a család minden bevételét azonnal el
kell költeni, nem tartalékoltak, nem terveztek előre.

A gyerekek pénzügyi nevelése 80%-ban a szülők személyes példáján múlik. Érdekes gyakorlat, ha
megpróbáljuk visszaidézni, amit újra és újra elmondtak nekünk a szüleink. Azzal bíztattak, hogy:
„Ügyes vagy! Okos vagy! Meg tudod csinálni!”, vagy azt hajtogatták: „Ügyetlen vagy! Lusta vagy!
Neked semmi sem sikerül! Semmire sem fogod így vinni!” Nagyon sok jelenlegi problémánk ezekre a
mondatokra vezethetők vissza.

A pénzügyekkel kapcsolatban is sok mindent hallhat a gyerek – unásig ismételve. „Nincs pénzünk.
Nem engedhetjük meg magunknak”, vagy ilyet: „Csak a gazemberek gazdagok!” Ezek a kijelentések
komoly gátat jelentenek ahhoz, hogy felnőttként normális viszonyunk legyen a pénzhez.

Ha a pénzzel jól bánó gyereket szeretnénk nevelni, akkor elsősorban magunknak kell jó példát
mutatnunk. Minden egyéb ez után jön. És ha mi magunk jól kezeljük a pénzt, akkor a gyerekeink nagy
valószínűséggel ezt át fogják venni.

19 Marshmallow experiment http://en.wikipedia.org/wiki/Marshmallow_experiment

Kezdjük az elején. Beszélgessünk a gyerekkel a pénzről, ez nagyon fontos. Általában a magyar
családok nagyon keveset beszélnek a pénzről, akkor is csak panaszkodva, hogy nincs elég. Így aztán
lelki teherrel és a pénzügyileg tudatlanul bocsátjuk az életbe a gyerekeinket.

A. A pénz értékmérő

Beszéljük meg, hogy honnan van a pénz. Kinek mekkora a fizetése, ezért mit kell dolgoznia, és ezért
mit és mennyit kellett tanulnia. Hasonlítsuk össze a fizetéseket.

Mutassuk meg a gyereknek a háztartási naplót, nézze meg, mibe kerül a család fenntartása havonta,
mennyit költöttünk az egyes tételekre, és mennyit rá.

Beszélgethetünk a béreket terhelő adókról, feltételekről, bruttó/nettó bérekről, minimálbérről.

Megnézhetjük, ki miért keres ennyit. Megnézhetjük, külföldön mekkorák az egyes szakmákban a
bérek. Mik a versenyképes szakmák. Megmutathatjuk, mennyibe kerül egy vállalkozónak, ha az
alkalmazottnak nettó bért fizet.

Tartózkodjunk mindenfajta kritikától. Ha szidjuk a főnökünket, pláne általános megjegyzéseket

teszünk, hogy „A vezetők másokon taposva jutottak a zsíros álláshoz. Minden főnök gazember!” – jó
eséllyel örökre megakadályozzuk, hogy gyerekünk vezető állásba kerüljön, még ha alkalmas is lenne
rá.

Ha vállalkozók vagyunk, mindig kerítsünk alkalmat, hogy fejben megmutassuk a gyereknek egy-egy
cég üzleti modelljét, üzleti tervét. Például ha bemegyünk egy étterembe, számoljuk ki - megbecsülve
a vendégek számát - mennyi bevétel van egy hónapban, ezzel szemben milyen költségek vannak
(alapanyagok, bér, bérleti díj, közmű, stb.).

Egy kamasz kezébe már nyugodtan oda lehet adni egy-két alap vállalkozói könyvet (Túlélőkészlet
vállalkozóknak 20, A V mítosz 21, 4 órás munkahét 22), akkor is, ha magunk nem vagyunk vállalkozók.

Ugyanígy nagyon vigyázzunk, hogy ha mi magunk alkalmazottak vagyunk, sose kritizáljuk a

cégtulajdonosokat, vállalkozókat a gyerek előtt, mert így megakadályozzuk, hogy majd magának
sikeres vállalkozása legyen. Például sose mondjuk, hogy a „cégtulajdonosok kizsákmányolják a
dolgozókat”, vagy: „semmit sem dolgoznak, csak a pénzt markolják fel”.

Az áruknál mutassuk meg, mi miért kerül annyiba. Mennyibe kerül megtervezni, legyártani,
leszállítani és eladni a holmikat. Miért van, hogy a prémium minőségű holmi – ugyanabból a
termékkategóriából – a sokszorosába kerül, mint az alapváltozat. Tartsunk terepgyakorlatot
boltokban. Mutassuk meg, miért vannak a polcon egyes termékek lent, gyerekszemmagasságban,
középen és fent.

20 dr. Tóth András: Túlélőkészlet vállalkozóknak, Efficenter kiadó, Budapest, 2012

21 Michael E. Gerber: A V mitosz, Bagolyvár kiadó, Budapest, 2007
22 Timothy Ferriss: 4 órás munkahét, Bagolyvár kiadó, Budapest, 2008
Számoljuk ki, mennyit kell dolgozni egy autóért, egy lakásért, egy tábla csokiért, egy kifliért.
Számoljuk ki, mibe kerül például egy távolságot megtenni autóval, busszal, biciklivel és gyalog. Milyen
órabérnek felel meg a megspórolt idő, és ez mennyibe került? Melyik mennyire egészséges és
kockázatos?

B. Honnan legyen pénze a gyereknek?

Az egyik szélsőséges vélemény szerint nem szabad a gyereknek pénzt adni a kezébe, mert elszórja,
haszontalan és egészségtelen dolgokra költi. Majd mi mindent megveszünk neki. Ez egyenes út egy
olyan gyerek felneveléséhez, aki 40 éves korában is a szüleinél, a „mamahotelben” lakik, és minden
létező alkalommal pénzt kunyerál. Ha egy gyereket elzárunk a pénztől, nem tanul meg vele bánni.
Persze hogy hibákat fog ejteni! De inkább 15 évesen jöjjön rá, hogy elveszítheti az összes pénzét,
mint hogy 30 éves korában, két gyerekkel menjen csődbe.

Attól kezdve, hogy a gyerek biztos a számokban (6-8 éves kortól), kapjon rendszeresen zsebpénzt.
Mindig ugyanakkor, mindig ugyanannyit. Ez azért kell, hogy tudja előre, mikor kapja, és be tudja
osztani a pénzt.

Mivel a gyerekek időfogalma más, mint a felnőtteké, én 12-14 év alatt mindenképpen a heti
zsebpénzfizetést ajánlom, e felett térjünk át a havira. Ez jó felkészítés a felnőtt korra.

Ez az összeg alapvetően „jár”, nem kell érte csinálni semmit, csak a szokásos kötelességeit. Én azt
sem tartom megfelelő dolognak, ha különböző okok miatt a zsebpénzt megvonjuk tőlük, pl. rossz
jegyek, saját kötelességek elhanyagolása, magatartási problémák. Ezeket szerintem nem kell a
pénzhez kapcsolni. Fontos, ez a pénz nem adott költségre jár – nem ebéd- vagy uzsonnapénz, nem a
különóra ára –, ez ettől teljesen független.

Mennyit adjunk? Ez alapvetően a család anyagi lehetőségeihez szabott. Ha keveset adunk, akkor nem
tudnak belőle félrerakni. Ha nagyon sokat adunk, akkor nem tanulják meg beosztani a pénzt. És a
legfontosabb – ezt nekünk mindig ki kell tudnunk gazdálkodnunk!

Ezt a pénzt feltétel nélkül adjuk a kezükbe. Azt csinálnak vele, amit csak akarnak. Ugyanis a
zsebpénznek csak az egyik feladata, hogy mindenféle, számukra fontos dolgot vegyenek belőle. A
másik nagyon fontos dolog, hogy megtanuljanak a pénzzel bánni. Így tanulják meg, hogy a
marketingesek olyasmiknek a megvételére veszik rá őket, amire igazán nincs szükségük. Így
tanulhatnak meg takarékoskodni, pénzt beosztani.

Vannak különleges esetek, amelyek plusz zsebpénzzel járhatnak. Nyaralás idején, vagy a strandon
egyszerűen elejét tudjuk venni a folyamatos nyávogásnak: „Anyuuu, vegyünk fagyit! Fizessünk be a
csúszdára! Vegyünk vattacukrot!” Ilyenkor előre, célzottan adunk egy összeget a gyereknek, amit
beoszthat és eldöntheti, hogy csúszdázik vagy fagyit vesz. Ez a legolcsóbb és – nem utolsó sorban - a
szülői idegeket leginkább kímélő megoldás, és még a gyerekek pénzügyi képességeit is növeli.

A zsebpénzen kívül a másik lehetőség, hogy a gyerek megdolgozik a pénzért. Vannak olyan munkák,
amiért mi is fizetnénk: kocsi mosás, kerti munkák. Ha ezeket a gyerek bevállalja, akkor fizessük meg.
Először gondoljuk át, mennyit fizetnénk ezért egy külsősnek, és ehhez viszonyítsunk. Egy kicsit lehet
többet fizetni (mégis a gyerek tanulja a munkát), de ne irreálisan. Figyeljünk oda, hogy a gyereket
tanítsuk meg minőségi munkát végezni, és hogy a dolgot fejezze is be rendesen.

Számtalanszor előfordul, hogy a gyerek beállít: valamit nagyon szeretne, feltétlen kell rá pénz, adjunk
neki. Ilyenkor nem jó megoldás, ha csak egyszerűen a kezébe adjuk a pénzt.

Közbevetve: amikor vezetőket képeznek, a legszebb gyakorlatok egyike, hogy eljátsszák a szituációt,
amikor a beosztottunk beállít: „Főnök, főnök, van egy problémám, oldd meg!” Egy jó főnök sosem
oldja meg maga a beosztottjai problémáit – nem ez a dolga. A helyes válasz erre: „Milyen megoldási
javaslataid vannak erre?” – Mindenkinek meg kell tanulnia magának megoldani a felmerülő
problémákat, akkor fog jól működni a rendszer.

Ugyanígy a gyerekünknek is fel kell tenni a kérdést: „Honnan tudnád erre összeszedni a pénzt?
Mennyi idő alatt tudod félrerakni, milyen munkákat tudsz bevállalni?” Így ez mindjárt más hozzáállást
eredményez a gyereknél. Ha csak úgy „kapja” a pénzt, akkor egész életében elvárja az államtól, a
főnökétől, a szüleitől és a Jóistentől, hogy őt eltartsák. Ha gyerekkorában már fel tudja tenni a
kérdést: „Hogyan tudom összeszedni a pénzt ahhoz, amit szeretnék?”, akkor nagyon életrevaló,
sikeres és boldog életű gyerekünk lesz.

C. Tartalék és befektetés

Jól emlékszem, amikor a pénzügyi tanácsadói karrierem legelején rádöbbentem, hogy az emberek
döntő része folyton elveri minden pénzét. Ez annyira mély élmény volt, hogy külön könyvet is írtam
ennek okairól, Ősember a pénztárcámban 23 címmel.

De hogyan születik az emberekben az a hamis elképzelés, hogy nem érdemes pénzt félreraknunk és
kamatoztatnunk? Ez is, mint nagyon sok minden – és ezt a pszichológusok igazán megmondhatják –,
a gyerekkorunkból ered. Hogyan ültetik a szülők a gyerekeik fejébe ezt a tévképzetet?

Tegyük fel, hogy a lelkes szülő ezt mondja gyermekének: „Pistike, most, hogy kaptál a
szülinapodra/karácsonyra/locsolásra külön 5.000 forintot, szerintem legjobb lesz, ha nyitunk neked
egy bankszámlát, és a pénzt berakjuk, így egy év alatt a bank ad majd neked 2% kamatot is hozzá!”
Püff – és ezzel már be is ültettük az ősembert a szerencsétlen gyerek agyába. Ugyanis a gyerek
számára az idő másként telik, mint a felnőtteknek. Az ő számára egy év – az egy élet. Beláthatatlanul
hosszú időtáv. Emlékezzenek csak vissza: amikor szeptemberben iskolába mentek, el sem tudták
képzelni, hogy valaha nyár lesz – ez a 9 hónap beláthatatlanul hosszú időtávnak tűnt. Számunkra,
felnőtteknek ez már egy teljesen átlátható időtartam, és ahogy az ember öregszik, egyre rövidebbek
lesznek szubjektíven az évek.

A gyerek számára a „nyitunk neked egy bankszámlát, berakjuk, és egy év alatt a bank ad majd neked
2% kamatot” mondat azt jelenti: elvesszük a pénzed, és soha, de soha nem látod újra, és mindezt egy

23 dr. Tóth András: Ősember a pénztárcámban, Efficenter kiadó, Budapest, 2014

teljesen nevetséges 100 forint kedvéért. Ebből a gyerek rögtön levonja a következtetést: legközelebb
mindent elkölt majd, ahogy pénzhez jut, mert fél, hogy különben „ellopják” a saját megtakarításai.
Szép példája ez a jó szándéknak, amivel a pokolba vezető út van kikövezve.

Akkor hogyan lehet mégis rávenni a gyereket, hogy rakja félre a pénzét, és ne mindent költsön el?
Erre a kérdésre David Owen rendkívül szellemes javaslatot ad a Papabank 24 című könyvében. Azt
javasolja ugyanis, hogy nyissunk neki mi egy speciális bankot: a papabankot (opcionálisan
mamabankot). Ez természetesen a mi pénztárcánkban van, de szigorú nyilvántartás szerint (kockás
füzetben, vagy Excel táblában) adjunk a pénz után heti 3-5% kamatot. Nyilván ilyen őrült bankot az
üzleti életben nem találunk, hiszen a heti 3% kamat éves 365%-nak felel meg, ugyanakkor ennek
pedagógia értéke felbecsülhetetlen. Minket pedig jó eséllyel juttat majd egy luxus idősek otthonába,
amit pénzügyileg kiválóan nevelt gyerekeink könnyedén finanszíroznak majd.

Ugyanis a papabank segítségével már a kisgyerekek is meg fogják érezni, hogy érdemes a pénzt
félrerakni. Egy hét még nekik is átlátható idő. Megérthetik a kamat működését, megélhetik a
kamatos-kamat csodáját. Megtapasztalhatják, milyen az, amikor az egyik testvér mindig félrerak, a
másik meg mindenét elkölti. Még középiskolás kora előtt sikeresen csődbe mehet és
meggazdagodhat többször is – és mindezt minden szörnyű következmény nélkül. Sokkal, de sokkal
jobb ez így, mint felnőttként végigélni mindezt.

D. Mit adjunk meg a gyereknek?

Sziddhártha herceget a szülei folyton a palotában tartották, hogy ne kelljen szembesülnie az élet
semmilyen árnyoldalával. De ő persze kilógott a palotából, és meglátta a szegénységet, a betegséget
és a halált. Ekkor határozta el, hogy megkeresi ezekre a problémákra a megoldást – és így lett belőle
Buddha.

Sok szülő ma is megpróbálja a gyerekét elzárni a világtól és távol tartani annak minden korlátjától, és
„mindent meg akar adni” nekik. Ez elég gyakran vezet tragikus következményekhez. Jó pár éve a TV2-
vel forgattunk egy riportsorozatot, ahol csődbe ment családokat próbáltam szakértőként rendbe
szedni. Jártunk egy olyan családnál, ahol a bank már a házat akarta elvinni a család feje fölül, a hitelek
nemfizetése miatt. Ami itt megdöbbentett, az a gyerekszoba volt. Szó szerint derékig jártam a
mérhetetlen mennyiségű gyerekjáték közt. A szülők mindent megadtak a gyerekeknek – igaz, erre
ráment a család háza.

Tényleg, mit kell megadni a gyereknek? Semmi esetre sem kell anyagi erőnk felett költenünk rá.
Semmi rossz sincs abban, ha a gyerek szembesül a család anyagi forrásainak korlátaival. Különösen a
„vacakok” – játékok, kütyük, ruhák, divatcikkek – vonatkozásában nem kell túlzásokba esni. A
gyerekek lelkileg labilis, átalakulási korszakukban – a kamaszkorban – túlzott jelentőséget
tulajdonítanak a „vacakok”-nak, ezeket használják státusszimbólumnak. (Sokan felnőttkorukban is
megragadnak ebben az állapotban.) Tartsunk korlátokat ebben a korban is.

24 David Owen: Papabank, Bagolyvár kiadó, Budapest, 2004

Ezzel szemben tudni kell, hogy a gyerekek legdrágább kora az egyetemista kor: jellemzően
gyerekenként 5-10 millió forintba kerül a diploma. Amerikában a legnagyobb szégyen egy
középosztálybeli családnak, ha nem gyűjtenek a gyerekeik egyetemi költségeire már
csecsemőkoruktól. Bármilyen amerikai családi pénzügyi könyvet olvasunk, visszatérő kép a rövidlátó
szülők alakja, akik játékokat meg göncöket vesznek a gyereknek, bezzeg nem raknak félre a
tanulmányaikra. Nálunk még ez nem ennyire nyilvánvaló, de ebben a következő évek alapvető
fordulatot fognak hozni.

A gyereknek – tanulmányi költségein kívül – még jó néhány dologra szüksége van. Természetesen
elsősorban szeretetre és a szüleivel tartalmasan együtt töltött időre.

A következő az egészség. Ez egyrészt a túlzásoktól mentes, normális táplálkozást jelenti. Másrészről

nagyon fontos a megfelelő testmozgás. Felnőttkorban riasztóan sok problémát okoz a lusta
gyerekkor.

Nagyon fontos lenne a gyakorlati tudások megszerzése. Jelenleg az iskolarendszer teljesen az

elméleti tudás magolására épül. Rossz szokásom, hogy az elmúlt 25 évben rendszeresen olvastam
gyerekeim tankönyveit, és folyton borzongtam. Most, amikor minden okostelefonról egy
gombnyomással elérhető a teljes Wikipédia, mi a fenének kell ennyi lexikális dolgot a gyerekek fejébe
verni? Ugyanakkor mennyi jó dolgot kellene a gyakorlatban megtanulni: főzni, varrni, falazni, villanyt
szerelni, vakon gépelni, gyorsolvasni, autót vezetni, kreatívan írni, előadni és természetesen
nyelveket tanulni. Sajnos ezeket nekünk kell megtanítani, vagy külön finanszírozni a megtanulását.

7. Hitel

Hitel az, amikor kölcsönkapunk valamennyi pénzt, amit aztán elköltünk valamilyen célra, és amit
később kamatokkal növelve kell visszafizetnünk.

A. Hitelek fajtái

A hiteleknek nagyon sok fajtája van, de alapvetően három csoportba sorolhatjuk őket.

1. Előrehozott fogyasztásra szolgáló hitelek

Láttuk a pillecukor teszt esetében, hogy sok ember türelmetlen, nem akar várni, és most rögtön akar
olyan dolgokat élvezni, amire még nincs pénze. Számukra készültek ezek a hitelek, amelyek egyben a
legmagasabb kamatúak.

Idetartoznak először is azok a hitelek, ahol minden megkötés nélkül pénzt kapunk, amit arra költünk,
amire akarunk. Ilyenek a személyi hitelek vagy a hitelkártyák keretei. Aztán ilyenek még a különböző
áruvásárlási hitelek, amikor valamilyen háztartási gépet, gépkocsit vásárolhatunk későbbi fizetéssel.
Ezen hitelek kamata a legnagyobb: jellemzően 10–50% közötti.

2. Vagyontárgy vásárlására való hitel

Ennél a típusnál olyan dolgot vásárolunk meg a hitelből, ami a hitel lejárta után is megmarad, akár
generációkon át is. Jellemzően ilyenek az ingatlanvásárlási hitelek. Sajnos azonban az ingatlanok
értékállósága manapság megkérdőjelezhető.

Tudni kell, hogy ha egy ingatlant hitelből veszünk meg, akkor egy húszéves hitel esetén a felvett
összeg másfél-háromszorosát kell reálértékben visszafizetnünk.

3. Pénzt termelő hitel

Ilyenkor olyan dolgot vásárolunk, amivel pénzt tudunk termelni, jellemzően többet, mint amibe a
hitel visszafizetése kamatostul kerül. Ilyenek a vállalkozási hitelek, különösen a beruházási hitelek.
Erre mondják, hogy „más emberek pénzét” használjuk pénztermelésre.

Ezt a három fajta hitelt nem könnyű szétválasztani. Diákhitelt például vehetünk fel azért, hogy jókat
bulizzunk – ekkor fogyasztási hitel. Tanulhatunk belőle maradandó értékeket, akkor szellemi vagyont
vettünk. De fordíthatjuk olyan tudás megszerzésére, amivel aztán nagyon sok pénzt tudunk keresni,
akkor a diákhitelünk pénzt termelő hitel. Ugyanígy egy autóhitel általában fogyasztási hitel, de egy
befektetés célú muzeális kocsi megvásárlása vagyonhitel, ha pedig taxizni vesszük a kocsit, az egy
pénzt termelő hitel.

A hiteleket osztályozhatjuk úgy is, hogy mi a hitel fedezete. Az ingatlan- vagy gépkocsi-hiteleknél, ha
nem fizetjük a hitel részleteit, akkor a fedezet tárgya a hitelezőé lesz, amit eladhat, elárverezhet. A
fedezet nélküli kölcsönöknél sincs következmények nélkül a nem fizetés, bármilyen vagyontárgyunk
végrehajtásra kerülhet, fizetésünkből életünk végéig letiltható.

B. Csőd

Jelenleg közel félmillió család van Magyarországon, amely többel tartozik, mint amennyi a család
vagyona. Ez nagyon kritikus helyzet, ezért erre egészen komolyan oda kell figyelni.

Már több ezer éve - amióta csak hitelek vannak - mindig volt olyan, hogy az adós nem tudta
visszafizetni a felvett pénzt. Az ókorban ilyenkor nem csak a vagyontárgyait vesztette el, hanem őt és
családtagjait is eladták rabszolgának. Sok társadalomban az emberek 80 százaléka volt ilyen
adósrabszolga. Később ezt felváltotta az adósok börtöne – itt kenyéren és vízen kellett élnie az
adósnak, amíg valaki vissza nem fizette a tartozását.

Bár manapság senki sem kerül börtönbe, vagy nem adnak el senkit rabszolgának – a nem fizető
adósnak most is nehéz dolga van. Minden vagyontárgya lefoglalható és értékesíthető, és élete végéig
minden jövedelméből vonni fogják a tartozását. Igen, mivel jelenleg a könyv írásakor Magyarországon
még nincs magáncsőd, ezért valóban életünk végéig várhatjuk az adósságbehajtókat.
Sajnos, a fogyasztási hitelek felvétele gyakran függőség, mint az alkoholizmus vagy a kábítószer-
fogyasztás. Ennek áldozata folyamatosan hiteleket vesz fel. Azokban az országokban, ahol van
magáncsőd, a legjobb üzlet a már csődbe menteknek hitelezni – hatalmas kamat mellett. Mert még
így is felveszik a hitelfüggők…

C. Felelős hitelfelvétel

Éppen ezért mindenkinek alaposan át kell gondolnia, milyen hitelt vesz fel. Semmi sincs ugyanis, ami
olyan gyorsan képes pénzügyileg tönkretenni egy embert, mint az eladósodás.

Az előrehozott fogyasztásra való hitelekre a fő szabály, hogy ne vegyük fel. Ha kell, inkább fogjuk
vissza az igényeinket, de az ilyen hitellel mindenképpen a mai fogyasztásunkat a jövőnk terhére
fizetjük – jóval magasabb áron.

Amennyiben váratlanul elromlik egy háztartási gép, hajlamosak az emberek áruvásárlási hitelből
megvenni. Egy pénzügyileg jól felépített család esetén erre a célra mindig van tartalék, és ebből
tudunk vásárolni.

Határeset talán a gépkocsi-hitel. Ez még talán megengedhető, de itt is nagyon mérlegelni kell a hitel
költségeit, amelyek hozzáadódnak a gépkocsi egyébként is magas rendszeres költségeihez.

Ingatlan (lakás- vagy házvásárlási) hitel estén mindenképpen megszívlelendőek az ingatlan

fejezetben leírt jó tanácsok. Minden esetben három dologra kell odafigyelni.

• Egyrészt, hogy mire lejár majd a hitelünk, mennyi lesz az értéke az ingatlanunknak. Mondjuk,
ha 30 éves hitelre veszünk egy panellakást, akkor nem lehetünk teljesen biztosak az érték
megtartásában.
• Második dolog a törlesztő részletek biztonsága. Akár esik, akár fúj, sok éven keresztül,
hónapról-hónapra fizetnünk kell. Akkor is, ha éppen munkanélküliek vagyunk, akkor is, ha a
családfenntartó éppen meghalt.
• Harmadrészt – a konstrukciótól függően –, a törlesztő részletek változhatnak is – ilyenek
voltak például a devizaalapú hitelek. Ez pluszkockázatot jelent: a magasabb törlesztő
részleteket is fizetni kell.

Sajnos, nagyon sokan a válság előtt úgy vásároltak ingatlant, hogy megnézték, mi a legolcsóbb
hitelforma (devizaalapú hitel), és mekkora az a törlesztő részlet, ami még éppen kifizethető a
jövedelmükből. Majd a válság hatására a lakás értéke leesett, a törlesztő részlet megemelkedett, és
még az sem kizárt, hogy a munkájukat is elvesztették. Így gyakran előáll az a helyzet, hogy sokan a
lakás piaci értékénél jóval többel tartoznak a hitelezőnek, ugyanakkor nem tudják fizetni a
részleteket.

A pénzt termelő hitelek esetén is lehetnek kockázatok – tényleg fog-e annyi nyereséget termelni a
vállalkozás, beruházás. Ha lehet, első vállalkozást sose hitelből indítsunk – ezek ugyanis 60–80
százalékos eséllyel csődbe mennek.
 8. Hogyan másszunk ki a hitelcsapdából?

Mindenki kerülhet pénzügyileg nehéz, sőt reménytelennek látszó helyzetbe. Jelenleg

Magyarországon a családok körülbelül fele van eladósodva, körülbelül egynegyede pedig igazából
pénzügyi csődben van.

Mit lehet ilyenkor csinálni?

Boldogabb országokban általában él a magáncsőd intézménye. Ha végképp beterítenek az adósságok,

kérhetünk csődöt magunk ellen. Ilyenkor természetesen minden vagyonunkat elveszítjük, de törlik is
minden adósságunkat. Új életet kezdhetünk.

Még boldogabb országokban kirendelnek ilyenkor egy csődbiztost, aki segít rendbe tenni a
pénzügyeinket, és megtanít arra, hogyan ne essünk ismét csak a csapdába.

Mindezek ma már nálunk is rendelkezésre állnak.

Tegyük fel, hogy reménytelennek érzi a pénzügyi helyzetét. Éjjel nem bír aludni az adósságai miatt.
Felbontatlanul rakja félre a bankok, végrehajtók leveleit. Mit tegyen? Menjünk végig sorban.

A. Akarja megoldani a helyzetet

Valószínűleg ez az a pont, ahol megáll az olvasásban, és azt mondja magában: „Kedves Tóth András!
Maga tényleg megőrült! Persze, azt akarom, hogy megoldódjon a reménytelen pénzügyi helyzetem!
Hogy a búsba lehet ezt egyáltalán kétségbe vonni?!”

