CLIMBING OUT

Lila Rose
Rajongói fordítás

Fordította: Sweety
Lektor: Briella
Korrektor: Leelan
 Fülszöveg

Deanna Drake-nek olyan múltja van, amelyet legszívesebben

elfelejtene, de soha nem lesz képes rá. Mindig is ő volt a kemény
lány. A legjobb barátnőjén, Zarán kívül senki sem volt képes
áthatolni a hideg, kemény páncélján.

Egészen addig, amíg Griz színre nem lépett.

Griz-nek, alias Grady Danielsnek, a Hawks Motoros Klub

második vezér emberének szintén olyan múltja van, amit
legszívesebben eltörölne... egy rész kivételével.

Deanna múltja az, ami összehozza őket. Csakhogy vajon örökre?

 Prológus

Deanna

Fordította: Sweety

A hányinger kerülgetett, ahogy néztem Zarát és az újdonsült

férjét a táncparketten az esküvői fogadásukon. Ugyanakkor,
viszont kibaszottul boldog vagyok miatta, talán ezért van
hányingerem...
Abszolút gyönyörű a dizájner ruhájában, még ha a babapocakja
már látszik is. Olyan, mintha egy hercegnős mesekönyvből húzta
volna elő a ruháját, amit utána magára öltött. Ribanc.
Megérdemelte, hogy most boldog legyen, sőt még többet is, az
után a pokol után, amin keresztülment. Bár már eltelt három
hónap, mégis olyan, mintha tegnap lett volna, amikor a telepen
Griz szobájából kilépve megtudtam, hogy Zarát elvitték. A
gondolat, hogy elveszíthetem a legjobb barátomat, teljesen
összetört.
 Igen, sikerült kimásznia belőle, de tudom, hogy ez lelkileg
mennyire megviseli az embert. Persze, ez kívülről nem látszott
rajta, de belülről más a helyzet. Legalább ott volt neki a főnök-
embere, aki mindig vigyázni fog rá.
Sóhajtva hátradőltem a székemben, és bár legbelül zűrzavart
éreztem, mégis csak mosolyogni tudtam. Zarát hamarosan
nászútra viszik a Fidzsi-szigetekre, ahova el sem jutnak, mert
minden őrült esküvőszervezési üzemmódba torkollott.
Annyira izgatott volt emiatt, hogy ettől más is izgatott lett.
A főnök-embere tekintetéből tudtam, hogy csak idő kérdése és
a hátára fekteti. Magamban kuncogtam. Soha nem akarok ilyen
helyzetbe kerülni. Oké, szóval igen, a hátamon fekvés részét el
tudnám viselni, csak a házas és felcsinált rész nélkül.
A tekintetemmel megkerestem Grizt. A táncparkett másik
oldalán állt, lazán nekitámaszkodva a pultnak, és engem nézett.
Összeszorítottam a lábamat. Az istenit, nagyon akarom ezt a
férfit, de ő folyamatosan küzd ellenem, és ebben a pillanatban
még örülök is neki.
A következő kb hét hónapban zsúfolt lesz az életem. Nem volt
szükségem figyelemelterelésre, és ha Griz a kezeim közé kerülne,
soha többé nem akarnám elengedni.
A táskámra pillantva láttam, hogy a levél kilóg belőle.
Visszatoltam és összehúztam a cipzárt rajta. Ez a második levél,
az elsőt akkor kaptam, amikor Zara szarsága elkezdődött.
Mindkettőnél, mintha gyomron szúrtak volna. Azt hittem, hogy
már megszabadítottam az életemet tőle, de nyilvánvalóan nem
így történt.
Nyolc hónapom van, mielőtt megkeresne.
Csak remélni tudom, hogy a tervem beválik.
Ha nem... halott leszek.
 1. fejezet

Négy hónappal később

Deanna

Fordította:Sweety

Katt, katt, katt. Az ujjaim hangja, ahogy száguldoztak a

számítógép klaviatúráján, ami kezdett kibaszottul idegesíteni.
Felhangosítottam Roachfordot az iPodomon, ami az
asztalomon lévő dokkolóban állt. A figyelmem gyorsan visszatért
a monitorra. Vásárlás, vásárlás és vásárlás. Csak ez járt a
fejemben.
A zenén keresztül hallottam a dörömbölést a bejárati ajtómon.
Forgattam a szemem, mert már előre tudtam, hogy ki az.
Sóhajtva állítottam le az online kiskereskedelmi terápiámat, és
hátrébb csúsztattam a székem, hogy fejemet az íróasztalhoz
ütögethessem. Nem fogja fel a kibaszott célzást, hogy egy ideig
egyedül akarok lenni. Nem akarom elrontani a boldogságát a...
ribancosságommal.
– Nyisd ki az ajtót, Deanna. Kivagyok teljesen, már nagyon kell.
Megittam egy nagy jégkását, és hat hónapos terhes vagyok.
Tudod... Azt akarod, hogy a küszöbödre pisiljek, hogy az összes
szomszédod lássa? – kiabált Zara.
Bassza meg!
Nem kellett volna felhangosítanom a zenét, mert most már
tudja, hogy én... hogy itthon vagyok, és nem fogom figyelmen
kívül hagyni.
– Gyerünk, cukorfalat, mindjárt szétrobban – csatlakozott
Julian is kiabálva.
Fintorogva álltam fel, és elindultam a kétszintes házam bejárati
ajtaja felé. Útközben szemügyre vettem az engem körülvevő
látványt. Kizárt, hogy a következő két másodpercben bármit is
elrejthetnék, ezért kinyitottam az ajtót, és felkészültem a pokolra.
– Te. – Zara rám bámult, miközben egyik kezével a cunci-
nunciját szorongatta, míg a másikkal rám mutatott. – Van mit
megbeszélnünk, te szajha, de mozdulj, mert rohannom kell.
Elhúzott mellettem a fürdőszoba felé rohanva, mely a
társalgóból nyíló folyosó végén volt, de a léptei megtorpantak,
mielőtt elérte volna az ajtaját. – Mi ez a szállítmány? – bámult
körbe.
– Inkubátor, majd pisilés után megbeszéljük, hogy mennyire
őrült a csajunk – mondta Julian, miközben belépett a bejárati
ajtón, és arcon csókolt.
 Becsuktam a bejárati ajtót, és már készültem, hogy leütöm
magam, amikor Julian felsikoltott mögöttem. Megpördültem, és
láttam, hogy a szekrénynél áll az Ouran High School Host Club
DVD-dobozát a mellkasához szorítva.
– Ó, te jó ég! Évek óta akartam ezt, de Mattie azt mondta, ha
megveszem ki fog dobni. Szentséges szent barátnőm, készülj fel,
hogy hozzád költözöm, csak azért, hogy ezt nézhessem minden
nap – sóhajtott egy nagyot.
– Tartsd meg – mondtam.
Julian gyanakodva nézett rám. Lazán végigmért tetőtől talpig,
majd vissza. – Szarul nézel ki.
Megforgattam a szemem, majd visszamentem és leültem az
asztalomhoz, majd megnyomtam a vásárlás gombot. A
képernyőn felbukkant egy értesítés, miszerint mostantól egy
Grampiansban lévő ház büszke tulajdonosa vagyok.
Bár a szemem még mindig a képernyőn, de tudtam, hogy Zara
mikor jött vissza a szobába. Mögém állt, és tarkón csapott.
– Mi a fasz? – Megpördültem a székemmel, és felbámultam rá.
– Mi a kacsa, valóban – sziszegte. – Mi folyik itt, Deanna? Két,
majdnem három hónapja nem láttalak, és amikor elkaplak végre
itthon, ezt találom? – Körbemutatott a szobán. – Saját Target
boltot nyitsz? Mi ez a sok szarság?
Ez a sok szarság az egyetlen dolog, amit reméltem, hogy
visszatartja... őt attól, hogy az – nos, az általa hitt – öröksége után
jöjjön. Ha minden fillért el tudnék költeni, nem lenne oka rám
vadászni.
 Azonban Zarának ebből semmit sem mondhatok el. Most
boldog, miután átment a saját poklán. Nem akarom megint a
padlóra küldeni.
Megvontam a vállam. – Csak vásárolgatok egy kicsit.
Julian felé fordult, aki még mindig a DVD-it bámulta. – Te
elhiszed a hazugságait?
– Tyúkanyó, azt hiszem, hogy olyan nagyok a hazugságai, hogy
ha egy jointba tekerhetném őket, legalább egy évig be lennék
tépve tőlük.
– Látod? Nem hiszünk neked. – Kirántott a székemből, és az
arcomat tanulmányozta. – Szívem, kérlek, kérlek, mondd el, mi
ez az egész. És a mindent alatt azt értem, miért kerülsz minket,
és miért néz ki a házad úgy, mintha egy... gyűjtögető háza lenne.
– Kértek egy kávét skacok? – kérdeztem a válasz helyett. A
gyors menekülés a konyhába nem sikerült, mert követtek.
– Ne kelljen bevetnem a fegyveremet, hogy szóra bírjalak,
Deanna Drake.
Nevettem. – Mi az, az anyukád? – Megkerültem a padot, és
elővettem a kávéfőzőt, majd a konyhapultnál ülők felé figyeltem.
– Nem... – kezdte.
Félbeszakítottam. – Nála van Maya és Cody? – kérdeztem.
Zara és Talon, két hónappal ezelőtt megszerezték Cody teljes
felügyeleti jogát, aminek nagyon örültek. Cody is boldog, mert
jobban szerette Zarát, mint a saját anyját. Ezért senki sem
hibáztathatja a gyereket, az anyja egy ribanc.
– Az iskolában vannak. Tudod egyáltalán, milyen nap van ma?
 – Persze, csak kurvára tesztellek, hogy tudod-e hol vannak a
gyerekeid, mert tudod, ha egyszer kibújik belőled a gyerek, akkor
készen kell állnod.
– Lószart – köhintett Julian a kezébe. – Alapszintű trükk a
témaváltásra.
– Ez az igazság. – Zara rávillantotta a tekintetét. – Ennyi, ha
nem kezdesz el beszélni, tárcsázok. – Előkapta a telefonját a
farmerzsebéből, és az ujjai tárcsázásra készen álltak.
– Semmi okod az aggodalomra, ribanc.
– Öt másodperc, Deanna.
– Komolyan?
– Négy másodperc – zengett a hangja.
– Ki a faszt fogsz felhívni? – csattantam fel.
– A főnököt. – Elmosolyodott.
– Nem – ziháltam, és megráztam a fejem.
– De igen, a férjem a gyorshívóba van. Négy másodperc,
szívem.
– Jézusom, bárányborda, már három másodpercnél tartasz. A
terhesagy megint le fog sújtani – mondta Julian, és felsóhajtott.
– Ha felhívod, komolyan ki leszek rád akadva – közöltem, majd
a konyhapultnak dőltem a mellkasomon keresztbe tett karokkal.
– Hajlandó vagyok elviselni téged mérgesen, ha ezzel leások a
mélyére és megtudom, hogy mi folyik itt.
Lehunytam a szemem, és felsóhajtottam. – Zara, kérlek, csak
hagyj békén.
 – Ó, a francba – zihálta Julian –, komolyan hangzik, babám. Ő-
ő azt mondta, hogy kérlek, és nem káromkodott.
Zara bólintott, és azt mondta: – Tudom, de nem hagyhatom,
hogy egyedül foglalkozz vele Deanna, bármi is az. A barátok nem
tesznek ilyet. Ráadásul, ha jól emlékszem, nem is olyan régen
még ott voltál mellettem a poklok poklában. Akkor te is figyelmen
kívül hagytad, amikor azt kértem, hogy hagyjatok békén.
– Énekelj, nővérkém. Nyilatkozz! – kiabálta Julian.
Szememet forgatva mondtam: – De nézd csak meg, hogy
milyen jól sült el minden. És ez már majdnem egy évvel ezelőtt
volt.
– Mondd el, Deanna! – könyörgött.
Megráztam a fejem. – Semmi baj, nincs semmi baj.
– Deanna!
– Zara! Csak hagyd, hogy elüljön a vihar, és akkor minden
visszatér a normális kerékvágásba. – Remélem.
– Mit hagyjunk elülni, boglárka? – kérdezte Julian.
A francba!
– Semmit. Nézd, nekem szaros ügyekkel kell foglalkoznom,
úgyhogy mindketten húzzatok innen a picsába.
Zara a homlokát ráncolta, megrázta a fejét, majd kimondta: –
Egy. – A füléhez nyomta a telefonját.
Baszd meg, ne!
Megkerültem a pultot, hogy kikapom a telefont a kezéből, de
valamit megsejthetett. Kirohant a szobából.
 – Szia, drágám – hallottam, ahogy beleszólt a telefonba,
miközben utána mentem.
– Zara! – kiáltottam. – Ne merészeld, baszd meg! – Rám
meredt a kanapé másik oldaláról.
– Csak Deanna az és rossz kedve van.
– Megöllek – sziszegtem összeszorított fogaimon keresztül.
– Azt kérdezed, miért van Deanna rossz hangulatban? Nos,
édesem, azt hiszem valami nincs rendben, Talon. Aggódom.
A kurva életbe.
Tudtam, hogy már esélyem sincs. Ha Zara aggódott, Talon
bármi áron mindent megtett, hogy eloszlassa ezt az aggodalmat.
Nekem végem.
A francba. Nem, nem. Deanna Drake vagyok, és nem hagyom,
hogy más mondja meg, hogy mit csináljak.
– Igen – mondta a telefonba –, köszönöm, drágám.
Hamarosan találkozunk.
Becsukta a telefont, zsebre tette, miközben az alsó ajkába
harapott.
Igen, aggódik. Azt fogom tenni, amit minden kemény, ne
baszakodj velem nő tenne.
Kirohantam a szobából, fel a lépcsőn, és bezárkóztam a
hálószobámba.
Az ajtóm megremegett, ahogy dörömböltek rajta. – Nyisd ki a
kibaszott ajtót, Mocskosszáj – parancsolta Talon.
Kizárt dolog, hogy kinyissam az ajtót. Biztos, hogy meg tudom
várni a többieket.
– Csak menj el – nyögtem az ágyamon fekve, a karommal a
szememet eltakarva.
– Tudod, hogy nem megyek sehová. Aggódik a nőm miattad,
Mocskosszáj. Ezt nem hagyom. Nem csak ezért a kurva életbe, de
az ő emberei most már Hawkshoz tartoznak, és te is közéjük
tartozol. Segítünk egymásnak, ami azt jelenti, hogy vagy kijössz
és elmondod, mi a fene folyik itt, vagy én megyek be.
Felhorkantam... és letöröltem a kiszabadult könnyeimet,
miközben hálát adtam a fenébe is, hogy senki sem látta, ahogy
valami hülye érzelmes nővé változtattak a szavai.
De ez történt.
Zara által lett egy családom, egy olyan, amelyik életben van és
hajlandó segíteni. Jézusom, egy dühöngő ribanccá váltam,
amikor Zara elutasított minden segítséget a problémájával
kapcsolatban, és most ugyanazt csinálom, amit ő.
Ironikus. Forgattam a szemem.
De ez most más.
Most már teljesen megértem, hogy Zee miért volt olyan
átkozottul makacs, amikor mindenkit meg akart védeni az őrült
exétől, mert ebben a pillanatban én is hajlandó vagyok ugyanezt
tenni. Az egyetlen különbség az, hogy a faszfej, aki hamarosan a
nyomomban lesz, nem egy ex.
A kurva életbe.
Hülye voltam? Valószínűleg.
De nem akartam, hogy bárki észrevegye, hogy egy rémült
seggfej vagyok a látszat ellenére. Azt hittem, mindent el tudok
viselni.
De tévedtem.
Gyenge vagyok.
És ezt utálom. Gyűlölöm magam.
David, Zee fura exe segített bebizonyítani, hogy mennyire
nyuszi vagyok.
Egy héttel a Zee-vel történtek után, Talon felhívott az éjszaka
közepén, hogy akarok-e bosszút állni, mert ha igen, akkor
húzzam el a belem a Pyke's Creekbe.
Amire azt hittem, hogy kész vagyok megtenni, de végül mégis
mást tettem.
 2. fejezet

Griz

Fordította:

Talonnal szemben ültem az irodájában a telepen, amikor

megcsörrent a telefonja.
Ránézett a képernyőre, és elmosolyodott. Mielőtt felvette
volna, már tudtam, hogy ki hívja. – Cica, mi a helyzet?
A mosoly lehervadt az arcáról. – Ki a fasz ordít a háttérben? –
Megvárta a választ, aztán megkérdezte: – Miért van kiborulva? –
sóhajtott egyet. – Szükséged van rám? – kérdezte, majd
hozzátette: – Indulok.
A telefonját az asztalra dobta, majd elgondolkodott és mégis
zsebre vágta, amikor felállt.
– Mi folyik itt, testvér?
– Zara Mocskosszájnál van. Valami baj van, úgyhogy
odamegyek.
 Én is felálltam, és megkérdeztem: – Nem bánod, ha
csatlakozom hozzád?
Rám vigyorgott és kuncogott. – Persze, hogy nem, Griz.
Figyelmen kívül hagyva a reakcióját követtem a telepről kifelé,
és a kavicsos úton átsétáltam a Harley-khez.
– Mikor térsz már végre észhez a szarságaidból, és veszed el,
amit akarsz? – kérdezte Talon, miközben feltette a sisakját.
– Nem tudom, miről beszélsz. Nincs semmi, amit akarnék. –
Ráültem a motoromra, és felcsatoltam a sisakom.
– Kibaszott nagy baromság. Ébredj már fel, baszd meg, tesó!
Mocskosszáj nem lesz mindig szabad.
– Te tudod a legjobban, hogy nincs szükségem több ribancra,
akivel foglalkoznom kell.
Felbőgettem a motorom.
– Ő más lenne – kiáltotta Talon a motorjaink dübörgésén
keresztül. – Szerintem ezt te is tudod, és ettől még jobban
megrémülsz. – Azzal felrúgta az oldaltámaszt, és elindult.
Követtem, de az agyam elkalandozott és a hercegnőre
gondoltam. Talonnak igaza volt, ő tényleg más, és ez halálra
rémített, mert soha nem éreztem még senki más iránt ilyen erős
vonzalmat, mint iránta.
Ennek bizonyítékaként a farkam azonnal megkeményedett.
Jézusom, nincs itt az ideje, hogy csak úgy felálljon, mint valami
kibaszott kisfiúnak.
Elég szar van az életemben, nem hogy még miatta is aggódjak,
de már túl rég nem láttam őt. Valamiért az elmúlt hónapokban
eltűnt mindenki életéből. Gyakran hallottam Vadmacskát
panaszkodni emiatt.
Kell, hogy magyarázat legyen rá. Mindenki tudja, hogy Deanna
mennyire szereti Vadmacskát, úgyhogy valami kurvára nagy oka
kell, legyen a távolságtartásának.
Talán kideríthetném, hogy milyen szarsággal küzd, és
megoldhatnám, akkor utána kiverhetném a fejemből, és nem
kéne többet aggódnom érte.
Akkor legalább rólam sem derülne ki az igazság.
Megálltunk a kibaszott külvárosban, a kétszintes téglaháza
előtt. Lefogadtam, hogy a szomszédjai azonnal leengedték a
redőnyöket, miközben azon gondolkoznak, hogy Deanna
felhajtóján miért sétálgat két bűnöző kinézetű motoros.
Talon nem fárasztotta magát kopogással, csak besétált, én meg
követtem. Vadmacskát és Juliant egy kanapén találtuk, egy rakás
cuccal körülvéve.
Talon halkan füttyentett, ahogy végignézett a sok kacaton, a
kenyérpirítótól a könyveken át. Az ott egy kibaszott vibrátor az
asztal tetején? Nem mertem rendesen megnézni.
– Mi a fasz ez a sok baromság? – kérdeztem.
– Ezt mi is szeretnénk megtudni – mondta Vadmacska.
Ránéztem, és aggodalom ült a szemében.
– Hol van? – kérdezte Talon, miközben a nője felé tartott.
Felsegítette a kanapéról, és szorosan átölelte.
– Amint megtudta, hogy jössz izompacsirta, bezárkózott a
szobájába – magyarázta Julian.
 Abbahagyhatná már ezeket az átkozott becézgetéseket.
Talon rám nézett, én pedig bólintottam. Végigmentünk a
folyosón – ami szintén tele volt kacatokkal –, és felmentünk a
lépcsőn a szobájába. Nem kérdeztem, hogy Talon honnan tudja
melyik az ő szobája, és ez baromira felbosszantott, mert én tutira
nem tudtam.
Biztos azért, mert Vadmacska mondta meg neki.
Ajánlom, hogy így legyen!
Talon dörömbölt az ajtaján, és üvöltve parancsolta: – Nyisd ki
a kurva ajtót, Mocskosszáj!
– Csak menj el – hallottuk bosszús nyögését.
Talon bekiabált neki valamit, de túlságosan lefoglaltak a saját
gondolataim, így nem figyeltem. Mi történhetett vele?
Miért nem tudták a ribancok egyszerűen csak megmondani,
hogy mi a fene bajuk van, és aztán elintézni a kibaszott
problémát, ahelyett, hogy ilyen gyerekes faszságokat csinálnak?
Talon kiabálását követően síri csend lett a szobába. Aztán
zokogás hangjait hallottam, de elbizonytalanodtam, mert az nem
lehetséges.
És ha mégis? Nekem… nekünk be kellett mennünk, kideríteni,
hogy mit művel, mielőtt még jobban kikészít.
Talon hátranézett Vadmacskára, aki követett minket.
– Látod, hogy mire céloztam? Máskor már itt kint dühöngene
és káromkodna, mint egy matróz, ehelyett a cirkusz helyett –
mondta szomorúan.
 – Még azt is mondta, hogy kérem – tette hozzá Julian, mire
Zara egyetértően bólintott.
Bassza meg! Mindannyian tudtuk, hogy ez a szó csak akkor
hagyja el Deanna száját, ha komoly az ügy.
– Szerinted hagyja, hogy betörjük az ajtaját?
Játékos mosoly volt Talon ajkán, Vadmacska kérdésére.
Egy szarevő vigyor terült szét az enyémen.
– Nem hiszem, hogy jó ötlet a Sátánt piszkálni és tesztelni –
mondta Julian.
Én felkacagtam. – Szerintem kurvára zseniális ötlet. Lépj
hátrébb!
 3. fejezet

Nyolc hónappal korábban

Deanna

Fordította:

Elmentem Pyke's Creek felé, oda, ahova Talon mondta, hogy

lesznek. Félrehúzódtam, majd leállítottam a Mustangom
motorját, és egy régi, lepukkant csónakház felé igyekeztem. Az
éjszaka hideg és ködös volt, farmerbe és kapucnis pulóverbe
öltöztem. Nem biztos, hogy ez egy gyilkos ruházata... mibe öltözik
az ember, ha ölni megy? Nem tudom. Azt azonban igen, hogy
miért ezt a helyet választották.
Elhagyatott. Semmi nincs körülötte, kivéve a bokrokat. Csak
egyetlen út vezet oda, amin odamentem. Könnyen észrevehető,
ha jön valaki.
 Négy nagy furgon parkolt a hely előtt, és körülbelül tíz motoros
állta körül, közben beszélgettek. Talon észrevehetett, mert
előttem termett.
– Készen állsz? – kérdezte.
Azt hittem, már igen, ezért bólintottam. Talon intett valakinek,
mire az egyik furgon hátsó ajtaja kinyílt. Az egyik embere
kirángatta és a földre lökte David megvert testét.
– Ezt kurvára nem teheted velem! – kiabálta David.
– Lószart – nevetett Blue – Ha kibaszol a Hawks-szal, mi
keményebben vágunk vissza.
Talon megfogta a karomat, és odahúzott a David köré gyűlt
motorosokhoz.
– Mit keres itt? – morgott Griz, David másik oldaláról.
– Egy lehetőséget akart. Én megadom neki – mondta Talon.
Griz megrázta a fejét, és a fogai között sziszegte: – Jézusom,
Talon.
Talon nem törődött vele, és felkiáltott – Pick!
A szemem kikerekedett, amikor a motorosok szétváltak, és Pick
előre battyogott.
Fáradtnak látszott, és mintha még mindig fájdalmai lennének
a lövés miatt. Friss zúzódások is látszottak a testén. Azt hiszem,
Talon mégsem fogadta vissza olyan nagy örömmel. Bár ezért
senki nem hibáztathatta.
– A szarságért, amit okoztál, ezzel kell megfizetned az árát.
Vállalod? – kérdezte Talon – De vedd tudomásul, ha bármi
visszhangja lesz ennek a rohadéknak a meggyilkolása miatt, az
mind a te sarad lesz.
Pick szembenézett Talon szigorú tekintetével, majd kihúzta
magát és azt mondta:
– Vállalom.
– Neki is meg kéne döglenie, mint ennek a szarzsáknak –
kiáltotta valaki.
Blue kuncogott. – Senki sem nyúlhat hozzá, különben
Vadmacska levágja érte Talon tökeit.
Mindenki nevetett.
Pick összerezzent. Biztos utálta, hogy Zara és pár meleg srác
mentette meg a seggét.
– Jól van. Csináljuk, hogy hazamehessek a nőmhöz –
parancsolta Talon, majd felém fordult. – Mocskosszáj, te leszel
az első. – Előhúzott egy kést a farmerja hátsó zsebéből, és felém
nyújtotta. – Lábon szúrta Zarát, úgyhogy itt az ideje, hogy
visszaadjuk neki azt, amit vele tett.
Elvettem a könnyű, hajlékony harci pengét, és rámosolyogtam.
Felpörögtem és felvillanyozott, hogy Talon engedte a
részvételemet, még ha Griz írtózott is ettől, ami a jóképű arcán
lévő fintorból látszott.
A késről Davidre pillantva a gyomrom felfordult.
– Mocskosszáj? – kérdezte Talon, de nem tudtam levenni a
szemem Davidről. Ijedtnek tűnt, a teste remegett, és
izzadsággyöngyök csillogtak a homlokán, de a szemében ott
fénylett az önteltség. Rám vigyorgott.
 Tudja, hogy kételkedem magamban?
– Csak döfd bele, édesem – mondta valaki.
Akartam.
Bizseregtem a vágytól.
De megrémültem.
Én... féltem.
Ezt a legtöbben el se hinnék rólam.
Nem ismerték a múltamat. Nem tudják, hogy ha meglátom a
vörös színt, pánikrohamot kapok.
És ez olyasmi, amit nem akartam megcsinálni Talon és a dögös
motoros tesói előtt.
Nem tudtam, meddig álltam ott, bámulva a kést, majd Davidet.
Elég ideig, hogy Griz odaérjen hozzám és már csak azt éreztem,
hogy meleg karok ölelik át a derekam, és halkan a fülembe suttog:
– Drágám.
Hogy erőt adjon? Nem tudom.
Kivette a kezemből a kést, amit visszaadott Talonnak, majd
bőrbe burkolt óriások csoportján keresztül kézen fogva a
kocsimhoz vonszolt.
Ekkor hallottam, ahogy Talon Picket szólítja, amit vérfagyasztó
sikolyok követtek David irányából.
– Hercegnő, nézz rám – parancsolta Griz, és amikor nem
engedelmeskedtem, a kezébe vette az állam, és felemelte a fejem.
– Tűnj el innen, és menj haza!
Csalódottan megráztam a fejemet. – Nekem kellett volna
megtennem.
 – Nem, nem kellett volna – mondta nyersen.
Rápillantottam. – De igen, nekem kellett volna. Erős ribanc
vagyok, és ki kellett volna beleznem azt a rohadékot, de...
Megpróbáltam elhúzódni, hogy gondolkodni tudjak, de Griz
nem engedett.
Szórakozottan nézett rám a szívszorítóan szexi arcával, amit a
Harley-jén való motorozás közben a nap és a szél lebarnított. –
Ez csak azt jelenti, drágám, hogy van szíved.
Ziháltam. – Nekem kurvára nincs, te seggfej! – Egy lépést
hátráltam tőle, és néztem, ahogy a nagy, bőrkeményedéses
tenyere leesik az arcomról.
Megbántam. Szeretem, ha rajtam van a keze. Pokolian biztos,
hogy többet akarok Grizből magamon, nem csak a kezét.
– Megyek. Indulnom kell. – Kinyitottam a kocsim ajtaját, és a
vállam fölött azt mondtam: – Egy pöcs vagy. Tudod, ugye?
– Persze, hercegnőm. – Mindezt egy olyan mosollyal mondta,
hogy legszívesebben térdre borultam volna előtte, könyörögve,
hogy azonnal dugja a farkát a számba.
Megráztam a fejem, és hozzátettem: – Senki sem szólhat erről
egy kurva szót sem, vagy... nem tudom, baszd meg. Talán Juliant
rátok küldöm egy évre.
– A francba, dehogy. Ezt egyetlen motoros sem akarná.
Meglepett nevetés tört ki belőlem, ahogy összerezzent. –
Átkozottul igaz – mondtam.
Lövések visszhangja hallatszott, amitől megugrottam. Arra a
területre néztem, ahol David épp kilehelte a lelkét, és bosszús
voltam magamra, mert nem tudtam megcsinálni, amit annyira
szerettem volna. – Menj haza, Mocskosszáj – szólalt meg Griz,
ami visszaterelte a figyelmemet az aggódó tekintetére.
Szélesen elvigyorodtam, hogy azt lássa, hogy nem zavar, ami a
faház mögött történik.
– Ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak, te fasz!
Kitört belőle a nevetés, megrázta a fejét, és elsétált.

Napjainkban

Bumm. Kiugrottam az ágyamból a szoba másik végéig, miközben

a szívemhez kaptam a kezem.
Mi a fene folyik itt? Berúgták az ajtóm, és a tettes épp belépett
a szobámba.
– Griz, mi a fasz van?! – kiabáltam.
– Hát, talán legközelebb majd kinyitod azt a rohadt ajtót –
morogta.
Egyébként is, mit keres ő itt?
Talon, arcán ijesztő motoros vigyorral, körbejárta a szobát,
akárcsak Julian és Zara is.
– Te kényszerítettél erre. Nem volt más választásom –
sóhajtott fel Zara drámaian.
– Ennyi volt, baszd meg! Visszaviszem a Harley-ket, amiket a
kis űrlényeknek vettem – mondtam.
 – Várjunk csak egy percet – kezdte Julian, csípőre tett kézzel.
– Vettél neki és Mr Motoros-Seggrepacsi ivadékának Harley-ket,
pedig még meg sem születtek, én meg csak néhány DVD-t kapok?
Beszélgessünk csak erről. – dobbantott a lábával.
– Nem – parancsolta Talon –, beszéljünk inkább arról, hogy mi
a faszért költöd el az összes pénzed.
Zara zihált, és ezzel mindenki figyelmét magára vonta. Aztán
azzal folytatta, hogy a homlokára csapott, és azt mondta: –
Mekkora egy kibaszott idióta vagyok.
– Kurvára nem fogok ezen vitatkozni – ajánlottam fel. Talon
szúrós szemekkel nézett rám. Zara elszomorodott. – Most már
értem. Olyan rossz barát vagyok. A fenébe is, Deanna, annyira
sajnálom. Persze, hogy ezért.
– Zara – figyelmeztettem.
Nem. Nem. Nem. Nem. Nem emlékezhet. Olyan részeg volt,
mint egy görény, amikor elmondtam neki. Hogy a fenébe
emlékezhetett?
– Cica, nem akarod elmondani a többieknek is? – kérdezte
Talon.
– Ne! – sziszegtem, amikor Griz telefonja megszólalt.
– Bassza meg, most mi lesz? – sóhajtott Julian.
 4. fejezet

Griz

Fordította:Sweety

Ránéztem a telefon kijelzőjére, és felfordult a gyomrom.

Legszívesebben ököllel vertam volna a falat. Megint ő az.
Mostanában egyre gyakrabban fordul elő, de ki vagyok én, hogy
visszautasítsam?
– Menned kell? – kérdezte Talon. Biztosan olvasott az
arcomról.
– Igen. – sóhajtottam. – Bassza meg! – morogtam, és mikor
felnéztem a telefonomról, Deanna kíváncsi tekintetével
találkoztam. Összevontam a szemöldökömet, és Talon felé
fordultam. – Később bepótoljuk?
– Persze, tesó – emelte fel az állát.
– Nincs mit bepótolni – morogta Deanna.
 Gúnyolódtam. – Persze, hercegnő. – Odasétáltam az ajtóhoz –
ami most csak a zsanérról lógott –, és a vállam fölött azt
mondtam: – Később találkozunk.
Ezt komolyan gondoltam, mert tudom, hogy bármi is történik
most Mocskosszájjal, az egy újabb szar helyzet lesz.
Szüksége lesz valakire.
Akár tetszett neki, akár nem, ez a valaki én vagyok.
A francba!
És ez még több gondot okoz, amire nincs szükségem.
Mocskosszáj védelme már önmagában is próbatétel.

Kopogtam a bejárati ajtón, de nem jött válasz. Ilyen még soha

nem történt, így mondhatjuk azonnal riadókészültségben voltam.
Kathy mindig pillanatokon belül kinyitotta az ajtót, amikor
megálltam a ház előtt. Figyelné a motoromat, és készenlétben
várna, hogy elhúzhasson innen a picsába.
Szóval hol a fenében van, amikor még csak tíz perce hívott?
Ezúttal az ajtón dörömböltem, és kiabáltam: – Kathy?
Semmi.
Egy kurva hang se.
Akkor meghallottam.
Halk sírás.
Berúgtam a csizmámmal ma már a második ajtót, és
berohantam a házba.
 A sírás egyre hangosabb lett, ahogy a rendetlen ház hátsó
részében lévő hálószobához közeledtem.
– Bassza meg – morogtam.
Kathy hason fekvő testét a földön átlépve felvettem Swant a
kiságyából, a kétéves kislányomat.
– Semmi baj, kicsim. Pszt, minden rendben lesz – duruzsoltam
halkan neki, miközben kivittem a szobából, a folyosón és a koszos
konyhán keresztül.
Bassza meg!
Meghalt?
Biztosan az volt.
Jézusom! A gyermekem anyja a padlón fekve meghalt?
A gyermekünk szeme láttára?
Kibaszott hülye kurva. Mi a fenét csinált már megint?
Mi a faszért néz ki úgy a ház, mintha bomba robbant volna, és
miért van olyan szaga is?
Körbepillantottam a konyhában, a koszos padlótól a sütőből
kilógó valamiig. A hűtő üres és az ajtaja nyitva.
Felcsaptam a telefonomat, miközben lenéztem Swanre. Sokkal
nyugodtabban nézett rám.
– Minden rendben lesz, kicsim – suttogtam.
A kis kezecskével felnyúlt és átölelte a nyakam. Apró fejét a
vállamra hajtotta, és felsóhajtott.
Tudta.
Tudta, hogy itt van az apukája, és minden rendben lesz.
 A fülemhez szorítottam a telefont, és felhívtam Blue-t, mert
Talonnak volt épp elég dolga.
– Testvér? – szólt bele.
– Kathy-t arccal lefelé elterülve találtam a gyerekünk
szobájában.
– Ott vagyok Stoke-kal és Killerrel. Kerüljük a feltünést?
– Nem, hívnom kell a zsarukat. Az itteniek láttak bemenni. De
próbálj meg előbb ideérni.
– Rajta vagyok. Öt-tíz perc és ott vagyok.
– Hamarosan találkozunk.
Öt percet adtam, mielőtt hívtam a zsarukat, közben a
nappaliban hagytam Swant boldogan játszani, amíg
leellenőrizem, amit már tudtam.
Kathy halott volt. Bizonyára azután halt meg, hogy felhívott. A
telefonját Swan plüssállatokkal teli kiságya alatt találtam meg.
Gyorsan megragadtam Swannek néhány tiszta ruhát és egy új
pelenkát, mert a másik már átázott, majd visszamentem, hogy
gondoskodjak a lányomról, és hívtam a rendőrséget.
Mióta fekhetett Kathy a padlón?
A francba, bassza meg! Csak remélhettem, hogy Swan később
sohasem emlékszik majd arra, amit látott. Milyen
következményei lesznek, hogy látta a padlón feküdni a halott
anyját? Még most sem beszélt, nem úgy, mint a vele egykorú
gyerekek, akiknek a fecsegésétől már vérezne a füled.
De az én Swanem csendben van.
 Kértem Kathy-t, hogy vigye el az orvoshoz. Örökké azt
hajtogatta, hogy minden rendben van, és hogy egyes gyerekeknél
ez tovább tart.
Sokáig el is hittem ezt a mesét.
De most? Már nem annyira. Valami más van itt, és a végére
fogok járni.
Miután tisztába tettem Swant, felvettem, és szorosan átöleltem.
Ezt születése óta imádta.
Jézusom. Vérzett érte a szívem.
Nem kellett volna otthagynom azzal a ribanccal, de eleinte
jónak tűnt, akárcsak a többi, amíg meg nem próbált irányítani.
Ezt nem bírtam, ezért elhagytam, és csak utána mondta, hogy
terhes. Igazából örültem neki. Úgy gondoltam, hogy ha nem is
vagyunk együtt, még akár működhet is.
Arra gondoltam, hogy bár Kathy nem nekem való, de talán
mégis jó anya lesz a maga irányító módján.
Tévedtem.
Soha nem akarta Swant.
Még mindig szeretett bulizni, és néhányszor ezt a lányom
társaságában csinálta, amitől hát mondjuk úgy, hogy a dolgok
eldurvultak, és végül Talonnak kellett elrángatnia, mielőtt
megölöm a ribancot.
Legalább nem tett keresztbe Talonnak. Amit a férfi parancsolt,
a lány végrehajtotta. Az embereket elküldték a házból, és Swant
a házamba vitték éjszakára. Amit nem értek, hogy miért jött
vissza érte.
 Milliószor megmondtam Kathy-nek, hogy Swant teljes szülői
felügyelettel vállalom. De nem engedte. Azt mondta, hogy egy
férfi soha nem nevelhet egyedül egy lányt, és szüksége van a
kislányára. Nélküle elveszett lenne.
Aztán az elmúlt tíz hónapban a dolgok furcsává váltak. Kathy
felhívott, és közölte, hogy vonszoljam a seggem a házhoz,
különben magára hagyja Swant.
Persze átrohantam, de amint meghallotta a Harley-m
kipuffogóit, a bejárati ajtó kinyílt, és Kathy eltűnt egy taxiban.
Elvihetném Swant a házamba, és ráncba szedhetném Kathy-t,
amikor másnap pocsék kinézettel érte jön.
De minden alkalommal ugyanaz volt a történet – csak szüksége
volt egy éjszakára, hogy szabadnak érezhesse magát, és
összevitatkozunk Swan állandó felügyeleti jogán. De persze, mint
egy balek minden alkalommal beadtam a derekam, mert azt nem
akartam, hogy a kislányom anya nélkül nőjön fel.
Mindez azonban most megváltozik.
És őszintén szólva, nem is lehetnék boldogabb.
Bassza meg! Egy kicsit érzelgősen hangzik, de nagyon örülök.
Boldog vagyok a tudattól, hogy Swan mostantól egy szigorúan
őrzött és erősen védett családban fog felnőni.
Egy olyan családban, ahol gondoskodnak egymásról, bármi
történjék is. Teljesen világos, hogy történt valami tegnap este a
házban, és a kislányom is jelen volt, rosszul vagyok a kibaszott
tudattól.
 Ilyesmi soha nem történhetett volna meg a telepen, de még a
testvériségben sem. Bulizunk, de soha nem a gyerekek közelében.
Mindig a biztonságos otthonukban voltak, ahol egy megbízható
ember vigyázott rájuk.
A bejárati ajtó kinyílt, és belépett Blue, Stoke és Killer.
Odajöttek a kanapéhoz, ahol a karjaimban alvó Swannel ültem.
– Nézzetek körül a házban, testvérek. Nézzétek meg, mit kell
elrejteni, és mi lehet az, ami a tegnap történtekhez vezethet.
Körülbelül öt percünk van, mielőtt a zsaruk megjelennek.
– Meglesz – jött a válasz Blue-tól.
– Rajta vagyok – morogta Stoke.
És Killer megemelte az állát. Csendes típus. Nem szólt egy szót
sem, hacsak nem érezte szükségesnek, és most nincs idő
beszélgetni.
Szétszéledtek, és elindultak keresgélni, míg én hátradőltem az
alvó kislányommal, és a következő lépésen gondolkodtam.
 5. fejezet

Deanna

Fordította: Sweety

Aggódni kezdtem. Mibe keveredett Griz, amiért minden egyes

telefonhíváskor el kell rohannia? Valami komoly dolog lehet, és
hiába szeretném megtapogatni azt a finom kis seggét, nem
teszem.
Talán csak egyszer? Hogy kiverjem a fejemből?
Nem. Nem megy.
Felnézek a padlóról, és három szempárral találom szembe
magam.
Bassza meg!
– Cica, kezdj el beszélni – morogta Talon, majd megrázta a
fejét.
– A fenébe, ez a szarság ismerős. Be kell fejeznetek. Ti ketten
nem titkolhatjátok el előlem és a testvéreim elől a dolgokat, hogy
segíteni tudjunk.
 – Hé – csattant fel Zara. – Ne legyél már ilyen dühös-pasis
velem. Csak most jutott eszembe, miről is lehet szó.
– Engem bármikor feldühíthetsz – ajánlotta fel Julian. Nem
tudom megállni vigyor nélkül. Ez a köcsög mindig mosolyt csal
az arcomra, főleg ha olyan szarságokat mond, amiket én sosem
mondanék egy olyan alfahímnek, mint Talon.
Zara Julian felé fordult, és rávillantotta a tekintetét. Az hátrált
egy lépést, kezét maga elé emelve mondta: – Csak úgy mondtam.
Hűha, anyamedve, te aztán ijesztő tudsz lenni, amikor terhes
vagy. – A tenyerébe köhintett. – Nem viszed túlzásba?
– Akkor ne nyomulj az emberemre – morogta. – Akkor nem
érezném szükségét, hogy körbepisiljem. Állandóan ez történik,
basszus. Mit gondolsz milyen érzés, mikor megyünk az utcán, és
egy totyogó kacsa mellett sétál, miközben az összes ribanc
megbámulja, és tudják, hogy ők nemcsak jobban néznek ki, de
velük jobban is járna?
A kurva életbe. Mindjárt elsírja magát.
– Zara – mondtam –, tartsd féken a hormonjaidat.
Kiegyenesedett és azt mondta: – Igen, persze. Hisz miattad
vagyunk itt.
A fenébe, nem kellett volna semmit sem mondanom.
– Cica – förmedt rá Talon. Mindannyian ránéztünk, megfeszült
ugyan, de ahogy a feleségére nézett, melegség sugárzott a
tekintetéből. Két lépést tett és már a karjaiban volt a nője.
– Nincs miért aggódnod. Leszarom, ha tízezer nő csekkol, és
neked is le kéne, mert kurvára imádom, ahogy mozogsz, ahogy
nézel, és ahogy beszólsz. Soha senki nem fogja megkapni úgy a
figyelmemet egész hátralevő életemben, mint te.
– Ó, te jó ég – suttogta Julian.
Valami az arcomra csöppent. Felnéztem a plafonra, hogy mi
lehet az, de nem volt ott semmi. Ekkor vettem észre, hogy
könnybe lábadt a szemem, és az egyik könnycsepp kiszökött.
Bassza meg!
Mi bajom van? Mi a fenéért sírok ilyen hülyeségek miatt?
Csak egy oka lehet – biztos PMS-em van.
– Drágám. – Néztem, ahogy Zara belesimul Talon ölelésébe.
Valamit súgott a fülébe, amitől Talon kuncogni kezdett, és ha jól
ismerem a csajomat, akkor valami izgalmas dolgot ígért neki az
ágyban.
Az ölelésben Zara felém fordult. – Mi lenne, ha most
mindannyian elmennénk hozzánk szívem? Megvacsorázunk,
iszunk valamit, és mindent megbeszélünk.
– Nem, köszönöm. Nekem itt jó lesz. De ti menjetek csak. –
Megkerültem az ágyamat, és kisétáltam a hálószobámból,
lementem a lépcsőn a konyhába. Tudtam, hogy követnek.
Megálltam a kávéskanna előtt, és felajánlottam: – Kér valaki
egyet, mielőtt indultok?
– Mocskosszáj – sziszegte Talon összeszorított fogai között.
Megfordultam, és a konyhapult másik oldalán állt Juliannel és
Zarával.
– Igen, főnök-ember?
 – Ha nem rakod be a segged Zara kocsijába, sikítva és
rúgkapálva viszlek ki a saját házadból. Melyiket választod?
– Tudod, hogy megteszi. Láttad, hogy velem is megtette – tette
hozzá Zara.
Sóhajtva néztem a padlóra, mintha gondolkodnék, de csak
bosszantani akartam, amiért beleszól a dolgaimba.
Bár nem is hibáztathatom érte. Nem, a feleségét fojtanám meg
álmában. Felpillantottam a szememet forgatva. – Na jó, rendben.

