A barlang mélyéről állatias ordítás hangzik fel.

Hangja érdes, érezni lehet rajta a

fájdalmat.
- Beomgyu! - kiált fel Kai. Visszafordul a barlang felé, majd futásnak ered.
- Ne, Kai! - szalad utána Soobin. - Nem szabad bemennünk! - kapja el a fiú csuklóját,
majd magához húzza, s szorosan átöleli
- De bántják Beomgyut! - fordul meg a fiatalabb, szemében könnyek csillognak. - Fáj
neki, hát nem hallod?! Azt ígérték nem lesz baja!
Újabb üvöltés száll az ég felé, majd korbács hangja hasítja ketté a csöndet.
- Beomgyu! - esik térdre Kai, Soobin kezei között. Szemeiből patakokban folynak a
könnyek, körmeivel az idősebb ruháját tépi, sikertelenül.
- Eressz! - zokogja. - Nem hagyom, hogy bántsák Beomgyut!
- Mi történik? - ér oda hozzájuk Yeonjun, nyomában a zavarodott Taehyun.
Elnyújtott, fájdalommal telt vonyítás hallatszik. Mindenki elsápad, majd egyszerre
erednek futásnak. A fák ágai ruhájukba tépnek, apró vágásokat ejtenek arcukon,
fedetlen karjukon.

A barlang bejáratához érve, a Tanács emberei állják el az utukat.

- Nem léphetnek be! - tartja fel egyikük a kezét. - A Mester parancsa.
- Mi vagyunk az őrzők! - szól Soobin. - Mi vigyázunk arra, hogy a démon
biztonságban legyen, s hogy ne jelentsen fenyegetést! Eresszen be! - szeméből süt
a gyűlölet. Mindent és mindenkit gyűlöl, aki közéjük és Beomgyu közé áll. Gyűlöli
azokat, akik fájdalmat okoznak neki. Gyűlöli azokat, akik erre engedélyt adtak. És
egy kicsit gyűlöli önmagát, hiszen, ha ő nemet mond a Tanács parancsára, akkor
Beomgyu most nem szenvedne.
- Még az őrzők sem tehetik, be a lábukat a barlangba. - rázza a fejét egy másik
Tanács tag.
Néhány másodpercig tart az egész. Kai szemében gyilkos indulat villan, szájját
vérszomjas mosolyra húzza, majd egy állatias üvöltés kíséretében a középső őrre
veti magát. Reccsen a csont, felnyög az ember. Feje véresen gurul a porban. Teste
erőtlenül csuklik össze, mint egy rongybaba, véres csíkot húzva maga után.
A Tanács emberei fejvesztve rohannak szerte.
Az idő lelassul Soobin számára, mintha egy régi filmen nézné az egészet. Ahogy
berohannak a barlangba, felajzott üvöltésük hosszan visszhangzik a falak közt.
Ahogy befordulnak az utolsó kanyarban és megpillantják Beomgyut. Kezeinél fogva
leláncolták, felsőteste meztelen, friss vágásokkal tarkítva melyekből szivárog a vér.
Feje mellkasára bukik, haja arcába hull, eltakarva azt. Mögötte sötét alak, kezében
szegcsekkel kivert hosszú bőrdarabot tart. Épp lesújtani készült vele, mikor
berontottak.
- Mit tett? - kiált fel Kai.
- Megleckéztetem a démont. - vihog fel az alak. A korbács ismét lesúlyt, nyomán
újabb vágás jelenik meg Beomgyu védtelen hátán.
- Elég! - sikít fel Soobin. Hangja élesen cseng, betölti a barlangot. - Hagyja abba,
nem látja tisztán mit tesz!
- Ó, dehogynem. - pörgeti meg a bőrdarabot az alak. - Megkínzom a világ
leghatalmasabb démonját. Hát nem csodálatos? - vihog fel ismét. Felemeli a
korbácsot tartó kezét, lesújtani készül.
- Ne! - kiált fel rémülten Taehyun, majd Beomgyu és az alak közé ugrik, apró kezeivel
átölelve Bemgyut. A korbács ezúttal az ő hátán csattan. Teste ívbe feszül, arca
fájdalmas fintorba torzul, torkából erőtlen sikoltás tör fel. Vére vörösre festi szakadt
felsőjét. Könnyei Beomgyut áztatják.
Mind a hárman dermedten állva nézik, ahogy barátjukra újabb és újabb ütéseket
mérnek. Az korbács nyomán vér fröccsen a levegőbe. Taehyun teste emberibb, mint
Beomgyué, akit a démon erősít belülről.
- Kérlek, védjétek meg Őt! - leheli még utoljára Soobinék felé. Sápadt arca békés
kifejezést ölt, kezeivel görcsösen kapaszkodik Beomgyuba. Szemében még utoljára
megcsillan az élet szikrája, majd örökre kihuny. Teste élettelenül dől oldalra, arca
kifejezéstelenül mered a semmibe.
