Gazda 34 621 01

Szóbeli vizsgatevékenység
Állattartás elméleti ismeretei

13. tétel

Ismertesse a sertés kor, ivar és hasznosítás szerinti elnevezését! Jellemezzen egy szabadon választott sertés
fajtát vagy hibridet! Csoportosítsa a hízósertések takarmányait! Ismertesse a hízósertések tartásának és
takarmányozásának különböző korcsoportokra vonatkozó napi és időszakos feladatait!

Kulcsszavak, fogalmak
• A sertés kor, ivar és hasznosítás szerinti elnevezései
• Sertés fajta/ hibrid jellemzése
• Hízósertés takarmányainak csoportjai
• Sertések korcsoportjai
• Sertés korcsoportok tartásának és takarmányozásának napi és időszakos feladatai

A hízlalást befolyásoló tényezők

A hízlalást befolyásoló belső tényezők a fajta, az egyed, az életkor és ivar, míg a külső tényezők a
takarmányozás, falkalétszám, elhelyezés és stresszmentes gondozás. A hízlalni kívánt fajta igényei, értékmérő
tulajdonságai a teljes hízlalási technológiát meghatározzák. Így egyes hagyományos fajták teljesítményében a
szaporodási tulajdonságok, az intenzív fajták, vagy hibridek esetében a húsmennyiségi, vagy húsminőségi
jellemzők, a stressztűrő képesség, takarmányértékesítés, a meghatározók. Az egyedi tulajdonságokból eredő
különbségek mutatkozhatnak a növekedésben, takarmány-értékesítésben, ellenálló képességben, igényességben,
ezért a hízóállat csoport kiegyenlítettségére törekedni kell, melyben lehetőleg az azonos korú állatokat helyezzük
adott csoportba. A kanmalacok ivartalanítását választás előtt kell elvégezni. Jelentős tényező a takarmányozás,
melynek a fajta adott igényeihez kell igazodnia, a takarmány lehet saját abrakkeverék és vásárolt. Rendszeresen
ellenőrizni kell a takarmány fogyasztását, a veszteséget és az állatok gyarapodását. A csoportosításkor lényeges a
falkanagyság, melynek növelésével csökken a sertések takarmányfogyasztása és súlygyarapodása, ezért az
ideális falkanagyság 13-15 sertés. Nyitott tartásban, kifutóban a 15-20- as csoportok is megfelelőek,
kisüzemekben 10-es falkák is előnyösek. Az egy hízóra jutó fajlagos alapterület 0,4- 0,6. Az elhelyezés
meghatározó tényezője a takarmányfogyasztás, takarmányértékesítés segítése, az egy állatra jutó alapterület
biztosítása. Különösen a sűrű benépesítés okozta zsúfoltság vezet stressz kialakulásához, mely a húsmennyiséget
és a minőséget is rontja. A takarmány változtatás okozta stressz elkerülésére legalább egyhetes és fokozatos
átállásra van szükség egyik takarmányféléről a másikra.

A hízlalási módok
A hízlalási módok alapvetően a végtermék vágósertés minőségétől függenek, így megkülönbözetünk 4-6 hetes,
5-10 kg-os pecsenyemalacot, könnyű- és nehézsúlyban vágott süldőt (40-60, ill. 60-80 kg), 80-90 kg-os
baconsertést, valamint 100-110 kg-os sonkasertést és 110 kg felett vágott tőkesertést.
A sonkasertés előállítására elsősorban a középkorai érésű, kedvező húsarányokat adó fajták alkalmasak. Fő cél,
hogy a vágott felek színhús aránya meghaladja az 50 %-ot. A hús értékesíthető speciális sonka készítmények és
tőkehús formájában.
A tőkesertéseket általában 110-120 kg súly elérésekor, vagy nem sokkal e súly fölött vágják. A minél nagyobb
színhúsarány elérését EUROP minősítéssel ösztönzik. Ez a hízlalási mód a frisshús előállításban növekvő
részarányú. A nagy növekedési erélyű és kapacitású fajták és hibridek minőségüket jelentős részben ennél a
kategóriánál is megőrzik. A tőkesertés felhasználása ipari célra (töltelékáru és felvágott) és darabolt
kiszerelésben történik.

