GALAKTIKA

TASY • WEIRD (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

I-F I • F A N
SC

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. FEBRUÁR

395
CSŐVEZETÉKET A HOLDRA
AZ ELVESZETT VÁROS
AZ UTOLSÓ JÉGKORSZAK

+
SZNYEGOV
KOVÁCS
LALUMIÈRE Előfize
t
POLACK CSAőKknek
STEVENS 1490 Ft
!

RONIL
Caine
A. T.
Greenblatt
23395

243018
770133
9

A FANTASZTIKUM LEGJAVA
B1-B4.indd 1 2023. 02. 01. 22:52:38
 Számos irodalmi díjjal kitüntetett lengyel P
mestermű; fantasztikus elemektől burjánzó,
a történelem és mítosz között egyensúlyozó,
csodákból szőtt legenda a galíciai felkelés híres
parasztvezéréről, Jakob Szeláról.

R E N D E L D M E G I T T: W W W. G A L A K T I K A B O LT. H U
B1-B4.indd 2 2023. 02. 01. 22:52:44
 GALAKTIKA
2023. február

Akkumulátorok
GALAKTIKA
W EI RD (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €
NTAS Y •
SC I-F I • FA

végnapjai
Hónapok óta halogatom ennek a szösszenetnek a megírá-
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. FEBRUÁR

395
CSŐVEZETÉKET A HOLDRA
AZ ELVESZETT VÁROS
sát, várva a csodát… AZ UTOLSÓ JÉGKORSZAK

Amikor az első elektromos autók legördültek a gyárak +

szállítószalagjairól, még abban bíztam, hogy hamarosan
SZNYEGOV
KOVÁCS
LALUMIÈRE Előfize
szabványosítják az akkumulátorokat, annak érdekében, POLACK
tő
CS Kknek
149A
STEVENS 0 Ft!
hogy ne kelljen órákig várni egy-egy kocsi feltöltésére.
RONIL
Persze nem történt meg. Utána abban bíztam, hogy ha- Caine
marosan jön egy nagy áttörés, és leváltják a lomha és ne- A. T.
héz fém tárolóegységeket valami olyanra, ami könnyű, Greenblatt

23395
nagyobb kapacitású és lényegesen gyorsabban tölthető,

243018
770133
mint a jelenlegi akkumulátorok. Sajnos a beharangozott

9
A FANTASZTIKUM LEGJAVA
grafén tárolók sem terjedtek el.
A változás végül nem onnan jött, ahonnan vártuk. A mozgatórugó ugyanis a világmére-
tű energiaválság lett, és nem a technológiai áttörés. Azzal ugyanis, hogy a jelenlegi fosszilis
üzemanyagok ára az egekbe szökött, már elérhető közelségbe került az abszolút környezetbarát
hidrogén felhasználása üzemanyagforrásként. Végre rájöttünk, hogy az igazi zöld közlekedés
az, ha hidrogént „égetünk el”, mivel abból víz lesz. A víz pedig nem mondható környezetszeny-
nyezőnek, s ha elbontjuk, újra hidrogént nyerünk. Ez az igazi körforgás!
Valójában, ha belegondolunk, logikus, hogy a nehéz és lassan tölthető akkumulátorpakkos
elektromos járművek előbb-utóbb kiszorulnak a trendek közül. A légiközlekedésben például
eleve alkalmazhatatlan a technológia, mivel olyan nehéz, hogy az utasok már nem férnének fel
az ilyen gépekre.
Az előrejelzések szerint három év múlva megjelennek az első hidrogéncellás repülőgépek a
személyszállításban, márpedig ez a fordulat hatalmas lökést fog jelenteni a közúti közlekedés-
ben és vízi szállítmányozásban is. Ráadásul a hidrogén a világegyetem leggyakoribb eleme, s a
Föld 70%-át is víz borítja, ami hidrogén-oxid, tehát van belőle bőven. Az már csak hab a tortán,
hogy a hidrogén mint üzemanyag térnyerése megold egy másik hatalmas problémát is. Ugyanis
a napelemek és szélerőművek legtöbbször nem akkor termelik az energiát, amikor szükség van
rá, ezért annak tárolása is világméretű gond – volt eddig. Ezután egyszerűen vizet kell bontani
a felesleges mennyiségű energiával, s az így előállított hidrogén még olcsóbbá is válhat.
Öt év múlva valószínűleg már senki nem akar majd nehéz akkupakkal felszerelt elektromos
járgányt venni, hiszen a hidrogénhajtású autókat hasonló módon lehet majd tölteni, mint a jelen-
leg még fosszilis energiát emésztő társaikat, pár perc alatt. A kör bezárult, végre nem fogja szeny-
nyezni a környezetet az emberi közlekedés. Az akkumulátorgyártásban nem érkezett el a várva
várt fordulat, és – legyünk őszinték – hamarosan már nem is lesz rájuk szükség.

Burger István
lapigazgató

Az első szó jogán 3

003-elsoszo.indd 3 2023. 02. 01. 22:52:05

 GALAKTIKA XLIII. évfolyam, 395. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Dr. Mund Katalin
Lapigazgató: Burger Ist ván
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Athén Melitta, Kasza Magdolna
Kommunikáció: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Terjesztés: Szabó Lívia
(terjesztes@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Polonkai Tamás
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Kreatív igazgató: Varga Balázs

A borító Albert Ramon Puig (Spanyolország) munkája:

albertrp.artstation.com

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézeté-
nek tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
54
Alföldi István ex-ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Gelbert Eco Print • www.gelberteco.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 17 880 Ft (1490 Ft/hó) • csoportos besze-
dési megbízással: 1490 Ft/hó • Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémánt-
kártyával, partneri kedvezményekkel): 29 880 Ft/év (2490 Ft/hó) • cso-
portos beszedési megbízással: 2490 Ft/hó • partnereinknél a digitális
Galaktika 1200 forint/db
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt.
10403181–50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon
a Metropolis Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
24
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

76

004-005-tartalom.indd 4 2023. 02. 01. 22:51:58

 GALAKTIKA
2023. február

81

44

novellák cikkek
6 Ronil Caine: Immutáció (első rész) 24 Az utolsó jégkorszak
28 Szergej Sznyegov: Boldogsággép 43 Zöld jövő
46 Kovács Attila: Késés 44 Videodrón
58 A. T. Greenblatt: Égő, avagy epizódok Sam Wells 54 Obszervatórium
szuper életéből
56 A szférák zenéje
78 Claude Lalumière: Az új Dinoszaurusz Doki
76 Intelligens dizájn
85 H. R. Polack: Szürke
81 Zöld jövő
104 Francis Stevens: Sziget barátnő
84 Kapcsolatfelvétel
96 Képregény a Galaktikában

Galaktika XL
115 Francis Stevens: Serapion
194 Francis Stevens: A függöny mögött
201 Francis Stevens-életrajz

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2023. 02. 01. 22:51:59

 GALAKTIKA
2023. február
Olajkútból geotermikus
akkumulátor
Kutatók sikeresen alakítottak át egy elhagyott
olaj- és gázkutat geotermikus energiatároló
rendszerré, és ezzel egy egykor környezet-
szennyező erőforrás-kitermelő helyet újra-
hasznosítottak, ami szerintük egy zöld ener-
giaakkumulátornak felel meg.
Az illinois-i Urbana-Champaign Egyetem
kutatói annak ellenére tudták hasznosítani a
mélyen a felszín alatt elhelyezkedő szerkezetet,
hogy az valójában nem termel geotermikus
energiát. Ennek oka, hogy a hely tökéletes egy
mesterséges geotermikus víztározó kialakításá-
ra, amely a környező kőzetekben hő formájában
tárolja az energiát. Ugyanazok a tulajdonságok,
amelyek egy felszín alatti kőzetformációt ideá-
lissá tesznek az olaj- és gázkitermelésre, a geo-
termikus tároláshoz is ideálisak.
A hosszú távú elképzelés az, hogy a közeli
iparból származó felesleges hőt a föld alatt tá-
rolják, és nagy igény esetén elektromos ener-
giaként szabadítják fel.
Az Illinois-i-medence, egy nagy geológiai
képződmény, amely szinte az egész állam alatt
húzódik, szivacsszerű kőzeteket és ásványokat
tartalmaz, amelyek kiváló hővezető képesség-
gel rendelkeznek. A szigetelő rétegek biztosít-
ják, hogy az összes hő ne oszoljon el azonnal.
6
006-023-caine.indd 6
Immutáció (magyar) (főnév): változás, változat,
mutáció
[eredete: (lat.) immutatio az immutatus szóból;
jelentése: változni]
(merriam-webster.com)
Semmi sem állandó, csak a változás maga.
Hérakleitosz
1. Rész: Fehér szív
1
Marren a telefonján játszott, így próbálta elterel-
ni gondolatait szívproblémáiról, amikkel házior-
vosát felkereste.
– Gerald Marren – mondta egy kedves női
hang a hangszórókból.
Ezzel egy időben a telefonján is megjelent az
értesítő – eltakarva a Tetrist –, hogy ő követke-
zik, fáradjon be a rendelőbe.
Marren felállt, eltette a mobilját, és belépett a
fehér ajtón. A háziorvosa, dr. Janet Wang orvosi
köpenyben ült az asztalánál, keresztbe tett láb-
bal, és egy digitális tollal dobolt egy írótömbön.
Fekete haját lófarokban fogta össze. Alacsony nő
volt, mindig határozott, és – azt mondják – a leg-
jobb orvos a városban.
– Jó napot, doktornő!
– Magának is, Mr. Marren – mondta Wang, és
egy elegáns mozdulattal a vele szemközti párnázott
székre invitálta páciensét. Marren levette a kabátját
és leült. – Hogy van mindig? Mit tehetek önért?
– Nos… valami nincs rendben a szívemmel,
és szeretnék kérni egy teljes kivizsgálást. Az élet-
társam nagyon aggódik, és meg akarom nyug-
tatni. Ezért jöttem el.
Marren fejében újra lejátszódott az elmúlt hó-
nap néhány kulcsjelenete, amik miatt végül itt
kötött ki Wang rendelőjében. Nora, a nő, akivel
együtt élt, halálra szekálta, hogy menjen el vég-
re orvoshoz, pedig Marren biztosan tudta, hogy
nem lehet komoly baja. Egészségesen él, és a szü-
2023. 02. 02. 16:43:11
 GALAKTIKA
2023. február

Az orvostudomány hétmérföldes
léptekkel fejlődik, de egy-egy
beavatkozás következményeit
illetően a kutatók sokszor
sötétben tapogatóznak.

Immutáció
Ronil Caine

leinek sem volt említésre méltó kórtörténete, igaz,
mindketten meghaltak egy tömegbalesetben, így
az időskori betegségeik nem ismertek. Marrennek
nem született testvére, hiába szerettek volna, távo-
labbi rokonai pedig sosem érdekelték őt. Emléke-
zett rá, hogy gyerekkorában néha még meglátogat-
ták őket karácsonykor, de aztán ezek – szerencsére
– elmaradtak. Marrent nem érdekelte a család, de
azért teljesen egyedül sem szeretett lenni. Pár éve
megismerkedett Norával, akinek kapóra jött a
férfi, mivel illegálisan tartózkodott az országban.
Felszínes szerelmükből eleinte egy egész normális
kapcsolat bontakozott ki, viszont az utóbbi időben
egyre több dolog zavarta mindkettejüket.
Néhány kellemes emléküket szürke napok és
egymásnak háttal eltöltött esték kötötték össze.
Marren többnyire játszott vagy sorozatot nézett,
Nora pedig tanult, olvasott, lehetőségeket kuta-
tott, hogy előbbre léphessen az életben.
Marren üzletembernek tartotta magát, de va-
lójában csak az éppen szembejövő áruval próbált
kereskedni. Néha összejött neki, olyankor bátran
Immutáció
költötte a pénzt, mert úgy vélte, beindultak a dol-
gok, aztán jött egy hullámvölgy, és kölcsönök-
ből meg a tartalékaiból élt, hogy aztán minden
számláját kinullázva, újrakezdje elölről.
Nora egy év után jött rá, hogy Marren tehet-
ségtelen az üzletben, és a sok ígérgetés, a nagy
nyereségek mögött semmilyen realitás nincs.
A jólét és a saját házba költözés nem jön el, bár-
meddig is tart ki a férfi mellett.
Elhagyni azonban nem volt ereje, mert sa-
ját lakásra nem szerződhetett volna, emellett
Marren egészsége miatt is aggódott. Egyre több-
ször fáradt el indokolatlanul korán. Panaszko-
dott, hogy zsibbadnak a végtagjai, és éjjel nem
bírt aludni rendszertelen szívverése miatt. Bár
ezek mindenkinél előforduló normális tünetek,
Marrennél egyre súlyosbodtak, mígnem egy
reggel összeesett a fürdőben. Nora alig bírta kitá-
mogatni a kanapéig, de mire a mentők kiértek, a
férfi már rendbe jött. A jelzés viszont egyértelmű
volt: valami nem stimmel vele.
– Mik a tünetei?
7

006-023-caine.indd 7 2023. 02. 02. 16:43:12

 GALAKTIKA
2023. február
– Hogyan? – Marren mintha álomból riadt
volna fel, üres tekintettel nézett dr. Wangra.
– A tüneteit ha volna kedves elmondani.
Marren sóhajtott, és elmesélt mindent, hogy
mikor kezdődött, hogyan fokozódott, majd vált
rémisztővé. Hangját a számítógép szöveggé ala-
kította, és eltárolta a mappájába.
Wang elvégzett néhány vizsgálatot, amiket
egy központi algoritmus elemzett ki, majd meg-
állapította, hogy Marrennek kilencvennyolc szá-
zalékos eséllyel Boninger-szindrómája van.
– Ez valami ritka nyavalya, gondolom –
mondta Marren, és elhúzta a száját.
– Igen – mondta Wang –, egy örökletes beteg-
ség, ami a szív túl korai öregedésével jár. A szíve
elfáradt, Mr. Marren, ezért nem képes teljesen
ellátni a feladatát.
– Mik az esélyeim?
– Az orvosi algoritmus több lehetőséget is vá-
zolt, attól függően, milyen kezelést választunk.
– A legrosszabb?
– Ha nem csinálunk semmit, a szíve egy éven
belül biztosan leáll.
Marren ismét sóhajtott. Szürke, nehéz, ra-
gacsos masszaként nehezedett a hátára valami
egyetemes szomorúság. A világból kivesztek a
színek, és olyan mondatok telítették el a fejét,
mint az „úgy tudtam”, a „miért pont én” és az „ó,
hogy bassza meg”.
– Az egyik megoldás – folytatta dr. Wang
–, ha szívritmusszabályzót ültetnek be, amivel
évekkel képes az orvostudomány meghosszabbí-
tani a páciens életét. Akár három vagy öt évvel is.
Negyvenhat leszek akkor – gondolta Marren.
– Az eljárás költséges, de a társadalombiztosí-
tás a nagy részét fedezi, a többire pedig tud kér-
ni részletfizetést. A beavatkozás rutineljárás, és
teljesen biztonságos. A legjobb esetben pedig új
szívet kaphat, de az adatbázis alapján az ön para-
métereinek és vércsoportjának megfelelő szívre a
várakozási idő akár két év is lehet, és ebben az
esetben a kockázatok is magasabbak.
8 Immutáció
006-023-caine.indd 8
De Marren nem hallotta már az orvos szavait.
Felállt, és az ajtó felé sétált.
– Ha gondolja… – folytatta Wang. Marren
visszafordult, és csak annyit mondott:
– Köszönöm, doktornő, majd jelentkezem.
– Kérem, hívjon, ha szüksége van segítségre.
Vannak kiváló…
Marren távozott. Nem haza ment, hanem
sétálni. A friss, hűvös őszi levegő valamelyest
segített kitisztítania a fejét, és elgondolkodott a
lehetőségein.
Ha meghal, senkinek nem fog hiányozni, ezt
rögtön leszögezte. Rokonai nem is ismernék meg
az utcán, Nora pedig talán még örül is neki, mert
így nem kell szakítania vele. Egy ideje érzi, hogy
a nő csak muszájból van vele.
Legjobb esetben tíz év – hallotta Wang hang-
ját a fejében. Mire lehet elég tíz év? Meggazda-
godni már nem fog, ha eddig sem sikerült. Pénzt
persze kereshet, de világ körüli útra nem indul-
hat el, mégsem érezte úgy, hogy bármiből kima-
radt volna. Marren számára az élet egyszerűen
csak úgy megy, és kész. Nem tart valahonnan va-
lahová, csupán a napok követik egymást. Néha
minden jó, néha meg nem.
A sárga és barnult levelek szinte esőként hullot-
tak a park fáiról a fűre. Egy év múlva, amikor ismét
ősz lesz, ő is nyugovóra tér majd, ahogy a fák.
Nincs mit hátrahagynia, de nincs is kire. Ak-
kor mi értelme halogatni az elkerülhetetlent? Ha-
zamegy, lepihen, és szépen megvárja, míg letelik
az az egy év, és a szíve abbahagyja a kínlódást.
Kabátján keresztül megsimogatta a mellka-
sát. Valami szikra azért mégsem hagyta, hogy
így tegyen. Az élni akarás nem veszett ki belőle
ilyen hirtelen. Bár nem tudta, mi a célja az életé-
nek, de a halál ideje még nem jöhet el.
2
Három nappal később kopogtak dr. Wang ajtaján.
A rendelési idő még nem kezdődött el, a doktor-
nő adminisztratív feladatokkal foglalatoskodott.
2023. 02. 02. 16:43:12

Bosszús volt, amiért fel kellett állnia, hogy ajtót
nyisson, mivel az asszisztense sem ért még be.
– A rendelési idő csak…
– Nem amiatt jöttem, kérem tisztelettel… –
Az ajtóban egy magas, vékony ember állt, őszes
szakállal és fekete, ritka hajjal. Elegáns barna ka-
bátot viselt, kockás, szürke sálját szépen kötötte
meg. – Elnézést, doktornő, hogy így magára ron-
tok. A nevem dr. Erbert Sauer, biztosan hallott
már rólam.
Dr. Wang megrázta a fejét.
– Nem. Sajnálom. Miben segíthetek?
– Az egyik betege felől érdeklődnék, a neve
Gerald Marren. Emlékszik rá?
– Sajnálom, doktor, de ön is tudja, hogy a pá-
cienseimről nem adhatok ki információt, még…
– Igen, igen, hogyne – mondta Sauer. Hangja
nyugodt volt, beszéde kimért és határozottságot
sugallt. Szája sarkában csibészes mosoly bujkált,
mint aki tudja, hogy minden rendben lesz, de
nem sürgeti, hogy ezt beszélgetőpartnere is be-
lássa. – Nem is kérem, hogy bármit adjon ki.
– Akkor meg mit akar vele?
– Tehát mégis az ön betege? – kérdezett vissza
Sauer, és felemelte hosszú mutatóujját, mint aki
fontos megállapításra jutott.
– Igen, de ezt ezek szerint eddig is tudta. Ké-
rem, bökje már ki, miért jött, mert nemsokára
kezdődik a rendelés, és addig még rengeteg…
– Bocsásson meg, nem húzom tovább a drága
idejét. Magam is orvos volnék, pontosan tudom,
milyen elfoglaltak tudunk lenni, hiszen a szak-
mánk az életünk, nem igaz?
Wang nem felelt. Nem tartott a férfitól, de sze-
retett volna már szabadulni tőle.
– Marren szíve Boninger-szindrómás, ha jól
tudom.
– Ezt meg honnan…?
– Szeretném őt megvizsgálni, ennyi az egész.
A szakterületem a ritka szívbetegségek kutatása,
és Marren az eddigi legfiatalabb Boninger-szind-
rómás beteg, akit találtam.
Immutáció
006-023-caine.indd 9
GALAKTIKA
2023. február
Wang azon gondolkodott, ez a férfi honnan
tudja mindezt, hiszen alig három napja vitte fel
az adatait, de nem osztotta meg semmilyen kül-
ső hálózattal.
– Arra kérném, hogy irányítsa el hozzám, Mr.
Marrent – folytatta Sauer. Kedves hangja hűvö-
sebbé vált most, hogy a tárgyra tért, így Wang
érezhette, hogy komolyan beszél. – És mivel a
kutatásaimat komoly pénzekkel támogatják,
nem is kérném ingyen. Szeretnék fizetni ezért a
szívességért ötvenezer eurót.
Wangot elöntötte a düh, amiért vesztegetni
próbálja valaki a saját rendelőjében. Aztán gyor-
san átgondolta az ajánlatot, és rájött, hogy ez tu-
lajdonképpen nem is vesztegetés. Egy haldokló
betegről van szó, aki talán hozzájárulhat a beteg-
sége megértéséhez egy vizsgálattal. Egyébként
is megtenné, és ha ez a férfi fizet neki, az talált
pénz, nem fogja visszautasítani.
Wang elővette a mobilját, megnyomta a kijel-
zőjét párszor, majd a férfi elé tartotta.
– Erre a bankszámlára utaljon! Kap egy percet.
Sauer nem lepődött meg, mint aki számított
erre. Ő is elővette a mobilját. Wang észrevette,
hogy a férfi bal keze részben bénult. Esetlenül,
de rutinosan tartotta a telefont néhány ujjával.
Sauer lefotózta a bankszámlaszámot, és elutal-
ta rá a pénzt. Wang telefonja egy visszafogott
marimbahanggal jelezte, hogy az összeg megér-
kezett. Sauer átnyújtotta névjegyét, amin a ren-
delője címe állt.
– Kérem, ide küldje Mr. Marrent.
– Rendben.
– Köszönöm a drága idejét, doktornő. További
szép napot!
3
Nora a szokásosnál tovább maradt a kifőzdé-
ben, ahol dolgozott. Haja már ragadt az olajtól,
ahogy nap végére mindig. Elmosogatott, aztán
kiadott még két utolsó rendelést a tulajnak, amit
az hazavitt. Ő volt a soros, neki kellett zárnia.
9
2023. 02. 02. 16:43:12
 GALAKTIKA
2023. február
Gyorsan felmosta a vendégteret, letörölte az
asztalokat, aztán bezárt minden ajtót, és sietős
léptekkel ment a buszmegállóig. Harminc per-
cet zötykölődött a bérházig, ahol Marrennel
laktak. Útközben végignézte, ahogy a szépséges
belvárosi környezet házról házra lesz szürkébb
és olcsóbb.
Valahányszor ránézett az épületre, elszomo-
rodott. Marrentől százszor hallotta, ha nem ezer-
szer, hogy hamarosan saját házba költözhetnek,
ahol zöld gyep lesz a bejárat előtt, és nagy tévén
nézhetik a kosármeccseket, amiket mindketten
úgy szeretnek.
De Marrennek sosem jött össze a nagy üz-
let, ami hosszú távon és megbízhatóan hozná a
pénzt a házhoz. Voltak sikerei, egyszer egy hatal-
mas terepjáróval állított haza, és feltornyozta az
ajándékokat a karácsonyfa alá. Az volt a legjobb
évük, és Nora elhitte, hogy a dolgok megváltoz-
nak, de aztán nem jött több pénz, és szépen las-
san mindent el kellett adni. Fel-le, fel-le, ez volt
Marren üzleti élete, de sohasem előre.
Nora mindig is úgy érezte, ő nagy dolgok-
ra hivatott. Ezért hagyta ott szülőföldjét, hogy
többre vigye, mint bárki abban a kis városkában
valaha. Mélyen belül szerette Marrent, minden
szerencsétlensége ellenére, de tudta, hogy ha-
mar le fogja hagyni őt, karrierben, tudásban és
anyagilag is. Jobbat érdemel a kifőzdénél, ennél a
lakásnál és Marrennél, és ezért tenni is fog. Eljön
az idő, amikor majd nem Marren lesz a párja, ha-
nem egy igazi férfi, igazi keresettel, és ő nem egy
kifőzdében fog gürcölni, hanem elegáns kosz-
tümben fog utasítani másokat, és komoly felada-
tokat fog teljesíteni nagy vállalatoknál, üvegfalú
toronyházban. Csak arra kellett koncentrálnia,
hogy ne féljen semmitől, és ne hagyja, hogy bárki
bántsa vagy elbizonytalanítsa őt.
Kedvenc mondását Dantétól minden este el-
mondta magának, mint egy imát: „Félni csak oly
dolgoktól lehet ok, amelyeknek hatalmából baj ér-
het; másoktól nem, mert ártalmatlanok. Engem
10 Immutáció
006-023-caine.indd 10
az Isten, Övé a dicséret, úgy alkotott, hogy kínotok
nem érzem, és lángotok hozzám közel se férhet.”1
Amikor Nora hazaért, a lakásban sötét volt,
csak a konyhában égett a kisebbik lámpa. Le-
vette a cipőjét és a kabátját, letette a kulcsait és
a táskáját, majd a konyha felé igyekezett. Marren
ott ült egyedül egy pohár bor mellett, és nagyon
levertnek tűnt. Nora látta már ilyennek, amikor
elúszott egy „nagy” üzlet, vagy odaveszett a be-
fektetett pénz. Persze mindig más volt a hibás, de
a balszerencse egyetlen embert sem sújthat en�-
nyiszer egy élet alatt.
Az elmúlt egy hétben nem sokat beszéltek.
Nora érezte, hogy Marren kerüli őt, és magába
zárkózott. Előfordult ez már máskor is, és néha
ő is örült a szabad estéinek. De most, Marren ar-
cát látva úgy tűnt, a rossz dolgok még rosszabbra
fordultak.
– Mi a baj? – kérdezte Nora. Kötelességtudó-
an, kedves hangon.
– Négy napja voltam orvosnál – mondta
Marren, de nem nézett fel, csak a borospoharat
forgatta, ügyelve, hogy a talpa a terítő egyik ke-
rek mintájában maradjon.
– És? Mit mondott? – Nora leült vele szembe,
és átnyúlt a kezéért, hogy megfogja.
– Két dolog van. Az egyik, hogy a doki szerint
egy évet bír a szívem, ha nem teszünk semmit.
Nora a szája elé kapta a kezét, és a szemébe
könnyek gyűltek, mintha csak végszóra vártak
volna. Aki elhagyja a szülőhazáját, annak min-
dig vannak készenlétben könnyek a szemében.
– Miért nem mondtad? – kérdezte.
– Nem bírtam – nyögte Marren –, még ma-
gamnak sem…
A férfi küzdött a sírással, sikerült elfojtania,
arca viszont kivörösödött.
– Biztos van valami megoldás – mondta Nora
–, hiszen az orvostudomány…
– Várj! Hadd meséljem tovább – vágott a sza-
vába Marren, és felnézett, majd amikor Nora
kissé megnyugodott, kortyolt egyet a borból, és
2023. 02. 02. 16:43:12

folytatta. – Dr. Wang azt mondta, legjobb eset-
ben is három-öt évig lehet elhúzni a dolgot, ha
beültetnek ilyen izét ide – megpaskolta a mellka-
sát –, ami szabályozza a szívverést. Meg vannak
gyógyszerek, de ez minden.
– Édesem…
– Várj! Ma felhívott Wang, és azt mondta, van
egy orvos, aki a ritka szívbetegségek specialistá-
ja, és ha gondolom, menjek el hozzá egy kivizs-
gálásra, hátha ő többet tud tenni. Ma elmentem
hozzá, és ez az orvos azt állítja, teljesen meg tud
gyógyítani.
Nora arca felderült, és a szomorúság kön�-
nyeihez örömkönnyek csatlakoztak, majd együtt
gördültek le kislányosan kerek arcán, míg le nem
törölte őket a kézfejével.
– De hisz ez jó hír! – mondta.
– Igen, de azért neked nem furcsa, hogy egy
szerintem tájékozott háziorvos nem tud olyan
kezelésről, ami megmentheti a betegét? És míg
az egyik nap még egy évem van, addig a követke-
ző napon akár harminc vagy negyven is?
– Azt mondtad, ez egy ritka betegség. Wang
sem tudhat mindenről, mégiscsak egy körzeti
háziorvos.
– Talán így van, de az is lehet, hogy kísér-
leti nyúl leszek, és még azt az egy évet sem
érem meg.
– Édesem, ha ez egy lehetőség, akkor ra-
gadd meg!
Marrennek nem tetszett ez a túláradó ked-
vesség a lánytól. Tudta, hogy támogatni szeretné,
de ennyire nem őszinte az aggódása.
– Persze, elfogadom a kezelést, mert nincs
más választásom, de félek is tőle.
– Ha ez egy kísérleti kezelés, lehet, hogy még
fizetnek is érte.
– Nem, sajnos nem. De mit számít ez most…
– Csak próbáltam jó fej lenni. Nem érdekel a
pénz, ha érdekelne, már leléptem volna egy gaz-
dag brókerrel. Az a fontos, hogy meggyógyulj.
– Igen.
Immutáció
006-023-caine.indd 11
GALAKTIKA
2023. február
– Én veled leszek végig – mondta Nora, és
megszorította Marren kezét. A férfi érezte rajta a
hideg könnycseppek nedvességét. – Túl leszünk
ezen is.
Marren bólogatott, majd megitta a borát, és
újabbat töltött.
4
– Jó napot! – köszönt Marren.
– Jó napot önnek is, miben segíthetek? – kér-
dezte a fehér köpenyes férfi, aki ajtót nyitott.
– Gerald Marren vagyok, dr. Wang kül-
dött, hogy…
– Á, igen, Mr. Marren, üdvözlöm, kerüljön
beljebb! Az én nevem Erbert Sauer. Jöjjön csak!
Üljön le, kérem!
Marren kicsit csalódott, amikor rendelő he-
lyett egy mini laboratóriummal egybekötött dol-
gozószobába lépett be. A helyiség egyik felében
nagyon komolynak tűnő gépek és tudományos
hatású eszközök meg mikroszkópok álltak, míg
a másik fele barokk bútorokkal berendezett sza-
lon hatását keltette. A falak üresek voltak, a sar-
kokban dobozok, mintha a doktor csak pár napja
költözött volna be.
Marren leült az egyik fotelba, és a karfára tette
a kezét.
– Elnézést a rendetlenségért, nem vall rám –
mondta Sauer, közben ő is helyet foglalt, és ke-
resztbe tette a lábát. Kezét ölébe ejtette, megszo-
kásból a jó kezét felülre. Elegáns öltönynadrágja
kivillant a köpenye alól, és jól látszódott drága
bőrcipője is. – Tudja, sokat utazom, és nem volt
még időm kipakolni. A világ számos pontján ve-
szek részt kutatási projektekben, és előadásokat
is tartok mindenfelé, úgyhogy az én életem erre
a kis mobil laboratóriumra és a panziószobák
világára korlátozódik. Hatalmas szerencse, hogy
kivételesen egy albérletet találtam.
– Nincs családja? – kérdezte Marren.
– Nekem a kutatás a mindenem – mondta
Sauer. – Nem tudok elképzelni olyan családot,
11
2023. 02. 02. 16:43:12
 GALAKTIKA
2023. február
ami az én munkamániámat képes lett volna
tolerálni.
– Mit kutat?
– Erről később még beszélek, de most térjünk
a lényegre, hiszen mindkettőnk ideje drága. Az
öné különösen, nem igaz?
Marren nem válaszolt, de magát is meglepte,
mennyire elfeledkezett arról, hogy négy nap már
el is telt a hátralévő háromszázhatvanötből. Bi-
zony, az idő nagyobb kincs, mint eddig bármikor.
– Az algoritmus szerint – folytatta Sauer –
Boninger-szindrómája van. Erről azt kell tudni,
hogy egy génhiba okozza, és akkor sem tudná-
nak tenni ellene, ha még magzat korában felde-
rítenék a teljes DNS-ét, kimutatva ezt a szörnyű
betegséget. A Boninger-szindrómának csak ak-
kor vannak tünetei, amikor a beteg szíve már a
leépülés végső stádiumába lép, tehát az utolsó
egy évben. A tünetek ráadásul aljas módon meg-
egyeznek a szokásos, hétköznapi tapasztalatok-
ból ismert érzésekkel, mint hogy félrever egyet a
szív, fáradtságérzet tör rá az emberre, vagy zsib-
bad a végtagja. Ettől még nem rohanunk az or-
voshoz, de a helyzet az, hogy ennél a betegségnél
az nem is segítene.
– Igen, én is utánaolvastam.
– Remek – mondta Sauer. – Nos, kutató-
társaim a világ különböző pontjain és én egy
kicsit előrébb tartunk a gyógyítás terén, mint
amiről a háziorvosok tudnak. A legmodernebb
laboratóriumokban, mesterséges intelligencia
segítségével dolgozunk a legújabb gyógymódo-
kon. Érdekes, de tulajdonképpen nem az után
kutattunk, amit találtunk. Azt nem mondanám,
hogy véletlen felfedezést tettünk, de előttem sem
teljesen világos, hogyan jutottunk el végül ide.
Utólag persze leírtuk a folyamatokat. Fantaszti-
kus az egész!
Sauer pár másodpercig elégedetten elrévedt a
távolba, közben rövidre nyírt, ősz szakállát simo-
gatta. Talán gondolatban egy fontos díjat vett át
éppen. Majd ismét Marrenre nézett, és folytatta:
12 Immutáció
006-023-caine.indd 12
– Van egy új módszerünk, amit bár még nem
engedélyeztek, de már több betegen segítettünk
vele, méghozzá különféle betegségekben szen-
vedőkön. A kezelés csodálatos lehetősége abban
rejlik, hogy betegségtől függetlenül, szinte min-
den esetben lehetne alkalmazni. A tesztek és a
vizsgálatok még folynak, de már nincs messze,
hogy meglegyen a világszabadalom, és az enge-
délyünk a gyógyításra. Addig viszont önkénte-
seken teszteljük a módszert. Eddig kilenc ilyen
tesztet végeztünk embereken, és minden esetben
teljes gyógyulást értünk el.
– Dr. Sauber, ez…
– Sauer.
– Elnézést, dr. Sauer, de ez…
– Nem túl szép-e ahhoz, hogy igaz legyen? Ne
mondja, hogy pont ezt akarta kérdezni! Tegnap
még egy évet jósoltak magának, most pedig ki-
derül, hogy a betegsége gyógyítható. Mintha egy
ringlispílen ülne, ahol minden pillanatban más
tájat lát. Megértem önt, és őszinte leszek. A ke-
zelés még nem kiforrott, és bár az eredményeink
jók, és komoly támogatóink vannak, még bár-
mikor adódhat komplikáció, de megnyugtatom,
komoly professzorok sok évtizedes munkája
alapján jutottunk el idáig, akiknek szenvedélye
az orvoslás. Mindenki csak jót akar.
– Mennyibe kerül a kezelés, és mennyi idő?
– Ezt már szeretem – mondta Sauer. – Gya-
korlatias kérdések. A kezelés nem olcsó, de a ku-
tatás tesztelési stádiumában még minden költsé-
get a támogatók állnak, így az ön díjazását is, ha
részt vesz a kísérletben.
– Még nekem fizetnek érte?
– Ez természetes – mondta Sauer, és széttárta
a kezét. – Hiszen ez egy kísérlet. Még akkor is, ha
a sokadik, és a kockázat már minimális.
– Miből áll a kezelés? Mi történik pontosan?
Sauer felemelte a mutatóujját.
– Előbb válaszolok a korábbi kérdésére, hogy
mennyi idő a kezelés. Ha minden jól megy, né-
hány hét. Egy hónap kell a teljes gyógyulásig,
2023. 02. 02. 16:43:12

és ez varázslatnak hangzik, tudom jól, de való-
jában színtiszta tudomány. A kezelés lényege,
hogy mesterséges sejteket juttatunk a szívébe,
amik megkeresik a sérült, vagy az ön esetében
elöregedett sejteket, és egyszerűen átveszik azok
szerepét. Ezek az intelligens sejtek az ön DNS-e
alapján készülnek, és tökéletesen fel tudják venni
bármelyik sejtje funkcióit és méretét, majd egy-
szerűen azok helyébe lépnek. Az ön szívében jó
sok sejtet ki kell cserélni, de ez sem tart tovább
két-három hétnél, és jó eséllyel egy életre megold-
juk a működési zavarokat. A mesterséges sejtek
nem öregszenek el, és nem hibáznak. Olyanok,
mint a nanorobotok, intelligens kis munkások.
– És ezzel a módszerrel már kilenc beteget
meggyógyítottak?
– Így van. Legutóbb egy leukémiás kislányt
Szingapúrban. Fél éve megfigyelés alatt van, de
eddig minden eredménye kiváló.
– Boninger-szindrómát is?
– Nem, azt nem, de ahogy mondtam, a mód-
szer univerzális. Minden betegség ellen működik,
ahol a sejtek cseréjével megoldható a gyógyulás.
– Mikor kell választ adnom? – kérdezte
Marren.
– Egy hónapig még biztosan a városban va-
gyok, utána hosszabb időre Szingapúrba kell
utaznom. Bármikor válaszolhat, de célszerű
lenne addig megcsinálni a beavatkozást, amíg
itt vagyok. Persze természetesen állok a rendel-
kezésére később is, ám akkor lehet, hogy utá-
nam kell jönnie.
– Mennyi pénzt kapnék?
– Ötvenezer eurót tudok utalni, ha aláírja a
részvételi nyilatkozatott és megcsináltuk a kezelést.
– Mi történt a kezével? – kérdezte Marren, és
bár tudta, hogy indiszkrét, mégsem érezte kelle-
metlenül magát.
Sauer felemelte a balját; ujjaiból csak kettő
mozdult meg, azok is lassan. Megsimogatta má-
sik kezével, majd visszatette az ölébe.
– Születési rendellenesség.
Immutáció
006-023-caine.indd 13
GALAKTIKA
2023. február
– Miért nem gyógyítja meg az új módszerével?
– Bár lehetne, de amint mondtam, a kezelés
lényege, hogy a sérült sejteket lecseréljük jókra.
Az én kezemben nem sérültek a sejtek, hanem
hiányoznak.
Marren bólogatott.
– Nos, Mr. Marren, hogy döntött?
– Erre aludnom kell egyet – mondta ő.
– Természetesen.
Hazafelé Marren vett egy üveg olcsó bort, és
azon gondolkodott, hogyan mondja el Norának
az egészet. Még a háziorvosnál tett látogatását
sem mesélte el neki, képtelen volt rá, de most
már nem halogathatja tovább, főleg, ha elfogadja
Sauer ajánlatát, ami bár őrültségnek hangzik, el
kellett ismernie, hogy logikus, és az orvostudo-
mány akár tényleg tarthat már itt.
5
Két nap múlva Marren az apró laboratórium
ergonomikus székében ült, amit első látogatá-
sakor nem látott, mivel összehajtva állt a pultok
mögött. Több lámpa is megvilágította őt, amitől
sápadtnak érezte magát. Bár ez az ősz végén még
normális is lenne, tudta, hogy ő nyár közepén is
épp ilyen seszínű.
Az elmúlt éjszakákon egyébként sem aludt so-
kat, folyton azon járt az esze, jól döntött-e, hogy
belement ebbe a kezelésbe, illetve különféle ret-
tenetes forgatókönyveket latolgatott, hogyan me-
het majd ez az egész félre. De mit tehetne? Meg
aztán mégiscsak Wang ajánlotta be Sauerhez,
akiben megbízik, hiszen húszéves kora óta hoz-
zá jár. Ha pedig nemet mondana, ugyan mihez
kezdene? Egy éve maradt a földön, aztán vége.
Marren teljesen biztos volt abban, hogy ez az
egyetlen lehetősége, és bár kezdett megbarátkoz-
ni a halállal, a remény mégis távoli jelzőfényként
villant fel az égbolton.
Dr. Sauer az egyik pultnál állt, és a laptopján
készítette elő a kezeléshez használt sejteket. Egé-
szen meg kellett hajolnia, hogy az ő testmagas-
13
2023. 02. 02. 16:43:12
 GALAKTIKA
2023. február
ságával elérje a billentyűket. Marren úgy látta,
szenvedéllyel csinálja, és nem hazudott, amikor
azt mondta, az élete a gyógyítás.
– Most az ön DNS-éből vett minta adatait
feltöltöm a mesterséges sejtekre, amiket az MIT
egyik laboratóriumában állítottunk elő ottani
kollégáimmal. Mindenkinél van belőle minta a
tesztelésekhez.
Amikor Sauer elkészült, vastag gumikesztyűt
húzott, és a tárolóból egy fecskendőbe töltötte át
a sejteket. Néhány milliliter sűrű, de tiszta fehér
folyadék volt, akár a tej.
– Felkészült, Mr. Marren?
Marren nyelt egy nagyot.
– Ha tudnám mire kéne felkészülnöm, az so-
kat segítene.
Sauer kedvesen mosolygott.
– Nézzen körbe! Régen több kórházat kellett
volna megjárnia, hogy adjanak plusz tíz évet az éle-
téhez. Steril környezet, orvosi maszk, fertőtlenítés,
műtéti beavatkozás, hosszú rehabilitáció és élet-
módváltás. Most pedig, ebben a pici laboratórium-
ban, egy laptoppal és egy fecskendővel meggyó-
gyítható bármilyen betegség. Hát nem lenyűgöző?
Marren egyetértett, de szívesen hozzátette
volna, hogy „ha mindez igaz”, és nem akart újra
tiszteletlen lenni. Tekintete Sauer íróasztala felé
tévedt, ahol feltehetően az általa aláírt beleegye-
ző nyilatkozat is lapult. Abban szerepel többek
között, hogy elfogadja a feltételeket, beadhatják
neki a mesterséges sejteket gyógyászati céllal,
és rendszeres önvizsgálatot kell végeznie, majd
bizonyos időközönként személyesen is meg kell
jelennie kontrollon. Nem tűnik nagy áldozatnak
azért, hogy végigélhesse az életét.
– Üljön nyugodtan, kérem – mondta Sauer,
majd béna kezét Marren felkarjára tette, ezután
jobbjával gyakorlott mozdulattal belenyomta a
tűt a vénájába.
A szúrás jobban fájt, mint egy vérvétel, de
elviselhető volt. Marren összeszorította a fogát,
amíg a doktor teljesen ki nem húzta a tűt.
14 Immutáció
006-023-caine.indd 14
– Meg is vagyunk – mondta Sauer, és egy
gézdarabot helyezett a sebre. – Szorítsa rá pár
percig!
– Köszönöm.
– Még ne köszönjön semmit! – mondta
Sauer, miközben elpakolta a felszerelését. Min-
dent az arra a célra kialakított fémborítású,
puha bélésű táskába. – Jöjjön vissza két hét
múlva! Akkor meglátjuk, sikerült-e valamit
javítanunk a szívén.
Marren arcáról lehervadt a mosoly, de Sauer
nem nézett rá, így nem is látta ezt. Tehát a dok-
tor nem biztos a dolgában – gondolta. – Még-
sem nőttek az esélyeim akkor?
De nem tette szóvá. Felkelt, és a kabátjá-
ért ment.
– Rendben – mondta. – Akkor két hét múlva.
– Ha bármi szokatlan tünetet tapasztal, azon-
nal hívjon! Ha bizsergést érez vagy zsibbadást a
mellkasában, az még normális.
– Értem.
– Jól van. Pihenjen sokat! Ne erőltesse a szívét!
– Úgy lesz. Köszönöm.
– Vigyázzon magára!
6
Tizenhárom nappal később Marren a megbeszélt
időben megérkezett dr. Sauer piciny laborjába.
– Üdvözlöm, Mr. Marren! Hogy van?
– Jó napot! Köszönöm, azt hiszem jól.
– Remek. Meséljen a két hetéről! Mik voltak
a tünetek?
– Nos, semmi komoly. Amint mondta, érez-
tem a mellkasomban némi bizsergést. Volt né-
hány szokásos tünet is, rendszertelen szívverés
és ilyenek.
– Ez jól hangzik. Jöjjön, megvizsgálom! Álljon
oda a falhoz, kérem!
Marren levette a kabátját, és a falhoz sétált.
Sauer egy tabletszerű eszközt vett elő, és a betege
szívéhez tette, a pulóveréhez. Ott tartotta fél percig,
majd ezt megismételte az oldalán és a hátán is.
2023. 02. 02. 16:43:12

– Mi ez? – kérdezte Marren. – Csak nem egy
kézi röntgen?
Sauer felnevetett.
– Nem, ez egy speciális modellező eszköz.
Csak a mesterséges sejtekkel kommunikál, és
képes bemérni valamennyit, így egy nagyjából
háromdimenziós képet kapunk arról, men�-
nyi mesterséges sejt van a szervezetében, és hol
helyezkednek el. Ha minden jól ment, akkor a
szívének a legfontosabb részeit már kicseréltük.
Lássuk!
Sauer a laptopjához lépett, ami már meg is
jelenítette a modellt. Kifordította a képernyőt,
hogy Marren is láthassa. A fekete háttéren fehér
pöttyök halmaza látszódott, némileg koncent-
rálva egy ovális felhőben. Aztán Sauer az egyik
billentyűt lenyomva forgatni kezdte a modellt,
és a pöttyök elkezdték megkerülni a felhő kö-
zéppontját. Így, mozgásban már tisztán kiraj-
zolódott, hogy ez egy szív formája. Méghozzá –
ahogy Sauer mondta – nagyjából egy félkész szív.
Marren megdöbbent.
– Ez az én…
– Igen, Mr. Marren. Az ön szívének a fele már
mesterséges sejtekből áll, és úgy tűnik, tökélete-
sen átvették elődeik feladatait, hiszen nemcsak
hogy életben van, de alig volt tünete.
– Ez hihetetlen!
– Kérem, üljön le, még megnézek pár dolgot.
Marren csendben tűrte, ahogy a doktor elvég-
zett néhány vizsgálatot, de közben érezte, ahogy
a megkönnyebbülés elárasztja egész lényét. Egy
rettentően súlyos problémával találta szemben
magát az életben, farkasszemet nézett a halállal,
de megúszta. Úgy néz ki, túl lesz rajta. És nem
egy év, hanem ha a szívén múlik – és Sauer nem
tévedett – akkor bármennyi. Neki volt a leggyen-
gébb szíve, és most az övé lesz a legerősebb.
– Meg is vagyunk – mondta Sauer. – Az
eredmények nagyszerűek. Még két hét, és a szí-
ve teljesen lecserélődik. Minden elöregedett sejt
megújul, és túllesz rajta.
Immutáció
006-023-caine.indd 15
GALAKTIKA
2023. február
– Honnan tudják ezek a mesterséges sejtek,
hogy hol van a szívem határa? Úgy értem, ho-
gyan működik ez sejtszinten?
– Úgy működik, mint egy őssejtkezelés.
Azokról hallott már, gondolom.
– Igen.
– Ugyanaz a menete, csak szintetikus sejtek-
kel. Tudják, mivé kell válniuk, és azzá válnak:
az ön szívsejtjeivé. Ennyi. Nem gondolkodnak,
hanem megkeresik a szív sejtjeit, átveszik a pa-
ramétereit, majd a helyébe lépnek.
– Bevallom, egy kicsit félelmetes.
– Az emberi szervezettel kísérletezni mindig
félelmetes egy kicsit, hiszen még ma sem értünk
mindent teljesen, de megnyugtatom, végül min-
dig a tudomány fog győzni a természet felett.
Marren felvette a kabátját, és megkötötte a
sálját. Odakint a vizsgálat alatt feltámadt a hideg,
északi szél, ezt az ablakok előtt álló platánfa ága-
inak ütemtelen táncából lehetett tudni.
– Jól van. Két hét múlva folytatjuk – mondta
Sauer.
7
Marren napról napra jobban érezte magát. A szí-
vével és vérkeringésével kapcsolatos összes kelle-
metlen tünete megszűnt. Jobban aludt, könnyeb-
ben ébredt, és valahogy teljesen egészségesnek
érezte magát.
Néha elgondolkodott azon, hogy mestersé-
ges szíve van. Hogy az a valami ott belül már
nem ő, hanem egy idegen anyag. De megnyug-
tatta a gondolat, hogy így visszakapta élete
hátralévő éveit, és hát az egész mégiscsak egy-
szerűbb volt, mint egy szívátültetés vagy pace-
maker implantáció. Ráadásul Sauer még egy
gyógyszert sem említett, szó sem volt kilökő-
désről, sem arról, hogy bármiben is változtat-
nia kell-e majd az életmódján. Még az is lehet,
hogy ezentúl sokkal jobb teljesítményre lesz
képes. Végre nekivághat valami nagy tervnek
az életében.
15
2023. 02. 02. 16:43:12
 GALAKTIKA
2023. február
Feltűnt viszont neki, hogy a testéből távozó
folyadékok halvány vöröses árnyalatot kaptak.
Dr. Sauer telefonon keresztül megnyugtatta,
hogy ez normális, az elhalt régi sejtek távoznak
ily módon a szervezetből. Amit lát, nem vér, és
nem belső sérülés jele.
Egyik este Marren elgondolkodott Saueren is.
Ha ez tényleg ilyen jól működik, és már több kí-
sérletet lefolytattak, hogyhogy nem lett világhírű,
ünnepelt tudós? Hiszen ez a vívmány történelmi
jelentőségű. Míg mások még a mesterséges sejtek
nyomtatásával és összeállításával próbálkoznak,
Sauer már gyógyít velük, méghozzá olyan gyor-
san és hatékonyan, hogy az egyszerűen felfog-
hatatlan. Mi van, ha valami nem stimmel ezzel
az egésszel? – kérdezte magától, de öröme végül
lebirkózta kételyeit.
Nora is látta rajta, hogy megváltozott. Maga-
biztosabb és erősebb lett. Izmai többet bírtak így,
hogy a vérkeringése már-már tökéletes lett. Új
szíve új tempót diktált, de szervei, sejtjei is élvez-
ték a bőséget az ínséges korszak után.
A következő vizsgálatnál Marren már az
egész szívét látta a monitoron, milliárdnyi apró
pontból felépítve. A folyamat lassan a végéhez
ér, és saját, beteg szíve eltűnik örökre. Helyét át-
veszi a mesterséges, soha el nem fáradó új szív,
ami mindig úgy dobog, ahogy kell neki. Nem ver
félre, nem lassul le, nem lépi át soha egyik határ-
értékét sem.
Marren felpörgette az életét is. Sportolni kez-
dett, új munkákat vállalt, és nagy terveket szőtt.
Nora eleinte örült ennek, hiszen párjából csak
úgy sugárzott az életerő. Az ágyban is jobban
teljesített, soha nem ismert örömöket okozva
mindkettejüknek. Ugyanakkor Nora volt az
egyetlen, aki érzett ebben a dübörgő melódiában
némi vészjósló felhangot is. Hová tart mindez?
Mivé válik a párja végül?
Egyik reggel Marren a tükör előtt állt a für-
dőszobában. Levette a pólót, amiben aludt, hogy
ne vizezze össze, amikor megmosakszik. Végig-
16 Immutáció
006-023-caine.indd 16
nézett a testén, ami szerinte már kezdett szál-
kásodni. Mindig is puhány volt, de most végre
elkezdett edzeni.
Megfeszítette bicepszét, majd oldalra fordult,
esetlenül utánozva a testépítők oldalsó tricepsz
pózát. Szerény izmai alig domborodtak ki, de a
változás mégis egyértelműen látszódott korábbi
testéhez képest.
Elégedetten fordult vissza a tükörhöz, ami-
kor észrevett egy foltot a mellkasán. Alig látható,
halvány világos folt volt a jobb mellizma belső
részén. Egy hüvelykujjnyi területen mintha kifa-
kult volna a bőre, ahogy a napgombától szokott
az embereknek. Marren megsimogatta, de nem
érzett semmit, nem volt másmilyen a bőre azon
a részen. Megnyomta, de nem fájt. Nem foglal-
kozott vele többet, de mivel új dolog volt, eldön-
tötte, hogy megmutatja dr. Sauernek a következő
vizsgálatkor.
8
Marren nem érte el Sauert, és egyre türelmetle-
nebb lett. Nem tetszett neki a gondolat, hogy a
doktor esetleg úgy utazott el Szingapúrba, hogy
el sem köszönt, és magára hagyta őt egy kísérlet
kellős közepén. Végül elment Sauer laborjához,
és őszintén meglepődött, hogy ott találta a dok-
tort, ráadásul akadékoskodás nélkül beengedte
a kapun.
Marren ingerülten rontott be a rendelőbe,
felborítva a fogast. Nem vette a fáradságot, hogy
felállítsa, egyből az orvoshoz lépett, és felhúz-
ta vékony pulóverét pólójával együtt. Egészen a
nyakáig emelte, hogy Sauer láthassa ritkás szőr-
rel borított mellkasát.
– Mi a fene ez, doktor? – kérdezte. Sauer arcá-
ra őszinte döbbenet ült ki, mint aki még sosem
látott hasonlót. – Mi a jó édes kurva élet ez?! –
Marren már ordított, szeme dühösen kémlelte az
orvos reakcióit.
A szemközti tükörben maga is látta, hogy
felhúzott ruhája alatt sápadt mellkasa három
2023. 02. 02. 16:43:12

