05.03.

Az USA hadba lépése

Villámháború a Balkánon

Horogkeresztes zászló az Akropoliszon (1941)

A látványos német sikereket megirigyelve Benito Mussolini önálló hadműveletekbe kezdett. Az

Albániában összevont olasz haderő támadást indított Görögország ellen. A görög haderő
megállította, és meghátrálásra kényszerítette az olaszokat. Mussolini katonai veresége felülírta a
német terveket. A Földközi-tenger déli részének instabilitása veszélyeztette a német érdekeket, és a
keleti hadjáratra készülő Hitler nem engedhette meg, hogy a britek esetleg egy balkáni támadással
keresztülhúzzák a számításait.

A Balkán-félszigeten biztosítani kellett az ottani országok németbarátságát is. Romániában

Antonescu tábornok 1940 őszétől mindenben támogatta Berlin törekvéseit, és rövidesen a bolgár és
a jugoszláv kormány is csatlakozott a tengelyhatalmakhoz.
Csakhogy Jugoszláviában rövidesen politikai fordulat történt. Tömegtüntetések nyomán megbukott
a németbarát kabinet, brit és szovjet titkosszolgálati közreműködéssel. A kormányváltás után a
németek el akarták kerülni, hogy a délszláv állam Nagy-Britannia felé közeledjen. Hitler ekkor az
ország megtámadása mellett döntött, és a támadásba a Jugoszláviával szomszédos országokat is
bevonta. A balkáni hadművelet egy újabb villámháborús sikert eredményezett (1941. április–május).
Jugoszlávia vereségét felgyorsította a horvát szélsőjobboldali mozgalom (usztasák) döntése,
amelynek során bejelentették az ország kilépését az államközösségből. A széteső Jugoszlávia
területét megszállták. Görögország sorsa is megpecsételődött, az ország a németek kezére került.

Német támadás a Szovjetunió ellen

A balkáni villámháború miatt a Szovjetunió ellen tervezett hadjárat heteket csúszott. A gyors
sikerekre számító hadvezetés végül 1941. június 22-én indította meg a támadást a Barbarossa-terv
alapján. A széles frontszakaszon kibontakozó offenzívába kezdetben csak a román hadsereget vonták
be, de rövidesen Olaszország, Finnország, Szlovákia, Horvátország és utoljára Magyarország is hadba
lépett. Az elsöprő erejű, váratlan német támadás napokra megbénította a szovjet katonai és politikai
vezetést, és egyértelművé vált, hogy Sztálin elszámította magát. A Szovjetuniót felkészületlenül érte
a német támadás, és Sztálin is csak napokkal később hirdette meg a honvédő háborút. 1941 őszére a
támadó erők északon Leningrádig törtek előre, ahol hosszú (mintegy 900 napig tartó) blokád alá
vették a várost. A déli haderő Ukrajnát elfoglalva nyomult előre, míg a középső
hadseregcsoport Moszkva felé támadt. A Vörös Hadsereg szörnyű veszteségeket szenvedett, több
millió katona esett hadifogságba, és a fegyverzet jelentős része is megsemmisült.

A hatalmas veszteségek ellenére a szovjet ellenállás fokozódott (mintegy tízmillió hadkötelest

mozgósítottak), és a front elől az Urálon túlra telepítették a hadiüzemek nagy részét. A német
hadsereg előretörését ősszel előbb az esős időjárás miatt sártengerré váló utak, majd a gyorsan
beköszöntő téli időjárás is lassította. 1941. december elejére mintegy 35-40 km-re megközelítették
Moszkvát, de ekkor a szovjet hadvezetés harcba vetette a Szibériából átcsoportosított alakulatokat,
és meghátrálásra kényszerítette a németeket. A mozgóháború befejeződésével a keleti fronton a
csapatok „beásták magukat”, azaz mindenhol lövészárokrendszer alakult ki. A moszkvai csata
elvesztése még nem hozott fordulópontot a háború menetében, de megtörte a „legyőzhetetlen”
német hadsereg mítoszát.

Sárba ragadt német hadoszlop 1941 őszén

Szovjet katonák téli felszerelésben

Rendelet a napi kenyérfejadagokról a körbezárt Leningrádban (1941. november 20.). A két és fél
milliós lakosságú várost 1944 elejéig blokád alatt tartotta a német haderő. A leningrádi blokád
során meghalt katonák és civilek száma elérte az 1,6 millió főt.