Ez azért nem olyan egyszerű. A pénzügyi tanácsadóknak van egy nagyon-nagyon rosszindulatú
mondása: Egy család pénzügyi csődje két módon oldható meg: a közönséges és a csodálatos úton. A
közönséges út az, ha egy angyal leszáll az égből, eltörli minden adósságukat, és egy csomó pénzt rak
a zsebükbe. A csodálatos pedig, ha nekiállnak, tudatosan kézbe veszik a pénzügyeiket, és lépésről
lépésre kimásznak maguk a bajból.

Ha úgy gondolják, nagyon rosszmájú vagyok, teljesen igazuk van. De mondok rögtön egy példát.
2009-ben a válság mélypontján a TV2 Napló című műsora megkért, hogy menjünk el néhány
reménytelenül csődbe jutott családhoz, és próbáljuk őket kihúzni a csávából. 25

A műsorok után számtalan e-mailt kaptam, hogy nekik is szükségük lenne arra, hogy valaki segítsen.
Megkértem pár kollégámat, tegyenek valamit. Nekik az első kérésük az volt a családok felé, hogy
állítsák össze a hitelekkel kapcsolatos iratokat egy dossziéba, aztán, ha megvan, szóljanak vissza.

25 https://www.youtube.com/watch?v=LSzqgkjBxGg
Az eredmény egészen hihetetlen volt. Tíz emberből nyolc (!) nem volt erre hajlandó. Igazából nem
akart maga kimászni a csődhelyzetből. Sőt igazából semmit sem szeretett volna tenni. Csak egy jó
varázslót (vagy az államot, hivatalt, ombudsmant, kádárjánost vagy orbánviktort) akart, aki
varázspálcával egyet suhintva megoldja a problémáit.

Nem tudom, komoly lelki traumát okozok-e, de elmondom: nincsenek ilyenfajta adósságeltörlő
varázslók. Így hát magunknak kell kimászni.

Bármilyen hihetetlen, az első a helyzet lelki feldolgozása. Ezért három elengedhetetlen dolgot kell
tennünk – mint minden válsághelyzetben, itt is.

1. El kell ismernünk, hogy baj van.

Az anonim alkoholisták programja ma a világ leghatékonyabb eljárása az alkoholizmusról való

leszokásban. Rendszeresen összegyűlnek, beszámolnak egymásnak a leszokás folyamatáról, segítik
egymást, kiváló rendszerük van. De az első – és legfontosabb – lépés ebben a folyamatban, amikor az
új tag, magától, minden nyomás nélkül, először kiáll a többiek elé, és bemutatkozik: „X. Y. vagyok,
alkoholista.” Mert amíg maga el nem ismeri a bajt, addig el sem lehet kezdeni megoldani azt.

Addig tehát, amíg nem vagyunk hajlandóak magunknak beismerni, hogy csődben vagyunk, addig nem
kezdhetjük el a kilábalást. Nem kell kiállni az utcára, nem kell senkinek sem elmondani, de
magunknak feltétlenül szükséges beismernünk.

2. El kell ismernünk a felelősségünk.

Életemben tartottam már egy pár kellemetlen előadást, de a Hiteltársulásnál lezajlott, sok száz
elkeseredett csődbementnek tartott előadásom 26 valószínűleg a mélypont. Ugyanis ezeknek az
embereknek a döntő része meg volt győződve, hogy a saját helyzetükért nem ők a felelősek. A Bank,
az Állam, a Válság – bárki, de nem ők. Én meg elmagyaráztam nekik, hogy de igenis, alapvetően ők a
felelősek.

Az embereket két csoportra lehet osztani: akik felelősséget vállalnak az életükért – és akik nem. Ez
utóbbiak folyton magyaráznak, hogy nem ők a hibásak, ők ártatlan áldozatok. Pedig mindenkinek
tudomásul kell vennie, hogy a 18. életév betöltése után mindenki maga felel az életéért. És ha csődbe
jutott, az a saját döntéseinek a következménye. Ha ezt elismeri, gond nélkül kimászhat a csávából. Ha
nem, akkor mindörökre ott marad, ahol van, esetleg kicsit mélyebbre kerül. És meg is érdemli.

3. Égő vággyal el kell határoznunk, hogy megtesszük a magunk dolgát.

Mindenki tudja, ha nagyon akar valamit az ember, akkor azt el lehet érni. Egészen elképesztő, mire
képes az ember, ha tényleg akarja. A sportolók felkészítésével foglalkozó szakemberek elmondhatják:
csak Magyarországon ezrével akadnak olyanok, akik képességeik alapján képesek lennének elérni az
olimpiai bajnoki címet. Csak éppen nem akarják annyira. Nem fizetik meg az árát.

Aki ki akar jönni a csődből, annak is meg kell fizetni az árát. Meg kell tenni a szükséges lépéseket,
dolgozni kell, kevesebbet költeni, kontrollálni. (Egyébként szerintem általában kellemesen csalódnak

26 http://www.youtube.com/watch?v=D_ryWc9d3pc
az emberek, annyira nem szörnyű dolog ez az egész.) De tényleg meg kell tenni, lépésről lépésre. És
ehhez komoly elhatározás kell.

4. Ki kell tartanunk.

Szép dolog az elhatározás, de egy csődből kimászás nem gyors dolog. Általában 1-3 éves feladat, és
ebben hűségesen ki kell tartanunk. És ez megint csak nem egyszerű.

Most éppen január végén járunk, amikor ezt írom. Január első hetében nem bírtam beférni az
edzőterembe, annyian voltak, akik újévi fogadalmat tettek, hogy mozogni fognak. Már most, a
negyedik héten messze nincsenek ennyire sokan, és megnyugtattak: márciusra visszatér a régi
létszám. Az emberek hamar feladják a fogadalmaikat.

Egy csődhelyzetből nem lehet egy hét alatt kimászni. Itt szívós és következetes munkára van szükség
– évekig.

B. Mérjük fel a helyzetet

Akkor rögtön tesztelhetjük is elszántságunkat, mert elsőre azonnal a legfélelmetesebb dolog jön.
Szembe kell néznünk az egész trágyadombbal. Szedjük össze az összes hitelünket. Gyűjtsünk egybe
minden iratot. Keressük meg a szerződéseket. Bontsuk ki a felbontatlan borítékokat, rakjuk
időrendbe, fajtánként. Ha lehet, szépen rakjuk őket dossziékba.

Készítsünk összefoglalót a következő adatokkal:

• Milyen pénzintézet, milyen fajta hitele

• Mekkora összeget vettünk fel
• Mi a kamat
• Mekkora a havi részlet
• Mikor jár le, és akkor mi lesz
• Most mennyivel tartozunk, hogy áll a törlesztésünk
• Miért csináltuk mindezt

Ha ez megvan, akkor már látjuk, hogyan állunk. És érdekes módon ekkor mindenki megkönnyebbül:
legalább szembenéztünk a helyzettel.

Ilyenkor a legtöbben rémülten keresnek még egy helyet, ahonnan hitelt vehetnénk fel. Bármilyen
hihetetlen, a legtöbb embernek először ez jut eszébe. Nemrég kaptam például egy emailt: „Én
nagyon sok hitelt vettem fel. Nem tudom, hogy másszak ki belőle. 3 millió forint kisegítene. Kérem,
adjon kölcsön!” Pedig ha az ember rádöbben, hogy egy jó mély gödörben van, akkor a legfontosabb
tanács: „Ne áss tovább!”

Hitelfelvétellel még senki sem oldotta meg az eladósodottságát. Egyébként nem véletlen, hogy újabb
hitelt akarnak felvenni – hiszen eddig mindig ezt csinálták. Pont ezért jutottak ide. És pont ez az,
amivel szakítani kell.
Sokaknak a felmérés alapján az jön ki, hogy nagyon „ügyesek” voltak: sokkal több tartozásuk van,
mint amennyi vagyonuk.

Ezért nincs mese, nem nulláról, hanem egyelőre egy komoly negatív számtól kell kezdeni újra
elindulni. Sokak szerint az élet sorozatos leckék sorozata, és amíg nem tanultuk meg az adott
feladatot, addig újra és újra ugyanazt a leckét kapjuk.

Ezért most az élettől egy remek lehetőséget kaptunk, hogy végre megtanuljunk a pénzzel bánni. Ki
kell lépnünk az ördögi körből.

C. Vezessünk be szigorú pénzügyi kontrollt!

Míg az előző feladattal a helyzet felmérésénél az elszántságukat tesztelték, ennél a feladatnál a

kitartásukat tudják kiválóan vizsgáztatni, mert szükség lesz rá. Míg a helyzetfelmérés egy egyszeri,
lelkileg is nehéz feladat volt, addig a pénzügyi kontroll egy folyamat lesz, amit nem elég egyszer
elvégezni, hanem napról napra foglakozni kell vele egy kicsit.

Amikor az ausztrálok elnyerték a sydneyi olimpia rendezési jogát, elhatározták, hogy a saját
olimpiájukon lesznek aranyérmes sportolóik. (Ebből korábban nem sok volt.) Ezért minden gyereket
megvizsgáltak, megkeresték azokat, akik leginkább kitartóak és bírják az edzésekkel járó
monotonitást. Ausztrália negyedik lett az éremtáblázaton 16 aranyéremmel és összesen 58 éremmel,
pedig korábban még a töredékét sem tudták ennek megszerezni.

A korábbi fejezetekben leírtam a legfontosabb technikákat, amelyeket egy csődhelyzetben nem csak
ajánlott használni, hanem egyenesen kötelező!

A Vagyonleltár folyamatos havi vezetése azért fontos, mert látjuk, hogyan lépkedünk előre a
csődhelyzetből való kijutás útján. Hónapról hónapra látjuk, hogyan megy felfelé a család vagyona,
még ha egy igen vaskos negatív számtól indultunk is.

A Háztartási napló kiadás/bevétel rögzítése kulcsfontosságú. A pénzügyi háztartási napló nem maga
a megoldás, hanem csak egy segédeszköz a változáshoz. Egyszerűen látnia kell, hogy a pénz milyen
irányba áramlik, hogy vajon a pénz befolyik vagy kifolyik?

Harmadrészt a korábbi Költségek csökkentése fejezet áttekintése és alkalmazása ismét csak

kötelező. Az emberek 90%-a azért került csődhelyzetbe, mert túlzottan magas költségekkel élt. És
természetesen nagyon gondoljuk meg azt is, hogyan növelhetjük a bevételeinket.

D. Tervezés

Eddig igazából három fontos dolgon túl vagyunk:

1. Elismerjük a saját felelősségünket, és erős akarattal ki akarunk mászni a csődből.

 2. Tudjuk, kinek mennyivel tartozunk.
3. Naplózunk, és átlátjuk, mire megy el a pénzünk.

Innen a következő lépés, hogy terveznünk kell: mire mennyit tudunk költeni.

A háztartási napló legfőbb előnye, hogy azt már tudjuk, mire mennyit költünk. Számok állnak a
rendelkezésünkre. Úgy kell beosztanunk a pénzünket, hogy mindenre jusson, és a hiteleink
csökkenjenek.

Ezért először is össze kell írni a napló alapján: mire, mennyit költünk egy hónapban. Aztán végig kell
gondolni minden tételnél, hogyan lehetne ezt kevesebből kihozni. Meg kell határozni egy
költségkeretet minden kiadásra: rezsire, kajára, ruhára, közlekedésre és mulatozásra.

Ha le tudtuk ezeket a költségkereteket úgy szorítani, hogy ezen felül minden részletünket is fizessük,
sőt egy kicsi plusz is maradjon, akkor jó. Ez az egyensúlyi helyzet.

Ha nem, akkor komolyan végig kell gondolnunk, mi az, amihez ragaszkodunk, de egyszerűen nem
futja rá. Nem tudunk kávé vagy cigi nélkül élni? Lehetetlen nem autóval közlekednünk? Feltétlenül
mindennap étteremben kell ebédelnünk? És a sort hosszan folytathatnám. Sajnos addig le kell
ezekről a dolgokról mondanunk – helyesen fogalmazva: addig kell ezektől a felesleges előítéleteinktől
megszabadulni –, amíg el nem érjük a fent említett egyensúlyi helyzetet.

Ha megvan, akkor kezdhetjük alkalmazni a csupros módszert. Minden hó elején, amikor megjön a
fizetésünk, akkor rögtön el kell osztani a pénzt a korábban meghatározott egyes költséghelyekre, és
kiszámolva be kell rakni az egyes célok „csuprába”. A gyakorlatban erre a célra a használt borítékok is
tökéletesen megfelelnek…

A nagy trükk ezek után a következő: minden költségre csak és kizárólag a saját borítékjából vehetünk
ki pénzt! Ez bekorlátoz bennünket, hogy véletlenül se költsünk többet, mint amit beterveztünk.

Ez lehet, hogy eleinte kicsit nehezen megy – még az sem kizárt, hogy időnként (mint a GPS-nek) újra
kell terveznünk –, de akkor is haladunk a cél felé.

Fontos megjegyzés: A pénzügyi egyensúlyunkat a költségek kontrollálásával így egyensúlyban lehet

tartani. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a másik oldalról, a bevételek növeléséről. Mindig tartsuk
nyitva a szemünket, hogyan kereshetnénk többet. Nem lehetne állást váltanunk egy jobbra? Nem
kérhetnénk-e fizetésemelést? Nem dolgozhatnánk valamit mellékállásban? Nincs-e valami kiegészítő
vállalkozási lehetőség?

Ha elérünk a hó végére, és mindent jól csinálunk, akkor maradnia kell egy kis pénzünknek. Ezt azon
nyomban költsük el: ebből törlesszük vissza a legrosszabb feltételű hitelünket, amennyit csak lehet.
Ez általában gond nélkül megoldható, mert ezek hitelkártya vagy folyószámla hitelkeret módjára
keserítik az életünket, és a kamatuk ritkán van 40% alatt. A jó hír, hogy a jövő hónapban ennek már
nem ketyeg a kamata, és több pénz fog maradni. Ezzel általában fél-egy év alatt a legszörnyűbb
hiteleinkből is kilábalhatunk. Ez alkalom lehet egy komoly (de alacsony költségkeretű) ünneplésre.

És amikor elértük a legrosszabb hiteleink visszafizetését, akkor folytassuk a következő legrosszabbal.

 E. Kitartás és szigorúság

Az emberek döntő többsége számára a pénzügyi fegyelem olyan szörnyűség, aminél rosszabbat el
sem tudnak képzelni. És persze ezért a legfegyelmezetlenebbek jutnak leginkább kilátástalan
helyzetbe. Nyugodtan mondhatom: senki, soha nem fog kimászni a bajból, ha nem tartja szilárdan
magát a saját kimászási programjához. Ez van. De ne rágódjon: az élet tele van remek és olcsó
dolgokkal: séta a parkban, jó könyvek a könyvtárból. Autó helyett lehet nagyokat gyalogolni vagy
biciklizni. Az élet olcsón is szép, és sokkal egészségesebb!

III. BIZTONSÁG

És most elérkeztünk a jómódú élet második nagy titkához, a biztonság megteremtéséhez.

Mindenekelőtt nézzünk szembe azzal, hogy mekkora biztonságot jelent a már megszerzett tudásunk,
az állásunk, a mindennapjaink vélt egyensúlya.

1. A biztos állás

Mint korábban a vállalkozásokról szóló résznél írtam, az alkalmazottakat onnan lehet megismerni,
hogy számukra a legfőbb érték a „biztos állás”. Ez azt jelenti, hogy teljesen kiszámítható módon
hónapról-hónapra ugyan azt várják el tőle, azonos a keresete, nem fenyegeti a kirúgás veszélye. Ez
teljesen érthető, hiszen a pszichológia szerint az emberek egyik legfőbb igénye a biztonság. Nagyon
érdekes megfigyelni, mire panaszkodnak az emberek (mármint az alkalmazottak): új munkakörbe
rakták, túlóráztatják, új főnöke van, nem jól számolták el a mozgó bérét, stb. Ez mind olyan dolog,
ami veszélyezteti az állandóságot.

A „biztos állás” azonban a másik oldalról nagyon furcsán néz ki. Aki már valaha vezetett vállalkozást,
az tudja: a dolog egészen másként fest a tulajdonos oldaláról. A cégeknek vannak jó hónapjai, amikor
sokkal több a bevétel, mint a kiadás (és ebben benne vannak a „biztos állások” után fizetett bérek is).
Aztán vannak hónapok, hogy a bevételek nem fedezik a kiadásokat, ilyenkor a cég tartalékaihoz kell
nyúlni, hogy legyen miből kifizetni a béreket. Sőt még az is előfordul, hogy a tulajdonosok a saját
zsebükbe nyúlnak és onnan raknak pénzt a kasszába, hogy lehessen fizetést adni.

A „biztos állás” bizony nagyon is bizonytalan dolog. Mert a vállalkozások, aki alkalmazzák a
dolgozókat, maguk is nagyon bizonytalanok. És ez nem csak a kis cégekre vonatkozik, hanem a
nagyokra is. Az utóbbi évtizedben olyan hatalmas változások zajlottak le, amelyek komplett gazdasági
ágakat semmisítettek meg, mint például a magyar könnyűipart. De hosszan sorolhatnám a sok ezer
„biztos állás”-t adó hatalmas cégeket: Csepel művek, Ganz Danubius, Ikarus, stb. Mind nagy csalódást
jelentettek sok-sok embernek, akik csak biztos állást akartak.

A világgazdasági folyamatok zajlanak, és akármit teszünk, ezek ugyanúgy hatnak az országunkra és

benne a saját munkát adó cégünkre is. Ezek a folyamatok viszont néha teljesen ellehetetlenítik a
munkaadónkat. Arról, hogy ez ne így legyen, lehet népszavazást rendezni – csakhogy egy ilyen
közakarat is csak olyan, mintha mi magyarok elhatároznánk, hogy holnaptól a Duna folyjék felfelé.
Ettől a dolog semmit sem fog változni.

Mit lehet tenni? Hogyan lesz „biztos állásunk”? Hogyan lesz egy vállalkozónak biztos cége? A mai
világban egyetlen dolog biztos: a változás. Aki erről nem vesz tudomást, az a homokba dugja a fejét.
Tehát egy dolgot tehet mindenki: felkészül a változásra.

Ehhez igazából két dolgot tehet: piacképes tudást és tartalékot gyűjteni. Mindenki, aki
alkalmazottként dolgozik, annak tudatosan készülnie kell arra, hogy egyszer csak vége lesz az
állásának. Addigra pedig rendelkeznie kell új képességekkel, szaktudással, amit a piac elvár. És ez a
vállalkozókra is igaz!

Csak szelíden jegyzem meg: a nyugat-európai kollégák ajánlása szerint mindenkinek, akár
alkalmazott, akár vállalkozó, a bevételeinek 3%-át továbbképzésre, tanulásra kell költenie. Ez arra
felé a standard. És azt még csendesebben jegyzem meg, hogy már ma is van nem egy olyan szakma,
ahol minden héten egy napot csak tanulnak – hogy a szakma fejlődésével egyáltalán lépést tudjanak
tartani. Ahogy Brian Tracy mondta: „A gazdagokat a szegényektől heti tíz óra választja el. A gazdagok
ezt tanulással töltik, a szegények TV nézéssel.”

2. Pénzügyi biztonság

Ha kellő távolságból szemléljük a kérdést, akkor az élet nem csak a havi pénz ki-be áramlásból áll.
Ugyanis az életben néha vannak rendkívüli dolgok. Váratlanul öröklünk, megemelik a fizetésünket,
nyerünk a kaparós sorsjegyen. Aztán olyan is van, hogy ellopják az autónkat, kirabolják a lakásunkat,
kitörjük a bokánkat a külföldi sítúrán, váratlanul elromlik a mosógépünk, kirúgnak az állásunkból,
csődbe megy a vállalkozásunk.

És ezekkel az utóbbiakkal komoly baj van. Remélhetőleg nem nagy az esély ilyen eseményekre,
viszont az ilyen negatív dolgok akár évekre agyonvághatják a pénzügyeinket. Rosszabb esetben egy
olyan folyamatot indítanak be, aminek a végére teljesen tönkremegyünk.

Ezért nem elég pusztán a pénzügyi egyensúlyt megteremteni a családnak, de gondoskodnunk kell a
pénzügyi biztonságunkról is az esetleges szörnyűségek esetére.

A biztonságunk megteremtésére két dolgot tehetünk:

1. Tartalékokat halmozunk fel a váratlan helyzetekre

2. Amit lehet, biztosítunk
Akkor lássuk részletesen a két biztonsági tartóoszlopot!

3. Tartalékok

A biztonsági tartalék egy olyan pénzalap, amit azért hozunk létre, hogy a váratlan kiadásokat, vagy
hirtelen jövedelem-kieséseket áthidaljuk.

Életem egyik meghatározó élménye, amikor 2010-ben elvállaltam, hogy a TV2 Naplója számára
csinálunk egy sorozatot, amiben megpróbáljuk kihúzni az eladósodott családokat a bajból. Bár a
műsorba nem fért bele, de engem minden ilyen családnál izgatott az, hogy mi volt az az első lökés
náluk, ami elindította a pénzügyi összeomlás lavináját. Az ok kivétel nélkül mindenütt ugyan az volt: a
családok minden fajta tartalékok nélkül éltek. És ez nem ritka dolog: a legutóbbi felmérés szerint a
magyar lakosság 52%-ának semmifajta tartaléka sincs.

Ugyanis egy dolog teljesen biztos: előbb utóbb mindig történik valami váratlan dolog. Valaki
átmenetileg elveszíti a munkáját. Elromlik a mosógép. Valami miatt egy pár héttel később kapjuk meg
a fizetésünket. Ezek banális apróságok – de a TV sorozat hősei az életben ilyen dolgokkal
szembesültek, amit a tartalékaik hiányában nem tudtak megoldani. És ezek az apróságok 1-2 év alatt
halmozódva odáig vezettek, hogy már arról volt szó, hogy a végrehajtó elviszi a lakásuk, házuk.

Erre mondja az angol gyerekdal:

Egy szög miatt a patkó elveszett.

A patkó miatt a ló elveszett.
A ló miatt a lovas elveszett.
A lovas miatt a csata elveszett.
A csata miatt az ország elveszett.
Máskor verd be jól a patkószeget!
(Károlyi Amy fordítása)

Amikor egy család ingatlan árverezésre kerül a nem fizetett hitelek miatt –ezeknek az ügyeknek a
kezdete szinte mindig egy olyan apró pénzügyi gond, amit a tartalékok hiányában nem tudtak rögtön
megoldani. Ezért létfontosságú mindenkinek a rövid távú tartalék.

A tartalékokkal kapcsolatban két alapkérdés van: mekkora legyen, és milyen formában tartsuk.

Egyszer Mátyás király eltévedt a vadászaton, és nagy nehezen találta meg a Budára vezető utat.
Látott az út mentén egy öreg pásztort, megkérdezte tőle: „Bátyám, mennyi idő alatt érek Budára?”
Mire az öreg csak rámordult: „Indulj el!” Megharagudott a király, elindult, mire a juhász utána szólt:
„Két óra az út Budáig.” Mire a király megrökönyödött: „Miért nem mondtad meg rögtön, öreg?”
„Honnan tudtam volna, milyen gyorsan mész?” – válaszolta a juhász.

Nos, én is így vagyok a kérdéssel: van némi pénzem, hova rakjam, mibe fektessem. Mert nem
mindegy az összeg, nem mindegy az időtáv, és főleg nem mindegy, mit akarunk ezzel elérni.
Általában három időtáv az, ami meghatározó.
 A. Rövidtávú pénzek – Biztonsági tartalék

A nyugat-európai pénzügyi tervezők ajánlása szerint egy középosztálybeli alkalmazott család

biztonsági tartalékának a család egy éves költségvetésének kell lennie. Ez annyira távol van a magyar
realitástól - a legutóbbi felmérés szerint a magyar lakosság 52%-ának semmifajta tartaléka sincs -,
hogy részemről kompromisszumként fél éves költségvetést javaslok. Ha nagyon stabilak a család
bevételei, és még a legkisebb esély sincs arra, hogy kiessenek (pl. kirúgják az állásából), akkor
lemehet három hónapra. Nagyon bizonytalan állás vagy vállalkozás esetén célszerű ennél jóval
többet számolni. De ha már bármi tartalék van, akkor azt a jó úton tett első lépésnek tekintem.

A tartalék helyével, elhelyezésével kapcsolatban két dolog fontos. Az egyik, hogy vonjuk ki a
látókörünkből ezt a pénzt. Ne lássa a saját ősemberünk, mert akkor bizony azonnal elköltené. Ezért
kell - talán mulatságos módon - pont magunk elől elrejteni. Ne legyen hozzá internetbank, ne jöjjön
róla SMS, ne legyen a saját bankszámlánk alszámlája, ne legyen a közelben bankfiók. Semmiképpen
se legyen egyszerű és praktikus módja annak, hogy kivegyük innen a pénzt.

Viszont a feltöltése legyen könnyű. Ez az egész a malacpersely modern megfelelője. Ide is könnyű volt
berakni a pénzt, de ahhoz, hogy kivegyünk belőle, össze kellett az egészet törni – ezt meg hétszer
meggondolta mindenki. A tartalék feltöltési vagy újratöltési időpontjára a legjobb, hogy ha a
fizetésünk megérkezésekor azonnal elutaljuk egy részét ide. Vagy beállíthatunk automatikus
utalásokat is a bankszámlánkról.

Alapvetően mindenkinek kellene, hogy legyen rövidtávú tartaléka. Ez arra szolgál, hogy a hirtelen
adódó családi szörnyűségeket megoldjuk.

Az ember mindig vergődik egy kicsit hó végén, hogy kijöjjön a pénzből. Akkor is, ha sok van, akkor is,
ha kevés. Ha feltöltöttük a tartalékainkat, kifizettük a havi befektetéseinket, akkor mindezt a
vergődést azzal a jó érzéssel tehetjük, hogy igazából pénzügyileg sínen vagyunk.

A másik fontos dolog a tartaléknál, hogy biztos helyen kell lennie. Nem fektethetjük kockázatos
alapokba, nem ruházhatunk be a saját (pláne barátaink, rokonaink) vállalkozásába belőle és nem
adhatunk belőle kölcsön. (Ha bárki kölcsön kérne Önöktől, és ezt csak a tartalékaikból tudnák
megtenni, akkor nyugodtan fogják rám – mondják meg, hogy Tóth András kategorikusan megtiltotta.)
Ennek tényleg a legjobb formája valami takarékossági banki számla, vagy azonnal elérhető pénzpiaci
alap.

Ahogy írtam, a tartaléknak nem szabad kicsinek lennie. Ha nagy viharban is biztonságot akarunk a
hajónknak, akkor komoly méretű horgonyt kell használni.