tenyérnyi területen egészen kifehéredett. He-
lyenként egyáltalán nem volt már árnyalata.
Úgy nézett ki, mint egy negatívba fordított Ror-
schach-ábra, csak épp nem szimmetrikus.
Sauer védekezőn maga elé emelte a kezét, így
próbálva csitítani a férfit.
– Nyugodjon meg, Mr. Marren! Kérem. Egy-
általán nem biztos, hogy…
– Azt ne mondja, hogy még nem látott ilyet!
Mitől van ez?
– Nem… Nem tudom – mondta Sauer, és a fe-
jét rázta. – Jöjjön, hadd nézzem meg közelebbről!
Nyugalom! Vetkőzzön le! Üljön le! Megnézem.
– Más betegnél is előjött ez? – kérdezte
Marren, közben levette vékony kabátját, majd
pulóverét és pólóját is. Idegesen a földre dobta
őket, és beült a jól ismert székbe.
– Nem láttam még ilyet – mondta Sauer, majd
közelebb hajolt Marren mellkasához, és egy digi-
tális nagyítóval ezerszeres méretben is megnézte
a kifehéredett bőrfelületet.
– Elképesztő – mondta végül, de halkan, ezért
Marren tudta, hogy nem neki mondja.
– Mitől van? A kezelés ment félre? – kérdezte.
– Nem hiszem – mondta Sauer. – Ez valami
válaszreakció lehet, amit még nem láttunk. Ne
aggódjon, nem hiszem, hogy komoly.
– Nem hiszi? De hát fogalma sincs róla, hogy
mi ez, és miért van. Miért mondja, hogy nem
komoly?
– Kérem! Nagyon fontos, hogy higgadtak ma-
radjunk. Akkor tudunk együttműködni, és meg-
oldani a problémát. Megnézem a szívét is.
Sauer elővette azt a tabletszerű eszközt, és a
szokásos módon végigpásztázta Marren mell-
kasát. Az adatok átmentek a laptopra, és amikor
a doktor megnézte, minden rutinja ellenére sem
tudta elrejteni, hogy elszörnyedt a látványon.
Pusztán Sauer arckifejezésétől Marren sze-
me könnybe lábadt. Látta az orvos szemében,
hogy baj van. Az ő szívével van baj, méghozzá
komoly.
Immutáció
006-023-caine.indd 17
GALAKTIKA
2023. február
– Mi az? – kérdezte. Hangja ezúttal erőtlen és
halk volt. Sauer kifordította a monitorát, és elin-
dította az animációt.
Marren meglátta a térbeli modellt, olyan sok
fehér ponttal, hogy a szíve már nem is látszó-
dott. A fehérség kiterjedt egészen a mellkasáig.
A fehér folt, amit a mellkasán látott, a szíve foly-
tatása volt.
– A sejtek valamiért… – mondta Sauer, hang-
jában elkeseredettséggel és csalódottsággal – to-
vábbterjedtek a szíven.
– Hogyan? Azt mondta, ez egy őssejtkezelés.
Az őssejtek nem terjednek tovább.
– Ezek mesterséges sejtek. Olyanok, mint az
őssejtek, de azért nem teljesen. – Sauer megcsó-
válta a fejét. – Nem így kellett volna történnie.
Marren elővett egy zsebkendőt, és megtörölte
az orrát, szipogott, majd megmutatta Sauernak.
– Nézze! – mondta, és a doktor felé fordította
a kinyitott zsebkendőt, amit barnás-vöröses ár-
nyalatú folt szennyezett. – Minden testnyíláso-
mon keresztül folynak el a régi sejtjeim.
Sauer értetlenül nézett rá, és komolyan küz-
dött, hogy higgadt és hiteles maradjon a betege
előtt.
– Volt már ilyen másoknál is, igaz? – kérdezte
Marren. – Mi lett velük, Sauer? Meghaltak? Ez
vár rám is?
– Nem, dehogy! Nem fog meghalni.
– Ne hazudjon többet! – ordított Marren, és
az asztalra csapott, amire Sauer összerezzent. –
Hiszen fogalma sincs, hogy mi történik velem.
Marren felkelt, és idegesen járkálni kezdett fel
s alá az apró helyiségben.
– Volt egy ilyen kockázat – mondta Sauer –,
de nem lett volna szabad megtörténnie. Min-
dent százszor leellenőriztem. A sejtek nem
tudják, hogyan kell túllépni a beprogramozott
szerv határain. Egyszerűen képtelenek rá, mert
a programjuk a szívre korlátozódik. Azokat a
sejteket ismerik csak, azokat keresik meg és cse-
rélik le.
17
2023. 02. 02. 16:43:12
 GALAKTIKA
2023. február
– Állítsa le őket! – követelte Marren. Sauer
széttárta a kezét, majd a laptop monitorára
mutatott.
– Fogalmam sincs, hogyan lehetne. Nézze…
– És akkor mi lesz? Lecserélnek minden sejtet
bennem?
– Nem tudom…
– Mondjon már valamit! – kiáltott rá Marren.
– Hát… Lehetséges…
Marren megértette, hogy Sauer vakon kí-
sérletezett vele. Ez megmagyarázta a hírneve
hiányát, és hogy a módszere miért nem kapott
engedélyt, miért nem terjedt el. Sauer egy csaló,
egy erkölcstelen tudós, aki tőrbe csalta őt, és az
életével játszik.
– Mi van a többi páciensével? Velük is ez
történt?
Sauer sokáig hallgatott, majd leroskadt a
forgószékbe.
– Maga volt az első.
Marren összepréselte a száját, és egy pillanatig
biztosra vette, hogy holtra veri az orvost, de az-
tán elillant a gondolat, mert ösztönösen inkább
a megoldást próbálta keresni. Az idő ellene dol-
gozik, másodpercenként sejtek millióit veszítheti
el, talán még többet. Ebben az ütemben egy hó-
nap múlva semmi nem marad belőle. Jó kérdés,
hogy mi lesz utána? Valószínűleg meghal, hiszen
az életet magát mégsem tudja lemásolni semmi,
vagy pedig egy kontrollálatlanul burjánzó sejt-
massza válik belőle. Legjobb esetben is addig tart
a folyamat, amíg az idegen sejtek elérik az agyát.
Ott biztosan vége a játéknak.
– Hívja fel a társait! – mondta Marren. Sauer
felnézett rá, és látszott rajta, hogy nem lát kiutat
a helyzetből. Úgy ült a székében, mint aki hama-
rosan rituális öngyilkosságot követ el becsülete
megőrzése végett. Kezét a karfán tartotta, de
inkább kapaszkodott benne, mintsem támasz-
kodott rajta.
– Gyerünk! – kiáltott Marren. Sauer össze-
rezzent.
18 Immutáció
006-023-caine.indd 18
– Nincsenek társaim – mondta. – Egyedül
csináltam. Illetve néhány dolgot másoktól lop-
tam el, de a sejtek, amik magában vannak, tel-
jesen egyediek. Senki sem tudja, hogy létezik ez
a technológia.
– Uramisten! – képedt el Marren, és a hajába
túrt, miközben elfordult Sauertől. – Maga elme-
beteg! Mit tett velem?
– Én csak jót akartam – mondta a doktor. –
Ha csak a szíve cserélődik le, mindketten híresek
lettünk volna. Megváltoztattuk volna az orvoslás
történelmét.
– Én nem vagyok kísérleti nyúl! – kiáltott
Marren, és Sauerre mutatott.
– De igen. Emlékszik? Aláírta a papírt, még a
díját is elutaltam.
– A támogatói sem léteznek? – kérdezte
Marren. Sauer bólintott:
– Vannak támogatóim. Egy idős, gazdag
emberekből álló csoport nagyon szeretné ezt a
kezelést, és minden pénzt megér nekik, hogy
megoldjam számukra az öregedés problémáját.
– Dr. Wang tudott erről? Ő is benne van?
– Nem, de pénzért hajlandó volt önt hozzám
irányítani. Ön kivételesen jó alany. Egy rákos be-
teggel nem tudok kísérletezni, mert a mestersé-
ges sejtek jó eséllyel a rákot is lemásolják, hiszen
azok is csak sejtek. Ön viszont úgy beteg, hogy
minden sejtje ép, nekem pedig pont ez kellett.
– Átkozott szemétláda maga, tudja?! – Marren
felöltözött, majd az ajtóból visszaszólt. – Két nap
múlva visszajövök. Ajánlom, hogy itt legyen, és
álljon elő valami megoldással, különben ön lesz
az én kísérleti alanyom.
Elviharzott, és úgy vágta be maga mögött
az ajtót, hogy a kerete megreccsent, és felette
vakolat pergett le, kis fehér pontokat szórva el
a sötét padlón.
9
Sauer eltűnt. Kipakolta a laborját, és továbbállt.
A telefont sem vette fel, ha Marren hívta. Közben
2023. 02. 02. 16:43:12

a fehér folt már a hátán is megjelent. Elöl pedig
széles sávban fehér lett a bőre, mint a friss hó.
Nyaktól lefelé a köldökéig.
Marren csak most vette a fáradságot, hogy
alaposabban utánanézzen, ki is valójában ez a
dr. Sauer. Nem lepte meg, hogy nem talált sok
anyagot, azok pedig arról szóltak, hogy Sauer
egy komolytalan, hiteltelen tudós, aki „érthe-
tetlen, hogyan kaphatott biológusi diplomát”.
Kutatásai pedig „a valóságtól elrugaszkodott,
veszélyes vakrepülések”, felvetései, elméletei „a
tudóstársadalom egészére nézve károsak” – ír-
ták róla. Mérhetetlen düh szorongatta új szívét,
és bakancslistára került dr. Sauer kivégzése,
amiért hazudott, kihasználta, tönkretette és
cserbenhagyta.
Nora aggódott, és egyre többször húzódott el
Marrentől. A férfi elszántan kereste a megoldást,
hogyan lehetne a mesterséges sejtek terjedését
megállítani, de semmi használhatót nem talált.
Ez a terület annyira gyerekcipőben járt, hogy
a legnagyobb tudósok is csak említés szintjén
beszéltek róla, konkrétumok nélkül. Marren
felkeresett néhány orvost, hogy vizsgálják meg,
de senki nem mert beavatkozni. Nem láttak még
ilyet, és szinte megrémültek az agresszíven terje-
dő, természetellenes fehérségtől.
Mellékhatásként Marren érezte magán, hogy
egyre erősebb, és mellizma nem tud elfáradni,
bármit csinál is. Különféle gyakorlatokkal kísér-
letezett, de ha fehér izmait terhelte, nem létezett
lehetetlen.
Marren feladta a harcot, és bezárkózva várta
a halált, amiről úgy gondolta, gyors lesz és fáj-
dalommentes, mintha egy kapcsolóval tűnne el
a világból, amit majd egy láthatatlan kéz állít át
off állásba.
Nora nem bírta tovább, és elköltözött. Egyik
kollégája befogadta, de csak egy hónapra.
Mohának hívták, és hosszú göndör hajával le
sem tagadhatta volna, hogy a karibi térségből
származik.
Immutáció
006-023-caine.indd 19
GALAKTIKA
2023. február
Nora is érezte a változást, de nem úgy, ahogy
Marren. Végre meglépte, amit már régen meg
kellett volna. Marren mellett nem volt jövője,
benne nem ez a kép élt a férfiról, aki mellett leéli
majd az életét. Marren kedves és fanyar, kriti-
kus humora miatt laza és könnyed személyiség,
ugyanakkor egy született lúzer, aki sosem jut el
egyről a kettőre. Emiatt mindig másokat okol,
vagy a körülményeket teszi felelőssé. Nora vi-
szont nagyban gondolkodott, igazi kitörésben.
Saját vállalkozásról és ingatlanok vásárlásáról
álmodozott, esetleg multinacionális vállalat ve-
zetői pozíciójáról, ahonnan visszanézve a múltja
és jelene nevetségesen szegényes lesz majd.
Marren rejtőzködött az emberek elől, mert
azok megbámulták. A fehérség felkúszott az
arcára, és elmaszatolt lángmintákban terjedt
felfelé az orráig és arccsontjáig. A felkarjain szin-
tén kúszott lefelé a mesterséges sejtek armadája.
Lecseréltek minden sejtet, ami az útjukba került,
tökéletesen és észrevétlenül átvéve annak min-
den funkcióját. Mindegy volt, hogy az új sejt má-
sik mesterséges sejthez kapcsolódik éppen, vagy
még egy eredetihez, minden információ, anyag
és kémiai átvitel működött. Lábán a térdénél
járt az átváltozás. Nem volt kétséges, hogy belül
ugyanez a helyzet. Minden szerve fehér már, a
mája, a veséje, a tüdeje, de még a belei is.
Egy alkalommal szándékosan megvágta ma-
gát, mert kíváncsi volt, hogy a vére is fehér lett-e.
Különös dolgot tapasztalt. Egy pillanatra látta a
vérét, ami inkább rózsaszínnek tűnt, mint vörös-
nek, de a seb nem nyílt szét, hanem ahogy bezá-
rult, úgy is maradt. Nagyobbat vágott. A penge
felét belevájta a karjába. Halványpiros vére ki-
buggyant, és lefolyt a karján, de ahogy a penge
távozott a húsból, a seb összezárult, és az sem
látszódott, hol vágta meg magát. Nem is vérzett
többé. A mesterséges sejtek azonnal felismerték
egymást, és összeakaszkodtak. Mintha nem sé-
rültek volna meg a vágástól, inkább utat enged-
tek maguk között a pengének. Marren döbben-
19
2023. 02. 02. 16:43:12
 GALAKTIKA
2023. február
ten nézte a karját, és ujjával simogatta, mintha a
sebet próbálná kitapintani. A változások komo-
lyabbak, mint elsőre tűntek… – állapította meg
magában.
Nem bánta, hogy Nora elment. Szexuális ét-
vágya egyébként is eltűnt. Csak új teste érdekelte,
és a lehetőségeket tesztelte, hogy mire lehet még
képes. Lehet, hogy szuperhőssé válik, aki sebez-
hetetlen, és emberfeletti az ereje? Hamarosan
eldől a sorsa, mert a fehérség napokon belül eléri
az agyvelejét.
10
Az Állami Nyomozóiroda biotechnológiai fegy-
vereket és fejlesztéseket ellenőrző részlegének
volt egy bevetési egysége, amiről csak a legfel-
sőbb vezetés tudott. Hozzájuk tartozott egy vi-
lágtól elrejtett kutatóintézet, ahol olyan fejlesz-
téseket vizsgáltak, amikben kockázatot láttak
az emberiség biztonságára. A bevetési egységet
és a biztonsági csapatot megalakulásuk óta
Maximillian Gadberry ügynök vezette. Szol-
gálatának hét éve alatt számos titkos kísérletet,
tudóstársulást, klónozással, biotechnológiával és
mutációkkal foglalkozó zuglabort találtak meg
és számoltak fel.
Gadberry hivatalosan titkosszolgálati ügy-
nöknek számított, a legmagasabb jogkörrel, és
a tudományos dolgok csak annyira érdekelték,
amennyire a munkájához vagy egy projekt ve-
szélyességének megítéléséhez kellett. Viszont a
megfigyelés, keresés, vadászat, sőt a likvidálás
már sokkal inkább az ő területe volt. Mi több az
élete, a hobbija, a hitvallása egyben.
Gadberry hat rohamosztagossal, két terep-
járóval érkezett meg a társasházhoz. Miközben
felmentek a lépcsőn, mindenkit visszaküldtek a
lakásába, aki csak útjukba került. A huszonki-
lences lakásnál megálltak, majd két ember faltö-
rő kossal rohamozta meg a bejáratot. Az erőtől,
amivel belecsapódtak, az ajtó hosszában kettéha-
sadt, a zár és a zsanérok kifordultak a helyükről.
20 Immutáció
006-023-caine.indd 20
A kommandósok fegyverrel előre benyomultak a
lakásba, és a nagyszobában meg is találták a fér-
fit, akit kerestek. Farmerban és fekete kapucnis
pulcsiban állt az ablaknál, nekik háttal. A kom-
mandósok félkörben körbevették, és hat fegyvert
fogtak rá. Gadberry kilépett emberei közül. Ele-
gáns öltönyt viselt, és férfias parfüm illata lengte
körbe. Zsebében ott lapult az engedély, ami min-
den eszközt megenged számára, hogy bevigye
Gerald Marrent. Egy harcos gyanakvó tekinteté-
vel figyelte a férfi minden rezdülését.
– Marren? – kérdezte. Erőteljes hangja betöl-
tötte a szobát. Ellenvetésnek, mellébeszélésnek
nincs helye, ezt mindenki érezte belőle.
A férfi lassan megfordult. A kapucni alatt egy
hófehér emberfej nézett vissza Gadberryre, aki
egy pillanatra hunyorított az elszörnyedéstől és
a döbbenettől. Marren nem tűnt fenyegetőnek,
de éppen embernek sem. Gadberry profizmusa
és több évtizedes rutinja nem hagyta, hogy ki-
zökkenjen.
– Ezt vegye fel! – mondta Marrennek, és az
egyik kommandósra mutatott, aki egy speciális
vegyvédelmi ruhát tett le közéjük. Az öltözék
nem engedte, hogy Marren egyetlen sejtje is ki-
jusson a külvilágba, és némileg a mozgásában is
korlátozta.
11
Sauer hetekig rejtőzködött egy eldugott garzon-
ban, amit álnéven vett ki. Nagy rutinja volt eb-
ben, mivel gyakran váltogatta a városokat, ahol
újabb és újabb kísérleteket végzett behálózott
pácienseken, akik többnyire nem érték meg az
adott év végét. Most azonban rendesen félremen-
tek a dolgok Marrennel. Ilyen még nem történt.
Marren még mindig életben van, pedig nem
kéne neki, ráadásul egy mesterséges sejttömeggé
változott, ami él és virul. Erre még Sauer sem volt
felkészülve, pedig az ő elméletei gyakran rugasz-
kodtak el a valóságtól. Aggódott, hogy ezúttal
nagy felhajtás kerekedik az ügyből. Újságírók,
2023. 02. 02. 16:43:12

nyomozók jönnek, esetleg Marren csinál valami
ostobaságot.
Nem ez történt, viszont Sauer egyik reggel kü-
lönös felfedezést tett, amikor régi tanulmányait
nézte át.
A könyveit és saját írásait tároló kartondoboz
mellett állt és bal kezében tartotta a nyomtatott,
összetűzött dokumentumot. Jobb kezével lapo-
zott. Az egyik oldalon a mesterséges sejtek ter-
jedésének visszafordításáról olvasott, és annyira
elmerengett az ötletein, hogy a könyv kifordult
a kezéből. Bal kezével kapott utána, és gerincé-
nél megragadta a levegőben. Lassan felemelte,
és csodálkozva nézte a végtagot, amivel ilyen
mozdulatra soha életében nem volt képes. Keze
megváltozott, teljesen egészségesnek tűnt, kivé-
ve, hogy csuklótól lefelé kifehéredett.
Eddig nem vette észre, mert megszokta, hogy
béna kezét mindig maga mellett tartja, és keveset
használja. Nem is az egész fehéredett ki, csak fol-
tokban, ami a szőre miatt alig látszódott.
– Ne! – lehelte maga elé, és elszörnyedve nézte
megújult végtagját. Elejtette a tanulmányt, és az
ablakhoz lépett. Lassan forgatta kézfejét a fény-
ben, minden oldalról megvizsgálta, majd mellé
tette a jobbat is, és szinkronban mozgatta őket,
hogy össze tudja hasonlítani. Egyformák voltak,
csak az egyik fehérebb.
– Ez lehetetlen – mondta, és a megállapítás
úgy sokkolta, mintha víz alá nyomták volna.
Ez azt jelenti, hogy bárki elkaphatja, és a sejtek
elburjánzanak az egész világban, mint egy jár-
vány. Mi van, ha állatokra is átterjed? Mi van, ha
innentől senki sem hal meg? Hogyan születnek
új gyermekek? Vagy mindenkiből csak egy fehér
massza lesz a végén? Aztán rájött, hogy ennél
nagyobb a baj, mert ezt ő indította el, és ezért va-
dászni fognak rá.
Ekkor berobbant a bejárati ajtó, és álarcos
kommandósok özönlöttek be. Sauer felsikoltott,
és a falhoz hátrált, de rettentő lassan reagált, és
mire felfogta, hogy betörtek hozzá, már körbe
Immutáció
006-023-caine.indd 21
GALAKTIKA
2023. február
is állták, és fegyvert fogtak rá. Egy öltönyös férfi
lépett elő közülük.
– Le a fegyverekkel! – mondta, mire az embe-
rei a földre irányozták a puskacsöveket.
– Kik maguk? – kérdezte Sauer.
– Maga nem kérdez – mondta Gadberry.
Az egyik kommandós parancsnoka kezébe
adta Sauer személyi azonosító kártyáját és mobilját.
– Dr. Erbert Sauer – mondta Gadberry, és a
kártyát a mobilhoz ütögette párszor. – Régóta
keressük magát, de mások is. Örüljön, hogy mi
találtuk meg. Öltözzön! Velünk jön.
Ugyanolyan ruhát kapott, mint Marren.
Sauer látta az öltönyös férfin, hogy felesleges
minden további szó. Vergődhet, megszökhet,
de ezek beviszik a végén. Csak azon aggódott,
hogy hova.
12
Több napot autóztak, mire végre leparkolt a
nagy terepjáró. Marren tudott aludni a kocsiban,
rendszeresen kapott inni és enni, de nem beszélt
senkihez, és hozzá sem szóltak. Az őrök, akik
kísérték, békén hagyták. Néha eltűntek vagy
váltották egymást, de valaki mindig szemmel
tartotta.
Amikor végre kiszálltak, két férfi fogta közre,
és kísérte be egy sziklába vájt épületbe. A nap
már lement, de még nem sötétedett be teljesen.
Az időjárás téliesre fordult, de az első hó még vá-
ratott magára. Marren körbenézett, ám minden
irányban csak sziklákat látott, szakadékokat,
hegyormokat és rengeteg erdőt.
Az épületen belül lementek az alagsorba, há-
rom emelettel a felszín alá. A folyosó, ahová a lift
megérkezett úgy nézett ki, mintha épp az átadási
ünnepségre készítették volna elő. Patyolattiszta-
ság és rend uralkodott. Minden lámpa égett, a fa-
lak egyetlen felületi hiba nélkül simultak egybe.
A modern dizájn és színek azt éreztették, ez egy
jó hely, de Marrennek az első gondolata mégis az
volt, hogy innen nem kerül ki élve.
21
2023. 02. 02. 16:43:12
 GALAKTIKA
2023. február
A folyosó egyik oldalán tágas szobák nyíltak
ablakos ajtókkal. A másik oldalon feliratozott aj-
tók sorakoztak. Marren az általa celláknak neve-
zett oldalt figyelte, és amennyire tudott, benézett
az ablakokon.
Nem voltak kétségei, hogy ezek itt egyfajta
börtönök, bár amit a berendezésből látott, in-
kább tűntek luxusszállodák szobáinak.
Az első üresnek tűnt, de a másodikban egy is-
merős arcot pillantott meg. A szoba közepén dr.
Sauer állt, a léptekre felemelte a fejét. Sápadtnak
és fáradtnak látszott.
A következő szobában nem lakott senki, a
harmadikban pedig egy idegen férfi ült egy ka-
napén, és olvasott. Arca nem látszódott jól, mert
részben takarta a könyv, amit a kezében tartott.
A következő szoba lakója az ajtóban állt, és az
ablakon át nézte, kit hoztak be. Marren ebből jött
rá, hogy az ajtók belülről nem nyithatók, hiszen
akkor ez a rab biztosan kinyitotta volna, hogy
többet lásson… Megtorpant, de az őrök egyből
továbblökdösték. Nora állt a cella ajtajában. El-
keseredett és rémült tekintettel nézett Marrenre.
Arca falfehér volt, de nem úgy, mint a sápadt em-
bereknek szokott, hanem ahogy az ő arca is ki-
fehéredett. Szájáról Marren leolvasta, hogy hang
nélkül, de az ő nevét mondja.
Egy szoba kimaradt, majd megérkeztek úti
céljukhoz. Marren készségesen besétált.
– Leveheti a ruhát, és ott talál ennivalót is
– mondta az őr. – Pihenjen! Szüksége lesz az
erejére.
Kulcs nem fordult, zár nem kattant, Marren
mégis biztos volt benne, hogy nem tudna ki-
menni.
A szemközti falat egyetlen hatalmas ablak
töltötte ki, ami az erdőkre nézett. A fenyőlombok
elhelyezkedéséből érződött, hogy egy sziklafal
oldalában lehetnek, és alattuk legalább tíz méter
szakadéknak kell lennie.
A szobában, úgy tűnt, minden megvan, ami
a hosszú távú itt tartózkodáshoz kellhet. Ru-
22 Immutáció
006-023-caine.indd 22
hásszekrény, zuhanyzó, ágy, hűtő, kanapé, tévé,
könyvek és néhány, testedzéshez szükséges kel-
lék. Marrennek el kellett ismernie, hogy ez a szo-
ba jobb, mint bármelyik lakása egész életében.
A sarokban egy műanyag asztalon bőséges
vacsora várta. Rántott csirke, kenyér, sült burgo-
nya és saláta. Leült enni, közben próbálta össze-
foglalni, mi történt vele, és hogyan került ide.
Sauer egy hazug disznó, ez nem kétséges, vi-
szont túl nagy ráhatása nem lehet a dolgokra, ha
őt is behozták. Az idegen fickó két cellával odébb
vajon ki lehet? – kérdezte magától Marren. – Biz-
tos Sauer egy másik páciense. És Nora? Ő hogyan
került ide, és miért ilyen fehér? Ők csináltak vele
valamit? Esetleg… elkapta tőlem ezeket a sej-
teket, és ő is… Nem, ez nonszensz! Az viszont
érdekes, hogy a három rabból kettő kapcsolódik
hozzám. Lehet, hogy a harmadik is, csak nem tu-
dom még, hogyan. Na és vajon mi ez a hely? Egy
kutatólabor? Megmenteni akarnak, vagy csak a
sejtjeimet lecsapolni tudományos kísérlet vagy
biológiai fegyvergyártás céljából?
Marren nem áltatta magát, bármit is tervez-
nek, nem lesz jó vége.
(folytatjuk)
1: Dante Alighieri: Pokol, Babits Mihály fordítása
Ronil CAINE
1981-ben született magyar szerző. Novella- és
regényíró. Elsősorban hard SF és thriller zsáne-
rekben alkot, de nem áll távol tőle az akció, a kri-
mi és a horror sem. Legfőképpen Stephen King,
Michael Crichton és az SF-klasszikusok írásai
inspirálják. Történetei alapját népszerű témák
újragondolása adja, mint klónozás, időutazás,
technikai vívmányok, továbbá a világűr és az
elme rejtélyei. Eddig négy regénye jelent meg,
a Lilian (2016), a Rémteremtő (2018), a Fraktál
(2020), és a Luna (2022). A Galaktikában több
novelláját olvashattuk, legutóbb az „Élmény-
megosztás”-t a 370. számban.
2023. 02. 02. 16:43:13
 AGE A FÖLD UTOLSÓ ÉLHETŐ HELYÉN,
AUSZTRÁLIÁBAN ÉLI UNALMAS ÉLETÉT,
AMIKOR A MARSRA INVITÁLJA EGY
TITOKZATOS NŐ. A FÉRFI ÚGY TUDTA,
HOGY A MARS LAKATLAN,
ÁM HATALMASAT TÉVEDETT...

RENDEL D MEG I T T: W W W.GAL AK T IK ABOLT.HU

006-023-caine.indd 23 2023. 02. 02. 16:43:16
 GALAKTIKA
2023. február

Az utolsó jégkorszak
Bár már elég jól ismerjük a jégkorszakokat, még mindig
vannak olyan kérdések, amelyek régóta fejtörést okoznak a
paleoklíma-szakértőknek.

A
LEGUTÓBBI jégkorszak, hiva-
talos nevén a Würm-glaciális kö-
rülbelül 110 000 évvel ezelőtt kez-
dődött, a pleisztocén kor végén, és
nagyjából 10 000 évvel ezelőtt, a holo­cén kor
kezdetekor ért véget. A sarki és kontinentális
jégtakarók 18 000 évvel ezelőtt borították be a
legnagyobb területet. A jégkorszak alatt a jég
mennyisége, kiterjedése, de még az átlagos
hőmérséklet is időszakosan változott, ami sok
kérdést vetett fel.
Nem könnyű megérteni, hogy mi mozgatja
a Föld jégkorszakos-interglaciális ciklusait,
a jégtakarók időszakos előrenyomulását és
visszahúzódását az északi féltekén. A kutatók
jelentős erőfeszítéseket tettek a nagy jégtö- detét okozta, a tudósok nehezen tudták meg-
megek évezredeken át tartó terjeszkedésének magyarázni a Skandinávia és Észak-Európa
és zsugorodásának magyarázatára. Egy új nagy részét borító kiterjedt jégtakarókat, ahol
tanulmány hipotézist kínál az északi félteke sokkal enyhébb a hőmérséklet.
nagy részét a legutóbbi jégkorszak alatt be- A hideg kanadai sarkvidéki szigetvilág-
borító jégtakarók gyors terjeszkedésére, és az gal ellentétben, ahol könnyen képződik jég,
eredmények a Föld történelmének más jég- Skandináviának nagyrészt jégmentesnek kel-
korszakaira is vonatkozhatnak. lett volna maradnia az Észak-Atlanti-áramlat
Körülbelül 100 000 évvel ezelőtt, amikor a miatt, amely meleg vizet hoz Északnyugat-
mamutok járták a Földet, a félteke éghajlata Európa partjaihoz. Bár a két régió hasonló
fagyos lett, ami lehetővé tette a jég terjedését. szélességi körök mentén helyezkedik el, a
Körülbelül 10 000 év alatt a helyi hegyi glec�- skandináv nyári hőmérséklet jóval fagypont
cserek növekedtek, és hatalmas jégtakarókat felett van, míg a kanadai sarkvidék nagy ré-
alkottak, amelyek a mai Kanada, Szibéria és szén a kutatók szerint a hőmérséklet egész
Észak-Európa nagy részét borították. nyáron fagypont alatt marad.
Míg széles körben elfogadott tény, hogy a E miatt az eltérés miatt az éghajlati mo-
Föld Nap körüli pályájának időszakos „bo- dellek nehezen tudtak számot adni az Észak-
lyongása” az északi félteke nyarán lehűlést Európában előretörő kiterjedt gleccserekről,
idézett elő, ami a kiterjedt eljegesedés kez- amelyek az utolsó jégkorszak kezdetét jelez-
24 Az utolsó jégkorszak

024-026-tudomany.indd 24 2023. 02. 01. 22:51:33


ték. Honnan jöttek ezek a Skandináviát elbo-
rító jégtakarók, és mi okozta a kiterjedésük
növekedését ilyen rövid idő alatt?
A kutatók kidolgoztak egy rendkívül ös�-
szetett földrendszer-modellt, amely lehetővé
tette, hogy reálisan rekonstruálják a legutób-
bi jégkorszak kezdetén uralkodó körülmé-
nyeket. A jégtakaró-modell az északi félteke
jelentős részét nagy részletességgel ábrázolja.
A kutatók azonosították a kanadai sarkvi-
déki szigetvilágban található óceáni átjáró-
kat, mint az észak-atlanti éghajlatot irányító
kritikus „forgókapukat”, amelyek végső soron
azt is meghatározzák, hogy a jégtakaró növe-
kedhet-e Skandináviában, vagy sem.
A szimulációkból kiderült, hogy amíg a
kanadai sarkvidéki szigetvilágban lévő óceá-
ni átjárók nyitva maradnak, a Föld pályakon-
figurációja eléggé lehűti az északi féltekét ah-
hoz, hogy Észak-Kanadában és Szibériában
jégtakarók alakulhassanak ki, Skandináviá-
ban azonban nem.
Egy második kísérletben a kutatók egy ed-
dig még nem vizsgált forgatókönyvet szimu-
láltak, amelyben a tengeri jégtakarók elzárják
a kanadai sarkvidéki szigetvilág vízi útjait.
Az utolsó jégkorszak
024-026-tudomany.indd 25
GALAKTIKA
2023. február
Ebben a kísérletben a viszonylag friss sark-
vidéki és észak-csendes-óceáni vizet – amely
jellemzően a kanadai sarkvidéki szigetvilágon
keresztül áramlik – Grönlandtól keletre terel-
ték. Ez az elterelés az észak-atlanti mélykörfor-
gás felfrissüléséhez és gyengüléséhez, a tengeri
jég kiterjedéséhez és hűvösebb klimatikus kö-
rülményekhez vezetett Skandináviában.
A tengeri üledékelemzés is bizonyítja, hogy
az Észak-Kanadában képződő jég elzárhatja
az óceáni átjárókat, és elterelheti a vízszállí-
tást az Északi-sarkvidékről az északi Atlanti-
óceánba. Ez gyengülő óceáni cirkulációhoz
és hideg körülményekhez vezet Skandinávia
partjainál, ami elegendő ahhoz, hogy a jég
növekedni kezdjen abban a régióban. A kísér-
letek együttesen azt sugallják, hogy a tengeri
jég kialakulása Észak-Kanadában szükséges
előfutára lehet a skandináviai eljegesedésnek.
Régóta kérdés az is, hogy mennyire lehe-
tett hideg a jégkorszak idején. Tudósok óceáni
planktonkövületek és klímamodellek segítségé-
vel kiszámolták, hogy milyen hideg volt a Földön
az utolsó jégkorszak leghidegebb szakaszában.
A globális átlaghőmérséklet ebben az idő-
szakban – amelyet utolsó jégkorszaki ma-
25
2023. 02. 01. 22:51:33
 GALAKTIKA
2023. február
ximum néven ismerünk, nagyjából 23 000–
19 000 ezer évvel ezelőtt – körülbelül 7,8
Celsius-fok volt, ami körülbelül 7 °C-kal hide-
gebb, mint jelenleg.
Azt is megállapították, hogy bizonyos ré-
giók sokkal hűvösebbek voltak a globális át-
lagnál. A sarkvidékek sokkal jobban lehűltek,
mint a trópusok, ott 14 °C-kal lett hidegebb.
A kutatók a zooplanktonok apró fosszíliáin
végzett kémiai mérések és más planktonfaj-
tákból megőrzött zsírszerkezetek segítségével
végezték el számításaikat, amelyek a vízhő-
mérséklet függvényében változnak. Ezeket az
információkat aztán klímamodell-szimuláci-
ókba illesztették be, hogy kiszámítsák a glo-
bális átlaghőmérsékletet.
Egy új tanulmány szerint az elmúlt 10 000
év viszonylag kellemes globális klímája nagy-
részt a magasabb légköri szén-dioxid-szint-
nek köszönhető. A kutatók a tenger mélyéről
és tavakból gyűjtött üledékmagokat, vala-
mint az Antarktiszról, Grönlandról és más-
honnan származó jégmagokba zárt ősi levegő
apró buborékait vizsgálták.
Nagyjából 20 000 évvel ezelőtt a nagy
jégtakarók előrenyomulása megállt. Néhány
száz év alatt a tengerszint egyes helyeken akár
10 méterrel is megemelkedett – többel, mint-
ha a Grönlandot ma is borító jégtakaró elol-
vadna. Ez az édesvíz-áradat megtöltötte az
Atlanti-óceán északi részét, és leállította azo-
26 Az utolsó jégkorszak
024-026-tudomany.indd 26
kat az áramlatokat is, amelyek melegebb vizet
szállítottak az egyenlítői területekről észak
felé. Az egyenlítői hő ehelyett az Antarktisz
déli féltekén lévő területeit melegítette fel,
összezsugorította a peremvidéki tengeri jeget,
és megváltoztatta a széljárást. Ennek eredmé-
nyeképpen – és máig tisztázatlan okokból – a
Déli-óceán vizei elkezdhettek szén-dioxidot
kibocsátani, ami elegendő volt ahhoz, hogy
évezredek alatt több mint 100 ppm-mel nö-
velje a légkörben a koncentrációt – ami nagy-
jából az elmúlt 200 év emelkedésének felel
meg. Ez a CO2 aztán felmelegítette a Földet,
elolvasztotta a kontinentális jégtakarókat, és
kialakult a jelenlegi éghajlat, amely lehetővé
tette az emberiség fejlődését.
Lehetséges, hogy az itt azonosított mecha-
nizmusok minden jégkorszakra vonatkoz-
nak, nem csak a legutóbbiakra. Talán még
a rövidebb ideig tartó hideg időszakokat is
megmagyarázza, mint például a fiatalabb
driász hidegfordulatát (12 900–11 700 évvel
ezelőtt), amely megszakította az általános fel-
melegedést az utolsó jégkorszak végén.
Az éghajlat múltbéli alakulása segít ne-
künk megérteni, hogy mi történik valójában,
amikor a Föld nagy mértékben lehűl vagy
felmelegszik. Így tanulmányozásával jobban
meg tudjuk határozni, mire számíthatunk a
jövőben.
Kovács „Tücsi” Mihály
2023. 02. 01. 22:51:34
 CSATLAKOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON VALAMIRŐL!
WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
KEDV TASZTIK
E U
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• FANTASMANIA.HU: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
T
TJÜK
• TRAFÓ: 10-20%
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HANAMI SUSHI BAR: 10%
• COFFEE NEW WAVE: 10%

JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:

A
LT SO N KLUBKÁRTYÁT MOST
VÁ !
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

027-klub.indd 27 2023. 02. 01. 22:51:27

 GALAKTIKA
2023.
2023.február
február
Óriás bringagarázs
a csatorna alatt
Az autóhasználat visszaszorítására irányu-
ló globális erőfeszítésekben senki sem olyan
profi, mint a hollandok.
Amszterdam városa most adott át egy fi-
gyelemre méltó víz alatti parkolóházat, ame-
lyet egy csatorna alatt építettek meg. Minden
eddiginél könnyebbé teszi a biciklisek ingázá-
sát, ráadásul eltünteti az utcákról a több ezer
rendetlenül, összevissza tárolt biciklit.
A garázs az amszterdami Centraal pálya-
udvar mellett épült, ahol naponta nagyjából
200 ezer utazó – fele kerékpárral – halad át.
Az építkezés összesen négy évig tartott, és 65
millió dollárba került. A garázsban egyszerre
7000 kerékpár fér el.
A könnyebb ingázáson túlmenően a továb-
bi előnyök közé tartoznak a nagyon kedvező
díjak. A víz alatti kerékpárparkolás az első
24 órában ingyenes, majd minden további
napon csak másfél euró. Az épületbe való be-
és kijutás nagyon gyors. Az építményben egy
kerékpármegosztó program is működik, ami
komoly segítség az átutazóknak.
Azonban van néhány probléma. Állítólag
nem tudnak elhelyezni teherbicikliket vagy
az egyre népszerűbb elektromos kerékpáro-
kat. Úgy tűnik, hogy nincsenek e-bringa töl-
tőportok sem.
28
028-042-sznyegov.indd 28
1.
Fred Redlich tragikus halálának kinyomo-
zása után Henrik arra panaszkodott, hogy
Royjal együtt fizikusból a világűr nyomozó-
ivá minősítik át őket. Roy próbálta cáfolni
testvérét. Körültekintően bizonygatta, hogy
a detektívek bűnözők után nyomoznak, akik
gyilkosságokat vagy másféle, komoly tör-
vénysértő bűntetteket követnek el, míg ők a
világűr és a társadalom emberek számára ve-
szélyes, rejtélyes jelenségeit kutatják.
Bizonyítékai ahelyett, hogy meggyőzték
volna, csak még jobban felingerelték Hen-
riket, akinél Roy szerint minden józan érv
süket fülekre talált, ha azok „nem voltak iga-
zán a kedvére”. Vitájuk rendszerint azzal ért A
véget, hogy Henrik kiabálni kezdett fivérével,
vagy egyszerűen kivágtatott a laboratórium-
ból, vagy – és ez tűnt Roy számára a legrosz-
szabbnak –, teljesen kimerülve belezuhant a
karosszékébe, és órákon át nem reagált sem-
mire. Végül Roy veszítette el a türelmét.
– Mit akarsz? – förmedt Henrikre. – Ma-
gyarázd meg emberi módon, mi kell neked?
Henrik „emberi módon” képtelen lett vol-
na bármit megmagyarázni. Valami nem volt
kedvére új szakterületükön, de hogy mi, azt
nem tudta volna megfogalmazni. Akkor ne
nyaggassák szőrszálhasogató kérdésekkel.
A lelke háborog, ez világos. És még az is tiszta
ügy, hogy egy fizikusnak semmi kedve hullák
felett görnyedni, az erőszak nyomait kutatni,
majd lélekszakadva követni a forró nyomot.
Neki, Henriknek teljesen mindegy, hogy kié
ez a nyom – két lábon járó gonosztevőé vagy
egy rémisztő, eleddig nem tapasztalt kozmi-
kus jelenségé.
Másoknál a munka a szokásos módon
zajlik, a találmányok és felfedezések műsze-
rekkel telezsúfolt asztaloknál születnek, s
nem hullaházi boncasztalokon. Számításokat
akar végezni és nem nyomozati anyagokban
2023. 02. 01. 22:51:18

L IzT A -
E
Adíjas s e r ző
Szergej Sznyegov
BOLDOGSÁGGÉP
kutakodni. Már unja, hogy vizsgálódásai so-
rán megnyomorított testekből induljon ki, ez
legyen az alapja elméleti kutatásainak. Képle-
tekre és integrálszámításra alapozná azokat,
egyenletekkel kezdené. És mindaz, aminek
nincs köze az íróasztalhoz vagy a laboratóri-
umi állványhoz, nyugodtan tűnjön el a pokol
legmélyén. Roy rendelkezett a képességgel,
hogy Henrik zavaros érzéseit pontos megha-
tározásokba öltöztesse.
– Világos – jegezte meg nyugodtan. –
Olyan műszert akarsz építeni, amelyik au-
tomatikusan megtalálja az elrejtőzött bű-
nözőket, és magától felfedezi az addig nem
tapasztalt, veszélyes jelenségeket.
A karosszékben elterpeszkedő Henrik cso-
dálkozva felpattant.
– Roy, ide süss, ebben van valami! – álla-
pította meg.
– Hát persze – hagyta rá fivére. – Hiszen
ez a te ötleted, és te ostobaságokat soha nem
találsz ki.
Boldogsággép
028-042-sznyegov.indd 29
GALAKTIKA
2023. február
Vajon mivel emelhető
a boldogság szintje
egy embernél? És egy
kisebb csoportnál?
Egy egész bolygó
népességénél?
Roy örömest úgy állította be kapcsolatu-
kat, mintha mindent, ami jelentős volt közös
munkájukban, Henrik talált volna ki, ő csu-
pán abban segédkezett, hogy testvére ragyogó
elképzeléseit a gyakorlatban megvalósítsa.
Henrik futkosni kezdett a szobában. Moz-
gásba kellett önteni túláradó lelkesedését. Új
felfedezések tervei zubogtak, hullámzottak
lelkében.
– Úgy, úgy – dünnyögte derűsen. – Tö-
kéletesen igazad van! Nem kézzel, hanem az
elektronika segédletével kell nyakon csípni a
gazembereket. Nem élő testünkön kell meg-
tapasztalni a veszélyes helyzeteket, hanem
modelleken. Modellezni kell a veszélyt. Ki
kell dolgozni a bűnök elkövetésének elektro-
nikus modelljét. Igen, de hogyan? Nos, ezt itt
a kérdés. Hogyan?
És egy perc múlva Henrik már ott állt fi-
vére előtt, hidegvérűen szemlélte vívódását, s
mintegy mellesleg megjegyezte, hogy ő már
mindent kidolgozott. Régen felfedezték an-
29
2023. 02. 01. 22:51:18
 GALAKTIKA
2023. február
nak a módját, hogyan mérjék fizikálisan a
társadalom boldogságszintjét. Minden bűn
vagy szerencsétlenség csökkenti azt. Nem
marad más, mint hogy megtalálják a társa-
dalom jólétének csökkenő pillanatait, az ös�-
szes aprócska gödröt, visszaesést a fő görbén,
és meghatározzák, mi váltotta ki azokat. Mi
az oka ezeknek a visszaeséseknek – bűneset
vagy előre nem látott szerencsétlenség? Az
általuk felépített berendezés pedig magától
megkeresi a csökkenés pillanatait, és automa-
tikusan kimutatja, ki a bűnös, illetve mi az
ismeretlen veszély oka.
– Nagyszerű – hagyta rá Roy. – Javaslom,
hogy az új műszert nyomozókészüléknek ne-
vezzük el.
– Úgy legyen! – Miután a bűnüldözés
elektronikus folyamattá változott, Henriknek
már nem volt ellenvetése.
A fivérek két álló hónapon át lelkesen dol-
goztak a készüléken. Kipróbálásakor elfo-
gadható eredményeket produkált – sikerült
meglelni a csöndes öröm, a lelki elégedettség
és a jó fizikai közérzet néhány évvel korábban
eltűnt induktív szabványértékeit. Eltűnésük
annak idején nagy port vert fel. A Szigma–3-
as bolygón felépített telep számára dolgozták
ki őket, s a bolygóról sokáig sérelmezték, kifo-
gásolták, hogy nem teljesítették a megrende-
lésüket. A Világűr Problémák Intézete soron
kívül el kellett készítse az egyedi orsók máso-
latait. Az eredetieket most végül megtalálták
a kutyaólban. Detektívkészülékük felfedte a
tettest is – Primát, a jó kedélyű német juhász-
kutyát. A derék eb bizonyára a nyitott abla-
kon át ugrott be a laboratóriumba, a formás
orsók megtetszettek neki, és elcsente őket.
Az alaposan megcsócsált és már használ-
hatatlan szabványorsók inkább szórakoztató,
mint komoly felkutatása igazolta, hogy be-
rendezésük megbízható. Henriket azonban
bosszantotta, hogy nem valami jelentős eset
30 Boldogsággép
028-042-sznyegov.indd 30
kinyomozásában tették próbára. Kissé meg-
nyugodott, amikor a fivérekkel közölték, hogy
a Társadalmi Jólét Igazgatósága egy próbára
bekérte a berendezést. Roy ellenben ideges lett,
ami vele ritkán történt meg. A Társadalmi Jó-
lét Igazgatóságában végzett minden ellenőrzés
a Nagytanács tagjainak jelenlétében történt.
Ami azt jelentette, hogy bármilyen kudarc ka-
tasztrofális bukást vont volna maga után. Igaz,
bármilyen siker viszont diadalt jelentett.
2.
A testvérek bevitték berendezésüket az
Igazgatósághoz, és beüzemelték a műveleti
teremben.
Ez azon kevés helyek egyike volt, ahol még
gondosan ügyeltek a hagyományokra. El-
képesztő kőkorszaki primitívség. Maguktól
világító falak, vázlatokkal túlzsúfolt bemu-
tatótáblák, a sztereokapcsolat képernyői a
naprendszer bolygóival és vízözön előtti mű-
anyag kerevetek.
A heves természetű Henrik, aki elfeledke-
zett arról, hogy itt nincsen erőtérrel működő
ülőalkalmatosság, ami automatikusan meg-
jelenik az ülepe alatt, ha le akar ülni, tüstént
a padlóra huppant. Morgolódni kezdett, kép-
telenség, hogyan élhettek elődeik, szemmel
láthatóan a tárgyak rabjai voltak, sem leheve-
redni, sem leülni nem tudtak, ha nem volt a
közelükben megfelelő eszköz.
Az ellenőrző bizottság pontosan a meg-
adott időben jelent meg – Albert Bojacekkel
az élen szinte valamennyien a Nagytanács
tagjai voltak. Roy kissé megkönnyebbült. Az
Akadémia elnöke kegyes volt a testvérpár
iránt. Sőt, Henrik, mondhatni, Bojacek ked-
vence volt.
– Barátocskáim, lássunk hozzá! – ajánlotta
Bojacek.
A nyomozóberendezést összekapcsolták a
harmadik kivetítővel.
2023. 02. 01. 22:51:18