A Zara és Talon házában elköltött vacsorát mindig élvezem, attól

függetlenül, hogy most rosszkedvű vagyok. Őszintén szólva, ki ne
élvezné? Azt hittem, hogy csak Talon, Zara, Julian, Mattie és a
gyerekek vesznek részt, kiderült, hogy valójában rajtuk kívül még
Zara szülei a nevelt lányukkal, Josie-val, Talon húga, Vi és a
barátja, Travis is eljöttek. Szerencsére Talon háza elég nagy
ahhoz, hogy mindannyian elférjünk.
Hangos, kaotikus és szórakoztató.
Egészen addig, amíg egyszer csak nyílt a bejárati ajtó, és Blue
sétált be Killerrel. Elég volt a feszült arcukra nézni, és Talon
máris felállt a székéből, és az ajtóban lévő csoportosuláshoz
ment.
– Ó, te jó ég! Soha nem fogom megszokni, hogy ennyi szexi férfi
van egy szobában – mondta Nancy, Zara anyukája, mire Josie
felkacagott, Richard, Zara apukája pedig hangosan felsóhajtott.
 – Anya – csattant fel Zara, és tágra nyílt szemekkel Cody és
Maya felé mutatott.
– Ó, mi van? Nem azt mondtam volna, hogy ők...
– Nancy – szakította félbe Richard –, tegyük ágyba ezeket a
manókat. – Felállt az asztaltól. – Josie, akarsz segíteni, édesem?
Nagyobb csoportban Josie még mindig hallgatag, de
négyszemközt, le sem lehet lőni – kivéve, ha a másik ember egy
férfi volt. Még mindig nagyon félénk minden férfi közelében, még
Mattie mellett is. Habár Julian eléggé lányos volt, így már soha
nem rezzent össze, ha a férfi a közelébe került. De volt egy kivétel,
mégpedig a Hawks legfiatalabb tagja, Billy Anders személyében.
Mindenki tudta, hogy Josie teljesen bele van zúgva. Mi csak
reméltük, hogy a fiú nem lesz olyan ostoba, hogy összetörje a
szívét. Bár ez elkerülhetetlen, hisz az a srác, egy nőcsábász.
Nancy, Richard és Josie kimentek a gyerekekkel a konyhából.
Érezhették, hogy valami készülődik, mert a következő
másodpercben átható sírás hallatszott az ajtóból, ami miatt
mindenki a szexi motorosok csoportját nézte.
Talon, Blue és Killer félreálltak, és akkor belépett – Szent ég!
Griz, egy gyönyörű, szőke kislánnyal a karjában, aki úgy ordít,
mint egy banshee1.
Mi a franc folyik itt?
Gőzöm sincs, de a fenébe is, nagyon jól néz ki farmerben,
motoroscsizmában, fehér pólóban és a klub mellényében. A

1
banshee: kelta női szellem. Jajveszékelése a hábzan bekövetkező halálra figyelmeztet
szeme kicsit karikás és acélos, a mákos haja pedig kusza, de a
látványától beindul bennem az ösztön, hogy végigsimogassam a
testét, mint bármelyik alkalommal, amikor belép a szobába.
És a kurva életbe, rohadtul szexi, ahogy azt a gyönyörű kislányt
a karjában tartja... még akkor is, ha a kislány nem akar
elhallgatni.
– Ó, te jó ég – suttogta Zara.
– Zara – hívta oda Talon. A lány felállt az asztaltól, és
egyenesen a férfi várakozó karjaiba sétált. Valamit halkan
mondott neki, és mindannyian figyeltük, ahogy Zara szeme
elkerekedik, és kezével a száját eltakarva bólint.
– Új dráma kapott lángra – énekelte Julian.
Kurvára igaza van.
 6. fejezet

Griz

Fordította: Sweety

Zara most tudta meg, hogy van egy lányom, ennek tetejében azt
is, hogy a gyermekem édesanyja épp most halt meg, és ez jobban
fájt, mint gondoltam… különösen, amikor tekintetét rám emelte,
amely most együttérzéssel és fájdalommal telt meg.
De nem érdemeltem meg.
Gyűlöltem a halott ribancot, még akkor is, ha Swan kisírja
utána a szemét, most kurvára boldog vagyok. A lányom csak az
enyém, úgy nevelem fel, ahogy én akarom, olyan emberekkel
körülvéve, akik mindennél, még a saját életüknél is jobban
törődnek vele. Erről szólt a testvériség, és ez kiterjed, az old
ladyjükre és a porontyaikra is.
– Szia, szép kislány – gügyögött Vadmacska, magára vonva
Swan figyelmét, aki azonnal megnyugodott egy kicsit. – Éhes
vagy?
 – Nem beszél, Vadmacska, de biztos vagyok benne, hogy éhes.
Köszönöm, édesem.
Zara bólintott, kezét Swan felé nyújtotta, és átkozottul
meglepődtem, amikor Swan a saját kis karját nyújtotta, hogy
megfogja.
Végig figyeltem, ahogy Vadmacska elsétál Swannel, és rohadtul
jól esett. Swan átnézett Zara válla felett, és elmosolyodott.
Elmosolyodott. A halott szívem, ettől az egy apró arckifejezéstől
újraéledt, hogy aztán Deannára nézve egy ütemet kihagyjon.
Bassza meg, nagyon szexi! Az asztalnál ült Mattie, Julian, Vi és
Travis társaságában, miközben mindannyian beszélgettek, de ő
végig engem figyelt olyan tekintettel, mintha le akarná tépni
rólam a ruhát, amitől azonnal megkeményedett a farkam.
A francba!
– Griz, tesó, beavatnál, hogy mi történt? – kérdezte Talon.
– Ahogy már mondtam, Kathy-t holtan találtam a házában.
Swan sírt, ezért betörtem az ajtót. Először a testvéreket hívtam,
aztán jöttek a zsaruk, és kikérdeztek minket. Nyilvánvalóan
túladagolta magát valamivel.
– Megvádoltak téged?
– Szerettek volna, de az egyik szomszéd elmesélte, hogy tegnap
este őrült buli volt, és látta, hogy nem sokkal a zsaruk előtt
érkeztem.
– Bassza meg, ember! – Talon felsóhajtott. Blue és Stack felé
fordult. – Találtatok valamit?
Blue rám nézett. Bólintással engedélyeztem, hogy beszéljen.
 – Igen, Talon, egy tag mellényét találtuk... egy régit.
– Mi a faszt értesz ezalatt? – sziszegte Talon.
– Maxwellé volt – mondtam.
Max volt az, aki elhagyta a klubunkat, amikor Talon átvette a
vezetést, és megtisztította a testvériséget. Max még mindig
kurvákkal akart kereskedni, nem volt még elege ebből. Imádta a
nők által megkeresett pénzt, a figyelmüket és a puncijukat.
– Elbeszélgessünk vele? – kérdezte Talon.
Végigsimítottam az arcomon. – Ma este nem, haver. Fáradt
vagyok, és egész éjjel csak Swannel szeretnék foglalkozni. Nem
akarom magára hagyni.
Talon bólintott. – Jogos. De holnap elbeszélgetünk a régi
cimboránkkal.
Elmosolyodtam, mert az kurva biztos, hogy vannak kérdéseim
Maxwellhez, például, hogy mi a faszért engedte meg Kathy-nek,
hogy a kislányommal a házban bulit tartson.
Jézusom. Felfordul a gyomrom a gondolattól. Mi a fenét
láthatott a kisbabám tegnap este?
– Nyugodj meg, testvér – parancsolta Talon. – Meg fogjuk
találni a válaszokat.
Megemeltem az állam, és figyelmemet visszafordítottam az
asztalhoz. Talon tudta, hogy mit érzek, mert ő is ugyanígy érezne,
ha ez az ő gyerekeivel történik.
– Mi a helyzet Mocskosszájjal? – kérdeztem.
 – Még kurvára nem tudok semmit. Mindenki átjött vacsorára,
és nem akartunk a gyerekek előtt ezekről beszélni, de bármi is az,
védelemre lesz szüksége.
Ezt már korábban is sejtettem.
– Szükségem van a kulcsaira – mondtam, miközben figyeltem,
ahogy Swant csodálja Vadmacska ölében, aki húst és zöldséget
evett.
Talon kuncogott. – Cica? – szólította. Zara a férjére nézett,
átadta Swant Violetnek, és odament hozzá.
– Igen, drágám? – kérdezte, miközben átkarolta Talon derekát.
– Kicsim, szeretném, ha Mocskosszáj kulcsait ideadnád.
Felvonta a szemöldökét, ahogy Talonról rám nézett, így én
válaszoltam meg az okát. – Gondoljuk, hogy bármibe is
keveredett Deanna, elég komoly ahhoz, hogy védelemre
szoruljon. Így van? – Amikor Zara lassan bólintott, hozzátettem:
– Szóval oda kell vinnem néhány dolgot, és ha megtudná, mielőtt
elviszem a cuccaimat a lakására, abból botrányt csinálna. De ha a
cuccaim már ott vannak... – hallgattam el.
Zara elmosolyodott. – Hozom őket.
Talon felnevetett. – Ez az, kislány. – Megpaskolta a lány
fenekét, amikor az elsétált.
– Mi lesz Swannel? – kérdezte Blue, közben vidámság
csillogott a szemében.
– Őt is magammal viszem. Amint Zara ideadja a kulcsokat, ti
ketten menjetek át hozzám, és pakoljátok össze, amire
szerintetek szükségem lehet, és Swan szobájából az ágyát, meg
mindent. Aztán menjetek Deannához, és ha tudjátok, javítsátok
meg a hálószobája ajtaját, és pakoljátok be az összes cuccomat.
Ha egyáltalán találtok egy kibaszott üres helyet.
– Hogy érted ezt? – kérdezte Killer.
– Majd meglátod, ha egyszer odaérsz. Megcsináljátok ezt
nekem?
– Örömmel – vigyorodott el Killer.
– Igen, bárcsak láthatnám Mocskosszáj arcát, amikor
mindenre rájön – kuncogott Blue.
Én is alig várom, hogy lássam.
 7. fejezet

Deanna

Fordította: Sweety

A gyomrom teljesen összeszorult. Zara szülei elmentek Josie-val,

és itt az idő, hogy beszéljek. Mindenki ezt várta, és ha nem
mesélem el miért ment el az eszem, Zara teszi meg helyettem.
De van még valami. Érzem. Zara titkolózik – az egyik
pillanatban még az asztalnál ült és segített enni Swannek, a
következőben odament Talonhoz, majd utána eltűnt a
konyhában, aztán visszasétált az ajtóban álló srácokhoz. Ekkor
Blue és Killer elmentek, de csak azután, hogy... vidáman rám
bámultak.
Igen, valami itt még történik, szerintem az én rovásomra.
Most mindannyian visszaülünk az asztalhoz, Griz is
csatlakozik, miután elvette Swant Vitől, és az ölébe ültette. A
gyerekek már ágyból nézték a tévét, Zara pedig Juliannel
mindenkinek kávét töltött.
 – Rendben, Mocskosszáj – kezdte Talon, majd kortyolt egyet a
kávéjából –, elég időt adtunk. Essünk túl rajta.
– Úgy tűnik, a legjobb időpontban jöttünk vacsorázni –
mondta Vi, és a kezét dörzsölgette. Rávillantottam a tekintetem.
– Vi – figyelmeztette Travis. Tudta, hogy gyűlölködő
kapcsolatban vagyunk.
Igazából mindenki tudta. Nem, mintha teljesen gyűlölném,
hisz hatalmas segítséget nyújtott Zarának, de gyűlöltem a
gondolatát is annak, hogy ami Zara és köztem volt, valaki új
csatlakozzon.
Féltékeny vagyok?
Kurvára igen.
Mert nem veszíthetem el Zarát. Ő a támaszom.
– Igen, nos, nyugodtan elmehetsz, baszd meg – mondtam.
– Deanna! – Zara csettintett, és Swanre nézett.
Megforgattam a szemem, és azt mormoltam: – Bocsánat.
– Intézzük el ezt a dolgot, hogy hazavihessem a csajomat –
morogta Griz.
A francba. A szívem kihagyott egy ütemet, majd megállt.
Szeretném, ha Griz ezt nekem mondaná ,,Hazaviszem a
csajomat.” Igen, kurvára szeretném.
Ehelyett Grizre pillantottam, és megkérdeztem: – Van rá esély,
hogy elárulod, mi a... a fenéért nem tudja senki közülünk, hogy
van egy gyereked?.
– Nem – jelentette ki, mintha nem lenne mit megmagyaráznia,
de nem akartam ebbe belemenni.
 – Tudtam – mondta Vi.
– Jézusom – sóhajtott fel Travis. – Nem bírsz magaddal –
mondta mosolyogva. – Drágám, itt az ideje, hogy induljunk.
– Szó sem lehet róla! Ki akarom deríteni, mi folyik itt. – Vi
rávillantotta a szemét Travisre, és keresztbe fonta a karját a
mellkasán.
– Szerintem előbb-utóbb úgyis beavatnak, de nélkülünk
fesztelenebb lesz a hangulat, és különben is, haza kell mennünk
Izzyhez. A bébiszitter csak egy ideig maradhat.
Violet szinte morgott. – Elrontod az összes szórakozásomat.
– Köszi, haver – vigyorodott el Talon.
– Igen, köszi – vigyorogtam én is.
– Mocskosszáj – mondta Griz, figyelmeztető hangon.

– Szóval tessék, nem fogom megismételni, úgyhogy figyelj –biiip

– figyelmesen – mondtam, miután Travis és a nagyon bosszús Vi
távozott. Zara kuncogott, hogy megpróbáltam kisípolni a
káromkodást, mert muszáj volt valahogy helyettesítenem.
Belehalok, ha nem teszem, mert amikor Swanre, Griz átkozott
lányának alvó alakjára pillantok, belülről azt suttogta valami,
hogy felnőttként kell viselkednem.
Kurvára utálom ezt az egészet. Kurvára utálom, hogy most
tudtam meg, hogy Griznek van gyereke, amikor én akarom az ő
gyerekeit szülni... Szent szar, honnan a fenéből jött ez? Én
akarok gyerekeket szülni neki? Baszd meg, ne! Nem lennék jó
anya.
– Minden bűnök legnagyobb bűnöse, mi lenne, ha kinyögnéd,
mielőtt a Vadászember idegösszeomlást kap? – javasolta Julian.
A mellettem ülő Grizre néztem, akinek összeszorult az állkapcsa,
miközben rám meredt.
– Rendben – sóhajtottam. – Nevelőszülőknél nőttem fel,
családról családra jártam, amíg Drake-ékhez nem kerültem. Ők
tulajdonképpen jól tűrték a mocskos számat és a viselkedésemet,
sőt, odáig mentek, hogy... szeretetben részesítettek. Egészen
addig, amíg a fiuk haza nem jött az útjáról. Nem kedvelt engem.
És én sem kedveltem őt. Jézusom, tényleg muszáj ezt? –
nyafogtam az utolsó részt.
– Igen – morogta Griz.
– Oké, oké. Egyik este bejött a szobámba, és azt mondta, ha
nem fekszem le vele, megöli a saját szüleit.
– Bassza meg – sziszegte Griz, majd azt kiabálta: – Bassza meg,
bassza meg, bassza meg!
Swan megmozdult a karjában. Mattie könnyes szemmel
felpattant az asztaltól, és kivette Swant Griz karjából, majd
kirohant a szobából.
– Szabad káromkodni? – cukkoltam, próbáltam feldobni a
hangulatot.
– Édesem, ne csináld – szólalt meg Julian.
 Zara szemében könnyek csillogtak. Talon megmerevedett, mint
egy gerenda, és Griz... másfajta hőséget sugárzott. A kezét a
combján ökölbe szorította, mintha meg akarna ütni valamit.
A szívem összeszorult, majd újra zakatolni kezdett.
Bassza meg!
Törődnek velem... és ezt nem tudom feldolgozni.
– Folytasd csak, drágám – támogatott Zara.
Bólintottam, és az asztalra bámultam. – Nem tudtam, mit
tegyek, de tudtam... tudtam, hogy eléggé elcseszett, hogy
megtegye. Soha nem akartam, hogy bárki ártson Drake-éknek,
ezért... odaadtam a testem neki.
A székemben feszengtem, mert minden szem rám szegeződött,
és ez nem hiányzott. Utáltam a figyelmet. – Egy évig hagytam,
hogy ez így menjen. Aztán kitaláltam egy tervet. Egyik este
elrejtettem egy videókamerát a szobámba mielőtt bejött. Nemet
mondtam neki, mint minden este, így erőszakkal kényszerített.
Másnap azt hittem, hogy elég okos voltam, ezért odamentem
hozzá, azt mondtam neki, hogy tűnjön el, és maradjon távol
tőlem, különben megyek a zsarukhoz, és megmutatom nekik a
felvételt. Kurvára tudhattam volna. Egy dühroham után elment,
úgyhogy azt hittem, hogy én nyertem.
Mély levegőt vettem, hogy megnyugodjak. Semmiképp sem
akartam sírni. Eleget sírtam már.
– Mrs Drake kihallgatta a beszélgetésünket. Teljesen feldúlta,
hogy a fia képes volt ilyesmire. Azt akarta, hogy menjek el a
rendőrségre, de nem tettem. Nem akartam, hogy bárki is elítélje
Drake-éket azért, amit a fiuk, Jason tett. Két hónappal később
betört a házba, és miután megölte az apját, megpróbálta megölni
az anyját is, majd csurom véresen bejött a szobámba, hogy velem
is végezzen. Csakhogy Mrs Drake még életben volt, és ő hívta a
zsarukat. Amikor megérkeztek a férfit börtönbe zárták. Mrs
Drake még egy hétig bírta lélegeztetőgéphez kötve, aztán
meghalt. Csak a végrendelet felolvasásakor tudtam meg, hogy egy
nappal a fiúk hazaérkezése előtt megváltoztatták, és minden
vagyonukat rám hagyták.
Megdörzsöltem a mellkasomat, majd a szememet.
Fájdalmas emlékek.
Nem, mintha el akartam felejteni őket, de ha hagynám, hogy
eluralkodjanak rajtam az emlékek, abba beleőrülnék. Már az
őrület szélén jártam, amikor három évvel később találkoztam
Zarával, az ő segítsége rángatott ki a sötétségből.
Julian lélegzete elakadt, Zara a könnyeit törölgette, én pedig
arra vártam, hogy valaki mondjon valamit.
A csendet egy kérdés szakította meg, mely Griz kemény
hangjától zengett.
– Hány éves voltál, amikor ez elkezdődött?
– Tizenhat.
– A köcsög hamarosan kiszabadul, ugye? – sziszegte Talon az
összeszorított fogain keresztül.
– Igen, és ez az oka, hogy vásárlási lázban égtem. Reméltem,
hogy ha megtudja, hogy elköltöttem az összes pénzét, vagy amivel
szerinte tartozom neki, akkor nem fog többet keresni.
 – Biztos vagy abban, hogy keresni fog? – kérdezte Julian.
– Igen, biztos. Kilenc hónappal ezelőtt küldött nekem egy
levelet.
– Amikor az én ügyeim kezdődtek? – zihált Zara. – Ó, Istenem,
Deanna! Miért nem mondtál semmit? Olyan rossz barát vagyok.
– Talon felkapta Zarát a székéből, és az ölébe ültette.
– Mi állt a levélben? – kérdezte Griz.
– Alig várom a találkozást és a fizetségemet – idéztem.
Végignéztem, ahogy Griz és Talon egymásra néznek. – Mi az? –
kérdeztem.
– Mi volt ez a pillantás? – Mert valamiért nem sok jót ígért ez
az összenézés.
– Semmit. Beszéljünk inkább máskor erről az ügyről. Most
haza kell vinnem a csajomat. – Felállt az asztaltól, és lenézett
rám.
– Majd én, haza viszlek.
Biztos, hogy hallottam Zara kuncogását, de amikor ránéztem,
rezzenéstelen volt az arca.
– Semmi baj, Julian biztosan nem bánja – mondtam, és
felálltam, hogy kinyújtózzak.
– Egyáltalán nem, te ördöglány. – Julian elmosolyodott,
csakhogy erőltetettnek tűnt.
– NEM! – kiáltott Zara. Mindannyian felé fordultunk. – Úgy
értem, itt van szükségem Julianre. Nagyon fáradt vagyok.
Julian összeráncolt homlokkal húzta fel a szemöldökét,
szerintem ő is azt gondolhatja, mennyire furán hangzott ez.
 – Oké, te lökött. – Megvontam a vállam. – Megyek, hozom a
táskámat, amíg te hozod Swant – mondtam Griznek, aki állát
felemelve elhagyta a szobát.
Az asztal fölé hajoltam, és odasúgtam Zarának: – Nem tudom
mire játszol, de nem fog összejönni.
Ragyogóan elmosolyodott, és felkacagott. – Majd meglátjuk.
 8. fejezet

Deanna

Fordította: Sweety

Griz Jeep Cherokee-jának hátsó ülésén Swan végigaludta az utat

a házamig. Ahogy befordultunk az utcámba, azt vettem észre,
hogy két Harley és egy furgon parkol a házam előtt.
– Mi folyik itt? – kérdeztem, inkább csak magamtól, mire Griz
egy vállrándítással válaszolt.
Amikor a kocsi megállt, felkaptam a táskámat és kiugrottam,
majd behajoltam a kocsiba, és azt mondtam: – Kösz a fuvart. –
Csakhogy Griz is kiszállt, és éppen Swan ajtaját nyitotta ki. Ki
akarja venni az ülésből?
Mi a faszom?
– Mit csinálsz? – kérdeztem, miközben a vállamra vettem a
táskámat, de mielőtt válaszolhatott volna, lépteket hallottam a
kocsifelhajtón. Megfordultam, és szembe találtam magam Blue-
val.
 – Te mit csinálsz itt? – kérdeztem csípőre tett kézzel, rá
bámulva.
Blue kuncogott. – Nem sokat, Mocskosszáj. – Odasétált
hozzám, és átadta a kulcsaimat.
A pokolba. Mi folyik itt?
– M-micsoda? Mi? Miért van nálad a kulcsom? – sikítottam.
Blue a kocsi teteje fölött Grizre nézett. Én is Grizre néztem, aki
egy kimerült gyereket tartott a karjában. A férfiak fejbiccentéssel
és állemeléssel kommunikáltak, és ez még jobban felbosszantott.
Blue felé fordulva emeltem a lábam, és sípcsonton rúgtam.
– Miért van nálad a kulcsom?
– Baszd meg, Mocskosszáj! Jézusom, ezt miért csináltad? –
sziszegte, miközben lehajolt és megdörzsölte a sípcsontját.
– Senki sem válaszol a kérdésemre, amit egyfolytában
felteszek!
– Bevitték a cuccaimat, hercegnő – mondta Griz.
A testem megdermedt. Jól hallottam, amit mondott?
A vállam fölött átnézve összeszorított fogaimon keresztül
sziszegtem: – Az, ki van zárva.
Csak vigyorgott. A seggfej rám vigyorgott, áttette a másik
karjába Swant, megkerülve a kocsit elém állt, hogy az orrunk
majdnem összeért, és azt suttogta: – De igen, így van.
Megfordultam, és a nevető Blue-t félrelökve felfelé trappoltam
a felhajtón.
– Sok szerencsét, tesó – hallottam Blue-t, amint Griznek
mondja – szükséged lesz rá.
 Mivel nem akartam hallani a válaszát, épp nyitottam a bejárati
ajtót, amikor Killer és Stoke kiléptek rajta. Egyetlen pillantást
vetve az arcomra, mindketten szélesen elmosolyodtak, és
félreálltak az utamból.
– Szép estét, Mocskosszáj! – Stoke felnevetett, amikor
hozzávágtam egy párnát. Kisétáltak az ajtón, és becsukták Griz
mögött.
Ó, a kurva életbe! Griz tényleg itt marad?
A szívem meglódult, amikor eszembe jutott, hogy minden
reggel és este láthatom Grizt bokszeralsóban sétálgatni a
házamban.
A cunci-nuncim énekelt örömében.
Bizonyítékot akartam.
A táskámat a kanapéra dobtam, és elindultam fel a lépcsőn.
Kinyitottam az első vendégszoba ajtaját. Ami reggel még tömve
volt cuccokkal, most csak egy gyerekágy volt benne, az oldalán
párnákkal. Gondolom, hogy ne essen ki belőle Swan.
Várjunk csak egy istenverte percet!
Swan is itt fog lakni?
Ó, a francba!
Bassza meg!
Nem lehet gyerek körülöttem. Csak rosszat tanulna tőlem. Mit
gondolt?
– Látom, megtaláltad Swan szobáját – szólalt meg Griz a hátam
mögött, amitől megugrottam.
 – Jézusom, jó lenne egy figyelmeztetés, mielőtt valakihez
odalopakodsz. – A Griz karjában fekvő Swanre néztem, nagyon
fáradtnak tűnt, kék szemével rám pislogott, és a feje Griz
mellkasán pihent.
Kíváncsi voltam, hogy nekem is hagyná-e, hogy a fejem a
mellkasán pihenjen.
Megráztam a fejem, és felnéztem a mosolygó Grizre. Mi a
faszért vigyorog?
– Nézd, ezt nem teheted. Nem költözhetsz ide csak úgy a
lányoddal. Ez így nem megy.
Megráztam a fejem.
– Így lesz és így is marad, amíg a szarságaidnak vége nem lesz
– mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
– Kockáztatni akarod a lányod életét? – kérdeztem.
– Nem lesz veszélyben. Azokon a napokon, amíg elfoglalt
vagyok, Vadmacskánál lesz, amíg nem találok bébiszittert, vagy
amíg nem tudom megszervezni a gyerekfelügyeletet. Aztán
éjszaka – nos, én itt leszek, szóval nem lesz veszélyben... és te se.
Miért ver a szívem a Cápa filmzenéjének ütemére?
Mert ez a helyzet vagy megöl, vagy…, nos inkább hagyjuk, mert
ez a gondolat még ijesztőbb.
Biztos, hogy Griz megdöbbent, hogy nem vitatkozom. – Mindegy
– morogtam, és kimentem a szobából. Nincs értelme a vitának,
főleg, hogy egy kimerült Swant tart a karjaiban. Különben is
mindjárt itt a holnap. Egyelőre hagytam, hogy azt csináljon, amit
akar, én meg a vendégszobámban aludtam.
Ahogy lefekvéshez felvettem egy pólót és rövidnadrágot,
egyfolytában azon járt az eszem, hogy Griz nem messze tőlem a
házamban alszik.
Mi van rajta?
Mennyire takarja a takaró?
Van rajta egyáltalán takaró?
Ellenőrizzem, hogy be van-e takarva?
Bassza meg! Játszik az agyammal.
Csak egy dolgot tehetek. Az oldalamra fordultam, elővettem az
éjjeliszekrényemből Vinnyt.
Vinny, egy vibrátor, ami már elszórakoztatott, és el tudom tőle
felejteni, ami körülöttem történik. Remélem, hogy ma este is
teljesíti a feladatát, különben Griz még kihívja a zsarukat, és
engem vádol majd nemi erőszakkal.
Magamra húztam a takarót, és gyorsan kibújtam a
rövidnadrágomból. Már épp indult a kezem lefelé... amikor
hallom, hogy nyílik a hálószobám ajtaja.
– Mit csinálsz? – kiabáltam Grizre.
– Jöttem lefeküdni, drágám. Kibaszott fáradt vagyok.
 Levette a mellényét, és a fején áthúzva a pólóját láttam, hogy
milyen izmos és tele van tetoválással a mellizma és a felkarja.
Megdermedve a csodálkozástól hálát rebegtem, hogy nem
húztam el a függönyt, mert tisztán láttam, ahogy kigombolja és
leveszi a farmerját, és egy szál fekete bokszeralsó maradt rajta.
Kicsit megemelte a takarót és befeküdt mellém az ágyba.
– Um
– Ne kezdd, édesem, csak aludjunk.
– De...
– Drágám, nem akarok veszekedni.
– Miért nem a lányoddal alszol egy szobában? – kérdeztem
Vinny-vel a kezemben, ami még mindig türelmesen várakozott a
bejáratnál.
– Nem tudom, észrevetted-e, de ott csak az ő ágya van.
– Több vendégszobám is van.
– Ja, csak ennyi szarral még levegőt sem lehet kapni odabent,
basszus.
– Griz, szerintem ez akkor sem jó ötlet – jelentettem ki, bár
már kész voltam kidobni Vinnyt, hogy felpattanjak Griz
ritmusrudjára, és menjek vele egy kört.
– Nagy kár, drágám, mert én nem megyek sehová.
Háttal nekem az oldalára fordult. Mi a fenét csináljak? Egy
dögös, fáradt, és rosszkedvűnek tűnő férfi alszik mellettem,
miközben én szétvetett lábakkal fekszem, és a vibrátorom csak a
zöld jelre vár.
Határoznom kell.
 Folytassam, amit annyira akarok, és amire szükségem van?
Vagy tegyem el Vinnyt egy másik éjszakára.
A pokolba.
A cunci-nuncim győzelemért kiáltott.
Megnyomtam a kapcsolót és Vinny életre kelt egy előre
irányuló lökéssel. Felnyögtem, ahogy készségesen becsúszott a
nedves puncimba.
– Mi a fasz?! – kiáltott fel Griz. Mint a villám szembe fordult
velem, az egyik izmos, tetovált karjára támaszkodva, a másikkal
lerántotta rólam a takarót. – M-mit művelsz? Lenézett Vinny-re,
majd rám, és a kéj, a düh és a vágy keveredett egyszerre a
szemében.
– Hát, kurvára rosszkor jöttél, és nem vagyok hajlandó
abbahagyni – válaszoltam.
Kis szónoklatom közben megmozdítottam Vinnyt, amitől egy
nyögés hagyta el a számat. Felkönyököltem az ágyon és csak azért
nyitottam ki a szemem, hogy lássam, ahogy Griz bámul félig
csukott szemhéja alól.
– Bassza meg – sziszegte.
Egy újabb másodperc múlva már lepattant az ágyról és beállt a
szoba egyik sarkába.
– Nem csinálhatod ezt a baromságot, amíg én itt vagyok. –
Odanézett, majd lenézett a padlóra.
– Baromság. Ez az én szobám, te jöttél be ide, úgyhogy viseld a
következményeket. – kuncogtam, de ez gyorsan nyögéssé
változott, amikor Vinny a megfelelő pontot találta el.
 – Jézusom! – nyögött fel Griz.
A szokásosnál is jobban be vagyok indulva attól, hogy egy
szobában vagyok Grizzel, aki kiéhezett szemekkel engem néz.
Kihúztam Vinnyt, csak hogy azonnal vissza is toljam, majd
felszisszentem, amikor újra elérte bennem azt a csodálatos
pontot.
Kinyitottam a szemem, ahogy kihúztam Vinnyt, és a csiklómra
fektettem. A lélegzetem elakadt, mert már nagyon közel voltam.
Egész életemben most élveztem el a leggyorsabban.
De még nem végeztem.
Még egy kicsit játszanom kell Grizzel.
Vinnyt arrébb tolva, a még mindig sarokban álló Grizre néztem,
aki sátorral a bokszeralsójában engem figyelt. – Nem akarsz
csatlakozni hozzám? – suttogtam bele a csendes szobába.
Megrázta a fejét. – E-ezt nem tehetjük hercegnő.
Duzzogtam. – És mi a faszért nem? Nyilvánvaló, hogy akarsz
engem, és szerintem elég világosan tudattam veled, hogy én is
benne vagyok. Akkor mi tart vissza?
– A másik szobában alszik a gyerekem – morogta.
Magamra húzva a takarót, megráztam a fejem, és azt mondtam:
– Nem, nem hiszem, hogy ez az oka. A szomszédok is állandóan
szexelnek, még akkor is, ha a gyerekeik a házban vannak. Valami
másról lesz szó, de miről?
– Túl fiatal vagy még – mondta.
Gúnyolódtam: – Lépj túl rajta. – Ledobtam magamról a
takarót, szorosan megragadtam Vinnyt, és belemártottam a még
mindig nedves puncimba. Egy nyögés töltötte meg a számat,
miközben megragadtam a mellemet és meggörnyedtem. – Ó,
Istenem, Griz. Jobb, ha sietsz, mielőtt elélvezek.
– A francba – ejtette ki, majd megköszörülte a torkát. –
Drágám, jobb, ha kurvára abbahagyod.
– A pokolba, Griz. Nem tehetem. Olyan jó érzés, bébi. – Vinny-
vel nagyon jól éreztük magunkat, ahogy előre-hátra csúszott a
nedves alagutamban.
– A picsába, drágám! Bassza meg! – nyögött fel Griz – Ezt a
játékot ketten is játszhatják – morogta halkan.
Tágra nyílt szemekkel néztem, ahogy lehúzza a bokszeralsója
elejét, és a tenyerébe veszi nagy, kemény erekcióját, majd elkezd
maszturbálni.
Szent szar!
 9. fejezet

Griz

Fordította: Sweety

Kurvára nem hittem el, amit csinálok… a szoba sarkában állva

farkammal a kezemben, és vággyal telve figyelem az ágyat, ahol
Deanna puncija elnyeli a vibrátorát. Legalábbis ezt csinálta...
amíg a kezembe nem vettem a farkam.
Most mohó tekintettel méregette a testemet, és letette a
vibrátorát.
Lábait összedörzsölve felkönyökölt és megnyalta az ajkát.
Egy nyögés szökött ki a számon. Jobban akartam, mint kurvára
bármit, hogy rászánjam magam és beletemetkezzem a készséges
puncijába.
De nem tettem.
Sok oka van, de a legfontosabb az volt, hogy ha egyszer benne
leszek, nem akarok majd kiszállni.
Soha.
 Ez egy kibaszott ijesztő gondolat volt.
A francba! Annyira közel voltam ahhoz, hogy elélvezzek, pedig
csak azt néztem, ahogy néz engem. Meg kellett állnom, vagy
legalább kurvára lassítanom, hogy el ne élvezzek zavarba ejtően
gyorsan.
– Griz – nyögte –, kérlek!
Jézusom!
– Szólíts a nevemen, drágám.
A szemöldöke felszaladt. Nem értette, mit kérek.
Erre megint azt mondja: – Griz.
Megráztam a fejem, és még jobban lelassítottam a kezem.
– Nem, hercegnő. Az igazi nevem.
Fogadok, hogy nem is tudta, és ez kurvára fáj.
Mi a fenéért akart olyannal dugni, akinek még a nevét sem
tudja?
Néztem, ahogy felragyog az arca, és megnyalja az ajkát. Kezével
végigsimított a mellein, le a hasán, végül széttárta a lábait, és
belemártva az ujjait a nedvébe. – Kérlek, gyere és dugj meg...
Grady!
A kurva életbe!
Egy morgás kíséretében a bokszerem a padlóra került, és
másodpercek alatt az ágyon vagyok négykézláb fölötte.
Mosoly terült szét az arcomon, ahogy néztem, miközben
hátradől és nevet.
– Mondhattad volna, hogy csak ennyi kell, és már kurva rég
kimondtam volna a neved – vigyorog.
 Közelebb hajolva hozzá sziszegem: – Mondd ki még egyszer!
Az ajkát megnyalva suttogta: – Grady. – Egy nyögéssel fejezi
be, amikor az ujjaim a nedves belsejébe csúsztak.
– Baszd meg, drágám, annyira nedves vagy nekem –
morogtam.
– Csak neked – zihálta. Ekkor felnyúlva átkarolta a nyakam, és
magához húzott. Ajkaink sürgető őrjöngésben csaptak össze,
majd nyelvünk összefonódott egymással, miközben ujjal dugtam.
Elhúzódni az egyik legnehezebb dolog volt, amit valaha tennem
kellett, de valami mást még jobban akartam. Ráadásul oxigénre
is szükségem volt, mert úgy tűnt, a testem nem kapott eleget.
– Jézusom, Dee – morogtam, miközben a mellkasom gyors
ütemben emelkedett és süllyedt. De nem csak az enyém. Deanna
pimasz mellei ugyanolyan gyorsan emelkedtek és süllyedtek.
– Meg kell, hogy kóstoljalak – hörögtem. – Bassza meg, most
nagyobb szükségem van rá, mint a levegőre. Megengeded?
– Miért kérdezed, bébi?
– Nem minden nő szereti. – Holott én imádtam nekik
megadni. Megsimogatta az arcomat és közben vigyorgott.
– Grady. – A pokolba, imádom hallani a nevem a szájából. – Azt
akarom, hogy megkóstolj. A puncimnak szüksége van a szádra.
Megtennéd nekem?
Tágra nyílt szemekkel sziszegem: – Krisztusom. – Gyorsan,
keményen megcsókoltam, majd végig az egész testét, utána
széttártam a lábait és befeküdtem közéjük. Kezemmel a feneke
alá nyúltam, felemeltem, és beletemettem az arcomat a
puncijába. Még ha a farkam azért könyörgött, hogy ott legyen,
ahol a szám nyalogatja, harapdálja és szopogatja, nem
hagyhattam ki a lehetőségét az édes nedvei megízlelésének.
Mert tudtam, hogy ha a farkam egyszer bejut, akkor
valószínűleg pillanatok alatt vége lesz.
Dee keze a hajamba csúszott, majd szorosan magához szorított,
pedig nem kellett attól tartania, hogy bárhová is elmegyek, amíg
nem érzem a nyelvemen, hogy elélvez.
Nyögött, sziszegett és káromkodott, ahogy az ajkam, nyelvem
és fogaim az őrületbe kergették.
Látni, ahogy gyönyörű teste meghajlik, miközben a nevemet
kiáltja, ez valami egészen más. Ez valami olyasmi volt, amivel
soha nem fogok betelni.
Szexi volt – egy igazán dögös nő.
Bassza meg!
Bajban voltam.
– Grady, a francba, Grady, mindjárt elélvezek – nyögte.
Jézusom, én is mindjárt elélvezek. Ezen az sem segített, hogy a
farkamat az ágyhoz szorítottam, és a súrlódás, meg, ahogy
néztem és ízlelgettem őt, csak rontott a helyzetemen.
Másodpercekre vagyok én is.
– A nyelvemre vagy az ujjaimra akarsz elélvezni?
– A pokolba... ó, Istenem. Um, az ujjaidra. Az ujjaidat akarom.
Rendben van így neked?
– Amíg utána az egészet a számmal tisztíthatom meg, addig
nekem kurvára megfelel, drágám. – Elhúztam az arcom, és
ujjaimat visszadugtam a szűk puncijába. Hangosan és édesen
nyögdécselt, ahogy az ujjaimat ki-be húzogattam, a hüvelykujjam
pedig a csiklóját dörzsölte.
– Grady, baszd meg! Gyorsabban, bébi. Ó, a pokolba!
A francba, olyan átkozottul dögös volt.
A szeme találkozott az enyémmel, és ez lett a vesztem.
Miközben ő az ujjaimra élvezett, én a csípőmet az ágynak
pumpáltam, és a lepedőre élveztem, amitől mindketten
felkiáltottunk. Miután elélvezett, kihúztam az ujjaimat, ő pedig
engem nézett és nyöszörgött, ahogy tisztára nyaltam, majd
lehajtottam a fejem, hogy a számmal és a nyelvemmel
eltakarítsam az összes nedvét.
Négykézlábra állva megint fölé helyezkedem.
– Most te jössz – vigyorgott.
Éreztem, ahogy elönt a hőség és kipirulok, és mivel a szemei
kikerektek, tudtam, hogy észrevette. – Túl késő, drágám. Ahogy
néztem a szexi testedet, ahogy az arcom és az ujjaim alatt
mozogtál, úgy lőttem ki a töltényemet az ágyra, mint valami
kibaszott tinédzser.
A szája a döbbenettől tátva maradt. A kezét a szája elé kapta,
hogy leplezze a kibuggyanó kuncogást, de már késő volt, mert
meghallottam.
– Rajtam nevetsz, asszony? – mordultam fel gúnyosan.
Bólintott, majd oldalra gurult, így lehetőségem nyílt, hogy
keményen ráhúzzak a fenekére.
 Azonnal abbahagyta a nevetést, nyögdécselni kezdett. – Bassza
meg! A kedvesem szeret durván játszani – sóhajtottam.
Könyörgő szemekkel nézett fel rám. – Megpróbáljuk újra, Mr.
Tinédzser?
Oldalra fordultam, és magamhoz húztam. A fejét a
mellkasomra fektette. – Jézusom. Meg fogod ölni az öreg
testemet.
– Ne mondj ilyet.
A komoly hangja miatt az állánál felemeltem a fejét, hogy
lássam az arckifejezését. Szomorúságot látok.
– Drágám?
– Kérlek... basszus. Csak ne mondj ilyen szarságokat. Nem
engedhetem, hogy te is meghalj itt nekem.
Hülye kibaszott fasz – ez voltam én.
– Sajnálom, édesem.
– Nagyszerű – csapott a mellkasomra. – Most elszúrtam
életem legjobb szopását.
Megragadtam a kezét, és azt mondtam: – Nem, nem tetted. És
komolyan, a legjobb?
– Hát, ne szaladjunk ennyire előre. Lehet még ennél is jobb.
Magamra húzom, hogy rajtam feküdjön. A farkam rögtön a
figyelemért ágaskodott, de ma este már nem akartam
belekezdeni semmibe. Lassan kellett haladnunk.
Ehelyett megpaskoltam a fenekét, és az ajkához duruzsoltam:
– Jól megdugtalak a számmal és az ujjaimmal, drágám. Kurvára
senkinek nem lesz esélye ugyanerre, amíg én a képben vagyok. –
Megszorítottam a fenekét. A szemei kikerekedtek. – Felfogtad,
drágám? Senkinek. Mert azt tervezem, hogy kurva hosszú ideig
maradok. Most, hogy beléd kóstoltam, nem akarok mást.
– Még akkor is, ha ez megijeszt téged? – mondta.
Rajtam volt a sor, hogy kikerekedjen a szemem.
Honnan a faszból tudja?
Sóhajtva hajtotta a mellkasomra a fejét. – Engem is megijeszt,
Grady – suttogta.
A picsába.
 10. fejezet