B. Középtávú pénzek

A középtáv alapvetően 1-3 évet jelent. Itt gyűjthetünk az autónk lecserélésére, a lakásunk
felújítására, vagy egy „álomnyaralásra”. Ezekre nem lehet csak úgy előkapni a pénzt – ezekre szépen
félre kell rakni.
Megfigyeléseim szerint a középtávú pénzek megléte vagy hiánya a választóvonal a magyar alsó és
felső középosztály közt. Itt a látható életszínvonalbeli különbséget gyakran az okozza, hogy képesek-e
középtávú megtakarításokat felhalmozni, vagy sem. Ez egyrészt a jövedelemtől függ, másrészt a
család pénzügyi kultúrájától.

C. Hosszú távú megtakarítások

Ez az időtáv szolgál életünk nagy céljainak elérésére. A legtöbb embernél ilyen a gyerek majdani
életkezdési feltételeinek megteremtése (egy jó egyetem, szakma, első saját lakás), egy jobb ingatlan,
és persze a saját nyugdíjtőke. Ezek a célok legtöbbször sok évi gyűjtést igényelnek. Mivel
Magyarországon negyven éven át szocializmus volt, ahol a társadalom ezeket a célokat „átvállalta” a
családoktól (ingyenes egyetem, tanácsi lakás, utolsó fizetéssel megegyező, 60 éves kortól érvényes
nyugdíj), a lakosság nagyon nehezen barátkozik meg a gondolattal, hogy ezt magának kell
megoldania. Pedig kell.

A közép- és hosszú távú megtakarítások ajánlott formáiról részletesen a IV. nagy fejezetben lesz szó.

Nyilvánvaló, hogy minden pénzügyi tartalék nélkül élni olyan, mint kötélen táncolni, védőháló nélkül.
És az is nyilvánvaló, hogy ez szorosan összefügg a főbűnnel, azzal hogy a lehetőségeink felett élünk,
hiszen csak akkor lehet tartalékot felhalmozni, ha kevesebbet költünk, mint amit keresünk.

Sok sikert kívánok a tartalékaik megvalósításához. Már egyetlen forint tartalék képzésével a magyar
lakosság pénzügyileg legjobb 48%-ába kerülhetnek. Megéri!

4. Biztosítások

A. Biztonságot a legolcsóbban

Ha az ember biztonságban akar élni, akkor nem teheti maga és a családja életét attól függővé, hogy
jár-e a lakása felé egy suhanc, aki kirabolja, vagy elviszi az autóját. Ennek ellenére az emberek meg
vannak győződve arról, hogy ilyen váratlan bajok kizárólag másokkal fordulhatnak elő. Pedig az ilyen
dolgokra találták fel a biztosítást.

Az emberek döntő része a baj bekövetkezése után köt biztosítást. A lakásbiztosítások,

riasztórendszerek legjobb ügynökei a rendőrségi helyszínelők. Ez egyébként mindig így volt, a világ
első korszerű biztosítóját közvetlenül az 1666-os nagy londoni tűzvész után alapították, amikor
praktikusan az egész város leégett. Az egyik elsőként helyreállított épületben (sosem találják ki:
kocsma volt) összejöttek az emberek és arról beszélgettek, milyen jó lenne - egy havonta fizetett díj
fejében -, hogy ha leég a házuk, akkor lenne, aki ezt kifizetné. És pár vállalkozó kedvű kocsmalátogató
azon nyomban meg is alapította egyesületként a világ első igazi biztosítóját. A társaság egyébként
három névváltoztatás után még a mai napig él, jelenleg a világ hatodik legnagyobb biztosítója – és ez
azért rámutat arra, hogy a biztosításra komoly igény van (és persze komoly profit is van benne…).

Nincs olyan dolog, amivel kapcsolatban szélsőségesebb vélemények lennének, mint a biztosítással
kapcsolatban.

• Az egyik oldal szerint a biztosítás az ablakon széles ívben kihajított pénz

• A másik oldal mindent megadna, ha lett volna biztosítása
Ez a két vélemény mindössze abban különbözik, hogy a károk előtt vagy a kár után nézzük a
dolgokat.

Ezért a szabály: minden vagyonunkat biztosítani kell! És ez sajnos azzal jár, hogy hónapról hónapra
fizetnünk kell még egy plusz kiadást. És ritkán mondok ilyet, de ez így a helyes.

A biztosítással kapcsolatban a legfontosabb alapszabály, hogy mindent az értékén kell biztosítani.

Egyrészt nagyon kellemetlen, ha alulbiztosítunk: ha kétmilliót ér a kocsink és ellopják, nem sokra

megyünk félmillióval. Másrészt a törvény tiltja a túlbiztosítást: nem kaphatunk a százezer forintos
holmink ellopása után háromszázezer forintot. (Bár ezt sokan szeretnék…)

Ez idáig nagyon szép, de mindezt a lehető legolcsóbban kell megoldani. A trükk a következő: nincs
még egy szolgáltatás a piacon, amelyet akkora különbségekkel fizettetnének meg, mint a
biztosítások. Gond nélkül előfordul, hogy teljesen azonos tartalmú konstrukció ötször annyiba kerül
az egyik helyen, mint a másiknál. Ezért meg kell keresni az optimálist.

Hát ezt mondani könnyű. Iszonyú sok biztosító van, megszámlálhatatlan sok konstrukcióval. Ezért a
gyakorlatban azon kívül, hogy hetekig bújjuk a biztosítók információit, két megoldás van.

1. Leülünk egy profi biztosítási brókerrel. Gyakorlatban egy méret felett a cégek nem is kötnek
biztosítást közvetlenül, csak brókercégeken keresztül, mert így tág terük nyílik akár egyéni
alkukra is, és ha baj van, számíthatnak az ügyintézésben is a bróker segítségére. A saját
lakásbiztosításunkért nem biztos, hogy egyedi alkut lehet kötni a biztosítókkal, de egy profi
legalább ki tudja választani a legjobbat a sok közül.

2. Átnézzük az internetes biztosítási portálokat. Ezeken össze lehet hasonlítani a különböző

konstrukciókat, ki lehet választani a legjobbat, és meg is lehet kötni. A gyakorlatban ez az
autóknál a kötelezőre és a cascóra, a lakásbiztosításra és az utazási biztosításra is igaz. A
legnagyobb ilyen portál a Netrisk.27

Ezzel még nincs vége a dolognak. Ugyanis a biztosítók másik trükkje, hogy folyamatosan változtatják
az árakat. Az egyik évben jól leviszik az egyik biztosítás árát. Sokan meg is kötik, majd a következő
évben jól megemelik. A legtöbb ember lusta, nem néz utána, ezért simán fizeti a magasabb összeget.
Ezért a kötelező tanács: minden évben ellenőrizni kell a biztosításainkat. Ezt legcélszerűbb október-
novemberben megtenni, és ha jobbat találunk, át kell kötni.

27 www.netrisk.hu
Mennyit lehet ezekkel a trükkökkel megspórolni? Egy átlag háztartásnál egy autó kötelezőjével,
cascóval és lakásbiztosítással az átlagár és az optimális közötti különbség évi 30 ezer és 60 ezer Ft
közt van – ennyit takaríthatunk meg!

A biztosítókkal szemben nagyon sokaknak vannak aggályaik – úgy érzik, a szerződést szívesen
megkötik, a pénzt is elfogadják, aztán ha gond van, vonakodnak segíteni. Már az adminisztrációval és
nyilvántartással is vannak problémák, de ha valami baj adódik, akkor a fizetésnél nagy előszeretettel
packáznak az ügyfelekkel, válogatott módszerekkel halogatnak és faragják le a fizetendő összegeket.
Ez ugyan teljesen megalapozatlan pletyka, amivel számtalan, időfelesleggel rendelkező ember tölt
meg rengeteg internetes fórumot, a gyakorlatban azt látom, hogy sokkal gördülékenyebben mennek
a dolgok, ha nem a biztosítóval közvetlenül kötjük meg a szerződést, hanem valamelyik nagy
biztosítási brókercégen keresztül. Ők annyi szerződést szállítanak a biztosítóhoz, hogy velük kevésbé
éri meg feleslegesen huzakodni – akkor már inkább a közvetlenül szerződött kisemberekkel. Bár azért
brókercége is válogatja…

Vagyonunkat biztosítani feltétlen szükséges. Mert kizárt dolog, hogy egy életet végig lehet úgy élni,
hogy soha semmi baj se történjen.

B. Kockázati életbiztosítás - A világ legfeleslegesebb kiadása

Van egy olyan dolog, amire ha költünk, garantáltan soha semmi nyereségünk sem lesz belőle – és ez a
saját kockázati életbiztosításunk. Ugyanis az erre költött pénzből mi magunk soha semmit sem
fogunk látni.

A kockázati életbiztosítás ugyanis egy fogadás. Fogadunk a biztosítóval: kedves biztosító, fogadjunk,
hogy a következő húsz évben meghalok! Én állom a fogadást, fizetek havonta ötezer forintot neked.
Ha nyerek, és tényleg meghalok ebben a 20 évben, akkor te fizetsz a családomnak harmincmillió
forintot. Ha veszítek, és mégsem halok meg a 20-ik év végégig, akkor tied a húsz év alatt befizetett
egymillió-kétszázezer forint. Itt a kezem, nem disznóláb!

És pont ez az, ami megkülönbözteti a tiszta kockázati életbiztosításokat az egyéb konstrukcióktól: a

végén semmit sem kapunk. Igazából mi indít bárkit is arra, hogy egy ilyen színtiszta pénzpocsékolásba
belemenjen?

Van azonban néhány eset, amikor kötelező tisztán kockázati életbiztosítást kötni.

1. Egykeresős család

Van egy ismerősöm, ahol a feleség nettó 600.000 Ft-ot keres havonta, viszont az (egyébként
pedagógus) férj - főállású apaként - otthon van a gyerekekkel. Nyilván ebben a családban, ha a
feleség váratlanul meghalna, akkor a család megoldhatatlan anyagi helyzetbe kerülne. Az ilyen
családokat hívjuk egykeresős családoknak, ahol a család teljes anyagi jóléte egyetlen kereső
családtagon múlik.
Az ilyen esetekben a dolgozó családtagokra - a felelősség és a biztonság elve alapján -, ha a családnak
egyébként nincsenek hatalmas tartalékai, kötelező egy megfelelő kockázati életbiztosítást kötni.

Mekkora legyen ez az összeg? A nemzetközi felmérések szerint egy haláleset után a családoknak
átlagosan 3 évre van szükségük, hogy lelkileg és anyagilag rendezzék magukat. Ezért a biztosítás
összegét úgy kell megállapítani, hogy a család költségvetését 3 évre fedezze. Az előző példában ez
36x600.000 Ft, azaz 21.600.000 Ft lenne. Ez havi ötezer forintból egy harmincas éveiben járó nőnél
bőven megoldható. Ez kevesebb, mint a családi költségvetés 1%-a.

2. Hitel fedezet

Néha hallom, hogy ilyeneket mondanak: „Én nem gondolkozom hosszú távban!” Ez azonban nem
akadályozza meg az illetőt abban, hogy mondjuk egy húsz éves ingatlan-hitelt felvegyen. És itt jön a
gonosz statisztika: ha egy férfi 40 éves korában felvesz egy 20 éves kölcsönt, akkor több mint 30%
eséllyel nem fogja megérni a hitel lejártát!

Ezért minden hitel mellé kötelező lenne a hitelfedezeti életbiztosítás. Sajnos ma még sok bank rosszul
értelmezett költségcsökkentés miatt nem írja elő ezt kötelezően.

Ugyanis mi fog történni, ha ez a 30%-ban valószínű esemény bekövetkezik? Mindenki bátran nézze
meg a hitelszerződését. Ilyenkor, az esetek döntő részében a következő lesz: a bank automatikusan
felmondja a szerződést, és azonnal követeli a kölcsön teljes visszamaradó részét. Tehát nem elég,
hogy szegény családfenntartó nincs többé, még a lakást is azonnal viszi a bank. Ezért feltétlen
ellenőrizzék, mi van a hitelszerződésben, és van-e hitelfedezeti életbiztosításuk. Ha nincs, akkor
azonnal kössenek egy ilyet, a hitel összegének megfelelően.

3. Olyan célok, amiket mindenképpen el kell érni

Nagyon sokan szeretnék, ha a gyerekeik jó egyetemre járhatnának, vagy meglenne az induló lakásuk,
amikor kilépnek az életbe. Ma már erről nagyon sokan gondoskodnak is. Csak nem biztos, hogy meg
is élik. De még a család nélküli szingliknek is lehet ilyen céljuk, például az idős szülőkről való
gondoskodás. Ilyenkor is jó a kockázati életbiztosítás.

Itt ismét csak át kell gondolni, mekkora összegre lenne szükség, ha már nélkülünk kellene ezeket a
célokat megvalósítani, és erre az összegre megkötni a kockázati életbiztosítást.

4. Több tulajdonosú vállalkozások

Vállalkozás-tulajdonosok számára a kérdés különösen kényes. Egyrészt ha több üzlettárs kezében van
egy cég, akkor bármelyikük halála szinte megoldhatatlan problémát teremt: hogyan lehet kifizetni az
örökösöket.

Ráadásul 2012 óta a cég üzletrészei is öröklési illetékkötelesek. Például egy 50 milliós cégnél ez
„mindössze” 8 millió – és addig át sem vehető a cég, amíg ezt ki nem fizették. Ráadásul egy
tulajdonos megváltozása mindig remek alkalom a banknak, hogy a hitelszerződéseit felmondja: nézze
csak meg, ha van ilyen, mit írtak benne.
Mindebből következik, hogy a cégtulajdonosok számára a kockázati életbiztosítás kötelező. Összege
üzlettárs esetén a cégrész összege, amiből az örökösöktől megveszi a részt. Családi vállalkozás esetén
az összegnek az öröklési illetéket is mindenképpen tartalmaznia kell.

Cégek esetén a kockázati életbiztosítások elhagyása különösen égbekiáltó sóherség, mivel ezek
összege a cégben költségként leírható!

Azt mondják a biztosítók ügynökei, hogy a világ legnehezebb feladata kockázati életbiztosításokat
eladni – mert annyira feleslegesnek érzik az emberek. Ugyanakkor sajnos szinte havonta van egy
olyan ügyfelünk, ahol váratlanul meghal valaki, élete teljében. És ha ilyenkor komoly anyagi gondok
merülnek fel, az szinte mindig azért van, mert nem voltak megfelelő kockázati életbiztosítások.

Különösen a nők figyelmét hívom fel erre a problémára. Mert a világot a nők tartják össze, és nekik
kell gondoskodniuk a családról és az élet folytatásról bármilyen körülmények közt. Ugyanis az esetek
döntő többségében a férfiak halnak előbb (mi férfiak kevésbé vagyunk fontosak természet anyánk
szemében, ezért halunk jóval hamarabb). Az életnek azonban minden körülmények közt mennie kell
tovább, ezért ennek biztosítása főleg a nők feladata – ezért a kockázati életbiztosításokat is nekik kell
menedzselniük a családban.

C. Egészségbiztosítás

Ha van terület, amiben a lakosság bizalma megingott az utóbbi évtizedekben, akkor ez a magyar
egészségügyi ellátás. Ennek egy oka van: az államnak nincs elég pénze az egészségügyre. És nem is
lesz. Köztudott dolog, hogy Magyarország lakossága fokozatosan elöregszik. A következő két
évtizedben az időskorú lakosság aránya megduplázódik. Ez remek dolog: egyre többen élhetnek,
egyre hosszabb ideig.

Egy 70 éves átlagos egészségügyi kiadása pont a harmincszorosa egy átlagos 30 évesnek. Ez a teher
egyszerűen összeroppantja az állami egészségügyet.

Minden tiszteletem az egészségügyben dolgozóknak, de ennyi pénzből egyre több feladatot ellátni
szinte lehetetlen.

Az állami egészségüggyel kapcsolatban a felmérések szerint négy pont az, amiben a szolgáltatás
oldalról a legnagyobb az elégedetlenség:

o Várakozás, sorban állás

Bárki, akinek volt már betegsége, az pontosan tudja, hogy egyvalami abszolút nem számít az állami
egészségügyben, az a beteg ideje. Lehet, hogy ezt nyugdíjasként akár élvezik is, de dolgozó, pénzt
kereső emberként nagyon nehéz elviselni a körzeti orvosi-, szakorvosi rendelőkben, röntgen-, EKG-,
labor-folyosókon eltöltött számtalan órát. Mindenkinek van egy munkabére – a várakozással töltött
idő ezt pörgeti. Vállalkozóként például már egy közepes betegséggel (10-30 óra sorban ülés) gond
nélkül össze lehet szedni több százezer forint kiesett jövedelmet.
Még durvább dolog az egészségügy korlátos lehetőségei miatt bevezetett várólista. Egyes
diagnosztikai eljárásokra (ultrahang, CT, NMR…) hónapokat kell várni. De még fájóbb, hogy egy rák
sugárterápiára jóval több a várakozási idő! Ez alatt egy gyorsabb lefolyású ráknál simán meg is hal a
páciens. Arról, hogy egy csípőprotézis műtétre több mint két évet kell várni, nem is szólok, az
legalább nem öli meg az embert, csak fáj, és tolószékbe kényszerít.

o Hálapénz

Mivel az egészségügyben botrányosan alulfizetettek az orvosok és ápolók, ezért elvárás, hogy a

korlátozott erőforrásokból mi adjunk nekik hálapénzt. Ez mindkét oldalról erkölcstelen,
kiszámíthatatlan és hatalmas teher. Egy komolyabb kórházi kezelésnél ismét csak százezreket
hagyhatunk ott.

o Kiszámíthatatlanság

Ha az állami egészségügy kezei közé kerülünk, sosem tudhatjuk, mit kapunk. Szerencsével egy kiváló
orvoshoz kerülhetünk, de pechünkre kifoghatunk egy szörnyű helyet is. Nem garantált a szolgáltatás
minősége.

o Megelőzés helyett tűzoltás

Az állami egészségügyben nem divat a megelőzés – erre már végleg nem marad energia. Egyébként is
abnormális feladat lenne, ha az ember a normális elvárható szűrővizsgálatokat államilag akarná
végigcsinálni: az minimum egy teljes hetet igényelne. Ezért aztán mindenki csak akkor jön rá, hogy baj
van, amikor már tényleg komoly a baj.

Azt minden autótulajdonos jól tudja, hogy a kocsiját rendszeresen (de minimum évente) el kell vinni a
szervizbe, ahol átnézik, és előbb megjavítják, semmint baja lenne. Ezzel ellentétben a legértékesebb
szerkezetünket, a család fő pénztermelő gépezetét (saját magunkat) nem szervizeljük rendszeresen.

o Hogyan lehet másképp?

Ez alapján nézzük végig, mit szeretnénk:

- Évente egyszer alaposan nézzenek végig, mindenre kiterjedően, de ez ne vegyen igénybe egy
óránál több időt, és mindez előre pontosan egyeztetett időpontban legyen.
- Ha bármi probléma van, akkor telefonon lehessen előre időpontot egyeztetni a vizsgálatra, és
valóban fogadjanak is percre pontosan. Az orvos legyen garantáltan a szakma legjobbjai közül
való. Ha kell, bármilyen vizsgálatot ott helyben azonnal el lehessen végezni. Kapjunk kiváló
szolgáltatást.
- Ha operálni kell, akkor az lehetőleg legyen egynapos műtét technológiával, természetesen
előre egyeztetve, soron kívül, kiváló orvosokkal, a legkorszerűbb eljárással, hálapénz nélkül.
- Ha valami komoly bajunk van, akkor legyen lehetőségünk a diagnózis és a terápia
leellenőrzésére a világ legjobb szakembereivel.
- Ha tényleg nagy baj van (rák, agy- vagy szívoperáció, szervátültetés), akkor pakoljanak fel és
vigyenek abba a klinikába, ami a világon a legjobb az adott területen, operáljanak meg,
rakjanak rendbe, ha kell, keressenek csereszervet, és hozzanak haza.

Ennyi. Ja, és ezt fizessük átalányban, ami ne kerüljön többe, mint egy közepes autó szervizköltsége.
Az elmúlt években a középosztály szép csendben elkezdett fellázadni. Tömegesen keresnek olyan
magán-egészségügyi ellátást, ami megoldhatja a problémáikat. És mindehhez – a legnagyobb
meglepetésemre – az állam úgy rendelkezett, hogy az ilyen magán-egészségügyi ellátást adó
egészségbiztosítások költségként elszámolhatóak a vállalkozásokban. (Aztán később esett le nálam a
tantusz. Ezzel azt üzenik nekünk, oldjuk meg magunk az egészségügyi problémáinkat, részükről ezzel
tudnak hozzájárulni.)

D. Magán egészségbiztosítás fajtái

A magán egészségbiztosításoknak több fajtája van. A régi konstrukciók lényegében pénzt adnak és
nem egészséget. Ha megbetegszünk, akkor meghatározott esetekben meghatározott összeget
fizetnek. Magyarán: pénzért betegeskedünk. Ezt, véleményem szerint a hajunkra kenhetjük, mert
igazából mi nem fájdalomdíjat akarunk az állami egészségügyben eltöltött beteg napjainkért, hanem
meg akarunk gyógyulni.

A legújabb lehetőségek azonban pénz helyett magas színvonalú egészségügyi ellátást kínálnak.
Pontos, időpontra egyeztetett, minden sorban állás nélküli vizsgálatokat, korszerű magánklinikákon.
Ha valami műtét kell, akkor erre ismét soron kívül, az ország legjobb helyein kerül sor. Fontos dolog,
hogy náluk szinte kötelező szolgáltatás az évi „átvizsgálás”: teljes egészségügyi felmérés, labor- és
szűrővizsgálatok.

Ezeknek az ára nem megfizethetetlen, évi 60-400 ezer forint közt van, életkortól és szolgáltatási
csomagtól függően. Családoknak és csoportoknak komoly kedvezményekkel. Ez az összeg egyébként
nagyjából valóban megfelel egy középkategóriás kocsi szervizelési és javítási költségeinek. Kicsit
meglepő, hogy az emberek szívesebben áldoznak a kocsijuk szervizelésére, mint a legeslegfontosabb
munkaeszközükre – saját magukra, a saját egészségükre.

A szolgáltatások nagyjából a „normális” dolgokat fedik le, egészen addig, amíg tényleg valami nagyon
komoly bajunk nem lesz. A rákos megbetegedések, szívműtétek, idegrendszeri és agyi operációk,
szervátültetések költsége már nincs benne. Ezek ugyanis tényleg horribilis összegekbe, akár
tízmilliókba is kerülhetnek, ezért nem férnek bele egy átlagos egészségbiztosítás kereteibe.

Jelenleg a piacon már vannak olyan prémium egészségbiztosítási szolgáltatások, amelyek pont ezekre
nyújtanak megoldást. Ez nem kiváltja, hanem kiegészíti a „normális” egészségbiztosítást. E mögött
egy olyan szervezet áll, ami szakmailag a világ legjobb orvosait tömöríti. A konstrukciók általában két
dolgot nyújtanak – egy kisebbet és egy nagyobbat.

o Az egyszerűbb egy második orvosi szakvélemény – a világ legjobb specialistáitól. Ha valami

bajunk lesz, akkor kérhetjük, hogy a leleteink alapján a terület legjobbjai a világon nézzék át
ezeket, és ellenőrizzék le, tényleg jó diagnózist állítottak-e fel az orvosaink, és jó kezelést
találtak-e?
o A második szolgáltatás, ha tényleg komoly bajunk lesz (rák- vagy szívműtét, idegrendszeri és
agyi operáció, szervátültetés), akkor kiválasztják, hogy a világon az adott betegséget hol
gyógyítják a leghatékonyabban (jellemzően ez 70%-ban az USA valamelyik nagy klinikája),
 kiutaztatnak oda, megműtenek, rehabilitálnak és visszahoznak. A költségkeret legfeljebb
esetenként 1 millió euró(!), amibe akár egy szívátültetés is belefér a Mayo klinikán…

Ehhez képest ennek a prémiumbiztosításnak sincs megfizethetetlen ára, 250-1200 euróig terjed az
éves díj. Természetesen ez is elszámolható céges költségként, és ez is adható cafeteriában is a
dolgozóknak. Csoportoknak, családoknak extra kedvezmények vannak.

Egyvalamit viszont nagyon fontos tudni: minden egészségbiztosításnál korhatárok vannak. Ha már
egyszer megkötöttük, akkor természetesen 15-20 évig használhatjuk, de ha átlépünk egy küszöböt az
életkorunkkal, akkor utána már nem indíthatunk ilyet.

Jelenleg Magyarországon pár tízezer páciens rendelkezik magán egészségbiztosítással. A szomszéd

Ausztriában gyakorlatilag mindenki.

IV. STRATÉGIA

A könyv eddigi részében megmutattam, hogyan kell nyugalmas, stabil és biztonságos pénzügyi életet
teremteni. Amikor jut mindenre, és kezelhető minden váratlan probléma. Ma ez a magyarok
többségének szinte elérhetetlen vágyálom.

Az élet azonban ennél többről szól. Nem tapicskolhatunk csak nyugalomban és békességben. Az
ember azért ember, mert vannak céljai, és abban valósítja meg magát, ha küzd, és főleg, ha valóban
el is éri azokat a célokat.

Az utóbbi évtized forradalmi változást hozott a pszichológiában. Korábban a pszichológusok a

valamilyen szempontból beteg emberekkel foglalkoztak elsősorban, őket szerették volna lelkileg
meggyógyítani. A közelmúltban keletkezett a pszichológia új ága, a „pozitív pszichológia”, ami azzal
foglalkozik, hogy mitől boldog és sikeres az ember. Még mindig csak a kezdetén tartanak a kutatások,
de már így is rengeteg minden kiderült.

Az egyik oldalról a szakemberek alaposan tanulmányozzák a sikeres, gazdag és boldog emberek

életét. Mit csinálnak ők másként? Hogyan gondolkodnak? Milyen lelki technikákat alkalmaznak?
Milyen szokásokat alakítanak ki?

Korábban ennek kiderítésére interjúkat és felméréseket használtak. Ennek első eredményeiről

Napoleon Hill: Gondolkozz és gazdagodj! 28 című könyve szólt, amely 1925-ben jelent meg, és
amelyet később számtalan hasonló követett. Egy idő múlva már nem csak interjúkon alapult a
tényfeltárás, hanem a szociológia és a pszichológia teljes fegyvertárát bevetették. Így derült ki
például a szociológus, Dr. Thomas J. Stanley kutatásai nyomán 29, hogy hogyan élnek és

28 Napoleon Hill: Gondolkozz és gazdagodj! Bagolyvár kiadó, Budapest, 2007

29 Dr. Thomas J. Stanley: A milliomos agy Alexandra kiadó, Pécs, 2001

gondolkodnak a valódi köztünk élő milliomosok. Ma meg ott tartunk, hogy minden bulvárlap kedvenc
témája a „7 dolog, amit másként csinálnak a sikeres emberek, mint az átlag” sémájú cikkek.

