Professional Documents
Culture Documents
Mozes Tortenete - 1
Mozes Tortenete - 1
(Előzmények: Mózes első könyve vége felé olvashatjuk, hogy József hívására Jákób, a
József testvérei (Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Issakár, Zebulon, Benjámin, Dán, Naftáli, Gád,
Áser) és a testvéreinek a családjai elmentek Egyiptomba a nagy éhínség idején. Hetvenen mentek
így Egyiptomba. Közben sok-sok év telt el és Izráel fiai nagy néppé lettek.)
Azonban hiába bántak nagyon rosszul Izráel fiaival, ők még nagyobb néppé lettek.
Ekkor a fáraó megparancsolta a két héber bábának, hogy minden fiúgyermeket öljenek
meg. De a bábák nem teljesítették a fáraó parancsát, mert félték Istent. Amikor a fáraó kérdőre
vonta őket, azt mondták, hogy a héber anyák olyan erősek, hogy mire ők megérkeznek, hogy
segítkezzenek a szülésben, addig megszületnek a csecsemők.
Akkor a haragos fáraó még szörnyűbb parancsot ad: miután megszületnek a héber
fiúcskák, a szülők be kell őket dobják a Nílusba.
Egy héber családban fiúcska születik. A szülők eldöntik, hogy nem dobják bele a kisfiút a
Nílusba, hanem megmentik az életét. Miután már nem rejtegethetik őt, egy gyékénykosarat
bekennek szurokkal és gyantával, beleteszik a gyermeket, és a Nílus partjára teszik a sás közé.
Éppen akkor megy a Nílushoz a fáraó leánya, hogy fürödjék. A fáraó leánya meglátja a
kosarat, és megparancsolja a szolgálóleányának, hogy hozza el neki a kosarat.
Miután a kisgyermek kicsit megnőtt, a fáraó leánya magához vette, fiává fogadta, és
elnevezte Mózesnek. Ez a név azt jelenti, hogy: „a vízből húztam ki”.
40 év telt el.
Egyik alkalommal, amikor Mózes meglátogatta a hébereket, hát látja, hogy egy
egyiptomi egy héber rabszolgát üt. Mózes nagyon megharagudott, agyonütötte az egyiptomit és
elrejtette a homokba.
Másnap ismét kiment a héber rabszolgák közé. Ekkor két héber férfi veszekedett. Mózes
csitítani akarta őket, de az egyik közülök azt kérdezte: „Talán engem is meg akarsz ölni, mint azt
az egyiptomit?”
Mózes megijedt, hogy kitudódott a dolog, és nyomban elmenekült, hisz tudta, hogy a
fáraó meg fogja őt ölni azért, amit tett.
Mózes messzire ment: Midján földére. Amint lepihent egy kútnál, éppen akkor érkezett
oda Midján papjának, Reuélnek (Jetrónak) hét leánya, akik meg szerették volna itatni a nyájukat.
Igen ám, de az ott lévő pásztorok elkergették a leányokat. Ekkor Mózes védelmébe vette
a leányokat, és megitatta a nyájukat.
Hálából a leányok apja szolgájává fogadta Mózest, és a Cippóra nevű leányát adta neki
feleségül. Született egy kisfiúk, akit Gersómnak neveztek el.
Izráel fiainak pedig nagyon keserves volt a sorsuk. Sokat imádkoztak Istenhez, hogy
szabadítsa meg őket az egyiptomiaktól.
Egy szép napon, amikor Mózes az ő apósának, Jetrónak a juhait legeltette, elérkezett
Isten hegyéhez, a Hórebhez.
Itt egy furcsa dolgot lát Mózes: egy csipkebor ég, de nem ég el! Közelebb megy, hogy
megnézze ezt a furcsa jelenséget, s ekkor hallja, hogy „Valaki” a nevén szólítja:
--Mózes! Mózes!
--Itt vagyok!
Ekkor Isten figyelmezteti Mózest, hogy vegye le a saruját (a cipőjét), mert szent a hely,
ahol áll. Ezek után Isten elmondja Mózesnek, hogy Izráel fiainak az imáit meghallgatta, és
Mózest bízza meg azzal a feladattal, hogy vezesse ki a népet Egyiptomból.
Mózes nem meri elvállalni ezt a nagy feladatot, mert ő egy „senki”.
--Hogy menjek én a fáraó elé – mondja Mózes Istennek, és hogy kérjem tőle, hogy
engedje el a népet? Ki vagyok én, hogy a fáraó hallgasson rám?
