Néhány páciens „titkolt-nárcisztikus”.

Rendelkeznek mindhárom

sémamóddal, de a nagyzolásos mód csak a fantáziájukban létezik, a

valóságban nem nyilvánul meg. A külső szemlélő számára nem egyértelmű,

hogy különlegesnek érzik magukat, vagy egy másik életről fantáziálnak.9 A

„titkolt-nárcisztikusok” akár szerénynek is tűnhetnek. Azt is gondolhatjuk

róluk, hogy hajlamosak mások kedvében járni. Azonban fantáziájukban a

legtöbb ember felett állónak érzik magukat. Habár nyíltan nem mutatják ki

a nagyzolásos sémamódot, személyiség szerkezetük nagyon hasonlít a

nyilvánvalóan nárcisztikus páciensek személyiségéhez.

Az elidegenedett önmegnyugtató sémamód

A nárcisztikus személyiségzavaros páciensek más emberek társaságában

általában a Grandizoitásos sémamódot használják. Amikor azonban egyedül

vannak, elvágva az interakciós partnerük megbecsülésétől és csodálatától,

akkor általában az elidegenedett önmegnyugtató módba váltanak át. Ebben

a módban igyekeznek elzárni az érzéseiket. Olyan elfoglaltságokat

választanak, amelyek megnyugtatják őket, vagy elterelik figyelmüket az

érzéseikről. Azért váltanak át ezek a páciensek az elidegenedett

önmegnyugtató módba, amikor egyedül maradnak, mert a külső

megerősítés és elismerés hiányában automatikusan a magányos gyermek

mód kezd a felszínre törni. Megjelenik az üresség, az unalom, és a

depresszió érzése. Az elidegenedett önmegnyugtató mód lehetőséget kínál a

Magányos gyermek móddal együtt járó fájdalom elkerülésére.

Az elidegenedett önmegnyugtató mód számos formában megnyilvánulhat,

melyek mindegyike a séma elkerülés mechanizmusait példázza. A

páciensek gyakran választanak az aktivációs szintjüket, vagy az izgalmi

állapotukat fokozó tevékenységeket. Ezeket az aktivitásokat általában

függőségként vagy kényszeresen végzik. Bizonyos páciensek

munkamániássá válnak, mások a szerencsejátékok rabjai lesznek, vagy

részvényekkel spekulálnak. Sokan veszélyes sportokat űznek, például

autóversenyeznek vagy sziklát másznak. Az elidegenedett önmegnyugtató

sémamód megnyilvánulása lehet továbbá a kicsapongó szexuális élet, a

pornográfia, a kiberszex, vagy a droghasználat, így például a kokain

abúzus. Ezek a tevékenységek serkentik és izgalommal töltik el a

pácienseket.

Ezzel szemben a páciensek másik csoportja kényszeresen magányos

elfoglaltságokat választ. Inkább megnyugtatják magukat, mintsem

serkentik. Például számítógépes játékokkal játszanak, túl sokat esznek,

televíziót néznek, vagy fantáziáinak. Ők így tudják elterelni a figyelmüket

az érzelmi depriváció és a csökkentértékűség sémáik által okozott

fájdalomról, azaz a magányos gyermek séma módtól. Ezek a tevékenységek

alapvetően az üresség és az értéktelenség érzésének elkerülését szolgálják.

A NÁRCISZTIKUS SZEMÉLYISÉGZAVAR DSM-IV

KRITÉRIUMAI

A DSM-IV diagnosztikai kritériumrendszer a következő módon határozza

meg a nárcisztikus személyiségzavart. Érdemes kiemelnünk, hogy minden

egyes meghatározás a három sémamód közül csak egyre vonatkozik,

mégpedig a nagyzolásos módra.

Saját fontosságáról nagyzoló érzése van (pl.: saját teljesítményét,

tehetségét eltúlozza, megfelelő teljesítmények nélkül is elvárja, hogy

kiválónak ismerjék el).

Gyakran fantáziái határtalan sikerről, szépségről, hatalomról,

éleselméjűségről, vagy ideális szerelemről.

Azt hiszi, hogy különleges, unikális teremtmény, akit csak hozzá

hasonló, a társadalmi ranglétrán magasan álló emberek (vagy

intézmények) érthetnek meg, vagy ezeknek társulniuk kell vele.

Túlzó mértékű csodálatot vár el.

Feljogosítottság érzése, azaz indokolatlanul különlegesen kedvező

bánásmódot vagy az elképzeléseivel való automatikus együttműködést

vár el.

Interperszonálisán önző, azaz kapcsolataiban másokat kihasznál, hogy

saját céljait elérje.

Empátiája hiányzik, képtelen felismerni és átérezni mások érzéseit és

szükségleteit.

Sokszor és mélyen érez irigységet, vagy azt hiszi, hogy mások

irigykednek rá.

Gőgös, fennhéjázó magatartás vagy attitűdök.

Véleményünk szerint ezeket a DSM-IV kritériumokat fenntartással kell

kezelni, mivel szinte kizárólag a páciensek kifelé megnyilvánuló,

kompenzációs mechanizmusait írják le. Továbbá, nem veszik figyelembe

azokat az egyéb működés-módokat, melyek meggyőződésünk szerint

központi szerepet játszanak a páciensek problematikájában. A DSM-IV

kritériumok a nárcisztikus patológia középpontjába az elidegenedett