Az, hogy ezek a kutatások valóban fontos eredményeket tártak fel, onnan tudható, hogy van egy
terület, ahol az eredmény nagyon pontosan mérhető, és ez a versenysport. A sikereket megteremtő
„pozitív pszichológiát” a sportpszichológia alkalmazza leginkább. Ma már minden bajnoki cím mögött
nagyon komoly pszichológuscsapat munkája áll. És nagyon jól látszik, hogy egy olimpiai bajnoki cím
mögött ugyanazon lelki technikák alkalmazása áll, mint amiket egy átlagember is megvalósíthat
magában, ha a saját területén sikeres akar lenni. 30

A pozitív pszichológia legnagyobb eredménye, hogy felhívja a figyelmet a tervezés és a célok

kitűzésének fontosságára. Ha sikeresek, és boldogok akarunk lenni, akkor mindenképpen kell, hogy
legyenek terveink az életünkben. Ezekhez gondosan mérlegelt célokat kell kitűznünk, ezeket
feltétlenül le is kell írnunk. Utána indulhatunk el a megvalósítás útján. Ennek a technikáját mai
szinten legjobban két könyv foglalja össze: Brian Tracy: Célok! – a célkitűzés könyve 31 és John C.
Maxwell: Tedd Próbára az álmod 32. Mindenkinek, aki komolyan célokat szeretne kitűzni, és azokat
megvalósítani, a legmelegebben ajánlom.

Pénzügyi szempontból a célok kitűzésével és megtervezésével nagyon részletesen foglalkoztam az

előző könyvemben 33, így most csak röviden foglalom össze a lényeget.

1. Pénzügyi tervezés dióhéjban

Pénzügyi tanácsadóként rendszeresen meg szoktam kérdezni az ügyfeleket: „Mi az, amit az életben
feltétlenül meg szeretnének valósítani?” Ilyenkor nagyon kevesen vágják rá a választ. De még
kevesebben húznak elő egy listát, amit összeírtak a fő céljaikkal. Sajnos az emberek nagyon kis
százaléka írja össze a céljait.

Töredelmesen bevallom, az elmúlt 10 évben kétszer is előfordult, hogy egy nálam megfordult
házaspár a pénzügyi tervezés után másnap beadta a válópert. Ugyanis amikor pénzügyileg tervezünk,
akkor az életünk alapértékeivel foglalkozunk. És nem ritkán kiderül, hogy a házasságban akár több év
után sem tisztázták a felek, igazából mit akarnak az életben. (Nyilván nem a pénzügyi tervezés miatt
adták be a válópert, hanem azért, mert keményen szembesültek, hogy egészen más céljaik vannak az
életben, mint a párjuknak.) Ugyanakkor sok száz házaspár kapcsolata nagyon megerősödött, amikor
rájöttek, hogy mennyi és milyen nagy közös céljuk van.

30Gyömbér Noémi – Hevesi Krisztina – Imre Tóvári Zsuzsanna – Kovács Krisztina – Dr. Lénárt Ágota – Menczel Zsuzsanna:
Fejben dől el – Sportpszichológia mindenkinek Noran Libro kiadó, Budapest, 2012

31 Brian Tracy: Célok! – a célkitűzés könyve Bagolyvár kiadó, Budapest, 2014

32 John C. Maxwell: Tedd Próbára az álmod Bagolyvár kiadó, Budapest, 2012

33 dr. Tóth András: Ősember a pénztárcámban Efficenter kiadó, Budapest, 2014

Tehát az első lépés, hogy összeírjuk, mi mindent szeretnénk az életben. Korábban Magyarországon és
mindenütt a fejlett világban három cél volt, ami szinte minden családban megjelent: szeretnének egy
jó ingatlant, a gyerekeknek jó életkezdést (jó egyetem, kezdő lakás) és egy megfelelő időskori
jövedelmet, nyugdíj-kiegészítést. Ezen kívül persze mindenféle más cél is megjelenik. Ismerek olyat,
aki a kert végében évek óta vitorlást épít, és azt tervezi, hogy majd ha nyugdíjba megy, ezzel fogja
megkerülni a Földet. Mondjuk azért nem kis kockázatot jelent egy házi építésű vitorlással, hatvan
felett, tengeri vitorlázási gyakorlat nélkül megkerülni a Horn-fokot, az üvöltő 60-asok szelében, az
Antarktisz mellett… Persze vannak kevésbé kalandos célok is.

A leírt célok még csak álmok. Tervezni akkor lehet, ha ezekhez az álmokhoz határidőt és költségvetést
rendelünk. Ez általában nem nehéz – pontosan tudhatjuk, hogy egy ma hároméves gyerek 15 év
múlva lesz 18 éves, vagy azt is könnyen kiszámíthatjuk, hogy mikor akarunk nyugdíjba menni, és
ehhez hány évünk van. A költségek megbecslése már egy kicsit bonyolultabb, de azért megoldható.
Nézzük sorban a három fő célt.

A. Álmodjunk új ingatlant magunknak!

Korábban részletesen írtam az ingatlanokról és a velük kapcsolatos problémákról, azok

kiválasztásáról. Mindezek alapján, ha nagyjából tudjuk, mit szeretnénk majd és mikor, akkor
egyszerűen csak meg kell néznünk a nagy ingatlanos portálokon, hogy mibe kerülnek ezek.

Nagyon fontos, hogy amikor ingatlanra vágyunk, akkor tudjuk, hogy egy nagyobb ház vagy lakás
esetén nagyobb fenntartási költségeink is lesznek. Ezeket fedezni kell majd a családi költségvetésből,
úgy, hogy az egyensúlyban maradjon. Az elmúlt évtizedben a legfőbb indok, amiért Magyarországon
családok csődbe jutottak, az volt, hogy nagyobb ingatlant vettek (persze legtöbbször hitelből), mint
amire a pénzügyi lehetőségeik keretet adtak volna.

Nagyon érdekes, ahogy az ingatlannal kapcsolatos célok átalakult az elmúlt években. A bevezetőben
említettem, hogy az egyik legérdekesebb folyamat a generációváltás. Az X és Y generáció közt a határ
2015-ben a 35 éves kornál húzódik. Talán a két generáció gondolkodásában a legnagyobb különbség
az ingatlanokkal kapcsolatban van. Az X generáció (35 felett) központi életcélja egy nagy, szép,
látványos saját ház vagy lakás. Ezzel szemben az Y generáció a szabadságot helyezi előtérbe, és
jobban szereti a bérelt lakást, mert akkor nincs röghöz kötve, bármikor költözhet más helyre, akár
más országba.

Ha az álom összeállt, akkor meg kell tervezni, hogy ez miből lesz finanszírozható. Mikorra szeretnénk?
Mennyi forrás áll majd rendelkezésre? Hogyan és honnan fogjuk összeszedni a szükséges többi részt?

B. Indítsuk el a gyerekeinket az életben!

Sok évezreden keresztül a legjobb befektetés a gyerek volt: ők tartották el a szülőket idős korukban.
Ma is nagyon fontos, hogy a gyerekeinkbe invesztáljunk. A legfontosabb, hogy a gyermekeink
önállóak és anyagilag függetlenek legyenek, olyan piacképes tudással, amivel jól elboldogulhatnak az
életben.

Manapság a pénzügyi tervezésben nem az a cél, hogy a gyerekek jól keressenek, és aztán idős
korunkban eltartsanak bennünket – ez a mai, merőben új világban már idejétmúlt elképzelés. De
ettől függetlenül továbbra is nagyon fontos a gyerekeink önálló életének elindítása.

Mibe kerül egy gyerek taníttatása? A gyakorlatban, ha nem valamilyen drága, fizetős középiskolába
küldjük a gyereket, akkor az igazán nagy költséget az egyetemi tanulmányok jelentik. 10 éves
távlatban nyugodtan tekinthetünk minden egyetemet fizetősnek. Ne nagyon számítsunk arra, hogy a
gyerek 5 év alatt befejezi tanulmányait, hiszen legalább fél-egy évet célszerű még külföldön is tölteni.
Aztán a gyakornokság idejével is számolnunk kell, így, ha nem extrémek az elvárásaink, jelenlegi
értéken 5-10 milliót szánhatunk gyerekenként a felsőoktatásukra.

Az időpont pedig adott: a gyerekek 18-19 éves korukban menthetetlenül befejezik a középiskolát, és
ma még nem áll rendelkezésre technika, hogy lefagyasszuk őket pár évre, ha nincs még meg a
pénzünk az egyetemre… Ezért 18-ból levonva az életkorukat, pontosan láthatjuk, mennyi időnk van
erre.

Régen a szülők egyik fő célja az volt, hogy a gyerek egyetemista korában kapjon egy önálló lakást. Ezt
ma már az Y generáció egyre kevésbé igényli – sőt gyakran megkötöttségnek érzi. Ha ilyet
szeretnének adni, jól gondoljuk meg, és beszéljük meg először a gyerekünkkel.

A másik dolog, amire nagyon oda kell figyelnünk, ha több gyerekünk van, hogy a gyerekeket a
lehetőségekhez képest egyformán kezeljük anyagilag. Nagyon sok családban hosszan tartó
feszültséget okoz a testvérek közt, ha úgy érzik, nem egyformán kaptak a szüleiktől, hogy
valamelyikükkel kivételeztek.

Csak megjegyzem: a gyerekekre nem feltétlenül kell előre félrerakni pénzt. Ha kiemelkedően magas a
család jövedelme, például jól menő, stabil vállalkozásunk van, akkor ez a költség simán belefér a havi
költségvetésbe. De csak ekkor! Viszont jól gondolja meg mindenki: ha nem adunk piacképes tudást a
gyerek kezébe, akkor jó eséllyel hosszú-hosszú ideig nekünk kell eltartanunk őt. Ez meg legalább
ennyibe kerül.

C. Nyugdíjtőke

A jelenlegi korszakban minden más pénzügyi célnál fontosabb, hogy amikorra befejezzük az aktív
életünket, összeálljon a nyugdíjtőkénk, és meglegyen az a pénz, aminek a hozamaiból megélhetünk.
És pont itt látom a legnagyobb elmaradást.

A korszerű pénzügyi tervezés szerint három generációban kell gondolkodnunk. Egyrészt

mindenképpen össze kell szedni annak az anyagi alapját, hogy a gyerekeink generációja piacképes
tudáshoz jusson, hogy képes legyen megállni a saját lábán. Másrészt kötelező a saját nyugdíjalapunk
összeszedése. Ezzel először is magunknak biztosítunk ellátást nyugdíjas korunkra. Másrészt
gyerekeinkről veszi le a terhet, hiszen az alkotmány szerint, ha mi nem gondoskodunk magunkról,
akkor nekik törvényi kötelezettségük eltartani bennünket. Harmadrészt, a nyugdíjtőkét mindig úgy
kalkuláljuk, hogy csak a hozamokat vesszük ki, így maga az alapösszeg megmarad utánuk. Ezzel pedig
két legyet üthetünk egy csapásra. Egyrészt magunknak biztosíthatjuk, hogy az unokák mindig
szívesen látogassanak az idősek otthonában, másrészt az örökségből a harmadik generáció anyagi
biztonsága is megoldható.

Mindezek alapján, a jelenlegi, várhatóan alacsony hozamszintű időkben (erről majd később írok) a
havonta elvárt nyugdíjszükségletünk 160-240-szeresét kell összeraknunk tőke formájában. Számtalan
gyakorlati tervezés után úgy látom, hogy ez általában megoldható – ha időben gondolnak rá.

Sokan a mai napig úgy gondolják, hogy az államtól majd olyan nyugdíjat fognak kapni, amiből
megfelelően meg tudnak élni. Sajnos éppen a bevezetőben említett új világkorszakban erre már nem
lesz lehetőség. A mai 45-55 évesek már csak a mai nyugdíjak nagyjából felére számíthatnak, hiszen
mire a folyamatosan emelkedő nyugdíjkorhatárt elérik, addigra az ötvenes években született nagy
generáció (a boomerek vagy magyar nevükön Ratkó-gyerekek) már nyugdíjba vonultak, és ez
rendkívül lemeríti a nyugdíjrendszert.

Még rosszabbul járnak a 45 év alattiak. Mire ők nyugdíjba mehetnek, várhatóan 70 éves koruk körül,
addigra már a 70-es évek elején született másik hatalmas nemzedék – amit nálunk GYES
generációnak hívnak – már elment nyugdíjba, és itt a hagyományos állami nyugdíjrendszer
programozottan összeomlik. Ezért ők maximum valami segélyrendszerű nyugdíjra számítsanak. A
nyugdíjrendszer múltjáról, működéséről részletesen írtam korábban már említett könyvemben. 34

Az állam részéről az egyik lehetséges megoldás, hogy folyamatosan emeli a nyugdíjkorhatárt.

Kétségtelen, hogy jelenleg a lakosság egészségi színvonala és fittsége egyre javul. Ennek ellenére elég
kevés olyan szakma van, amit jó színvonalon lehet művelni 70 éves kor felett is. Én nem örülnék, ha a
fejem felett tömegesen 70 feletti pilóták vezetnék a repülőket…

A saját nyugdíjprogramunk legnagyobb előnye, hogy akkor megyünk nyugdíjba, amikor csak akarunk.
Már ha megvan rá a pénzünk, az előbb említett havi szükséglet 160-240 szerese, akkor igazából nem
vagyunk megkötve.

Két olyan réteg van, amelynek különösen oda kell figyelnie a nyugdíjprogramjára. Az egyik a multiknál
dolgozók. Megfigyeléseim szerint, a legtöbb multi cég 40 és 50 éves kor közt megválik a dolgozóitól.
Ez nyílt titok, éppen ezért, ha egy ilyen cégnél dolgozunk, akkor fel kell készülnünk a karrierváltásra.
Ehhez mindenképpen pénz kell: vagy legyen meg erre az időre már a teljes nyugdíjtőkénk, vagy
legyen egy nagyon jó tervünk, hogy mire váltunk majd, és rendelkezzünk jó nagy tartalékkal.

A másik réteg a vállalkozók. Ma átlagosan 39.000Ft állami nyugdíj jár havonta Magyarországon egy
átlagos vállalkozónak. Ez nem csoda, hiszen legtöbben évtizedek óta költségcsökkentésként mindig a
minimálbéren voltak bejelentve. Ezért számukra a „leszarási pénz” 35 – az az összeg, aminek a
hozamaiból megélhetnek – megléte létfontosságú. Én azt látom, hogy a vállalkozóknál egy ilyen tőke
megléte önmagában lelkileg is nagyon felszabadító. Egy olyan vállalkozó, aki mögött ott a

34 dr. Tóth András: Ősember a pénztárcámban Efficenter kiadó, Budapest, 2014

35 James Clavell: A nemes ház Magyar könyvklub, 1981, Könyvmolyképző kiadó, Budapest, 2014
visszavonulásához szükséges tőke (és ez akár huszonévesen is meglehet), egészen másként tárgyal,
vállal kockázatokat, és ezért sokkal nyugodtabb és sikeresebb.

Milyen stratégiák alkalmazhatók a nyugdíjtőke felépítésére? Erre több megoldás is jól működik:

o A sztenderd amerikai út, amikor első fizetésünktől kezdve, a mindenkori jövedelmünk 5%-át
tesszük a nyugdíjalapunkba.

o Az elején felhalmozásnál, a munkába állásunktól az első gyerekünk egyetemre kerüléséig a

jövedelmünk 10%-át rakjuk nyugdíjcélra félre, majd innen csak ez a tőke nő tovább. Hiszen ez
után elég megterhelő a gyerekek egyetemének finanszírozása önmagában is.

o Lehetséges, hogy életünk egy korszakában – például külföldi munkavállalással – ideiglenesen

sokkal magasabb a jövedelmünk. Ilyenkor ennek egy jelentős részét rakhatjuk el nyugdíj
célra.

o Van, amikor egy váratlan nagy összeget (tipikusan örökséget) nem verünk el rögtön, hanem
egészében félre rakunk a nyugdíjalapunkba.

És persze mindezeket a módszereket kombinálhatjuk is. A lényeg: időben el kell kezdeni és

folyamatosan építeni kell.

Ma a nyugdíjtőke felépítése a legfőbb prioritású cél. Bármilyen szép munkás éveket éltünk, bármilyen
nagy házat, autót szereztünk, ha a megfelelő pénzalapot nem raktuk össze idős korunkra, igazából az
egész gazdasági életünket alapjaiban rontottuk el.

2. Mit várjunk el a befektetéseinktől?

Amikor az emberek befektetéseket indítanak – főleg, amikor hosszabb távra –, sokféleképpen

állhatnak a dologhoz. Egyik véglet a mérnöki hozzáállás, ami jellemzően az analitikus gondolkodású
foglalkozást folytatókra (mérnök, matematikus, programozó stb.) jellemző. Ők összehasonlító ábrákat
készítenek, mindent alaposan megvizsgálnak, és táblázatba foglalnak. A másik véglet a bizalmi
hozzáállásúak, akik keresnek valakit vagy valamit, amiben/akiben megbíznak, és ez alapján döntenek.

Most sorra veszem azokat a szempontokat, amit meg kell vizsgálni, ha az ember „mérnök”, és
befektetést indít. Ennek ellenőrző listaként kell működnie, amivel sorban rákérdezhetünk mindenre.

A. Biztonság

Nagyon érdekes, hogy a 2009-es válság milyen nagy változást hozott a gondolkodásban. Míg ez előtt
a befektetéseknél az emberek legfőbb szempontja a magas hozam volt, a válság után mindenkinek a
biztonság lett a legfontosabb.
Rögtön az elején le kell szögeznem, hogy sehol semmilyen formában sincs teljes biztonságban a
pénzünk. Ahogy senki sem lehet biztos, amikor reggel felkel, hogy az estét is megéli, ugyanígy
egyetlen befektetési forma sincs, aminél teljesen biztosak lehetünk a pénzünk visszakapásában, pláne
a beígért nyereségben.

Az egyik német befektetési konstrukció prospektusa például komolyan taglalta annak kockázatát,
hogy mi van, ha egy geológiai katasztrófa (kisbolygó ütközés, szupervulkán kitörés) következtében
egész Németország megsemmisül. De elég csak végiggondolni a huszadik század történetét, és
rögtön láthatjuk, mennyi változatos helyzetben és módon veszíthettük el a teljes vagyonunkat.

Amikor egy befektetési konstrukciót nézünk, akkor biztonsági szempontból öt dolgot kell
megvizsgálni.

1. Kinél van a pénzünk

Ez a befektetést kezelő intézmény presztízse, jó hírneve. Milyen nagy, mennyire megbízható. Sajnos,
ez még nem jelent feltétlen biztonságot, de azért általánosságban egy nagyobb pénzintézet valamivel
nagyobb biztonságot ad, mint a sarki fűszeres. Bár a Lehmann Brothers esete, vagy a ciprusi
bankcsődök megmutatták, hogy a méret és a presztízs sem jelent teljes biztonságot.

2. A konstrukció átláthatósága

Meg kell tudni értenünk, hol, kinél, milyen formában van a pénzünk, mibe került befektetésre. Itt
nagyon széles a skála. Egyik oldalról a bankbetét, államkötvény vagy vállalati kötvények esetén
teljesen szabad kezet adunk: a kamat vagy hozam ígéretében a bank, az állam, vagy a kötvényt
kibocsátó cég azt csinál a pénzünkkel, amit csak akar. Másrészről egy jó befektetési alapnál akár napi
szinten nyomon követhetjük, miben van a pénzünk.

3. Ki felügyeli a pénzünket

A válság után megerősödött a vágy a nagyobb biztonságra. Ezért a befektetéseket intézményileg

egyre jobban ellenőrzik. Pontosabban: megvan ennek a lehetősége. Itt is több mindent kell vizsgálni.

a. Jogszabály, joghatóság

Minden befektetési intézmény, konstrukció egy adott ország valamilyen szabályozása alatt jön létre.
Általánosságban elmondható, hogy az Európai Unióban a legszigorúbbak az előírások, azon belül is
különösen néhány nyugat-európai országban. (Magyarországra a lazább EU-s szabályok a jellemzőek).
Kicsit kevésbé szigorúak az USA szabályai, és a legliberálisabbak (magyarul: a befektetőket
legkevésbé védőek) az úgynevezett offshore országok – ezek jellemzően mindenféle egzotikus
szigetek.

b. Állami ellenőrzés

Minden intézményt, minden konstrukciót valamelyik ország valamelyik pénzügyi ellenőrző

intézménye ellenőriz. Ez Magyarországon jelenleg az MNB felügyeleti osztálya (korábban PSZÁF),
Németországban a BaFin, vagy az USA-ban a FED. Itt mindig ellenőriznünk kell: a befektetés-kezelő be
van-e jegyezve a felügyeleti szervnél, ne adj isten, nem találunk-e róla figyelmeztetést, például az
MNB honlapján 36.

c. Piaci ellenőrzés

Nálunk nem divatos, de a világban sok fejlett piacon bevett szokás, hogy a befektető cég egy ellenőr
cég felügyelete alatt folytatja a tevékenységét. Az ellenőr cég általában a nagy nemzetközileg
elismert könyvvizsgáló cégek (KPMG, PWC, Rödl stb.) valamelyike. Ezek minden lépésben ellenőrzik a
befektetések lefolyását, gyakran együttes aláírók minden bankszámlán. Ezzel például a közelmúlt
magyar brókercéges botrányai is elkerülhetők lettek volna.

4. A portfólió biztonsága

A pénzünk biztonságát alapvetően az határozza meg, hogy miben tartjuk/tartják. Ehhez kapcsolódóan
két dolgot kell figyelembe venni:

a. Milyen befektetési formákban van a pénzünk?

Itt nagyon sok minden lehet, a pénzpiaci alapoktól a kötvényeken keresztül a különböző kockázatú
részvényeken át, a tőkeáttételes származtatott ügyletekig. Igazából a biztonság 80%-ban attól függ,
konkrétan miben van a pénzünk.

Meg kell értenünk az adott portfólió működését. Hol és hogyan van a pénzünk, és hogyan viselkedik.
Például: rövidtávon részvényalapokba rakni a pénzünket nagyon kockázatos, hosszú távon pedig
pénzpiaci alapokban nem érdemes tartani, mert nagyon keveset fog hozni.

b. Mit engedünk csinálni a pénzünkkel?

Szabad-e a kezelőnek, akire rábíztuk, magának váltogatni a portfóliónkat? És ha igen, milyen

szabályok alapján? A privátbankárnak, alapkezelőnek ki kell-e kérnie a véleményünket miközben ide-
oda pakolja a pénzünket, vagy csak rábízzuk? Az elmúlt évek nagy veszteségeit 80%-ban nem a rossz
portfólió, hanem a rossz menedzselés okozta.

A jó szándékú óvatosság is képes hatalmas veszteségeket okozni. Jó példa erre, amikor a 2008–2009-
es válság mélypontján több részvényalapnál 50% feletti esés után „biztonságból” átváltottak
kötvényekbe. Amikor pedig a következő pár hónapban 60-80%-ot emelkedtek a részvények, ők ott
maradtak a veszteségben.

Általában a gond ott van, hogy olyanok folytatnak aktív portfólió-kezelést, akik nem értenek hozzá.
Nagyon sokan állítják magukról, hogy ők aztán kiválóan tudják kezelni, váltogatni az egyes
befektetéseket, de az eredmény legtöbbször siralmas. Warren Buffet legutóbbi felmérése szerint egy
stabil, jó filozófiájú portfólió hosszú távon kétszer-háromszor annyit hoz, mint az aktívan kezelt,
gyakran váltogatott.

5. Garancia

36 https://felugyelet.mnb.hu/bal_menu/figyelemfelhivo/
Ha olyan helyre rakjuk a pénzünket, ahol garanciát kapunk valakitől, akkor az illető fél vállalja, hogy
bizonyos feltételekkel – ha valami baj lenne a pénzünkkel – ő adja vissza.

Első kérdés: ki és milyen feltételekkel vállal garanciát a pénzünkre. Ennek elgondolkodtató példája az
államkötvény. Ha magyar állampapírokba rakjuk a pénzünket, akkor a magyar államnak adunk
kölcsön. És mit ad isten, erre garanciát kapunk – a magyar államtól.

Még az európai bankbetét garanciáival is komoly gondok vannak. Hiszen bankcsőd után derül ki, hogy
igen, a betétesek majd megkapják a pénzüket, fél év múlva, de kamat nélkül, és akkor is bizonyos
összeghatárig. És ez céges és intézményi betétekre még csak nem is érvényes.

Általában az alapszabály: a garanciának mindig ára van. Jellemzően 2% a garancia felára. A garancia
egy jó drága biztosítás, ezért a garanciával ellátott befektetési termékek mindig sokkal kevesebb
hozamot hoznak, mint a garancia nélküli társaik. Sok helyen a hozamszintek esésével elhagyták a
garanciát, mert egyszerűen nem tudták kitermelni az árát.

Gyakran a szélhámosok használják ki a garancia utáni igényt – ők mindenre garanciát ígérnek. Ezért a
szabály: ha a bankbetéteknél jelentősen magasabb, pláne, ha toronymagas hozamokat ígér valaki, és
még garanciát is ad, akkor ez a garancia arra vonatkozik, hogy a pénzünket garantáltan el fogjuk
veszíteni!

A szélhámosokról egy későbbi fejezetben részletesebben is írok.

B. Hozam

A válság előtt a hozam volt az emberek elsődleges elvárása a befektetésekkel kapcsolatban. Ez

mostanra a biztonság után csak a második legfontosabb szempont lett, de még így is nagyon jelentős.

A hozam nem véletlenül a biztonsággal váltogatja egymást az első helyen. Ugyanis a hozam és a
biztonság sok szempontból ellentétes elvárások. Ha magas biztonságra vágyunk, akkor csak
alacsonyabb hozamot lehet elérni, ha magas hozamot akarunk, akkor viszont csökken a biztonság.

Ugyanakkor a hozam határozza meg, hogy a pénzünk mennyire dolgozik. Amikor például nyugdíjtőkét
gyűjtünk, akkor ennek egy részét mi rakjuk félre, másik részét maga a pénz termeli ki. Hogy ez
mennyire meghatározó, arra mondok egy példát.

Tegyük fel, hogy negyvenes éveinkben jut csak eszünkbe félretenni a nyugdíjunkra. Havonta
félrerakunk 50.000 Ft-ot, azaz évente 600.000-et. Ha 6%-os nettó kamatszintet tudunk elérni, akkor
így 20 év alatt a befizetett 20*600.000 Ft=12 millió forintunkból 22 millió (pontosan 22.071.355) lesz.
Ez nem rossz, hiszen a saját magunk kereste 12 millió mellé a pénzünk keresett további 10 milliót. De
ha egy jó portfólió-választással a 6% helyett 8%-ot tudunk elérni, akkor azonnal 27,5 milliót
(pontosan 27.457.179 Ft-ot) kapunk. Azaz a hozam emelkedésével erősen nő a végeredmény. Itt a
példában nem 10 milliót, hanem 15,5 milliót keresett nekünk a pénzünk.
Még izgalmasabb, amikor nem gyűjtjük, hanem a már meglévő pénzünket fektetjük be. 10 millió
forint esetén, 20 év alatt, 6%-os hozam mellett ez 32,1 millió, de 8% mellett már 46,6 millió a
végeredmény. Két százalékkal nagyobb hozam drámai különbséget jelent hosszútávon.