- Taehyun! - a halott fiú neve artikulálatlan üvöltésként tör fel Yeonjun torkából.
Szemeiben könnyek csillognak. Éles sikítás kíséretében a sötét alakra veti magát.
Arcán őrült kifejezés. A földre szorítja az alakot, kitátja szájját majd átharapja a
torkát. Állatias ordítások kíséretében szaggatja darabokra az alak nyakát, véres
cafatokat köpködve. Az alak rángatózik, szabadulni próbál. Yeonjun könnyei az alak
arcára csöpögnek. Az alak a ruhájában matat, előhúz belőle egy apró tárgyat,
Yeonjunba döfi, majd megdermed. Kezei lehullanak, arca elszürkül.
Yeonjun véres arccal fordul a többiek felé, szemében üresség csillan, ahogy lenéz a
mellkasából kiálló tőrre. Teste éllettelenül dől Taehyun mellé. Utolsó erejével, kézen
fogja Taehyunt, ujjait a halott fiúéra kulcsolja, majd követi őt a semmibe.
- Nem. - suttogja halkan Kai. - Ez nem történhetett meg.
Elkeseredett arccal fordul Soobin felé, aki halott sápadtan néz vissza rá. Szemeikben
sötéten kavarog a fájdalom. Elvesztették két társukat. Együtt nőttek fel, közös
emlékeik a tomboló szélvész erejével árasztják el őket.
A háttérben, kiszorítva az emlékeket Beomgyu erőtlenül felnyög. Kai felkapja a fejét,
szemében apró reménysugár csillan.
- Beomgyu! - térdel mellé. Kezével óvatosan kisöpri a hajat az arcából. Fejét ölébe
húzza, zokogva ringatja a megtört testet.
- Kai. - leheli halkan Beomgyu. - Annyira… annyira fáj. - mutat erőtlenül a
mellkasára. Szemeit könnyek homályosítják el.
- Segíts! - sikítja Kai Sobbin felé fordulva. - Kérlek, Soobin! - karjával kinyúl az
idősebb felé. Hirtelen Beomgyu ragadja meg a kezét.
- Fáj. - zokogja. - Annyira. Kérlek.
Kai arca megfeszül, szemei fennakadnak, torkából fájdalmas üvöltés tör fel. Karja
feketében pompázik, ahol Beomgyu megfogta. Egyszerre üvöltenek fel ketten, mint
egy halotti kórus. De Soobin csak áll, meredten bámulja kettőjüket. Őket, akik még
megmaradtak neki.
- Én… én nem tudok. - esik térdre. Kezeivel hajába túr, a puha tincsek közé tép.
Fejét lehajtja, könnyei patakokban csorognak végig az arcán, forró nyomot hagyva
maguk után. Kai és Beomgyu üvöltése a bőre alá kúszik. Rázza a fejét, így próbálja
kikerülni a kín hangjait.
- Sajnálom. - zokogja. - Sajnálom, sajnálom, sajnálom.
Hirtelen megszűnik az üvöltés. Soobin riadtan emeli fel a tekintetét. Fájdalmas
ordítás tör fel belsőjéből, mikor meglátja az élettelen testeket. Kai, a mindig vidám és
boldog fiú, aki mindenkinek mosolyt tudott csalni az arcára és Beomgyu, akinek
testében egy démon lakozott és mégis, oly békésen élt, most mind halottak.
Tekintetét végig vezeti a halottakon. Taehyun, kéz a kézben Yeonjunnal, mellettük
Beomgyu, véres háttal, amelyet megannyi friss vágás borít, s Beomgyu hűlő testére
borulva Kai. Mind miatta haltak meg, mert ő nem volt képes cselekedni.
Gyenge.
Kezei az övével matatnak, a tőrt keresi, melyet vész esetére tartogatott magánál.
Keserűen felnevet, vész esetére… csak nem bízott a Beomgyu testében lakozó
démonban.
Mindenki halott.
Lassan maga elé emeli a tőrt, szembe néz a halállal. Talán… talán, ha mindennek
vége újra együtt lehetnek a semmiben. Együtt öten. A gyermekded gondolat
mosolygásra készteti.
Egy gyors mozdulattal szívébe döfi a tőrt.
Még egyszer utoljára végig néz a halott barátain, majd követi őket a sötétségbe.
again:

Berohannak a barlangba, felajzott üvöltésük hosszan visszhangzik a falak között.

