Prológus

Viharos szél tépi a hajókabin ablakát. A tenger habjai vígan nyaldossák a hajó oldalát. A
hullámok úgy dobálják a hajót, mint kisgyerekek a labdát. Az eső gyorsan, ütemesen kopog
a fedélzet deszkáin. Ám a tat alatt nyugalom honol. A fiatalasszony egy régi kalózdalt énekel
gyermekének.
- És ott volt ő, Kalüpszó, tengerek atyjának leánya... - hallható. Hirtelen belép a kabinba egy
fiatal kalóz és az asszonyhoz siet.
- El kell tűnnötök! Fogd Jast és menjetek minél messzebb!
- Hova menjek? - kérdezi a másik riadtan. - És mi lesz veled?!
- Engem ne félts, megleszek! - húzza fel az asszonyt. - Menjetek ki a partra, már
előkészítettem a mentőcsónakot. - mondja, majd egy erszény aranyat nyom, a lány szabad
kezébe. - Ez elég lesz, addig amíg Jas elég nagy nem lesz!
- Köszönöm! - sírja el magát a nő.
- Siess!! - lép ki a folyosóra a kalóz, nyomában az ijedt asszonnyal. Amely matróz meglátja
őket, megáll és tiszteleg ezzel mutatva ki tiszteletét a gyermek, az ifjú és a nő felé. A folyosó
végén felmennek a lépcsőn, ki a fedélzetre, ahol a kalózok egy része serényen meri ki a
hullámok által beömlő vizet.
Az asszony a mentőcsónakhoz siet és a kedvese kezébe nyomja a gyermeket, amíg beszáll
a csónakba. Amint leül a padra nyújtja a kezét, a lánya után. Ám ekkor egy hatalmas hullám
ragadja el a csónakot az asszonnyal együtt.
- Elizabeet!? - ordít a férfi és talán a vízbe is ugrana, kedvese után, ha nem tartaná kezében
a gyermekét. - Elizabeet?! Elizabeeeet?!
Hangja egyre elkeseredettebb, forró könnyei marják a szemét, majd egyre gyorsabb iramban
folynak végig arcán, nedves csíkot hagyva maguk után. Szemében a világ összes fájdalma
látható. Fájdalma sokak számára elképzelhetetlen kínokat jelent. A kalózok távolról figyelik
és remélik elkeseredettségében nem veti magát kedvese után.
- Elizabeet!? - kiállt egy utolsót és térdre esik. Kezében a gyermek ere hangosan felsír.
- Hát Jasmine, ketten maradtunk. - mosolyog szomorúan lányára.

*15 évvel később*

- Apa! - rohantam ki kicsiny házunk udvarára.
- Igen kincsem? - hallottam hangját a rózsabokor mögül.
- Azt hiszem láttam a Fekete Gyöngyöt!
- A Gyöngyöt? - kérdezi hitetlenül. - Azt nem hiszem!
- De, biztos! - bizonygattam. - A te meséid alapján ismertem fel, a fekete vitorláiról! Hisz te is
hajóztál rajta... - bizonytalanodtam el.
- Persze, hogy hajóztam rajta! Csak már rég volt...! - merengett el egy pillanatra.
- Na akkor hiszel nekem?
- Hittem eddig is! Gyere nézzük meg közelebbről!! - indult meg, le a dombról, a part felé.
Lent az öbölben, csak néhány hajó horgonyzott. Föléjük pedig fenségesen magasodott a
Fekete Gyöngy.
- Hát igaz! - álmélkodott apa. - Tényleg itt a Gyöngy!
- Nahát! Csak nem a jó öreg Will Turner?! - hallottam egy idegen hangot.
- Jack! - kiáltott vígan az apám. Akkor ha jól sejtem ő a híres Jack Sparow.
- Kisasszony! - hajolt meg felém felém fordulva.
- Mr... - viszonoztam a gesztust.
- Sparow, Jack Sparow kapitány! Will, - fordult apám felé. - nem is említetted milyen elbűvölő
a lányod! És, hogy mennyire hasonlít Elisabetre!
- Nem is kérdezted! - komorodott el hirtelen. - Nem szeretnék az anyjáról beszélni! Remélem
megérted...
- Természetesen! - mondta, majd hirtelen témát váltott. - Will, szeretném, ha csatlakoznál
hozzánk, a következő tengeri utunkra. Elhajózunk, a tenger istennője Thetisz sírjához.
- Jack, én szívesen mennék, - sóhajtott lemondóan. - de nem hagyhatom magára Jast! Még
túl fiatal, ahhoz hogy egyedül maradjon!
- Engem ne félts apa! Megleszek! Nyugodta menj el Mr. Sparowwal!
- Nem kincsem, nem hagylak egyedül!
- Akkor hozd magaddal! - szólt bele a vitánkba Jack.
- Nem!
- Jó!
- Ne ez aztán a megosztó vélemény! - morogta a bajsza alatt Jack.
- Nem engedem, hogy velem gyere!
- Aha! Szóval mégis elmész! - mosolyogtam.
- Nem, ezt egy szóval sem mondtam!
- Apa! Nem hagyhatsz ki egy ilyen lehetőséget!!
- A lánynak igaza van! - szólt közbe Jack.
- Jó! Még meggondolom... - ment bele apa. - Jasmin, ne maradj sokáig a faluban. Én
felmegyek a házhoz.
- Rendben!

- Eljössz, igaz? - kérdezte Jack, miután apa kellően eltávolodott.

- Még szép! Ki nem hagynék egy ilyen lehetőséget! - vágtam rá. - De apának ne szóljon!
- Lakat a számon! - mosolygott rám Jack.
 Első Fejezet

Tudtam, hogy apa elfogadja