Deanna

Fordította: Sweety

A reggeli nyújtózkodás, egy jó és alapos nyalakodás, nyelves

kényeztetés után nagyszerű érzés. Mosollyal az ajkamon nyúltam
az ágy másik oldalára, ahol tegnap Griz... Grady aludt, csakhogy
most üresen találom.
Ekkor meghallottam a hangokat és a tévét a földszintről, mert
a hálószobám ajtaja nyitva maradt. Bizonyára Blue, Stoke és
Killer megjavították a hálószobám ajtaját, valamint Gradyt és
Swant beköltöztették tegnap este. Ez kedves volt részükről.
Ó, a pokolba is, mikor gondoltam én valaha kellemes
dolgokra? Az előbb. Kevésbé éreztem magam most ribancnak.
Azon tűnődtem, mit éreznék, ha Grady tényleg megdugna.
Felnevettem. Alig várom, hogy megtudjam.
 Miután ismét nyújtózkodtam, kitakartam a meztelen testemet
és kikászálódtam az ágyból. Egyenesen a fürdőszobámba
mentem és beindítottam a zuhanyt.
Nem a zuhannyal kellett volna kezdenem. Inkább Gradyhez
kellett volna mennem, mert hajmosás közben időm volt
átgondolni... mindent.
Mi van, ha a dolgok megváltoztak? Mi van, ha nem gondolta
komolyan, amit tegnap este mondott? Nem, nem álmodtam. Azt
mondta akarja, hogy valami el kezdődjön köztünk.
De mi van, ha mi el kezdenénk... találkozgatni egymással?
Swant is figyelembe kellett vennem. Nem csak Grady van a
csomagban, hanem a lánya is.
Ahhoz nem vagyok elég jó, hogy egy gyerek közelében legyek.
Egyáltalán neki jó vagyok?
Bassza meg! Most szarul érzem magam, és aljasnak. Nem
kellett volna tegnap este semmibe se bele kezdenem.
A francba. Nem tudom.
Csak egyféleképpen lehetett dönteni, ha lemegyek, és szembe
nézek a következményekkel.
Meglátom, hogy viselkedik velem és hogy akarja-e, hogy a lánya
közelében legyek.
Elzártam a vizet, és kiszálltam a zuhany alól. Miután gyorsan
megtörölköztem, fekete nadrágot és fehér inget veszek fel, mert
két óra múlva munkába kell mennem a könyvtárba. Vizes, lógó
hajjal és mezítláb, indultam el lefelé a lépcsőn.
 A nappaliba lépve Swant a szőnyegen ülve találtam, amint két
babával és néhány kockával játszott, miközben a tévében valami
rajzfilm ment.
Mit kellene tennem, továbbsétálni vagy beszélgetni vele?
Golyókat kell növesztenem. Így odamentem és leültem mellé.
– Jó reggelt, Swan.
Felnézett rám, szégyenlősen elmosolyodott, aztán visszafordult
a játékaihoz.
– Akarod, hogy építsünk együtt valamit?
Megrázta a fejét, és rámutatott valamire a túloldalon –
könyvekre. Odanyúlva felvettem egyet. – Azt szeretnéd, hogy
felolvassam neked?
Bólintott. Erre képes vagyok. Felolvastam a Foltos süteményt
süt, aztán rátértünk egy másik Foltos-kalandra. De amikor
belekezdtem a Kinek az orra című könyvbe, akkor Swan
bemászott az ölembe, és a szívem összeszorult, amikor a
mellkasomra hajtotta a fejét.
Az utolsó három könyv után, amely mind a Hairy Maclary
történet, amit én is imádtam, mosolyogva felnézett rám és lágy,
édes hangján mondta: – Ta.
Segítettem neki lemászni az ölemből a padlóra, majd azt
mondtam: – Imádok olvasni, Swan. Szóval, talán amikor majd
hazaérek a munkából, olvassunk még egy kicsit?
Rám nézett, az arca ragyogott, azt hiszem ez egy válasz volt.
 Felálltam és megfordultam, hogy megkeressem Gradyt, de
észrevettem, hogy az ajtófélfának támaszkodik napbarnított
mellkasán keresztbe tett karokkal.
Basszus, kurva dögös.
Állát felemelve megfordult, és visszasétált a konyhába.
Követtem.
A konyhapult egyik oldalán állt, mikor beléptem, majd a másik
oldalra álltam, amikor megszólalt: – Épp fel akartalak ébreszteni.
Örülök, hogy nem kellett... mert amit odabent láttam – az
öledben a lányommal, ahogy olvasol neki, az többet jelent nekem,
mint amit el tudsz képzelni.
– Ööö…
– Vonszold ide a segged – morogta.
Amikor odaértem, magához húzott, és úgy csapott le a számra,
mint aki ki van éhezve. Lábujjhegyre állva átkaroltam a nyakát,
megmutatva, hogy amit az előbb mondott, az többet jelent
nekem, mint amit el tud képzelni.
Elhúzódva végignézett rajtam. – Bassza meg! Dögös vagy,
drágám, teljesen profinak nézel ki.
Rávigyorogtam. – Te is dögös vagy, motoros. Annyira dögös,
hogy máris nedves vagyok.
Szemét behunyva felnyögött. – A francba, Dee. Annyira
szeretném most azonnal beléd dugni az ujjaimat, csak hogy újra
megízlelhesselek.
– Majd később, bébi. Most, hogy Swan ébren van, óvatosnak
kell lennünk.
 Hátrahajtott fejjel harsányan felnevetett. Rácsaptam a
mellkasára. Nem tudtam, mi a francon röhög, de azt igen, hogy
az én rovásomra.
Próbáltam kilépni az öleléséből, de erősen tartott, és miután
csitult a nevetése, szórakozottsággal a szemében nézett rám.
Bár azokban a szemekben édes forróság is volt, amitől a cunci-
nuncim görcsbe rándult.
– Drágám, ahogy meg akarod óvni a lányomat, az kurvára
boldoggá tesz engem. – vigyorgott. – Ráébreszt, hogy hülye fasz
voltam, amikor a korkülönbség miatt aggódtam. De legfőképpen,
amit most mondtál, az pokolian beindított, és most már muszáj
megkóstoljalak, mielőtt átviszem Swant Vadmacskához. – Ezzel
a kezét máris tolta a nadrágomba és máris a bugyimban volt. A
gyorsaságától ziháltam, majd csak nyöszörögni tudtam, amikor
láttam a szemében a gonosz csillogást, ahogy az ujjait
végigfuttatja a ráncaimon, majd behatolt a már nedves
puncimba.
– A pokolba is, drágám, bárcsak lenne időm, hogy ezzel
nedvesítsem be a farkamat – ki-be pumpálta az ujjait, amitől
nyögdécselni kezdtem –, a te édes punciddal, de nincs több időm,
úgyhogy távol kell tartanom magam tőle. – Kivette az ujjait, és
tágra nyílt szemekkel néztem, ahogy a szájához emeli és
lenyalogatja a nedvemet. Egy morgás szökött ki közben a
mellkasából. Becsukta a szemét, szinte extázisban volt.
 – Jézusom, Grady – nyöszörögve sziszegtem. Annyira be
voltam indulva, hogy szükségem volt a felszabadulásra, különben
egész nap egy nyűgös ribanc leszek.
– Kérlek, mondd, hogy van időd megdugni. Mondd, hogy most
rögtön elviszed Swant, visszajössz ide, és keményen megdugsz.
Mosolyogva rázta a fejét. – Sajnálom hercegnőm, sok a dolgom,
de legalább tudom, hogy ma este készen vársz majd rám. –
Hátralépve megpaskolta a fenekemet, és kuncogva kisétált a
szobából.
– Ha itt hagysz így, ma este nem lesz semmi – kiabáltam utána.
– Ja, persze, azt majd meglátjuk – kiabált vissza.
Igen, meglátjuk.
 11. fejezet

Griz

Fordította: Sweety

Basszus, nagyon nehéz volt Swannel kisétálni az ajtón ahelyett,

hogy visszamennék megdugni a nőmet, ahogy akarta. A pokolba
is, ahogy én is akarom. De ahogy mondtam, sok a dolgom volt,
így miután kiteszem Swant Vadmacskánál, elindulok a telepre.
Belépve az ajtón és végigmenve a folyosón Talon irodájába,
tudtam, hogy tudja, hogy jövök, mert nem volt egyedül, hanem
Blue, Killer, Stoke és Pick is ott volt.
– Azt hiszem, már tudod, hogy mit akarok – mondtam.
– Tudom, tesó, mert én is ugyanezt az istenverte dolgot
csinálnám. – Talon bólintott. – Az itteni testvérek mind így
gondolják. Veled megyünk, ha esetleg csúnya dolgok
történnének.
A körülöttem álló csapatra néztem, kibaszott büszkén és
boldogan, hogy ezek az emberek, ezek a testvérek az életem
részei. – Rendben, vágjunk bele. A válaszokért menjünk el a régi
klubtagunkhoz.
Mindannyian felültünk a Harley-kre, és Ballaroton át
elhagytuk a tábort, hogy Lal Lalba menjünk, Maxwell lakására.
Egy zsákutcában lakott, ami tele van házakkal és családokkal.
Igazából nem számít, hogy hol élt, és ki látott minket, ahogy
odaérünk, mert meg kell tudnom tőle az igazságot, és jobb, ha
kurvára elmeséli, különben halott faszfej lesz belőle.
Alighogy megálltunk a lepusztult téglaháza előtt, kinyílt az ajtó,
és Maxwell rohant ki elénk a kertbe.
– Hallottam, mindent hallottam. Nem én voltam. Semmi
közöm az asszonyod halálához. – Felemelve rázta maga előtt a
kezeit.
– Ez vicces, Max, honnan a faszból tudod, hogy mi a francért
jöttünk? – kérdeztem.
– Az emberek beszélnek, testvér. Hallottam. Volt egy buli, és
dugtunk, de ennyi volt. Amikor eljöttem még jól volt.
Talon előrelépett. – Ezt kurvára nem nyilvános helyen kéne
megbeszélnünk. A házban, befelé, most! – adta ki a parancsot,
amit mindenki követett. Maxwell megfordult, és a házához vezető
betonúton felkísért minket. Stoke, Pick és Killer kint maradtak,
míg Blue, Talon és én bementünk. A fű, a penész és a punci bűze
elönti az orrunkat.
– A fenébe, Maxwell, takarítsd ki ezt a kibaszott helyet, büdös
van itt – mondta Blue fintorogva és grimaszolva.
 Max felnevetett. – Persze. Csak eléggé elfoglalt voltam,
testvérek. Mozgalmas napok voltak. Új kurvákat teszteltem, még
itt vannak a szobákban. Örömömre szolgálna, ha kipróbálnátok
őket.
Ránéztem az én testvéreimre, mert mióta elhagyta a klubot
neki már nem testvér egyik sem, és mindkettőjük arcára ugyanaz
az undor ült ki, mint amit én érzek.
Blue súgott valamit Talonnak, aki válaszul bólintott, majd Blue
a bejárati ajtóhoz sétált. A következő másodpercben Pick
igyekszik befelé és eltűnik a folyosón. Meglátogatta a kurvákat,
kétségtelenül egy kis figyelmeztetéssel.
Talon odasétált a konyhaasztalhoz, és egyetlen mozdulattal
mindent lesöpört róla, ami hangos csattanással a padlóra zuhant.
A fenekét nekitámasztotta, és állát felemelve azt mondta: – Max,
gyere, ülj le. Griznek van néhány kérdése, de előbb nekem kell
mondanom valamit. – Talon megvárta, amíg Maxwell leült a
hozzá legközelebbi székre. Amikor Maxwell felnézett rá, vett egy
nagy levegőt, a szemébe nézve így szólt: – Nincs többé jogod a
testvéreidnek nevezni minket. Otthagytad a klubot, hogy a
kurváiddal üzletelhess, és a kibaszott életedet a szarfészekbe
vezesd, de ez a te döntésed. Szóval élj eszerint.
– Rendben, persze. Oké, tesó... öhm, Talon.
Mindannyian azon nevetünk, hogy milyen szánalmas
Pick mögöttünk megköszörülte a torkát. Megfordultunk, mire
ő egy állemeléssel kilépett a házból. Ez volt számunka a jelzés,
hogy bármit tehetünk, mert a kurvák túlságosan be vannak tépve
ahhoz, hogy tudják, mi folyik itt.
Odasétáltam az asztalhoz, és megálltam közvetlenül Maxwell
előtt.
– Mondd csak, Max, mi a faszért tartasz bulit az exemnél,
miközben a lányom ugyanabban az átkozott házban van? –
üvöltöttem az arcába.
– Nézd, ember, én... én... a francba! Neki... neki kellett egy kis
plusz pénz. Szóval, tudod, fizettem neki, hogy elmenjen pár
kuncsafttal dugni, aztán mielőtt elmentem volna... én is
kipróbáltam.
– Üzleteltél vele és kuncsaftot szereztél neki, amikor a
gyerekem is ott volt? – ordítottam.
Valaki hátulról megragadott, mivel tudták a többiek, hogy kész
voltam ráugrani erre a köcsögre, és letépni a hitvány fejét.
– Miért kellett neki pénz, Max? Griz elég pénz küldött neki a
gyerekük ellátására – kérdezte Talon.
– Hm, a francba. Áh... a nőd...
– Nem az én nőm, de attól még ő volt a gyerekem kibaszott
anyja, szóval beszélj, faszfej – morogtam. Blue elengedett és
hátralépett. Elővette a telefonját, és megnyomta a felvételt.
Mindig ezt csináljuk, ha valakit kikérdezünk.
– Rendben, oké. Tudod, ő... ő... ő szeretett... egy kis cracket
szívni.
 Megragadtam a piszkos fehér pólójánál fogva, hogy felhúzzam,
amíg az arcunk egy vonalba nem került, így a lába a föld felett
kalimpált.
– Azt akarod mondani, hogy cracket adtál el az exemnek?
– Baszd meg, nem, haver. Én nem foglalkozom ilyen szarsággal
esküszöm, de... az új partnerem igen.
Visszalöktem a székbe, és hátat fordítottam neki. – Mondd
meg, ki az.
– Nem tehetem, Griz. Nem tehetem, meg fog ölni. Ő egy aljas
szemétláda.
Blue felhorkant. – És mit gondolsz, mi nem ölünk meg, ha nem
mondod el?
– A pokolba is, kérlek, ne csináld ezt.
– Elég – morogta Talon. – Max, ők cracket árulnak a
területünkön. Elintézzük őket, úgyhogy csak mondd meg a nevét
– förmedt rá Talon.
– Bármit teszel, ő bosszút áll majd.
– Majd meglátjuk – mondta Blue.
– A francba. Rendben, de nem én mondtam. Meg tudod ezt
ígérni nekem?
– Persze, Max. Persze – vigyorodott el Talon.
Kibaszott szarházi. Nem látja, hogy Blue felveszi?
– A neve Ryan Little, és Delecombe-ban lakik.
– Kösz, haver. A többit majd mi kitaláljuk. – Talon
felegyenesedett, a hátsó zsebéből előhúzta a pisztolyát a végén
hangtompítóval, és Maxwell fejéhez szegezi.
 Max felemelt kézzel kiáltja: – Várj, várj! Kérlek, kérlek, ne ölj
meg! Megmondtam, hogy ki volt az. Megmondtam!
Talon leeresztette a fegyvert, és felsóhajtott. – Igazad van –
bólintott. A következő másodpercben elsütötte a fegyvert, Max
bal térdét eltalálva. Miközben Maxwell felsikoltott, Talon
felkapott egy rongyot a padlóról, és a szájába tömte. – Ezt azért,
mert egyáltalán hagytad, hogy ez a szarság megtörténjen. Senki
sem hozhat cracket a területemre. Juttasd el mindenkihez az
üzenetem.
Felegyenesedett és megfordult, majd a bejárati ajtó felé indult,
de én nem mozdultam. – Griz, testvér – szólított Talon. – Tedd,
amit jónak látsz. – Átpillantott a válla fölött, és kisétált a házból,
Blue pedig követte.
A menekülni próbáló Maxwell remegve a földre zuhant, és
nyögve a lőtt seb okozta fájdalomtól a térdét fogta. Felemeltem a
lábam, és fejbe rúgtam. Oldalára dőlt, és úgy nyöszörgött, mint
valami elveszett kisgyerek.
– Tényleg nem kellett volna keresztbe tenned nekem és a
családomnak, még akkor sem, ha csak az exem volt. De ami a
maradék tiszteletemet is lerombolta, amit még irántad tápláltam,
az az volt, hogy elég hülye voltál ahhoz, hogy a gyerekem
jelenlétében baszakodtál. Ezt soha nem tudom megbocsátani.
Rajtam volt a sor, hogy elővegyem az oldaltáskámból a
hangtompítós fegyverem. Maxwellre célozva leadtam egy lövést
a másik térdére, majd a bal karjába. Ahogy hempereg a
fájdalomtól, elmosolyodtam. Most már legalább tudja ez a
köcsög, hogy nem játszadozhat sem a testvériséggel, de legfőképp
a családommal.
Odahajolva sziszegtem: – Tartsd magad távol a bajtól,
Maxwell, különben visszajövünk, és tudod, hogy akkor mi fog
történni. Ha még egyszer meglátlak, golyó lesz a szemed között.
Mielőtt még leléptem, leadtam egy lövést a gyomrába.
Remélem, még azelőtt meghal, hogy a kurvái rátalálnak.
 12. fejezet

Deanna

Fordította: Sweety

Már egy órája dolgoztam, és most az egyszer élveztem a csendet.

Szeretek itt dolgozni. Szeretem a könyvek illatát és figyelni, hogy
mit szeretnek olvasni az emberek. De egyes napokon a csend
tényleg kikészít... de nem ma.
Az elmúlt huszonnégy órában elegem lett a zajból, a
feszültségből és a társaságból – nos, talán Grady és Swan
kivételével.
Ó, figyelj, baszd meg! Swant is beleszámoltam a kivételek
közé.
Ez érdekes.
Kinyílt a könyvtár ajtaja és egy visszatérő vendég lépett be.
Biztos vagyok benne, hogy a nő minden nap itt volt, legalábbis
amikor én dolgoztam. Valaki mindig bekísérte, fogva a karját,
majd leültette egy asztalhoz, ahol a hangoskönyvek voltak, amit
hallgathatott. Csak egy hónappal ezelőtt, a második napomon
jöttem rá, hogy vak, és a személy, aki segített neki, az a testvére
lehetett. Sok mindenben hasonlítottak egymásra. Mindketten
karcsúak, magasak és vörös hajúak, csak a vaknak rövidebb pixi
frizurás haja van, míg a testvére hosszú, fonott copfba hordta.
Ami pokolian idegesített, ahogy a nem vak lány a testvérével
beszélt. Olyan, mintha a körme alatt lévő piszok lett volna, amitől
meg akart szabadulni. Minden erőmre szükségem volt, hogy ne
szóljak egy szót sem.
Az is bosszantott, hogy nyilvánvalóan a ribanc testvér
tanácsolta a másiknak, hogy mit vegyen fel. Míg a szuka
makulátlanul nézett ki – tökéletes haj, világoszöld szemek,
hibátlan smink és dizájner ruhák –, addig a vak mindig
tréningnadrágot, bő pólót vagy kapucnis pulóvert hordott. A haja
mindig kócosnak tűnt, mintha csak most kelt volna ki az ágyból.
A ribanc egy fintorral távozott, és mint minden nap, amikor
látom, oda akarok menni, hogy kiderítsem, mi a fene folyik itt, de
elég volt a saját szarságommal foglalkozni, nemhogy még valaki
másét is hozzáadjam az enyémhez.
Egyszer majd megteszem, különben sosem bocsátom meg
magamnak.
Ebéd után épp az emeleten pakoltam a polcokra a visszahozott
könyveket, amikor nyílt az ajtó, és belépett Julian. Mindig jól
nézett ki, ma piros póló, sötétkék farmer és fekete bőrcsizma volt
rajta.
 Néztem, ahogy végigpásztázza a recepciót, majd a termet.
Amikor meglátott, mosolyra húzódott a szája, és odasietett
hozzám.
– Helló, ribancpofa – mondta, mikor megállt előttem.
Egy szemforgatás kíséretében visszafordultam a polc felé. –
Szép napot, faszszopó. Mi szél hozott ide?
Kuncogott, de aztán hirtelen abbahagyta. Ránézve azt láttam,
hogy engem tanulmányozott.
Ó, a francba, most mi fog kijönni a száján?
Zihálva kapkodta a levegőt. – Kizárt dolog.
– Mi?
– O-M-G, kizárt dolog. – Elővette a telefonját a farzsebéből, és
tárcsázott. – Szia, cukorfalat, tudod, a könyvtárba indultam, hogy
megnézzem, hogy van a tegnap este után a mi Deannánk és hogy
félre lett vezetve, hogy mire megy haza? – várta a választ. – Igen,
hát itt vagyok, és tudod, mit látok... a mi nőnk úgy ragyog, mintha
valami fincsi nasit kapott volna tegnap este! – visított.
– Julian – morogtam.
– Tudom – sikoltott. – Tartsd, kihangosítalak. – Rákattintott
egy gombra, és eltartotta a telefonját. – Deanna Drake – szólalt
meg Zara izgatott hangja. – Azonnal meséld el, hogy mi történt
tegnap este, és hogy miért nem hívtál már fel, hogy elmondd mi
történt tegnap este. Szívem, nekem kellett volna elsőként
elmondanod. Szent tehén, bébi! Végre te és Griz! Ez aaaannyira
király. Hűha! Ezt nem hiszem el. Annyira izgatott vagyok
miattatok. Jó volt? Jól bánt veled?
 – Ha hagynád, hogy szóhoz jusson, hallanád, mit akar mondani
– mondta Julian.
Sóhajtottam. – Nektek lúzereknek várnotok kell a szaftos
részletekre. Dolgozom, és nem ez a megfelelő hely, hogy ilyen
dolgokról beszéljünk.
– Deannaaaa – nyafogott Zara, de Julian ismét megnyomott
egy gombot, és a füléhez emelte a telefont.
– Babagyár, látom a szemén, hogy komolyan gondolja. Nem
fog beszélni. Mi az? Ó, ó, jó ötlet. Oké, hamarosan találkozunk. –
Befejezte a hívást, és felém fordult. – Idejön, mire lejár a
munkaidőd és elmegyünk kávézni ide az utcába. Nagyon izgulok,
már alig várom, hogy halljam az egész történetet – áradozott,
majd megfordult, felkapott egy könyvet, és elsétált ahhoz az
asztalhoz, ahol a vak nő ült.
Ránéztem az órára a pult felett, és még két órám volt hátra,
mielőtt a szurkolócsapat minden részletre kíváncsi lesz. Nem,
mintha nem akarnám megosztani velük, csak nem akarom
elkiabálni a Gradyvel történteket. Talán ha hangosan kimondom,
az megváltoztatja a dolgokat. Bár tudom, hogy nem adják fel,
amíg nem hallanak mindent.
A francba.
Amint az óra négyet ütött, Julian a recepciónál állt, és úgy
mosolygott, mintha épp az imént szidta volna le a kedvenc
színészét. Miután kicsekkoltam, megkerültem a pultot, és a
bejárati ajtó felé sétáltam.
– Zara azt mondta, hogy a kávézóban találkozunk. Már csak a
szörnyeket, Mattie-t és Swant kell kitennie, aztán itt lesz. Ó, és
tudtad, hogy az a gyönyörű nő, akivel ott ültem, az vak?
– Igen.
– Azt hiszem, először nagyon félt beszélgetni velem, de mivel
tudod, hogy engem mindenki szeret, végül megnyílt, és
beszélgettünk.
– Mi van vele? – kérdeztem séta közben.
– Minden nap be kell jönnie a könyvtárba, amíg a testvére
dolgozik, mert szerinte otthon nem biztonságos. Megkérdeztem
tőle, hogy mit ért ez alatt, és azt válaszolta, hogy a testvére nem
bízik abban, hogy egyedül is képes otthon maradni. Én ezt
baromságnak tartom és ezt meg is mondtam neki. Persze, lehet,
hogy vak, de sok vak ember él a saját házában, és könnyedén el
tudja látni magát.
A kávéházba belépve kerestünk egy helyet, ahol megvárhattuk
Zarát, bár ez nem volt nehéz, mivel a hely csendes, csak néhány
üzletember volt jelen.
– Láttam a tesóját, és igazi ribancnak néz ki. – Julian felvonta
a szemöldökét. – Még nálam is nagyobb ribanc. Mindig
parancsolgat, sosem mosolyog... Nem is tudom, én nem bízom
abban a nőben. Ki kell jutnia ebből a szituációból.
– Ezt mondtam én is, de nem fog. Azt mondta, hogy nincs
pénze, és a nővére minderről gondoskodik, miközben dolgozik.
– Talán megnézhetnénk, hogy mit... – Elakadtam, amikor
észrevettem a távoli sarokban egy embert. – Mióta követ minket
Billy?
Billy volt a Hawks Motoros Klub legfiatalabb tagja... vagy ahogy
Zara hívta, a süti-imádó motoros.
– Ó, ő már kint volt a bejáratnál, amikor megérkeztem.
– A fenébe, Grady máris embereket küld utánam, pedig Jason
még ki sem jött a börtönből.
– Ki az a Grady? Ó istenem, Griz, ugye? Sosem tudtam az igazi
nevét, de ez annyira dögösen áll neki. Miért nem így hívják
mindig?
– Nem tudom – válaszoltam, és szúrósan néztem Billyre, de ő
tudomást sem vett róla.
– Hagyd már békén a kölyköt. Csak azt teszi, amit mondtak
neki.
– Pontosan.
– Édesem, ne légy túl szigorú Gradyvel. Hát nem nyilvánvaló,
hogy csak biztonságban akar tudni téged? Szerintem ez nagyon
aranyos.
– De, azt hiszem – morogtam. Utólag visszagondolva tudtam,
hogy nem kéne ezen felhúznom magam, de ez valahogy elrontotta
a jó kedvemet. Jobb lesz, ha Grady ma este kárpótol ezért.
 Nyílt az ajtó, és Zara hosszú szoknyában és fekete pólóban
besétált – na jó, inkább bebattyogott. Meglátott minket, tapsolt
egyet, és odasietett – rohant – futott hozzánk. Vicces látvány volt.
– Húúúúú, de izgulok. Teríts! Mesélj el mindent, most,
asszony!
– Nem kaphatok előbb egy kávét? – mosolyogtam.
– De, persze – vigyorodott el Zara, majd a válla fölött odaszólt:
– Billy, hoznál nekünk két tejeskávét és egy forró csokit, kérlek?
Megforgattam a szemem.
– Persze, Vadmacska – mondta Billy mélyebb hangon, mint
vártam.
– Most már kezdheted.
– Nem akarok reménykedni, vagy ilyesmi, de ez a dolog
Gradyvel...
– Ó, hűha, már a keresztnevén szólítod? Ez komoly! –
áradozott Zara, félbeszakítva engem.
Újabb szemforgatás következett tőlem. – De... tudod, a dolgok
változhatnak. Tudom, hogy nem vagyok egy könnyű eset. –
Mindketten felhorkantak. – Szóval elsülhet minden szarul is, és
attól tartok, ha úgy viselkedem, mint a legtöbb nő, és áradozom a
tegnap estéről, hogy hosszú idő óta ez volt a legjobb este... hát,
csak aggódom.
– Szívem – kezdte Zara, és a kezét az enyémre tette. – Élj a
pillanatnak. Mindketten látjuk a ragyogást a szemedben, ez az a
ragyogás, ami már régen eltűnt, és most visszatért, a tegnap este
után, amit Grizzel töltöttél.
 – És ha valaki elviseli magát a Sátánt, az csak a dögös Griz lehet
– tette hozzá Julian.
– Igaza van, Deanna. Griz már kurva rég szemet vetett rád, de
végre túllépett a korkülönbségen, és megszerezte, amit azóta
akar, hogy beléptél az életébe.
– Szerintem ehhez a szünethez sok köze volt a pszichopata
exének is. Nyugodjon békében – mondta Julian, és némán
keresztet vetett a mellkasára.
– De – mondta Zara –, azt is tudja, hogy te egyáltalán nem
hasonlítasz az exéhez. Semmiben.
Zara válla fölött Billyre néztem. Csendben letette az italokat az
asztalra. Mindannyian megköszöntük, mire megemelte az állát és
visszament a terem túloldalán lévő helyére.
– Na, ez rendben van, mesélj, asszony – vigyorgott Julian.
A meleg csészét az ajkamhoz emelve kortyoltam egyet, hogy
elrejtsem a mosolyomat. Igazuk volt, a pillanatnak kell élnem, és
ha Griz nem futott el attól, amilyen vagyok, akkor szerencsésnek
mondhatom magam és azzal folytatom, amink van, bármi is az.
Visszatéve a csészét az asztalra, megköszörültem a torkomat.
– Oké, tegnap este lefeküdtem, miután kiderült, hogy nem csak
Grady költözött be, hanem Swan is. – Zarára néztem. – Ja,
egyébként, nem köszi, amit tettél.
– Ó, pfft. Mivel tudom, hogy mi lett a végeredmény, így örülök,
hogy megtettem.
– Mindenesetre sokkos állapotban feküdtem le, amikor Grady
elaltatta Swant. Arra számítottam, hogy vele alszik a szobájában
vagy egy másik szabad szobában, aztán elszabadultak a
gondolataim és...
– Mint például, hogy egy ilyen dögös hímtag csak méterekre
van tőled, és te szívesen ráugranál? Hát, ez már biztos –
kuncogott Julian, majd elkomolyodott. – Halljátok, ezt itt és
most kell megbeszélnünk...
A fejével Zara felé mutatott.
– Mi van? Persze, hogy hallom – csattant fel Zara.
– Nem te, hanem a babák is hallják. Hozzunk fülvédőt, és
tegyük a hasadra, hogy ezt az egészet ne hallják?
Zarával egymásra néztünk, és nevetésben törtünk ki.
– Mindegy, tökfejek. Felőlem rontsátok csak el a fiatalokat,
bocs, hogy érdekel.
– Tetszik, hogy érdekel, Julian, de ígérem, hogy nem fognak
emlékezni semmire, amit itt mondtunk. – Zara melegen
mosolygott rá.
Vettem egy nagy levegőt, és folytattam: – Ahogy mondtam, be
voltam gerjedve, ezért elővettem Vinnyt, de amikor már épp
belemerültem volna, kinyílt az ajtóm, és belépett Grady.
Zara eltakarta a száját, hogy ne lássam, a hatalmas mosolyát.
Julian vidáman csillogó szemmel intett, hogy folytassam.
– Megkérdeztem, miért van ott, és azt mondta, fáradt.
Mondtam, hogy máshol is tud aludni, mire ő azt mondta, hogy
maradjak csendben, mert kimerült. Bebújt az ágyba, én meg
gondoltam, hogy bassza meg, és folytattam, amit csináltam.
– Ó, ez nem lehet igaz – nevetett Julian.
 – Hűha – mondta Zara, a szemei olyan nagyra nyíltak, mint a
csészealj.
Szélesen elvigyorodtam, és azt mondtam: – Igen,
képzelhetitek. Egyből kiakadt, kiugrott az ágyból, és
másodpercek alatt a szoba másik végében volt.
Mindketten velem együtt nevettek.
– És azután? – kérdezte Zara, előrehajolva, amennyire csak
tudott a kerek pocakjától.
– Tovább csináltam, és megkértem, hogy csatlakozzon
hozzám. Nemet mondott, de láttam, hogy ő is akarja, mert a
bokszeralsójából nagy sátor lett. – Elmosolyodtam a gondolatra.
– Egy idő után végül letolta a bokszerét, és azt mondta, hogy ,,ezt
a játékot ketten is játszhatják”, majd elkezdte kényeztetni magát
ő is.
– Szent szar, ez annyira dögös – nyögte Julian, és Zara
egyetértően bólintott.
– A végén már nem tudott tovább ellenállni, odajött, és a
legjobb nyelvmasszázsban részesített. Esküszöm, ha nyitva lett
volna a szemem, angyalokat láttam volna énekelni a fejem fölött.
– Iggeeeen! – tapsolt Zara, és ugrált a széken.
– Ééééés? – kérdezte Julian.
Kuncogtam, mint egy incselkedő kislány: – Be akartam fejezni
neki... de...
– De mi? – Julian felsikoltott. Zara lecsitította.
– Ő már végzett. Úgy látszik, már attól is annyira felizgult, hogy
a lábaim között feküdt, hogy az ágyamra fröcskölte a spermáját.
 – A francba. Ó... a fenébe. Szükségem van egy ventilátorra,
vagy el kell élveznem – sóhajtott fel Julian, és hátradőlt a széken.
– Ez annyiraaaa kirááááály – sugárzott Zara, én pedig
visszamosolyogtam rá.
Nagyon jó volt, és alig várom, hogy újra megtegyük, még akkor
is, ha reggel még incselkedett is velem, ezért mindennél jobban
vágytam rá egész nap. Mármint, persze, ezért még meg fog
fizetni, meg kellett fizetnie. Egész nap olyan nedves voltam, hogy
hoznom kellett volna még egy pár bugyit magammal.
Remek, így még rosszabb, ha arra gondolok, hogy mit hozhat
az éjszaka.
 13. fejezet

Griz

Fordította: Sweety

A testem vibrált a várakozástól, haza akartam jutni a nőmhöz, a

karjaimba venni, és aztán belerakni a farkamat.
Különösen a mai nap után. Maxwell házából indulva Talon
erősítést hívott, miután megkerestük Ryan Little delecombe-i
házát. Alig néhány másodperccel azután, hogy megálltunk a
kétszintes ház előtt, további tíz testvér állította le a saját Harley-
jét, és körbevették a seggfej házát.
A kis, kopasz, kövér pöcs elég önelégült volt és beengedett
minket. Kb nyolc embere ült, állt vagy támaszkodott a nappaliban
miközben arról beszélgettek, hogy mit akarhatunk ott. Választás
elé állítottuk: vagy abbahagyja a dílerkedést a területünkön, vagy
halott emberként végzi. Nevetett, és azt mondta, hogy átgondolja.
Aztán a pöcs felém fordulva közölte, hogy mivel a nőm meghalt,
a pénz, amit az ő drogjának eladásával szerzett, engem terhel.
 Ekkor elszabadult a pokol. Tudtuk, hogy harc lesz, csak
hamarabb történt, mint gondoltuk. Talon mellettem állt,
miközben a szart is kivertem Ryanből, és megmondtam neki,
hogy soha nem fogja látni a pénzét.
A többi testvér mindegyike harcolt Ryan embereivel.
Miután lenyugodtak a kedélyek, úgy hagytuk el a házat, hogy
ígéretet tettünk, miszerint sokkal rosszabbul járnak, ha nem
hagyják abba a dílerkedést a mi területünkön. Mindannyian
visszamentünk a telepre, hogy leüljünk és rendbe szedjük
magunkat. Arra a döntésre jutottunk, hogy szemmel fogjuk
tartani a köcsögöt, mert tudnunk kell a következő lépéséről, ha
elég tökös, hogy bármit is lépjen. De biztos, hogy már most
összeszarta magát, és összepakolt, hogy elhagyja a várost. Ha
nem így tesz, golyót kap a fejébe.
Miután mindent megbeszéltünk, a Harley-mal elmentem
Vadmacskához, mert aznap reggel ott hagytam a lányomat és a
kocsimat. Talon mellettem motorozott, mert már nagyon haza
akart érni a feleségéhez és a gyerekeihez, de amikor
megérkeztünk, Zara nem volt sehol. Helyette, Mattie játszott és
tévét nézett a nappaliban a gyerekekkel. Láttam, hogy Swan
megkedvelte Mayát, mert valami furcsa kinézetű babákkal
játszottak.
– Hol van? – kérdezte Talon Mattie-től.
– Zara és Julian, baráti beszélgetést tartanak Deannával.
Talon nevetett. – A francba, tesó, ezt most jól megszívtad –
mondta nekem.
 Megforgattam a szemem, és vállat vontam. Nem érdekelt, hogy
Deanna mit mesél a másik kettőnek, amíg boldogan ér haza.
A bejárati ajtó kinyílt, és Zara homlokráncolva állt ott. A szívem
felgyorsult, és aggodalom kerítette hatalmába a testemet.
Egy lépést tettem felé, és felugattam: – Mi a baj?
Gyorsan rám nézett, majd vissza Talonra. – Jól hallottam, hogy
káromkodtál a gyerekek előtt? – szidta le.
Az aggodalom elillant a testemből, és felkuncogtam.
Basszus, annyira felhúztam magam, hogy már a mellkasom is
fájt. Megdörzsöltem.
– Apa mindjárt megkapja a magáét – dörmögte mögöttünk
Cody a kanapéról.
– Fogd be, Cody – mondta Talon.
– Talon Marcus, ne mondd Codynak, hogy fogja be, inkább
válaszolj: te most káromkodtál a gyerekek előtt?
Szemét forgatva felsóhajtott, és mintha türelemért imádkozna.
– Cica – morogta figyelmeztető hangon.
– Ne Cicázz itt nekem, és ne káromkodj még egyszer Talon,
különben a gyerekek előtt foglak leszidni a nyelved miatt, megint.
Ahogy Zara előrelépett, Julian belépett mögötte és becsukta az
ajtót. Megfordult, majd rám nézett, és elpirult.
Mi. A. Fasz?
– Ma este a nyelvhasználatom miatt biztos nem kapok szidást
– mondta Talon a szemöldökét felvonva.
– Jézusom, apa! Itt vagyok és tudom, mire gondolsz. Undorító!
 Talon tarkón ütötte Codyt, és Zarához lopakodott. A karjába
húzta, valamit a fülébe súgott, mire a lány elolvadt a karjaiban.
– Csak ne káromkodj megint – mondta. – És ne beszélj így
előttük. – Aggódva harapdálta az alsó ajkát.
– Tehetek én róla, hogy a nőm olyan kibaszott dögös?
– Ne gondold, hogy ki tudod dumálni magad ebből a
helyzetből. – Megfordult a férfi karjában, és a tekintete Codyra
esett. – Cody Marcus.
– Uh-oh, igen – szólalt meg Cody.
– Ha még egyszer meghallom, hogy ezt a J betűs szót
használod, szappannal mosom ki a szádat. Hallod, fiam?
– Úgy beszélsz, mint a nagyi, amikor ezt mondod.
A francba!
Zara utálta, ha az anyjához hasonlítják. Bár szerette az anyját,
néha még Zara is úgy gondolta, hogy eszement őrült.
Zara zihált. – Cody Anthony Marcus! Ezt szívd vissza!
– Most te is megkapod – énekelte Talon, majd felnevetett,
amikor Zara a hasába könyökölt.
Cody tágra nyílt szemekkel állt fel. A fenébe, tizenhárom éves
létére nagyon magasra nőtt. – Bocsánat! Nem úgy értettem.
Bocsánat, anya!
Zara a szája elé kapta a kezét és zokogni kezdett.
A pokolba is, ez a kölyök tudta, hogyan kell Zarával bánni. Ez
volt az első alkalom, hogy anyának szólította, és ezzel
megmentette a seggét, hogy még nagyobb szarba kerüljön.
Biztos, hogy ezt Zara tudta, és ahogy elnéztem Talont büszke
mosollyal, ő is tisztában volt ezzel, de senkit sem érdekelt.
Mattie és Julian eltűntek, és bele sem akartam gondolni, hogy
mit csinálhatnak. Rajtam a sor, hogy elinduljak, hogy Talon
átélhesse ezt a pillanatot a családjával, míg én hazamegyek a
nőmhöz, és átéljem a saját pillanatom.
Felvettem Swant a földről, homlokon csókoltam a mindig
hangos Mayát, aki most csendben, meleg szemekkel figyelte az új
bátyját és a szüleit, majd az ajtóhoz sétáltam.
– Elmentem – mondtam a szobába.
Mindenki felém fordult, pedig azt hittem, hogy sikerül
megúszom, de Zara odarohant, magához ölelt Swannel a
kezemben, és sírva fakadt. – Ó, Griz, köszönöm, köszönöm, hogy
visszahoztad az életbe a legjobb barátnőmet. – A francba, attól a
sok könnycsepptől, ami belőle áradt, tiszta víz lett a vállam.
– Uh, persze. – A feje fölött Talonra néztem. Megvonta a vállát,
és azt mondta: – A terhességi hormonoktól megőrül.
Zara megpördült. – Ó, fogd be! – Odanézett Codyra, és
bizonyára most jutott eszébe, hogy mit mondott neki, mielőtt
bejelentettem, hogy elmegyek. Szipogva odaszaladt szegény
kölyökhöz, magához húzta, és a szart is kiölelte belőle.
– Apa – nyafogta Cody, bár látszott rajta, hogy boldog.
– Sok szerencsét – mondtam kuncogva, Codynak, és Talonnak
is, aztán elmentem.
Beemeltem Swant az ülésére a kocsimba, és miután
becsatoltam, rámosolyogtam.
 – Jó napod volt, kicsim?
Felnézett rám, és elmosolyodott. Láttam, hogy jár a kis agya,
majd a következő másodpercben elkápráztatott. – H-haza.
– Igen, édesem, hazamegyünk Deannához.– Megcsókoltam a
buksiját, becsuktam az ajtót, és egy nagy levegőt véve próbáltam
összeszedni magam. Haza kell mennem a nőmhöz.
 14. fejezet

Deanna

Fordította: Sweety

Észrevettem, hogy a ház sötét és csendes, amikor felhajtottam a

kocsibeállóra.
Azt hittem, Grady már rég hazaért, mivel már alkalmazkodnia
kell Swanhez is. Aztán azon méláztam, hogy vajon ettek-e már...
és hogy csináljak-e valamit vacsorára.
Nézzetek rám, bassza meg! Olyan vagyok, mint Betty a
háziasszony, és rögtön a családra gondolok. Magamban
kuncogtam.
Már épp dugtam a kulcsot a zárba, amikor Billy a hátam mögül
megszólalt, hogy várjak. A nyelvembe haraptam, nehogy
ellenkezni kezdjek. Rossz, hogy így kell tennünk, de azt sem
akartam, hogy Grady megszorongassa, ha ellenszegülök.
 Így ahelyett, hogy bementem volna, Billy lépett először a házba,
és azt mondta, hogy várjak kint. Öt perc múlva visszajött, és
közölte, hogy minden tiszta.
Egy szemforgatással azt mondtam: – Köszi. Um... akarsz
bejönni?
A szemei tágra nyíltak. – Á, nem, de köszönöm. Griz szétrúgná
a seggem, ha bejönnék.
Bár ez nem magyarázta meg, hogy miért döbbent meg a
kérdésem hallatán.
Megvontam a vállam. – Rendben. – Aztán megfordultam, és
becsuktam magam mögött az ajtót.
Miután átöltöztem egy sima piros pólóba és farmerbe,
lementem a földszintre, és átnéztem a kamrát és a hűtőt, hátha
találok valami kaját mindenkinek.
Hamar rájöttem, hogy másnap be kell vásárolnom, de
szerencsére megtaláltam a chow-meinhez minden szükséges
hozzávalót.
A fazékban már főtt a kaja, mire nyílt a bejárati ajtó, és két
határozott bakancsos láb dübörgő lépteit hallottam a konyha felé
közeledni. Hátranéztem, és ott állt Grady, karjában Swannel,
mindketten mosolyogtak, amitől a szívem hevesebben kezdett
dobogni.
– Sziasztok – vigyorogtam.
– Hogy vagy, drágám?
A francba, ez baromi jól hangzott a szájából. A borzongás
végigfutott a testemen.
 – Jól. – bólintottam. – A vacsora mindjárt kész. – A
hűtőszekrény feletti órára néztem, épp fél hét volt. – Biztos
éhesek vagytok már, ugye?
Grady berakta Swant a konyhaasztalhoz erősített székébe.
Megkerülte a pultot, és a karjába húzott.
– A vacsora nagyszerű ötlet. Legközelebb majd hamarabb
hazajövök, hogy Swan ne egyen ilyen későn. Rendben?
Haza.
Bassza meg. Azt mondta, haza.
Homlokomat a mellkasára hajtottam, hogy ne lássa, milyen
érzéseket váltottak ki belőlem a szavai. Nem akarom, hogy más is
lássa, hogy kezdtem érzelgős lenni.
Bassza meg, tényleg az lettem. Hülye faszszopó érzelmek.
– Dee?
– Jó lenne, ha korábban hazaérnél legközelebb – motyogtam a
mellkasába.
Megszorított, és hátrébb húzódott, hogy a szemembe tudjon
nézni, miközben szélesen vigyorgott. – Jó, akkor most csókolj
meg.
– Grady – sziszegtem, és Swanre néztem, aki imádnivalóan, kis
fejét oldalra billentve figyelt minket.
– Őt ez nem érdekli, de engem fog, ha nem lesz a szád az
enyémen egy másodperc múlva.
Már készen álltam vitatkozni, mikor egy követelőző csókkal
elhallgattatott. Mindent elfelejtve a nyaka köré fontam a
karjaimat, és magamhoz húztam.
 – H-haza – hallottam egy halk suttogást.
Hátráltam egy lépést, és csodálkozva néztem Swanre. Az előbb
tényleg ezt mondta?
Grady mögém lépett, átkarolta a derekamat, és az állát a
vállamra tette, miközben azt suttogta: – A frászt hozta rám,
amikor Vadmacskától elindulva ugyanezt mondta. Szeret itt
lenni, drágám.
Bólintottam, ismét küzdve az átkozott érzelmeimmel. – Hát...
– Megköszörültem a torkomat. – Jobb, ha befejezem a vacsorát.
Miért... ööö, míg elkészül minden, addig miért nem készíted elő
Swant lefekvéshez?
Valószínűleg tudta, hogy az érzelmeim miatt szükségem van a
figyelemelterelésre, mert megpaskolta a fenekemet és olyan
pillantást vetett rám, amiből többre is számíthattam később.
Odament Swanhez, és elvitte átöltözni.
Komolyan nagy szarban voltam.