Napi kenyérfejadag (gramm)

Elsődleges fontosságú üzemek dolgozói 375

Műszaki és technikus munkások 250

Tisztviselők és családtagok (fejenként) 125

Katonák 500

A kenyeret szekercével kellett felvágni. Az egészségügyi csomagok olyan kemények lettek, mint a fa,
az üzemanyag megfagyott, az optikai távmérők meghibásodtak, és a kezünk odafagyott a puskához.
A havon fekvő sebesült percek alatt megfagyott. Ezekben a napokban csak páran voltak olyan
szerencsések, hogy az orosz holttestekről leszedett ruhához juthattak.

(Egy német katona visszaemlékezése, 1941. december)

–30 Celsius-fokban kellett gödröket ásnunk, mikor a talaj felső 60-70 cm-e meg volt fagyva. […] Két
napba tellett, mire beástuk magunkat. Néhány nappal később megkaptuk a téli ruházatot,
szőrmekabátok, kesztyűk, egyujjas kesztyűk, steppelt nadrágok és nemezcsizmák érkeztek. Most már
sokkal jobb volt, hiszen így a lövegek mellett a hóba rakott lőszeres ládák tetején aludhattunk.
Kényelmetlen volt ugyan, de nem fáztunk, és megmaradt a harckészültségünk.

(Egy szovjet katona visszaemlékezése, 1941. december)

Miért adta fel az Amerikai Egyesült Államok az izolációs politikáját?

A semlegességi törvény kimondta, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem szállíthat

1937
fegyvereket hadban álló országnak.

1939. Megtörtént a semlegességi törvény módosítása. Eszerint az Amerikai Egyesült Államok

november eladhatott fegyvereket és hadianyagokat mindazon államoknak, amelyek készpénzben
 kifizették, és el is tudták szállítani („cash and carry”).

Roosevelt felhatalmazást kapott arra, hogy bővítse a hadiüzemek megrendelését. Emellett

1940.
az Amerikai Egyesült Államok átadott 50 régi torpedórombolót Nagy-Britanniának a német
szeptember
tengeralattjárók elleni harchoz.

Megszületett a kölcsönbérleti törvény. Eszerint az elnök fegyvereket és hadianyagot

1941. március adhatott kölcsönbe vagy bérletbe azoknak az országoknak, amelyeknek védelmét az
Amerikai Egyesült Államok biztonsága szempontjából fontosnak tartotta.

1941. április– Az Amerikai Egyesült Államok az Atlanti-óceán nagy részét fennhatósága alá vonta, és
július támaszpontokat létesített például Grönlandon és Izlandon.

Roosevelt kiterjesztette a kölcsönbérleti törvény hatályát a Szovjetunióra is. A

1941.
szállítmányokat Iránon keresztül juttatták el, amelynek területét az angolok és a szovjetek
november
megszállták.

A Roosevelt-kormányzat diplomáciai és gazdasági intézkedései az Amerikai Egyesült Államok hadba lépése előtt

Háború a Távol-Keleten az 1930-as években

Japán zászló a kínai nagy falon 1937-ben

A 20. század első felében Japán látványosan megerősödött, és a Távol-Kelet meghatározó

nagyhatalmává vált. A kialakuló új japán ideológia szerint nemzetük Ázsia felsőbbrendű népei közé
tartozik, ezért nekik kell vezetniük a térség országait (Pán-Ázsia-koncepció). Ez egyúttal azt is
jelentette, hogy ki akarták űzni a gyarmattartó európai hatalmakat a térségből. Emellett a japán
törekvések egyik kiemelkedő célpontjává vált az ásványi anyagokban gazdag kínai terület,
Mandzsúria. A japán haderő 1931-ben elfoglalta a régiót, ahol egy tőle függő bábállamot hozott
létre. Ezzel kezdetét vette a pánázsiai birodalom megvalósításáért indított másfél évtizedes háború.