A hízók takarmányozása
A hízók takarmányozása összefüggésben van a sertések növekedésének intenzitásával, mely az életkorral
változik. A növekedés ütemét a súlygyarapodás és annak összetétele, a fehérje és zsírbeépülés, követi. A napi
fehérjebeépülés 70-80 kg között éri el a maximumát, majd fokozatosan csökken, és a zsírbeépülés növekszik.
Nőivarúak korábban kezdenek zsírosodni, mint a kanok. A takarmány összetételének meghatározásában fontos
tényezők a fehérjék és aminosavak emészthetősége, az etetett fehérje ideális aminosav-összetétele, az emészthető
foszfortartalom és a takarmány-összetevők húsminőségre gyakorolt hatása.
A hízlalás első szakasza a 25-30 kg-os süldők hízóba állítása és hízlalása 60 kg súlyig. Jellemzője a nagy
növekedési erély, jelentéktelen zsír beépítésével. Az emészthető energiatartalom takarmány kg-onként legalább
13,5 MJ. A hízlalás második szakasza 60 kg-tól végsúlyig tart, melyben csökken a növekedés és növekszik a
zsírbeépülés. A takarmányozás kizárólag abrakból, vagy kombinált módon egyéb melléktermékekből, soványtej,
savó, stb. állhat. Legkedvezőbb az étvágy szerinti, ad libitum takarmányozás, adagolt etetésnél csökken a
súlygyarapodás, de kedvező lehet a takarmány értékesítése.

Etetési módok.
Étvágy szerinti etetésnél nagy napi súlygyarapodás érhető el, de luxusfogyasztással, takarmány kiszórással is
számolni kell. Adagolt etetésnél ezek a hátrányok elmaradnak, de kisebb az elérhető gyarapodás és több munkát
igényel. A hízlalás elején inkább az étvágy szerinti, a végén az adagolt módszer a kedvezőbb.
Gazda 34 621 01
Szóbeli vizsgatevékenység
Állattartás elméleti ismeretei

Általában vályús és önetetős etetési módszert alkalmaznak. Vályús etetésnél többféle, száraz és nedves, vagy
folyékony takarmányokat etethetnek, rendszerint jól mérhető adagokban, amikor a takarmány 1:3, vagy nagyobb
arányban tartalmaz vizet. Hátránya, hogy több munkát igényel és az etetési időket is pontosabban be kell tartani.
Víz itatására 15 sertésenként kell itatót felszerelni. Az önetetéses módszer alapvetően száraz dara, vagy
granulátum etetésére alkalmas módszer, nincs adagolt etetés és az itatás is önitatókból történik. Az önetető 1
méterére általában 15-20 hízót számolnak. Nedves darás etetésnél a tápot 1:1, vagy 1:2 arányban keverjük vízzel,
savóval, moslékkal. Jobb takarmány értékesüléssel jár és többféle takarmány is etethető ezzel a módszerrel. A
kombinált etetés vályú és önetető együttes alkalmazását jelenti. A 30-40 kg-os hízók napi táp adagja 1,5 kg, 90-
100 kg súlynál 3-3,2 kg. Házi abrakkeverékből hasonló fogyasztással számolnak, de nagyobb mennyiségi
ingadozással.

A hízók elhelyezése
A hízók elhelyezése történhet hagyományos, vagy félintenzív technológiákban, melyekben egyszerű, félig
nyitott épületeket használnak, betonozott, almos padozatú pihenő és almozatlan trágyázótérrel. A rekeszek
nagysága a falkák egyedszámától függ. Korszerű a zárt, részleges, vagy teljes rácspadozatos , önetetővel ellátott
tartás, mely tiszta elhelyezést biztosít a hízóknak. A hízlaló istállót ajánlatos egyszerre tölteni és üríteni.
Szükséges a hízók étvágyának, viselkedésének, bélsarának ellenőrzése, hogy a szükséges intézkedéseket időben
meg lehessen tenni. A szállítás szervezettséget igényel, egy tehergépkocsin legfeljebb 15-18 db 100- 120 kg hízó
szállítható.