Az, hogy a saját házamban az asztalom körül emberek

vacsoráznak... lehengerlő volt. A kibaszott könnyek, a zokogás és
a visítás felváltva akartak kitörni a testemből.
Én még soha nem éreztem ennyi mindent egy éjszaka alatt, és
ilyen kapcsolatot egy családdal. Gradyt és Swant együtt látni
minden szempontból megmelengette a lelkemet.
Rádöbbentem, hogy szerencsés szuka vagyok.
 Persze, Zara örömmel beengedett az életébe, az egész családja
befogadott, és én több mint hálás voltam érte, de ez most teljesen
más.
Csakhogy kizárt, hogy valami olyasmivé válljak, mint
Találkozás a Cleavers családdal2.
– Dee? – morgott a fülembe Grady.
– Hm?
– Elviszem Swant az ágyába, és olvasok neki egy kicsit. Miért
nem készülsz addig te is lefekvéshez?
A testem bizseregni kezdett a várakozástól. A forróság és a
nedvesség, amit a cunci-nuncimban éreztem, több mint kész
voltam a lefekvéshez.
Egy apró bólintással az alsó ajkamba harapva figyeltem, ahogy
Grady szeme elsötétül. Felállt, kivette Swant a székéből, és talpra
állította. Apró kis lábaival az asztal mellett hozzám tipegett, és
teljesen váratlanul átkarolta a derekamat, és szorosan átölelt.
A szívem összetört, azután egy új, édesebb ütemmel dobogni
kezdett, ami egy bizonyos kislánynak köszönhetően a
darabkákból újra egész lett.
Ezúttal nem lehetett megállítani a szemembe gyűlő könnyeket.
Összeharaptam az ajkam, és felnéztem Grizre, aki meleg
szemekkel figyelte az egészet, és egy gyönyörű mosoly ragyogta
be az arcát.

2 Meet the Cleavers : amerikai horror filmvígjáték

 A kezem magától felnyúlt, hogy végigsimítson a kis fejecskéjén.
Ezután elhúzódott, és elindult a nappaliba.
Tudtam, hogy Griz várja, hogy a szemébe nézzek, de nem
bírtam. – Ez a nő csak ennyi érzelmi szart bír el egy éjszakára.
Jobb lesz, ha később kidolgozod a testemből.
Férfias kuncogás töltötte be a szobát. – Örömmel teszek neki
eleget.
Bassza meg! Felnéztem rá, és megkérdeztem: – Ezt hangosan
kimondtam?
– Hát persze.
– Nagyszerű, most már teljesen olyan vagyok, mint Zee.
Újabb nevetéssel indult a lányához.
Két órával később már kitakarítottam a konyhát, megtöltöttem
a mosogatógépet, lezuhanyoztam, felvettem a rövidnadrágot és
egy toppot, majd lecseréltem az ágyneműt.
Éppen le akartam menni a földszintre, hogy hozzak egy pohár
vizet, de Griz az ajtókeretnek támaszkodva állt.
– Hogy van Swan? – kérdeztem.
– Alszik. Játszottunk egy kicsit, felolvastam neki és már úgy
alszik, mint a bunda.
– Jó – bólintottam. – Az jó. Fáradtnak tűnt.
Felegyenesedett, és tett egy lépést előre. – Úgy döntöttem, hogy
holnap mindannyian elmegyünk valahova. – Újabb lépést tett
előre, de olyan tűz lobogott a szemében, amitől egy lépést
hátráltam.
– Ööö, hová?
 – A vadasparkba. Mindig el akartam vinni oda Swant, de még
sosem jutottam el odáig. De majd most el fogok. – Még egy lépést
tett előre, és a pólóját áthúzta a fején.
Az ajkamba haraptam, hogy ne nyögjek fel, miközben a
szememmel végigtapogattam gyönyörű, izmos, tetovált
mellkasát.
Megnyaltam az ajkamat, ő pedig figyelte a nyelvemet. – Nos,
biztos vagyok benne, hogy Swan élvezni fogja.
Még egy lépés, és már előttem volt. – Te is jössz – felvonta a
szemöldökét, és hozzátette –, több értelemben is, de holnap
velünk jössz.
– De...
– Nincs de, asszony.
– Mindegy. – Nem most volt itt az ideje, hogy vitatkozzam,
mert kurvára szükségem volt rá, hogy a teste több szempontból is
kitöltsön.
– Elég a dumából, dugjunk – vigyorogtam rá. A szemei
elkerekedtek, és felsóhajtott.
– Nem, drágám. Amit érezni fogsz, amikor a testem birtokolni
fogja a tiédet, az több lesz, mint egy egyszerű dugás.
Szent szar!
– Oké, csődör. Bizonyítsd be.
Gonoszul vigyorgott rám. – Örömmel.
 15. fejezet

Griz

Fordította: Sweety

Ismét ökölbe szorítottam a kezem az oldalamon. Nem számított,

hogy a farkam mennyire benne akar lenni, még nem engedhetem.
Minden egyes szót, amit ez előbb mondtam, komolyan is
gondoltam. Azt akartam, hogy teljesen tisztában legyen vele,
hogy ki lesz a testében, az elméjében és a lelkében.
– Vedd le a ruháidat. Most – morogtam.
A szemei tágra nyíltak. Vártam, hogy ellenkezzen, hogy azt
mondja, baszódjak meg, mert tudom, hogy utálja, ha
megmondják neki, hogy mit csináljon.
Habár, azt is tudtam, hogy én vagyok az egyetlen, aki
megúszhatja.
Gyorsan és csendben levette a felsőjét és a rövidnadrágját.
Igen, én leszek benne. Lehet, hogy még nem tudja, de mélyen
beágyazódom a testébe.
 Vigyoromat elrejtve mondtam neki: – Mássz az ágyra
négykézláb, és nézz szembe velem!
– Kibaszott szerencséd, hogy jó kedvem van, Grady.
A pokolba. Imádtam, amikor kimondta a nevemet. – Tudom –
vallottam be.
Felmászott az ágy tetejére, négykézláb, velem szemben.
Hátraléptem egy lépést, kigomboltam a farmerom, majd lassan
lecsúsztattam a cipzárat. Minden mozdulatomat mohó
arckifejezéssel követte. A farmerom a bokszeralsómmal együtt
toltam le, kiléptem belőlük, és megálltam előtte.
A kezem a farkam köré fonódott és simogatni kezdtem magam.
– Láttam, hogy tetszett tegnap este, ahogy a farkammal bánok.
Így van?
– Grady – nyögte egy sóhaj kíséretében.
Igazam volt, ezért tovább simogattam magam, úgy, olyan
távolságra tőle, hogy ne érhessen hozzám. A sunyi nő keze
végigsimított a gyönyörű mellein, végig a hasán, egészen a
puncijáig, ami már biztos nedves miattam.
– Ha tovább fogdosod az édes puncidat, nem fogod megkapni
a farkam.
Rám nézett, de aztán elhúzta a kezét, és visszatámaszkodott az
ágyra. – Akkor jobb, ha most ideadod, különben magam fejezem
be ezt az egészet.
Elvigyorodtam. – Baromság. Mondd, hogy a szádban akarod a
farkam.
– Grady – mondta figyelmeztető hangon.
 – Mondd ki – morogtam.
Megnyalta az ajkait. Mindketten tudtuk, hogy akarja, és ha nem
siet a kurvaéletbe, akkor megint túl korán elszállok, már csak
attól, hogy tudom milyen nedves a puncija.
– Bébi, most azonnal le akarom szopni, nyalni és felfalni a
farkadat.
– Krisztusom – sziszegtem, és előreléptem. A kezemmel a
hajába túrtam és lassan becsúsztattam kőkemény erekciómat az
édes szájába, majd felnyögtem.
– Basszus, ez nagyon jó érzés. – Kihúzódtam, majd gyorsan
újra benyomultam. Ő felnyögött, és ettől a rezgéstől lüktetni
kezdett a farkam.
Szorosabban markoltam a haját, újra és újra a szájába
pumpáltam a farkamat.
A pokolba! Abba kell hagynom, különben a szájába élvezek.
Elengedtem a haját, és azt parancsoltam: – Elég! – Megállt, és
hátraült a sarkára. Én a hátamra feküdtem az ágyon. – Azt
akarom, hogy ülj az arcomra, drágám.
A légzése felgyorsult, ebből tudtam, hogy tetszik az ötletem.
Odamászott hozzám, és a fejem két oldalára térdelve, az arcom
fölé helyezkedett. Megragadtam a combjait, és a számhoz húztam
a finom ízű punciját. Nem tartott sokáig, és átvette az irányítást.
Szexi testét a szám fölött ringatta, előre-hátra mozgatva a
nyelvemen a punciját.
– Jézusom, Grady, Istenem – nyögte. – Bassza meg, bébi. El
fogok élvezni.
 Ledöntöttem az ágyra, és ráförmedtem: – Nem, amíg meg nem
baszlak. Addig nem, amíg a farkam nincs benned.
– Igen – sziszegte, és a párnára hajtotta a fejét.
– Megint tévedésbe vagy, drágám. Állj fel négykézlábra.
Elvigyorodott, de megtette, amit kértem... vagyis inkább, amit
mondtam. Megfordult, és megint négykézlábra állt. Én mögé
másztam, már olyan kibaszottul vágytam rá, hogy a farkam
mélyen a szűk bensőjében legyen.
– A francba, mondd, hogy védekezel.
Bólintott.
– Hallanom kell, drágám.
– Szedem a tablettát és tiszta vagyok. Nemrégiben vizsgáltak
meg – mondta a válla fölött, kéjes tekintetét az enyémre szegezve.
– Hála a fasznak. Én is.
Felnevetett. – Mi van, te is szeded a tablettát?
Kis boszorkány. Megpaskoltam a fenekét, mire hangosan
felnyögött. – Tudod, hogy értem – morogtam. – Tiszta vagyok. –
És ezzel egyenesen belé nyomtam a golyómig a farkamat, tudva,
hogy a puncija már elég nedves és kész hogy befogadjon.
Mindketten sziszegtünk és nyögtünk.
– A pokolba. Tudtam, hogy jó lesz, de ez kurvára jobb, mint
ahogy elképzeltem. Kihúztam magam és újra és újra
visszatoltam.
– A francba, Grady. Krisztusom, olyan nagyon jó érezni, hogy
bennem vagy. Pont passzolsz hozzám.
A francba.
 – Ezt soha ne felejtsd el – mondtam összeszorított fogakkal.
Nagyon közel voltam és nem tudom már sokáig visszatartani
magam. Ahogy a feszes falai megfejték a farkamat – kibaszottul
élveztem.
Átnyúltam fölötte, hogy megragadjam a vállát, és felhúztam. A
háta a mellkasomnak ütközött, miközben pumpáltam tovább. Az
egyik karommal átölelve a mellkasát tartottam, míg a másik
kezem ujjaival a csiklóját masszíroztam. Ő nyöszörgött, és a feje
fölé emelve a karjait, a tarkómba kapaszkodott.
– Bassza meg, drágám. Mondd, hogy közel vagy. – Minél
többet játszottam a csiklójával, annál nedvesebb lett, így
selymesen csúsztam ki és be.
– Én-én annyira közel vagyok. Ó, Istenem. Grady.
Felgyorsítottam a tempót, és keményebben döftem belé.
Sikoltva kiáltotta a nevemet. Két kemény lökéssel később én is
elélveztem vele együtt, miközben hüvelye még mindig a farkam
köré szorult.
 16. fejezet

Deanna

Fordította: Sweety

Mi a fasz?
Griz felébresztett másnap reggel, és megparancsolta, hogy
emeljem ki az ágyból az édes seggemet, hogy indulhassunk a
Vadasparkba. A testem annyira ellazult, hogy ezért még csak le
sem haraptam a fejét, és izgatottan vártam, hogy menjünk
valahova hármasban. Olyan mélyen aludtam, hogy azt se
hallottam, hogy Swan reggel hétkor felébredt – Grady elmondása
szerint.
Délelőtt tízre minden szarrá vált... szó szerint.
Grady a bejáratnál kifizette a belépőinket. Egy kis
ajándékbolton keresztül sétálva kaptunk egy zacskónyi eledelt az
állatok etetéséhez, és én csak a Swan babakocsiját toló Gradyt
bámultam. Átkozottul dögös látvány: egy tetkós motoros férfi,
rövid ujjú fekete pólóban, rajta a klubmellénye, és egy szűk,
fekete farmerben. Kész voltam a földre feküdni, széttárni a
lábaimat, és könyörögni, hogy még egyszer dugja belém a farkát.
A francba, teljesen lemaradtam a lényegről, mert Grady-őrült
lettem. De szerintem ez érthető.
Visszatérve arra, hogy minden szarul sült el... akkor történt,
amikor kisétáltunk az ajándékboltból, és beléptünk a
Vadasparkba, ahol kenguruk és isten tudja, mi minden
szaladgált. Mindenütt szar volt – az ő szaruk.
Nem voltam egy pedáns-finomkodó úrihölgy, de ez szar volt!
SZAR mindenhol, értitek emberek – mindenhol. Rémült voltam.
– Szedd össze magad, hercegnő. Annyira nem rossz. – Grady
kuncogott a döbbent, rémült arcomon.
– Grady, bébi, azt se tudom, hova lépjek. Fogd be, mert neked
kell majd cipelned. Nem, majd megoldom: beülök Swanhez a
babakocsiba, őt meg az ölembe ültetem.
Ekkor Grady mély, férfias nevetésben tört ki, amitől kurvára
beindultam. Hogy tud egy férfi nevetése felizgatni, amikor szarral
vagyok körülvéve?
Rendben, oké, lehet, hogy túlzásba vittem. Mindenhol szar volt,
de amikor megláttam, hogy Swan mennyire izgatott,
lenyugtattam magam, és bámultam, ahogy Grady kiveszi a
babakocsiból, és odasétálnak a legközelebbi kenguruhoz.
Leguggolt, Swant a combjai közé állítva, majd kinyitotta az
eledeles zacskót, és megmutatta, hogyan nyújtsa ki a kezét, hogy
megetesse a kengurut, aki egyenesen hozzájuk lépett.
 Az elém táruló látvány lenyűgöző volt, és az égvilágon semmiért
el nem cseréltem volna.
– Dee – szólt Grady –, gyere ide.
Óvatosan odasétáltam, nehogy elijesszem a kengurut, de az
tudomást sem vett rólam. Grady megragadta a kezem, és
óvatosan lehúzott, hogy mellé guggoljak. Lenéztem Swanre, és a
tiszta örömtől sugárzó mosolyától összeszorult a szívem.
Gyönyörű volt.
Grady felém fordította a fejét, és elvigyorodott. Tudtam, hogy
én is ugyanúgy vigyorgok. Kurvára csodálatos volt. Odahajolt, és
egy gyors csókot nyomott az ajkamra.
Eltekintve a mindenhol megjelenő szartól, ez volt a legjobb
napom hosszú idő óta. Láttunk krokodilokat, emukat, teknősöket
és még sok mást. Voltak koalák is, az egyiket meg is fogtam,
miután Grady rábeszélt, hogy le tudjon vele fényképezni.
Az ottani kávézóban megebédeltünk, majd utána bementünk a
kígyóházba, amitől a frászt kaptam, mert Grady és Swan túl közel
mentek hozzájuk, mutogattak, nevettek és ismereteket gyűjtöttek
ezekről a csúnya kinézetű szarháziakról.
Mire késő délután hazaértünk, tuti, hogy nemcsak Swan,
hanem Grady is ugyanúgy elfáradt, akárcsak én, a harminchét
hektáros vadasparkban tett sétától.
Miután kidobtam a szaros cipőket a házból, elmentem
átöltözni, mielőtt nekikezdtem volna a vacsorának. A
gardróbszobámban álltam fehérneműben és keresgéltem a
ruháim között valami kényelmes cucc után, amikor Grady
megtalált.
– Hogy érzi magát Swan? – kérdeztem. – Csak gyorsan
átöltözöm, és készítek magunknak valami vacsorát. Biztos korán
lefekszik a mai séta után. – Éppen lehajoltam, hogy az alsó
fiókjaimban keresgéljek, amikor forróságot éreztem a hátamnál.
Oldalra fordítottam a fejem, és Grady éhes tekintetét láttam, ami
a testemen kalandozott. A farmerjában lévő dudorból úgy
sejtettem, hogy tetszik neki, amit lát.
A következő másodpercben egy zihálás szakadt ki a számon,
mert Grady keze egyenesen becsúszik a bugyimba és aztán belém.
– Bassza meg, drágám, hogy lehetsz máris ennyire nedves? –
morogta.
– Mert egész nap a közeledben voltam – válaszoltam őszintén.
Fel akartam állni, de a másik kezét a vállamra tette, hogy
lefogjon.
– Maradj – parancsolta.
A fenébe, már a hangjától is megvadultam. Miközben az ujjai
ki-be csúszkáltak bennem, a másik kezével lassan lehúzta a
bugyimat, és mielőtt tiltakozhattam volna, keményen rácsapott a
fenekemre, amitől felnyögtem. Aztán megcsókolta az ütés helyét,
amivel az őrületbe kergetett, és ezt ő is tudta.
– H-hol van Swan?
– Lent, valami csajos rajzfilmet néz. Szóval gyorsan kell
csinálnunk. – Megfordult, és anélkül, hogy leállította volna a
kezét vagy az ujjait, hogy eszméletlenül megbasszon, felkapcsolta
a villanyt, és becsukta az ajtót.
– A francba, de gyönyörű vagy – mondta, miközben kihúzta
belőlem az ujjait, és egyenesen a szájában landoltak. Nyögve
nyalta le az ujjairól a nedvemet, míg a másik kezével kigombolta
a farmerját, és kiszabadította a farkát.
Odalépett mögém, és mindkét kezével újra megpaskolta a
fenekem mindkét oldalát, amitől újabb nyögés tört ki az
ajkaimból.
Miközben a tenyerével végigsimította a fájdalom helyét, a
farkát végigcsúsztatta a nedvességemen.
– Bassza meg, drágám, nem tudok tovább várni.
Csak nyöszörögtem. Most már nekem is szükségem volt rá,
hogy a farka bennem legyen.
Valószínűleg sejthette, mert egyik keze eltűnt a csípőmről,
miközben megragadta a farkát, és a bejáratomhoz igazította. Egy
sikoly szakadt ki belőlem, amikor mélyen tövig belém dugta
vastag rúdját.
– Bassza meg hercegnőm, pszt. Shh.
– Grady, Jézusom. Grady, istenem... Ez annyira jó érzés.
– A pokolba. Kapaszkodj a bokádba, drágám. Nem hagyom,
hogy eldőlj, oké? De keményen meg kell basznom téged.
Kibaszott keményen. Bízol bennem, ugye?
Ez megőrült? Persze, hogy bízom benne.
– Igen. A francba, igen.
 – Hála az égnek – sziszegte. Kihúzódott belőlem, majd
keményen és gyorsan visszatolta, de nem állt le –, soha nem állt
meg. Szorosan fogta a csípőmet, miközben belém hatolt – be és
ki, újra és újra, újra és újra.
– Istenem, bassza meg, Grady! Folytasd. Ne hagyd abba.
Gyorsabban vette a levegőt, és tudtam, hogy nem tart már
sokáig, mire megtölt a magjával. De ez rendben is volt, mert ettől
az ismerős bizsergés elindult a hasam alján, és ment egyre lejjebb
és lejjebb, amíg...
– Oh, oh! A pokolba. Igen. Igen, Grady.
– A francba! Bassza meg! A te édes puncid megfeji a farkam,
bébi. Ah, bassza meg – morogta, miközben még egyszer utoljára
belém csapódott, és megtöltött a forró ondójával.
Miközben még mindig bennem volt, felhúzta kimerült
testemet, hogy a hátam a mellkasának dőljön. – Ez kurvára
tökéletes volt. Majd este lassabban csináljuk. Alig várom, hogy
felfaljalak, drágám. Előtte ne zuhanyozz le, szeretném
megkóstólni magunkat, a benned lévő ízeket.
Szent forró szar, azt a rohadt, ez kibaszottul a legdögösebb
dolog volt, amit valaha mondtak nekem.
 17. fejezet

Egy héttel később

Griz

Fordította: Sweety

Vasárnap reggel Swan szobája felöli zajokra ébredtem.

Elfordítottam a fejem, hogy megnézzem az éjjeliszekrényen lévő
órát. Még csak hat óra volt. Kurvára túl korán, de ha egyszer
teljesen felébredt, akkor megállíthatatlan. Lenéztem Dee-re, aki
a testem köré tekeredett. A feje a mellkasomon pihent, egyik
karját a hasamra tette, a lába pedig az egyik lábam köré fonódott.
Szívesen felébresztettem volna, hogy keményen és gyorsan
megdugjam, mielőtt Swan sírni kezd, de erre nem lett volna idő.
Ehelyett kibontakoztam az öleléséből, mire sóhajtva a másik
oldalára fordult.
Annyira átkozottul gyönyörű.
Hogy a faszba lehetek ilyen szerencsés?
 És mi a fenéért menekültem hosszú ideig ez elől, ahelyett, hogy
fejest ugorva belevetettem volna magam ebbe a kapcsolatba?
Bár most, ha belegondolok, hogyha akkor dugunk, amikor
mindketten akartuk, akkor biztos nem így alakult volna a helyzet.
Akkoriban mindketten túlságosan is el voltunk baszva.
Legalábbis én biztosan. Állandóan Kathy-vel kellett
foglalkoznom, mellette nem volt időm más puncira az
egyéjszakás kalandokon kívül. Gondolom, ez is benne volt,
amiért visszafogtam magam. Nem akartam, hogy Deanna csak
egy véletlenszerű egyéjszakás punci legyen. Talán már akkor
éreztem, hogy ő több lesz.
Kurvára örülök, hogy vártam. Még akkor is, ha majdnem
belehaltam, amikor Vadmacska konyhájában egymásnak estünk,
amiért parancsba adtam, hogy maradjon a telepen a szobámban.
Már az emléke is megmosolyogtat. Azt mondta, hogy „minden
alkalommal, ki fogod verni, amikor a fenekemre gondolsz”. És a
fenébe is, hát nem igaza volt?! Meg sem tudtam számolni,
hányszor vertem ki, amikor rá gondoltam – a szájára, a testére, a
viselkedésére.
Azóta, amióta elsétáltam és ő jóképűnek nevezett.
Azt hittem, csak ugrat. Mi a francért találna vonzónak egy olyan
fiatal, dögös csaj, mint Deanna, egy öreg, nyűgös fickót. De a
pillantásai és az apró mosolyok azt sugallták, hogy nem viccelt
velem.
Valóban akart engem, ami ledöbbentett, és amitől halálra
rémültem.
 És most itt vagyok vele, egy rohadt kapcsolatban, és kurvára
nem is lehetnék boldogabb.
Meztelenül álltam az ágy mellett, és csak bámultam a nőmet,
mint valami idomított kiskutya, majd felvettem egy pólót és egy
tréningnadrágot. Miután hugyoztam, megmostam a kezem és az
arcom, átmentem Swan szobájába.
Amikor kinyitottam az ajtót, a tekintetem egyenesen a
kiságyára esett. Már állt és mosolygott, kezében egy puha
szövetbabával.
– Jó reggelt, édesem! Mehetünk reggelizni?
Karjait a levegőbe emelve fel-le ugrált, várva, hogy elkapjam.
Így is tettem, és egy mozdulattal a karjaimban kaptam a
kislányomat, és elindultunk a lépcsőn lefelé. A konyhába érve
Swant mellém a pultra ültettem, miközben kását főztem neki. Ez
volt a kedvence – esküszöm, a legtöbb gyerek szerint ez undorító,
az én kislányom viszont nem tud betelni vele. Basszus, még az
ízét is utáltam – mert a pasztára emlékeztet.
Előkaptam a tejet a hűtőből, és észrevettem, hogy szükségünk
lesz még egy kis tejre. Vigyorogva gondoltam, hogy Deanna,
Swan és én együtt sétálunk egy szupermarketben, mint egy
család. Ez volt az a dolog, amit még ma meg kell tennünk.
Miután elkészültem Swan reggelijének ellenőrzésével, hogy
nem túl forró-e neki, letettem elé a tálat egy kanállal, és
homlokon csókoltam. Rám mosolygott. Őszintén mondhatom,
hogy az elmúlt néhány napban láttam a lányomat a
legboldogabbnak. Még Kathy-vel is úgy viselkedett, mintha félt
volna bármit is csinálni, soha nem érezte magát eléggé
biztonságban ahhoz, hogy megnyíljon, és olyan legyen, mint
amilyennek a normális gyerekeket elképzelem. Itt azonban tele
van mosollyal, érintésekkel és boldogsággal. Úgy gondolom, hogy
ennek sok köze van az itteni légkörhöz, mert Deanna olyan...
ragyogó volt – nem mintha ezt valaha is a szemébe mondanám –
, bár nem csak erről volt szó. Szeretettel befogadott minket a
házában, persze csak miután erőszakkal beköltöztünk, és most
úgy érzem, hogy ez itt az otthonunk.
Deannára gondolva feltettem a kávét, mert tudtam, hogy a
hercegnőm mekkora ribanc tud lenni, ha nem kap kávét, amint
beteszi a lábát a konyhába. Hála az égnek, hogy ebből még nem
fogytunk ki, de attól még fel kell töltenünk a készleteket.
– Apa – szólt Swan. Abbahagytam a nézelődést a
konyhaablakból, megfordultam, és láttam, hogy Swan befejezte
az evést, és várja, hogy kiemeljem a székéből.
– Elég volt, kislányom? – Amikor bólintott, elvettem előle a
tálat, hátrahúztam a székét, és a karjaimba emeltem. – Jobb, ha
felöltöztetünk – mondtam, és puszit nyomtam az arcára.
Miközben kisétáltunk a konyhából, át a nappalin és a lépcsőhöz
vezető előszobába, kopogtak a bejárati ajtón.
Visszafordultam, és kikiáltottam: – Ki az? –, de valószínűleg
inkább egy bosszús horkantásnak tűnt.
– Álmaid férfija.
Bassza meg. Itt van Julian, és még túl korán van ehhez a
szarsághoz. Kedvelem a srácot, de... igen... néha kicsit sok volt.
Mármint, kizárt dolog, hogy bármit is mondjak róla. A nők
imádják, és a szart is kivernék belőlünk – mármint Talonból és
belőlem –, ha bármikor és bárhogy is megpróbálnánk
megváltoztatni őt. Nem, mintha attól félnénk, hogy szó szerint a
szart is kiverik belőlünk... inkább attól félünk, hogy megvonják
tőlünk a puncit. Ilyen kurvára nem történhet.
– Helló, édesfalat! – kiáltott be az ajtón. Sietve nyitottam ki,
nehogy azt higgyék a szomszédok, hogy vele kavarok. Bár ez
kurvára valószínűtlen, mert tudták, hogy a nőm miatt vagyok itt...
de akkor is.
Elfordítottam a zárat és kinyitottam az ajtót, és egy vigyorgó
Julian és egy csendes Mattie üdvözölt.
– Sziasztok – mondtam.
– Oooooh, nézzenek oda, de gyönyörű vagy. – A tekintetem
Julianre kaptam, amikor ezt sikoltotta, hogy biztosan a
lányomhoz beszél, és nem hozzám. Hála Istennek, izgatott arca
Swanre szegeződött. Kinyújtotta a kezét a lányom felé, hogy
elvegye, aki azonnal ment is hozzá. Mi van a nőkkel és a
gyerekekkel? Kurvára imádják ezt a fickót.
Elindult befelé, és nekem hátra kellett lépnem, különben
hozzám dörgölőzött volna. Mattie követte, és bocsánatkérő
pillantást vetett rám, de mindenki tudja, hogy ő is imádja ezt a
fickót több szempontból is.
Olyasmiért is, amire én még gondolni se akarok.
– Bocsánat, hogy ilyen korán jöttünk. Deanna még mindig
alszik? – kérdezte Mattie.
 – Már nem, a sok nyavalyás zaj miatt. – Kibaszottul dögös
rövidnadrágban és világoskék pólóban sétált át az előszobából a
nappaliba. A farkam megfeszült, mert el akart jutni hozzá.
– Hoppá. Bocsánat, Virágom. Nem tudtam, hogy itt vagy a
szobában – mondta, miközben Julian karjában Swannal hozzá
sétált, hogy édes puszit nyomhasson az arcára. Swan
felragyogott.
– Hercegnő – morogtam. Azt akartam – nem, szükségem volt
rá –, hogy a szája rajtam legyen, amikor minden reggel
meglátom.
Egy szemforgatással odasétált hozzám. A karjaimat köré
tekertem, és kurvára megcsókoltam. Végre kezd hozzászokni,
hogy közönség előtt csináljuk.
Enyhe pírral az arcán megfordult a karjaimban, és látta, hogy a
srácok minket néznek.
– Ugye tudod, hogy melegek vagyunk? Szóval nem kell
miattunk megjelölnöd a területedet – cukkolt Julian.
Deanna felnevetett. – Nem miattatok csinálja, így akarja, és ha
nem kap minden reggel egy puszit, akkor morcos lesz.
Mattie kuncogott, Julian pedig mosolyogva mondta: – Ez
annyira király.
– Mit csináltok itt srácok? – azt kihagytam, hogy ilyen
kibaszott korán.
– El akarjuk vinni Swant, hogy meglátogassuk Zarát és a
gyerekeket. Nem gond? – kérdezte Mattie.
 Deanna szemöldökét felhúzva kérdőn nézett rám. Megvontam
a vállam. – Felőlem, ha Swan menni szeretne – mondtam a
férfiaknak.
– Akarsz velük menni, drágám? – kérdezte Deanna. Swan
bólintott. – Akkor mehetsz. Van gyerekülés a kocsidban? Ha
nincs, kölcsön veheted a miénket. Ülés nélkül nem ülhet be a
kocsiba, az nem biztonságos... mi van? – csattant fel, mikor
észrevette, hogy mindannyian szélesen mosolygunk rá.
– Csak örülök, hogy gondoskodsz Swanről – mondtam, majd
Mattie-re néztem: – És elviheted az én kocsimat. – Visszanéztem
Deannára: – Mi a tiéddel elmegyünk a szupermarketbe, hogy
bevásároljunk minden szart.
– Ó, oké – motyogta.
– Remek! – vigyorgott Julian. – Menjünk, szedjünk össze pár
cuccot ennek a kis szörnyetegnek, hogy eltölthessen egy napot a
nagybátyjaival, aztán már el is tűnünk a szemed elől. Biztos
vagyok benne, hogy tetszeni fog nektek. – kuncogott, amikor
Deanna a középső ujját mutatta, miután Swan elfordította a fejét.
– Segítek – mondta, és követte Juliant az előszobaajtóhoz,
kétségtelenül felfelé tartva Swan hálószobájába, hogy
felöltöztesse.
Amíg ők felmentek, Mattie és én kimentünk a konyhába, hogy
mindenféléről beszélgessünk. Nos, ő több mint normális, és
nagyon könnyű kijönni vele. Nézd, én leszarom, hogy valaki
meleg-e vagy ilyesmi, de Julian néha csak úgy az arcodba tolja ezt
a dolgot, és szemérmetlenül flörtöl, míg Mattie nem. Ő csendben
ül és figyeli, hogy mi történik körülötte. Feltételezem, hogy Julian
elég eleven mindkettőjük helyett.
– Mattie – szólalt meg Julian a nappaliból. Kisétáltam Mattie-
vel, ahol Swan már felöltözve és boldogan sugárzott.
Odamentem hozzá, puszit adtam az arcára, és azt mondtam: –
Légy jó kislány.
– Ó, az leszek, de csak akkor, ha engem is megcsókolsz. –
mosolygott Julian.
Jézusom.
– Soha nem fog megtörténni, és tudod, ha a lányomnak bármi
baja esik a felügyeleted alatt, akkor vér fog folyni.
– Grady, hagyd abba. Nem lesz semmi baj, ugye, édes
kicsilány? – Dee gügyögött, és az arcára adott egy puszit. Swan
bólintott, intett, és kiment, Mattie és Julian búcsúzkodva követte.
– Tudod, minél többet hadakozol és lereagálod, annál inkább
túlzásba fogja vinni a dolgot – magyarázta Deanna, miközben
néztük, ahogy beteszik Swant a kocsimba.
– Ezt erősen kétlem. Senki sem tudná kizökkenteni ebből, ő
már csak ilyen.
Nevetett. – Igen, ez igaz. Na, akkor most visszamegyünk az
ágyba dugni? – Megfordult a karjaimban, felemelte az állát, és
csukott szemmel várt.
A kezem lecsúszott a fenekére, és belecsíptem. Megütötte a
bordáimat.
 – Legszívesebben most azonnal beléd temetkeznék, de el kell
mennünk vásárolni. Azonban amikor hazaérünk, semmi sem fog
meggátolni abban, hogy a farkamat beléd dugjam.
Megforgatta a szemét. – Olyan édes dolgokat tudsz mondani.
Kuncogtam. – És te ezt szereted. – A szemei komolyra
váltottak, amint a ,,szeretem” szó elhagyta az ajkaimat.
Mindennél jobban szeretném elmondani neki, hogy minden
porcikámmal szeretem, de erre még nem álltunk készen.
Lehunyta a szemét, elmosolyodott, majd azt suttogta: – Talán.
– Ezzel kilépett a karjaimból, és a konyhába sétált, közben úgy
ringott a csípője, hogy a farkam ismét megkeményedett.
Még nem álltunk készen, de rövidesen. Kurvára hamar.
 18. fejezet

Deanna

Fordította: Sweety

El sem hittem, hogy egy szupermarketben vagyok a párommal, és

úgy vásárolok, mint egy átlagember. Lesokkolt, hogy velem akart
elmenni, bevásárolni. Előre tudtam, hogy amint meglátom őt a
bevásárlókocsit tolva, a látványtól rögtön nedves leszek, és
legszívesebben ráugranék. És így is lett. Az én kemény, szürke
szemű, őszes hajú, tetovált karú, motoros csizmát, farmert és
fekete pólót viselő pasim több mint kibaszott dögösnek tűnt egy
szupermarketben, amint egy bevásárlókocsit tologatva
élelmiszert pakol a családjának.
Odamentem mögé, miközben ő egy csomag tésztát
tanulmányozott, átkaroltam a derekát, és lábujjhegyre állva a
fülébe suttogtam: – Annyira nedves vagyok és készen állok rád,
hogy az már nevetséges.
 Halk morgás tört elő a mellkasából. – Ne baszakodj velem,
különben itt és most a földre viszlek. Leszarom, hogy ki látja. –
Az ajkai az enyémre tapadtak. Utáltam a nyilvános
érzelemnyilvánításokat, de amikor Gradyről van szó, nem
érdekel.
– Deanna? – hallom mögülem. Mérges voltam, amiért valaki
megzavarta a csókolózásunkat, de amikor megfordultam, a
gyomrom összeszorult, mert tudtam, hogy baj lesz.
Ott állt az egyik exem, Nate Derick. Ő és én hat hónapig
jártunk, pont mielőtt Zara dolgai összejöttek. Szakítottam vele,
mert ő komoly kapcsolatot akart, én meg nem. És az ágyban sem
volt valami jó, de nem voltam elég nagy ribanc ahhoz, hogy
megmondjam neki. Még mindig jól nézett ki a homokszínű
hajával, sötétkék szemével és a magas, karcsú testével. Fekete
nadrágot és fehér inget viselt, lenyűgözően volt felöltözve, mint
mindig, mert gondolom az autókereskedés tulajdonosaként
muszáj volt.
– Nate... szia – mondtam.
– Örülök, hogy látlak, Deanna. Rengeteget gondoltam rád. – Ó,
a francba! Éreztem, hogy Grady megfeszül mögöttem. – Ez meg
ki? Az apád? – Ó, bassza meg! – Szia, Nate vagyok, Deanna exe...
egyelőre. – Elvigyorodott, majd kezet nyújtott Gradynek, aki
mozdulatlanul állt mögöttem, mint egy szobor.
– Te most kurvára baszakodsz velem? – Grady halkan, mély
hangon morgott.
 Nate kiegyenesedett, leengedte a kezét az oldalához – hála
Istennek, különben lehet, elvesztette volna –, és értetlenkedve
kérdezte: – Miért?
Ahelyett, hogy válaszolt volna, Grady rám nézett, és
megkérdezte: – Ez a faszfej komolyan beszél?
Megnyaltam az ajkamat.
– Elnézést, de mi a probléma? – csattan fel Nate.
Szent szar.
Grady tett egy lépést előre, és mivel előtte álltam, magával
rántott engem is. – Az a bajom, seggfej, hogy van merszed
megkérdezni, hogy én vagyok-e az apja, miközben egy
másodperccel ezelőtt még smároltunk, és ő minden percét
élvezte. Na, ez neked úgy tűnt, mintha én lennék az apja, baszki?
– Hát, én csak feltételeztem, hogy egy szerető család vagytok,
mert annak nincs értelme, hogy Deannát egy ilyen idős ember
érdekli, mikor az övé lehet egy olyan valaki, mint én.
Jézus Krisztus. Itt vér fog folyni.
Grady szeme elkerekedett, felém fordult, és rám förmedt. – És
te beengedted magadba ezt a faszfejet? – Úgy tűnt, még a
gondolatától is rosszul van.
– Ne nézz így rám, Grady Daniels. Isten tudja, hol járt ezelőtt a
farkad, úgyhogy kurvára ne kezdj el ítélkezni felettem! –
csattantam fel.
Kezemet a csípőmre tettem, és felbámultam rá. Hogy
merészeli?
 – Deanna, biztos vagyok benne, hogy ennél jobbat is találhatsz,
ez a fickó nem éri meg – szólalt meg Nate a hátam mögül.
Éreztem, ahogy közelebb lép, és a karomra teszi a kezét. – Ha
akarod, kiviszlek innen.
Behunytam a szemem, mert gonosz sziszegés hallatszott a
dühöngő motoros barátom irányából. – Vedd le az istenverte
kezed a nőmről, vagy megöllek.
– Mégis, ki a fenének képzeled magad? – köpte oda Nate.
– Hamarosan kurvára megtudod, ha nem veszed el onnan a
kezed.
Elegem lett. Kezdtünk feltűnést kelteni – na, jó, naiv vagyok,
már akkor feltűnést keltettünk, amikor Grady először felhördült.
Kibújtam Nate szorításából, megfordultam, és hátamat Grady
mellkasának támasztottam. Akármennyire is felhúzott, mégsem
hagyhattam, hogy a múltamból egy srác lenézze, vagy így
beszéljen vele, mert Grady a jövőm.
– Nate, tűnj el innen. Tudtad, hogy Grady nem az apám, mégis
idejöttél keménykedni, hátha sikerül megnyerned magadnak. Azt
viszont nem tudod, hogy Grady lehet, hogy egy seggfej, és
rohadtul felbosszant, de én törődöm vele. Ő sokkal inkább férfi,
mint amilyen te valaha is lehetsz. – Vitatkozni akart, de
komolyan elegem lett.
Felemeltem a kezemet. – Elég. Tényleg nem akarlak tovább
hallgatni. El kell menned.
Rám meredt. – Deanna, te nem tudod, miről beszélsz. Még
megbánod, hogy vele maradsz, és nem jössz velem. Egy nap majd
csúszva-mászva jössz vissza, de lehet, hogy akkor már nem
akarlak.
Ez a fickó el volt tévedve. Kurva rég nem láttam, és most ezt a
szart akarja keverni, Mi a fasz ütött belé? Tudom, hogy sose
szeretett veszíteni, de ez most simán hülyeség volt.
Sóhajtottam, és elhatároztam, hogy mocskos játékot fogok
játszani ahhoz, hogy ezt a bunkót távol tartsam magamtól.
– Nate, még be sem mutattalak a pasimnak... aki orgazmusról
orgazmusra visz engem. Nate, ismerd meg Grizt, a Hawks
Motoros Klub alelnökét.
A szeme tágra nyílt, az arca láthatóan elsápadt. Hallottam,
ahogy Grady kuncog mögöttem. Nate hátrált egy lépést, majd
még egyet.
– Én,Én...
– Ja, húzz a picsába, faszfej, és ha még egyszer a nőm körül
szaglászol, azért megfizetsz – morogta Griz, azzal sem törődve,
hogy körülöttünk bárki hallja-e.
Nate megpördült, és elsétált. Meglepett, hogy nem láttam
nedves foltot a nadrágján, pedig fogadni mertem volna, hogy
összeszarta magát.
Grady átkarolva a derekam, közelebb húzott magához, és a fejét
a vállamra hajtva azt mondta: – Rohadt idióta.
Elléptem tőle, megfordultam, és rábámultam. – Szedd össze,
amire most szükségünk van. Indulni akarok.
Megdöbbent a kemény hangnemtől. – Hercegnő?
 – Nem akarom lefolytatni ezt a beszélgetést a kibaszott
szupermarketben mindenki előtt. Haza akarok menni.
– Rendben.
Éles hangjából tudtam, hogy azt gondolja, hogy semmi rosszat
nem tett, pedig igen. Teljesen kiakadtam, nyilván, hogy tett.
Persze, Nate egy pöcs, de nem kéne az arcomba vágni mindenki
előtt, hogy bennem volt. Mindkettőnk múltjában vannak olyan
emberek, akiket már megbántunk, de ahogy Grady ezt kimondta,
az olyan volt, mintha csak egy söpredék lennék. Undorodott ettől,
és ez kurvára fájt.
Amint hazaértünk, mivel egész úton néma csendben utaztunk,
elmondtam neki, hogy mi a bajom, mire azt válaszolta: – Nem
tetszett, hogy a köcsög az apádnak nevezett. Mit vártál tőlem,
hogy majd annyiba hagyom?
– Nem, persze, hogy nem, de nem is ez a lényeg, Grady –
mondtam, miközben dühösen, csapkodva pakoltam el az ételt a
szekrényekbe és a hűtőbe. – Igen, felbosszantott, és igen, azt
mondta, hogy idősebbnek nézel ki, mint én. Nem érdekelne, ha
ezért pofán vágnád. Az viszont igenis érdekel, hogy eléggé
féltékeny lettél a kis – igen, nálad fiatalabb – pöcsre ahhoz, hogy
rajtam töltsd ki a dühödet az említett seggfej és mások előtt. Nem
vágom a múltadat a képedbe, szóval értékelném, ha te sem
tennéd. Soha. Ha féltékeny vagy, viselkedj másképp. Mutasd meg
nekik, hogy melletted vagyok. Mutasd meg nekik, hogy most már
a tiéd vagyok. Jelöld ki a területedet. Mutasd meg nekik, miért
vagyok veled.
 Sóhajtottam, és szembefordultam vele. A konyhapultnak
támaszkodott, a mellkasán keresztbe tett kézzel és mogorva
arccal. – Ugye tudod, hogy bárki bármit is mond a korunkról,
engem egyszerűen nem érdekel?
Morgott.
– Jézusom, Grady. Ne hagyd, hogy ez a dolog eluralkodjon
rajtad. Te vagy az, akit én akarok... – Nagyot nyeltem, és
kimondtam: – ...az egyetlen, akire valaha is szükségem lesz.
A szemeiben felvillant valami, de nem tudtam mi az, mert a
következő másodpercben már a karjaiban voltam, és a szájával
támadta az enyémet.
És én imádtam.
Hátrahúzódott, és azt mondta: – Legközelebb, ha valami punk
szarakodik velünk, egyenesen eléjük viszlek, hogy
megmutassam, az enyém vagy.
Forgattam a szemem, és vihogtam, mint egy iskoláslány. –
Persze, szépfiú. Most pedig szexeljünk, mielőtt elmegyünk
Swanért.
Átdobott a vállán, és a lépcső felé igyekezett.
 19. fejezet