Öt tábla vette körbe a központi irányítópul-
tot, ami ugyancsak őskövületnek számított.
Az elsőn a közegészségügy integrátorai voltak
láthatók, a másodikon a készpénzben mér-
hető boldogulási mutatók, a harmadik a jólét
fejlődését demonstrálta az emberiség kezdete
óta, a negyedik az emberek, vagy csillagközi
testvéreik benépesítette bolygókon összegezte
mindezt. Ez a tábla újabb volt, s megtehették
volna, hogy a mutatókat nem olyan archai-
kus jelek testesítik meg, mint az automatikus
rögzítő- vagy integrálóberendezésé, ám a
Nagytanács ebben sem kívánta megsérteni a
hagyományokat.
Az ötödik táblán a társadalmi pszi-mező
kivetítője jelent meg, ez regisztrálta összes-
ségében a társadalom alkotói potenciálját,
a mechanizmust maga Bojacek dolgozta ki.
Henrik már indult a táblához, de Bojacek a
másodikra és harmadikra mutatott.
– Minket elsősorban az érdekel, hogy mi
gátolja a társadalmi jólét fejlődését – magya-
rázta az elnök. – Az alkotói szellem erősödése
vagy gyöngülése oly bonyolult jelenség, egy-
előre nincs rá igény, hogy műszerekre bízzuk
kutatását.
A harmadik táblánál a nyomozóberendezés
kiválóan teljesített. Beletáplálták az ősközös-
ségi történelmet, az antik Róma időszakát év-
ről évre. A műszer nagy pontossággal sorolta
az okokat, melyek azokban az esztendőkben
gátolták a jólétet: a rabszolgatartó társadalom
alacsony termelő hatékonyságát, a háborúzást
a szomszédokkal, az uralkodó elit hatalom-
harcát, a vallásos babonákat, a rossz termést,
betegségeket, természeti katasztrófákat…
A bizottság tagjai csak bólogattak, amikor a
nyomozóberendezés a gépből kikunkorodó
szalagra nyomtatta kommentárjait a római
történelem minden egyes esztendejéhez.
Bojacek jelezte, hogy a műszert vigyék át a
második táblához.
Boldogsággép
028-042-sznyegov.indd 31
GALAKTIKA
2023. február
Roy felsóhajtott. A pénzügyi jólét mutatói
olyan egyenletes szintet regisztráltak, hogy a
berendezés keresősugarainak nem volt mibe
belekapaszkodniuk. A készüléket egyáltalán
nem ilyen esetekre tervezték. Elképzeléseik
szerint a gép a különleges eseményeket ku-
tatta volna, a normák megsértését vagy túllé-
pését, ezért is nevezték a fivérek nyomozó- és
nem értékelőműszernek. Roy csüggedten már
előre látta a bukást.
Ám Bojacek meglepetésükre elégedett volt
azokkal nem túl mély értelmű magyarázatok-
kal, amelyekkel a berendezés kísérte a társa-
dalmi jólét görbéjét.
– Nagyszerű gépezet! – közölte szívélyesen
a testvérekkel. – Teljesen felizgatott az, ahogy
kimutatta a közösségi boldogulás magas
színtű entrópiáját.
– Magas szintű entrópia? Jól értettem? –
kérdezett rá óvatosan Roy.
– Éppenséggel az. A boldogság jelenkori
társadalmunkban kimondottan entropikus
fogalom. Mivel a boldogság, miként az ent-
rópia, nem csökkenhet, csak növekedhet.
A humanitásnak és a jólétnek, szociális bol-
dogságunk eme két fő összetevőjének össze-
ge szakadatlanul növekszik. Korunk teljesen
kizárja olyan embertelen entrópiák, eltérések
jelentkezését, mint az éhség, a járványok, há-
borúk, melyek oly gyakoriak voltak a múlt-
ban. És a rendezett boldogság ezen alapvető
követelményét az önök találmánya tökélete-
sen kielégíti.
– Vagy úgy? Nagyon örvendek – jelentette
ki elképedve Henrik.
A bizottság többi tagja egyhangúlag csat-
lakozott az akadémia elnökének elismerő sza-
vaihoz.
– Vehetjük úgy, hogy a nyomozóberendezés
kiállta a próbát? – érdeklődött óvatosan Roy.
– Igen – felelte Bojacek. – Akkor most be-
széljünk gépük gyakorlati alkalmazásáról.
31
2023. 02. 01. 22:51:19
 GALAKTIKA
2023. február
Nyomozóberendezésnek keresztelték. És bűn-
esetek kivizsgálására szánták?
– És olyan jelenségek felderítésére, melyek
megsértik a társadalom és az egyén jólétét –
tette hozzá sietve Roy. Nem tetszett neki az
elnök kérdéséből kicsengő kétely.
– A második jobb – felelte Bojacek. – Az a
helyzet, hogy bűncselekmények társadalmunk-
ban már régóta nem történnek. Javasoljuk, hogy
találmányuk más irányban szakosodjon. Azt
szeretnénk, ha a fordítottjával foglakoznának:
annak felderítésével, hogyan lehet növelni a bol-
dogságot. Ez megvalósítható?
Roy gyors pillantást vetett Henrikre, aki
némán széttárta karját. Roy magabiztosan
kijelentette:
– Semmiség. A programokban a mínusz
jelet pluszra cseréljük, ennyi az egész.
– Akkor berendezésüket hivatalosan Bol-
dogsággépre kereszteljük. Kérjük, mielőbb
fogjanak hozzá gyakorlati hasznosításához.
A feladat a következő. A Capella csillag-
rendszer Delta–2-es bolygóján sérülnek a
társadalmi entrópia törvényei. Nyugtalanít
bennünket, hogy a bolygó lakott településén
immár két nemzedék óta nem nő a boldogság
értéke. A jólét és a lelki elégedettség kizárólag
a betelepülők áradatának és a Földről oda köl-
tözőknek köszönhetően növekszik, maguk az
őslakók megrekedtek az addig elért szinten.
– Ugyan mekkora ez a szint? – érdeklődött
óvatosan Roy. – Kérdezem, nem jutottak el
már a maximumig?
Bojacek nem hagyta, hogy Roy befejezze:
– A boldogságnak, miként a bánatnak,
nincs határa. A tökéletesedés útjai korlátla-
nok, ahogy a degradációé is. Ez a szociális
entrópia alaptörvénye. Csupán annyi a kü-
lönbség, hogy egy fejlődő társadalomban
az entrópia a boldogságra jellemző, míg egy
pusztulófélben levő közösségben a bánatra.
Megértette a különbséget? Holnap egy külön-
32 Boldogsággép
028-042-sznyegov.indd 32
leges, fénysebességnél gyorsabb csillaghajón
önöket berendezésükkel a Delta–2-re küld-
jük, hogy helyreállítsák a boldogság egészsé-
ges entrópiáját. Sok sikert.
Miután a fivérek visszatértek kutatóintéze-
tükbe, Henrik hosszasan sétálgatott a labora-
tóriumban. Roy hallgatott.
– Ugyan miféle fazonoknak képzelnek
minket? – bökte ki végül Henrik, és megállt
testvére előtt. – Milyen útra léptünk?
– A feltalálók útjai sötétek – jegyezte meg
töprengve Roy. – Lépdeljünk egy darabig
ezen az ösvényen is.
3.
– Micsoda bolygó! – morgolódott Roy. – Nem
sejtettem, hogy léteznek emberek, akik en�-
nyire el vannak ájulva önmaguktól, mint itt
egyes őslakók.
– Ne morogj! – kérte fáradtan Henrik. –
Micsoda undorító szokás, hogy mindenben
csak rosszat látsz! Nem vagyok hajlandó hét-
köznapi emberként tekinteni Pierre Neville-
re. A berendezés már másodszor magasztalja
az egekig.
– Ha a kódolás nem reagál rá, akkor el-
lenőrizd le, nem nőttek-e angyalszárnyai –
ajánlotta Roy. – Ez jobb, mintha kapacitását
meghaladó feladattal terhelnéd a gépet.
Henrik kétségbeesetten dünnyögte:
– Annyira elhivatott jótét lelkek, hogy
kiolvadnak tőlük a biztosítékok is, és gajra
mennek a kondenzátorok! Ugyan meddig fo-
kozhatnánk még a boldogság koefficiensét?
Felpattant, és kirohant. A Ködök Őrzőjének
kis házikója, amit a Boldogsággép számára
jelöltek ki, egy domb tetején állt. Innen pom-
pásan áttekinthették a várost és a völgyeket.
A köves talajból szökőkútként törtek elő a köd-
felhők, a háztetők aranyszínben ragyogtak.
Henrik lehuppant egy kőre. Minden ros�-
szul alakult, le kellett nyugodnia. Roy mellett,
2023. 02. 01. 22:51:19

aki makacsul igyekezett elérni az elérhetet-
lent, Henrik egyre idegesebb lett. Csupán egy
jó adag beszippantott köd téríthette vissza
szellemi éleslátását. Ám ha így folytatódik,
hamar szenvedélyfüggő lehet.
Felpillantott. Az ibolyaszín-kékes égbol-
ton két égitest úszott. A Capella A a Napra
emlékeztetett, az ugyanolyan narancssárga
színű Capella B valamivel kisebb volt. Henrik
kigombolta az ingjét. A Delta–2 bolygó négy-
szer olyan távol volt a csillag ikerpártól, mint
a Föld a Naptól, ám a sarkvidékén olyan for-
róság tombolt, mint a Szaharában.
– Na én megyek – jegyezte meg hangosan
Henrik, és nehogy meggondolja magát, sietve
lecsusszant a meredek lejtőn.
Hamarosan felbukkant mellette az első
színes, illatos ködgejzír. A köd lépésről lépés-
re nagyobb lett, fényesebb és illatosabb. Hen-
2023/FEB/23-24 | 20h | TÁNC
DANCE | FRIENDLY
ENGLISH
„Zsigeri, lélegzetelállítóan megindító
és megindítóan lenyűgöző...”
(Hannah Hutchings-Georgiou –
www.lucywritersplatform.com)
Botis Seva /
Far From
The Norm (UK)
BLKDOG
Boldogsággép
028-042-sznyegov.indd 33
GALAKTIKA
2023. február
rik szédülni kezdett. Mindig így volt, amikor
beszívta a bolygó mélyéből feltörő, elképesztő
levegőt.
Az egyik gejzírnél elidőzött. A feje kissé ki-
tisztult, jó kedve fokozatosan visszatért, teste
könnyebb lett. Még öt perc, és énekelni, tán-
colni fog – értékelte állapotának változását
derűs csodálkozással Henrik.
– Szervusz, barátocskám! – harsant a szí-
nes félhomályból a Ködök Őrzőjének hangja.
Henrik feléje indult, de vigyázott rá, hogy
kikerülje a fiatal gejzíreket, nehogy egy óvat-
lan lépéssel helyrehozhatatlan kárt tegyen a
gyönge teremtményekben.
A Ködök Őrzője nyurga fiatalember volt,
tartózkodó, mintha belül üres lenne a lelke:
amikor beszélgetett, nem nézett partnerére,
gyakran érthetetlen válaszokat adott, tekin-
tete örökösen a környéket fürkészte, mintha
Fotó / Photo: Camilla Greenwell
33
2023. 02. 01. 22:51:19
 GALAKTIKA
2023. február
sürgős segítségre váró gejzírpalánták után
kutatna. Apró elektromos lapátot tartott a
kezében, s mint harci fegyvert, ékként emelte
maga elé.
– Ne szívd tele magadat, a földlakók szá-
mára a mi ködünk nem veszélytelen – jegyez-
te meg Henrikre pillantva.
– Túlélem – felelte ő. – Egészséges vagyok,
mint a makk.
A Ködök Őrzője nem hallgatta végig,
odébbállt. Henrik követte.
Az Őrző lehajolt, úgy tűnt, valamit ala-
posabban szemügyre vett a talajon, vagy in-
kább hallgatózott. Semmi különös: egy arany
erezettel sűrűn behálózott kő – megszokott
jelenség a bolygón. Henrik rá sem hederítve
ellépdelt mellette. A Ködök Őrzője viszont
szerszámjának élével óvatosan megérintette a
talajt, majd lassan mozgatni kezdte gombnyo-
másra késszerűvé változó eszközét. Az vib-
rálni kezdett, s a vibrálás hol erősödött, hol
gyengült. Ott, ahol a legerősebb volt, az őrző
belemélyesztette a talajba a kis pengét. Az ug-
rálni kezdett a kezében, dübörgött, s szilán-
kok és aranyszemcsék röpködtek szerteszét.
Henrik tenyerével elfedte arcát, nehogy egy
eltévedt aranyszemcse a szemébe vágódjon.
A talaj gyorsan fellazult. Az Őrző ismét
megnyomta szerszáma nyelét, az éles penge
visszaváltozott lapáttá. Nekilátott, hogy kila-
pátolja vele a földet. Hamarosan fél méter át-
mérőjű és ugyanilyen mély üreg keletkezett.
Az Őrző újból megnyomta a szerszám nyelét,
34 Boldogsággép
028-042-sznyegov.indd 34
az seprővé változott s kiseperte a gödröcske
oldalát és alját.
– Nemsokára megszületik – jósolta.
Az újszülött gejzír éles füttyszóval jelezte
világra jöttét, majd kis kék láng csapott fel.
Felröppent, szétterjedt, kékből zöldbe, majd
narancsszínbe váltott át, elveszítette vakító
fényét – a köd-dzsinn ott lebegett az emberek
feje felett, szélei elmosódtak. Henrik előrelé-
pett, és szájával mohón belekóstolt a gejzírbe
ott, ahol a láng még lobogott s nem változott
színét és formáját veszített köddé.
Ám itt, a láng középpontjában csupán le-
vegő volt, csak levegő. Igaz, finoman illatozó,
könnyű – édes dallamot fújva töltötte meg tü-
dejét: Henrik érezte, a hasonlat fellengzős, ám
jobbat nem talált rá.
– Ne falja olyan mohón! – szólt rá ismét az
Őrző. – Nem jó, ha túleszi magát köddel.
– Milyen csodás szökőkút! – dicsérte Hen-
rik. – Sok születik ilyen kicsiből?
– Naponta öt-hat. S ugyanennyi idősebb
szárad ki. A város lakói nem panaszkodhat-
nak a levegőre.
– Egyáltalán nem látom itt őket.
– Elég nekik annyi, amennyit a szél odaso-
dor. Na, barátom, hagyjuk el az erdőt!
Az Őrző óvatosan haladt előtte a gejzírek
között. Henrik lelkiismeretesen a nyomában
lépdelt.
Nem ment könnyen az alkalmazkodás a
különös bolygó feltételeihez. Szokatlan volt
a két teljesen egyforma nap a violaszín ég-
2023. 02. 01. 22:51:20

bolton, a sziklás bolygó mélye, amely tápláló
levegőt szült – ha a lélegzéssel naponta csak
kétszer kiegészítetted a testedbe jutott kalóri-
ákat és vitaminokat, már ez is sok volt. Hen-
rik hetente egyszer evett valamit, s morgott,
hogy Roy milyen falánk, amikor talán inkább
megszokásból, mit szükségből, konzervet
bontott. Ám a legkülönösebbek a nagyra nőtt,
ráérősen mozgó, megfontoltan kiegyensúlyo-
zott bolygólakók voltak.
– Mondd csak, barátocskám, nincs sem-
mire szükséged? – kérdezte Henrik, amikor
a színes ködfelhő fölé kerültek. – Gondolok
itt nagyobb vágyakra, célokra, nem csak
arra, hogy minél derekasabban ellásd napi
teendőidet.
– Nem, nincs semmi – felelte rövid töpren-
gés után az Őrző.
Errefelé azonnal egyetlen őslakó sem vála-
szolt, még akkor sem, ha azt kérdezték, mi-
lyen az időjárás, vagy hogy nappal van vagy
éjszaka. Roy azt bizonygatta, hogy az őslakók
társalgása háromnegyed részben kölcsönös
hallgatásból áll, és csak negyedrésze a kimon-
dott szó.
– Ez tehát azt jelentené, hogy tökéletesen
boldog vagy? – faggatta tovább Henrik. – Ér-
ted, barátocskám? Abszolút boldog?
Az Őrző csodálkozva pillantott Henrikre.
– Hát persze, hogy boldog vagyok. – Majd
fél percnyi töprengés után… – Hanem ami
azt illeti, hogy abszolút… nem vagyok biztos
benne, hogy tudom, mit is jelent az abszolút.
Henrik mélyet sóhajtott, és elfordult. Feje
felett forrón ragyogott a két nap, távolban
csillogtak a város aranyló háztetői, a völgy-
ben színes gejzír-dzsinnek forogtak.
– Na, akkor én megyek – jegyezte meg az
Őrző. – Este csillaghajó érkezik a Földről, fel
kell készülni.
– Ugyan neked mi dolgod van? Az automa-
ták majd berakodják az aranyat.
Boldogsággép
028-042-sznyegov.indd 35
GALAKTIKA
2023. február
Az Őrző ezúttal egy percnél tovább töprengett.
– A legénységet el kell kísérni a Ködök Völ-
gyébe. A földlakók szeretik ott belélegezni a
levegőt, ahol előtör.
Henrik egy darabig álldogált kis házuk
előtt, majd megrántotta az ajtót. Nem nyugo-
dott meg, noha a rosszullétig teleszívta magát
köddel. „Össze fogunk veszni Royjal – gon-
dolta –, biztos, hogy összeveszünk. Különös
alak ez a Roy! Feltétlenül bele kell kötnie vala-
mibe, én ezt viszont képtelen vagyok elvisel-
ni, az tuti, hogy képtelen!”
Roy töprengve járkált föl s alá a szobában.
– Minden rendben, Henrik – közölte. – Az
egyetlen lehetőség az átkozottul feddhetetlen
Pierre. Vele a csillagok magasságába lőhetjük
fel ezeknek a helyi szárnyatlan angyaloknak a
boldogságát… Miért hallgatsz, mint egy kő-
szobor?
„Az nem lehet, hogy ne vesszünk össze –
gondolta Henrik –, most nyomban egymás-
nak ugrunk.”
Hangosan azonban csak ennyit mondott:
– Nem hallgatok, hanem gondolkodom!
Talán kiderítettél valamit?
Roy hosszasan végigmérte. „Semmi kedve
összeveszni – futott végig Henriken. – Micso-
da egy alak, sehogyan sem akar veszekedni!”
– Jól van – hagyta rá Roy. – Látom, hogy
kötözködni akarsz. Akkor a feltételek. Semmi
civódás, még ha nem is tetszenek a számítá-
saim. Bár remélem, akkora ostobaságot nem
követsz el, hogy megtagadd a matematikát…
4.
Roy szokása szerint a legelején kezdte. Nem
tudott lemondani a szőrszálhasogató alapos-
ságról. Helyi időszámítás szerint két hónapja,
vagyis a földi időre átszámítva fél éve lógatják
a lábukat a Delta–2 bolygón. Az első héten
megismerkedtek a helybéliek életével, segí-
tettek berakodni a csillaghajókba az itt kibá-
35
2023. 02. 01. 22:51:20
 GALAKTIKA
2023. február
nyászott aranyat, és csodálkoztak, ugyan mi
szükség van a Földön ennyire belőle, amikor
ott is van bőven.
– Meg is lepődtünk – hagyta rá Henrik. –
Nem értem, hová akarsz kilyukadni.
– Azt ígérted, hogy visszafogod magad –
emlékeztette Roy.
A második héten beüzemelték a Boldog-
sággépet, és üresjáratban kipróbálták. Csak
ezután táplálták bele a Delta lakóinak jel-
lemzőit, amiket a helyi KSZ-től, kis teljesít-
ményű és sorozatban gyártott, ám meglehe-
tősen pontos számítógéptől kértek le. A gép
adatainak objektivitásában egyszer sem ké-
telkedtek.
– Ha a KSZ-t akarod gyalázni, Roy…
– Nyugi! Legalább annyira tisztelem a
KSZ-t, mint te. Nem ott van a helyzet nyitja,
hanem a helybéliekben.
Nekiláttak az őslakók felmérésének. A Del-
ta–2 lakói nem túl szerencsés alapanyagok
gépükhöz. A boldogság itt olyan magas ener-
giaszinten van jelen, hogy nincs elég tárolóka-
pacitásuk és ellenállásuk ahhoz, hogy fizika-
ilag elfogadható nagyságrendben bekódolják
az adatokat. Úgy tűnik, hogy a Delta–2-n nem
működik a szociális entrópia alaptörvénye,
amit Bojacek oly világosan megfogalmazott:
a tökéletesedés útjai határtalanok, a boldog-
ságnak nincs felső határa. Itt a boldogságnak
van felső határa, amit már elértek – a továb-
bi tökéletesedés útjai lezárultak. Legalábbis
csüggedten erre jöttek rá, ám ekkor Pierre
Neville-lel kezdtek foglalkozni. Paradox hely-
zet, de Pierre nemcsak utolsó, de talán a leg-
nehezebb alanya is kutatásuknak. Ezt a fura
fickót nem lehetett számadatokban kódolni,
dicséretes tettei mind a legmagasabb szinten
valósultak meg. Ám amikor feldolgozták a
jellemét, kiderült: ő az egyetlen a bolygólakók
közül, akinek a boldogságszintjét még emelni
lehet, jóllehet ő ezt nem is sejti.
36 Boldogsággép
028-042-sznyegov.indd 36
– Fogd rövidebbre! – Henrik nem tudta
megállni közbevágás nélkül. – Ki ez az alak?
Semmiségekkel töltöd az idődet, vagy valamit
eltussolsz!
– Röviden: Pierre-nek találkoznia kell
Stellával.
Henrik meglepve meredt Royra:
– Stellával? Ő meg kicsoda?
– Helybéli hölgy. Huszonhárom éves, száz-
nyolcvannégy centi magas, a haja passzol a
szeme színéhez, amit háromhavonta változ-
tat, most éppen salátazöld. A déli féltekén él, a
kettes számú bányában operátor, elszánt teni-
szező, imádja az olajbogyót – tudod, a Földről
hozzák be, itt nem terjedt el –, remek hegy-
mászó… Mi kell még? Ragyogóan táncol. Va-
gyis egyike annak a 3844 őslakó hölgynek,
akik nem köthetők Pierre-hez.
– Természetesen, hiszen a felesége… tün-
dérszép boszorkány, egy bizonyos Mira, ami
azt jelenti, hogy „elképesztő”. Ezt akartad
mondani?
– Nem, valami egészen mást. Ha Pierre
felesége Mira helyett Stella lesz, akkor nem
csupán Pierre személyes boldogságszintjét
lökjük feljebb, hiszen mi veled nemcsak azért
vagyunk itt, hogy boldog párkapcsolatokat
alakítsunk ki, nem, hanem azért, hogy a
bolygón a társadalom boldogságszintje emel-
kedjen, amire itt közel másfél évszázada nem
volt példa.
– Ezt akarod bebizonyítani?
– Hiszen már megtettem.
Roy az ablakok között a falra rögzített kép-
ernyőhöz kötötte a Boldogsággép kimenő ve-
zetékét.
Két görbe gyúlt ki a képernyőn: egy na-
rancsszínű, az őslakók közösségi boldogság-
szintje, felette pedig egy zöld, Pierre szemé-
lyes görbéje. A narancsszínű, egyhangúan
ismétlődő görbe a grafikonon az abszcisszá-
val párhuzamosan futott, a boldogság szintje
2023. 02. 01. 22:51:20

nem nőtt és nem csökkent, ma ugyanolyan
volt, mint tegnap vagy száz évvel ezelőtt, egy
szemernyivel se jobb vagy rosszabb. Pierre
személyes boldogságának görbéje ugyancsak
párhuzamos volt az abszcisszával és napról
napra egyhangúan megújult, ám a szintje
oly magas volt, hogy már igen közel jutott a
képernyő felső pereméhez és ez elképesztette
a szemlélőt. Henrik felháborodott. Roy arcát-
lanul viccelt. A személyes boldogság szintjét
fokozni ennél az elképzelhetetlenül boldog
embernél nem csak erkölcsileg, de fizikailag
is képtelenség volt.
– Várj csak! – szólt rá Roy rendíthetetlen
nyugalommal. – Nézd, mi lesz, ha betáplálom
Pierre találkozását Stellával!
Ügyesen becsúsztatta a nyíláson a kár-
tyát Pierre és a salátazöld szemű és hasonló
hajszínű szépség randijának koordinátáival.
Henrik felpattant, amikor meglátta, hogy
ezután mi történt. Mindkét görbe, a zöld és a
narancsszínű hirtelen görcsbe rándult, a vé-
gük vad táncba kezdett, és mélyen megrázta
a bolygó társadalmának kimérten egyhangú
életét. Pierre görbéje a már elért boldogság
magasából a fájdalom és kétségbeesés mélyé-
re zuhant, s a narancsszínű társadalmi görbe
is lefelé mozdult, ha nem is olyan erőteljesen.
– Csönd! – kiáltott Henrikre Roy. – Hall-
gass és figyelj!
Henrik lassan visszaereszkedett karos-
székébe. Pillanatnyi zuhanás után mind-
két görbe felfelé tört. Míg korábban Pierre
görbéje magas szintjével képesztett el, most
gyors felemelkedése nyűgözte le a megfigye-
lőket. Boldogsággörbéje valósággal kisza-
kadt a képernyő kereteiből. Roy megváltoz-
tatta a léptéket, ám az új, felére csökkentett
méretarányú ábrán is Pierre boldogsága
tébolyultan emelkedett és megállíthatatla-
nul nőtt. Ez az elképesztő fickó korábban,
Mirával is boldogabb volt bárkinél, most vi-
Boldogsággép
028-042-sznyegov.indd 37
GALAKTIKA
2023. február
szont, Stellával, hihetetlenül, emberfelettien
és üdvözülten boldog lenne.
Ám a legfontosabb, ami arra késztette
Henriket, hogy hallgasson, az a társadalmi
görbe volt. Az is felfelé tört – Pierre görbéjé-
hez képest némi késéssel és nem olyan me-
redeken, két röpke megtorpanással, sőt, egy
apró visszaeséssel, ám összességében min-
dennél magasabb szintre ugrott. S miután
ezt elérte, a társadalom boldogsági görbéje
stabilizálódott, ismét párhuzamosan haladt
az abszcissza tengelyével, egy milliméterre
sem maradva le a már elért közösségi bol-
dogságtól.
– Remélem, megkukultál, Henrik – kíván-
csiskodott gúnyosan Roy.
– Minden világos – hagyta rá lelkesülten
testvére. – Ez a Pierre találkozott Stellával,
és őrülten belezuhant. Kezdetben kínlódott,
hogy kénytelen elhagyni nem éppen rajongva
szeretett feleségét, Mirát…
– Mellesleg rémes, zsémbes perszóna. Igazi
boszorkány, joggal jegyezted meg!
– …szeretett Stellájáért. Pierre vívódásai
és szenvedése természetesen csökkentette a
társadalom boldogságszintjét, ráadásul az
őslakók közössége megharagudott Pierre,
ahogy ők látták, erkölcstelen tette miatt, s
ettől lett a görbe cikcakkos és le-föl liftező.
Ám később, amikor Pierre megnyugodott, és
boldogsága rohamosan növekedett, a Delta–2
bolygó lakóinak közössége is lecsendesült, s
szokásos elégedettségükhöz a férfi üdvözült
boldogsága is hozzátevődött. És ahogy Pierre
személyes boldogsága a sokszorosára nőtt,
ugyanúgy megugrott a társadalom boldog-
ságszintje is. Első megközelítésre így tűnik.
– Henrik, a legfontosabbra azonban nem
mutattál rá.
– Igazad van. A legfontosabb az, hogy a
társadalom boldogságának megugrása jócs-
kán felülmúlja azt, amit Pierre személyes bol-
37
2023. 02. 01. 22:51:20
 GALAKTIKA
2023. február
dogsága hozzáad. Pierre és Stella egymásra
találása hasznos a társadalomnak, valósággal
forradalmasítja a bolygólakók megrögzött
életvitelét. Szerinted mi rejlik emögött?
– Csak sejteni tudom. Lehet, hogy majd
születik gyermekük, aki felfedezéseivel min-
dent megváltoztat, mert Pierre Stellával létre-
hoz valami hasznosat…
– Valld be őszintén, a Stella–Pierre kombi-
nációt ugye nem a gép találta ki?
– Csak nem gondolod, hogy én? Amikor a
gép elszámolta magát Pierre feldolgozásánál,
újból beindítottam a tökéletesedési progra-
mot, ami ez idáig más őslakóknál nem műkö-
dött, és a program Stellát jelölte meg.
– Már csak egy dolog maradt hátra, teljesí-
teni a gép ajánlását.
– Azt is tesszük. Valamilyen indokkal
megkeressük Pierre-t és Stellát, összehozzuk
a randit, a gépet pedig sugárzásra állítjuk,
ami kiváltja kölcsönös vonzalmukat. Egysze-
rű, nem igaz?
– Annyira, hogy az már a rablásnál is ros�-
szabb, Roy.
– Te talán jobb tervet eszeltél ki?
– Semmilyen terven nem törtem a fejem.
Külön-külön is meg kellene vizsgálni Pierre-t
és Stellát, mielőtt kiváltanánk bennük a köl-
csönös vonzalmat.
Roy pontosan annyi ideig töprengett,
amennyire szükség volt, hogy kikerülje fivére
tanácsának veszélyes zátonyait.
– Érzek egyfajta értetlen hidegséget a ré-
szedről – jelentette ki. – Ne balhézz, átlátok
rajtad. Te magad keresd fel Pierre-t és Stel-
lát! Mellesleg a gép egy veszélyre felhívta a
figyelmet. Stellának udvarol egy belevaló
fickó, ugyancsak a bolygó déli vidékéről. Ha
a lehető legrövidebb időn belül nem ismer-
tetjük meg őt Pierre-rel, akkor elveszi az az
ifjú, és a bolygólakók radikális tökéletesítése
nem jön össze. Megpróbáltam energia szem-
38 Boldogsággép
028-042-sznyegov.indd 38
pontjából blokkolni a fickót, de ő, képzeld,
keményen ráhajtott a lányra. Időben ki kell
alakítani Pierre és Stella között a kölcsönös,
tudat alatti vágyat egymás iránt. – Roy oda-
nyújtotta Henriknek a zseb-rádióadót. – Ha
neked megtetszenek, indítsd be a gépet! Én
egyelőre beállítom a kölcsönös vonzalmat, és
akkor még a legszexepilesebb délvidéki szok-
nyavadász sem tudja megakadályozni, hogy a
két szerelmes egymásra találjon.
5.
Mira nem hazudtolta meg a nevét – elképesz-
tő nőszemély volt.
A kissé álmos vérmérsékletű, dundi helybé-
li hölgyek között ez a karcsú és heves teremtés
mintha egy idegen bolygóról szakadt volna ide.
Kissé a régi idők földi cigánylányaira emlé-
keztetett, akiket még megőriztek az ósdi szte-
reofilmek. Nyilván szenvedélyes táncos volt,
talán még énekelni is tudott. És semmi kétség,
ha szükség volt rá, még ennél is hevesebben
szitkozódott. Tűzről pattant teremtés, tudo-
mányos terminussal hárpia, gondolta Henrik,
miközben maga elé képzelte Mirát.
A lány félig elterpeszkedve, hanyagul
ücsörgött egy erőtérdíványon a legutolsó föl-
di divat szerint üres, minimalista szobában.
Karját az áttetsző, a szivárvány színeiben ját-
szó karfára helyezte, és szemét félig lehunyta.
Tekintete átható volt, nagyon is figyelmesen
méregette beszélgetőpartnerét. Kellemetlen
pofika, morfondírozott Henrik, szép, de kel-
lemetlen – nem éppen triviális kombináció.
– Igen. Bizonyos földi dolgokról van szó.
Gondok vannak a kísérettel.
– Nem szeretem, ha Pierre-t elcibálják,
még ha dologügyben is.
Henrik megértőn elmosolyodott.
– Amennyire én tudom, kedves Mira, a
Föld nem garantálta, hogy csak azt teheti,
ami a kedvére van.
2023. 02. 01. 22:51:20

A nő hirtelen felpattant, az ablakhoz lé-
pett. Henrik nyugodtan bámulta a helyet,
ahol az előbb még az erőtérdívány körvo-
nalait feltételezte. A háta mögött hallotta,
ahogy az asszony hosszú ruhája zizeg – Mira
választékosan öltözködött, amiről a Földön
már rég elfeledkeztek, ez volt az egyedüli, ami
nem számított benne trendinek. Egy nő, aki
a szépség érdekében lemond a divatról, már
ezzel is kitűnt társai közül. Ruhája hol jobb-
ról, hol balról surrogott. Mira fel s alá lépdelt
Henrik mögött, mint egy ketrecbe zárt tigris,
miközben a férfi zavartalanul terpeszkedett
karosszékében és lehunyta szemét. Esze ágá-
ban sem volt forgolódva követni a hóbortos
teremtés mozdulatait. A csendet Mira éles
hangja törte meg:
– Nem akarom, hogy találkozzon Pierre-
rel. Kérem, távozzon!
Szerezd be te is
a limitált kiadású ögrét
Galaktika50-ees pólót és b
a Galaktikabolton!
3490 Ft
W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
Boldogsággép
028-042-sznyegov.indd 39
GALAKTIKA
2023. február
Henrik lassan kikászálódott a karosszékből,
ami alighogy feltápászkodott, már el is tűnt
alóla. A belső erőtér kifogástalanul működött.
– Megkérhet, hogy távozzak, de nem teheti
meg, hogy megakadályozza a találkozásomat
Pierre-rel. Ha a találkozó a házukban kizárt,
holnap megkeresem az űrrepülőtéren.
Mira vívódott. Zavar és könyörgés ült te-
kintetében.
– Miért éppen Pierre? Nem feladata az
arany berakodása. Ő a nem fémes ásványok
exportjáért felel.
– Engem éppenséggel ezek az ásványi
anyagok érdekelnek. Az aranyozott háztető
már régóta nem divat a Földön és más boly-
gókon. Csupán maguknál vonzódnak ezek-
hez az építészeti cicomákhoz.
Mira intett, és a szobában megjelent egy
dívány.
4490 Ft
39
2023. 02. 01. 22:51:20
 GALAKTIKA
2023. február
– Foglaljon helyet. Jobb, ha az én jelenlétem-
ben találkozik Pierre-rel, mint a munkahelyén.
Ki nem állhatom, ha nélkülem csinál valamit.
Henrik visszaült, és unottan végigmérte
Mirát. Roppant szemrevaló nőszemély volt.
Henrik nem is sejtette, hogy fürkésző és bá-
natos pillantása ilyen erős lehet. Vonzotta a
nő szépsége.
– Azt hiszem, kedves Mira, hogy most
téved. Igen. Én valóban találkozni akarok
Pierre-rel a lakásukon, de nem a maga jelen-
létében.
A zavarodott és háborgó Mira ezúttal egy
helybéli hölgyhöz hasonlított.
– Miért ilyen ellenséges velem, Henrik?
Először látom, ám úgy sejtem, hogy nem jó
szándékkal jött…
– Semmit nem tud! Mira, maga nagyon
rossz természetű. A Földön egyébként jól el-
különítik a dadák és a feleségek kötelezettsé-
geit. Nem gondolja, hogy a Delta–2 bolygón ez
nem működik?
Mira zavarodottan eltöprengett Henrik
szavain, s a férfi már sajnálni kezdte. A nőben
kiválóan működött a veszélyérzet.
Mira előre nem számított tényező volt.
A Boldogsággép, akárcsak Henrik és Roy,
Pierre-re és Stellára összpontosította a figyel-
mét, Mirával nem törődtek. Nem túl derűs a
helyzete, futott végig Henriken, a társadalom
boldogsággörbéjének csökkenései azzal függ-
nek össze, hogy el fogja veszíteni hites urát.
Még jó, hogy ez apróság, csupán jelentéktelen
személyes bánat. Mira lassan kezdett bele.
– Fogalmam sincs, mire céloz, amikor a
feleségekre és a dadákra céloz. Én lehet, hogy
földi értelemben rossz feleség vagyok, és még
rosszabb dada, de bátran állítom, hogy Pierre
meg van velem elégedve…
– Ne füllents! – harsant egy férfihang.
A szobába jó kedélyű, pirospozsgás arcú
férfi robbant be, olyan gömbölyded, kurta
40 Boldogsággép
028-042-sznyegov.indd 40
lábú és kezű volt, hogy inkább tabdának,
mint helybéli őslakónak. Se szemöldö-
ke, se haja, ráadásul egy fejjel alacsonyabb
Miránál, és mi több, arca esetlenül aszim-
metrikus, s egészében elképesztő ellentéte
felesége szépségének.
– Badar kijelentés! Még hogy elégedett!
El vagyok ragadtatva, Mira megbabonázott,
elbűvölt!
Felesége arca lángba borult, majd holtsá-
padt lett. Az egybegyűlt vér hirtelen kiszaladt
belőle – minősítette értőn a nő fizikai állapo-
tát Henrik.
– Negyvenhét percet késtél – mondta
szemrehányón, remegő hangon Mira. –
Negyvenhét teljes percet!
– Késtem negyvenhét percet! – énekelte
mutáló hangon a férfi. Kézen ragadta asszo-
nyát, és keringőzni kezdett vele a szobában. –
Késtem negyvenhét percet! – Majd elengedte
a nő kezét, és körbetáncolta.
– Figyelmeztethettél volna, Pierre. Hiszen
tudod, hogy az érzékelőm csak a te sugárzá-
sodra van állítva. – Készségesen keringőzött
ő is, s időről időre utolérte komikusan topo-
gó urát.
– Semmit nem sugároztam! Semmit! – dú-
dolta a férfi még vidámabban. Egyre nagyobb
köröket írt le asszonya körül. – Ki- és bera-
kodtam, beállítottam a robotokat! Semmit
nem sugároztam! – Arca hirtelen gondterhelt
lett. – Várj csak! – jegyezte meg, és leállt. – Is-
mét nem ebédeltél. – Hirtelen elkomorodott.
– Nem megmondtam, hogy ha kések, ne várj
az ebéddel? – Majd fejét felvetve ismét vidá-
mabb lett. – Az ebéddel ne várj rám! Ne várj!
– Hagyd abba! – szólt rá asszonya. – Se
hangod, se hallásod. Ki nem állhatom,
ahogy gajdolsz! Inkább táncolj! Csak kérlek,
hasra ne ess!
– Ki nem állhatom, ki nem állhatom! – is-
mételgette a férfi, és még lelkesebben táncolt a
2023. 02. 01. 22:51:20

szobában. – Ki nem állhatom, ahogy gajdolsz!
– ismételgette megrészegülten.
S miközben asszonya körül keringett, min-
den egyes fordulatnál Henrikre pillantott.
Henrik azonban tisztában volt vele, hogy
Pierre csak néz, de nem lát. Először attól félt,
hogy a férfi az önfeledt keringés közben be-
lebotlik a szoba közepén álló karosszékbe,
ám Mira körültekintően távol tartotta magát
vendégétől, Pierre pedig, noha még nem fogta
fel, hogy van egy harmadik személy is a szo-
bában, érezte a láthatatlan akadályt.
– Igenis! – egyezett bele, és leállt. – Ide egy
jó adag köddel! Te meg én és a köd! Gyerünk,
Mira, gyerünk!
– Nem vagyunk egyedül – figyelmeztette a
felesége. – Az úr a Földről jött.
Pierre csak most vette észre Henriket.
– Elnézést a figyelmetlenségemért! – sza-
badkozott fesztelenül. – Ha Mirával táncol-
nunk, a világon mindenről elfeledkezünk.
– Ráhuppant a homályosan kirajzolódó dí-
ványra, és derűs képét Henrik felé fordította.
– Örülök, hogy megismerhetem! Ebédeljünk
együtt, és aztán beszélünk.
– Előbb beszéljünk – javasolta Henrik.
– Így is lehet – hagyta rá őslakóra nem jel-
lemző, szokatlan gyorsasággal Pierre.
– De az én jelenlétemben – figyelmeztette
Mira, és helyet foglalt ura mellett.
Henrik egy percig némán nézte őket.
A Földön egy ilyen szünet kihívásnak szá-
mított. Itt tovább is hallgathattak anélkül,
hogy azt kockáztatnák, nem értik meg őket
vagy megsértődnek. Henrikben bizonytalan
düh kavargott a vonzó, de kellemetlen terem-
tés iránt, aki oly féltékenyen őrizte nem túl
vonzó, ám derűs urát.
Henrik zsebében kitapogatta az adó-vevő
készüléket. Az indítógomb oldalt volt, észre-
vétlen megnyomhatta. „Megnyomom… és a
zsarnokságodnak annyi – gondolta. – Pierre
Boldogsággép
028-042-sznyegov.indd 41
GALAKTIKA
2023. február
arcától nyomban lehervad a mosoly. Eddig
nem ismert szomorúság keríti majd hatalmá-
ba, elfordítja arcát, incselkedésed visszata-
szítónak érzi, makacsságod undorral tölti el.
Ez lesz, elég megnyomnom a gombot! És meg
fogom nyomni, ne kételkedj!”
– Ragaszkodom hozzá, hogy kettesben be-
széljünk.
– Szó sem lehet róla, ha Mira nem akarja –
magyarázta szívélyesen Pierre. – Szörnyű te-
remtés, ilyennel nyilván nem találkozott még.
„És olyan alakkal sem, mint te – gondolta
Henrik. – Nem véletlenül kínlódott annyit a
gép, amíg bekódolt. Voltaképp belőled nincs
mit betáplálni, minden világos.”
Pierre harsány kacagás közepette folytatta:
– Felfedek maga előtt egy szörnyű titkot:
ha nem vagyok itthon, Mira naponta egy kilót
fogy.
– Te pedig nélkülem egy kilót hízol – je-
gyezte meg az asszony.
– Fogy? – kérdezett rá komoran Henrik,
és hitetlenkedve Pierre-re pillantott. – Maga
meg hízik?
– Fogyunk és hízunk! – harsogta a kö-
vér alak. – Nélkülem bánatában egy falatot
sem eszik, míg én ködöt ebédelek, ami feltölt
örömmel, hogy elfojtsam bánatomat. Tehát
ne kényszerítsen rá, hogy elváljunk, beszéljen
nyugodtan!
„Egy szót sem szólok – fontolgatta Henrik.
– Csak megnyomom ezt a gombot, leállsz a
fecserészéssel, és még magyarázkodnom sem
kell. És ha akarod, akkor sem árulom el, mi-
féle szereped lehet a bolygólakók társadalmi
boldogságának gyarapodásában. És Stelláról
sem szólok egy szót sem, te viszont léleksza-
kadva rohansz majd hozzá, pedig még nem is
ismered, ha pedig megismered, eszméletlenül
belezúgsz, sokkal vadabbul, mint Mirába, aki
örökre eltűnik az életedből, s az igazság dia-
dalának csúcsán Stellát rendelik melléd…”
41
2023. 02. 01. 22:51:20
 GALAKTIKA
2023. február
Előhúzta zsebéből az adóvevőt, s nyomó-
gombbal felfelé a térdére fektette.
Csupán ujjával meg kell nyomni a gombot, és
pont kerül a hosszúra nyúlt beszélgetés végére.
– Az a helyzet, hogy a javaslatom titkos –
kezdte Henrik.
Rosszul kezdte: nem volt semmi titka.
Pierre rövid töprengés után nyomban meg-
cáfolta Henriket:
– Lehet, hogy van valami titka előttem, de
akkor mi a csudának akarja megosztani? Ne-
kem nincs titkom Mira előtt.
– És soha nem is lesz – tette hozzá az as�-
szony kihívóan.
„Megnyomom a gombot, és vége a magya-
rázkodásnak” – gondolta elcsüggedve Henrik.
Pierre torz képén gondtalan mosoly ját-
szott, Mira sötét tekintetét Henrik arcába mé-
lyesztette. Érdekes, gondolta a férfi, honnan
jött rá, hogy zivatarfelhők gyülekeznek a feje
felett? Nos, ilyen pokolian érzékeny a lélek –
nem kell semmilyen extra sugárzás, mégis
megérzi a veszélyt!
– Kiküldetésbe akartam invitálni a Földre
– mondta Henrik. – Egyedül…
– Ki van zárva! – kiáltott fel egyszerre Pi-
erre és Mira.
– Most már magam is látom, hogy ki van
zárva – hagyta rájuk Henrik.
Felállt, az adóvevő nagy koppanással a
padlóra hullott. Mielőtt felkaphatta volna,
Mira kézbe kaparintotta. Henrik felkiáltott,
és kitépte kezéből a kis dobozt.
– Mi van magával? – kérdezte a nő rémül-
ten. – Barátocskám, maga hullasápadt!
– Ugye nem nyomta meg a gombot? – kér-
dezte izgatottan Henrik. – Ezt a kicsit, látja?
Véletlenül nem nyomta meg? Csak mondja
meg az igazat!
– Nem, dehogy nyomtam! – felelte gyorsan
Mira. Henrik rémülete nyomban átragadt rá.
– Higgye el, hozzá sem értem!
42 Boldogsággép
028-042-sznyegov.indd 42
– Miért, talán meg kell nyomni a kis gom-
bot? – kíváncsiskodott Pierre. – Adja csak ide
ezt a kütyüt, majd én megnyomom.
Henrik szomorú mosollyal elrejtette zsebé-
ben a készüléket.
– Nos, éppen ezt nem szabad megtenni.
Barátaim, engedjék meg, hogy hosszú életet
kívánjak. Boldogságot nem, mert ahogy lát-
tam, abból van bőven.
6.
– Képtelen voltam megtenni – magyarázko-
dott Henrik egy óra múlva fivére előtt. – Mira
olyan szemeket meresztett rám… Keressünk
más megoldást! Különben lehordhatsz és tök-
filkónak nevezhetsz…
Roy némán az üvegből egy pohárba öntötte
át a sűrű, színes ködöt. Amikor már elérte a
pohár peremét, Henriknek nyújtotta.
– Igyunk a tökfilkókra! – ajánlotta. A jó
szándékú tökfilkókra gondolok – igazította ki
pedánsan.
– Mégiscsak jobb lett volna, ha bűnö-
zők vagy vészhelyzetek felderítésére állítjuk
rá a berendezésünket. Kár volt engednünk
Bojaceknek – zárta le a vitát Henrik, miután
felhajtotta a pohár tartalmát.
Földeák Iván fordítása
Szergej SZNYEGOV
Szovjet-orosz író, 1910-ben született. Fizikát ta-
nult, majd mérnökként dolgozott. Politikai okok-
ból közel 20 évre bebörtönözték. Szabadulása
után kezdett írni, első elbeszélései 1955-ben je-
lentek meg. Élete fő művén, a magyarul Ember-
istenek címmel megjelent regénytrilógián több
mint tíz éven keresztül dolgozott 1966 és 1977
között. Az Aelita-díjat is elnyerte vele. Hazánk-
ban eddig két további novellája látott napvilá-
got, a Ház kísértettel antológia címadója, vala-
mint a Galaktika 272. számában „A sötétségben
száguldó nyíl”, egy másik Henrik és Roy-kaland.
1994-ben hunyt el.
2023. 02. 01. 22:51:21

Az elveszett város
V
AN EGY „elveszett város” az
óceán fenekén, ami semmihez
sem hasonlít, amit eddig a tenger
mélyén láttunk.
A Közép-Atlanti-hátságtól nyugatra fekvő,
víz alatti hegycsúcs közelében tornyok csipké-
zett tája emelkedik ki a homályból. Krémszínű
karbonátos falai és oszlopai kísérteties kéknek
tűnnek a felfedezésre küldött távirányítású jár-
mű fényében. Magasságuk a gombóc méretű
apró halmoktól a 60 méter magas monolitokig
terjed. Ez az Elveszett Város.
A tudósok által 2000-ben, több mint 700
méterrel a felszín alatt felfedezett Lost City egy
hidrotermális mező, az eddig ismert leghos�-
szabb ideje működő óceáni vulkanikus szi-
várgási környezet. Soha semmi hasonlót nem
találtak még.
Legalább 120 000 éve, de lehet, hogy még
ennél is hosszabb ideje a felfelé törő köpeny-
anyag a tengervízzel reakcióba lépve hidrogént,
metánt és más oldott gázokat fúj ki az óceánba.
A mező nyílásainak repedéseiben és hasa-
dékaiban a szénhidrogének oxigén jelenléte
nélkül is újszerű mikrobiális közösségeket táp-
lálnak. A 40 °C-os gázokat okádó kémények-
ben rengeteg csiga- és rákféle él. A nagyobb
állatok, mint a garnélarákok, tengeri sünök és
angolnák ritkák, de jelen vannak.
Bár valószínűleg máshol is léteznek ehhez
hasonló hidrotermális mezők a világ óceánja-
iban, ez az egyetlen, amelyet eddig távvezérelt
járművekkel sikerült megtalálni.
Az Elveszett Város nyílása által termelt
szénhidrogének nem a légköri szén-dioxidból
vagy a napfényből, hanem a mélytengerfené-
ken lejátszódó kémiai reakciókból keletkeztek.
Mivel a szénhidrogének az élet építőkövei,
Zöld jövő
043-zold.indd 43
GALAKTIKA
2023. február
ez nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy az
élet egy ehhez hasonló élőhelyen keletkezett.
És nem csak ezen a bolygón. Példa ez egy
olyan típusú ökoszisztémára, amely ebben a
pillanatban is létezhet az Enceladuson vagy az
Europán. És talán a múltban a Marson is.
A fekete füstölőktől eltérően az Elveszett
Város ökoszisztémája nem függ a magma hőjé-
től. A fekete füstölők főként vasban és kénben
gazdag ásványi anyagokat termelnek, míg az
Elveszett Város kéményei akár százszor több
hidrogént és metánt.
A monolitok közül a legmagasabbat Poszei-
dónnak nevezték el a tenger görög istene után,
és több mint 60 méter magasra nyúlik.
A szélsőséges környezet ellenére hemzseg
az élettől, és a kutatók szerint nemcsak a fi-
gyelmünket, de a védelmünket is megérdemli.
2018-ban bejelentették, hogy Lengyelország
elnyerte a The Lost City körüli mélytengeri bá-
nyászati jogokat. Bár magában a tényleges ter-
málmezőben nincsenek kitermelhető értékes
erőforrások, a város környékének elpusztítása
nem kívánt következményekkel járhat.
43
2023. 02. 01. 22:51:11
 GALAKTIKA
2023. február

129 – magyar sci-fi hazai vásznakon

Interjú Peter Noel író-rendezővel

M
AGYAR SCI-FI film érke-
zik februárban a mozikba.
A 129 független produkció,
hosszú éveken át kitartóan
dolgoztak rajta Peter Noel író-rendező ve-
zetésével filmes szakemberek és színészek.