A magyar nagy fehér fajta

A magyar nagy fehér hússertés már hagyományosan is korszerű fajtánk, kitenyésztésében az angol és svéd nagy
fehér sertésfajtákat is felhasználták. A fajta a hazai keresztezett koca állomány többségével rokonsági
kapcsolatban van, melyet szilárd szervezete, kedvező hízlalási és vágási teljesítménye is indokol.
Küllemének jellemzője a halvány rózsaszínű, pigmentmentes bőr, fehér, sima szőrtakaró, körmei viaszsárgák,
törzse hosszú, keresztmetszete ovális, inkább mély, feje arányos, homloka közepesen széles, fülei felfelé
előreállóak. Háta feszes, fara jól izmolt, combjai terjedelmesek, mélyek, lábszerkezete szabályos, ivarjellege
kifejezett. Legalább 7-7 csecsbimbó jellemzi. Testarányai, növekedési intenzitása és kapacitása szerint későn érő
típus. Tenyésztésbe vételének optimális ideje a 260-280 napos kor, a hízók átlagos napi súlygyarapodása 800-
900 g. Egy kg élősúlyt 2,6 kg abrakból állít elő. A fajta szapora, jó malacnevelő, nagy növekedési erélyű, jó
takarmányértékesítő és szilárd szervezetű, hústermelő képessége jó, húsminősége igen jó, általában nem
stresszérzékeny. Keresztezésekben főként anyai tulajdonságait hasznosítják.

A magyar lapály sertésfajta

A magyar lapály fajta nemesítésében a svéd, német és holland lapály fajtákat is felhasználták. A hazai
körülményekhez alkalmazkodott fajta.
Szőrtakarója fehér, sima lefutású, finom szálú, bőre pigmentmentes, halvány rózsaszínű, körmei viaszsárgák,
feje, törzse és végtagjai arányosak, fejének profilja egyenes, vagy enyhén tört, fülei előrehajlók, lógók,
arányosak. Törzse hosszú, dongás, háta gyakran hajlott, fara hosszú, combjai mélyek, lábszerkezete jó, gyakori a
hibás köröm, másodlagos ivarjellege nem túl kifejezett. A fajtában követelmény legalább 7-7 csecsbimbó
megléte. A fajta a későn érő fejlődési típusba tartozik, reprodukciós teljesítménye kiváló, hízási mutatói
megfelelőek, a vékony szalonnát jól örökíti, húsminősége, stressz-érzékenysége javításra szorul.
Keresztezésekben anyai partnerként használják.

A duroc fajta
A duroc sertést az USA-ban nemesítették ki Spanyolországból származó fajták és a tamworth fajta
felhasználásával.
Jellemzője a barnásvörös szőrzet, az enyhén pigmentált bőr. A szőre lehet világosabb és sötétebb árnyalatú is,
sima lefutású, néha borzolt, túrókarimája, szaruképletei palaszürkék. Erőteljes, gyakran burkolt fej, közel
derékszögű profil, merev tartású, szem felé hajló fülek jellemzik. Törzse középhosszú, háta feszes, enyhén ívelt,
jól izmolt. A comb széles és mély, a far enyhén csapott, a mellkas hengeres, a csecsszám 6-6. Gyakori hiba a
meredek lábállás. Kocáinak tejtermelése nem megfelelő, malacnevelő képessége rossz. Növekedési erélye és
takarmányértékesítő képessége jó közepes, stressztűrő képessége kiváló, húsminősége is nagyon jó, magas
izomrostok közötti zsírtartalommal. Tenyésztési programokban ez utóbbi tulajdonságai miatt szerepel, főként
végtermék előállító kanok kinemesítésében. Középkorai érésű típusba tartozik.

A pietrain fajta
A belga származású pietrain sertés bőre szabálytalan tarka, fehér testfelületén pigmentált foltok találhatók, szőre
fehér és fekete, átfedésekben szürkés, finom szálú, sima lefutású. Előfordulnak hiányos szőrzetű egyedek is. A
tarkasága több színárnyalatú lehet. Feje könnyű. Profilja enyhén hajlott, homloka széles, fülei fel- és előreállók.
A nyak jól izmolt, középhosszú, széles mar, hát és ágyék jellemzi, izomzata feltűnően fejlett, háta feszes,
egyenes, csontozata finom, a végtagok túlizmoltak. Törzse hosszú, hengeres, inkább széles. A fajta szaporasága,
malacnevelő képessége gyenge, csecsszáma 6-6, környezettűrése gyenge és rendkívül stresszérzékeny. Nem
Gazda 34 621 01
Szóbeli vizsgatevékenység
Állattartás elméleti ismeretei

hajlamos az elzsírosodásra, vágóértéke, a nagy színhúskihozatal miatt kiváló. Tenyésztési programokban

végtermék előállító apai partnerként hasznosítják.