Három héttel később

Deanna

Fordította: Sweety

Ez elkerülhetetlen volt. A legutóbbi veszekedésünk után, amit

elkerülhettünk volna, ha Grady nem egy féltékeny fasz.
Csakhogy ezúttal miattam tört ki a veszekedés, ami azonnal
kirobbant, amikor belépett az ajtón. Olyasmit tettem, amiről
tudom, hogy nem kellett volna, de muszáj volt, mert aggódtam.
Swan nem volt egy kétéves szintjén, ezért elvittem egy
gyermekspecialistához. Nagyon jó eredményekkel jöttem el, de –
és ez egy kibaszott nagy de – nem kellett volna, csak ha előtte
megbeszélem Gradyvel. Tisztában voltam vele, de mégis
megtettem.
És most szenvedni fogok a következményektől.
Csak remélni tudtam, hogy nem vesztem el emiatt.
 A konyhaasztalnál ültem egy csésze kávéval, amikor hallottam,
hogy nyílik a bejárati ajtó. Swan éppen Nancyvel, Zara
anyukájánál volt. Úgy éreztem, ő és Zara az egyetlenek, akikben
megbízhatok. Mindketten azon a véleményen voltak, hogy
mondjam el Gradynek, és nyíltan beszéljek róla, amiben teljesen
igazuk volt. Már egy hete magamba tartottam, és úgy emésztett
belülről, mintha egy élő dolog lenne.
A bejárati ajtó kinyílt, és nehéz léptei megtorpantak. Tudtam
mire gondolt, hisz a ház túl csendes volt. Általában amikor
hazaért, Swant a tévé előtt találta, miközben én a vacsorát
készítettem. Ehelyett most csak a konyhában égett a lámpa, ahol
vártam a végzetem.
Bassza meg. A szívverésem felgyorsult, amikor a nevemet
kiáltotta, a hangjában egy cseppnyi aggodalommal.
– A konyhában – válaszoltam.
A kulcsai a bejárati ajtó melletti polcra estek, és ő elindult
befelé. Közvetlenül a boltív alatt megállt. – Mi a baj? Hol van
Swan?
– Jól van. – Megpróbáltam mosolyogni, de gyorsan el is tűnt az
arcomról, amikor megjelent. – Elment Nancyvel. Beszélnem kell
veled.
Láttam, hogy azonnal feszült, az összeráncolt szemöldökén, az
összeszorított állkapcsán és a megfeszülő izmain a fehér póló, és
a klubmellény alatt. Kihúzta a mellettem lévő széket, és leült.
– Kurvára stresszelek, hercegnő. Mi folyik itt?
 – Olyasmit tettem, amit nem kellett volna. – bólogattam
magamban, és lenéztem az ölemben idegesen csavargatott
ujjaimra.
– Lefeküdtél valakivel? – morogta.
Ránézve csattantam fel: – Nem, te faszfej. A kurva életbe, mi a
francért gondolod ezt? Soha, de soha nem tennék ilyet.
– A francba, bocsánat, oké. Nézd, láttalak már stresszesnek, de
most olyan állapotban vagy, amilyenben még soha nem láttalak.
Szóval kérlek, csak mondd el, mi a fene folyik itt.
Ez igaz. Tudtam, hogy látszik rajtam a rémület. Még a
gyomrom is felfordult. Nem akartam – nem, nem veszíthetem el
őket.
Soha.
– Sajnálom. – vettem egy mély lélegzetet, és folytattam. –
Elvittem Swant egy specialistához, mert aggódtam, hogy nem úgy
fejlődik, ahogy a normális kétévesek szoktak. Tudom, hogy meg
kellett volna előtte beszélnem veled, de féltem, hogy nemet
mondasz. De a jó hír az, hogy minden rendben lesz. Igen, egy
kicsit el van maradva és még mindig nem beszél annyit, de nem
marad le semmiről. Ő egy okos kislány, és a mi segítségünkkel
hamarosan utoléri a korát. – Felnéztem rá. Az első dolog, amit
láttam, hogy ökölbe szorított kézzel támaszkodik előre hajolva az
asztalra, dühös arcát az arcomba tolta.
– Mi a faszt képzelsz magadról? Ő az én lányom, érted, az én
lányom, és semmi közöd ahhoz, amit csinál. Én is elvittem volna.
Már azon voltam, hogy elviszem, de persze neked előbb kellett,
hogy bizonyítani tudd mindenki előtt, hogy milyen szar apja
vagyok a kislányomnak.
Könnyek öntötték el a szemem. – Senki sem tud róla –
mondtam ki.
Egyik lábával hátralökte a széket, és ellépett az asztaltól.
– Baromság. Biztos nem tartottad a nagy pofád. Baszd meg!
Maradj ki a dolgaimból, a lányomat is beleértve. Nem a tiéd. A
fenébe, felfogtad?
Tudtam, hogy rossz lesz... csak azt nem, hogy ennyire rossz.
Felálltam és ökölbe szorítottam a kezem, hogy uralkodni tudjak
magamon, mert egyszerre szerettem volna megütni és közben
bőgni, mint egy kisbaba.
– Rendben, Griz. – Felkapta a fejét, a szemei elkerekedtek,
mert a hangom... szomorúan csengett, és Griznek szólítottam. –
Kurvára sajnálom, hogy beleavatkoztam a te dolgaidba. – Te
kibaszott seggfej.
Hát nem veszi észre, hogy ő is ugyanezt csinálta velem, amikor
ideköltözött? A kétszínű faszfej. – Többé nem fordul elő –
mondtam, és kimentem a konyhából.
– Hová mész? – kiabált Grady. Utánam trappolt.
Felvettem a táskámat és a kulcsaimat a bejárati ajtó mellől, és
a vállam fölött hátranéztem. – Azt hiszem, egy kis időre és
távolságra van szükséged nélkülem. Elmegyek egy kicsit. –
Kinyitottam a bejárati ajtót.
– Én kurvára nem hiszem. Maradsz, mert beszélnünk kell.
 – Hogy még többet kiabálhass velem? Nem, ezért nem
maradok. – vettem egy nagy levegőt, és szembefordultam vele. –
A szívem mélyén, Grady... – Megkocogtattam a mellkasomat –
...a szívemből, amit te és a kislányod tettetek egésszé, csak azt
próbáltam tenni, ami a legjobb. Látom, hogy tévedtem, és
sajnálom... nem, bassza meg! Nem sajnálom. Most már tudom,
mit kell tennem, hogy segítsek Swannek. – Szomorúan
felnevettem. – Nem, várj, most már azt tudom, hogy mit kell
neked tenned, hogy segíts Swannek. Mindenképpen elmondom
majd neked. Nagyszerű apa vagy, Grady. Soha senkinek nem
mondtam mást. Én csak segíteni akartam... nem ez a családok
feladata, hm?
Visszafordultam, és gyorsan kiléptem, becsuktam magam
mögött a bejárati ajtót, mielőtt még megszólalhatott volna. Már
a kocsimban ültem, és elindultam, amikor átszakadt a gát.
Szipogva törölgettem az orrom, félreálltam, és elővettem a
telefonomat. Két csörgés után felvette.
– Szia, drágám. Mi a helyzet? – kérdezte Zara.
Az ajkamba haraptam, és mély, remegő lélegzetet vettem.
– Deanna? – Már pánik volt a hangjában.
– Én... én... beszélhetnénk? Elmehetek érted?
– Persze, igen. Vezess óvatosan és gyere értem.
– Hamarosan találkozunk – suttogtam. Letettem a kagylót,
csak azért, hogy egy másik számot tárcsázzak.
– Sátánlány, hogy vagy, drágám? – szólt bele Julian.
– Készen állsz egy csajos estére?
 Csönd volt a vonal végén. – Jól vagy, édesem?
– Nem – válaszoltam őszintén.
– Tudod, hogy mindig benne vagyok egy csajos estében.
Akarod, hogy találkozzunk valahol?
Erősen pislogva küzdöttem a könnyeimmel, és azt mondtam: –
Elmegyek érted. Csak előbb felveszem Zarát.
– Oké, készen állok. Mi van rajtad?
Lenézve magamra, rájöttem, hogy csak egy farmer és egy póló
van rajtam.
Ez azonban nem számított, mivel valami csendes helyre
akartam menni.
– Farmer és póló, miért?
– Hogy tudjam, mibe kell felöltöznöm. Nem hiszem, hogy a
bokszeralsó igazán jól jönne, és babám, jobban kell kinéznem,
mint neked, mert nem hagyhatom, hogy az összes srác a buja
alakodat vizslassa.
Felhorkantam egy nevetésben. – Köszi, Julian. Erre szükségem
volt.
– Tudom, Süti. Hamarosan találkozunk.
 20. fejezet

Griz

Fordította: Sweety

Bassza meg, a francba! Mit csináltam? Igen, dühös voltam, de

magamra még dühösebb voltam, amiért így viselkedtem.
Felemeltem rá a hangomat, és megmondtam neki, hogy törődjön
a saját dolgával.
A francba!
Ez az ő ügye is volt. Swannel mi az övé vagyunk.
Igaza van, a családok ezt tették egymásért, és tudom – miután
már megnyugodtam –, hogy csak segíteni akart.
Mégis, akkor azonnal vöröset láttam, amit már kurvára
megbántam.
Ő nem olyan, mint Kathy, nem olyan, mint a többi aranyásó,
irányító ribanc, akikkel eddig dolgom volt. Nem, Deanna teljesen
más, és én mégis úgy bántam vele, mint a többi ribanccal.
 A kurva kibaszott életbe! Én vagyok a legnagyobb idióta ezen a
világon.
Ahogy a kanapén ültem, és a fejemet a kezembe hajtva azon
gondolkoztam, hogyan fogom ezt a helyzetet megmenteni, nyílt a
bejárati ajtó. Másodpercek alatt felálltam a kanapéról, de amikor
teljesen kinyílt az ajtó, és belépett Nancy egy alvó Swannel a
karjában, felmordultam majd felsóhajtottam. A vállaim
megereszkedtek, ahogy odasétáltam hozzájuk, hogy elvegyem
egy szó nélkül Swant Nancytől.
– Mit csináltál? – Nancy döbbenten nézett rám, és nem hagyta
elvenni Swant.
– Ne, várj, még ne mondd el! Úgy akarlak tisztességesen
leszidni, hogy közben nem tartok egy alvó gyereket a karjaimban.
Megyek, lefektetem. Te menj, és csinálj nekem egy csésze teát. –
Anélkül, hogy válaszoltam volna – nem mintha kurvára tudtam
volna neki válaszolni, hiszen teljesen ledöbbentem, hogy így
beszélt velem, negyven éves vagyok, az isten szerelmére –, Nancy
kiment a szobából és én a konyhába menet hallottam a lépteit az
emeletre.
A pultnak dőlve, kezemben egy csészével a padlót bámultam,
amikor meghallottam, hogy Nancy közeledik a konyha felé.
– Honnan tudtad, hogy csináltam valamit? – kérdeztem, és
amikor felnéztem láttam, amint a pult másik oldalára sétál.
– Pfft, kérlek. Egy mérföldről felismerem a megviselt, ez-az-
egész-az-én-hibám nézést. Richardnak mindig ilyen a tekintete.
 Letettem elé a csésze teát, amikor leült a pulthoz, és
megkérdeztem: – Gondolom, tudod, hogy mit csinált?
– Igen, és...?
– Előbb meg kellett volna beszélnie velem. Nekem kellett volna
elvinnem Swant, nem neki.
– Jaj, ne gyere nekem ezzel a szarsággal, fiatalember – csattant
fel, és lecsapta maga elé a csészéjét. Basszus, a pillantásából
láttam, hogy olyan kioktatást kapok, amihez már túl öreg vagyok,
de valószínűleg megérdemeltem.
– Mondd csak, Grady. Ki volt az, aki beköltözött Deanna
házába? Ki volt az, aki ráerőltette magát és a gyerekét Deannára
anélkül, hogy figyelembe vette volna az érzéseit?
– Nem mintha vitatkozott volna – válaszoltam kicsinyesen.
Ő gúnyolódott. – Persze, hogy nem vitatkozott. Tudta, hogy
kivel áll szembe, ha a motoros klub alfahímjeiről van szó. Tudta,
hogy esélye sincs. De nem is erről van szó. Tudta, hogy nem kell
harcolnia, mert ezt akarta, téged és Swant. Már egy ideje itt élsz
vele, és ő alkalmazkodott ahhoz, hogy az élete része legyen annak
a kislánynak odafent. – A plafonra mutatott, a felettünk lévő
Swan szobájára. – Mégis, mindenki látta rajta hogy attól fél, hogy
rossz hatással lesz Swanre. De te voltál az, aki megmutatta neki,
hogy több, mint egy nagyszájú fiatal hölgy. Te is beengedted őt az
életetekbe, Grady Daniels. Így természetesen nemcsak neked,
hanem annak a drága kisbabának is megnyitja a szívét és a lelkét,
és mindkettőtökért megtesz dolgokat, néha gondolkodás nélkül,
de azért teszi, mert annyira törődik mindkettőtökkel. De most ezt
mind az arcába vágtad... ugye?
Elfordítottam a tekintetem. Bassza meg! Igen, és még sokkal
többet is tettem. Kitaszítottam őt abból, amink volt, a
családunkból.
– Tudom, hogy hibáztam, de remélem, hogy kurvára
megbocsát nekem ezért.
Nancy megköszörülte a torkát, és amikor ránéztem,
elmosolyodott. – Persze, hogy meg fog. – nevetett. – Lehet, hogy
időbe telik... és sok könyörgésbe, de meg fog bocsátani neked.
Talán csak a szép testedet kell használnod. Csábítsd el őt. –
fuldokoltam, és a padlóra köptem a kávét, ami épp a számba volt.
– Hm, oké. Köszönöm, Nancy.
– Örömmel, kedvesem. Ó, és ha már az örömnél tartunk, haza
kell mennem az én Richardomhoz. Köszönöm a csésze teát, és
légy jó fiú.
Negyvenéves vagyok, de zavaromba elvörösödtem.
Hogy a fenébe élte túl Vadmacska, hogy vele kellett felnőnie, és
mégsem lett furcsa? Bár azért Vadmacskának is voltak pillanatai.

Deanna

Felvettem Zarát, aki kitotyogott a kocsihoz, mögötte Talonnal.

Blue és Stoke a verandán állva nézték, ahogy a főnök-embere
megfenyeget, ha nem hozom haza épségben a nőjét.
 Bár ez a fenyegetés enyhébb volt, mint az előző, amit kaptam,
de amint meglátta a könnyfoltos arcom, tudta, hogy valami
nagydolog történhetett, amihez szükségem van a barátnőmre.
Csendben elhajtottunk, és felvettük Juliant. Megkértem
Mattie-t, hogy jöjjön, de ő már az ágyban volt, mert nem érezte
jól magát.
Julian beszállt a kocsiba, rám nézett, aztán Zarára, majd vissza
rám, és megkérdezte: – Kit kell bántanom? Még soha nem láttam
így a lányunkat, hát, azonkívül... nem, még akkor sem.
Felhorkantam.
– Igen. Ez még rosszabb, mint amikor egy áruházzal a házában
találtunk rá. Ma este hagyta, hogy Talon széttépje, bár finoman
tette, és általában visszabeszél... de most nem szólt semmit,
mintha egyáltalán nem tudna beszélni. Azt hiszem, meghalt.
Az ajkamba harapva motyogtam: – Nem, pedig úgy érzem,
hogy igen. És ne beszélj úgy, mintha nem lennék a kibaszott
kocsiban.
– Na, itt van – mosolygott Zara, miközben megragadta a
kezem. – Mi a terv?
– Beszélgetni szeretnék az érzéseimről és más szarságokról –
mondtam vicsorogva. Utáltam ezt, de most szükségem volt
tanácsra. Még ha nem is tetszett neki, hogy beszélek, vagyis hogy
kinyitom a nagy pofámat, és elmondom az embereknek, úgy
hogy elhúzhat a picsába és megbaszódhat.
– Ne aggódj, tökfej. Annyira leitatunk, hogy még a nevedre sem
fogsz emlékezni.
 – Jól hangzik. – Beindítottam a kocsit, és elmentünk a
legközelebbi kocsmába, ami csak két háztömbnyire volt.
Zara és Julian beszélgettek, miközben én elkezdtem az öt feles
és két rumos kóla elfogyasztásának. Már a harmadiknál
tartottam, amikor félre nyeltem, és köhögni kezdtem.
– Talán böfögnöd kéne. Gyakorolj, amíg ki nem jön a
szervezetedből.
A fejemet elfordítva láttam, hogy Zara megvonja a vállát, és a
hátamra teszi a karját.
– Ha csak megpróbálod, kiteszem azt a képet, amit akkor
csináltál, amikor részegen meztelenül rohangáltál a hátsó
udvaron.
Rám villantotta a tekintetét, majd azt mondta, hogy ,,ribanc”,
és visszatette a kezét az asztalra.
Nevetnem kellett, mert a hasától épp csak befért az asztalhoz a
bokszba, ahová beültünk. Körülnézve a kicsi, de elég tiszta
kocsmában, rájöttem, hogy tetszik a hely. Hangos volt és
nyüzsgött az emberektől. A zenegép halkan szólt, két másik srác
is ült a bárpultnál, Blue pedig három boksszal arrébb ült. Úgy
látszik, Talon nem nagyon bízott bennem a feleségével
kapcsolatban... vagy Grady küldte? Ha igen, akkor ez azt
jelentette, hogy még mindig törődik velem?
A mellettem ülő Zarára néztem, majd a velünk szemben ülő
Julianre. Ők a létező legjobb barátaim.
Oké, lehet, hogy egy kicsit részeg voltam. Legalábbis ez
megmagyarázná, hogy miért fakadtam ki azzal, hogy – „Kurvára
szeretlek titeket. Tényleg. Tudom, hogy néha én vagyok a
legnagyobb ribanc, de ti elviseltek engem, és ezt nagyra
értékelem.” Sóhajtottam, és az asztalra támasztottam a fejem.
– Öhm, Édesem, így még elkapsz valamit – mondta Zara.
– Miért van az, hogy amikor így látom, az a dal jut eszembe,
hogy: ,,Ding dong a boszorkány halott. Melyik vén boszorkány?
A gonosz boszorkány” – kérdezte Julian.
– Cseszd meg! – Elnevettem magam, majd kiegyenesedtem. –
Ma este véget ért az életem. Elmondtam Gradynek, hogy a háta
mögött elvittem Swant egy szakemberhez, és ő kiakadt. Soha nem
láttam még ennyire dühösnek, srácok, és mindez miattam és a
hülye, beleszólós, nagy pofám miatt. Utál engem. Tényleg utál.
Most már biztos ki fog költözni – suttogtam, és a szememből
kibuggyantak a könnyek, le végig az arcomon. – El fog költözni,
és magával viszi azt a gyönyörű kislányt. Akkor nekem nem
marad semmim.
Vettem egy nagy levegőt, és felsóhajtottam. – Jason eljöhet és
meg is ölhet.
– Ne merészeld ezt mondani, te ribanc – sziszegte Zara. – Csak
a vita hevében történt. Szerintem már túltette magát rajta, és
nagyon megbánta, ahogy beszélt veled, szívem. Ebben biztos
vagyok. A férfiak előbb beszélnek, és csak azután gondolkodnak.
– Igen, így van. Tudom, hisz én is közéjük tartozom... nos,
mondhatni. De Mattie is mindig ezt csinálja. Az egyik pillanatban
még kiabál velem, aztán később belátja, hogy végig igazam volt,
mert persze, hogy igazam van. Aztán bocsánatot kér, és jön a
békülős szex. Csak figyeld meg, mire hazaérsz, ő már nagyon
sajnálja, a szex pedig őrületesen vad lesz. – Áthajolt az asztal
fölött. – És holnap hallani akarom az egész történetet. Eszedbe
se jusson, hogy kihagysz valamit.
– Igaza van – kezdte Zara.
– Látod? Mondtam, hogy mindig igazam van – mosolyodott el
Julian, majd kacsintott. Én felhorkantam.
Zara a szemét forgatta. – Nos, ezúttal tényleg igaza van.
Könyörögni fog a bocsánatodért, aztán őrülten vadul fogjátok
csinálni, és igen, azután én is hallani akarok erről mindent. Nem
kapok eleget mostanában. Talon attól fél, hogy kárt tesz a
babákban a ,,gigantikus” – az ő szavai, nem az enyémek –
,,peckes pöcsével”. Ezt a mondatát szerintem soha nem fogom
elfelejteni. – sóhajtott, de elvigyorodott.
– Tényleg ezt gondolod? – kérdeztem.
– Igen – válaszolták mindketten.
– Gyerünk, te pokoli muffin. Hazaviszlek mindkettőtöket, és
meglátjátok, hogy holnap sokkal szebb napotok lesz. – Julian
tapsolt.
Remélem, hogy kurvára így lesz.
 21. fejezet

Griz

Fordította: Sweety

Miután Nancy elment, nem tudom, mennyi ideig ültem a

konyhaasztalnál, de csak ültem és vártam, hogy az asszonyom
hazaérjen, mert a seggébe bújva akartam elmondani neki
mennyire sajnálom. Amikor megcsörrent a telefonom, a szívem
azonnal a torkomba dobogott, ahogy eluralkodott rajtam a pánik.
Történt valami? Autóbaleset?
Az asztalon lévő telefonért nyúltam. – Deanna? – kérdeztem.
– Mi a faszt csináltál vele? – morgott Talon a vonalban.
A francba!
Kérdését figyelmen kívül hagyva, kérdeztem: – Hol van?
– Valószínűleg bánatában leissza magát Zarával. Még egyszer
kérdezem testvér, mit tettél? Még sosem láttam őt ilyen...
kibaszottul legyőzőttnek. Mintha vége lenne a világának. Még
akkor sem volt ilyen, amikor elmesélte nekünk a múltját. Bassza
meg, ember, komolyan át kéne mennem hozzád, és a szart is
kiverem belőled, amiért ilyen lett miattad.
Sóhajtva megdörzsöltem a halántékomat a szabad kezemmel.
– Talán jobb lenne. Jézusom, Talon, tényleg nagyon elbasztam a
dolgokat. – sóhajtottam. – Már keményen megkaptam a
lebaszást Nancytől, amikor kitette Swant. Aztán azzal folytatta,
hogy hazamegy, hogy kielégítse a férjét.
Talon hangos nevetése betöltötte a telefont. – Az istenit,
testvér. Komolyan nem tudom, hogy néha az a nő hová teszi a
józan eszét.
– Tudom, mire gondolsz.
Talon visszaváltott keményebb hangnemre: – Szóval, mi a
fenét teszel, hogy ezt helyrehozd?
– Jézusom, bármit megteszek. Bármit.
– Sok szerencsét hozzá. És ha a nőm miattad dühösen jön haza,
kurvára kinyírlak.
– Persze, de úgyis hamarosan halott leszek, ha Deannába
visszaköltözik a harci kedv. Matatást hallottam a bejárati ajtó
felöl. – Mennem kell. Majd beszélünk. – Nem vártam meg a
válaszát, csak letettem a telefont, és figyelmesen hallgatóztam,
hogy Deanna bejön-e.
Mi tart ilyen sokáig? Várakozás helyett a bejárati ajtóhoz
mentem, és kinyitottam. Deanna könnyes arccal és aggódó
szemmel állt ott.
– Bocsánat, ha felébresztettelek – mondta, és elsiklott
mellettem, a lépcső felé tartva.
 – Drágám, beszélnünk kell.
– Füst- és piaszagom van, Grady. Le kell zuhanyoznom –
mondta a válla fölött, és folytatta útját az emeletre.
Bassza meg.
Utáltam így látni. Hol a harci kedve? Miért nem üvöltött az
arcomba, minden létező gúnynéven szólítva?
Meggyőződve arról, hogy a házban minden be van zárva,
felmentem az emeletre. Hallottam, hogy a szobánkból nyíló
fürdőszobában zuhanyozik. Gyorsan megnéztem Swant, de
mélyen aludt. Megigazítottam rajta a takarót, és gyengéden
kisimítottam az arcából a gyönyörű szőke haját.
– Rendbe hozom, kislányom – mondtam halkan.
Kilépve a szobájából, a folyosóról besétáltam a szobánkba,
becsukva magam mögött az ajtót. A fejemen keresztül lehúztam
a pólómat, és levettem a farmeromat a bokszeremmel együtt.
Teljesen elöntötte a gőz a fürdőszobát, amikor beléptem, egy
része kiszökött a nyitott ajtón. Kinyitottam a zuhanyzófülkét, és
beléptem. Mielőtt bármit is szólhatott volna, átkaroltam a
derekát, és a mellkasomhoz öleltem meztelen, nedves hátát, és
kivezettem a forró vízsugár alól.
– Sajnálom, drágám, kurvára sajnálom. Nem így kellett volna
reagálnom.
– Rendben – szólalt meg. – Nekem nem kellett volna ezt
megtennem.
– Nem. Minden jogod megvolt hozzá. Basszus, hercegnőm,
dühös voltam, mert nekem kellett volna elvinnem. Őt kellett
volna előtérbe helyeznem, de nem tettem, és én – nem is tudom
–, de valahogy féltékeny voltam, amiért te tetted meg előbb. Soha
nem kellett volna így beszélnem veled, és ezt az arcomba kellett
volna mondanod. Fordulj meg, és üss meg, szidj meg, tegyél
bármit, vagy akármit – csak tudnom kell, hogy minden rendben
van köztünk. Szükségem van rá, hogy rendben legyünk, drágám.
– Megcsókoltam a nyakát. – Imádom, hogy megtetted értünk,
Swanért, a mi családunkért, és soha többé nem csinálom vagy
mondom ennek az ellenkezőjét. Swan ugyanúgy a tiéd, mint
ahogy az enyém. Már akkor tudtam, amikor kiborultam, de nem
tudtam leállítani magam. Egy seggfej vagyok, hercegnő.
Szipogott. A francba, sír?
– Tényleg egy seggfej vagy. – Megfordult a karjaimban, hogy
szembe legyen velem.
– Ezért mentem el. Tudtam, hogy időre van szükséged, hogy
kordában tudd tartani a dühödet, és bebizonyosodott, hogy
igazam volt. – Elmosolyodott. – De Grady, ha még egyszer így
beszélsz velem, baszki, kiheréllek.
Az egyik keze a farkam és a golyóim köré tekeredett, erősen
szorította, ami zihálást váltott ki belőlem.
– Baszd meg, drágám! – Lehunytam a szemem, majd szinte
azonnal felpattantak. – Ez azt jelenti, hogy megbocsátasz nekem?
– Egyelőre. – Elmosolyodott, és lábujjhegyre állva megcsókolt.
A nyelve végigcsúszott az alsó ajkamon, ami azonnal szétvált, és
a csókunk elmélyült.
 Kezem végigsimított csodálatos testén. Elvettem a számat az
övéről, és végigcsókoltam a nyakát, meglepődtem, mert a légzése
máris el nehezült. Számmal lefelé haladtam a bal mellbimbójáig,
beszívtam az ajkaim közé, és óvatosan megharaptam.
Belekapaszkodott a hajamba, ahogy a nyakamat ölelte. Fájt, de
átkozottul élveztem.
Miután elég figyelmet szenteltem a bal mellének, áttértem a
jobbra, amitől felnyögött.
A fenébe, az én nőm a legszexibb. Egyik kezemmel
megragadtam a farkamat, és simogatni kezdtem, míg a másik
kezemet a combjai közé csúsztattam, és simogattam a fazonra
nyírt fanszőrét. Szélesebbre tárta a lábait, én pedig két ujjamat
becsúsztatva éreztem milyen nedves és készen áll rám.
– Grady – sziszegte, miközben az ujjammal ki-be basztam őt. –
Grady, akarlak. Grady, kérlek!
Hátraléptem egy lépést, a kezem még mindig a farkam körül,
és folytattam a fel-le simogatását végig a hosszán. Megnyalta az
ajkait, miközben engem figyelt. A tekintetétől morgás hagyta el a
torkomat. Kurvára imádott engem nézni, én pedig szeretek a
kedvében járni.
– Drágám, olyan rohadtul kemény vagyok neked.
– Igen? – vigyorgott.
– Igen.
– Azt akarom, hogy dugj meg, Grady. Most – meredt rám.
– Bármit... Istenem, neked kurvára bármit. – Elengedve a
farkamat, megragadtam a csuklóját, és magamhoz húztam, hogy
a számat hozzátapasszam az övéhez. Szorosan magához ölelt, a
keze a hajamat markolta, miközben mindkét kezemmel a
combjánál fogva felemeltem. Átkarolt a lábaival, miközben abba
se hagytuk a csókolózást.
Megfordulva a hátát a falnak támasztottam. Zihálni kezdett a
hideg csempétől, de amint benyúltam kettőnk közé, és a farkamat
a bejáratához tettem, felnyögött, majd amikor belecsapódtam a
készséges puncijába, felsikoltott.
Elszakította a száját az enyémtől, a fejét hátra ejtette a
csempéhez.
– Grady, Istenem, igen! Ez annyira jó érzés.
– A fenébe, drágám – morogtam, miközben a farkam
keményen és gyorsan mozgott benne. Ez kellett nekünk –, hogy
uraljuk egymást, és, hogy a testünk elmondja, hogy ennek így
kellett lennie.
Kurvára boldog vagyok, hogy megbocsátott nekem, és csak azt
tehettem, hogy szavakkal és a testemmel mutattam ki a hálámat.
Az őrületbe kergetett, de kurvára imádtam.
A feje a vállamra esett, a karjai szorosabban ölelték át a
nyakamat, és azt sziszegte:
– Bassza meg, olyan jól érzem magam veled, te seggfej.
Felkacagtam. – Az vagyok, de olyan, aki mindig harcolni fog a
megbocsátásodért.
– Ó, Grady... csak ne bosszants fel, bár ez nagyon megérte... ó,
Istenem – nyögte, miközben elmozdultam és még
megdöntöttem, hogy elérjem azt az édes pontot benne.
 – Igen, bébi, pont ott.
– A pokolba drágám, mindjárt el fogok élvezni.
– Én is. Folytasd csak, kérlek... ne hagyd abba. Igen!
Két pumpálással később már elszállt, miközben felkiáltott, és a
körmeit a hátamon végighúzta. Hangos nyögés hagyta el a
számat, ahogy belé lőttem a magomat.
– Hűha – motyogta a száját a nyakamhoz szorítva.
– Jól mondod. – Elmosolyodtam, és megcsókoltam a
halántékát. – Talán gyakrabban kellene kiabálnom veled.
– Eszedbe ne jusson, baszd meg. – Rácsapott a hátamra.
– Ha azt mondom, hogy soha többé, akkor azt komolyan is
gondolom – mondtam, miközben kicsúsztam belőle,
meggyőződve róla, hogy stabilan áll a lábán. – De tudom, hogy
zsémbes vagyok. Csak ne feledd, hogy mindig megbánom, és ha
lehiggadok neked is elmondom.
– Tudom, kicsim. Ezért is tartalak még egy kicsit magam
mellett.
Vigyorogtam rá, és azon tűnődtem, vajon nem túl korai-e még,
ha beszélünk a kisbabákról.
A francba, honnan a fenéből jött ez a gondolat? Férfi vagyok,
az isten szerelmére és egy férfi nem gondol a gyerekekre, mielőtt
a csaj gondolna rá.
Jézusom! Kibaszottul odavagyok ezért a nőért.
 22. fejezet

Két hónappal később

Griz

Fordította: Sweety

Talon irodájában ültem vele, Blue-val és Stoke-kal mindenféléről

beszélgetve, de képtelen voltam abbahagyni a vigyorgást, mert
folyton arra gondoltam, ahogy ma reggel Dee ébresztett.
Még mielőtt kinyitottam volna a szemem, a farkam már a
szájában, a keze a lábai között volt, és miközben leszopott
maszturbált és kibaszottul tökéletes látvány volt erre ébredni.
A gondolat, hogy egész nap az ágyban maradjak vele, sokszor
megfordult a fejemben, akárcsak az együtt töltött elmúlt két
hónapban. Most már bizonyos értelemben napi rutin szerint
éltünk. Azokon a napokon, amikor dolgozott, Swan
Vadmacskánál volt, amikor meg nem dolgozott, elvállalta, hogy ő
legyen Swannel. Nemcsak Swan, de Deanna is imádta ezeket a
napokat.
Amikor Deanna elvitte őt egy szakemberhez, úgy reagáltam,
mint egy fasz. Minden egyes kibaszott nap bánni fogom a
viselkedésemet és a fájdalmat, amit a szemében láttam. Mindig
hálás leszek, hogy megbocsátott nekem, és túlléptünk rajta.
Mindent megteszek, hogy soha többé ne forduljon elő.
Gyönyörű látvány volt, amikor Swannel együtt van, a mi
kislányunkkal.
Egyik este majdnem térdre estem, amikor Swan odajött
hozzám, miközben a kanapén ültem és focimeccset néztem a
tévében.
Felmászott a térdemre, felnézett az arcomba, és elkezdte
énekelni az ábécés dalt. Ahogy folytatta, a szemem és a szám
egyre nagyobbra nyílt.
Miután befejezte, tapsot hallottam a konyhaajtóból, és Deanna
állt ott büszke mosollyal. Odarohant Swanhez, a karjába vette, és
megpörgette, mondván, milyen tökéletes.
Fájt a mellkasom, és életemben először, basszus, könnyek
gyűltek a szemembe.
Bassza meg, férfi voltam, az isten szerelmére. Nem kellett volna
rosszul éreznem magam emiatt, vagy ha mégis, nem kellett volna
kimutatnom.
Attól a naptól kezdve Swanből egy gyönyörű, csacsogó kislány
lett, és ez senki másnak nem köszönhető, csak Deannának. Az én
nőmnek.
 És hidd el, minden este hálát adtam neki ezért. Nem tudtam
betelni az édes, szűk puncijával, és ő imádja ezt.
– Griz? – Talon hangja visszahozott a szobába.
– Mi az? – válaszoltam, miközben megugrottam.
Mindannyian felnevettek.
– Úgy tűnik, teljesen máshol jár az eszed. Nem kéne ezt a
találkozót máskorra halasztanunk? – kérdezte Talon.
– Nem, semmi gond.
– Biztos vagy benne, testvér? – kérdezett Blue, és lenézett az
ágyékomra.
Mi. A. Fasz?
Lenézve láttam, hogy áll a farkam. Egy kibaszott merevedés egy
kibaszott megbeszélésen.
A francba!
– Na! A köcsög elpirult – kötekedett Stoke.
– Cseszd meg! – morogtam.
– Hát, lehet erre gondoltál, hogy felállt...
– Be ne fejezd a mondatot, faszfej – figyelmeztettem.
Mindannyian kuncogtak.
– Jól van, nyugodjatok meg. Térjünk vissza a tárgyra – mondta
Talon, amikor az iroda ajtaja kinyílt, és Pick dugta be a fejét.
– Látni akartál, főnök? – kérdezte Talontól.
– Vonszold ide a segged – parancsolta Talon.
Észrevettem, ahogy Pick elsápadt. Nem hibáztatom a fickót.
Amióta kijött a lövés után a kórházból, nemcsak Talontól, hanem
az összes többi testvértől is óvakodott.
 Minden oka meg van rá. Már senki sem nézett rá, beszélt, vagy
bánt vele ugyanúgy, mint régen, amiért ostoba módon elárulta a
testvériséget.
Átkozottul szerencsés, hogy Talon Vadmacskának a férje, és
Pick mentette meg a testvére és a társa életét azon az éjszakán,
különben már halott ember lenne. Akárcsak Vadmacska exe.
De nem, ehelyett még mindig a testvériség tagja, és még mindig
kurvára él... csak feszesebb kötélen jár, egy rossz lépés és az
életébe kerülhet.
– Pick, van valami hír arról a köcsög Ryanről?
Belépett a szobába, de nem jött tovább. Nyelt egyet, és azt
mondta: – Nem. Figyeltük Killerrel, ahogy két hónappal ezelőtt
összepakolt, és elhajtott a városból, lefelé a Geelong Way felé. Én
is szemmel tartom, de eddig nem csinált semmit. Csak üldögél
egy kibaszott nagy házban a tengerparton.
– Járt már nála valaki? – kérdeztem.
Pick felém fordult, és bólintott. – Igen, egyszer. Maxwell. Úgy
egy hónapja történt. Még mindig be volt kötözve a látogatásunk
miatt. Bement, maradt egy órát, aztán megint elment. Azon kívül
senki.
– Talán közelebbről is szemmel kellene tartanunk – javasolta
Blue.
– Mire gondolsz? – kérdezte Stoke.
– Szólj Wardennek, Vi kollégájának, hogy menjen be, és
állítson fel néhány kamerát.
 – Nem rossz ötlet. Láss hozzá – mondta Talon Blue-nak, aki
viszonzásul bólintott.
– Még mindig nem tudom elhinni, hogy az a szörnyeteg képes
észrevétlenül beosonni bárhová.
– Én sem hittem, amíg a saját szememmel nem láttam –
mondta Talon. Összevonta a szemöldökét, nyilván
visszaemlékezett arra a napra, amikor majdnem elvesztette a
nőjét.
– Mi van Maxwell-lel? – kérdeztem.
– Tényleg olyan hülye lenne, hogy bármit is csináljon? –
kérdezte Pick.
Talonról, Blue-ra és Stoke-ra néztem. – Igen – mondtuk
mindannyian egybehangzóan.
– Rendben, kamerákkal is figyeltessük. Tudom, hogy mások is
rajta vannak éjjel-nappal, de kurvára jobban érezném magam, ha
mindig szemmel tudnánk tartani. Az lenne a legjobb, ha
valamelyikük tenne egy istenverte lépést. Utálom ezt a várakozós
szarságot – mondta Talon, és mindenki bólintott.
– Még mindig lehallgatjuk a telefonját? – kérdeztem.
– Igen – válaszolta Stoke –, de ez is teljesen unalmas.
– Oké, csináljuk azt, amit kell – parancsolta Talon.
Kettőnkön kívül mindenki kiment a szobából. Blue távozott
utolsóként, becsukta maga mögött az ajtót.
– Hogy megy az üzlet? – kérdeztem.
 – Minden kibaszott nap pörög, szóval jól, de nem hiszem, hogy
ezért a kérdésért maradtál itt. Mi a helyzet, tesó? – kérdezte
hátradőlve a székében, és keresztbe fonta a karját a mellkasán.
– Igazad van, de semmiség. Meg kell javítanom azt a Harley-t,
amit tegnap hoztak be. Később találkozunk.
Fel akartam állni, amíg Talon azt nem morogta: – Ülj le, a
picsába!
Morogva engedelmeskedtem. – Mi van? – kérdeztem.
– Ha nem mondod el, mi jár a fejedben, akkor mindenkinek
elmondom, mi történt ma a farkaddal.
– Baszd meg. Különben is, Blue biztos elmondta már
mindenkinek.
Talon kuncogott. – Ez igaz.
Fészkelődtem a széken, és elgondolkodtam, hogy tényleg
elmondjam-e Talonnak.
– Testvér, csak mondd el.
– Bassza meg, úgy érzem magam, mint egy kislány, ha erről a
szarról beszélek.
Talon szemei kitágultak. – Megkéred Mocskosszáj kezét?
– Hogyan? Mi? Bassza meg! Igen.
Talon arcát vad, széles mosoly töltötte be.
– A francba, Griz. Már az elejétől fogva tudtam. Ahogy téged
figyelt, és ahogy a szemed minden kibaszott mozdulatát követte,
tudtam, hogy eljön ez a nap. És nem is tudnék ennél jobban
örülni neked.
 – Bassza meg. – Elvigyorodtam, és lenéztem a csizmámra. –
Kösz, tesó.
– Mikor engedik ki? – kérdezte nyilvánvaló téma váltással,
hogy ne érezzem magam többé puhánynak.
– Egy hónap múlva – morogtam.
– Akkor majd fokozzuk a biztonságot. Elkapjuk a ribancot,
mielőtt még a levegőt vehetne.
Felnéztem és keményen a szemébe néztem. – Igen, úgy lesz.
Talon kuncogott, én pedig kérdőn néztem rá.
Ez nem volt nevetséges dolog.
– Azért rohadt okos húzás – mondta.
– Micsoda?
– Összeköltözni vele, mielőtt a szarságai ténylegesen
elkezdődnének. Így mindkettőtöknek volt ideje megismerni a
másikat.
Nevettem. – Ez több, mint okos húzás, kibaszottul zseniális.
 23. fejezet