GALAKTIKA: A 129 című sci-fi projektje

évekre nyúlik vissza. Mikor és mivel kez-
dődött?
PETER NOEL: 2012-ben egyszer csak be-
lefáradtam, hogy bár mindenki azt mondja,
jók a forgatókönyveid, mégsem lesz belőlük
semmi. Rájöttem, hogy ha saját magam
nem csinálom meg az első filmemet, akkor
soha nem is lesz filmem, mert mások nem
fogják az én álmomat megvalósítani. Egy
régi ismerősöm, jó barátom, Kertész Tamás
a Facebox, azaz egy filmes castinggal fog-
lalkozó cég tulajdonosa volt már akkor, és
miután elolvasta a scriptemet, azt mondta,
szívesen befektetne a gyártásba.
Akkor a 129-nek még kisebb része volt
science fiction. A film több síkon játszódik,
xx az egyik szála a múltban, 1987-ben, a másik
2063-ban. A jövőbeli részek nyilván sokkal
többe kerülnek, és akkor még vékonyabb
volt a költségvetés. 2013 augusztusától már
forgattunk, akkor ősszel viszont meghaltak
a szüleim. Nagy trauma volt, olyan, mintha
kirántották volna alólam a talajt. Ez meg-
változtatta azt is, amit el akartam mesélni
a 129-cel. Tudtam, hogy más irányba kell
vinnem a filmet.
G: Honnan lehet előteremteni egy film
elkészítésére a költségeket?
PN: Az írás és rendezés mellett végül
producerként is belekerültem. 2016-ban
44 Videodrón
elkészült egy látványos előzetes, és ez sok
szponzort megnyert nekünk. Így a jövőben
játszódó jelenetekből többet tudtunk for-
gatni, ami persze több utómunkát is jelen-
tett. Sok segítséget kaptam, a barátok akár
ingyen is eljöttek dolgozni, segíteni, mert
nagyon akarták a filmet. De lettek kockáza-
ti befektetőink, szponzoraink, sok támoga-
tó, és hát a saját pénzemet is kockáztattam.
G: A forgatás mennyi időt vett igény-
be, és hogyan lehet egy ilyen elhúzódó
projektre megszervezni a színészeket és a
közreműködőket?
PN: Először huszonvalahány napot for-
gattunk, majd utána szerveztünk egy há-
romnapos pótforgatást, és évekkel később
megint egy-két napot, napokat. Nem amiatt
nem tudott elkészülni időben a film, mert
nehéz volt a forgatás, inkább attól függött,
megvan-e rá a pénz. Persze sok egyeztetés
kellett, de a színészek nagyon segítőkészek
voltak, szinte mindegyikük jött pótforgatni

044-045-film.indd 44 2023. 02. 01. 22:50:50

 GALAKTIKA
2023. február

ingyen vagy minimális honoráriumért. Há-

lás vagyok nekik, mert elképesztő, amit a
filmért tettek.
G: Sci-fit gyártani különleges kihívás,
nem csupán a történet szempontjából,
hanem a látványvilág tekintetében is.
Magasak a nézői elvárások. Hol volt a ha-
tár a független filmes akarat és a megfe-
lelési kényszer között?
PN: Szerettük volna a nemzetközi szin-
tet látványban is hozni, hogy a nézők szí-
vesen nézzék, ne találják hiteltelennek.
Nem engedhettük meg magunknak, hogy
a VFX vagy a CGI vállalhatatlan legyen, de
szerencsére a technika elég sokat fejlődött
az elmúlt években. Emellett nekem fontos
volt, hogy élő helyszínek legyenek a film-
ben, tehát a környezet valós, és csak a robo-
tot vagy a város felett repülő autókat adtuk
hozzá trükktechnikával.
G: Hol érhető tetten a rendező a 129-ben?
PN: Én írtam és rendeztem a filmet, az ságban korábban megtörtént, mint arra én
én gondolataim, látásmódom tükröződnek számítottam.
benne, de én instruáltam a színészeket, ta- Három gondolatkört járunk körbe, az
láltam ki pl. hogy a repülő autók hogyan egyik az emberek irányítása, a társadalom
mozogjanak. Ugyanakkor hiszek abban, fölötti kontroll kérdése, a másik, hogy med-
hogy a film közös tehetségek és energiák dig jó a technikai fejlődés. Ez ugye attól
együttese, ezért mások kreatív ötleteit is függ, ki áll a technika mögött, mire akarja
beengedtem, megfogadtam a szakmai meg- használni. A harmadik gondolat az ember
látásokat, jó tanácsokat. és a környezet, a természettel való szimbi-
G: A sci-fi „lelkiismeretes” zsáner. ózis kérdése.
Rámutat korunk problémáira. Milyen té- G: Ki az ideális nézője a 129-nek?
mákat boncolgat a filmed? PN: A Szárnyas fejvadász, az Én, a robot,
PN: 2009-ben írtam a forgatókönyvet, a Mátrix vagy a Dűne vonalán mozog a film.
2012-ben dolgoztam ki teljesen, akárhogy Van benne akció, de inkább elgondolkodtató
is nézem, 11 éve. Amit akkor papírra ve- alkotás, ahol a végén állnak össze a három
tettem, bár én 2063-ra datáltam, az már idősík történései. A tesztvetítéseken több né-
most tetten érhető a világban, azaz negy- zőnk említette, hogy katarzist élt át a végén,
ven évvel korábban elkezdtek beindulni a így azt gondolom, talán még az is élvezni fog-
folyamatok. A filmünk tehát reflektál arra, ja, aki annyira nem szereti a science fictiont.
ami most zajlik körülöttünk, de nem azért,
mert reflektálni akart, hanem mert a való- az interjút Szélesi Sándor készítette
Videodrón 45

044-045-film.indd 45 2023. 02. 01. 22:50:51

 GALAKTIKA
2023. február
Késés
Kovács Attila
H
A LÉTEZIK OLYAN, hogy nem
tudtam, de mégis tudtam, akkor
velem éppen ez történt. Mondtam
Balinak, persze csak utólag, hogy
nekem ez végig megvolt. Előbb nem mondhat-
tam, mert akkor még csak sejtettem. Nem volt
a számon, csak a fejemben.
Mert amikor ezredjére késik a 266-os busz,
akkor az ember elgondolkodik. Miért nem bír
időben érkezni, hiszen mindössze tíz megálló
az egész, egy nyílegyenes úton. Egyetlen na-
gyobb kereszteződésen, de az is lámpás, meg
egy körforgalmon kell átjutnia, mégsem képes
teljesíteni menetrend szerint a távot.
Az unatkozó utas, az olyan, mint én, akinek
már tizedikén elfogy a mobilnete, bosszanko-
dik. Aztán okokat keres, mert mégsem lehet
egyfolytában mérgelődni. Vagyis lehetne, mert
a szomszéd Geri bácsinak is mindig sikerül, de
az értelmesebbje azért felteszi a fontos kérdése-
ket. Miért késik már megint ez a szar?
46
046-053-kovacs.indd 46
Hétköznapi
életünkben,
látóterünk peremén
is ott rejtőzhet az
ismeretlen. Csak
észre kell vennünk,
és nekilátni a
megfejtésének.
Először az ember mindig önmagában
kételkedik. Ebben anyámra hasonlítok.
Szóval újra megnéztem a kiírást, és ott vi-
lágosan le van vezetve, hogy mi a negyedik
megálló vagyunk és ezt a távot nyolc perc
alatt kell teljesíteni a droidnak. Aztán még
tizenegy jut a maradék hatra. A tartó be-
ázott, a papír kifakult, de olvasható és egy-
értelmű a vállalás.
Általában már hozzánkig is késik legalább
egy percet a busz, aztán a körforgalom és a ke-
reszteződés teljesen betesz neki. Itt megnyúlik
még kettő-három perccel a menetidő, de ami
utána történik, arra nincs magyarázat. Vagyis
most már van.
A tök egyenes, kihalt mellékúton, ahol csak
nyomni kell neki a gázt és max kétszer ledobál-
ni az utasokat, a járat képes további egy-két per-
cet ráhúzni a késésre. Ez tragikus és még annál
sokkal több.
Egyenesen érthetetlen.
Késés
2023. 02. 01. 22:50:44

Annyira érthetetlen, hogy majd szétvetett a
kíváncsiság. Mondtam is Balinak, hogy ezt ki
kell derítenem, mert már aludni sem nagyon
tudok, ő meg lehülyézett, de azért szerintem
ekkor még őt is érdekelte.
Először szerdán, a suli után mentünk ki a
Szilfa utcába, ahol megvártunk tíz 266-ost, és
mind késett. Az egyik majdnem tíz percet, egy
tizenöt perces útvonalon!
Bali csak röhögött az egészen.
– Hülye vagy, Hidasi. A buszok késnek, a vo-
natok késnek, a repülők késnek.
– De nem mindenhol!
– De itt, nálunk igen.
Akármilyen lökött ez a Bali, fején találta a
szöget, ha így kell ezt mondani. Véletlenül rá-
tapintott a lényegre, és bár ő észre sem vette, én
annál inkább.
A 266-os a vasútállomásig közlekedik, ezért
leültem ott egy padra, és feljegyzeteltem, hogy
a vonatok mennyit késnek. Mindegyik hozta a
legalább tízperces szintet, ami nekem felért egy
bizonyítékkal. Már csak azt nem tudtam, mit
bizonyít. A tudósok fordítva szokták csinálni.
Felállítanak egy elméletet, aztán ahhoz ke-
resgélnek bizonyítékokat. Legalábbis így kép-
zelem. Én viszont úgy voltam vele, hogy ös�-
szegyűjtöm az adatokat, hátha kialakul belőle
valami, amiből lehet majd valami.
Nem biztos, hogy merem folytatni, ha lett
volna bármilyen fogalmam arról, milyen veszé-
lyes dologra bukkanok. Persze leszámítva azt a
logikai bukfencet, hogy ha tudtam volna, mit
találok, akkor nem kerestem volna tovább, de
mindegy.
Átkeltem a Fő úton és máris a reptéren talál-
tam magam. Ott aztán végleg egyértelmű lett,
hogy valami különleges felfedezés hullott az
ölembe. Hosszú listát írtam mindenről. A repü-
lők akár egy órát is késtek, de egyik sem produ-
kált 15-17 percnél kisebb eredményt.
Egyszerűen nem bírtam leállni…
Késés
046-053-kovacs.indd 47
GALAKTIKA
2023. február
Ha elfogyott a taxi az állomásról, akkor 12-19
percet vártak az utasok, mielőtt bevitték őket a
városba. A reptéri buszjárat pedig teljesen ran-
dom érkezett és indult. Egy idősebb sofőr a bel-
városi forgalomra panaszkodott a háromszavas
angoltudásával egy csapat japán turistának, de
még én sem hittem neki.
Bőven elmúlt este nyolc, mire hazakevered-
tem. Apu már elaludt. Anyu üveges tekintettel
figyelte a konyhából, ahogy lerúgom a cipőm.
Nem szólt, hogy rakjam a helyére, magamtól
igazítottam meg.
– Ma nehéz napja volt – magyarázta, ami-
kor apa iránt érdeklődtem. – De nem lesz sem-
mi baj – nyugtatott tök fölöslegesen, hiszen
már rég baj volt. Rohadt nagy baj, csak kerül-
tük a témát.
Aztán nem igazán bírtam aludni. Zakatolt
az agyamban a rengeteg szám. Elővettem egy
térképet. Egy papír térképet. Mert nekünk ilyen
is volt otthon, mert apa mindent megőrzött.
Azt szokta mondani, hogy annyi vacak marad
utána, hogy nem is tudunk majd mit kezdeni
vele. A legkevésbé sem vágytam rá, hogy rám
maradjon az a sok vacak.
A térképen piros filccel bekarikáztam a
helyeket, ahol aznap jártam. Abból indultam
ki, hogy van rendszer a késésekben. A nagy
késések és a kicsik közé nyilakat rajzoltam a
csökkenés irányába. Ez kiadott egy ovális for-
mát. Ezt kiegészítve, bekarikáztam a repteret.
A vasútállomás és a 266-os vonala beleesett.
És ott voltak még a 198-as, a 200-as, a 166-os
buszok és az 575-ös, valamint 508-as távolsági
buszok. Ezeket másnap reggeltől kezdtem el-
lenőrizni.
El is ment vele a hetem, közben bekaptam
egy hármast németből és halasztottam egy
vers-felelést a követező hétre, hogy ne legyen
karó. A magyartanárnál lehet ilyet, csak levon
egy jegyet. A harmadik halasztásnál automati-
kus a kettes. Rosszabb jegyet még életében nem
47
2023. 02. 01. 22:50:44
 GALAKTIKA
2023. február
adott senkinek és nem is most akarja elkezdeni,
mondogatja. Nekem meg tökmindegy.
– Teljesen megőrültél – nézegette a térképem
Bali hat nappal később. Halkan beszélgettünk,
mert apa lepihent. Jobban volt, de kellett neki a
csönd, és én a világ minden csöndjét odaadtam
volna, hogy majd neki is megmutathassam a
kutatásom.
– Nincs ebben semmi őrültség – magyaráz-
tam suttogva Balinak. – Itt a körben az összes
busz és vonat késik, sőt a reptér túloldalán a
198-as, amikor átmegy a síneken, brutálisan
szétcsúszik. Nem is tartja a menetrendet.
– Akkor nem is a reptér a legdurvább?
– Nem. Itt, a 198-as fordulója az epicentrum.
– A mi?
– A közepe ennek az egésznek, mint egy
földrengésnél.
– És a körön kívül?
Hát igen. Bali rohadt idegesítő tud lenni,
mert mindig bekérdez valami hülyeséget, ami-
re persze meg kell keresni a magyarázatot, mert
összerondítja az egész munkámat.
– Az most jön, de nem elég a járatokat vizs-
gálni, ugyanis van egy elméletem.
– Máris? Nem úgy volt, hogy te először csak
adatokat gyűjtesz?
– Már gyűjtöttem, és most megvilágosod-
tam. Holnap elhalasztom hármasra a verset,
mert megnézem, hogy hol járnak pontosan a
buszok. Itt van az utazási tervem.
És bemutattam egy király listát, amire
őszintén büszke voltam, hiszen elég sok me-
lóm volt benne. Hatórányi utazással, négy óra
várakozással és negyvenkét átszállással szá-
moltam, így délutánra már pontosan látnom
kellett, hogy milyen alakú a terület és mekkora
kiterjedésű.
– Teljesen megzakkantál – közölte Bali, és
nem volt a szokásos kaján mosoly az arcán.
Tényleg komolyan gondolta.
– Akkor, gondolom, nem jössz velem.
48 Késés
046-053-kovacs.indd 48
– Biztos, hogy nem…
– De legalább a suliban fedezel?
– Péntek lesz, miért nem csinálod ezt az
egész marhaságot szombaton?
– Mert akkor ritkábbak a járatok, és nem
menne le egy nap alatt a kutatás.
– A kutatás? Hallod, miket beszélsz?
– Figyelj, már nagyon közel vagyok a végé-
hez…
– A teljes begolyózáshoz?
– Nem. Hát nem fogod fel? – Kicsit rosszul­
esett, hogy meg sem próbálja megérteni, hogy
ez egy tudományos adatgyűjtés. És komoly cél-
ja van. – Közel járok ahhoz, hogy izoláljak egy
időanomáliát.
Bali jó tanuló volt, de hangya fajtájú ember.
Apa azt szokta mondani, hogy könyvelőre is
szükség van, nem lehet mindenki alkotó, mert
akkor mindenki éhen halna.
Bali egyáltalán nem látta a hasznát annak,
amit csináltam, és ez elkeserített. Hiába próbál-
tam elmagyarázni, az volt a véleménye, hogy
én csak elkerülöm a sulit, mert kiborít apám
betegsége. És baromira kiborított, de ennek az
egész kutatásnak nem volt köze hozzá, már-
mint a kiboruláshoz. Egyszerűen egy felfedezés
küszöbén álltam, Bali meg hülye volt hozzá.
És még nem is a kötekedése zavart, hanem
hogy közönyös volt, ha ez a jó kifejezés ide.
Amikor a hangya leadja a műszakot, szüksé-
ge van a tücsökre, hogy lazuljon. Nélküle csak
egy szolga lenne. Aki csak azért melózik, hogy
lakjon meg egyen, az rabszolga.
Kell, hogy hallgathassa a tücsök hegedülését,
hogy sírhasson vagy örvendjen tőle. Sőt, néha
már az is elég, ha a hangya bámulhatja a tücs-
köt, és hihet benne, hogy egyszer ő is tücsök
lehet. Vagy éppen az ellenkezőjét csinálja, és
belátja, elfogadja a sorsát. Főleg azt, hogy tü-
csöknek születni kell.
Szóval így vagy úgy, de kell a hangyának a
tücsök.
2023. 02. 01. 22:50:44

De Balinak fingja sem volt erről, és arról
sem, hogy mi melóba telik tücsöknek lenni,
csak vakon hangyult tovább. Ezért aztán nem
vártam tovább rá. Nem vártam én senkire, in-
kább megcsináltam egyedül az utazásokat.
Este üres lakásba értem haza. A wifin érke-
zett egy kora délutáni üzenet, hogy a szüleim a
kórházban vannak, de nincs semmi baj, jönnek
nemsokára.
Aztán csak anya jött meg nagyjából tíz körül.
Én még mindig a térképemen rögzítettem
a számokat és a nyilakat. Már láttam az ered-
ményt, világosan mutatta, amire kíváncsi vol-
tam, amit reméltem.
– Benn tartják megfigyelésre, de nem kell
aggódnod – mondta apáról biztatóan anya, de
még ő sem hitte el. Szerintem csak az hazudjon,
aki el tudja hinni a saját hazugságát.
– Bemegyünk holnap hozzá? – kérdeztem,
mert ezt kellett kérdeznem, aztán meghall-
gatni, hogy nekem nem muszáj bemenni,
majd amikor hazajön apa, rengeteg időt tölt-
hetünk együtt.
– Ha szeretnél, akkor bemehetünk – felelte
anya, és ez váratlanul ért.
– Szuper – nyögtem bénán, ő pedig végre
mosolygott egy olyan halványat, mintha celo-
fánból lennének az ajkai.
Utána egész éjjel fent voltam. Nem emi-
att, hanem felmerült egy új ötlet a kutatással
kapcsolatban, és akkora erővel tört rám, hogy
nem bírtam másra gondolni. Hajnali öt körül
kimentem enni, anya még aludt, sőt akkor is
aludt, amikor nyolc után leléptem. Végre aludt.
Már ráfért.
A piros kör közepére utaztam, és az első tár-
sasháznál, úgy kilenc körül, leolvastam a kö-
zös képviselő telefonszámát a bejárat melletti
feliratról.
– Jó reggelt, Nagy Pétert keresem, a Hunyadi
utca 7-9. közös képviselőjét – mélyítettem le a
hangom. – Hidasi Bence vagyok a… statisztikai
Késés
046-053-kovacs.indd 49
GALAKTIKA
2023. február
irodától, vagyis a… hivatalból, és egy kutatás-
hoz szeretnék adatokat…
– Kisgyerek, nem vagy te túl fiatal hivatal-
noknak? – dörrent rám Nagy Péter, én meg ki-
nyomtam a francba. Úgy égett a fejem, mintha
tűzbe dobtak volna.
Az ne hazudjon, aki nem bírja elhinni, amit
hazudik, jutott eszembe a saját oltásom, aztán
amikor lenyugodtam, és már nem éreztem a
tarkómon, hogy minden ablakból engem figyel
árgus szemekkel Nagy Péter, felhívtam a követ-
kező számot.
– Jó reggelt, Sesztai-Barkus Ilonát kere-
sem, a Hunyadi utca 11-15. közös képviselő-
jét, egy iskolai kutatáshoz lenne szükségem
néhány válaszra.
És ez már működött. Nem minden eset-
ben, de végül negyvenhét képviselővel beszél-
tem, akik közül a többség tudott válaszolni a
kérdéseimre.
– Arra lennék kíváncsi, hogy történt-e halál-
eset az elmúlt hat hónapban a társasházban.
– Igen, két lakó is elhunyt néhány hete, pár
nap különbséggel.
– És mennyi idősek voltak?
– Miért kérdezed? Mit céloz ez a kutatás?
– Statisztikaórán kérték, ez a házi…
– Matek?
– Az. Matek.
– Hmm. Az egyikőjük, egy néni 84 éves
volt, a másik egy fiatalember, talán 22. Tragi-
kus, mert…
– Köszönöm! Az idősek érdekelnek inkább.
– Miért? Mit kell kiszámolnod ebből?
– Köszönöm, viszhall!
Amikor végeztem, már közelebb volt a va-
csora, mint az ebéd, pedig aznap még nem et-
tem semmit. De minden perc koplalás megérte!
A térképem igazolta a feltevésem, de közben
olyan képtelenséget mutatott, amit egyszerűen
alig fogtam fel ésszel. Azonnal meg akartam
mutatni anyunak.
49
2023. 02. 01. 22:50:44
 GALAKTIKA
2023. február
Amikor beléptem a lakásba, rögtön tudtam,
hogy apa is otthon van. Olyankor fülledtebb
volt a levegő, anyu nem nagyon szellőztetett,
minél kevesebb jöjjön be a kinti mérgekből.
Lehalkítottam a lépteimet, nehogy zavarjak.
Óvatosan vettem le a cipőt, a kabátot, és úgy
közelítettem meg a konyhát.
Anyu sírt. Nem akartam zavarni és főleg
nem hittem, hogy fizikai elméletek érdekelnék.
Csak motyogtam valamit, amikor a szobám
felé siettem, de fel sem nézett. Biztos megállított
volna, ha valami változás van.
A szobámban már megkaptam az üzenete-
imet. [Bence, merre vagy?] Persze, azt ígértem,
hogy bemegyek vele a kórházba… [Én félórán
belül elindulok, ha jönni akarsz, akkor gyere.],
[Bent vagyok apádnál, nincs jobban, de haza-
küldik, légy szíves jelentkezz, kellenél a lefekte-
téshez.], [Bence, hol vagy már? Egész napra el-
tűntél, már Balit is hívtam.]
Visszamentem a konyhába, és megöleltem
anyut. Egy szót sem tudtam kinyögni, ő sem
mondott semmit.
Balit hívtam néhány perccel később, amikor
már képes voltam megszólalni. Beszámoltam
neki arról, amit találtam, de nem támasztot-
tam nagy elvárásokat felé, csak valahogy ki
akartam már hangosan mondani, mert úgy
éreztem, addig én sem hihetem el, amíg nem
hitte el legalább egy ember rajtam kívül.
– Összefoglalom – kezdte Bali. – Azt mon-
dod, hogy ott, ahol késnek a buszok…
– Krónikusan késnek, és spirálisan egyre
jobban.
– Igen, igen… szóval késnek, és ott késik a
halál is?
Úgy tűnt, érti a lényeget.
– Nagyjából igen. Tehát ha megérted, hogy
a három térdimenzió mellett a negyedik az idő,
akkor ebben a szövetben lehetnek anomáliák.
És ez egy ilyen anomália.
–Honnan szeded ezeket a szavakat?
50 Késés
046-053-kovacs.indd 50
– A Youtube-ról, meg fizikaóráról…
– Hát onnan biztos nem.
– Mindegy, a lényeg, hogy tuti ki lehetne szá-
molni, hogy miért meg hogyan késik ott az idő,
vagy a világ idődimenziója mitől torzul ezeken
a helyeken, de engem ez most nem izgat, csak
az, hogy torzul. Akár kilenc évvel is tovább él-
nek az epicentrumban az emberek.
– Mint a földrengésnél?
– Igen, csak itt most nem rengések indulnak
belülről, hanem késéshullámok, vagy micso-
dák. Lassulás keletkezik a középpontjában en-
nek az egésznek.
– És akkor mi van?
Bali nem volt jó barátnak. Nem értette, mit
mondok, nem értette, miért mondom… Meg-
szakítottam a hívást.
El akartam volna mondani ezt az egészet
anyunak, hogy felvidítsam, és főleg azért, hogy
tervezzünk apuval valami újat. Minden, ami-
vel eddig próbálkoztak, vagy amit az orvosok
tanácsoltak, kudarcot vallott. Az összes terá-
pia, sugárzás vagy a gagyizás a sok füstölővel,
imádsággal meg azokkal a büdös kenőcsökkel
hatástalan maradt.
Nekem viszont ott volt a kezemben ez a
csoda. Mint egy isteni üzenet, csak épp nem
mondhattam el, mert nem volt alkalmas.
Rettegtem anya elutasításától. Rettegtem,
hogy nem lesz neki elég a bizonyíték, vagy ha
igen, akkor nem akar majd élni a lehetőséggel.
Rohadt fáradt voltam. Gyenge, kifacsart és bá-
natos. Nem tudtam tovább így élni.
Abban biztos voltam, ha anya olyan állapot-
ba került volna, hogy beszélhessek vele, megér-
tette volna, mi került az utunkba. A következő
lépés pedig az, hogy élünk a lehetőséggel. Nem
bonyolult: kellett egy másik albérlet, hat kilo-
méterrel odébb, a lassulás középpontjában.
Ott akár még kilenc évet is élhetne apa.
Elnyomott egy forró, szédült álom, de haj-
nalban már megint kidobott az ágy. Vasárnap
2023. 02. 01. 22:50:44

reggel volt, és én útra készen vártam, hogy leg-
alább a nap felkeljen.
Hangtalanul csuktam az ajtót, és negyven
percen belül már újra a Hunyadi utcát róttam.
Rövidesen találtam egy második emeleti er-
kélyt, amire ki volt írva, hogy kiadó. Szélesen
elmosolyodtam. Sohasem felejtem el azt az ér-
zést, amit ez a pár betű okozott nekem. Olyan
fényesnek tűnt a felirat, mint maga a nagybe-
tűs remény.
Felcsengettem, de nem érkezett válasz.
A lépcsőház zárva volt, és nem jött se kifelé, se
befelé senki. A telefonomon láttam, hogy még
csak háromnegyed hat.
Negyed hétig volt türelmem, aztán újra fel-
csengettem, és még vagy tízszer, de senki nem
jelzett vissza. Ki-be közlekedők sehol. Olyan
halott volt az egész lakótelep, mintha valami
posztapokaliptikus filmbe csöppentem volna.
Ekkor esett le, hogy ezek nem kelnek fel mos-
AZ AKCIÓ IDŐTARTAMA: 2023. FEBRUÁR 1–28.
W W W. G A L A K T I K A B O LT. H U
Késés
046-053-kovacs.indd 51
GALAKTIKA
2023. február
tanában. Itt biztos felkelni is később kelnek az
emberek. Elalszanak, elkésnek még a miséről
is, ha van errefelé templom…
Ideges lettem, és nem csak annyira, ameny-
nyire máskor, amikor káromkodnom kell,
vagy belerúgnom valamibe. Üvölteni tudtam
volna, felégetni, felrobbantani mindent, ezt az
egész szétlassult pöcegödröt, aminek a köze-
pén álltam.
Innen már nem kellett sok idő, hogy rájöjjek,
nincs az a második emelet olyan magasan. Az
elsőig fel tudok menni a villámhárítón kapasz-
kodva, aztán az erkély kiszögellésén felhúzom a
magam, majd beugrom az elsőre. Így is tettem
és már meg is volt a technika, szóval röhögtem
az egészen, és nagy lendülettel felléptem az er-
kély korlátjának a peremére.
Valami mozdult a lakásban, amitől egy
pillanatra kijózanodtam. Komolyabban meg-
ragadtam a villámhárítót, és feljebb húztam
FEBRUÁRBAN
LILA BORÍTÓS
KÖNYVEKKEL
TEDD SZÍNESEBBÉ
KÖNYVESPOLCOD!
6 KÖTET CSAK
7990 FT
+ INGYEN SZÁLLÍTÁS!
51
2023. 02. 01. 22:50:57
 GALAKTIKA
2023. február
magam. Ez már nehéz volt, sokkal nehezebb,
mint az első. Kétszer is megcsúszott a cipőm
orra a falon, de végül egészen a második eme-
leti korlátig felküzdöttem magam. Ott már
nem is értettem, miért száll ki a kezemből az
erő, miért nem vagyok ura az ujjaimnak, és
miért vesztem el az egyensúlyom.
Védekezni sem tudtam, olyan rémesen gyor-
san történt az egész. Egy másodperccel később
már hanyatt feküdtem a sövényben, és nem
tudtam megmozdulni.
Az oldalamat átszúrta egy gally. Elől kiállt
a kabátomból egy véres csonk, de nem bírtam
üvölteni, mert nem kaptam levegőt. Nem tud-
tam odanyúlni, mert nem mozdult a kezem.
Biztos voltam benne, hogy végem van.
A mobilom legalább egy méterre hevert tő-
lem, a ház falánál, kijelzővel lefelé. Valahogy
vettem egy nagyon sekély kis levegőt, amit ki-
fújnom is sikerült, aztán még egy nagyobbra
is futotta az erőmből. A hátam, a hasam lük-
tetett, de ami a legfontosabb, megmozdult az
egyik ujjam.
Néhány perc múlva már lihegve, de kinyúj-
tottam a karom, mégsem értem el a telefont.
Oda voltam szögezve a földhöz, és nem bírtam
többet. Végleg elbuktam.
Ekkor felnéztem, és egy kétségbeesett, né-
mán tátogó alakot láttam meg, fehér atlétatri-
kóban, az első emeleti erkélyen. Vadul telefo-
nált. Szerintem segítséget hívott. Reméltem,
hogy a mentőket tárcsázta. Egészen megkön�-
nyebbültem, és ekkor öntött el a fájdalom. Nem
tudnám leírni, mennyire őrjítő érzés volt, csak
azt, hogy a végtelenségig tartott.
Utólag mesélték, hogy több mint egy órát
késett a mentő. Hiszen ahol minden késik, ott a
segítség is késik. Én pedig az időanomália köze-
pén feküdtem és üvöltöttem, aztán zokogtam, a
végén már csak nyögtem a fájdalomtól.
A belvárosi kórházban tértem magamhoz,
ahol napokig altattak, de az ébredésem után
52 Késés
046-053-kovacs.indd 52
is erős fájdalomcsillapítókat kaptam. Két mű-
tétem volt ez idő alatt. Egy a hasamon, ami-
kor kioperálták belőlem a bokrot és egy má-
sik, amivel a koponyám darabjait illesztették
vissza a helyükre. Szarul voltam, de úgy tűnt,
megmaradok.
Kinyitottam a szemem, és két dologra em-
lékszem. A megkönnyebbülésre, hogy valahogy
megúsztam a zuhanást, és apa beesett, aggódó
arcára. Ott ült az ágy mellett, de nem kérdezett
semmit.
– Örülök, hogy jobban vagy – suttogta.
Még ő örült, hogy én jobban vagyok!
Olyan szemmel nézett rám, mintha mindent
tudna, én mégis el akartam mesélni, hogy mit
találtam, hogy van remény. El akartam monda-
ni mindent az időgörbületről és a lehetőségről,
hogy megmaradjon még nekem.
– Hát akkor meséld el – kérte türelmesen. –
Ráérünk, anyád is mindjárt jön, csak hoz vala-
mit enni a büféből. Mondd csak el az elejétől!
Ma már úgysem kell mennünk sehova.
– És holnap?
– A holnap az nem ma van. És a holnap úgy-
is a tiéd, kisfiam. Nem érdemes izgulni miatta.
Szerencsés vagyok, mert oda te viszel engem.
Bármikor érkezik a te holnapod, én oda általad
jutok majd el.
KOVÁCS Attila
Magyar szerző, 1963-ban született, Kalocsán.
Villamosmérnök, egy budapesti szoftverfej-
lesztő cégnél dolgozik ügyvezető igazgatóként,
valamint címzetes egyetemi docensként órákat
ad a BME-n (mesterséges intelligenciák alkal-
mazása témakörben). 22 éves korában kezdett
el írással foglalkozni, a Galaktika 91. számában,
1988-ban jelent meg egy novellája („Negyvene-
sek paradicsoma”). Azután hosszú szünet követ-
kezett, és csak néhány éve ír újra. Hét műve is
napvilágot látott azóta az új Galaktikában, leg-
utóbb az „Egyedül” cíművel találkozhattak olva-
sóink a 372. számban.
2023. 02. 01. 22:50:57 HW G
 GALAKTIKA
2023. február




METAL &

 
HARD ROCK


1986 ÓTA





INTERJÚK,
KONCERTBESZÁMOLÓK,
LEMEZKRITIKÁK,
HANGSZERTESZTEK
100 OLDALON!
KERESD AZ ÚJSÁGOSOKNÁL!
A LEGFRISSEBB ROCKZENEI HÍREKÉRT LÁTOGASS EL A HONLAPUNKRA!
WWW.HAMMERWORLD.HU FACEBOOK.COM/HAMMERWORLD
Késés 53

HW Galaktika 165 x 232

046-053-kovacs.indd 53 - 202301.indd 1 01. 01.
2023. 02. 19. 22:50:57
10:44:22
 GALAKTIKA
2023. január
Galilei emlékével indul
útnak a JUICE
F
ELAVATTÁK a táblát az ESA Ju-
piter Icy Moons Explorer – JUICE
nevű eszközén, mely a Jupiter-
holdak felfedezésének állít emlé-
ket. Az űrszondán most fejezték be az utolsó
teszteket, mielőtt elindulna a franciaországi
Toulouse-ból a Francia-Guyanában található
Európai Űrkikötőbe az áprilisi indításhoz.
Az ESA Jupiter Icy Moons Explorer szondája
az emberiség következő merész küldetése a kül-
ső Naprendszer felé. Részletes megfigyeléseket
végez majd a Jupiter gázóriásról és három nagy,
óceánt hordozó holdjáról – a Ganymedesről, a
Callistóról és az Europáról. Ez az ambiciózus
küldetés feltárja és megfigyeli a holdakat egy
fejlett távérzékelési és geofizikai műszercsomag-
gal, hogy többet tudjunk meg ezekről a lenyűgö-
ző égitestekről, mint a múlt vagy a jelenlegi élet
lehetséges hordozóiról. A JUICE emellett figye-
lemmel kíséri az anyabolygó összetett mágne-
ses, sugárzási és plazmakörnyezetét, valamint a
holdakkal való kölcsönhatását.
A JUICE fedélzetén magyar kutatók által fej-
lesztett eszközök is helyet kaptak, melyeket a
Wigner Fizikai Központ munkatársai készítettek.
Az utolsó előkészületek részeként emlék-
táblát helyeztek el az űrszondán Galileo Galilei
olasz csillagász tiszteletére, aki 1610 januárjában
elsőként látta meg teleszkópon keresztül a Jupi-
tert és négy legnagyobb holdját. Megfigyelése,
hogy a holdak helyzete megváltozott az éjszakai
égbolton, megdöntötte azt a régóta fennálló el-
képzelést, hogy az égvilágon minden a Föld kö-
rül forog. A holdakat – Io, Europa, Ganymedes
és Callisto – az ő tiszteletére együttesen Galilei-
holdaknak nevezték el.
54 Obszervatórium
054-055-obszervatorium.indd 54
A JUICE űrszonda a Jupiter és holdjai mellett, művészi
ábrázolásban
Az emléktáblát, amely Galilei Sidereus
Nuncius című művének több oldalát is idézi,
leírva megfigyeléseit, január 20-án avatták fel
az Airbus franciaországi csarnokában. Az ese-
ményt követően az űreszközt becsomagolják a
transzatlanti repülésre Francia Guyanába, ahol
az Európai Űrkikötőből egy Ariane 5-össel in-
dítják majd.
A Jupiter három legnagyobb holdja – az
Europa, a Ganymedes és a Callisto – hatalmas
mennyiségű vizet rejt a felszíne alatt, sokkal
többet, mint amennyi a Föld óceánjaiban van.
Ezek a bolygóméretű holdak lehetnek a bizo-
nyítékai annak, hogy nemcsak forró csillagok
körül, hanem óriásbolygók kísérőin is életre al-
kalmas körülmények jöhetnek létre. A Jupiter és
nagy holdjai a világegyetemben található óriási
gázbolygórendszerek archetípusát képviselik, és
mint ilyenek, Naprendszerünk legvonzóbb cél-
pontjai közé tartoznak.
Az ESA és nemzetközi partnerei készen áll-
nak arra, hogy elküldjék a JUICE-t e lenyűgöző
bolygó és az érdekes holdak felfedezésére. Fejlett
műszercsomagjával a szonda olyan módon fog-
ja látni a Jupitert és kísérőit, amiről Galilei még
csak álmodni sem mert. Az űreszköz által vis�-
2023. 02. 01. 22:50:37

A JUICE űrszondát beemelik a nagy űrszimulátorba termi-
kus vákuumtesztelés előtt
szaküldött adatok a tudósok jövőbeli generációit
szolgálják majd, akik elhatározták, hogy feltár-
ják a Jupiter-rendszer titkait és helyét Naprend-
szerünk evolúciójában.
Decemberben a szondán befejezték az utolsó
termikus vákuumtesztet, amely bebizonyította,
hogy készen áll az űrbeli zord körülményekre.
A múlt héten egy utolsó rendszerteszt során a
Toulouse-ban levő űreszköz csatlakozott a kül-
detésirányításhoz az ESA darmstadti Űrműveleti
Központjában (ESOC), hogy szimulálja a kilövés
utáni első tevékenységeket, amikor a JUICE kü-
lönböző alrendszerei felélednek. Végül, ami a leg-
kritikusabb, január 18-án megerősítették, hogy
készen áll az űrkikötői kilövés előkészítésére.
A JUICE áprilisban egy Ariane 5-ön fog fel-
szállni – ez az utolsó ESA-küldetés, amely ezen
a hordozórakétán repül, mielőtt az Ariane 6 át-
veszi a stafétát.
Ezzel párhuzamosan, míg a JUICE az űrki-
kötőbe költözik, a tevékenységek az ESA német-
Érdekel az űrkutatás?
www.mant.hu
Obszervatórium
054-055-obszervatorium.indd 55
GALAKTIKA
2023. január
A Galilei-emléktábla felavatása a JUICE űrszonda oldalán
országi ESOC küldetésvezérlő központjában
összpontosulnak. A repülésirányító csapatok
16 intenzív, többnapos szimulációból álló soro-
zatban teljesítik a kiképzést az induláshoz és a
korai műveletekhez.
A fellövést követően a JUICE nyolcéves pá-
lyán repül át a Naprendszeren, útján a Föld és
a Vénusz gravitációs mezejét kihasználva, hogy
végül a Jupiterhez érkezzen.
Egy ilyen összetett, hatalmas távolságokat
felölelő útvonal extrém navigációs technikákat
igényel. A műveletek az ESA Spanyolország-
ban, Argentínában és Ausztráliában működő
Estrack mélyűrantenna hálózatára támaszkod-
nak, amelyeket az ESOC távolról vezérel.
Az űreszköz, a földi támogató berendezések
és a személyzet február elején érkezik meg az
űrkikötőbe az intenzív kilövési előkészületek
idejére, amely idén áprilisban ér a finisbe.
Dr. Bodó Zsófia és Góczán Bence
55
2023. 02. 01. 22:50:38
 GALAKTIKA
2023. február
Háborúban önmagunkkal
A
DEATH METÁLRÓL, ha csak
a megnevezést halljuk, leginkább
a súlyos vagy épp villámgyors
gitárszaggatás és az úgynevezett
„sütiszörny-éneklés” (avagy a hörgés) juthat
eszünkbe. Akárhogy is, dallamok semmikép-
pen sem. Pedig a dallamos death metál egy
létező műfaj, és igen sokan művelik is, főleg
Európában. Jellegzetessége, hogy az agresszív
vokálstílust rengeteg finom melódia és időn-
ként akusztikus kiállások ellensúlyozzák –
persze ha kell, harapnak azok a riffek –, a dal-
szövegek pedig gyakran elmélkedő jellegűek.
A német Deliver The Galaxy tökéletesen bele
is illik ebbe a képbe.
A négyesfogatot 2010-ben hozták létre, és
azóta csak minimális változtatáson esett át.
Állandó tagjai a két alapító gitáros, Matthi-
as Mente és Christian Rockstedt, ahol előbbi
56 A szférák zenéje
056-057-szferak.indd 56
Deliver The Galaxy
a mikrofonért is felel. A tagok nem titkoltan
már a kezdetekkor a világunkat pusztító je-
lenségeket akarták megénekelni (meghö-
rögni?), mindezt tudományos-fantasztikus
közegbe ültetve. Így esett egybe a névválasz-
tás és legelső kislemezük címe, mely nemes
egyszerűséggel: The Galaxy. A gyengéd har-
móniát zúzással ötvöző, négyszámos anyag
nem igazán kavarta fel ugyan az állóvizet, de
a tagok lelkesedése nem lankadt, és folytatták
a munkát.
A csapat első nagylemeze, a Project Earth
már egy sokkal komolyabb megmozdulás.
Lemezkiadótól függetlenül jelent meg, így
limitált büdzséből készülhetett el, de ez mit
sem csorbít a minőségén, a srácok beleadtak
mindent. Sejtelmesen, egy lágy akusztikus
menettel indít az album, majd hirtelen a hall-
gató nyakába szakítja az égboltot. Az album
betonbiztos alapját a legtöbbször
dupla lábdobbal megszólaltatott
dob és az azt szorosan lekövető
basszusgitár adja. Eközben a két
gitár egymástól teljesen függet-
len utakon jár, kettejüket csak a
hangnem köti össze: a ritmusgitár
együtt mozog a ritmusszekcióval, a
szólógitár meg mindenhol tekereg,
ahol csak lehet.
És akkor ott a vokál. Aligha
hinnénk, hogy a hörgésből valami
értelmezhetőt ki lehet csikarni, de
itt nem ez a helyzet: Mente hang-
ja egyáltalán nem artikulálatlan,
sőt egész szépen értelmezhetőek a
szavai. A dalszövegek pedig olyan
témák köré épülnek, mint az el-
2023. 02. 01. 22:50:31
 GALAKTIKA
2023. február

pusztított Föld, és az új anyaboly-

gó iránti vágyódás. Ugyanakkor
bújtatottan jelen van a remény
is, hogy ez a bolygó akár a Föld is
lehet újra, de persze minduntalan
bekúszik az elkerülhetetlen vég
imázsa is.
A Deliver The Galaxy első le-
meze megadta a kezdőlöketet a
négyesfogat számára, de csak me-
tálrajongók egy szűk köre ismer-
te meg a nevüket. Az ezt követő
években főleg más zenekarokhoz
odacsapódva koncerteztek itt-ott,
ami hellyel-közzel eljuttatta zené-
jüket a nagyérdeműhöz. Sikerült
egy lemezszerződést is kicsiholni-
uk, melynek eredménye a 2020-as
évben megjelent The Journey. A lemez hang- Ha kicsit elmélyülünk ebben, akkor
szerelés terén nem sokat finomított az elődön azért felfedhetjük a hátteret. Egyfelől,
hallottakon, de a hangzás valamivel letisztul- 2020-at írunk, amit senkinek nem kell be-
tabb lett, illetve két hasonló stílusban utazó mutatni. Másfelől, a lemez egyfajta meta-
vendégzenész is besegít. Megszületett a csapat fora, hogy ha nem teszünk valamit a Föld
első videóklipje is a „Setius” című dalhoz, ami érdekében, akkor itt bizony baj lesz – sőt,
a kis költségvetésű, amatőr sci-fi filmek világá- már baj van. A végső üzenet pedig, hogy
ba kalauzolja a nézőt. Röviden, vér gagyi. menekülhetünk vagy hibáztathatjuk mi
A szövegvilágon viszont van mit elemezni. az egész univerzumot is, a baj gyökerei
A lemez egy konceptalbum, aminek kiindu- mindvégig mi leszünk, ha nem kalibráljuk
lópontja, hogy az óceánba egy ereklye zuhan át a gondolkodásunkat, és nem teszünk a
az űrből, mely szélsebesen elkezdi felinni az bolygónkért.
emberiség vízkészletét. Az ember ahelyett, A Deliver The Galaxy egy érdekes együttes.
hogy tenne ellene, inkább menekülőre fog- Bár zeneileg nem újít semmit a 90-es évek óta
ná, de nincs elég ideje, és nincs hova utazzon. létező dallamos death metálon, a szövegvilá-
Közben megjelenik egy idegen faj is, hogy a gukra érdemes odafigyelni, mert rétegelt és
segítségünkre siessen, de sokra nem telik tőle mélyértelmű. Ez már csak azért is kár, mert
a figyelmeztetésen kívül – kösz szépen ezen a műfajtól legtöbbször az énekstílus taszítja
a ponton már. Végül a kilövés csak megtör- el az érdeklődőt. Szerencsére a Deliver The
ténik, de a kiválasztottakat elfogja a kétség- Galaxy így is szórakoztató, és megállja a he-
beesés és a kételkedés, s az elpusztuló Föld lyét bármilyen zúzda zenei listán vagy attól
végül arra készteti a maroknyi embert, hogy függetlenül.
háborút hirdessen minden és mindenki ellen
a galaxisban. Zsirka Richárd
A szférák zenéje 57

056-057-szferak.indd 57 2023. 02. 01. 22:50:31

 GALAKTIKA
2023. február
Csővezetéket a Holdra
A NASA azt fontolgatja, hogy a közelgő
Artemis-küldetések ellátásához oxigénve-
zetéket használjon. A Hold déli pólusáról ez
lenne a leghatékonyabb szállítási megoldás a
különböző helyszínekre.
A NASA jelenleg roverek segítségével ter-
vezi a szállítást. Az oxigént kinyerése után
cseppfolyósítják és tárolják. A tartályok
rovereken történő szállítása ugyanakkor
sokkal energiaigényesebb, mint maga a ki-
termelési folyamat, és ez tűnik a művelet leg-
drágább részének, mert a kitermelési terület
nagy távolságra van az emberi élőhelytől vagy
a cseppfolyósító üzemtől.
Peter Curreri, a Lunar Resources Inc. tu-
dományos igazgatója részletesen ismertette,
hogy ez milyen problémákkal járna. Cége
egyike volt annak a 14 kutatócsoportnak,
amely 175 000 dolláros támogatást kapott
koncepciója kidolgozására.
Az ő javaslatuk egy holdi csővezeték, hi-
vatalos nevén a Lunar South Pole Oxygen
Pipeline. Az LSPOP a NASA holdi jégkiterme-
lő központjához kapcsolódna a déli póluson.
A NASA, Kína és Oroszország egyaránt a
Hold déli pólusát célozza meg, mivel ott, köz-
vetlenül a felszínen hatalmas mennyiségű jég
és egyéb nyersanyag található. A jég kulcsfon-
tosságú alapja, hogy állandó emberi jelenlét
lehessen a Holdon.
58
058-075-greenblatt.indd 58
1. epizód: Égető kétségek
Nézd! Sam ég.
Vagy valami olyasmi. Na jó, inkább begyul-
lad, aztán ég. De csak a fején.
Tökmindegy.
Sam igyekszik nem azokra a dolgokra kon-
centrálni, amiket nem tud irányítani. Mint
amilyen az a huszonnégy ember, aki itt ül vele
szemben és közönyösen figyeli. Vagy az, hogy
alulöltözött a meghallgatásra. Vagy az, hogy a
régi közösségi ház iszonyatosan fülledt, és a le-
vegőben enyhe savanyodott tejszag terjeng. Vagy
az, hogy pocsék ötlet volt idejönni.
Az egyetlen, amit tud irányítani, az az, ho-
gyan ég. Kábé. Fogjuk rá. Mondjuk.
Sam lehunyja a szemét, és elképzeli, hogy ott-
hon van, a lakásán. Ott gyakorolt, és most szinte
látja maga előtt a bútort a nappalijában, a két ös�-
szehajtható fémszéket és a kerti asztalt, és szinte
érzi a talpa alatt a betonpadló hidegét. Vele szem-
ben a falon, ahova más ember a tévét teszi, vas-
keretes tükör lóg, amit egy szemeteskonténerből
mentett ki. Sam elképzeli a tükörképét, és halvá-
nyan magára mosolyog.
Igen, ez pont olyan, mint otthon, pont, ahogy
gyakorolta. Olyan könnyű, mint gyufát gyújta-
ni; olyan természetes, mint lélegezni. Bemutatót
akarnak? Majd ő megmutatja nekik.
Nézd! Sam ég.
Eltelik egy másodperc. Kettő. A közönség
néma. Nem mintha Sam arra számított volna,
hogy sikítva elrohannak. Végül is profik. Arra
viszont számított, hogy legalább néhányuknak
elakad a lélegzete, vagy halkan elcsodálkoznak,
amiből tudni fogja, hogy a „tehetsége” működik.
De működik?
Sam résnyire nyitja az egyik szemét, és felnéz.
Ott, a látótere peremén, látja a feje búbján táncoló
lángnyelvek hegyét.
Oké, határozottan működik.
Kinyitja a szemét, és diadalittasan a közön-
ségre néz.
2023. 02. 01. 22:50:15
 O GALAKTIKA
U G
Hdkíisjraregény
je lö lt
-
2023. február

Szuperhősnek
B U LltA-
NEdíjra jeény
lö
g
lenni sem fenékig
kisre
tejfel, hiszen az
is csak a másság
A-
egy újabb
B U L
E
N díjas sz ő
e r z dimenziója.

