Pozsonyi Zsolt

Nemesgulács 2017. 04.12.

Charles Boudleaire
Az albatrosz
Verselemzés

Charles Boudleaire a XIX. Század második felében élt, s alkotott. Ez a korszak a

forradalmaktól volt zajos, s mivel azok megbuktak, az embereken eluralkodott a csalódottság
érzése, s ez az eddigitől eltérő, új világszemléletet adott a művészeknek, s az embereknek
egyaránt. Ezek a szemléletek új irányzatokban jelentek meg, a realizmusban és a
szimbolizmusban. Boudleaire szimbolista alkotó volt. Költészetére jellemző a jelképek
használata, mely sokkal inkább a hangulatát adta vissza a műnek, mint a tényleges
cselekményét. Ezért az olvasó pusztán a sejtéseire hagyatkozhat, s nem állíthatja teljes
bizonyossággal, mit is akart a költő mondani az adott gondolattal. A zeneiség is meghatározó
jelentőségű a szimbolista alkotásokban ugyanis fontos szerepet tölt be a hangulatok
elérésében és tökéletesítésében. A költemény témája szorosan köthető a költő életművéhez,
hiszen, fiatal korában részt vett hajós utazásokon.

Az albatrosz című műve 1859-ben látta meg a napvilágot, a poéta első kötete, A romlás
virágai megjelenése után két évvel.
A vers műfaja nem állapítható meg egész biztosan, viszont hangulata egyértelműen rezignált,
csalódott, sőt szinte kiábrándult. Témája pedig filozofikus, mely szoros kapcsolatban van a
hangulattal. Összefüggés figyelhető meg a cím és a tartalom között is.
Szerkezete két részre osztható, a mondanivalója alapján.
Az első szerkezeti egység az első versszaktól a harmadik versszakig tart. Ebben az
albatroszról ír.
A második szerkezeti egység az utolsó versszak, melyben a költőkről van szó.

Az első versszak az albatrosz rabul ejtéséről szól.

„… matrózi nép…
albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát,”

1. oldal
 Pozsonyi Zsolt
Nemesgulács 2017. 04.12.

A második versszakban összehasonlítás következik.

A madár, mely fent a „kéklő lég ura” a fedélzet padlóján: „esetlen, bús, beteg,” /Itt
megjelenik egy betűrím – alliteráció -. /

„… mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg”

Ebben a sorban is megjelenik egy költői kép, mégpedig a megszemélyesítés.

A következő versszakban is folytatódik a fent és a lent ellentétének bemutatása. A matrózok

madár esetlenségét humorosnak tartják, gúnyolják őt, szinte bohócot csinálnak belőle, s jól
mulatnak miközben egészen megalázzák.

„csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,

másik majmolja a tört szárnyú bicegést.”

A negyedik versszakban is megjelenik az ellentét, de itt már nem a madár a főszereplő, hanem
a költő, aki nagyon hasonlít az albatroszra.

„ A költő is ilyen, e légi herceg párja,”

A költők szárnyalását is akadályozza valami, a költő sem szabad, a valami, mely megköti
kezét: a cenzúra.

„de itt lenn bús rab ő,”

Ebben korban a költő is csak olyan, mint a madár, esetlen és tehetetlen. Nem tud tenni a
cenzúra ellen, képtelen változtatni az elnyomó rendszeren. Épp olyanok, mint a rabok. De
nekik bűnük csak annyi, hogy rossz korban éltek a földön. S a madár hibája is csak annyi,
hogy rossz helyen volt, rossz időben.
Ez a versszak az egész vers kulcsa, ebben van minden mondanivaló, ez teszi igazán
elmélkedővé a költeményt.

2. oldal
 Pozsonyi Zsolt
Nemesgulács 2017. 04.12.
Strófaszerkezete egyszerű, mivel a vers négy soros versszakokból áll. Rímképletét tekintve
rímei keresztrímek, grammatikailag pedig tényközlő és nyugodt, mivel kizárólag kijelentő
mondatokat használ a művész. A versben található sok főnév és melléknév pedig
bölcselkedővé teszik a verset.

Boudleaire volt az első szimbolista költő. Őt követték Verlaine és Rimbaud,

világirodalmi hatása éppen ezért jelentős. A magyar irodalomban Ady Endre költészetére volt
nagy hatással ugyanis ő is szimbolista.
Témája már nem igazán időszerű, hiszen a cenzúra már nem köti meg a költők kezét. Talán
éppen ezért, mi már nem tudjuk igazán átérezni, mennyit szenvedhettek akkoriban a cenzúra
elnyomásától. S mennyire fontos, központi kérdés volt ez akkor.

3. oldal