Deanna

Fordította: Sweety

Vasárnap reggel volt, amikor Grady egy megbeszélésre ment a

telepre, én pedig megszerveztem a találkozót Zarával és a
szörnyekkel és Swannel egy játszóházban.
Besétálva azonnal kiszúrtam Zarát... mármint, ki nem? Olyan
nagy volt, mintha bármelyik pillanatban kipukkadna a kis
ördögöktől. Nem, mintha meg mertem volna mondani neki, mert
vagy bőgni kezd, mint egy őrült, vagy szétrúgja a seggem.
Ránéztem a mellette ülőkre, és elmosolyodtam, sejtettem, hogy
elhozza a csapatot: Juliant, Mattie-t, Nancyt és Josie-t.
– Nézd csak ezt a büszke mamamacit – vigyorgott rám Julian.
Meggyőződtem róla, hogy egyik gyerek sem figyel, és középső
ujjam mutattam neki.
– Ooooh, és temperamentumos is, mint egy medve. Biztos
családi vonás, akárcsak a férje a nagy, kemény Grizzly.
 – Hagyd abba, Julian – szidta Nancy. Elmosolyodtam, ahogy
forgatta a szemét.
Ahogy lábra állítottam Swant, Nancy lehajolt hozzá, és azt
mondta: – Szia, édes Swan, Maya és Cody valahol odakint
játszanak. Nem akarod megkeresni őket velem?
Swan felnézett rám. Elmosolyodtam és bólintottam. – Várj,
kislány! Le kell venned a cipődet. – Leültettem a székre, és
levettem a cipőit. Amint lekerültek a lábáról, felpattant, és
elszaladt, Nancy pedig követte.
– Sziasztok, Mattie és Josie. – intettem, ahogy leültem Zara
mellé a hosszú asztalhoz. – És hogy van ma a bálna? – kérdeztem
tőle.
– Esküszöm, ha nem lennének gyerekek a közelben, akkor –
vette fel a vizes palackot –, ezt dugnám fel a seggedbe, és utána
ráültetnélek.
Mindannyian nevetésben törtünk ki.
– Hát nem vicces, hogy szerepet cseréltek? Deanna most nem
káromkodik, nyugodt, kedves, Zara pedig pokolfajzattá változott
– jelentette ki Mattie
– Elképesztő, mire képesek a gyerekek – mondta Nancy,
miközben visszaült mellém.
– Josie, most már be kéne fognod a füledet ha Zara is ott van.
Mostanában olyan utálatosan viselkedik.
Néztem, ahogy Josie a kezébe kuncog. – Szerintem pedig vicces
– mondta.
 – Deanna – kezdte Nancy, ránéztem Zarára –, csak azt akartam
mondani, édesem, hogy nagyon büszke vagyok rád. – Ó, a
francba! A francba, ezt ne! Ezt nem bírom elviselni. – Már régóta
ismerlek, még azelőttről, hogy Zara átesett volna azon a szörnyű
dolgon. Amikor megismertelek a Skype-on keresztül, azonnal
tudtam, hogy igaz, megbízható barátja leszel a kislányomnak, de
az is kiderült számomra a mocskos szájú viselkedésedből, hogy
neked is megvan a saját bajod. Tudom, hogy még mindig az vagy,
de ahogyan az elmúlt hónapokban fejlődtél, az elképesztő.
Nagyon büszke vagyok rád, és biztos vagyok benne, hogy
nagyszerű dolog van köztetek azzal a nagydarab férfival és azzal
a gyönyörű kislánnyal. – Könnyes szemmel néztem, hogy Swan
egy labdamedencében ül Mayával és Codyval együtt nevetgélve.
– Köszönöm – nyögtem ki. Zara a combomon lévő kezemre
tette a kezét és megszorította.
– Anya, elég a cukormázas szavakból. Az érzelmeim nem bírják
elviselni – mondta Zara.
– Ó, csitt.
– Nos, ha nem lennék foglalt, én is bevetném magam – vetette
közbe Julian, és felvonta a szemöldökét a bejárat irányába. Az
ajtó felé pillantottunk, és láttuk, hogy Pick épp belép. Épp időben
fordultam vissza és láttam, hogy az asztal túloldalán Josie elpirul,
és lenéz az ölébe.
Hmm, mi történik itt? Azt hittem, hogy még mindig Billybe
szerelmes.
Zara felállt, és megkérdezte: – Minden rendben, Pick?
 – Igen, Vadmacska, bocs, ha megijesztettelek. Talon csak azt
akarta, hogy itt lógjak egy kicsit. Én... hm, nem akartam kint
lenni, hátha valaki rosszra gondol, ha egy motorost lát egy
gyerekekkel teli játszóház előtt ücsörögni.
Rámosolygott a férfira. – Semmi gond. Gyere, ülj le.
– Az ölembe – mondta Julian. Mattie megütötte a vállát,
miközben Pick kuncogva forgatta a szemét. Úgy döntött, hogy az
asztal végére ül Josie mellé, persze egy külön székre, de
megfordítva. – Mi van? – kérdezte Julian Mattie-től. – Csak
felajánlottam. Elvigyorodott, majd az orra alatt azt mondta: –
Mintha nem tudnád.
Azt hiszem, mióta Pick megmentette az életüket, azóta
rajongtak érte, és ez a gyengédség tartotta őt életben.
Szent szar!
Ahogy Nancy panaszkodni kezdett az ételek ára miatt,
észrevettem, hogy Pick milyen apró, de intenzív pillantást
vetett... Mattie-re? Mi ez az egész?
Ó, nem! Bassza meg! Kérlek, mondd, hogy Mattie nem csalta
meg Juliant. Kérlek, kérlek. Mindkettőjüket szeretem, együtt
kell maradniuk.
Hirtelen rosszul éreztem magam.
Mattie rám nézett, és én csak bámultam rá. Elkerekedett a
szeme, megrázta a fejét, és megindult, hogy leüljön mellém.
– Deanna – csattant fel Zara, én pedig felé fordultam –,
ennivalóra van szükségem. Etess meg, kérlek.
 Egy mosolyt kényszerítettem az arcomra, és azt mondtam:
– Kurva nagy szerencséd, hogy terhes vagy.
Elvigyorodott. – Ó, tudom.
Felálltam. – Kér még valaki valamit? – Miután leadták a
rendelésüket, elléptem az asztaltól.
– Segítek neked – mondta Mattie.
Hát persze, te csaló, hazudós, kis köcsög, akiből a szart is ki
tudnám verni.
Odaléptünk a hosszú sorba és vártunk.
– Abbahagynád a dühös pillantásokat? – sóhajtott fel Mattie.
Nem vettem észre, hogy bámulom, amíg ki nem mondta, de
most szemöldök ráncolva hunyorogtam rá.
– Mondj egy kurva jó okot.
– Hát, legalább tudom, hogy ha eléggé felhúzod magad, megint
káromkodsz. – Felnevetett.
– Ez nem nevetséges, faszszopó. Mi a fene van, Mattie? Sírni
tudnék tőled, és tudod, hogy utálok sírni és utálom szarul érezni
magam.
Előrébb léptünk, mielőtt bármit is mondott volna. – Tudom. A
fenébe is, tudom. Nézd, elhiszed, ha azt mondom, hogy nincs
semmi, és békén hagynál?
– Nem.
Sóhajtott, és a padlóra nézett. – Deanna, tudnod kell, hogy
soha nem tenném kockára a kapcsolatomat Juliannal. Teljes
szívemből és lelkemből szeretem azt a férfit.
 – Mattie, tudom, ezért nem értem, hogy mit jelentett az a
pillantás, de tudom, hogy elég intenzív volt ahhoz, hogy
kételkedjek abban a szerelemben, amit Julian iránt érzel –
magyaráztam.
Megrázta a fejét. – Amit most mondani fogok, azt nem
mondhatod el senkinek. És a senkinek, azt úgy értem Deanna,
hogy még Griznek sem.
A francba! Ez kemény lesz, de tudnom kell, hogy még mindig
ki kell-e vernem belőle a szart is.
– Oké – bólintottam.
Mattie kihúzott a sorból, és a játékgépek felé mutatott.
Mindenki minket bámult.
– Jobb, ha sietünk, mielőtt Pocizilla átjön hozzánk élelemre
vadászva – mondtam.
Elmosolyodott. – Igazad van. – Megálltunk a gép előtt, és
bedobtam egy kis aprót, hátha nyerek egy plüssállatot.
– Mattie, beszélj – morogtam.
– Össze van zavarodva – mondta.
– Ki? Pick?
– Igen.
– Miért?
Mattie rám nézett, én meg vissza rá. – Ó! – mondtam.
– Azt hiszem, ahhoz van köze, hogy Juliannel átsegítettük őt...
mindenen. Tudja, hogy halott ember lenne, ha nem lennék a
főnöke nőjének a testvére.
– Ó! – mondtam megint.
 – Azt hiszi, hogy érez irántam valamit, de azt is, hogy Josie
iránt is érez valamit. Tudod, milyen az anyám, tudja, hogy
segítettünk neki, ezért cserébe meghívja vacsorára. Néha én is ott
vagyok, és amikor meg nem, akkor ő Josie-val tölti az idejét.
– Mattie – nyafogom.
– Tudom. Megmondtam neki, hogy semmi sem történhet
köztünk. Azt is, hogy csak a történtek miatt hiszi, hogy kedvel
engem, de ő nem biztos ebben. Amióta megszakította a
kapcsolatot az anyjával, nemcsak rám támaszkodik, hanem a
szüleimre is.
– Mit fogsz most csinálni? – kérdeztem.
– Semmit. Kizárt dolog, hogy elhagynám a másik felemet.
Julian az életem. Pick tudja és elfogadja ezt, csak jelenleg
nehezen tudja leplezni az érzéseit.
– Hát, ez engem teljesen kiborít. – Megráztam a fejem, és
felsóhajtottam. – Pick azt hiszi, hogy meleg.
– Nem – mondta Mattie.
– Micsoda? – tátottam el a számat. Ennél többről? Kurvára
ennél is többről van szó?
– Úgy tűnik, tudja, hogy biszexuális.
– Honnan?
– Hm...
– Mattie – morogtam megint.
– Nem, nem, semmi ilyesmi. Nem csináltam semmit.
– Akkor honnan?
 – Ő, öhm... azt mondta, hogy tudja, mert még mindig szeret...
– köhintett és suttogott – nőket dugni és... ő, öhm... elment egy
bizonyos klubba és... igen. Ki tudod találni, hogy mi történt ott.
– Egy férfival?
– Igen.
– Ó, hűha! Oké, úgy értem, nem mintha az ilyesmi zavarna.
Csak... ő Pick. Ő egy motoros. Nem is tudtam, hogy vannak biszex
motorosok.
Mattie nevetésben tört ki. – Édesem, az élet minden területén
van bi, meleg vagy kíváncsi. Ó, nézd, nyertél! – A gépre mutatott,
és igen, valóban nyertem egy fura külsejű medvét. De tudtam,
hogy Swan imádni fogja.
– Deanna – harsogta Zara a termen keresztül. Megfordultam,
hogy ránézzek. A hasára, majd a szájára mutatott. Kuncogtam,
egyik kezembe fogtam a medvét, a másikba Mattie kezét, és
visszamentem a sorba, mielőtt még Zara gyilkolászni kezdene.
– Nem mondasz senkinek semmit?
Megforgattam a szemem. – Persze, hogy nem fogok. Senkinek.
Ígérem. Csak örülök, hogy nem kell, szarrá verjelek téged.
Mattie felnevetett. – Igen, ennek én is örülök.
 24. fejezet

Griz

Fordította: Sweety

Basszus, utáltam a hétfőket. Gyűlöltem Swant Vadmacskánál

hagyni, amíg Deanna dolgozott. Utáltam reggel Dee-t egyedül
hagyni az ágyban, mielőtt fel kellett kelnie és dolgozni, menni.
Legalább volt alkalmam korán felébreszteni, még Swan ébredése
előtt, hogy egy kis reggeli szórakozáshoz juttassam.
A francba, tényleg kordában kellett tartanom a testemet.
Már attól a gondolattól, hogy mennyire nedves volt nekem,
máris feláll a farkam, és most erre nincs időm. Behajoltam a
Chevy motorházteteje alá, hogy megpróbáljam kideríteni, mi a
fene baja van.
De megint Dee és a reggel jutott eszembe, mert ez most más
volt. Ahelyett, hogy keféltünk vagy dugtunk volna, szeretkeztünk.
Lassan, ami édes és átkozottul hihetetlen volt. Tudom, hogy ő is
érezte, láttam a szemében.
 Felébredt egy nyögésre, amikor a kezem már a bugyijában, és a
csiklóját masszírozta. – Griz – sziszegte.
– Drágám, nem hívhatsz így, miközben veled játszom az
ágyban.
Bólintott, mielőtt az ujjam átrepítené a határon. Feltérdeltem,
a farkam oda mutatott, ahova menni akart.
Így aztán lehúztam a bugyiját, miközben a hátán fekve vággyal
teli szemekkel mosolyogva figyelt. Egy gyors rántással eltűnik
rólam a bokszer, és máris a kinyújtott lábai között vagyok.
– Grady – morogta, mert tudta, hogy visszafogom magam. A
farkam éppen a bejáratánál, a kezem a dereka mellett az ágyon
támaszkodott. Felette lebegtem. Azt akarta, hogy elmerüljek
benne, de nem tettem. Ehelyett, miközben végig a szemébe
néztem, lassan benyomtam a farkam a szűk, nedves puncijába.
Ekkor érezte, hogy mi volt ezzel a szándékom. Szükségem volt
erre – a lassú, szenvedélyes bemelegítésre, hogy szeretkezhessek
a nőmmel. A szemei megteltek könnyel, és ahogy kihúzódtam a
melegéből, majd visszasüllyedtem belé, lehajoltam és
lecsókoltam a könnyeit.
– Bassza meg, drágám – morogtam, miközben újra
kinyújtottam a karomat, hogy nézhessem őt. – Annyira, de
annyira jó érezni téged.
– Grady – nyögi.
– Lassan, és minden sietség nélkül, hercegnőm. A francba, ezek
vagyunk mi, drágám. Ez az, amink van – mondom, mire
melegség költözik a szemébe.
 Tudja. Érti.
– Kicsim – mondta, és a nyakam köré fonta a karjait magához
húzva. – Én-én szeretem, ami a miénk – suttogta, majd egy
heves, parázsló csókba forrt össze a szánk.
A farkam, még mindig lassan mozgott benne, és csak
másodpercek választottak el attól, hogy elélvezzek. Csakhogy
semmiképp sem hagyhattam, hogy a nőm – az én old ladym –
lemaradjon. Közénk akartam nyúlni, de Deanna megragadta a
csuklómat, és felemelve összekulcsolta az ujjainkat.
– Már majdnem ott vagyok, bébi. A pokolba is, olyan közel,
csak tőled, csak a farkadtól.
– Bassza meg – nyögtem.
– Ó, a fenébe. Grady. – Szoros falai a farkam köré szorultak, és
halk nyögések hagyták el az ajkamat, ahogy elültetem benne a
magomat.
Az istenit! Ledobtam a villáskulcsot a betonpadlóra, és
felálltam. Az eszem határozottan nem működött. El kellett
merülnöm a nőm puncijába. A farkam fájt, a megkönnyebbülésre
vágyott, de nincs rá mód, hogy megkapjam. Deanna dolgozott,
különben egyenesen haza motoroztam volna, és kedvemet lelném
benne, ő pedig kurvára szívesen engedelmeskedne.
Lenéztem a kemény farkamra, és hálát adtam az átkozott
szerencsecsillagomnak, hogy a garázs nem volt tele testvérekkel.
Csak néhányan voltak elszórva itt-ott, de senki sem vette észre,
hogy a farkamat tapogattam a farmeromon keresztül.
Jézusom! A farkamat fogdostam a munkahelyemen.
 Mi a faszt csinált velem a nőm?
Csak egyféle módja volt rendbe tenni ezt, hogy dolgozni tudjak.
Kisétáltam a garázsból és átmentem a telepre.
Még egy kis szerencse, mert senki sem volt a közelben, amikor
átmentem az épületen és bementem a szobámba. Becsuktam és
bezártam az ajtót, majd nekitámaszkodtam.
A francba. Nem hiszem el, hogy ezt csinálom, mint valami
hülye, kanos kölyök.
Kigomboltam és lehúztam a cipzáramat a gatyámon,
benyúltam, és megragadtam a kemény farkamat. Egy nyögés
csúszott ki a számon.
Elővettem a farkam a bokszeremből, és elkezdtem simogatni,
miközben odasétáltam az ágyhoz, és leültem.
Könnyedén csúszott a kezem fel és le. Egy kép ugrott be
Deannáról, amikor széttárta a lábait előttem az első alkalommal.
Elképzeltem, ahogy Vinny-vel játszik, ahogy ő hívta a vibrátorát,
ahogy újra és újra végigdörzsöli a csiklóját, majd lefelé csúsztatja,
és betolja, majd kihúzza a csöpögő puncijából.
– A francba – nyögtem fel. A másik kezemmel felhúztam a
fekete pólómat, az egyik könyökömre támaszkodva dőlök hátra
az ágyon, és figyeltem a kezem, ami egyre gyorsabban és
gyorsabban simogatja a farkamat.
Egy újabb kép, amin Deanna rajtam lovagol és ez egy nyögést
vált ki belőlem, majd a saját hasamra élveztem.
Bassza meg! Úgy éreztem, hogy itt kéne maradnom és aludnom
egy kicsit, miután ilyen keményen elélveztem, de sok dolgom van,
amit még el kell intéznem. Így hát felkaptam az ágy túloldaláról
egy régen itt felejtett pólót, majd megmosakodtam.
Mosoly terült szét az arcomon. Tényleg szükségem volt rá, hogy
újra eljátsszam azt az első alkalmat Deannával, és még Vinny is
csatlakozzon hozzánk. Miután megtisztálkodtam a szomszédos
fürdőszobában, visszamentem dolgozni.
Ahogy beléptem a garázs ajtaján, Town, egy fiatalabb, bozontos
szőke hajú, csillogó szemű klubtag lépett oda hozzám.
– Hé, tesó – mondta.
– Mi a helyzet, haver?
– Nem sok minden. Dolgoznom kell egy motoron, amit egy csaj
hoz be később. Bár inkább dolgoznék rajta, ha érted, mire
gondolok. – kuncogott.
Megforgattam a szemem. – Igen, értem Town.
– Hé, nem tudod, hol van Talon?
– Láttam ma reggel, azt mondta, hogy ma otthonról csinálja a
dolgokat. Miért, szükséged van rá?
– Ó, csak úgy. Csak dumálni akartam.
Mintha Talon kurvára akarna. Ki nem állhatta ezt a kis
szarházit, de jó volt abban, amit csinál; motorokat szerelt.
– Szóval mi történt veled, tesó? – kérdezte.
– Csak a szokásos dolgok.
– Van valami, tudod, titkos dolog, amiben segíthetek?
– Mi a faszról beszélsz? – Kezdtem elveszíteni a jó kedvem,
pedig most jöttem.
– Ó, tudod... drogokról.
 Az arcába hajoltam, és úgy sziszegtem neki: – Ide figyelj, te kis
szarházi! Öt hónapja vagy itt és mostanra már tudnod kéne, hogy
mi nem foglalkozunk ezzel a szarral, és ha még egyszer
megpróbálod behozni a területünkre, aminek te is az istenverte
része vagy, akkor darabokra téplek, persze csak miután Talon
végzett veled.
– Minden rendben van, testvér. Nyugodj meg! Nem gondoltam
komolyan, csak azt hittem, hogy minden motoros klub
foglalkozik ilyesmivel. Nem hallottam róla semmit, ezért
feltételeztem, hogy nem vagyok elég magasan a ranglétrán ahhoz,
hogy halljak róla. De most már kurvára értem. A fenébe is, nem
kell emiatt a golyóimat szorongatni.
– Town, nőj már fel, baszd meg!
Elsétálva oldalra néztem, hogy követ-e. Megálltam a Chevynél,
újra felkaptam a villáskulcsot, és elkezdtem dolgozni rajta.
– Szóóóóóval...
– Town, menj, keress valami elfoglaltságot – morogtam.
– Gyerünk. Na, csak meg akarlak ismerni.
Sóhajtva mondtam: – Nincs mit megismerni rajtam.
– Dehogynem. Hallottam, hogy egy édes kis segget szereztél
magadnak, és hogy golyónyomorgató ribancként is tud
viselkedni. Legalább van egy pótmamája a gyerekednek.
Lefogadom, hogy csak ezért vagy vele, igaz?
El kell tűnnie innen ennek a köcsögnek, vagy leütöm a
seggfejet.
 Ezért azt mondtam: – Igen, tesó, ezért tűröm magam mellett,
mert ő egy szép pótmama Swan számára.
– Ó, a francba – nevetett Town.
– Mi van? – Nem tudtam, mi a fenéért bátorítom, hogy
beszéljen.
– A nőd szőke, bombázó testtel és kék szemekkel?
Felálltam, és közelebb léptem. – Kezd elegem lenni abból, hogy
a nőmről beszélsz. Ahogy mondtam, nőj fel, baszd meg, és talán
találsz valami különlegeset, mint én. Nem, ő nem egy pótlék.
Soha nem is volt az. Csak elég szerencsés vagyok, hogy érdeklődik
irántam. Ha még egy szót szólsz róla, esküszöm, hogy egy gép fog
lélegeztetni.
A szeme tágra nyílt. – Bassza meg!
– Mi van?
– Ember, ne ölj meg, oké? Ő, vagyis a nőd, épp most volt itt, és
most hallotta a korábbi pótmama megjegyzésedet.
– Micsoda? – kiabáltam.
– Sajnálom, testvér. Épp itt állt, de elszaladt, amikor
meghallotta, hogy mit mondtál.
Felemeltem az öklömet, és állon vágtam. Fájdalmas kiáltással
a földre zuhant.
– Soha többé ne hívj testvérednek, és jobb, ha imádkozol, hogy
ebből a kis faszságból ne legyen semmi gond.
Az ajtóhoz rohantam, hogy utolérjem, de megálltam, amikor
egy piszkosul dühösnek tűnő Zara bebattyogott.
 – Te – mutatott rám. Odasétált hozzám, és újra és újra mellbe
szúrt az ujjával.
– Elmondanád, hogy a legjobb barátnőm miért ment el innen
sírva?
Megragadtam az ujját, és azt mondtam: – Az egész csak egy
félreértés, szóval ne stresszelj, mert még kilököd a kisembereket.
Mindjárt helyrehozom. Az a pöcs – mutattam az állammal Town
felé, aki még mindig a földön feküdt, miközben több testvér vette
körül nevetve –, idegesítette a... Nincs időm elmagyarázni. Meg
kell keresnem őt. Várj, te miért vagy itt?
– Anya ma reggel elvitte Swant, hogy elvigye a boltba. Talon azt
akarta, hogy kimozduljak a házból, ezért elküldött, hogy hozzak
el néhány dolgot az irodájából. Azt mondta, az őrületbe kergetem,
Griz, de én csak egy kis szexet akartam. Hallottam, hogy vajúdást
okozhat, így nem volt hajlandó rá. Ó, nem... mármint, egyszer
már megdugott, de másodszorra már nem akarta. – Zara
kuncogott. – Oké, másodszor is megcsináltuk, de...
A szájára tettem a kezem.
– Vadmacska, úgy szeretlek, mintha a húgom lennél –
kezdtem, mire könnyek csillogtak a szemében – ezért nem akarok
hallani arról, hogy a bátyám megdugott téged.
Bólintott, így elengedtem a száját.
– Úgy szeretsz, mintha a húgod lennék? – kiáltotta, és átkarolta
a derekamat. Vagyis megpróbálta, de a hatalmas hasa nem
engedte. – Ez nagyon sokat jelent nekem, Griz.
 – Vadmacska – mondtam, és megpaskoltam a hátát. –
Akármilyen jó móka is ez, meg kell keresnem a nőmet, és el kell
magyaráznom mi történt.
Hátralépett. – Természetesen. Meg kell alázkodnod. Utál sírni,
úgyhogy készülj fel, hogy hegyeket kell megmozgatnod a
bocsánatáért.
– Megteszem... és, Vadmacska? Tégy meg nekem egy
szívességet, amellett, hogy soha nem beszélsz a szexuális
életedről, menj, és adj te is a seggfejnek, amiért Deanna sírva
fakadt.
A lány elvigyorodott, és azt mondta: – Nagyon szívesen.
 25. fejezet

Deanna

Fordította: Sweety

Hülye faszszopó idióta. Ha belegondolok, azért mentem, mert

állandóan az eszembe járt, és szét akartam kefélni az agyát. Ó, az
ostoba, meg a hülye módszerei, ahogy reggel szeretkezett velem.
Ha csak rá gondoltam, majdnem elélveztem.
De a vágyam most csak arra terjedt ki, hogy letépjem a
gyönyörű farkát.
Már megint sírtam, az isten szerelmére. Sírtam! Utálok sírni.
Először amikor rám kiabált, hogy húzzam el a belem,
másodszor meg amikor azt mondta, hogy én csak Swan
pótmamája vagyok. Talán ezért kért ilyen gyorsan bocsánatot
először?
Lehetetlen, valószínűleg csak túlreagáltam, és biztos nem is úgy
gondolta. Az az idióta, aki ott volt, nyilván felbosszantotta
valamivel.
 De a fenébe, fájtak a szavai.
Nem sokára utánam fog jönni, bár egy ideig még biztos nem
jön. Zara arckifejezéséből ítélve, jól le fogja szidni, amihez
igencsak ért. Gyakran ötévesnek éreztem magam, amikor ezt
tette velem.
Megérdemli.
Az biztos, hogy ezért megfizet, amikor hazaér. Amiért MEGINT
megríkatott.
Még ha készen is állnék, hogy elengedjem a szarházit ezután a
fájdalom után, ami a mellkasomba szúrt a szavai hallatán, nem
tudnám megtenni. Tudtam, hogy kellett legyen valami oka a
történteknek, ezért hátradőltem, és vártam, hogy hazajöjjön
megalázkodni.
Meztelenül.
A fenébe, ez jól hangzott.
Azon gondolkodtam, mire tudnám még rávenni, mielőtt
megszabadítom a szenvedéseitől.
Leparkoltam a Mustangomat a házam előtt, kiszálltam,
bezártam, majd amikor megkerültem az autót, megláttam, hogy
a kibaszott Violet Marcus áll a verandámon.
– Mi a fenét akarsz?
– Hát, neked is, szia, Barbie.
– Most komolyan, Vi, mit keresel itt? – kérdeztem megkerülve,
hogy becsúsztathassam a kulcsot a zárba.
– Miért vagy feldúlt? Sírtál.
 – Nem, nem sírtam, és ha sírtam volna, kurvára az sem a te
dolgod – magyaráztam, és megfordulva a karomat a
mellkasomon keresztbe tettem. Sóhajtottam, és újra
megkérdeztem: – Mit keresel itt, Vi?
– Beszélgetni szeretnék veled.
A szemöldököm felszaladt. Annyira sokkolt a kijelentése, hogy
csoda, hogy a szemöldököm egyáltalán a homlokomon maradt.
– Miről?
– Azt hiszem, a legjobb, ha bemegyünk és megiszunk egy kávét,
hogy ezt megbeszéljük.
A francba. Ez rosszul hangzott. Ha hajlandó volt eljönni
hozzám, és bejönni a házamba, akkor valami rossz dolognak
kellett lennie.
– Rendben. – Megfordultam, kinyitottam az ajtót, és beléptem.
Csakhogy amint átléptem a küszöböt, valaki megragadott a
nyakamnál fogva, oldalra lökött és az ajtó melletti falhoz
szorított.
A kezemmel a nyakam köré szorított kezet szorongatva
figyeltem, ahogy Vi előhúzza a fegyverét, körbenéz, de a
következő másodpercben egy másik fickó már ki is ütötte a
kezéből, majd megütötte. Amint Violet a földre került, a férfi
ránehezedett, és a háta mögé húzta a kezeit.
A torkom körüli kéz annyira megfeszült, hogy köhögnöm
kellett.
 – Kenny, lazíts egy kicsit. Nem hagyhatjuk, hogy meghaljon –
mondta a magas, vékony, piszkosszőke hajú fickó a padlóról,
miközben folytatta a rugdosódó Violet lefogását.
A torkom körüli kéz eléggé enyhült ahhoz, hogy nagy levegőt
vehessek.
– Ki a fene vagy te? Deanna, ismered őket? – kérdezte Violet
kemény hangon.
Megnéztem az előttem álló hosszú fekete hajú, sötétbarna
szemű fickót, majd vissza a másikra.
– Nem – mondtam fojtott hangon.
Bassza meg!
Ki a fenék ezek a fickók, és mit keresnek a házamban?
– Nem számít, hogy ismersz-e minket vagy sem. Valaki meg
akar ismerni téged, úgyhogy velünk jössz – sziszegte az arcomba
az előttem álló srác. Kenny?
– A főnök azt mondta, hogy csak a szőkét kapd el – mondta a
Vi-n ülő.
– Mindkettőt el kell vinnünk. Nem engedhetjük, hogy az a
ribanc elszaladjon, és szóljon valakinek.
– Nem – mondtam. Nyilvánvalóan ez az én szarságom, ha csak
engem akartak, szóval nem vihetek magammal senkit erre a
kibaszott útra. – Nem fog mondani semmit. Úgyis utál engem.
Nem lesz semmi baj, ha csak engem viszel. Egyedül.
– Baromság – köpte Kenny.
– Vidd ki hátul a furgonhoz. Én majd ezt hozom.
– Persze, Nathan.
 A francba, a francba, a francba.
Nem hagyhatom, hogy ez történjen.
Kenny keze lecsúszott a torkomról, a mellem fölé, és szorosan
megragadta a csuklómat, miközben taszigált, a ház hátsó része
felé.
– Violet? – kérdeztem. Tudja, mit kell tennie, tudnia kell, nem
igaz? Ez a munkája. Nos, nem egészen ez, de...
– Minden rendben lesz, Dee – szólt.
Bassza meg! Ez tényleg nem enyhíti a testemet átjáró
feszültséget. Nem enyhíti az ereimben száguldozó ijedtséget.
Az istenit!
Elkezdtem a sarkamat a földbe vájni, hátrafelé kényszerítve a
súlyomat.
Kizárt dolog volt, hogy harc nélkül menjek.
– Ribanc, rohadtul mozdítsd meg a segged!
– Nem. – Elhaladtunk a konyhapult mellett, ahol egy tányér
hevert. Felvettem, és fejbe vágtam vele.
Kicsit káromkodott, megpördült, és visszakézből pofon vágott.
A pokolba az egésszel, ez nagyon fájt.
Kirúgtam a térdét, és amikor a földre került, megfordultam,
hogy elszaladjak, csakhogy elkapta a bokámat, és a következő
másodpercben már a földön feküdtem, ő meg teljes súlyával
rajtam.
– Mi folyik itt? – kiabált Nathan, ahogy besétált Violet mögött
a konyhába. Még mindig a háta mögé szorítva a karját.
Violet szemforgatva vigyorgott rám.
 Ember, annyira ki akartam még a szart is kirúgni belőle. Mellbe
vágni.
Mi a faszért ilyen nyugodt?
Aztán rájöttem.
Van egy terve.
Biztos van neki is, nem?
– Állítsd fel, te szarházi, és fékezd meg.
Eltűnt rólam a súly, majd felrántott a földről, és úgy tartott,
ahogy Nathan tartotta Violetet, a hátam mögé húzott karokkal.
– Violet? – kérdeztem újra.
Kenny szinte köpte: – Fogd be a szád, ribanc! – A vállam fölé
hajolt, és a fülembe súgta:
– Megfizetsz azért, amit az előbb tettél. Gondoskodom róla,
hogy a főnök átadjon nekem, és miután megbasztalak, megöllek.
A francba!
Bármi is Violet terve, jobb, ha siet, mert az kurva biztos, hogy
mindjárt bepisilek.
 26. fejezet

Griz

Fordította: Sweety

Éppen kiléptem a garázskapun, amikor megcsörrent a telefonom.

Kikaptam a farmerzsebemből, felvettem, és ingerülten
beleszóltam. – Mi van?
– Kurvára menj vissza a garázsba – morogta Talon.
– Testvér, meg kell keresnem a nőmet, és meg kell
bizonyosodnom, hogy nem akar álmomban megölni.
– Szükségem van rád, haver. Fordulj meg, és menj vissza a
nőmhöz. Senkiben sem bízom ott, csak benned.
Az ijedt hangjára megpördültem, és visszarohantam a
garázsba.
– Mi a fasz folyik itt, Talon?
– Cicának most ment el a magzatvize. Hívtam egy mentőt, és
már úton vagyok, de azt akarom, hogy valaki legyen mellette,
testvér.
 – Rajta vagyok – mondtam, és letettem. Most koncentrálnia
kell, hogy épségben ideérjen, anélkül, hogy bármilyen más
stressz kiborítaná.
A sarkon befordulva vérfagyasztó sikoly hasított át a garázson.
Berohantam a műhelybe, ahol Vadmacska szétvetett lábakkal egy
pad fölé hajolt és alatt egy nagy tócsa. Egyik kezével támasztotta
magát, míg a másikkal Townt fogta a golyóinál fogva, és a srác
arckifejezéséből ítélve nagy fájdalmai voltak.
Stoke, Killer és Memphis mind körülötte álltak, és igyekeztek
elrejteni a vigyorukat.
Mélyeket lélegzett, majd azt mondta: – Ha ti, faszszopók
teherbe ejtetek egy nőt, esküszöm, levadászlak benneteket, és
levágom a farkatokat.
– Vadmacska? – kérdeztem, ahogy a háta mögé simultam.
– Griz, mi a fenét keresel itt? Menj, keresd meg Deannát, és
hozd helyre a dolgokat. Vagy én... ó, a francba. – Sikítva fejezte
be, és a fejét a padra hajtotta.
– Jézusom, ember. Kérlek, kérlek, állítsd le! – kiáltotta Town,
miközben megragadta Zara csuklóját, és megpróbálta megtörni a
szorítását.
Bassza meg! Mi a fenét kellett volna tennem?
– Vadmacska, nem akarod elengedni a srác golyóit? –
kérdeztem óvatosan, aztán elindultam, hogy a tenyeremmel
megsimogassam a hátának az alsó részét.
– Ah, Griz. Igen. Ó, a fenébe, ez olyan jó érzés – nyögte.
 – Miért érzem, hogy feláll a farkam? – nevetett Stoke. – Ha
továbbra is így nyögsz, hölgyem, mindannyiunknak fel fog állni.
A nő elfordította a fejét, hogy ránézzen a férfira.
– Fogd be a pofád, faszfej – ugatta Killer.
– Griz – nyöszörgött Vadmacska. Jézusom, a kibaszott fájások
gyorsan jöttek, közel voltak egymáshoz.
– Vadmacska, engedd el a golyóit, én meg tovább dörzsölöm a
hátad – mondtam, és még nagyobb nyomást helyeztem a hátán
lévő kezem mozdulatára.
A szorító keze leesett, és a másik keze mellé a padra tette, mire
Town két másodperc alatt elszelelt.
– Félek.., nagyon be vagyok szarva. Ó... a pokolba! – kiáltotta.
– Lélegezz, asszony, lélegezd ki a fájdalmat! Csináld azt a hu-
hu-ha légzést, amit tanítanak neked – mondta Stoke.
Mindannyian ránéztünk, még Vadmacska is. – Mi van? –
kérdezte. – Láttam már a filmekben.
– Idióta – szólalt meg Killer.
– Balfasz – kuncogott Memphis.
– Semmi baj, Vadmacska. Talon már úton van, ő hívta a
mentőket. Hamarosan itt lesznek.
– Jó – vicsorgott – itt kell lenniük, amikor megölöm Talont,
amiért ezt tette velem.
– Szükséged van valamire, asszony? – kérdezte Killer.
– Nem! – csattant fel. A kezem megdermedt a hátán, miközben
meghallottam, hogy szirénák és egy dudáló Harley közelednek az
úton.
 – Griz, ha nem kezded újra a kezeddel, akkor bántani foglak, és
akkor Deanna dühös lesz rám. – Gyorsan újra dörzsölni kezdtem,
mire ő felnyögött.
Nehéz léptek dübörögtek a folyosón, a vállam fölött átpillantva
láttam, hogy Talon aggódó arckifejezéssel rohan befelé, és
mögötte két mentős.
– Cica – kiáltotta.
– Te! – kiáltotta, felállt, és a hasát tartva szembefordult vele.
– A francba, halott ember lesz belőle – motyogta Stoke.
A mentősök az oldalához értek, és az egyik azt mondta: –
Gyere, édesem, bemegyünk a kórházba.
– Ha még egyszer hozzányúlsz, és még egyszer édesemnek
hívod, megöllek.
Talon közelebb húzódott, megemelte az állát, én a másik
oldalára álltam, így a segítségünkkel kitotyogott.
– Ne játszd itt nekem a neandervölgyit, Talon Marcus. Hagyd,
hogy ezek a kedves emberek végezzék a dolgukat. így is elég nagy
bajban vagy már.
– A kórházban is elvégezhetik az átkozott munkájukat. Addig
itt vagyok neked – mordult fel.
– Most sem tetszik ez a hangnem, Talon. – A válla fölött a
vigyorgó mentős fickókra nézett. – Van másik ágyuk a férjem
részére? Mert mindjárt a szart is kiverem belőle.
És ezzel belevágta az öklét Talon gyomrába.
– A pokolba is, asszony! Ezt meg minek csináltad?
 – Te és a hülye spermád! Emiatt van az egész. Most pedig vigyél
be abba az átkozott kórházba. – Görnyedve megállt, miközben
Talon és én tartottuk a súlyát, míg a következő összehúzódás
véget nem ért.
– Cica? – Talon hangja gyengéd volt. Amint újra mozgásba
lendültünk, ránézett a férfira. – Együtt túljutunk ezen. Utálom,
hogy egyedül kell megbirkóznod ezzel a fájdalommal, bárcsak
elvehetném tőled, de nem tudom. Gondolj bele, cicám. Ha ennek
vége, velünk lesznek a gyönyörű gyerekeink.
Könnyek csillogtak a szemében. – Úgy lesz. – A lány
elmosolyodott. – De addig is készülj fel, hogy előjön belőlem a
legnagyobb ribanc.
– Készen állok rá, bébi.
– Jó.
Felsegítettük a mentőautó hátuljába, és ahogy becsuktam az
ajtót, Talon kurvára elvigyorodott. – Köszi, tesó.
Megemeltem az állam, és azt mondtam: – Bármikor.
– Griz?
– Igen, Vadmacska?
– Megkértem Deannát, hogy jöjjön a szülőszobába. Szükségem
van ott a csajomra. Hozd el, kérlek.
– Megyek érte.
Miközben néztem, ahogy a jármű elhagyja a parkolót,
megcsörrent a telefonom.
– Igen?
– Griz? – kérdezte egy mély férfihang.
 – Igen.
– Itt Warden.
A szemöldököm összeráncoltam. – Mi a helyzet, ember? –
Miért hív fel ez a fickó?
– Történt egy kis probléma. Violet megnyomta a zsebében lévő
biztonsági gombot.
– Segítségre van szükséged? Nem tudok beszélni Talonnal. Épp
most ment el Vadmacskával, mindjárt szülők lesznek –
elmosolyodtam.
– Nem, én... bassza meg, ember. Deannánál volt, amikor
beindította a jelet.
A testem megdermedt, a szívem megállt, és a kurva életbe, a
legszívesebben az ég felé ordítottam volna.
– Öt perc múlva az irodában leszek – vicsorogtam.
– Ott találkozunk.
 27. fejezet

Deanna

Fordította: Sweety

Violetet és engem szó szerint bedobtak egy fekete furgon

hátuljába. Hallottuk, hogy az ajtót bezárják mögöttünk. Gyorsan
megpróbáltam az oldalsó ajtót. Ott sem volt szerencsém, az is
zárva volt.
Megfordultam, és láttam, hogy Violet nyugodtan ül.
– Mi a fasz van, Vi? – sziszegtem.
Előhúzott valamit a zsebéből, és elmosolyodott. – Ez egy néma
riasztó, ami küld egy jelet az irodába. Egyúttal nyomkövető is.
Mostanra Warden már összeszedte a csapatot, hogy
megtaláljanak minket.
– Bassza meg! – suttogtam.
Az öklömet a szememhez kaptam, és hanyatt dőltem az
acélpadlón. Bár fájt, egyfajta vigaszérzet söpört végig rajtam,
mert tudtam, hogy Warden hívni fogja Grizt.
 Az emberem vadászni fog utánam.
A fenébe is, ez jó érzés, nem nagyszerű, ... kibaszottul jó érzés.
– De csak azért, mert tudjuk, hogy jön a lovasság, még nem
jelenti azt, hogy bármit is tehetsz. Be kell fognod a szádat, és azt
kell tenned, amit mondanak. Így egyikünknek sem eshet baja.
Megtapogattam az arcom, máris véraláfutás van rajta, ezt abból
tudtam, hogy mennyire érzékeny. – Oké – mondtam, és felültem,
hogy szembenézzek vele, a furgon hátsó ülésén.
Violet elvigyorodott. – Mi az? Nem is ellenkezel?
– Nincs hozzá energiám. Van elég szar, ami miatt aggódnom
kell.
– Mint a mostohatestvéred?
A szemeim tágra nyíltak. – Ki mondta ezt neked?
Violet megforgatta a szemét. – Ugyan már, Barbie. Tudtam,
hogy valami történt azon az estén, amikor mindannyian együtt
vacsoráztunk a bátyám házában. Még ha nem is maradhattam
ott, hogy halljam, ez nem jelenti azt, hogy ne néznék utána.
Megvontam a vállam. – Szóval, tudod. Tényleg nem érdekel.
Violet engem tanulmányozott. – Mi volt a baj, amikor
korábban a házadhoz értél?
– Semmi, amiről tudnod kéne.
– Felhívott valaki Jason Drake miatt?
– Nem, miért?
– Kijött, Deanna. Egy hónappal korábban szabadult, tegnap
engedték ki.
Pánik tört rám.
 A francba, pont erre van még szükségem.
Gúnyolódtam. – Hát nem vagy te a kibaszott jó hírek hozója?
Örülsz, hogy elmondhattad? Mi az, látni akartad az aggodalmat,
a pánikot a szememben, hogy aztán visszamehess, elmondhasd
Travisnek, és jót nevess rajtam? Arról, hogy mennyire kiborít a
tudat, hogy az a férfi, aki megölte az egyetlen szüleimnek tartott
embereket, miattam tette mindezt? Remek, köszönöm. Bassza
meg! – Megütöttem a furgon oldalát.
Ó, Istenem! Legszívesebben összegömbölyödve mindent
elfelejtettem volna.
De kurvára nem tudtam.
– Nem ezért jöttem, hogy elmondjam neked, Deanna.
Figyelmeztetni akartalak.
Felhorkantam. – Ja, persze.
Sóhajtott. – Nézd, leszarom, hogy hiszel-e nekem vagy sem, én
tudom mit akartam. Most inkább azt mondd meg, szerinted
ezeknek az idiótáknak, akik elvittek minket, van valami közük
Jasonhöz?
– A pokolba, ez meg sem fordult a fejemben. De őszintén
szólva, szerintem nem. Saját maga végzi el a munkát. Soha nem
bízott senki másban. Ennek valami máshoz van köze, Vi, és
kurvára fogalmam sincs, hogy mihez.
– Nem számít. Majd kitaláljuk. Ha nem mi, akkor a srácok.
– Szerinted hova visznek minket? – kérdeztem.
– Nem tudom biztosan, de nyilvánvaló, hogy nem egy
Ballaratban lévő helyre.
 Keresztbe tettem a lábam, és egyenesebben ültem, miközben
néztem, ahogy Vi a furgon oldalának támaszkodik. – Nézd, nem
mondom, hogy sajnálom, mert nem tehetek róla, de azt sajnálom,
hogy belerángattalak ebbe az egészbe. Bármi is legyen ez.
– Ó, Barbie, te tényleg szeretsz engem. – nevetett Vi.
– Baszd meg!
– Nem, köszi. Otthon is kapok eleget.
Megköszörültem a torkomat. A fenébe, tényleg ezt akarom
csinálni? Egy rohadt normális beszélgetést folytatni a
nemezisemmel?
– Hogy mennek a dolgok közted és Travis között? – Igen, azt
hiszem ezt akarom.
Ez azzal függ össze, hogy az érzelmeim el vannak baszva.
Teljesen elszabadultak bennem. Féltem, aggódtam, bosszús és
dühös voltam, ja és említettem már, hogy féltem? Nemcsak a
mostani kusza helyzettől, hanem attól is, hogy az az ember, aki
sok évvel ezelőtt meg akart ölni, most az utcán sétálgat.
Egy kibaszott szabad ember.
Ez nem helyes. Egyetlen embert sem lenne szabad elengedni az
általa elkövetett bűncselekmény után, de ez sajnos azt mutatja,
hogy mennyire őrült a rendszer.
Az én szememben nem fizetett eleget azért, amit tett. Ezért is
reméltem, hogy eljön értem, hogy nagyobb büntetést szabhassak
ki rá.
Lehet, hogy Zarát cserbenhagytam azzal, hogy nem csináltam
végig, amit Daviddel akartam tenni – ő legalább már halott –, de
Jason esetében megcsinálom. Ő egy beteg fasz, akit meg kell
semmisíteni.
– Tényleg le fogjuk folytatni ezt a beszélgetést? – kérdezte Vi,
kizökkentve a gondolataimból.
Megvontam a vállam, és azt mondtam: – Mi mást tehetnénk.
Nem fogok itt ülni, és felelsz vagy merszet játszani, vagy befonni
a kibaszott hajadat.
Violet tényleg felnevetett. Visszafojtottam egy mosolyt az
ajkamról.
– Rendben, Travisszel jól mennek a dolgok.
Vártam a folytatást. – Mi az, ennyi? Ez minden, amit mondani
tudsz róla?
Most rajta volt a sor, hogy megvonja a vállát. – Mit akarsz, mit
mondjak?
– Nem tudom, de talán egy kicsit többet. Hogyan kezeli a
magánnyomozó, hogy az embere a nők eladásának első számú
melbourne-i futtatója?
Vi megforgatta a szemét, majd rám nézett. – A mi kis
családunkban semmi sem szent, ugye?
Megráztam a fejem. – Nem, nem igazán.
– Mi lenne, ha elmondanád, mi volt a bajod, amikor hazaértél,
aztán majd beszélgetünk... arról is.
– Megegyeztünk. – Elmosolyodtam. Már nem érdekel, az én
információm nem volt olyan szaftos pletyka, mint az övé.
 28. fejezet

Griz

Fordította: Sweety

Mielőtt elhagytam a telepet a Harley-mon, felhívtam Killert, és

megkértem, hogy hívja Stoke-ot és Blue-t, hogy találkozzunk
Violet irodájában. Aztán felhívtam Nancyt, Vadmacska
anyukáját, akinél ott volt Swan.
– Helló – vette fel a telefont.
– Nancy, itt Griz. Szeretném, ha még egy ideig vigyáznál
Swanre.
– Persze, drágám, ha nem bánod, hogy elviszem a kórházba.
Tudod, hogy az én kislányomnak is meglesznek a babái? Annyira
izgatott vagyok.
– Igen, tudom. Nézd, most mennem kell...
– Griz, mi a baj? – szakított félbe a kérdéssel. Hogy honnan a
faszból tudja, hogy van valami, fogalmam sincs.
– Semmi olyan, amit ne lehetne helyrehozni.
 – Szükséged van segítségre?
A fenébe, tényleg mosolyt csalt az arcomra, pedig most úgy
érzem, hogy a szívem a seggembe zuhant, és mindjárt kiszarom.
– Nem, asszony, majd én elintézem – mondtam, és átemeltem
a lábam a Harley-m fölött.
– Mit intézel el, fiatalember? Mi történt, megsérült valaki?
Griz, ne hagyd, hogy aggódjak!
– Nance…
– Griz, itt Richard. Mi folyik itt? Miért sápadt el hirtelen a
feleségem?
Bassza meg, erre nincs időm.
– Richard, a francba, bocs, hogy felzaklattam a nődet, de nem
tudom, honnan a fenéből tudta, hogy valami baj történt, de így
van, és ezt rövidre kell fognom, hogy elrendezhessem a dolgokat.
Hosszú történet, de röviden: a nőmet és Talon húgát elrabolták.
Tudjuk, hogy hol vannak, szóval...visszahozom őket.
– Rendben, fiam. Majd én kézben tartom a dolgokat. Te menj
és tedd, amit tenned kell, hacsak nincs szükséged egy pár plusz
kézre. Nálam van még az a fegyver, amit Talon adott nekem.
– Nem, a testvéreim segítenek, de nekem tényleg mennem kell.
– Találkozunk az unokáimmal együtt a kórházban, miután
visszahoztad a nőket.
– Richard, mi történik? Mondd el most azonnal, vagy én... –
hallom a háttérből.
– Asszony, fogd be, és mindenki szálljon be a kocsiba. Zara
valószínűleg összeszorítja a lábát, hogy bent tartsa a gyerekeket,
és várja, hogy odaérjünk. – vett egy nagy levegőt, majd a
telefonba mondta: – Légy óvatos, fiam!
– Rendben – mondtam, és letettem. A Harley-m egy rúgással
életre kelt. Végre elindultam a kibaszott úton, hogy kinyírjam azt,
aki a kezét a nőmre tette.