Van egy nagyon érdekes befektetési „ökölszabály”, a 72-es törvény. Ez azt mondja, hogy ha a 72-t
elosztjuk a kamatlábbal, akkor megkapjuk, hogy hány év alatt duplázódik meg a pénzünk. A fenti
példával élve, ha 6% a kamatláb, akkor 72 elosztva 6-tal, az 12, viszont 8-cal osztva 9. Azaz 6%-os
kamatláb mellett 12 év alatt duplázódik a pénzünk, 8%-os kamatláb mellett viszont 9 év alatt.

Itt azonban egy nagyon fontos dolgot figyelembe kell venni: az inflációt. Az infláció a pénz értékének
vesztése egy év alatt, százalékosan. Ha meg akarjuk tartani a pénzünk értéknövekedését, akkor
mindig az infláció feletti úgynevezett reálhozamot, reálkamatot kell figyelembe vennünk.

Mennyi az a hozam, amit elvárhatunk? Sajnos a magyarok rossz tulajdonsága a türelmetlenség, ami
gyakran vezet irreális elvárásokhoz - ez persze kiváló terep a csalóknak. A fejlett országokban
rövidtávra a vagyonmegőrzés a cél (magyarul 0%-os reálhozam), hosszú távon pedig a 4-6%-os
reálhozam. Ennél valamivel nagyobb hozamelvárásokért már fizetni kell.

Mivel fizetünk a magas hozamokért hosszú távon? Például a volatilitással. A volatilitás azt jelenti,
hogy a befektetéseink árfolyama ugrál. Nem szépen, egyenletesen megy felfelé, hanem átmenetileg
(akár évekre is) jó nagyokat esik. Ezt nagyon sokan nagyon nehezen viselik lelkileg. Pedig tudni kell,
hogy minden befektetésnek van egy jellemző időtávja, amiben az átlaghozamokat lehet vizsgálni.
Közben meg, ha kell, szedjen az ember nyugtatót.

Annak idején vettem egy kis szőlőt a tokaji borvidéken. Az első évben remek termés volt, és ez nagy
büszkeséggel töltött el. De a környékbeli gazdák lehűtöttek: a szőlőnél mindig öt év termésének az
átlagát kell nézni, nem egy-egy jó évet. És valóban, az öt évben volt nagyon jó év is, volt átlagos, de
volt nagyon rossz is.

Ugyanígy minden befektetési típusnak megvan a saját jellemző ideje, ami alatt már láthatjuk az
átlaghozamokat. Ez kötvényeknél 1-3 év, részvényeknél 5-20 év.

Nagyon érdekes megfigyelni, hogy 15-25 évente az egész világgazdaságban egymást váltogatják a
magas és alacsony átlagos hozamperiódusú időszakok. Nagyon úgy néz ki, hogy a 2011-12-től véget
ért az ezt megelőző több mint két évtizedes magas hozamú időszak, és innen most már a következő
évtizedekben jóval alacsonyabb reálhozamokkal számolhatunk mindenütt a világon. Csak emlékezzen
hogyan szánkáztak le a magyar bankkamatok 2012 és 2015 közt.

C. Rugalmasság

Ha a korábbiak alapján jól felépítettük a pénzügyi életünket, akkor minden váratlan dologra van
tartalékunk és biztosításunk, pénzügyeink egyensúlyban vannak, és van pénzünk a jövedelmünkből
hónapról-hónapra, évről-évre a megfelelő részt félrerakni a hosszú távú céljainkra. Azonban a való
élet nem így működik.
Régen nagyon gyakran előfordult, hogy az ember az első munkahelyéről ment nyugdíjba. Ma már
mindenki felkészült arra, hogy számtalan fordulat következhet az életében. Korábban említettem,
hogy egy ma diplomázó fiatal élete során várhatóan hét szakmát fog művelni, amiből négyet még fel
sem találtak. Ma minden karrier-tanácsadó azt javasolja, hogy egy-egy munkahelyen 2-3 évet
töltsünk, tanuljunk meg mindent, amit csak lehet, majd lépjünk tovább.

Ezért pénzügyileg is arra kell felkészülnünk, hogy életünk során több alkalommal leszünk átmenetileg
munkanélküliek, rosszul fizetett pályakezdők, de többször lesznek kifejezetten jól fizetett szakaszok is
az életünkben. Mindehhez a befektetéseinknek is alkalmazkodniuk kell.

Korábban gyakran toltak az ember elé olyan szerződést, amiben az állt, hogy hónapról hónapra ennyi
pénzt kell befizetni, és ha ez mégsem sikerül, akkor irgum-burgum, és könyörtelenül felmondják a
szerződést. A jelenlegi környezetben egy ilyet aláírni, finoman szólva is felelőtlenség.

Ebben a fordulatokban gazdag szép új világban olyan befektetéseket kell használnunk stratégiai
céljaink megvalósítására, amelyek rugalmasak. Ha nehéz periódusa van életünknek, akkor
fizethessünk kevesebbet, esetleg hosszabb ideig akár ki is hagyhassuk a befizetést. Ha viszont jó
időket élünk, akkor nyugodtan fizethessünk többet, mint amit megterveztünk.

Azonban kerülhetünk még szélsőségesebb helyzetbe is. Előfordulhat, hogy úgy hozza az élet, hogy
még a tartalékaink is elfogynak, és hozzá kellene nyúlni a félrerakott pénzhez. Ha mindent a
nagykönyv szerint csináltunk, kezeltük és felügyeltük a vagyonunkat, képeztük a tartalékokat,
biztosítottunk mindent, akkor elvileg ez nem történhet meg. Csakhogy az életben vannak nagyon
nagy kanyarok is. Ezért a befektetéseinkből ilyen szélsőséges esetekben ki is kell tudni venni – ez a
jelenlegi elvárás. Ez nem mindig olyan egyszerű, hiszen jelenleg is nem kevés olyan pénzügyi
konstrukció van a piacon, például nyugdíjcélra, aminél csak úgy juthatunk a pénzünkhöz a
nyugdíjkorhatár előtt, ha meghalunk. És ez nem jó alternatíva…

Ugyanakkor az emberek gyakran képesek elveszteni az eszüket. Számtalanszor láttam a következő

forgatókönyvet: az ember szorgalmasan építi a nyugdíjtőkéjét. Aztán valamikor úgy a hetedik év
tájékán ránéz a számlakivonatára, és egy akkora összeget lát ott, amit még soha korábban az
életében. És akkor eszébe jut, hogy fel kéne újítani a lakást, le kéne cserélni a kocsit, meg egy
álomnyaralást is betervezett. És felmondja a hosszú távú megtakarítását, felújítja a lakását, lecseréli a
kocsit, és elmegy valami távoli szigetre nyaralni. Majd bűnbánóan megjelenik a pénzügyi
tanácsadójánál, hogy indítson egy új nyugdíjcélú megtakarítást. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű.
Ahhoz, hogy 13 év alatt rakjuk össze a tőkét, jellemzően több mint kétszer annyi pénzt kell félrerakni
évente, mint ha 20 év alatt tesszük meg. És erre nagyon gyakran már nincs lehetőség.

Mindezért egy tisztességes, hosszú távú pénzügyi konstrukciónál teljesen természetes, hogy ha mégis
idő előtt felmondjuk, akkor ezért büntetés jár – fizetnünk kell. Ez érthető, hiszen a portfólió is hosszú
távra lett kialakítva, ezért - ha ezt idő előtt felbontjuk - bizony ez komoly kiadással jár. Másrészről
legalább háromszor meggondolja mindenki, tényleg be kell-e áldoznia a hosszú távú céljait a
rövidtávú vágyaiért.
 D. Adózás

„Semmi sem biztos ezen a világon, csak a halál és az adó” – mondta Benjamin Franklin. Lényegében
mindenütt a világon minden tőkejövedelmünk után adót kell fizetnünk. Ez azt jelenti, hogy amikor
dolgozunk – amiért fizetést kapunk –, akkor ez után jövedelemadót kell fizetni. Amikor a pénzünk
dolgozik és pénzt termel, akkor ez után a jövedelem után szintén adót kell fizetni. Ezt általában nem
vonják össze a többi jövedelemmel, ehelyett a legtöbb helyen speciális adóval terhelik (kamatadó,
árfolyam-nyereségadó).

Ha évi 1-2%-os kamatra rakjuk el a pénzünket, akkor ez az adózás lényegtelen. De amikor hosszú
távon fektetjük be, és az egy-két évtized alatt összegyűjtött pénzünket a hozamokkal megduplázzuk,
megtriplázzuk, akkor ennek a tőkejövedelemnek az adózása kulcskérdés.

Három plusz egy esetben különösen nagyon kell vigyázni az adózásnál.

o Az első kérdés, hogy amikor építjük a pénzünket, akkor hogyan adózunk. Ebben a szakaszban
a pénz növekedésének fő része még abból származik, hogy mi rakjuk félre, és kisebb részt
termel a már meglévő pénz.
o A második szakasz, amikor már nem rakunk félre, csak maga a tőke nő a kamatos kamattal.
Ilyenkor az adózás már nagyon fontos.
o A harmadik szakasz, amikor a meglévő tőkénkből, annak jövedelméből élünk. Ilyenkor az
adózás szó szerint a zsebünkre megy, hiszen ha magas az adókulcs, kevesebből élhetünk.
o És a plusz, amire ritkán gondolunk, az a portfólióváltás. Ha a tőkénk felépítése közben
minden portfólióváltásnál az addig szerzett tőkejövedelemre kell kifizetni az árfolyam-
nyereségadót, vagy csak egyben a végén, az óriási különbséget jelent, hiszen a már elvont
pénz nem tud nyereséget termelni a következő lépésben.

Az egyes országok adórendszerei általában támogatják a hosszú távon pénzt gyűjtőket. Ezt sok fajta
eszközzel tehetik, például adókedvezményt adnak egyes hosszútávra elindított befektetésekre,
adótámogatást kaphatunk a személyi jövedelemadónkból, vagy adóhalasztással élhetünk (magyarul
az adózatlan jövedelmünkből fektetünk be, és csak a végén, a lejáratkor fizetünk utána adót). Ezek a
szabályok általában ország-, befektetési típus- és időpontfüggőek.

Minden hosszútávra elindított befektetésnél tájékozódjunk, hogy melyek az adózási kondíciók. Ennek
ellenére ne lepődjünk meg, ha ezek menet közben változnak.

Természetesen nincs a világon senki, aki meg tudná mondani, hogy 10-20 év múlva mik lesznek az
akkori adószabályok. De ha Magyarországon, magyar állampolgárként van bármilyen magyar
befektetésünk, akkor holtbiztos, hogy majd a végén, az akkori magyar szabályok szerint kell
adóznunk. Ugyanakkor, mint a bevezetőben említettem, a következő évtizedekben a népvándorlás
erősödni fog. Egyáltalán nem biztos, hogy 10-20 év múlva is itt fogunk élni (és adózni). Uniós
állampolgárként bárhol letelepedhetünk az Unión belül, és természetesen már most bármelyik uniós
ország bármely pénzügyi konstrukcióját használhatjuk. Ez kiszélesíti a lehetőségeinket.
 E. Öröklés

Számtalan adó létezik, de az öröklési illeték intézménye bátran pályázhat a leggusztustalanabb adó
megtisztelő címre. Ugyanis nem elég, hogy meghal egy családtagunk, és nagy űrt hagy maga után, de
a gyászunkban az állam első dolga, hogy ezért megadóztat minket. Nem véletlenül hívják ezt sokan
haláladónak.

És még ez nem elég. Az örökösödés eldöntésére szolgáló hagyatéki tárgyalásra általában fél évet kell
várni, vagy akár még többet, és addig a vagyon zárolva van. És még itt is érdekes meglepetésekben
lehet részünk – az új polgári törvénykönyv éppen nemrég módosította alapjaiban az öröklési
szabályokat. És ha valakinek nem tetszik a hagyatéki tárgyalás eredménye, bármelyik érintett éveket
pereskedhet – addig a vagyonhoz nem lehet hozzájutni.

A magyar jog furcsasága, hogy alapértelmezés szerint még érvényes végrendelettel sem oszthatjuk el
a vagyonunkat úgy, ahogy csak akarjuk. Ez nagyon sokszor személyes tragédiákhoz vezet.

Bizonyos esetekben megkerülhetjük az öröklési eljárást. Ennek egyik módja például a befektetési célú
életbiztosítás. Itt egyértelműen beírhatjuk, ki és milyen arányban kapja a pénzt utánunk, ha
meghalunk. Ráadásul mindez elvileg egy hét alatt lezárul, és a számlánkon a pénz. Persze itt is
lehetnek meglepetések: a biztosító húzza az időt, apró betű szerinti levonásokat alkalmaz.

Másik érdekes szabály, hogy mindig annak az országnak a joga érvényes az öröklésnél, ahol a vagyon
van. Ezért nagyon sok ország, amely egyébként is kedvezményeket ad a befektetőknek, kedvező
feltételeket biztosít öröklés esetére. Például megnevezhető két tulajdonos a számlára, és az egyik
halála esetén automatikusan a másik tulajdonába megy át az egész. Nagyon sok helyen a nagy értékű
befektetésekre külön közjegyzővel hitelesített nyilatkozatot lehet tenni öröklés esetére (lényegében
egy speciális végrendelet), ami azonnal életbe is lép.

Az öröklés megfelelő elrendezése nagyon fontos minden befektetésnél, különösen 50 felett, vagy ha
speciális a család élete (például élettársi kapcsolat, vagy távolra szakadt gyerekek vannak). Hosszú
távú befektetés indításakor ezt mindig előre tisztázni kell!

F. Költségek

Bármilyen befektetési megoldást is választunk, ennek természetesen költségei is vannak. És hiába

hoz remekül egy adott portfólió, ha olyan magas költségeket pakolnak rá, hogy az elviszi a hasznot.

Egy befektetés költségeit átlátni még egy szakembernek is a legnehezebb feladat. Ezért a magam
részéről nem szívesen foglalkozom vadonatúj befektetési megoldásokkal, mert a prospektus vagy a
marketinganyagokban leírtakból általában nem derül ki, mik lesznek a valódi hozamok és a valódi
költségek. Pár év után általában már látszik, ki, miről hallgatott az elején. Ezért nem rossz ötlet több
év óta megbízhatóan és dokumentáltan eredményes cégek eredményes megoldásait választani. Aki
egy vadonatúj, egzotikus cég induló, csili-vili pénzügyi megoldását választja hosszú távú céljai
megoldásához, az ne lepődjön meg, ha később csalódik…
Nyugat-Európában az elmúlt évtizedben keményen megszigorították a befektetési költségek
elszámolását. A két alapszabály:

– Átláthatóság, azaz már az elején pontosan látható legyen, mit, mikor és miért vonnak el. A cél
például, hogy minél kevesebb költségnem legyen. Mindezeket nagyon pontosan be kell mutatni az
ügyfélnek.

– Dedikáció, azaz tudható legyen, hogy az adott költséget a pénzügyi cég mire fordítja.

Bár apró lépésekben nálunk is haladunk, a magyar szabályozás ebben a kérdésben távolról sem
szigorú. Így történhetett meg például pár éve, hogy az egyik pénzügyi konstrukció 80 oldalas
szerződésének végén mellékletben szerepeltek a költségek. Csakhogy pont a legnagyobb
költségtényezőt „kifelejtették” innen, és valahol a szerződés közepében elrejtették egy ártatlan
bekezdésben.

Röviden összeírtam, milyen főbb költségekkel számolhatunk egy befektetésnél:

– Fix költségek. Ezeket az összegtől független mindig fizetni kell: például ilyenek a számlavezetési,
adminisztrációs díjak.

– Beszállási díj vagy ázsió. Amikor pénzt fizetünk be, akkor az a portfólióba konvertálás (vételi) díja.
Jellemzően százalékos díj – 3-6% az átlagos érték.

– Kezelési költség. Ez a portfólió kezelési díja. Jellemzően százalékos, 1-3% az átlagos érték.

– Portfólió belső költsége. Ha befektetési alapokban van a pénzünk, akkor ennek a belső díja.
Legtöbbször nem jelenik meg nyíltan, és hatalmas trükkökre ad lehetőséget. Jellemző értéke 1-6(!)%.

– Kezdeti költség. A befektetési biztosításoknál jellemző, gyakorlatilag az első másfél-két éves

befizetésünkkel megegyező összeg, apránként levonva.

Összességében tapasztalatból mondhatom, hogy tízéves befektetés esetén a jellemző éves tényleges
költségszint ma Magyarországon 4-8%. Nyugat-Európában inkább a 2-3% a jellemző.

Innen egyrészt az látható, hogy még tág tere van a „pénzügy rezsicsökkentésnek”. Másrészt
ugyanakkor ez nagyon sokaknak válasz, amikor ránéznek a befektetéseikre és megkérdik: „Miért
hozott ilyen keveset?”

G. Portfólió és kezelése

Bármilyen befektetésbe rakjuk a pénzünket, az egy különböző típusú értékpírokból álló kosárba –
szakszóval portfólióba – kerül. Hogy mik ezek az elemek, kik és mi alapján döntik el az összetételét és
aztán ezek megváltoztatását – lényegében ez határozza meg a befektetésünk biztonságát és hozamát
is.

Az emberek döntő része a pénzét bizalmi alapon adja oda valamilyen pénzügyi konstrukcióba, egy
ügynök, egy eladó javaslatára. Sajnos a leggyakrabban meg sem próbálják megérteni, mit is ajánlanak
nekik. Ez nagyon nagy hiba. Ezért egy kis energiát mindenképpen rá kell áldozni, egy kicsit meg kell
tanulni, mibe is fektetünk, és hogyan fog működni az egész.

A portfólióalap elemeiről a következő részben részletesebben beszélek. Látni kell, milyen

alapelemekbe kerül a pénzünk, és ezeknek milyen tulajdonságai vannak. Ez alapján rögtön látható a
várható hozam és a biztonsági szint.

Nagyon gyakran – nagyon helyesen – a portfólióban különböző elemek vannak. Célszerű például a
biztonsági elemeket és a hozamot hozó, de nagyobb árfolyam fel-lemozgással járó elemeket
párosítani.

Ahogy az idő és a gazdasági környezet változik, érdemes a portfóliót időről időre átalakítani. Ezzel
kapcsolatban két kérdés adott: milyen gyakran történjen ez meg, és ki döntsön a portfólió
átalakításáról.

A gyakoriság a naponta (vagy akár naponta többszöri) portfólió módosítástól az évekig vagy évtizedig
változatlan modellekig terjed.

A legtöbb privátbankár, vagy az aktív kezelésű alapok tulajdonosai esküsznek a nagyon gyakori
portfólióváltásra. Itt nagyon vigyázzunk, mert sok esetben, ha a portfólióváltásnak külön díja van,
akkor a rengeteg cserebere iszonyatosan nagy költséget tud generálni. A rossz nyelvek szerint, ha egy
tőzsdei bróker látja, hogy sok pénzünk van, akkor folyamatosan jobbnál-jobb (vagy annak tűnő)
ajánlatokkal fog zaklatni, hiszen ő minden vétel és eladás után jutalékot kap. Igazából aktív portfólió-
kezelés csak a nettó sikerdíjas konstrukcióknál éri meg. De a legjobb privátbankárok általában így
dolgoznak.

A másik véglet a kifejezetten hosszútávra, stabilan kialakított portfólió. Ennek igazi nagymestere
Warren Buffett. Ő újra és újra kijelenti, hogy ha egy befektetésbe beleszáll, akkor ezt mindig
hosszútávra teszi. És jogosan lobogtatja az eredményeket, hogy a gyakran csereberélt portfóliók
hosszú távon rosszabbul teljesítenek, mint a stabilak.

Jelenleg érdekes módon a két véglet működik jól. A jó aktív portfólió-kezelés naprakészen követ
minden kis elmozdulást. A jó hosszú távú portfólióknál alaposan átgondolják, mi az, ami jól teljesít
majd és stabilitást hoz, és itt nincsenek váltási költségek. A legrosszabbak a negyed-félévente
megtett időszaki portfólióváltások, vagy valami nagy pánik idején tett lépések. Így nehéz átgondolt
koncepciót követni, csak kapkodás van, és ezért gyengék is az eredmények.

A másik kérdés, hogy ki végzi a portfólió kezelést.

Az egyik véglet szerint a portfólió-kezelés teljesen az ügyfél szabadsága és dolga. Legfeljebb külön
díjért (vagy szívességből) valaki tanácsot ad. Mivel Magyarországon elég alacsony a pénzügyi kultúra,
tízből kilenc esetben ez tragikus eredményekhez vezetett. Sajnos a banki és brókeri értékpapír-
számlák és a befektetési (unit linked) biztosítások tömegesen dobták be a lakosságot a saját
portfólió-kezelés mély vizébe. Nem csoda, hogy ennyire rosszak lettek az eredmények.

A másik megoldás, hogy valakire teljesen rábízzuk a portfólió kezelést. Ilyenek a privátbankárok, vagy
egy-egy befektetési alap kezelője. Ez egy jó (és lusta) megoldás – leveszi a döntés felelősségét a
vállunkról. Sajnos nagyon gyakran csak évek után derül ki, hogy jól döntöttünk vagy sem.
Nem lehetünk lusták. Két dolgot mindenképpen magunknak kell megtennünk. Nekünk kell
kiválasztanunk a koncepciót, amibe a befektetésünk kerül. Egy kicsit meg kell értenünk, hol és
hogyan dolgozik a pénzünk. A másik dolog, amit feltétlen meg kell tennünk, az a pénzünk nyomon
követése, hogy hogyan állnak a befektetéseink. Ezt minimum évente, de még inkább negyedévente
meg kell nézni. Ha a befektetéseink nem hozzák a várt eredményt, és a rossz eredménynek nincs
nyomós oka, akkor el kell gondolkodnunk: jó helyen van-e a pénzünk.

3. A befektetések alapelemei

A. A magyar bálvány: a bankbetét

A magyarok számára a legfontosabb befektetési forma a bankbetét. A megtakarítások döntő része

ebben a formában van – na meg otthon, a dunyhában.

Magyarországon sokáig szinte népi sport volt a kamatvadászat: sokan hosszasan vizsgálták, melyik
bank milyen akciós betétet ad, és minden 1-2-3 hónapban, készpénzben átvitték az egyik bankból a
másikba a megtakarításaikat.

Mindennek a bankok csak örülnek, hiszen felkészültek a kamatvadászok megsarcolására:

o minden számlanyitás és bezárás extraköltségekkel jár

o az akciós időszak után normál (értsd, hátborzongatóan alacsony) szintre esnek a
kamatok a „bennfelejtett” betéteknél
o a kivétel-berakásnak mindig díja van

Az állam is nagyon szereti a kamatvadászokat – ők a tranzakciós adó nagy fizetői. Az alapkamat

leszorítása eleve drámaian lenyomta a banki kamatokat. Gyakorlatilag maximum évi 1-2%-os kamatot
kaphatunk. (És akkor a sok csillagról a banki reklámokban még nem is beszéltem…) Ezzel viszont (az
egyéb banki költségekkel) egy fél évnél rövidebb lekötés biztosan veszteséges!

Ugyanakkor a ciprusi bankválság után mindenki jól láthatta, hogy a bankbetét is komoly kockázatokat
hordozhat. A bankbetétekre OBA 37 garancia van 100.000 eurós (nagyjából 30 millió forintos) értékig.
Már ahol van. Mert nagyon sok olyan banki termék van, amire ez a garancia nem vonatkozik. Erre
mindig rá kell kérdezni.

A garancia működése esetén is lehetnek gondok. Cipruson például látható volt, hogy a bankszámlákat
több mint egy hétre zárolták, majd limittel (300 euró/nap) lehetett kivenni belőlük.

De ahol nálunk a garancia működött is – mint több Takarékszövetkezet csődje esetén –, ott is látható
volt, hogy:

37 Országos Betétbiztosítási Alap www.oba.hu

 o a betétekhez nagyon lassan lehetett hozzájutni
o a kamatokat természetesen nem kapták meg
o a céges vagy önkormányzati betétekre az OBA garancia nem vonatkozott

Különösen elgondolkoztatóak ezek a tények azért, mert a legmagasabb kamatot nem ritkán pont
azok a pénzintézetek adják, akiknek éppen problémáik vannak. Pedig ők a kamatvadászok kedvencei.

Bankbetét esetén a bank kölcsönveszi a pénzünket, és a legkevésbé sem köti az orrunkra, hogy mit
fog vele csinálni. Néha ugyanis nagyon kockázatos befektetésekbe rakja: kölcsönadja nagyon
bizonytalan helyzetű ügyfeleknek (mint ahogy ez jó néhány takarékszövetkezet és kisebb bank csődje
után kiderült). Vagy mint a ciprusi Laiki bank esetén, görög államkötvényeket vásároltak belőle. Ez
nem kis kockázatot jelent a betéteseknek. Ennek ellenére mindenki tudja, hogy a „bankbetét a
legbiztonságosabb befektetés”.

Sajnos időről-időre nem csak bankok, de országok is csődbe mennek. Az elmúlt 50 év államcsődjeinek
elemzése azt mutatja, hogy ilyenkor az országok első helyen a bankbetétekhez nyúlnak hozzá.
Zárolják azokat, nem ritkán évekig. A devizabetéteket kényszerárfolyamon átváltják. Különadókat
vetnek ki rájuk. Bizonyos összeg felett elrekvirálják azokat.

Mindezt azért mondom el, mert mindenkinek tudnia kell, hogy a jelenlegi válságos időknek nem
egyhamar lesz vége. Akár még évtizedekig is eltarthatnak ezek a zűrös idők, számtalan bankcsőddel,
és majdnem biztos, hogy nem a görögöké volt az utolsó államcsőd az Európai Unióban.

A bankbetét nagyon jó eszköz a napi pénzügyeink bonyolításához. Nagyon jó a rövidtávú

tartalékainknak. De vagyon felhalmozására, kezelésére nem jó eszköz.

B. Kötvények

A hivatalos meghatározás így szól: a kötvény hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. A kötvényben a

kibocsátó (az adós) arra kötelezi magát, hogy az ott megjelölt pénzösszegnek az előre meghatározott
kamatát vagy egyéb jutalékait, valamint az általa vállalt esetleges egyéb szolgáltatásokat, továbbá a
pénzösszeget a kötvény mindenkori tulajdonosának, illetve jogosultjának (a hitelezőnek) a megjelölt
időben és módon megfizeti, illetőleg teljesíti. Ez magyarul azt jelenti, hogy a kötvény kibocsátója hitelt
vesz fel tőlünk ebben a formában.

A gyakorlatban államkötvényekkel találkozhatunk (abból is főleg a magyar államkötvényekkel) és a

vállalatok kibocsátotta kötvényekkel.

Mint minden befektetésnél, itt is két dolgot kell tisztázni: mekkora hozamot kapunk és mennyire
kockázatos a befektetés. A két dolog általában összefügg.