Japán a meghódított területeket hasonlóan kezelte, ahogy korábban az európai gyarmattartók tették.
Az így nyert erőforrások segítségével az 1930-as években újabb lendületet vett az ország fejlődése.
A terjeszkedés nyomán megnőtt a katonák politikai befolyása. Japán 1937-ben további
terjeszkedésbe kezdett Kínában, amely elhúzódó háborúhoz és a polgári lakosság elleni
kegyetlenkedésekhez vezetett. Ennek döbbenetes példája volt a japánok által elkövetett nankingi
mészárlás, amelynek során az elfoglalt kínai városban egyes becslések szerint több százezer embert
mészároltak le. A japán–kínai háború a második világháború végéig tartott.
 Katonai
Nemzeti jövedelem 1938- kiadás
A katonai kiadások aránya a költségvetésen
ban 1938-ban
belül (%)
(milliárd dollár) (milliárd
dollár)

Egyesült
68 1 1,5
Államok

Nagy-Britannia 22 1,3 5,7

Franciaország 10 0,9 9,1

Németország 17 4 23,5

Olaszország 6 0,9 14,5

Szovjetunió 19 5 26,4

Japán 4 1,1 28,2

Amire Japán törekszik, az olyan „új rend” megteremtése, amely Kelet-Ázsia maradandó stabilitását
biztosítja. Ez a mi jelen hadjáratunk végső szándéka. Ezen „új rend” alapja kölcsönös segítés és
együttműködés háromoldalú viszonya Japán, Mandzsukuo és Kína között politikai, gazdasági,
kulturális és más területeken. […] Amit Japán Kínától kíván, az, hogy Kína vegyen részt azon
munkában, amellyel Kelet-Ázsiában ez az „új rend” megvalósul.

(A japán kormány nyilatkozata a „Kelet-Ázsiában Leendő Új Rendről”, 1938)

A csendes-óceáni hadszíntér kialakulása

A moszkvai csatával egy időben lángba borult a Csendes-óceán térsége is. Japán támadását gazdasági
és diplomáciai ellentétek váltották ki. A Kínában 1937 óta harcoló ország az európai hatalmak kiesése
után terjeszkedésbe kezdett a francia és a holland gyarmatokon (Indokína és Indonézia). Az ázsiai
japán „élettér” kialakítása a Roosevelt-kormányzat ellenállásába ütközött: 1941-ben
fokozatosan csökkentették a Japánnak szállított létfontosságú nyersanyagok (kőolaj, vasérc)
mennyiségét. A japán császári hadvezetés tisztában volt azzal, hogy az olajembargó néhány hónap
alatt megbénítaná a hadigépezetüket. Mivel a kereskedelmi tárgyalások eredménytelenül végződtek,
a japán császári hadvezetés egy hadüzenet nélküli, váratlan támadást készített elő. A Hawaii-
szigeteket titokban megközelítette egy japán flotta. 1941. december 7-én a repülőgép-hordozókról
felszálló bombázó repülőgépek váratlan légicsapással súlyos veszteséget okoztak a Pearl Harbor
hadikikötőben állomásozó amerikai flotta egységeinek.

Az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia a Pearl Harbor elleni támadást követően hadat üzent
Japánnak, mire a háromhatalmi egyezmény alapján Németország és Olaszország hadat üzent
Washingtonnak. A következő hónapokban Japán látványos offenzívába kezdett a Csendes-óceán
térségében, és stratégiailag jelentős területeket foglalt el (például Fülöp-szigetek, Szingapúr, Burma
egy része). Hadereje nyugaton India felé, délen Ausztrália irányába tört előre. Az idővel
elbizakodottá váló japán császári hadvezetés ekkor keletre fordult, és a stratégiai
jelentőségű Midway-szigetek ellen vonultatta fel flottájának egy részét.

1942. június elején azonban a szigetek térségében vívott tengeri csatában súlyos vereséget
szenvedett. A következő időszakban az Amerikai Egyesült Államok dinamikusan növelte
haderejét, a hadiiparra átállított gazdasága folyamatosan ellátta a flottát és a légierőt. A kibontakozó
ellentámadás elhúzódó, szigetről szigetre vívott harcokhoz vezetett. A japán csapatok kitartóan
ellenálltak egy-egy kisebb sziget védelme során.

Pearl Harbor pusztulása (1941. december 7.)

Az amerikai Yorktown repülőgép-hordozó

A Pearl Harbort ért váratlan japán támadás után az amerikai közvélemény potenciális árulót látott az
Egyesült Államokban élő japánokban. Roosevelt elnök ezért elrendelte, hogy a „gyanús egyének”
kitelepíthetők „különleges katonai körzetekbe”, háborús gyűjtőtáborokba. Több mint százezer japán
származású amerikai állampolgárt zártak be így szögesdróttal és fegyveres őrséggel védett
koncentrációs táborokba. Ezek nem hasonlítottak a nemzetiszocialista diktatúra által működtetett
koncentrációs táborokhoz, de tény, hogy az amerikai japánokat a háború alatt etnikai alapon
különítették el.