--Én veled leszek. Az lesz a jele annak, hogy én veled leszek, hogy miután kihozod a
népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok bemutatni az áldozatot nekem.
--És ha megkérdezi tőlem Izráel népe, hogy ki küldött, akkor mit válaszoljak?
--Vagyok, aki vagyok. A „Vagyok” küldött engem hozzátok – ezt kell válaszolnod –
mondta Isten Mózesnek.
Isten még azt is elmondja Mózesnek, hogy a fáraó nem engedi majd el a népet, hogy
áldozzanak Neki, ezért Ő majd megveri az egyiptomiakat mindenféle csodával. Végül majd
elengedi a fáraó a népet sok-sok kinccsel és drága ruhával, melyeket a héber asszonyok elkérnek
az egyiptomi asszonyoktól. Így fosztja majd ki a zsidó nép Egyiptomot.
Mózes nem szeretné elfogadni ezt a hatalmas feladatot, mondván, hogy az egyiptomiak
nem fogják elhinni, hogy Isten küldte őt.
1.A kezében levő pásztorbotot Mózes ledobja a földre, az kígyóvá változik, Mózes
megijed, de Isten parancsára Mózes megfogja a kígyót a farkánál, és az visszaváltozik bottá.
2.Mózes bedugja a kezét a ruhája alá, a keze hófehér lesz a poklosságtól, de miután újból
visszadugja a kezét a ruhája alá, a keze meggyógyul.
3.A Nílus vizéből kell majd a földre öntenie, és az vérré fog változni.
Mózes azonban még mindig nem akar engedelmeskedni Istennek, mert fél a nagy
feladattól. Most azt mondja Istennek, hogy ő nem tud jól beszélni. Ekkor Isten azt mondja neki,
hogy Ő majd megtanítja, hogy mit mondjon, és segítőül odaadja mellé Mózes bátyját, Áront.
Ezek után Mózes elmesélte Jetrónak, az apósának, hogy mi történt vele s mit mondott
neki Isten. Jetró beleegyezett abba, hogy veje s annak családja visszamenjen Egyiptomba.
Közben Isten elmondja Mózesnek, hogy azok az egyiptomiak, akik őt meg akarták ölni,
már meghaltak. Aztán arra figyelmezteti Mózest, hogy nehogy elfelejtse bemutatni a fáraónak a
három jelet (csodát), és mondja meg neki, hogy ha nem engedi el Izráel népét, hogy áldozzon,
akkor Isten megöli a fáraó elsőszülött fiát.
Közben Isten szólt Áronnak, hogy menjen Mózes elejébe a pusztába. Mózes elmondta
Áronnak, hogy mit parancsolt neki Isten, és hogy milyen jeleket mutatott neki.
Áron pedig elmondta Izráel népének, hogy mit mondott Isten Mózesnek, Mózes pedig
bemutatta a népnek a jeleket.
Néhány érdekesség:
Mózes szüleinek neve: apja Amrám és anyja Jókebed, minketten a Lévi nemzettségéből
származtak.
Mózes életében nyomon követhetjük Isten gondviselését. Pl.: Bátor szülőkkel és bátor
nővérrel ajándékozta meg őt Isten, a fáraó leánya megsajnálja a kis Mózest, fiává fogadja, bár
tudja, hogy héber gyermek, sőt még azt is megengedi, hogy egy ideig a saját édesanyja gondozza
a kis Mózest.
És az sem véletlen, hogy Mózes szereti a saját népét. Bár lehetett volna gazdag és híres
ember, nyugodt élete lehetett volna, bőségben és kényelemben élhetett volna, ő mégis vállalja a
héber néppel való nyomorgást, a szenvedést, a harcot, a nehézségeket, mert engedelmeskedni
szeretne annak az Istennek, aki őt megbízta, hogy vigye ki a héber népet Egyiptomból.
De Mózes feladata nem zárul le ezzel, ugyanis még 40 éven keresztül bolyong a népével
a pusztában, és harcol a népével, amelyik engedetlen és mindig zúgolódik Isten ellen.
Érdekes, hogy Mózes 40 évig élt a fáraó udvarában, 40 évig volt Midján földjén és
ugyancsak 40 évig vezette a népet a pusztában (e pusztai vándorlásról szól a 2Móz—5Móz.)
Miután Isten megmutatja neki Kánaán földjét, (ahova nem vezetheti be a népet, mert
egyszer engedetlen volt Istennel szemben), 120 évesen meghal. Senki sem tudta meg, hogy hol
lehet a sírja, mivel Isten temette el Mózest, az Ő bátor szolgáját.