Alapszabály, hogy ha valami nagyon kis kockázattal jár, akkor nagyon kis hozamot hoz és fordítva, ha
valamiért a piaci átlag feletti hozamot adnak, akkor az nagyobb kockázattal jár. Magyar specialitás,
hogy mindenki a legnagyobb hozamokat keresi, majd ha a kockázat miatt elveszik a pénze, akkor
követeli, hogy őt mentsék meg.
A magyar államkötvények a piaci átlag feletti hozamot hoznak. Most, amikor a könyvet írom, akkor
éppen 2,2%-ot. Ugyanakkor tudni kell, hogy a nemzetközi minősítők 2011 óta B, azaz népszerű nevén
„bóvli” kategóriába sorolták a magyar államkötvényeket. Azaz ők ezt a befektetési formát fokozottan
kockázatosnak tartják.

Miért lehet kockázatos egy államkötvény? Hiszen ezért az adott állam – jelen esetben a magyar állam
szavatol. Az államkötvények kockázata az államcsődök kockázata. Ilyenkor az adott állam jelent
csődöt és nem tud fizetni. Miután nemrégen az Európai Unión belül Görögországban láthattuk, hogy
ez mit jelent, ezért máshol sem lehet ennek a lehetőségét kizárni. Egy állampapír kockázati
besorolása az adott állam hosszú távú gazdasági stabilitását jelzi előre.

Az előbbiekhez hasonlóan egy vállalati kötvény esetén a hozam is mindig kockázattal függ össze.

Ha egy cég nagy bajban van, és ezért keres pótlólagos tőkét, akkor ehhez nagyon magas kamatot kell
ígérnie, hogy legyen olyan, aki elég merész, hogy ezért odaadja a pénzét. Ugyanígy, ha egy vállalat
nagyon stabil, akkor alacsony hozamért is odaadják a pénzüket a befektetők. Sokáig a Coca-Cola
kötvények hozama alacsonyabb volt, mint az USA államkötvények hozama, mert az emberek jobban
bíztak a Coca-Colában, mint az amerikai államban…

Általános szabály, hogy a portfólió biztonsági részét rakják a kötvényekbe. Ezért itt a biztonsági
szempontokat nagyon komolyan kell venni.

C. Részvények

Nincs még egy olyan befektetési forma, amiről ilyen szélsőséges vélemények lennének, mint a
részvények. Vannak, akik átkozzák, vannak, akik áldják, és nagyon sokan kerülik, mint a hamis kutyát.

Történelmileg a tizenhatodik század hatalmas találmánya volt a részvénytársaság. Abban az időben a

hosszú távú tengeri kereskedelem volt a legjövedelmezőbb üzletág. Egy Ázsiába küldött kereskedelmi
hajó, ha évek után visszatért fűszerekkel, selyemmel és más keleti luxusholmival, akkor nem ritkán a
befektetett pénz tíz-hússzorosát is visszahozta. Csakhogy egy ilyen vállalkozás rendkívül kockázatos
volt: három hajóból jó, ha egy hazakeveredett, ráadásul egy út minimum két évig tartott. Erre találták
fel a leleményes hollandok a következő konstrukciót: egy-egy hajó indítására a befektetők társaságot
hoztak létre – mindenki csak egy kis részét finanszírozta egy-egy hajókirándulásnak. Ez a befektetési
forma lett a hajó részjegy, minden részvény őse. Így, ha elég tőkéje volt az embernek, akkor 10-20
hajó egy-egy kis részét is finanszírozhatta, és sok bevétele lett azokból, amelyek aztán sikeresen
megjöttek. A kockázat megosztásra került, és mindenki örült – a vízbefulladt matrózok kivételével.

A hollandok persze a részvénnyel együtt a tőzsdét is feltalálták. Ez eredetileg egy kocsma volt, ahol a
fenti hajó részjegyeket adták-vették. Ha egy hajó már harmadik éve nem jött vissza, akkor leesett a
részjegyeinek az ára. Ha viszont egy híresen jó kapitánya volt a hajónak, vagy találkoztak vele félúton,
akkor felment az árfolyama.

Ennek mintájára terjedt el aztán minden olyan vállalkozásnál, ahol sok tőke kellett, hogy a
tulajdonosok részvények megvételével dobták össze a cég alaptőkéjét.
A részvények hosszú távon a legjobb hozamokat hozó értékpapír alapú befektetések. Történelmi
átlagban például csak az USA tőzsdéjén forgó értékpapírok, amerikai dollárban számolva, átlagosan
12% árfolyam emelkedés plusz osztalék hozamot hoztak az elmúlt 80 évben.

Van azonban egy kis bibi – a részvények árfolyama nemritkán rendkívül hektikus: leginkább egy
hullámvasúthoz hasonlít. Aztán vannak olyan papírok, amelyek lényegében elvesztik az értéküket – a
cég csődbe megy. Mások szinte előre jelezhetetlenül rekordokat döntenek. Mi ennek az oka?

Kezdjük Ádám-Évánál. Mi történik akkor, amikor egy tőzsdén forgó cég egy részvényét
megvásároljuk? Ezzel az adott cégnek – a részvény képviselte arányban – tulajdonosai leszünk.
Innentől miénk a gyár, légitársaság, focicsapat stb. – a részvény értékének (általában szerény)
arányában. Ezeket a résztulajdonokat adhatjuk-vehetjük a tőzsdén, a pillanatnyi árfolyamnak
megfelelően.

Mi befolyásolja a részvények árfolyamát? Ezt alapvetően a kereslet és a kínálat szabja meg – ha

valamelyik cég részvénye divatos lesz, mert jó hírek terjednek róla (például kiváló lett a negyedéves
mérlegük, nagy siker lett az új modelljük, vagy megnyerték a kupát), akkor felmegy az ára. Ha valami
rossz hír van velük kapcsolatban (lecsukták az igazgatót sikkasztás miatt, megbukott az új modelljük,
kikaptak az utolsó meccsükön), akkor lemennek az árfolyamok.

Aztán a részvény is áru: adják és veszik. Ha sokan keresik, felmegy az ára, ha sokan el akarják eladni,
leesik az ára. Olyan ez, mint az őszibarack. Ha tavasszal elfagy, és nagyon kevés terem, akkor a piacon
méregdrága lesz az őszibarack – de a kisszámú, elkötelezett őszibarack rajongó ezen az áron is
megveszi. Ha viszont rengeteg barack terem, akkor a piacon leesik az ára, és még az őszibarack
allergiások is megveszik, mert annyira olcsó.

Másrészt a részvény a cég valódi értékét tükrözi. Milyen igazából egy cég értéke? Egy jól működő cég
értéke folyamatosan nő: szorgalmasan dolgoznak, új termékeket, szolgáltatásokat fejlesztenek,
termelik a pénzt. Ennek egy részét osztalékként kifizetik a részvényeseknek, másik részét
visszaforgatják: befektetik, új gépeket vesznek, új gyárakat építenek – ezzel nő a cég értéke, nő a
részvények értéke is. Csak az a baj, hogy pontosan senki sem tudja megmondani, mennyi is ez a
valódi érték. Egy cégnek persze van könyv szerinti értéke: összeadjuk a cég értékeit (ingatlanok,
árukészlet, készpénz, követelések stb.), ebből kivonjuk a tartozásokat, akkor megkapjuk ezt. Elvileg,
ha ezt a számot elosztjuk a részvények számával, máris megkapjuk egy részvény (könyv szerinti)
értékét.

Itt az elvileg szót kiemelten hangsúlyoznám. Gond nélkül található a piacon olyan részvény, aminél az
árfolyam a fenti érték fele, harmada, de lehet olyat is találni, ahol a tízszerese, hússzorosa, sőt akár
százszorosa is.

A dolog bonyolultságára mondok egy példát. Annak idején, amikor az Apple néhai elnökéről, Steve
Jobsról kiderült, hogy rákos, az Apple árfolyama 30%-ot esett. Ez azt jelenti, hogy az Apple
könyveiben a mérlegnél volt egy ilyen sor: 1 db. Steve Jobs egészsége, értéke 39 milliárd dollár?
Nyilván nem. De a piac nemcsak a könyv szerinti értékeket értékeli, hanem a piaci reményeket, vagy
a vezetők kvalitását.

És akkor még itt van a legrémesebb dolog, a tőzsdepszichológia. Nézzünk erre egy példát.
Egyszer csak elterjed a hír: a Kék Mamut Művek remek cég. Sokan vesznek a részvényeikből – feljebb
megy az árfolyama. Erre sokan mondják: ugye, milyen jó cég ez, hogy megy felfelé az árfolyama:
vegyünk mi is. Persze az árfolyam tovább emelkedik. És ez így megy addig, amíg a Kék Mamut
részvények nyilvánvalóan irreálisan magas árfolyamot érnek el. És akkor mindig akad valaki, aki
elkiáltja magát: – A király meztelen! – A Kék Mamut túlértékelt! És akkor mindenki meg akar
szabadulni a részvényeitől, az árfolyamok pedig lezuhannak. Akkor persze egy idő után mindig akad
valaki, aki rájön: egészen jó cég ez, és a részvényeinek árfolyama nagyon alacsony. És ezzel elindul a
hullámvasút következő menete.

Mit csinált maga a cég, miközben részvényeinek árfolyama megjárta a mennyet és a poklot? Semmi
különöset, tették a dolgukat: a munkások szerelték a mamutokat, a fejlesztő mérnökök új
hatékonyabb mamutkékítő eljárást dolgoztak ki, és elkészült az új üzemcsarnok is. Amikor lezuhant a
cég túlértékelt részvényeinek árfolyama, hirtelen gyengébb minőségben és kevesebbet dolgoztak a
cég munkásai? Hirtelen megbutultak a mérnökeik? Összeomlottak a gyártócsarnokok? Kevesebb
profit lett hirtelen a kék mamutok piacán? – Egyik sem.

Mindezek ellenére a világ összes részvénytársasága, minden tőzsdeindex, sőt az egész világgazdaság
ez alapján az őrült hullámvasút alapján mozog fel és le – amióta csak kapitalizmus van.

Alapvetően azért nem mindig ilyen szörnyűséges a helyzet. A gyakorlatban, befektetési szempontból
két fajtára szokták osztani a részvényeket. Az árfolyam orientált részvények valóban a fentieknek
megfelelően viselkednek. Tipikusan a technológiai szektor cégei tartoznak ide.

Van azonban egy másik fajta részvény, amit osztalék orientált papíroknak szoktak hívni, becenevükön
„fejőstehenek”. Ezek olyan nagy és érett cégek, amelyek évről évre stabilan, kiszámított eredménnyel
dolgoznak. Ennek megfelelően magas és kiszámítható osztalékot fizetnek. Ezeknél nem azért veszik
meg a részvényeket, hogy majd jó magasra szökjön fel az árfolyamuk és akkor jó sokat keresve
eladjuk, hanem a biztos, évről-évre pénztermelés a cél.

Ezek az értékpapírok – és különösen a belőlük képzett befektetési alapok - a pénzügyileg fejlettebb

országokban tipikusan a hosszútávra, nyugdíjra, gyerekeknek gyűjtők portfóliójában nagyon
kedveltek. Nálunk viszont szinte ismeretlenek.

D. Befektetési alap alapok

A világ gazdagjainak döntő része azért gazdag, mert valamilyen vállalkozáson keresztül szerezte a
vagyonát. Az 1960–70-es évektől alakult ki az a zseniális elképzelés, hogy viszonylag kis tőkével is
lehessen úgy befektetni, mint a gazdagoknak. Ezt a formát hívják befektetési alapnak.

A befektetési alapot az alapkezelő nagy tőkével indítja: jellemző a milliárd forintnak megfelelő
nagyságrend. Ilyen összegekkel természetesen már igen alacsony költségekkel lehet dolgozni az
értékpapírpiacon. Az alapkezelők kiváló szakembereket foglalkoztatnak, olyanokat, akik elemeznek,
számolnak, és ez alapján folyamatosan optimalizálják az alap összetételét. Ezek az emberek nagyon
jól megfizetett munkatársak – a pénzüket ugyanis aszerint kapják, hogy az alap milyen teljesítményt
nyújt. (Ezek után a befektetők már nem is annyira sokallják a fizetésüket…) Természetesen egyetlen
értékpapírból sem raknak túl sokat az alapba: ha valamelyikkel váratlanul baj lenne, akkor ez a baj
csak kis baj lenne. Egy alap összerakása nagy művészet: a 80-as években sorra kapták a közgazdasági
Nobel-díjakat azok, akik kidolgozták ennek az optimális módszereit. Ma már a legmezeibb alap is
ezeken a matematikai elveken áll össze.

Amikor kész van ez a gyönyörű turmix, az alapkezelő az alap tőkéjét leosztja pici darabokra: ez a
befektetési alapból egy befektetési jegy vagy befektetési egység. Ez induláskor jellemzően
Magyarországon egy forint.

Az alap jegyeinek értéke aztán napi árfolyam szerint változik. Például, részvényeket tartalmazó
alapnál, ha az alapban lévő részvények értéke nő a tőzsdén, akkor arányosan az alap jegyeinek értéke
is nő. Ha pedig valamelyik részvény osztalékot fizet, akkor az alapkezelő ebből ismét csak
részvényeket vesz, amitől ismét csak nő egy-egy jegy értéke. Végezetül az alapkezelő naponta levonja
a költségeit, ettől egy picit csökken az árfolyam.

Sokfajta befektetési alap van: minden alapkezelő eldönti az alapításkor, mi lesz az alap alapszabálya.

A teljesség kedvéért a magyar szabályozás a következőket sorolja fel:

o Likviditási alapok: az alap csak olyan kötvényjellegű eszközökbe fektet, amelyeknek a

futamideje nem haladja meg a 3 hónapot.
o Pénzpiaci alapok: a benne lévő kötvényjellegű eszközök futamideje nem haladja meg az 1 évet.
o Rövid kötvényalapok: a kötvényjellegű eszközök futamideje 1-3 év.
o Hosszú kötvényalapok: a kötvényjellegű eszközök futamideje meghaladja a 3 évet.
o Kötvénytúlsúlyos vegyes alapok: az alapban a kötvényeken kívül már részvénytípusú eszközök
is vannak, maximum 30%-os mértékben.
o Kiegyensúlyozott vegyes alapok: a részvénytípusú eszközök aránya 30-70% közötti.
o Részvénytúlsúlyos alapok: a részvénytípusú eszközök aránya 70-90% közötti.
o Tiszta részvényalap: a részvénytípusú eszközök aránya meghaladja a 90%-ot.
o Garantált alapok: hozamot, illetve tőkemegóvást ígérő, illetve garantáló alapok.
o Származtatott alapok: származtatott ügyletekbe (például határidős, opciós ügyletek) fektető
alapok, amelyek nem tartoznak a garantált alapok közé.
o Indexkövető alapok: tőzsdei indexek teljesítményét leképező befektetési alapok. Az alapot
kezelő befektetési szakemberek a kiválasztott értékpapírok körét és arányát a követni kívánt
régió vagy szektor tőzsdeindexéhez igazítják, teljesen lemásolva, leképezve azt.
o Ingatlanforgalmazó alapok: olyan ingatlanalapok, amelyeknél az építés alatt álló ingatlanok
maximális aránya 30%.
o Ingatlanfejlesztő alapok: olyan ingatlanalapok, amelyeknél az építés alatt álló ingatlanok
maximális aránya 60%.

Ezen belül azonban mindig van játéktér. Minden alapnak lehet filozófiája, és néha nagyon ravasz
tematikus alapokat hoznak létre. Például az egyik kedvencem az öregiparági alap. Ez olyan európai
cégek részvényeit tartalmazza, amelyeknek a fő piaca az idős korosztály (nyugdíjasházak,
egészségügyi intézmények, idősekre specializálódott utazási irodák stb.) Mivel Európa gyorsan
elöregszik, ezeknek a cégeknek dinamikusan bővül a piacuk.
 E. Befektetési ingatlan

Amikor ingatlanba fektetünk be, akkor jellemzően lakást, házat vásárolunk és arra várunk, hogy az
értéke felmenjen, valamint ennek bérbeadásából szeretnénk jövedelmet.

Az ingatlan fejezetben korábban elmondtam: miért gondolom, hogy távlatilag nem nagyon fognak
emelkedni az ingatlanárak. Természetesen nem kizárt, hogy pont az az ingatlan kivétel lesz, amit mi
megvásárolunk.

Másrészt tudni kell, hogy egy ingatlanvétel mindig kockázatokkal jár. A megvétel után derül ki, hogy
milyen rejtett műszaki hibák vannak, hogy a szomszéd agresszív, ha iszik, vagy ha keletről fúj a szél, a
sörgyár szaga pont odaszáll.

Azzal tisztában kell lenni, hogy az ingatlan vétele és eladása sok költséggel jár. Illetéket kell fizetni,
ügyvédi munkadíjat, ingatlanközvetítőt. Ha véletlenül többért adjuk el, akkor a nyereség után adót is
kell fizetni. Jellemzően egy ingatlan vétel + eladás költsége még az ingatlan árának legalább 10%-a.

Az amerikai „gazdagodjunk meg ingatlanok bérbeadásából” szakirodalom abból indul ki, hogy a havi
bérleti díj a vételár 1%-a. Ez a magyar viszonylatban abszurd. Jellemzően egy 10 millió értékű
ingatlant 50-60 ezer forintért lehet bérbe adni, ami 0,5-0,6%-ot jelent. Ráadásul a bérbeadás után
hivatalosan 20% körüli adót kell fizetni (ezt nem részletezem, mert nagyon sokféle módon lehet ezt
leadózni, és ezért változatos az eredmény is). Természetesen népi sport az ingatlan bérbeadás
eltitkolása, de biztos vagyok benne, hogy csak idő kérdése, hogy a NAV remek bevételi forrásként
elkezdje büntetni az ingatlan-bérbeadás adóeltitkolását.

Azt is figyelembe kell venni, hogy időnként bérlőket kell cserélni, ami bérleti díj kieséssel jár, és
nyilván ilyenkor kell felújítani a lakást is.

A befektetési célú ingatlannál sohasem szabad megfeledkezni az amortizációról. Ez azt jelenti, hogy
egy ingatlan értéke folyamatosan romlik (kopik, elavul) ezért folyamatosan költeni kell rá. Jellemzően
3-5 évente festetni kell, 10 évente burkolatokat cserélni, 15 évente fűtést felújítani, 20 évente
nyílászárót cserélni, 30 évente elektromos hálózatot áthuzalozni. A szakértői vélemények szerint ez 1-
3%-ot jelent évente. Természetesen az amortizáció magasabb is lehet, ha mondjuk egy egyetemista
fiúknak adjuk ki a lakásunkat.

Mindezek alapján alapesetben az összes költséget figyelembe véve a bérbe adott ingatlanok
reálhozama nem magasabb, mint a bankbetétek esetén – viszont rengeteg munkával jár.

Ennek a formának a népszerűségét az magyarázza, hogy mint korábban említettem, a magyarok

kiemelten (és gyakran irreálisan) szeretik az ingatlanokat, amit „meg lehet fogni”.

Az ingatlan befektetés specialitása a lekötöttség. Egy lakást még Budapesten is fél év eladni normális
piaci áron. Másrészt, ha hirtelen egy kis pénzre van szükségünk, akkor nem adhatjuk el csak az
előszobát – az egészet el kell adnunk.
Érdekes módon az ingatlan-bérbeadás sok családot tett gazdaggá – pusztán azáltal, hogy az ingatlant
nem lehet eladni, ezért nem tudják elkölteni. De ha pénzügyileg felkészültek vagyunk – és remélem,
mire ide eljutott, már az -, akkor ennél sokkal jobb befektetéseket is találhatunk.

F. Műkincsbefektetés

A műkincsbefektetés esetén műtárgyakat vásárolunk (festményeket, metszeteket, szobrokat,

szőnyegeket, érméket, stb.), és reménykedünk az árak emelkedésében. Ennek több problémája is
van:

- A műkincsbefektetésbe nem nagyon lehet kevés pénzzel beszállni. Egy valamire való
festmény több millió (de inkább több tízmillió) forint.

- Ezek tárolása is problémás, hiszen szinte vonzzák a betörőket.

- Nagyon kell érteni hozzá, hiszen sokak szerint a piacon lévő festmények 60%-a hamisítvány.
És néha még a legjobb szakértők is tévednek.

- A műkincsek nem könnyen mobilizálhatók: ha jó árat akarunk megkapni, akkor akár éveket is
kell várnunk.

Mindezek alapján igazából a műkincsbefektetés inkább gyűjtői hobbi, mint igazi befektetés. És a
legtöbbször – bár annak látszik – nem annyira jó üzlet. Elmesélek erre egy családi anekdotát.

A családi legenda szerint dédapám, amikor az első világháború előtt Kaposváron élt, megismerkedett
Rippl-Rónai Józseffel és kölcsön adott neki 500 koronát. Amikor a kölcsönt vissza kellett fizetni, akkor
a festő felajánlott alternatívaként öt festményét, de nagyapám ragaszkodott a pénzhez. Így nincs a
családunknak öt Rippl-Rónai festménye. Ez látszólag rossz üzlet volt. Ha azonban megnézzük a
korabeli korona/arany átváltási árat és a jelenlegi Rippl-Rónai festmény árakat, akkor 100 év
távlatából ez az üzlet kevesebb, mint évi 2%-os hozamot hozott volna. És erősen kétséges, hogy vajon
a két világháború viharait átélték-e volna a képek. Arról nem is beszélve, hogy simán másod-,
harmad-osztályú festők képeit is megvehette volna dédapám.

G. Befektetési arany

Minden befektetési fajtától eltérően a fizikai arany egészen különleges. Felsorolom miért egyedülálló
ez a befektetési forma:

Nincs több. Az arany kémiai elem, és a világegyetemben egyedül a szupernóva csillagrobbanásokban

keletkezik. Ezért a Földön amennyi arany van – ennyi van. Nem keletkezik, és nem is lehet gyártani.
Csak ami van, azt bányászhatjuk ki, de az is egyre mélyebben, egyre nehezebben elérhető helyeken
maradt.
Az arany abszolút érték. Egy bankbetét, egy pénzjegy csak fizetési ígéretet testesít meg. Ezzel
szemben az arany maga az érték hordozója. Egy régi pengő bankjegy maximum a gyűjtőket
érdekelheti, de nem adnak érte pénzt, árut. Ezzel szemben egy több ezer éves aranydarab ma is
pontosan ugyanannyit ér.

Az arany értéke általában válságos időszakban nő. A részvények értéke gazdasági válságok idején
csökken. A kötvények, még az államkötvények is kockázatosabbá válnak ilyenkor. Sőt még a készpénz
is fokozottan ki van téve az ilyenkor óhatatlanul megemelkedő inflációnak. Ezzel szemben ilyenkor az
arany mindig reálértékben is növeli az értékét.

Az arany nem ismeri az országhatárokat. A befektetési arany szabadon átvihető más országokba, és
ott pont annyi az értéke, mint nálunk. Mindenhol elfogadják. Egy esetleges államcsőd biztonsággal
kivédhető a segítségével.

Adóelőnnyel jár. Az EU direktíva alapján a befektetési arany kereskedése vámmentes, nem kell utána
áfát és luxusadót fizetni. Ez más fémre (platina, ezüst) nem igaz.

A legmegdöbbentőbb maga az arany árának a változása. Magyarországon 1968-ban választották le a

forintot az aranyról, akkor egy gramm arany 13,6 forint volt. Most, 2015-ben egy gramm arany 9.276
forint. Ez 46 év alatt 682-szeres drágulás, azaz évente egyenletes, 15,24% kamatos kamatnak felel
meg. Ez elképesztő érték, különösen akkor, ha megnézzük, hogy a Magyar Nemzeti Bank hivatalos
kalkulátora szerint ebben az időszakban az infláció 53,53-szoros volt. Azaz, ma 53,53 forintot érne
egy 1968-as forint. Tehát az arany ára ebben az időszakban reálértékben nőtt 12,7-szeresére, azaz
5,7%-os infláció feletti reálhozamot hozott.

Akkor miért nem tartják az emberek a megtakarításaikat tömegesen aranyban? Ennek azért jó oka
van. Az arany árfolyama rendkívül hektikus. Volt, hogy két év alatt megfeleződött az arany ára (mint
1979 és 1981 közt), vagy most is esett, 2012 és 2014közt 32%-ot. Máskor húsz éven (!) keresztül
gyakorlatilag nem változott az árfolyam (1982 és 2002 közt), majd minden előjel nélkül, tíz év alatt
megötszöröződött az árfolyama.

Mindezek alapján az arany hosszú távú befektetés – különösen azoknak, akik szeretik a nagy
biztonságot. A nemzetközi pénzügyi tanácsadói „egyenvélemény” szerint egy hosszú távú (pl. nyugdíj
célú) portfolióba 5-20% aranyat illik rakni.

H. Forex

A Forex vagy rövidítve FX az angol foreign exchange (magyarul nemzetközi devizapiac) szóból
származik és ez a különböző devizákkal való kereskedésnek a legális színtere. Alapvetően a nagy
pénzpiaci szereplők (kereskedelmi és jegybankok, spekulánsok, multinacionális vállalatok,
kormányok) váltják át itt egymás közt, mint egy szabad piacon, a különböző országok pénzeit. A
tőzsdéhez hasonlóan a kereslet és a kínálat alakítja az árfolyamokat. A Forex-en - befektető cégeken
keresztül - magánszemélyek is kereskedhetnek.
A Forex fő feladata a nagy piaci szereplők és a világkereskedelem valutaátváltásának biztosítása.
Minden nagy pénzintézeti szereplő külön szakértő csapatot tart, hogy a saját üzleteit a
valutakockázatoktól bevédje, és ha lehet, egy kis pénzt is termeljen.

Nagyon sokan magánszemélyként egy gigantikus szerencsejátéknak fogják fel a Forex-et. Számtalan
stratégia forog közkézen és tanfolyamokon, robotokat gyártanak, akik előre programozott szabályok
szerint kereskednek. Alapvetően azért megfigyelésem szerint a Forexen nagyon kevesen gazdagodtak
meg, és azok is főleg a keretrendszerek és robotok gyártói és a módszereket oktató cégek.

A dolog érdekessége, hogy a Forexen nagy tőkeáttételekkel is kereskedhetünk. Ez azt jelenti, hogy
száz, vagy akár sok ezerszeresen is beszállhatunk egy üzletbe. Magyarul, ha ezerszeres áttétellel
kereskedünk, akkor - ha a kívánt irányban mozdul el a valuta árfolyam - az árfolyamváltozás
ezerszeres szorzóval jelenik meg a pénzünkön. Persze, ha rossz irányban tér el, akkor a veszteség is
ezerszeres lehet. Így viszonylag kis pénzzel is hatalmas nyereséget és veszteséget produkálhatunk.

A Forexben jól keveredik a szerencsejáték és a szakértelem. Alapvetően ez a piac - ellentétben a

részvénypiaccal - nullaösszegű játék. Amikor valaki nyer, akkor valakinek ugyanennyit veszítenie is
kell. Ezzel ellentétben a részvénypiac szereplői, a cégek, értéket termelnek, és ezért átlagosan,
hosszútávon mindig emelkedik az árfolyamuk.

A Forexet tekinthetjük hobbinak, szerencsejátéknak. Ugyanakkor - mivel népszerű kifejezés - nagyon

sok szélhámos használja hívó szónak különböző pilótajáték-rendszerű csalásokhoz. Kétségtelenül a
nagybankok jól használják azt az eszközt, és vannak jól működő Forex alapok is. Ezek nagyon magas
hozamot is képesek hozni, ugyanakkor nagyon kockázatosak is. És a kockázat itt akár a teljes pénzünk
rövid idő alatti elvesztését is jelentheti.