ÉGŐ, AVAGY A. T. Greenblatt

EPIZÓDOK SAM WELLS
SZUPER ÉLETÉBŐL
Semmi reakció… se halvány fintor, se udva-
rias taps. A feje ég, és huszonnégy üres tekintet
mered rá.
– Ennyi? – kérdezi egy férfi a második sorban.
Szürke zakót visel és hozzá nem illő, szürke nad-
rágot; szuperkitűzőjét a hajtókáján hordja.
– Tessék? – kérdez vissza Sam.
– Csak ennyit tud?
Sam elsőre azt hiszi, viccel: ez nyilván egy
amolyan jóindulatú, ám félresikerült kísérlet
arra, hogy megtörje a feszültséget a teremben,
miközben ő ott áll és ég. A férfi azonban nyugod-
tan néz a szemébe, és a tekintetében nincs egy
szikra jókedv sem.
Mégiscsak pocsék ötlet volt idejönni – gon-
dolja Sam, és a kétségbeesés a mellkasába mar.
Valószínűleg ezen a ponton lenne érdemes meg-
köszönnie a szupereknek, hogy meghívták, és
kapott egy esélyt. Aztán szépen visszamehet a
lakására, összecsomagolhat, és távozhat az or-
szág egy eldugott zugába, ahogy azt mindenki
javasolta.
Ne add még fel! – suttogja reménye utolsó
foszlánya.
Égő, avagy epizódok Sam Wells szuper életéből
Úgyhogy Sam lehunyja a szemét, és mély le-
vegőt vesz. A lángok a fején lassan, de biztosan
kialszanak.
– Öm, néha a kezemet is meg tudom gyújta-
ni – mondja, végigfuttatva ujjait kopasz fején.
– Öm, olyankor ég a kezem alatt a munka. –
Borzalmas poén, de Samnek ennyi maradt.
Huszonnégy rezzenéstelen arc. Samben fel-
merül, hogy minden szuper képmutató. Persze
a kamerák előtt mind vigyorog és integet, és azt
mondja: „Nézzétek, a különleges képességektől
nem kell félni!” De élőben mind olyan, mint a
kaszás halál, csak kelletlenebb.
– Nincs semmi más? – kérdezi a szürke za-
kós férfi.
– Semmi – feleli Sam, a válla előregörnyed.
Nincs se állása, se barátai, se más lehetősége.
– Tanult valaha önvédelmet? – szólal meg egy
nő az első sorban, magenta blúzban. Felismeri
a híradóból. „A nő, aki legyőzte a gravitációt.”
Lankadtan ül.
– Nem, igyekszem pacifista lenni – feleli Sam.
És ez így is van. Igyekszik.
– A bárban készült videó mást sugall.
59

058-075-greenblatt.indd 59 2023. 02. 01. 22:50:15

 GALAKTIKA
2023. február
Sam válla megfeszül.
– Az baleset volt.
– Az ilyesmi elsőre mindig baleset, nem igaz?
– jön a kérdés, és a szuperek közül többen keserű
mosolyra húzzák a szájukat. – Van mentős ta-
pasztalata?
– Öm, nem igazán.
– Nyomozói tapasztalata?
Sam a fejét rázza. Valószínűleg be kellett vol-
na iratkoznia egy előkészítő tanfolyamra, vagy
legalább megnézhetett volna pár rész Helyszíne-
lőket. De egy hónappal ezelőttig nem is álmodott
róla, hogy ő is szuper lehet.
– Akkor mihez ért, Mr. Wells?
– Hát, öm, korábban… könyvelő voltam. –
Sam emellett dzsesszzongorázik is, de mikor
utoljára próbálta közönség előtt, nem lett jó vége.
– Ó – mondja Gravitációnő.
A szürke zakós férfi a közönség felé fordul.
– Nos, beálljon közénk?
– A tehetsége nem különösebben erős – jelenti
ki egy szemüveges férfi fakó, kék pólóban, amin
valami felirat is van, de azt Sam ilyen messziről
nem tudja elolvasni. Az utolsó sorból kiabál. –
Nem szükséges itt ragadnia nálunk.
– A többi csapatba túl erős – ellenkezik a
szürke zakós. – És látszik, hogy nagyjából képes
uralkodni magán. – Nem teszi hozzá, mert nem
is kell: „Ha mi nem vesszük be, más nem fogja.”
– Igazán nagyon hálás lennék, ha bevennének
– mondja Sam, és két kezét összekulcsolja a háta
mögött, hogy ne remegjen.
Huszonnégy szempár fordul felé ismét. Ez al-
kalommal a tekintetük nem üres: bánat, gyász és
elkeseredés tükröződik benne.
– Rendben – mondja a szürke zakós. – Ho-
zom a papírokat, amiket alá kell írnia. – Le-
süti a szemét, és kicsit megkésve hozzáteszi:
– Gratulálok.
És ennyi az egész: Sam mostantól a Szuper-
csapat tagja. A tükör előtt gyakorlással töltött
hosszú órák kifizetődtek. Már azt leszámítva,
60 Égő, avagy epizódok Sam Wells szuper életéből
058-075-greenblatt.indd 60
hogy nincs üdvözlőbizottság, se csokitorta. Se
mosoly, se kézfogás.
– Nagyon sajnálom – mondja a magenta
blúzos nő, mielőtt ő is a kijárat felé venné az
irányt.
Huszonnégy szempár néz mindenhova, csak
rá nem. Huszonnégy pár cipő csoszog a kijárat
felé. Pár perc, és nem marad más a teremben,
csak huszonnégy üres szék és Sam.
Nézd! Sam ég.
2. epizód: A pontozott vonalon aláírni
Ötvenhat perccel később a szürke zakós férfi a
csatlakozás feltételeit foglalja össze egy papírha-
lom és egy gin-tonik túloldaláról a város egyet-
len szuperbarát kocsmájában.
– A nevem Cyrus – mutatkozott be fáradtan
mosolyogva, mikor összetegeződtek Sammel.
Közelről bosszantóan ismerős, de hosszú volt ez
a hónap, úgyhogy Sam agya jelenleg egy megbíz-
hatatlan dög.
Maga a kocsma szűkös a sok bútortól, és elég
viharvert. Az ajtón „tilos a dohányzás” tábla lóg,
a levegőben mégis állott cigarettafüst szaga ter-
jeng, a sarokban pedig egy letűnt évtized slágere
szól egy ránézésre modern zenegépből.
Más nincs itt rajtuk kívül. Leszámítva a csa-
post. Meg a magas, nagydarab nőt lila trikóban,
kezében egy pohár vízzel, aki csökönyösen kerü-
li Sam tekintetét.
Tökmindegy.
Sam azt kívánja, bár martinit rendelt volna.
Vagy valamit, amit papír napernyővel díszíte-
nek. Ez egy elég papírnapernyős nap. Helyette
egy mentes sört melenget izzadt markában, mert
retteg, mi lesz, ha keveri az alkoholt és az új „kü-
lönleges képességét”.
De nem panaszkodhat. A Szupercsapat tagjá-
nak lenni jobb, mint száműzetni egy kis házba
az erdő közepén.
– Rendben – mondja Cyrus. – A következőket
kell tudnod.
2023. 02. 01. 22:50:15

Annak, hogy valaki csatlakozhasson a szu-
perekhez, van néhány feltétele. Követelménye.
És szabálya. Cyrus mindent alaposan és nagy
részletességgel fejt ki. Az egyik ujjával a papíro-
kon szereplő fontos információkat mutogatja,
miközben a másik kezében egy tollat táncoltat.
A könyöke az asztalon, a karja behajlítva, fejlett
bicepsze látványosan dudorodik. Sam igyekszik
figyelni arra, amit mond, de tényleg, csakhogy
Cyrus egy másik életben valószínűleg modell le-
hetett. Persze nem baj az, ha aki reflektorfényben
van, kellőképp dekoratív.
Sam megfogadja, hogy edzeni fog.
– …és mivel a képességeid nem különöseb-
ben erősek, nincs értelme, hogy a kemény magba
kerülj – fejezi be Cyrus.
Sam felül.
– Hogy mi? Akkor mit fogok csinálni?
– Könyvelni fogsz.
– Ó. – Sam mély lélegzetet vesz. Őt nem az
erdő közepére küldenék egy faházba, emlékezteti
magát, hanem egy igluba egy jéghegyre.
– Nem erre számítottál, igaz? – kérdi Cyrus
kedvesen.
– Hát… – Hát nem. Nem mintha Samnek
bármi baja lett volna a korábbi pénzügyi elemző
állásával. Csak épp nem kéri vissza.
– Hát mit szeretnél? – kérdezi Cyrus.
Sam egy martinit szeretne, és visszafeküdni
az ágyába. Igazi bútort szeretne a lakásába és
hajat a fejére, és hogy az emberek ne féljenek töb-
bé a „különleges képességétől”. Szeretne ő maga
sem félni önmagától. Ha ő mesélné a történetét,
azt szeretné, hogy úgy kezdődjön: „Nézd! Sam
mindenkit megment!” – mint a szuperek a hír-
adóban. Vagy „Nézd! Sam jóra használja a képes-
ségét!” Vagy akár „Nézd! Szuper Sam kibékül a
barátaival és a szeretteivel!”
Minden jobb, mint csak nézni, hogy Sam ég.
– Életeket akarok menteni – feleli.
Mögötte egy villanás, egy durranás, valami
szilánkokra törik. Sam hátrafordul; a lila trikós
Égő, avagy epizódok Sam Wells szuper életéből
058-075-greenblatt.indd 61
GALAKTIKA
2023. február
nő már csak egy pohár maradványait szorongat-
ja, reszkető ujjairól csöpög a víz.
– Bocsi – motyogja, és az arca szinte lángba
borul zavarában. – Én igazán igyekszem kordá-
ban tartani az epizódokat.
– Semmi baj – mondja a csapos, miközben
egy konyharuhával összesöpri a szilánkokat. –
Nagy tételben rendelem a poharakat.
Sam az ajkába harap és langymeleg sörébe bá-
mul. A kocsmák többsége nem ok nélkül tagad-
ja meg a szuperek kiszolgálását. Nem ok nélkül
vannak a programok, meg a nem elhanyagolha-
tó társadalmi nyomás, amik mind a „veszélyes”
szuperek elköltöztetését szorgalmazzák. Hálás-
nak kéne lennie, ha bárhova felveszik.
– Életeket akarok menteni – ismétli Sam las-
san, óvatosan, nem Cyrus szemébe nézve.
– Így lesz. – Cyrus hátradől a székén. – A leg-
többen nem is sejtik, milyen sok háttérmunka
van egy sikeres csapat mögött. Nélkülözhetetlen
leszel. – Vidám csilingelés hallatszik, mire Cyrus
előhúzza a telefonját, és az üzenetre pillant. Az
arca elsötétül. – És elhiheted, hogy minden se-
gítségre szükségünk van. Toya, te is látod?
A lila trikós nő a telefonját bámulja, most bó-
lint, feláll, az elfeledett üvegszilánkok a földre
hullanak.
– Menjünk! – mondja, és az ajtó felé indul.
– Mi történt? – kérdezi Sam.
– A francba! Már megint! – suttogja Cyrus
olvasás és görgetés közben, nyilvánvalóan
nem is hallja Samet. – Figyelj, most rohan-
nom kell. Nézd át a papírokat, és ha kérdésed
van, Mac válaszol.
Sam szólásra nyitja a száját: „Ki a franc az
a Mac?” De a szürke zakós férfi már felállt, és
megy is, nagy léptekkel siet ki a kocsmából a sö-
tétedő estébe. Sam először észre sem veszi, hogy
Cyrus bőre fokozatosan felizzik. Nem, nem iz-
zik… sugárzik.
És hirtelen összeáll a kép. Rájön, honnan volt
Cyrus olyan ismerős.
61
2023. 02. 01. 22:50:15
 GALAKTIKA
2023. február
Mr. Napsugár.
Már a sarkon áll, fényes, mint egy utcai lám-
pa, és csak néz maga elé, mintha a következő
lépését fontolgatná. Aztán Sam pislant, a világ el-
sötétedik, és Mr. Napsugár már nincs sehol, csak
egy ragyogó folt maradt utána Sam retináján.
És ő két órán belül másodszor is magára marad.
Tökmindegy.
– Mindig ez van – szólal meg a csapos egy idő
után. Biccent Samnek, hogy üljön át mellé. – Én
vagyok Mac. Ez pedig a Késő Bánat. Isten hozott!
– Hogy mi?
– Így hívom az én kis kocsmámat.
– Elég, öm, baljós egy név. – Sam fogja az irat-
köteget, és átül vele a bárpult mellé.
– Tudom. De hova máshova mehetnek a ven-
dégeim? – Elvigyorodik. – Még egy kört? – bic-
cent Sam fél söre felé.
– Kösz, nem, megvagyok. – Sam sóvárogva
bámul a Mac háta mögött sorakozó gines üve-
gekre. – Egy nap majd megint lesz merszem be-
vállalni egy martinit.
Mac együttérzően néz rá, mint aki tudja, mi-
ről beszél.
– Világos. – Vizet tölt két nagy pohárba, és az
egyiket Sam elé tolja.
Ő a bárpultra könyököl, hirtelen erőt vesz raj-
ta a kimerültség. Az előtte heverő iratcsomóra
pillant, majd gyors mozdulattal aláírja a nevét
a legfelső űrlapon. Feltételek? Tökmindegy. Szu-
pernek lenni jobb, mint egy igluban égni.
Mac felvonja a fél szemöldökét.
– Szóval, mi történt?
– Hát… – Sam habozik, nem igazán tud Mac
csöndes szemébe nézni. – Te vagy az, aki meg-
hallgathatja életem szomorú történetét, csak
mert te állsz a söntésben?
– Többnyire. – Mac vállat von. – Mire az
újoncok idáig jutnak, kell valaki, aki meghall-
gassa őket.
Sam egy darabig méregeti Macet, kissé gya-
nakodva. A kocsmáros arckifejezése őszinte, a
62 Égő, avagy epizódok Sam Wells szuper életéből
058-075-greenblatt.indd 62
szeme kedves. A tartásában viszont van valami
fáradtság, és valami mély szomorúság is, ami-
nek semmi köze az új szuperekhez és a törött
poharakhoz.
– Leszarom – mondja Sam.
Mac arca felragyog, ahogy elvigyorodik.
– No, akkor üdv a csapatban, Sam!
Koccintanak a két vizespohárral, és barátsá-
gos csendben isznak.
3. epizód: Üdv az információs tisztító-
tűzben
Nem, nem történt tévedés. Sam pontosan ott
van, ahol lennie kell.
Legalábbis ezt mondogatja magának. Az új
irodája igazán tágas és szép. Vagy az lenne, ha
nem lenne a mennyezetig pakolva iratokkal
teli dobozokkal. Vagy ha az egész hely nem
úgy nézne ki, mintha sose látott volna számí-
tógépet. Vagy ha nem egy régi közösségi ház
alagsorában lenne.
Normális esetben Sam helyben felmondana,
kisétálna a legközelebbi étterembe, és felhívná
Levet, hogy reggelizzenek együtt. Rendelnének
egy kávét, és talán egy adag rösztit. Nevetnének,
és Sam úgy tenne, mint aki meg van sértve, ami-
kor Lev kiröhögné az új kalapját és kesztyűjét.
Igen, mind házi gyártmány és randa, de valamit
csak kellett kezdenie magával. Sam mindeneset-
re sose fogja megérteni, hogy a tűzálló anyagok-
nak miért kell ilyen szúrósnak lenniük.
De a jelenlegi nem normális eset. Sam most
már szuper, és Lev azóta se hívta vissza. Ahogy
Sam ott áll a tornyokba rakott éghető anyag előtt,
úgy érzi, tényleg az a kiszámíthatatlan tűzgolyó,
aminek mindenki gondolja.
– Bakker!
– Neked is jó reggelt!
Nézd! Sam összerezzen.
Mögötte egy smaragdzöld blézeres, szuperki-
tűzős nő áll a káosz peremén, karjában egy ma-
gányos mappával. Arca bal felén vékony, haragos
2023. 02. 01. 22:50:15

sebhelyek cikcakkoznak, melyek fodrozódnak,
mikor elmosolyodik.
– Te csakis Sam lehetsz, az új könyvelő.
Nem, ő Szuper Sam.
– Igen – feleli; egyelőre nem elég magabiztos,
hogy vitatkozzon.
– Nagyszerű, az én nevem Miranda. – Kezet
nyújt. Sam megrázza.
– Te vagy a csapat koordinátora?
– Koordinátor, PR-os, HR-es, irodavezető.
Gyakorlatilag minden nálam van, amit meg kell
csinálni és nincs kinek. De hála istennek, a köny-
velő már nem én vagyok. Ha már itt tartunk, ez
lesz az asztalod. – És a tisztábbra mutat.
– Öm, figyelj, nem vagyok benne biztos, hogy
ez jó ötlet – mondja Sam, miközben a fülére húz-
za ronda, szúrós kalapját. Persze már egy hónap-
ja gyakorol, és valamennyire tudja irányítani a
„különleges képességét”, de annyira még nem,
hogy ne aggódjon.
– Miért? Már dolgoztál pénzügyi tervezéssel
és adóbevallásokkal, nem?
– Igen, de…
– Túl nagy a kihívás?
– Nem, nem az, csak… – Sam az ajkába ha-
rap. Még mindig nem tudja, hogyan hozza szóba
a „tehetségét”.
Miranda szeme összeszűkül.
– Akkor velem van bajod?
– Dehogy!
– Akkor nincs semmi gond.
– Nem, nem érted. Egy ilyen helyen kész élet-
veszély vagyok! – Sam próbál higgadt hangon
beszélni. Sam kudarcot vall.
Miranda önelégülten mosolyog.
– Hé, ígérem, nem öntelek le sörrel, ha te is
megígéred, hogy nem gyújtod föl a házat.
Sam megmerevedik.
– Tudsz róla?
– Miért, szerinted van, aki nem látta azt a
videót? És mit gondolsz, ki küldte a meghívót a
meghallgatásra?
Égő, avagy epizódok Sam Wells szuper életéből
058-075-greenblatt.indd 63
GALAKTIKA
2023. február
A nő megint mosolyog, és Sam érzi az arcán,
hogy elpirul.
– Nézd, láttam a meghallgatást – mondja Mi-
randa, a mosolya pedig komolyságba halványul.
– Tudom, hogy ez megijeszt, de alapszinten már
tudod irányítani az erődet, nekem meg tényleg
kell valaki, aki ezt a bomba sújtotta övezetet át-
telepíti a digitális korba – int végig a szobán. – Te
pedig nem vagy gyújtogató.
Sam a kesztyűjével matat, igyekszik lenyelni a
csomót, ami hirtelen a torkába nőtt. Egy hónapja
ez az első eset, hogy valaki hisz benne. Bár ő is
tudna hinni magában! Vagy legalább a volt főnö-
ke hitt volna benne…
– Szóval arra gondoltam, kezdjük a napot
szortírozással – mondja Miranda, miközben fe-
kete haját lófarokba fogja. – Te próbára teheted
magad, nekem meg jó kifogás kitakarítani egy
kicsit ezt a szeméttelepet. – Haragosan belerúg a
legközelebbi dobozba. – Készen állsz?
Sam mélyet sóhajt.
– Valójában nem, de az az érzésem, hogy
mindegy. Jól sejtem?
Miranda elvigyorodik.
– Gyorsan tanulsz.
Miközben a lehetetlen mennyiségű papírt
bogarásszák, Miranda rendíthetetlenül cse-
veg. Mindenről. Onnantól, hogyan válasszon
magának nemhivatalos jelmezt (vagyis inkább
színpalettát), a Szupercsapaton belüli drámán
keresztül odáig, hogy miért van itt ennyi papír.
Mint kiderül, Miranda elődje időnként elektro-
mos szikrákat szórt, ezért a számítógépei sose
bírták sokáig, és mindent ki kellett nyomtatnia.
– Ráadásul nagy gyűjtögető volt – teszi hozzá
a nő, miközben egy adag Modern Kutya maga-
zint dob a szelektívbe.
Néha Sam feltesz egy-egy kérdést, de több-
nyire csak hallgat és dolgozik, és arra koncent-
rál, hogy el ne veszítse az irányítást. Van valami
megnyugtató Miranda magabiztos, laza stílu-
sában. Habár Sam továbbra is rendíthetetlenül
63
2023. 02. 01. 22:50:15
 GALAKTIKA
2023. február
retteg az égéstől, majdnem egy hónap után most
először jólesik neki nem egyedül lenni.
A munkaidő végéig a számlák, adópapírok és
különféle étlapok alig egy töredékét nézik át, de
az iroda máris tágasabbnak tűnik.
– Na, mit gondolsz? Készen állsz leszállni az
adminisztrációs pokolba? – kérdezi Miranda, és
lezuttyan az irodai székébe.
Sam felméri a helyiséget. Adathegyek. Tö-
méntelen mennyiségű számla. Nyugták garma-
dával. Ez aztán tényleg biztos állás.
– Azt hiszem, szeretnék átkerülni a kemény
magba – mondja.
Miranda a szemét forgatja.
– Hidd el, hogy nem.
– Miért? Mindenki szereti őket. Tele van ve-
lük a híradó.
Miranda szeme összeszűkül, a két kezét
karba fonja.
– Imponálni akarsz a családodnak, mi?
– Hogy mi? Nem! – Sam egyetlen családtagja
a nővére, aki az ország másik végén lakik. Ő leg-
alább még szóba áll vele, bár újabban elég feszül-
tek a beszélgetéseik.
Nem, Sam a barátai és munkatársai miatt van
itt, akik nem hívták vissza a bárban történtek
óta. Akik nem látogatták meg és nem eresztettek
meg egy e-mailt egy egész hónapig, miközben
ő túlságosan félt elhagyni a lakását. Sam azért
csatlakozott a Szupercsapathoz, hogy megint
képes legyen tükörbe nézni, és nem csupán azt
lássa, amit elveszített.
– Csak szeretnék életeket menteni – mondja.
– Komolyan.
Miranda hosszan méregeti.
– Baromság. – Felteszi a lábát az asztalra.
– Ugyan igyekszünk megváltoztatni a köz­
véleményt, valójában csak egyetlen egy dolgon
tudunk változtatni.
– És mi az? – kérdezi Sam, és leül a saját
székére.
– Hogy magunkat hogyan látjuk.
64 Égő, avagy epizódok Sam Wells szuper életéből
058-075-greenblatt.indd 64
Valaki hangosan köhint Sam háta mögött.
Összerezzen, és megkapaszkodik a kalapja ka-
rimájában. Az ajtóban egy töpörödött, ráncos
vénasszony áll megfakult ruhában és védőkesz-
tyűben, s bizalmatlanul méregeti Samet.
– Öm, helló, miben segíthetek? – kérdezi tőle.
– Sam, ő itt Danielle. Gondnok, karbantartó
és épelme-ellenőr – mondja Miranda, és kézzel
mutogat valamit közben. – Danielle, ő itt Sam.
A srác, akiről korábban meséltem.
Danielle felvonja a fél szemöldökét. Sebesen
visszajelel valamit.
Miranda halkan azt mondja:
– Azt kérdezi, felgyújtod-e a házat. – A sebhe-
lyeket dörgöli az arcán, és nem néz Sam szemébe,
aki mindazonáltal értékeli az őszinteségét.
A papírhalmokra mered maga előtt, és szá-
zadszor is elképzeli, ahogy mindent elemészt a
tomboló tűz, ha ezt elcseszi.
– Nem ma – válaszolja, de közben azt gondol-
ja: Csak idő kérdése.
4. epizód: B terv, valaki?
Ez az első alkalom, hogy Sam hős.
Vagy legalábbis az első alkalom, hogy besegít
a kemény magnak. Kábé. Valójában inkább csak
néző; az utcáról viszonylag keveset tehet.
Tökmindegy.
– Remélem, kitart – mondja Miranda, miköz-
ben a helyére tolja az utolsó mobilkerítést. Sam
bólint. Neki ez adatgyűjtés.
Az úttest szélén állnak, innen igyekeznek
biztonságos távolságra tartani a kíváncsisko-
dókat, de a többségnek elöl van a telefonja, és
sokan hajolnak át a kerítés fölött, hogy jobb szö-
get találjanak a felvételhez. Az utca túloldalán
négyszintes épület áll, az aljában felkapott olasz
étterem. A tetőn mintha valami fényjáték lenne,
de a csapat csetje alapján valójában az okozza a
villódzást, hogy az épület egyes részei hol meg-
szűnnek létezni, hol előkerülnek. Ha hunyorít,
Sam két figurát tud kivenni a tető szélén. Még in-
2023. 02. 01. 22:50:15

nen is látja, mennyire félnek, és hogy lassan úrrá
lesz rajtuk a pánik.
– Ez most magától történik, vagy egy szuper
csinálja? – kérdezi Sam.
Miranda vállat von.
– A fene tudja.
Úgy fest, ha az emberek véletlenszerűen kü-
lönleges képességeket kezdenek el kifejleszteni a
húszas éveik második felében, más véletlenszerű
dolgok is történhetnek. És míg a legtöbb Szu-
percsapat önkéntes munkára és a nyilvánosság
tájékoztatására fókuszál, a városban ez az egyet-
len csapat, ami a fura esetekkel foglalkozik. Az
egyetlen, amelyik tényleg csinál is valamit.
Sam azt reméli, hamarosan ő is közéjük tar-
tozhat. Nem, biztosra veszi.
– Ne engedjetek senkit átmászni a kerítésen!
– kiáltja valaki.
Vagy fél tucat szuper tereli kifelé az épületből
az embereket, köztük a nő a kocsmából, Toya,
lila ingben. A rendőr- és mentőautók sorra ér-
keznek a helyszínre, de a kerítésnél mind megáll.
Az épületen a villogás egyre fényesebb, és
egyre közeledik.
A tetőn rekedt két ember kétségbeesetten fel-
sikolt, és leugrik a közvetlen alattuk lévő keskeny
párkányra. Sam most tisztán látja őket: egy vi-
szonylag fiatal férfi pincérkötényben és egy ala-
csony nő irodai viseletben, a hátukat az épület
falának vetik, az arcuk halálra vált.
– Kérem, ne mozduljanak! Rögtön ott va-
gyok! – hasít keresztül Cyrus hangja a villogáson
és a zűrzavaron.
Sam pislant, és a következő pillanatban Mr.
Napsugár már a tető peremén áll, és fényesebben
ragyog, mint a valóság törései.
Fél kézzel felhúzza a nőt, aztán a vállára kapja
tűzoltófogással.
– Egy perc, és itt vagyok magáért! – kiáltja a
pincérnek, mielőtt magára hagyja. – Kitartás! –
Aztán Cyrus már ott sincs, a férfi a párkányon
döbbenten áll.
Égő, avagy epizódok Sam Wells szuper életéből
058-075-greenblatt.indd 65
GALAKTIKA
2023. február
A falban vakító villanás, alig pár centire on-
nan, ahol a pincér kapaszkodik. A dísztéglák
megszűnnek létezni, és egy tökéletes kör alakú
semmi marad utánuk. Sam most lát először
nemvalóságot.
Olyan, mint egy feneketlen kút, ahol nincs se
fény, se hő, se idő.
Hát ilyen egy törés a valóságban? – gondolja.
Azt kívánja, bár ne tudná.
– A francba! – mondja a pincér a párkányon,
a szeme elkerekedik a rettegéstől. Ellöki magát a
lyuktól, megtántorodik.
És lezuhan.
Sam egyszer azt olvasta valahol, hogy a bor-
zalmas autóbalesetek túlélői azt mondják, a be-
csapódás előtt mintha lelassulna az idő. Látod
a halálos pályát, a hajszát a pusztulás felé. Az
elkerülhetetlent. És kénytelen vagy tehetetle-
nül nézni.
Nézd! Sam néz. A pincér zuhan, és ő tudja, mi
fog történni. De így sem tud félrenézni.
A négyemeletes esés fele tájékán azonban a
pincér abbahagyja a zuhanást. És helyette elkezd
emelkedni. Pár másodperccel később lassan
megáll a levegőben.
Samnek túl sokáig tart, mire észreveszi, hogy
nem csak a pincér lebeg. Minden, ami nem volt
a talajhoz rögzítve, szintén felemelkedett, bár
nem ugyanolyan magasra. Az épülethez köze-
lebb az autók, a szemét és az emberek maga-
sabban vannak, mint egy kicsit távolabb. Olyan
az egész, mint egy cirkuszsátor teteje, vagy egy
fordított gravitációs kút. És mindennek a csúcs-
pontján ott lebeg a magenta blúzos nő, a haja az
égnek mered.
Sam döbbenten figyel. Bár valójában ennyire
nem kéne meglepődnie. A híradó megmondta,
hogy ő a nő, aki legyőzte a gravitációt.
– Azta paszta! – mondja Miranda, és elejti a
telefonját, de az nem ér földet. Sam csak ekkor
veszi észre, hogy mind a ketten legalább három
centire elemelkedtek a talajtól.
65
2023. 02. 01. 22:50:15
 GALAKTIKA
2023. február
Jó egy percig lebegnek, vagy tízig, de lehet,
hogy csak tizenöt másodpercig. Sam nem tudja.
Stresszes helyzetben furán telik az idő. Minden-
esetre addig lebeg az úttest fölött, amíg a tetőn el
nem áll a villódzás. Lassan a nemvalóság min-
den darabkája eltűnik, és csak a valóság marad.
– Vége van, Lana. Most már leengedsz min-
ket? Légyszi! – kiabál valaki. A hang mintha
Cyrusé lenne, de ijedten cseng.
Lassan minden visszaereszkedik a földre.
Nem minden ugyanabban a sorrendben. És nem
minden a jó oldalával felfelé. A pincér fejjel lefelé
lebeg gyengéden az utcaszintig, majd végrehajtja
a világ legbizarrabb bukfencét, mikor talajt fog.
Az egész olyan, mint egy kilégzés, egy pillanat-
nyi béke a káosz közepén.
Samet megkönnyebbülés önti el. Mellette Mi-
randa mélyet sóhajt.
Aztán valaki az épület mellett elkezd sikítani.
Sam és mindenki más is ekkor veszi észre,
hogy egy gyerek, legfeljebb tizenhat-tizenhét
éves, beszorult egy kocsi alá. A telefonja törötten
hever az úton alig egy méterre tőle, de a felvétel
még most is megy. A fiú sikít, sikít, sikít.
Először az utcán levő szuperek térnek maguk-
hoz, és elkezdik távolabb terelni az embereket,
behívják a mentősöket, odaszaladnak a gyerek-
hez. De Sam nem mozdul. Az a sikítás, az a sok
fájdalom hónapokig kísérti majd az álmait.
– A pokolba is, nem megmondtam, hogy sen-
kit ne engedjetek át a korláton? – Sam megfordul,
és a kék pólós, szemüveges férfi áll mellette. Az a
szuper, aki a meghallgatáson nem akarta, hogy
csatlakozzon. Sam most elég közel van hozzá,
hogy el tudja olvasni a kopott szavakat a pólóján.
The Who.
Sam agya messze van attól, hogy képes legyen
összefüggő gondolatokat alkotni, de egy kósza
„Hát ez meg hogy a rákba került ide?” sikeresen
áttöri elméje döbbent némaságát.
– Néha azt hiszem, nem csökkentjük a fájdal-
mat. Csak átcsoportosítjuk. – A férfi mélyet só-
66 Égő, avagy epizódok Sam Wells szuper életéből
058-075-greenblatt.indd 66
hajt, és elhúzza Samet egy jó méterre a kerítéstől
és a tátott szájjal mutogató tömegtől. – Egy perc,
és véget ér az epizódja – mondja Mirandának.
– Te meg miről beszélsz? – kérdezi.
De a kék pólós férfi már rohan az utca túlolda-
la felé a gyerekhez, miközben Sam áll és néz, a ke-
zét pedig szorosan, fájdalmasan ökölbe szorítja.
Nem csökkentjük a fájdalmat.
Édes Istenem, hát minden mentőakció így ér
véget? Fájdalomban, rémületben, nagyobb ka-
tasztrófával, mint az eredeti gond volt?
Csak átcsoportosítjuk.
És hirtelen Sam látja, miféle szuper lesz be-
lőle. Az a fajta, aki megpróbál segíteni, újra és
újra és újra.
És elbukik.
És csak nagyobb bajt csinál.
A francba! Sam nem akar már a kemény
maghoz tartozni. Már nem.
Nem veszi észre, hogy minden elcsendesült.
Hogy körülötte mindenki mozdulatlanul bámul.
Vagy hogy Miranda távolabb lépett tőle.
– Sam – mondja halkan a nő. – Égsz.
Sam lenéz. És persze, hiába a tűzálló kesztyű,
a kezét elborítják a lángok. És nem kell felnéznie,
hogy tudja, hogy a fejét is.
Mintha végszóra történne, az egyik bámész-
kodó a kerítés mellett felemeli a telefonját.
– Már megint – suttogja Sam. De nem tehet
ellene semmit. És az, hogy szuper, ezen nem
változtat.
Nézd! Sam ég, és gyűlöli magát érte.
5. epizód: Utóhatás
Nem. Sam nem akar róla beszélni.
– Sam, semmi baj. Megesik. És egyébként
majdnem mindenki szuper volt, aki ott volt –
mondja Miranda.
Már majdnem az utca végén járnak, mikor
egy rendőrautó elhalad mellettük, szirénázva,
egyenesen az étterem felé robogva. Sam megbor-
zong, és megnyújtja a lépteit.
2023. 02. 01. 22:50:15

– Jesszum, lassíts már!
Nem teszi. Helyette azon tűnődik, felke-
rült-e már a netre a videó, amin ég, és vajon
az-e a címe, hogy „a férfi, aki begyulladt… már
megint”. Azon tűnődik, Lev is látja-e majd, és
ugyanúgy elborzad-e, még ha most ő maga nincs
is a felvételen.
– Hová megyünk? – kérdezi Miranda, mikor
Sam élesen jobbra kanyarodik.
Mintha ő azt tudná; csak megy, amerre a
lába viszi.
– Sam, tök oké, hogy zaklatott vagy. Komo-
lyan, ki ne lenne az után a szarság után? – Igaza
van, és Sam hallja, hogy remeg a hangja. – De
ebben az egyben hallgass rám! A legjobb, amit
ilyenkor tehetsz, hogy bemész a Bánatba, és iszol
egyet egy tucat másik sokkos ember társaságá-
ban. – Megragadja Sam vállát, és megállítja. –
Ugyan már, az első kört én állom.
Talán igaza van. Sam szinte hallja a martini
hívó szavát. A pokolba, egy egész kórusnyi koktél
hívogatja a feledésbe, csessze meg az összes ígé-
ret, amit magának tett és a nehezen megszerzett,
mégis elégtelen kontrolljának.
A távolban újabb rendőrautó sivít.
Pánik szorítja össze a mellkasát, a torkát.
Nem, nem mehet vissza, most nem tud szembe-
nézni még egy emberrel. Sam továbbindul az ut-
cán, gyorsabban, mint eddig. Mögötte Miranda
káromkodik, de pár másodperccel később már
mellette lépked.
Sokáig gyalogolnak.
– Tudod, időnként mind kiakadunk borzal-
mas helyzetekben – szólal meg végül Miranda.
– Mindannyiunknak vannak epizódjai a tehet-
ségünkkel. A csapatban senki nem fog emiatt
kevesebbre tartani.
Valami sikátoron vágnak át, amit félig a kora
esti ég világít meg, félig a hátsó kijáratok felett
pislákoló koszos lámpák. A földön mindenütt
szemét, és a kukáknak a szaga is elég ahhoz,
hogy Sam azonnal zuhanyozni akarjon.
Égő, avagy epizódok Sam Wells szuper életéből
058-075-greenblatt.indd 67
GALAKTIKA
2023. február
– Te is elléptél mellőlem – jegyzi meg.
– Naná. Lángolt a fejed, a hajam meg kelle-
metlenül közel volt hozzá.
Sam végigsimítja kopasz fejét. A haja. Hiány-
zik a haja.
Mögöttük ajtó nyílik. Amikor Sam és Miran-
da visszanéz, egy nagydarab pasas lép ki rajta
koszos kötényben.
– A francba, hogy a város minden sikátora
közül… – sziszegi Miranda. – Tűnjünk el innen!
Sam épp csak annyit lát, hogy a férfi elmor-
zsol egy meggyújtatlan cigarettát, az arca pedig
megfeszül a haragtól.
– Te! – acsarogja.
– Picsába! – mondja Miranda. – Most komo-
lyan! Mekkora pech már ez!
– Te, ott! Te vagy az a szuper, aki rám hívta a
közegészségügyet!
Miranda tovább lépked, egyenesen előre néz.
– A seggfej nem akart kiszolgálni minket a
barátnőmmel – magyarázza karba tett kézzel,
halkan. – Azt mondta, nem akar szörnyeket
a feddhetetlen intézményében. Úgyhogy fel-
nyomtam.
– Hallod?
– Azt nem lehet csak úgy, ok nélkül – jegyzi
meg Sam.
– Volt okom. Akira besurrant a konyhába,
miután kidobtak, mert azt hitte, így vacsorához
juthatunk. Erre kisült, hogy épp csak megúsz-
tunk egy ételmérgezést.
– Hallod? Hozzád beszélek!
– Nem kéne így lennie. – Sam visszanéz.
A férfi ott jön mögöttük. – Nem mintha én akar-
tam volna szuper lenni.
– Figyelj, Sam, most már ez az életed. Nem
mi választottuk, és ezt az emberek többsége nem
érti, de mi igyekszünk megértetni velük. A Csa-
pat pont erről szól.
– Szarrá kéne rugdossalak téged meg a kurva
barátnődet! Meg a kis barátodat is!
Miranda megtorpan.
67
2023. 02. 01. 22:50:15
 GALAKTIKA
2023. február
– De néha nálunk is betelik a pohár. Ne mozdulj!
Mielőtt Sam bármit is válaszolhatna, Mi-
randa megpördül, a kezét ökölbe szorítja. A tá-
volban valahol egy palack vagy egy üvegtányér
szilánkokra törik.
– Na mi van? Azt hiszed, félek tőled? – kérdezi
a férfi. De azért húsz lépésnél nem jön közelebb.
– Nem. Még nem – feleli Miranda halkan,
olyan halkan, hogy Sam is alig hallja.
A férfi először észre sem veszi, hogy a köze-
lében heverő üvegcserepek megindultak felé, és
egyre közelítenek. Csak mikor az egyik szemetes
fedele felcsapódik, és mintegy fél tucat üres, tö-
rött üveg röpül felé, akkor hőköl hátra.
– A francba! – káromkodik, de már késő.
Sam még sose látott igazi tornádót, de a tévés
dokumentumfilmekből tudja, hogy a semmiből
tűnnek elő; a pörgő, sötétedő szélgyűrűk alig pár
másodperc alatt alakulnak ki, és mindent elnyel-
nek, ami az útjukba kerül.
A sikátorban tornádó süvít. De szél és por
helyett üvegből van: palackokból, befőttes üve-
gekből, nagy darabokból és egészen apró szilán-
kokból vegyesen. És minden egyes másodperc-
cel több üveg repül elő a szelektív kukákból és
vegyes szemetesekből, egyre növelve a tölcsért.
Sam hallja, hogy a feje fölött az ablakok izgatot-
tan reszketnek, szinte könyörögnek, hogy csatla-
kozhassanak.
Azt a rohadt, az üveget irányítja! – gondolja.
– Miranda! – kiáltja, de a nő rá se hederít.
Nézd! Sam teljesen tehetetlennek érzi magát.
Aztán Miranda szétnyitja az öklét, az üvegtor-
nádó pedig fokozatosan lelassul, megnyugszik.
Az üvegcserepek egyesével a földre hullanak, és
összetörnek a kövezeten a férfi körül.
A vendéglős nem sérült meg. Nyilván a vihar
szemében állt, onnan figyelte a körülötte kavar-
gó halálos örvényt. Ami jó. Sam nem hiszi, hogy
több szenvedést kibírt volna a mai napon.
Egy marék szilánk felemelkedik, és megáll
a levegőben Miranda mögött, mint két szárny,
68 Égő, avagy epizódok Sam Wells szuper életéből
058-075-greenblatt.indd 68
miközben ő maga pár nagy lépéssel a férfi előtt
terem, és megragadja a gallérját.
– Ne. Merd. Még. Egyszer. A barátaimat. Fe-
nyegetni. Világos? – Minden egyes szónál meg-
rántja a gallért, mintegy nyomatékul. Az üveg
remeg körülötte.
A férfi próbál bólintani, de egész testében
reszket.
– Tűnés! – mondja Miranda, és minden
további nélkül ellöki magától. A férfi arcán
példátlan megkönnyebbülés suhan át, ahogy
eltántorog.
Miranda haragosan bámul utána, kezét újra
meg újra ökölbe szorítja. De a szétszóródott üveg
most meg se rezzen körülöttük.
– Most komolyan. Ki a franc hiszi azt, hogy
jó ötlet nekimenni valakinek, aki szuper­
jelvényt visel?
– Ezt meg… hogy csináltad?
– Tökéletes irányítással.
– Mindig ilyen könnyen ment? – kérdi Sam
félig viccből, félig irigységből.
– Sam, szerinted ezeket hogy szereztem? –
mutat Miranda az arcát borító sebhelyekre.
– Ó. Ne haragudj! – Nézd! Sam képe tiszta
vörös.
Miranda a fejét csóválja.
– Az alapokat már tudod, a többit megtanít-
hatom én.
Sam álla leesik. Visszateszi. Aztán azt
mondja:
– Ma láttam egy lyukat a valóságban. Ezzel
mihez kezdjek?
– Ordíts bele! Aztán lépj tovább!
Sam a lába előtt heverő üvegszilánkokra néz,
aztán az új barátjára. A nő arcán halvány mosoly
látszik.
– Oké. Mikor kezdjük?
6. epizód: Szuper élet – 1. rész
Egy átlagos napon szupernek lenni nem is
olyan rossz.
2023. 02. 01. 22:50:15

Sam pontban 7:35-kor kel, villámsebesen
lezuhanyozik, megborotválkozik, felöltözik,
majd lerohan a sarki pékségbe kávéért és
muffinokért – Miranda ugyanis reggel nyolc-
kor érkezik a lakására, és megtanulta, hogy a
nő sokkal lágyszívűbb tanár, ha kap reggelit.
Egyetértettek benne, hogy a lakás a legbiztonsá-
gosabb hely a gyakorlásra, ott ugyanis tovább-
ra sincs semmi éghető. Légzőgyakorlatokkal
kezdenek, aztán feltérképezik a triggereket és
a figyelmeztető jeleket. Megpróbálják elérni,
hogy csak Sam keze égjen, aztán csak a bal te-
nyere, aztán csak a hüvelykujja.
– Ne félj a képességedtől! – mondja Miranda
újra és újra. – Hozzád tartozik.
Sam ezt az eszével érti, de továbbra is minden
alkalommal felkavarodik a gyomra, amikor azt
látja, hogy ég a keze.
Egy órát gyakorolnak minden reggel munka
előtt, de eleinte olyan kevés sikerrel, hogy Sam
kénytelen kivenni az elemeket a füstjelzőkből. És
kinyitni az ablakot. És lekapcsolni a fűtést.
Sam néha eltűnődik, egyáltalán haladnak-e
valamit.
Tökmindegy. Sam már nem akar reflektor-
fénybe kerülni. Persze a lelke egy része (talán
nem is olyan kis része) továbbra is arról álmo-
dik, hogy hős legyen. De ez ellenkezik az új sza-
bályokkal, amiket felállított magának. Például
nem figyeli a kemény mag csetjét. Mindenáron
elkerüli a mentőakciókat. És később sem kérdez
róluk semmit.
Még mindig hallja annak a gyereknek a siko-
lyait, aki akkor az autó alá szorult.
De szupernek lenni nem is olyan rossz. Vá-
lasztott magának nemhivatalos jelmezt. Fekete,
gombos ing és egy sárga-narancssárga színát-
menetes sál. Amikor az új szuperjelvényét a mel-
lényzsebére tűzi, egy kicsit átmelegíti a büszke-
ség. Összeszedte a bátorságát, hogy megkeresse
néhány barátját a szuperség előtti életéből, és
újabban Cyrussal is írogatnak egymásnak. Egy
Égő, avagy epizódok Sam Wells szuper életéből
058-075-greenblatt.indd 69
GALAKTIKA
2023. február
ideje tervezik, hogy egyszer elmennek kávézni,
de folyton el kell halasztani a miniféreglyukak
miatt, amik egyre-másra bukkannak fel szerte a
városban.
– Ne add fel! – mondja Miranda, miközben
Sam igyekszik csak a jobb kisujját meggyújtani.
Az irodai munkát élvezi a legjobban. Igen,
a munka sok, a káosz frusztrálja, a fizetés pe-
dig pocsék, viszont legalább nem kell amiatt
aggódnia, hogy elveszíti az állását egy olyan
„tehetség” miatt, ami csak púp a hátára. Dél-
előttönként pár órát azzal tölt, hogy átnyálaz
egy kupac papírt: lassan építi a számok narra-
tíváját a rossz helyre lefűzött költségkimuta-
tásokból, kifizetetlen számlákból és bérjegy-
zékekből. És pár érdekes dolgot is megtud.
Például, hogy a Szupercsapat fizetőképessége
mindig is epizodikus volt, vagyis kiszámítha-
tatlan, egyenes arányban a népszerűségével, a
csapat mégis mindent túlélt, mert a rendőr-
ség és a tűzoltóság lelkesen támogatják, hogy
előbb a szuperek foglalkozzanak a valóság
töréseivel. Vagy hogy a felvételi meghallgatás
csak formaság.
– Azért nem küldök jelentkezési lapot csak
úgy akárkinek – mondja Miranda. – Tudod,
milyen nehéz találni valakit, akinek nemcsak
képessége van, hanem könyvelői képesítése is?
– De Cyrus…
– Okosabb annál, mint hogy velem vitat-
kozzon.
Sam eltűnődik, akkor miért próbálta min-
denki lebeszélni a csatlakozásról.
Tökmindegy.
Azóta szinte mindenkivel összebarátkozott
a csapatban. Még Danielle-lel is, aki rájuk oltja
az irodában a villanyt, ha úgy látja, túl sokáig
dolgoznak Mirandával. Nem indult ugyan zök-
kenőmentesen a kapcsolatuk, de hamar kide-
rült, hogy Sam és Danielle mindketten imád-
ják a dzsesszzongorát, és rendszeresen hosszan
elcsetelnek a technikákról és az előadókról. Sam
69
2023. 02. 01. 22:50:16
 GALAKTIKA
2023. február
még jelnyelven is megtanult egy-két válogatott
kifejezést.
– Igen, de akkor is megy, ha ég a kezed? – kérdezi
Miranda a légzőgyakorlatok közben. Már megint.
De lassacskán Sam elkezdi a jövőt tervezni.
Pontosabban a Csapat jövőjét. Legalábbis pénz-
ügyi szempontból. Hogyan fog befektetési szám-
lát nyitni, és hogyan ered a nyomába azoknak a
lejárt számláknak. Még egy blogot is elindít Mi-
randával, amiben részben pénzügyi tanácsokat
adnak szupereknek, részben interjúkat csinál-
nak olyan szuperekkel, akiknek a „különleges
képessége” nem annyira egyértelmű. Mindegy,
milyen furcsa. Nemrég találkoztak egy nővel, aki
képes szöcskévé változni, de csak deréktól felfelé.
Nevetségesen sok munka, de mindezt a Csa-
pat hosszú távú küldetésének szellemében teszi,
ami a szuperekről alkotott közvélemény megvál-
toztatása.
– Mi van, ha nem lehetséges? – kérdezi Sam
egyszer gyakorlás közben, miután nem sikerült
másodpercenként fellobbannia és kialudnia.
– Akkor addig próbálkozunk, amíg bele nem
pusztulunk – feleli Miranda.
Ilyen egy szuper élete.
7. epizód: Szuper élet – 2. rész
Nézd! Sam nem ég.
Miranda büszke lenne; a gyakorlás kifizető-
dött. De Samnek most nem Miranda jár a fejé-
ben. Túlságosan is leköti, hogy ne égesse porig a
kisboltot.
Csak egy kis tejet akart venni. És néhány fe-
hérjeszeletet. És pár almát. De úgy néz ki, itt nem
kap semmit. Az egész bolt megállt, és a pénztá-
rosnő továbbra sem foglalkozik vele.
Sam megköszörüli a torkát.
– Elnézést, ezeket szeretném megvenni, ké-
rem. – De ennyi erővel a tejnek is beszélhetne.
Eltelik egy kis idő, míg farkasszemet néz a
kasszással, aki dühösen fixírozza színátmenetes
sálját és szuperjelvényét.
70 Égő, avagy epizódok Sam Wells szuper életéből
058-075-greenblatt.indd 70
– Itt nem kérünk a fajtádból – köpi ki végül a
nő. – Mind ki kéne toloncolni titeket!
Nézd! Sam csak néz. Ezt kapja… azok után,
hogy a szuperek hány munkaórát fektettek az
emberek megsegítésébe. Önkéntes munkákba.
Interjúkba, ahol nevetséges kérdésekre kell vá-
laszolniuk a tévének vagy a magazinoknak, csak
hogy otthon az idegenek „inspirálódjanak”. Csak
hogy az emberek megértsék, ez az élet nem vá-
lasztás kérdése. És nincs mit szégyellni rajta.
Azt hitte, javul a helyzet.
Sam röviden elmereng, hogyan tudná leg-
könnyebben beindítani a tűzjelzőt. Tudja, hogy
ezzel csak ártana a PR-nak, de olykor, ha az élet
használhatatlan erőt ad, az ember azt szeretné,
hogy keserű limonádéeső essen.
Nem. Sam uralkodik magán. Nézd! Sam
nem ég.
Helyette azt mondja:
– Sajnálom, hogy így gondolja, hölgyem. Re-
mélem, soha nem kerül olyan helyzetbe, ahol
segítségre lesz szüksége.
Miközben a kijárat felé veszi az irányt, fej-
ben hozzáad egy új szabályt a listájához: csak
olyan helyen szabad vásárolni, ahol van önki-
szolgáló kassza.
Odakinn esik az eső, a város a szürke külön-
féle árnyalataiban virít. Több gyalogos tekintetét
is magára vonja, de aki a szemébe néz, gyorsan el
is fordul. Mielőtt Sam csatlakozott a csapathoz,
az emberek soha nem vettek tudomást róla: nem
volt mit nézni rajta, pedig akkor még megvolt
a haja. Most viszont, hogy elfelejtette levenni a
jelvényt munkából hazafelé, mindenki megnézi
magának.
Az a helyzet, Sam nem bánja, hogy más, mint
a többiek. A baj azzal a sok szarsággal van, amit
emiatt kap.
Reszket, de nem a nyirkos hidegtől. Az ujjai és
a feje kegyetlenül viszketni kezdenek, szinte kö-
nyörögnek, hogy kapjon lángra. Ne! Ne itt! Még
ne! – gondolja, és futni kezd a lakása felé. Csak
2023. 02. 01. 22:50:16

mikor már a sikátorban van, a szemetesek mel-
lett, akkor fordítja arcát a könyörtelen égbolt felé.
Csak akkor fújja ki a levegőt, ahogy Miranda ta-
nította, és akkor engedi, hogy a lángok elborítsák
a fejét és a kezét.
Nézd! Sam ég és ég és ég.
8. epizód: Ökör iszik magában
Hát persze, az, hogy rájöttek, hogyan zárják be
a legnagyobb féregjáratot, amit az emberiség
valaha látott, jó ok lehetne az ünneplésre. De
nem Samnek.
Neki a mai nap rémálom volt. Egész nap elva-
dult adóbevallásokra vadászott. Obskúrus pénz-
ügyi adatokat bogarászott. Furfangos nyugtákat
kergetett. Lehet, hogy a téridő-kontinuum vis�-
szazökkent a régi kerékvágásba, na de a doku-
mentáció?
– Mekkora egy hülye vagy! – mondja Akira,
de közben nevet. Ahogy Mac is a pult mögött.
A Bánat tele van szuperekkel: nevetnek, isz-
nak, szkanderoznak – a sebek, kék foltok és sza-
kadt ruhák ellenére is. A kocsmában szinte vágni
lehet az olcsó sör és az örömittas megkönnyeb-
bülés szagát.
– Nekem te ne panaszkodj! – Miranda
Sam mellkasába bök, a karkötői csilingelnek,
a martinije veszélyesen löttyen a poharában.
– Amíg a te lusta segged itt ült, én egy órát te-
lefonáltam a rendőrökkel, amíg próbáltam el-
magyarázni nekik a részleteket. Aztán a ripor-
terekkel. Aztán még egy órát a kórházzal, mire
sikerült beszélnem egy nővérrel, aki tényleg
tudott is valamit…
Sam a szódájára bámul, miközben a moso-
lyok lehervadnak az arcokról körülötte. Nem
mindenki úszta meg horzsolásokkal.
– Hogy van Cyrus? – kérdezi Mac halkan.
– Elég szarul – sóhajtja Miranda. – Rengeteg
belső sérülés és törött csont. De kiheveri. Idővel.
Sam összeszorítja a markát a pohár körül.
A mellkasa azóta sajog, hogy hallotta a híreket.
Égő, avagy epizódok Sam Wells szuper életéből
058-075-greenblatt.indd 71
GALAKTIKA
2023. február
Mindig azt hitte, Cyrus elpusztíthatatlan. Ő is
felhívta a korházat, és teljesen összetört, mikor
megtudta, hogy sokára lesz, mire a családtago-
kon kívül mások is meglátogathatják.
– Nos, bármilyen fantasztikus is itt minden-
ki, én holnap dolgozom – hajtja fel Miranda a
martinije végét. Felkapja a táskáját, a pénztárcája
után kutat benne.
– Hagyd, M – mondja Sam, és előhúz egy hú-
szast. – Fizetem. A tiédet is, Akira.
Miranda a csípőjére támasztja az öklét.
– Nézd, nagyon cuki, hogy így próbálsz lova-
gias lenni…
– De az én lusta seggem nem ül be az irodába
reggel tíz előtt. – Sam elvigyorodik, mire Mi-
randa elfintorodik, aztán mégsem vitatkozik.
Samnek ez pont megfelel. Már három hónapja
szuper, és még nem unta meg, hogy vannak baj-
társai, akiket meghívhat egy italra.
– Köszi, Sam. – Akira röviden, szorosan átöle-
li. Aztán sokatmondóan Mirandára mosolyog,
és kézen fogva otthagyják a kocsmát.
Sam vigyorogva figyeli őket. Pocsék egy nap
volt, de egyedül elviselhetetlen lett volna.
– Túl sokat dolgozik – szólal meg valaki Sam
könyöke mögül. Mikor odafordul, a The Who
feliratú, kék pólós pasas már mellette ül a bár-
széken. Sam mindenkivel jóban van a Szupercsa-
patból. A kék pólós pasas kivételével. Valójában
bármikor találkozik vele, mindig a semmiből
tűnik elő.
De legalább Sam most nem rezzen össze.
– Tudom – feleli Sam. A bérjegyzékből azt is
tudja, hogy a férfi neve Lance.
Lance egy pillanatra összeráncolja a homlo-
kát. Aztán az arca kisimul.
– Helyes, több barátra van szüksége. – Elkap-
ja Mac tekintetét. – A szokásosat, légyszi.
– Máris – feleli Mac zavartan, és elsiet.
– Hogy tudsz mindig így mögém lopódzni?
– Csak időzítés kérdése. Valószínű volt, hogy
még egy percig nem fogsz megfordulni.
71
2023. 02. 01. 22:50:16
 GALAKTIKA
2023. február
– Mi van, csak nem látod a jövőt? – tréfál Sam.
– Csak a legrosszabb eshetőséget – feleli
Lance. – Bár valójában inkább csak pillanat-
képeket.
Nézd! Sam álla leesik.
– Pillanatképeket látsz a jövőből? – Sam min-
dig azt hitte, hogy a jövőbelátás csak kitaláció,
amit undok pénzügyi tanácsadók eszeltek ki.
– Ja, hát, barátkozásra nem ez a legalkalma-
sabb szupererő – mondja Lance, miközben fel-
emeli a sört, amit Mac eléje tett. Jó nagyot kortyol
belőle. – És a legrosszabb többnyire nem történik
meg, miközben sok minden megakadályozható,
ha az ember számít rá.
– Innen tudtad, hogy a gyalogosokat távol kell
tartani, amikor az a nemvalóságos balhé volt ott
a tetőn? – kérdezi Sam.
Lance bólint.
– A csapatban az én feladatom a civilek biz-
tonságáról gondoskodni.
– De a gyerek a kocsi alatt…
– Nem az volt a legrosszabb, ami történhe-
tett volna.
– Mi volt az?
Lance még egyet kortyol, egyenesen maga
elé néz. A keze elfehéredik, ahogy ökölbe szo-
rítja a pulton.
– Nem akarod tudni.
Sam nem tudja, mit mondjon erre. Kortyol-
gatja a szódáját, és igyekszik arra a melegségre
összpontosítani, ami két perce érzett. Ez segít.
Vagy egy percig. Áruló gondolatai azonban idő-
vel visszavándorolnak Cyrushoz.
– Nem fogod megkérdezni, hogyan sikerült le-
zárnunk a féreglyukat? – kérdezi Lance hirtelen.
– Nem. Azt hiszem, jobb, ha nem tudom.
Lance most halványan rámosolyog.
– Helyes. Akkor minek lógatod úgy az orrod?
– Cyrus miatt.
Lance mosolya lehervad az arcáról.
– Rendbe jön. – Sam már nyitja a száját, hogy
megkérdezze, honnan tudja, de Lance egy szúrós
72 Égő, avagy epizódok Sam Wells szuper életéből
058-075-greenblatt.indd 72
pillantással leinti. – Ezt kell hinnem, Sam. Bár-
mit is látok.
Sam bólint. Megérti. Ő is úgy élte túl az elmúlt
három hónapot, hogy reménye utolsó foszlányai-
ba kapaszkodott.
– Tudtad, hogy ő alapította a csapatot? –
kérdezi Lance. Sam a fejét rázza. – Én, ő meg
Lana. Jó példát akartunk mutatni a világnak.
Megmutatni, hogy mi is emberek vagyunk
és mi is ide tartozunk. – A válla legörnyed.
– Néha eltűnődöm, számít-e bármit, amit csi-
nálunk.
– Szerintem igen – feleli Sam. – És ha nem
is, most már semmit sem tehetünk ellene, nem
igaz? – Ezt Miranda szokta mondani, amikor
ideges. Sam is ezt mondogatja magának, ha az
aggodalom beléhasít.
– Nem, de…
– Akkor akár jól is érezhetjük magunkat ma
este. – Sam felemeli a poharát, majd pár pilla-
natnyi habozás után Lance is a sajátját, és koc-
cintanak.
Csak ülnek és isznak, szinte békés hallgatásba
merülve, tíz percig, egy óráig, vagy talán kettőig.
Az idő könnyen kicsúszik kezedből, ha hónapo-
kig halálra idegeskeded és agyondolgozod ma-
gad. Egyszer csak arra lesznek figyelmesek, hogy
a kocsmában megváltozott a hangulat: az este
elért arra a pontra, amikor a vidám ünneplők
lobbanékony részegekké változtak.
Lance talpra kecmereg.
– Sam, lépjünk le innen! Most! – sziszegi.
Bármerre néznek, a körülöttük lévő szuperek
arcát nyers indulat torzítja el, a rossz döntések
előhírnöke.
Samnek nem kell kétszer mondani. Átkarolja
Lance-t, hogy rá támaszkodhasson, és együtt az
ajtó felé veszik az irányt.
Odakinn az éjszaka hideg, mégis felszabadító.
Lance láthatóan megkönnyebbül egy kicsit, és az
utca vége felé mutat.
– Arra lakom. Lennél szíves?
2023. 02. 01. 22:50:16