Befordulva az utolsó kanyarban megpillantják Beomgyut. Kezeinél fogva leláncolták,
felsőteste meztelen, friss vágásokkal tarkítva, melyekből még szivárog a vér, vörösre
festve Beomgyu testét. Feje mellkasára bukik, haja arcába hull, eltakarva elkínzott
arckifejezését. Nyakánál fekete csík kígyózik, végig a kulcscsontján. Mögötte
csuklyás alak áll, kezében szegecsekkel kivert bőrdarabot tart, melyről vékony
patakokban csorog le a méreggel átitatott vér. Keserű aromája bekúszik az orrukba.
- Mégis mit gondol, mit csinál? - szegezi az alaknak a kérdést Kai.
- Minek látszik, kutya? - vicsorog rá. - Látod ezt? - emel fel egy apró üveget, melyben
a Beomgyu vérével elkeveredett méreg cseppjei lötyögnek. - Igaz, ahhoz nem elég,
hogy kinyírjam ezt a mocskot, de olyannyira megkínozhatom, hogy még a saját nevét
is elfelejti. Tudjátok mi ennek a neve? - vihog fel.
- Utopia fű. - suttogja maga elé Soobin. Társai hitetlenkedve kapják fel a fejüket.
- Az csak a mesékben létezik. - bicsaklik meg Taehyun hangja. - Ugye?
- Úgy néz ez ki, kutya? - mutat az üvegcsére a csuklyás.
- Ne hívja kutyának. - mordul fel Yeonjun.
- Nicsak, a kutyának van egy ölebe. - vinnyog fel a csuklyás. - Nézzük, mit tesznek,
ha… - az üvegcsét Beomgyu háta fölé emeli, keze alatt a friss vágások rózsaszínben
pompáznak.
Soobin megborzong.
Ijedt sikoly hasít a levegőbe. Taehyun egy ugrással az üveg és Beomgyu között
terem. Apró testével takarni próbálja Beomgyu védtelen húsát. Az üvegcse megbillen
az alak kezében, a méreg aláhull. Ahol a folyadék Taehyunt éri, sistergés hallatszik,
nyomán gőz száll fel. Felhólyagosodik a bőre, szemében a kín könnyei csillognak.
Száját összeszorítja, fejét lehorgasztja. Kezeivel átöleli Beomgyu véres testét.
A csuklyás alak mintha csak erre várt volna, az üveg egész tartalmát Taehyun hátára
önti. A fiatal fiú felsikolt fájdalmától. A méreg eléget mindent, húsa rózsaszínen
türemkedik elő szakadt felsője mögül.
Egy pillanat az egész. A korbács lesúlyt, a szögek Taehyun elkínzott hátába vágnak,
húscafatokat szakítva fel belőle. Apró teste ívbe feszül, fejét hátra veti, szemei
fennakadnak. Arca elsápad, majd elszürkül.
- Kérlek, vigyázzatok rá! - súgja a többiek felé elhaló hangon. Teste élettelenül
hanyatlik oldalra, szemei üresen merednek a semmibe. Sápadt arcán élesen
kivehetőek könnyei nyomai.
- Taehyun! - a halott fiú neve artikulálatlan ordításként tör elő Yeonjun torkából. - Mit
tett? - veti magát a csuklyásra.
Yeonjun szemei sötéten tátonganak, ahogy az alakra vezeti tekintetét. Amaz viszont
csak nevet. Vidáman. Yeonjun arca megvonaglik, egy hirtelen mozdulattal fogja a
csuklyás fejét és a barlang padlójához veri. Az csuklyás alak vért köpve löki le
magával Yeonjunt, majd a korbácsot lóbálva áll vele szembe.
- Játszani akarsz, kutya? - nyalja meg ajkait. - Akkor játsszunk!
A korbáccsal Yeonjun felé kap, a fiú épphogy elkerüli a csapást, majd nem törődve a
korbáccsal, az alakra veti magát. Teljesen maga alá gyűri, karjait lábával szorítja le.
A korbács messzire repül, majd egy apró csattanás kíséretében a barlang falának
ütközik.
Yeonjun szeme megvillan, vörös fény gyúlik íriszei mögött.
- Játszani akarsz? - köp az alak arcába. - Játszunk!
Száját kitátja, elővillantva fogait. Tekintetét egy pillanatra Taehyun holttestére vezeti,
majd nem habozva az alak torkába mélyeszti fogait. A csuklyás kapálózva próbál
szabadulni Yeonjun szorításából.
Jobb kezét sikerült kiszabadítania, s miközben Yeonjun a torkát marcangolja, egy
apró tőrt húz elő a ruhája alól. Keze megremeg, majd egy hirtelen mozdulattal
Yeonjun hasába döfi a kést. Yeonjun egy pillanatra megmerevedik, majd egy utolsó
harapással elválasztja az alak fejét a testétől. A fej messzire gurul, nem messze a
korbácstól áll meg véglegesen.