4. Konkrét megoldások

Most megmutatok néhány keretrendszert, amelyekbe elhelyezzük a befektetéseinket. Ezekbe

általában a korábban felsorolt befektetési elemek kerülnek, csak egyedi feltételekkel.

Figyelem! Eddig alapvetően jogszabályoktól, időponttól, és országoktól független dolgokat írtam le. A
keretrendszerek azonban mindig egy adott időpontban érvényes törvényi és adószabályok szerint
működnek. Amikor ezt majd évek múlva olvassa (bár a szabályok akár hónapok alatt gyökeresen
megváltozhatnak), akkor ezeknek utána kell nézni.

A. Értékpapír számla

Ahhoz, hogy részvényeket, kötvényeket, befektetési alapokat, általánosságban mindenfajta

értékpapírt vehessünk, nyitnunk kell valamelyik banknál vagy befektetési szolgáltatónál (népszerű
nevén brókercégnél) egy értékpapír számlát.
Ez olyan, mint egy bankszámla, csak pénz helyett értékpapírokat tartanak rajta nyílván. Fontos
megjegyezni, hogy az értékpapírszámlákon nem lehet minden banki műveletet elvégezni: csak
értékpapírokat lehet adni, venni, esetleg transzferálni egy másik értékpapír számlára (ami a
folyószámlás utalásnak felel meg.) Készpénzforgalom sem bonyolódhat ezen a számlán. Ezért
általában egy készpénzszámla is kapcsolódik az értékpapírszámlához.

Ezekért a számlákért a számlavezető havi vagy negyedéves (ritkábban éves) díjat számol fel, de
természetesen külön kondíciók mellett az adás-vételért, a transzferálásért is fizetni kell. Vannak
speciális értékpapírszámlák, mint például a Magyar Államkincstárnál vezetett számlák, ahol csak
állampapír-tranzakciók lehetségesek, igaz hogy ezek nagyon alacsony költségekkel.

B. Tartós befektetési számla (TBSZ)

A Tartós Befektetési Számla - népszerű nevén TBSZ – egy speciális értékpapír számla. Ilyenkor
vállaljuk, hogy hosszabb ideig semmit sem veszünk ki a számláról, és ezért cserébe kedvezményekhez
jutunk.

A TBSZ számla megnyitásakor a naptári év december 31-ig rakhatunk be pénzt, vásárolhatunk rajta
értékpapírokat, de utána már nem. Majd ennek a gyűjtőévnek a lezárultával, ha 3 évnél tovább nem
vettünk ki semmit a számláról, akkor a 16% helyett 10% a kamatadó, ha pedig az 5 évet is átlépjük,
akkor kamatadó nélküliek a befektetéseink. Az egészségügyi hozzájárulást (EHO) azonban – ami most
6% - nem tudjuk megtakarítani. Ha az említett időtartamok előtt bármennyit kiveszünk a TBSZ
számlánkról, akkor automatikusan az egész számla felmondásra kerül, és a maradékra nem
érvényesek az adókedvezmények.

A TBSZ számlára olyan értékpapírokat lehet venni, amit az adott szolgáltató kínál és engedélyez. Ez
gyakran erősen korlátozott. Ezeket bármikor változtathatjuk, adhatunk-vehetünk, amikor csak
akarunk, nyilván abból a választékból, amit a számlavezetőnk kínál. 2014-től a TBSZ számlákat át
tudjuk transzferálni egyik szolgáltatótól egy másikhoz anélkül, hogy sérülnének a kedvezmények. Ezt
azonban csak akkor tehetjük meg, ha az új szolgáltató is rendelkezik azokkal az értékpapírokkal,
amiben a pénzünk addig volt.

Több TBSZ számlánk is lehet egy időben, de a számlák közt nem lehet transzferálni, azaz
értékpapírokat az egyikről a másikra átvinni.

C. Nyugdíj Előtakarékossági Számla (NYESZ)

A másik speciális értékpapír számla a Nyugdíj Előtakarékossági Számla, népszerű nevén NYESZ. Ez is
minden szolgáltatónál indítható, de személyenként csak egy darabunk lehet. Ennek jeleként ezt a
számlát NYESZ-R jelzéssel látják el.
A NYESZ számlára helyezhető értékpapírok köre korlátozott. Egyrészt a számlavezető
meghatározhatja a saját választékából, de mindenképpen forintban jegyzett papírnak kell lennie:
ezek jellemzően magyar államkötvények, vállalati kötvények és a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett
részvények.

Ha megtartja a számlát nyugdíj jogosultságáig, de legalább 10 éven keresztül, akkor a végén mentesül
a hozam- illetve kamatadó alól (de a 6%-os EHO alól nem). Minden évben jogosult a NAV-tól
visszaigényelni a személyi jövedelemadójából 20%-ot, de maximum 130.000 Ft-ot. Ezt az összeget
korlátozhatja az Ön összes adója és az egyéb kedvezmények. Ezért ezt mindig számolja át.

A NYESZ számlájára bármikor, bármit befizethet, portfolióját átrendezheti, és ma már a szolgáltatók

közt transzferálhatja is. A NYESZ számlán lévő teljes pénz és értékpapír átvezethető TBSZ számlára,
ami azonban a NYESZ számla megszüntetésével jár. Ebben az esetben az átszerződés évében és az azt
megelőző évben igényelt előtakarékossági támogatást 20%-kal növelten vissza kell fizetni.

Annak ellenére, hogy társadalmilag nagyon nagy igény van a nyugdíj előtakarékosságra, a NYESZ
szokatlanul népszerűtlen. Ennek oka, hogy az emberek nem szívesen bíbelődnek a portfóliójuk
kezelésével. 10 év, pláne még hosszabb idő egy fiatalembernek a nyugdíjig túl nagy lekötés. Ráadásul
a választható portfólió erősen korlátozott. Magyarországon egyébként is szép szokás az
adótörvények változása, ezért semmi garancia sincs, hogy ezek a támogatási szabályok változatlanok
maradnak.

D. Önkéntes magánnyugdíjpénztár

Az Önkéntes Nyugdíjpénztárak önkormányzati alapon működő nonprofit szervezetek, azonban a

gyakorlatban általában valamelyik nagybank vagy biztosító szárnyai alatt működnek. Ezek célja, hogy
megfelelően fektessék be a tagok befizetéseit.

A cél a nyugdíj előtakarékosság: mindenki szabadon vállalható összeget rak be rendszeresen vagy
esetileg a pénztárba, sőt a munkáltatók is fizethetnek a számunkra. Gyakori a cafetéria rendszerben
fizetett önkéntes nyugdíjpénztári befizetés. Bárki tagja lehet egyidejűleg akár több önkéntes
nyugdíjpénztárnak is.

Ezek a pénztárak mindenkinek egyéni számlát vezetnek, de saját tartalékokat is képeznek. Itt
pénztártól függően több portfólióból is választhatunk. A hozamok szintje nagyon függ a pénztártól, a
portfóliótól és a pillanatnyi vezető portfólió-kezelőtől. Az egyes pénztárak költségszintje és
befektetési politikája is mérvadó. Nem ritkán előfordul, hogy a pénztár a „védnök” pénzintézet
értékpapírjait vásárolja, és ez nem mindig a legolcsóbb. Itt is előfordul a magyar pénzügyi életre
annyira jellemző ciklusosság: pár évig magas hozamot hoznak, amire sokan odaviszik a pénzüket,
majd leesnek az árfolyamok.

Az állam minden évben különböző adókedvezményekkel támogatja az önkéntes nyugdíjpénztári

befizetéseket, jellemzően – hasonlóan, mint más nyugdíj célú hosszú távú megtakarításoknál - itt is
személyi adó-visszatérítés formájában.
Az Önkéntes Nyugdíjpénztárból pénzt akkor vehetünk ki, ha elértük a nyugdíjjogosultság korát. Ez
alól jelenleg az a kivétel, hogy tíz év után a hozam (és az adó-visszatérítések hozama) kivehető, bár
részlegesen adót kell utána fizetni.

E. Unit Linked (UL) biztosítások

Soha még egy befektetési termékkategória sem lett ennyire népszerű, és támasztott annyi reményt,
és soha még befektetési forma nem okozott ilyen tömegesen ekkora csalódást, mint a Unit Linked
biztosítások. Ezért ezzel kicsit alaposabban foglalkozom.

A Unit Linked életbiztosítások valamikor a 90-es években születtek meg, elsősorban

Németországban. A cél az akkor egyre népszerűbbé váló értékpapír számlák és befektetési alapok
összekombinálása volt a régi klasszikus pénz felhalmozási életbiztosításokkal.

Mi a Unit Linked életbiztosítás? Ez egy csak biztosító társaságok által létrehozott konstrukció, ahol a
jogi keret egy életbiztosítás. Itt kapunk egy értékpapírszámla jellegű lehetőséget, amihez a biztosító
befektetési alapokat ad. Innen kapta a nevét, Unit Linked biztosítás = Egységhez (mármint befektetési
alapok egységeihez) Csatolt biztosítás. Ezen befektetési alapok száma - biztosítótól és konstrukciótól
függően - egytől az ötvenig terjedhet. Ezekből a szerződő maga állíthatja össze a portfóliót, és ezt
menet közben változtathatja.

A Unit Linked biztosítás fő funkciója, hogy egy értékpapír alapú megtakarítást hozzunk létre, de a
biztosításokra vonatkozó adózási előnyökkel. Ebben néha nagyon kilóg a lóláb, hiszen a konkrét
életbiztosítási elem gyakran csak formális, mindössze 10.000 Ft haláleseti térítéssel is létezik ilyen
konstrukció. Igazából ha a biztosított meghal, az örökös a számlán lévő befektetései értékét kapja
vissza.

A biztosítók hatalmas ügynökhálózatán keresztül a lakosság tömegesen a Unit Linked biztosítások

által került először kapcsolatba a hosszú távú, értékpapír alapú megtakarításokkal. És csalódtak is
tömegesen.

A UL biztosítások sok buktatót hordoznak magukban. Ezek közül az egyik a költségek. A biztosítók
annak fejében, hogy az ügyfelek befektetései kedvezőbb adózás alá kerülnek - ami nekik nem kerül
semmibe -, számtalan és igen magas költséget is felszámítanak. Ezek részei a vételi/eladási árrés
(ázsió), a számlavezetési díj, a biztosítás díja, a befektetés alapok kezelési költsége és a kezdeti
költség.

Ezek közt a kezdeti költség az egyik legnagyobb tétel. A biztosítók azzal szembesültek, hogy amikor
ezeket a termékeket eladják, akkor az ügynököknek magas jutalékokat kell fizetniük – ezt nevezik
szerzési költségnek. Ha 10-15 évi, évről évre befektetés céljára egy bizonyos összeget fizetünk be,
akkor ez az összeg nagyságrendileg két teljes évnyi befektetésnek felel meg. Nyilván nem lehet az
ügyféllel közölni, hogy a két első évi befektetését költségként levonják. Ezért még a 19. században
egy August Zillmer nevű biztosítási matematikus feltalálta a róla elnevezett eljárást. Ennek során a
szerzési költséget apránként vonják el a szerződőtől a teljes élettartam alatt.
Ennek formája a kezdeti költség. Az első években befizetett díjat a biztosítók külön kezelik és kezdeti
befektetési egységeknek hívják. Ennek bizonyos százalékát minden évben levonják. Ez jellemzően az
első 3 évnyi befektetésünk 6,5%-a. 15 év alatt ez az éves befizetésünk durván 3x15x6,5=292,5%-a. (A
gyakorlatban ez egy kicsit kisebb, de nem jelentősen). Ha idő előtt felmondjuk a szerződésünket,
akkor a szerződés végéig a biztosító a kezdeti költséget egyben levonja – csak az úgynevezett
visszavásárlási értéket kapjuk meg.

A másik nagy tétel a befektetési alapok kezelési költsége. A biztosítók gyakran saját alapokat
alkalmaznak, ahol bizony a piaci árhoz képest megnyomják a ceruzát és jóval nagyobb százalékokat
vonnak el. És akkor most a többi, kisebb költségről nem is ejtettem szót.

Németországban az 1990-es évek kiváló kamatkörnyezete magas hozamot biztosított a legtöbb

befektetési alapnak. Így ekkor ezek a magas költségek simán elfogadhatóak voltak. Az évtized végén a
kirobbanó orosz válság hatására nagyon komoly árfolyamesés következett be, ahol rögtön kiugrott a
magas költség. Ekkor a német pénzügyi felügyelet nagyon keményen megregulázta a biztosítókat, és
az UL szerződéskötés száma drasztikusan visszaesett.

2001 után ismét egy nagyon magas hozamú korszakba érkeztünk. Ekkor találta ki nagyon sok német,
holland, osztrák, svájci és angol biztosító, hogy ismét előjön a Unit Linked biztosításokkal, ezúttal a
még szűz kelet-európai piacon. 2001-től egészen a válság 2008-as kirobbanásáig tartó időszak volt az
elmúlt 100 év legmagasabb befektetési hozamú korszaka. Nem ritkán – különösen a fejlődő országok:
Kína, India, Dél-Amerika befektetési alapjai – pár év alatt duplázták, triplázták az értéküket. Ezekhez
az alapokhoz akkor még nem is nagyon lehetett a UL biztosításokon kívül hozzájutni. Így aztán ezek
költségeire senki sem figyelt.

A 2008-as válsággal aztán vége lett a jó világnak. Mivel a legtöbben a legnagyobb hozamú fejlődő
piaci alapokban tartották a pénzt, és pont ezeknek az értéke a felére-harmadára esett le, sokan
megrettentek. Kiszállni nagyon nehezen lehet a UL biztosításokból, ezért tömegek nézték végig a
befektetéseik drasztikus csökkenését.

És itt jött elő a másik probléma. A UL biztosításoknál maga az ügyfél választja ki a portfóliójába a
befektetési alapokat, és ő változtathatja meg később az összetételt. A törvényi szabályozás
furcsasága folytán Magyarországon senki, se a befektetési tanácsadók, de különösen a biztosítók
közvetítői nem adhatnak portfólió tanácsokat. Az ügyfelek meg végképp nem értenek hozzá. Így egy-
egy nagyon kockázatos alapokból választott portfólió esetén a befektetések jelentős része is
elveszhetett. Még ma is, 7 évvel a válság után, találtam nem egy olyan UL portfóliót, ahol kevesebb,
mint a pénz fele van meg. Ezekkel a UL konstrukciókkal töltött pisztolyt adtak gyerekek kezébe, azaz
pénzügyileg teljesen képzetlen emberek számára nagyon felelős portfóliós döntéseket engedtek.

Ráadásul a válság után még két menetben ezek a konstrukciók extra adóelőnyökhöz jutottak.
Mindkét esetben hatalmas eladási hullám indult meg. 2009-től egy ravasz csavarral - a teljes életre
szóló UL biztosításokon keresztül - a vállalkozások tulajdonosainak lehetővé vált alacsonyabb adóval
pénzt kivenniük a cégükből. 2014-től pedig a nyugdíjcélú UL biztosításokra is igénybe lehet venni egy
jelentős adó visszatérítést.
Mindeközben, mint ahogy korábban említettem, a világ belekerült egy tartósan alacsony hozamú
gazdasági korszakba, ahol akár évtizedekig remény sincs a korábbi magas hozamokra. És itt
keményen láthatóvá válik a magas költség.

A termék népszerűségére jellemző, hogy a gyakorlati munkám során négyből három ügyfélnek van
vagy volt UL biztosítása. És a kérdés általában a következő: Mit csináljunk vele?

Ahogy a gyakorlatban sok száz szerződés elemzése alapján látom, a konzervatív portfoliójú UL
szerződések a lejáratkor körülbelül a befizetések nominál értékét adják vissza. Persze ez sem vigasztal
sokakat, hiszen a 10-15 évvel ezelőtti 1 forint ma már messze kevesebbet ér. Ha rosszkor indították a
szerződést (például közvetlen a válság előtt), vagy nagyon kockázatos alapokba rakták, rosszul
váltogatták, akkor bizony még ennél is 10-20-30-50%-al kevesebbre számíthatnak a végén.
Ökölszabályként azt tudom mondani: ha 5-7 év után a szerződés értéke (nem a visszavásárlási érték!)
kevesebb, mint az eddig befizetett pénzünk, akkor nagy valószínűséggel a lejárati összeg sem fogja
elérni az összes befizetésünk értékét. Jól láthatóan egy átlag UL biztosításnál még a párnaciha is jobb
hozamot hoz.

A UL biztosítás szerkezete olyan, hogy általában csak nagyon komoly áldozatokkal lehet kiszállni
belőle. Az első években ez gyakorlatilag a teljes befizetett pénzünk elvesztését jelenti. És még később
is gyakran kiábrándító a kiszállás esetén visszakapott visszavásárlási érték és a befizetéseink aránya.

Mit lehet tenni ezekkel a szerződésekkel? Vegyük sorra:

o Meg lehet tartani, most már tudva a lehetőségeket. Általában ha ezekbe nem raktuk volna
félre a pénzt, akkor nagy valószínűséggel úgyis elköltöttük volna. Egyébként is valamilyen
hosszú távú stratégiai céllal indítottuk, és a cél ma is adott. Általános szabály, hogy ha
kilépünk, vagy módosítunk egy szerződést, akkor is csak azért tegyük, mert a célunkhoz
valami más út könnyebben vezet. De a felhalmozott pénz elherdálása és nem a stratégiai
céljainkra történő elköltése nagyon kemény, egész életünket tönkretevő hiba.
o Felfüggeszthetjük az újabb befizetéseket, és ezeket inkább máshova rakjuk. Ez biztosítótól és
konstrukciótól függ, hogy egyáltalán lehetséges-e és ha igen, mennyi időre.
o Csökkenthetjük a befizetéseink mértékét. Általában van egy minimális díj, amire ez
leszállítható – ennek összege ismét csak a konstrukciótól függ –, és a különbözetet kezeljük
valami ennél jobb helyen.
o Díjmentesíthetjük a szerződésünket. Ilyenkor a biztosítónak már nem kell többet befizetnünk,
le is vonják a kezdeti költséget a szerződés végéig, de a pénzünk ott marad a befektetési
alapokban.
o Visszavásároljuk a szerződésünket és lenyeljük a veszteségeket.

A UL biztosítások lezárásánál jó, ha előzetesen tájékozódunk, mert a korábban igénybevett

adókedvezmények miatt lehet, hogy még egyéb fizetnivalónk is lesz. Nagyon vigyázzunk, mert a
biztosítók mindig nagyon szeretnének minket lebeszélni a biztosítások fenti optimalizálásáról. Sőt,
általában egy ügynököt is a nyakunka küldenek, aki jó eséllyel egy másik UL biztosítást akar nekünk
eladni.

Személyes megjegyzés. Nem vagyok büszke rá, de korábban, különösen a válság előtti fejlődő piaci
roham idején, nagyon sokaknak én is tanácsoltam a UL biztosítások megkötését. Most már utólag
nem biztos, hogy jó ötlet volt, de az adott környezetben ez látszott a legjobbnak. Nem könnyű egy
pénzügyi tanácsadó élete. Werner Heisenberg 38 hasonlatával élve: egy dézsa koszos vízben, egy
koszos ronggyal dörzsöljük a koszos edényt és azt akarjuk, hogy patyolat tiszta legyen. Azaz
korlátozott piaci ismeret birtokában, egy erősen korlátos termékválasztékból próbálunk összerakni
egy később sokáig jól működő portfóliót. Aki úgy gondolja, hogy akkor és most is tévedhetetlenül
látja a jövőt, és képes az optimális megoldást kiválasztani, azt megkérném, küldje el nekem a jövő
heti nyertes lottószámokat…

F. Lakáskassza

A lakáskassza egy olyan megtakarítási forma, aminek lakás célja van. Alapvetően három dolog lehet
ilyen cél:

o Lakás-vásárlásra előtakarékosság
o Lakás-felújítás
o Meglévő lakáshitel előtörlesztése

Maximum családtagonként havi 20.000 Ft-ot érdemes bevállalni, és erre az állam minden év végén +
30% támogatást ad. Minimum 4, maximum 10 évre köthető.

Alapvetően a mostani alacsony hozamú korszakban a lakáskassza feltétlen megéri, ha tényleg a fenti
lakáscélokra gyűjtünk. Különösen hitel előtörlesztésre lehet remekül felhasználni.

Számszerűleg egyértelműen a rövid szerződések (4 év) érik meg a legjobban, és a kockázatok is ezzel
csökkenthetők leginkább.

G. Egészségpénztár

Az egészségpénztár is adókedvezményekkel támogatott önkéntes pénztár, amiből egészség (és

főként betegség) célú kiadásainkat fedezhetjük. Az adókedvezményt vagy úgy vehetjük igénybe, hogy
a cég kedvezményesen, cafetéria rendszerben utal egy összeget a pénztári számlánkra, vagy a saját
befizetésünk után személyi jövedelemadó-visszatérítést kapunk.

Ebből magunk vásárolhatunk: gyógyszert, gyógyászati segédeszközöket és sok mindent mást, például
egészségbiztosításokat is vehetünk a pénztári keretünk terhére. (Az egészségpénztár és
egészségbiztosítás kettős azért jó, mert így még a hálapénzünk egy részét is az állam állja…) Kényelmi
okokból sok pénztár kártyát is kibocsát, amivel könnyen vásárolhatunk például a patikában.

Itt is az érvényes, hogy semmit se hagyjunk ott az államnak, amit igénybe vehetünk. Azaz az
adókedvezményeket vegyük igénybe, ha tehetjük. Természetesen gondosan számoljuk ki, mennyit is

38 Werner Heisenberg: A rész és az egész Gondolat kiadó, Budapest, 1975

költünk egészségpénztárban elszámolható dolgokra, és annál ne nagyon fizessünk be többet, de
annyit mindenképpen, hiszen ennek egy részét az állam fizeti.

H. Külföldi megtakarítások

A szomszéd rétje mindig zöldebb, tartja a mondás. Elterjedt vélemény szerint a külföldi befektetések
sokkal jobbak, mint a magyarok. És ebben - mint mindenben - van is igazság és nem is.

Alapvetően külföldön történő befektetést azért választanak az emberek, mert nem Magyarországon
van. És aki ezen csodálkozik, és nem érti, az kihagyta a ”XX. század magyar történelme” című
tantárgyat az iskolában. Bizony Magyarország hosszú távú befektetés szempontjából mindig is
rendkívül bizonytalan hely volt.

A külföld nagyon sok mindent jelenthet. Az egyes országok biztonsági szempontból nagymértékben
különböző befektetési feltételeket adnak.

o A távoli egzotikus országok befektetései nem véletlenül vannak ott. Gyakran nagyon lazák a
szabályok, szinte követhetetlen ellenőrzési és jogrend van. Ideális hely lehet minden
szélhámos társaságnak. Gondoljunk bele, milyen jogorvoslattal élhetünk egy, a Föld túlsó
oldalán lévő szigeten?

o Az USA hatalmas befektetési választékot kínál, és remek adókedvezményeket – ha ott élünk

és dolgozunk. Bár az utóbbi időben - különösen a válság után - komoly szigorítások történtek
a pénzügyi ellenőrzésben, még mindig közepes a biztonsági szint.

o Az Európai Unió pénzügyi szabályai a legszigorúbbak, ugyanakkor távolságban is elérhetők.

Ma Európa szinte minden nagyvárosába eljuthatunk legfeljebb három óra repülőúttal. Az
Unió szabályai szerint - mint uniós állampolgárok - egyforma jogokat élvezünk minden
tagországban, így sokfajta jogsegély-lehetőségünk lehet. A pénzügyileg fejlett tagországok
széleskörű és fejlett befektetési palettával rendelkeznek. Tradicionálisan az osztrák vagy a
német piac élvez a legnagyobb bizalmat nálunk. Bár sokakat meglep például a németeknek a
magyar biztonsági elvárásoknál jóval óvatosabb befektetési politikája.

Mindezek alapján én feltétlen ajánlom az Uniós országok, ezen belül is a Nyugat-Európai államok
befektetéseit, ha már külföldön akarnak félrerakni. Nézzük meg ez alapján milyen előnyei és
hátrányai vannak a külföldi befektetéseknek:

+ Általában jóval alacsonyabb költségek

+ Sokkal nagyobb befektetési választék
+ Hosszan kicsiszolt, tömegesen bevált, jól működő portfólió ajánlatok
+ Felkészültebb tanácsadók
+ Szigorúbb biztonsági ellenőrzés
- Nyelvi és távolság akadályok (bár ma már remek internetes felületek vannak)
- Piacismeret hiánya, nem tudjuk, mit és hol keressünk
Ma már Uniós állampolgárként bárhol és bármilyen pénzügyi konstrukciót megköthetünk az Unión
belül.

Az ideális az lenne, ha ilyen pénzintézetek Magyarországon is nyitnának képviseletet, magyarul

beszélő, felkészült tanácsadókkal, magyar nyelvű szerződésekkel, magyar bankszámlával (is), a
magyar pénzügyi felügyelet engedélyével (is) és határon átnyúló szolgáltatásként azt kínálnák, amit
kint árulnak. Ilyenek bár vannak, még nagyon kis számban: a magyar piac például egy német cégnek
általában kicsi, exotikus és bizonytalan.

I. Szélhámosok

Ha a pénzünket hosszú távon növelni akarjuk, akkor a legfontosabb dolog, hogy őrizzük meg. Ezért
legyünk nagyon óvatosak és kerüljük a szélhámosokat. Ők magas hozamot ígérnek, és ezzel szédítik el
a befektetőket, akik erre odaadják a pénzüket, amit aztán soha nem kapnak vissza.

Néhány trükk a szélhámosok igen széles fegyvertárából:

o A piaci átlagnál kiemelkedően jobb hozamot ígérnek relatív rövid idő alatt (akár 4-5%-ot
havonta!) és hozzá teljes garanciát.
o Jó és izgalmas befektetési történetet adnak elő (környezetvédő Carbon Credit, világraszóló
találmány, Forex robot, új rendszerű internetes kereskedelem, új, Facebook gyilkos
közösségi portál stb.).
o Valami miatt nagyon sürgősen kell fizetni (különben elkezdenének gondolkodni, vagy utána
nézni).
o Külön jutalékért beszéljük rá a barátainkat is.
o Gyakran több fordulóban bizalmat építenek. Első fordulóban kifizetik a kisebb betett
összegre a toronymagas hozamot. Ezt hívjuk beetetésnek. Majd, amikor nagyon sok pénz
összegyűlt, akkor hirtelen eltűnnek.
o Maga a fizető valami egzotikus távoli szigeten van bejegyezve
o A szélhámosok általában remekül adnak elő, ezért nagyon alaposan vizsgáljuk meg őket.

Néhány tipp a szélhámosok kiszűréséhez:

o Az új dolgokkal mindig legyünk bizalmatlanok. Mint korábban is írtam, egy új konstrukciót

először teszteljen más.
o Mindig ellenőrizzük le az MNB felügyeleti oldalán: van-e engedélyük, és különösen, hogy
nem adott-e ki róluk figyelmeztetést a felügyelet 39.
o Ellenőrizzük le: az adott kibocsátó országban van-e engedélyük, keressen céginformációt.
o Alaposan olvassuk el a szerződésüket.