– Hogyne. – Sam nem a kemény mag hőse,
szóval praktikusan ez a legkevesebb, amit
megtehet.
Egy ideig csöndben gyalogolnak. Néha egy-
egy utcai lámpa villódzni kezd, mikor elhalad-
nak alatta, néha nem.
– Még mindig akarod, ugye? Meg akarod
mutatni mindenkinek, hogy tévedtek – veti fel
Lance, mikor már közel járnak: keskeny ház az
övé, egy sor másik keskeny ház közé ékelődve.
A kérdés váratlanul éri Samet, mert a legjobb
szándéka, a magának tett ígéretei és a talpon
maradáshoz szükséges hazugságai ellenére még
mindig szeretne az a hős lenni, akit elképzelt,
mikor a Szupercsapathoz csatlakozott. Mert az
az igazság, hogy bármennyi idő telt is el, időn-
ként még mindig besétál a gondolataiba az a
videó a magáról mit se tudó, égő emberről a
dzsesszbár közepén az őt halálra váltan bámuló
pasijával. És a kommenthuszárok beszólásainál
jobban csak Lev arckifejezése fáj.
– Már gondolatolvasó is vagy? – kérdezi
Sam, próbálva könnyed hangot megütni. Ku-
darcot vall.
– Nincs rá szükség. Az egész csapat így van
ezzel. Még Mac is.
– De hát… Mac… nem szuper…?
– Nem, de az unokahúga az. Csak túlsá-
gosan fél elhagyni a kis lakókocsiját a semmi
közepén. Mac azt reméli, hogy a mienkhez ha-
sonló csapatok hatására egyszer majd meggon-
dolja magát.
Sam Lance-re bámul.
– De csapattagnak lenni csak megkönnyíti a
dolgokat… egy idő után.
– Nézd, öregem, nem hiszem, hogy ez lehet-
séges – mondja Lance, és Sam vállára teszi a ke-
zét. – Sajnálom, a meghallgatáson próbáltalak
figyelmeztetni.
Sam habozik. Habozik. Aztán:
Nézd! Sam felteszi a kérdést, amit eddig igye-
kezett elkerülni.
Égő, avagy epizódok Sam Wells szuper életéből
058-075-greenblatt.indd 73
GALAKTIKA
2023. február
– Ha… ha a csapattal maradok, milyen pilla-
natképet látsz a jövőmben?
Lance a szemébe néz, és az arca megtelik fáj-
dalommal, mielőtt a tenyerébe temeti.
– Sam, nem akarod tudni.
De Sam így is hallja a választ. Nem csökkent-
jük a fájdalmat. Csak átcsoportosítjuk.
És már látja. Lance arcán ugyanaz a kínló-
dás ül. Ugyanaz az érzés, ami Sam mellkasából
is kihasított egy darabot az óta az este óta ott a
dzsesszbárban. Az érzés, ami csak nem múlik.
A francba! Sam nem akar szuper lenni.
Már nem.
9. epizód: Ha engem keresel, hívd az
északi sarkot
Sam egy órával később már össze is csomagolt.
Színátmenetes sálja és szuperjelvénye takarosan
hever az ágy végében. Furcsán érzi magát nél-
külük; megszerette ezt a nemhivatalos jelmezt.
De Sam emlékezteti magát, hogy a száműzetés
a jobbik választás. Itt soha nem változik semmi.
Már van listája a relokációs programokról,
amiket reggel felhívhat.
De még nem mehet el. Nincs igazán bátorsága
személyesen elköszönni, ezért Miranda reggel
egy levelet talál majd az irodában egy bocsánat-
kéréssel. Ennyivel tartozik neki. Valószínűleg
többel is.
De a szuperség Sam egyetlen problémáját sem
fogja megoldani.
Hülye volt, hogy valaha is ezt hitte.
10. epizód: Tiszta égés
Kívülről a közösségi ház kihaltnak tűnik. Sam
viszont szinte biztosra veszi, hogy Danielle még
mindig odabenn túlórázik. Délután kiment egy
biztosíték – már megint –, most meg még égnek
a lámpák.
Sam az utca túloldalán áll Miranda levelével a
zsebében, és előveszi a telefonját.
„Még dolgozol?” – írja Danielle-nek.
73
2023. 02. 01. 22:50:16
 GALAKTIKA
2023. február
Nem sokat törődik a halk zörgéssel és a
tompa puffanásokkal. Ezek csak a város zajai.
Hiányozni fognak neki a száműzetésben.
Csakhogy most valami halvány fényre lesz
figyelmes. Egy villanás. Ott, az épület bejára-
tánál. A következő pillanatban egy nő lép ki a
kapun.
Sam az utca túloldaláról is látja az őrületet a
szemében és a testtartásában. A kezében tele-
fon, mintha a kamerájával magát filmezné.
– Ezt kapja a Szupercsapat – mondja. –
A szörnyek, akik azt hiszik, jobbak nálunk.
– Észreveszi Samet, és felé fordítja a kamerát.
Sam megborzong.
– Megmondod a szupereknek, ha nem lát-
nák a videót? – kiált oda neki a nő.
– Én is szuper vagyok – feleli neki, a
múltidőről megfeledkezve. És ekkor veszi észre
a nő kezében az üres benzineskannát. És ekkor
érzi meg a füstszagot.
Danielle.
A francba!
A nő nevetése üldözi, ahogy berohan a kö-
zösségi házba.
Odabenn már magasra csaptak a lángok.
Mintha az épület csak egy gyufára várt vol-
na. Egy szikrára. A tűzoltórendszer persze
nem megy.
Sam az alagsor lépcsője felé rohan annak kí-
nos tudatában, hogy kellemetlenül meleg lett.
A füst sűrű és lehengerlő.
Nézd! Sam fut.
Keresztülvágtat az irathalmok között, végig
a folyosón, befordul a sarkon Danielle irodája
elé. Bedörömböl egyszer, kétszer, aztán feltépi
az ajtót.
Csakhogy a szoba üres.
A villany lekapcsolva, szerszámos láda a
sarokban, kabát, kalap, sál sehol. Szinte vég-
szóra, Sam kezében megrezzen a rég elfeledett
telefon. Danielle üzent. „Nem, itthon. Élvezem
az életet. Te hol?”
74 Égő, avagy epizódok Sam Wells szuper életéből
058-075-greenblatt.indd 74
Nézd! Sam megint fut. De alig pár lépést
tesz, mielőtt kénytelen a padlóig görnyedni,
levegőért kapkodva. A füst elkerülhetetlen, a
szagából tudni, hogy minden ég. A forróság
lassan egészen bekeríti. A tűz rátalált a szám-
lák, nyugták és magazinok halmaira. Sam kö-
rül hosszú évek közszolgálati feljegyzései por-
ladnak hamuvá.
Nézd! Sam olyan gyorsan kúszik, ahogy
csak tud.
Majdnem ki is jut. Ekkor azonban egy egész
hegyoldalnyi égő papír zúdul elé, és csapdába ejti
őt a lángok között. A vakító, tomboló, kapzsi lán-
gok között. A fékezhetetlen lángok között. A tel-
hetetlen lángok között.
És mégis… mindez nem is olyan rossz.
Az igazat megvallva, a lángok még csak nem
is olyan melegek.
Nézd! Sam nem ég.
11. epizód: Végső döntések
Sam talán nem ég, a ruhái viszont igen. Most
fázik nélkülük – így, hogy meztelenül áll a sok
rikoltozó sziréna és a mogorva tűzoltók között.
Egy idő után egyikük megszánja, és a kezébe
nyom egy tűzoltó takarót. Az érdes anyag még
soha nem tűnt ilyen simogatónak. Sam a járda
szélén ül, a beton mintha csiszolópapír lenne pu-
cér feneke alatt, de valahogy ez is jólesik.
Ilyen állapotban talál rá Miranda. Nem fu-
karkodik az indulatszavakkal. Alaposan össze-
szidja Samet, közben újra meg újra emlékezeti rá,
mekkora egy kicseszett hülye seggfej, és mennyi
munkát hagy rá, ha bennég.
– Lance azt mondta, belehalsz a füstmérge-
zésbe! – kiabálja.
Sam mindezt nem bánja; a nő az egyetlen biz-
tos pont a káosz közepén: horgony, fókusz. Mire
kifogy belőle a szó, már reszket, és Sam azt kí-
vánja, bár lenne még egy takarója neki.
– Ha ettől jobban érzed magad, Lance nekem
is említett valami ilyesmit – ismeri be.
2023. 02. 01. 22:50:16

– Elfelejtettem – mondja Miranda, miközben
leül mellé a járda szélére. – Elfelejtettem, hogy
nem mindig szabad elhinni, amit a csapat rezidens
paragépe mond. – Összegörnyed, arcát a tenyerébe
temeti. – Sam, azt hittem, letettél az életmentésről.
Őszintén, egy órával ezelőtt még a fiú is úgy
tervezte, hogy önző kis életét határozottan nem
hősként fogja leélni. Az, hogy berohant az égő
házba, a legnagyobb meggondolatlanság volt,
amit valaha művelt, a lángok között viszont ta-
lált valami újat.
– A barátok kivételek – feleli.
Miranda ránéz, hosszan, szúrós szemmel.
– Igen – feleli végül. – Azok.
Ahogy ott ülnek egymás vállának dőlve, fel-
tűnik nekik egy riporter és egy operatőr, akik
egy tűzoltóval beszélgetnek pár méterre tőlük.
Mindhárman Samet nézik.
– Elnézést, ön az a szuper, aki berohant az
épületbe? – kérdezi a riporter a mikrofonjába
beszélve, miközben közelebb lép Samhez. Sam
nyugtalanul figyeli a rá irányított kamerát, és
összébb húzza magán a takarót.
– Igen – válaszolja Miranda, még mielőtt
Sam megszólalhatna. – Ő a csapatunk egyik
legfontosabb tagja.
Az volnék? – akarja mondani Sam. De aztán
észreveszi, Miranda hogyan néz rá, a tekinteté-
ből pedig megérti, a nő tényleg nagyon megijedt,
hogy ma este elveszítheti.
Sam bólint.
– Akkor… ez is csak egy újabb epizód a szu-
perek hosszú és hányatott történetében?
Epizód, hogyne. Sam legszívesebben elne-
vetné magát. Most már tisztán látja, itt, ahogy
meztelenül, füstszagúan ül a járda szélén, hogy
a szuperek epizódjai elkerülhetetlenek. A fontos
az, hogyan tudsz utánuk talpra állni.
– Jah – mondja Sam.
Mostanra a helyiek többsége az utcáról figyeli,
hogyan apadnak el a lángok, a riporter körül cso-
portosulva, maguk is videózva.
Égő, avagy epizódok Sam Wells szuper életéből
058-075-greenblatt.indd 75
GALAKTIKA
2023. február
– És pontosan mit csinál a Szupercsapatban?
– kérdezi tőle a riporter.
– Csupa olyasmit, ami nem menő, de szüksé-
ges, hogy a fotogén csapattagok tovább dolgoz-
hassanak, és maguk se unatkozzanak – válaszolja
Sam. Miranda elneveti magát mellette.
A riporter füle töve enyhén elpirul.
– Megtenné, hogy demonstrálja a tehetsé-
gét, Mr…?
– Sam Wells. Szuper.
Körülöttük a nézelődők mind közelebb hajol-
nak, lélegzet-visszafojtva figyelnek.
Sam végigsimítja bizsergő feje búbját. Tudja,
hogy ez az ő pillanata a reflektorfényben. Tudja,
hogy egy hét múlva ismét csak egy könyvelő lesz,
újabb epizódokkal és újabb gondokkal. Hogy
megint ugyanazokért a dolgokért, ugyanazokért
a jogokért kell harcolnia.
Úgyhogy most, ezer év óta először, Sam ki-
húzza magát, és egyenesen a kamerába néz.
Nézd! Sam ég.
Vagy talán mégsem.
Így is, úgy is: nézd! Sam mosolyog a kö-
zönségre.
És már nem érdekli, mit látnak.
Sarkadi Zsuzsanna fordítása
A. T. GREENBLATT
Amerikai gépészmérnök és író. Keresztnevét,
az Alizát azért használja rövidítve, hogy ne ke-
verjék össze egy korábban élt költőnővel. Első
elbeszélése 2013-ban jelent meg egy e-mailes
terjesztésű elektronikus magazinban. Szívesen
kísérletezett podcast-publikációkkal is, de 2017-
ben már egy, az év legjobbjait felvonultató an-
tológiába is beválogatták. „És mégis” című no-
velláját (Galaktika 390) 2019-ben Nebula-díjra
jelölték, egy évvel később pedig az „Üdvözlöm
a családot” című írása (Galaktika 376) el is nyer-
te az Amerikai SF-írók Szövetségének elismeré-
sét. Magyarul ez a harmadik megjelenése.
75
2023. 02. 01. 22:50:16
 GALAKTIKA
2023. február

A könyvtárunkban ülve akár a

világ összes sarkába eljuthatunk

E
ZT A BÖLCSESSÉGET John
Lubbock angol régész mondta.
A könyvtárakkal kapcsolatosan
mindenkinek van valamilyen ta-
pasztalata. Akik már kisgyermekként talál-
koztak ezzel a hellyel, többnyire szeretettel
gondolnak vissza a poros, zsúfolt könyvfolyo-
sókra és roskadozó polcokra. Az emberek egy
másik csoportja csak a vizsgafelkészüléshez
köti, és nincs sok pozitív élménye. A fiata-
labb – virtuális világban könnyedén mozgó
– generáció pedig lehet, hogy már nem is lát-
ja értelmét ezeknek az épületeknek, hiszen a
netről minden elérhető néhány kattintással. elegen fogják-e igénybe venni a szolgáltatáso-
Vajon a kissé ósdi, többnyire szocreál hangu- kat ahhoz, hogy 10-15 év múlva is élvezhes-
latú könyvtáraknak meddig van létjogosult- sük a könyvkölcsönzés örömét?
sága hazánkban? Mindig lesznek, akik papír Svédországban is sokan szeretik még a
alapon akarnak olvasni majd, de kérdés, hogy nyomtatott könyveket. Egy jogász-kerami-

76 Intelligens dizájn

076-077-id.indd 76 2023. 02. 01. 22:50:08


kus páros például építtetett egy könyvtár-
házat gyűjteményének, ami távol van az ur-
banizációtól, és minden irányból erdő veszi
körül. Az épület a magány és az elvonulás
helye, ahol az ember feltöltődhet és inspirá-
lódhat. Ezzel a projekttel kívánták biztosíta-
ni önmaguknak a kreatív munkakörnyeze-
tet. Az építkezést a Stockholm külvárosához
tartozó erdőben végezték. Az épület terve-
zésekor Fria Folket, a tervező elmondása
szerint is fontos volt, hogy a két megrende-
lő egyszerre tudjon dolgozni anélkül, hogy
a másikat zavarná, a dizájn mégis egységet
képviseljen. Végül a ház közepére egy belső
udvar került, a földszintet pedig könyvtár-
rá alakították. A két megrendelő számára
az emeletet osztották ketté az igényeknek
megfelelően. Az épületet minden oldalról
üvegfalak veszik körül, ami lehetővé teszi a
szabad kilátást a többi szobára és az erdő-
Intelligens dizájn
076-077-id.indd 77
GALAKTIKA
2023. február
re is, valamint a fény bejutását. A könyvek
a könyvtárakhoz hasonlóan tematikusan,
kategóriákra bontva vannak elrendezve. Az
otthonos környezetet a hatalmas légterű kö-
zösségi terek biztosítják a hangulatos men�-
nyezeti kialakítással, valamint a világos fa és
a vörös padlólapok harmóniájával.
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy az északi
országok lassan tökélyre fejlesztik az ottho-
nosság fogalmát, a természet közelségével és
a letisztult, kényelmes, nagy terek kihaszná-
lásával. Ha hazánkban csak néhány könyv-
tár rendelkezne hasonló adottságokkal,
szerintem sokkal többen keresnék fel elmél-
kedni, olvasni és feltöltődni, nem csak gyors
tranzakciós állomásnak tekintenék, ahol a
szükséges betűadagot átvehetik az elkövet-
kező hetekre.
Gricman Kata
77
2023. 02. 01. 22:50:09
 GALAKTIKA
2023. február
Claude Lalumière
AZ ÚJ DINOSZAURUSZ DOKI
P
EGGY BEHOZZA a pattogatott
kukoricát, én pedig tovább nézem,
hogy az Őrzők átadják apámat az
ENSZ egyik biztonsági különítmé-
nyének. A Hágában zajló eseményt élőben köz-
vetítik minden hírcsatornán.
Peggy ide-oda kapkodja a fejét, ahogy a ma-
darak szokták, és hol engem figyel, hol a kép-
ernyőt. A robot azt nyivákolja: “Dinoszaurusz
Doki vereséget szenvedett”. Apu úgy tervezte
Peggyt, hogy egy pegomastaxra hasonlítson,
de jó minőségű, erős kart és kezet kapott, hogy
el tudja végezni a rejtekhely körüli apróbb-
nagyobb munkákat. Ugyanakkora, mint az
a rég kihalt állat: hatvan centiméter magas.
A beszédmodulja és kezdetleges, egyszerű in-
telligenciája az én művem (azért egyszerű és
kezdetleges, mert valószínűleg nem jó ötlet túl
okosra csinálni egy robotszolgát). De apu észre
sem vette ezeket a fejlesztéseket. Sosem érdek-
li, mire vagyok képes. Ha hagyta volna, hogy
78 Az új Dinoszaurusz Doki
078-080-lalumiere.indd 78
Hogy ki a szuperhős
és ki a szuperbűnöző,
az mindig viszony-
lagos. Barátból is
lehet ellenség, és
fordítva.
segítsek neki, akkor most talán nem viselne
bilincset.
Apu az egójától vezérelve sosem ismerné el,
hogy Ismeretlen Professzor, az Őrzők vezére
okosabb nála. De mi ketten, együtt, túljárhat-
tunk volna a Professzor eszén. Legyőzhetetlenek
lettünk volna. Meghódíthattuk volna a világot.
Ami aput illeti, én csak arra vagyok jó, hogy
kiszabadítsam a börtönből, valahányszor el-
kapják az Őrzők.
Most át kéne mennem a vezérlőközpont-
ba, hogy aktiváljam a mentési protokollokat.
De csak ülök, és az apu legutóbbi vereségéről
készült felvételek ismétléseit nézem. Az Em-
berangyal csatázik egy robodaktilusz osz-
taggal Párizs felett – az összecsapás során az
Eiffel-torony és a város tekintélyes része romba
dől. Más robodaktiluszok bombákat szórnak
orosz katonai támaszpontokra. A gigászi Dú-
vad seregnyi T. rexbottal harcol, közben porig
rombolják Brooklyn épületeit. Egy tricerabot
2023. 02. 01. 22:50:02

szakasz törmelékké tapossa Madridot. És más
helyszíneken is szörnyű pusztítás zajlik. Ka-
tonai létesítmények és nagyvárosok, szerte
az egész világon… apu dinóbotjai legalábbis
részben megsemmisítik őket. Dermesztő kép-
sorokat látok. Évekig vagy talán évtizedekig
tart majd az újjáépítés, rengeteg idő kell, hogy
a civilizáció felgyógyuljon sérüléseiből. Apura
halálbüntetés vár. Az összes kommentátornak
ez a véleménye. Dinoszaurusz Doki túl veszé-
lyes. Dinoszaurusz Dokinak mindig sikerül
megszökni. De ebből elég – ezt mondják vala-
mennyien. Eddig és ne tovább!
Néha megkérdezem aputól, hogy mi értelme
van megpróbálkozni a világ meghódításával
vagy megsemmisítésével. Megkérdezem tőle,
hogy milyen végjátékot képzel el, mi a végső
célja. A válaszai minden alkalommal gyorsan
megalomániás klisékké fajulnak. Szerintem,
igazából már ő sem tudja, hogy mit akar. Azt
hiszem, az Ismeretlen Professzor iránti irigy-
sége rég az őrületbe kergette.
Emlékeztetem magam, hogy már a vezérlő-
ben kéne lennem, hogy segítsek apunak meg-
szökni. Meg kellene mentenem az életét. Ezzel
szemben a szobámban maradok, és tovább
nézem a közvetítéseket. A világ nagyobb váro-
sainak utcáin működésképtelen dinóbotok he-
vernek és ácsorognak, mozdulatlanná dermedt
óriások bámulják az általuk okozott pusztítást.
A képek perverz módon gyönyörűek és hangu-
latosak, mintha megannyi szörnyű, véres mű-
vészeti installációt látnék.
– Peggy, csinálj még pattogatott kukoricát!
– kérem a szolgámtól. – Ezúttal több vajjal és
élesztővel!
A hírcsatornán ismét leadnak egy felvételt:
a Jelenés péppé veri apámat a Golden Gate hí-
don, mialatt egy századnyi gigantoszaurobot
megsemmisíti San Franciscót.
Lehet, hogy apu őrült, de zseni is. A legújabb
generációs dinóbotokat legyőzhetetlenre tervez-
Az új Dinoszaurusz Doki
078-080-lalumiere.indd 79
GALAKTIKA
2023. február
te, és az elgondolása majdnem bevált. A gépeket
napenergia hajtja, és képesek legyártani önma-
guk másolatait úgy, hogy nyersanyagokat von-
nak ki a levegőből, illetve a lábuk alatti talajból.
Apunak csak pár példányt kellett előállítania,
aztán maguktól szaporodtak.
Fogalmam sincs, hogy Ismeretlen Profesz-
szor hogyan tudta mindet leállítani, de akár-
mit teremt apu, Ismeretlen Professzornak
mindig sikerül keresztülhúzni a számításait.
Nagyjából értem, hogy ez miért hajszolta az
őrületbe. De persze apu talán eredetileg is lö-
kött volt egy kicsit. Mert ugyebár csak egy
lökött alak döntene úgy, hogy egy láthatatlan
és észlelhetetlen, mesterséges szigeten éljen an-
nak érdekében, hogy tömegpusztító dinóbotok
megteremtésének szentelje magát.
Ettől függetlenül ő az apám. Ki kellene hoz-
nom a börtönből. De nem tudom rávenni ma-
gam, hogy megtegyem – úgy értem, egyelőre.
Kikapcsolom a képernyőt. Alszom rá egyet.
A behatolásjelző rendszer riasztására ébredek. Ed-
dig csak a próbariadók alatt hallottam ezt a hangot,
amikhez apu megszállottan ragaszkodott.
Ezt a rejtekhelyet senki sem tudta megta-
lálni soha, még Ismeretlen Professzor sem, de
ezért nem apunak jár az elismerés. Anyu épí-
tette – Madame Masina, aki maga is szuper-
bűnöző volt. De én alig emlékszem rá. Amikor
még csak hároméves voltam, életét vesztette
egy hatalmi harc során, amit ő és apu egy má-
sik bűnözőpáros, Szikla Nagyúr és Láva Ki-
rálynő ellen vívtak.
A vezérlőközpontba érve szemügyre veszem
a biztonsági kamerák képeit. A mi halálosan
hatékony raptoidjaink tették a dolgukat, aho-
gyan az várható volt.
Ráközelítek az egyik betolakodó tetemére.
Egy krakulli az illető, mind a hét kezében egy-
egy fegyvert tart. Felteszem a kérdést a biztonsági
rendszernek: „Az összes betolakodó halott?” Igen.
79
2023. 02. 01. 22:50:02
 GALAKTIKA
2023. február
„Külső körzet felderítés?” Egyetlen hajó, odakint
lebeg, a tengeren. A fedélzeten három krakulli.
Kiküldök egy osztagnyi robodaktiluszt azzal a
paranccsal, hogy szüntessék meg a veszélyt.
A híradókban megerősítik: a krakullik globá-
lis inváziót indítottak. Ez az időzítés nem lehet a
véletlen műve. Az Őrzők korábban már elűzték
ezeket az idegen lényeket, de miután apu dinóbot
serege megbénította a világ haderejének java ré-
szét, a Föld szinte teljesen védtelen lett.
Az adás váratlanul megszakad, és egy krakulli
tábornok képe jelenik meg a monitoron.
– Halljátok szavamat, földlakók! Elfogtuk
védelmezőiteket, az Őrzőket. Ismeretlen Pro-
fesszort, Jelenést, a Dúvadot és az Emberan-
gyalt elvisszük a Krakullra, ahol nyilvánosan
kivégzik őket a birodalom elleni bűneikért.
Hogy ne legyen részetek még több halálban és
rombolásban, adjátok meg magatokat! A boly-
gótok immár a Krakull gyarmata!
Átsietek a saját laboromba, hogy magam-
hoz vegyek valamit. Egy másik találmányomat,
amivel apu sosem törődött. Ha ő teremtette
volna, adott volna neki egy jól csengő nevet.
Engem az ilyesmi nem érdekel. Nekem csak az
számít, hogy mire képes a sisakom. Kiterjeszti a
tudatomat, és ha minden igaz, lehetővé teszi szá-
momra, hogy egyszerre irányítsak elméletileg
korlátlan számú robotot. Eddig csak maroknyi
dinóboton teszteltem, és a próba nem gyakorolt
káros hatást az elmémre. Elméletileg jelentősen
nagyobb léptékben is működik. Elméletileg.
A vezérlőbe visszatérve rácsatlakoztatom
a sisakomat Dinoszaurusz Doki hálózatára.
Bent vagyok. A tudatom tágul, és behatol
apám összes dinóbotjába. Újraindítom vala-
mennyit. A tudatom fraktálisan terjed és tá-
gul, tovább és tovább. Eljött az idő, hogy az új
Dinoszaurusz Doki megmentse a világot.
Hogy bebizonyítsam, mennyire tisztessé-
gesek a szándékaim, felfedem a rejtekhely
80 Az új Dinoszaurusz Doki
078-080-lalumiere.indd 80
hollétét Ismeretlen Professzor és a többi
Őrző előtt.
– Szép munka volt, kölyök – dicsér az Em-
berangyal, és megveregeti a vállamat, de közben
összerezzen. Még nem gyógyultak be teljesen
azok a sebei, amiket a krakulliktól kapott.
A Dúvad, aki az utazás idejére normál em-
beri magasságúra zsugorodott, hozzáteszi:
– Megadtad a krakulli zsarnokoknak azt a
verést, ami rég kijárt nekik.
Az anyu és apu felszerelését vizsgálgató Is-
meretlen Professzor felkapja a fejét, és azt kér-
dezi tőlem:
– Teljesen biztos vagy abban, hogy kizártad
apádat a Dinoszaurusz Doki hálózatból és en-
nek a bázisnak a rendszereiből?
– Igen. Biztos vagyok benne – válaszolom.
Apu megszökött a krakulli invázió idején
tomboló zűrzavarban.
Jelenés odaszól a csapattársainak:
– Akkor valamennyien egyetértünk?
Mindenki bólogat, majd felém fordulnak, és
egyszerre mondják:
– Üdvözlünk az Őrzők között!
Dinoszaurusz Doki csatlakozik az Őrzők­höz!
Na, ez aztán végképp meg fogja őrjíteni aput.
Szente Mihály fordítása
Claude LALUMIÈRE
Angolul alkotó kanadai szerkesztő és író, 1966-
ban született. Az Interzone-ban jelent meg első
elbeszélése, a „Bestial Acts”, 2002-ben. Önálló
novelláskötete hét évvel később látott napvilá-
got. Bemutatkozó regénye, a 2011-es The Door to
Lost Pages egy különleges, veszedelmes köny-
vesbolttal szembesíti kislány hősét. A Venera
Dreams (2017) egy kitalált város múltján, jelenén
és jövőjén kalauzolja végig olvasóit. Kanadai
szerzők műveiből több antológiát is összeállított,
novellái a legkülönbözőbb helyeken tűntek fel.
Lapunkban korábban már négy írása is megje-
lent, a 319., 341., 344. és 391. számban.
2023. 02. 01. 22:50:02

Rendhagyó élet az új szigeten
E
Z A SZIGET, ami a semmiből
bukkant fel, soha nem látott élet-
formákkal lepte meg a kutatókat.
Amikor 2015-ben egy új sziget
emelkedett ki a Csendes-óceán déli részén,
az nemcsak a geológusok és vulkanológusok,
hanem a biológusok és ökológusok számára is
példátlan lehetőséget teremtett.
Egy új sziget megjelenése alkalmat kínál
arra, hogy megismerjük, hogyan indulnak
be az ökoszisztémák. Az egész a mikrobiális
úttörőkkel kezdődik, amelyek az ilyen új föl-
deket először benépesítik, mielőtt a növények
vagy állatok megjelennének.
A kutatók arra számítottak, hogy olyan
organizmusokat fognak találni, mint ami-
kor egy gleccser visszahúzódik, ciano­bakté­
ri­umokat, tipikusabb korai telepes fajokat.
Ehelyett azonban a baktériumok egy egye-
dülálló csoportjára bukkantak, amelyek ként
és légköri gázokat metabolizálnak. Hasonló
organizmusok egészen más élőhelyeket fog-
lalnak el: hévízforrások vagy mélytengeri
hidrotermális nyílások körül élnek.
A növények viszonylag gyorsan megtele-
pedtek a sziget kialakulása után, valószínű-
leg a madárürülékben található magvaknak
köszönhetően, de a kutatók gyűjtési erőfeszí-
Zöld jövő
081-zold.indd 81
GALAKTIKA
2023. február
téseiket a növényzet nélküli felületekre össz-
pontosították.
Logikus lenne, ha az első mikrobák egy
új szigeten az óceán vizéből vagy madárürü-
lékből származnának, de úgy tűnik, hogy
ezek a furcsa baktériumok és archaeák nem
onnan származnak. A kutatók inkább arra
gyanakodnak, hogy ezek a föld mélyéről
származhatnak.
A mikrobák leginkább a hidrotermális
forrásokban, a Yellowstone-hoz hasonló hé-
vízforrásokban és más vulkanikus rendsze-
rekben található mikrobákhoz hasonlítot-
tak, s a feltételezések szerint ilyen helyekről
származnak.
Ritkán adódik lehetőség egy efféle rend-
szer vizsgálatára. A nagy kitörés egy dolog;
egy újonnan kialakult vulkáni szigeten, az
élettől mentes területen az ökoszisztéma ki-
alakulásának megfigyelése egy másik.
A kutatók szerint az elmúlt 150 évben a
Hunga Tonga csak a harmadik olyan új szá-
razföld, amely megjelent és több mint egy
évig fennmaradt. És ez az első a trópusokon.
A Hunga Tonga–Hunga Ha’apai sziget
nem maradt meg sokáig. 2015-ben egy vul-
kánkitörés következtében jött létre, majd
2022 elején egy újabb kitörés pusztította el
szinte teljesen. A hét év alatt, amíg létezett,
a sziget azonban felfedett néhány érdekes
titkot.
81
2023. 02. 01. 22:49:54
 GALAKTIKA
2023. február
A legnagyobb rózsaszín gyémánt
A
NGOLÁBAN találtak egy ritka
rózsaszín gyémántot, valószí-
nűleg ez az elmúlt 300 év legna-
gyobb ilyen felfedezése. A kő a
„Lulo Rose” nevet kapta. A 170 karátos, 34
gramm súlyú rózsaszín nyersgyémántot a
Lucapa Lulo bányában fedezték fel.
A természetes rózsaszín gyémántok a Föld
legértékesebb és legritkább kincsei közé tar-
toznak. A legjobb minőségű, élénk színű kö-
vek karátonként több mint 2 millió dollárt
hozhatnak a nagyobb aukciókon. Az ilyen
árak a ritkaságukból és a szépségükből adód-
nak – a gyémántoknak csak elenyésző szá-
zaléka rózsaszín, és ezeknek is igen csekély
része gazdag, élénk színű.
A legnagyobb ismert rózsaszín gyémánt a
Daria-i-Noor, amelyet Indiában fedeztek fel,
és amelynek súlyát 182 karátra becsülik. Ezt
a szakértők szerint egy még nagyobb kőből
csiszolták. Ma Irán nemzeti ékszerei között
található.
A Lulo Rose 2a típusú gyémánt, ami azt
jelenti, hogy alig van, vagy egyáltalán nincs
benne szennyeződés. A követ nemzetközi
aukción fogják értékesíteni, amelyet a Sodiam
EP, az angolai állami gyémántmarketing vál-
lalat fog lebonyolítani.
82 Kő kövön
082-083-dragako.indd 82
A Lucapa Diamond Company adatai
szerint a Lulo Rose az ötödik legnagyobb
gyémánt, és a huszonhetedik 100 karátnál
nagyobb, amely eddig a Lulo bányában buk-
kant fel. Az Angolában valaha kitermelt leg-
nagyobb gyémántot – egy 404 karátos fehér
követ – 2016-ban találták. Ez a „Február 4-i
kő” nevet kapta, és 16 millió dollárért kelt
el. A Lulo Rose-ért várhatóan sokkal többet
fizetnek majd, mivel hasonló gyémántokat
az elmúlt időszakban jóval magasabb áron
értékesítettek. Az 59,6 karátos Pink Star
2017-ben 71,2 millió dollárért kelt el egy
hongkongi árverésen, ezzel a valaha eladott
legdrágább gyémánt lett.
A rózsaszín gyémántok rendkívül ritkák,
és egyedi fizikai tulajdonságaik nagyon ke-
ménnyé, nehezen megmunkálhatóvá is te-
szik őket.
E kövek 99,5%-ának színe a kristályszer-
kezetük torzulásából származik, nem pedig
a nyomelemekből, például a nitrogénből,
amely a sárga színt, vagy a bórból, amely a
kéket okozza.
A rózsaszín gyémántokban a szín általá-
ban párhuzamos keskeny sávokban koncent-
rálódik. Ezek a vonalak mikroszkóp alatt
láthatóak, és a csiszolók ezekre merőlegesen
dolgoznak, hogy maximalizálják a kő színét.
2023. 02. 01. 22:49:34
 Fekete gyémántos ékszerek
A fekete gyémánt a színes gyémánt kategóriába tartozik.
Nagyon különleges látványt nyújt. Napjainkban elterjedt a felhasználása.
A modern ékszereket érdekesebbé, különlegesebbé tehetjük vele.
A fekete és a fehér, a jin és a jang, az ellentétek olykor vonzzák egymást,
és jobban illenek egymáshoz, mint gondolnánk.

EGYEDI FORMATERVEZÉS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TRENDEK

ANNO 2008

www.fatumjewels.hu 1027 Bp., Csalogány u. 3/B tel.: 06 20 973 1866

082-083-dragako.indd 83 2023. 02. 01. 22:49:35

 GALAKTIKA
2023. február
A
PREYER HUGO novella-
pályázat az AVANA Egyesület
egyik legrégebbi projektje, 1997
óta minden évben meghirde-
tik a kezdő sci-fi írók számára. Névadója,
az 1993-ban elhunyt, Arany Meteor-díjas
magyar sci-fi író, Preyer Hugo mindig is
szívügyének tekintette a fiatal, pályakezdő
szerzők támogatását.
Olyan, ma ismert írók indultak korábban
ezen a pályázaton, mint például Moskát
Anita (Irha és bőr, Horgonyhely), Varga Bea
(On Sai néven számos sikerregény szerző-
je, a Könyvmolyképző Kiadó munkatár-
sa), Keiran Rowley (Az Elfeledettek Városa
szerzője) vagy R. J. Hendon (a Korcsok és a
Gyomláló írója).
84 Kapcsolatfelvétel
084-kapcsolat.indd 84
A négyfős zsűri egyszerű pontozási rend-
szerrel dönti el, melyek a legjobb novellák,
melyek azok, amelyek dicséretben részesül-
hetnek, illetve még közlésre alkalmasak, és
melyek azok, amelyeken még dolgozni kel-
lett volna. Azokat az eseteket, ahol a zsűri-
tagok véleménye látványosan különbözik,
közösen átbeszélik, valamint együtt hatá-
roznak arról is, mely novellák nem felelnek
meg az egyik fontos kitételnek – vagyis hogy
science-fictionnek számítanak-e.
A szerzőket segíti a személyesen nekik
küldött szöveges értékelés, illetve egy másik
AVANA-projekt, a SZINT írótábor, amely kife-
jezetten a sci-fi írókat célozza meg.
A zsűri jelenlegi tagjai: Csák Tamás,
Juhász Roland és Vásárhelyi Lajos, akik
valamennyien írói, szerkesztői háttérrel
rendelkeznek.
Az alábbiakban a 2022-ben második he-
lyezett novellát, H. R. Polack „Szürke” című
művét olvashatják, amely most jelenik
meg először.
H. R. Polack 2020-ban kezdett el
rendszeresen írni, de a világok ki-
találása és a „mi lenne, ha…” kez-
detű gondolatok már gyermekko-
ra óta foglalkoztatták. Az elmúlt
évben kezdett el pályázatokra
írni. Főleg a science fiction zsáne-
rében alkot, de sok esetben vegyíti
más zsánerekkel, mint a thriller,
pszichothriller, illetve néha elmegy a
science fantasy irányába is.
A szerző a második helyezésért járó
pénzjutalmat a WWF Magyarország Ala-
pítványnak ajánlotta fel.
2023. 02. 01. 22:49:26

Szürke
H. R. Polack
M
INDEN szürkületkor azzal a
fojtogató tudattal ébredek, hogy
már nincs falkám.
Kimászok a bokor alól, a
bundámat éppúgy belepi a dér, akár a lehullott
leveleket körülöttem. A gyomrom elégedet-
lenül remeg. Az étel gondolata nem csábít, de
tudom, hogy ennem kell.
Kiügetek az erdő peremére. A fények is most
élednek, halvány rózsás ragyogás sugárzik a fá-
tyolos örök szürkeségen át.
Valami szólít, hogy menjek, arra, amerre
tavasszal a madarak is szálltak annak ide-
jén. Nem tudom, mi ez az érzés. Senki sem
adott még neki nevet a falkából, és nem ne-
vezik meg a cickányok és a pockok, ahogy a
macskák sem. Az a pár apró pinty, galamb
és seregély, ami megmaradt a fákkal borított
világszegletekben, nem megy sehová, és vala-
miért nem ismerik ezt a vágyat, ami annál is
erősebb, mint hogy ismét együtt akarjak sza-
ladni a falkával.
Sok dolognak nincs még neve. Ahogy sen-
ki sem tudja, mikor kezdődött igazán. A világ
osonó, halk léptei belevesztek a szél suttogásá-
Szürke
085-095-polack.indd 85
GALAKTIKA
2023. február
Biztosan véget
kell-e érjen a
civilizáció ahhoz,
hogy az ember
és az állatok
ismét egymásra
találhassanak?
ba, és csak arra riadtunk, hogy megkaptuk a
Kérdéseket.
Megindulok az egyre ritkuló fák között.
Nappali fénybe olvadó álomképként kísért a
múlt, ahogy a falkával haladok sárguló levelű,
sápadt törzsű nyírfák alatt. Mintha még min-
dig hallanám őket a fejemben, a léptek puha
ütemét, a tagokból áradó remegő érzelmeket.
Az izgalmat, a fáradtságot, az örökös vágyat.
Egy madártetemet látva megtorpanok. Ha-
lálra fagyhatott, a hátán fekszik, a lába görcsbe
merevedett. Nem akarom, a gyomrom mégis
másképp gondolja. Megeszem, mert muszáj.
A dér szétolvad a nyelvemen, ismerős érzéssel
roppannak a fogaim között a csontok, én pedig
ismét ügetésbe váltok.
Bármerre is tartok, kétlem, hogy más várna
ott, mint a körülvevő valóság. Azt suttogják,
mindenhová elért a Változás.
Az első suttogások az ember rabjaitól jöttek.
Macskák, kutyák, rácsok mögé zárt apró ma-
darak kezdtek el először rebegni arról, hogy ez
nem igazság. Ők éppúgy megkapták a Kérdé-
seket, és jobban beléjük martak, mint azokba,
akiken nem feszült póráz.
85
2023. 02. 01. 22:49:16
 GALAKTIKA
2023. február
Miért csináljuk azt, amit? Miért vadászunk
úgy, ahogy? Miért kelünk akkor, amikor? Mi-
ért nem teszünk másképp?
És másképp tettünk. Az ember pedig nem
késlekedett a rá jellemző felelettel.
Egy apró, zavaros vizű tócsába botlok, bele-
iszom. A nyelvem széttöri a vízfelszínről vis�-
szabámuló képmásomat.
Ki lehetett az első, aki rájött, hogy ő maga
néz vissza a víz tükréből? Ki gondolt először rá,
hogy vannak nagyobb célok a puszta életben
maradásnál? Kiben szikrázott fel először a te-
hetetlen düh, mikor az ember, látva, hogy már
nem csak övék a Kérdések, az elpusztításunkra
esküdött?
Kiérek a fák közül. Kiszikkadt, sárgult füvű
pusztaság fogad, rajta az emberek szürke, der-
medt folyója. Mindig is óva intettek tőle, de épp-
oly kevéssé rejtenek el a halott fűcsomók, mint a
szürkeség, úgyhogy megindulok mellette.
Dühödten tüsszentek, mintha volna, aki
hallaná. Még most sem szívesen lépek a szür-
kére, pedig tudom, hogy nem fáj, csak kemény,
morzsolódó és élettelen. Túl emberi. Túl baljós.
A talpam alatt a kavicsok épp olyannak
tetszenek, mint a folyóparton, ahol egykor él-
tem. Ha elég gyorsan szaladok, a szürke elmo-
sódik, a sebesség homályában vízzé változik,
én pedig nem vagyok többé egyedül. Mások-
kal együtt futok. Az otthon ők voltak, akárho-
vá is vitt a lábunk.
Aztán az ember ezt is elvette.
A fények feljebb emelkednek az égen, nekem
pedig ideje letérnem a nyílt terepről, mielőtt
megjelenik egy ember. A túloldalon egyre több
fa meredezik a lankás, halott föld hullámain,
amik talán elrejthetnek, de hogy elérjem, előbb
kereszteznem kell a szürkét.
Az Ősi Elvek, amik velünk születnek, ott
reszketnek a csontjaimban, ahogy a halott fe-
lületre lépek. Keresztülügetek rajta. Minden
léptem egy-egy szívdobbanás.
86 Szürke
085-095-polack.indd 86
Prüszkölök. Ennyi volt csak. Már vége. Nem
fájt. Tudtam előre, mégis csak most nyugszom
meg igazán. Meglódulok, ekkor azonban süví-
tő vijjogás harsan a hátam mögül.
Távoli dörrenés. A fájdalom szétárad a com-
bomban, felkúszik a hátamon. Megremegnek a
lábaim, mégis futásra ösztökélem magam.
Hátrapillantok, még nem látom a suhanó
emberszállító jól ismert, szögletes alakját, de
vékony, süvítő hangja egyre erősödik. Akár a
csapdába szorult egéré, de itt ő nem áldozat,
hanem épp az, aki vadászik.
A fák közé vetem magam, ágak akadnak a
bundámba, végigkaristolják a fejem. A lépte-
im egyre lassulnak, hiába próbálok kitartani.
A lombok között megrekedt hajnali köd füg-
gönyt von közénk, de a szagok is megakadnak
benne, nem csak a fény. Bármerre mehetnék,
mégsem vezet út semerre.
Itt nem fér el a suhanó doboz, egyesével
jönnek utánam. Hallom a fémjeik kattanását,
a szüntelen duruzsolásukat.
Minden újabb léptem egy újabb csepp vér a
földön.
Kiérve a fák közül felbukom. Csapdát sejtek
a talpam alatt, de nincs ott semmi. Az erőm
hagyott el. Már nem tudok lábra állni.
Ekkor megérzem az ember szagát. A ho-
mályból bukkan elő, észrevétlenül került elém.
Felmordulok. Bár semmit sem ér, mégis ki
akarom fejezni, hogy nem adtam fel. Akkor
sem adtam fel, mikor apránként vettek el tő-
lünk mindent. Akkor sem, mikor elűztek min-
ket. Mikor elvették a falkámat. Most se, hogy
az életemet ragadják el.
Az alak óvatos, kimért mozdulattal hajol le
hozzám, még egy pillanatig látom a lábát, az-
tán a világból kifakulnak a színek, és elveszí-
tem a valóságot.
Hirtelen ébredek, körülöttem sötét van. Szalma
sercen a mozdulataim nyomán. Állatok szagát
2023. 02. 01. 22:49:16