Violet irodájában Warden és Travis, Violet emberei az egyik

íróasztalnál álltak, mindketten felnéztek a számítógépről mikor
beléptem, mire megemeltem az állam.
– Mi a helyzet? – kérdeztem.
– A nyomkövető még mindig mozog, így nem tudjuk a végső
úticéljukat. Amint megtudjuk, azonnal indulunk – mondta
Warden. Travisre néztem, úgy tűnt, ő is ugyanolyan feszült, mint
én, amin nem is csodálkozom. Ki tudja, mi van a nőinkkel?
Bassza meg, most már tudtam, hogy Talon mit érzett, amikor
egyhelyben várnia kellet az információkra, hogy hol tartják fogva
Vadmacskát.
Nemcsak hogy kurvára fájt, de beleőrültem, ahogy teltek a
másodpercek.
– Merre felé mennek most? – kérdeztem.
– Geelong felé tartanak.
– Jézusom – sziszegtem.
– Mi van? – csattantak mindketten.
 – Tudom, hogy hová mennek. Induljunk, majd útközben
elmagyarázom.
Mindannyian kirohatunk, és amíg Travis és Warden
beugrottak Travis Hummerjébe, én a hátsó úthoz mentem, ahol
Blue, Stoke, Killer és Pick állt be a Harley-jukon.
– Mi folyik itt? – kérdezte Blue.
Nem törődtem vele, és Pickre néztem. – Miért nem beszéltél
Wardennel a belső kamerákról annak a baromnak a geelongi
házában?
– Beszéltem, Griz. Esküszöm, hogy beszéltem. Bassza meg,
valami mást mondott? Egyenesen hozzá mentem aznap, amikor
eljöttem a találkozóról, és elmondtam neki, hogy mit szeretnénk.
Azt mondta, hogy rajta lesz. Azt hittem, hogy elintézte. A pokolba
is, nem csináltam semmit. Esküszöm.
– Jól van, nyugodj már le, baszd meg. – Megráztam a fejem.
Meg tudom érteni a pánikot a szemében. Tudta, ha bármi módon
elárul minket, halott ember lesz. – Úgy tűnik, Ryan mégiscsak
bosszút akar állni. Oda viszik a nőket.
– Pick, ismered az utat? – kérdezte Stoke.
– Igen, igen, persze.
– Oké, te vezetsz. Egy utcával arrébb parkolj, onnan majd
gyalog megyünk tovább. Fiúk, ti tudjátok, mi a dolgotok.
– Igen, persze, testvér – mondta Blue. – Mondjunk valamit
Talonnak?
– Nem. Eléggé elfoglalt és aggódik, mert Vadmacska szülni fog.
– Tényleg? – vigyorodott el Blue.
 – Bizony.
Megfordultam, hogy beszálljak a kocsiba, amibe már várt a
kétségkívül türelmetlen Warden és Travis.
– Griz – szólt utánam Pick.
– Mi van? – kérdeztem a vállam fölött.
– Derítsd ki, miért nem végezte el Warden a munkát! Kérlek!
Nem én szúrtam el a dolgot, tesó. Esküszöm.
Megfordultam, hogy ránézzek, és megemeltem az állam.
– Nyugodj le, testvér – mondta Killer Picknek.
Igen, mindannyian tudtuk, hogy Pick nem olyan hülye, hogy
bármit is csináljon a hátunk mögött. Visszakerült a testvériség
szoros karjaiba.
 29. fejezet

Deanna

Fordította: Sweety

– Hallottam, ahogy Griz azt mondja valakinek, hogy csak azért

van velem, mert szüksége van egy pótmamára Swan mellett.
Vi felhorkant. – És te ezt elhitted?
– Akkor igen. Fájt, de aztán minél többet gondolkodtam rajta,
annál inkább rájöttem, hogy valószínűleg csak a motoros haverja
előtt beszélt hülyeségeket.
– Ezt már inkább elhiszem.
– Tudom, de basszus, még mindig fáj. Úgy értem, mi a faszért
akarna engem a lánya közelében, mikor olyan mocskosul
beszélek, mint egy tengerész.
– Hm, huh. Jézusom, Barbie, mindenki tudja, hogy az
ugatásod nagyobb, mint a harapásod. Mindezek alatt csak egy
érzelmes, lágyszívű vagy.
– Akarod, hogy szétbasszalak?
 Vi a szemét forgatta. – Mindegy. Ez az oka, hogy elviselem a
gyűlölködő magatartásodat velem szemben. Tudom, hogy
mélyen legbelül tényleg törődsz velem.
Köhögtem – Baromság.
– Még egyszer mondom, mindegy – vigyorgott. Eltakartam a
számat, hogy elrejtsem a saját mosolyomat.
– Azt hiszem, nem is vagy olyan rossz – mondtam.
– Látod, csak arra volt szükségünk, hogy elraboljanak minket,
hogy civilizáltan tudjunk beszélni egymással. – mosolygott.
– De azért még mindig utállak.
Felnevetett. – Ó, az érzés kölcsönös.
– Oké, elég ebből a nyálas dumából. Mi a helyzet közted és
Travis között? – kérdeztem, a lábaimat keresztbe téve és a
tenyeremre támaszkodva elhelyezkedtem.
Kinyújtotta a nyakát és a hátát, majd így kezdte: – Először azt
hittem, hogy vele lehetek, de egy este után, amikor Melbourne-
ben voltunk, két kurvája kiszúrta őt, és amikor átjöttek egy baráti
beszélgetésre... akkor döntöttem el, hogy nem tudok foglalkozni
a dolgaival.
– Miért? – kérdeztem.
– Lefeküdt velük, és ők gondoskodtak arról, hogy tudjak is róla.
Látta, hogy mennyire kellemetlenül érzem magam, de nem tett
semmit. Ehelyett tovább nevetett és flörtölt velük.
– A fenébe. Micsoda seggfej – mondtam undorodva.
 Bólintott, és az ölében lévő kezére nézett. – Aznap este, amikor
visszatértünk a melbourne-i házába, leléptem, amíg ő
zuhanyozott.
– És mégis hogy jutott el odáig, ahol most van?
Elmosolyodott. – Ő lett a púp a hátamon. Hívogatott, virágot
és e-mailt küldött, aztán mindig beugrott oda, ahol éppen voltam,
még akkor is, amikor Jim Bintonnal randiztam. Ismered őt?
– Nem – ráztam a fejem.
– Zsaru, méghozzá nagyon jó zsaru, csak éppen nem egy olyan
pasi, akivel randizni szokás. Mindenesetre egy étteremben
voltunk, beszélgettünk és ettünk, és akkor besétált Travis. Egy
pillantást vetett ránk, odasétált az asztalunkhoz, odahúzott egy
széket, és leült.
Nevetés tört ki belőlem. – És mi történt ezután?
Elvigyorodott és kuncogott. – Jim megkérdezte tőle, hogy jól
van-e. Travis figyelmen kívül hagyta, megragadta a kezemet, amit
megpróbáltam elhúzni, majd elmondta, hogy mi mindent szeret
bennem, hogy nem tudja elképzelni az életét nélkülem, és most,
hogy annyi év különélés után újra bekerültem az életében, nem
akar újra elveszíteni. Azt mondta, bármit megtenne azért, hogy
az életében maradjak, majd egy zsaru előtt közölte velem, hogy
már nem foglalkozik prostikkal. Átadta a nőit egy üzletembernek,
akiben megbízik.
– Szent szar. Mit mondott a zsaru?
– Először megdöbbent, de aztán csak nevetett. Felállt az
asztaltól, és sok szerencsét kívánt a jövőmhöz, és azt mondta,
hogy nem tud vele versenyezni. Megfenyegette Travist, hogy
szemmel fogja tartani őt és az ügyleteit. Továbbá – nevetett fel, –
megkérdezte Travist, hogy hajlandó lenne-e elmondani neki,
hogy most ki lett az új főnöke a nőinek Melbourne-ben. Travis
persze nem tette.
– Szerencséje, hogy nem vitték be az őrsre kihallgatásra.
– Szerintem miattam nem tette. Jim gyengéd volt hozzám, és
úgy tűnik, abból, amit másnap mondott a telefonba, hogy az
arckifejezésemből látta, mit érzek Travis iránt, semmiképpen
sem akarta, hogy a reményeimet bármilyen jogi eljárás romba
döntse.
– A fenébe – mosolyogtam. – És azt hiszem, ettől kezdve ti
ketten összenőtetek.
– Mondhatnád, de nem vagyok hülye, utána szemmel
tartottam őt, de tartotta a szavát. Most már csak az építőipari
cégének a tulajdonosa, és a nők már a múlté.
A furgon hirtelen megállt, de aztán újra elindult. Gyorsan
megragadtam az oldalkorlátot, ahogy Vi is a szemközti oldalon.
Élesen csikorogtak a betonúton a furgon kerekei, ahogy
megpördültünk.
– Mi a fasz? – kiáltotta az egyik srác a furgon elejéről.
– Kik a faszomok ezek?
Violet és én egymásra néztünk, és elmosolyodtunk.
A srácok eljöttek.
Ekkor hallottuk meg a távolból a Harley-k hangját, amik
gyorsan közeledtek.
 – A francba, Krisztusom! Motorosok jönnek felénk – kiáltotta
Nathan.
– Majd kurvára aggódom miattuk, de az előbb majdnem
elvesztettem azt a rohadt kocsit – ugatott Kenny. – Mit csináljak?
Mi a fenét kéne tennem? A főnök kinyír minket, ha ezeket a
küszöbéhez visszük. – A hangja egyre hangosabb lett az
aggodalomtól.
– Bassza meg! – sikoltott fel Nathan.
– Akárhogy is, de holtan fogjuk végezni – kiabálta Kenny a
nyilvánvalót.
– Taposs a fékre – morogta Nathan.
– Micsoda?
– Taposs a fékre. MOST!
Erősebben markoltam a kapaszkodót, ahogy Kenny rálépett a
fékre. A testem kicsavarodott az erőtől, és nem tudtam
megtartani magam, mert akkora erővel fékezett, hogy eltörhetett
volna a csuklóm. Elengedtem a korlátot, és a furgon elejére
repültem. A fejem a hátsó polcnak ütközött.
– Deanna? Barbie, jól vagy?
Lassan felültem, a fejem forgott, amikor a kocsi megállt. – Csak
nem aggodalom volt a hangodban, ribanc? – kérdeztem.
Violet felsóhajtott, majd felnevetett. – Hát, a fenébe. De, azt
hiszem, az volt.
– Jól vagyok. Csak egy zúzódás.
– Takarodj a picsába – hallottunk egy gonosz hangot. Fájó
fejemet felemeltem, hogy összenézzünk Vivel.
 – Griz – mondtam ki. Elmosolyodott és bólintott.
A Harley-k megálltak, bárhol is voltunk. A szívem dobogott az
izgalomtól, hogy hallom az emberemet hősködni.
– Lassan mozogj, és add át a kulcsokat – morogta Griz. – Blue,
nyisd ki az ajtókat, tesó.
A hátsó ajtókat kinyitották, mire Vi és én is pislogtunk, amíg a
szemünk hozzá nem szokott a ragyogó napfényhez.
– Jól van? – kérdezte Griz.
Blue benézett a furgon hátuljába, és szélesen elmosolyodott. –
Helló, kedveseim. Aztán előre kiáltott: – Jól néz ki, mint mindig,
tesó.
– Kibaszottul szerencséd van – sziszegte Griz.
– Violet? – kiabált Travis.
– Jól vagyok – kiáltott vissza.
És tényleg jól voltunk. Jól voltunk, mert az embereink ott
voltak, még ha mi magunk is szétrúghattunk volna néhány
segget.
– Hölgyeim, jobb lenne, ha kihúznátok onnan az édes
seggeteket, hogy az embereitek is láthassák, hogy jól vagytok,
mielőtt vérfürdőt rendeznek az utcán – javasolta Blue.
Vi és én megosztottunk egy titkos mosolyt kettőnk között,
mielőtt elindultunk volna az embereink felé.
 30. fejezet

Tizenöt perccel korábban

Griz

Fordította: Sweety

Warden a hátsó ülésről éppen azt magyarázza, hogy már rég be

akarta szerelni a kamerákat Ryan és Maxwell lakására is,
csakhogy az üzletben annyi elfoglaltsága volt, hogy mást kellett
csinálnia. Miután öt percig káromkodott, azt mondta, hogy
amikor újra szükség lesz valamire, az lesz a legfontosabb. Nem
akarja úra ugyanezt a hibát elkövetni.
Beleegyeztem, és visszafordultam a menet irány felé. Pick ment
elöl, a többi testvérem pedig néhány kocsihellyel mögöttünk.
Meglepett, hogy a zsaruk nem üldöztek minket, mert Travis úgy
vezetett, mint egy őrült, de kurva jól csinálja.
– A következő balra – kiáltotta Warden, miután lenézett a
nyomkövetőjére.
 – Micsoda? Miért? Pick nem arra megy – morogta vissza.
– Lekanyarodtak. Fordulj, te rohadék, fordulj már!
– A francba, fogd már be a kurva anyádat – ordította Travis.
Megmarkoltam az ülést és kitámasztottam magam a
műszerfalnál, mert láttam, a kanyar előtt, hogy Pick beletaposott
a fékbe.
– A te vezetési stílusoddal már majdnem elkaptuk őket –
mondta Warden. Lenézett lefelé, majd újra felfelé, majd
kimutatott a szélvédőn. – Ott, az az átkozott furgon. Ott vannak
a nők.
Pár autóval feljebb, az út túloldalán egy fekete Holden furgon
ment, rendszámtábla nélkül. Szerintem észre vehetett minket,
mert gyorsított.
– Felkészültetek, hogy elkapjuk őket? – kérdezte Travis.
Kihúztam a 44-es automata pisztolyomat a klubmellényem
alatti tokból. – Csináljuk. Megfordulnak! Megfordulnak! –
kiáltottam.
– Kurvára látom – morogta Travis. Átment a másik sávba,
bevágott egy másik autó elé, aki dudált, de aztán pillanatok alatt
a sarkon voltunk. – Rohadt idióták. – Elmosolyodott. Felnéztem
a fegyveremről, és láttam, hogy a furgon egy zsákutcában állt
meg.
Mindannyian kiugrottunk a kocsiból, amikor Warden azt
mondta: – Nincs errefelé semmi, csak üres ipari raktárak –
vigyorgott.
 Becserkésztem a furgon elejét, a fegyveremet egyenesen az
ablakon keresztül a fejének szegezve. – Kifelé a picsába!
A mi kis seregünk a többi motoros is befordult a sarkon majd
megálltak, és fegyverrel a kezükbe pillanatok alatt körbevették a
férfiakat.
– Szépen lassan add át a kulcsokat – morogtam. A sofőr
magasra tartotta a kulcsokat. – Blue, nyisd ki az ajtókat, testvér
– parancsoltam. Blue kikapta a kulcsokat a kezéből, és a furgon
hátsó részéhez rohant.
– Jól van? – kérdeztem.
Blue előre kiáltott. – Jól néz ki, mint mindig, tesó.
– Kibaszottul szerencséd van – sziszegtem a faszfejeknek.
– Violet? – kiabált Travis.
– Jól vagyok – kiáltott vissza.
Travis, Stoke, Pick és én egy-egy fegyvert fogtunk a két térdelő
köcsögre, miközben Killer megmotozta őket, és félredobta a
telefonjaikat, késeiket és pisztolyaikat. Én türelmesen vártam –
még ha boldogan meg is húznám a ravaszt –, amíg a nőmet
szemmel tarthatom.
Felkaptam a fejem, amikor mozgást hallottam a furgon
hátuljából, majd Deanna és Violet sétált ki a furgon mögül.
– Bassza meg! – csattantam fel.
A nőm arcán egy zúzódás látszott, a homlokán pedig egy piros
dudor. Mi a faszt csináltak vele?
Előre lépve hasba rúgtam a sofőrt, aki köhögve előre hajolt.
– Ki nyúlt hozzá az asszonyomhoz? – vicsorogtam rájuk.
 – Griz – kiáltott Deanna, és mire felnéztem, már a karjaimban
volt. Átkaroltam a derekát, mire ő a nyakam köré fonta a sajátját.
– Bassza meg, asszony! Baszd meg – suttogtam.
– Jól vagyok. Jól vagyok – nyugtatgatott. Azt mondta, hogy jól
van, de éreztem, hogy az egész teste remeg.
Hátrébb léptem, kezemmel két oldalról megfogtam az arcát, és
a szemét fürkésztem. – Ki ért hozzád, drágám? – kérdeztem.
– Várj – könyörgött az a srác, aki még mindig térdelt, és őt még
nem rúgtam meg. Fel akart állni, de a mögötte álló Killer
keményen visszalökte.
– Várj – mondta újra –, mi csak elvégeztünk egy munkát. Alig
ismerem a fickót.
Magam mögé toltam Deannát, és azt mondtam: – Akkor
melyikőtök volt az, aki egy ujjal is hozzá, mert nyúlni a nőmhöz?
Ez benne volt az istenverte munkaköri leírásotokban?
– Nem én voltam.
– Hát, baszd meg – helyezkedik vissza a térdére a fickó, aki még
mindig próbált levegőt venni –, igen, én voltam. Mit fogsz most
csinálni?
Ez bolond.
A testvéreim mögötte nevetni kezdtek. A szemem sarkából
láttam, ahogy Violet ellép Travistől, miközben Warden mellém
lépett.
– Amikor Deanna megpróbált menekülni...
– Violet, ne – zihált mögöttünk Dee.
 Vi felé fordult. – Úgyis rá fognak jönni. Ebben a világban,
Deanna, azaz a mi világunkban, azt kell tennünk, hogy kiállunk
egymásért, és elmondunk nekik mindent, amit tudniuk kell.
Néztem, ahogy a nőm lehunyja a szemét, és bólint. Violet
felnézett rám, és azt mondta: – Meg akarta kérni a főnökét, hogy
adja neki. Meg akarta erőszakolni, aztán megölni.
– A francba – sziszegte Blue.
– Aztakurva – mondta Stoke.
– Ez egy halott ember. – Killer elvigyorodott, és ez az oka, hogy
Gyilkosnak hívják. Imádta, ha neki kellett elvégezni, de ez most
az én dolgom volt.
Lenéztem Violetre. Egy lépést hátrált a szememben lévő
gyűlölettől. – Mi van a másikkal? – kérdeztem.
– Szerintem ő csak felbérelt segéd volt. Ő... kedvesebb volt,
szelídebb.
Államat felemelve visszaléptem Deannához. – Drágám...
– Mit fogsz velük csinálni? – kérdezte.
– Amit tennem kell. Senki sem nyúlhat ahhoz, ami az enyém,
senki sem emelhet ártó kezet a nőmre úgy, hogy mégis életben
marad. – Őszintén megmondtam neki, így most eldöntheti, hogy
még mindig egy olyan férfival akar-e lenni, mint én... vagy nem.
Ha úgy dönt, hogy nem lehet velem, megértem, még ha
belehalok, akkor is megértem, mert a múltam miatt vér tapad a
kezemhez, és biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben is fog.
Tanulmányozta az arcom, és látta, hogy igazat beszélek. Arra
számítottam, hogy összerezzen, és undorodva elfordul. Arra
viszont nem, hogy bólint, és azt mondja: – Tegyél meg bármit,
amit szükségesnek tartasz.
Bassza meg!
Közelebb léptem hozzá, és óvatosan az álla alá tettem a kezem,
hogy felemeljem a fejét, miközben lehajoltam hozzá. – Te vagy az
én nőm.
Elvigyorodott. – Tudom, és te az én emberem vagy... de én nem
vehetek részt benne.
– Tudom, és soha nem is várnám el tőled. – A tekintetem az
övét kutatta, és láttam a szemében. Basszus, tényleg láttam. –
Ugye tudod, hogy szeretlek? És csak jót akarok neked.
Könnyek csillogtak a szemében. Tudtam, hogy most nem ez a
megfelelő alkalom, hogy bevalljam az érzéseimet – közönség előtt
és azzal együtt, amit tenni készülök –, de nem tudtam
visszatartani. Nem tudtam nem bevallani neki.
Bólintott, és adott egy édes, lágy csókot. Hátraléptem és
megfordultam. – Pick, itt kell hagynod a motorodat, és be kell
vinned a nőket a kórházba.
– Nem kell bemennem a kórházba – mondta Deanna,
miközben mellém lépett, és átkarolta a derekamat. Felemeltem a
kezem, hogy minél közelebb legyen, és a karomat a vállára
tettem.
– Csak vizsgáltasd meg magad, és különben is... Vadmacska vár
rád. Éppen szüli a gyerekeit.
– Micsoda? A francba, baszki! Mennem kell, szüksége lesz rám.
Pick, rakd be a segged a kocsiba. Te is, Violet – parancsolta a
nőm. Majdnem letépte a fejemet, amikor magához rántotta és
keményen megcsókolt, majd azt mondta: – Ott találkozunk?
– Igen, drágám – nevettem fel. – Nem maradunk sokáig.
– Travis? – szólt Violet a kocsi mellől.
– Ott találkozunk – mondta. Ő velünk tart.
Vi aggódni látszott, de bólintott, és beszállt a kocsiba.
Készen álltam, hogy megvalósítsam a tervem következő részét.
 31. fejezet

Deanna

Fordította: Sweety

Egy órán belül beért velünk Pick a kórházba. Bár lehet, hogy
ennek köze volt a számból kiömlő fenyegetések mennyiségéhez,
ha nem érünk oda időben.
Csak reméltem, hogy Zara kurvára visszatartja azokat a kis
szörnyetegeket, amíg megérkezem.
Pick kitett minket a bejáratnál, utána leparkolta a kocsit.
Berohantunk, egyenesen a liftekhez vettük az irányt. Egy
örökkévalóságnak tűnt, mire az egyik megérkezett a földszintre.
Az emberek, akik velünk együtt vártak, kicsit hátrább álltak, mert
káromkodtam és átkoztam a lassan mozgó gépezetet.
 Az ötödik emeleten kiszúrtuk a szülőszobát, mert előtte
várakoztak Zara szülei Josie-val, Mattie-vel, Juliannel és a
gyerekekkel.
Swan azonnal felpattant az ülésről, amikor meglátott és már
rohant is. Féltérdre ereszkedtem, és felkészültem az ütközésre. A
karja a nyakam köré tekeredett, és olyan szorosan átölelt, mint
ahogy én őt.
Könnyek gyűltek a szemembe. Annyira aggódtam, hogy soha
többé nem láthatom őt.
Hátrébb húzódott, és megérintette az arcom. – Fáj, anyu?
Ó, bassza meg!
Ó, a francba!
Libabőrös lett az egész testem. Jól hallottam, ugye? Anyunak
szólított engem.
– Semmi baj, édesem. Jól vagyok – mondtam fojtott hangon,
könnyek között.
Elmosolyodott, és gyengéden megcsókolta az arcom. Nancy
lépett oda Swan mögé, mire felnéztem rá. A saját könnyei
csillogtak a szemében. – Jobb lesz, ha bemész hozzá, édesem.
Már nagyon vár téged.
Bólintva visszanéztem Swanre, és azt mondtam: – Mindjárt
visszajövök, oké? Te maradj Nancyvel.
– Oké, anyu.
A pokolba. Ez a drága kislány épp most tette sokkal jobbá és
vidámabbá a szaros napomat. Most már csak az kell, hogy a
párom is mellettem legyen.
 Istenem, remélem jól van.
Ahogy felálltam, Mattie és Julian odajöttek. – Jól vagy,
cukorfalat? – kérdezte Julian.
– Most már igen. – Elmosolyodtam, lehajoltam, és homlokon
csókoltam Swant.
Beléptem az ajtón a recepcióhoz, és megkérdeztem Zara
szobaszámát. Egy férfi ápoló mosolyogva azt mondta:
– Kövessen. – Elindultunk a folyosón. – Maga biztosan Deanna.
A férjével kiabált, hogy hozza ide.
Elnevettem magam. – Igen, én vagyok.
Rámutatott egy ajtóra. – Oda menjen, és sok szerencsét. –
Elvigyorodott, amikor sikoly hallatszott a szobából, ahová éppen
belépni készültem.
– Huh, köszi. – Előreléptem, vettem egy mély levegőt, és
benyomtam az ajtót.
– Esküszöm, Talon, esküszöm, hogy levágatom a golyóidat. Ezt
nem csinálom még egyszer.
– Majd meglátjuk, cica.
Zara a franciaágy fölé hajolt, az arcát a matracba fúrta,
miközben Talon mellette állt, és a hátának alsó részét
dörzsölgette. Egy másik nővér, ezúttal egy fiatal nő, Zara másik
oldalán állt, kezében egy csővel, amely egy géphez csatlakozott.
Talon mikor megpillantott, először elmosolyodott, de amikor
meglátta a zúzódás az arcomon és a dudort a homlokomon,
lehervadt az arcáról a mosoly. – Mi a fasz történt veled? –
morogta.
 Megráztam a fejem, és azt tátogtam: – Majd később elmondom.
Zara miatt vagyok itt, semmi másért.
– Mi a fenét akarsz ezzel kérdezni? Felcsináltál, te faszfej! –
ordított Zara.
Elnevettem magam, mire felkapta a fejét és találkozott a
tekintetünk. – Így igaz, ribanc. Az egész a főnök-embered hibája.
– Deanna – lihegte. Könnyek csordultak ki a szeméből, és
szipogott. – Azt hittem, hogy nem fogsz ideérni – suttogta,
megtörölte a szemét, hogy a könnyeit letörölje, és rám meredt.
– Hol voltál, te ribanc? És mi történt az arcoddal?
Előrébb húzódtam, hogy az ágyra feküdjek, és közel kerüljek az
arcához. – Mindent el fogok mesélni neked, miután leraktad az
átkozott tojásaidat.
– De. Oh szent szar! Adja ide azt a gépet! – kiáltotta, és kikapta
a csövet a nővér kezéből, gyorsan a szájába vette, és újra és újra
abból vette a levegőt az összehúzódás alatt.
Miután elmúlt a fájás, oldalra dobta a csövet. – Ó, ember,
imádom ezt a cuccot. – Nevetett, majd rám nézett. – Tudod, mint
amikor annak idején be voltunk tépve, az – mutatott a gépre –,
az is iszonyúan fel tud dobni. Vicces a hangom? Nekem viccesen
hangzik.
Megforgattam a szemeimet. – Nem, te szarházi, a hangod nem
vicces. Talán Talonnak és nekem is szívnunk kéne egy kicsit abból
a cuccból?
 – Ne merészeld – morogta. – Még mindig haragszom
mindkettőtökre; rá, amiért teherbe ejtett, és rád, amiért elkéstél.
Úgyhogy ezt még megjárod.
A nővér kesztyűt húzott, és a keze eltűnt Zara rózsaszín
hálóingje alatt.
– Mit csinál? – kiabáltam. – Ne tegye oda a kezét, amikor a
szörnyek épp megpróbálnak kijönni. Jézusom! – Hála az égnek,
hogy amikor Maya született lemaradtam erről az egészről, és a
váróteremben voltam. Nem csoda, hogy az agyam megálljt
parancsolt, nehogy megnézzem ezt a rohadt műsort.
– Nyugodj meg, Mocskosszáj. Csak ellenőrzi, mennyire tágult
ki – mondta Talon. – Bármit is jelentsen ez. Hé, Zara?
– Mi az, drágám? – Nagyon fáradtnak hangzott. Felnéztem
Talonra, és aggodalmat láttam a szemében.
– Most legalább már elmondhatod, hogy volt egy leszbikus
élményed.
Zara kuncogva mondta: – Baszd meg. Ó, ó. Add a csövet, a
csövet! – kiabálta. Gyorsan átadtam neki azt a szopós izét. Úgy
kapaszkodott bele, mintha Talon farka lenne, és erősen szívta.
– Már nem tart sokáig – mondta a nővér, miután Zara fájdalma
elmúlt.
– Amikor a következő összehúzódás jön, próbálj meg nyomni,
oké, Zara?
– Nem, te próbálj nyomni – sziszegte.
Fölé hajolt Talon, és azt suttogta: – Gyerünk, cica. Meg tudod
csinálni.
 – Igen, ribanc, mutasd meg, milyen kemény vagy – tettem
hozzá.
– Nem vagyok kemény. Fáradt vagyok, Deanna. Annyira
fáradt.
Talonnal egymásra néztünk. Mindkettőnknek az járt a fejébe,
hogy bárcsak át tudnánk segíteni a fájdalmon, de sajnos nem
tudtuk.
– Nem akarsz inkább lefeküdni az ágyra? – kérdeztem.
Ő bólintott. Félreálltam az útból, miközben Talon a karjába
kapta, és lefektette.
Én mellé feküdtem az ágyra, Talon pedig letérdelt mellé a
másik oldalára. Mindketten megfogtuk egy-egy kezét.
– Tudod, hogy szeretlek, ribanc, de kizárt dolog, hogy a másik
végére álljak, és megnézzem a nunidat.
Elmosolyodott, és lehunyta a szemét, csak hogy
másodpercekkel később kinyissa, amikor a következő
összehúzódás jött.
– Nyomj, cica! Nyomj, kicsim, kérlek.
A keze erősebben markolta a miénket, és azt kiáltotta: –
Nyomom, te rohadék! – És tényleg így is tett. Olyan erősen
nyomott, hogy csodálkozom, hogy a szeme a helyén maradt.
Épp amikor elhatároztam, hogy a pokolba ezzel, kurvára kizárt,
hogy ezt én valaha is végigcsináljam, sírás hangzott fel a
szobában.
– Fiúk született. – A nővér mosolygott, és átadta egy másik
nővérnek, akit nem is láttam mikor jött a szobába.
 – Egy fiú! Egy kibaszott fiú, Cica. – Talon elvigyorodott, és
követte a nővért, aki a fiát tartotta. – Légy óvatos vele. Bassza
meg, asszony, szabad vele ilyet csinálni? Ha elbaszod, nem úszod
meg.
– Talon. – Zara fáradtan elmosolyodott. – Hagyd őket
dolgozni.
– Csak szusszanj egy kicsit, aztán a következő összehúzódáskor
újra kezdjük az egészet – mondta a mellettünk álló nővér.
– Jól van a baba? – kérdezte Zara.
– Egy kibaszott bajnok. Nagy és hangos, bébi – mondta Talon,
miközben visszatérdelt a felesége mellé. Az biztos, hogy hangos
volt, a kölyök nem akart elhallgatni, de én is ideges lennék, ha egy
hideg világba érkeznék, miután egy meleg, puha vízágyban éltem.
– Talon – kiáltotta Zara, amikor jött az újabb fájás.
– Cicám, bébi, nyomj még egyszer, és megismerhetjük a másik
ifjoncunkat.
A lány bólintott, és még egyszer nekifeszült, ami egy sikollyal
végződött, amire egy kisebb, halkabb sikoly válaszolt.
– Kislány lett – mondta a nővér, mielőtt megfordult, hogy egy
asztalhoz vigye.
– Cica, baszd meg, olyan büszke vagyok rád. Annyira kibaszott
büszke – suttogta Talon Zara hajába. Hátrébb dőlt, és ekkor
láttam meg a könnyeket a főnök-ember szemében.
– Szeretlek, Talon Marcus – motyogta Zara.
– Én jobban szeretlek, mint az életemet – mondta, és lágyan
szájon csókolta.
 – Jól van. Most menj, és nézd meg, hogy nem cserélik-e el a
gyerekeinket. És hagyd abba a káromkodást... most már hallanak
– parancsolta.
Talon felnevetett, és azt felelte: – Rajta vagyok. – Elindult az
ágytól, hogy ellenőrizze az ikreit.
Zara felém fordította a fejét. – Téged is szeretlek, te ribanc.
Az ajkamba haraptam, és bólintottam, miközben könnyek
lepték el a szemem.
– Megmentettél, Zara. Nélküled elveszett lennék. De te
megmentettél, és annyira örülök, hogy megengedted, hogy itt
legyek ennél a csodánál. Én is szeretlek, ribanc.
 32. fejezet