39 http://felugyelet.mnb.hu/bal_menu/figyelemfelhivo
 5. Portfolió összeállítási szabályok

És most elérkeztünk a könyv legrázósabb részéhez: hogyan kell összeállítani és menedzselni egy
hosszú távú befektetés összetételét – szakszóval portfólióját. Ez azért olyan lényeges, mert ha 20-30
éves korunktól rendesen rakunk félre, ahogy ezt korábban is melegen ajánlottam, a hosszú távú
portfóliónk megfelelő menedzselésével többet kereshetünk, mint amennyit egész életünkben
munkával keresünk.

Ezzel kapcsolatban igazából magunkba kell tekintenünk, ha az ideális megoldást meg akarjuk találni.
És ezért olyan nehéz dolog ez. Nézzük sorra, mit kell figyelembe vennünk a portfólió kialakításánál,
kezelésnél.

A. Ki kell jönniük a végén az eredményeknek

Korábban megterveztük a céljainkat, ezért a legfontosabb dolog, hogy ezek megvalósuljanak. Azaz
épeszű feltételezések alapján a rendszeresen berakott pénz és a portfóliótól reálisan elvárt hozamok
legyenek képesek a végére a célokhoz szükséges pénzt valóban hozni.

Ehhez többoldalú tudás kell. Egyrészt a középiskolából a kamatos kamat-számítást kell

felelevenítenünk. Nem árt, ha egy kicsit tudjuk használni a táblázatkezelő programot. Harmadrészt
fontos, hogy legyen tudásunk az egyes portfolió elemek hosszú távú reál (infláció feletti) hozamáról
és kockázatairól.

Mellékelek egy excel táblázatot, ami alapján egy terveinket könnyen végig lehet számolni. Ez
letölthető több formában is a könyv weboldaláról 40. Néhány szót arról, mit is kell beírnunk.

A befektetés két módon történhet: egy összegben vagy apránként. Amit az elején egyben fektetnénk
be, azt írjuk az „Elején befizetés”-hez. Ha rendszeres fizetünk be, akkor a havonta vagy évente
befizetendő összeget írjuk a Havi befizetéshez vagy az éveshez. Nagyon figyeljünk oda: vagy-vagy!

Most jönnek a költségek. Itt egyszerűen képtelenség egyszerű és használható kalkulátort csinálni úgy,
hogy minden konstrukció minden költségét pontosan szimuláljuk. Ezért két fő költségnemet jelöltem
ki közelítésként. Az egyik az ázsió (vagyis az az összeg, amit levonnak akkor, amikor a pénzünket
berakjuk az adott konstrukció adott portfóliójába). Ezt százalékosan írtam be. A következő pedig a
portfólió éves kezelési díja, százalékosan. Mindig kérdezzünk rá az eladóknál a költségekre,
amelyekből ez - az esetek jelentős részében - jól becsülhető.

Mi az, amit a hozamhoz be lehet írnunk? Ismét szeretném hangsúlyozni: reálhozamról van szó, azaz a
mindenkori infláció felett hozott hozamról.

40 http://www.tothandras.hu/blog/utmutato-a-jomodu-elethez/
Szerintem jelenleg a realitás - megfelelő portfóliónál - hosszútávon a 3-8%-os sávban van. Ha ez alatt
vagyunk, akkor vagy valamit elrontottunk, vagy túl óvatosak vagyunk. Ha e felett írunk be, akkor
irreális elvárásaink vannak, vagy irreális kockázatokat kell vállalnunk.

Így a táblázatban szépen évről évre láthatjuk, ezek alapján mit kaphatunk.

Ha ezekkel kijönnek az elvárt eredmények, akkor minden rendben van. Ha nem, akkor olvassuk végig
a második nagy fejezetet és gondolkozzunk el, hogyan tudnánk többet megtakarítani és különösen
azon, hogy hogyan tudnánk többet keresni. (Ha komoly és jó céljaink vannak, akkor a hozzájuk
szükséges pénz mindig összejön. Mindig!)

Mindettől függetlenül ezeket a számításokat évente meg kell ismételni. Össze kell vetni a valós
eredményeket a tervekkel és ez alapján módosítani kell a megtakarítások mértékét (és esetleg a
céljainkat).

Öt-hét évente nagy generált kell tartani. Ilyenkor célszerű szakemberekkel is végigtárgyalni: hogy
állunk, mit módosítsunk.

Szándékosan írtam többes számot. H. Jackson Brown: Kis útmutató az élethez 41 című könyvében 500
fontos tanácsot sorol fel, és közülük egyet emelnék ki: „Ha komoly bajod van, legalább két orvost
keress fel!” A hosszú távú megtakarításaink nagyon fontos dolgok az életünkben, ezért nem lehet
mindig egyetlen emberre bízni. Már csak azért sem, mert ezek egyszeri és pótolhatatlan dolgok - mint
az életünk és az egészségünk. Ha rosszul csináljuk, egyszer csak ott állunk, hogy felnőttek a
gyerekeink vagy elértük a nyugdíj kort és nincs pénzünk a céljainkra. A tudomány mai szintjén sem a
gyerekeinket, sem magunkat nem fagyaszthatjuk le néhány évre, hogy a portfóliónk növekedése
elérje a gyerekeink iskolázási költségeit, vagy magunknak összeálljon a nyugdíjtőkénk.

Öt-hét évente azért is kell mindent újra tervezni, mert a világ, a pénzügyi termékek, a feltételek ennyi
idő alatt alapvetően megváltoznak – és a terveinket ez alapján aktualizálni kell. Arról nem is beszélve,
hogy mi is megváltozunk ennyi idő alatt és a céljaink is átalakulnak.

B. Kockázatok a portfólióban

A portfóliók velejárója, hogy kockázatokat hordoznak. Átmenetileg csökkenhet a portfoliónk értéke,

akár komoly 10-20-30%-ot is. Lehet, hogy a kiválasztott stratégia tartósan veszteséget termel. Ezeket
a dolgokat az emberek különböző módon élik meg, ahogy a bevezetésben említettem.

Az emberek egy része képtelen elviselni még egy átmeneti, csekély veszteséget is. Ők, ha mégis
beleviszik őket egy később csökkenést okozó portfólióba, pánikba esnek és kiszállnak – ezzel azonnali
és tényeges veszteséget okozva maguknak. Nekik mindenképpen olyan portfóliót kell létrehozniuk,
ami egyenletesen nő. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen portfólió sokkal kevesebb hozamot hoz
hosszútávon. Alapszabályként elmondható, hogy általában - mint mindenütt az életben - a bátrak

41 H. Jackson Brown: Kis útmutató az élethez, 500 baráti jótanács Tercium kiadó, 1991
nyernek. Ettől még el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, és ennek megfelelően kell a
portfóliót kialakítani.

Nagyon érdekes, hogy amikor más országok pénzügyi tanácsadóival beszélgetek (és kipanaszkodjuk
magunkat), nagyon jól látható, hogy mi a magyar specialitás a portfólióknál.

A magyarok egyik legfőbb tulajdonsága a naiv bizakodás a csodában. Az átlag használtautó vásárló
magyar simán elhiszi, hogy a kinézett kocsit egy svájci idős orvosnő használta második kocsiként,
garázsban tartva és hetente csak egyszer, templomba járt vele – még ha égbekiáltó jelei is vannak a
többszázezer kilométernek és a rommá törések házilagos javításának. Ugyanígy simán tömegek hiszik
el a huszon-százalékos portfóliókat, szigorú garanciákkal.

Ennek legfőbb oka, hogy nálunk az emberek pénzügyileg megdöbbentően tájékozatlanok. Nyilván a
pénzügyek oktatása nincs bent az iskolai tananyagban, és a szülők maguk is – akiktől láthatták volna a
jó példát – rosszul csinálták.

Sajnos az emberek gyakran azért választanak „csodás” portfóliót maguknak, mert korábban
felelőtlenek voltak. Nem tervezték meg a pénzügyeiket, és erősen 40 feletti korban döbbennek rá,
hogy még semmit sem raktak félre a nyugdíjukra. Ilyenkor aztán kitör a pánik és elhiszik, hogy van
olyan csodaszer, amivel mindezt egészen kevés pénzből megoldhatják a gondjaikat. Szomorúan
mondom: nincsenek csodaszerek.

Egyszerűen tudni kell: a pénzünk a mienk. Ezért bárkire bízzuk is, bárkinek a tanácsát követjük is,
ellenőriznünk kell, mi történik, minimum fél-negyed évente. (Erre nagyon jó eszköz a pénzügyi
egyensúlyról szóló résznél említett rendszeres vagyonleltár.)

Nem egyszer előfordult, hogy elmesélte valaki: a privátbankárra bízott 10 milliója jelenleg 3 milliót ér.
Megkérdeztem: „Legalább akkor, amikor 5 milliónál tartottak, nem kellett volna elbeszélgetnie a
bankárral?” – „De hiszen azt mondta, hogy hagyjam ott, mert akkor majd visszahozza a pénz a
veszteséget…”

Mindenképpen kicsit bele kell tanulnunk a saját portfóliónkba. Miben van, miért, mit teljesített ez
korábban, miért gondoljuk azt, hogy ez jól fog működni. A pénzünk a miénk – bármennyire is bízunk
valakiben, látnunk kell, mi történik vele.

C. Konyhastratégiák a portfólió-kezelésben

A portfóliók kialakításának sokféle elterjedt szokása van. Néhány a legnépszerűbbek közül:

Mindig a legjobbat választjuk. Ennek lényege, hogy az elmúlt időszak (jellemzően egy év) legjobban
teljesítő alapjait, eszközeit vásároljuk. A logika: miért érnénk be a nem a legjobbakkal? Ez nagyon
gyakori eszköz lelkiismeretlen pénzügyi ügynökök kezében: „Nézze meg: 10-100-1000%-os
emelkedést produkált ez az eszköz! Ebből Ön sem maradhat ki!” És már el is kapja a mohóság a
kedves ártatlan befektetőt.
A gyakorlatban ez azért nem működik, mert a legtöbb eszköz, ha messze az átlag feletti növekedést
produkál, akkor túlértékelté válik, és inkább visszaesik. A fák nem nőnek az égig, tartja a mondás.
Ezért van, hogy bármilyen pénzügyi prospektus alján kötelező előírás szerint ott kell lennie a
figyelmeztető mondatnak: „A múltbéli hozamok nem jelentenek garanciát a jövőre nézve.” És ezt
tessék nagyon komolyan venni!

Mindig a legrosszabbat választjuk. Itt azt mondjuk, hogy a világ befektetései nagyjából egy
csordában mennek, és ha egy tehén lemarad, akkor annak kell leggyorsabban igyekeznie, hogy
utolérje a többieket. Ezért az elmúlt időszakban legrosszabbul teljesítőket választjuk a portfóliónkba.
Ezt a stratégiát – ellentétben az előzővel – sokkal kevesebben választják, mert elég nagy önkínzást
igényel.

Ezzel az a gond, hogy az eszközök egy része jogosan teljesít pocsékul, és ez néha nagyon hosszú időn
keresztül így is megmarad.

Ingyenes információk, pletykák alapján döntünk. A világ tele van ingyen elérhető gazdasági és
pénzügyi forrásokkal: internetes portálok, rádiók, TV-k, újságok öntik ránk a tippeket, előrejelzéseket.
Innen sok ötletet kaphatunk, mi lesz a következő időszak nagy befektetése – gondolhatják sokan.

A valóság azonban szörnyű. Nincsenek ingyenes információk. Valaki mindig fizet az információért: ha
mi nem, akkor valaki más fizetett érte, hogy nekünk ingyen legyen. És ezt általában nem a mi szép
szemünkért teszik, hanem mert keresni szeretnének rajtunk. El akarnak adni valamit nekünk, amitől a
nagybefektetők meg akarnak szabadulni.

Erre jó példa a korábban említett árfolyam hegy-völgy ciklusok. Egy nagy befektető drágán akar
eladni és olcsón venni. Sőt. Minél drágábban eladni és minél olcsóbban megvenni. Ezért amikor
túlértékelve a csúcs közelébe jutnak az értékpapírok, akkor a fizetett propaganda isteníti őket: „Még
fantasztikusabb emelkedés várható! Ebből nem lehet kimaradni!” Szegény lúzer kisbefektetők meg
elhiszik és teljesen irreális áron megvásárolják a papírokat a nagybefektetőktől. Aztán amikor az
árfolyamok lezuhannak, a fizetett propaganda gyász-üzemmódba vált. „Még sokkal szörnyűbb napok
jönnek, mindent el kell adni!” Szegény kisbefektetők meg az irreálisan magas árfolyamon vásárolt
befektetéseiket irreálisan alacsony áron adják el a propaganda hatására – amit a nagybefektetők igen
kellemes, nyomott áron vehetnek meg.

Összefoglalva: aki úgy gondolja, hogy a gazdasági sajtóból, portálokból és a befektető cégek ingyenes
piacelemző előadásaiból jó portfólió döntéseket hozhat, az elég naiv. És még nem hallott a marketing
erejéről.

Sajnos azt kell mondanom, hogy még a magukat szakértőknek mondók jelentős része is ezeket a
hibás stratégiákat követi. Magyarországon nagyon kevesen értenek a jó portfólió kialakításhoz – és ez
a magukat tanácsadóknak, privátbankároknak nevezőkre is igaz. De erről majd később.

D. Működő stratégiák a portfólió kezelésben

Mindezek után szeretnék megnyugtatni mindenkit: igenis vannak jól működő portfólió stratégiák –
különben nem gazdagodnának meg emberek.

Az első a szakszerű aktív stratégia. Ilyenkor gondosan megválogatott, komoly pénzekért vásárolt
információk alapján folyamatosan a legjobb lehetőséget kihasználva építjük a portfóliónkat. Ezt a
módszert alkalmazza a legjobb privátbankárok szűk elit köre és a jó aktív stratégiájú befektetési
alapok kezelői.

Ez a stratégia általában jó, de néha bizony jöhetnek Fekete Hattyúk, és akkor minden a feje tetejére
áll. (A Fekete Hattyú, Nassim Nicholas Taleb könyve 42 nyomán a rendkívül valószínűtlen események
jelképe, amelyeknek három jellegzetességük van: előreláthatatlanok, tömeghatást váltanak ki, és
csak utólag tudunk rájuk magyarázatot találni.) Erre jó példa az OTP Supra alapja, ami 2015
januárjában - a svájci frank váratlan erősödése miatt - egy nap alatt a korábbi két és fél éves hozamát
vesztette el.

Amatőr módon ez a stratégia gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Én magam - túl a háromezredik

ügyfelemen - összesen két olyan magánbefektetőt láttam, aki ezzel a stratégiával jó eredményeket
ért el.

A másik bevált technika a stabil diverzifikált (megosztott) portfólió kialakítása.

Az egyik legfontosabb alapszabály ilyenkor a kockázat diverzifikálás. Ennek legszebb

megfogalmazását Andre Kostolanynak 43, a nagy befektetőnek, pénzügyi írónak tulajdonítják: „A
befektetéseidet mindig életkorodnak megfelelően alakítsd: ahány éves vagy, annyi százaléka legyen
biztonsági alapokban és csak a többi kockázatosban!”

Azaz, hacsak nem vagyunk egészen fiatalok, és nem zavar, hogy csődbe megyünk még néhányszor,
akkor a portfóliónkat két részre kell osztanunk: biztonsági és hozamcélú részre. Ennek a két résznek
az aránya tényleg nőjön a biztonságos rész javára az életkorral, bár az átlag magyarnak ez a Kostolany
féle stratégia túl keveset hoz. Mindenesetre én 20-50% között gondolnám a normális biztonsági rész
arányát.

A biztonsági rész szintén kétfelé bontható. Egyrészt kell, hogy legyen benne nagyon stabil, értékálló
rész. Ezzel persze együtt jár az alacsonyabb hozam. Ilyenek a nagyvállalati kötvények, megbízható
államok államkötvényei, pénzpiaci alapok, stabil piacok jelzáloglevelei, vagy manapság a menekülő
valutákból álló valutakosár-alapok. Az ingatlanalapokat én nem sorolnám ide. Ezektől az elvárás az
évi 1-4%.

A biztonsági rész másik felébe tradicionálisan az ellensúly befektetéseket rakják. Ezek olyan eszközök,
amelyek jellemzően ellentétesen mozognak a világ tőkepiacával. Azaz válsághelyzetben emelkednek.
Ilyen - jellemzően középosztálybeli befektetéseknél - az arany, esetleg az ezüst, vagy nagy
portfóliókban a gyémánt. Ha megnézzük ezeket, látható, hogy ugyan esés is lehet ezek árfolyamában,
jellemzően a válságos időkben azonban komolyan emelkednek – alapvetően azért, mert menekülő

42 Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú Gondolat kiadó, Budapest, 2012

43 http://hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A9_Kostolany
eszközök. Akkor veszik ezeket az eszközöket, amikor minden más befektetési lehetőség éppen
nagyon esik – ezért ezek akkor emelkednek igazán.

A portfólió értéktermelő részébe jellemzően részvényalapok kerülnek. Tradicionálisan a Nyugat

Európai, USA középosztálybeli portfóliók inkább osztalék stratégiájú alapokat válogatnak. De a
fiataloknak nyugodtan lehet részben rázósabb, de harapósabb alapokat is beválogatni. A komoly
kockázatú alapok (pl. FX) részesedése semmiképpen se haladja meg az egész portfólió 10%-át.

Ezek alapján egy jellemző portfólió, amit a fejlett országokban tömegesen ajánlanak a középosztály
számára, így néz ki:

5-40% - Kötvény vagy egyéb stabil befektetés

5-25% - Arany
50-80% - Kisebb kockázatú (pl. osztalék orientációjú) részvények vagy részvény alapok
0-10% - Magas kockázatú befektetések

Mindez csak recept. De főzésnél is tudjuk: ugyanazon recept alapján lehet nemes alapanyagokból, jó
technológiával kiváló ételt főzni, és lehet rossz minőségű, romlott alapanyagokból, rossz
technológiával pocsék ételt főzni.

Ugyanígy egy befektetésnél, ha jól akarjuk elkészíteni, oda kell figyelni a következőkre:

- Jó tervet készíteni, eldönteni a célokat, ennek megfelelően a befektetés összegét

meghatározni
- Megfelelő keretrendszert választani, ami az adózás, öröklés, rugalmasság, alacsony költségek
és a befektetési komponensek elérése feltételeket jól oldja meg
- Jó és stabil portfóliót kell összeállítani, ha kell, menet közben kezelni
- Ehhez kiváló befektetési összetevőket kell választani

Igazából Kazinczy Ferenc fogalmazta meg a lényeget: „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem
érted, Szánts és vess, hagyjad másnak az áldozatot. 44”

6. Eladók, ügynökök, tanácsadók

Ezen a ponton elérkeztünk oda, hogy a hosszú távú pénzügyi terveinket meg kell valósítanunk. Ehhez
a leggyakrabban le kell ülnünk személyesen beszélgetni egy hozzáértővel.

Az első, amit tisztázni kell, hogy ki az, akivel leültünk. Ez az ember lehet például egy cég alkalmazott
értékesítője. Amit tőle elvárhatunk, hogy korrektül mutassa meg, milyen lehetőségeket kínál a cég,

44 Kazinczy Ferenc: A nagy titok in: Kazinczy Ferenc: Tövisek lés virágok (1809-1811)
ezekkel hogyan valósíthatjuk meg a céljainkat, milyen előnyei és hátrányai vannak, egyáltalán végig
kell néznünk a korábban felsorolt nagy listát, hogy mit várjunk el a megtakarításainktól, hogyan
valósítják ezt meg a kínált lehetőségek. Az ördög a részletekben rejlik. Nem véletlenül taglaltam ezt
ennyire: mert azok a körülmények, hogy mekkorák a költségek, mi van, ha idő előtt hozzá kell
férnünk, vagy a hozamok és az adózás kérdései nagyon fontosak.

Nagyon észnél kell lennünk, mert gyakran ezek az emberek egyoldalú képzést kapnak, és nem ritkán
maguk sem ismerik a saját maguk árulta terméket, különösen ezek negatív tulajdonságait. A cégek
szándékosan nem mondják el a konkurencia termékeinek tulajdonságait, hadd higgye mindenki, hogy
az általuk felkínált az egyetlen üdvözítő, szuper megoldás.

Ezzel ellentétben, amire mindenki nagyon odafigyel, az az eladási képzés. Egy jó eladó remekül
felkészült arra, hogy bárkinek lenyomja a torkán azt a terméket, amit el kell adnia (vagy ami után a
legmagasabb jutalékot kapja). Velük szemben felkészületlenül annyi esélyünk van, mint
gyertyalángnak a hóviharban.

Előre szólok: sajnos a pénzügyi termékek, különösen a hosszú távú befektetési termékek
értékesítésénél elég magas jutalékot kapnak az értékesítők. És minél magasabbak a költségek,
(magyarul minél rosszabbul jár az ügyfél), annál magasabb jutalékot fizetnek a cégek az ezt
eladóknak, és annál lelkesebben és gátlástalanabbul fogják rásózni az ügynökök mindenkire az adott
terméket.

Ha tehát céges képviselőktől vásárolunk, nagyon fontos, hogy járjunk körbe, nézzük meg a többiek
ajánlatát is. Bár rosszmájúan mondom, hogy jó eséllyel nem a nekünk legjobb terméket fogjuk
választani, hanem a legjobban felkészült eladótól fogunk venni.

Fordulhatunk tanácsadókhoz, pláne független tanácsadókhoz. Először is, amit tudni kell, hogy ma a
legelterjedtebb módszer a pénzügyi termékek értékesítésére, ha „tanácsadónak” hívjuk magunkat.
Ettől még ne essünk hasra. Azt is tudni kell, hogy igazán független tanácsadó nincs. Mindig csak egy-
egy szeletét látja a piacnak. Ha nagyon etikus és rendes a tanácsadó, akkor az általa nem művelt
területre ajánl egy másik szakembert. Hosszú tanácsadói múlt után azért már az ember gyakorlatból
tudja, ki a jó szakember egy-egy területen. És csak a kezdők hiszik azt, hogy ők aztán mindenhez
értenek.

Mi az, amit egy felkészült tanácsadótól befektetési területen elvárhatunk? Nagyjából a következőket:

o Élethelyzetünk feltárása. Egy jó tanácsadónak meg kell értenie, milyen céljaink vannak, hol
állunk, honnan jövünk, és milyen lehetőségeink vannak. A hosszú távú befektetés tipikusan
személyre szabott dolog – ezért kell megismerni a személyt. A gyakorlatban nekem a
munkám 30-40%-ban nem pénzügyi tanácsadás, hanem life-coaching, azaz a karrier és
életpályára vonatkozó tanácsadás. Például én mindenkitől megkérdezem, hogy mennyit
keres. Pár ezer ilyen kérdés után (no meg egy kiváló fejvadásszal a családban) pontosan
látom, hogy valakinek jogosan fizetésemelést kell kérnie, vagy nagyon megbecsülnie magát a
jövedelme alapján.
Egy ügynök és egy igazi tanácsadó közt az a különbség, hogy egy ügynök az első másodperctől
pontosan tudja, mit akar rásózni az ügyfélre. A tanácsadó meg akarja ismerni az ügyfél helyzetét,
lehetőségeit és céljait, hogy ez alapján tudja kiválasztani neki a legjobb megoldást.

o Tervezhető pénzügyi célok meghatározása. Az álmokat pénzügyi tervvé kell alakítani. Ehhez
meg kell határozni, hogy mikorra és mekkora összegnek kell rendelkezésre állnia. Ez gyakran
egy alkufolyamat, hiszen már itt látni kell, mi az a megtakarítás, ami még elfogadható a célok
megvalósításához. Még ennyi év gyakorlat után is nem győzök csodálkozni, hogy az emberek
tényleg nagy pénzügyi céljai 80-90%-ban simán megvalósíthatók egy megfelelő tervvel. És
anélkül, hogy irreális plusz terheket vennének a nyakukba.
o Kockázatviselési képesség feltárása. Nagyon fontos hogy lássuk: mi az, ami menet közben
elviselhető lesz. Lelkileg nagyon megrázó lehet egy befektetés esetén egy átmeneti 10-20%-
os visszaesés elviselése. Pedig - mint láttuk - a fel-lemozgó árfolyamú befektetések hosszabb
távon sokkal jobban teljesítenek. De ha ezt nem tudjuk elviselni, akkor esetleg menet közben
kiszállunk emiatt a befektetésünkből, ez pedig mindig nagy veszteséget okoz. Egy jó
tanácsadónak ezért mindig olyan befektetést kell javasolnia, ami hosszú távon lelkileg
elviselhető az ügyfélnek.
o Javaslat a konkrét eszközre. Mindezek alapján a tanácsadónak ki kell választania, szerinte mi
és miért optimális megoldás az adott cél eléréséhez. Részletesen be kell mutatni az ügyfélnek
az eszközt: annak működését, formáját, kockázatait, várható eredményeit, rugalmassági,
öröklési és adózási lehetőségeit. Biztosítani kell a döntéshez szükséges háttéranyagokat.
o Konkrétan hogyan menne a dolog. El kell magyarázni, mi kell egy ilyen konstrukció
elindításához, milyen iratokra van szükség, hogyan lehet megkötni a szerződést, hova és
hogyan kell fizetni majd a pénzt.
o Más problémás területekre tudjon ajánlani jó szakembert. Senki sem csodadoktor –
mindenki csak egy területen lehet szakértő, de azért tudjon javasolni jó szakembereket más
területekre. A pénzügyi tanácsadás folyamatában nagyon mélyre megyünk, nagyon sok
minden előkerülhet, biztosítások, hitelek, de akár vállalkozási vagy karrier problémák is. Egy
rutinos, öreg tanácsadónak vastag a notesze – tudja, kik a legjobbak az egyes területeken.

7. Megvalósítás

Ha mindent végiggondoltunk, akár több tanácsadóval is tárgyaltunk, megismertük a javaslataikat,

végiggondoltuk az életüket, akkor döntenünk kell.

Sajnos azt látom, hogy nagyon sokan halogatják a döntésüket. Hónapokra, évekre, évtizedekre,
örökre. És ez nagy baj. Nem csak azért, mert például egy átlag középosztálybeli nyugdíjprogram
esetén egyetlen hónap késedelem kb. 300.000 Forint veszteség a nyugdíjtőkénkben. Hanem azért,
mert igazából a jómódú életről mondunk le. Mert a nem döntés is döntés – csak gyakran ez a
legrosszabb…

Ha a könyvet elejétől kezdve olvasva jutott idáig, akkor gratulálok. Pénzügyi tudásban már most
magasabb szinten áll, mint azok 90%-a, akik ma Magyarországon a névjegyükön a „pénzügyi
tanácsadó” meghatározást hordozzák. Ha megvalósítják az itt leírtakat, akkor nagyon nagy eséllyel
megvalósíthatják a jómódú életet!