érzem: macskáét, patkányokét, galambokét,
szarvasét, még egy lóét is. A legtöbb szag fakó,
beleolvad az öreg szalma savanykás illatába.
Ahogy magam alá húzom a lábam, a fáj-
dalom a combomba hasít. Megnyalnám a se-
bet, de a nyelvem útját elállja egy odakötözött
rongydarab. Emberszag árad belőle, az ösztö-
nös félelem pedig összerántja a gyomromat.
Nem gondolkodom, a nyugtalanságtól
ütemesen lüktet a nyakamban az ér, akár a
közeledő dagály hullámai. A rongyhoz ka-
pok, letépem, mintha ezzel leránthatnám
magamról a múltat is, ahol az emberkéz raj-
tam hagyta a jelét.
A sötétség lassan oszlik, ahogy a szemem
megszokja. Fából készült emberi építmény
vesz körül, a tető lyukain át letekintenek rám
a csillagok. Egyik bedeszkázott nyílásán át
csak a kinti feketeség néz vissza, az egyetlen,
eltorlaszolt bejárat körül azonban halványan
átdereng a fény.
Óvatosan közelebb lépek. Minden hangta-
lan, akár odakint az éjszaka, mióta az embe-
rek reagáltak a Változásra, és megpróbáltak
elnémítani milliónyi elégedetlen hangot, amik
egyenlőséget követeltek.
Enyhe szellő borzolja a szőrszálaimat az el-
zárt kijárat résein át. Zajok érnek el hozzám,
és még távoliak ugyan, de egyértelműen kö-
zelednek.
Hátrálok a legtávolabbi falig, ahol talán nem
lát rám, ha belép.
Hirtelen szárnyak rebbenését hallom, a ki-
szakadt deszkákhoz egy borzas kuvik száll.
Bambán rám tekint.
„Mi van odakint?” – kérdezem, fél szemem
azonban az ajtón tartom.
„Mi nincs?” – tekeri oldalra a fejét.
„Vannak emberek? Az épületeik? Van útvo-
nal menekülni?” – ontom rá a gondolatokat.
Nagyot pislog hártyás szemével, nyikorgó
hangot hallat.
Szürke
085-095-polack.indd 87
GALAKTIKA
2023. február
„Aztán hová menekülnél, és mi elől?” – kér-
dezi gúnyosan.
Felhúzom az ínyem, de a lehetőség elúszott.
Már érzem az ember szagát. Ki kellett volna
törnöm, míg lehetett.
A közeledő ember azonban nem az, aki
elém állt az erdő szélén.
Nyílik az ajtó. Léptek. Keskeny, alacsony
test. Gondtalan hullámok áradnak belőle. Nem
néz rám, mintha ott sem lennék. Minden inam
megfeszül: az ajtó nyitva maradt, ő pedig nem
figyel rám.
Rendezkedik a fal mentén.
Újabb léptek dobognak, ismerős szag. Erő-
sebb az Ősi Elv az észnél, végzetes hiba: morog-
ni kezdek.
– Darja, ne menj be oda! – kiált feszülten
valaki kintről.
A szájából ömlő karattyoló hangok idegesí-
tenek ugyan, de a belsőjének vibrálása megtölti
őket értelemmel.
A vékonyban zöld idegesség lobban fel,
akár a prédaállatokban, majd sarkon pördül,
és egyenesen rám néz. A kezéből kicsúszik az
addig szorongatott tárgy, csattan a padlón, da-
rabjaira törik szét, akár a lehulló jégcsapok.
Egy nagydarab ember toppan le a néhány
lépcsőfokon, megáll közöttünk. Liheg. Nem
tűnik fiatalnak, a teste petyhüdt, de a moz-
gása ruganyos. Épp elállja a szabadulás felé
vezető utat.
– Andrej – rebegi szűkölve a másik. – Azt
ígérted, nem hozod ide őket többet!
Tehát nem én vagyok az első. Bezárt, hogy
itt érhessen a vég az ő keze között. Nem fogom
megkönnyíteni a dolgát.
Nem nézek a kijáratra, nehogy elkapja a
tekintetem. Minden izmom megfeszül. Ha
elég nagyot ugrok, meglephetem. De mi vár
odakint?
A hiányzó deszkák felé pillantok, de a kuvik
már nem ül ott.
87
2023. 02. 01. 22:49:16
 GALAKTIKA
2023. február
– Nem hagyhattam hátra – dörmög vála-
szul a nagydarab. – Ő is az erőmű irányából
jött. Nem értem volna el vele időben a város
széléhez, minden tele van fegyveresekkel.
– Megígérted – rebegi magas hangon a háta
mögül a másik. A hullámai felcsapnak, a félel-
me dühbe vált. – Megígérted, a kurva életbe,
megígérted!
– Darja, nyugodj meg…
Itt a lehetőség. Rezzenései a másik felé
áramlanak, tekintete követi az irányukat.
A lábfeje is arra fordul, most kell ugranom.
Azonban ahogy ellökném magam a talajtól,
rám villan a tekintete. A nagy test mozdul, ha-
marabb, mint én, de már nem állok meg. A ki-
járat elé tornyosul, állja a tekintetem.
A vékony ember felsikolt. A nagydarab ne-
kem ütközik. Felé kapok, de mintha csak előre
látta volna a tervem, hirtelen rántja el előlem a
karját, a fogaim csak a levegőt érik.
Megtántorodik, de nem esik el. A félsz csak
halványan pislákol benne. Hangos szuszogás-
sal bámul rám, még mindig elállja a menekü-
lés útját.
Lassan széttárja a karját.
– Nem bántalak – gagyogja. A hangok mö-
gül érkező hullámok csak lassan nyernek értel-
met. – Nem vagy fogoly.
Az első lecke, amire megtanítottak minket a
Suttogók, hogy az ember hazudik. Hazudik, ha
gondolkodik, nekünk is, egymásnak is, önma-
guknak is. Megbízni sosem lehet bennük.
Ekkor felsüvít odakint egy jármű. Kettő.
Három. Csikorogva megállnak valahol az épü-
let előtt. Fémes súrlódás hangja, talpak dob-
bantanak a kopár talajon.
A hátamon égnek merednek a szőrszálak.
Legalább egy tucat ember hangja szűrődik le
a sötétségbe. Körbeveszik az épületet, mielőtt
még kieszelhetnék egy tervet.
A nagydarab embert éppúgy elönti a fé-
lelem, akárcsak engem. Mindketten a ki-
88 Szürke
085-095-polack.indd 88
járat irányába bámulnak, mintha ott sem
lennék.
Valaki dörömböl kintről egy távolabbi
falon.
– Menj fel! – susogja a nagydarab a má-
siknak, mire az döbbenten fordul felé.
– Elment az eszed? Ha házkutatást tar-
tanak…
– Fognak – feleli komoran. – Menj fel!
– Nem maradhatsz itt vele – ingatja a fejét
a vékony.
– Nincs időnk! – mordul rá, majd az ajtó
irányába taszítja a másikat.
Hagyom, hogy felmenjen, bár magam sem
tudom, miért. A lábam sajog, a fájdalom vis�-
szafog. Odakint több az ellenség, nincs esé-
lyem megszökni. Végtére is, a vékony nem te-
het semmiről.
Ez a másik, ez a sötét rongyokba bújtatott
nagydarab vonszolt le ide. Az ő torkát még át-
haraphatom, mielőtt egy ember végez velem és
csatlakozhatok a falkámhoz.
Amint a vékony kilép az ajtón, a nagydarab
bevágja azt. Rám pillant, a gondolatai eszeve-
szetten vibrálnak. Nem értem, mit akar.
Hirtelen mozdul. Leszegem a fejem, de
nem törődik velem. A szemközti falhoz lép,
ahol felaggatott falapok alatt megtömött zsá-
kok hevernek. Óvatos, de gyors mozdulatok-
kal kihúz párat.
– Nem bízol bennem – motyogja, de nem
néz rám. – Megértem.
Felhasít egy zsákot, gumók gurulnak szét
belőle. Belökdösi őket a fal irányába, majd be-
kúszik, a zsákok mögé helyezkedik, félig magá-
ra húzva a kiüresedett vásznat.
– Most viszont döntened kell, hogy meg-
halsz, vagy megbízol bennem.
Trappolás hangja a házban. Kiáltások. Egy
ember. Kettő. Három. Négy. Öt. Lesunyom a
fülem, a torkomat szorongatja egy érzés, akár
egy megakadt falat. Két biztos halál közül kell
2023. 02. 01. 22:49:17

választanom, és nincs olyan Ősi Elv, ami meg-
mondaná, melyik a helyes.
Az emberre pillantok. Átható tekintettel néz
rám. Nem türelmetlen, de feszült. Éppúgy nem
vágyik a többi ember társaságára, akár én.
Odakocogok. Ostobaságot cselekszem,
minden porcikám ezt súgja a lábujjaimtól a
fülem hegyéig, mégis átlépek rajta, és befek-
szem a fal mellé.
Az orromat betölti az emberszag. Rám teríti
a vásznat, mire összerándulok, de uralkodom
magamon. Megragad egy megrakott, súlyos
zsákot, és magunkra húzza.
– Ne mozdulj! Ne morogj! – makog halkan.
Huzat tör be a helyiségbe, baljósan nyikor-
dul az ajtó. A légáramlat befújja az értelmet-
lenné torzuló hangokat, de ahogy közelednek,
már elérnek hozzám a rezdüléseik is.
– Nincs oka az aggodalomra. Ez csak egy
rutin kutatás, hölgyem – mordul az egyik be-
csörtető ember. – Egyre több a környéken az
állat. A csapataink farkast láttak a közelben.
Csak megbizonyosodunk, hogy nem errefelé
bujkál. Az önök biztonsága érdekében.
– Farkas? – sikkant föl a vékony hang. – Azt
hittem, azok rég kihaltak!
A rezgései elárulják a hazug szavait, de talán
a másik nem érti meg. Ők egymást sem értik,
nemhogy minket.
– Nincs akkora szerencsénk – feleli bizal-
matlanul. – Az ott egy pincelejáró?
– Nem, csak egy romos, öreg garázs – hebe-
gi a nő. – Nemigen használjuk.
A fejem a lábamra hajtom, de minden iz-
mom pattanásig feszül, hogy bármikor fel-
ugorhassak. A férfi mellettem mozdulatlanul
fekszik, a légzése egyre lassul. A szeme nyitva,
fölfelé mered. Nem pislog, mint aki meghalt,
de a belőle áradó rezgések szerint nagyon is él
és figyel.
Nem fél tőlem, de az emberektől igen. Ért-
hetetlen.
Szürke
085-095-polack.indd 89
GALAKTIKA
2023. február
Pedig az ember minket még jobban gyűlöl,
mint a többi állatot. Mi emlékeztetjük őket leg-
inkább azokra, akik a mi szemünkben hősök,
az övékben azonban árulók: a kutyákra.
Lábdobogás hallatszik. Ketten vágtatnak le
a néhány lépcsőfokon, elmasíroznak mellet-
tünk. A szűkös helyiség még jobban összezsu-
gorodik, amint a két ember léptei visszhangza-
nak a falakról.
– Tiszta – kiáltja az egyik.
– Tiszta – felel rá a másik a túloldalról.
Egy harmadik ember áll meg a lépcső te-
tején.
– Semmi?
– Csak pár zsák krumpli van idelent. Nincs
másik bejárat sem.
A rajtunk heverő zsák megrázkódik, ahogy
belerúg. Uralkodom magamon, hogy ne mor-
duljak fel. A férfi mellettem úgy hever, akár egy
farönk, szeme nyitva, de meg se rezdül.
A tekintetem a torkára téved. Egy mozdulat
volna. Az Ősi Elvek azt diktálják, tegyem meg,
de mire mennék vele? Helyes lenne-e?
Ez is egyike a Kérdéseknek, amiket senki
sem kért, mégis mindenki megkapott.
– Miért laknak még itt, hölgyem? – kérdezi
a lépcső tetején álló alak. – Nem biztonságos.
Túl közel fekszik a Zónához. Hiába nincs erős
sugárzás, az állatok miatt veszélyes.
– Tudtommal nem kötelezhetnek rá, hogy
elhagyjam a saját házamat – veti oda a nő in-
gerülten.
– Még nem – vágja rá a másik. – De túl sok
állatot látnak a környéken. Ha elrendelik a tisz-
togatást, távozniuk kell.
A behatolók kivonulnak. Az épület körül
még hallatják a hangjukat, majd visszapat-
tannak a nyüszítő járműveikbe, és elmennek.
Egy. Kettő. Három. Mind elsuhan, csak a
csönd marad.
Óvatos léptek közelednek, ismét nyikordul
az ajtó.
89
2023. 02. 01. 22:49:17
 GALAKTIKA
2023. február
A férfi mellettem pislogni kezd, megdörgöli
a szemét, majd mintha mi se történt volna, le-
löki rólunk a zsákot, és felkel.
– Túl sokat kockáztatsz! – sziszegi neki a
másik.
– Nincs miért aggódnod – feleli a nagy-
darab.
– Ha arra jönnek be, hogy szétszaggatott
a farkas, mindnyájunknak vége! – dühöng.
– Nemcsak neked, hanem nekem meg min-
denkinek, aki még a környéken lakik, de
még a farkasnak is! Megéri ezekért koc­
káztatni?!
A férfi nem felel, felém fordul, a szemem-
be néz.
– Már érti, hogy nem bántjuk. Ne aggódd
túl, Darja!
Az csak fújtat, majd kiviharzik. A nagyda-
rab komótosan követi fölfelé a lépcsőn, az ajtót
nyitva hagyják.
Bizonytalanul pillantok utána, majd fellép-
delek én is.
Ezer szaga van a háznak, mind mesél. Ren-
geteg emberi bűz mellett állatoké. Mind hal-
ványul, de mindenhol ott vannak. Színekként
kavarognak előttem, lilák, kékek, zöldek. Bele-
ivódtak a padlót borító kopott deszkákba. Nem
csak megfordultak itt. Itt éltek.
A két ember tudomást sem vesz rólam, sü-
rögnek. A nagyobb hosszú ruhadarabot terít
magára, majd a szekrényhez lépve elővesz be-
lőle egy hosszú csövű fémet.
A szőröm égnek mered, leszegem a fejem.
Egy pillanatra néz csak rám, széthúzza a száját.
– Az emberek ellen is éppúgy használható,
akár az állatok ellen – mondja.
– Csomagoltam élelmet a többieknek –
mondja a vékony. – De egyetek, mielőtt el-
mentek!
– Nincs időnk. Majd ott – rázza a fejét. –
Egy óra, és már kijárási tilalom lesz érvényben,
és megkezdik az első őrjáratot.
90 Szürke
085-095-polack.indd 90
– Le van gyengülve – magyarázza a vékony.
A tekintete nem mond sokat, de aggódó hullá-
mai simogatóan hatnak rám.
A kedvessége gyanús. Hátrálok pár lépést.
Egy tálat tesz a földre, benne étel. Mes�-
sze jobb illatot áraszt, mint az erdőben talált
megfagyott tetemek és az emberek kukájából
kitúrt, rothadásnak indult maradék.
Lenyelem a nyálam. Nem lehet. Túl könnyű
csapda. Így kezdődött annak idején is.
Először jöttek a mérgezett étel és a csapdák,
de ezzel csak azt bizonyították, hogy milyen
kevésre tartanak minket. Nem akarták megér-
teni, hogy az Ősi Elveket felülírták a Kérdések.
Úgyhogy megragadták a fémeket, és kilőt-
tek minden vadat, aki közel merészkedett az
ember lakta területekhez. Ha nem talált a fegy-
ver, akkor beűzték őket a mérget szétfröccsen-
tő robbanószerkezetek közelébe.
Azt hitték, mi vagyunk a legfőbb ellenségek,
pedig a vesztük végig ott lapult az oldalukon a
már rég leigázottnak és megtörtnek hitt Sutto-
gók képében.
A vékony csalódottnak látszik, a másik
azonban csak vállat von.
– Mire számítottál? – morogja, majd felkap-
va a csomagját, kinyitja az ajtót, és int felém.
– Ha jót akarsz, velem jössz. Itt egyikünk sincs
biztonságban.
A kinti világ jobban csábít, mint egy ember-
szagú odú. Az éjszaka puhán feketéllik körü-
löttünk. Betakar, elfedve az emberek fürkésző
tekintete elől.
Mindent a szürke borít, de az élettelen anya-
got lépten-nyomon bomlasztja az alóla feltörő
élet. Füvek és gyomok hatolnak át rajta, ellen-
állva a késő őszi időnek.
Elárvultan állnak az emberek saját készí-
tésű, lomb nélküli fái, melyek az élet helyett
csak az ember számára hasznosítható erőt ad-
ták tovább egymás között. Már alig működ-
nek, sok csak csonkán áll, leszakadt, vékony
2023. 02. 01. 22:49:17

csápjaik élettelenül lógnak róluk, akár hosszú
fémkígyók.
Hiába fogyatkozott meg az emberek száma,
a nyomaik mindenhol feledhetetlenné teszik a
pusztításukat. Akár borostyán a fát, úgy fojto-
gatták a világot, elfeledkezve róla, hogy ők is
épp azt eszik és isszák, azt lélegzik, amit az ös�-
szes, általuk lenézett teremtmény.
Nem remélhettünk győzelmet, mikor
szembeszálltunk az elnyomással, de a gyom-
runkban forrongó epeként kavargó harag
sosem látott köteléket szőtt közénk. Préda és
vadász egy oldalon találta magát az emberrel
szemben.
Valami rebben az égen, szárnyai suhognak,
majd az egyik utunkba eső fára helyezkedik.
Ugyanaz a kuvik, aki megjelent az emberek
házánál is. Bosszúsan pillantok rá, az viszont
csak a fejét tekergeti.
„Vannak házak? Van hová menekülni?” –
kérdezi gúnyosan, majd vígan kuvikolni kezd.
A férfi ráemeli a tekintetét, széthúzza a szá-
ját. Azt hiszi talán, hogy neki szól. Nem érti a
madár gúnyolódását.
A város körülöttünk olyan, akár a teteme-
ken keresztülnövő zöldvilág: épületek om-
ladoznak, a mesterséges élet és az emberek
odalettek. Az emberszag halvány, fakó, akár a
nyomaik. Szürke, hatalmas tömbjeik, amiket
maguk után hagynak, kiüresedett szemgöd-
rökkel merednek az éjszakába, és fák törnek
utat a szabadba rajtuk keresztül.
Az épületek egyre kisebbednek, ahogy ha-
ladunk a valaha ember lakta terület széle felé.
Odébb már fák állnak, akár ritkán leszúrt,
hetyke karók a pusztaságban. Valaha erdő le-
hetett. Ma már csak temető.
A nagydarab csöndesen lépdel. Szüntele-
nül érzem a rezgéseit, az érzelmek váltakoz-
nak benne, mintha épp emlékezne. Most nem
karattyol.
Egy ponton lelassít, egy házhoz vezet.
Szürke
085-095-polack.indd 91
GALAKTIKA
2023. február
Mialatt az ajtónál matat, új szag csapja meg
az orromat. Forgatom a fejemet, mire jobb felől,
a tornác alól kidugja a fejét egy macska, majd
könnyed, elnyújtott mozdulattal előmászik.
Amint meglát, megtorpan, de nem én va-
gyok, akitől félnie kell.
„Vigyázz!” – szólok rá, amilyen egyszerűen
lehet, hogy ő is megértse. – „Ember!”
Nagy, sárga szemével rám mered, érzem a
zavarodott hullámait. A farka közömbösen
megrándul, majd egyenesen az emberhez sétál.
A lábához törleszkedik az ostoba.
A férfi megtorpan, lepillant rá, majd a keze
megindul felé.
Felmordulok.
Végigsimítja a macska hátát, és kiolvasha-
tatlan tekintettel pillant felém. Az állat egészen
odapréseli a fejét a tenyeréhez.
A tagjaim elnehezülnek, ahogy látom az
apró fejhez érő kezet. Más kezek emlékei jelen-
nek meg előttem, amint halott testeket dobál-
nak halomba.
„Nem mentheted meg őket!” – rivall rám a
már csak emlékeimben élő társam. A szelleme
úgy kéklik mellettem, akár egy rég elfeledett-
nek hitt illat. – „Az emberek túl sokan vannak.
Ha leszakadsz a falkától, meghalsz, akárcsak
azok, ott!”
Tehetetlenül topogtam, üvölteni szerettem
volna. Siratni őket. A madarakat, a halakat, a
macskákat, a vadakat, a lovakat, a marhákat,
mindenkit, akik olyan védtelenek voltak az
ember kegyetlenségével szemben.
Az ember túl későn értette meg: a Suttogók-
ra találtak rá utoljára. A falak között lakó, fény-
lő bundájú macskákra. A kalitkába zárt, em-
berhangot visszhangzó madarakra. A fémet
hordó emberek oldalán készségesen menetelő
kutyákra.
Az ember olyan régóta tekintette legyő-
zöttnek a Suttogókat, hogy elfelejtették, ők is
közülünk valók. A Suttogók azonban sosem fe-
91
2023. 02. 01. 22:49:17
 GALAKTIKA
2023. február
lejtették el, kik ők valójában. A valódi egység-
ben nincs helye rácsoknak és vezetőszárnak.
A suttogás messzire elhallatszott, minél
többen voltak, annál messzebbre. Tudtuk,
mire készülnek az emberek, mert a rabjaik is
tudták. Az ember nyitott könyv. Reszket benne
a sok gondolat és érzelem, így mindent elárul
anélkül, hogy tudná. Mielőtt pedig az emberek
ráeszmélhettek volna, ki súgja el a titkaikat, a
többség elmenekült.
Kivéve a kutyákat.
Az ajtó kinyílik, a macska rögtön beoson.
Vissza kellene tartanom, de az emlék össze-
szorítja a bordáimat. Áltatom magam, hogy
meg tudnék menteni bárkit is. Mind ennek a
fejletlen lénynek a markában vagyunk, mely
bármikor összezárulhat körülöttünk.
Megállok a tornácon, a férfi bebaktat a ház
üresnek látszó belsejébe, és világosságot gyújt
odabent. Szagok áramlanak ki a nyitott ajtón
át, és a bent húzódó, néptelennek hitt sötétség
egyszerre életre kel. Macskák mászkálnak fel-
alá, követelőzőn nyávognak, a fejem megtelik
a zsongásukkal. Szárnyak rebbennek az ár-
nyas zugokban.
Alig veszem észre, mikor lopództam egyre
közelebb.
A férfi tüzet gyújt egy kövekkel kirakott fal-
mélyedésben. A lángok látványára megderme-
dek, de látva, hogy minden más állat természe-
tes könnyedséggel sétálgat mellette, közelebb
von a kíváncsiság.
Bekötözött lábú róka fekszik egy ócska szék
alá terített, felbolyhosodott pokrócon. Két
92 Szürke
085-095-polack.indd 92
mormota feleselget egymással, egyik saroktól
a másikig kergetőzve. Egy magas bútor tetején
nyuszt caplat keresztül. Macskák köröznek a
nagydarab lábánál, amint az ételt oszt szét tál-
kákba, és sorba lepakolja őket az állatok elé.
Egy holló rebben be egy másik helyiségből,
a szoba ajtajában landolva ütemesen betipeg.
– Andrej – utánozza az emberek hangját. –
Andrej, Andrej!
A férfi széthúzott szájjal pillant rá, valamit
felel a saját nyelvén.
Mindenki az ő hullámait rebegi, akár egy
rég várt szülőét, aki most ismét visszatért a fia-
ihoz, hozva a megérdemelt zsákmányt.
Utoljára hozzám jön a nagydarab. Óvatosan
teszi le elém a tálat, majd elhátrál, de továbbra
is figyel. Ő maga is előveszi az ételét a zsákjá-
ból, a kopott asztalhoz telepszik, de csak vár és
engem néz.
A gyomrom rögtön felel a sült hús hívoga-
tó szagára, de minden más részem tiltakozik.
Talán mérgezett. Talán elcsalt idáig, hogy ilyen
ostoba módon végezzen velem. Talán így van,
de elhinni már nehezemre esik.
Felpillantok. Mindenki eszik, a macskák
már jóllakottan keresnek pihenőhelyet ma-
guknak a rongyos bútorok között. Egyikőjük
felkéredzkedik a nagydarab ölébe, és szorgos
dorombolásba fog.
Tüntetőleg leülök, nem hallgatok a gyom-
rom panaszos hangjaira. Az Ősi Elvek és a Kér-
dések összeakadnak bennem a vágyakkal, és
fogalmam sincs, melyik súgja, hogy egyek, és
melyik, hogy ne.
2023. 02. 01. 22:49:17

Egy ember házában vagyok. Egy ember
adta nekem az ételét. Egy ember csak akkor
ad, ha valójában valami nagyobbat akar el-
venni cserébe.
A férfi óvatosan leteszi a macskát, majd a
fal mentén heverő koszos matracok egyikére
telepszik. Nem mozdulok, rászegezem a te-
kintetem, mialatt körülöttünk lecsendesedik
a ház. Néhány macska és a nyuszt nagy ívben
megkerülve kisurran mellettem. Nem szólnak
hozzám, de érzem az értetlenségüket. Egy em-
ber is van a házban, nekik mégis én vagyok az
idegen.
A nagydarab egyenletes szuszogása horko-
lásba vált. Körbepillantok. Mások is alszanak,
mintha ez volna a dolgok rendje, mintha senki
sem emlékezne rá, mit tett velünk az ember.
Hány alvó ember mellett hevert egykor
kutya?
A kutyák mindig büszkén vállalták, hogy
az emberek bennük bíznak a legjobban. Éjjel
és nappal ott álltak mellettük, és a végsőkig
suttogták a titkaikat. Milyen csapdákkal ké-
szülnek, honnan és hogyan támadnak, melyik
vizet mérgezték meg.
Mikor az emberek rájöttek, minden kutyát
megöltek. Pedig a bűnük csak annyi volt, hogy
sosem felejtették el, honnét jöttek.
Nem veszem le a férfiról a tekintetem, de a
fáradtság rám nehezedik, fokról fokra nyom le
a padló irányába, az álom pedig észrevétlenül
borul rám, akár az éjszaka a tájra.
Zajra eszmélek. A valóság színei fakók, de
már felbomlott a sötétség. A nyuszt visszatele-
Szürke
085-095-polack.indd 93
GALAKTIKA
2023. február
pedett a bútor tetejére, a mormoták pedig egy
másik helyiségben hergelik egymást.
A fekhelyen, ahol az ember feküdt nemrég,
már csak két macska van összegömbölyödve.
Felpattanok. A férfi sehol, de a szaga még
élénken festi fel előttem a mozdulatait, ahogy
felkelhetett onnét, átsétált egy másik helyi-
ségbe, majd ki az utcára.
Az ajtót behajtva találom, az orrommal pró-
bálom beljebb húzni, míg végre résnyire feszí-
tem, és kisurranhatok a ház dohos gyomrából
a friss levegőre.
A szürkületben még kiábrándítóbban si-
várak az elhagyatott emberi sziklák. Minden
egyenes, tömbszerű, agyonnyomnak minden
mást maguk körül.
Követem a szagot, akár szemmel nem látha-
tó, színes jelzőfényt, míg egyszerre meg nem
látom a nagydarab hátát, ahogy épp visszatér a
házhoz, ahol engem is fogva tartott.
Kétségtelen, hogy mesterkedik valamiben.
A fejemben elnyújtott üvöltésként kavarog a
sok állat emléke, akik a másik házban éldegél-
nek olyan reménytelenségben, hogy egy ember
kezébe helyezik a saját sorsukat.
A férfi belép a házba. Felkaptatok a torná-
con. Bentről zaj, sikoltás, akár egy macska
fájdalmas nyávogása. Mordulok, felágaskodva
lenyomom az ajtó nyitóját, és becsörtetek.
Legalább egy tucat ember van odabent. Az
egész házat ellepik, gondtalanok, a gondolata-
ik ezer pontból vibrálnak, mind más és más.
Szinte megzavarodom, amint körbevesznek a
hullámok.
93
2023. 02. 01. 22:49:17
 GALAKTIKA
2023. február
Az egyik helyiségből apró ember szalad át
a másikba, nyomában egy hasonló kicsinnyel.
A macskahangnak vélt sikoltás az ő vidám
kurjantásuk.
Nyomukban egy kifejlett ember jön, leder-
med, amint meglát. Elönti a félelem, mire, akár
egy hangtalan parancsra, mások is felbukkan-
nak mögötte.
Megjelenik a nagydarab is, a hullámai úgy
vágnak utat a többiek félelmén, akár ő maga az
emberek közti keskeny réseken.
– Hagyjátok! – mondja. – Hadd jöjjön!
– De Andrej… – szól az egyik bizonytalanul.
– Rendben lesz – bólint. Elhiszi, amit mond.
Óvatosan beljebb lépek. A kicsinyek is meg-
torpannak, a félelem helyett ámulat árad a te-
kintetükből, amint ellépdelek előttük.
Lassan indulnak meg körülöttem, akár a
Nap felé forduló virágok. Karattyolni kezde-
nek, figyelnek, de már nem rettegnek.
Nem olyanok, mint a falkám.
A falkában egység volt. Éreztük egymást,
értettük egymást. Egymásba simultunk, és
már nem látszott, hol válik el egymástól az én
és az ő. Ő én voltam, az ő célja az én célom, a
vágya az én vágyam. Volt valami, ami összekö-
tött minket hangok és gondolatok nélkül is, va-
lami, ami legalább olyan mélyen rezgett ben-
nünk, akár az Ősi Elvek. A tudat, hogy egyek
vagyunk, akkor is, ha ők olyan helyre mentek
nélkülem, ahová a lábam soha nem vihet el.
És mégis olyanok, mint a falkám.
Érteni akarják egymást, keresik az utat
egymás felé. Szinte látom magam előtt a kü-
lönböző színű hullámaikat, amint tehetetlenül
verődnek le egymásról, nem találva meg a fo-
gódzót. Nem értik, hogy ehhez fel kell adni-
uk önmagukat. Egy falkává kell válniuk, ahol
minden egyénit a közösség érdeke vált fel.
Beljebb lépdelek a szobába.
A vékony felkapja a fejét, szünet áll be a
hullámaiban. Nehezére esik nyugalmat eről-
94 Szürke
085-095-polack.indd 94
tetni magára, mégis megteszi. Az emberek
elhallgatnak, megbámulnak, majd napirendre
térnek a megjelenésem felett, mint akik nem
először látnak maguk között.
Zsonganak, szüntelenül gagyognak. Egy ap-
róság közelebb merészkedik hozzám. Két nős-
tény hátrébb összenéz, riadt rezgéseik ellenére
nem lépnek közbe.
A fülem lejjebb ereszkedik, de hagyom,
hogy mellém érjen. Óvatos, de a tekintete foly-
ton megtalálja az enyémet. A kezét nyújtja fe-
lém. A fejem elhúzom, de nem megyek arrébb.
Az apró kéz az ötfelé álló, ágszerű kis ujjakkal
az oldalamhoz ér. Végigsimít.
A kölyök szája széthúzódik. A szeme össze-
szűkül. Ismét megsimítja a bundám. A szája
szélesebbre nyílik, éles gagyogás tör fel belőle.
Érzem a rezgéseit: örül. Én is örülök. Igyek-
szem az eszembe vésni az arca rezzenéseit:
ilyen, ha boldog.
Andrej engem néz az asztal mellől. Az ő szá-
ja is megnyúlik, békesség árad a rezdüléseiből.
Leülök mellé.
A kölyök bátortalanul követ, majd Andrej-
re néz.
– Ő is a Zónából jött? – kérdezi cincogó
hangon.
– Abból az irányból – felel a nagydarab.
– Hogy hívják?
– Nem mondta meg – feleli barátságos rez-
gésekkel.
– Akkor szerinted hogy hívják? – Engem
néz, a szája görbülve széthúzódik. Érzem be-
lőle, hogy fejben újra és újra a bundámhoz ér.
– Szerintem? – mormog a nagydarab. –
Szürke.
– Szürke – ismétli az értelmetlennek ható
hangokat a kicsi. – Mint a bundája.
Éles vijjogás üti meg a fülem, mire hátra-
csapom, mintha ezzel a hangot is elüthetném.
Összerezzenek. A ház bejárata irányából jön a
zaj, ahol a nyílt terepen nincs hová menekülni.
2023. 02. 01. 22:49:17

Ekkor a nagydarab is meghallja, arcáról el-
tűnik a görbült szájtartás, riadt hullámai tető-
zik az enyémeket.
Fémes súrlódás hangja, toppanások, dö-
römbölés.
– Egy őrjárat – pusmogja valaki az ablaknál
állva. – Ilyenkor?!
– Andrej Piskun! – üvölti valaki az ajtó túl-
oldaláról. – Kinyitni!
Anyák fogják közre a kicsinyeket, férfiak
állnak elém, mintha eltakarhatnának a való-
ság elől. Csapdában vagyok, és ezt mindenki
éppúgy tudja, akárcsak én.
A nagydarab szerencsétlenül áll előttem,
végigsimítja feszült arcát. Újabb dörömbölés
az ajtón.
Andrej tekintete az enyémbe ég. Egy pil-
lanat csupán, egy rezzenés. Egy hullám. Úgy
önti el a gondolataimat, akár a partot a kitörő
ár. A szemem előtt a ház egésze, ahogy a kinti
emberek csoportja és a sivító, foltosra festett
járműveik. Négyen állnak a bejáratnál. A há-
tulsó szoba ablaka azonban a hátsó kertre néz,
körülvéve más, elhagyatott házak elburjánzott
kertjeivel, és utat ad a szabadulásra.
Nekilódulok, egyenesen a helyiségbe vág-
tatok. Épp olyan, mint ahogy az előbb láttam
magam előtt. Ott az ablak, a lábammal félre-
húzom. Nem gondolkodom, nem mérlegelek,
csak bízom, és belevetem magam a túloldalt
tátongó zöldvilágba. Szaladok.
A menetszél a fülem mellett süvít, míg
ki nem érek a kertek széléhez, ahol megtor-
panok. A háttérben felsikoltanak a suhanó
járművek, a szívem dobbanása felerősödik,
amint fülelek.
Az ellenkező irányba mennek. Távolodnak.
Zihálva állok még egy darabig. Előttem egy
tér, minden kihalt. A szagok régiek és színtele-
nek, de a lábam mégsem visz tovább.
A hullám visszhangja még ott vibrál a fe-
jemben, akár a falkám rég elhalt rezgései.
Szürke
085-095-polack.indd 95
GALAKTIKA
2023. február
Ismerős szag csapja meg az orrom, egy perc
múlva pedig felbukkan Andrej a tér szélén.
Megállok előtte.
„Menned kell” – üzenik a hullámai. – „Itt
túl veszélyes.”
Meg akarom kérdezni, hogy miért nem
szólt hozzám eddig, de annyi kérdés bukkan
fel bennem, hogy hatalmas tömbökké állnak,
majd szétpattanva mind szerteszét gurulnak.
Valahol tudom válasz nélkül is.
„Köszönöm” – felelem inkább.
A szája meggörbül, szélesebbre húzódik.
Megindulok, ám valami késztet, hogy vissza-
forduljak.
Ott áll a szürke, rideg tömbök között, me-
lyeket keresztülnőnek a sárguló, levélhullató
fák és az elburjánzott bokrok. Mögöttem a
távolban halott, ritkuló fenyők dobják le ma-
gukról a tűleveleket, de odébb, ahol a távolság
kékes homályába süpped a táj, már egészen sö-
tétek a hegyek közé ékelődött völgyek, és élettel
teli erdőséggel kecsegtetnek.
Továbbra is szólít, akár egy szavak nélküli
hívó hang. Akár egy falka üvöltése.
Visszanézek Andrejre.
Elkezdhetjük-e elölről? Lehetnénk mi az
elsők, akik megmutatjuk, nem kell, hogy én
legyek az ostoba, hogy én legyek, aki a tűzhöz
lopódzva kikönyörgi a kezedből a falatot. Mert
nem kell, hogy a tiéd legyek. Lehetünk egymá-
séi, akár a Föld és a Hold, mert egyikünk sem
lenne ugyanaz a másik nélkül.
Talán ti is megtanulnátok, amit olyan régen
elfelejtettetek, és egyek lehetnénk.
Talán mi is megtanulnánk, hogy nem ellenfél
vagytok, csak a világ gyógyulásának lázas sebe.
Elmondanám, hogy most már Szürkének is
hívnak, mert ezer nevem van, és az egyik ez.
De nem szólok. Megindulok a fák irányába,
amerre a madarak is szálltak annak idején, és
amerre talán fognak is még, ha őket is hajtja
majd a remény.
95
2023. 02. 01. 22:49:17
 GALAKTIKA
2023. február

Sir Henry Rider Haggard

(1856 – 1925)

H
ENRY RIDER HAGGARD a ka-
landtörténet-írás legolvasottabb
és legnépszerűbb brit képviselője.
Az angliai Norfolkban szüle-
tett 1856. június 22-én, majd tizenkilenc évesen
Dél-Afrikába, a búr Transvaal Köztársaságba
ment. Ott-tartózkodása idején ismerkedett meg
a zulu kultúrával és egy vonzó néger lánnyal.
Ezek a mélyreható élmények meghatározóak
lettek regényeiben – a nők és a női lélek meg-
jelenítésére.
1881-ben visszatért Angliába, ahol feleségül
vette egy nemesi család leányát, majd Norfolk-
ban telepedtek le. Miután a kezébe került R. L.
Stevenson A kincses sziget című regénye, elol-
vasta, de nem tartotta valami sokra. Fogadott öt
shillingben a testvérével, hogy sokkal jobbat tud
írni. Ennek eredményeképpen született meg a
King Solomon’s Mines (magyar fordításban: Sa- hozzá. 1896-ban Herczeg Ferenc szépirodalmi,
lamon király kincse), ami 1885-ben jelent meg. művészeti és társadalmi képes hetilapjában, az
A könyv óriási siker lett, azóta is folyamatosan Új Időkben így írtak róla: „Haggard bámulato-
újranyomják. Főszereplője, Allan Quatermain, san tud mesét csinálni. Humora is van annyi,
a tapasztalt Afrika-járó és vadász több regényé- mint a német humoristáknak összevéve.”
ben visszatér. Sokak szerint Indiana Jones figu- Azonban irigyei a „félművelt hölgyolvasók ked-
rája is Haggard hőséből eredeztethető. venc szerzője”-ként emlegették az ünnepelt írót.
A Salamon király kincsét adták ki a legtöbb- Kalandregényei Afrikában, Egyiptomban,
ször magyar nyelven, elsőként a Pesti Napló Izlandon, Mexikóban illetve Törökországban
című politikai napilapban – hatvan folytatás- játszódnak. Műveiből színmű, film, de még
ban – 1893 júniusa és szeptembere között. opera is készült.
Haggard stílusa sok amerikai írót ihletett Haggard nemcsak író, hanem az angol kor-
meg, többek között Edgar Rice Burroughst, Ro- mány tanácsadója is volt – mezőgazdasági
bert E. Howardot, Talbot Mundyt, Philip José ügyekben. Szolgálataiért 1912-ben lovaggá ütöt-
Farmert és Abraham Merrittet. Rudyard Kip- ték, majd hét évre rá a Brit Birodalom Lovagpa-
linggel baráti kapcsolatot tartott fenn. rancsnokává nevezték ki.
Műveiben a mese szeretete és Afrika iránt Sir Henry Rider Haggard 1925. május 14-én,
érzett imádata lüktet. Csapongó fantáziája és 68 éves korában hunyt el Londonban.
pompás stílusa már a pályája legelején megsze-
rezte neki a sikert, mely élete végéig hű maradt Kiss Ferenc
96 Képregény a Galaktikában

096-102-kepregeny.indd 96 2023. 02. 01. 22:49:08

 .

97

096-102-kepregeny.indd 97 2023. 02. 01. 22:49:09

 GALAKTIKA
2019. augusztus

98 Képregény a Galaktikában

096-102-kepregeny.indd 98 2023. 02. 01. 22:49:10

 99

096-102-kepregeny.indd 99 2023. 02. 01. 22:49:11

 GALAKTIKA
2019. augusztus

100 Képregény a Galaktikában

096-102-kepregeny.indd 100 2023. 02. 01. 22:49:13

 101

096-102-kepregeny.indd 101 2023. 02. 01. 22:49:14

 GALAKTIKA
2019. augusztus

102 Képregény a Galaktikában

096-102-kepregeny.indd 102 2023. 02. 01. 22:49:15

 ESS SZERELEMBE EGY KÖNYVVEL!
NEMCSAK SZERELMES TÖRTÉNETEK, DE OLYAN
KÖTETEK EGY CSOMAGBAN, MELYEKKEL ÉRDEMES
SZERELEMBE ESNI!

6 KÖNYV t
CS AK 6500
F
+ INGYEN
!
SZÁLLÍTÁS

AZ AKCIÓ IDŐTARTAMA: 2023. FEBRUÁR 1–28.

W W W. G A L A K T I K A B O LT. H U

103-hird.indd 105 2023. 02. 01. 22:48:54

 GALAKTIKA
A 2023. február
jövőben, amikor az emancipáció immár minden
eredményét elérte, a kikötői teaházakban női tengerészek
mesélik majd hihetetlen, kalandos történeteiket.
Francis Stevens
SZIGET BARÁTNŐ
A
TENGERPARTON találkoz-
tam vele először, az egyik kopott
kis teázóban, amelyet a szegé-
nyebb, de rátermett női tenge-
részek látogattak. A Lady Aviators’ Union
csillogó belvárosi üdülőhelyei nem a hozzá
hasonlóknak épültek.
Szikár, a széltől és a naptól bronzbarnára
cserzett arcvonásaiból csak sejteni lehetett a
korát, de azonnal gyanítottam, hogy a turbi-
nák és dízelmotorok korának túlélőjét látom
magam előtt – egy igazi női tengerészt akko-
riból, amikor a nő felsőbbrendűségét a férfi-
val szemben még csak rövid ideje ismerték el.
Akkoriból, amikor győzelmük hangsúlyozá-
sára a nők minden beosztásban keményebbek
voltak, mint amennyit a mai igények megkö-
vetelnek.
A derűs, mosolygós fiatal lányok – a nagy
alumíniumhengerek gépészei és fűtői, akik
azonban szakmájuk ellenére nagyon is csino-
104 Retro: Sziget barátnő
104-112-stevens.indd 104
sak voltak aranyszalagos kék térdnadrágban
és boleróban – gyanakodva néztek egy dur-
vább korszak kemény vonású maradványaira,
amikor azok fel-felbukkantak a hivatalban.
Én azonban szemtelenül figyelmen kívül
hagytam a rám – a világ uralkodó nemének
törzshelyére betolakodó egyszerű férfira –
irányuló hasonló pillantásokat, és egy szé-
ket húztam a veterán mellé. Rendeltem egy
teli kanna teát két csészével és egy tányér
puszedlit, majd felvettem a legbehízelgőbb
modoromat. Lehetséges, hogy nem titkolt
csodálatom és érdeklődésem bizonyult cél-
szerű ravaszkodásnak. Vagy talán a puszed-
lik és a tea (mindkettő kitűnő) megoldotta
a javakorabeli női tengerész nyelvét. Min-
denesetre az óvatos kérdezősködés hatására
hamarosan olyan visszaemlékezések sorába
kezdett, amelyek messze túlszárnyalták a
sokszínűség és fordulatosság terén táplált
reményeimet.
2023. 02. 01. 22:48:45

– Amikor én még lány voltam – kezdett
el beszélni egyszer csak a női tengerész –,
nem dívott a tengeren semmi ilyen csillivilli,
aranyszegélyű, bőrharisnyás luxus. Mi az olaj
és a benzin erejével hajóztunk. Ha ezek cser-
ben hagytak bennünket, akár tetszett, akár
nem, csak a gumikarika maradt nekünk a
hullámok között.
Ezzel arra a régimódi gyakorlatra utalt,
amikor a karok alá egy mentőövnek neve-
zett pneumatikus szerkezetet helyeztek arra
az esetre, ha bekövetkezne, amiről ma már
oly ritkán hallani, a rettegett katasztrófa, a
hajótörés.
– Akkoriban még sok férfi bizonyult elég
bátornak ahhoz, hogy csatlakozzon a legény-
ségünkhöz. Ismerek olyan eseteket – tette
hozzá kegyesen –, amikor csak az efféle em-
berek izmainak és erejének köszönhetően ér-
tek partot a szegény kis tengerészlányok, mert
nélkülük, bizony, cápaeledellé váltak volna.
Ó, én nem nézem le úgy a férfiakat, mint gon-
dolná! Csak az elkényeztetésükkel nem értek
egyet. Túlságosan sokat prédikálják manap-
ság, hogy a férfi nem alkalmas másra, mint
hogy gondozza és dédelgesse a gyermekeket
a nagy gyermekotthonokban. Szerintem az a
férfi, aki nem olyan bátor, mint egy nő, nem
alkalmas arra, hogy gyerekekkel foglalkoz-
zék, nem is szólva a felnevelésükről. De ez
nem tartozik sem ide, sem oda. Az én időm
lejárt, és ezt én tudom is, különben nem
pletykálnék itt veled, fiam, egy üres teáskan-
na fölött.
Megértettem a célzást, és miután a csé-
széinket teletöltöttük, elgondolkodva bele-
harapott a tizennegyedik puszedlijébe, majd
folytatta.
– Volt egy utazás, amit akkor sem felejtek
el, ha olyan sokáig élek is, mint Mary Barnacle,
a Shouter kapitánya. A vén Shouter fedélzetén
utaztunk, és ez lett a hajó utolsó útja, ahogyan
Retro: Sziget barátnő
104-112-stevens.indd 105
GALAKTIKA
2023. február
Mary kapitányé is. A kapitány számára – aki
akkor már nagyon roskatag volt – valóságos
kegyelemnek tűnt, hogy végre nyugalomra
leljen, ráadásul a jó sós vízben. Emlékszem az
útra Mary kapitány alatt, de leginkább azért
emlékszem rá, mert akkor álltam életemben
a legközelebb a házasságkötéshez. Az illető
férfi létére bátor volt, jobban rá lehetett mon-
dani, hogy társaságkedvelő, mint bármely
másik férfira, akivel valaha találkoztam, és
ha nem történik egy apró esemény, ami meg-
mutatta a férfiasságát olyan módon, amit nem
tudtam elviselni, azt hiszem, ebben a perc-
ben ő vezetné a háztartásomat. Elindultunk
Friscóból egy rakomány selyem alsószoknyá-
val Brisbane-be. Mary kapitány mindig is ra-
gaszkodott az alsószoknyákhoz. A bőrnadrág
vagy akár a félkörszoknya sokkal jobban fi-
zetett volna, mert azokra nagyobb volt a ke-
reslet, de a kapitány háromnegyed részben
tulajdonos volt, és azt mondta, hogy a vidéki
asszonyoknak alsószoknyát kell venniük, és
ha ezt nem teszik, az ne az Úristenen vagy raj-
ta múljon, mert nem vitt nekik.
Egy szép napon indultunk el, ami jó jel
– vagyis volt akkoriban, amikor az időjárás
és a tenger régi istenei még számítottak az
emberiség utazásaiban. Két nap sem telt el,
és egy olyan kavargó, hatalmas szélviharral
találkoztunk, amely már az első csapásnál
majdnem egy teljes fokkal letérítette a vén
Shoutert az útvonaláról. Pedig a hajó erős
volt. Nem a ti pehelysúlyú, gázzal könnyített,
papírvékony ötvözetből készült hajótestjeitek
egyike, hanem a farától a tatjáig keményített
alumínium. A turbinája nyolcvan kilomé-
teres sebességgel repítette át a hullámokon,
ami teherhajó létére igen gyorsnak számított
azokban az időkben. Ezen az éjszakán azon-
ban, amikor a habzó zöld hullámverésben
száguldottunk, valami egyszer csak tönkre-
ment odalent.
105
2023. 02. 01. 22:48:46
 GALAKTIKA
2023. február
Előrementem a hosszú vitorla védelmé-
ben, és egy hajtűt kerestem, amit délután
valahol elejtettem. Arany hajtű volt, és mi-
vel lánykoromban az arany még ritkaság-
nak számított, természetesen nagyra be-
csültem. Váratlanul úgy éreztem, hogy az
öreg Shouter olyat ugrik a lábam alatt, mint
amikor egy gránát teljes sebességű repülés
közben eltalál egy repülőgépet. Aztán egy
teljes másodpercig az egész hajótest reme-
gett, mintha megijedt volna. Majd a végíté-
let robajával a fülemben mintha egyenesen
a dübörgő orkán torkába repültem volna a
levegőben, már amennyire meg tudtam ítél-
ni. Egy iszonyatosan nagy hullám üregében
ereszkedtem lefelé, és miközben a fülem a
víz alá került, mintha egy csobbanást hallot-
tam volna a közelben. Fölfelé jövet valóban
ott úszott el mellettem egy új, különleges,
hermetikusan zárható hűtőszekrény. Mivel
üres volt, és mivel légmentesen zárt, ez a
jégszekrény olyan nagyszerű életmentőnek
bizonyult, amilyet egy nő csak kívánhat egy
ilyen órán. Körülbelül háromszor három és
fél méteres volt, és a tomboló tenger felszí-
nén lebegett. Felmásztam a tetejére, és egy
fogantyúba kapaszkodva, fürkészve néztem
körül, hátha elém kerül valamelyik szegény
nőtársam. Ez azonban nem történt meg,
mert a Shouter felrobbant, és elsüllyedt az
alsószoknyákkal, Mary kapitánnyal és min-
den mással együtt.
– Mi okozta a robbanást? – érdeklődtem.
– Ezt csak az Úr és Mary Barnacle kapitány
tudhatja – felelte jámboran. – A turbináihoz
szükséges olajon kívül az alternatív moto-
rokhoz benzint is szállítottunk, valószínűleg
ezért lett olyan hirtelen vége. Akárhogyan is,
én csak az üres hűtőszekrényt találtam meg
belőle, amit a Gondviselés majdnem a fejem-
re hajított. Ezen ültem, és úsztam, és úsztam,
és ültem még egy kicsit, amíg a vihar ki nem
106 Retro: Sziget barátnő
104-112-stevens.indd 106
fújta a mérgét, és a nap ki nem sütött – ez
másnap reggel volt; akkor megszárítottam
a hajam, és rendbe hoztam magam. Fiatal
lány voltam akkoriban, és nem volt rossz rám
nézni. Nem akartam meghalni, nem jobban,
mint te, aki most itt ülsz. Így hát elhelyezked-
tem, és földért imádkoztam. Estefelé egy folt
tűnt fel a horizonton. Először óceánjárónak
néztem, de később rájöttem, hogy csak egy
kis sziget, teljesen egyedül a nagy Csendes-
óceánban.
Ez az, végre, itt a szerencse, gondoltam, és
lemásztam a jégszekrényről, amely – üres lé-
vén, és nem is volt jegem, amit beletehettem
volna, no meg nem valószínű, hogy azokon
a szélességi körökön van jég – nem lehetett
többé hasznomra. Úsztam kifelé vagy másfél
kilométert, és közel három nap óta először
léptem szárazföldre.
Szép szárazföld volt, bár mentes az emberi
élettől, mint egy jéghegy az Északi-sarkvidé-
ken. Ragyogó fehér partra érkeztem, amely
bájos, hullámzó pálmafákból álló ligetbe
futott fel. Fölöttük egy olyan magas és zöld
domb lejtőit láttam, amely régi otthonomra
emlékeztetett, fent a Couquomgomoc-tó kö-
zelében, Maine-ben. Az egész hely mintha
csak mosolygott és mosolygott volna rám.
A pálmák integettek és hajlongtak a kellemes
szellőben, mintha azt akarták volna monda-
ni: „Ülj csak le, és érezd otthon magad! Már
régóta várunk arra, hogy eljöjj.” Sírtam a bol-
dogságtól, hogy befogadnak. Fiatal lány vol-
tam akkoriban, és érzékeny arra, ahogyan az
emberek velem bánnak. Most nevetsz, de várj
csak, és meglátod, hogy volt-e értelme annak,
ahogyan éreztem!
Így hát felálltam, és megszárítottam a ru-
háimat meg a hosszú, selymes hajamat, amit
érdemes volt újra megszárítani, mert sokkal
több volt belőle, mint most. Ezután elsétáltam
egy darabon, amíg egy kedves kis ösvényt ta-
2023. 02. 01. 22:48:46

láltam, mely befelé kanyargott a vadregényes
erdőbe. Tessék, gondoltam, ez úgy néz ki,
mintha lennének itt lakosok. Vajon civilizál-
tak vagy vademberek? De miután végigmen-
tem egy darabon az ösvényen, az hirtelen egy
nagy kiterjedésű, zöld fűvel borított körben
végződött, benne egy kis, tiszta vizű forrás-
sal. Az első dolog, amit észrevettem, egy fehér
tábla volt, amit a forráshoz közel egy pálma-
fára szögeztek. Azonnal ittam egy nagyot,
mert hidd el, hogy szomjas voltam, aztán
megnéztem a táblát. Nyilvánvalóan egy fából
készült csomagolódoboz oldaláról tépték le,
és ceruzás ákombákomokkal írtak rá.
Az ég segíccsen, bárki is vagy – olvastam.
– Ez a sziget nincs renben. Elúszok innét.
Jobb, ha te is. Ég veled. Nelson Smith. Ez állt
rajta, de a helyesírás egyszerűen borzalmas
volt. Egészen újnak látszott, mintha Nelson
Smith alig néhány órával azelőtt írta és szö-
gezte volna ki.
Nos, miután elolvastam ezt a furcsa figyel-
meztetést, elkezdtem remegni, mintha hideg
lett volna. Igen, úgy remegtem, mintha ma-
láriában szenvedtem volna, pedig a forró tró-
pusi nap egyenesen rám és arra a riasztó táb-
lára tűzött. Mi ijesztette meg annyira Nelson
Smitht, hogy úszva menekült innen? Nagy
gyanakvással és alaposan körülnéztem, de
egyetlen ijesztő dolgot sem láttam. A pálmák,
a zöld fű és a virágok még mindig ugyanolyan
békésen és barátságosan mosolyogtak. Érezd
nyugodtan otthon magad – ezt hirdette min-
den sokkal egyszerűbben, mint az a ceruzás
firkálmány a táblán.
A hidegrázás elég hamar elhagyott a csend
meg minden más miatt. Aztán arra gondol-
tam, hogy ez a Smith kétségkívül csak egy
átlagos ember volt, és valószínűleg kiborult
az egyedülléttől. Nyilvánvalóan csak képzelő-
dött olyan dolgokról, amelyek valójában nem
is történtek meg. Kár, hogy alighanem meg-
Retro: Sziget barátnő
104-112-stevens.indd 107
GALAKTIKA
2023. február
fulladt, mielőtt idejöttem, bár valószínűleg
rossz társaságnak bizonyult volna. Az üze-
nete alapján úgy ítéltem meg, hogy egyszerű
ember lehetett. Amellett döntöttem, hogy a
lehető legtöbbet hozom ki a fogadtatásból,
és ezt heteken át meg is tettem. Közvetle-
nül a forrás mellett volt egy barlang, száraz,
mint egy kekszesdoboz, szép fehér homokos
padlóval. Nelson is ott lakott, mert találtam
egy csomó szemetet, konzervdobozokat, új-
ságpapírdarabokat ilyesmiket. Gondolatban
Nelsonnak kezdtem hívni, aztán Nellynek,
és azon tűnődtem, vajon fekete volt-e vagy
fehér, hogyan vetődhetett ide egyedül, és
milyen furcsa események űzték a végzetébe.
De a barlangot azért kitakarítottam. Min-
den konzervkészletét felfalta, akárhogyan is
jutott hozzá, ez azonban engem nem zavart.
A sziget igazán bőkezű volt. Tejjel teli zöld
kókuszdiókat, édes bogyókat, teknőstojást és
hasonlókat ettem.
Körülbelül három héten át mindennap sü-
tött a nap, a madarak énekeltek, és a majmok
zsibongtak. Egy nagy, boldog család voltunk
mindannyian, és minél jobban felfedeztem
ezt a szigetet, annál jobban tetszett a társaság.
A szárazföld körülbelül tizenhat kilométert
tett ki parttól partig, és egy talpalatnyi hely
sem volt rajta, ami ne lett volna barátságos és
tiszta, akár egy magánpark.
A domb tetejéről láthattam az óceánt, ki-
lométereken és kilométereken át kék vizet,
de sehol nyomát sem egy óceánjárónak vagy
akár egy kis kormányzati járőrhajónak. Ezek
a járőrök szinte mindenhová elmennek, hogy
megtisztítsák a tengereket az elhagyott hajó-
roncsoktól és hasonlóktól. Tudtam azonban,
hogy ha ez a sziget mindössze százhatvan
kilométerre van a szokásos hajózási útvo-
nalaktól, akkor is jó időbe telhet, mire meg-
mentenek. A domb teteje – amint azt az első
alkalommal, amikor felmásztam oda, megál-
107
2023. 02. 01. 22:48:46
 GALAKTIKA
2023. február
lapítottam – egy kialudt vulkán krátere volt.
Így hát tudtam, hogy ez a hely egyike azok-
nak a vulkanikus szigeteknek, amelyekből oly
sok található a Baktérítő és a Ráktérítő közöt-
ti tengereken.
A dimbes-dombos tájon a dzsungel fái kö-
zött itt-ott nagy szikladarabokra bukkantam,
amelyek bizonyára réges-régen lökődtek ki a
kráterből. Ha volt is itt láva, az olyan régen
került oda, hogy a zöld növényzet már telje-
sen beborította. Ásó nélkül, ami nekem nem
volt, nem lehetett megtalálni, és én nem is
akartam.
Nos, először örültem, mert az idő lassan
telt. Bolyongtam, sétáltam, gázoltam, úsz-
tam és hosszú hajamat fésültem a parton,
mivel szerencsére nem vesztettem el sem
a kis kontyfésűmet, sem a maradék arany
hajtűimet. Idővel azonban kezdtem kis-
sé magányos lenni. Furcsa dolog, de ez az
érzés, ha egyszer elkezdődik, olyan gyor-
san lesz egyre rosszabb és rosszabb, hogy
az egészen elképesztő. És pontosan ekkor
kezdtek a napok is borongósra változni.
Addig folyamatosan száraz meleg volt,
amilyent még sosem tapasztaltam óceáni
szigeten. Aztán reggeltől estig sötét felhők
borították az eget. Még a kis majmok és pa-
pagájok is, amelyek pedig olyan vidámnak
tűntek, búslakodva gubbasztottak, mint-
ha betegek lennének. Egész nap sírtam, és
hagytam, hogy az eső minden porcikámat
megáztassa – ez volt az első eső, amit kap-
tunk –, és még éjszaka sem száradtam meg
teljesen, pedig a barlangomban aludtam.
Másnap reggel magamra és az egész vi-
lágra dühösen, mennydörgős hangulatban
keltem fel. Amikor kinéztem, fekete felhők
gomolyogtak az égen. Nem hallottam mást,
csak a parton megtörő hatalmas hullámok
bömbölését és a vad szél tombolását a pál-
mák között.
108 Retro: Sziget barátnő
104-112-stevens.indd 108
Ahogy ott álltam, egy csúnya, kis vizes
majom leesett egy ágról, majdnem a fejem-
re. Megragadtam egy kavicsot, és nagyon
gonoszul hozzávágtam. „Takarodj innen, te
mocskos kis állat!” – ordítottam, és ekkor jött
a villám iszonyú, vakító fénycsóvája. Hos�-
szú, recsegő zaj hallatszott, mint egy csomó
kínai tűzijáték, majd egy olyan robaj, mintha
egy egész flottányi Shouter egyszerre robbant
volna fel.
Mikor magamhoz tértem, a barlangom
hátsó részében találtam magam, és körömmel
próbáltam búvóhelyet vájni a sziklába. Miu-
tán elgondolkodtam az eseményen, rájöttem,
hogy ami történt, csak egy villámcsapás volt,
és amikor kimentem, hogy megnézzem, bi-
zony ott feküdt egy nagy pálmafa a tisztáson.
A villám kidöntötte és megrepesztette, a kis
majom pedig alatta feküdt, mert láttam, hogy
a farka és a hátsó lábai kilógnak.
Nos, amikor megpillantottam azt a sze-
gény, összetört kis állatot, akivel olyan gono-
szan viselkedtem, rettenetesen elszégyelltem
magam. Leültem a széthasadt fatörzsre, és
csak gondolkodtam, és gondolkodtam. Há-
lásnak kellene lennem! Itt van egy szép, gaz-
dag sziget, ahol kedvemre találok ételt és vi-
zet, holott vethetett volna a sorsom egy kopár
sziklára is, ahol éheznék. Miközben ezen tű-
nődtem, fokozatosan egyfajta békesség kerí-
tett hatalmába. Egyre vidámabb és vidámabb
lettem, mígnem már énekelni és táncolni tud-
tam volna örömömben.
Szinte azonnal észrevettem, hogy azon a
héten először ragyogóan kisütött a nap. A szél
elcsendesült, és a hullámzás morajlássá csen-
desedett a parton. Furcsának éreztem ezt a
hirtelen jött békét, ahogyan a derűt is a szí-
vemben a dühöngés és a vihar után.
Különös érzéssel keltem fel, és elmentem
megnézni, hogy a kis majom életre kelt-e, bár
ez bolondság volt, hiszen teljesen összezúzó-
2023. 02. 01. 22:48:46