Griz

Fordította: Sweety

Miután a nők elmentek, összegyűjtöttük a furgon első ülésére az

izzadt férfiakat, akik mostanra már összeszarták magukat.
Miközben Killer fegyvert fogott rájuk, Blue és Stoke az út szélére
tolta a motorokat, addig Travis, Warden és én bemásztunk, a
furgon hátsó ülésére, az elválasztó panel nyitva volt, és Killer a
fegyverét rájuk szegezve beszállt mellénk.
– Mostanra már biztosan kitaláltátok, hogy mi a terv –
mondtam –, de ha hülye faszok vagytok, és nem jönnétek rá –
márpedig azok kell legyetek, ha elkaptátok a nőket –, akkor most
szépen elvisztek minket Ryanhez. Most pedig indulás. A Kenny
nevű beindította a furgont, és megfordult.
– Milyen messze vagyunk a céltól? – kérdezte Travis.
Az anyósülésen ülő, azt hiszem, Nathan, azt válaszolta: –
Körülbelül tíz perc.
 – Hány embere van Ryannek a házban? – kérdezte Warden.
– Nem sokan, körülbelül öten – mondta Nathan.
– Be kéne fognod a pofádat – morogta Kenny.
Megütöttem a tarkóján. – Nem, te faszfej, neked kell befognod.
– Tudod mit? – kezdte Blue. A vállam fölött átnéztem, a furgon
hátuljának támaszkodva állt lazán, de tudtam, hogy amint eljön
az idő, sokkal éberebb lesz, és készen áll a harcra, ami hamarosan
be is következik. Megemeltem az állam, hogy folytassa, és ő
megtette. – Szerintem Trav és Warden remek testvérek lennének.
Fel kéne esketnünk őket.
Travisre néztem mellettem, aztán Wardenre, aki közvetlenül
Travis mögött kapaszkodott a biztonsági rúdba
– Boldog vagyok ott, ahol vagyok – mondta Warden. – Elég
szarban vagyok, úgyhogy, dolgozom tovább Vi-vel. Ne vedd
zokon, de egy motoros bandában lenni, nem az én világom.
– Nem veszem, de biztos vagyok benne, hogy az ajánlat még
mindig állni fog, amikor Talonnal beszélünk – mondtam. – És mi
van veled? – kérdeztem Travistől. Ő egy jó erősítés lenne, főleg,
hogy vannak Melbourne-ben kapcsolatai. Nyilvánvaló volt, hogy
bármit megtenne azért, hogy megvédje, ami az övé, és nem tört
meg nyomás alatt.
– Ezt Violettel kell megbeszélnem – mondta szórakozott
mosollyal.
Én is felkacagtam, ahogy a testvéreim is. Ezt mindenki megérti,
hisz Violet egy kemény, határozott, belevaló nő, volt.
– Mindjárt ott vagyunk – mondta Nathan.
 – Kibaszott narkós – sziszegte Kenny.
Újra fejbe vágtam, mire káromkodni kezdett.
Blue térdre ereszkedett, kezét a hátsó ajtókra tette, készen arra,
hogy kinyissa őket. Killer és Stoke mellette, így Warden, Travis és
én maradtunk az oldalajtóra.
A furgonban egyre feszültebbé vált a légkör. Mindenki készen
állt.
Kicsit lebuktam, ahogy lehúzódtunk egy kocsibeálló felé.
Kenny meg akart állni, de parancsba adtam, hogy a már nyitott
garázsba álljon. Ryan kurva nagy háza a külvárosban volt, nem
kockáztathattuk meg a közönséget. A házban kellett harcolnunk.
A fegyveremmel Kenny tarkójára mért kemény ütés végül
megtette a magáét, és lassan behajtott a furgonnal a garázsba.
Amint beértünk, az automata garázsajtó becsukódott mögöttünk.
Elmosolyodtam. Nyilván Ryan sem akart közönséget az
elrabolt nőm miatt. Tiszta kibaszott szerencse, hogy még azelőtt
elkaptuk őket, mielőtt ideérnek, mert ez most nagyon jól alakult
számunkra.
A furgon előtt kinyílt egy ajtó, és a fényárban ott állt Ryan.
– Mi a fenére vársz még? – kiáltotta.
Éppen amikor hátra fordultam, hogy zöld utat adjak a fiúknak,
a faszfej Kenny felkiáltott: – Vigyázz!
Elindult a káosz. A testvéreim hátulról kiugrottak, miközben a
fegyver markolatával leütöttem Kennyt. Warden kinyitotta az
oldalajtót, felemelt fegyverrel kiszállt, és Ryanre célzott. Félreállt,
hogy Travissel kiszálljunk, utána odaléptem Ryanhez, majd
elmosolyodtam. A szeme komikusan tágra nyílt.
– Ez egy hülye húzás volt, hogy megpróbáltad elrabolni a
nőmet, seggfej.
Egy lövés érte a garázs elejét. – Lőnek ránk – kiáltotta Blue.
– Az oldalajtón jönnek be, Griz – mondta Travis.
Újabb lövések dördültek. Travis hátraszaladt, míg Wardennel
Ryant tartottuk szemmel. Valamiért nem futott.
Félreállt, és még néhány ember berohant, és lövöldözött
mindenre, ami mozgott. Visszaugrottunk Wardennel a furgonba.
– Most mit akarsz csinálni? – kérdezte Warden.
– Rá akarom tenni a kezem arra a rohadékra – morogtam. A
garázsban egyre hangosabb lett a zaj a fegyverektől, az öklöktől
és a hangoktól.
– Akkor kapd el! – vigyorodott el. Csendben kihúzta a furgon
oldalajtaját, majd előreosont a többi fegyveres férfi felé. Warden
lőtt, mire az egyik összeesett. A lövésre a másik megfordult,
Wardenre lőtt, de én a furgon oldaláról leugorva leadtam rá egy
lövést, és eltaláltam. Warden odarohant, és a földre teperte a
fickót, miközben Blue feljött a garázs másik oldaláról, és elkapott
egy másik fickót.
Az ajtóhoz rohantam, és beléptem. Balról hangos zajt
hallottam, ezért arra mentem, szorosan a falhoz lapulva a
folyosón, hogy ha bekanyarodna a sarkon, előbb lőhessek rájuk,
minthogy észrevennének.
 Ahogy közelebb araszoltam az ajtóhoz, ami talán a nappali
lehetett, újabb hangos csattanás majd káromkodás hallatszott.
– Bassza meg, hol a fenében vannak a kulcsaim? – kiáltott
Ryan.
Feltartott fegyverrel fordultam be az ajtón és megkérdeztem:
– Hiányzik valami? – Egy fekete bőrkanapé mellett állt, a
díszpárnával a kezében.
– Ne csináld már, Griz! Felejtsük el ezt az egészet. Nem tartozol
nekem többé pénzzel, és ígérem, hogy nem megyek a nőd után.
Elnevettem magam. – Ahhoz már túl késő, a fickód már
hozzányúlt, ami nekem nem tetszett. Pár napig zúzódása lesz,
ami azt jelenti, hogy pár napig emlékezni fog arra, ami történt, és
ezt nem szeretem.
– Mit akarsz? Pénzt? Embereket? Bárkit megtalálok, aki vétett
ellened, és elintézem, hogy örökre eltűnjön.
– Jézusom, te tényleg hülye vagy. Semmit sem akarok tőled, és
tudok gondoskodni a saját dolgaimról. Bárki, aki keresztbe tett
nekem vagy az enyémeknek, nem élte meg a következő napot.
– És mi van Maxwell-lel?
– Miatta ne aggódj, rajta van a listámon – bámultam rá.
– Térdre – vicsorítottam. Szánalmas, hogy alkudozni próbált az
elkerülhetetlen helyzetében.
Tett egy lépést hátra, a kezét felemelte, majd lenézett a
nadrágjára, aminek egy nedves folt terítette be az elejét. – Griz –
nyikkantotta –, biztos vagyok benne, hogy ki tudunk találni
valamit.
 Megráztam a fejem az elém táruló látványra. Minden
ugyanolyan.
Amint az erőviszonyok megváltoztak, elveszítik a kemény
külsöjüket, és egy gyenge, haszontalan ember lesz belőlük.
Gúnyosan megjegyeztem: – Nincs mit kitalálni.
– Biztos vagyok benne, hogy ki tudunk találni valamit. – Egy
pisztolyt nyomtak a hátamba. Átnéztem a vállam fölött, és Kenny
állt mögöttem.
A francba. Csak le kellett volna lőnöm azt a faszt.
– De nem ma – szólalt meg egy másik hang, ezúttal Kenny
mögött, aki viszont egy nyögéssel térdre rogyott, a fegyvere pedig
leesett a földre mellé.
Nathan egy késsel a kezében lépett oda. – Megszökik.
Az állával Ryan felé mutatott, aki kétségbeesetten nézett a
bejárati ajtó felé.
Sóhajtottam, céloztam és lőttem. Ryan hanyatt esett a
fapadlóra, a bejárati ajtótól nem messze.
– Mert fedeztél, most menj, mielőtt a bátyáim elkapnak –
mondtam Nathannek, miközben elindultam a nyöszörgő Ryan
felé.
– Köszi – mondta, és elindult arrafelé, amerre valószínűleg a
konyha és a hátsó ajtó volt.
– Ne köszönd meg, hiszen még nem sikerült.
Megálltam, és lenéztem Ryanre. A köcsög tényleg sírt,
miközben a hasát fogta.
 A szemei tágra nyíltak, amikor ismét felemeltem a
pisztolyomat, és a szemei közé lőttem.
– Griz, testvér, mennünk kell – kiáltott Blue a nappali másik
oldaláról.
Felnéztem, és a vérző orrával és felrepedt ajkával találtam
szembe magam.
Odaszaladtam, és megkérdeztem: – Mindenki jól van?
Borús szemmel, komoran rázta a fejét.
Bassza meg!
A francba!
– Ki?
– Stoke. Kórházba kell vinnünk. Hasba lőtték, és elég csúnyán
vérzik. Azt hiszem, valami létfontosságú szervet találhattak el.
– Az istenit – mondtam. Épp amikor a garázsba értünk, Killer
és egy sántikáló Warden, Stoke-ot rakták be a furgon hátuljába.
Miután Travis bemászott a vezetőülésbe, Blue bepattant az
anyósülésre, én pedig hátraszaladtam, hogy beszálljak.
Warden becsukta mögöttem az ajtót. Elindultam Stoke mellé,
Killer a másik oldalon ült, és egy összehajtogatott törülközőt
tartott Stoke sebére.
A garázsajtó kinyílt, és elindultunk. Killer és én is
megtámasztottuk Stoke-ot, és próbáltuk lehetőleg egy helyben
tartani, miközben Warden a furgon hátsó ajtajából figyelt.
– Testvér – mondtam, és megfogtam a kezét. – A fenébe, Stoke,
a fenébe.
 – Shh, minden rendben lesz, Grady. Tudod, hogy újra
megtenném, ha lenne rá lehetőségem. Mindig támogatlak,
testvér. Mind…
– Stoke. A francba, testvér?
Killer fölé guggolt: – Csak elájult, de a szíve lassul.
– Bassza meg! Travis, vezess úgy, mint idefelé, vigyél minket
gyorsan a kórházba.
 33. fejezet

Deanna

Fordította: Sweety

Otthagytam a boldog párt, és a kórház bejáratához mentem, ahol

a többi testvér várt. Talon azt akarta, hogy én jelentsem be a
szörnyecskék érkezését, amíg ő segít megmosakodni Zarának,
majd az ikrek szoptatásánál.
Az ajtót kinyitva nyolc szempár szegeződött rám.
– Egy fiú, egy lány – mosolyogtam. Taps töltötte be a teret, vad
éljenzéssel együtt. A szememmel tovább kerestem, hátha
megtalálom a párom, de nem volt ott. A vállam szomorúan
megereszkedett. Szerettem volna megosztani vele ezt a
pillanatot. Aggodalom kerítette hatalmába a testem. Vajon jól
van? Megsérült? Hol a picsában van?
Elnyomtam magamban ezeket, és boldog arcot vágtam. Egy
nővér lépett ki mögöttem, és azt mondta: – Egyelőre csak
néhányan látogathatják, de a gyerekeket, Zara szüleit és a nővérét
kérik, hogy jöjjenek be.
Egy fáradt Violet, Richard, Nancy és Cody, aki megfogta Maya
kezét, elsétáltak mellettem, miközben Josie és Swan elém álltak.
Mosolyogva kérdeztem: – Izgatottak vagytok, hogy találkoztok...
A fenébe, még a porontyok nevét sem tudtam. –...a boldogság
csomagokkal?
– Igen, nagyon. – vigyorgott Josie a keze mögött, sajnos
gyakran csinálta ezt. Ha nevetett, mindig eltakarta a száját, de ha
valamiért elfelejtette, akkor utána lehajtotta a fejét, és elpirult.
Remélem, hogy egy nap majd eltűnnek az önértékelési
problémái.
– M-mikor? – kérdezte Swan.
A vállam fölött az ajtók felé pillantottam. – Biztos vagyok
benne, hogy hamarosan, kicsim. Különben is, meg kell tudnunk
a nevüket. – Julianre és Mattie-re pillantottam, akik a váróterem
székében ültek ölelkezve. – Ti tudjátok már, hogy mi lesz a
nevük? – kérdeztem.
Egymásra néztek, majd megrázták a fejüket.
– Nem – mondta Mattie. – Minden nagyon titkos volt.
Fél óra múlva végre újra kinyíltak az ajtók, Violet és Zara szülei
sétáltak ki a gyerekekkel, szemükben boldogság könnyei
csillogtak.
– Azt akarja, hogy mindannyian menjetek be. – Nancy
elmosolyodott. – Annyira gyönyörűek, egyszerűen meg tudnám
zabálni őket.
 Violet odasétált hozzám, és azt suttogta: – Hívok egy taxit,
hazamegyek zuhanyozni, és visszajövök Travisszel. Itt hagyom az
ő kocsiját, hátha szükséged lesz rá, amikor hazaviszed Swant.
– Már megint kedves vagy – állapítottam meg.
– Tudom, és hidd el, később még hányni fogok tőle. –
Elmosolyodott. Rávigyorogtam, és megráztam a fejem.
Megértettem, hogy szüksége van egy zuhanyra, én is nagyon
vágytam rá, de muszáj itt várnom. Szóval egy köszönöm és egy
biccentés után elindult, majd elköszönt a többiektől.
– Elvisszük a gyerekeket a büfébe, hogy egyenek valamit. Kér
valamelyikőtök valamit? – kérdezte Richard.
Mindenki nemmel válaszolt, ők elindultak a liftek felé, Mattie,
Julian, Swan, Josie és én pedig bementünk Zara szobájába.
Az ágyában ült, és bár kimerültnek látszott, láthatóan boldog
volt. A szeme csillogott és egyfolytában mosolygott.
Hátrébb álltam Swannel, kézen fogva, miközben Julian, Mattie
és Josie mindannyian az ikrekről áradoztak, akiket az anyukájuk
és a nagyon boldog apukájuk ölelgetett.
Miután hátraléptek, odavittem Swant és leültettem az ágyra
Zara mellé.
– Szia, édesem – mondta Zara Swannek. – Szereted a
kisbabákat?
Swan bólintott, majd a fejét megdöntve kérdezte: – Mi a
nevük?
Talon megköszörülte a torkát, és éppen mondani akart valamit,
amikor kinyílt a szoba ajtaja, és belépett Grady. A szívemhez
kaptam, és megkönnyebbültem. Egy darabban volt, de komor
volt a tekintete, bár ez gyorsan megváltozott, amint meglátott
Swant és engem.
Swan leugrott az ágyról, és az apjához rohant, azt kiabálva: –
Apa!
Grady a karjába kapta, és szorosan átölelte, majd az egyik
karját felém nyújtotta. Egyenesen felé indultam. Mindkettőjüket
átkaroltam, miközben a fejemet Grady nyakába temettem.
– Jól vagy? – kérdeztem.
– Minden rendben, drágám. Nemsokára beszélünk.
Bólintottam, és hátrébb húzódtam, hogy lehúzzam a fejét és
szájon csókolhassam.
– Abbahagynátok a tapizást a gyereketek előtt? Hallgassuk
meg a névsorolvasást, aztán levihetjük Swant is a büfébe –
mondta Julian.
Grady néma bólintások és állfelhúzások révén beszélgetett
Talonnal. Soha nem tudtam megérteni, hogyan működik ez.
– Rendben – kezdte Talon –, egy ideje már átgondoltunk
néhány nevet, de végül döntöttünk, és még ha nektek nem is
tetszik, leszarjuk. A fiúnknak – emelte fel a karját az alvó fiúval,
– a neve Drake lesz. Mélyen a szemembe nézett, miközben
elöntötték a szemem a könnyek. Szent szar, miért tették ezt?
– Édesem, valamilyen formában tovább akartuk adni a Drake
nevet. Tudom, hogy milyen sokat jelentenek neked, és tudod,
hogy te milyen sokat jelentesz nekem. Abból, amit elmondtál
nekünk, csodálatos emberek voltak, akik megérdemlik, hogy
megőrizzük a nevüket, ezért választottuk ezt.
Csak bólintani tudtam. Ha kinyitom a számat, biztos elsírom
magam.
– És a mi gyönyörű kislányunk neve Ruby – mondta Talon, és
elmosolyodott. – Maya és Cody segítettek választani. Átkozottul
meglepődtünk, hogy magukba tudták tartani. – kuncogott.
– Nagyon kedves nevek – jegyezte meg Josie.
– Nagyszerűek – mondta Mattie.
– Imádom őket! – tapsolt Julian. – Jól van, most gyere, édesem
– mondta Swannek, és kivette Grady karjából. – Menjünk,
szerezzünk valami ennivalót.
Mattie gyengéden megfogta Josie kezét, de láttam, hogy ettől
összerezzent, de Mattie semmivel nem törődve húzta az ajtó felé.
– Hamarosan visszajövünk – mondta, majd kiment a többiekkel.
Amint becsukódott az ajtó, Talon morgott: – Na, elmondanád
végre, hogy mi a fene folyik itt?
– Már elintéztük, úgyhogy most ne aggódj emiatt.
– Leszarom, hogy el van-e intézve. Beszélj, testvér.
Kiléptem Grady karjából, és odamentem, hogy leüljek az ágy
szélére. Grady mögém lépett, és a vállamra tette a kezét, én pedig
hátradőltem, hogy érezzem a teste melegét.
– Violet nálam volt...
Zara zihált. – És él még?
 Egy szemforgatással mondtam: – Nagyon vicces, ribanc, és
igen, épp most láttad, hogy él és virul. Azért jött, hogy elmondja,
Jasont kiengedték.
– Ezt nem is mondtad nekem – csattant fel Grady.
– Hát, nem igazán volt rá időm, ugye?
– Griz – mondta Talon. Felemelve a fejem láttam, hogy egy
újabb kibaszott csendes beszélgetés folyik közöttük. Biztos
voltam benne, hogy azt mondják a saját ősember nyelvükön,
hogy több védelemre lesz szüksége, amire a válasz, hogy rajta
vagyok. Ugg, ugg, hörgés, fingás és nyögés.
– Mindenesetre – mondtam –, bementünk a házba, és két férfi
várt ránk, akik elvittek minket. – Zara ismét zihált. – Minden
rendben van, mint látod. Violetnek volt egy nyomkövetője, a
srácok megtaláltak minket, és idejöttünk.
– Akkor hogy a francba került az a kibaszott zúzódás és púp a
fejedre? – kérdezte Talon.
Grady morgott: – Az egyik sráctól.
– Hol van most? És ki a fene vitte el Hawks tulajdonát?
– Halott. Ryan okos ötlete, hogy megpróbáljon pénzt kicsikarni
belőlem.
– Mondd, hogy nem sikerült neki – kérdezte Zara. Szent szar.
Arra gondolt, amire gondolom, hogy gondol?
Grady bólintott. – Ő is halott.
– Jó – mondta, majd rám pillantott. – Ó, ne nézz már ilyen
döbbenten. Elég régóta vagyok mellette – mutatott Talonra –,
hogy megtanuljam, mi a jó a családunknak, és mi nem. A legtöbb
dolog nem tetszik, de ha meg kell védeni azt, ami a miénk, akkor
mindent meg kell tenni.
– Egyetértek – mondtam, és így is gondoltam.
– Volt azonban egy kis probléma. Stoke-ot épp most operálják,
miközben beszélgetünk.
– Bassza meg! Mi történt? – kérdezte Talon.
– Golyót kapott a gyomrába. Valami létfontosságú szervet
találhattak el.
– Remélem, a rohadék túléli – mondta Talon.
– Biztos vagyok benne, hogy túl fogja élni – mondta Zara, és
rátette a kezét Talon, Drake kezét fogó kezére. Talon látta Zara
aggódó tekintetét, így bólintott.
– Jobb, ha mi most elindulunk, testvér – mondta Grady. –
Biztos mindketten nagyon fáradtak vagytok.
– Pfft. Nem ő az, aki két görögdinnyét szült. Mindkét
gyereknek hatalmas feje volt... biztos az apjuk egóját örökölték.
– Mindig szerette oldani a feszült hangulatot, és be is jött neki.
Talon a feleségére vigyorgott, majd Gradyhez és hozzám
fordult.
– Köszönöm, hogy eljöttél, Griz. És neked is, Mocskosszáj.
– Mindig öröm, veletek lenni. – vigyorogtam, aztán
kijózanodtam.
– Majd tájékoztatunk Stoke-ról. – Gradyre néztem
megerősítésért, és ő bólintott.
Elbúcsúztunk egymástól, majd elindultunk a büfé felé.
 34. fejezet

Griz

Fordította: Sweety

Nancy látta, hogy Deannával mennyire kimerültünk szellemileg

és fizikailag, ezért felajánlotta, hogy éjszaka vigyáz Swanre, aki
örömmel ment vele.
Megkértem Picket, hogy vigyen haza minket Travis kocsijával,
mert ő még vissza akart menni a kórházba a többiekhez, akik még
maradni akartak.
Bár kurvára furcsa érzés, hátraültem Deannával, és magamhoz
szorítottam, így Pick elöl egyedül maradt, mint valami átkozott
gazdag és híres ember sofőrje.
– Hallottál már valamit Stoke-ról? – kérdezte Pick.
– Nem, még nem. Biztos vagyok benne, hogy Killer felhív,
amint megtud valamit.
– Nem akarsz visszamenni a kórházba? Miután Pick kitesz
minket, visszamehetünk a kocsimmal – ajánlotta fel Deanna.
 – Drágám, kurva édes tőled, hogy megkérdezted, de ma este
nem. Kérdezz meg reggel újra. – Amire a legjobban vágytam és
szükségem volt, hogy lefeküdjek az ágyba a nőm lábai közé.
Éreznem kellett, hogy ott van, biztonságban, a mi házunkban.
Ettől seggfejnek éreztem magam Stoke miatt, de biztos, hogy ő
is ugyanezt tenné a helyemben. A kórházban semmit sem
tehettem érte. Ha és amikor megtudjuk az eredményt, akkor
majd foglalkozunk vele. Így vagy úgy, de gondoskodni fogunk
róla. Ha tudnám, hogyan kell egy testet megoperálni, akkor
semmiképp sem ülnék a kocsi hátsó ülésén, de így, sajnos nem
tehettem semmit Stoke-ért.
A kocsi lassan megállt a házunk előtt. Amikor kiszálltunk,
megemeltem az államat köszönetként Picknek, majd szinte
vonszoltuk magunkat a járdán.
– Griz? – szólt utánam Pick.
– Egy pillanat, hercegnő – sóhajtottam Deannának.
Elmosolyodott, adott egy gyors puszit, és elindult a bejárati ajtó
felé.
Megfordultam, és visszasétáltam a kocsihoz, de amikor a ház
felé fordultam láttam, hogy valami csillog a nappali ablakában –
valami, aminek nem kéne ott lennie, valami, amit még soha nem
láttam.
Nem törődve Pickkel, elindultam vissza Deannához, éppen
akkor, amikor kinyitotta az ajtót. Tett egy lépést befelé. Néztem,
ahogy a teste megmerevedik. Könnyes szemmel visszanézett rám,
megrázta a fejét, és becsukta az ajtót az orrom előtt.
 Bassza meg, bassza meg, bassza meg!
Bent van.
Jason Drake a házban van a nőmmel.
Egyedül.
Bármennyire akartam rátörni az ajtót, nem tettem. Nem
tehettem, mert nem tudom, milyen szituációban van Deanna.
Hátraléptem, amikor a függöny meglibbent. Figyelt, várta,
hogy mozduljak. Vajon tudja, hogy tudom, hogy odabent van?
Ebbe nem voltam biztos.
– Jól van, ribanc, csináld csak – kiáltottam.
Krisztusom, pokolian reméltem, hogy beveszi ezt a szar
színészkedést.
– Reggel visszajövök a cuccaimért – kiabáltam. Átkozottul fájt,
hogy meg kell fordulnom és visszasétálnom az ösvényen, hogy
beszálljak az autóba.
– Baj van? – kérdezte Pick.
– Odabent van – sziszegtem. – Fordulj be a sarkon, és ott
parkolj le. Majd gyalog megyünk be a hátsó udvaron keresztül.
– Ki van odabent, Griz? – kérdezte.
– A mostohabátyja. Az a férfi, aki megölte a saját szüleit, és a
nőmet akarja bántani. Bassza meg! – kiabáltam.
– Kell erősítés? – kérdezte, miközben leparkolta a kocsit, én
pedig kiugrottam.
Pick másodpercek alatt a kocsi mellett volt, mire azt
válaszoltam: – Nem. Ahhoz már túl késő. Megcsináljuk... vagy
nem akarod?
 – Itt vagyok, testvér – bólintott.
– Rendben. Akkor vágjunk bele.
Az adrenalin átjárta a testemet. Bár alig álltam a lábamon, a
szükség, hogy megmentsem a nőmet, eluralkodott rajtam, és
kiszorított minden más érzést vagy gondolatot. Pickkel négy ház
hátsó kerítését ugrottuk át, mire elértük a kis, ismerős udvart,
amely Dee-é volt. A hátsó terasz sötét volt, akárcsak a ház, kivéve
egy lámpát a nappaliban. Már megszoktam a házat, így tudtam,
hogy mit látok – az első szobában a kanapé mellett álló lámpa
égett.
Jeleztem Picknek, hogy tartsa nyitva a szemét és a fülét, ő
gyorsan biccentett, és megkerülte a ház oldalát. Én a hátsó
ajtóhoz osontam a kulccsal a kezemben. Már a kilincsen volt a
markom, amikor sikolyt hallottam.

Deanna

Tíz perccel korábban

Kinyitva a bejárati ajtót, már készen álltam ágyba bújni, készen

álltam, hogy az emberem lassan és mélyen magával ragadjon,
hogy levezesse azt a stresszt, ami a várakozással felgyülemlett,
amíg a kórházba nem ért.
 Átléptem a küszöböt, és félúton megfordultam, hogy benézzek
a nappaliba. A tekintetem rögtön megakadt rajta. Jason az ablak
mellett állt, és rám vigyorgott.
A szívem a padlóra esett.
Összetört.
Így éreztem magam. Könnyek szöktek a szemembe, mert
tudtam, hogy ez az a pillanat, amikor valószínűleg meghalok,
vagy minden erőmmel azon leszek, hogy ne.
Vannak emberek, akikért élnem kell, és remélem, hogy ez elég
erőssé tesz ahhoz, hogy túléljem... anélkül, hogy közben bárkit is
magammal rántanék.
Hátrapillantottam, és láttam, ahogy Grady visszafelé tart a
járdán, szigorú, aggódó tekintetét rajtam tartva. Megráztam a
fejem, és becsuktam az orra előtt a bejárati ajtót, amit gyorsan be
is zártam.
– Jól van, ribanc, csináld csak – csengett át a szobán Griz
dübörgő hangja. – Reggel visszajövök a cuccaimért.
Jason felvonta a szemöldökét. – Okos húzás, Deanna –
mondta.
Ugyanúgy nézett ki, mint nyolc évvel ezelőtt, ugyanaz a
sötétvörös haj és világoszöld őrült szem. Még mindig magas és
vékony, de látszik, hogy edzett, amíg a börtönben volt. Az izmai
most sokkal feszesebbek voltak.
Bassza meg! Ez azt jelentte, hogy most erősebb?
– Nincs meg a pénz, Jason.
 – Ne szarakodj velem. Tudom, hogy megpróbáltad elkölteni, de
azt az összeget, amit rád hagytak, egész életedben nem tudnád
elkölteni. Bár nem csak ezt akarom Deanna. Ezt tudnod kell.
Bólintottam. Az életemet akarta.
– Csak azt nem értem, miért voltál olyan ostoba, hogy a szüleim
nyaralójába költözz. Olyan könnyűvé tetted ezt nekem.
– Tudom.
Engem tanulmányozott, ahogy a kanapé mögött álltam.
– Miért nem tűnsz... ijedtnek?
Úgy tettem, mintha gondolkodnék. – Őszintén szólva, nem
tudom. Talán úgy gondolom, hogy ma este még nem ér véget az
életem.
A francba, bassza meg, a francba! Kérlek, vedd be ezt a szart,
amit összehordok.
Nevetett, és tett egy lépést előre. – Ezt erősen kétlem. Tudod,
sok mindent megtanultam, amíg a börtönben voltam.
– Ebben biztos vagyok. Kurvára jól eltöltött idő az elkövetett
bűntettedért, ugye?
– Ó, erről a szokásodról még mindig nem szoktál le. Ez csúnya
dolog, Deanna, uralkodj a nyelveden. – Lazán odanyúlt a mellette
lévő székhez, és mosolyogva végigsimított rajta az ujjával. – De
talán már nem kell sokáig elviselnem.
– Hmm, valószínűleg nem, mert hamarosan halott leszel.
Kuncogott. – Tényleg megpróbálod, Deanna? Vagy csak húzod
az időt? Azt hiszed, hogy a férfi, akivel megérkeztél visszajön és
megment téged? Erről van szó?
 A szemeim tágra nyíltak. Ajánlom neki, hogy átkozottul ne így
legyen. Bántanom kell Gradyt, ha bármivel is próbálkozik. Ez az
én harcom.
– Nem – mondtam –, te is hallottad, hogy mit mondott.
Keresztbe fonta a karját a mellkasán. – Még ha így is lenne,
engem nem zavarna. Csak egy újabb ember, akit megölhetnék, és
ez már hiányzott, Deanna. Hiányzik, ahogy a késemmel a húsba
és csontba vágok, és ahogy az áldozataim sírnak vagy zihálnak a
fájdalomtól. Örömmel tapasztalnám, mit művelne az a férfi.
– Nem lesz rá esélyed, Jason – morogtam.
– Talán, majd meglátjuk.
– Te egy beteges szemétláda vagy, ugye tudod? Beteg –
ordítottam, és már ugrottam is oldalra, hogy elkerüljem a kést,
ami elsuhant a fejem mellett, és a lépcsőhöz vezető folyosó
melletti falba fúródott. Egy puffanással a földön landoltam a
kanapé mellett. A késről visszanézve láttam, hogy Jason
vigyorog.
– Ejnye, Deanna a nyelved.
– Baszd meg! – ordítottam, majd felsikoltottam, amikor egy
újabb kést dobott felém. Lebuktam, és a kanapé alá nyúlva
elővettem a pisztolyt, amit korábban az aljához szíjaztam.
Kihúztam és felálltam.
– Abba kell hagynod, J-Jason – mondtam, átkozva magam,
hogy megremegett a hangom.
– Deanna, ó, drága, édes Deanna, tudod, nem hiszem, hogy
abba kell hagynom. Nem fogod meghúzni a ravaszt.
 – De igen. Kurvára meg fogom húzni – kiáltottam, és
felemeltem a másik kezemet, hogy segítsek a fegyvert tartó
kezemnek, mert az már szarrá remegett.
Hülye, faszszopó idegek.
Meg tudom csinálni. Meg kell tennem. Békét fog hozni nekem.
Muszáj.
– Deanna? – A szemem sarkából megpillantottam Gradyt, aki
magasra tartott pisztolyát Jasonra szegezte, akárcsak én.
– Mit keresel itt? – sziszegtem összeszorított fogaimon
keresztül. – Ez nem a te harcod, hanem az enyém.
– Nem, drágám, nem csak a tiéd. Hanem a miénk. Ha igazságot
akarsz azért, amit tett, mi ketten megcsináljuk.
Ó, bassza meg! A francba!
Könnyek szöktek a szemembe.
– Grady – sóhajtottam.
– Hát nem édes? – gügyögte Jason. A tekintete Grizen landolt.
– Ha még egy lépést teszel felé, meghal. – Kést húzott elő a
nadrágja hátsó részéből, és a kezében tartott késsel rám célzott.
– Remekül célzok. – Elmosolyodott.
– Ha kurvára bántod, én...
– Mit teszel... megölsz? Azóta halott vagyok, amióta ő belépett
az életembe. Ha ma este itt halok meg, legalább tudom, hogy őt
is magammal viszem – gúnyolódott.
– Nem, nem fogod – morogta Grady. A tekintete rám
szegeződött, éreztem a belőle áradó melegséget. – Dee, lassan
sétálj ide hozzám.
 – Nem – mondtam, – ezt meg kell tennem. – Az átkozott
fegyver a kezemben úgy remegett, hogy nem tudtam, vajon
tényleg eltalálnék-e egyáltalán valamit.
– Deanna – mondta Grady, és a hangjában ott volt az ismerős
figyelmeztetés.
– Ez nagyszerű meg minden, de unatkozom – sóhajtott Jason.
Elhajította a kést, éppen akkor, amikor egy robaj visszhangzott a
házban, és hangos üvegcsörömpölés töltötte be a szobát, mindez
a másodpercek tört része alatt.
A földre zuhantam, amikor egy nagydarab alak ledöntött a
lábamról.
Kábultan és zavartan néztem fel Gradyre, aki felettem állt. Ha
ő ott van, akkor ki a fene fekszik rajtam?
Pislogva elfordítottam a fejem, és Pick bámult vissza rám.
– Jól vagy, Mocskosszáj? – kérdezte. Bólintottam.
– Nincs idő a szunyókálásra, ti ketten. Gyorsan ki kell
takarítanunk. Biztos vagyok benne, hogy valamelyik szomszédod
már hívta a zsarukat, drágám – mondta Grady, és felém nyújtotta
a kezét, hogy felhúzzon, amikor Pick leszállt rólam.
Jasonre néztem, és azon tűnődtem, miért nem szól egy szót
sem, mire rájöttem a válaszra.
– A francba, Grady, te megölted – csattantam fel, és a
lábammal dobbantottam.
Ő kuncogott, magához húzott és átkarolt.
– Kizárt, hogy az a köcsög tönkretegye, ami nekünk van.
 Egy szemforgató pillantást vetettem rá. – Hát, ezt tudom, de
hagyhattad volna, hogy én csináljam.
– Legközelebb, drágám. Szerencséd, hogy az a kés nem a
fejedbe fúródott. – Az állával a kés felé bökött. Hátra nézve a
vállam fölött láttam, hogy a kés ott van a falban, ahol előtte
álltam.
Bassza meg! Meg is halhattam volna, ha ők nincsenek ott.
– Köszönöm – motyogtam, és Pickre pillantottam, aki most egy
halott Jasont csomagolt be valami műanyagba. Hogy honnan
szerezte, nem tudom és már nem is érdekel.
– Mindkettőtöknek köszönöm.
– Ezt teszi a család egymásért – mondta Pick.
– Hát nem így van? – mosolyodott el Grady. Én
visszavigyorogtam rá.
– Szeretlek – mondtam.
A szemhéja félig lecsukódott és sütött belőle a vágy. A mosolya
vigyorrá szélesedett.
– Vicces pillanatokat választunk, hogy ezt elmondjuk
egymásnak.
Elnevettem magam. – Tudom, de én szeretem ezt, téged és
minden pillanatunkat, bármilyen helyzetben is vagyunk, amíg
együtt vagyunk.
– Kurvára így van. – Megszorította a testemet. – Amíg együtt
vagyunk.
– Most pedig kapd az édes seggedet és segíts Picknek. Hallom
a szirénákat az úton – mondtam neki egy kacsintással.
– Főnökösködő, ribanc.
Vigyorogva válaszoltam: – És te ezt imádod.
 Epilógus

Egy hónappal később

Deanna

Fordította: Sweety

Izgalom és idegesség kavargott a testemben. Úgy éreztem

magam, mint egy kislány, és legszívesebben visítottam,
tapsoltam, vagy fel-le ugráltam volna. A párom hazafelé tartott,
én pedig egy meglepetéssel készültem. Igazából kettővel. Az
egyikre, nem voltam biztos, hogy fog reagálni... oké, nem voltam
biztos, hogy fog reagálni egyik meglepetésre sem, ezért is vagyok
olyan kibaszott ideges.
Azután az éjszaka után minden lenyugodott, miután a zsaruk
elhitték a mesénket. Azt mondtuk nekik, hogy Grady részeg volt
– amit kurva jól eljátszott –, és átesett az ablakon, és miután
látták, hogy nem jelent veszélyt számomra, elmentek. Pick végül
Travis kocsijával visszajött. Bepakolták Jasont, és amennyire én
tudom, találtak egy különleges helyet, ahol megszabadultak a
holttesttől, amit állítólag senki nem találhat meg. Nem akartam
megtudni a helyet, mert nem érdekel.
Szabad voltam.
 Olyan, mintha egy súlyt leemeltek volna rólam. Nem, ez nem
segített a Drake-ék elvesztése miatt érzett gyászomon, de
enyhítette a tudat, hogy az életem mostantól könnyebb lesz.
Aznap éjjel Grady is kapott egy hívást, ami az éjszaka közepén
felébresztett minket, Killertől. Stoke túlélte a műtétet, és
gyógyuló félben van. A dolgok nem is lehetnének jobbak – nos,
hacsak Grady nem szerette a meglepetéseket, akkor a dolgok még
jobbak lehetnek.
Hallottam a konyhából, hogy nyílik a bejárati ajtó.
– Ez meg mi a fene? – kiabált Grady.
Elvigyorodtam. Megtalálta az első meglepetésemet.
Nehéz léptek dörömböltek, és az ajtó felé néztem. A szokásos
farmert, pólót és a motoros mellényét viselve lépett be.
Egyenesen felém indult.
– Deanna Drake, mi az a kibaszott dolog a nappaliban, egy
járóka?
Hátráltam. Megállt a konyhapult egyik végénél, én pedig a
másik végénél, és vigyorogtam, mint egy bolond.
– Ez, bébi, a te meglepetésed lenne.
Apró csaholás hallatszott a nappaliból.
– Mi volt ez? – morogta. – Ne, ne mondd meg, baszd meg! Nem
maradhat. Átkozott csúfság, asszony, és nem akarom, hogy Swan
olyasmihez kötődjön, ami nem marad.
Csípőre tett kézzel bámultam. – Kurvára marad, seggfej. Swan
imádni fogja, ahogy én is, és tudom, hogy te is megszereted...
előbb-utóbb.
 – Nem, nem fogom – ordította, majd megnyugodott annyira,
hogy megkérdezze: – Hol van Swan?
– Zaránál. Drake és Ruby imádják őt. Hamarosan elmegyünk
érte. Ráadásul mondtam nekik, hogy meg akarlak lepni Oscarral.
– Ki az az Oscar? Az az izé?
– Ő nem egy izé. Ő egy pomerániai és aranyos, mint egy cuki
kis gombóc.
– Basszus! Hallod magad? Cuki, mint egy gombóc? Az én nőm
nem mond ilyen szarságokat. Máris megváltoztatott téged.
– Hát, itt az ideje, és különben is, jó okom van rá, hogy
megszereztem.
– Micsoda? Hogy kurva felmosórongynak használd? Pont
annyira bolyhos.
Kuncogtam. – Nem, okostojás, én azt hittem...
– Mi az, drágám? – kérdezte, amikor szünetet tartottam.
– Én... ő... azt gondoltam... hogy, hát... jó gyakorlat lenne. Úgy
értem, ő egy kiskutya, és lesznek igényei meg ilyen szarságok,
szóval gondoltam, gyakorolhatnánk egy kicsit arra az időre,
amikor eljön az idő, amikor... ööö, talán lesz egy kisbabánk.
Szent szar. Ez nehezebb, mint gondoltam.
Felnézve láttam, hogy Grady szemei tágra nyíltak.
Talán mégsem volt jó meglepetés. Az istenit, nem kellett volna
abbahagynom a tabletta szedését. Csak ma reggel hagytam abba.
Így csak huszonnégy órán át nem szexelhetnénk... vagy valami
hasonló szarság.
 Megugrottam, amikor éreztem, hogy egy kéz simogatja az
arcomat. Ujjait az állam alatt tartva Grady felemelte a fejem, hogy
a szemébe nézzek.
Most már nyugodtnak tűnt. – Úgy érted, hogy gyereket akarsz
tőlem?
– Ööö... igen?
Olyan szélesen vigyorgott, hogy kilátszott az összes foga.
– Először is – mondta, mire én felhúztam a szemöldökömet.
Fél térdre ereszkedett.
A szívem ki akart ugrani a helyéről. Biztos, hogy a számon ugrik
ki, ha nem szorítom össze olyan erősen a fogaimat. Könnybe
lábadt a szemem. Ez tényleg megtörténik?
– Deanna Drake, abban a pillanatban, amikor beléptél az
életembe, minden megváltozott. Imádom, ahogyan visszavágsz.
Szeretem, hogy nem tűröd a szarságot, és hogy tudod, mikor kell
édesnek, szexinek, gonosznak és ribancnak lenni. De legfőképpen
szeretlek, minden kibaszott módon, ahogy vagy – és igen, még
akkor is, amikor szeszélyes vagy. Szeretném tudni, hogy hajlandó
lennél-e elviselni engem és azt, amilyen vagyok. Hozzám jössz
feleségül?
– A fenébe is, hogy megríkattál, de ez egy igen. A pokolba is,
igen, több mint hajlandó vagyok elviselni téged és az igényeidet.
– Elmosolyodtam.
A szeme ellágyult, amikor előhúzott a klubmellényéből egy
aranygyűrűt, gyönyörű hercegnő-csiszolású gyémánttal, és az
ujjamra csúsztatta.
 Ahogy állt fel, úgy húzta le rólam a pólót, majd oldalra dobta.
Keményen, édesen és hosszan megcsókolt.
Levegőért kapkodva kérdeztem: – Mit csinálunk? El kell
mennünk Swanért, és be kell mutatnunk őt Oscarnak.
– Később majd hagyom, hogy ők ketten megismerkedjenek, de
most térjünk rá az üzletre – mondta, és megcsókolta a vállamat.
A kezével hátranyúlt, hogy kikapcsolja a melltartómat. Lehúzta a
vállamról, és a pólómhoz dobta a földre, majd megsimogatta a
mellemet.
– Milyen üzlet?
– Gyerekcsinálós üzlet. Minél hamarabb akarom, basszus. Alig
várom, hogy megtöltselek a magommal, és hogy ott maradjon, és
csodát tegyen.
Hát a pokolba is. Amikor így beszél, hogy tudnék neki
ellenállni?
Letéptem a pólóját a fejéről, és a padlóra dobtam. A kezem a
farmerjához nyúlt. Kigomboltam, lecsúsztattam a sliccét, és
benyúlva megmarkoltam a kemény farkát, mire ő felszisszent.
A farmernadrágom kigombolódott, és az alsóneműmmel
együtt letolta a lábamról.
– Tárd szét őket – morogta Grady. Megtettem, széttártam a
lábam annyira, hogy az egyik ujját végigsimíthassa a ráncaimon.
Könnyedén, mert már kurvára be voltam indulva és mivel nedves
voltam, az ujja szinte becsúszott, majd kihúzta, hogy a
csiklómhoz dörzsölje.
 – A francba – mondtam. A fejem előrebukott a mellkasára,
miközben erősebben markoltam a farkát, és a kezemmel fel-alá
simítottam a hosszát az alsógatyájában.
– Lépj ki a nadrágodból, drágám – parancsolta.
Miután kiléptem, megfogta a combom, és felemelt a
konyhapultra, miközben a kezem kicsúszott a bokszeréből. Nem,
mintha ez zavart volna, hiszen tudtam, mi következik. Néztem,
ahogy megszabadul a többi ruhájától.
Hátrébb lépett, és akárcsak a szeme, a farka is rám szegeződött.
Megnyalta az ajkát, majd elvigyorodott. – Tedd fel a lábad
térdeket széttárva a pult szélére, nekem.
– Grady – figyelmeztettem. Nem akartam játszadozni, azonnal
akartam őt.
– Deanna, csináld! – meredt rám.
Egy szemforgatással felhúztam a lábaimat, és széttetem őket,
így a legintimebb részemre teljes rálátás nyílt.
– Gyönyörű – sziszegte. – Basszus, kérlek, játssz magaddal –
kérte, és nagy tenyerével megmarkolta, majd simogatni kezdte a
farkát. A kezemmel végigsimítottam a mellemen, majd a
hasamon, és ujjammal körberajzoltam a ráncaimat. Felhevült,
éhes tekintete szinte felfalt.
Az egyik ujjamat a puncimba mártva a fejem hátraesett, és
felnyögtem, de aztán zihálni kezdtem, amikor Grady a kezemet
félre tolta, és a szája a puncimra tapadt, majd nyalogatott
mindenhol.
 – Jézusom! Bassza meg, ez nagyon jó érzés, Grady –
sziszegtem, amikor erősen megragadta a csípőmet, és egyenesen
belém tolta a nyelvét újra és újra.
– Ó, a pokolba. Mindjárt...
– Még nem – morogta. Farkával a kezében felállt, és
előrelépett. Farkát a bejáratomhoz igazította, és lassan belém
hatolt, miközben a hüvelykujja végigcsúszott a csiklómon. Kizárt
dolog, hogy visszatartsam magam. A puncim egyre erősebben
szorította, ahogy a belém hatoló farkát körülvéve elélveztem.
– Drágám, Krisztusom – vicsorgott. Felém nyúlt, és felhúzott.
A karjaimat a nyaka köré fontam, miközben az övé a derekamat
markolta. Az ajkaink találkoztak, és ahogy csókolóztunk,
megérezve a saját ízem, nagyon erotikus volt. Grady kínzóan
lassú mozdulatokkal csúszott előre-hátra, és én minden egyes
kibaszott másodpercét imádtam.
Az ajka elvált az enyémtől, én pedig találkoztam a meleg
tekintetével. – Készen állsz?
– Igen.
– Bassza meg, asszony, bármelyik pillanatban elélvezhetek.
Most valami egészen különleges dolgot fogunk csinálni.
Megmarkoltam a fenekét, és elmosolyodtam. – Lehet, hogy
nem fog elsőre sikerülni.
– Bassza meg – morogta. – Az én úszóbajnokaimmal majd fog
– vigyorodott el.
– Krisztusom – sziszegte, miközben a kezét a csípőmről a
testünk közé csúsztatta, és egyetlen mozdulatával a csiklómon
egy nyögés kíséretében ismét elélveztem. Ezután egy mély
nyögéssel Grady belém pumpálta a magját.
Hátrébb húzódott, és rám nézett. Tudtam, hogy úgy
mosolygok, mint egy bolond, mert tetszett a gondolat, hogy
bennem van. Bár már sokszor csináltuk, ez az alkalom mégis
kivételes volt.
Ez valami más volt.
Ezek mi vagyunk.
– Együtt csináljuk végig – mondta Grady.
– Együtt. – bólintottam, és felnyúltam, hogy megérintsem az
arcát.
– Alig várom.
– Én is. Még ha az őrületbe kergetsz, akkor is megéri. –
Elmosolyodott. Egy könnyed pofont legyintettem az arcára.
A szemei tágra nyíltak. – Durván akarsz játszani? Adj egy
percet, és játszhatunk az én módszeremmel.
Nevettem. – Nem lehet. El kell mennünk Swanért.
– Baromság. Nem bánja, ha várnia kell – mondta, miközben
lassan kicsúsztatta belőlem a farkát.
– Meg kell néznünk a kutyát.
– Ő is várhat – mondta és egy kemény lökéssel visszalökte
belém a farkát. – Elfoglaltak vagyunk.
– Grady – csattantam, majd megforgattam a szemem. Tudtam,
hogy semmiképpen sem fog hallgatni rám. Éreztem, hogy a farka
egyre jobban megkeményedik bennem.
Azt hiszem, Swan és a kutya még egy kicsit tényleg várhat.
Vége