Yeonjun lassan feláll, majd tántorogva Taehyun felé indul. Kezével a hasából kiálló
tőr markolatát markolássza. Ruháját vörösre festi a vére.
Erőtlenül rogy le Taehyun teste mellé, kezébe fogja a fiúét, ujjait a másikéra
kulcsolja. Arcát Taehyun vállába temeti.
- Bocsáss meg nekem. - zokogja. - Bocsáss meg.
Könnyei lassacskán elapadnak, szeméből kiveszik az élet, teste elernyed.
- Nem. - suttogja Kai. - Nem! Nem! Nem! Soobin ez nem lehet igaz! - fordul a
halottsápadt idősebb felé. Szemeiből kiolvassa a valóságot.
- Nem! - üvölt fel elkeseredetten, majd térdre hull.
Beomgyu erőtlenül felnyög. Kai felkapja a fejét, szemében halvány reménysugár
csillan.
- A láncok! - utasítja Soobint, aki egy szó nélkül lép oda, s kezdi el kiszabadítani
Beomgyut.
- Kérlek. Kérlek. - motyogja Kai, miközben Beomgyu ernyedt testét tartja.
Lehullanak a láncok. Soobin hátrébb lép.
Kai kezével óvatosan kisöpri Beomgyu haját az arcából. Fejét az ölébe húzza,
zokogva ringatja a megtört testet. Beomgyu ismét felnyög, szemeit résnyire kinyitja.
- Kai. - leheli erőtlenül.
- Igen, igen. Itt vagyok. - bólogat a fiú. Könnyei eláztatják Beomgyu arcát.
- Annyira… annyira fáj. - mutat a mellkasára Beomgyu. - Szabadulni akar. - nyakán a
csík feketén pulzál.
- A démon. - ejti ki a rettegett szót Soobin.
- Fáj. - ismétli zokogva Beomgyu. - Nagyon.
- Soobin, segíts! - fordul hátra Kai. Szemei könyörögnek.
- Nem tudok. - rázza a fejét idegesen az idősebb. - A többiek nélkül nem megy.
- Kai. - nyögi Beomgyu. - Fáj.
- Nincs semmi baj! - ringatja Kai. - Itt vagyok. Nem lesz baj. Nem lesz baj.
Beomgyu kinyúl, megragadja Kai karját, nyomában megjelenik a fekete csík.
Füstölögve kúszik fel Kai testén.
Beomgyu felsikolt, teste rángatózni kezd. Kai könnyes szemekkel próbálja
lenyugtatni.
- Soobin! - sikoltja az idősebb nevét. De ő csak áll. Áll és néz. Szemében fájdalom
csillan.
- Soo… - de Kai nem tudja befejezni. Szemei fennakadnak, teste megdermed.
Beomgyu elhallgat, sikolya beleégett a barlang falaiba.
Halotti csend.
Egyszerre tör fel Kai és Beomgyu torkából a sikoly. Hangjuk összefonódik, bekúszik
a barlang repedéseibe, kitölti a teret.
Soobin térdre esik, kezeivel a hajába túr, a puha tincsek közé tép. Fejét lehajtja,
könnyei forró patakokban csorognak végig az arcán. Kezeit fülére tapasztja, így
próbálja kizárni a kín hangját. Lehetetlen. Az üvöltés bekúszik a bőre alá, együtt
lüktet a vérével.
Hirtelen csend lesz, minden hang megszűnik.
Riadtan emeli fel fejét. Fájdalmas ordítás tör fel belsőjéből mikor meglátja az
élettelen testeket.
Kai. Beomgyu. Yeonjun. Taehyun.
Mindenki a kedves volt számára halott. Fájdalma a szívébe mar, karmaival tépi azt.
Az ereiben lüktet, megtölti a testét.
Minden odalett.
Végignéz a halottakon.
Taehyun véres háttal, kéz a kézben Yeonjunnal. Beomgyu, nyakán a fekete csíkkal
és Kai, teste elszáradt, szürke. Szemürege üresen tátong.
Mindannyian feláldozták magukat egy olyan dologért, amit végül nem sikerült
megmenteniük. A démon felemésztette mindannyiukat.
Keze megremeg, ahogy kihúzza Yeonjun testéből a tőrt.
Kész véget vetni az életének.
Gyenge.
Elmenekülni a fájdalom elől könnyű.
Gyáva.
Igen.
Mindenki halott. Nincs értelme tovább élni.
Lassan maga elé emeli a tőrt, hegyét a szíve fölé helyezi. Talán… talán, ha
mindennek vége újra együtt lehetnek. Együtt öten. A gyermekded gondolat
mosolygásra készteti.
Még egyszer, utoljára végig pillant a többieken.
Egy gyors mozdulat és vége mindennek. A tőr a húsába hatol.
Fájdalom nélkül dől társai mellé. Arcán elégedett mosoly.
Együtt öten.