dott és meghalt. Eltemettem egy fa tövébe, és
miközben ezen dolgoztam elhatalmasodott
rajtam egyfajta meggyőződés.
Egyáltalán nem kérdőjeleztem meg ezt a
meggyőződést. Valahogy, mivel olyan sokáig
éltem ott egyedül, természetes női megérzé-
sem talán erősebb volt, mint valaha azelőtt
vagy azóta, így tehát biztosat tudtam. Oda-
mentem, és leszedtem szegény Nelson Smith
deszkáját a fáról, és eldobtam, hogy az ár elra-
gadja. Az a deszka sértette a szigetemet!
A női tengerész szünetet tartott, és tekinte-
te a távolba révedt. Úgy tűnt, mintha teljesen
elfeledkezett volna rólam, de a puszedlikről
és a teáról is.
– Miért gondoltad ezt? – kérdeztem, hogy
visszahozzam a valóságba. – Hogyan lehet
egy szigetet megsérteni?
Megmozdult, megdörzsölte a szemét, és si-
9 770428
9 770428
etve töltött még egy csésze teát.
– Azért – mondta végül, miközben a le-
vegőbe emelt egy puszedlit –, mert annak
a szigetnek, annak a bizonyos szigetnek,
amelyen partra szálltam, volt szíve! A vi-
dámságomra ragyogó derűvel válaszolt.
Örült, amikor jöttem, és jól bánt velem,
amíg olyan mogorva nem lettem, hogy szá-
nalomból búslakodnia kellett. Úgy szere-
tett engem, mint egy barátot. Amikor egy
kővel megdobtam azt a szegény kis elázott
majmot, szinte isteni haragra gerjedt, és
megölte a saját gyermekét, hogy kiengesz-
teljen. De abban a pillanatban felvidult,
amikor beláttam, hogy helytelenül csele-
kedtem. Nelson Smithnek nem volt joga
azt mondani, hogy a sziget nem jó, mert ez
a hely sokkal jobb volt, mint amit máshol
valaha is láttam. Amikor eldobtam azt a
hazug deszkát, az összes madár önfeledten
énekelni kezdett. A tejjel teli zöld kókuszok
jobbra-balra potyogtak. Csak a majmok
tűntek szomorúnak, de ezt nem csodálhat-
Retro: Sziget barátnő
104-112-stevens.indd 109
GALAKTIKA
2023. február
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LX VI . É VFO LYAM , 02. SZ ÁM 2023. febr uár 680 FT
w w w. fi l mvi l ag. h u
AVATAROK
HA L Á SZ JU D I T 8 0
X - ME N / / SA N D MA N
A RO N O F SK Y / / MC D O N AG H
23002
20009
CIRKO
MOZI-JEGY
50%
Cristian Mungiu: R.M.N. – Cirko Film
387007
387007
Hogyan írja át az Avatar-filmek zöld
programját a filmes csúcstechnika,
klónok a kortárs SF-filmekben, az új
X-Men képregények poszthumán jö-
vőképe, Sandman-tévészéria. A feb-
ruári Filmvilág a Galaktika-olvasók
kedvence lesz.
tam. Tudod, a saját anyjuk, a sziget, megöl-
te az egyiküket miattam!
Ezután nagyon óvatos és megfontolt let-
tem. A szigetet Anitának neveztem el, mivel
nem tudtam, hogy egyáltalán van-e neve, és
ha igen, mi az. Az Anita szép név, és olyan
déltengeriesen hangzik.
Anita és én attól a naptól kezdve nagyon
jól kijöttünk egymással. Némi megerőltetést
okozott, hogy mindig vidáman nótázzak,
mint egy édes kis kanári, de megtettem a tő-
lem telhetőt. Mégis, minden szeretet és hála
ellenére, amit Anitának adtam, egy sziget tár-
sasága, bármilyen rokonszenves is, nem elég
egy emberi lénynek. Még mindig magányos
109
2023. 02. 01. 22:48:48
 GALAKTIKA
2023. február
voltam, és akadtak olyan napok is, amikor
nem tudtam eltüntetni a felhőket az égről, bár
azt elmondhatom, hogy szélvihar már nem
fordult elő többször.
Azt hiszem, a sziget megértett engem, és
megpróbált segíteni nekem az összes ado-
mánnyal és jókedvvel, amivel szegény ren-
delkezett. Ennek ellenére a szívem csodásan
nagyot dobbant, amikor egy napon megpil-
lantottam egy sötét foltot a horizonton. Egyre
közelebb és közelebb jött, míg végre ki tud-
tam venni, hogy mi az.
– Természetesen egy hajó – mondtam. –
És, megmentették?
– Nem hajó volt – vitatkozott kissé türel-
metlenül a női tengerész. – Nem hagynád,
hogy további megjegyzések és ostoba kérdé-
sek nélkül meséljem végig? Ez a valami, ami
a bejövő dagállyal olyan gyorsan közeledett,
nem volt sem több, sem kevesebb, mint egy
másik sziget! Most megdöbbentél, ugye? Én is
megdöbbentem. Valószínűleg sokkal jobban,
mint te. Akkor még nem tudtam, amit te a
könyveidből tanultál, és most már valószínű-
leg tudsz is – hogy egyes szigetek lebegnek.
Mivel az alsó részüket gyökerek és régi indák
kusza szövevénye alkotja, amin új dolgok
nőttek át, egy erős szélviharban néha elsza-
kadnak a szárazföldtől, és útra kelnek, nyu-
godtan, mint egy régimódi, nyolckéményes
gőzhajó. Ez a sziget szokatlanul nagy volt,
talán három és fél kilométer széles lehetett
parttól partig. Voltak pálmafái és élőlényei,
akárcsak az én Anitámnak, és néha elgon-
dolkodtam azon, hogy ez a sodródó darab
nem lehetett-e valaha az én szigetem része –
mondhatni, a lánya.
De akárhogy is, amint az úszó sziget hal-
lótávolságba ért, emberi kiáltást hallottam,
és egy férfi táncolt fel s alá a parton, mintha
teljesen megőrült volna. A következő perc-
ben már be is vetette magát a köztünk lévő
110 Retro: Sziget barátnő
104-112-stevens.indd 110
keskeny vízsávba, és néhány perc múlva oda-
úszott, ahol álltam.
Igen, természetesen nem más volt, mint
Nelson Smith! Ezt abban a pillanatban tud-
tam, amikor megláttam. Pontosan úgy nézett
ki, mint akinek nincs több esze, mint annak
az embernek, aki felírta azt a szöveget arra a
táblára, aztán majdnem öngyilkos lett, mikor
megpróbált elmenekülni az óceánok legjobb
szigetéről. Nagyon örült azonban, hogy vis�-
szatért, mert a kókuszdiója igencsak fogytán
volt az úszó szigetnek, ami megmentette, és
teknőstojás már említésre méltó sem maradt.
Tudomásom szerint az ennivaló hiánya gyó-
gyítja ki a legbiztosabban az embert az isme-
retlentől való félelemből.
Nos, hogy rövidre fogjam a történetet,
Nelson Smith elmondta, hogy ő egy pilóta.
Akkoriban pilótának lenni nem jelentette
ugyanazt, mint ma, a női pilóták korában.
Voltak veszélyek a levegőben, és voltak ve-
szélyek a tengeren, ő pedig mindkettővel
találkozott. A benzintartálya szivárgott, és
a gép Anita közelében belezuhant a vízbe.
Egy-két láda élelmiszert tudott csak meg-
menteni a roncsból.
Mint sejtheted, elég kíváncsi voltam, hogy
megpróbáljam kideríteni, mi ijesztette meg
annyira ezt a Nelson Smitht, hogy megpró-
bálja átúszni a Csendes-óceánt. Elmesélt ne-
kem egy történetet, ami úgy tűnt, elég jól il-
leszkedik az enyémhez, csak amikor az ijesztő
részhez ért, bezárkózott, mint egy kagyló,
azon a bosszantó módon, ahogy a férfiak egy
része szokott. Végül feladtam, hogy ez csak
férfibolondság, és elkezdtük tervezgetni, ho-
gyan meneküljünk el a szigetről.
Anita szomorkodott egy kicsit, amikor
megbeszéltük a tervet. Tudtam, mit érezhet,
ezért elmagyaráztam neki, mennyire fontos,
hogy újra együtt legyünk a saját fajtánkkal.
Ha vele maradnánk, valószínűleg veszeked-
2023. 02. 01. 22:48:48

nénk, mint a macskák, talán meg is ölnénk
egymást pusztán emberi komiszságból. Erre
jelentősen felvidult, sőt, azt hiszem, egy kicsit
még izgatott is lett, hogy el kell mennünk.
Mindenesetre, amikor elkezdtük ellátni a kis
úszó szigetet, amelyet egy kéregszalagokból
font kötéllel horgonyoztunk le a nagy sziget-
hez, a zöld kókuszdió mindenfelé hullott a
földre, és Nelson egy nap alatt több teknős-
fészket talált, mint én hetek alatt.
Ezekben a napokban nagyon megszeret-
tem Nelson Smitht. Barátságos volt és bátor,
különben nem lett volna hivatásos pilóta,
ami olyan munka, melyet joggal tartottak
elég keménynek még egy nő számára is,
nemhogy egy férfinak. Bár nem kapott olyan
jó képzést, mint én, de legalább csendes és
szerény volt azzal kapcsolatban, amit tudott,
nem úgy, mint egyes férfiak, akik ott hen-
cegnek a legjobban, ahol a legkevésbé van
keresnivalójuk.
Valóban nem kétlem, hogy Nelson és
én, miután elhagytuk a tengert, leteleped-
tünk volna egy csendes kisvárosban fent Új-
Angliában, ha nem történik meg az a valami
induláskor. Én soha, hadd mondjam el, sem
azelőtt, sem azóta nem csalódtam még ekko-
rát senkiben! De tanultam a dologból, és töb-
bé nem hagytam magam becsapni.
Már készen álltunk az indulásra, amikor
reggel, Anita búcsúajándékaként, lágy és
kedvező szél fújt. Nelson és én együtt szalad-
tunk le a partra, mert nem akartuk, hogy az
úszó szigetünket elfújja a szél, és magunkra
hagyjon bennünket. Miközben futottunk –
kókuszdiót cipelve –, Nelson Smith beverte a
csupasz lábujját egy éles kőbe, és elesett. Én
nem vettem észre, és mentem tovább.
A föld azonban váratlanul remegni kezdett
a lábam alatt, és a levegő tele lett furcsa, csi-
korgó, nyögő hangokkal, mintha maga a sziget
is fájdalmat érezne. Hirtelen megfordultam.
Retro: Sziget barátnő
104-112-stevens.indd 111
GALAKTIKA
2023. február
Nelson a földön ült, mindkét kezével vérző
lábujját szorongatta, és olyan szörnyű szava-
kat ordítozott, amilyeneket egyetlen tisztes-
séges tengerjáró hölgy soha ki nem mondana,
és hallani sem akarna. „Hagyd abba, hagyd
abba!” – kiáltottam rá, de elkéstem.
Sziget ide vagy oda, Anita is nő volt! Sze-
líd szívű, de tudta, hogyan kell viselkedni, ha
megsértették. Kráterének mélyéből óriási dü-
börgéssel szörnyű füst és lángcsóva csapott fel
jó másfél kilométernyire a levegőbe!
Azt hiszem, Nelson abbahagyta a ká-
romkodást. Mindenesetre nem hallottam
tovább a hangját. Anita most akkora láng-
nyelvekkel és olyan bömböléssel háborgott,
amely megfelelt volna egy kontinens tom-
boló tiltakozásának is.
Kézen fogtam azt a bolondot, és levonszol-
tam a vízhez. Jó nagyot kellett úsznunk, hogy
utolérjük egyetlen reménységünket, az úszó
szigetet. Egyetlen kéregkötél sem tudta volna
megtartani a most fújó erős széllel szemben,
így hát elszakította horgonyait. Mikor felka-
paszkodtunk az úszó szigetre, nagy sziklák
zuhantak le tőlünk jobbra-balra. Egy darabig
nem is láttuk egymást a finom, szürke hamu-
felhők miatt.
Úgy tűnt, Anita annyira bedühödött,
hogy köveket hajigált utánunk, és őszintén
hiszem, hogy ezt szándékosan tette. Nem hi-
báztattam érte!
Szerencsénkre a szél erős volt, és hamaro-
san hatótávolságon kívül kerültünk.
„Szóval…” – mondtam Nelsonnak, miu-
tán a hamu nagy részét kiszedtem a számból,
és kiráztam a hajamból – „szóval ez volt az
oka, hogy hirtelen kaptad magad, és elmentél,
amikor korábban itt jártál! Addig bosszantot-
tad ezt a szigetet, amíg a szerencsétlen el nem
zavart téged!”
„Hát” – felelte, de nem olyan szelíden,
mint amit addig csodáltam benne –, „honnan
111
2023. 02. 01. 22:48:48
 GALAKTIKA
2023. február
tudhattam volna, hogy az az istenverte sziget
egy nő?”
„A tettek hangosabban beszélnek, mint a
szavak. Tudhattad volna a hölgyekéhez ha-
sonló viselkedéséből!”
„A vulkánkitörés és a forró sziklák dobá-
lása nőies?” – kiáltotta. – „A kígyók is nőie-
sek? Egyszer elvágtam a hüvelyujjamat egy
konzervdobozzal, és káromkodtam egy ki-
csit. Csak egy kicsit! És mi jött rám az összes
barlangból, minden sziklahasadékból, még a
forrásból is, ahol ittam? Hát kígyók! Kígyók,
nagyok, kicsik, zöldek, vörösek, égszínkékek,
skarlátvörösek! Mit csináltam? Természete-
sen beugrottam a vízbe. Miért ne tettem vol-
na? Inkább úszom, és megfulladok, mint hogy
megharapjanak vagy lenyeljenek. De honnan
tudhattam volna, hogy a kígyók azért jöttek
ki a sziklák közül, mert káromkodtam?”
„Te nem tudtad” – értettem egyet szar-
kasztikusan. – „Vannak férfiak, akik addig
nem ismerik fel a nőt, amíg az fel nem lázad,
és fejbe nem veri őket egy téglával. Azok a
kígyók igazán szelíd, kedves figyelmezteté-
sek voltak, amiket te nem akartál észrevenni!
Szégyelld magad, Nelly” – mondtam nagyon
szigorúan –, „hogy egy olyan tisztességes kis
sziget, mint Anita, nem tudott veled békésen
együtt élni, mert a legszentebb érzéseit bán-
tottad meg olyan szavakkal, amelyeket egy
hölgy nem képes elviselni!”
Soha többé nem láttam Anitát. Lehet, hogy
egyenesen kirobbantotta magát az óceánból
jogos haragjában Nelson közönséges, un-
dorító nyelvezete miatt. Nem tudom. Vég-
re leszálltunk az úszó szigetről, és amikor
Friscóba értünk, olyan gyorsan elfelejtettem
Nelsont, ahogy csak tudtam.
Megtanított a leckére. Egy férfi tele van fér-
fias modorral, és a legjobb közülük sem elég
jó ahhoz, hogy egy hölgy az érzékenységét fel-
áldozva ezt eltűrje.
112 Retro: Sziget barátnő
104-112-stevens.indd 112
Nelson Smith, úgy tűnt, nagyon rosszul
érezte magát, amikor megtudta, hogy nem
maradok vele, és bocsánatot kért. De a bocsá-
natkérése nem ért semmit. Soha nem tudnám
elviselni azok után, ahogyan viselkedett és
beszélt előttem meg szegény, kedves barát-
nőm, Anita jelenlétében!
Most már jól ismerem a tengereket minden
korszakukban. Az idők ködén át irigykedve
szemlélem a tengerjárók vad kalandjait, akik még
azelőtt kóboroltak és szőtték a meséiket, hogy
az erősebbik nem magához tért, és leszorította a
férfit hősi piedesztáljáról. Követtem a nyomtatott
lapokon Odüsszeusz vándorlásait. Gulliver előtt
égettem a felfokozott figyelem füstölőjét, és tisz-
teletteljes áhítattal olvastam Münchhausen báró
történetét. De, ó jaj, ezek csak férfiak voltak!
Vajon melyik területen nem a nő az, aki ki-
finomult és felsőbbrendű?
Szelíden lehajtottam a fejem, és mire újra fel-
emelni merészeltem tekintetemet, a régi idők-
höz tartozó női tengerész eltávozott, és ottha-
gyott, hogy szomorkodjam idejétmúlt és bukott
bálványaim felett. Méghozzá egy olyan hihetet-
len mértékű puszedli- és teaszámlával, hogy ah-
hoz képest semmi volt elhinni ezt a történetet!
Fedina László fordítása
Francis STEVENS
Ezt az álnevet az 1884 és 1948 között élt Gertrude
Barrows Bennett használta legtöbb publikáci-
ójához. Első elbeszélését 17 éves korában írta,
és az Argosy magazin rögtön le is közölte. Ezzel
a női SF-szerzők egyik úttörője lett, és hírnevét
számos, kritikailag is ünnepelt novellával, re-
génnyel öregbítette. A „The Nightmare” (1917) az
alternatív evolúció lehetőségeit vizsgálja, a „The
Heads of Cerberus” (1919) egy ős-disztópia, de
foglalkoztatták az elveszett világok, a biológiai
rejtélyek és a természetfölötti témák is. Utóbbi
írásai nagy hatást gyakoroltak H. P. Lovecraftra
és Abraham Merrittre.
2023. 02. 01. 22:48:48
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1490 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 17 880 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 29 880 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS
3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1890 FT / 8 €

XLI. ÉVF., 2021. OKTÓBER

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1890 FT / 8 €

XLI. ÉVF., 2021. NOVEMBER

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1890 FT / 8 €

XLI. ÉVF., 2021. DECEMBER

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1890 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. JANUÁR

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1890 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. FEBRUÁR

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1890 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. MÁRCIUS

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1890 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. ÁPRILIS

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. MÁJUS

379 380 381 382 383 384 385 386

AHOL GYÉMÁNT HULL AZ ÉGBŐL FÖLDÖN KÍVÜLI METEOROLÓGIA ALGA BORÍTÁSÚ TORONYHÁZAK ELTÜNTETHETŐ A NUKLEÁRIS SZENNYEZÉS? EXPORTÁLT AFRIKAI NAPENERGIA PÁRHUZAMOS UNIVERZUMOK KORAI KATASZTRÓFA-ELŐREJELZÉS SF-TÉVÉSOROZATOK 2022-BEN
ÍGY KELETKEZIK A CSILLAGPOR TANÍTÁS A VIRTUÁLIS TÉRBEN E-TEHERAUTÓ A SARKKÖRÖN VÉGRE LÁTNI A CSILLAGOKAT AZ UNIVERZUM TÉRKÉPE ENERGIATÁROLÁS A TENGER FENEKÉN EXOPLANÉTA REKORD A JUPITER FELFEDEZÉSE
ÖNVEZETŐ TEHERHAJÓ ÚJ VILÁGREND ÉTELKISZÁLLÍTÁS DRÓNNAL METAVERZUM UJJLENYOMAT A MARSON

+
KIGYÓFEJŰ VESZEDELEM TÖRÉKENY HOLD AZ EMBERISÉG ÉLELMEZÉSE

+
ANTAL
+ + + +
GREEN
+ + LOVAS
ROGER
ANTAL MÁRKI
KOVÁCS KREMO DI FILIPPO BODOR MILTON OLDIE
Előfizető KOSTOVA KULIKOV JONES
CHOI CS knek HENDON SZARVAS CHOI VARGA PALMER WISWELL
SÁGI
AK
1300 TOLSZTOJ Előfizető FEDERICI JÁVORSZKI
TOOCHEE SCHLEKMANN APOLLINAIRE KARPOV
HORN
Ft! CS knek
AK
WISWELL STEVENSON Előfizető
1300 Ft!
TOLSZTOJ
Előfizető
BÍRÓ
Előfizető
MAJOROS
Előfizető IAN JOHN CS knek
AK
WELLS NAOMI 1490
STEPHEN L. IAN GARETH D.
CS knek
AK
1300 GREGORY
CS knek
AK
1300 NAOMI
CS knek
AK
1300 Watson Előfizető
CS knek
AK
Kessel Előfizető
CS knek
AK Kritzer
Ft!

BURNS JONES Benford

Ft! Ft! Ft! 1300 1300
WATSON Kritzer Márki Ft!
Erdész Ft!
Varga
ANATOLIJ
CSIKÁSZ VARGA PAUL
Molnár
ISTVÁN RÓBERT CSABA BÉLA
21379

21380

21381

22382

22383

22384

22385

22386
DNYEPROV Di Filippo
243018

243018

243018

243018

243018

243018

243018

243018
LAJOS CSABA BÉLA CSABA
770133

770133

770133

770133

770133

770133

770133

770133
9

9
A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

D D D D D D D
• WE IRD ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR
(ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

TAS Y SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT
• FAN
SCI -FI

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLII. ÉVF., 2022. JÚNIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLII. ÉVF., 2022. JÚLIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLII. ÉVF., 2022. AUGUSZTUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLII. ÉVF., 2022. SZEPTEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLII. ÉVF., 2022. OKTÓBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLII. ÉVF., 2022. NOVEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLII. ÉVF., 2022. DECEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. JANUÁR

387 388 389 390 391 392 393 394

ADATTÁROLÁS GYÉMÁNTLEMEZEN LÉZERIRÁNYÍTÓ GYÉMÁNTTÜKÖR SZÉN-DIOXID-ELNYELŐ PANELEK JÖVŐ-MENŐ NYARALÓK ŰRÁLLOMÁS MESTERSÉGES GRAVITÁCIÓVAL A 151-ES KÖRZET SZELLEMEI VOLT EGY HATODIK TÖMEGES KIHALÁS ÉLŐ SZERVEZET AZ OKOSÓRÁBAN
NAPENERGIA SÖTÉTBEN VÍZENERGIA VESZÉLYBEN 40 000 GYŰRŰS GALAXIS TILTOTT HELYEK KÍNAI NUKLEÁRIS FÚZIÓ AKAR 2028-RA VITORLÁS SZUPERTANKER IDEGEN VILÁGOK NYOMÁBAN HA NEM PUSZTULNAK KI A DINÓK
A CIVILIZÁCIÓ HAJNALA ATOMOT A HOLDRA HIDEGHÁBORÚ ÉLETMENTŐ 3D-NYOMTATÁS EMBER A JUPITERNÉL GYOMIRTÁS LÉZERREL HIDROGÉNÜZEMŰ REPÜLŐ KÉTMILLIÓ ÉVES DNS

+
KIDRUK
+
CHOI
FEDINA
+ + + + + +
TYERINA KOŁODZIEJCZAK BOJTOR TUMANOVSZKIJ
ZSUPANYSZKIJ BILENKIN TYERINA SCHOEN
PEEK VÁSÁRHELYI VARGA PEEK Előfizető Előfizető
GEDEONOV KISS Előfizető MAY KOŁODZIEJCZAK
ADAMSON OLDIE TEBO ANTAL SALTY
CS knek JASSÓ CS knek
AK KISPÁL CS knek
AK
HORVÁTH
Előfizető
KAUPPINEN
Előfizető
OROSZ
Előfizető
SILVER NOWLAN
JONES AK
1490 KRZSIZSANOVSZKIJ 1490 Ft! AMBRUS 1490 Ft!
KOCJUBINSZKIJ NORRIS HUM
POE BLACKWOOD
CS knek
AK APOLLINAIRE CS knek
AK CS knek
AK Előfizető Előfizető NORRIS
Ft!
MARIJA 1490 1490 1490 CS knek
AK
JEZSI CS knek
AK LAWRENCE M. LIVIU
Galina
Ft! JOHN Ft!
Nemere Ft! TOMASZ 1490 Tumanovszkij 1490 DMITRIJ
Schoen Surugiu
Kessel ISTVÁN Kołodziejczak Ft!
CLAUDE
Ft!
Bilenkin
VOLODIMIR Lalumière Szélesi Benyák
Moldova Böszörményi A. T.
Karinthy
Arenyev Greenblatt SÁNDOR ZOLTÁN
22387

22388

22389

22390

22391

22392

22393

23394
GYÖRGY GYULA FRIGYES
243018

243018

243018

243018

243018

243018

243018

243018
770133

770133

770133

770133

770133

770133

770133

770133
9

A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Márciusi számunk várható tartalmából: A
MÁ 396
RC . sz
IU ám
• A legnagyobb víz alatti vulkánkitörés ka S 7-É
ph T ŐL
a tó
• Ronil Caine kisregénye folytatódik !
• Tanya Huff és Vincze Ágnes novellája
• Salamon király kincse: képregény H. Rider Haggard klasszikusából

Immutáció © 2022 by Zelnik Péter Zénó • Masina Szcsasztja © 1974 by Szergej Sznyegov (Trudnüj
szlucsaj) • Késés © 2023 by Kovács Attila • Burn or the Episodic Life of Sam Wells as a Super © 2020 by
A. T. Greenblatt (Uncanny Magazine) • The New Doc Dinosaur © 2020 by Claude Lalumière (Daikaijuzine)
• Szürke © 2022 by H. R. Polack • Friend Island ¤ 1918 by Francis Stevens (All-Story Weekly) • Serapion ¤
1920 by Francis Stevens (Argosy) • Behind the Curtain ¤ 1918 by Francis Stevens (All-Story Weekly)
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2023. 02. 01. 22:48:55

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

GALAKTIKA
ngató szertartásokkal,
gokkal és fekete mágiával
2023. FEBRUÁR

t regény az I. Világháború 395 ÁRA: 3490 FT

rikai harcteréről
i FRANCIS STEVENS
cius ben:
á r
A m ka XL- v SERAPION
kti ono
Gala rej Plat vény
And ikus ös hard SF GA
Z IN ELŐFIZ
E
395

m z
Koz ontó oros ekből!
A

TŐ
AM
ab s év
Form z 1920-a

I Á RA
a
Gyémán
csak t kártyáv
al
2490 F
GALAKTIKA

t!
23395

CAINE / SZNYEGOV / KOVÁCS

243015

/ GREENBLATT / LALUMIÈRE
I T T: W W W.GAL AK T IK ABOLT.HU
450133

/ POLACK
3

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 3490 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2490 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!
114-xl.indd 114 2023. 02. 01. 22:48:22

Francis Stevens
SERAPION
I. FEJEZET
Azzal kezdődött, hogy egy augusztu-
si reggelen a városban találkoztam Nils
Berquisttel, aki elrángatott ebédelni egy
mellékutcában lévő kis étterembe, és
megesküdött, hogy ott a század feltörek-
vő zsenijeivel fogok találkozni.
Amivel találkoztunk, az számom-
ra egy olyan rendkívüli élmény kezde-
tét jelentette, amely csak kevés embernek
adatik meg. Akkor azonban az egész ese-
mény mellékesnek tűnt, fűszerezve némi
groteszk, de ártalmatlan abszurditással.
Jimmy Moore és Aliciája! Hogyan hihette
volna bárki is, aki úgy találkozott velük,
mint én, hogy mulatságos különcségük
mögött valójában rémségek rejtőznek?
Azon az augusztusi napon éppen csak
betöltöttem huszonnegyedik életévemet.
Még erősen élt bennem a fiúk jámbor lel-
kesedése az ismeretlen iránt, és hajlamos
Serapion
115-202-xl.indd 115
XL GALAKTIKA
2023. február
Okkultista, spirituális
történet titokzatos
fantáziavilágába sodródik
főhősünk, Clayton
Barbour. Vajon van
kiút a természetfeletti
csapdájából?
Szembefordulhat-e valaki
az elrendelt sorsával?
voltam arra, hogy – akarva, akaratlanul
– mindenütt barátokat szerezzek. Szinte
mindenkit kedveltem, aki barátságos volt
velem. A főiskolai éveim során, amelyek
nemrég értek véget, elvtársává esküdtem
a plutokrácia egyik vakmerő fiának, aki
a maga módján a hírhedtté válás útján
haladt, miközben abban a társaságban is
jól fogadtak, amelybe Nils Berquist tarto-
zott két másik, fanatikusságba hajló, szo-
cialista embrióval. Azt hiszem, bizonyos
naiv kedvességgel kellett rendelkeznem
már akkor is ahhoz, hogy mindkét tábor-
ban nemcsak megtűrjenek, hanem valódi
barátnak tartsanak.
Berquist néhány évvel volt idősebb
nálam. Meg kellett dolgoznia a főiskolai
éveiért, mielőtt élvezhette volna őket, és
miután a főiskola véget ért, visszazuhant
a létért folytatott küzdelembe, majd el-
tűnt a szemem elől – egészen addig, míg
115
2023. 02. 06. 9:02:53
 GALAKTIKA XL
2023. február
azon az augusztusi napon össze nem fu-
tottam vele a városban.
Nils számára még egy nagyon egysze-
rű ebédnél is extravagáns dolog lehetett
házigazdát játszani, bár erre nem gon-
doltam. Olyan férfinek látszott, akihez
az ember valahogy soha nem társította
a szükség fogalmát. Magas volt, sovány,
sötét, hosszúkás arccal, kiálló arccson-
tokkal és mélyen ülő, eléggé távol álló
szemekkel. Szegényes öltözékében a tu-
lajdonos olyan lazaságával járta a vi-
lágot, amin maga a ruházkodás igazán
nem változtatott volna egy cseppet sem.
Barátai, akikkel bensőséges viszonyt
ápolt, tudták róla, hogy hajlamos a ha-
talmas, hirtelen támadt lelkesedés-
re, ahogyan arra is, hogy a legnagyobb
mélységekbe zuhanjon. De akár fent,
akár lent, ő volt Nils Berquist: elégedett
önmagával, egy ember, aki sosem kér, és
akiről valami meghatározhatatlan mó-
don árad a bizonyosság, hogy képes szí-
vességet tenni.
Csodáltam, és kedveltem őt, nagyon
örültem a találkozásnak, és vidáman
hagytam, hogy két sarkon át elvezessen
ahhoz az ajtóhoz, amely a beígért találka
helyszínére vezetett.
Amikor beléptünk, barátom végigpil-
lantott a jelenlévő, többé-kevésbé lecsú-
szott alakok gyülekezetén, és csalódottan
felmordult:
– Egy lélek sincs itt!
Aztán megpillantott egy négy sze-
mélyre megterített sarokasztalnál
ülő párt, és kissé felderült. Odakísért
hozzájuk.
Nils elképzelése a hivatalos bemutat-
kozásról mindig is az volt, hogy inkább
rövid legyen, mint gondosan kidolgozott.
Miután az asztal egyik oldalán ülő sző-
116 Serapion
115-202-xl.indd 116
ke, világos szemű, Palm Beach-öltönyös
személyt Jimmynek, a vele szemben ülő
sötéten titokzatos, lila fátyolos hölgyet
pedig Aliciának szólította, engem lazán
Claynek nevezett, és ezzel a bemutatko-
zást befejezettnek tekintette.
Nem úgy értem, hogy a hölgy ruháza-
ta a fátyolra korlátozódott volna. Csupán
arra célzok, hogy ez a tárgy olyan külö-
nös, zseniálisan és lenyűgözően csúnya
árnyalatú volt, hogy a nő többi részét bo-
ríthatta volna a sellőpikkelytől kezdve a
durva anyagú kalikópongyoláig bármi,
nem tudok elképzelni semmit, kivéve ta-
lán egy ugyanolyan színű hosszú ruhát,
ami elterelte volna a figyelmet erről a
fátyolról.
A fátyolt egy kis kalapra rögzítették,
és egyfajta körkörös függönyként lógott
a hölgy feje és arca körül. Mögötte két
sötét, ragyogó szemre lettem figyelmes,
amelyek engem figyeltek, mint valami-
lyen tengeri lény szemei egy erősen fu-
turisztikus színezetű hullám mögül.
Mivel Berquist társaságában már koráb-
ban is találkoztam különös emberekkel,
zavartalanul helyet foglaltam a fátyollal
szemben.
– Bájos kis hely ez – hazudtam, miköz-
ben körbepillantottam az alacsony men�-
nyezetű, rosszul szellőztetett tartályban,
amelyet székeknek, asztaloknak és zse-
niknek alakítottak ki, továbbá, hogy a fá-
tyol hátterét képezze. – Sajnálom, hogy
nem fedeztem fel korábban!
A sötét szemek rezzenéstelenül csil-
logtak rejtekhelyükön. Közvetlen hozzá-
juk fordultam:
– Gondolom, gyakran ebédel itt?
Nem érkezett válasz. Még csak meg
sem rebbent a fátyol, ami az én őszinte
jóakaratomat is kezdte kikezdeni.
2023. 02. 06. 9:02:53

A Palm Beach-öltönyös Jimmy hirte-
len elfordult Berquisttől, és rám irányí-
totta a figyelmét.
– Kérem, ne próbáljon beszélgetni Ali-
ciával – mondta. – Ma csendes napja van.
Ha beszédre bírja, az egy hétre megza-
varja a rezgéseket, és lyukat üt a mun-
kámba. Ugye, nem bánja?
Kis sóhajjal igazodtam a szokatlanhoz.
Azt feleltem, hogy nem bánok semmit.
– Akkor maga a megfelelő típus. Tud-
hattam volna, különben nem tartana a
jó öreg Nilsszel, nemde? Mit akar inni?
Nincs semmi, amit érdemes lenne enni,
kivéve a sült kékhalat, de az is el van
égetve. Mindig. Te mit eszel, Nils?
– Rizst – mondta Berquist röviden.
– Egyszerre egy fogás. Diétázol, mi?
Nagyszerű dolog, ha ki tudsz tartani.
Sportolót csinál egy százévesből… már
ha ki tud tartani. Kékhalat egy vagy két
személyre? – tette hozzá, egy mondatban
szólítva a pincért és engem.
– Kettőre – mosolyogtam.
Úgy tűnt, Palm Beach Jimmy nyu-
godt nemtörődömséggel orozta el ba-
rátom házigazda szerepét. Szőke haja,
halványsárga szempillái és szemöldöke
megfosztotta az arcát a hangsúlytól, így
a feltűnően szögletes és ferde homlok el-
sőre nem tett rám benyomást. Az a mód,
ahogyan átvette az irányítást a körülöt-
te lévő legapróbb ügyek felett is, inkább
tűnt könnyednek és derűsnek, mint pa-
rancsolónak. Ő adta meg a további uta-
sításokat is, alkalomszerű kedvességgel
utalva a kívánságomra.
– És főtt rizst egy személyre! – fejezte
be a rendelést.
A pincér kíváncsi pillantást vetett a
lila fátyolra.
– A hölgynek semmit? – kérdezte.
Serapion
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2023. február
– Hínárt, természetesen – válaszolt
Jimmy. – Maga új itt, ugye?
– Most kezdtem itt dolgozni. Tengeri
hínárt, uram?
– Természetesen. Ott van, a „Salá-
ták” alatt. Tanulmányozza az étlapju-
kat, ember! Ez az egyetlen ok, amiért
ide járunk – magyarázta Jimmy, miu-
tán a pincér kissé zavartan távozott. – Ez
az egyetlen olyan hely, amelyről tudom,
hogy rhodymenia serratát szolgálnak fel.
Nagyszerű anyag. Gazdag ásványi sók-
ban és vitaminokban.
– Magának nem rendelt belőle – koc-
káztattam meg.
– Nem. Remek anyag, de borzalmas
az íze. Egyszerűen borzalmas! Alicia
mártírként eszi az ügyért. Vigyáznunk
kell az étrendjére. Nagyon vigyáznunk.
Nils, öregem, mi az az új, az emberi faj-
ra vonatkozó rossz, amiről olyan nagyon
hallgatsz?
– Nem tudom megmondani anélkül,
hogy ne bocsátkoznék személyeskedésbe
– válaszolta Berquist nyugodtan.
– Micsoda? Ó, elfelejtettem, hogy nem
helyesled. Még mindig ragaszkodsz a
szent korlátokhoz, mi?
– A korlátok léteznek, és szentek.
Nils hosszúkás, sötét arca ünnepé-
lyesnek tűnt, de mivel éppen ezzel az
ünnepélyes arckifejezéssel képes volt a
legvadabb vicceket is elsütni, nem lehe-
tett teljes biztonsággal eldönteni, hogy a
beszélgetés könnyed vagy komoly. Csak
azt tudtam, hogy egyelőre nem uralom
a helyzetet. A férfi úgy beszélt hínárral
táplált Aliciájáról, mintha a hölgy nem is
lenne jelen.
Milyen emberi alakú érdekességet rejt
ez a fátyol? Egy dologgal azonban nyug-
talanítóan tisztában voltam. Azok a rej-
117
2023. 02. 06. 9:02:53
 GALAKTIKA XL
2023. február
tekből előcsillogó szemek érkezésünk
pillanata óta egyszer sem kalandoztak el
az arcomról.
– A korlátok léteznek – ismételte meg
Berquist. – Nem hiszem, hogy te, vagy
a hozzád hasonlók képesek lennének le-
bontani őket. Ha mégis, akkor jogosan
venném el az életedet, éppen úgy, mint-
ha másfajta, veszélyes bűnöző lennél. Ha
ezek a gátak leomlanak, a káosz elnye-
li a világot, és az emberi fajt az őrülteké
váltja fel!
Jimmy felnevetett, nem döbbentette
meg az utalás, amit a barátom a hidegvé-
rű merényletre tett.
– A tudomány világában – vágott vis�-
sza –, meg kell tenni, amit lehet. Ha az
újszerű területek minden kutatója abba-
hagyná a munkáját attól való félelmében,
hogy megperzseli az ujjait…!
– A fizikai világban – szakította félbe
Berquist, változatlanul ünnepélyes, dog-
matikus hangon – megteheted, amit meg
tudsz tenni. Ott egy túlságosan messzi-
re tett lépés legsúlyosabb büntetése csak
az élet vagy egy végtag elvesztése lehet –
ami, persze, nem az ember jogos műkö-
dési területén történik. Lehetséges, hogy
egy-egy ballépés árán ismerjük meg a
korlátainkat. De az a terület, ahová beha-
tolnál, tiltott!
– Ki által? Mi által?
– A természet által! Az, aki az életét
kockáztatja, lehet hős, de minek nevez-
zük azt az embert, aki a lelkét koc­
káztatja?
– Ó, Nils… Nils! Te konzervatív vagy!
Egy… egy inkvizítor! Tessék! Azt mon-
dod, hogy a fizikai világ nyílt terep, ugye?
– Azt.
– És az, amit általában természetfelet-
tinek neveznek, tiltott?
118 Serapion
115-202-xl.indd 118
– Abban az értelemben, amiről beszé-
lünk… igen.
– Rendben. Nos, hol húzod meg a fi-
nom választóvonalat? Honnan tudod,
hogy a lelked, ahogy te nevezed, nem
csak az anyag egy másik, finomabb for-
mája? Egy jó médium, Alicia itt meg tud-
ja csinálni – kinyújt egy testetlen kart,
egy ködös, lidérces, félig formátlan vég-
tagot, és felemel vele az asztalról egy tíz-
kilós súlyt, miközben fizikai keze és lába
meg van kötözve, így egy centit sem tud
elmozdulni. Telekinézisnek hívják ezt,
vagy lebegtetésnek, és úgy beszélnek
róla, mintha valamiféle természetfelet-
ti akaraterővel történne. Akaraterővel,
igen, anyagot mozgatva anyag mozgatá-
sára. Az testetlen kar ugyanúgy anyagból
van, ha nem is olyan tekintélyes, mint a
kidolgozott bicepszed. Vékonyabb, más,
mégis anyagi… természetesen anyagi!
De hát te magad is a csodálatos lebegte-
tés két lábon járó esete vagy. Az akarat
mozgatja az anyagot. Akarat, egy szuper-
fizikai erő, ami a fizikai síkon keletke-
zik. Hol van a te finom választóvonalad?
Az anyagi síkról beszélsz…
– Többé nem teszem – vágott közbe
sietve Berquist. – De te is tudod, hogy
léteznek az emberi fajra veszélyes entitá-
sok és erők azon kívül, amit mi termé-
szetes világnak nevezünk, és hogy a ti
kutakodásotok semmivel sem jobb, mint
egy tigrisekkel teli ketrec rácsainak szét-
fűrészelése. Ha úgy gondolnám, hogy el
tudod ezeket vágni, már megmondtam,
mit tennék!
A Berquist mélyen ülő szemében lo-
bogó sötét csillogás váratlanul arra
figyelmeztetett, hogy pontosan azt gon-
dolja, amit mondott – bár az egész ér-
velés értelme éppoly homályos volt
2023. 02. 06. 9:02:53

számomra, mint az arc a megdöbbentő
fátyol mögött.
Jimmy higgadtnak tűnt.
– Itt jön a rizsed – mondta röviden. –
Edd meg, te vén vegetáriánus, és hagyd a
gyilkossági témát! Ha tovább beszélsz, a
végén még elhiszem, hogy egyik este egy
szeletelőkéssel rontasz rám!
– Vannak rendőrök, akik megvéde-
nek téged a szeletelőkéstől. Csakhogy az
e világ és a láthatatlan közti vad menete-
ket nem biztosítja a rendőrség. Te mégis
a késtől tartasz, amely csak a testednek
árthat, miközben félelem nélkül teszed
ki támadásnak kitárt lelkedet!
– Köszönöm, öreg, de a lelkem képes
vigyázni magára. Edd meg a rizst. Tes-
sék! Nem megmondtam, hogy megégetik
a kékhalakat? És így lőn. Lám, a próféta
szólt belőlem!
Bántam is a kékhalat! Arra a pillanat-
ra vártam, amikor az a csodaszínű fátyol
felemelkedik. Biztosra vettem, hogy ha
leveszi a lila fátylat, a hölgy abbahagyja
a bámulásomat.
A fátyol elé letettek egy nagy tálnyi,
mindenfelé kunkorodó, fűrészes szélű,
barnásvörös levelet. Éppoly borzalmasan
nézett ki, mint amilyen Jimmy szerint
az íze volt. A türelmetlenségtől remeg-
ve vártam. Végre látnom kellett – egy
fehér, jó formájú, de a beteges sovány-
ságtól keskeny kéz emelkedett a fátyol
alsó széléhez. Felemelte. Egy másik kéz
egy szerény villányi adagot emelt felfelé
a hátborzongató, ámde ehető levelekből.
Az adag a fátyol mögé került. A villa üre-
sen bukkant elő ismét.
Sóhajtva mondtam le a reményről, és
figyelmemet a megperzselt kékhalra for-
dítottam.
Jimmy észrevehette az érzelmeimet.
Serapion
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2023. február
– Amikor Alicia a csendes periódusá-
ban van – magyarázta –, vigyázni kell
rá. Az ibolyántúli fény hullámainak rez-
gésritmusa kevésbé ártalmas a számára,
mint a spektrum többi része. Ezért van
a fátyol. Saját találmányom. Egyetért itt
a mi vad anarchistánkkal, Mr… ööö…
Clay? A felszentelt gátőrrel meg azzal,
amit mond?
– A nevem Barbour – mondtam. –
Clayton S. Barbour. Ami a gátakat illeti,
megjegyezném, hogy nem vettem részt a
társalgásukban.
– Na és? Ne higgye el. Bocsásson meg,
de nem látszik nehézfejűnek. Nils nem
mondta el magának, hogy mit csinálok?
– Nilsnek – mondta Berquist oly tó-
nusban, ami bárki mástól hideg arcát-
lanság lett volna –, van jobb dolga is,
minthogy a világban járkálva rólad fe-
csegjen az ismerőseinek.
– Össze vagyok törve… laposra zúztál
– nevetett Jimmy. A legderűsebb embe-
rek egyikének tűnt, akivel valaha talál-
koztam. – Nem számít, te anarchista!
Majd megteszem én. – Újra felém for-
dult. – Ha jobban belegondolok, Nils ké-
pes semmitmondóan bemutatni. James
Barton Moore vagyok.
Udvariasan mormolva kifejeztem az
örömömet. Ha agyonütnek, sem emlé-
keztem volna, hogy korábban hallot-
tam ezt a nevet. Jimmy felfogóképessége
ugyanolyan gyors volt, mint amilyen jó a
humora. Újra kitört belőle a mindig ké-
szenlétben álló kacagás.
– Sosem hallott rólam, mi? Ez az én
hibám – az egész világ izgatottan várja
a munkám eredményeit. Hallott már a
Pszichikai Kutatási Egyesületről?
– Természetesen – igyekeztem a lehető
legintelligensebbnek tűnni. – Szelleme-
119
2023. 02. 06. 9:02:54
 GALAKTIKA XL
2023. február
ket és kísértetjárta házakat vizsgálnak,
meg ilyesmiket, nem igaz?
– Igaza van, fiam. A szellemek és kí-
sértetházak nagyjából lefedik az Egyesü-
let tevékenységi körét. Bah! Tudja, hogy
ki vagyok én?
– Tagja? – kockáztattam meg.
– Nem egészen. Én vagyok az, akit az
Egyesület kitúrt az igazgatótanácsból.
És én vagyok az is, aki tesz róla, hogy
az Egyesület hamarosan úgy nézzen ki,
mint egy csapat gyerek, akik kísértetekre
vadásznak az óvodában. Jöjjön el hozzám
ma este, és mutatok magának valamit!
A meghívás olyan robbanásszerű hir-
telenséggel jött, hogy összerezzentem.
– Miért… ööö… – kezdtem.
Nils ismét közbeszólt.
– Ne menj el! – tanácsolta hűvösen.
– Hagyd őt békén! – szólt rá Moore
az ingerültség legkisebb nyoma nélkül.
– Ugorjon be hét körül… ide – lefirkan-
totta a címet egy kártya hátuljára, majd
átlökte elém az asztalon –, és ígérem,
hogy érdekes estéje lesz.
– Nagyon kedves – mondtam, és nem
igazán tudtam, hogy mit tegyek. Egy-
részt arra az estére már volt egy progra-
mom, másrészt viszont felébredt bennem
a mindig készséges kíváncsiság.
– Ne menj el! – ismételte meg Berquist
a tiltást színtelen hangon.
– Köszönöm, de azt hiszem, elmegyek.
– Jó! Maga megfelelő típusú ember.
Tudtam abban a pillanatban, amikor
megláttam. Ne terjessze ki ezt a meghí-
vást senkire. Semmiképpen.
Berquist hátralökte a székét.
– Velem tartasz, Clay? – kérdezte.
120FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN! Serapion
115-202-xl.indd 120
Úgy gondoltam, hogy sajátosan go-
romba stílusával meglehetősen átlépi a
határokat, de mivel ténylegesen a házi-
gazdám volt, vele mentem. Nagyon igye-
keztem azonban, hogy igen udvariasan
búcsúzzam el attól a különc párostól,
akikkel együtt ebédeltünk. Vagy talál-
kozom Moore-ral, vagy nem, de ha igen,
akkor biztos akarok lenni abban, hogy
szívesen lát.
Egy személyiség befolyása, bármilyen
erős is, nálam ott ér véget, ahol az aka-
rata keresztezi az elképzeléseimet. Nils
ellenállása a Moore-ékkal való további
ismerkedésemmel szemben számomra
határozottan túlbuzgónak tűnt.
Amikor kiértünk az étteremből szinte
vadul fordult velem szembe.
– Clay – mondta –, ne menj el oda ma
este!
– Ne? – kérdeztem hűvösen. – És mi-
ért ne?
– Nem tudhatod, hogy mibe rángatnak
bele. Ezért ne.
– Furcsa módon beszélsz a barátaidról.
– Ó, Moore tudja, mit gondolok róla.
– Rendben – vigyorogtam, mivel, ha
lehetett, kerültem a veszekedéseket. – De
a barátaid nekem is elég jók, Nils. Ki volt
a lefátyolozott hölgy?
– A felesége. Egy pszichikai médium.
Isten segítsen rajta!
– Szellemidéző, tisztánlátó meg min-
den, mi? – mondtam, feltételezve, hogy va-
lami ilyesmiről van szó. – Nos, ha el akarok
menni hozzájuk, és elkölteni egy dollárt,
hogy megnézzek néhány bűvésztrükköt,
miért tiltakozol ilyen hevesen? Ez olyan
dolog, amit még sosem csináltam…
2023. 02. 06. 9:02:54
 POSZTAPOKALIPTIKUS TECHNO-THRILLER
ÖT EMBERRŐL, AKIK EGY TESTEN
OSZTOZNAK – VALÓSZÍNŰLEG
EGY GYILKOSSAL...

R E N D E L D M E G I T T: W W W. G A L A K T I K A B O LT. H U
B1-B4.indd 3 2023. 02. 01. 22:52:55
 Hátborzongató szertartásokkal,
gyilkosságokkal és fekete mágiával
fűszerezett regény az I. Világháború
afrikai harcteréről

RENDEL D MEG I T T: W W W.GAL AK T IK ABOLT.HU

B1-B4.indd 4 2023. 02. 01. 22:52:56