A sertés kor, ivar és hasznosítás szerinti elnevezései

Hímivarú: kan
 Születéstől 4 hónapos koráig: kanmalac
 4 hónapos kortól tenyésztésbe vételig: kansüldő
 Fiatalon ivartalanított kan: ártány
 Idős korban ivartalanított kan: kanlott
 Fedeztetésre használt kan: tenyészkan
Nőivarú: koca
 4 hónapos korig: emse
 4 hónapos kortól tenyésztésbe vételig: kocasüldő
 Első vemhesség és szoptatás alatt: előhasi koca
 Többször fialt anya: tenyészkoca
 Ivartalanított koca: miskárolt
Szopós malac: születéstől választásig
Választott malac: választástól 4 hónapos korig
Hízó: hízlalás idején bent álló sertés, vágásig

Csoportosításuk
Hasznosítás szerint:
 Hús típus: húsipari igényeknek megfelel
o Bacon típus: végsúlya 90-100 kg
o Tőke típus: végsúlya 110-130 kg
 Zsír típus: húsipari igényeknek nem felel meg
Fejlődés, növekedés szerint:
 Korán érő típus
 Későn érő típus
Kereskedelmi szempontok szerinti csoportosítás
 Pecsenyemalac: 5-10 kg
 Könnyű pork: 40-60 kg
 Nehéz pork: 60-80 kg
 Baconsertés: 80-90 kg
 Sonkasertés: 100-110 kg
 Tőkesertés: 110-120 kg
 Ipari sertéshúst szolgáltató sertés: 130-150 kg
 Szalámi sertés: 170-200 kg

Hízósertés takarmányainak csoportjai

Gabonamagvak:
 Kukorica, árpa, búza
Növényi fehérjehordozók:
 Hüvelyes magvak, borsó
Növényolajipari takarmányok (extrahált darák)
 Szójadara, napraforgódara, repcedara
Malomipari melléktermékek (búzakorpa)
Cukoripari takarmány: répaszelet
Gumós takarmány
Silózott takarmány

A sertésszaporítás technológiája
Tenyészkanok
 Számukat a vemhesítés módja határozza meg:
o Természetes fedeztetés: 25-30 koca/kan
o Mesterséges megtermékenyítés: 100-120 koca/kan
 Ápolási feladatok: körmözés, fogak lecsípése, herélés
 Elhelyezésük egyedi kanrekeszekben
Tenyészkocák
 Elhelyezésük:
o Vemhesítő istálló (üresen álló kocák)
Gazda 34 621 01
Szóbeli vizsgatevékenység
Állattartás elméleti ismeretei

 Egyedi tartás; csoportos tartás csoportos etetéssel; csoportos tartás egyedi etetéssel;
csoportos tartás egyedi számítógép vezérelt etetéssel
 Ivarzó egyedek kiválogatása (kereső kannal vagy az nélkül)
 Vemheskoca istálló (vemhes kocák)
o 15-20 koca egy csoportban
o Csoportos vagy egyedi etetés
 Fiaztató istálló
o Fiaztató kutricák
o Fialások szinkronizálása terjedőben

Malacnevelés
Szopós malac:
 7-10 napos korig csak anyatej
 10. napos kortól szilárd takarmány
 Fogak lecsípése, farokkurtítás, ivartalanítás
Választott malac:
 Egy-, két-, vagy háromfázisú malacnevelés
 Falkásítás
 Malacnevelő istálló
 Etetés: vályúból vagy önetetőből
 Itatás: önitatóból

A sertéshízlalás
 Hízlalda
o Almozott vagy almozatlan technológia
 Falkásítás
 Hízlalórekeszek
o Padozata: tömör padozat, részleges vagy teljes rácspadozat
o Férőhelyigény
 Takarmányozás:
o nedves vagy száraz darás etetés, kombinált etetés
o padlóról etetés, vályú, önetető
o ad libitum, semi ad libitum, adagolt etetés